Végy egy törvénymódosítás-tervezetet, ami  a zéró tolerancia elvén háborút hirdet a drogok ellen, csökkentsd radikálisan a prevencióval és ártalomcsökkentéssel foglalkozó szervezetek működési támogatását és már kész is egy emészthetetlen drogstratégia, ahol a megelőzés és a rehabilitáció megtűrt mostohagyermek.  Milyen reális lehetőség marad így az elterelési rendszerből kieső szerhasználók előtt, a börtön vagy az aranylövés mellett?

Pár évvel ezelőtt büszkén szalagcímeztek az újságok arról, hogy az önmagát feljelentő - a tűcsere programban segítőként résztvevő - szociális munkással kapcsolatban az ügyészség megállapította, hogy nem helyezhető vád alá tűcsere-szolgáltatás nyújtása miatt. A hírverésnek köszönhetően a tűcserepontok és az ártalomcsökkentő szervezetek „reklámot” kaptak és ismerté váltak az intézményi kapcsolatot nem preferáló szerhasználók közt is, így ritkultak az eldobált fecskendők, injekciós tűk a kapualjakban és a játszótereken. Azóta drogstratégiák jöttek-mentek, de a tűcserepontok maradtak, dacolva a pénztelenséggel, a munkaerőhiánnyal és a reménytelenséggel. Viszont azóta sem rendezték a kérdést: ha a drogozás bűn, akkor a tűcsere-tevékenység bűnsegédlet? Ha igen, ezért vonja meg az állam a támogatást a működésüktől és lehetetleníti el őket?

Egy ideális társadalomban a jogszabályok a változó világ elvárásaihoz alkalmazkodnak, megkönnyítve ezzel az életet, és mint egy jó gps segítnek eligazodni az útelágazásoknál. De a valóságban minden társadalomnak megvan a maga kulturális és szociális fejlettségi szintje és az ehhez mért befogadó képessége, ahogy az emberi életszakaszoknál is. Ezek a különbségek látszanak a különböző országok jogalkotásán és drogpolitikáján is, amelyek alapvetően 3 eltérő szemléletre épülnek: a nulla tolerancia elve, a könnyű drogok legalizálásának elve és a medikalizáló stratégia, ahol megkülönböztetik a kereskedőt és a fogyasztót.

Tűatomaták Szegeden (a szerző felvételei)

A nulla tolerancia elvét követi az elfogadásra váró Büntető Törvénykönyv-tervezet, amelyben teljes tilalmat hirdetnek a drogok ellen, a kiszolgáltatott szenvedélybetegekre és a droghasználókra vonatkozó speciális szabályokat megszüntetik. Az elkövetési alakzatok kiszélesítésével és a büntetési tételek súlyosbításával párhuzamosan a megelőzéssel és ártalomcsökkentéssel foglalkozó szervezetek támogatását minimálisra csökkentik, és az új nemzeti drogstratégia tervezet célkitűzései közé nem kerül be se a tűcsere program, sem a célzott HIV- és hepatitisszűrő program. Pedig az alacsonyküszöbű (szermentességet meg nem követelő) programok minden uniós országban kiemelt fontosságúak, így Magyarországon is 2003 óta működik az ingyenes tűcsere program, amely igénybevételének egyetlen feltétele az önkéntesség. Nem várják el a szermentességet, hiszen elsődleges feladatuk a segítségnyújtás azoknak, akik életüknek abban a szakaszában vannak, amikor nem tudnak vagy nem akarnak változtatni drogfogyasztási szokásaikon.

Néhányan azt gondolják, hogy ezek a programok támogatják a kábítószer-használatot, pedig valójában biztonságosabbá teszik a szerhasználatot, és védik a társadalmat is, hiszen a program elsődleges célja a HIV és a Hepatitis C fertőzések megelőzése. A tűcsereprogramok lehetőséget adnak az intravénás kábítószer-fogyasztók számára, hogy az injektálás során használt eszközeiket ingyenesen steril eszközökre cseréljék és leadják a már használt tűket és fecskendőket, ezzel is megelőzve a vírusfertőzések terjedését. A tűcsereprogramok a csere mellett általában összekapcsolódnak a biztonságos szerhasználatra, a szexuális egészségfejlesztésére irányuló programokkal is és hidat képeznek a társadalom és a marginalizálódott drogfogyasztók között. Ha egy drogfogyasztó változtatni akar életformáján, itt minden segítséget megkap, hogy rátaláljon a számára legmegfelelőbb kezelési formára és helyre.

A tűcserepontok és automaták fenntartását, folyamatos működését a non-profit segítő szervezetek pályázati támogatásokból biztosítják, és az automaták kihelyezéséhez szükség van az adott település vagy kerületi önkormányzat közgyűlésének engedélyére is. A fővárosban több mint húsz alacsonyküszöbű szolgáltatás működik, de a nemzeti drogstratégia tervezetének elfogadását követően legfeljebb nyolc marad életképes állami támogatásból. Ennek komoly következményei lehetnek: a statisztikai adatok azt mutatják, hogy egyre nagyobb az igény az ártalomcsökkentő szolgáltatásokra, hiszen a dizájner drogok berobbanásával egyre többen és egyre többször injektálnak, különösen a hátrányos helyzetű rétegek körében. A hazai tűcsere forgalom a 95%-át a budapesti ellátó helyek produkálják.

Felmerül a kérdés, hogy a Btk. módosítást követően még az önkormányzatok is megvádolhatóak lesznek-e azzal, hogy a tűcsere automaták engedélyezésével a droghasználatot támogatják. És mi lesz a módosítást követően a szerhasználókkal? minden egyes automatához rendőrt állítanak majd, hogy így fogják el a drogfogyasztókat? Hogy tudnak majd az anonimitásukat féltő szerhasználók segítséget kérni anélkül, hogy ne kriminalizálnák őket? Létezik olyan arany középút, amely nem csak féken tart, de orvosolja is a problémát?

A drog nem a változó világ nóvuma, amihez alkalmaszkodni kell. Az utóbbi pár száz évben leginkább tiltották, mivel a jogalkotók látták azokat a roncsokat, akik rászoktak, és érzékelték az antiszociális hatása mellett a kriminalizáló hatást is.

Nem a zéró tolerancia a megoldás, hziszen sokan sokmindent kipróbálunk és nem leszünk rögtön függők tőle, nem követünk el semmit. Természetesen kell valami visszatartó erő, csakhogy a régi mikrotársdalmak, lakóközösségek és sok esetben a családok felbomlottak, márpedig korábban ezek segítettek a fiataloknak, hogy eszükbe se jusson drogozni (vagy például lopni, rongálni), és most nincs semmi, ami a helyébe lépne. Ahogy nem csak az egyén személyes belátásán múló döntés, hogy kipróbálja, hanem a környezet hatása is, elvárás a haveroktól, beavatás egy-egy kis bandában, vagy éppen a feloldódás kézenfekvő eszköze, amit tálcán kínálnak a megfelelő helyeken, ugyanúgy a visszatartást sem lehet az illető magánügyeként kezelni. Ha az érintett Facebook-profilja 3 hónapon keresztül egy szétcsúszott embert kellene ábrázoljon, alatta a felirat, hgy drogfüggő lettem, az talán nagyobb visszatartó hatással bírna, mint sok mai szabályozás.

Forrás: cotcot.hu 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.