Vajon miért fogyasztanak az emberek drogokat? Erre a kérdésre próbál választ adni két német kutató

  Szerintetek normális, aki három liter energiaitalt iszik meg egy nap alatt? Az Országos Tisztiorvosi Hivatal szerint előfordult ilyen is. Nem véletlen, hogy két hónap alatt 161-en lettek rosszul energiaitaloktól. Az ÁNTSZ a fiatalok energiaital-fogyasztási szokásait vizsgálta, bemutatjuk, mire jutottak. 

Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal tavaly november óta gyűjti az energiaital-fogyasztással összefüggő adatokat. A védőnők, orvosok, iskolák és a mentősök országosan ezalatt 161 energiaital-fogyasztással összefüggő eseményt jelentettek, ebből 137 fiút, 24 pedig lányt érintett.

66 fiatalt kellett egészségügyi ellátásban részesíteni, kettejüknél maradandó következményként, magas vérnyomás alakult ki.

Az összesítés szerint a legtöbb esetet (35) Baranya megyében regisztrálták, ezt követi Veszprém (32), míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből 19, Budapestről és Pest megyéből, illetve Bács-Kiskun és Fejér megyéből 11-11 esetet jelentettek, a többi megyéből ennél kevesebbet jeleztek.

Az érintettek egy része rosszullétét megelőzően több dobozzal is ivott, volt, aki 3 litert! Az országos tiszti főorvos szerint súlyos aggodalomra ad okot, hogy a fiatalok minden negyedik esetben alkohollal együtt itták az energiaitalt.

A felnőttek többsége a jól bevált teát vagy kávét kedveli. A fiatalok között azonban nagyon is népszerű az energiaital, ami egy-egy dobozzal, vagy mértékkel fogyasztva nem kockázatosabb, mint mondjuk a kávé. Azonban egyre többen vannak, akik a kelleténél jobban “rácuppannak” a tutti-frutti ízű élénkítőkre.

Az energiaitalok nem csak koffeint, hanem több, a koffein hatását felerősítő összetevőt is tartalmaznak. Átmenetileg felpörgetnek, növelik a teljesítményt, de utána még erőteljesebb fáradtságot okozhatnak. Ez pedig könnyen elindíthat egy ördögi kört, amikor újabb és újabb dobozok kerülnek elő.

Az ÁNTSZ egy felmérést is végzett a 10 és 18 év közöttiek körében. Január 17. és február 16. között összesen 6386 fiatal töltötte ki az ezzel kapcsolatos kérdőívüket.

Megdöbbentő, hogy az energiaitalt kipróbálók több mint harmada (39%) 11-12 éves kora között ivott először energiaitalt, sőt, 9%-uk már 6-8 éves korában megtette ezt.

Fotó: Mervai Márk

A 10 és 18 év közötti válaszadók 15%-a mondta, hogy volt már rosszul energiaitaltól. Negyedüket orvosi ellátásban kellett részesíteni. Zaklatottságról, ingerlékenységről, felfokozott idegállapotról, nyugtalanságról, álmatlanságról számoltak be. Előfordult még szédülés, hányinger, hányás, valamint szapora szívverés és mellkasi szúrás is.

A válaszolók többsége tud a kockázatokról. Ennek ellenére a kérdőívet kitöltők 21%-a jónak tartja a termék fogyasztását.

Még érdekesebb, hogy bár szinte minden palackra ráírják, alkohollal együtt az energiaital még kockázatosabb, a válaszadók 38%-a már kipróbálta együtt a kettőt. Pedig ebben a formában károsíthatja a májat, a szívet és a vesét is.

Íme egy videó-riport a témában: 

A válaszadók 90%-a egyébként úgy nyilatkozott, hogy szüleik tudtával isznak energiaitalt.

A felmérés folyamatosan zajlik. A kérdőív 10-18 éveseknek szól, önkéntes, anonim és online kitölthető: KATT IDE!

Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu - ÁNTSZ, SZM 

 Két év alatt, tavaly októberre végre elkészült az új Nemzeti Drogstratégia, amely a szakma jelentős részének egyet nem értése ellenére hamarosan a kormány elé kerül. Hogy milyen megoldást kínál a konkrétumokat alig tartalmazó szöveg a fiatalok körében egyre inkább elterjedt szerhasználatra, illetve a katasztrofális helyzetben lévő ellátórendszer problémáira, Victorné Erdős Esztert, a Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetségének alelnökét, a stratégia egyik íróját, illetve férjét, Victor Istvánt kérdeztük. 

Kik azok, akik a drogfogyasztásban inkább érintetté válnak; melyek azok a körülmények, amelyek erre hajlamosítanak?

Victorné Erdős Eszter: A drogfogyasztás nem társadalmi osztályonként alakul ki, ez inkább az élethez való viszonytól függ. Azok a fiatalok nyúlnak inkább drogokhoz, akiknek nincsenek céljaik az életben, nincs jövőképük, ambícióik, vagy nem tudnak megküzdeni a problémáikkal. Ők általában nem kapták meg azt a mentálhigiénés nevelést, felkészítést gyermekkorukban, ami képessé tenné őket például a szerelmi bánat, a tanulmányi kudarc feldolgozására. Jellemző, hogy szüleik nem fordítottak rájuk elég figyelmet vagy pedig súlyosan traumatizált volt a család. Mindezek hatására olyan sebezhető személyiség alakulhat ki, aki nem tud nemet mondani a drog csábítására. Nem azt mondom, hogy jól szituált családban, illetve gondos nevelés után nem jöhet drogfüggőség, de ott nem annyira jellemző.

Hogyan nyújthat segítséget egy kormányzati stratégia a szülőknek, pedagógusoknak, nevelőknek, hogy ilyen szempontból is a lehető legkörültekintőbben foglalkozzanak a gyerekekkel?

V. E. E.: Európában Magyarország az egyetlen, ahol nem tanítanak erkölcstant az iskolákban. Úgy nőnek fel generációk, hogy senki nem beszélget velük arról, hogy miért élünk a világban – semmilyen útmutatót nem kapnak az élethez. Ahol a szülők sok munkájuk mellett nem tudnak elég figyelmet fordítani gyerekeikre, ott ez nagyon nagy gond.

Konkrétan a stratégia nem nyújt nekik segítséget, az majd az azon alapuló cselekvési terv feladata lesz. Abban bízunk, hogy ha az elkészül, olyan akciókat indít el, amelyek felépítenek egy mentálhigiénés szövetet a társadalomban. Ez segíthetne a gyerekeknek megtalálni azt, hogy miként tudnak boldogan, értelmesen élni, hogy tudják leküzdeni kurdarcaikat, hogyan érhetik el céljaikat. Ez a háló azoknak a felnőtteknek is segíthetne, akiknek problémáik vannak. Eszerint inkább nevezhetnénk ezt a szöveget mentálhigiénés stratégiának, mint drogstratégiának. Szerintem annak, hogy „drogstratégia” nincs semmi értelme: az ugyanis, hogy megvonjuk valakitől a drogot, nem oldja meg a gondokat. A drogfüggőség valaminek a következménye, az egy tünet, amely magától megszűnik, ha a beteg kiutat talál gondjaiból.

Miért kellett új stratégia?

V. E. E.: Ez nem az én döntésem volt, ezt nem tőlem kellene megkérdezni. Más kérdés, hogy úgy gondolom: helyes, hogy van új stratégia. Én egyike voltam azoknak, akik az előző drogstratégia kapcsán erőteljesen jeleztük: az nem jó.

Miért nem volt jó az előző stratégia?

V. E. E.: Az egy nagyon sikamlós szöveg; minden és mindennek az ellenkezője benne van, tehát nem számon kérhető. Olyan mint a delphoi jósda, ahol bármi megtörténhet. A fő baj az előző dokumentummal az volt, hogy a drogfogyasztó szemüvegén át láttatta a drogproblémát, holott a stratégia nem a drogfogyasztóért van, hanem a társadalomért. Hangsúlyosan megjelentek benne azok a törekvések, amelyek a drogfogyasztás zavartalanságát kívánták segíteni. Én 1977 óta drogosokat segítek, de úgy gondolom, hogy a drogosokon kívül is van élet. Ez olyan, mint amikor a tüdőgyógyász beteszi az aktív TBC-s beteget a még nem fertőzött páciensek közé. A tüdőgyógyász is szereti betegeit, de nem gondolja azt, hogy jó, ha mindenki TBC-s. Én ugyanígy nem gondolom azt, hogy azért kellene harcolnunk, hogy mindenki minél többet tudjon drogozni, de ha mégis azt teszi, akkor kapjon segítséget drogkarrierje minden szintjén.

Van olyan híres fővárosi, alacsony küszöbű szervezet, ahol tavaly 1200 kliensből egyetlen egyet továbbítottak leszoktató kezelésre. A többi esetben a szervezet úgy gondolta, hogy elegendő, ha a függő kap tiszta fecskendőt, vagy óvszert, és nem érezték úgy, hogy annak a srácnak vagy lánynak más segítségre is szüksége lenne. Ezeknek a szervezeteknek meg kellene kérdezniük, hogy miben tudnak a drogosnak segíteni, fel kellene ajánlani a pszichológiai, jogi, szociális segítséget.

De amíg maga a drogos nem mutat együttműködési hajlandóságot, addig nem tudnak neki segíteni, jól gondolom?

V. E. E.: Ez nagyon jól hangzik, de egyáltalán nem igaz. Aki már függő, az mind nagyon nyomorult. Magányosak, tele vannak megoldhatatlannak tűnő problémákkal. Ők nagy hálával fogadják a legkisebb emberi jóságot is. Nemcsak az nyomaszthatja őket, hogy nincs hol aludniuk, vagy hogy félnek dílerük verésétől, hanem gyötri őket a bűntudat, a szégyenérzet is.

Másrészt rengeteg vizsgálat igazolta, hogy a kényszergyógykezelések is sikeresek, ha együtt érző, elkötelezett személyzet végzi, jó program alapján. A mi drogterápiás otthonunkba (Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon – a szerk.) szinte senki nem önként jön. Persze papíron önként jön, mivel ő választja, de valójában az motiválja, hogy 40-50 rendőrségi ügye van és tudja, ha most nem jön be, akkor lecsukják. Vagy azért, mert nincs lakáskulcsa és hűvös van így januárban. Vagy olyan sokkal tartozik, hogy attól fél, megölik. Aztán eltelik néhány hét, és a függő rájön arra, hogy ez élete nagy lehetősége. Mint tudjuk, a motiváció építhető, a motivációs technikákban pedig élen van az elfogadás és a szeretet.

A stratégia a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság (KKB) átalakítását is tervezi. Milyen jellegű változásokról van szó? Mi ennek célja?

V. E. E.: Ez nem az én asztalom. Én egy drogstratégiai bizottsági tag vagyok, külső szakértő, semmi közöm a kormányhoz, vagy a minisztériumokhoz, ezekhez az átalakításokhoz. Ez nem tartozik a stratégiához.

Victor István: Valóban benne van a stratégiában a KKB átalakítása, méghozzá azzal a céllal, hogy a civil szervezeteknek sokkal szélesebb körű részvételt biztosítson azáltal, hogy azokat kiveszi a tárcák közti egyeztetés színteréből. A civil szervezetek, a pszichiátriai szakmák, a szülők, önkormányzatok, iskolák véleménye így sokkal nagyobb súlyt kaphat majd.

V. E. E.: Tényleg, tényleg benne van, már régen volt... Arról van szó, hogy a drogstratégia nem csak a drogszakmáé, mivel a probléma érinti a szülőket, a pedagógusokat, és rengeteg más területet is, akik ki vannak zárva ebből. Az volt a cél, hogy a kör kibővüljön, hogy mások is elmondhassák véleményüket.

Milyen rendszeren keresztül valósul majd meg a fokozott véleménynyilvánítási lehetőség?

V. E. E.: Ezt nem tudom.

Victor István: A stratégiában azt olvasni, hogy KKB mellett egy szélesebb társadalmi egyeztetésre alkalmas színtér is megnyílik majd.

Tehát ennél konkrétabban nem fogalmazódott meg?

V. E. E.: A cél fogalmazódott meg. Eleve a stratégia is úgy készült, hogy először megkérdeztük Magyarországot, mit szeretne. Regionálisan csináltunk három nagy konferenciát, ahová megpróbáltuk meghívni az összes érintett szakma képviselőit, akik kapcsolatban állnak a humán világgal: pedagógusok, családsegítők, pszichológusok, pszichiáterek, kórházak, satöbbi. Akkor mi azt mondtuk, hogy nincs anyagunk, de beszéljük meg, mik a problémák a terepen. Workshop-szerűen dolgoztunk, aztán ez alapján hónapokon keresztül írtuk a stratégiát. Ezután szakmai szempontok szerint megnéztük a külföldi példákat is, és ezeket figyelembe vettük a munkaanyagban. Ezt követően szakmák szerint – egészségügyi, oktatási, rendőrségi – tartottunk fórumokat, ahol a már alakuló anyagról beszélgettünk. Több száz javaslat érkezett, amelyeket a bizottság beépített a szövegbe. Legvégül a drogszakmai ernyőszervezetek véleményezhették a tervezetet.

Mi az a Társadalmi Drogmegelőzési Konzultációs Rendszer?

  3-FA, AM-X, flefedron? Szinte hatástalanok a dizájnerdrogok kapcsán hozott legújabb törvények, kormányzati intézkedések, a korábbiaknál jóval veszélyesebb szereknek csaknem hetente jelennek meg újabb fajtái a piacon. A gyerekek egyre fiatalabb korban válnak érintetté, miközben Magyarország nemzetközi fogyasztóközponttá válik, és a HIV terjedésének veszélye is egyre nő. A Mandiner riportsorozatának második része. 

Az Angliában felhalmozott készletek vagy az ázsiai gyártók leleményessége, üzleti érzéke nyomán 2010 óta egyre nagyobb ütemben terjed a fiatalok körében a dizájnerdrogok használata, háttérbe szorítva a heroint és az amfetaminokat. Egyes felmérések szerint a magyar gyerekek egy, míg más kutatási eredmények szerint két százaléka érintett. Bizonyos híradások arról számolnak be, hogy Magyarország a dizájner szerek nemzetközi elosztóközpontjává lépett elő, míg a NEFMI azt közölte, tranzitországból célponttá lettünk. Annyi biztos, a drogosok közül múlt év második felében ellátásra szorultak 90 százaléka, mintegy 600 fő ilyen anyagok miatt került ambulanciára.

Az új anyagok népszerűségének növekedéséhez az is hozzájárult, hogy 2008-ban – egy sikeres nemzetközi hatósági együttműködés nyomán – eltűnt a piacról a minőségi extasy tabletta, annak MDMA tartalma egy év alatt nullára csökkent. „Drogpiac azonban nem azért létezik, mert a terjesztők kínálgatják a fiatalokat; a drogpiac keresleti oldalról van fenntartva, így a dizájnerdrogokra azonnal felmerült az igény” – mondta a Mandinernek Sárosi Péter, a TASZ drogpolitikai programvezetője, az Országgyűlés Kábítószerügyi Eseti Bizottságának szakértője.

Nem véletlen az sem, hogy ez a kábítószer fokozott figyelmet kapott, kap a médiában – nemcsak a gyakori halálhírek kapcsán, de a nyomozások és a törvényi szabályozás vonatkozásában is – egy komplex, a korábban divatos drogok ügyéhez képest bonyolultabb problémát jelent.

Minden a papírfecnivel kezdődik

A dizájnerdrogok olyan vegyületek, amelyeket a már illegálisnak számító anyagok kisebb módosításával állítanak elő bizonyos kínai gyógyszergyártók, hogy külföldi megrendelőik nagy tételben csempésszék ki azokat. A BBC rejtett kamerával felszerelt riporterének az egyik ilyen előállítóhelyen egy papírra felírt kémiai képlet alapján egy hónapon belül hatalmas mennyiségű kábszer elkészítését ígérték. Sárosi Péter elmondása szerint bizonyos vegyészek ilyen kábítószerek állandó feltalálásával, módosításával foglalkoznak, és a legális gyógyszeripar melléktermékei is jó alapot szolgáltatnak a tudatmódosítók variálásához. A drogbiznisz beruházói ilyen módon néhány milliós összegekből több tízmilliós hasznot húzhatnak. A módosított anyagok – mivel megjelenésükig többnyire ismeretlenek – nem tartoznak a törvény hatálya alá, így terjesztésük egyszerű és gyors, áruk alacsony, a hatóságok előtti lebukás veszélye pedig nem áll fenn.

A fogyasztók számára több szempontból is előnyös anyagok mértéktelenségre ösztönöznek – mondta a Mandinernek Dr. Szemelyácz János pszichiáter, INDIT Alapítvány igazgatója, a Magyar Addiktológiai Társaság (MAT) képviselője. Hozzátette: az alacsony ár és a legalitás ténye felszabadítja az érintetteket, azok bátrabban és többet használnak a szerből, mintha az alkohol lenne. Beszámolt róla: az önként az INDIT Alapítványhoz forduló drogfüggő fiatalok csaknem 50 százaléka érintett a dizájnerdrogok fogyasztásában. A Fact Intézet kutatása szerint az effajta bódítók szakképző-, illetve szakközépiskolákban is gond nélkül hozzáférhetők, így a csábítás már a végzős általános iskolásokat is érinti.

Ami azonban a fogyasztó számára ilyen szempontból haszon, az máshonnan nézve az életébe is kerülhet: a piacra frissen kikerült kemikáliákat a felhasználók előzetes tájékoztatás hiányában magukon tesztelik; hatásukról, a megfelelő mennyiségről előzetes adataik legfeljebb minimálisak vannak. A hírek, tapasztalatok internetes fórumokon terjednek, amelyek a dílerek számára is visszajelzést biztosítanak, például az árszabás, az igény tekintetében.

Szúrva

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezeket az anyagokat sokszor intravénásan veszik magukhoz a fogyasztók, enyhébb, rövidebb ideig tartó hatásuk miatt azonban a heroinnál jóval gyakrabban van rájuk szükségük. „Ezeknek a drogoknak van jelenleg a legnagyobb káros hatása Magyarországon; több ezer heroin- és amfetaminfüggő állt át arra, hogy naponta többször szúrja magába az új anyagokat” – mondta Sárosi Péter. Míg a heroinra egy nap mintegy négyszer van szüksége az átlagos fogyasztónak, addig ezeket a szereket tízszer vagy akár hússzor is igénylik.

Az injekcióstűk iránt ilyen módon megnövekvő igényt a tűcsere-programoknak gyakran nem áll módjukban kielégíteni, vagyis a HIV vírus terjedésének kockázata jelentősen nő. A TASZ szakembere felhívta a figyelmet: néhány évvel ezelőtt Magyarországhoz hasonlóan Romániában is nagyon alacsony volt a HIV-fertőzöttek száma, a dizájnerdrogok elterjedésével azonban ez ugrásszerűen megnőtt.

„Az ártalomcsökkentés az új drogstratégia mostohagyereke” így a tűcsere, a HIV-szűrés és tanácsadás sem került bele a stratégia szövegébe, Sárosi Péter ugyanakkor ezeket különösen fontos kérdésnek tekinti. „Nagyon gyakori, hogy a HIV-fertőzöttek már csak a végső stádiumban szereznek tudomást betegségükről, pedig korai felismerés esetén kezeléssel megakadályozható a betegség továbbterjesztése”. A nyolcadik kerületben járva az ember látja a földön a fecskendőket, részben azért, mert a fogyasztók a rendőri ellenőrzéstől való félelmükben inkább eldobják azokat, minthogy visszavigyék a tűcserébe – mondta, hozzátéve: a fővárosi tűcserét végző szervezetek és programok jelentős részétől az utóbbi évben – a költségvetés nehéz helyzetére hivatkozva – teljes egészében megvonták az állami támogatást. A jogvédő szervezet számításai szerint egy ember tűcsere programja évente 10-20 ezer forintba kerül, míg a HIV-gyógykezelés többmilliós tételt jelent az államháztartásnak.

„Drogfogyasztás mindig lesz”

A Fact Intézet korábban említett mélyinterjús kutatásából az is kiderül, bizonyos szórakozóhelyeken a biztonság őrök megítélése szerint a vendégek csaknem 100 százaléka él tudatmódosító szerekkel. Sárosi Péter ennek ellenére úgy véli, a rendőrség fokozottabb fellépésére, a diszkórazziák számának emelésére nincs szükség, ezeknek az intézkedéseknek ugyanis jelentős korlátai vannak. „A helyi vizelet- és elemlámpás vizsgálat segítségével szinte kizárólag fogyasztókat lehet elkapni, dílereket nem, így ez nem hatékony megoldás.” Sárosi hozzátette: az eljárás akár személyi jogokat is sérthet.„Vannak persze olyan szórakozóhelyek is, ahol magas politikai körökbe nyúlnak a tulajdonosi, üzemeltetői szálak, ott érdekes módon nem nagyon hallani diszkórazziáról sem” – számolt be a szakember. „A rendőrség azonban bármennyire ellenőrizhet, akárhány személyt elkaphatnak, drogfogyasztás mindig lesz, az emberek ugyanis nem azért járnak ilyen helyekre, hogy fegyelmezettek legyenek” – tette hozzá.

Véleménye szerint több szempontból is szerencsésebb megoldás lehet a rendőrségi beépített emberek munkája, akik a felszín alatt dolgoznak. Sárosi emellett a szórakozóhelyeken a prevenciós szakembereknek is nagyobb teret engedne, a „partiszervizeket” kínáló civil szervezetek segítené. Az ilyen akciók keretében kortársak beszélnek a drogfogyasztó fiatalokkal, sokszor túladagolásos- vagy autóbaleseteket előznek meg, hideg vízzel kínálják a kiszáradásra hajlamos kábultakat. „Magyarországon ez még gyerekcipőben jár, pedig hatékony módszere lenne az ellátásba való bevonásnak”– mondta Sárosi.

Törvényi szigor csökkent hatásfokkal

Nem egyszerű a törvényi szabályozás sem: egyidejűleg legalább nyolcféle szer van a piacon, ezek tiltólistára vétele pedig lassú, legalább fél éves procedúra. Emellett, mire egy változatot végre betiltanak, néhány hét, vagy előre elkészítve akár néhány nap alatt egyszerre több is a helyébe léphet. Sárosi Péter saját tapasztalata alapján elmondta, decemberben, a január 1-jei tiltóhatározat elfogadása után két nappal már új szerek készítésének folyamatáról számoltak be bizonyos drogterjesztői weboldalak. „Az eddig legsikeresebbnek számító stimuláns szerek a mefedron után a metilon, a butilon, a 4-FA, a JWH és az MDPV voltak” – mondta, hozzátéve: ezek illegálissá válása után a penta-kristály terjedése gyorsult fel. A Drogriporter egy cikke szerint 2012 slágerdrogjai a 3-FA, a flefedron, illetve a „herbál, spice, potpourri, és biofű néven forgalmazott, szintetikus vegyületekkel felütött gyógynövény-készítmények” még be nem tiltott variánsai lehetnek.

Az egész folyamat rendkívül gyors az internetes információáramlás miatt, a felhasználók azonnal értesülnek arról, hogy mikor célszerű anyagot váltaniuk – számolt be Dr. Szemelyácz János. „Míg decemberben tömve volt a piac mefedronnal, az az újév napjára szinte teljesen eltűnt.” Hogy mi lesz a következő trend, arra aránylag pontosan lehet következtetni.

A Mandiner kérdésre Sárosi Péter elmondta, nem feltétlenül jelentene megoldást a betiltási eljárás felgyorsítása az anyagok módosíthatóságának végtelen száma miatt. Véleménye szerint ennél hasznosabb lenne a fogyasztóvédelmi jogszabályok betartatására fordított nagyobb hatósági figyelem a rendőrség, az ÁNTSZ és az önkormányzatok részéről. „A Btk. értelmében már ma is bűncselekménynek számít a dizájnerdrogokat fürdősóként vagy növényvédő szerként feltüntetve árulni, ugyanis megtévesztheti a vásárlót” – mondta, majd felhívta a figyelmet: az online shopok rendszerében különösen a külföldről vásárlóknak nehéz a nyomára akadni. Nemzetközi kutatások bebizonyították, hogy ma már egy franchise-hálózat is kiépülőben van Amsterdam-shop néven.

Európában többféle gyakorlat terjedt el a dizájnerdrogok terjedésének hatósági megfékezésére. Az egyik, Ausztriában is bevezetett modell alapján egy adott molekulát tiltanak be, míg a másik elgondolás molekulacsoportokat szabályoz. A magyar kormány jelenleg az Angliában hivatalos generikus szabályozást támogatja, vagyis a szerek csoportos betiltását. Emellett márciustól itthon is bevezetnék az ideiglenes listákat, ahová az éppen megjelent drogokat egy-két héten belül fel lehetne vezetni és pszichoaktív szernek minősíteni. Ilyen módon új büntetőjogi kategória jön létre, a terjesztés egy másik aspektusból is tiltottá válik. A listán lévő anyagokat az illetékes szakbizottság vizsgálhatja majd, és egy éven belül hozhat döntést arról, hogy azok kábítószernek minősülnek-e. A TASZ munkatársa megjegyezte, ez jogi szempontból kétséges, hiszen azt, hogy mi számít tiltott szernek, illetve bűncselekménynek, a parlamentnek kell eldöntenie, jelen esetben viszont a kormányhivatal hozhat büntetőjogi normát.

A tiltásokat előttünk bevezető országokban a szankciók hatása már mérhető: a betiltott szerek ára azonnal megemelkedett, lényegében rögtön kialakult a mefedron feketepiaca. A szerhez való hozzáférhetőség csupán mintegy 50 százalékkal csökkent, az attól elforduló fogyasztók száma felére mérséklődött – ők azonban rendszerint nem az absztinenciát, csupán még legálisnak számító stimulánsokat választottak.

Sárosi Péter szerint „nincs ezüstgolyó-megoldás; olyan gyors reagálású és magas szinten nemzetközi jelenleg a drogpiac, hogy kurtítani és kontrollálni lehet a szerek terjedését, de megállítani nem”. Hozzátette: még ha a dizájnerdrogok el is tűnnének, további könnyen hozzáférhető illegális szerek – mint például külföldről beömlő extasy és kokain - akkor is ott lesznek. Angliai kutatások alapján a mefedron betiltása után a függők ott ezekhez, illetve a speedhez nyúltak. „Hiába tudod a kínálatot szabályozni, ugyanis amíg van kereslet, az meg fogja találni a maga forrásait” – mondta Sárosi.

A megoldás nyomában

A most elkészült, hamarosan a parlament elé kerülő drogstratégia nem kezeli külön az egyes szereket, az inkább egy szemléleti keretbe helyezi magát a drogfogyasztást. Dr. Szemelyácz szerint a stratégiában valóban felesleges lenne külön kitérni az egyes drogokra, de a „dizájner-jelenséggel”, illetve az ahhoz kapcsolódó szükséges internetes prevencióval érdemes lenne foglalkozni. A pszichiáter úgy látja, a probléma kezelését a megelőzéssel, az indirekt prevencióval kellene kezdeni. Kifejtette: a motiválatlan,„unatkozó, számítógép előtt ülő” fiatalok számára sokkal több programot kellene szervezni központilag, ahol részben a drogokról is kielégítő tájékoztatást kaphatnának.

A TASZ szakembere elmondta: az aktuális kormány drogpolitikai intézkedései és a kábítószer-trendek között nem érdemes kapcsolatot keresni. „Nem tudunk komoly befolyással lenni arra, hogy hányan próbálják ki ezeket a szereket, amire viszont nagy hatásunk lehet, az az, hogy mi történik azokkal a fiatalokkal, akik problémás szerhasználók” – jelentette ki Sárosi.

Folyt köv. 

Forrás: mandiner.hu - Bánlaki Dalma Stella  

  Elkészült a Nemzeti Drogstratégia, és bár hamarosan a kormány elé kerül, a szakma jelentős része még mindig nem ért egyet azzal. A TASZ szakértője szerint eleve a stratégiaalkotás folyamatának törvényessége is megkérdőjelezhető, bizonyos pontjai miatt pedig Strasbourgban végezheti az anyag. A Mandiner sorozatának első részéből kiderül, a magyar drogszakemberek más téren sem működnek együtt. 

Folytatása következik.

Forrás: mandiner.hu - Bánlaki Dalma Stella  

A közepesen fejlett országokban a halálozás elsődleges oka az alkohol, világszerte évente több áldozatot szed, mint az AIDS vagy a malária. A szakértők az alkohol globális szabályozását kérik az Egészségügyi Világszervezettől. Magyarország a 17. legtöbb alkoholt fogyasztó ország. 

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) statisztikái szerint az alkohol évente több mint 2,5 millió embert öl meg a világon, több áldozatot szed, mint az AIDS, a malária vagy a tbc.

A középesen fejlett országokban - amelyekben a világ népességének fele él - az alkohol az első számú egészségügyi kockázat, nagyobb a kockázata, mint az elhízásé, a mozgásszegény életmódé vagy a dohányzásé.

Az Egészségügyi Világszervezet a közelmúltban ajánlásokat is megfogalmazott arra nézve, hogy hogyan lehetne mérsékelni az alkohol okozta elhalálozások számát. A csekély hatású ajánlások helyett azonban ideje lenne kötelező érvényű jogszabályokat bevezetni - vetette fel Devi Sridhar, az angliai Oxford Egyetem egészségpolitikai szakértője a Nature tudományos folyóirat legutóbbi számában megjelent kommentárjában. 

A szakértő írásában úgy vélekedett, hogy a WHO-nak az alkoholfogyasztást globális szinten kellene szabályoznia, meghatározva többek között az alkoholfogyasztás engedélyezésének korhatárát, és a zéró tolerancia elvét kellene vallania az alkoholos állapotban történő vezetéssel kapcsolatban. A kommentár szerzője szerint a szabályozásnak az Egészségügyi Világszervezet 194 tagországában kötelező hatályúnak kellene lenni. A szakértő szerint a WHO-szabályozás arra késztetné az országokat, hogy szigorítsák alkoholfogyasztási törvényeiket, és hogy hatékonyabbak legyen e jogszabályok betartatásában.

Az alkoholfogyasztás mennyiségét száz százalékos etil-alkoholban szokás számolni, ily módon kiigazítva a különböző alkoholok eltérő szeszfokát. Egy liter 10 százalék alkoholtartalmú bor például 0,1 liter tiszta etil-alkoholnak felel meg. A magyarok  évente átlagosan 4,47 liter tiszta etil-alkoholt fogyasztanak, ez körülbelül 45 liter bornak felel meg.

Magyarország a 17. a legtöbb alkoholt fogyasztó országok listáján

Az Egészségügyi Világszervezet összesített alkoholfogyasztási listájának első tíz helyén az európai országok többségben vannak. Ugyan a legtöbb alkoholt fogyasztó ország Uganda, ahol 19,47 liter tiszta alkohol fogy el fejenként a 15 évesnél idősebb népesség körében. Tíz százalékos borra átszámítva ez 195 liter bort jelent, azaz személyenként körülbelül heti öt üveget (7dl-es üvegeket feltételezve). Ugandát Luxemburg (17,54 liter), Csehország (16,21 liter), Írország (14,45 liter) és Moldova (13,88 liter) követi. Magyarország a 17. 11,92 liter tiszta alkohollal.

A túlzásba vitt alkoholfogyasztás ára a korai elhalálozás. A statisztikák szerint Oroszországban és a volt szovjet tagköztársaságokban minden ötödik ember halálát az alkohol okozza. Az alkoholfogyasztás ugyanis emeli a szív- és érrendszeri betegségek, a májcirrózis, valamint egyes daganattípusok kockázatát, továbbá az erőszakos cselekmények és a közlekedési balesetek valószínűségét.

Devi Sridhar érvelése szerint a WHO az egyetlen egészségügyi szervezet, amely globális, kötelező érvényű szabályozást dolgozhat ki a témában. A WHO 64 éves történetében erre kétszer volt példa: egyrészt, amikor létrehozták a különféle járványokat és egyes fertőző betegségeket regisztráló adatbázist; másrészt, amikor a világszervezet keretegyezményben kötelezte az országokat, hogy csökkentsék a dohánykeresletet valamint -kínálatot. A WHO egyébként 2010-ben már közzétett egy stratégiát az alkohol káros hatásainak csökkentésére.

"Az országok tudatában vannak a problémának, de csak néhányuk kötelezte el igazán a változtatás mellett: a probléma nem az egészségügyi minisztériumokkal van, hanem a pénzügyi, kereskedelmi tárcákkal, amelyeknél nem az egészségügyi szempontok az elsődlegesek" - nyilatkozta az Oxford Egyetem szakértője.

A Nature-ben közzétett kommentárban Sridhar úgy vélekedett, hogy a jelenlegi WHO ajánlás keretként működhet egy új nemzetközi alkoholszabályozási egyezményhez. Az egyezménynek olyan területekre is ki kell térnie, mint az alkoholreklámok szigorítása, az árképzés, illetve az alkoholos befolyásoltság alatti gépkocsivezetés elleni még szigorúbb fellépés.

Forrás: origo.hu 

  Kísérleti jelleggel, másfél évre 30 darab mobil vészjelzőt oszt ki a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NaNE) nevű civil szervezet bántalmazott nőknek. Ha újabb támadás éri őket, a készüléket aktiválva egy diszpécserközponthoz fut be a jelzés, akik értesítik a rendőrséget. Elsőként a IX. kerületben próbálják ki a GPS-szel ellátott vészjelzőket. A kapitányság vezetője szerint eddig is hatékonyan fel tudtak lépni a bántalmazókkal szemben, a NaNE vezetője szerint viszont jogszabály-módosításra és jelentős szemléletváltásra van szükség Magyarországon. A mobil vészjelző készülék bevezetéséről és a jelenlegi helyzetről Fuxreiter Róbert őrnagyot, a BRFK IX. kerületi kapitányságának vezetőjét és Tóth Györgyit, a NaNE vezetőjét kérdezte a hvg.hu. 

Technikai felszerelésekkel segítenek kísérleti jelleggel a rendszeresen, családjukban bántalmazott nőkön. A program a IX. kerületben indul el, mert - mint azt Fuxreiter Róbert őrnagy, kerületi kapitányságvezető a hvg.hu-nak elmondta, Ferencváros "demográfiailag sokszínű, sűrűn lakott kerület, jól reprezentálja a magyar lakosságot". A kapitány szerint egyébként rendőri szempontból "nagyon nehéz helyzet a családon belüli erőszak": sokszor a bántalmazott nem mer segítséget kérni, ami nagyban nehezíti a hatóságok dolgát. A rendőrség minden esetben igyekszik a bántalmazót távolabb vinni és olyan helyzetet teremteni, hogy a bántalmazott segítséget tudjon kérni.

Riasztás esetén megvizsgálják, történt-e bűncselekmény vagy szabálysértés, ha igen, van-e lehetőség eljárás indítására, a bántalmazó előállítására. Ha ilyen nem történt, de a jelek inzultusra utalnak, 72 órára megelőző távoltartási végzést lehet hozni. Az illetékes bíróság pedig később elrendelheti a távoltartás 30 nappal való meghosszabbítását, illetve megállapíthatja, milyen intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az eset ne ismétlődjön meg.

Fuxreiter Róbert szerint csupán az esetek töredékében fordul elő olyan, hogy ha távoltartási végzést hoznak valaki ellen, akkor a bántalmazó később visszamegy. Így elrettentő hatása van annak, ha valakivel szemben intézkednek. Ha az illető ezt követően mégis visszatér, akkor szabálysértést követ el, így ellene el lehet járni, amit a bíróság általában pénzbüntetéssel vagy más kényszerintézkedéssel sújt.

Mit tud a mobil vészjelző?

A IX. kerületben 2011-ben nyolc esetben kellett megelőző távoltartási végzést hozni, ami az őrnagy szerint nem kirívó arány. Az ügyek mögött "rossz házassági viszony állt". Éves szinten körülbelül 50 hívás fut be családon belüli erőszak ügyében. "Az új rendszer hatékonyabbá teszi munkánkat, mert a rendőrök olyan információk birtokában érkeznek a helyszínre, hogy pontosan hol történt a bántalmazás, mi történik a háttérben. Ha ugyanis a készülék bekapcsol, folyamatosan közvetíti a hangot a diszpécserközpontnak, hallják, mi történik, verik-e a bántalmazottat. Így aztán a közbeavatkozók tudják, mi fog rájuk várni, milyen intézkedéseket kell meghozniuk, és nem másodpercek alatt kell reagálni az adott helyzetre" - mondta lapunknak a rendőrkapitány.

A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NaNE) civil szervezet vezetője szerint a program "egy bizonyos szegmensben segít, ahol a legnagyobb tragédiák történhetnek". "Nyilván ez nem fedi le az összes párkapcsolati erőszakot, de megadja az esélyt. Mert ott, ahol ilyen szintű fenyegetettség van, a kilépés esélye sincs meg, ezen segíthet" - mondta a hvg.hu-nak Tóth Györgyi. Felgyorsítja az intézkedést, hogy nem a központi ügyeleten kell például magyarázkodni, hogy mi történt. A NaNE ugyanis előzetesen beszél azokkal, akik csatlakoznak a programhoz, feltárja a helyzetet, ezek az információk ott lesznek a diszpécsernél, aki ezeket az információkat is átadja a rendőröknek. "Kapnak egy extra eszközt azok a nők, akik nagy veszélyben lehetnek, akiknél várható, hogy azt belátható időn belül aktiválni fogják. Reménykedünk abban, hogy ha a dolog működik, és hatékonyabbá teszi az intézkedést, akkor ez ráirányítja ismét a figyelmet erre a jelenségre" - mondta Tóth Györgyi.

A hazai jogszabályi környezet sem segít a hatóságoknak az áldozatok védelmében Fotó: Fazekas István

A NaNE úgy látja, a rendőrség dolgát a jogszabályi környezet is megnehezíti. A hazai jogszabályi környezet ugyanis "egyáltalán nem ismeri el a párkapcsolati erőszak tényének valóságát". Tóth Györgyi szerint Magyarországon hiányzik az önálló, családon belüli erőszak tényállás; ezt az elmúlt 10 évben pártállástól függetlenül minden kormány és igazságügyi tárca visszautasította azzal, hogy a többi bűncselekmény lefedi. "A jogi környezet nem képes annak elismerésére, hogy ha valakinek a saját otthonában, a saját partnerétől rendszeresen könnyű testi sértést kell elszenvednie, az nem ugyanaz, mintha ezt egyszer teszi egy vadidegen ember. Ezeket az eseteket elszigetelt ügyekként látja a mai jogszabályi háttér" - mondta a NaNE vezetője a hvg.hu-nak.

A másik probléma Tóth szerint "egy attitűd, egy értékrendbeli probléma, ami az egész magyar társadalomra jellemző". "Van egy csendes többség, amelyik nem tartja elfogadhatónak a párkapcsolati erőszakot, de az ő szavuk a halkabb. És van egy kisebbség, azok az emberek, akik bántalmaznak épp valakit, vagy megtennék, ha lenne kit, az ő értékrendjük, ami egy áldozathibáztató értékrend, még mindig könnyebben képviselhető, mint amit mi képviselünk" - mondta a NaNE elnöke.

"Jó szándékú, segítőkész"

Tóth Györgyi szerint a rendőrség alapvetően jó szándékú és segítőkész, de amikor ebbe a programba belefogtak, ragaszkodtak ahhoz, hogy továbbképzést tartsanak a rendőröknek. Erre szavai szerint azért van szükség, mert ez nem a rendőrök egyéni felkészültségéről szól, hanem arról, hogy jelenleg az ő alapképzésükben mi szerepel és mi nem. "Nem sok, és az is áldozathibáztató szemléletű, a nemzetközi tapasztalatokat figyelembe nem vevő. Nem tanulják meg például, hogy egy súlyosan traumatizált személlyel hogyan beszéljenek. A rendőrök képzése során látom, hogy számukra frusztrációt okoz, hogy nem értik, mert nem tudnak róla, hogy egy súlyosan traumatizált ember viselkedése nem olyan lesz, mint akit éppen átvert egy internetes csaló. Külön kihívást jelent egy patriarchális társadalomban az is, hogy sokan gondolják: a bántalmazott nő biztos csinált valami rosszat, különben a férfi nem bánt volna vele így" - mondta.

Az egyik legnagyobb baj a látencia

További gond, hogy "hatalmas a látencia ebben a jelenségben". Az egyetlen reprezentatív felmérés a témában azt mutatta, hogy minden ötödik nőnek lesz egy olyan párkapcsolata az életében, amelyben őt fizikai erőszak is éri. Egy adott pillanatban minden tizedik nő van veszélyben, vagy volt veszélyben az elmúlt egy évben. Ehhez képest kevés ügy kerül a rendőrség látókörébe a NaNE szerint. "Egy budapesti kerületben készült egy felmérés arról egy héten keresztül, hogy hány hívás futott be ilyen ügyben, és hányból lett legalább egy papír. Ott is találtak egy 14-szeres látenciát" - mondta Tóth Györgyi.

Ennek oka lehet az is, hogy "a magyar eljárások sértettközpontúak, és ez a leggyengébb láncszem. Mindvégig veszélyben vannak az érintettek, és nem tudja őket a magyar rendszer hatékonyan megvédeni. Ha valaki feljelentést tesz, tanúskodik, ezzel további veszélynek teszi ki magát". Amerikában például a rendőröknek ezt úgy tanítják, hogy úgy kell eljárni, mintha az áldozatot megölték volna. A gyilkosságnál sem lehet csupán a tanúvallomásra hagyatkozni, hanem más bizonyítékokat kell begyűjteni. "Ha nagyon kiszolgáltatott sértettről van szó, ez lenne a helyes eljárás. Ehhez is pártpolitikai akarat kellene, mivel a kerületi rendőrök ezen nem tudnak változtatni. Optimista vagyok amiatt, hogy az ORFK felvállalta, hogy ezzel a problémával foglalkozni kell" - közölte Tóth Györgyi. 

Forrás: hvg.hu - Kapcsándi Dóra 

 "A kormány hadat üzent a fiataloknak", "Nyolc év börtön füvezésért". Ilyen és hasonló címekkel tálalták a lapok jogvédők, ifjúsággal foglalkozó szakemberek első reakcióit a Büntető törvénykönyv tervezett szigorítása kapcsán. A STOP Demetrovics Zsolt addiktológiai szakpszichológust kérdezte.

- A jogszabályok általában kevéssé hatnak a drogfogyasztási szokásokra - szögezi le mindjárt az elején Demetrovics Zsolt, az ELTE Addiktológiai Tanszéki Szakcsoportjának vezetője. Hozzáteszi: ebben mégis szeret hinni a politika, már csak azért is, mert a jogszabályok szigorítása látszólag nagyon olcsó megoldás. Ha ilyen egyszerű lenne, már rég megoldódott volna a drogprobléma a világon. 

A szakember rámutat: a legszigorúbb szabályozást alkalmazó országokban is van szerhasználat, vagyis a törvényi szabályozás nem túl hatékony megoldás a drogfogyasztás visszaszorítására. Ugyanakkor a törvényeknek van egy fontos kommunikációs értéke is: az aktuális hatalom üzenni próbálja a társadalomnak, hogy mit gondol a kábítószerek terjesztéséről és használóiról.

- Az igazán fontos az volna, hogy a törvény összhangban legyen a realitásokkal, mert ha nincs, akkor az üzenete sem ér semmit - folytatja Demetrovics. Mint mondja, a szigorú törvények legfeljebb azokat tántorítják el a drog kipróbálásától, akik amúgy sem lennének problémás szerhasználók. Azok a fiatalok, akik élményszerzés céljából a devianciával járó izgalmat is keresik, a szigorítás hatására még inkább kipróbálják a kábítószert.

A kormány részéről a Btk-szigorítás tervezete kapcsán gyakorta elhangzik: a gyakorlatban úgysem kerül sor súlyos szankciókra, valódi elzárásra, a drákói szabályok inkább elrettentésül szolgálnak. A pszichológus szerint, ha valamit nagyon tiltanak szavakkal, de a büntetés sosem következik be, azzal ellentétes hatás érhető el. - Ebből azt tanulja meg a fiatal, hogy a fenyegetések ellenére semmi nem történik - teszi hozzá.

A törvényi szigor akkor lenne hatásos, ha minden egyes esetben büntetés követné a törvényszegést. Erre viszont nincs kapacitása a hazai büntetés-végrehajtásnak, de annyi rendőr sincs az állományban, amennyi valamennyi szerfogyasztót tetten érhetné, egyszóval semmi realitása nincs a tervezett szabályozásnak. Másfelől semmi értelme nincs a fiatalok egyharmadát lesittelni.

- Ugye, senki sem gondolja komolyan, hogy azok a fiatalok, akik kipróbálják a marihuánát, olyan mértékben deviánsak, hogy börtönbe kell zárni őket? - teszi fel a költői kérdést Demetrovics Zsolt. Rámutat: ezeknek a fiataloknak a jelentős része teljesen átlagos ifjú, aki a mai ifjúsági kultúra részeként alkalmanként kipróbálja a füvezést. Ettől még rendesen tanul, sportol, éli a normális életét. Ha ezt a fiatalt börtönbe zárják, az nemcsak az ő életét töri derékba, kárt szenved a társadalom is.

Alapvető elv, hogy a törvényi szabályozás ne ártson nagyobbat, mint amekkora ártalmat csökkenteni akar. A pszichológus úgy véli, a mostani Btk-tervezet minden jó szándéka ellenére többet ártana, mint használna. - Egy várhatóan rendkívül megszorító környezetben rejtetté válik a probléma, így kevésbé lesz hatékony a prevenció, nehezebben jutnak el a segítők a problémás szerhasználókhoz - mondja Demetrovics. A hatósági fenyegetettség miatt nehezebben hívnak orvost egy túladagolt beteghez.

Hogy a jelenlegi szigorú szabályozást egy még szigorúbbal fejel meg a hatalom a drogfogyasztás vonatkozásában, azt kívánja üzenni, hogy nem ért egyet a kábítószer-használat semmilyen formájával, és az ellen tűzzel-vassal fellép. Ennek az üzenetnek a hitelességét a szakértő szerint jelentősen aláássa, hogy ugyanakkor az alkoholfogyasztást illetően megengedő, mi több, támogató a kormány üzenete. Elég, ha borkultúra nemzeti tradícióira vonatkozó kommunikációjára, vagy a pálinkafőzés liberalizálására utalunk. A fiatal marihuánát szívó, röhögcsélő társai mellett látja alkoholista családtagja részeg randalírozását is, és nem érti az egészet.

Demetrovics Zsolt szerint a szakma ki fogja fejteni álláspontját a Btk-tervezet vonatkozó fejezetei kapcsán. Hogy a kormány figyelembe veszi-e az észrevételeit, egyelőre megjósolhatatlan.

Forrás: stop.hu - Bencsik Gyula   

„Hazudik, aki azt mondja, hogy heroinozni nem jó érzés. Jó lehet leugrani egy háztetőről, jó lehet zuhanni, csakhogy ott a leérkezés. A heroinos ejtőernyője pedig legtöbbször nem nyílik ki."

Kedves Kollégák !

Az ADDICTUS Műhely legközelebbi összejövetelét 2012. február 28-án, kedden,  délelőtt 10 órától tartja.  

Kezdés:

Intézményi referenseknek 10 órától, egyéb érdeklődőknek  11 órától

Helyszín: „Dózsa Szoc. Büfé” 

1134 Budapest, Dózsa György út 152.

Dizájner drogok

Előadó: Dávid Ferenc

 a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány prevenciós munkacsoportjának koordinátora

Elkezdték az agresszív magatartást tanúsító pszichiátriai betegek tartós gondozását biztosító speciális intézet létrehozásának tervezését - közölte az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala csütörtökön. Szabó Máté ombudsman tavaly novemberi jelentésében írta azt, hogy a hatályos jogszabályok nem adnak egyértelmű iránymutatást ahhoz, melyik intézménynek kell huzamosabb időn át gondoznia a súlyosan agresszív pszichiátriai betegeket, és egyáltalán meddig tartson a kötelező intézeti gyógykezelésük. 

A biztos megállapította: nincs olyan intézmény az országban, amely alkalmas volna arra, hogy az agresszív pszichiátriai betegeket szükség esetén életük végéig gondozza. Bármikor előfordulhat, hogy egy beteg akár súlyosan is bántalmazza a családtagjait vagy másokat - mutatott rá.

Az ombudsmani hivatal közleménye szerint Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter válaszában arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy a pszichiátriai szakma bevonásával megindult egy speciális, magas biztonsági fokozatú egység létrehozásának megtervezése. Ebben az intézményben azokat a pszichiátriai betegeket helyeznék el, akik magatartásuk miatt sem otthonukban, sem pszichiátriai betegek otthonában nem láthatók el. A miniszter arról is értesítette a biztost, hogy a kötelező intézeti gyógykezelésre vonatkozó szabályozás felülvizsgálata is tart.

Mint a közleményben olvasható, Szabó Máté üdvözölte az általa kifogásolt jogszabályi rendelkezések vizsgálatát. Egyúttal azt is jelezte, hogy a megfelelő biztonságú részleg létrehozása sürgős feladat. A speciális intézményi ellátás hiánya ugyanis az állampolgárok nagyobb csoportját érinti: a hosszú távú gondozást igénylő pszichiátriai betegeken kívül a gondozásukra képtelen családokat és a szociális otthonok dolgozóit is.

Ebben a véleményében a biztost megerősítette a sok panasz is, melyek szerint a bejelentők pszichiátriai betegségben szenvedő hozzátartozójának agresszív magatartása sokszor veszélyezteti a család többi tagjának életét, testi épségét. Szabó Máté a közleményben utalt egy szombati esetre is: a főváros XXI. kerületében egy házaspár kért rendőri segítséget, mert 31 éves fiuk hirtelen dührohamában összetörte a lakás bútorzatát, és a szülőket is bántalmazta.

Forrás: hvg.hu 

Egy heroinista naplója (Ben: A Heroin Addict's Diary) from buzase on Vimeo.

Ben Rogers egy tipikus középosztálybeli családban nőtt föl. Iskolás korában kórista volt, szerette a családi nyaralásokat, és imádott krikettezni. Ez az idill szép lassan rémálommá változott, ahogyan Ben a gimnáziumi évei alatt rászokott, először az alkoholra,...

 Félelemben él volt barátja, férje vagy esetleg jelenlegi párja fenyegetései miatt? Bántalmazás áldozata lett, nem tudja kihez forduljon? A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) és a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) új rendszert vezetett be. Egy gyufás-skatulya méretű vészjelző telefon segítségével a bántalmazott nő azonnali segítséget kap. A 35 millió forintba kerülő új rendszer mérföldkő lehet a nőkkel szembeni erőszak ellen. 

Szerdán sajtótájékoztató keretében Fuxreiter Róbert kilencedik kerületi rendőr őrnagy és Tóth Györgyi a NANE elnöke arról tájékoztattak: sikerült a Vodafone-nal együttműködési megállapodást kötni, amely segítségével egy új, mobiltelefon-szerű készüléket kaphatnak a bántalmazott nők. 

Tóth Györgyi elmondta: az egyesület '94 óta foglalkozik gyermekbántalmazással, nők elleni erőszakkal és úgy érzi, az új program nagy segítség lehet a bajba jutottak számára. Hozzátette: az Angliában most bevezetésre kerülő és a Spanyolországban már 7 éve jól működő rendszer a rendőrség bevonása nélkül nem jöhetett volna létre. Az egyelőre csak a kilencedik kerületben, egy évig kísérleti jelleggel működő telefonok GPS-sel és hangfelvevő technikával vannak ellátva. „A helyi rendőrség, valamint a NANE dönti el, ki az, aki megkaphatja az alanyi jogon járó készüléket, és a beépített helymeghatározó segítségével közelebb hozhatja magához a segítséget.”

Tóth Györgyi szerint az, hogy a készülék hangfelvételre is alkalmas, azért nagy dolog, mert így a rendőrök pontos képet kapnak arról, hogy mi történik a hívás érkezésekor, így tudják, mire számíthatnak, ha kiérkeznek a helyszínre. 

Fuxreiter Róbert arról tájékoztatott: a kis gyufásskatulya méretű, vezeték nélküli telefonok riasztó gombjának megnyomását követően a hívás egy biztonsági szolgálathoz fut be, ahol a diszpécser csak akkor szól bele a telefonba, ha a bántalmazott már belebeszélt. Tóth Györgyi ehhez hozzáfűzte: „Ez azért fontos, hogy életveszélyes, vagy súlyos helyzetekben, amikor a bántalmazott esetleg próbál elbújni az őt támadó ember elől, ne kerüljön még nagyobb veszélybe.” Fuxreiter elmondta: a biztonsági szolgálat a megszerzett információkkal együtt jelzi a rendőrségnek a problémát, akik az átkapcsolt hívást prioritásként kezelik, és mihamarabb a helyszínre sietnek. 

Az őrnagy arról is beszélt: annak, hogy ez a program a kilencedik kerületben kezdődött, különösebb oka nincs. A kerület sokszínű, mindenféle nép-, és kulturális csoport megjelenik itt, ezért talán jó reprezentatív minta lehet a későbbiekben. A rendőr kifejtette: a rendszerrel kapcsolatos oktatások már megtörténtek, a rászorulókat a helyi rendőrökön, illetve a NANE egyesületén keresztül választják ki. Az őrnagy kiemelte: a három hete indult program során idáig 6 nyilatkozat érkezett hozzájuk, amelyben olyan bántalmazottak töltötték ki a 'kérdőíveket', akik élnének az új lehetőséggel. 

A NANE elnöke kiemelte: egy 10 milliós lélekszámú országban, mint amilyen hazánk is, nagyjából 120 milliárd forintba kerül az, hogy nem lépnek fel hatékonyan a nők elleni erőszak ellen.

Az OrientPress Hírügynökségnek Tóth Györgyi úgy nyilatkozott: a másfél éves kísérleti időszakra 30 telefon áll rendelkezésükre, ezalatt kiderül, elég-e ez a mennyiség. Kiemelte: azért volt szükség egy biztonsági szolgálat bevonására is, mert a magyar rendőrségnek nincs meg a megfelelő technikája ilyen vészhívások lebonyolításához. 

„Az új program persze csak egy apró láncszem egy hosszú folyamatban, amely során a nők elleni erőszakot igyekszünk kivédeni. A program segítségével pedig még inkább ráirányítjuk a figyelmet a problémára”- vélekedett Tóth, aki hozzáfűzte: „Magyarországon minden tizedik nő, első sorban a 16-25 éves korosztályból bántalmazás áldozata lesz.'

Tóth Györgyi úgy fogalmazott: sok esetben nem jó az, hogy ilyen készülékkel rendelkezik a bántalmazott nő, mert ha támadója megtalálja, súlyosabb következményekkel számolhat, ezért fontos, hogy jól meghatározzuk azok körét, akik ilyen telefont kapnak. Tóth kiemelte: a férfiak általában 30 bűncselekményt követnek el, mielőtt a bántalmazott nők a rendőrséghez fordulnak. Fontos, hogy a nő saját maga is akarjon jelentkezni a programra, hiszen csak így tudunk segíteni” - zárta szavait az egyesület elnöke. 

A Vodafone képviselője, Nyilas Orsolya arról tájékoztatta hírügynökségünket, hogy az új rendszer 35 millió forintba kerül.

Németh Andrea

Forrás: OrientPress Hírügynökség

Tizenöt év szerhasználat, kezdetben sok „enyém a világ, ezt az érzést kerestem”-élménnyel, majd egyre durvább mélypontokkal, leépüléssel, kilátástalansággal, összeomlással. Hosszú évekkel később: egy teljes életet élő, józan függő, több éves segítői pályával, sok tanulással, tapasztalattal a háta mögött. Bajzáth Sándor – alias Bajzi – évekig dolgozott a komlói Leo Amici Alapítványnál, aminek saját felépülését is köszönheti, jelenleg is csoportot vezet a Magadért Alapítványnál, legfrissebb fejleményként pedig új munkatárs a Megálló Csoportnál. Kilenc éve és négy hónapja tiszta. Függőségről, tapasztalatokról, absztinenciáról és a megtett útról beszélgettünk.

Megálló: „Függő személyiségként” határozod meg magad. Tényleg létezik ilyen?

Bajzi: Én hiszek ebben, igen. Visszagondolva a múltamra úgy látom, előbb voltam függő, mint droghasználó. A függő attitűdök – a nagyon egocentrikus világkép, a bizonytalanság, az önbizalomhiány és a megfelelni akarás kusza elegye már azelőtt is dolgozott bennem – 12-13 éves fejjel például többször is előfordult, hogy iszonyatosan bezabáltam, majd hánytattam magam. Nem voltam rendben a testemmel, magammal, semmivel. Mikor elkezdtünk inni a gimnáziumban, az első pillanattól nem volt megállás, határ. Az érettségi után pedig jöttek a drogok: eleinte ópiát származékok, morfium, máktea, később heroin, kokain. Mindig volt valami, amitől függtem.

Megálló: A magabiztosság, az önbizalom helyreállítása nem gyógyítja a függőséget?

Bajzi: Önbizalom, magabiztosság, helyreállt önértékelés persze szükségeltetik a felépüléshez, de ez még önmagában nem elég. Az „én tudom a legjobban”-hozzáállás párszor már majdnem a halál küszöbére juttatott. El kellett fogadnom, hogy sokszor a nálam tapasztaltabbak jobban tudják, mi a jó nekem, és nem kell, hogy mindig nálam legyen a kontroll. Másrészről pedig, ha nem lennék függő, akkor tudnék „csak két sört” inni, de nem megy, ha ráérzek az ízére, végem van. Amikor eljöttem Komlóról, én még heroinistának vallottam magam, nem függőnek. NA-ban (Narcotics Anonymous – a szerk.) fölolvasták ugyan, hogy az alkohol is drog, de én csak elkezdtem játszani a tűzzel és bulikban megittam egy-egy sört. Aztán kettőt. Végül tizenkettőt. Ebben is eljött a mélypont: egy brutális berúgás után bármit képes lettem volna bevenni (akár heroint is), csak hogy csökkentsem a fájdalmat. Nagyon fontos tapasztalat volt: beismertem, hogy nekem ez így nem megy és innentől soha nem kérdőjeleztem meg többé. Megmondom őszintén, így könnyű nem innom. Figyelek magamra, de a függőségem már nem mindennapos, vérre menő harc.

Megálló: Tizenöt év nagyon hosszú idő. Gondolom, ez idő alatt több mélypontot is átéltél.

Bajzi: Rengeteget. Számtalanszor megfogadtam, hogy leállok, csak még utoljára kell valami anyag, hogy jobban legyek. Mindig véresen komolyan gondoltam, hogy abbahagyom, egészen a következő szúrásig. Azzal is áltattam magam, hogy majd „okosan” fogom csinálni, csak hétvégente, munka, sport mellett, meg ilyenek. Mondanom sem kell, nem működött. El kellett jutnom az igazi mélypontra.

Megálló: Ez mikor jött el?

Bajzi: 1998 szeptemberében mentem le Komlóra. Az ezt megelőző nyár rettenetes volt. Anyáméknál, a nyaralójukban töltöttem. Fenntartó metadon kezelésen voltam ekkor már hetedik éve, úgyhogy hetente behoztak kocsival a városba az adagomért, amit én egyből eladtam és vettem egy csomó mákot, kokaint, heroint. Vegetáltam. Soha életemben nem voltam még olyan szomorú. Egy szép ház, előttünk tavak, teniszpálya… Én meg csak ültem ott, néztem, hogy az emberek jól érzik magukat. Volt bennem valami hihetetlen vágyakozás és fájdalom, hogy közéjük szeretnék tartozni, mégsem vagyok rá képes. Anyám folyton szekált, közben meg literszám főzte nekem a mákteát, adta a Noxyront. Ellentmondásos, kettős, szörnyű helyzet volt.

Megálló: Mi mozdított ki ebből az állapotból?

Bajzi: Megkeresett az a lány, akivel elkezdtem drogozni. Velem álmodott és álmában meghaltam. Akkor már 7-8 éve tiszta volt, a Leo Amici Alapítványnál épült fel. Ő szúrta nekem az első adagot és félelmetes sorsszerűséggel vele is zárult be a kör. Azt hiszem, akkor egész nap beszélt hozzám. Láttam rajta, hogy kétségbe van esve, ő, aki azért látott már néhány durva dolgot! A kétségbeesését látni olyan volt, mintha kitisztulva belenéztem volna egy tükörbe és megláttam volna benne magam: a nadrágomat, amiben az utcán jártam, miközben észre sem vettem, hogy tiszta szakadt és csurom vér, a fekélyeimet, sebeimet, a tetőtől-talpig agyonszúrkált testemet, azt, hogy már semmilyen anyag nem jön be, és olyan szinten vagyok büdös, fáradt, éhes, lepattant, magányos, hogy nem lehet elviselni. A megfelelő ember, a megfelelő időben a megfelelő dolgot mondta, végre bejutott az üzenet. Ez volt az a „vagy megragadom a lehetőséget, vagy meghalok”-pillanat. Kezembe adta a telefont és jelentkeztem Komlóra.

Megálló: Mi jelentette a legnagyobb segítséget a felépülésedben?

Bajzi: Talán a rengeteg „nem”. Én mindig a saját fejem után akartam menni, de az élet nem ilyen. És a terápia sem. Minden alól ki akartam bújni, el akartam menekülni, de nem hagyták. Lábra se tudtam állni, mégis mindenhova magukkal cipeltek, ha foci volt, letettek a fűbe a pálya mellé, betakartak. Csak feküdtem, rettenetes állapotban voltam, de a többiekkel kellett lennem és kész. Ott mindenki átment ezen, így még csak azt se mondhattam, hogy jobban szenvedek, mint bárki más.

Megálló: Mikor érezted először azt, hogy működőképes lesz a „tiszta” életed?

Bajzi: Elég rég ott voltam már Komlón, amikor először éreztem így. Az elején még azt gondoltam, hogy nekem ez biztos nem fog összejönni, hiszen én vagyok a világ legnagyobb drogosa. De egyre-másra jöttek vissza az emberek, akiken láttam, hogy megy nekik. Egy idő után kialakult bennem egyfajta dac is, hogy ha másnak sikerült, akkor nehogy már pont nekem ne. Végül nyerésre kódolva jöttem el.

Megálló: A terápia után mik voltak számodra a legnagyobb élmények, kihívások, tapasztalatok?

Bajzi: Minden új volt. Munkahelyem lett, számítógépet kellett kezelnem, autóba kellett ülnöm, be kellett fizetnem a számláimat, húsz éve nem csajoztam, nem voltam nővel józanul. Mindentől paráztam, aztán sorban elkezdtek jönni a sikerélmények, ezt is, azt is meg tudtam oldani. Sokkoló, de fontos tapasztalat volt, hogy a terápia után az első fizetésem negyvenvalahányezer forint volt: ennyit anno egy nap elköltöttem anyagra. Időközben végigcsináltam az egy éves Interferon-kezelést a Hepatitis-C fertőzésem miatt. A felépülésem talán legfontosabb állomása pedig a szülőkről való anyagi és érzelmi leválás: felnőtté válás volt. Eleinte mindent kényszeresen csináltam, hihetetlen mennyiségű edzés, hihetetlen mennyiségű nő, azt se tudtam, kinek mit írtam, kivel mit beszéltem meg. Sorban jöttek a nem szer-függőségek. Kényszeresen jól akartam érezni magam, nem tudtam elfogadni, hogy az életben vannak jó és rossz dolgok. Mostanra megtanultam kezelni ezeket, észrevenni az apró örömöket és jobban odafigyelni másokra is. Ha pedig valami problémám van, tudok kihez fordulni, önsegítő közösségben tudok beszélni az érzéseimről.

Megálló: Sorsszerűnek érzed azt, hogy segítő lettél?

Bajzi: Igen. Nem terveztem, egyszerűen csak így alakult, az előéletemből kifolyólag. Rengeteg emberrel voltam kapcsolatban, sokan óhatatlanul megtaláltak. Aztán egyszercsak ez lett a rengeteg telefonívásból. Hozott anyagból dolgozom, de képeztem is magam: elvégeztem az ELTE-n a szociális munkás szakot és persze nagyon sokat tanultam a Leo Amici Alapítványnál is.

Megálló: Mi jelent számodra kihívást a Megállóban?

Bajzi: Komlón a Megállóhoz képest minden nagyon sarkos, szabályozott, annak is kell lennie. Ez már egy másik, szabadabb közeg, itt minden folyékonyabb, mások a keretek. Ezt nem volt könnyű megszoknom az első időkben. Szerettem a régi munkámat, de most mindenesetre nagyon örülök, hogy valami új kezdődik és itt vagyok. Ez önmagában is kihívás.

Forrás: stopgroup.hu 

 Március elsejével életbe lép a C-lista, amely a szakemberek szerint pozitív hír. Azzal viszont többen nem értenek egyet, hogy a Btk.-ban tovább szigorítanák a drogfogyasztást.

 Március elsejével lép életbe a sokat emlegetett C-lista. Ez tartalmazza a bódító készítmények törzsképleteit és azok variánsait is. Így megszűnhet az a gyakorlat, hogy miután betiltanak egy-egy kábítószert, az előállítók a droglaborban kis módosítással újra legálissá és piacképessé teszik. Aki mégis megteszi, börtönbe kerülhet. A rendelettől a fiatalkorúak drogfogyasztásának visszaesését várják. Az elmúlt hetekben halálos áldozata is volt az úgynevezett dizájner drogoknak. 

A márciustól induló C-lista már a bódító készítmények törzsképletei mellett azok variánsait is tartalmazza, tehát a kis módosítással korábban ismételten legálissá tett szereket is azonnal letiltja. A C-listás szerek árusításáért 2-3 év jár, de aki iskolában vagy környékén teszi, az 5-8 év börtönt is kaphat. A közben megjelenő új szerek pedig már 1-2 héten belül felkerülnek a tiltólistára. 

Zacher szerint "visszaszorulhat a pofátlan internetes kereskedelem"

Zacher Gábor toxikológus főorvos a Közbeszédben elmondta: a C-listának köszönhetően véleménye szerint visszaszorul majd a droghasználat. A főorvos szerint eddig ugyan döcögős volt a boltok bezárása, ami innentől kezdve könnyebb lesz. Zacher szerint a pofátlan internetes kereskedelem is biztosan vissza fog szorulni. Mint mondta: „ezentúl sokkal többet kell majd talpalni, hogy az ember cucchoz jusson, és már nem az lesz, hogy otthon feltett lábbal kettőt nyomnak a gépen és házhoz jön a drog.” 

Bilkei és Zacher szerint nem megoldás a Btk. további szigorítása

Arra a felvetésre, hogy a Büntető Törvénykönyvben tovább szigorítanák a drogfogyasztást (például, 2-8 évig terjedő börtön járna egy füves cigi elszívásáért), Bilkei Pál kriminálpszichológus elmondta: Magyarországon százezerre tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik fogyasztottak már valamilyen szert. Bilkei szerint büntetés helyett segíteni kellene a fiatalokat abban, hogy a drogok csábításának ellen tudjanak állni. Hozzátette: akik árulják a drogot, azokat pedig meg kell büntetni.

A toxikológus a megelőzés fontosságáról beszélt

Zacher Gábor sem ért egyet a büntetési tételek emelésével. Mint mondta: „messzemenőkig nem értek egyet a büntetés szigorításával, azt gondolom, hogy a megelőzés szerepe a legfontosabb”. A toxikológus kifejtette: a gyerek áll szemben a dílerekkel, s neki kell tudni nemet mondani. Arra kell felkészíteni, hogy valóban nemet tudjon mondani. „Lesz olyan, aki ki fogja próbálni, lesz, aki függő lesz, és lesz, aki bele fog halni” – mondta. Hozzátette: a célunk csak az lehet, hogy a gyereknek olyan értékrendszere legyen, hogy merjen nemet mondani és ők maguk jöjjenek rá arra, hogy a szerhasználat megváltoztat, s ezt csak úgy lehet elkerülni, ha nem nyúlnak a drogokhoz – közölte a szakember.

Bilkei: a család szerepe a legfontosabb

Bilkei Pál hangsúlyozta: a családnak nagyon fontos szerepe van abban, hogy a gyerek ellen tud-e állni a drogok kísértésének. A kriminálpszichológus szerint a legfontosabb az, hogy a gyerek biztonságban és jól érezze magát a családban, mert ha így van, akkor nem fog a droghoz nyúlni. A szakember továbbá az iskolai közösség fontosságát hangsúlyozta a Duna esti műsorában. Mindkét szakember egyetértett abban, hogy szigorúbb büntetési tételnek nem lesz visszatartó ereje.

Arra az újságírói felvetésre, mely szerint vannak akik attól tartanak, hogy a szigorítás miatt kevesebben mennek majd be a drogambulanciákra gyógyulni, Zacher Gábor elmondta: „alapvetően az egészségügyi ellátórendszerből nem szivároghat ki adat a hatóságok felé. Oda azért jönnek, hogy segítséget kérjenek”. 

 A szerelembe esés megviselheti egész testünket: szívünk rohan, gyomrunk csomóban, érzelmi hullámvasútba kerülünk, egyik percben eszelősen boldogok vagyunk, hogy a következő percben ezt felváltsa a szorongás és kétségbeesés. Kutatások szerint mindezeket az erőteljes változásokat agyunknak köszönhetjük.

Egy tanulmányban mágneses rezonanciás képalkotó berendezéssel vizsgálták meg tíz nő és hét férfi agyát, akik mindannyian mélyen szerelmesnek vallották magukat. Kapcsolatuk hossza egy hónap és legfeljebb két év között volt az agyi szkennelés idején.

Az alanyoknak szerelmükről és egy hozzá nagyon hasonló személyről mutattak képeket a tesztben. Kedvesük fotóját látva a szerelmesek agyának azon részeiben jelentkezett aktivitás, amelyek a motivációval és a jutalmazással vannak kapcsolatban. 

„Az intenzív, szenvedélyes szerelem ugyanazt a rendszert használja az agyban, amely akkor aktiválódik, amikor valaki drogfüggővé válik" – magyarázta a LiveScience-nak Arthur Aron pszichológus, a New York-i Állami Egyetem munkatársa, a tanulmány társszerzője.

Szakértők szerint a romantikus szerelem az egyik legerőteljesebb érzés. Az emberi agy arra van huzalozva, hogy társat keressen magának, ezért erősen motiváltak vagyunk abban, hogy megnyerjük a kiszemelt személyt párunknak. Időnként a szélsőségektől sem riadunk vissza, csak hogy figyelmét és vonzalmát megszerezzük.

Erős vágyat kelt

„Boldog lehet valaki, amikor szerelmes, de szoronghat is. A másik személy egy célt testesít meg az illető életében" – idézte fel Lucy Brown, a New York-i Albert Einstein Orvosi Egyetem kutatója, Aron társszerzője. Mint hangsúlyozta, az agy jutalomközpontja alapvetően fontos a túléléshez, hiszen segít annak felismerésében, mikor jó nekünk valami. Az a hajtóerő, hogy jól érezzük magunkat szerelmünk közelében, akár erősebb is lehet, mint a szexuális hajtóerő – tette hozzá Brown.

Amikor elnyerjük a vágyott személy szerelmét, halványulhat a szerelem intenzitása, ám Aron szerint ez nem törvényszerű. Egy másik tanulmányában olyan férfiak és nők agyát vizsgálta MRI-vel, akik átlagosan már 21 éve házasok voltak, és úgy találta, hogy még mindig jelentkezett a szerelemre jellemző intenzív agyi aktivitás. A tartósan szerelmes önkéntesek mindegyikének agyában aktiválódtak azok a területek, amelyek a friss szerelmeseknél, de más területek is, így a kötődéshez és a jutalommal való megelégedettséghez kapcsolható területek.

„A legtöbb embernél a szokványos minta az, hogy a szenvedélyes szerelem intenzitása csökken, de növekszik a kötődés erőssége" – mondta Aron. Ez a kötődés teszi lehetővé, hogy a párok együtt maradhassanak, gyerekeket vállaljanak, akiket fel is nevelnek. „A legtöbb emlős nem neveli közösen a gyerekeit, de az ember igen" – hangsúlyozta Aron, hozzátéve, hogy a tartósan fennmaradó szerelem már nem jelent olyan kínzó vágyat, mint a kezdődő. 

Forrás: index.hu 

Múlt héten adta hírül a Társaság a Szabadságjogokért, hogy Európa legszigorúbb drog- és büntetőjogi szabályozását vezetnék be hazánkban, amelynek részeként már egy füves cigi továbbadásáért is súlyos büntetés járhatna. A törvényi előterjesztés 4 fő pontja (birtoklás, terjesztés: 2-8 évig büntetendő, az elterelés lehetőségének korlátozása 2 évre, és együttműködés a dealerek feladásával, drogreklám) közül én most csak azzal szeretnék foglalkozni, hogy 2-8 évig terjedő büntetést lehet kapni kábítószer-birtoklásért, átnyújtásért és kínálásért is. Vagyis ugyanaz a büntetés fog járni, mint amikor valaki kereskedik a kábítószerrel. Mit jelent ez szakmai szempontból? 

A legnagyobb probléma ott van, hogy a törvény nem tesz különbséget a kábítószerek különféle fajtái között és mint tudjuk, a legpopulárisabb illegális szerek hazánkban a marihuána és a dizájner drogok. A dizájner drogok előállítása követhetetlen, de a kormány az előállításhoz szükséges prekurzorokat, vegyületcsoportokat tavasszal fogja tiltólistára tenni. Ami a BTK-módosítás miatt növelni fogja az illegális szerek használóinak a számát, azaz a büntethető fiatalok számát is. A marihuána és a dizájner drogok gyakori használata ugyanis leginkább a 14-24 éves korosztályra jellemző. Ha 14-18 éves korcsoportba tartozik az a fiatal, akit a rendőrség elfog, akkor őt még nem lehet börtönbe zárni, azonban alig van hazánkban talán 2 olyan szolgáltató, aki kifejezetten kamaszokat tudna ellátni, kezelésbe venni.

 
A nagy kérdés számomra, hogy mi lesz ezekkel a fiatalokkal, hová fognak kerülni, milyen büntetést fognak kapni? Több mint valószínű, hogy nem jutnak majd el kezelőhelyekre (mivel egész egyszerűen még nem létezik a korosztályuknak megfelelő létesítmény), hanem még tovább fognak csúszni a lejtőn. Valószínűleg a fiatalkorúak valamely „nagyszerű” intézetébe utalják őket, így bekerülnek a gyermekvédelmi rendszerbe, ami egyenes út a kriminalizálódás felé. 18 évesen, amikor elkapják őket mondjuk heroin-, vagy kokainhasználóként, már börtönbe mehetnek.

Természetesen a marihuánát a kamaszok társasági drogként használják, ugyanúgy, mint az alkoholt. Tehát ha egy cigarettát körbeadnak, akkor máris bűncselekményt követnek el és ha éppen egy 18 éves gimnazistáról van szó, akkor ő máris büntethetővé válhat.

Volt már hasonlóan szigorú drogtörvény, és akkor az volt a gyakorlati tapasztalat, hogy a rendőrségnek jóval fontosabb feladata is volt annál, mintsem hogy fiatalok életét tegye tönkre tudatosan. Lehet bízni abban, hogy nem a 14-18 éves korosztályra fognak rámenni. De egy fiatal, aki már a 20-24 éves korosztályba tartozik és rekreációs használó, kerülhet emiatt kellemetlen helyzetbe: ha a felsőoktatásban tanul, akkor például a karrierjének mondhat búcsút. Közben pedig köztudomású, hogy az egyetemi bulik nem csak alkoholban úsznak, hanem marihuána-felhőben is.

 
Amit ezzel el lehet érni a fiatalok körében, hogy paranoiddá válhatnak a tiltás okozta félelem miatt, amire a dizájner drogok – hatásuknak megfelelően - még egy jó nagy lapáttal rá is tudnak tenni. Tudjuk, hogy minden olyan dolog, amit tiltanak, nagyon vonzóvá válik. Hatványozottan igaz ez a fiatalokra, kamaszokra, akik keresik új, kiterjesztett határaikat és önmagukat, mert ebben az életszakaszukban természet adta tulajdonságuk, és feladatuk is a kíváncsiság.

A törvény tehát, ha ebben a formában megvalósul, nagy valószínűséggel nem azt éri el, amit szeretne. A fiatalok csak azért, mert a törvény mondja, nem fogják nem csinálni, hanem éppen ellenkezőleg, megpróbálják kijátszani a törvényt, bujkálnak, titkolóznak. Valamint, mivel még inkább félni fognak a lebukástól, a kezelésbe is sokkal később fognak bekerülni, így végső soron ismét emelkedni fog a fel nem derített, problémás drogfogyasztók száma.

Gelsei Bernadett
addiktológiai konzultáns

Képek:
graur razvan ionut / FreeDigitalPhotos.net
mack2happy / FreeDigitalPhotos.net

Forrás: harmonet.hu 

Véleményeztük a kormány tervezetét a dizájner drogok visszaszorítására - bár csak egy napot kaptunk rá...

 Interjú

„Rejtőzködőbbé és bizalmatlanabbá válnak”

Rácz József addiktológus az új drogtörvénytervezetről

A második Orbán-kormány Európa legszigorúbb drogtörvényére készül: ez derül ki abból a tervezetből, amelyet a héten küldtek szét szakmai szervezeteknek tanulmányozásra. A Kék Pont Drogkonzultációs Központ igazgatója szerint ha az előterjesztést ebben a formájában elfogadják, annak kizárólag káros következményei lesznek. 

narancs.hu: Európában volt példa az utóbbi időben arra, hogy a tervezetben olvashatóhoz hasonló mértékű szigorítás számottevő eredményt hozott volna?

Rácz József: Nem tudok róla, hogy lett volna ilyen. Az utóbbi időszakban Csehországban és Lengyelországban liberalizációs folyamat indult el ezen a területen, illetve szokták emlegetni Portugáliát is, ahol ugyanez történt még korábban, 2000 körül. Ezekben az országokban kevesebb a halálesetek, illetve a túladagolások száma, valamint többen kerülnek kezelésre, és a különböző fertőző betegségek által megbetegítettek száma is csökken. Olyan van persze, hogy egy-egy országban megváltoznak a hangsúlyok, de azok nem ilyen nagymértékű, a rendszer egészét érintő szigorítások.

narancs.hu: Az előterjesztés szerint a kábítószer átadását, mondjuk egy spangli körbekínálását 2-től 8 évig terjedő börtönnel sújtanák. Ön szerint nagyjából hány embert érinthet ez ma Magyarországon?

RJ: Több tízezer embert, és ennek jelentős része tizennyolc éven aluli – ami azt is jelenti, hogy ez így nem hajtható végre. Nincs az a bűnüldözői kapacitás, amely le tudná ezt fedni. Én úgy érzékelem, hogy inkább elriasztó hatásúnak szánt rendelkezés akar ez lenni. Holott az elrettentés eddig sehol nem járt mérhető sikerrel.

narancs.hu: Tapasztalatuk szerint hogyan változik meg a fogyasztók magatartása egy ilyen típusú rendelkezés után? Megváltozik-e egyáltalán?

RJ: Megváltozik, igen. Az 1999 utáni szigorítási hullám során is tapasztaltuk, hogy a fogyasztók egyrészt rejtőzködőbbekké válnak, másrészt nehezebben fordulnak szakmai segítséghez, mert sokkal nagyobb lesz a bizalmatlanság bennük a segítő intézményekkel szemben is.

narancs.hu: Mert attól félnek, hogy rájuk hívják a rendőröket.

RJ: Igen, ami persze nem valósul meg, de a bizalmatlanságot növeli ez a hit, miközben elég sokat kell foglalkozni azzal egy segítő kapcsolatban, hogy a bizalmat megalapozzuk vagy megerősítsük. De inkább az jellemző, hogy nem is keresnek segítséget.

Rácz József

Fotó: Németh Dániel

narancs.hu: A tervezet szerint három feltételnek kell megfelelnie ahhoz, hogy valaki az elterelést választhassa: fel kell tárnia a fogyasztás körülményeit, korábban nem folyhatott ellene kábítószerrel kapcsolatos eljárás, és két éven belül nem lehetett elterelésen. Tapasztalataik szerint van olyan drogbeteg, aki képes e három feltételnek egyszerre megfelelni?

RJ: A többség alkalmi marihuánahasználat miatt kerül be a rendszerbe, náluk ez teljesülhet. Akiket viszont igazán súlyosan érinteni fog, azok a függők, akik ellen többször indult már eljárás, és akik több elterelésben vettek részt, mert nem gyógyultak meg, hiszen egy függőtől nem lehet azt várni, hogy egyetlen elterelés, vagyis hat hónap alatt mondjuk egy tízéves függőségből meggyógyuljon. Az csak az egyik első lépés lehet. Ők ki fognak kerülni a kezelésből, és mennek helyette – a hivatalos elképzelés szerint – a börtönbe.

narancs.hu: A börtönök mennyire vannak felkészülve a drogfüggő elítéltekre?

RJ: A börtönökben vannak úgynevezett drogprevenciós körletek. Az utóbbi tíz évben a büntetés-végrehajtás próbált felkészülni erre a feladatra, de ezek a körletek nem érik el azt a szintet, hogy valódi gyógyításról beszélhessünk. Gyógyítás folyik az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben, az viszont nagyon kis kapacitású kórházi intézmény. Praktikusan a büntetés-végrehajtás intézményei nem alkalmasak gyógyításra, nem is azért hozták létre őket.

narancs.hu: Vagyis azt tapasztalják, hogy aki kijön a börtönből, az újra függő lesz?

RJ: Igen, ezt elég sokszor tapasztaljuk. Ahhoz, hogy valaki leszokjon, annak egy pszichológiai folyamaton kell végigmennie: van egy töprengési fázis, egy elszánási fázis, aztán döntést kell hoznia, és csak utána jöhet az elvonókezelés. Ha valaki börtönbe kerül, ezek a fázisok kimaradnak. Ha ott nem jut kábítószerhez, akkor nem kábítószerezik, de amint kijut, minden folytatódik tovább.

narancs.hu: A tervezet szerint az is büntetendő lenne, ha valaki nagy nyilvánosság előtt kábítószer-fogyasztásra buzdít. A TASZ szerint a megfogalmazás túlzott általánossága a józan érvelés lehetőségét is megnehezíti – például a prevenciós munka során. Ön szerint is valós veszély ez?

RJ: Lehet ilyen veszélye. Megszoktuk ugyanis, hogy a kábítószerekről szólván a veszélyekről, az ártalmakról is beszélünk, ami rendben is van, de ha bizonyos használói csoportokat akarunk megszólítani, akkor azt nem tudjuk megtenni, csakis így. Ott empatikusabb, semlegesebb stílusra van szükség, amit a tervezet szerint elvileg meg lehetne támadni azzal, hogy kiállás a drog mellett, miközben csupán másféle kommunikációról van szó.

narancs.hu: A rendőrökről tudható, hogy tehernek érzik a fogyasztókkal való bíbelődést, miközben persze eljárási kötelezettségük van. Akik önökhöz fordulnak, miről számolnak be: mostanában hogy viselkednek velük a rendőrök?

RJ: Azt tapasztaljuk, hogy nem igazán foglalkoznak a fogyasztókkal. Ha belebotlanak például füvezőkbe, akkor persze eljárást kell indítaniuk. De mi ezres nagyságrendben foglalkozunk injekciós droghasználókkal – a rendőrök egyáltalán nem foglalkoznak velük. Tudják, hogy kik ők és mit használnak, de reménytelen eseteknek tartják őket. A diszkórazziák is lecsökkentek, bár éppen az elmúlt hetekben hallottunk megint hasonló fellépésekről. Úgy látjuk, a rendőrség is rájött arra, hogy a fogyasztókkal  szemben ők nem tudnak eredményesen eljárni, miközben ez a munka rengeteg energiát leköt, adminisztratív terheket ró ki rájuk, és elvonja a figyelmet a fontosabb, súlyosabb bűncselekményekről. Az utóbbi időben már a rendőrség is inkább betegségkérdésként kezelte ezt a problémát, nem annyira büntetőjogiként.

narancs.hu: Előzetesen nem kérték ki a szakmai szervezetek véleményét, most azonban hozzá lehet szólni a tervezethez. Lát reményt arra, hogy a szakma ésszerű módosításokat érhessen el?

RJ: Bízom benne, hogy sikerül hozzá érveket előhozni. Fel lehet sorakoztatni a különböző országok tapasztalatait, ahol ez az út nem bizonyult hatékonynak, és rámutatni arra, hogy Magyarországon se várható, hogy hatékony lesz, sőt negatív következmények várhatók. Elég sok civil, egyházi és önkormányzati szervezet van, amely ebben a kérdésben el tudja mondani a véleményét, és remélem, el is mondja majd.

(A kormány új drogstratégiájának formálódásáról korábban írt cikkünk itt olvasható.) 

Forrás: magyarnarancs.hu 

  Bár ebben európai viszonylatban idáig is erősek voltunk, az eddigieknél is szigorúbban sújthat le a Btk. a drogfogyasztókra. Szakemberek attól tartanak, hogy a kábítószer-használók így még láthatatlanabbá válnak, ami magukra és a társadalomra nézve is veszélyes. A TASZ úgy számol, több százezer fiatalt kriminalizálhat az új törvény, az Országos Kriminológia Intézet szerint viszont hiányos erőforrásai miatt a rendőrség ezentúl sem fog több embert előállítani.

 A rendőrség ezentúl sem fog sokkal több embert előállítani kábítószeres ügyekben, mert nincs hozzá humán erőforrásuk, vagyis nem valószínű, hogy több százezer fiatalt kriminalizálna az új Btk.” – mondta a hvg.hu-nak Ritter Ildikó, az Országos Kriminológiai Intézet (OKI) Bűnözéskutatási Osztályának munkatársa arra reagálva, hogy a TASZ szerint esztelen szigort hozhat az új törvény azáltal, hogy az eddigi maximum 2 év helyett 2-8 év börtön fenyegeti a fogyasztót, ha drogot ad át.

„A korábbi tapasztalatokat figyelembe véve elképzelhető, hogy néhány hónapig erélyesebb lesz a rendőri fellépés, de ez nagy valószínűséggel lecseng majd. A rendőröknek sem az a céljuk, hogy gyerekeket nyomjanak a levesbe” – tette hozzá. A komolyabb fellépéshez az anyagi és tárgyi eszközöket is fejleszteni kéne, erre viszont Ritter szerint kicsi az esély: „Bár a kábítószeres eljárások valamelyest egyszerűsödhetnek, így is nagyon költségesek a szakértői vélemények miatt, a rendőrségnek pedig most is vannak tartozásai a szakértők felé.”

Spanglikommandó

Mivel az új Btk. szerint büntetendővé válna a kábítószer fogyasztására való eredménytelen rábírás és a nagy nyilvánosság előtti felhívás, ez gyakorlatilag szabad utat engedne egyrészt azoknak a diákoknak a kriminalizálásához, akik például egy osztálykiránduláson vagy egy házibulin körbekínálnak egy marihuánás cigit. Ha a rendőrség valóban komolyan venné, hogy füvező fiatalokat ellenőriz házibulikon, az „hatalmas bürokratikus és adminisztratív terhet és rengeteg plusz nyomozati munkát róna a rájuk, amit nagy valószínűséggel lehetetlen betartani, ezért ebben a formájában a tervezet csak riogatásra jó” – erősítette meg az OKI álláspontját Rácz József, a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia igazgatója.

Fotó: AP

A pszichiáter azt is hozzátette, hogy a marihuánás cigaretta társadalmi veszélyessége sokkal csekélyebb, mint például a dizájnerdrogoké, amelyeket egyre többen és egyre fiatalabban használnak, és amelyeknek a hatásáról és összetételéről szinte semmit sem tudunk. Szemelyácz János addiktológus szakorvos azt mondja, az új Btk.-nak így semmi értelme nincs, „néhány szerencsétlen lesz a kárvallottja”. „Nem hiszem, hogy tömegével lennének majd ilyen ügyek, de biztos lesznek majd, akik pórul járnak, bíróság elé kerülnek, aztán előzetesbe, kirúgják őket az iskolából, ezzel pedig helyrehozhatatlan károkat okoznak az életükben” – fejtette ki a szakember.

Ritter úgy véli, a kábítószerkérdéssel jelenleg az egészségügy és a büntetőjog sem tud mit kezdeni Magyarországon, utóbbi pedig eleve alkalmatlan a jelenség visszaszorítására, ez a terület ugyanis önmagában kriminálpolitikai eszközökkel nem kezelhető. „Egy törvény annyit ér, amennyit be lehet tartani belőle, egy betarthatatlan törvény viszont adott esetben jóval több kárt okozhat, mint maga a kábítószer-fogyasztás” – magyarázta az OKI szakértője.

A rejtőzködés bugyrai

A drogprevenció és terápia területén dolgozó szakemberek legnagyobb félelme, hogy a szigorodó Btk. fokozhatja a rejtőzködést a kábítószer-használók körében. Ma is nagyjából hat-hét év telik el addig, amíg egy függő segítséget kér, a szigorítás hatására azonban ez még inkább kitolódhat. „Minél később kér valaki segítséget, annál inkább fokozódik a droghasználat, a szenvedélybeteg annál rosszabb pszichés és szociális helyzetbe kerül, és annál több kárt okoz a társadalomnak is” – mondta a hvg.hu-nak Rácz József. A növekvő szigor a bizalmi kapcsolat kialakítását is nehezíti, így pedig a kliens könnyebben kiesik a terápiából. Szintén nem kívánt következmény lehet az, ami nyugatabbra például már megtörtént. „Amikor Németországban szigorították a kábítószer-használatra vonatkozó törvényeket, többszörösére nőtt a túladagolások és a droghasználathoz köthető halálesetek száma” – mondta a hvg.hu-nak Szemelyácz.

Fotó: Fülöp Máté

Sárosi Péter, a TASZ drogpolitikai szakértője szerint a törvénymódosítás az amúgy is kiszolgáltatott szenvedélybetegeket és rendszeres használókat sújtaná még jobban azáltal, hogy csak az az elkövető választhatná a büntetőeljárás alternatívájaként az elterelést, aki az elkövetés körülményeit a nyomozás során feltárja, két éven belül nem vett részt elterelésben, és más kábítószerrel visszaélés bűncselekmény elkövetése miatt sem folyt ellene eljárás.

Bár azt Rittel is elismeri, hogy a szenvedélybetegek negatívabb megítélés alá esnek az új tervezet szerint, mégsem tartja olyan kilátástalannak a helyzetüket. Azt mondja, két évbe nem is férne bele kettőnél több elterelés, aminek tapasztalatai szerint egyébként is csak egy pozitívuma van, hogy a fiatalok nem kerülnek börtönbe. Az OKI munkatársa úgy véli, az a legnagyobb gond az eltereléssel, hogy a jogalkotó csak a részvételt várja el, az eredményességet nem.

„Ha egy kábítószer-fogyasztó együttműködik a hatóságokkal és segít megtalálni a kábítószert átadó személyt, még elkerülheti, hogy rácsok mögé kerüljön. Ha pedig többszörös visszaesőkről van is szó, a bíró még mindig dönthet úgy, hogy börtön helyett elterelésre küldi a szenvedélybeteget” – magyarázta a hvg.hu-nak Rittel.

Nihil

Ha viszont egy visszaeső szenvedélybeteg elesik az elterelés lehetőségétől, és börtönbe kerül, akkor tovább csökken az esélye arra, hogy valóban tiszta legyen és visszailleszkedjen a társadalomba. „Bár a büntetés-végrehajtási intézetekben is vannak drogprevenciós körletek, ezek még nem olyan eredményesek. A szenvedélybeteg általában a börtönben leáll a szerhasználatról, de amikor kijön, ugyanúgy folytatja” – fejtette ki lapunknak Rácz. „A nihil olyan fokára jutnak el, hogy úgy érzik, nincs más lehetőségük, mint újrakezdeni” – egészítette ki Szemelyácz.

Azoknál pedig, akik nagyon fiatalon kerülnek be, a visszaesésre is sokkal nagyobb az esély. A fiatalok kriminalizálása – ha nem is ítélik el őket, csak előzetesben vannak – mérhetetlen nagy károkat okozhat, amit a jogalkotók nem mértek föl – magyarázta az addiktológus. „Magyarországon a büntetési tételek eddig is a legmagasabb kategóriába estek európai viszonylatban, az pedig félelmetes, hogy a jogalkotók csak az évek emelésében tudnak gondolkodni” – tette hozzá.

Megéri-e spiclinek lenni?

A módosítás szerint a kábítószer-fogyasztók büntetése korlátlanul enyhíthető, ha az elkövető segít megtalálni az átadó személyt. A TASZ szerint ennek beláthatatlan következményei lehetnek, a hazai ítélkezési gyakorlatban ugyanis most is gyakran előfordul, hogy a terjesztőket pusztán vallomás alapján büntetik meg, vagyis még akkor is elítélhetik, ha nem foglalnak le tőle kábítószert.

Fotó: MTI

„Tévképzet, hogy a fogyasztók ismerik a nagydílereket, ők csak kisdílereket ismernek” – mondta Rácz arra utalva, hogy ezzel a változtatással nem oldódna meg a probléma gyökere. Szemelyácz szerint ugyanakkor ez a megoldás még mindig támogathatóbb, mintha az egész kábítószeres társadalmat kriminalizálnák. Bár rossz konnotációja van annak, hogy valaki „spicliként” feladja valamelyik társát, ebben a változtatásban Rittel is lát pozitívumot. Amíg eddig egy kereskedő meggyanúsításához a fogyasztó ellen is eljárást kellett indítani, addig az új Btk.-ban erre már nem lenne szükség.

Forrás: hvg.hu - Tossenberger Adél  

A drog letételének, az eredeti élet visszaszerzésének (rehabilitáció) első lépése, hogy az illető beismerje magának a drogfüggőséget! 

Olvastam itt a Gépnarancson egy cikket, ami lelkesen támogatta a marihuána legalizálását.

Kíváncsivá tett, miként alakulhattak ki a könnyűnek mondott drogok körüli téves információk, a cikkhez hozzászóló marihuána fogyasztó miért ragaszkodnak foggal, körömmel, a marihuánával kapcsolatos tévképzeteikhez!

Tisztázzuk le, mi az a marihuána, milyen szervezetre káros anyagot tartalmaz, és hogyan károsítja az embert testileg, miként hat a gondolkodásra és hogyan változtatja meg az embert pszichésen (lelkileg), magyarul hosszútávon hogyan változik meg a marihuánát használó hangulata!

Az indiai vadkenderben (Cannabis Sativa) található a tetrahidrokannabinol (THC) nevű anyag, ami erős tudatmódosító. A cannabis növényben a legnagyobb THC tartalom a felső levelekben található! Mint minden drognak (méregnek), a testre gyakorolt hatása, így a cannabis esetében is a bevitt mennyiségtől függ!

A THC szervezetbe kerülésének egyik módja, hogy a marihuánát, vagyis a szárított cannabis levelet általában cigaretta formában, a füstjét beszívva (orális úton) a tüdőn keresztül kerül a véráramba.

Létezik más módja a bevitelnek, hiszen a Cannabis Sativa leveléből állítják elő egyebek között a hasist, vagy a hasis olajt, de ezekről most nem ejtek szót!

A marihuána szívásával a vérbe került THC kisebb mennyisége, 12-15 % elraktározódik a zsírba, egy másik része a vizelettel, verejtékkel és széklettel kiürül a szervezetből, egy része viszont megtámadva az idegrendszert okozza a különféle testi tüneteket!

A droghasználó ezeket a tüneteket a gátlásosság és a félénkség levetkőzése, a drog aktív hatása alatt egy jókedv vagy vidám hangulat kialakulásaként éli meg.

Valódi vagy hamis ez a jókedv?

A jókedvet általában egy adott élethelyzet hozza, jókedvű az ember, ha valami többet-jobbat kapott, mint amire számított. Mi történik, ha ezt a jókedvet megpróbáljuk mesterségesen vagy vegyi úton, vagyis droghasználattal előállítani?

A THC csökkenti a koncentráló képességet, a droghasználó gondolataiban felhőként eltakarja a korábbi ambícióit, gátlásait, félelmeit.

Lehetséges, hogy az adott pillanatban, a méregtől kapott jókedvvel kellemesen érzi magát, de miután a drog kiürült a szervezetéből, a gondolataiból, az emlékképekből ez a felhő nem tűnik el.

Ezért van, hogy a marihuána fogyasztóknál rendszeres a rövid távú memória romlása!

Mivel az elme az életben felmerülő problémák megoldásánál először a rövid távú memória emlékképeihez fordul, de ott csupán ködöt talál, úgy tűnhet, hogy a drogot fogyasztónak nehezebben megy az emlékezés, egyre lassabban jut el egy, akár egyszerű probléma megoldáshoz is.

Ez az alapja a THC miatt kialakult gondolati függőségnek, hiszen az illetőnek újra a droghoz kell nyúlnia, mert a lassú problémamegoldás újabb gátlásossághoz vezet, amit újra és újra oldania kell!

Visszatérve a testi tünetekhez, a hamis jókedv eltűnése után, mivel a THC kiégeti a vitaminokat és ásványi anyagok nagy részét az idegrendszerből a szervezet ezeket pótolja úgy, hogy saját magában hiányt okoz! Ezért alakul ki a marihuána fogyasztónál egyebek közöt például a fáradtság, levertség, amit a C-vitamin hiánya okoz!

Nézzük a hosszú távú problémákat:

Mivel a rendszeres drogfogyasztó a rövidtávú memória hiánya egyre látványosabb, és minden újabb vegyszeres vagy mesterséges „gátlás-oldás” egyre több homályos emlékképhez vezet, a drog fogyasztó elkezd egy visszahúzódó, magába forduló életet élni, kikerülni a mindennapi problémákat.

Eltávolodik a családjától, a barátaitól, egyre jobban elszigetelődik mindenkitől, extrém esetben apátiába is süllyedhet!

Visszatérve a témaindítóhoz, hogyan, miért alakulhatott ki a marihuánához kapcsolódó pozitív mítosz, csak egy dologra lehet következtetni: Ezeket az információkat maguk a használó találják ki, mivel ezekkel kísérelik meg saját maguknak, és akár a környezetüknek is igazolni a droghasználatot.

Miért veszélyes ez? A drog letételének, az eredeti élet visszaszerzésének (rehabilitáció) első lépése, hogy az illető beismerje magának a drogfüggőséget!

Ha ragaszkodik ahhoz a meséjéhez, hogy a drog nem veszélyes, nem elég hogy saját maga csúszik a lejtőn, esetleg zuhan a szakadékba, de széthintve a hamis információ másokat is magával ránthat! 

Forrás: gepnarancs.hu 

Engedélyezni kellene a marihuána fogyasztást. Miért? Azért, mert csak így lehet hatékonyan fellépni a veszélyes drogokkal szemben.

Egy drog legalizálásával küzdeni a drogok ellen? Őrült ellentmondásnak tűnhet azok számára, akik a kultúránkban kialakult előítéletek és a kapcsolódó szómágia hatása alatt állnak.

A szómágia alatt azt értem, hogy a marihuánát éppen úgy drognak nevezzük, mint például a nagyságrendekkel veszélyesebb heroint, kokaint vagy akár a designer drogokat, miközben például a szintén sokkal veszélyesebb alkoholt nem hívjuk drognak, ezért aztán nem is tekintjük tudatmódosító szernek. Miközben persze az, csak éppen társadalmilag elfogadott, sőt a fogyasztása elvárt (erre még visszatérek…).

Egy brit tudományos kutatás 2008-ban nyilvánosságra hozott eredménye szerint a fű kevésbé káros egészségügyi és társadalmi szempontból is, mint az alkohol vagy a cigaretta. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a marihuána nem káros, de a nagyságrend egyáltalán nem mellékes. A kutatók egyebek között azt hangsúlyozták, hogy miközben világszerte mindössze csak két halálesetet lehetett összefüggésbe hozni a marihuána használatával a felmérés időszakában, az alkohol és a dohányzás együttesen csak Nagy-Britanniában körülbelül 150 ezer ember halálát okozta.

Ez egybevág egyébként a mindennapi tapasztalatokkal is, nem nagyon lehet arról olvasni, hogy valaki a fű hatása alatt halálos közlekedési balesetet okoz, a coffee shopban beleköt másokba, vagy megkéseli őket az utcán. Miközben a részegek… A hosszú távú fogyasztás által okozott betegségek gyakoriságáról nem is szólva.

A felmérést végző brit tudósok szerint “a marihuánával összefüggő ártalmak zömében a tiltásával kapcsolatban merülnek fel, különös tekintettel a szociális ártalmakra a letartóztatások és bebörtönzések miatt”. “Csak egy szabályozott piacon keresztül védhetjük meg a fiatalokat az erősebb drogoktól” -tették hozzá.

Nos igen, a marihuána fogyasztók üldözése több kárt okoz, mint maga a fű. Tömegével tartóztatnak le fiatalokat – az Egyesült Államokban például milliós nagyságrendben -, akik így börtönbe kerülnek, bűnözőkkel kerülnek kapcsolatba, esetleg derékba tör az életpályájuk. Persze hiába, ettől még a fű fogyasztása nem szorul vissza, csak éppen az alvilágot gazdagítja.

A fű a vádak ellenére valójában nem „kapudrog”, legalábbis fiziológiai értelemben nem az: általában nem készteti fogyasztóját arra, hogy idővel áttérjen keményebb drogokra. Az, hogy a füvezők egy kis része mégis bejárja ezt a pokoli utat, leginkább a tiltásnak a következménye: a marihuánát az alvilág terjeszti, amely így kapcsolatba kerül a fogyasztókkal és persze kínálja nekik a jövedelmezőbb kemény drogokat is. A legalizálással ez a rizikó faktor megszűnne.

Az sem mellékes, hogy a marihuána hatalmas üzlet. Óriási forgalomról van szó, amely jelenleg zömmel a szervezett alvilágot gazdagítja (kisebb részt meg az „őstermelőket”). A történelemből ismerhetünk egy érdekes párhuzamot: a múlt század elején rövid ideig betiltották az alkoholt az Egyesült Államokban. Persze nem a fogyasztása szűnt meg, csak a forgalmazása került az alvilág kezébe, az amerikai maffia Al Caponéval az élen ettől gazdagodott és erősödött meg. Ha legalizálják a füvet, ez a pénz nem az alvilágot gazdagítja, a költségvetés pedig igen jelentős bevételhez juthat például jövedéki adóból.

Nem fillérekről beszélünk, egy 2006-os, állami statisztikákon alapuló elemzés szerint Amerika vezető kultúrnövénye: a marihuána! Messze megelőzi a kukoricát, mint az Egyesült Államokban a legtöbb jövedelmet hozó termesztett növény. A marihuána összesített piaci értéke akkor 35 milliárd dollár volt, jóval több, mint a 2. helyezett kukorica 23 milliárd dollárja. A szójabab 17,6 milliárd dollárral a harmadik. A fű esetében Kalifornia a legnagyobb termelő, az ottani marihuána termés értéke több mint a kaliforniai szőlő, zöldség és széna összesített értéke. Nálunk persze mások az arányok, jóval kisebb a marihuána súlya, de pontos adatok felmérés hiányában nincsenek.

A szakértők szerint egyébként sem hatékony a marihuána tiltása. Drogpolitikai szakértők egy nemzetközi csoportja 2010-ben tanulmányában azt emelte ki, hogy a kannabisz elleni jogszabályok világszerte sikertelenek voltak használatának visszaszorításában, sőt a magánéletbe behatoló, társadalmilag megosztó és drága drogpolitikához vezettek. Az egyik kutató, Peter Reuter, az amerikai Marylandi Egyetem professzora például úgy fogalmazott a brit hírügynökségnek adott nyilatkozatában: “itt az ideje, hogy a kormányok világszerte újragondolják stratégiájukat”. “Inkább a kínálat kezelésének felelős módjait találják meg, semmint nagy méretű illegális piacot teremtsenek”.

Az ENSZ becslése szerint a jogszabályi tiltás ellenére mintegy 190 millió ember használ marihuánát világszerte. Az őrizetbe vételek nagy száma ellenére csekély elrettentő ereje van a törvényi szigornak, ám társadalmi megosztottságot és felesleges kormányzati kiadást okoz.

Tegyük hozzá, leköti a rendőrség erejét is, pedig jobb lenne, ha nem füvező gimnazistákra pazarolná az idejét, hanem például a kemény drogok terjesztőire.

Ha nálunk még nem is, a “dekadens” Nyugaton már változik a közhangulat – márpedig a szavazók véleményének változását előbb-utóbb követik majd a politikusok is. Nemrég mi is megírtuk, hogy fordult a kocka és a történelem során először 2011-ben az Egyesült Államokban már többen támogatták a fű legalizálását, mint a tiltás fenntartását. 1969-ben még csak 12 százalék támogatta a fű legális szabályozását, a Gallup közvélemény-kutató cég felmérése szerint tavaly már 50 százalék. Az ellenzők 46 százalékot tettek ki.

Terjed a fű orvosi célú legális használata is, ezt már tucatnyi amerikai szövetségi államban bevezették, az orvosi szervezetek egy része pedig a szigorú szövetségi törvények módosítását követeli.

Nálunk persze még más a közhangulat. Szerintem azonban képmutató dolog, ha olyanok ellenzik mereven a marihuána legális forgalmazását, akik közben nemcsak rendjén valónak tartják, hanem egyenesen el is várják az alkohol nagymérvű fogyasztását. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy az alkoholt tiltani kellene, a kulturált fogyasztásának igenis megvan a társadalmi szerepe, ráadásul egy kis vörösbor még egészséges is. Csak akkor legyünk következetesek… 

Forrás: gepnarancs.hu 

 A marihuánát. 

Nem kívánom részletekbe menően cáfolni a marihuánáról kialakult tévhiteket.

Például azt, hogy halálos függőséget okoz – marihuána még egy embert nem ölt még széles a világon, sőt mi több, függőséget sem alakít ki fogyasztójában, nem úgy, mint a legális dohány.

Vagy azt, hogy skizofréniát okoz – mert semmilyen hivatalos tanulmánynak sem sikerült ezt bebizonyítania.

Mindezt kiválóan megtette már helyettem a drogriporter.

A ‘kapudrog’ érv pedig amellett, hogy bődületes baromság, életveszélyes és gonosz is: azzal ugyanis, ha azt hangsúlyozzuk, hogy a fű kipróbálása után valószínűbb, hogy valaki a kokainra és a heroinra fanyalodik, azt érjük el, hogy a fiatalok könnyen arra a következtetésre juthatnak egy spangli eltolása után, hogyha a füvet ennyire ellenzik, és ennyi hazugságot állítanak róla, akkor bizonyára a heroin sem olyan durva.

Az is régóta világos már a témában egy kicsit is jártas emberek számára, hogy a marihuánafogyasztás némileg még vissza is esne a legalizálása után – ha a portugál példát valószínűsítjük hazánkra is – és az sem elhanyagolható szempont a jelenlegi gazdasági helyzetben, hogy a befolyó adókból a hiányt legalábbis csökkenteni lehetne (mert megszüntetni ugye ebben az országban lehetetlen), a bűnszervezeteket pedig meg lehetne szabadítani az egyik bevételi forrásuktól. Ez a poszt inkább arról a távoli, jobb létről fog szólni, mikor már minden bevásárlóközpontban, éjjel-nappali üzletben lehet egy gramm white widow-t kapni.

Az első és legfontosabb: tényleges virágzásnak indulna a turizmus. És ilyen elbaszott egy országban, mint a miénk, a turizmus az egyetlen remény – ha nem hiszitek, kérdezzétek az olaszokat, vagy az egyiptomiakat. Lássuk be: a gémeskutas-csárdás pusztaromantika nemcsak nevetséges, hanem szánalmas is, Szent István király jobbkeze csak a perverzeket érdekli, a Balatonra csak az olcsó hírének bedőlt nyugati sóherek kíváncsiak. A Parlament neogótikus, erőszakos, fantasy-szerű design-ja talán valami, de egy épület valójában semmi, a Batthyány “akaszd fel magad, most!” térről szemlélve pedig annál is kevesebb.

Gulyáslevest máshol is lehet enni, a Túró Rudi koppintás, és egyébként is csak a kereszténydemokratákat izgatja fel szexuálisan, fürdőkbe vén buzik járnak, a pálinkát meg épp leszarja mindenki, a vodka a menő, ez van.

Minden másból van jobb is, szebb is, nagyobb is.

Két versenyképes ágazatunk van: az egyik a (tudtommal egyedülálló) romkocsmahálózat, a másik az olcsó, “lenyelem!” kurvák.

Mindkettőhöz passzolna egy jó kis répa alakúra tekert joint!

A marihuána legalizálásával nemcsak régiós központtá válhatnánk: a ribancok tarifájának és a füvezésre sokkal alkalmasabb, szürreális környezetnek köszönhetően egész Európa fővárosává válnánk szex és drogok terén! Ahol ez a kettő van, ott a harmadik is: Budapest lesz maga a rock’n'roll!

El tudjátok képzelni, mekkora élmény lehet betépve kocsikázni a fiákereken a Várban! Nyáron, a Duna-parton akár a Copacabanán trippelnénk! Kedélyesen beszélgethetnénk az oroszlánokkal a Lánchídon!

A legalizálás hatására a határok közelében lévő megyeszékhelyeket is több turista keresné fel. Na, nem azért, mert a Budapestre látogatók kedvet kapnának Magyarország behatóbb megismerésére – annyit talán még egy első osztályú Malawi Goldból sem szívhat az ember, hogy erre vetemedjen.

A szomszédok ugranának át egy jó kis cuccért. Most őszintén, ki ne akarná Jah bless!-szel üdvözölni az ukrán tesókat Nyíregyházában? Szegeden bólogatni a szerb falfirkásokkal a mocskos eastside rapre, Debrecenben a román, Miskolcon a szlovák neohippikkel neopszichedéliát hallgatni, vagy  Szombathelyen chillelni az osztrák spanokkal valami jó kis downtempóra?

A magyar név megint szép lesz! Méltó régi nagy híréhez! Visszafoglalnánk Erdélyt! A Felvidéket, a Szerémséget! – mindezt békésen, népszavazás útján, mert mindenki magyar akarna lenni.

Mit kíván a magyar nemzet? Faja, legális magyar füvet! 

Forrás: gepnarancs - Fekete Klára