A legújabb kutatások felhívták a figyelmet arra az összefüggésre, ami az ember értékrendjének sérülése és az öngyilkosság között áll fent. Az ember értékstruktúrája - aminek alapjait a családban szerzi meg, majd részben módosíthatja - piramisszerű elrendezést mutat. A piramis csúcsára kerül az, ami a legfontosabb számára az életben, az úgynevezett csúcsérték. A csúcsérték alá rendeződnek el fontossági sorrendben és lefelé haladva egyre nagyobb számban az egyéb értékek. Az a tapasztalat, hogy az ember bármelyik értékének sérülését kompenzálni tudja a felette elhelyezkedő, épen maradt, fontosabb értékek segítségével. A csúcsérték felett azonban már semmi sincs. Ezért a csúcsérték megsérülése, tönkremenése elkerülhetetlenül lelki krízisbe sodorja az embert. Krízisben pedig könnyen lehet öngyilkosságot elkövetni.
Az európai kultúrkör a csúcsértékek szempontjából viszonylag kicsiny változékonyságot mutat. Háromféle alaptípust különböztethetünk meg:
■ az érzelmi kapcsolatokra orientált családot és embert,
■ az erkölcsi normákra orientált családot és embert,
■ a teljesítményre orientált családot és embert.
Az érzelmi kapcsolatokra orientált ember számára a legfontosabbak a családi kapcsolatok, a szülő-gyerek viszony, a rokonság, a szerelem, a házasság, a barátság, a mester-tanítványkapcsolat stb. Nem tudja elviselni ezek megszakadását, tönkremenését, a halált, az elhagyást. Ilyenkor kerül megoldhatatlan válságba, és veszélyeztetett lesz az öngyilkosság szempontjából is.
Az erkölcsi normákra orientált ember számára az a legfőbb követelmény önmagával szemben, hogy valamilyen etikai álláspont szerint tisztességesnek kell lenni. Válságba akkor kerül, ha nem tudja önmagával elszámolni cselekedeteit, megsérti saját erkölcsét. A bűntudat, a lelkiismereti konfliktus elviselhetetlenné válhat számára, vezekel, ítélkezik önmaga felett, s az ítélet halálos is lehet.
A teljesítményre orientált ember számára legfőbb érték a produkció. A produkciónak természetesen sokféle értelmezése lehetséges: karrier, vagyonszerzés, sportsiker, műveltség, nyelvtudás, művészeti vagy tudományos alkotás stb. Mindenesetre az ilyen értékrendű ember rendkívül rosszul tűri a teljesítménykudarcokat, amelyek krízisbe dönthetik.
Hosszmetszeti vizsgálatok azt igazolták, hogy a fogyasztói és különösen a posztfogyasztói társadalomban, ahol már kora gyermekkortól kezdve forszírozzák a produkciót, gyors ütemben csökkennek az érzelmi kapcsolatokra és az erkölcsi normákra orientált családok, és ennek arányában növekszik a teljesítményre orientált családok és egyének száma.
Szólnunk kell az öngyilkosságot megelőző tünetegyüttesről (presszuicidális szindróma). Helyesebb lett volna úgy írni, hogy az öngyilkosságot néha megelőző tünetegyüttesről. Ez a szindróma, ha megjelenik, valóban figyelmeztet az öngyilkosság veszélyére, ám ha nem tapasztalható, az még nem zárja ki az önmaga ellen emelt kéz pillanatát. Mint ahogy nem szabad hitelt adni annak a hiedelemnek sem, hogy aki öngyilkossággal fenyegetőzik, az nem csinálja meg. Nem szeretnék profán lenni, de ez éppen olyan szamárság, mint a közismert szlogen: „Amelyik kutya ugat, az nem harap". Ezt a szólásmondást mindenki ismeri, kivéve a kutyákat.
Forrás: Popper Péter: Fáj-e meghalni - Saxum kiadó
Utolsó kommentek