A legújabb kutatások felhívták a figyelmet arra az összefüggésre, ami az ember értékrendjének sérülése és az öngyilkosság között áll fent. Az ember értékstruktúrája - aminek alapjait a családban szerzi meg, majd részben módosíthatja - piramisszerű elrendezést mutat. A piramis csúcsára kerül az, ami a legfontosabb számára az életben, az úgynevezett csúcsérték. A csúcsérték alá rendeződnek el fontossági sorrendben és lefelé haladva egyre nagyobb számban az egyéb értékek. Az a tapasztalat, hogy az ember bármelyik értékének sérülését kompenzálni tudja a felette elhelyezkedő, épen maradt, fontosabb értékek segítségével. A csúcsérték felett azonban már semmi sincs. Ezért a csúcsérték megsérülése, tönkremenése elkerülhetetlenül lelki krízisbe sodorja az embert. Krízisben pedig könnyen lehet öngyilkosságot elkövetni.

 Az érzelmi kapcsolatokra orientált ember számára a legfontosabbak a családi kapcsolatok, a szülő-gyerek viszony, a rokonság, a szerelem, a házasság, a barátság, a mester-tanítványkapcsolat stb. Nem tudja elviselni ezek megszakadását, tönkremenését, a halált, az elhagyást. Ilyenkor kerül megoldhatatlan válságba, és veszélyeztetett lesz az öngyilkosság szempontjából is.

 Hosszmetszeti vizsgálatok azt igazolták, hogy a fogyasztói és különösen a posztfogyasztói társadalomban, ahol már kora gyermekkortól kezdve forszírozzák a produkciót, gyors ütemben csökkennek az érzelmi kapcsolatokra és az erkölcsi normákra orientált családok, és ennek arányában növekszik a teljesítményre orientált családok és egyének száma.

Forrás: Popper Péter: Fáj-e meghalni - Saxum kiadó

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.