Hányan tudták volna Önök közül 15-20 évvel ezelőtt elképzelni azt, hogy munkahelyükre beérve vagy akár a reggeli kávé előtti első útjuk a számítógépük képernyője elé vezet majd? Hogy legfontosabb levelezéseiket vagy banki tranzakcióikat néhány gombnyomással kilométeres távolságokból, egyszerűen intézhetik? Hogy rég nem látott kedves ismerőseikkel akár fél perc alatt könnyedén újra felvehetik a kapcsolatot? Az imént említett példák csupán a legegyszerűbb felsorolását képezik életünk azon rengeteg aspektusának, amelyben a digitális forradalom változást hozott. Az Internet előretörése óriási idő- és költséghatékonyságot eredményez, nem beszélve arról az eszméletlen mértékű információmennyiségről, amelyhez napról napra hozzáférhetünk, akárhányszor csatlakozunk a világhálóhoz. Az Internet térhódításának tagadhatatlan előnyei mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk azokról a veszélyforrásokról sem, amelyeket ez az óriási, végtelen virtuális világ magában rejt. Ezek közül a veszélyforrások közül cikkemben egy olyan jelenséget mutatok be, amely egyre inkább tárgyát képezi többek között a társadalomtudományok vizsgálódásának, és amely talán több embert érint világszerte, mint gondolnánk. Ez a jelenség az Internetes pornográfia-függőség.

Ne szaladjunk azonban ennyire előre! Vizsgáljuk meg, hogy miért lehet az internetes pornográfia ennyire közkedvelt színfoltja a világháló nyújtotta lehetőségek széles palettájának! Beláthatjuk, hogy az erotikus töltetű anyagok megjelenése közel sem újdonság; elég, ha csak az 5. századi Indiából ránk maradt Kama Sutra-ra gondolunk. Az Internet térnyerésével azonban megváltoztak a játékszabályok: a pornográf anyagok manapság már néhány kattintással bárki számára elérhetőek. Egyes vizsgálatok szerint a világ összes Internethasználatának egyharmada pornográf oldalakkal kapcsolatos. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mi okozhatja ezt az óriási arányt. Cooper és Griffin-Shelley szerint a három legfontosabb tulajdonság, ami a világhálón terjedő pornográfiát ennyire népszerűvé teszi, az elérhetőség, a megfizethetőség és az anonimitás. Young emellett azt is hangsúlyozza, hogy az internetes pornó biztos védelmet nyújt a nem kívánt terhesség és a nemi úton terjedő betegségekkel szemben. Ezen kívül azokról a hátrányos helyzetű csoportokról sem szabad megfeledkeznünk, akik számára nagyrészt a virtuális erotika nyújt kielégülést, így a transzszexuálisakról, a homoszexuálisokról vagy a nemi erőszak áldozatairól. Innala cikkében úgy fogalmaz, hogy az Internetes pornográfiában az egyik legősibb emberi vágy és a legújabb technológia találkozása ölt testet, így adva szexuális viselkedésünknek újabb és újabb jelentéseket. A felhasználók így a realitás veszélye nélkül, legtöbbször a névtelenség biztonságos fátylába burkolózva fedezhetik fel saját szexualitásukat és elégíthetik ki eltitkolt, netán szégyellt fantáziáikat.

A ló túloldala…

Ahogy azonban emberi mivoltunk számos területén, így itt is beigazolódni látszik a mértékletesség fontossága. A világhálón terjedő pornográf anyagok előretörésével ugyanis, úgy látszik, felütötte a fejét egy viszonylag újnak számító addikció, amely az ezzel foglalkozó szakembereket kemény kihívások elé állítja: az internetes pornográfia-függőség. Először is, talán újszerűségéből fakadóan is nehéz meghatározni, hogy mikortól számít valaki függőnek. Egyes kutatók szerint azok az egyének mondhatók megszállottaknak, akik heti 10-25 órát ilyen tevékenységgel töltenek, és mindehhez az esetükben magas distressz társul. Más vizsgálatok szerint az ilyen tevékenységgel töltött órák száma nem feltétlenül a legmegfelelőbb mérőeszköze a függőségnek. Egy harmadik szakember szerint azok a legfőbb tulajdonságok, amelyek főként az internetes pornót preferáló szexuális megszállottakat jellemzik, a következők: tagadás, a tevékenység felfüggesztésére irányuló sorozatos, sikertelen próbálkozás, a viselkedés negatív hatása az illető szociális, munkahelyi, ill. szabadidős tevékenységére, végül a tevékenység folyamatos megismétlése, a negatív következmények ellenére. Az ilyen és hasonló tünetekkel rendelkező felhasználók nagyon gyakran alakítanak Internetes önsegítő csoportokat, ahol névtelenül és a megbélyegzés vagy diszkrimináció veszélye nélkül szabadon oszthatják meg egymással tapasztalataikat, érzéseiket vagy akár tanácsaikat a hasonló problémákkal küzdő sorstársaikkal. Cavaglion például egy olasz önsegítő fórum bejegyzéseit elemezve próbálta meg feltárni azokat a jellemzőket, amelyekben az önmagukat pornófüggőnek definiálók osztoztak. A 2000 bejegyzést elemezve kiderül, hogy ezeknek az egyéneknek önbecsülésük teljes összeomlásával kell nap mint nap szembenézniük. Egy jó részük emellett ezt az állapotot egy rajta kívül álló, démoni erő következményének vagy testi betegségnek tulajdonítja, amely egyben erkölcsi felmentést is biztosít a pornó megszállottai számára. Ezek a személyek egyre kevésbé bíznak abban, hogy saját életük felett kontrolljuk lehet, és egyre gyakrabban ütköznek nehézségekbe munkájuk vagy tanulmányaik során. Mindemellett nagyrészük egyre inkább izolálódik a külvilágtól, s így családi, szexuális problémákkal szembesül. Egy másik vizsgálat eredményei szerint az Internetes pornó megszállottainak túlnyomó része férfi, és ami talán meglepő lehet: párkapcsolatban vagy házasságban él. Amikor ezt a vizsgálati eredményt olvastam, alapvetően két kérdés vetődött fel bennem. Először is, miért van szüksége egy párkapcsolatban élő egyénnek arra, hogy szexuális vágyait az Internet virtuális világában elégítse ki, amikor mindezt megtehetné egy valós, intim kapcsolat keretében is. Mindenféle tudományos alátámasztás nélkül is logikusnak tűnhet, hogy ezeket az egyéneket pontosan a virtuális erotika sokszor elrugaszkodott vagy túlzó szexuális helyzetei vonzzák, s ami még fontosabb, ezek könnyen elérhető eszközei a szexuális változatosság iránti igény kielégítésének. Mindemellett bizonyosan léteznek olyan egyének is, akik legféltettebb, eltitkolt szexuális preferenciáikat még partnerükkel sem merik megosztani, félve a partner reakciójától. A másik kérdés, ami felvetődött bennem, talán ennél is fontosabb: mit érezhet az az egyén, akinek szembesülnie kell azzal, hogy partnere az ő teste helyett inkább egy élettelen gépet választ kielégülésének eszközéül?

Az éremnek két oldala van…

Bergner és Bridges pontosan ezt a kérdést célozták meg vizsgálatukkal, amelyben az Internetes pornográfia-függők partnereinek fórum-bejegyzéseit elemezték. Elemzésük szerint a partnerük függőségének felismerése három területen eredményezett törést ezekben a nőkben. Elsőként megváltozott a párkapcsolatukról alkotott képük: a szóban forgó hölgyek egyértelmű árulásként, megcsalásként élték meg a tudatot, hogy partnerük a közöttük lévő szerelmi kötelék legfontosabb eszközét, a szexet számtalan fiktív nővel osztja meg helyettük. Elmondásuk szerint partnerük kevesebb szexuális érdeklődést mutat irántuk, és ha van is közöttük szexuális együttlét, abban ők inkább szexuális tárgynak minősülnek, mintsem individuumnak. Úgy érzik, a párkapcsolatukból elmúlt az intimitás, partnerük nem törődik már az ő pszichológiai jóllétükkel, s amiben élnek, az valójában egy hatalmas hazugság. A szóban forgó nőknek nemcsak a párkapcsolatukba, de önmagukba vetett hitük is meggyengült. Nem tekintik magukat szexuálisan vonzónak, úgy érzik, képtelenek felvenni a versenyt a pornófilmekben ábrázolt irrealisztikus nőideállal. Úgy gondolják, hogy feleségként és nőként megbuktak, mindemellett pedig gyengének és ostobának tartják magukat, amiért nem lépnek ki ebből a kapcsolatból. Harmadrészt a nők partnerről alkotott képe is gyökeresen megváltozik. Perverznek, hazugnak, önzőnek, férjként és apaként alkalmatlannak látják őket. Sokan úgy gondolják, hogy partnerük mentálisan beteg, így nem is teljesen felelős a tetteiért. Mások azonban úgy vélik, partnerük teljes tudatában, szabadon döntött akkor, amikor a pornográf filmeket választotta helyettük. Ez a felfogás, illetve partnerük megbánásának a mértéke alapvetően meghatározhatja, hogy ezek a hölgyek hajlandóak-e ebben a kapcsolatban maradni, vagy akár megpróbálni megoldani a problémát.

Ennek a rövid kis áttekintésnek nem egyéb volt a célja, mint felhívni a figyelmet az internetes pornográfia-függőség létezésére, és annak komoly lehetséges következményeire nem csupán az egyén, de annak környezete esetében is. Be kell látnunk, hogy az Internetes pornográfia nem szégyen, hanem valós probléma, amely megoldásra szorul, s hogy a szakemberek nyújtotta segítség számos egyén és család életének problémáira megoldást kínálhat.

Takács Veronika

Felhasznált irodalom:

BERGNER, R. M., BRIDGES, A. J. (2002). The Significance of Heavy Pornography Involvement for Romantic Partners: Research and Clinical Implications. Journal of Sex & Marital Therapy, 28, 193-206.

CAVAGLION, G. (2009). Cyber-porn Dependence: Voices of Distress in an Italian Internet Self-help Community. International Journal of Mental Health and Additction, 7,295-310.

COOPER, A. (1998). Sexually compulsive behavior. Contemporary Sexuality, 32, 1-3.

COOPER, A., BOIES, S., MAHEU, M., GREENFIELD, D. (1999). Sexuality and the internet: The next sexual revolution. In: F. MUSCARELLA, L. SZUCHMAN (Eds.). The psychological science of sexuality: A research based approach (pp. 519-545). New York: Wiley.

COOPER, A., DELMONICO, D., BURG, R. (2000). Cybersex users, abusers, and compulsive: new findings and implications. Sexual Addiction and Compulsivity, 7, 1-2.

COOPER, A., GRIFFIN-SHELLEY, E. (2002). The Internet: The next sexual revolution. In: A. COOPER (Ed.). Sex and the Internet: A guidebook for clinicians (pp. 1-15). New York: Brunner- Routledge.

DANEBACK, K., ROSS, M. W., MANSSON, S.-A. (2006). Characteristics and Behaviors of Sexual Compulsives Who Use the Internet for Sexual Purposes. Sexual Addiction & Compulsivity, 13, 53-67.

INNALA, S. (2007). Pornography on the net: same attraction, but new options.Sexologies, 16, 112-120.

KING, B. M. (2009). Human Sexuality Today. Upper Saddle River, NJ: Pearson.

YOUNG, K. S. (2001). Tangled in the Web: Understanding Cybersex from Fantasy to Addiction. Bloomington, Indiana: Authorhouse Library.

 Forrás: lelekbenotthon.hu - Takács Veronika 

Folyamatosan növekedett a hepatitis C vírussal fertőzöttek száma az elmúlt években az Egyesült Államokban, részben azért, mert sokan nem tudnak fertőzöttségükről, állapította meg egy hétfőn közzétett amerikai kormányzati jelentés. Az 1999-2007-ig tartó időszakra vonatkozó összesítés szerint több amerikai hal meg a hepatitis C vírussal való fertőződés következtében, mint HIV-fertőzés miatt.

Az Egyesült Államok járványügyi hatósága, a CDC elemzése kiemeli, hogy a legtöbb áldozat középkorú, a fertőzöttek kétharmada 1945 és 1965 között született, míg a halálesetek háromnegyede érinti ezt a korosztályt. A kutatók a szűrések megkezdését sürgetik, mert a vírust évtizedekig hordozhatja valaki úgy, hogy nem jut tudomására fertőzöttsége. Becsléseik szerint mintegy 3,2 millió amerikai szenved krónikus hepatitis C-fertőzésben, ám az érintettek legalább fele nem tud róla.

Világszerte 170 millió vírusfertőzött van, akiknek azzal kell szembenézniük, hogy egyre rosszabbodó májgyulladás vagy akár májrák alakulhat ki náluk. A hepatitisz C vírusfertőzés a májátültetések vezető oka. A CDC kutatóinak tanulmánya szerint 2007-ben 15 ezer amerikai halt meg hepatitis C vírussal való fertőzöttség miatt, ami minden korábbi évnél több áldozatot jelent. Ugyanebben az évben AIDS-ben például ennél jóval kevesebben, 13 ezren haltak meg. Az elemzést az Annals of Internal Medicine című orvosi folyóiratban ismertetik részletesen a szerzők.

Forrás: index.hu 

Elegendő lehet egyetlen adag a hallucinogén kábítószerből, az LSD-ből, hogy segítsen az alkoholfüggőknek elhagyni szenvedélyüket - idézte a BBC hírportálja norvég kutatók megállapítását, akik az 1960-as években lefolytatott LSD-tanulmányok eredményeit elemezték újra. 

A metaelemzésben hat, 1966 és 1970 között végzett vizsgálat adatait tekintették át újra, amelyekbe eredetileg összesen 500 pácienst vontak be. A Journal of Psychopharmacology című szakfolyóiratban ismertetett tanulmány összegzése szerint az LSD-nek "határozott előnyös hatása" volt az alkohollal visszaélőkre. A hatás több hónapon át tartott a szer egyszeri adagjának beadását követően.

Az LSD a valaha azonosított legerősebb hatású hallucinogén szerek egyike, feltételezhetően az agyban termelődő szerotonin blokkolásán keresztül hat, így befolyásolja az érzékelést, a viselkedést, az éhséget és a hangulatot. A Norvég Tudományos és Műszaki Egyetem kutatói szerint a korabeli páciensek valamennyien alkoholról leszoktató programban vettek részt, közülük néhányan kaptak LSD-t egyszeri 210-800 mikrogrammos adagban. Az elemzés azt mutatta, hogy az LSD-t kapott páciensek 59 százalékánál csökkent az alkohollal való visszaélés, míg a kontrollcsoportban ez az arány csak 38 százalék volt. A kezelés hatása hat hónap elteltével a kontrollnál még megvolt, ám egy év múltán már nem tapasztalták. Az LSD-s csoportban lévő páciensek között nagyobb lett a teljesen absztinensek aránya is.

"Az LSD egyetlen adagja határozottan előnyös hatással van az alkohollal való visszaélésre" - foglalták össze az elemzés szerzői, Teri Krebs és Pal-Orjan Johansen. Egyúttal megfogalmazták azt a vélekedésüket, hogy a szer viszonylag rendszeres, ellenőrzött alkalmazása fenntarthatná az előnyös hatást. "Tekintve az LSD alkoholizmusra vonatkozó előnyös hatásáról szóló bizonyítékokat, elgondolkoztató, hogy miért siklottak át ezen a kezelési megközelítésen" - tették hozzá a kutatók. 

Forrás: metropol.hu 

"A LOKÁLIS VALÓSÁG -Társadalmi dezintegráció, kirekeszt(őd)és és droghasználat" címmel tartott előadást Gyékiss Roland program koordinátor, az ENSZ Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző testületének (INCB) éves jelentését bemutató sajtótájékoztatóján. Az ismertetett változásokról az Origo is beszámolt, "Tömeges szerváltás történt a hazai intravénás drogosoknál" címmel.

A sajtótájákoztatóra készült előadás, a józsefvárosi Kálvária téri tűcsere - program adatait  feldolgozó diákkal, itt látható.

Forrás: kekpont.hu 

2012. Február 24-én és 27-én a Kék Pont képzést tartott a Főkert Nonprofit Zrt. 45 dolgozója számára, a Főkert Dob utcai székházában. A képzés célja a Főkert által gondozott területeken fellelhető drogszemét biztonságos begyűjtéséhez szükséges ismeretek átadása volt. A tréning során a Főkert munkatársai (kertészek, gépkezelők, takarítók, stb) ismereteket szereztek a veszélyes hulladékból eredő kockázatok felismeréséről és hatékony kezeléséről, a különböző fertőzésekről (HBV, HCV, HIV) melyeket a véletlenszerű tűszúrás okozhat,  illetve azok megelőzési és kezelési lehetőségeiről, továbbá megismerkedtek az ártalomcsökkentés szemléletével.

A képzésben résztvevők gyakorlati tanácsokat kaptak a drogszemét biztonságos kezelésétől, az esetleges segítségnyújtást kívánó helyzetek menedzseléséig. Minkét képzési napot az aktív részvétel jellemezte, a jelenlevők gyakori hozzászólásokkal és kérdésekkel fejezték ki érdeklődésüket a téma és a probléma iránt. További együttműködésünk értelmében,   a Főkert, a drogszemét biztonságos begyűjtéséhez szükséges eszközök birtokában, az összegyűjtött szemetet a Kék Pont VIII. kerületi tűcseréjébe fogja majd rendszeresen eljuttatni, amelynek  megsemmisítéséről a Kék Pont gondoskodik. A képzés során használt prezentációs anyag  itt tekinthető meg.

Forrás: kekpont.hu 

  Végy egy törvénymódosítás-tervezetet, ami  a zéró tolerancia elvén háborút hirdet a drogok ellen, csökkentsd radikálisan a prevencióval és ártalomcsökkentéssel foglalkozó szervezetek működési támogatását és már kész is egy emészthetetlen drogstratégia, ahol a megelőzés és a rehabilitáció megtűrt mostohagyermek.  Milyen reális lehetőség marad így az elterelési rendszerből kieső szerhasználók előtt, a börtön vagy az aranylövés mellett?

Pár évvel ezelőtt büszkén szalagcímeztek az újságok arról, hogy az önmagát feljelentő - a tűcsere programban segítőként résztvevő - szociális munkással kapcsolatban az ügyészség megállapította, hogy nem helyezhető vád alá tűcsere-szolgáltatás nyújtása miatt. A hírverésnek köszönhetően a tűcserepontok és az ártalomcsökkentő szervezetek „reklámot” kaptak és ismerté váltak az intézményi kapcsolatot nem preferáló szerhasználók közt is, így ritkultak az eldobált fecskendők, injekciós tűk a kapualjakban és a játszótereken. Azóta drogstratégiák jöttek-mentek, de a tűcserepontok maradtak, dacolva a pénztelenséggel, a munkaerőhiánnyal és a reménytelenséggel. Viszont azóta sem rendezték a kérdést: ha a drogozás bűn, akkor a tűcsere-tevékenység bűnsegédlet? Ha igen, ezért vonja meg az állam a támogatást a működésüktől és lehetetleníti el őket?

Egy ideális társadalomban a jogszabályok a változó világ elvárásaihoz alkalmazkodnak, megkönnyítve ezzel az életet, és mint egy jó gps segítnek eligazodni az útelágazásoknál. De a valóságban minden társadalomnak megvan a maga kulturális és szociális fejlettségi szintje és az ehhez mért befogadó képessége, ahogy az emberi életszakaszoknál is. Ezek a különbségek látszanak a különböző országok jogalkotásán és drogpolitikáján is, amelyek alapvetően 3 eltérő szemléletre épülnek: a nulla tolerancia elve, a könnyű drogok legalizálásának elve és a medikalizáló stratégia, ahol megkülönböztetik a kereskedőt és a fogyasztót.

Tűatomaták Szegeden (a szerző felvételei)

A nulla tolerancia elvét követi az elfogadásra váró Büntető Törvénykönyv-tervezet, amelyben teljes tilalmat hirdetnek a drogok ellen, a kiszolgáltatott szenvedélybetegekre és a droghasználókra vonatkozó speciális szabályokat megszüntetik. Az elkövetési alakzatok kiszélesítésével és a büntetési tételek súlyosbításával párhuzamosan a megelőzéssel és ártalomcsökkentéssel foglalkozó szervezetek támogatását minimálisra csökkentik, és az új nemzeti drogstratégia tervezet célkitűzései közé nem kerül be se a tűcsere program, sem a célzott HIV- és hepatitisszűrő program. Pedig az alacsonyküszöbű (szermentességet meg nem követelő) programok minden uniós országban kiemelt fontosságúak, így Magyarországon is 2003 óta működik az ingyenes tűcsere program, amely igénybevételének egyetlen feltétele az önkéntesség. Nem várják el a szermentességet, hiszen elsődleges feladatuk a segítségnyújtás azoknak, akik életüknek abban a szakaszában vannak, amikor nem tudnak vagy nem akarnak változtatni drogfogyasztási szokásaikon.

Néhányan azt gondolják, hogy ezek a programok támogatják a kábítószer-használatot, pedig valójában biztonságosabbá teszik a szerhasználatot, és védik a társadalmat is, hiszen a program elsődleges célja a HIV és a Hepatitis C fertőzések megelőzése. A tűcsereprogramok lehetőséget adnak az intravénás kábítószer-fogyasztók számára, hogy az injektálás során használt eszközeiket ingyenesen steril eszközökre cseréljék és leadják a már használt tűket és fecskendőket, ezzel is megelőzve a vírusfertőzések terjedését. A tűcsereprogramok a csere mellett általában összekapcsolódnak a biztonságos szerhasználatra, a szexuális egészségfejlesztésére irányuló programokkal is és hidat képeznek a társadalom és a marginalizálódott drogfogyasztók között. Ha egy drogfogyasztó változtatni akar életformáján, itt minden segítséget megkap, hogy rátaláljon a számára legmegfelelőbb kezelési formára és helyre.

A tűcserepontok és automaták fenntartását, folyamatos működését a non-profit segítő szervezetek pályázati támogatásokból biztosítják, és az automaták kihelyezéséhez szükség van az adott település vagy kerületi önkormányzat közgyűlésének engedélyére is. A fővárosban több mint húsz alacsonyküszöbű szolgáltatás működik, de a nemzeti drogstratégia tervezetének elfogadását követően legfeljebb nyolc marad életképes állami támogatásból. Ennek komoly következményei lehetnek: a statisztikai adatok azt mutatják, hogy egyre nagyobb az igény az ártalomcsökkentő szolgáltatásokra, hiszen a dizájner drogok berobbanásával egyre többen és egyre többször injektálnak, különösen a hátrányos helyzetű rétegek körében. A hazai tűcsere forgalom a 95%-át a budapesti ellátó helyek produkálják.

Felmerül a kérdés, hogy a Btk. módosítást követően még az önkormányzatok is megvádolhatóak lesznek-e azzal, hogy a tűcsere automaták engedélyezésével a droghasználatot támogatják. És mi lesz a módosítást követően a szerhasználókkal? minden egyes automatához rendőrt állítanak majd, hogy így fogják el a drogfogyasztókat? Hogy tudnak majd az anonimitásukat féltő szerhasználók segítséget kérni anélkül, hogy ne kriminalizálnák őket? Létezik olyan arany középút, amely nem csak féken tart, de orvosolja is a problémát?

A drog nem a változó világ nóvuma, amihez alkalmaszkodni kell. Az utóbbi pár száz évben leginkább tiltották, mivel a jogalkotók látták azokat a roncsokat, akik rászoktak, és érzékelték az antiszociális hatása mellett a kriminalizáló hatást is.

Nem a zéró tolerancia a megoldás, hziszen sokan sokmindent kipróbálunk és nem leszünk rögtön függők tőle, nem követünk el semmit. Természetesen kell valami visszatartó erő, csakhogy a régi mikrotársdalmak, lakóközösségek és sok esetben a családok felbomlottak, márpedig korábban ezek segítettek a fiataloknak, hogy eszükbe se jusson drogozni (vagy például lopni, rongálni), és most nincs semmi, ami a helyébe lépne. Ahogy nem csak az egyén személyes belátásán múló döntés, hogy kipróbálja, hanem a környezet hatása is, elvárás a haveroktól, beavatás egy-egy kis bandában, vagy éppen a feloldódás kézenfekvő eszköze, amit tálcán kínálnak a megfelelő helyeken, ugyanúgy a visszatartást sem lehet az illető magánügyeként kezelni. Ha az érintett Facebook-profilja 3 hónapon keresztül egy szétcsúszott embert kellene ábrázoljon, alatta a felirat, hgy drogfüggő lettem, az talán nagyobb visszatartó hatással bírna, mint sok mai szabályozás.

Forrás: cotcot.hu 

 Kedves Kollégák !

Az ADDICTUS Műhely legközelebbi összejövetelén

2012. március 27-én, kedden, a

„Mindannyian Krisztusok vagyunk“

c. filmet dolgozzuk fel.

Az 55 éves Adam Miauczynski tudományos munkatárs, néhány éve szokott le az alkoholról, miután részt vett egy alkoholelvonó kúrán. Adam megkérdezi egyetlen fiától, Sylwustertől, van-e valami mondanivalója számára. Imádott fia azt válaszolja, hogy volt olyan pillanat az életében, amikor legszívesebben megölte volna…

Kezdés:

Intézményi referenseknek 10 órától, egyéb érdeklődőknek  11 órától

Helyszín: „Dózsa Szoc. Büfé” 

1134 Budapest, Dózsa György út 152.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Kérjük az intézményi referenseket, hogy esetleges távolmaradásukat jelezzék a főreferensek felé!

 Ha jobban belegondolunk, az emberiség története is egy nagy beszívással kezdődött. Mert mi más az Édenkertben a Tudás fájának tiltott gyümölcse, mint az első hallucinogén, ami az embert istenné teszi? Ilyen értelemben a kígyó volt az első díler, Ádám és Éva pedig az első drogfogyasztók, minden függők elődei. A zsidó hagyomány megemlíti, hogy a Sátán a teremtés idején elátkozott néhány növényt a földön, melyek fogyasztása bódulatot és függőséget okoz, ezért aki beléjük kóstol, magával az Ördöggel cimborál, ahogy tette Ádám és Éva is. A diabolikus kert igazán csak az Édentől keletre virágzik, ahol a megkísértett utódok a legkülönfélébb módokon, azóta is a halált eszik. 

Fotó: Petrik András

 

Mit foglal magába a Váci Egyházmegye gyermekvédelmi tevékenysége?

Az egyházmegyében 2002-ben létrehoztuk a Vándorok a Viharban Alapítványt. Kuratóriumában szenvedélybetegséggel, gyermekvédelemmel és mentálhigiénével foglalkozó szakemberek vannak. Szenvedélybetegek, elsősorban a kábítószerfüggő gyermekek rehabilitációját tűztük célul. 2006-ban sikerült elindítanunk számukra a Szegletkő Gyermekotthont. Itt az ellátottak létszáma tizenhat fő, 12-17 évesek, nagyrészük roma származású. 2009-ig vezetőként, azóta a fenntartó részéről dolgozom benne. Az egyházmegyében működik még egy ötszáz fős nevelőszülői hálózat, a gyerekek zömében Pest megyéből származnak, de vannak Komárom és Veszprém megyéből is gyerekeink.

Mit tartanak fontosnak az otthon életének kialakításában?

Kulcsszó a munkánkban a befogadás és a jelenlét. Fontosak a keretek. Ezek nagyon egyszerűek. Reggel ébresztő, a gyerekeket iskolába kell küldeni. Gyakorta ez a családokban sem megy harcmentesen. Engem például nem volt egyszerű iskolába küldeni. Mindenkinek rendben kell tartani saját életterét, tanulnia kell, ha tetszik, ha nem. Ebben a kötelezettségben élnek. Egyfajta tiszteletet kell tartaniuk egymással és a nevelőkkel szemben.
Ezek a legszűkebb keretek, megtartásuk sokszor nagyon nehéz és fáradtságos.

Milyen eszközök vannak a nevelők kezében?

Legtöbbször ő maga az eszköz. A nevelő alkalmasságát mutatja, reggel felkel-e a gyerek, napközben bemegy-e a tanulószobára és tanul-e? Ha ezt nem érem el, nem vagyok alkalmas a munkára. Ugyanakkor törekedni is kell arra, hogy alkalmassá váljak a munkára. Honnan tudja a szülő, hogy alkalmas lesz-e a feladatára? Nyilván alkalmassá akar válni arra, és mindent meg is tesz ennek érdekében. Van olyan nálunk, aki nagyon bénán kezdte, de egyszerűen akart velünk dolgozni, akart velünk élni. Megtanulta. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a munka szakma, és mint ilyen, tanulható. Nyilván szükséges hozzá személyes affinitás, érdeklődés. Nincsen azzal sem baj, ha elbukom. Én is elbuktam számtalanszor, akár mint vezető is. Mindannyian hozunk hétköznapjainkban kisebb nagyobb rossz döntéseket. Nincsen ezekkel semmi baj, ha felismerem, hogy ezek rossz döntések voltak, és tudom revidiálni a nézeteimet. Akkor alkalmassá válok a feladatra.

Mivel tudják segíteni ebben a folyamatban a nevelőt?

Az otthonban folyamatosan működik szupervízió, ami ehhez a munkához elengedhetetlen. Ezekre a kéthetente tartott alkalmakra mindenki odaviheti a maga elakadását. Hol van nekem bajom a rendszerrel, a főnökkel, az egyes gyerekekkel? Ezeket kell odavinni, és az elakadásokban szintén találkozni saját magammal, az én működésemmel. A vezető számára fontos, hogy az „embereit” karbantartsa, hogy ügyeljen az egészségükre. A vezető olyan mentális állapotban akarja őket tudni, ami alkalmassá teszi őket a jó teljesítmény nyújtására.

Nehéz munkatársakat találni a nevelés feladatára?

Alkalmas szakembereket nagyon nehéz. Az otthon nagyon speciális terep. Olyan gyerekekkel kell foglalkozni, akik nem akarnak ott lenni. Sőt, olyan szigorú norma szerint kell élniük, amivel az utóbbi néhány évben nem találkoztak. Mindezt úgy kell betartatni velük, hogy ne katonai kaszárnyában éljék meg a mindennapjaikat. Ez egyfajta művészet.

A hit, vallásgyakorlat milyen szerepet játszik az otthon életében?

A nevelők kiválasztásában nem feltétlenül játszik szerepet. A tapasztalat azt mutatja, hogy bár a vallásosság nem kritérium, de aki megmarad, azoknak közük van az Istenhez. A munkatársainknak fontos a személyes hit, amit meg is vallanak a gyerekek előtt. Az ünnepeken elviszik a gyerekeket szentmisére. Van egy tér, amit kápolnának használnak, és megtalálják az alkalmas helyeket, hogy együtt legyenek az imádságban. Ez nem volt soha kötelező, aki akar részt vett. Sokan voltak velünk. Meghatározó, hogy a nevelők hitelesen tudják kimondani Jézus nevét, hitelesen tudjanak beszélni a szeretetről. Végtelen jót tenne találni az otthonba egy lelkipásztort, aki hetente legalább egy napot a fiúkkal töltene. Egyelőre erre nincs mód.

Tudnak segíteni neveltjeiknek, hogy megtalálják a kiutat?

Általában két évet töltenek nálunk a fiúk. Ez az időtartam alkalmas arra, hogy valóban megismerjük őket. Nagyon sokat segít, ha van mögöttük család, ahova visszatérhetnek. Arra törekszünk, hogy őket visszagondozzuk a családjukba. Akiknek nincs családjuk, gyakorta utógondozó otthonokba kerülhetnek. Nincsenek receptek, az utat mindenkinek magának kell megtalálni, nekünk ebben kísérni kell őket. A kérdésre, hányan lesznek „tiszták”, azt kell mondanom, kevesen. Felnőtt szenvedélybetegek mondták, míg ők meggyógyultak, addig mellettük tízen–húszan kipörögtek. Nehézzé teszi növendékeink számára az életkezdést, hogy a hozzánk kerülő tizenhat-tizenhét éves fiúk sok esetben az ötödik osztályt járják éppen. Kevés az olyan növendék, akinek megvan a nyolc általánosa és középfokú tanulmányokat végezhet.

Hogyan tudja az ember feldolgozni, hogy nem tud segíteni?

Ez pokoli fájdalmas. Nyomasztó a tehetetlenség. Nem lehet a gyerek nélkül segíteni. Van olyan gyerekem, aki már meghalt. Huszonkét évesen halálra drogozta magát. A sportban különösen tehetséges volt, zűrös családdal a háta mögött. Függő személyiség volt, esze ágában sem volt leállni, drogozni akart. Mindent meg is tett érte. Hazudott, lopott, csalt. Elérte a célját, és belehalt. Megdöbbentő, amit mondok, de bármit teszünk, azért tesszük, mert az nekünk jó. Mondok egy példát. Nem egy olyan asszonyt ismerek, akik szenvednek alkoholista férjük mellett, majd elválnak. Soha ilyet többet,  új életet kezdenek – mondják. Aztán mégis további hasonlót beválasztanak. Nem azért mert nem látják, hanem egyszerűen azért, mert ebben a játszmában valamiféle örömük mégiscsak van. Bármit is teszünk, azért tesszük, mert az nekünk örömet okoz.

Hogyan alakult ki Önben a vonzódás, hogy ezzel a területtel foglalkozzon?

Régi történet, a teológiára nyúlik vissza. Az akkori szikrát később elkezdtem táplálni. Érdekeltek a szenvedélybetegek. Nem hiszem, hogy én különb lennék. Sok esetben ugyanazokat a harcokat vívtuk meg, csak az én stressztűrésem magasabb volt, vagy az én kondícióim jobbak voltak, hogy ezeket hordozni tudjam. Mindannyian függőségben élünk. Sokféle szenvedélybeteggel találkoztam. Ismerek például hosszú évek óta tiszta alkoholistákat, akik most futnak. 70–100 kilométereket lefutnak egyvégtében. Volt olyan hatvan éves ember, aki kifutott Moszkvába. Ő a szenvedélye tárgyát cserélte ki. Nem iszik, hanem fut. Azt gondolom, van bennünk néhány dolog, ami ilyen kényszerű. Ez nem feltétlenül negatív, bár mindig negatívumként éljük meg. A keresztény ember számára rossz az, ha megéli, hogy függ az Istentől?

Ezért annyira fontos a segítő szakmákban az önismereti képzés?

Anélkül, hogy ne találkoznánk önmagunkkal, a betegekkel foglalkozni finoman szólva is veszélyes. Ön- és közveszélyessé válhat az ember. Találkoznom kell saját árnyékfoltjaimmal, a saját árnyékommal. Milyen vagyok? Indulatos, hirtelen haragú, melankolikus vagy éppen depresszív, flegma? El kell tudnom fogadni magamat, az árnyékfoltjaimmal együtt. Csak így van esélyem arra, hogy hitelesen legyek jelen. A munkámban segíthet, ha felismerem, most az árnyékom, a gyengém jutott szóhoz, megint afelé visznek a cselekedeteim, hogy a saját gödrömbe essek bele. De meg tudok előtte állni, ha ez tudatosul bennem.

Milyen fogódzók segítenek az embernek ebben a tisztánlátásban?

Alapvető, hogy akarjak a tudatában lenni, mik a gyengeségeim. Nagyon fontos, hogy ébren éljük az életünket. Legyünk tudatában a gondolatainknak, érzéseinknek, cselekedeteinknek. Hívő emberként a megtört Jézusra tekintve meríthetünk erőt, hogy hordozni tudjuk magunkat. Hiszen fájdalomként, hiányként éljük meg a találkozást saját árnyékunkkal. Azzal találkozom, hogy nem tudok igazul működni.

Többször felhívta a figyelmet arra, a katolikus egyházban hangsúlyosabban kellene foglalkozni a szenvedélybetegséggel. Mi az oka, hogy ez a terület inkább a peremen van?

Úgy látom, a 90-es években sikk volt ezzel foglalkozni, ma már nem az. Ez érvényes az egész magyar valóságra. Részben közömbösekké váltunk, részben annyira gyorsan változnak a szerhasználat trendjei, hogy az már nem követhető. A 2000-es évek elején nagyon sok terápiás központ még markánsan az ópium használókra volt kihegyezve. Ma a szakemberek visszasírják a régi ópium használókat, mert azok kiszámíthatóak voltak. Az új cuccok hetek alatt rombolják szét az ember testét, míg a heroinnal évekig el lehet húzni. Nem lenne szabad arról elfelejtkezni, hogy egyre korábban kezdenek el a gyerekek dohányozni, alkoholizálni. Egyre jobban eltűnik a markáns vonal a lányok és fiúk között. Ma már a rendszerbe több lány kerül be, mint fiú. Itt tartunk. Sőt, a lányok gyakran a fiúknál is brutálisabbak, és esetükben ez mindig több dologgal meg van terhelve: prostitúcióval, korai lányanyasággal. A kormányzati drogstratégiában számítanak az egyházak szerepvállalására, fel kellene vállalnunk ezt a munkát. A katolikus iskola sem izolációs központ, nem kímélik az új trendek. Az egyházi út lehet, ha képzünk szakembereket, hiszen nagy a szürkeállományunk.

Forrás: magyarkurir.hu - Trautwein Éva

Mivel a különféle függőségek, világszerte emberek millióinak teszik tönkre az életét, a kutatók mindig is fontosnak tartották kideríteni, mi állhat ezek hátterében, és hogyan lehet kezelni őket.

Az egyik különösen kemény dió a szerencsejáték-függők kezelése, melyre a szakemberek mindmáig nem találták meg a megfelelő orvosságot. Most azonban, a Kyoto Egyetem szakértőcsapata talán közelebb jutott a megoldáshoz. A vizsgálatok során 19 önként jelentkező férfit kértek meg, hogy játsszanak különféle szerencsejátékokat, miközben az agyukat PET-CT segítségével figyelték meg.

A Molecular psychiatry című szaklapban megjelent tanulmányból kiderül, hogy azok, akiknek az agyában alacsonyabb a noradrenalin vivőanyagának a szintje, könnyebben veszik, ha anyagi veszteség éri őket, így főleg közülük kerülnek ki azok, akiket hamar behálóznak a szerencsejátékok.

Amint azt a tudósok kifejtették, az alacsonyabb mennyiségű vivőanyag  következtében a sejten kívüli noradrenalinból kevesebb szívódik fel, azaz több marad az agyban, ami pedig tompítja a veszteség miatt érzett fájdalmat. Lényegében tehát a fenti hormon mennyisége befolyásolhatja azt, hogy egyesek már egészen kis pénzösszeg elvesztésének a hatására eltántorodnak a játéktól, és óvatosabbá válnak, míg mások sokkal kevésbé zavartatják magukat a veszteség miatt, és újabb és újabb kockázatot vállalnak.

A szakemberek abban bíznak, hogy a fenti vizsgálatok eredményeként a gyógyszerészek a jövőben képesek lesznek kifejleszteni egy olyan szert, mellyel csökkenteni lehet a vivőanyag mennyiségét, ami által növelhető lenne a noradrenalin szintje, és így megfelelő segítséget kaphatnának a megrögzött szerencsejátékosok.

Forrás: napidoktor.hu

 Nagy intézmények restaurálását, vagy inkább a közösségi-alapú ellátások fejlesztését választjuk?

Március 7-én rendeték meg a Közösségi és Addiktológiai Konferenciát. A szakmai találkozó különös figyelmet fordított a közösségi alapú egészségügyi és szociális szolgáltatásokra, melyek a mentális problémákkal és szenvedélybetegségekkel élők XXI. századi ellátási modelljét képviselik. 

A konferencián előadó Jean-Luc Roelandt (Lille, Franciaország), aki részt vett Lille városának és környékének átfogó közösségi alapú ellátásának megszervezésében, szintén azt vallja, hogy a felhasználók, az egészségügyi és szociális szolgálatok és a háziorvosok is egyformán fontosak a kliensek segítésében, és a társadalomba történő visszavezetésük során. Roelandt doktor előadásában beszámolt arról, ma hogyan valósítják meg 75 000 lakosnál, közülük több mint 2000 gondozott páciensnél, 110 munkatárssal, köztük 8 pszichiáterrel a közösségi-alapú ellátást, mindössze egy tucatnyi ágyon. Egyetlen embert sem engedtek az utcára a kórházból. Több mint 100 védett házban családszerűen élnek a súlyosabb betegek, akiknek a mobil teamek, krízisszolgáltatások és nem utolsó sorban az önsegítő szervezetek aktivistái is segítenek.

Világszerte bővül a közösségi alapú ellátások köre, Magyarországon mégis 2012-től a közösségi alapú szociális szolgáltatások finanszírozását nagyjából megfelezték, és több szakmai és döntéshozói csoport egy Budapest központjában álló, több száz ágyas szakkórházzal egyesült országos intézet kialakításától várja az ellátás javulását.

- Régi és új modellek és megközelítések küzdelmének izgalmas korszakát éljük. A konferencia felvonultatja azokat a módszereket és megmutatja azt a szemléletet, amely a mai ellátásnál sokkal több mentális problémával élő embert segíthet felépüléshez. A konferencia egyik rendezőjeként is megjelenő Ébredések Alapítvány közösségi szolgáltatásánál egy év közösségi gondozás után a komoly mentális és/vagy addiktológiai problémákkal élő embereknél 17-ről 55%-ra emelkedik a foglalkoztatottság. Ez azért költség-hatékony, mert a betegek nagy számban dolgoznak és sokkal kevesebb a nagy intézmények használata. De ennél is fontosabb, hogy a közösségi gondozás a sok szenvedést megélt betegek és családok számára nagyobb eséllyel adja vissza az élhető élet lehetőségét. A finanszírozás csökkenésével sajnos most jóval kevesebb beteg számára tudjuk ezt a szolgáltatást biztosítani– mondta Harangozó Judit, a konferenciát rendező Magyar Pszichiátriai Társaság Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Szekciója és az Ébredések Alapítvány vezetője a tanácskozás előtt.

Nehézségekkel küzdenek a Pszichiátriai Gondozók is, amelyek a növekvő lakossági igényekhez és nemzetközi szakmai ajánlásokhoz igazodva szeretnék bővíteni a közösségi szolgáltatásokat.

- Örömmel látjuk, hogy a konferenciára sok döntéshozó is eljön. Bízunk abban, hogy előre tudjuk mozdítani a területi, közösségi ellátások fejlődését. A Pszichiátriai Gondozók ellátási lehetőségei romlottak, az utóbbi időben sok ellátó hely önálló működése megszűnt. A szakma vezetésének és az OEP-nek a megbízása alapján egy általam vezetett gondozói szakértői munkacsoport kidolgozott, egy a gondozói tevékenység finanszírozására alkalmas protokollt, ami kipróbálásra is került az ország több gondozójában. Sikeressége ellenére indokolás nélkül ez évtől mégis egy másik, szakmailag és finanszírozás technikailag sokkal kevésbé alkalmas változat került bevezetésre. Összegezve azt állapíthatjuk meg, hogy miközben egy új nagy fővárosi intézmény létrehozása körvonalazódik, amely messze nem a lakóhely közeli közösségi típusú ellátási formát preferálja, addig a jelenlegi országosan tagolt járó és fekvő struktúrában semmiféle fejlesztés nem történt, illetve nem is terveznek ilyet– mondta Silling Tibor, az Magyar Pszichiátriai Gondozók Regionális Egyesületének vezetője.

A konferencia kiemelten kezeli az oktatás területét is. Nagyon fontos ugyanis, hogy a jövendő segítőket ne csak a szakmai módszertanra képezzük, de hivatásra készítsük fel, ahol a humanisztikus értékek soha nem szenvednek csorbát.

- A Semmelweis Egyetemen olyan pszichoterápiás képzési programot dolgoztunk ki az orvostanhallgatók számára, melyben alap-pszichoterápiás ismeretekre tehetnek szert. Célunk, hogy a betegség okozta stressz és annak következtében kialakult lelki problémák megértését, és az empatikus betegvezetést megismerjék. Ez minden orvostanhallgató számára kötelező tárgy. A képzés négy komponensből áll: tantermi előadás, e-learning tananyag, melyben videó felvételeken mutatjuk be a terápiás beavatkozásokat, gyakorlati foglalkozásokon pszichoterápiás készségfejlesztő gyakorlatokat tartunk, és tankönyvből elméleti ismeretekre tehetnek szert- mondta Unoka Zsolt, a SE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika adjunktusa, a konferencia résztvevője.

- A Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) üdvözli azt a széles körű párbeszédet a különböző szakmai csoportok, a döntéshozók, a betegek, hozzátartozók, egyetemisták, civilek között, amely a konferencián is megmutatkozik. A mentális betegségek ellátásában helye van a korszerű elveket valló, jó gyakorlatot folytató fekvő beteg ellátó intézményeknek ugyanúgy, mint a nagy múlttal rendelkező, a betegek tömegeit ellátó gondozói hálózatnak, és a betegek felépülését és a pszicho-szociális egyensúly helyreállítását és megtartását célzó, közösségi ellátó rendszereknek. Ezen elemek közül ma Magyarországon a közösségi ellátó rendszer igényel több segítséget és támogatást. Az MPT segíteni fogja az ellátórendszer közösségi irányú fejlődését. A Pszichiátriai Világszövetség is új irányelveket fogalmazott meg az utóbbi években a nyitottság és transzparencia jegyében. Az MPT új elnökeként ezt a folyamatot kívánom segíteni- mondta Lehóczky Pál, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke, a konferencia előadója.

Magyarország válaszút előtt áll: forrásaival elsősorban a nagy intézmények restaurálását, vagy inkább a közösségi-alapú ellátások fejlődését segíti, követve a hazai és nemzetközi jó gyakorlatokat. 

Forrás: weborvos.hu 

  Két éve nincs drogstratégiája Magyarországnak, és két éve nem tudni, miért nem volt jó a régi. Azóta iránymutatás nélkül kallódik a drogszakma, többnyire civilek viszik előre, amerre jónak látják. Az előírások persze őket is kötik – például a legfontosabb, anyagi forrásokat biztosító pályázatok beadásakor – de hogy stratégia hiányában pontosan mi is az elvárás, az tisztázatlan.

 A Mandiner korábbi riportjaiban beszámolt róla: a hosszú ideje formálódó anyag, bár több hónapos egyeztetés után készült el – melybe Victorné Erdős Eszter, a stratégia egy írójának állítása szerint nemcsak a szakma, de a kapcsolódó területek, így az oktatás, a szülők, az önkormányzatok is bekapcsolódtak –, és sok hozzáértőből nemtetszést váltott ki. Az állandó támadások részben érték csak el céljukat: kikerülhetett ugyan a dokumentumból a kenderszimbólum illegálissá tétele, illetve az internetes figyelőszolgálat létrehozása (utóbbi inkább anyagi okokra hivatkozva); de a még ennél is fontosabbnak tűnő feladati prioritások, vagy irányadó költségtervezetek továbbra is teljes egészében kimaradtak. Victorné ezzel kapcsolatban a Mandinernek azt mondta: nem lehet fontossági sorrendet felállítani a feladatok listájában, holisztikus segítségnyújtásra van szükség. Hozzátette: „tudom, hogy most válság van, meg kicseszett velünk a pénzügyi világ, és nyilván ilyenkor otthon is zsíros kenyérre vált az ember, de akkor is holisztikusan kell; akkor holisztikusan kell zsíros kenyeret enni”.

  A tavaly év végén véglegesnek kikiáltott anyag tavasszal került volna a parlament elé. Számok, konkrét tervek nélkül, ám egy új szemléletet, a család és a nevelés fontosságát, a drogmentes társadalom védelmét előtérbe helyezve. A szöveg tíz írója ezzel szinte minden lényegesebb, felelősséggel járó feladatot a majdani, a drogstratégia alapján készülő akcióterv kidolgozóira hárított. Volna. Az igazságügyi tárca ugyanis végre megtette a lépést, és meghozta a rendeletet, aminek eleve magától értetődőnek kellett volna lennie: előírta, hogy az egyes kormányzati stratégiákat azonos formátumban és kritériumok mentén kell elkészíteni, költség-hatékonysági elemzéssel együtt.

  A zsíros kenyeret tehát beárazzák: a drogstratégia egyik leginkább támadott hiányossága, a számok, arányok, költségek, százalékok teljes mellőzése ellehetetlenül, felülről teszik kötelezővé a konkrétabb irányok kidolgozását. Ha a tervezőknek nem is, de a Tisztelt Háznak talán feltűnik majd a földtől való elrugaszkodottság, vagyis hogy nem feltétlenül van ma lehetősége Magyarországnak egy éven belül gyermekellátó-rendszert kiépíteni, vagy továbbképzési programokat indítani egészségügyi, oktatási, illetve közigazgatási dolgozóknak – ahogy azt a jelenlegi szöveg ajánlja.

  Az újabb egyeztetések során azonban újabb hónapok telnek majd el koncepció, irányok, célok, előrelépés nélkül. Közben akad majd néhány túladagolás; a gyerekek belecsúszhat a kábítószerbe a nyári fesztiválokon a prevenciós rendszer fokozódó hiányosságai miatt; a HIV pedig tovább terjedhet a tűcsereprogramok csökkenő támogatása okán. Bár Téglásy Kristóf, a Szociális, Család- és Ifjúságügyekért felelős államtitkárság főosztályvezetője szerint az idei év második felére elkészülhet az új szöveg, az elmúlt két év tapasztalatai alapján nem indokolt ezt gondolni. 

Forrás: mandiner.blog.hu 

  Tiltólistára kerülnek a dizájnerek 

„A jogszabályi határozat értelmében tevékenységünket beszüntetjük 2012. március elsejével” – ez szerepel az egyik dizájner drogokat árusító honlapon. Másutt „egyet fizet, kettőt kap” akciókat hirdetnek, hogy megszabaduljanak a készleteiktől. Pedig a dizájner drogokat tiltó kormányrendelet még nem is lépett életbe. 

A kormány a múlt héten fogadta el az úgynevezett dizájner drogok tiltásáról szóló rendeletet, s bár még nem lépett hatályba, egyes honlapok gazdái megijedtek a várható következményektől. A thelegaldealers.com lehúzta a rolót, más honlapok pedig akciósan adják a kábítószereket, hogy még a tiltás előtt megszabaduljanak tőlük. A jogszabály heteken belül hatályba lép, a kormány az unió jóváhagyására vár.

Korábban törvényi szinten szabályozták a kábítószerek előállítására, forgalmazására fogyasztására vonatkozó szabályokat, ám az utóbbi években technológiai váltás történt a drogok gyártásánál. Rohamosan terjednek ugyanis a dizájnerek, az olyan új anyagok, amiket egy klasszikus kábítószer kémiai szerkezetének módosításával hoztak létre. Így a hatásuk megmarad, viszont új anyagnak számítanak és legálisan forgalmazhatók - amíg a hatóságok észlelik és betiltják őket. Ám addig akár évek is eltelhettek. A klasszikus drogok tiltására alkalmas törvényi szabályozás nem elég gyors az új szerek kezelésére, ezért ezután rendeletben tiltják őket, amelynek mellékletei hamar módosíthatóak. 

A dizájnerek jelentőségét jelzi, hogy alacsonyabb áruk miatt itthon szinte teljesen kiszorították a heroin forgalmazását. Vásárlásuk is sokkal egyszerűbb, a neten megrendelik, és utánvéttel kihozza a postás.

A tiltás hiányában eddig szabadon forgalmazható gina nevű szer rendkívül veszélyes, használata miatt idén januárban meghalt egy debreceni fiatal, társai pedig életveszélyes állapotban kerültek kórházba. Budapesten pedig három férfit kellett lélegeztető gépre helyezni ugyancsak a gina használata miatt.

  Válaszok a Heineken Hungária 2011-es felelős alkohol-fogyasztás programjában 

A Heineken Hungária felelős vállalatként komoly energiát fektet a mértékletes alkoholfogyasztás népszerűsítésébe. 2011-ben, a „Hol a határ?" néven futó programjában széles körű kutatást folytatott, hogy választ kapjon arra a kérdésre: A szülők milyen példát mutatnak gyermekeiknek az alkoholfogyasztás terén? A felmérésben több mint 3.300 szülő vett részt, a kiértékelés alapján a hazai helyzet alapvetően nem aggasztó, de van még hova fejlődni.

A Heineken nemzetközi szinten és a hazai piacon is a kulturált fogyasztás mellett kampányol évek óta. A sörivás az élvezetről, a baráti összejövetelekről, új élményekről és kedélyes időtöltésről szól. A mértéktelen fogyasztás nem csak butaság, de egyáltalán nem menő, mindemellett egészségtelen is.

Kutatási adatok szerint a túlzásba vitt alkoholfogyasztás problémája leginkább a fiatalokat érinti. Az ő fogyasztási szokásaik kialakulásában pedig a gyermekkori családi minták és a kortársak viselkedése a legfontosabb. Míg 2010-ben a kortársak befolyásoló ereje volt a program központjában, 2011-ben elsősorban a szülőkre koncentrált a vállalat. 
A website-on publikálták azt a szülőknek szóló felmérő tesztet, amely célja az volt, hogy a kitöltésre vállalkozó szülők gyors visszajelzést kapjanak alkoholfogyasztáshoz fűződő saját viszonyukról, amely valószínűleg szorosan összefügg azzal, hogy milyen mintákat adnak át gyerekeiknek. 

A tesztet eddig 3300 szülő töltötte ki, a szám pedig folyamatosan növekszik. A kérdésekre adott válaszok alapján elmondható, ugyan a szülők nagy része alapvetően felelősségteljesen, megfontoltan viszonyul az alkoholfogyasztás veszélyeihez, de sok területen van még mit fejlődni. A válaszadók 75%-a esett az ún. optimális, egészséges kategóriába, ugyanakkor érdekes adat, hogy a fennmaradó 25% megoszlik a két véglet között. 10% tartozik a problematikus, bizonytalan kategóriába, 15% pedig a teljes absztinenciát választja. 

További érdekes összefüggés, hogy sok szülő nem veszi figyelembe a direkt és indirekt üzenetek közötti párhuzam jelentőségét. Pedig a mindennapokban, a szülővel való együttélés során a fiatalok számára rengeteg spontán szituáció adódik, amelyben szabadon tanulmányozhatják a felnőttek és az alkohol kapcsolatát. Ilyenek például a szülők ivásával kapcsolatos közvetlen élmények, de akár a mások lerészegedését kísérő kommentárok, felmentő, elismerő vagy bagatellizáló megjegyzések is.

„A család alkoholfogyasztásra vonatkozó üzenetei direkt és indirekt úton is zajlanak. Direkt szülői üzenetnek hívjuk például az alkoholfogyasztás tiltását vagy megengedését. Ezek lényegesek, de hatásukat felülírhatják, vagy akár teljesen ki is olthatják, hogy mit mutatunk indirekt módon. A Heineken felelős alkoholprogramjában többek között ezekre a kényes területekre is rávilágítunk." - tette hozzá Kiss Éva a Heineken Hungária vállalati kommunikációs menedzsere.

A programmal kapcsolatos részletes információ a www.holahatar.hu oldalon található. 

Forrás: bevezetem.hu 

Sokan bizonyára úgy vélik, hogy a függőség egyenlő a droghasználattal, az alkoholizmussal, esetleg gyógyszerszedéssel, hiszen a mindennapokban ilyen „belőtt” fiatalokat és idősebbeket lehet látni az aluljárókban vagy kieső helyeken. Az emberek sokszor megjegyzik egymásnak: „hagyd, nem látod, hogy részeg vagy hülye drogos”.

Talán nem is gondolnak arra, hogy az érintettek családja valószínűleg aggódva vár egy telefont, bármilyen életjelet, és még a gondolattól is remeg, hogy a hívás ne valamelyik detoxikálóból érkezzen. Arról nem is beszélve, hogy társadalmi szintű problémáról van szó. Az MTI-Press ennek a jelenségnek eredt nyomába, és Budapest VI. kerületének szívében rátalált egy alapítványra, amelyet egyszerűen úgy hívnak: „A Hely”. Ebben, a pincéből sok munkával kialakított helyiségben beszélgettünk Rendi Máriával, a Magadért Drogmentességet Védő Alapítvány kuratóriumi elnökével.

Milyen elhatározásból, mikor és kik hozták létre az alapítványukat?

– Az ötlet Csernus Imre nevéhez fűződik, aki 1998-ban még az akkori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben (OPNI) dolgozott. A detoxikálás mellett már akkor a terápia részét képezték a csoportfoglalkozások. Az egyik szülővel beszélgetve született meg a gondolat, hogy létre kellene hozni egy könnyen elérhető helyet, ahol a kórházból kikerültek, az akkor még főleg intravénás szerhasználók védett körülmények között kapjanak támogatást absztinenciájuk megtartásában, a reszocializációs folyamat tanulásában, a botlások és visszacsúszások megelőzésében. A szóban forgó házaspár volt az alapító, Csernus doktor a szakmai vezető. Az első öt évben maga is vezetett foglalkozásokat. Most már hét éve elengedte az alapítvány kezét, olyan értelemben, hogy a mindennapi munkában ugyan nincs jelen, de a háttérből szakmailag segít. Az 1998-as megalakulás óta az alapítvány olyan problémák előfordulása esetén tud segítséget nyújtani, amelyek a mai magyarországi adatokat tekintve is egyre elterjedtebb gondnak számítanak, amelyekkel mindannyian találkozhatunk a szűkebb, illetve tágabb környezetünkben. Az elmúlt 20 év a magyar társadalmat a különböző addikciók megjelenésével olyan új kihívás elé állította, melyre korábban nem nem álltak rendelkezésünkre megfelelő válaszok. Alapítványunk a különböző függőségek kezelésének egy lehetséges alternatívája, ahol az önsegítő módszert a professzionális segítségnyújtás eszközeivel ötvözzük. Törekszünk arra, hogy a család minél több tagját bevonjuk a kezelésbe.

Ha valaki meg akarja önöket találni, akkor hol kell kopogtatnia?

– Alapítványunk 2000 óta a VI. kerületben, az Eötvös u 19. szám alatt béreli a helyiséget a kerületi önkormányzattól, amellyel a kezdettől nagyon jók a kapcsolataink. Aláhúzom, hogy az addikció nemcsak családi probléma, hanem a társ- és párkapcsolatokra, a munkateljesítményre is hatással van. Az, aki rendben van saját magával, határaival, kompetenciájával, az élet más területein is jól tud működni, hasznos tagja a társadalomnak. Csoportjaink, egyéni és családi konzultációink, egyéb programjaink ehhez nyújtanak segítséget, növelve az egyéni és a társadalmi felelősségvállalást is. Az új jelentkezők száma 100 és 120 közé tehető évente, szinte az ország minden területéről. Az utóbbi 2-3 évben külföldi megkeresések is egyre gyakrabban fordulnak elő.


Kiknek tudnak segíteni?
– Mindenkinek, aki hozzánk fordul, igyekszünk hathatós segítséget, támogatást nyújtani, legyen szó akár kémiai szerekről, alkoholról, gyógyszerről, akár viselkedéses addikciókról, szex- és szerencsejáték-függőségről, étkezési zavarokról vagy magatartási és pszichés problémákról, mint például a depresszió és a pánik. A problémás családtag hozzátartozóinak is lehetőséget biztosítunk a számukra megfelelő kiút megtalálásában, a krízishelyzetek kezelésében. Függő és hozzátartozói csoportjainkban a közös pontokra összpontosítunk a következő alapelvek mentén: önkéntesség, szermentesség, őszinteség, nyíltság, következetesség, egymás tiszteletben tartása.

Milyen a foglalkozásokon részt vevők összetétele?
– Először is függők önsegítő csoportját említeném, amelynek az összetétele jelentősen megváltozott. Az első négy évben döntően intravénás szerhasználók jártak hozzánk, majd ahogy az addikciók egyre színesebb képet mutattak, úgy jelentek meg a kémiai és viselkedéses függőségek, illetve magatartási, pszichés és kapcsolati problémák, amelyeket ma már egyre gyakrabban „diagnosztizálnak” társfüggésnek. Következésképpen jelentősen csökkent a heroinisták száma. Az alapítvány otthon ad öt Anonim Kábítószeresek-, illetve Anonim Alkoholisták-csoportnak is. Ugyancsak jelentős módosulás történt a hozzátartozók összetételében. Kezdetben szinte csak édesanyák jártak. A változás mintegy öt éve érzékelhető, két területen is. A szülők most már párban jönnek, ami nagyon fontos, mert így nagyobb az esélye a hathatós változásnak. Az egyik probléma ugyanis legtöbbször éppen a szülők közötti komoly különbség a fiúk vagy a lányuk „nevelésével” kapcsolatban. A szülők mellett jelen vannak testvérek, nagyszülők, rokonok, barátok, barátnők, esetleg házastársak.

Kik és milyen feltételekkel vehetnek részt a függő csoport foglalkozásain?
– Két feltétel van. Az első, hogy önkéntes, belső elszánás, motiváció eredménye legyen a segítségkérés. A megismerkedéskor azt szoktuk javasolni, hogy legalább három foglalkozáson vegyen részt, mielőtt végleges döntést hoz. Úgy tapasztaljuk, hogy az esetek döntő részében ez működik. Az idő egyrészt elég arra, hogy az egyén rálásson az itt folyó munkára és tapasztalatokat szerezzen saját magával kapcsolatban. Természetesen mindig vannak olyanok, akiknél nem működik a „terápiás illeszkedés”. Ilyenkor ajánlunk egy másik segítőhelyet. 

Mi a másik feltételük?
– A másik feltétel az absztinencia vállalása. Ez a legtöbb esetben szintén nem okoz problémát, sőt segít az épülésben. Ennek ellenére itt is vannak olyanok, akik még nem képesek ezt vállalni. Esetükben lehetőség nyílik egyéni konzultációra, illetve továbbküldjük őket olyan szervezetekhez, ahol ez nem feltétel. Ha pedig valaki megszegi ezt a feltételt, egy hónapig nem járhat csoportba. Ez is jól működik, hiszen lekerül a hazugság szorongató érzése, a visszacsúszások szakmailag elfogadottak, az épülési folyamat részei. A támogatás arról szól, hogy legközelebb találjon más eszközt, mielőtt újra a szerhez vagy bármi máshoz nyúl.


Milyen végzettséggel és ismerettel rendelkező szakemberek tartják a foglalkozásokat?

– Az alapítványnál a kezdetektől olyan csoportvezetők dolgoztak, illetve dolgoznak, akik maguk is érintettek voltak valamilyen formában. A szakmai vezető pszichiáter. A többiek „megsebzett gyógyítók”, akik az épülésük során valamilyen szakmai képzettséget szereztek – szociális munkás, pszichológus, addiktológiai konzultáns vagy egészségtan tanár. Mindegyikünk sok évet töltött el „saját élményekkel”, illetve sok év szakmai munka és tapasztalat is van mögöttünk, ami hiteles mintaként is szolgál.


Ön nemcsak a kuratórium elnöke, hanem szülő és a hozzátartozói csoport egyik segítője is. Milyen céllal hozták létre a hozzátartozók csoportját, és tevékenységük mire terjed ki?

– A csoport indulásakor a résztvevők a rehabilitációról kikerült és az absztinenciát vállaló drogfüggők hozzátartozói közül verbuválódtak. Növekvő létszámmal vesznek részt szülők, házaspárok, elvált szülők közösen. Függő klienseink nagy részének a szülei között is megjelenő probléma a szerhasználat, vagy a magatartási, életvezetési probléma. Nagyon fontosnak érezzük, hogy meglegyen az átjárás a két csoport között, a különböző nézőpontok segíthetik a változtatni akarókat. A hozzátartozónak is kell tudni változnia, régi magatartási megoldásokat elhagyni, új viselkedést kialakítani, gyakorolni a következetességet, ami segítheti az élhetőbb mindennapok kialakulását, hosszú távon pedig a szenvedélybeteg hozzátartozót a talpra állásban.

Mit jelent ez a gyakorlatban?
– Tapasztalatból tudjuk, ahogy a drogfüggők problémái sem oldódnak meg a detoxikálással, illetve az absztinenssé válással, a hozzátartozóknak is hosszabb időre van szükségük ahhoz, hogy váltani, változtatni tudjanak. Ahogy a drogfüggőknek segítségre van szükségük a „tiszta élet” megtartásában, személyiségük újraépítésében, a társadalomba való visszailleszkedésben – és ehhez a közösség erejére –, ugyanúgy a hozzátartozóknak is jelentős erőforrást és segítséget jelent a csoport. A hozzátartozók – szülők, testvérek, élettársak, nagyszülők, barátok – sem képesek hirtelen váltani, újra bízni, megtalálni a helyes kommunikáció útját. Újra kell ismerkedniük az absztinensé vált hozzátartozójukkal. Ezen kívül megnőtt azoknak a résztvevőknek a száma, akik társkapcsolati problémákkal, önértékelési zavarral, illetve nehezen kezelhető, problémás hozzátartozóval élnek együtt. A csoport segítsége abban mutat lehetőséget, hogy meghozzák saját döntéseiket az életüknek azokon a területein is, amelyekkel eddig nem foglalkoztak. Ezek a döntések arra irányulnak, hogy mennyire mernek szembe nézni hozzátartozójuk drogozásával, hogyan viszonyulnak drogot fogyasztó hozzátartozójukhoz. Mi az, amit képesek megtenni anélkül, hogy szeretetlenséggel vádolnák őket, hogyan tudnak felülemelkedni bűntudatukon és az önvád érzésein.

Kik támogatják az alapítványt, és mire elegendő, ha elegendő a befolyt összeg?
– Civil szervezetként döntően pályázati pénzekből biztosítottuk az éves költségvetésünkhöz szükséges forrásokat. Az egyéni támogatók, az egy százalékos felajánlások, illetve közhasznú tevékenységünk mintegy 20 százalékban fedezte az éves kiadásokat. Az elmúlt három év pályázati keretének szűkössége és a forráshiány még hatékonyabb gazdálkodást kívánt alapítványunktól. Minden szolgáltatásunk ingyenes volt, ami a kialakult helyzet miatt sajnos most tarthatatlanná vált. Februártól változtatni kényszerültünk, ezért csoportjainkban és egyéb tematikus programjainknál jelképes hozzájárulást kérünk. Természetesen a méltányosság figyelembe vételével, hiszen vannak néhányan, akiknek ez az összeg is megterhelő lehet. Megtakarításaink még vannak, a változtatások, az adománygyűjtés mindenképpen az előre tekintés jegyében történik, a „lassú halált” megelőzendő, hiszen azt látjuk és tapasztaljuk, hogy komoly szükség van arra a szolgáltatásra, amelyet alapítványunk nyújt. Az új Civil Törvény is ezt látszik erősíteni, részben az adminisztráció és az átláthatóság egyszerűsítésével. Ugyanakkor kiemelten foglalkozik az adománygyűjtéssel is, afelé terelve a civileket.

Mit tehet az, aki még többet szeretne megtudni az önök erőfeszítéseiről, esetleg bajban van?
– Van egy honlapunk, a www.magadert.hu, amelyen minden szükséges adatot, nevet, telefonszámokat megtalálni.
 

Forrás: drinfo.hu 

Szintén a függőket sújtaná, ha megszűnne a csekély mennyiség kategóriája a terjesztő típusú magatartásra. Életszerű példákkal: haverral közös füvezés, melynek során egymásnak átadják az égő cigit, vagy ha egy életvitelszerűen anyagozó – függő – személy a dealerhez elvándorolva a baráti körnek is bevásárol. Éppígy beláthatatlan következményei lehetnek annak, hogy a tervek szerint 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel szankcionálnák a közintézmény területén, vagy annak közvetlen közelében megvalósuló tartást, mely fogyasztói típusú magatartás. Képzeljünk el egy falusi kultúrházat, ahol a helyi fiatalok szombat esti lázban égnek, majd rendőrségi razziát követően, végül a 18 év felettiek 5 év börtönt kapnának, középarányosan. Mondjuk harmincan a faluból…

dr. Szemelyácz János, addiktológus-pszichiáter-pszichoterapeuta, a Baranya Megyei  INDIT (Integrált Drogterápiás Intézet) Közalapítvány, ezen belül a Baranya Megyei Drogambulancia vezetője.

Forrás: hazaeshaladas.blog.hu  - dr. Szemelyácz János 

 Dr. Zacher Gábor, a Péterfy Sándor Utcai Kórház – Rendelőintézet és Baleseti Központ – Klinikai Toxikológiai Osztályának osztályvezető főorvosa Ami a tankönyvekből kimaradt, de a gyerekek jobban tudják címmel tartott előadást a Hevesi Sándor Művelődési Központ színháztermében, ahol szó esett a drog-, az alkohol-, a koffein, a nikotin- és a gyógszerfüggőségről egyaránt.

Az osztályvezető főorvos a Nagykanizsai Műszaki Szakképző Iskola és Kollégium meghívását elfogadva érkezett városunkba és tartotta meg szakmai előadását, tudtuk meg Bene Csaba főigazgatótól. 
– Szoktam időnként mondani, Magyarország a 10 millió függő országa. Ugyanis ha kicsit magunkba nézünk, akkor azt mondhatjuk, valamilyen függősége mindannyiunknak van. Ezekkel megpróbáljuk kicsit kordában tartani az életünket, van mikor sikerül, azonban van, amikor nem, habár a szenvedélyszerű viselkedés és a szenvedélybetegség között nagyon vékony mezsgye van. Ha a fékrendszer nem működik megfelelően, akkor a szenvedélyszerű viselkedésből könnyen lehet szenvedélybetegség – kezdte előadását a toxikológus. 
A függőség olyan betegség, amelyet nem lehet meggyógyítani. Azt lehet elérni, hogy tartósan ne éljen együtt a szerrel, vagy a magatartásformával. A függőségek közül kevés szó esik a gyógyszerfüggőségről, mely tipikusan a 35-55 év közötti nők betegsége, akik általában altató vagy nyugtató szereket használnak. Ez egy más jellegű probléma, hiszen nem a nyilvánosság előtt zajlik. De ezen kívül még számos másféle függőség van. Ma évente Magyarországon közel 45 millió alkalommal történik droghasználat, ebből minden egymilliomodik használatra jut egy haláleset. A regisztrált alkoholbetegeknek a száma pedig körülbelül 600 ezer. 

 Hangsúlyozta, beszélni kell a kábítószer használatról, mivel ez ma élő probléma Magyarországon. Főleg a felnőtteknek kellene bővíteniük az ezzel kapcsolatos ismereteiket. A mai generáció sokszínűséggel, más sebességgel éli életét, mint a tanáraik és a szüleik generációja. Nem lehet a kettőt összehasonlítani egymással, így a közös nevező – amely alapján erről érdemi beszélgetést lehetne folytatni – megtalálása is egyre nehezebb. A probléma a fiatalabb korosztályt nagymértékben érinti és foglalkoztatja. A szórakozóhelyeken, az egymás közti kommunikációjukban, a napi életükben találkoznak vele, és a felhasználók is inkább ők. A felnőttek ezekről a történetekről csak hallanak. A mai napig sem a pedagógusképzésben, sem pedig az orvosképzésben – habár ott történtek az elmúlt években változások – ezzel kapcsolatos szakismeretek nem állnak a jövő felnőttjeinek rendelkezésére. 
Az ismeretek megszerzésén és átadásán kívül fontos, hogy tudatosítsuk a fiatalokban a szer használatának következményeit azt, hogy ezek a szerek megváltoztatják őket. Ebben benne van a halál, a betegség és a letartóztatás egyaránt. Elég itt az alkohol változást okozó hatására gondolni. – Mi lesz abból a vidáman csicsergő, kipirult fiatalból? Hogyan lesz belőle részeg állapotban árokparton hányó versenyző, aki már sem menni nem tud, sem beszélni és akár egészségkárosodása is lehet? Mi történt vele? Megváltoztatta a szer. Nagyon egyszerű. Úgy változtatta meg, hogy ő abba nem tudott érdemben beleszólni. Ő még lehet, úgy gondolja értelmesen beszél, de a vele szemben álló már csak artikulálatlan hörgést hall. Ha még tud járni, lehet még úgy gondolja, egyenesen megy, pedig már szinuszgörbe szerűen közlekedik. A változást egyetlen eszközzel tudjuk megakadályozni, ha nem találkozunk a szerrel. Ha nem akarod, hogy valami megváltoztasson, akkor tanulj meg nemet mondani – hangsúlyozta. 
Kiemelte, hogy a szerek változást okozó hatásáról már kisgyermekkorban beszélni kellene, hiszen azokkal már a mesékben is találkoznak a gyerekek. Elég itt a Hupikék törpikék és A vakond nadrágja című mesékre gondolni, ahol megjelenik a gomba. Vagy gondoljunk A békakirály című mesére, amelyben a békából, amint megcsókolja a királylány, királyfi lesz. A történetben egy varangyot jelenítenek meg, amely a fültőtájon elhelyezkedő fültőmiriggyel egybeolvadt méregmirigyében egy kémiai anyagot termel, a bufotoxint. Ez a szájnyálkahártyáról gyorsan felszívódó méreganyag intenzív, leginkább szexuális jellegű hallucinációkat okoz. A dél-amerikai indiánok vallási szertartásaikban használják ezt hallucinogén szerként, amelyet úgy nyernek ki, hogy az elfogott varangyot rákötik egy farúdra, parázs fölé teszik, melytől elkezd méreganyagot kiválasztani a hátán, ezt lenyalogatják, vagy lekaparják a fehéres habot és kiteszik a napra száradni. A port (szerelem köve) turistáknak is árusítják. Mint mondta az osztályvezető főorvos, úgy kellene olvasni a gyerekeknek a mesét, hogy elolvassuk a szöveget, majd megbeszéljük, hogy mi látható a képen, és mi történne vele, ha azt megenné. 
Ha a negatív változás tényét domborítjuk ki, akkor ő kamaszként ezt megpróbálja majd elkerülni, nem akarja kipróbálni, mert tisztában lesz a hatásaival. Ez azért lényeges, mert egy adott szituációban egyedül ő hozza meg a döntéseket és fel kell készíteni arra, hogy a megfelelőt hozza meg. Ehhez pedig kereteket, értékrendet kell kijelölni neki, amiket betart, és meg kell tanítani nemet mondani. 
Az előadás végén szó esett arról is, hogy a Harry Potter írója, J. K. Rowling méregtani szempontból tökéleteset alkotott. Könyveiben fontos szerephez jutnak a növényi hatóanyagok. Harry Potter varázspálcája például magyalból készült, amely olyan hatóanyagokat tartalmaz, amelyek vízhajtó hatásúak. Ha ennek a növénynek megrágnánk a gyümölcsét vagy a levelét, akkor akár 8-10 liter folyadékot is veszíthetnénk, amelybe egy felnőtt ember bele is halhat. Voldemortnak pedig tiszafából van a varázspálcája. Ez a legmérgezőbb növények egyike, amelynek minden része, kivéve a magot burkoló piros maghéjat, olya hatóanyagokat tartalmaz, amely hirtelen szívhalált vagy szívritmuszavart tud okozni. Az előadás után kérdéseket tehettek fel az érdeklődők. 

Forrás: kanizsaujsag.hu - V.M.

  Hamarosan elkészül Józsefváros saját külön stratégiája "a kábítószer-probléma kezelésére" - közölte az önkormányzat. Az egyik lehetséges terv az intenzív ambuláns kezelés, amelyben a kliensek 3-5 órás viselkedés, élmény- és kognitív terápián is részt vehetnek. 

Egy egyedülálló, komplex és átfogó programot készít az önkormányzat, amellyel nem csak a drogfogyasztókon tudnak segíteni, hanem visszaszorítják a kerületben komoly gondot okozó terjesztést is, megcélozva ezzel a Józsefvárosban lakók életminőségének javítását - tette közzé az önkormányzat. 

A kábítószerek használata – a büntetőjogi következményekkel együtt – elsősorban egészségügyi és szociális probléma, így a kerület által kidolgozott szakpolitika is elsősorban egészségügyi és szociális válaszokat tartalmaz.

A kerület vezetősége az után döntött a saját stratégia kidolgozása mellett, miután látták, hogy az alacsonyküszöbű szolgáltatások nem elegendőek a helyi szintű problémák megoldására. Az ide betérő kliensek még nincsenek a betegségüknek abban a fázisában, hogy képesek legyenek belátni, hogy az életükben milyen problémát jelent a kialakult kábítószerfüggés, még nem képesek drogmentesek lenni, ezért itt az a cél, hogy legalább a komolyabb egészségügyi ártalmak kialakulását megelőzzék – ami azonban, ahogy írták, önmagában nem elég.

A szakmai stáb többi között dolgozik egy országos szinten mintaértékű tervet, amelynek lényege, hogy a kerületben élő szerfogyasztók problémáira szakszerű és hatékony megoldást adjanak, lehetőséget teremtve az azonnali kezelésbe vonásra, ezzel együtt pedig hosszútávú, eredményes ellátásra.

Egyszerre több alternatíván dolgoznak, így dolgoznak azon, hogy a kliensek a kerületi ellátórendszeren belül eljussanak a legmegfelelőbb szaksegítséghez, míg egy másik alternatíva egy intenzív ambuláns kezelés, amelyben a kliensek 3-5 órás viselkedés, élmény- és kognitív terápián is részt vehetnek. 

Forrás: hvg.hu 

 Az imigyen elkeresztelt társaság elődjét egy Bill Wilson nevű tőzsde-ügynök, és egy sebészorvos, akit Robert Smithnek hívtak alapították még 1935-ben az Ohio (USA) állambeli Akron városában. 

Ezen a ponton máris legyinthetnénk, hogy oh, persze, megint valami amerikai bóvli.Viszont ez esetben nem a két alapító nemzetisége a lényeges, hanem hogy mindketten végletekig lecsúszott, menthetetlennek nyilvánított alkoholisták voltak...amíg el nem kezdtek egymással beszélgetni. A tapasztalat-cserék hasznosnak bizonyultak, és a két férfi nem sajnálta idejét az egyszerű új módszer továbbítására az alkoholizmus poklában sinylődők felé. Nemsokára több tucat, évek óta száraz alkoholista segedelmével írta meg Bill az Alcoholics Anonimus című könyvet. Innen ragadt rá a közösségre az elnevezés. A könyv hatására a felépülési program terjedése felgyorsult; gomba módra nöttek ki a „földből” az új Anonim Alkoholista csoportok - legelőször az Államokban, majd szerte a világon.

Kelet-Európába csupán a magát szocialistának nevező rendszer ellazulásakor tudott beszivárogni. Magyarországi jelenlétét külföldre szakadt honfitársaknak, jó szándékú orvosoknak köszönhetjük. A közösség – nagy utat megtéve – ma már nálunk is szinte minden nagyobb településen, és Budapest legtöbb kerületében jelen van.

A kőbányaiak minden kedden pontban öt órakor találkoznak a szenvedélybetegségekre specializálódott TÁMASZ ambulancia épületében, a Liget utca 10. szám alatt. A hónapok első keddje nyitott alkalom, ahol a közösség tagjain kívül az érdeklődöket is szeretettel látják. Akik egyébként nem tapasztalnak semmiféle „mágiát”, csupán azt látják-hallják, hogy a jelenlévők – a két alapítóhoz hasonlóan – egymás tapasztalataiból próbálnak építkezni. Ha megkérdezzük, hogy mégis, hogyan működik ez az egész, a tagok a jól bevállt válasszal élnek: „mi nem analizáljuk, hanem használjuk a programot”.

Ha nem érjük be ennyivel, láthatjuk: az anonim alkoholisták a részeg mámor sekélyességét cserélik el a világméretű Közösséghez való tartozás nagyszerűségére. Itt – akármilyen hihetetlen – nem ábránd az egyenlőség eszménye; az alkohol tette egyenlővé a szegényt, és a gazdagot, a mérnököt, a művészt, és a segédmunkást, a fiatal lányt, és az ősz  nyugdíjas urat. Származás, bőrszín és vallás mit se számít. A józanodni kívánó alkoholisták nem csak egyszerűen  tartozhatnak mindehhez, hanem részt is vehetnek a közösség „missziójában”, telefon-ügyeletet vállalva, avagy kórházakban, börtönökben alkohol-betegeket látogatva. Szenvedély-betegségük történetének állandó felmelegítése képes őket még évek múltán is távol tartani az italtól.

Az AA tagoknak többszörös védőháló áll rendelkezésére: ott van maga a tizenkét lépésből álló felépülési program, illetve egymással való törödésük, kéz a kézben létezésük.
De ezek közül semmi sem kötelező jelleggel, hiszen – a program létrehozói maguk is alkoholisták lévén nagyon jól tudják – egy piás minden korlátnak nekiront.

Végezetül kötelességünknek érezzük megadni legalább a már említett kőbányai csoport telefonos kapcsolattartójának számát - 06-30/206-2260 -, illetve felhívjuk a figyelmet a keresővel könnyen megtalálható, színvonalas honlapra!

Forrás: menmax.hu 

A Farkasinszky Terézia által alapított szegedi Drogambulancia – az országban az első volt – 1987. március 1-je óta működik hivatalosan, tehát most ünnepli fennállásának 25. évfordulóját.

 

 

 

 

 

 

 

 

Fotó: Gémes Sándor

Ebből az alkalomból a Közéleti Kávéház keretében a Drogcentrum az SZMJVÖ Kábítószerügyi Egyeztető Fórum közreműködésével megemlékező beszélgetést szervezett a városháza Házasságkötő Termében, amelyre eljöttek az intézmény egykori és mostani vezetői és munkatársai.

Hüvös László, az SZMJV humán közszolgáltatási tanácsnoka üdvözölve az egybegyűlteket elmondta, Farkasinszky Terézia olyan munkát végzett, ami semmit sem veszített aktualitásából. Míg a ’80-as években a drogfogyasztást kriminalizálták és többnyire hatósági meg rendőrségi ügynek tekintették, addig ma inkább egészségügyi, szociális problémaként viszonyulnak hozzá és így is kezelik. Hüvös szerint a kábítószer elleni küzdelemhez nem elég az állami meg az önkormányzati intézmények munkája, a társadalom legszélesebb rétegeinek összefogására van szükség.

A beszélgetésben részt vett Bernád István, aki szinte az alapítás pillanatától részt vett a Drogcentrum munkájában, Arany Zoltán mostani intézményvezető, Hűvös Lajosmunkatárs, évekig az intézményben dolgozó Grezsa Ferenc pszichiáter, a moderátor szerepét pedig Jeszenszky Zoltán újságíró töltötte be.

 

Az élet volt a legjobb tanítómester

A részvevők egyöntetű megállapítása szerint a szocialista rendszerben beszélni sem volt szabad a jelenségről. Az állam egyszerűen nem volt hajlandó tudomást venni a kábítószer-problémáról, elismerni, hogy igenis létezik, sőt évről-évre egyre több fiatal válik a drogok rabjává, áldozatává. Farkasinszky doktornő vezetésével a szegedi kis csapat felismerte, hogy a kábítószer komoly társadalmi gondot jelenthet, ezért időben lépett, és kidolgozott egy máig működő koncepciót, tulajdonképpen az egész drogprevenció alapjait ők fektették le ekkor. Nem volt sem szakirodalom, sem szaktapasztalat, az élet bizonyult a legjobb tanítómesternek. Lengyel példákból – az iszonyatos hatást kifejtő, mákgubóból készült lengyel kompótból – tanultak, és nehezen beszivárgó nyugati módszerek, tapasztalatok alapján sajátították el az alapvető ismereteket.

Az első bódító hatású szerek fogyasztására már a ’70-es években felfigyeltek a szakemberek, az igazi drogokkal való megismerkedés az egykori Jugoszláviából átruccant fiatalokhoz köthető, akik a vásárhelyi strandon büszkén mutogatták kortársaiknak az addig még sohasem látott marihuannás cigarettát.

Ahány ország, annyi drogstratégia

 

A beszélgetés részvevői megállapították, nem létezik, és soha nem is létezett egységes drogstratégia Európában, ahány ország, annyiféleképpen próbálja orvosolni a problémát: Franciaországban egészségügyi problémaként kezelik, máshol inkább pedagógiai módszerek bevetésével, megint máshol rendőri fellépéssel küzdenek ellene. Ezért is felfoghatatlan számukra a legújabb hír, miszerint elkészült Magyarországon a drogokkal kapcsolatos rendelet, csak jóvá kell hagyatni Brüsszellel. Éppen az elmondottak miatt nincs mire várni, mielőbb segíteni kell azon, akin lehet, vélik a szakemberek.

Farkasinszky doktornő olyan környezetet teremtett maga körül, tudtuk meg munkatársaitól, hogy nehéz volt neki nemet mondani, mindenki határozott fellépését, céltudatosságát, mélységes emberszeretetét és elhivatottságát, iskolateremtő munkáját emelte ki, az addiktológia ősanyjaként beszéltek róla. Az elmúlt évek során nem sok minden változott, a Drogambulancián továbbra is mindenkinek személyre szabott terápiás programot dolgoznak ki, és igyekeznek komplex módon kezelni a problémát. Az utóbbi években csupán az az újdonság, hogy új drogok jelentek meg a piacon, s olyan könnyen hozzáférhetővé váltak mindenki számára, hogy csak az nem kerül kapcsolatba velük, aki nem akar. Ezért a rehabilitáción sem lehet meghatározni csak egy korosztályt. Van negyvenéves és tizenkét éves beteg is.

Ifjúsági és felnőtt rehabilitációs központ Szatymazon

 

Ahogy többen is hangsúlyozták, ehhez a munkához komoly hivatástudat kell. Van olyan beteg, akiről más lemondana, ők nem, de olyan páciens is, akit tíz éve kezelnek ugyanazzal a terápiával, mégis visszaeső. Az viszont megszívlelendő, amit Grezsa doktor mondott, a kábítószereseket nem lehet csak hivatásos szakemberek által kezelni, ki kell lépni a diplomás körből. Az egykor neves Mihály atya példáját említette, aki áldott jó lélek hírében állt. Éjjelente kóborolt az utcákon, és mintha keresné őket, az útjába kerülő drogosokon segített. Tulajdonképpen ma is azt próbálják megvalósítani, fogalmaztak többen is, amit Terike néni eltervezett.

Közösséget próbálnak meg létrehozni a drogproblémákkal küzdők számára, mert e nélkül szélmalomharc a küzdelmük. Az élet értelme, saját fontosságának az átélése hiányzik a kábítószerhez menekülő fiatalokból, ezért részben a szülők, az iskola, az intézmények, a társadalom felelőssége is felvetődik. Az értékekhez való visszatalálás segítségével természetesen kell kezelni a drogosokat, nem pedig a kábítószeren keresztül, ezért egyfajta paradigmaváltásra van szükség, amelyre léteznek hatékony módszerek, programok és technológiák.

Az intézményalapító doktornőre és a Drogcentrum megalakulására emlékező beszélgetés részvevői elmondták, az idei év Farkasinszky Terézia emlékév lesz. Szegeden és országszerte nagy tiszteletadással adóznak előtte. Május 10-én, Budapesten, nemzetközi fórumot tartanak, novemberben pedig Szeged lesz a házigazdája az addiktológusok konferenciájának, melyet a doktornő tiszteletére rendeznek. Elkészült a dél-alföldi rehabilitációs program, amelynek keretében ifjúsági és felnőtt rehabilitációs központ jön létre Szatymazon. Ha minden a tervek szerint halad, az intézményt már jövőre átadják rendeltetésének.

 

 Forrás: szegedma.hu 

Bentlakásos rehabilitációs intézményünk 2010-ben kezdte el gyógyulni vágyó alkoholbetegekért működését. A terápia 5-6 hónapig tart bentlakással, teljes ellátással méltányos térítési díjért. Elmondhatjuk, hogy akik a csoportterápiát "végigcsinálják" kiváló szakemberekkel és jól működő közösséggel, azok talpon tudnak maradni. Érdeklődni Horváth Gábor szakmai vezetőnél lehet: 06-20/37-960-99, gaborisz@gmail.com

A kormány elfogadta a kábítószerekkel és pszichotróp anyagokkal, az új pszichoaktív anyagokkal végezhető tevékenységekről, valamint ezen anyagok jegyzékre vételéről és jegyzékeinek módosításáról szóló rendeletet. A jogszabály megalkotására azért volt szükség, mert az utóbbi években ugrásszerű növekedés figyelhető meg a nagyrészt interneten forgalmazott új típusú, úgynevezett dizájner drogok terjedésében. 

A dizájner drogok jelentős térnyerését igazolják a rendőrség tapasztalatai, valamint az e szerek használatával kapcsolatos problémák miatt kezelésre szorulók számának fokozatos növekedése is. Éppen ezért az Európai Unió számos országa – köztük immár Magyarország is – meghozta a megfelelő szabályozást a dizájner drogok ellenőrzése érdekében.

A dizájner drogokat valamely kábítószernek minősülő, ezért szigorúan ellenőrzött anyag kémiai szerkezetének módosításával hozzák létre azért, hogy hatásában az eredeti kábítószerhez hasonló maradjon, de a jogszabályban közzétett listán nem szerepel, így legálisan forgalmazható, használható legyen. A tervszerűen végrehajtott kémiai módosítások szinte korlátlan teret biztosítanak újabb és újabb dizájner drogok létrehozásának. A rendeletben szereplő listára ezért konkrét vegyületek mellett vegyületcsoportok is felkerültek. Ezek az anyagok azonban a hagyományos drogoknál rombolóbb hatásúak lehetnek, s különös kockázatot jelent, hogy – éppen a legális, könnyű beszerezhetőségük miatt – a fiatalokban nem tudatosul a szervezetre gyakorolt pusztító hatásuk.

Lényeges, hogy a dizájner drogok a tilalmazás szempontjából a kábítószerekkel azonos megítélés alá essenek, mert csak így akadályozható meg ezen anyagok ellenőrizetlen forgalmazása és terjesztése. Az ilyen anyagokkal engedély nélkül végzett tevékenység akár 3 év szabadságvesztéssel is sújtható.

A kormány a rendelet tervezetet elfogadta, azonban a hivatalos közzététellel meg kell várni az EU Bizottság visszajelzését a sürgősséggel bejelentett notifikációs eljárásra. A sürgősség elfogadásáról várhatóan március közepéig kap a minisztérium visszajelzést.

(Egészségügyért Felelős Államtitkárság) 

Forrás: kormany.hu 

  KKB ülésén szó esett szigorításról, költségvetésről, dizájner drogokról és ártalomcsökkentésről

Idén először ülésezett szerdán a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság (KKB), a kormány drogügyi tanácsadó és döntéselőkészítő szerve. Számos izgalmas téma került napirendre. A nemzeti drogkoordinátor, Müller Éva főosztályvezető-helyettes rögtön bele is vágott a közepébe: ismertette a költségvetés helyzetét. A Drogriporter többször is megírta már, hogy az elmúlt hónapokban drasztikus csökkenést tapasztalhattak a megelőzéssel és ártalomcsökkentéssel foglalkozó civil szervezetek. Ezzel kapcsolatban a főosztályvezető-helyettes asszony kijelentette, hogy a tárca megpróbálja plussz forrásokhoz juttatni a nehéz helyzetbe jutott civileket, és azt ígérte, hogy hamarosan újabb pályázatokat fognak kiírni, kimondottan az alacsonyküszöbő szolgáltatásokra.

Az ülésen a kormány képviselői azt is bejelentették, hogy mégsem terjesztik az Országgyűlés elé márciusban az új drogstratégiáról szóló országgyűlési határozat-javaslatot, ugyanis egy olyan döntés született az igazásgügyi tárca részéről, hogy az összes nemzeti stratégiát azonos formátumban és kritériumok mentén kell elkészíteni. Például költség-hatékonysági elemzést is kell hozzá készíteni. Így a szöveget most átírják és után még egy soron egyeztetik a szakmai szervezetekkel, a pontos elfogadási idő pedig a bizonytalan jövőbe csúszik. Grezsa Ferenc, a Nemzeti Drogmegelőzési Iroda vezetője és a drogstratégiát kidolgozó munkacsoport vezetője sérelmezte a döntést, szerinte az új drogstratégia tervezete egy nagyon jó szakmai színvonalú anyag, és a további késlekedés miatt az ország évekre nemzeti drogstratégia nélkül marad (gyakorlatilag már most két éve nincs működő drogstratégia).

Az Ártalomcsökkentők Országos Közhasznú Egyesülete nevében Sárosi Péter, a TASZ Drogpolitikai Programvezetője ismertette a bizottsággal a november 28-án Budapesten megrendezett III. Magyarországi Ártalomcsökkentő Konferencia munkacsoportjainak javaslatait. Az ártalomcsökkentésnek vannak krónikusan visszatérő, kormányokon átívelő problémái – ilyen például az alacsony lefedettség illetve a bizonytalan jogi háttér. Az utóbbi időben azonban olyan akut problémák jelentkeztek, amelyek megszűnéssel fenyegetnek számos programot. A javaslatok között szerepelt egy központi tű-depot létrehozása azért, hogy a hiányos eszközkészletű tűcsere programokat egy központi raktárból lehessen kiesegíteni. A kormány nyitottnak mutatkozott a javaslat elfogadására, Téglásy Kristóf főosztályvezető egyenesen arról beszélt, hogy szerinte az összes tűcsere programot egy központi intézménynek kellene injektorokkal ellátni – ezzel kapcsolatban viszont a szakemberek megjegyezték, hogy erre csakis úgy kerülhet sor, ha a szolgáltatók szabhatnák meg, milyen minőségű és mennyiségű eszközöket igényelnek. A tűk és fecskendők mellett pedig a tűcsere programoknak más költségei is vannak, tehát pusztán az eszközök biztosítása nem elegendő. Egy másik javaslat volt az anonim drogbevizsgálás rendszerének létrehozása, ehhez a kormány elvileg már biztosított többletforrásokat a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet (BSZKI) számára, azonban az intézet humán erőforrás-hiánnyal küzd.

A bizottsági tagok tájékoztatót kaptak a dizájner drogokkal kapcsolatos szabályozásról, amelyet a kormány megpróbált minél gyorsabban átvinni a jogalkotáson: a 69 oldalas tervezet véleményezésére például mindössze egy napot adtak. Ezért a tárca képviselője elnézést kért, és megígérte, hogy írásban válaszolni fognak a TASZ véleményére. Az ülésen többen sérelmezték például, hogy az új szerek kockázatértékelésének elvégzésével az Addiktológiai Centrumot bízza meg a tervezet, amelynek ugyanakkor erre nincsen kapacitása.

A legnagyobb vitát természetesen a Büntető Törvénykönyv szigorítása váltotta ki. Az igazságügyi tárca részéről bemutatták a tervezett normaszöveget, majd a tagok lehetőséget kaptak a kommentekre – amelyek nagy többségében kritikusak voltak. A tárca nyitottnak mutatkozik arra, hogy bizonyos pontokon enyhítsen a túlzottan szigorú büntetési tételeken, magát a szigorítást azonban szükségesnek tartják. A civil képviselők szerint a szigorítás szakmailag nem indokolt, nem osztják a KIM azon álláspontját, hogy az elterelés nem látta el hatékonyan a feladatát, hiszen annak a feladata nem az elrettentés volt, hanem az, hogy a fogyasztók kriminalizációját enyhítse. Többen nehezményezték a függőséggel kapcsolatos speciális jogszabályok megszüntetétését is, hiszen a jelenlegi tervezet a drogfüggők bebörtönzéséhez vezethet.

Sárosi Péter

Forrás: drogriporter.hu 

  Szinte eltűnt Budapest utcáiról a heroin, helyét más drogok vették az intravénások körében. Az új kedvenc egy olcsó, "empé" néven emlegetett szer, amely már legalább annyira elterjedt, mint az amfetamin. Ez meglátszik a Kék Pont alapítvány tűcsereprogramjának statisztikáiban is. 

"Mindig is nagyon érdekelt az a presztízskülönbség, amely az amfetamin és a heroin használatában volt megfigyelhető: az amfetaminhasználók lenézték a heroinosokat, és a két szer között nem létezett átjárás. Ezért is meglepő, hogy tavaly tömeges szerváltást tapasztaltunk a Kék Pont tűcsereprogramjában részt vevők körében. Egyedi szerváltásra eddig is volt példa, de tömeges váltást a program ötéves történetében először figyeltünk meg. A heroinfogyasztók többsége, az amfetamin használók közül pedig egy kisebb rész tért át az empére" - mondta el Gyékiss Balázs, a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány tűcsereprogramjának vezetője, az ENSZ Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző testületének (INCB) éves jelentését bemutató sajtótájékoztatón.

A tűcsereprogramok révén láthatóvá vált a kábítószereseken belül egy különösen problémás szerhasználó réteg, amelyről korábban a szakemberek is nagyon keveset tudtak. A névtelenségnek köszönhetően azonban egyre több szerhasználó veszi igénybe az alapvetően helyi programok szolgáltatásait.

A budapesti Kálvária téren működő Kék Pont klienseinek több mint 50 százaléka VIII. kerületi, kis részük él csak a IX. kerület közeli utcáiban. A tűcsereprogramban 2011 végén 1214 aktív kliensük volt, naponta 1-2 ember regisztrál újonnan, tavaly összesen 480 volt az új regisztráltak száma. A regisztráltak háromnegyede férfi, átlagéletkoruk 30 év körül van, és 13 százalékuk 19 év alatti.

Míg a Kék Pont statisztikái szerint a tűcsereprogramjukba újonnan regisztrálók közel 70 százaléka 2006-ban heroinhasználó volt, 2010-ben már csak 25 százalékuk jelölte meg a heroint elsődleges szerként. 2010-ban az újonnan regisztráltak 62 százaléka amfetamint, 25 százaléka heroint, 5 százaléka mefedront, 7 százaléka pedig egyéb szert szúrt.

2011-ben megváltozott a piac

A Kék Pont 2011 szeptember-októberében készült gyorsfelmérése szerint tavaly komoly átalakulás történt az intravénás szerek piacán. Ekkor már a válaszadóik 48 százaléka MDPV-t használt, a 46 százalék amfetamint, és csupán 4 százalék heroint. Ennek oka részben a jó minőségű heroin eltűnése, másrészt az MDPV olcsósága. "Egy gramm MDPV már 1000 forintért kapható, ez pedig körülbelül 3-4 szúrásra elég" - mondta el az [origo]-nak Gyékiss Balázs.

Bár a szakemberek szerint továbbra is a heroin tekinthető a legerősebb egészségkárosító drognak, az MDPV-re való áttérés sem pozitív fordulat, hiszen a többi designer droghoz (lásd az alsó keretes írást) hasonlóan hosszú távú hatása nem ismert. Ráadásul mivel ezek a szerek nagyon gyorsan változnak, az utcai elnevezésből pedig egyébként is nehéz a hatóanyagukra következtetni, nehéz ártalomcsökkentő információkkal ellátni a szerhasználókat.

Nagy különbség az MDPV és a heroin között az is, hogy míg az utóbbit naponta 1-2 alkalommal, az MDPV-t egy nap akár 10-15 alkalommal is szúrják. Ez meglátszik a Kék Ponttól elvitt és visszahozott injektorok számának látványos növekedésében  is.

Forrás: origo.hu