Fotó: Gémes Sándor

Ebből az alkalomból a Közéleti Kávéház keretében a Drogcentrum az SZMJVÖ Kábítószerügyi Egyeztető Fórum közreműködésével megemlékező beszélgetést szervezett a városháza Házasságkötő Termében, amelyre eljöttek az intézmény egykori és mostani vezetői és munkatársai.

Hüvös László, az SZMJV humán közszolgáltatási tanácsnoka üdvözölve az egybegyűlteket elmondta, Farkasinszky Terézia olyan munkát végzett, ami semmit sem veszített aktualitásából. Míg a ’80-as években a drogfogyasztást kriminalizálták és többnyire hatósági meg rendőrségi ügynek tekintették, addig ma inkább egészségügyi, szociális problémaként viszonyulnak hozzá és így is kezelik. Hüvös szerint a kábítószer elleni küzdelemhez nem elég az állami meg az önkormányzati intézmények munkája, a társadalom legszélesebb rétegeinek összefogására van szükség.

A beszélgetésben részt vett Bernád István, aki szinte az alapítás pillanatától részt vett a Drogcentrum munkájában, Arany Zoltán mostani intézményvezető, Hűvös Lajosmunkatárs, évekig az intézményben dolgozó Grezsa Ferenc pszichiáter, a moderátor szerepét pedig Jeszenszky Zoltán újságíró töltötte be.

Az élet volt a legjobb tanítómester

A részvevők egyöntetű megállapítása szerint a szocialista rendszerben beszélni sem volt szabad a jelenségről. Az állam egyszerűen nem volt hajlandó tudomást venni a kábítószer-problémáról, elismerni, hogy igenis létezik, sőt évről-évre egyre több fiatal válik a drogok rabjává, áldozatává. Farkasinszky doktornő vezetésével a szegedi kis csapat felismerte, hogy a kábítószer komoly társadalmi gondot jelenthet, ezért időben lépett, és kidolgozott egy máig működő koncepciót, tulajdonképpen az egész drogprevenció alapjait ők fektették le ekkor. Nem volt sem szakirodalom, sem szaktapasztalat, az élet bizonyult a legjobb tanítómesternek. Lengyel példákból – az iszonyatos hatást kifejtő, mákgubóból készült lengyel kompótból – tanultak, és nehezen beszivárgó nyugati módszerek, tapasztalatok alapján sajátították el az alapvető ismereteket.

Az első bódító hatású szerek fogyasztására már a ’70-es években felfigyeltek a szakemberek, az igazi drogokkal való megismerkedés az egykori Jugoszláviából átruccant fiatalokhoz köthető, akik a vásárhelyi strandon büszkén mutogatták kortársaiknak az addig még sohasem látott marihuannás cigarettát.

Ahány ország, annyi drogstratégia

A beszélgetés részvevői megállapították, nem létezik, és soha nem is létezett egységes drogstratégia Európában, ahány ország, annyiféleképpen próbálja orvosolni a problémát: Franciaországban egészségügyi problémaként kezelik, máshol inkább pedagógiai módszerek bevetésével, megint máshol rendőri fellépéssel küzdenek ellene. Ezért is felfoghatatlan számukra a legújabb hír, miszerint elkészült Magyarországon a drogokkal kapcsolatos rendelet, csak jóvá kell hagyatni Brüsszellel. Éppen az elmondottak miatt nincs mire várni, mielőbb segíteni kell azon, akin lehet, vélik a szakemberek.

Farkasinszky doktornő olyan környezetet teremtett maga körül, tudtuk meg munkatársaitól, hogy nehéz volt neki nemet mondani, mindenki határozott fellépését, céltudatosságát, mélységes emberszeretetét és elhivatottságát, iskolateremtő munkáját emelte ki, az addiktológia ősanyjaként beszéltek róla. Az elmúlt évek során nem sok minden változott, a Drogambulancián továbbra is mindenkinek személyre szabott terápiás programot dolgoznak ki, és igyekeznek komplex módon kezelni a problémát. Az utóbbi években csupán az az újdonság, hogy új drogok jelentek meg a piacon, s olyan könnyen hozzáférhetővé váltak mindenki számára, hogy csak az nem kerül kapcsolatba velük, aki nem akar. Ezért a rehabilitáción sem lehet meghatározni csak egy korosztályt. Van negyvenéves és tizenkét éves beteg is.

Ifjúsági és felnőtt rehabilitációs központ Szatymazon

Ahogy többen is hangsúlyozták, ehhez a munkához komoly hivatástudat kell. Van olyan beteg, akiről más lemondana, ők nem, de olyan páciens is, akit tíz éve kezelnek ugyanazzal a terápiával, mégis visszaeső. Az viszont megszívlelendő, amit Grezsa doktor mondott, a kábítószereseket nem lehet csak hivatásos szakemberek által kezelni, ki kell lépni a diplomás körből. Az egykor neves Mihály atya példáját említette, aki áldott jó lélek hírében állt. Éjjelente kóborolt az utcákon, és mintha keresné őket, az útjába kerülő drogosokon segített. Tulajdonképpen ma is azt próbálják megvalósítani, fogalmaztak többen is, amit Terike néni eltervezett.

Közösséget próbálnak meg létrehozni a drogproblémákkal küzdők számára, mert e nélkül szélmalomharc a küzdelmük. Az élet értelme, saját fontosságának az átélése hiányzik a kábítószerhez menekülő fiatalokból, ezért részben a szülők, az iskola, az intézmények, a társadalom felelőssége is felvetődik. Az értékekhez való visszatalálás segítségével természetesen kell kezelni a drogosokat, nem pedig a kábítószeren keresztül, ezért egyfajta paradigmaváltásra van szükség, amelyre léteznek hatékony módszerek, programok és technológiák.

Az intézményalapító doktornőre és a Drogcentrum megalakulására emlékező beszélgetés részvevői elmondták, az idei év Farkasinszky Terézia emlékév lesz. Szegeden és országszerte nagy tiszteletadással adóznak előtte. Május 10-én, Budapesten, nemzetközi fórumot tartanak, novemberben pedig Szeged lesz a házigazdája az addiktológusok konferenciájának, melyet a doktornő tiszteletére rendeznek. Elkészült a dél-alföldi rehabilitációs program, amelynek keretében ifjúsági és felnőtt rehabilitációs központ jön létre Szatymazon. Ha minden a tervek szerint halad, az intézményt már jövőre átadják rendeltetésének.