Hétfőn ülésezett a Kábítószerügyi Tanács – az a fórum, amelyet a kormány azért hozott létre, hogy a civil társadalom tanácsokat adhasson a drogpolitika kérdéseiben. Mint ismeretes, 2007 és 2013 között a szakmai szervezetek által titkos szavazás útján delegált négy civil képviselő vehetett részt a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságban (KKB), ahol a minisztériumok és a kormányzati intézmények képviselőivel közösen ülésezhettek és hozhattak döntést. 2013-ban azonban a civil képviselőket kitették a KKB-ból, és létrehozták számukra a Kábítószerügyi Tanácsot, amelynek viszont kizárólag civil tagjai vannak. 

Az ülésen Téglásy Kristóf főosztályvezető tájékoztatott a pályázati forrásokról. A területen dolgozó szervezetek számára október elejéig nem írták ki az idei pályázatokat, és még mindig nem tudni, hogy mikor kerülnek kiírásra. A főosztályvezető szerint a források rendelkezésre állnak, a kiírás késlekedése mögött adminisztrációs okok állnak. A civilek a késlekedés mellett nehezményezték azt is, hogy a pénzügyi források jelentősen szűkültek az elmúlt években: idén 185 millió forintot ír majd ki a minisztérium, ebből 65 milliót prevencióra, 100 milliót kezelésre és 20 milliót a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok működésére. 2005-ben még csak az iskolai egészségfejlesztési és drogprevenciós programok támogatására írt ki az oktatási és szociális tárca nagyjából ugyanannyit (180 millió forintot), mint amennyit jelenleg az egész területre szántak.

A Bűnügyi Szakértői- és Kutatóintézet (BSZKI) kábítószer-piacról készített beszámolójából megtudhattuk, hogy a drogpiac átrendeződése, a dizájner drogok előretörése tovább folytatódik. Idén először a bevizsgált új pszichoaktív anyagminták számaránya meghaladta a klasszikus illegális szerekét, folyamatosan jelennek meg új, eddig ismeretlen szerek. Ez komoly kihívás elé állítja az egész ellátórendszert. Arra a civil felvetésre, hogy miért nem lehetséges az új szerek anonim bevizsgálása, Kiss Norbert helyettes államtitkár felvetette, hogy készítsenek a civilek erről írásos beadványt (ezen természetesen nem fog múlni). Jó hír, hogy októbertől újraindul a BSZKI idén pénzhiány miatt megszűnt, a drogpiac trendjeiről hírt adó negyedéves hírlevele.

Megvitatta a KT az iskolai egészségfejlesztő programok szakmai ajánlása körül kialakult helyzetet is. Idéntől az iskolákban csak olyan drogprevenciós program működhet, amely bírja az Országos Egészségfejlesztési Intézet ajánlását, az ajánlásért pályázatot kellett benyújtania a szervezeteknek. Koós Tamás, az OEFI munkatársa elmondta, hogy összesen 75 kérelem érkezett hozzájuk, ebből 63 civil javaslat. 43 kérelmet azonban ugyanaz a szervezet nyújtott be, valószínűleg technikai hiba miatt, tehát összesen 21 civil programról van szó. Ezek közül azonban csupán 2 civil szervezet programja nyert ajánlást, számos nagy múltú szervezet pályázatát azonban elutasították. Koós Tamás szerint azért, mert komoly hiányosságokat mutattak a pályázataik, egyes esetekben például adatvédelmi aggályokat említett (a videó készítését magába foglaló pályázó nem rendelkezett az adatkezelés szabályairól). Szerinte amennyiben a szervezetek jobban tanulmányozták volna az iskolai prevenciós programok fejlesztéséről szóló, február óta elérhető kiadványt, akkor a pályázatok befogadásra kerülhettek volna. Civil részről elhangzott kritikaként, hogy az egész rendszer átgondolatlan, a folyamat elkapkodott és megkésett volt, ezért kerülhetett arra sor, hogy a szeptemberi iskolakezdésre derült ki, hogy egy tucat nagy szakmai múlttal rendelkező szervezet programja nem dolgozhat az iskolákban. A helyettes államtitkár azt kérte ezektől a szervezetektől, hogy forduljanak hozzá személyesen az ezzel kapcsolatos problémáikkal.

Ismertettem az ülésen az Európai Bizottság drogpolitikai szakértői csoportjának (Civil Society Forum on Drugs) javaslatait a politikai döntéshozók számára. Ezek között szerepelt például a civil szervezetek bevonása a kormányzati döntéshozó fórumok munkájába (mint amilyen nálunk a KKB), a fókusz áthelyezésre a kínálatcsökkentésről a keresletcsökkentésre, a büntetőeljárás alternatíváinak előtérbe helyezése a fogyasztók esetén, a büntetés-végrehajtási intézményekben az ellátás teljes spektrumának elérhetővé tétele, az ártalomcsökkentő program lefedettségének javítása és az EQUS-projekt által a keresletcsökkentő beavatkozások számára előírt minimumfeltételek érvényesítése.

A Nemzeti Drog Fókuszpont ismertette a fertőzések kockázatának alakulását a drogfogyasztók körében. Drámai tényeket hallhattunk: a tűcsere-programok forgalma egy év alatt több mint 30 százalékkal csökkent. A nemzetközi ajánlások szerint az egy főre jutó steril fecskendők számának 100 fölött kell lennie ahhoz, hogy hatékony tűcseréről beszélhessünk – a magyarországi arány azonban alig több mint 70. Mindez egy olyan időszakban, amikor az injektálások száma folyamatosan nő a dizájner drogok előretörése miatt, ez pedig növeli a fertőzésveszélyt. Civil oldalról azt kértük a helyettes államtitkár úrtól, hogy ne csak eseti támogatásokat kapjanak a tűcsere programok, hanem olyan normatív forrásokat, amelyek kiszámítható és stabil működést tesznek lehetővé. Arra a kérdésre, hogy várható-e az OEK idén teljesen leállított fertőző betegségeket monitorozó programjának további működtetése, az államtitkár azt felelte, hogy jelenleg is tájékoztatást vár az ügyben. Ezen kívül megkért, hogy mellőzzem a drámai utalásokat arra, hogy a görögországi és romániai helyzet felé haladunk (ezekben az országokban a tűcsere támogatásának elapadása miatt HIV járvány alakult ki), szerinte ez nem segíti elő a probléma kezelését.

Kérésemre külön is megtárgyalta a Tanács a Józsefvárosban kialakult helyzetet is, ahol az önkormányzat képviselőtestülete felmondta a Kék Pont Alapítvánnyal kötött együttműködési szerződést, így veszélybe került az ország legnagyobb kliensszámú tűcsere programja. Civil oldalról felkértük a kábítószerügyi koordinációt, hogy tegyen lépéseket a program megszűnése ellen. A helyettes államtitkár elmondta, hogy egyeztetéseket kezdeményezett az érintett felekkel, ugyanakkor ezt egy helyi jogi vitának tartja egy szervezet és egy önkormányzat között, amelybe a koordináció nem tud belefolyni. Civil képviselők véleménye szerint azonban ezt az ügyet nem lehet helyi problémává minősíteni, hiszen az ország legnagyobb tűcseréjéről van szó, és a tűcsere programok biztosítása a drogkoordinációnak a nemzeti drogstratégia által előírt feladata.  

Sárosi Péter
Drogriporter