Az elterelés fél évig tart és ez idő alatt 24 órát kell teljesíteni a kezeléseken. Az elterelésen belül a megelőző, felvilágosító szolgáltatás kapcsán a Humán Harmónia Alapítvány foglalkozik a fiatalokkal. A kezelések felépítése, programja intézményenként eltérő.  Vannak egyéni és csoportos foglalkozások, illetve ezek kombinációi. Az elterelés lényege, hogy a droghasználat egy olyan tünet, amelynek kezelésével a személy életminőségét lehet javítani, a problémáit megoldani, anélkül hogy a további életében problémákat okozó bűnözői stigma kerülne rá. Természetesen ezeknek a kezeléseknek az eredményességét is nagyban befolyásolja az elterelésbe bekerülő személyek hozzáállása, nyitottsága a változtatásra.Nagyné Farkas Rita szociálterapeuta, az elterelés szolgáltatás vezetője elmondta, hogy 2003 óta folyamatos a szolgáltatás.

- Az elterelésnek három fajtája van, mi a megelőzéssel foglalkozunk - mondja a vezető. - Évről-évre egyre több fiatal érkezik hozzánk a megye egész területéről, sokan jönnek Szentgotthárd, Körmend, Sárvár és Kőszeg környékéről is. Nekünk megyei területi ellátási kötelezettségünk van. Azok, akik idekerülnek hozzánk, kezdetben kényszernek tekintik az elterelést, ám a vége felé már szívesen járnak ide. A foglalkozás végén egy kérdőívet töltenek ki az eltereltek, s több mint 80 százalékuk úgy nyilatkozik, hogy megváltozott a gondolkodásmódja, s nem fogyaszt többet tudatmódosító szert. A különböző kutatások is azt mutatják, hogy azok közül, akik kipróbálják a drogot, többen csak kíváncsiságból vagy stresszoldásként teszik. Sokuknak alkohol és családi problémák állnak a háttérben. Mi itt az elmúlt tíz évben szinte minden nap apró csodákat élhettünk meg. Azok, akik idejárnak, többet kapnak, mint az elterelést. Közösségbe tartozhatnak, ahol mindennapi problémáikat is megbeszélhetik másokkal. Próbáljuk őket kárpótolni, s megadni azt a törődést, amit otthon adott esetben nem kaptak meg.  A csodák azonban véget értek. 2013. január 1-től kénytelenek voltak felfüggeszteni az elterelést szolgáltatását hosszú hónapok vívódása után.

A Humán Harmónia Alapítványhoz évről-évre egyre több fiatal érkezett a megyéből. Fotó:  Benkő Sándor

- Szombathelyen nagyon jó az együttműködés a nyomozókkal és az ügyészséggel, így közösen kitaláltunk egy országosan is egyedülálló rendszert, hogy megoldást találjunk a kilátástalan politikai helyzetből, ami a megelőző-felvilágosító szolgáltatás érinti - folytatja Nagyné Farkas Rita. 

- 2012. március 31-ig szerződéssel rendelkeztünk, hiszen állami feladatot láttunk el. Pályázatokon indulhattunk, ennek szakmai lebonyolítását a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, később iroda fogta össze. Április 1-től folyamatos ígérgetések voltak a problémák megoldására. Szolgáltatók, civil szervezetek zártak be, s a pályázati pénzek sem érkeztek meg. Sajnos múlt év végére a türelmem és a pénzünk is elfogyott. Kilenc hónapig állami feladatot láttunk el támogatás és szerződés nélkül.  A problémák először a börtönben kezdődtek, a fogvatartottaknál, ám mivel nem volt érvényes szerződésük a börtön nem tudta fogadni az elterelést végző szakembert. A fogvatartottak ellenben élni akartak a jogukkal, hogy részt vegyenek az elterelésben. Joguk volt hozzá, lehetőségük azonban nem volt rá. - A Nemzeti Drogmegelőzési Irodával többször is kommunikáltunk - emeli ki a vezető.

- Megtudtuk, hogy a megelőző-felvilágosító szolgáltatás teljes éves költsége az utóbbi években 110-130 millió forint körül alakult. Jelenleg ott tart a dolog, hogy a tavalyi évi szolgáltatásokra elvileg megvan a fedezet, ám ezt még nem fizették ki. A héten kaptuk kézhez 2012. évre vonatkozó szerződést. Az ígéretek szerint ez februárban történhet meg. Amíg azonban nem lesz meg a fedezet, szerződést sem köthetnek a szolgáltatókkal. Tájékoztattak arról is, hogy a jelenlegi ismereteik szerint az idei költségvetés sem tartalmazza a megelőző-felvilágosító szolgáltatás idei évi finanszírozásához szükséges összeget. Ugyanakkor számításaik szerint a tavalyi szolgáltatási díjakra átcsoportosított pénzösszeg az idei első negyedév teljesítéseit is fedezi majd. Ez  ígéret. Ebből is látszik,  sajnos politikailag nem vagyunk megfelelően képviselve.  A jogszabály jelenleg is előírja az elterelést, a rendőrség pedig küldi a fiatalokat az alapítványhoz. Felmerül a kérdés, hogy mit lehet ilyen esetben tenni? 

- A nyomozókkal és az ügyészséggel együtt kitaláltuk, hogy ezentúl is minden fiatal bejelentkezhet az elterelésre, ők felkerülnek egy várólistára  - válaszol Nagyné Farkas Rita. - Kapnak egy igazolást arról, hogy önhibájukon kívül nem tudják elkezdeni, vagy adott esetben befejezni az elterelést. Egyelőre kivárunk. Azonban, ha fél éven belül nem tudjuk újraindítani az elterelést, komoly problémák jelentkezhetnek rendőrségi és ügyészségi szinten. Azok a fiatalok, akik önhibájukon nem tudják elkezdeni az elterelés, ők fognak bűnhődni? Jelenleg negyven ember van a várólistán. Nem is akarom elképzelni, hogy mi lesz velük és a jövőjükkel, ha elterelés helyett büntetés vár rájuk.

Esély egy tisztább életre

Bajdó Bettina

Nincs olyan ember, aki az élete folyamán ne hibázott volna, ne hozott volna rossz döntéseket. Az elterelésbe bekerülő fiatalok sem mások. Elcsábultak az adott pillanatban, s a kísértés következményeit pedig viselniük kell. Egyszer újságíróként részt vettem egy olyan foglalkozáson és egy olyan beszélgetésen, ahol eltereltekkel cserélhettem eszmét. Egyikről sem mondtam volna meg, hogy valaha is rossz útra tévedt. Mindegyikük felvállalta azt, hogy hibázott, s mindegyikük csak egyet szeretett volna: egy új esélyt, hogy bizonyíthasson. Magának, a családjának, a szeretteinek, hogy ez csak egy egyszeri tévedés volt, s ő mindent megtesz majd azért, hogy jobbra útra tévedhessen. Egyiküknek sem volt könnyű az élete, űzték őket a családi gondok, a munkahelyi problémák, s nem láttak más kiutat az egészből, a droghoz nyúltak. Hogy miért tették?

Talán azért, hogy elfelejtsék azt, amiben élni kénytelenek, hogy arra a rövid időre ők is boldogok lehessenek. Nem tudták elképzelni, hogy más módon is elérhető a boldogság, hogy létezhetnek olyan barátok, akik nem a füves cigit nyújtják át. Eddig nem hitték, mert saját magukban sem hittek, de az elterelésen szépen lassan megtanultak bízni. Bízni saját magukban, s a szűkebb környezetükben. A fél év alatt apró csodák történtek, olyanok, akik évekig a szer bűvöletében éltek, úgy döntöttek, hogy ezentúl tiszta fejjel néznek a hétköznapok elé. Sokan barátokra leltek, s visszajárnak a mai napig, hogy meséljenek arról, hogy mennyit jelentett nekik, hogy nem a bíróság előtt feleltek, hanem esélyt kaptak egy jobb, egy tisztább életre.

Bajdó Bettina