Klasszikus zenét sugároznak a peronokon, és nyugtató hangulatvilágítással szerelik fel az állomásokat a japán vasúttársaságok, hogy megakadályozzák az öngyilkosságokat, amelyek jelentős fennakadásokat okoznak a szigetország példátlan pontosságáról híres vasúti közlekedésében.

 

Az Aszahi Simbun japán lap beszámolója szerint egyelőre nem világos, hogy a szokatlan intézkedések valóban segítik-e az öngyilkosságok megfékezését, de szakértők további hasonló lépésekre biztatják a vasúti cégeket.

"Sokan azért követnek el öngyilkosságot, mert egyedül érzik magukat, ezért valószínűleg van hatása annak, ha odafigyelünk rájuk. Habár nehéz ellenőrizni a zene és a kék hangulatvilágítás hatásait, néhány embert vélhetően sikerült megmenteni", mondta a lapnak Mikona Mariko pszichiáter, aki az állomásokon játszott, szakértők szerint az idegrendszert nyugtató zenék összeállítását felügyelte. A peronokon sugárzott CD-n többek között Mozart és Chopin művei is megtalálhatók.

A közlekedési minisztérium adatai szerint tavaly 601 ember vetette magát vonat elé a szigetországban. Az öngyilkosok száma folyamatos csökkenést mutat 2009 óta, amikor 682-en lelték halálukat a sínek között. Ugyanakkor a minisztérium nem vont párhuzamot a vasúttársaságok hangulatjavító intézkedései és az öngyilkosságok csökkenése között.

A személyes tragédiák megfékezése mellett a vasúti cégek fő célja, hogy ezzel összefüggésben csökkentsék a késések számát vonalaikon. Tavaly a japán vasúti késések több mint 11 százalékát öngyilkosság okozta. Szeptemberben egy szerelvény például a szigetországban hallatlannak számító 50 percet kényszerült várni el ilyen eset miatt, a zsúfoltság és veszteglés miatt a vonat hat utasa is rosszul lett, őket kórházba kellett szállítani. A tragédiák emellett a szemtanúkat is megviselik. Számos vonatvezető hagyta ott munkáját azután, hogy valaki a szerelvénye elé ugrott, írta az Aszahi.

Egyes társaságok a zene és a világítás mellett segélyvonalak hirdetésével próbálják lebeszélni a potenciális öngyilkosokat, míg több állomáson, valamint a metróban is, kerítést emeltek a peronon, és a legkézenfekvőbb módszerekkel is próbálkoznak a cégek: számos állomáson a Kelet-Japán Vasutak nyugdíjazott dolgozói és egy segélyszervezet munkásai közösen figyelik a peronokat gyanús, öngyilkosságra készülő személyek után kutatva. A vasúti "járőrök" elsősorban olyan egyéneket próbálnak kiszúrni, akik hosszú ideig állnak a peron végén, több vonatot elengednek, könnyű ruházatot viselnek hideg időben, illetve üresen néznek a távolba. 

MTI 

Az öngyilkosságok számának visszaszorítása érdekében nemzeti program kidolgozását tervezik. A háziorvosok segítségét is kérik – hangzott el a Magyar Rádió Napközben című músorában.  

 

Hiába csökkent a felére 25 év alatt a hazai öngyilkosságok száma, évente még mindig mintegy 2500-an önkezükkel vetnek véget életüknek.

Minden öngyilkosság egy elrontott vagy egy elmulasztott beszélgetés eredménye – mondta egy bécsi pszichiáter; ezért is fontos a magyar lelki elsősegély telefonszolgálatok működése. Az öngyilkosságok számának visszaszorítása miatt most egy nemzeti program kidolgozását tervezik, és a háziorvosok segítségét is kérik, akik depresszió-szűrést végezhetnének.

A kérdést a Magyar Rádió Napközben című műsora dolgozta fel.

 

 Medicaonline 

Tisztelt Hölgyem/Uram!

 

Az Egészségügyi Világszervezet definíciója szerint az egészség nem a betegség hiánya, hanem a testi, lelki és szociális jólét együttese. Mai emberképünkben fentiek kiegészülnek az ember spirituális irányultságával is.   A mentális problémák nemcsak súlyos lelki, szociális és gazdasági terhet jelentenek, hanem a testi megbetegedéseknek is kockázati tényezői. A hazai lakosság mentális állapota az európai országok döntő többségével összehasonlítva rosszabb, a mentális ellátórendszer szolgáltatási színvonala, pedig az ÁSZ jelentés szerint is csökkent az elmúlt években. Magyarország jövője szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy Magyarország hatékony programot dolgozzon ki a lelki egészség fejlesztésére.

Az Európai Unió 2011. évi „A lelki egészség és jólét európai paktuma” és az Egészségügyi Világszervezet 2013-2020-ra tervezett „Európai Lelki Egészség Akcióterv” dokumentumok egyaránt aláhúzzák a multiszektoriális együttműködés és partnerség fontosságát a közösségi lelki egészségfejlesztésben.  

A magyarországi közösségi lelki egészség fejlesztést partneri együttműködésben megvalósítani kívánó szakemberek, szakmai és civil szervezetek széleskörű konzultációt kezdeményeznek annak érdekében, hogy a lelki egészségfejlesztési szolgáltatások és tevékenységek elérhetőek legyenek a lakosság széles rétegei számára, kiemelt figyelmet fordítva a gyermekek, fiatalok és családok, illetve a hátrányos helyzetű vagy bármely okból veszélyeztetett csoportok lelki egészségének fejlesztésére. Hasonlóan prioritásként kezeljük a magas kockázatú, mentális egészségproblémával terhelt csoportok gondozásának, illetve a pszichiátriai és addiktológiai betegek közösségi ellátásának fejlesztését.

E konzultáció első lépéseként március 26-án egy olyan eszmecserét szervezünk, amely a lelki egészség kérdéseiben a részvételi demokrácia szabályai szerint megszólaltatja a szakértőket, bevonja a döntéshozókat és mellettük minden érdekeltet, aki a lelki egészség fejlesztése ügyében elkötelezett.   Hiszünk abban, hogy a lelki egészség mindenkié: mindenkinek joga van hozzá, és mindenki tehet is érte.

Olyan értékekben és küldetésben kívánunk megegyezni, amelyek alapját képezhetik az országos, kormányszintű programnak és elősegítik a segítő hivatások és szolgáltatások humanisztikus fordulatát, összhangban az EU és a WHO javaslataival.

Szeretnénk előtérbe állítani a hazai megvalósult jó gyakorlatokat, amelyek nemzetközi háttérrel bírnak, és amelyeket sikerült itthon, saját képünkre formálva is eredményesen működtetni, terjeszteni.   A jó döntéshozásnak az evidenciákon alapuló irányelvek és jó gyakorlatok adhatják az alapját.

Az eszmecsere programjában a nemzetközi és hazai ajánlások és jó gyakorlatok rövid bemutatása után négy témakörben, párhuzamos munkacsoportokban kerül sor eszmecserére, a mellékelt meghívó szerint.   Az egyes munkacsoportokban témafelvető szakértőket, jó gyakorlatok megvalósítóit kérjük fel a vita segítésére.

Ösztönözni fogjuk a kialakult műhelyek további munkáját (pl. elektronikus fórumokkal, találkozóhelyek biztosításával az eszmecsere után), hogy felkészülhessenek az április 17-i Közösségi Pszichiátriai, Addiktológiai és Mentálhigiénés Konferenciára, ahol az értékeket és konkrét programokat felölelő javaslatokat nyilvánosságra hozzuk.

Az alábbi szakmai szervezetek és személyek nevében ezúton tisztelettel meghívom Önt és munkatársait a 2013. március 26-án sorra kerülő,  Közösségi lelki egészségfejlesztés című eszmecserére. Az eszmecsere tervezett programját mellékelem.

Aktív részvételére számítunk!

Tisztelettel a szervezők:

Ébredések Alapítvány 
* dr. Harangozó Judit                                                   
Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központ (Berényi András)   
Magyar Mentálhigiénés Szövetség
 * Buza Domonkos                                                 
Országos Közösségi Ellátások Egyesülete 
* Gordos Erika                                         
Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Pszichológia Intézet 
* dr. Pataky Ilona                      
Pszichiátriai Gondozók Regionális Egyesülete
* dr. Silling Tibor                                           
Semmelweis Egyetem EKK, Mentálhigiéné Intézet
* dr. Török Péter

 

 PROGRAM 

 

Időpont: 2103. MÁRCIUS 26. 10.00 - 16.30 h                                                                                                   

Helyszín:

Emberi Erőforrások Minisztériuma,

Budapest V. Arany János utca 6-8. VIII. emeleti nagyterem

 

9:30 - 10:00: Érkezés, regisztráció

10:00 - 12:00: Plenáris ülés

Üléselnök: Prof. dr. Tringer László (Semmelweis Egyetem)

Bevezető  gondolatok – 10 perc
Prof. dr. Tringer László

A test és lélek egysége.  Az ember fejlődésének támogatása – az Emberi Erőforrások Minisztériuma célkitűzései – 15 perc
 (felkérés folyamatban)

Evidenciákon alapuló közösségi prevenciós programok 15 perc
dr. Harangozó Judit, az Ébredések Alapítvány és a Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centrum vezetője

WHO Európai Lelki Egészség Akcióterv - irányelvek a közösségi lelki egészségfejlesztéshez Magyarországon – 15 perc
Prof. dr. Bitter István, Semmelweis Egyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika igazgatója

Lelki egészségfejlesztés a gyermekkorban (egyeztetés alatt) - 10 perc
dr. Vetró Ágnes, SZTE Gyermekgyógyászati Klinika és Gyermek-egészségügyi Központ Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Osztályának vezetője

A pszichológusok a lelki egészség megőrzésében –10 perc
dr. Pataky Ilona, Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Pszichológia Intézet igazgatója

Közösség és mentálhigiénés szemlélet -10 perc
dr. Török Péter, Semmelweis Egyetem EKK, Mentálhigiéné Intézet igazgatója

Szenvedélybetegségek megelőzése - mentálhigiénés és szociális közösségi megközelítés – 10 perc

Berényi András, Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központ vezetője

Közösségi szolgáltatók mint facilitátorok -10 perc
Gordos Erika, Országos Közösségi Ellátók Egyesülete, Szigony Alapítvány

Útmutató a párhuzamos munkacsoportok munkájához – 15 perc
dr. Harangozó Judit

 

12:00 - 13:00: Szünet, megérkezés a munkacsoport ülések helyszínére, kötetlen megbeszélések

 

13:00 - 15:00: Munkacsoport megbeszélések

A munkacsoport ülések javasolt témái:

  1. Küldetés
  2. A szakterület részvétele a közösségek, családok és gyermekek lelki egészségfejlesztésében
  3. Lelki egészség-fejlesztéshez kapcsolódó lakossági kommunikáció, média kapcsolatok
  4. Esélyteremtés – stigma és diszkrimináció elleni munka
  5. Javaslatok a szakképzés fejlesztésére, hogy rendelkezésre álljanak a programokhoz szükséges szemlélettel és tudással rendelkező szakemberek
  6. A munkacsoport további munkaterve - beleértve az április 17-i Közösségi Pszichiátriai, Addiktológiai és Mentálhigiénés Konferenciára történő felkészülést
  7. 5 csillagos projektjavaslatok gyűjtése, a háttér-dokumentáció összegyűjtési terve:

1 csillag: nemzetközi kutatási, ill. tapasztalati evidencia

 2 csillag: hazai megvalósult jó gyakorlat, pilot program

 3 csillag: a hazai program eredményessége eléri, közelíti a nemzetközi jó gyakorlatokét

 4 csillag: a hazai disszemináció sikeres volt

 5 csillag: a disszeminált programok eredményeit mérték, ezek közelítik a pilot program eredményességét

 

Minden munkacsoport 7 diát készít fenti pontok bemutatására, amelyeket a záró plenáris ülésen mutat be.

 

1.      Munkacsoport

 

Egészségügy, szociális és családügy

Helyszín: EMMI, Budapest V. Arany János utca 6-8. VIII. emeleti nagyterem

  1. Mentális egészségügyi szolgáltatások és lelki egészség
  2. Szociális és családügy, gyermekvédelem és lelki egészség
  3. Fogyatékossággal élők lelki egészsége
  4. Idős személyek lelki egészsége
  5. Munkahelyi lelki egészség

Témafelvezetők: Prof. dr. Bitter István, Gordos Erika, dr. Harangozó Judit, Kály-Kullai Károly, dr. Pataky Ilona, dr. Vetró Ágnes

 

2. Munkacsoport

Oktatás, sport, ifjúságügy, kultúra és szenvedélybetegség-megelőzés

Helyszín: EMMI, Budapest V. Akadémia utca 3. II. emelet Klubterem

 

a. Óvodai és iskolai lelki egészségfejlesztés

b. Ifjúságügy, sport és lelki egészség

c. Szenvedélybetegségek megelőzése

c. Művészetek és lelki egészség

Témafelvezetők: dr. Balázs Judit, Berényi András, dr. Erős Erika, dr. Perczel Forintos Dóra, Shäfer Nóra, dr. Somhegyi Annamária, Wágner Éva

 

3. Munkacsoport

Társadalmi felzárkózás és egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatok

Helyszín: EMMI, Budapest V. Arany János utca 6-8. VIII. emelet 806. terem

 

a. Társadalmi felzárkózás és lelki egészség

b. Vallás, civil közösségek és lelki egészség

c. Önsegítő közösségek, önkéntesség és lelki egészség

Témafelvezetők: Asbóth Katalin, Buza Domonkos, Pál Ferenc, dr. Török Péter, dr. Wernigg  Róbert

 

4. Munkacsoport

 Lelki elsősegély katasztrófahelyzetekben és társadalmi krízisek során

Helyszín: EMMI, Budapest V. Arany János utca 6-8. VIII. emelet 804. terem

 

Témafelvezetők: Komlósi Annamária, Szabóné dr Kállai Klára, Székely András, dr. Unoka Zsolt

 

15.00-15.30: Kávészünet

 

15:30-16:30: Plenáris ülés

Helyszín: EMMI, Arany J. u. 6-8. VIII. emeleti nagyterem

 

Üléselnök: dr. Perczel Forintos Dóra (Szakmai Kollégium, Klinikai Pszichológia Tagozat elnöke, Semmelweis Egyetem, Klinikai Pszichológiai Tanszék vezetője)

A munkacsoportok képviselői10-10 percben 7-7 dián összefoglalják a munkacsoport javaslatait a megadott tematika alapján, melyet 5-5 perces megbeszélések követnek.

16:15-16:30 A konferencia összefoglalása. További teendők. Zárszó.

dr. Perczel Forintos Dóra, dr. Harangozó Judit

 

Szervezők: Berényi András, Buza Domonkos, Gordos Erika,  dr. Harangozó Judit, dr. Pataky Ilona, dr. Török Péter, Pálmai Ildikó

 

Kapcsolattartás:

* Pálmai Ildikó, 20/82-50-205, 

* dr. Harangozó Judit: 20/82-50-178 

Ébredések Alapítvány: ebredesekalapitvany@gmail.com

A programon az első 300 fő regisztrációját fogadjuk.

A részvétel ingyenes.

Ébredések Alapítvány

A Nemzeti Drog Fókuszpont a 2013. március 19-én, kedden "Prevenciós programok tervezése és értékelése" címmel szakmai találkozót szervez.

  

A rendezvényt annál is inkább ajánljuk, mivel hogy a kormány tervei szerint szeptembertől elvileg csak akkreditált prevenciós programok jelenhetnek meg az iskolákban. Reméljük, a programok értékelése az európai ajánlásokkal összhangban történik majd...

A találkozó helyszíne: KINO (1137 Budapest, Szent Istvákrt. 16.) Regisztrálni 2013. március 8-ig lehet.

E-mail: domotor.diana@oek.antsz.hu. Részletes program itt. Regisztrációs lap letölthető innen

 

Madászsz 

Tarr Bence László - Dr. Parádi József - Oberth József  

 

A playback improvizációs színházi forma, amelyben, ősi közösségi játékformákhoz hasonlóan, újra megjelenik a történetmesélés: a nézők történeteket, álmokat, életeseményeket osztanak meg, amit színészek, élő zene kíséretében, rögtönözve eljátszanak. Fontos szerepe van a játékmesternek, aki meghallgatva a történetmondót, közvetít a nézők, a mesélő és a színészek között.
.
A playback egyik modern forrása Jakob L. Moreno Stegreiftheater-e, amely 1921 és 1923 között működött Bécsben. Ebben a színházban személyes történetek elevenedtek meg. A színészek a nézők által elmondott, spontán "megírt" forgatókönyvet játszottak el, így a játék, a cselekvés, a spontaneitás és a kreativitás lehetősége visszatért a színpadra. Moreno később ebből a kísérletéből fejlesztette ki a pszichodráma gyógyító módszerét. A pszichodráma megjelenésével az előzmény, a spontaneitás színháza hosszú időre háttérbe szorult, mígnem Jonathan Fox színész 1975-ben új életre keltette a kísérletet, megalapítva az első playback, azaz visszajátszásra épülő színházat, ahol ismét a nézői történetek előadásával kezdtek foglalkozni.
.
Mára a műfaj közkedveltté vált, többszáz playback-színházi társulat működik szerte a világon. A playback-színházak támogató szervezete a Nemzetközi Playback Színházi Hálózat, amely kapcsolódási lehetőséget és információt nyújt öt kontinens társulatai számára. (A hálózat internetes oldala a www.playbacknet.org címen látogatható.)
.
***
.
Egy playback-előadás másfél-két órát vesz igénybe. Az előadás a társulat bemutatkozásával, majd a közönség "felmelegítésével" kezdődik: a társulat tagjai a közönség által ajánlott érzéseket, hangulatokat jelenítenek meg zenével kísért improvizációk segítségével.
.
Az előadás központi részében a játékmester történeteket, álmokat, fantáziákat kér a közönség tagjaitól, melyeket a társulat tagjai rögtönözve megjelenítenek a színpadon. Egy alkalommal négy-öt történetet láthat a közönség.
.
Előkészítés: . A történet mesélője és a játékmester, külön ülnek két széken a színpad, a játéktér mellett. A játékmester mesélteti a beszélőt, és kéri, hogy valamilyen rövid történetet beszéljen el. Elsősorban megélt érzésekről, érzelmekről kérdezi, hogy a megjelenítendő történet emocionális töltetét tudják átérezni a játékosok. Nem annyira a történet eseményei a fontosak, nem az hogy mi történt, hanem, hogy hogyan élte ezt át a mesélő. Milyen érzelmeket generáltak benne az elmondottak? A játékmester úgy tereli a beszélgetést, hogy a történet érzelmi hatása kerüljön fókuszba.
.
Közben a játékosok, a "színészek" egy sorban ülve hallgatják a történetet, és átélik a beszélő hangulatát, érzelmi állapotait. Nem annyira a történet eseményeit kell majd megjeleníteniük, hanem magukat az érzéseket.
.
Általános szabályok: Az elbeszélt történetet nem mindig időrendi sorrendben jelenítjük meg. Ki lehet ragadni kulcsszavakat, mondatokat az elbeszélésből, de a hangsúly sohasem a szavakon van, hanem a mozdulatokon, gesztusokon, test- és fejtartáson, mimikán. Ha mégis szavakat vagy töredékmondatokat is használunk a képek megalkotásában, ezeket érdemes többször megismételni, mivel az ismétlés megerősíti ezek hatását. (Lásd majd a "kórus" technikánál!)
.
A színészeknek folyamatosan figyelnek egymásra, egymás gesztusaira, vagyis az úgynevezett 'ajánlásokra', hogy harmonikus és közös legyen az előadás. Ha valaki olyan 'képet' hoz be, amihez kell még valaki, azt jó, ha a többi játékos észreveszi. Figyelünk arra is, hogy a színpadkép szimmetrikus és rendezett legyen, hacsak nem szándékos ennek a rendezőelvnek a megbontása. A képek megalkotásánál fontos, hogy 'ne boruljon fel a színpad'. A képek lezárásánál, amikor kimerevítjük a képet, fontos, hogy egyértelmű legyen, kin van a fókusz, ki vagy mi van a kép központjában. A lezárást egy hangos zenei leütés is megerősíti.
.
Képalkotói alapszabályok: . A színészek a néző által elbeszélt történet befejeztével felállnak a székekről, és szorosan egymás mellé állnak, úgy hogy vállaik, vagy testük érintkezzen. Az érintés, a fizikai kontaktus mindvégig nagyon fontos eleme a megjelenítésnek. Lényeges, hogy ez a szoros fizikai kontaktus már a játék megkezdése előtt is meglegyen, a játékban pedig méginkább, hogy annak intenzitása tovább fokozódjon. (Hacsak nem pont az elszigetelődés a megjelenítendő érzés, amikor pont az érintés hiánya a cél.)
.
A playback-színpad berendezése
.
.
Színpadi kellékek: A legfőbb kellék a színész gesztus- és mimikatára. Sőt az egyetlen igazi kellék a jó színész. Ezen túl csak különböző színű, méretű és anyagú drapériák, sálak, textíliák használatosak. Ezeket érdemes néha bármiféle tárgy, eszköz jelképeként használni. Például egy kendőből tükör kerete lehet, vagy a gúzsbakötő gondolatok megjelenítésénél valóban gúzsba lehet kötni vele, vagy hullámzás, légiesség, bármilyen természeti erő mozgását is kifejezheti, és így tovább.
.
Zenei kísérethez dobok, cintányérok, dorombok, csörgők, rumbatökök, didgeridoo, mindenféle egzotikus hangszerek alkalmasak. A zene a hangulatok aláfestését szolgálja. Fontos, hogy ne nyomja el a színpadi játékot, a beszédet, vagy csak egyszerűen ne vonja el a figyelmet a színészekről, hacsak kimondottan nem ez a cél. A zene megerősíthet, vagy akár ellenpontozhat egy-egy érzést, hangulatot.
.
***
.
Játékmenet: . A játékmester egy történet előadása előtt megadja a megjelenítési formát (például folyékony szobor, kórus, echo stb., amelyeket látni fogunk), a színészek ezt követően a lehető legrövidebb időn belül elkezdik a játékot. Ha a forma speciálisan ezt igényli (például az ambivalencia, vagy az echo) a színészek előre elfoglalják helyüket. De általában valaki spontán előlép és elkezd játszani. A többiek figyelik, és spontán reagálnak arra, ami a színpadon történik, még-pedig úgy, hogy az elbeszélt történet tükrében kiegészüljön a színpadi kép.
.
Fontos, hogy az elsőnek kilépő, ezután 'központi' szereplő köré épüljön a kép. A színészek nagyon tömör kompozícióra törekednek.
.
Ha senki nem lép ki spontán, akkor a középső két ember közül az egyik kell, hogy megtegye az első kilépést. Ilyenkor a játékmester számolhat akár hangosan háromig is, "Egy-kettő-három, tessék!", és ekkor ki kell lépnie valakinek. Ha egyszerre lép ki két ember, az sem baj, ilyenkor erre a helyzetre lehet spontán módon reagálni.
.
Egy történet előadása addig tart, amíg a színészek meg nem találják a legtökéletesebb formát, amely kifejezi az elbeszélt hangulatot és akkor megmerevednek. A képet a teljes mozdulatlanság zárja le, amit egy hangos zenei leütés erősít meg. A kompozíció lehetőleg legyen zárt, egyértelmű fókuszponttal, hogy a néző tudja, hová kell a figyelmét összpontosítania. A játékosok között fontos a szemkontaktus fenntartása, vagy ellenkezőleg, annak teljes hiánya.
.
***
.
Az előadás első, bevezető részében rövid megjelenítési technikákat lehet alkalmazni, amelyek főleg a közönség felmelegítését és játékba vonását szolgálják. Ezek közül ötöt (szobor, kórus, paletta, echo, ambivalencia) a következő oldalakon részletesen ismertetünk. Az előadás második részében történetek jelenetekként való lejátszására kerül sor. Végül az előadást egy tabló zárhatja, amelyben minden színész az est számára legemlékezetesebb momentumait előadva rögtönöz.
.
"Folyékony" vagy "élő" szobor
.
.
A történetmesélés befejeztével a színészek felállnak, megállnak mozdulatlanul, kiüresített elmével, és amikor valaki indíttatást érez, hogy kilépjen, előre lép. Például a 'C' színész kezdi. Tesz egy mozdulatot, vagy ismétlődő mozdulatokat, melyeket egy-egy szóval, rövid tőmondattal, vagy akár dallal kísér, de elsősorban a gesztusaira fókuszál. Erre - és a hallott történetre - reagál a következő színész, mondjuk 'D', aki felveszi a kontaktust az első játékossal, és valamilyen módon kiegészíti az első mozdulatait 'mondanivalóját'. Majd követheti őt 'B' és legvégül 'A'. Az előrelépések sorrendje teljesen spontán, nincs előre eltervezve.
.
A színészek, miután előreléptek és bemutatták mozdulatsorukat, nem merevednek meg, hanem folytatják játékukat, ami lehet az eredeti mozdulatsor megismétlése vagy folyamatos ismételgetése is, de sokkal inkább a többiek által hozott új elemekre való spontán reakció. A többi színész által hozott új játékelem az úgynevezett 'ajánlás'. A folyékony szobor így folyamatosan változik, tulajdonképpen elmeséli a hallott történetet, noha nem szükségszerűen kronologikus sorrendben jeleníti meg annak elemeit. Sőt, minél inkább elrugaszkodik a mesélés szigorú sorrendiségétől, logikai tartalmától, annál jobb is lehet! A színészek elsősorban a mesélő érzéseit jelenítik meg, illetve saját, az elbeszéltekre adott spontán reakcióikat. Így születhetnek olyan többlet-reakciók, amelyek elmélyítik a történetet, illetve új fényben, megvilágításban láttathatják.
.
Lehet rövid szavakkal kommentálni is, mi az, amit a színész éppen tesz, vagy gondol, de minél kevesebb a beszéd, annál erősebb lehet a játék. Ha már szavakkal dolgozunk, akkor például az ismételgetés, az 'elakadt lemez' technika a legsajátosabb. A többi játékos is felvehet egy-egy felajánlott szót, vagy éppen ellenpontozhatja azt, amit a másiktól hall; például egy játékában az "Aláírom!" ajánlásra a 'kórusban' a "Nem írom alá!" volt a spontán válaszreakció.
Figyelni kell, hogy a végső kép kialakításánál, ne boruljon fel a színpad, hacsak nem ez a végső cél, azaz legyen rendezett, kvázi szimmetrikus! Figyelni kell továbbá, hogy az 'alul-középen-felül' hármas térosztás, ha lehet, ki legyen használva! Egy hátrább álló színész székre is állhat.
.
Kórus
.
A kórus a folyékony szobor technikájára épülő játék, de ahhoz képest kiemelt hangsúlyt kap az utánzás és az ismétlés. Mikor az első színész kilép és tesz vagy mond valamit, a többiek leutánozzák, illetve elismétlik azt. Minél többszöri, és minél erőteljesebb a megismétlés, leutánzás, annál erőteljesebb hatást lehet elérni. Például, ha valaki botlik, mindenki leutánozza a botlást, és az egész csoport botladozni kezd, ezáltal felerősítve a gesztust, melynek megsokszorozódik az ereje. Ugyanez érvényes a szavak használatában is, vagyis egy-egy elhangzott szót a többiek is megismételnek.
Mint mindig, itt is a mesélő érzéseit kell felnagyítani, és nem feltétlenül az eseményeket. Az időrend megbontható. A cél, hogy a játékban összhang jöjjön létre a színészek között, egy végső kép kialakításáig, amely a történet lejátszását is zárja.
.
Az 'ajánlásokra' nagyon kell figyelni! Minden elfogadott ajánlat erősíti az összhangot, minden el nem fogadott ajánlat gyengíti azt.
.
Paletta
.
.
A színészek sorban, egyenként lépnek előre, és - a folyékony szobor technikával ellentétben - most egymást követő sorrendben játsszák el az elbeszélt történetből kiragadott érzések 'eseményeit'.
A játék mindig a kilépéssel kezdődik. 'A' kezdi a megjelenítést, a kilépés és az egyéni játék jobbról balra halad.
.
Ez a technika kimondottan alkalmas egy történet eseményeinek eredeti időrendben való megjelenítésére, ugyanakkor nem kötelező az időrendet követni. Sőt, olykor különlegesebb is lehet, ha a lejátszás A-B-C-D-sorrendje, nem követi a történet időbeliségét. Az időrend követéséről vagy a sorrend felcseréléséről a színészek a játék során döntenek.
.
Ha 'A' befejezte a jelenetét, megmerevedik, ezzel jelezve 'B'-nek, hogy folytathatja az elbeszélést. Természetesen 'B' épít az 'A' által eljátszottakra, majd 'C' és 'D' is az előzőekre.
.
A kulcs most az utolsó ember, 'D' kezében van, aki befejezheti, egyben valamely jól eltalált gesztussal összegezheti vagy keretezheti is a történetet.
.
Ha A-B-C-D-sorrendben egyenként mindenki lejátszotta a maga képét, s már megmerevedett, egy lélegzetvételnyi szünet következik, majd minden szereplő szinkronban megismétli a saját játékát, míg a lejátszás végén mindenki egyszerre megáll, megmerevedik.
.
A közösen ismétlés befejezésnél figyelni kell arra, hogy az egyszerre történjen, amihez senki nem ad külön jelzést, hanem a társulat összhangja segít, ha a játékosok mintegy megérzik a befejezés pillanatát. (Az együttes befejezést követően ritkán tovább játszhat egy színész, ha az összhang megbontásának világos jelentése van.)
.
Echo / Visszhang
.
.
Kicsit más beállás, mint az előzőeknél: a színészek 'V' alakot vesznek fel a mesélővel szemben, de úgy, hogy figyelnek arra, a közönség is lássa őket és gesztusaikat. Mint mindig, itt is az elbeszélő adja az érzelmi tartalmat, a cél pedig ezeknek az érzelmeknek a felnagyítása, a lehető kereteken belül, akár az extremitásig. Az Echo esetében ideális a páratlan számú színész, ahogy például ábránkon öt játékost helyeztünk el, de más létszám is lehetséges.
.
A történet befejeztével valaki felveszi az első helyet, mondjuk 'B'. Utána mindenki felvesz egy másik helyet a V-alakzatban, attól függően, hogy érzi, milyen hőfokon kívánja az adott érzelmet tükrözni. A sor végén álló pár ('A' és 'E') feladata, hogy a 'B' által megjelenített képet a legerősebb szintre fokozza.
.
A kulcs a legelső ember, 'B' kezében van. Ő fogja a kezdő képet megadni, azt a jelenetet vagy érzést ragadva ki a történetből, amelyik az ő lelkében a legnagyobb nyomot hagyta. Mint mindig, most sem törvényszerű a kronológiát betartani. A következő 'hullám', a második sor, 'C' és 'D', a legelől álló ember, 'B' képét már felerősítve, kiegészítve, akár átfogalmazva saját érzéseivel, gondolataival ismétli meg, visszhangozza. 'C' és 'D' egyszerre játszik, szimultán adva elő a maguk jelenetét. 'B' közben pozíciójába merevedve áll. Ha a második hullám lement, megmerevednek ők is. Majd ugyanez megismétlődik még egyszer, ezúttal az utolsó hullám, az utolsó két ember játszik egyszerre, még jobban felfokozva 'B', valamint a 'C'-'D' páros képét. A cél az, hogy a lehető legszélsőségesebben, a legerősebben hasson vissza az utolsó két ember párhuzamos játéka.
.
Ilyen hullámsorozatból lehet három, de akár négy-öt is. A rögtönzők a történet különböző érzelmi állapotváltozásait vagy 'eseményeit' ragadhatják meg egy-egy erősödő képben. Az Echo ott ér véget, ahol a színészek már nem érzik úgy, hogy hozzá tudnának tenni a képhez.
.
Echo 4 játékossal
.
Az Echo páros számú színésszel is játszható, például az itt illusztrált felállásban.
.
.
Ambivalencia
.
Olyan hangulatok, történetek megjelenítésére szolgál, ahol ellentétes érzelmek jelennek meg. Ezek lehetnek tényleges ambivalenciák, vagy olyan érzelmi állapotváltozások, amelyek időben egymáshoz képest eltolódnak. Például először nagyon tetszett nekem valaki vagy valami, de fél óra múlva már nagyon utáltam. Páros számú színészre van szükség a megjelenítéshez, ideális esetben négy szereplőre.
.
.
A színészek úgy foglalják el a helyüket, hogy párban (A-B; D-C) egymás mögött állnak, figyelve arra, hogy a közönség fele láthatók legyenek. Az első sorban állók, 'B' és 'C' fogják az ambivalens érzés egyik pólusát, míg a hátsó sorban állók, 'A' és 'D', jelenítik meg a másik pólust.
'B' és 'A' párosa kezd, és 'B' indítja a játékot, majd 'A' csatlakozik hozzá. Ezután következi a 'C' és 'D' párosa. Mindenki a saját felfogása szerint jeleníti meg az adott érzelmet, helyzetet. Az egymás után bemutatott jelenetek fokozzák az érzelmi hatást.
.
Az első sorban állók folyamatosan játsszák a szerepüket, nem hagyják abba, és nem merevednek meg, amikor elindul a második hullám. A második hullámban belép a játékba a hátul álló fél. A hátul állók, saját partnerük játékát figyelik elsősorban, így 'B' játékát 'A' fogja ellentételezni, míg 'C'-jét 'D'.
.
'A' 'B'-vel játszik, vele folytat interakciót, míg 'D' 'C'-vel. A cél, hogy a két játék más-más aspektusból jelenítse meg ugyanazt az érzést. A párok kettesével, csak egymással játszanak, ellentétes pólusokat mutatva be.
.
A játék azzal ér véget, hogy külön-külön mindkét pár megtalálja azt a mozdulatot vagy helyzetet ahol a belső érzelmi szembenállás a legjobban tükröződik, és ezt a helyzetet merevítik ki. (Zenei leütés.)
.
Az előadás bevezető szakasza, az eddigiekben megismert 'rövid formák' alkalmazásával, a közönség felmelegítését szolgálja, néhány hangulat, érzés ábrázolásával. Ezek lejátszása után a játékmester arra kéri a közönség tagjait, hogy forduljanak oda valamelyik nézőtársukhoz, és meséljenek el neki saját életükből egy történetet, álmot, vagy fantáziát, illetve hallgassák meg társuk történetét. Erre a játékmester hat-nyolc perc időt ad, majd annak elteltével 'bemutatja' a színpad elé és mellé tett széket, amely a mesélő széke, és megkéri az első nézőt, hogy jöjjön ki elmesélni egy történetet. Ezzel megkezdődik az előadás fő része, a történetmesélés és -lejátszás.
.
A jelenetek előadásának 'rituális menete' öt lépésben:
.
1 / ELSŐ INTERJÚ: A TÖRTÉNET ELMONDÁSA
A mesélő a színpad melletti székben ülve elmondja történetét. A színészek csendben ülnek. A mesélő kiválasztja a szereplőket, szerepet oszt. A játékmester azt mondja, "lássuk!".
.
2 / BEÁLLÁS
A szereplők kelléket (kendőt) választanak, majd beállnak a nyitó képbe. (A zenész addig a történet hangulatának megfelelő zenét játszik.) Megmerevednek, a zene leáll.
.
3 / LEJÁTSZÁS
A színészek előadják a történetet, zene kíséretében. Mindannyian törekednek a tiszta, pontos befejezésre. (A színészek sosem érnek a mesélőhöz.)
.
4 / BEFEJEZÉS
A szereplők a lejátszás végén megmerevednek, és a történetmesélőre néznek.
.
5 / MÁSODIK INTERJÚ, ZÁRÁS
A játékmester a mesélőhöz fordul. Megkérdezi, milyennek látta a lejátszást? Ha a mesélő elégedett, vége a jelenetnek, ha hiányérzete van, a hiányzó érzést még le lehet játszani. A végén a játékmester megköszöni a nézőnek történetét.
.
Színpadkép. Legelőször mindig a történetmesélőt játszó színész áll be a színpadképbe. Ügyel arra, hogy a történetmesélő és a nézők jól lássák őt. A többi színész hozzá viszonyítva foglal helyet a színpadon, úgy, hogy a létrehozott kompozícióban, mint egy festményen, már megjelenjen a történet. Amikor az utolsó színész is beállt a képbe, a színészek egy pillanatra megmerevednek, és a zene is leáll. A pillanatnyi szünet után kezdődik el a történet lejátszása. Egy este során négy-hat történetet tudunk lejátszani. 
.
.
Tabló. Az előadást általában tablóképpel szoktuk befejezni, amelyben a színészek azt mutatják be egy mozdulatsor és rövid mondatok vagy szavak segítségével, hogy rájuk mely történet mely motívuma hatott a legerősebben. A tablóban is reagálnak egymásra a színészek, és több motívumot is megjeleníthetnek.


____________________ 

JÓZAN BABÁK KLUB PLAYBACK SZÍNHÁZA

A szokásos éves konferencia ezúttal a szerencsejátékhoz és az alkoholhoz köthető dependenciák aktuális kérdéseit feszegette

 

Az ELTE Pszichológiai Intézet Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékének immár 6. alkalommal megrendezett éves konferenciájának most első ízben adott otthont az ELTE Pedagógia és Pszichológiai Kara. A korábbi gyakorlattal ellentétben az idei konferencián nem sok rövid, a témát dióhéjban feldolgozó előadást, hanem három hosszabb, részletekbe menő prezentációt hallhattak a megjelentek.

.

Az első előadást Paksi Borbála, a Corvinus Egyetem tudományos munkatársa tartotta egy még nem publikált tanulmányról, mely a „Kísérlet a magyarországi szerencsejátékok addikciós potenciáljának mérésére” címet viseli. A Corvinus Viselkedéskutató Központja és az ELTE Pszichológiai Intézetének kutatói által közösen végzett vizsgálat egy új mérőeszköz kidolgozását tűzte ki célul a különböző szerencsejátékok addikciós potenciáljának megállapítására, különös tekintettel a magyar viszonyokra. Megközelítésük fő újdonsága, hogy nem csak interjúkon, játékosi véleményeken alapuló szubjektív adatokat, hanem epidemiológiai tényezőket is figyelembe vettek az eszköz kidolgozása során. Emellett külön dimenziót képzett a társadalmi sajátosságok megjelenítése, melynek részeként számításba kerülnek a magyar társadalomra jellemző játék felhasználási szokások és a játékosok vulnerabilitása is. Az előadó részletezte azokat a lépéseket, melyekkel a fenti kritériumokat kielégítő, a hozzáférhető szerencsejátékok addikciós potenciálját mérő eszköz kidolgozásra került. A publikáció pontos időpontjával és helyével kapcsolatban Paksi még nem tudott biztos információval szolgálni, de rendelkezésre bocsátotta a kutatás részleteit bemutató prezentációját.
 

 


.

Az Amszterdami VU University Medical Center és az Amsterdam Insitute of Addiction Research képviseletében Zsuzsika Sjoerds az alkoholfüggőség agyban megfigyelhető hátterét vizsgálta. Kiindulópontjaként az alkoholfüggőséget egy olyan agyi rendellenességként definiálta, mely kényszeres viselkedésmintákat hív életre. Kutatásában két fMRI (funkcionális mágneses rezonancia) technikán alapuló modellt vizsgált, melyek egyaránt az agy jutalmazó központjában és a prefrontális kéregben megfigyelhető változásokat elemezték. Az egyik modell a Pavlov elméletében gyökerező úgynevezett „cue reactivity” (magyarul körülbelül „hangulat reakcióképesség”), amely abból indul ki, hogy a függők bizonyos drogokhoz köthető ingerre jellegzetes élettani és szubjektív válaszreakciót adnak. A másik modell az instrumentális tanulás, avagy célorientált viselkedés felől vizsgálja az alkoholfüggőséget. Előadásában azoknak a kutatásoknak az eredményeit ismertette, melyek e két modellt elsőként alkalmazták fMRI vizsgálat esetében a függőségek jobb megértéséhez. Mindkét módszer elváltozást mutatott ki a tesztalanyok elemzett agyi régióiban, melyek súlyossága korrelált az alkoholfüggőség fennállásának idejével. A módszer terápiás haszonnal jár, hiszen a különböző súlyosságú elváltozások mellé különböző típusú gyógyszeres terápiát lehet rendelni.


 


.

Az utolsó előadást az az osztrák Prof. Dr. Otto Lesch tartotta, akinek a nevéhez egy tipológiai rendszer kidolgozása is fűződik, ami az alkoholfüggőség típusát és súlyosságát állapítja meg, melyek különböző terápiás beavatkozást implikálnak. Lesch kontrasztot képzett az őt megelőző előadással azzal, hogy az alkoholfüggőséget kihozta a laboratóriumból és a hangsúlyt nem az agyi elváltozásokra és az ingerekre adott válaszreakciókra, hanem a szociokulturális tényezőkre, a személyes faktorokra, az egyéb szomatikus betegségek jelenlétére, illetve az ellátás és a kezelés mikéntjére helyezte. Felhívta a figyelmet, hogy a kezelésben konkrét és pozitív célokat kell kitűzni, hiszen az ivás tilalma később csak a betegség erőteljesebb visszatérését idézi elő. Tipológiájának kiindulópontjaként kiemelte, hogy a jelenleg hozzáférhető közel száz féle alkoholbetegségre kidolgozott terápia egyaránt fel tud mutatni pozitív és negatív eredményeket, ami kérdéseket vet fel. A pszichiáter fő feladataként azt határozta meg, hogy kidolgozza az alkoholfüggőség különböző típusainak csoportosítását oly módon, hogy a szakemberek hatékony terápiát tudjanak rendelni az egyes esetekhez. Kutatómunkája során négy fő típust különböztetett meg, majd zárszóként bemutatta azt a bárki által használható programot, mellyel megállapítható, hogy adott ivási szokásokkal és szociokulturális háttérrel rendelkező páciens esetén milyen terápia lehet a legeredményesebb.  


Kardos Tamás
Drogriporter 

Fotó: MR/Keresztes IlonaMennyi reményük van az életben maradásra, és arra,hogy egyszer egészséges felnőttek legyenek?

 
 

 Drogfüggő újszülöttek, akik a köldökzsinór elvágásától kezdve elvonásos tünetekkel küzdenek. Mennyi reményük van az életben maradásra, és arra,hogy egyszer egészséges felnőttek legyenek?

 Hallgassa meg! 

Gyerekekről - felnőtteknek
Szerkesztő: Keresztes Ilona 

A pszichés zavarokkal, betegségekkel küszködő emberek sokszor elszigetelődnek, nem mozdulnak ki otthonról, emberi kapcsolataik leépülnek. A legtöbb esetben az arckép és név nélkül használható fórumokat választják: ott tudnak megnyílni, segítséget vagy tanácsot kérni fórumos társaiktól.  

 

A Brandmonitor segítségével a közösségi médiában keletkező bejegyzések kereshetővé és rendszerezhetővé válnak, így bepillantást nyerhetünk a felhasználók beszélgetéseibe és az őket körülvevő online tér aktuális jellegzetességeibe. A kutatás során a keresőszoftver a szkizofrénia, pszichiátria, pszichés betegség, depresszió, szorongás, antidepresszáns, öngyilkosság kulcsszavakat tartalmazó bejegyzéseket gyűjtötte össze 2011. december 1. és 31. között a hazai blogokról, fórumrendszerekből, Twitter és Facebook felhasználóktól. Ezeket a bejegyzéseket vizsgálták meg a Brandmonitor elemzői.

Pszichés betegségek és a közösségi médiaAz összes találat igen széles spektrumát mutatja az egyes kulcsszavak előfordulásának abból a nyelvi sajátosságból eredően, hogy például a depresszió vagy az öngyilkosság szavak nem feltétlenül a konkrét betegségre vagy cselekményre, hanem gyakran csupán negatív érzelmek kifejezésére vonatkoznak a hétköznapi beszéd során. A depresszió szó gyakran fordult elő felhasználók által megosztott hírek címeiben, mondások, viccek, bölcsességek formájában. 

Hol vannak a betegek?

Pszichés betegségek és a közösségi média

Az elemzésből kiderül, hogy a különböző közösségi média csatornákon milyen formában kommunikálnak a felhasználók. A csatornák egymáshoz viszonyított arányán az látszik, hogy a Facebook mellett a fórumokon és a blogokban fordultak elő legnagyobb számban a vizsgált kifejezések. Érdemes azonban megvizsgálni, hogy ennek mi az oka.

A témák vizsgálata megmutatta, hogy a Facebookon és a Twitteren, ahol saját nevükkel, arcképükkel vannak jelen a felhasználók, szinte egyáltalán nem problémáikról vagy betegségükrôl beszélnek, hanem csak kapcsolódó tartalmakat (komolyakat és komolytalanokat egyaránt) osztanak meg egymással. Jellemzően hagyományos, naplószerű blogokban írnak a betegségekkel kapcsolatos szövegeket.
A hosszú és elmélyült önvallomások közül többnek a bemutatkozó szövege is tartalmazza, hogy szerzője kifejezetten „ki akarja írni magából” minden baját, lelki problémáját.

A szerzők között egyenlő arányban találhatóak meg a tinédzserek, a szkizofrén gyermeküket ápoló szülők, a magányukkal küszködők vagy az ezoterikus tanítók. Érdekes jelenség látható a videómegosztókon, ahol valamely betegségbôl gyógyult emberek videónaplót vagy oktató típusú filmeket töltenek fel rendszeresen. Ezeket a videókat más betegek segítésére hozzák létre, témáik széleskörűek, az ezotériától az alkoholizmusig, sok ponton kapcsolódnak a pszichés zavarokhoz, nézettségük sokszor néhány százas méretet ölt.

A betegek a legtöbb esetben az arckép és név nélkül használható fórumokat választják. Itt tudnak megnyílni, segítséget vagy tanácsot kérni fórumos társaiktól, vagy egyszerűen csak beszélgetni más emberekkel.

A teljes cikk a Medical Tribune 2012. évi 1-2. összevont számában jelent meg

MEDICAL TRIBUNE 
a szerző cikkei  

A depresszió és az öngyilkosság problémája hatékonyan többszintű beavatkozási programokkal oldható meg, melyekben alapvető szerepe van a háziorvosnak, továbbá a környezetnek, ahol a beteg él. Az átlagember keveset tud a mentális betegségekről, ezért az előítéletek, a sztereotípiák és a stigmatizáció csökkentésében is alapvetőek a prevenciós programok.  

  

A depresszió és az öngyilkosság súlyos társadalmi probléma. A depresszió a WHO előrejelzése alapján 2020-ra a második legnagyobb népegészségügyi megbetegedéssé lép elő. Az öngyilkosság pedig az a halálnem, amelyet a leginkább értelmetlennek és tragikusnak tartunk – valamint ennek a hatása a legsúlyosabb a családtagokra, környezetre nézve. A különböző mentális zavarok − kiemelten a depresszió − kapcsolata az öngyilkossággal bizonyított tény, legfeljebb az összefüggés erősségét, illetve a kezelés, megelőzés módját tekintve vannak véleménykülönbségek. E véleménykülönbségek azonban egyben gazdagítják is eszköztárunkat, így akár előnyösek is lehetnek.

Többszintű beavatkozási programok

Magyarországon a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete 2004-ben csatlakozott az Európai Szövetség a Depresszió Ellen (European Alliance Against Depression, EAAD) nemzetközi programhoz. A program 17 európai országban valósította meg ugyanazt a protokollt a depresszió felismerésében és az öngyilkosságok megelőzésében. Előzménye a Gotland-tanulmány és az annak tanulságaira épülő Nürnbergi Szövetség a Depresszió Ellen volt, amelyek során a beavatkozás ideje alatt az öngyilkosságok száma jelentősen csökkent. A programok a többszintű beavatkozás elvét követik, ahol a probléma, a betegség felismerése, kezelése, az öngyilkosság megelőzése nem csupán egy szakterület dolga, hanem a különböző megközelítések integrálására, összefogásra, szinergikus hatásokra épülő beavatkozás eredménye.

A többszintű beavatkozás nemcsak a különböző szakterületek, hanem a különböző szakmai megközelítések integrálását is jelenti, ugyanúgy felhasználja a professzionális szakemberek tudását, mint a civil szervezetek közösségszervező erejét és motiváltságát. Emellett figyelme nem szűkül le csak a depressziósokra vagy az öngyilkossági cselekedetek egyes formáira, hanem nyitott a mentális zavarok szempontjából általában veszélyeztetett személyek felé is.

Az EAAD, majd a később, 2009-ben indult OSPI-Europe (Optimized Suicide Prevention Programs and their Implementation in Europe) programok a következő szinteken szólították meg a megelőzésben érdekelt szakembereket és civilszervezeteket.

1. Háziorvosok

A háziorvosok szerepe a depresszió felismerésében és az öngyilkosságok megelőzésében elsődleges. A betegek jelentős része valamilyen testi betegséggel fordul háziorvosához, és az öngyilkossági cselekményeket elkövetők jelentős része fel is keresi háziorvosát a tett előtti néhány hetes időszakban. Kulcsfontosságú a betegség felismerése, diagnosztizálása, a betegek megfelelő szakemberhez irányítása, esetleg figyelemmel kísérése. A program során a háziorvosoknak a felismerést, kezelést segítő képzést adtunk.

2. Információátadás a közösségnek, destigmatizálás

Az átlagember ismerete a depresszióról korlátozott, gyakran sztereotip, valótlan mítoszokon alapul, sokszor stigmatizáló. Nagyon sokat segít a betegség felismerésében, felvállalásában és így kezelésében is, ha ezek az attitűdök megváltoznak. Ezért fontos olyan közösségi kampányok folytatása, amelyek célja ezen attitűdök, mítoszok megváltoztatása. A program során információs anyagok készültek több formában (rövid brosúrák, mozi-, rádióspot, plakátok, weboldal).

3. Közösségi segítők, facilitátorok, „kapuőrök”

Míg a háziorvoshoz, pszichológushoz, pszichiáterhez a betegnek el kell mennie, addig a „kapuőrök” a mindennapi életben ismerhetik fel a betegeket. Mindez azért fontos, mert a betegek jelentős része nem fordul önmagától orvoshoz, panaszait élethelyzete természetes velejárójának tartja vagy reménytelennek érzi állapotát. Nagy szerepe van a pedagógusoknak, szociális munkásoknak, valamint kiemelten a mentőknek, rendőröknek, tűzoltóknak, akik az öngyilkossági cselekményeknél az elkövetés előtt/helyett vagy után kerülnek kapcsolatba az érintettekkel (elkövetők, családtagok, barátok). Részükre képzést tartottunk a felismerésről, lehetséges teendőkről, kompetenciahatárokról.

4.Kockázati csoportok, érintettek

Külön foglalkozni kell a kiemelt kockázatú csoportokkal (öngyilkossági kísérleten átesettek, családtagjaik, szociálisan hátrányos csoportok stb.) Számukra képzést, önsegítő csoportokat szerveztünk.

5. Halálos eszközök elleni küzdelem

Az ötödik szint az OSPI program során került be a program elemei közé. Fontos, bár korlátozott lehetőségeket nyújt a széles értelemben vett halálos eszközök elleni küzdelem. Ide tartozik a „hot spot”-ok (hidak, magas épületek stb.) felismerése, akadállyal ellátása, információk elhelyezése, vasúti átjárók védelme, gyógyszerek csomagolásának, felírási szabályának változtatása. E lépések hatása bár kimutatható, alkalmazásuk nem minden esetben lehetséges helyi szinten.

Miért legyen többszintű a beavatkozás?

A többszintű megközelítést több szempont is indokolja. Egyrészt az öngyilkosságok hátterében a mentális problémáktól a szociális, családi nehézségeken át a krízishelyzetekig számos tényező állhat. Egyetlen tényező hatásának csökkentése korlátozott eredményt hozna, ezért a hatékonyság növelése érdekében több beavatkozási pont szükséges.

A beavatkozáshoz széles közösségi összefogásra van szükség. Ennek feltétele, hogy mindenki, aki segíteni akar, megtalálja azt a pontot, ahol saját tudását, szakértelmét, motivációját kamatoztatni tudja.

A szakemberek nem mindig értenek egyet a különböző háttértényezők jelentőségét, illetve a kezelést illetően. A többszintű beavatkozás lehetővé teszi, hogy a különböző megközelítések egymás mellett, ugyanazon cél érdekében működjenek, lehetőséget nyújtva mind a szakembereknek, mind a klienseknek a választásra.

A szolgáltatások, az egészségügyi ellátás szintje nagyon különböző országon belül is, de nemzetközi szinten különösen. Többszintű beavatkozással az egyes szolgáltatási hiányosságok ha nem is mindig teljesen, de valamennyire pótolhatók. Mindez hazánkban a pszichiátriai ellátás jelenlegi finanszírozási szintjén, valamint az egyre növekvő szakemberhiány miatt nagyon fontos szempont. Mindezek miatt a világszerte egyre elterjedtebb közösségi alapú ellátás hazánkban kiemelten fontos szerephez juthat.

Szinergikus hatások

A többszintű beavatkozás eredményeképpen a különböző résztevékenységek együtt többet érnek, mint a beavatkozások egyszerű összege. Olyan hatások alakulhatnak ki az együttgondolkodás, tenni akarás eredményeként, amelyek nem jönnének létre, ha az egyes elemek külön-külön valósulnának meg. A személyes kapcsolatok, ismeretségek, a kapcsolati háló, a társadalmi tőke szerepe a megelőzésben, kezelésben elsődleges fontossággal bír.

Hazai tapasztalatok

A programok során alkalmunk volt tapasztalataink összevetésére a többi országban elért eredményekkel. A lakosságot illetően a legfontosabb tapasztalat, hogy Magyarországon a mentális betegségekkel kapcsolatos alaptudás szintje nagyon alacsony, és jellemzőek a mentális zavarokkal és közelebbről a depresszióval kapcsolatos negatív attitűdök is. Ezek az attitűdök a panaszokban nem kezelendő problémákat, hanem az emberi gyengeség, saját hibák stb. megnyilvánulásait látják. Egy másik jellemző attitűd, amikor betegek és az őket körülvevő hozzátartozók a panaszokat egy élethelyzet természetes következményeinek tartják és el sem tudnak képzelni semmilyen pozitív változást a hangulatban az élethelyzet rendeződése nélkül – így aztán külső segítséget sem vesznek igénybe. Az ilyen és ezekhez hasonló attitűdök nemcsak egyes betegekre, hanem egész családokra és közösségekre jellemzőek. Ezek azonban nem befolyásolhatók csak kampányokkal, nagyon fontos a közösségi véleményformálók (lelkészek, tanárok, a helyi médiumok szereplői) megszólítása és meggyőzése.

Legfontosabb hazai tapasztalatunk a beavatkozások hatékonysága volt. Az öngyilkossági cselekedetek száma csökkent a beavatkozási területeken (EAAD során Szolnokon, OSPI-Europe során Miskolcon), ezzel párhuzamosan megnőtt a segítő szolgálatok (így a pszichiátriai szakellátás) igénybevétele is. A hatások azonban a Gotland-vizsgálathoz hasonlóan nem bizonyultak tartósnak. Tapasztalataink szerint a közösségi hatások, így az öngyilkosságok számának csökkenése is akkor lehet tartós, ha a helyi közösségen belül egy vagy több személy felvállalja, hogy „gazdája” lesz a programnak: folyamatosan fenntartja a kommunikációt a segítő rendszer tagjai között, ébren tartja a médiumok figyelmét és aktivitását, az esetleges változások esetén (ez lehet akár egy köztiszteletben álló orvos kolléga nyugdíjba menetele) újraszervezi a kapcsolatokat és az együttműködést. E személynek (nevezzük közösségi facilitátornak) jól kell tudnia kommunikálni, megfelelő közösségi kapcsolati tőkével kell rendelkeznie és elkötelezettnek kell lennie a program irányában. Ezenkívül fontos, hogy a helyi szakemberek motiváltak legyenek – egy, a fenti alapelvek szerint működő többszintű rendszer azonban úgy tűnik, mindig nagyon motiváló a benne dolgozóknak, hiszen napi munkájuk válik könnyebbé az együttműködések kapcsán.

Feltétlenül ki kell emelnünk a telefonos lelkisegély-szolgálatok szerepét is, amelyek fontos elemei az ellátásnak: könnyen elérhetőek (az anonimitás miatt ráadásul sokan eleinte szívesebben fordulnak hozzájuk, mint az ellátórendszerhez), hatékony, gyors segítségre képesek és motiválni tudják a betegeket az ellátás más területeinek igénybevételére is. A hazai szolgálatok felkészültsége nemzetközi szinten kiemelkedő. A folyamatos finanszírozási hiány ellenére a legfontosabb kapcsolatot jelentik a professzionális és a civil szféra között.

Végezetül a program kapcsán mindenképpen érdemes kiemelnünk, hogy Magyarország − annak ellenére, hogy az egészségügyi (különösen a pszichiátriai) ellátás számos sebtől vérzik, hogy a civil aktivitás közel sem akkora, mint Nyugat-Európában, hogy a közösségi attitűdök sokkal stigmatizálóbbak a mentális zavarokkal kapcsolatban, mint más országokban − mégiscsak jelentős szerepet visz a depresszió és öngyilkosság megelőzésében Európában. Talán nem azért, mert annyira előkelően szerepelünk a nemzetközi öngyilkossági statisztikákban. Sokkal inkább oka ennek a nemzetközi mezőnyben is releváns és kiemelkedő helyen számon tartott magyar öngyilkosság-kutatás (érdemes Rihmer Zoltán, Fekete Sándor, illetve Kopp Mária és munkacsoportjaik munkáira utalnunk). És nagyon fontos tényező az is, hogy a magyarországi közösségek eddigi tapasztalataink szerint nyitottak, lelkesek és befogadóak a programmal kapcsolatban.

A cikk szerzői ezúton is szeretnének köszönetet mondani dr. Bagi Máriának és dr. Papp Katalinnak. Áldozatos munkájuk nélkülözhetetlen volt a hazai programok sikeréhez.

Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége segélyhívószáma: 116-123, mely az egész ország területéről, minden hálózatról ingyenesen hívható.

Skype-on és e-mailben elérhető a www.sos505.hu honlapról

 

Dr. Purebl György ,Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet – OSPI Munkacsoport
a szerző cikkei 

Székely András ,Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet – OSPI Munkacsoport
a szerző cikkei 

 

Medicaonline

„Az egészségügyből nyert adatokról egyet tudunk: nem a valóságot tükrözik”

  

A szociális intézmények államosítása után több krónikus pszichiátriai beteg kerülhet az utcára, mint az OPNI bezárása következtében – figyelmeztetdr. Lehóczky Pál, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke. A pszichiátria helyzete Magyarországon már így is igen rossz, a számvevőszék tavalyi megállapítása szerint jelentős problémák vannak az ellátás több elemében is. A szakma fejlődése azonban nem állt meg: a holisztikus megközelítés az elkövetkező időszak meghatározó iránya lehet. 

– Ma pszichiátriai beteget a szakma szabályai szerint csak magánrendelésen lehet gyógyítani? Arra gondolok, hogy bár a szakmai protokollok előírják, nagyon kevés olyan állami intézmény van, ahol végeznek pszichoterápiát.

– A pszichoterápiának nagy az élőmunka-igénye, nálunk azonban zajlik a munkaerő-elvándorlás, és a kényszernyugdíjazás csak tovább nehezíti a helyzetet. A pszichiátriai betegségek biológiai, lelki, szociális eredetűek, ezért a kezelésükben szükséges volna pszicho- vagy szocioterápia, de kevés állami intézményben van ezekre mód, így csak a Tündérhegyen, az SE Pszichiátriai Klinikáján vagy a Thalassa Házban. Csoportterápia – aminek esetében az orvos-beteg arány kedvezőbb – nemcsak a fővárosban, hanem pl. Kaposváron is van.

– Tavaly jelent meg az Állami Számvevőszék vizsgálatának eredménye a pszichiátriai betegellátás helyzetéről. Ebben olvashatjuk, hogy éves szinten az európai lakosság több mint egyharmada – 38,2 százaléka –, összesen 164 millió ember szenved a vizsgált 27 mentális zavar legalább egyikében. Ez elképesztően sok – ön szerint igaz lehet ez?

– Elképzelhető. Kopp Mária professzor és csapata végezte kétévente az ún. Hungarostudy vizsgálatot, és csak a szorongásos és depressziós zavarok éves prevalenciáját 29 százaléknak találták.

– Ehhez jön hozzá, amit az ÁSZ-jelentés is megállapít, hogy a pszichiátria helyzete Magyarországon igen rossz, szó szerint idézve: „az ellátásban, annak több elemében jelentős problémák vannak”. 

– Igen, többek között rossz az intézményi ellátottság; az uniós országok között sereghajtók vagyunk a százezer lakosra jutó ágyszám tekintetében, az orvosok és pláne a szakdolgozók arányát nézve is.

– Ezen belül az addiktológia, a gyermekpszichiátria különösen rossz helyzetben van.

– A gyermek- és serdülőellátás nagyon szűk keresztmetszetű, ráadásul a szabályozásuk is ellentmondásos, nem megnyugtató szakmailag, hogy a tinédzserek ellátása sokszor felnőtt pszichotikusok között történik.

– Hogy bírják a pszichiáterek ezt a katasztrofális helyzetet?

– Kopp Máriáék felmérése azt mutatja, hogy az öngyilkosság és a halandóság tekintetében a különböző szakmák közül a legveszélyeztetettebbek az orvosok, közülük a pszichiáterek, ezen belül pedig a női pszichiáterek.

Lehóczky Pál

– Az ÁSZ-jelentés kapcsán a Magyar Pszichiátriai Társaságnak (MPT) voltak javaslatai a minisztérium felé. Megfogadtak azokból bármit is?

– Udvariasan megköszönték, de eddig nem tettek semmit. A minisztériumtól most kaptunk egy felkérést arra, hogy készítsünk anyagot mentális zavarokkal kapcsolatban, illetve úgy tűnik, hogy újragondoljuk a Lelki Egészség Országos Programját, a LEGOP-ot is.

– Annak idején a LEGOP-ot miért nem fogadta el a kormány?

– Elvileg mindenki egyetértett vele, de ahhoz, hogy országos program legyen, pénzt kellett volna hozzárendelni. Most az államtitkársággal egy olyan megállapodásunk van, hogy a LEGOP-ot egészségügyi területre szűkítjük, és annyira kidolgozzuk, hogy lehessen hozzá pénzt rendelni, pl. lehessen pályázni a norvég alaphoz – belső erőforrások nem nagyon vannak.

– „Merre tovább, magyar lélekgyógyászat? Válságelemzés” című írásában Kéri Szabolcs arra figyelmeztet, hogy nincs sem országos, sem régióspecifikus terv a válság kezelésére, és a LEGOP nem tartalmaz hatástanulmányokat, elemzéseket, konkrét adatokat és lépéseket. Ez most másként lesz?

– Az a baj, hogy roppant nehéz korrekt információt szerezni, ugyanis az egészségügyből nyert adatokról egyet tudunk, hogy azok nem a valóságot tükrözik.

– Az ön elnöki programjában is szerepelt, hogy információs bázist kell kiépíteni a pszichiátriai ellátásról.

– Így van. Ugyanis nézzük pl. a diagnózisokat. Ezek sokféleképpen születnek, de nem az alapján, hogy milyen betegsége van az illetőnek – mert mondjuk a finanszírozást célozzák meg. Amikor a HBCS-t bevezették, a diagnózisok két éven belül eltolódtak a magasabb finanszírozásúak irányába. Egy másik diagnosztikus kategória a gyógyszerfelírást szolgálja. A betegségekről magukról nincs adatunk.

– Betegségregiszterek nincsenek?

– Nincsenek. Az utolsó olyan felmérést, amely egy populáció szűrésén alapult, még az 1984-ben elhunyt Juhász Pál végezte a VIII. kerületben. Valószínűleg Kopp Máriáék adatai írják le legjobban a magyar megbetegedési struktúrát.

– Az említett írásában Kéri Szabolcs azt is felvetette, hogy nincs specifikus, a mentális egészséggel foglalkozó törvény. Szükség lenne ilyenre?

– Vannak olyan országok, ahol van ilyen, és vannak, ahol nincs; a szakmán belül is vita van arról, kell-e külön jogszabály vagy elég a szakmai állásfoglalás.

Az biztos, hogy a mentális betegségekkel kapcsolatban van néhány terület, amit speciálisan kell kezelni, ilyen pl. a kényszergyógykezelés vagy a fekvőbeteg-intézményben való benntartás. Egyes országokban a betegek kötelezhetők a járóbeteg-rendelésen való részvételre is. Nálunk a szakmai kollégium most kezdett hozzá néhány protokoll átdolgozásához, frissítéséhez, ezek ajánlásokat fogalmaznak majd meg a szakma felé. Persze ez nem jár semmilyen jogkövetkezménnyel.

– Az MPT január végén tartott éves vándorgyűlésén a Tihanyi Bencés Apátság perjelje, Korzenszky Richárd tartotta a nyitó előadást, majd további tíz előadás hangzott el a transzcendencia témakörében. Divatos ma a pszichiátria területén spiritualitásról beszélni?

– A mai korszerű pszichiátriai felfogás azt mondja, hogy az ember bio-pszicho-szociális és spirituális lény.

– Ez nem marginális vélemény, hanem ez a korszerű felfogás?

– Igen. A pszichiátria az orvostudományok közül az egyetlen, amely az emberrel, mint egésszel foglalkozik, így nem maradhat ki a spiritualitás sem – tavaly a pszichiátriai világkongresszuson ezt egy külön szekció tárgyalta. A spiritualitás értelmezésében vannak viták, sokan a vallással azonosítják, holott nem erről van szó. A materiális léten túli dimenzió hozzá tartozik az emberhez.

– Ide köthető a pszichoszomatikus orvoslás is? A vándorgyűlésen egy szekció azzal foglalkozott, hogy „Hogyan lehet pszichoszomatikus orvoslás Magyarországon?”.

– Szerencsére a pszichoszomatika már sokkal inkább elfogadott. Én elkötelezett vagyok a pszichoszomatikus orvoslás mellett, de hadd tegyem hozzá, hogy ez a név inkább zavaró. Mert azt sugallja, hogy az embernek van egy lelke és van egy teste, holott holisztikus megközelítésre van szükség, és a pszichoszomatikus orvoslás valójában ilyen is.

– Ez a holisztika ugyanazt jelenti, hogy az embert bio-pszicho-szocio-spirituális egységnek tekintjük?

– Igen. De nem külön kell foglalkozni a testtel, a lélekkel, a szociális kapcsolatokkal vagy a spiritualitással, hiszen a páciensben egységben vannak, csak a tudományunk szedte őket szét a vizsgálhatóság kedvéért. A terápiában az egész ember vesz részt. Holisztikus megközelítésként a pszichoszomatika az elkövetkező időszak meghatározó iránya lehet.

– A pszichoszomatikus oktatás és praxis magyarországi bevezetésének témáját is körbejárták a vándorgyűlésen. Mint az absztraktban írták, a krónikus betegségekkel társuló pszichés problémák hatékony kezelése nélkül a legtöbbször nagyon nehéz hosszú távú sikereket elérni.

– Érdekes, hogy Németországban pl. van külön pszichoszomatikus orvoslás, de nem jól rendeződött el a pszichoszomatikus orvoslás és a pszichoterápia viszonya, ezek képviselői harcolnak egymással. Azonban szerintem leginkább a szomatikus orvoslásban fontos pszichoszomatikus szemlélet. Egy kardiológusnak nincs szüksége széles körű pszichoterápiás tudásra, elég, ha a kardiológiai betegségekkel együtt járó lelki tényezők kezelésére képes, ehhez pl. licencvizsgát lehetne bevezetni, vagy ilyen lehetne a gasztroenterológiai pszichoszomatika is. Nemcsak pszichoszomatikus, de szomatopszichés zavar is van, és a betegségtudat meghatározhatja az öndefiníciót – ezzel foglalkozni kell, bármilyen betegsége is van az illetőnek.

Az MPT próbálja megkeresni a társtársaságokat, felvenni velük a kapcsolatot. Tavaly decemberben a Hipertónia Társaság kongresszusán pl. csináltunk egy szimpóziumot, ahol a hipertónia és a pszichés zavarok együttjárása, a gyógyszerelés és a szexuális zavarok, alvászavarok volt a téma.

– A pszichoszomatikus szekció ismertetője szerint a legtöbb gyakorlati orvostudományi ágban egyre központibb helyet foglal el a beteg-együttműködés és a terápiahűség kérdése, mivel az elmúlt évtizedben kiderült: a hatékony kezelés akadályát a legtöbb esetben ezek hiányosságai jelentik. Mint megjegyzik: paradigmaváltásra van szükség a medicinában, és a pszichiátria e paradigmaváltás kulcsszakmája lehet.

– Míg a pszichoterápiában figyelünk a kapcsolat erősségére, és kifejezetten építjük azt, a szomatikus ellátásban nem nagyon figyelnek erre, márpedig a terápiahűség az orvos-beteg kapcsolatban dől el, és itt a lelki technikák nagyon sokat segíthetnek.

– A „Korlátok és lehetőségek ma Magyarországon a pszichiátriában” című szekcióban többek között arról beszéltek, lesznek-e nyertesei és vesztesei az elkövetkezendő időszak változásainak.

– Arra törekszünk, hogy a páciensek ne legyenek vesztesek. De úgy véljük, a szociális intézmények államosítása miatt nagyon valószínű, hogy leépítések lesznek. Ezekben az intézményekben 1400 pszichiátriai beteg van – kétharmaduk krónikus skizofrén –, akiknek nincs hova menniük. Több beteg kerülhet az utcára, mint az OPNI bezárása kapcsán.

– Kell-e félnünk a 2013 májusában megjelenő, a pszichiáterek bibliájának aposztrofált Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM) V. kiadásától?

–  Szerintem nem. Kétségkívül növekedett benne a pszichiátriai diagnózisok száma, de ez már a DSM III.-nál elkezdődött, valamint erősödött az a fenomenológiai irányzat, amely a tünetek felől közelít a betegséghez, és nem foglalkozik etiológiával, belső folyamatokkal – ez a diagnózis szempontjából segít, ugyanakkor a terápia szempontjából kell egy másik típusú felkészültség is, amivel viszont a szakemberek rendelkeznek. A magyar pszichiáterek nagyon jól képzettek – nem véletlenül fogadják őket szívesen bárhol Európában.

Medicalonline - Dr. Kazai Anita  

Március 12-én ”A társfüggőség  tíz arca” címmel, ismét  tematikus pszichoterápiás csoport indul nőknek - mely a Kék Pont Gát utcai ambulancián kerül megszervezésre, heti rendszerességgel.
A fókusz a kapcsolati szinten megfogható és sok szenvedést okozó társfüggőségre helyeződik majd. 10-12 főnyi tagsággal rendelkező, zárt csoportban kívánunk dolgozni. A csoportot 12 ülésesre tervezzük, ebben a bevezető- és záróülés mellett 10 tematikus alkalom szerepel majd. A csoport vezetője, Komáromi Éva klinikai és addiktológiai szakpszichológus lesz.

Ambulanciánkon 2011-ben és 2012-ben terápiás csoportot indítottunk szenvedélybetegek és hozzátartozóik számára a „Nőiség, szexualitás, párkapcsolat”, ill. „Párkapcsolat és mentális egészség” címmel. A csoportban önként jelentkező, motivált, önismereti igénnyel jellemezhető nőket fogadtunk, akik többnyire szerhasználó családokban nevelkedtek vagy szerhasználóval éltek párkapcsolatban. A 12 üléses csoportok nagy érdeklődés és stabil csoportösszetétel mellett, sikeresen dolgoztak. A program zárása során a tagok részéről mindkét alkalommal egyöntetű igény fogalmazódott meg a munka folytatására és elmélyítésére.

A tervezett tevékenység tematikája, kerete
Párkapcsolati minták a gyermekkori családban; Az első párkapcsolati élmények és szexuális tapasztalatok; A párválasztás motívumai; Kapcsolat és függőség; A társfüggőség ismérvei;  Párkapcsolat és szerhasználat; Párkapcsolat és hatalom; Társfüggőség: veszteségek és nyereségek;  Saját társfüggőségem; Eredményeim és lehetőségeim a változás területén.

 

A program az Emberi Erőforrás Minisztériuma által támogatott KAB- ME - 12-8157-es számú pályázati program keretében valósul meg.

 

Kékpont 

A segítés egy tűcsere programban sem csupán a steril fecskendőket jelenti. A Kék Pontban komplexen közelítjük meg klienseink támogatását, s ebből most Te is kiveheted a részed, ha van a környezetedben olyan számodra megunt, azonban még használható az alábbiak közül, amivel tudnál segíteni, s amit eljuttathatunk az arra rászorulóknak. A tárgyi adományosztást a Csere Csak Csajoknak programunkban indítottuk el, és rövid idő alatt olyan sikert ért el a szolgáltatás, hogy a nem csak nőknek szóló napokon is üzemeltetni szeretnénk.

Józsefvárosi Kontakt ártalomcsökkentő programunkba várunk:

női, férfi és gyerek ruházatot (jó állapotban, segítség ha télit és nyárit külön hozzátok, lehetőleg tisztán, mert sajnos nem tudunk mosni/mosatni) gyerekjátékot, könyvet, háztartási eszközöket, ágyneműt.

Nagyobb méretű adomány esetében, kérlek vedd fel telefonon a kapcsolatot kollégáinkkal az alábbi számon, nyitvatartási időben!

Helyszín: Budapest VIII. kerület Magdolna utca 43. (Magdolna - Lujza utca sarok)
Tel: 06/70-607-49-56.
Adományok átvétele:  kedd - péntek, 14-18 óra között.

Köszönjük, ha segítesz! 

Kékpont 

PÁRIZS. A francia kormány kedden este engedélyezte az első belövőszoba kísérleti jellegű megnyitását intravénás kábítószer-fogyasztók számára.

 
 
A drogfüggők saját szereinek egészségügyi személyzet által ellenőrzött és higiéniás körülmények közötti beadására szolgáló épület Párizsban, a Garde du Nord pályaudvar közelében fog megnyílni, amelynek környékén a legjelentősebb a drogfogyasztás a francia fővárosban. 

Szakértők szerint az ellenőrzött helyen megelőzhető a túladagolás és mérsékelhető a vírusfertőzések terjedése a drogosok körében. A miniszterelnöki hivatal azonban nem közölte a nyitás pontos időpontját. 

A France 2 közszolgálati televízió által megkérdezett környékbeli lakók szerint romlani fog a közbiztonság, ha ezentúl minden párizsi kábítószeres ebbe az egyetlen belövőszobába fog járni. A szocialista kormányzathoz hasonlóan a kerület szintén baloldali polgármestere, Rémi Féraud is az reméli, hogy az intézkedéssel inkább javul majd a rend Párizs egyik jelenleg legveszélyesebb belső kerületében. "Egyszerre nyújtunk segítő kezet a kábítószereseknek és lehetővé tesszük, hogy a negyed ne szenvedjen attól, hogy az utcán lövik be magukat az emberek" - mondta a polgármester. 

A világon jelenleg mintegy kilencven belövőszoba létezik, többek között Svájcban, Hollandiában, Németországban, Spanyolországban, Norvégiában, Kanadában, Ausztráliában és Luxemburgban. Szakértők szerint a tapasztalok azt mutatják: az ilyen helyek környékén csökkent a bűnözés és az erőszak. 

Marisol Touraine egészségügyi miniszter tavaly azt közölte, hogy 2013 folyamán több kísérleti jellegű nyitásra is sok kerülhet, ennek érdekében a Kábítószer-ellenes harc tárcaközi hivatala (Mildt) "megvalósíthatási tanulmányt" készít több bal- és jobboldali vezetésű vidéki város bevonásával. 

Franciaországban az egyik legszigorúbb kábítószer-fogyasztást büntető politika van érvényben, a füves cigaretta fogyasztása is bűncselekménynek minősül. Ezért a belövőszobák kérdése is sokáig tabunak számított. 

Szlovákiai hírek

Online, élő előadássorozat indul szenvedélybetegség és párkapcsolati problémák témakörben Gelsei Bernadett addiktológiai konzultánssal, a Harmonet tanácsadójával és meghívott előadókkal. Az első adás 2013. február 11-én hétfőn este 20.30-kor kezdődik. 

 

Ma már egyre elterjedtebb, hogy webkonferenciát tartanak különböző cégek dolgozóiknak, illetve szakembereknek külföldi továbbtanulás céljára is gyakran használják ezt a lehetőséget.

Ez adta az ötletet, hogy az E-tanácsadás keretén belül, heti rendszerességgel, sokakat érintő témákban létrehozzak egy élő webes előadás sorozatot. A célom az, hogy sok emberhez eljusson, könnyen, kényelmesen és egyszerűen hozzáférhető legyen, hasznos elméleti és gyakorlati információkhoz jussanak a látogatók az adott témákban, melyek sok embert érintenek.

Az Etanácsadás Websorozat első előadása  2013.február 11-én 20.30-21.30-ig tart. Az előadás címe:
"Miért nem tudok leszokni a dohányzásról"

 


Mivel ez egy élő webelőadás, lehetőség van kérdéseket feltenni és azokra válaszokat kapni, ezáltal lesz interaktív az egész.  Használata könnyű, a megadott linkre kattintva 1000 huf befizetése után kapsz egy linket, amit az előadás időpontjában kell használnod. A linkre kattintva egyből a konferenciaszobában találod magad és már be is csatlakoztál az előadásba.

Minden héten  HÉTFŐNKÉNT 20.30-21.30-ig lesznek az előadások, hetente változó témákkal (szenvedélybetegség, szerelmi háromszög).

Amennyiben az előadások látogatottak lesznek, célom, hogy más előadókat is elhívjak egy-egy témára és hogy a témákat együtt alakítsuk.

Mindenkit sok szeretettel várok, kétkedőket, kíváncsiskodókat, bizonytalanokat, visszaesőket, naivakat, rafináltakat és viszonyban lévőket egyaránt! :)

Gelsei Bernadett
www.etanacsadas.hu
www.facebook.com/etanacsadas

Kép: Apikhomboonwaroot - FreeDigitalPhotos.net

 Harmonet

Különösen nehéz helyzetben vannak a mentális betegségekkel küszködők.

Miközben csaknem kétszázezer, eddig rokkantsági ellátásban részesülőt akarnak úgymond „visszavezetni" a munka világába, az állástalan lelki betegeknek szinte esélyük sincs a foglalkoztatásra. Több mint százötven milliárd forint megtakarítást remél az állam a rokkantsági nyugdíjak rendszerének felülvizsgálatától. Ilyen ellátásban itthon csaknem nyolcszázezren részesülnek, ami kétszerese az OECD-országok átlagának. A nők körében a 39 évesnél fiatalabbak 14,5 százalékát, a 40-55 év közöttiek 63,4 százalékát, az 55 évesnél idősebbek 22,1 százalékát részben vagy egészben pszichés okokból rokkantosították. A férfiaknál a 39 évesnél fiatalabbak 22 százalékánál, a 40-55 éves korosztály 60,7 százalékánál, míg az 55 évesnél idősebbek 17,3 százalékánál szerepelnek a viselkedés- és mentális problémák a leszázalékolás indokaként. Némi túlzással speciális, büszkeségre aligha okot adó hungarikum, hogy a leszázalékolások vezető oka Magyarországon a különböző pszichés betegségek. 

A mentális betegséggel, szegénységgel – és a gyakran ezekkel együtt járó kirekesztéssel – küzdő álláskeresők különösen nehéz helyzetben vannak. A tartós munkanélküliség önmagában is megbetegítő hatású lehet. Az a több mint egy év, amit az átlagos álláskereső munkanélküliként tölt el, önmagában is szorongató, megalázó helyzetet teremt, amit csak tetéz a szegénység nyomora vagy egy mentális betegség bélyege. A legnehezebb helyzetben azok vannak, akiket a rehabilitációs rendszer újra munkába állásra „ösztönöz" a leszázalékoltság státuszának megszüntetésével. Sokan közülük mentális betegséggel küzdenek (különösen jellemző a depresszió, a szorongásos problémák, esetleg a skizofrénia), vagyis olyanok kényszerülnek a munkakeresésre, akik valójában nem tekinthetők gyógyultnak. 

Némi túlzással speciális, büszkeségre aligha okot adó hungarikum, hogy a leszázalékolások vezető oka Magyarországon a különböző lelki betegségek. Szinte lehetetlen megmondani, hogy a pszichés problémákat a munkanélküliség generálta, avagy a pszichés problémák vezettek az állás elvesztéséhez. Az viszont egyértelmű tapasztalat, hogy a lelki betegségben szenvedőket az átlagosnál jóval nehezebben és lassabban lehet újra munkához segíteni, ám megfelelő segítséggel (képzéssel) az ő helyzetük sem reménytelen. A munkaügyi központok munkatársai tehetetlenségét ugyanis fokozza, hogy nincsenek felkészítve a speciális álláskeresők speciális problémáira és lehetőségeire, általában nem tudnak mit kezdeni a munkanélküli lelki betegekkel és emiatt erősen szoronganak.

Ezen a helyzeten kíván változtatni a Lélekben Otthon Alapítvány, amely egy nemzetközi projekt keretében szakszerű segítséget nyújt a mentális betegek elhelyezkedésében. Az EU LLP Grundtvig Partnership Progamme 2012 támogatásával nemrég indult ENCLOSE (Establish a New Cooperation to Let Obtain a Social Inclusrion In Europe) projekt tíz ország szervezetét tömöríti magában. A projekt célja, hogy résztvevő országok (Csehország, Egyesült Királyság, Lengyelország, Németország, Olaszország, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Törökország) egymás problémáit és megoldásait megismerve olyan közös megoldási módokat hozzon létre, amely egy-egy kiválasztott célcsoportnak segít az álláskeresésben. Ilyen célcsoportok például a nők, az időskorúak, és a mentális betegséggel élők. A Lélekben Otthon közhasznú Alapítvány ez utóbbi hátrányos helyzetű csoport álláskeresésében segít Magyarországon. 

A magyar alprojekt fókuszában két célcsoport áll: egyrészt a kimondottan mentális betegséggel élők, másrészt a még nem beteg, de az álláskeresésbe és a reménytelenségbe belefásult (vagyis a depresszió „előszobájában" lévő) emberek. A depressziós, szorongó és egyéb lelki problémával küzdőknek (például skizofrén) 12 alkalmas, állásfelkészítő csoportot tartanak, míg a hivatalosan egészséges, de olykor aggasztó pszichés tüneteket mutatók számára tréningeket tartanak. Egy-egy tréning végén próbainterjút tartanak, amit az álláskeresés módszertani áttekintése előzi meg. A programban résztvevők nemcsak a célzott keresés technikáit ismerhetik meg, de azt is megtanulják, hogyan kell hatásos önéletrajzot írni. A legfontosabb tudnivalót is elsajátítják az érintettek, nevezetesen azt, ami számukra a legnehezebb, egyben a legfontosabb: hogyan beszéljenek önmagukról. Az első eredmények igencsak biztatóak: a csoportok tagjai közül már többen elhelyezkedtek. A projekt 2012 végén kezdődött és 2014 végéig tart.

Amennyiben Ön lelki, mentális megbetegedésben szenved, és úgy érzi, kevés eszköze, tudása van ahhoz, hogy állást találjon magának, nem tudja, hogyan induljon el, vagy éppen hogy a sok kudarc miatt már majdnem feladta, kérem keressen minket! A jelentkezés után egy folyamatosan induló, budapesti állásfelkészítő csoportba kerül, ahol szakemberek nyújtanak eligazítást és adnak praktikus segítséget, mankót Önnek ahhoz, hogy állást találjon! Jelentkezni az alábbi e-mail címen lehet: info@lelekbenotthon.hu.  A levél tárgy legyen: ENCLOSE.

Köszönjük bizalmát és várjuk jelentkezését!

Weborvos - LélekbenOtthon 

Új projektet indít a Drogambulancia Alapítvány, Miskolcon, aminek célja visszavezetni a kigyógyult, addiktológiai kezelésen átesett szenvedélybetegeket a munka világába - értesült a HavariaPress.  

 

Az Európai Unió támogatásával és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg az a projekt, amit Miskolcon indít a Drogambulancia Alapítvány. A ,,Resort"- hátrányos helyzetűek részére nyújtott munkaerő-piaci szolgáltatás című projekt célja, hogy a felépült, addiktológiai kezelésen átesett szenvedélybetegeket visszavezessék a munka világába.

Ennek keretén belül az alapítvány többek között igyekszik kiépíteni és erősíteni a kapcsolatot civil szervezetekkel, a versenyszférával és a munkáltatókkal. A klienseknek nyújtott szolgáltatásokat a projekt megvalósítása után komplex munka és pályaalkalmassági felméréssel, egyéni munkavállalói terv, és munkáltatói profil készítésével, megfelelő munkalehetőségek feltérképezésével, egyéni munkavállalási tanácsadással, álláskeresési technikák csoportfoglalkozással és álláskereső klub létrehozásával bővítenék ki.

Népszava

A negatív testi és lelki elváltozások következménye az ember levert hangulata. A gyengeség éppúgy lehet betegség jele, mint okozója, ezúttal a hirtelen hangulatingadozásokhoz kapcsolódó gyengeségről lesz szó.  

 

Ugyanis az egyik veszélyes betegség, a depresszió jellemző tüneteinek a felismerése időben életet menthet. A depresszió nem egyik napról a másikra jön, hanem fokozatosan alakul és fejlődik ki.

Mégis nehéz lehet a hangulat ingadozások felismerése. Már csak azért is, mert nem mindig a legtipikusabbnak vélt tünetek, mint például a búskomorság, vagy a levertség áll az előtérben.

Nem csupán az érzelmi élet, hanem a test is érintett lehet a depresszió miatt. Igen gyakran fordulhat elő a lelki és a testi panaszok egybeesése.

Az alábbiakban néhány olyan testi és lelki elváltozást gyűjtöttünk egybe, amelyek a depresszió figyelmeztető jelei lehetnek.

Lelki vonatkozásban: levertség és belső üresség érzése, örömtelenség és kedvetlenség, indítékszegénység és energiahiány, csökkent teljesítőképesség, belső nyugtalanság, koncentrációzavarok, szorongás és bűntudat, csökkent önértékelés és önbizalomhiány, bezárkózás, a társas érintkezés elhanyagolása.

depresszió testi jelei lehetnek például az alábbi panaszok: alvászavarok, álmatlanság, kora hajnali felébredés, kifejezett fáradékonyság, gyakran már egészen csekély mértékű terhelésre is, testsúlyváltozás, mely lehet fogyás, de hízás is, a nemi vágy csökkenése, egyéb testi panaszok, mint pl.: fejfájás, hátfájás, szédülés, gyomor- és bélpanaszok, szívdobogásérzés.

Kezdetben magunk is észlelhetjük ezeket a tüneteket, de ha mások szólnak érte, nagy lehet a baj. Keressünk fel szakembert. 

Napidoktor 

evészavar A táplálkozás mindig központi kérdése volt az emberiségnek. Ennyit azonban, mint manapság, talán soha nem beszéltek róla. Az étkezés nem csak mint mindennapi szükséglet kerül szóba, hanem a mit, mennyit és hogyan, meg a mikor kérdése is központi fontosságú lett. És nem véletlenül. Hiszen az étkezési szokások, a táplálék helyes megválasztása, minősége és mennyisége nem csupán a létfenntartás része, fontos feltétele, hanem egy sor betegség kockázatának is okozója, életünk megrövidítője is lehet. 

 

Anorexia és bulimia

testképzavar Evészavarokról már Hippokratész korában is tudtak, az anorexia és a bulimia nem volt ismeretlen a korai századokban sem. Az evészavarok, testképzavarok mai, modern korunkban újra terjednek. Leginkább a fiatal középiskolások körében, de az általános iskolások és óvodások közt is megjelentek. Az étkezés tudományának képviselői, az egészséges táplálkozás elkötelezettjei, a dietetikusok nem vészharangot kongatnak, amikor e nagyon is jelen lévő gondra felhívják a figyelmet.


Igaz, a zavarok mögött legtöbbször a lélek segélykiáltása húzódik meg, vagyis egyfajta riasztást jelent a környezet számára: figyeljetek rám, törődjetek velem, foglalkozzatok a problémáimmal

Tehát egyrészt a lélekgyógyászok kompetenciája. Másrészt viszont az étkezés tudományának szakembereire is tartozik.

Ahogy Antal Emese, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének elnöke aláhúzza, azért tartják fontosnak a felvilágosítást ez ügyben, mert a szülők és a pedagógusok általában csak későn veszik észre, hogy nagy a baj. Pedig prevencióra lenne lehetőség, az iskolai egészségnevelés segítségével, az otthoni táplálkozási szokások megfelelő kialakításával, a gyerekek étkezésének ellenőrzésével.

A súlyos étkezési rendellenességek három fő csoportba sorolhatók: a normális testtömeg fenntartásának elutasítása (anorexia nervosa), a habzsoló étkezés, majd az azt követő kitisztító eljárás (bulimia nervosa) és a habzsoló étkezés kitisztítás nélkül, amely túlevéshez, elhízáshoz vezet.

Hosszadalmas, türelmet igénylő terápia

A történelem folyamán az elhízásról, a szép alakról, az ideális formáról sokszor sokféle kép alakult ki, többnyire alkalmazkodva az éppen érvényben lévő gazdasági helyzethez, illetve a mindenkori divathoz.

Az evészavarok mögött a pszichológusok, pszichiáterek véleménye szerint önértékelési problémák húzódnak meg. Az önbizalomhiány, a mindennapok kudarcélményei, teljesítményproblémák, párkapcsolati gondok mind megnyilvánulhatnak kóros koplalásban, az étel elutasításában vagy kóros túlevésben, mértéktelen habzsolásban is. E belső okokhoz járulnak még a különféle külső ingerek, újságok címlapfotói, TV-ben látott modellek, amelyek és akik kiválthatják a gyerekek, fiatalok kóros önkép-önértékelési zavarát.

Az evésproblémák a jó szemű szülő, pedagógus számára árulkodó jeleket közvetítenek. Az anorexiásnál ilyen lehet a hirtelen testtömegcsökkenés, a fáradtság, a fázás, a depresszió, a közös étkezések kerülése; bulimia esetén falásrohamok jelentkeznek, amelyeket önhánytatás követ, főként rejtekhelyeken; figyelmeztető jel, ha valaki indokolatlanul habzsol, és testtömege feltűnően gyarapszik. Ha a tünetek kezeletlenek maradnak, súlyos testi, szervi problémákat, olykor visszafordíthatatlan tragédiákat is okozhatnak.

Tehát a "majd elmúlik", a "majd kinövi", a "pillanatnyi hangulat csupán" szülői önnyugtató megállapítások nem helyénvalóak. Mindenképpen az okokat kell megkeresni, amelyek nem egyszer a mélyben, a lélek legbensőbb zugában találhatók.

A szülő természetesen először igyekszik jobb belátásra bírni anorexiás, bulimiás vagy túlevő gyermekét, de ha nem jut eredményre, ajánlatos orvoshoz fordulnia; gyakran kórházi kezelés a következmény, és általában hosszadalmas, türelmet igénylő a terápia. Az egészségügyi intézményekben már közvetlenül is bekapcsolódik a dietetikus a gyógyító munkába, amelyhez a legtöbb esetben pszichiáter, pszichológus segítségére is szükség van.

Bár mind a bulimia, mind az elhízás, a habzsoló étkezési rendellenesség is rendkívül veszélyes - amikor a bulimia nem jár önhánytatással -, talán az anorexia, a kóros lesoványodás veszélyei a legszembetűnőbbek és legkritikusabbak.

A testképzavaros, szorongásos fiatalok étkezési rendellenességei mindenképpen kezelendők. Az egészségügyi szakemberekkel egy csapatban dolgozó dietetikus szerepe mind a megelőzésben, mind pedig a terápiában rendkívül fontos. Az étrend megfelelő összeállítása, az étrend-kiegészítők, vitaminok megfelelő adagolása, a lesoványodott, leromlott szervezet feljavítása nagy szakértelmet, odafigyelést kíván éppúgy, mint az elhízott diétájának beállítása, aki esetleg már magas vérnyomásban vagy 2-es típusú cukorbetegségben is szenved.

A korszerű dietoterápia mind az étkezési zavarok kezelésében, mind a normális egészségi állapot visszaállításában nélkülözhetetlen. 

Mti 

Apróságok segítenek, ám nem könnyű betartani

 

Sokan napi 10-12 órát töltenek a munkahelyükön, aztán otthon, miután a gyerekek lefeküdtek, újra leülnek a számítógép elé dolgozni. Munkamániás sorozatunk második része, tippekkel.

Az Anonim Alkoholisták mintájára Amerikában már évekkel ezelőtt létrejött az Anonim Workaholisták szervezete, ahol a munkamániások közös erővel és szakmai támogatással terelhetik egészséges irányba az életüket. A alapelveik bárkinek segíthetnek. Az önállóan gyógyulni kívánóknak pontokba szedtük, mire érdemes koncentrálni, hogy sikeresen szabaduljanak ettől a kényszertől.

  • Hallgatás: Mindennap szakítsunk időt meditációra és/vagy imádkozásra.
  • Rangsorolás: Döntsük el, mi a legfontosabb, mi élvez elsőbbséget. Néha ez azt is jelentheti, hogy nem csinálunk semmit! Igyekezzünk rugalmasak maradni, újra szervezni a prioritásainkat, ha éppen ez szükséges. Figyeljük a megszakításokat, visszaeséseket.
  • Helyettesítés: Ha új fába vágjuk a fejszénket, figyeljünk rá, hogy ne felejtsünk ütemtervünkből kirakni egy régi, az újjal egyenértékű tevékenységet.
  • Jó ütemterv, napirend: Ha leírjuk, megtervezzük, pontosan mit akarunk aznap megtenni, könnyebb belátni, ha a munka a többi dolog rovására megy.
  • Naplóírás: Az írás kitisztítja a gondolatainkat, és segít rálelni a munkamániánk valódi okára. Elősegíti az önállóságot, mivel akkor is írhatunk, ha épp senkivel nem tudunk beszélni. Ha beszélgetünk valakivel, megválogatjuk a szavainkat, szépítjük a rossz tulajdonságainkat, negatív gondolatainkat. A naplónkat megoszthatjuk másokkal, de nem kell megosztanunk senkivel, így könnyebben vagyunk teljesen őszinték.
  • Munkamánia: terhes kényszer, de van megoldás!Szórakozás: Szánjunk egy kis időt a szórakozásra is, így gátolva meg a non-stop munkát. Nem hagyjuk, hogy a szórakozás bármiféle munkába menjen át.
  • Összpontosítás: Próbáljunk meg egyszerre egy dologgal foglalkozni.
  • Iram: Kényelmes iramban dolgozzunk és pihenjünk, mielőtt kifáradnánk. Hogy emlékeztessük magunkat, mielőtt hozzákezdünk valami újhoz, mindig ellenőrizzük az "energiakészleteinket". Nem hagyjuk, hogy bármi is felhúzzon minket, így kevesebbet kell lazítanunk.
  • Pihenés: Ne engedjük, hogy nyomást gyakoroljanak ránk, és mi se tegyük ezt másokkal.
  • Meditáció, autogén tréning: Először nehéz és kellemetlen nyugodtan, csendben ülni egy helyben. Ha gyakoroljuk lecsillapítani a fejünkben áramló állandó fecsegést, az fokozatosan az elme békéjéhez vezethet. Ez a békesség egyfajta enyhítő, gyógyító ellentét az izgalommal és a rohanással szemben. A meditáció megengedi, hogy megtapasztaljuk, milyen is elszigetelve lenni a félelmektől, a bizonytalanságoktól és a haragtól, dolgoktól amelyek a munkakerüléshez vagy épp a megszállott munkamániához vezetnek. Megújultunk, most már visszatérhetünk mindennapi életünkhöz egy új, kiegyensúlyozott módon.
  • Elfogadás: Fogadjuk el az erőfeszítéseink eredményeit, bármik is azok, bármennyi időbe telnek. Tudatosítsuk, hogy a türelmetlenség, a rohanás és a tökéleteshez való ragaszkodás csupán a gyógyulásunkat lassítja. Legyünk türelmesek az erőfeszítéseinkkel, mert tudjuk, hogy az út, mely az új élet felé vezet, még sok gyakorlást kíván. A kínos helyzetek vicces oldalát is lássuk, könnyebb megszabadulnunk aggodalmainktól.
  • Kérdezni és kérni: Valljuk be a gyengeségeinket, hibáinkat. Be kell látnunk, hogy nem kell mindent egyedül megcsinálnunk, inkább kérjünk segítséget a társainktól, kollégáinktól.
  • Kiegyensúlyozottság: Tartsuk egyensúlyban életünkben a munka fontosságát, és a családi, baráti kapcsolatok ápolását, a pihenést.
  • Élj a mának!: Próbáljuk meg az élet minden pillanatát megélni. A móka és a pihenés alapvető eszközei a gyógyulásnak. Amikor mellőzzük a munkát, egy kis játékosság, vagy épp egy előre meg nem tervezett, cél nélküli tevékenység miatt, rájövünk, hogy az élet több mint a munka. A szórakozás és a móka segít, hogy a jelenben éljünk, és ne a messzi jövőben járjunk.
  • Olvassunk!: Az irodalom az információnak, tapasztalatoknak, az erőnek és a reménynek a forrása. A mindennapi rendszeres olvasás jobban megérteti velünk az igazságot, és kiterjeszti a látókörünket. Ez létfontosságú lehet fejlődésünk szempontjából, és meggyorsítja gyógyulásunk menetét. 

Házipatika 

Emberek, akik az íróasztalhoz láncolták magukat

 

A munkamániások büszkék arra, hogy ennyit "güriznek" - és keresnek -, de egyre elkeseredettebb szeretteik aggodalmaskodva szemlélik a "függőséget".

A köznyelvben a munkamániás olyan személy aki szereti, imádja és egyszerűen rabja a munkájának. Ez sokszor dicsérő jelző, ám egyre inkább csak negatív jelentés kapcsolódik hozzá.

.

Nincsen általánosan elfogadott orvosi definíciója ennek az állapotnak, habár a stressz néhány formája, a megrögzött-megszállott személyiségzavar a munkával kapcsolatos lehet. Bár a munkamánia kifejezésnek általában negatív a jelentése, néha azok az emberek használják, akik szeretnék kifejezni odaadásukat mások karrierje iránt. 

A kérdéses tevékenység általában jól fizető munka, de utalhat független tevékenységekre is, mint például a sportok, a zene vagy a művészet. 

A munkamániás negatív jellemzője, hogy elhanyagolja a családját, a barátait, a társas kapcsolatait. A munkamániás angol neve: workaholic az alkoholista szóból ered. A definíció először 1968-ban jelent meg nyomtatásban 1971-ben vált népszerűvé, Wayne Oates könyvének (Egy munkamániás vallomásai) köszönhetően. Az 1990-es években tovább terjedt, egy olyan önsegítő-mozgalom révén, amely párhuzamot vont olyan káros társadalmi viselkedések közt, mint például a munkamánia, a drogfüggés - beleértve az alkoholizmust is.

Habár a munkamánia nem hivatalos vagy orvosi szakszó, mégis széles körben használják azokra, akik annyi időt fordítanak a munkára, olyan, munkával kapcsolatos problémáik van, hogy végül a fizikai egészségük, társadalmi életük, családjuk és magánéletük vagy épp a szabad idejük látja kárát. 

Egy betegség, amit nem veszünk komolyan: a munkamánia

20 kérdéses munkamánia teszt

Honnan tudhatom, hogy a munkám rabja vagyok-e? Válaszoljon őszintén az alábbi kérdésekre, és számolja össze az "igenek" számát! 

1. Jobban izgat a munkája, mint a családja vagy bármi más?
2. Vannak pillanatok, amikor nem tudja otthagyni a munkáját?
3. Otthon is dolgozik? Hétvégén? Szabadságon?

4. A munka az, amit a legjobban szeret csinálni, és amiről a legszívesebben beszél?

5. 40 óránál többet dolgozik egy héten?

6. Hobbik helyett inkább próbál pénzt keresni?

7. Teljes felelősséget vállal a munkájába fektetett erőfeszítései eredményeiért?

8. A családja, barátai még számítanak a pontosságára?

9. Vállal túlórát, csak mert fél, hogy máskülönben senki nem csinálja meg?

10. Alábecsüli, hogy egy munka mennyi idejét veszi el, majd megy a nagy rohanás, hogy sikerüljön befejezni?

11. Úgy gondolja, helyes hosszú órákon keresztül dolgozni, csak mert szereti, amit csinál?

12. Türelmetlen azokkal az emberekkel, akiknek van fontosabb dolguk a munkájuknál?

13. Fél, hogy ha nem dolgozik keményen, elveszíti az állását, vagy elbukik?

14. A jövő folyamatos aggodalom Önnek, még akkor is, ha a dolgai nagyon jól mennek?

15. Energetikusan, versenyképesen csinálja a dolgait - beleértve a szórakozást?

16. Bosszantja, ha valaki arra kéri, hagyja abba a munkáját és csináljon valami mást?

17. A túlórák ártanak a családjának vagy bármely más kapcsolatának?

18. Gondol a munkájára vezetés közben, elalvás előtt, vagy miközben mással beszélget?

19. Előfordul, hogy dolgozik vagy olvas az étkezések alatt?

20. Úgy érzi, a pénz megoldja az élete más problémáit? 


Ha 3-szor vagy annál többször válaszolt "igen"-nel, akkor valószínűleg Ön is munkamániás. Persze, nem egyedül. A cikk folytatásaként legközelebb tippeket adunk, amik az önállóan gyógyulni vágyóknak adnak segítséget. 
 
Házipatika 

Elektromos cigaretta? Hallott Ön ilyesmiről? Valóban segíti a dohányosokat a leszokásban vagy ellenkezőleg: elősegíti a rászokást? Nézzük, mit mondanak róla a használói, mire jó az e-cigi.  

 

Az elmúlt napokban több heves hozzászólás is napvilágot látott Facebook oldalunkon az elektromos cigaretta körül. A kommentek elsősorban vaperektől származnak, vagyis olyan emberektől, akik használják az e-cigarettát.

A gyors megjegyzések azután kezdtek záporozni, hogy egyik olvasónk felfedezte az elektromos cigarettáról szóló két írásunkat, amely a Dohányzás Fókuszpont Országos Egészségfejlesztési Intézeténe és a NEFMI Egészségügyért Felelős Államtitkárságának hivatalos álláspontját közvetítette, itt a Patika Magazin honlapján:

(Az EMMI frissebb közleményét a témában itt olvashatják)

Ezt követően szerkesztőségünk megkereste az e-cigarettát használók érdekvédőit, a VillanyPáraEgyesületet, akik azt kérték, hadd mondják el ők is a véleményüket az e-cigiről, s annak használatáról.

A Patika Magazin szerkesztősége egyik legfontosabb feladatának az egészséges életmód minél szélesebb körű terjesztését tartja, s ennek eszközének tekinti az egyes életmódbeli kérdések társadalmi-szakmai vitára való bocsátást. Éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy az olyan jelentős egészségügyi problémának számító kérdésben -, mint például a dohányzás, illetve az arról való leszokás témakörében - kialakuló vitában a feleknek lehetőséget adjunk érveik kinyilatkoztatására. Nézzük tehát, mit mond a Villanypára Egyesület: mi is ez az e-cigaretta, hogyan működik, mire jó, s a körülötte kialakult hangzavarnak tényleg nagyobb-e a füstje, mint a lángja.

Mi az az elektromos cigaretta?


Az elektromos cigaretta egy viszonylag új eszköz, mely a dohányzás alternatívájaként jelent meg. Működési elve azon alapul, hogy égés nélkül, elektromosság segítségével ún. liquidet (Propilén glikol, Növényi Glicerin, aromák és változó töménységben nikotin) párologtat el, mely révén imitálja a dohányzás motoros funkcióit, annak káros hatásai nélkül.

Néhány termék esetében a gyártó arra is törekszik, hogy külső megjelenésében is utánozza a hagyományos cigarettát, de kötelező kelléke az akkumulátor S miközben az e-cigi gőze a megszólalásig hasonlít a dohányfüstre, mégsem tartalmaz semmiféle káros anyagot.

Miért használják az elektromos cigit?


Az egyéntől, annak attitűdjeitől függően nagyon sokféle lehet az út a dohányzástól az elektromos cigarettáig, vagy tovább…Egy 2012 –es felmérés szerint, az e-cigit használók motivációi a következők:

1. egészségesebb, mint a hagyományos cigaretta

2. olcsóbb, mint a dohányáru

3. bárhol használható

4. nem vezet passzív dohányzáshoz

5. nem olyan bűzös, mint a hagyományos dohány

Mégsem állítható egyértelmű tényként, hogy az e-cigarettával könnyebben lehetne leszokni a dohányzásról, mint a különböző tapaszokkal, rágógumikkal stb., hiszen ez irányban átfogó kísérletek nem történtek. (Mindemellett a legtöbb vaper állítja, nagy segítségére volt az e-cigi a leszokásban.)

Az elektromos cigaretta és a nikotin


Az elektromos cigarettában nincs nikotin. Maga az elektromos cigaretta nem más, mint egy akkumulátor, egy kapcsoló, egy izzószál és egy tartály. Nikotin legfeljebb az e-cigi liquidben lehet (de nem kötelező). Ha valaki a nikotinos liquid mellett dönt, akkor azt az e-liquid folyadékban egyenletesen elkeveredett formában veheti magához (ezzel szemben a nikotinos tapaszok és rágógumik estén nem kizárt, hogy valaki egyszerre például 17 nikotinos tapaszt ragasszon magára, majd rágyújtson vagy mondjuk, egyszerre 13 nikotinos rágógumit vegyen a szájába.)

A dohányzás rákkeltő, ám a daganatos betegség kialakulásáért nem a nikotin felelős. A cigarettában megtalálható még közel 4000 káros összetevő, amelyből ~40-ről egyértelműen kimutattak már rákkeltő hatást.

Káros a nikotin tartalmú elektromos cigaretta?


Káros. Éppen annyira, mint amennyire a benne lévő nikotin. Ám ez csak egy nemdohányzóhoz képest helytálló megállapítás, pedig az elektromos cigaretta a dohányzók számára alternatíva. (Egy nem dohányzó minek is kínlódna vele?) Tekintve, hogy az elektromos cigaretta nem ég, nem képződik kátrány, mindenképpen kevésbé káros, mint a dohányzás.

Az elektromos cigaretta rászoktathat a dohányzásra?


Semmilyen kutatás nem támasztotta azt alá, hogy a különböző (csokoládés, mentolos és narancsos ízű) nikotinmentes patronok olyanokat is rászoktathatnak a dohányzásra, akik egyébként nem cigarettáznak. S az sem reális veszély, hogy a gyerekek a fent említett ízesítések miatt kapnának rá dohányzásra.

A Villanypára Egyesület tagjai, vagyis a vaperek vallják: „A tüdőbe tiszta hegyi levegő való, de megértjük azokat, akik önerejükből nem képesek szakítani a dohányzással.” 

Patikamagazin - Villanypára Egyesület 

Az italproblémákkal küszködők depressziós tünetei gyakran a túlzott alkoholbevitel közvetlen következményei - derül ki a Journal of Studies on Alcohol and Drugs című szakfolyóirat márciusi számában megjelent tanulmányból.  

 

A szakértők régóta tudják, hogy a nagy mennyiségű alkoholfogyasztás átmeneti depressziós epizódokat eredményezhet, s a jelenség ”szer miatti depresszió” néven ismert a szakirodalomban. Az összefüggés azonban nem mindig nyilvánvaló a túlterhelt orvosok számára, így az új tanulmány sokat tehet az időben történő felismerésért.

”Fogalmam sincs, hogy az átlagemberben tudatosul-e, hogy az alkohol hangulatzavart okozhat” - mondta a kutatást vezető Dr. Marc A. Schuckit, a Kaliforniai Egyetem San Diegói Orvosi Karának munkatársa. Így az orvosra hárul a felelősség, hogy figyelem ráfordításával felismerje a bajt, mivel az italozás eredményezte depresszió másfajta diagnózist és kezelést igényel, mint a ”hagyományos” depresszív hangulatzavar. Bár a tünetek hasonlóak lehetnek az alkohol miatti és az attól független depresszió esetén, előbbinél a szesz elhagyásával egy hónapon belül enyhülnek a panaszok, s csak ritkán van szükség gyógyszeres terápiára. 

Az eredmények egy 30 éven át tartó vizsgálatból származnak, amely csaknem 400 férfi bevonásával készült, akik 18 esztendősek voltak a felmérés kezdetén. Körülbelül felüknél állt fenn az alkoholizmus fokozott veszélye, mivel apjukat is érintette a probléma. Három évtized alatt az alkoholista apától származók 41 százaléka lett alkoholfüggő, és majdnem ötödük mutatta a depresszió tüneteit.

Az italproblémákkal és depresszióval egyaránt küzdők harmadánál csak akkor jelentkeztek a depressziós panaszok, amikor nagy mennyiségű alkoholt fogyasztottak. Fontos, hogy az orvosok számításba vegyék az alkoholt, mint a hangulatzavar lehetséges okát ahelyett, hogy ”rögtön a recept után nyúlnának” - mondta Dr. Schuckit, aki szerint a függőséget kiváltó anyagtól való távolmaradás valószínűleg mérsékeli a tüneteket.

A közvélekedés szerint sokan azért isznak, mert depressziósak - márpedig sok esetben igaz is lehet. De Dr. Schuckit csapata nem talált bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a meglévő depresszió alkoholizmushoz vezethetne. ”Aki alkoholista, annál hangulatzavarok jelentkeznek, ezért hajlamos lesz a rosszkedvre fogni az italozást” - figyelmeztetett az ördögi körre a szakértő. 

Betegszoba 

Ortorexia, ismertek olyat akire ráillik? Mit gondoltok a jelenségről?

  

Azok a nők, akikre a média és a reklámok nyomása erőteljesen hat, és egyébként is fontos számára az egészsége megőrzése, alkalmanként diétába kezd. Ha ez a diéta indokolt volt, akár orvosi szempontból is, valószínűleg meghatározott időre javasolták. Az ortorexia azt az állapotot jelenti, mikor valaki képtelen arra, hogy a szigorú szabályokat feloldja és visszatérjen az addigi, normális étkezési szokásaihoz. Élete és mindennapjai az étkezés köré szerveződik, mindennél fontosabbá válik az ételek minősége és megfelelő elkészítése. Annak ellenére, hogy ezen ételek élvezeti értéke alacsony, az evés és a vele való foglalkozás örömet okoz és napi több óra fantáziálással és tervezgetéssel jár. Az ortorexiás a minőségre törekszik, ami szinte rögeszmévé válhat, miközben már az élete minőségét befolyásolja

Egy egészséges diétába való beleszeretés azt jelenti, hogy az illető kizárja az életéből az alapvető élelmiszereket, és merev szabályokhoz kezd alkalmazkodni. Nem eszik húst, kerüli még azt a tálat is, melyben előzőleg húst főztek. Semmiféle zsiradékot, puffasztó zöldséget, tejterméket, konzervet, tojást, cukrot, lisztet, koffeint tartalmazó ételt nem fogyaszt, nem iszik csapvizet. Az étrend alapja csak „szuperegészséges” lehet, nyers vagy főtt szerves táplálék, a biogyümölcs és biozöldség.

Az ortorexiások a vitamin kapszulák és a szénsavmentes ásványvíz elkötelezett hívei.

Mit gondolhatunk erről az új étkezési zavarról? Alapvetően itt sem történik más, minthogy zajlik egy jellegzetes pszichés folyamat, aminek csak a látható kellékei az élelmiszerek. Valójában tehát az egészséges ételek evésének a kényszeréről beszélünk, melyben patológiás ragaszkodás fedezhető fel a tökéletes testi egészség elérésére és megtartására. Egy ortorexiás számára pl. a fagyi vagy bármilyen tiltott étel elfogyasztása az én számára fenyegető és pszichés trauma, mely szorongással és szenvedéssel jár. Talán furcsa lehet, hogy valaki ilyen szigorú szabályok között él, de ennek a hátterében tudattalan motívumokat és magyarázatot találunk.

Az ortorexia nervosa szó, mint diagnózis a pszichiátriában még nem hivatalosan elfogadott, de populárisan, mint a workaholic (munkaalkoholista) már bevonult a köztudatba. Ha elmélyedünk a különböző diétákban, felfedezhetjük, hogy az étkezés területén egymásnak ellentmondó tételek között élünk, minden csak attól függ, milyen csatornából szerezzük az információinkat. Pl. a fűszeres étel méreg, a cayenne bors egészséges, a tej csak akkor jó, ha fiatal tehén adta, a forralt tej méreg, a gyümölcs az ideális étel, a gyümölcs a candida okozója, stb. Ez a jelenség önmagában mutatja, hogy a diétázók elvei is folyamatosan változhatnak, mert nincs szilárd rendszer, amihez tarthatnák magukat. Ha valaki egy diéta formát istenít, akkor mindenek felett hisz annak sikerében és a jótékony hatásában.

Az ortorexia a betegségekkel szemben a totális védettség illúzióját adja, miközben a realitás kontroll teljesen eltűnhet. Ez utóbbi jelenti azt, hogy valaki feltétlenül elhisz mindent, amit tanácsolnak neki, anélkül, hogy végiggondolná vagy ésszerűen elemezné egy kicsit. A páciensekre jellemző a szinte gondolkodás nélküli engedelmesség, a spiritualitás keresése a konyhában. Több órát töltenek az ételekről való fantáziálással, nagyon fontos számukra az étrend megtervezése. Az étel elfogyasztása kielégüléssel és örömmel jár. Miután nagyon szigorú szabályok vannak, úgy érzik, hogy a diéta minősége egyben az élet minőségét is jelenti.

Mint az eddig megismert étkezési zavaroknál láttuk, a lelkiállapot és az érzelmek nagyon fontosak, ebben az esetben az egészséges ételek fogyasztásával az én jó állapotának az elérése is cél. Az ortorexia nem fenyeget halállal, mert nincs szó arról, mint az anorexiánál, hogy az életveszély a fogyás következtében reális következményként megjelenik. Az ortorexiásokra inkább az jellemző, hogy a diéta, mint az egészség feletti totális kontroll érzése nagyon megnyugtató, mert távol tartja a betegségeket és lelki békét ad.

Ha belegondolunk, a puritán ételek fogyasztása valójában az öröm megtagadását is jelenti. Az étkezés, a jó ízek és élvezetes fogyasztás olyan pozitív élmény, ami felnőtt korban is a hajdani csecsemőkorban megtapasztalt orális (szájon át) megtapasztalt nyugalmat és biztonságot is nyújtja. Az ortorexia esetében az élvezeti érték erősen csökken, a beteg nem eszik már olyan ételeket, amiket régebben szeretett, tehát valójában lemond arról, hogy ezt a jó érzést átélje. Cserébe pszichés nyugalma arról szól, hogy az egészsége mindenekfelett a legfontosabb és azt biztosan jó kezekben tudja. Jellemző lehet, hogy a diéta kezdetekor öngyűlölet, utálat, szenvedés érzését éli át valaki, amitől a szigorú szabályok és a misztikus hit az étrend váltásban, valósággal megmenti. Azt mondhatjuk tehát, hogy az identitás némiképp átformálódik, és a továbbiakban az élet meghatározó elemévé lesz.

Az extrém diéta következtében sokszor a barátoktól és a környezettől való izoláció beindul, mert egy ilyen ember nem jár el vendéglőbe, nem szeret már társaságban enni, hiszen kötött napirendjében az étele elkészítése is szerepel. A baráti közösség nyilván jó darabig tolerálja és elnézi ezt a változást, csak éppen a folyamat leállíthatatlansága elvezethet oda, hogy már csak lakáson találkozhatnak, és a beszédtéma is a diéta köré szerveződik. Az ortorexiás betegnek a többiektől való eltávolodás nem tűnik túl nagy árnak, hiszen az egészsége és a nyugalma a tét. A többi ember, aki szerinte mérgezi magát a válogatás nélküli szalámis szendvicsekkel, fagylalttal és csokoládéval, inkább félelem és fenyegetettség érzését kelti benne, akiktől lehet, hogy jobb távol tartania magát. Nem számít tehát a szociális izoláció és az esetleges egyedüllét sem.

Ha megpróbáljuk megérteni ennek az egészségmániának a hátterét, a személyiség oldaláról ott találjuk a hipochondriát, a betegségektől való félelmet, amely lappangva már régóta jelen lehet. A diétába vetett misztikus hit valójában ennek a szorongásnak a távoltartására jön létre, ami magyarázza azt is, miért nem lehet racionális érvekkel leállítani valakit, ha már vészesen beszűkült erre az életmódra. A betegségtől való félelem és az egészség misztifikálása viszont a médiából is sugárzik, hiszen a reklámok általában azzal bombáznak minket, hogy legyünk fittek és szépek, karcsúak és egészségesek. A szlogen, melyet a társadalmi elvárások elénk állítanak így hangzik:

„jól kinézni és remekül érezni magunkat”.

Elmondhatjuk, hogy a fogyasztói kultúrában, amiben élünk, teljesen új viszony alakult ki a test és én között. A manapság gyártott, piacra dobott és árusított diétás, karcsúsító, testedző és kozmetikai karbantartó termékek hosszú sora jelzi, hogy a jó megjelenésnek és a testi erőnlét megőrzésének rendkívüli jelentősége van. Állandóan azzal szembesülünk, hogy a mai kor nője vigyáz magára, a szépsége és az egészsége megtartása elsőrendű számára, mert tudja, hogy csak így lehet sikeres és vonzó.

Nem mondhatjuk ki, hogy minden diéta vége az ortorexia, de azt mindenképpen érdemes megfontolni, milyen határok között hagyjuk eluralkodni magunkon. Az életben valóban nem az evés a legfontosabb örömforrás, de eltüntetni azért vétek. Lehet, hogy az a mogyoróscsoki nagy tételben valóban hízlal, de milyen finom...

tariannamaria.hu 

A klinikai depresszióban szenvedő emberek agyának egyes területei kisebbek és sűrűségük is kisebb, mint az egészséges kontrollszemélyeké.  

 

Amerikai kutatók a Nature Medicine című szakfolyóiratban ismertetett tanulmányukban ennek genetikai okait vizsgálták.

Az agysejteket összekötő, a sejtek közti kommunikációban fontos szerepet játszó szinapszisok működését befolyásoló géneket egyetlen központi genetikai "kapcsoló", egy átírási faktor irányíthatja, amely túltermelődik a depressziós emberek agyában - állapították meg a Yale Egyetem kutatói.

BOK_doboz_DAKAz átírási faktorok olyan fehérjék, amelyek segítenek annak ellenőrzésében, hogy a DNS mely genetikai információi másolódjanak le, azaz íródjanak át, miközben a test fehérjéi képződnek.
Mint Ronald Duman, a Yale Egyetem pszichiátere, a tanulmány egyik szerzője rámutatott, vizsgálataikból az derült ki, hogy az érzelmek szabályozásában és a tanulásban egyaránt részt vevő ingerületi köröket rombolja, ha ez az átírási faktor aktivált állapotban van, ha túl sok termelődik belőle.
Állati és emberi boncolások, valamint agyi képalkotó berendezéssel készített felvételek egyaránt azt mutatták, hogy a depresszióban szenvedők agyának egy bizonyos területe, a dorzolaterális prefontális kéreg összezsugorodik. Az itt lévő idegsejteknek ilyenkor nemcsak a méretük kisebb, hanem a sűrűségük is.

Elhalálozott depressziós és egészséges emberek agyszöveteinek genetikai összetételét vizsgálva jutottak a kutatók arra a megállapításra, hogy a gének egy csoportja határozottan kevésbé aktív a depressziós páciensektől származó szövetekben. Az öt így azonosított gén mindegyikét a GATA1 jelű átírási faktor szabályozza, amely viszont túltermelődött ezekben az agyszövetekben.

BOK-hivatkozás

Patkánykísérletekből az is kiderült, hogy a GATA1 faktor csökkentette az idegsejtek nyúlványainak, a dendriteknek az összetettségét. Mivel ezek a nyúlványok továbbítják az üzenetet sejtről sejtre, alapvetően fontos megfelelő működésük.

"Azt reméljük, hogy a szinaptikus kapcsolatok akár új gyógyszerekkel, akár viselkedésterápiával való javításával hatékonyabb depresszió elleni terápiákat tudunk kifejleszteni" - idézte Dumant a LiveScience című ismeretterjesztő portál. 

Napidoktor 

süti beállítások módosítása