Pedig csak a betegségnek tárnak kaput. Dr. Takách Gáspár osztályvezető főorvos, a pszichiátriai rehabilitáció szakemberként ezrével ismer ilyen eseteket.

- Melyek a leggyakrabban előforduló pszichiátriai betegségek a felnőttek körében?

- Elsősorban a szorongásos és depressziós panaszok a jellemzőek, és természetesen a szenvedélybetegségek, ezek közül is az alkoholizmus. A súlyosabb esetek közül a skizofréniát említeném, de az csupán a lakosság egy százalékát érinti - tesz már bevezetőben lényeges különbséget a pszichiátriai betegségek között a főorvos.

- A felsoroltak közül melyik tekinthető népbetegségnek?

- A depresszió és az alkoholizmus. Az alkoholisták száma hat- és nyolcszázezer fő közé tehető, és ehhez még hozzá kell venni az iszákosokat is.

- Őket miért említi külön csoportként?

- Különbséget kell tenni túlzott alkoholfogyasztás és alkoholfüggőség között. Rizikós ivás, ha valaki rendszeresen napi három üveg sörnél, egy üveg bornál többet fogyaszt, hiszen könnyen alkoholistává válhat. Ez természetesen függ az anyagcserétől, táplálkozási szokástól, testsúlytól, mert azonos szeszmennyiség nem mindenkire hat egyformán. Az iszákosok gyakorlatilag fizetésük nagy részét alkoholra költik, de ők biológiai értelemben nem alkoholfüggők. Az alkoholfüggőknél az ital megvonása súlyos tünetekkel jár, például remegéssel, izzadással. Ezek úgy szűnnek meg leghamarabb, ha az illető ismét alkoholt fogyaszt, az idők során egyre nagyobb mennyiségben. Ám létezik a spontán gyógyulás is, bár csak a betegek nyolc-tíz százalékánál következik be, ha magánéletében pozitív változás ösztönzi őt szenvedélye felhagyására. A többiek gyógyulásában nagyon fontos szerep jut az önsegítő közösségeknek, például a névtelen alkoholisták klubjának - ismeri el Takách doktor.

- Miért fordulnak napjainkban egyre többen pszichiáterhez?

- Ez leginkább az elmagányosodásnak, elidegenedésnek, egzisztenciális talajvesztésnek tudható be. Röviden megfogalmazva, terjednek a civilizációs betegségek. Az emberek többsége napi problémáit gyógyszerek segítségével igyekszik megoldani. Később persze kiderül, a gyógyszeres kezelés nem elegendő, pszichoterápiás ellátás szükséges. Ez a terület sokat fejlődött, helyes, ha a rászorulók inkább hozzánk fordulnak, mintsem a gyógyszerhez. Ahogy az embereknek jogi, adó, divattanácsadója van, úgy nem baj, ha pszichiátert is keres. De megelőző jelleggel, sőt: még rehabilitáció tekintetében is nagyon jól helyettesíthetik a civil szervezetek, különféle közösségi ellátások a pszichiátert.

- Ha egy család látja, hogy hozzátartozója beteg, de ezt ő saját magának nem hajlandó beismerni, mit tehetünk?

- Kényes kérdés. A hozzátartozó gyakran túlzásba viszi a segítést, társfüggővé válik, először csak segítő, később üldöző szerepben. Az is előfordul, hogy menteni akarnak egy beteget, ám ezt erőn felül teszik, s így saját problémáikkal nem foglalkoznak. Végül az a helyzet alakul ki, hogy a hozzátartozó maga is kezelésre szorul. Legszerencsésebb megoldás, ha engedjük, hogy társunk, ismerősünk maga lássa be, hogy egyedül nem tud úrrá lenni betegségén. A hozzátartozó a pszichiáter segítője legyen - ez a szakember álláspontja,

- Egyre több, a szociális alapellátás keretében szerveződő közösségi ellátással foglalkozó központtal, intézettel találkozhatunk. Mennyiben segítik az önök munkáját?

- Nagymértékben. Nemcsak szociális problémákat, hanem különböző mentálhigiénés gondokat is tudnak orvosolni, tulajdonképpen a betegek életvezetését segíthetik. A közösség, a csoport ereje rengeteget számít, nagyban befolyásolja a gyors gyógyulást. Itt a betegek megélik azt a biztonságot, szolidaritást, amire máshol nem számíthatnak.

- Megelőzhető a pszichiátriai betegség, illetve meggátolható súlyosbodása?

- Meg lehet előzni, ha elkerüli az illető a rizikótényezőket, nem italozik, nem esik depresszióba. Vannak azonban társadalmi csoportok, szakmák, ahol az egyén veszélybe kerül. Például, ha szinte kötelező a baráti kocsmázás munka után, vagy a droggal való ismerkedés. A skizofréniát, egyéb szervi eseteket azért nem említem, mert ezek a lakosság egy százalékát érintő, kimondottan pszichiátriai esetek. Az alkohol, depresszió viszont a civilizáció káros mellékhatása - állítja dr. Takách Gáspár.

- Sok beteg nem kerül kórházba, köztünk élnek. Naponta találkozunk velük. Látjuk, észleljük furcsa viselkedésüket, például látszólag ok nélkül sírnak, esetleg nevetnek. Mit ne tegyünk ilyen esetben?

- Legtöbbször meg sem tudja mondani egy laikus, hogy kezelés alatt álló beteggel áll szemben. Sajnos kiterjedt az előítélet a pszichiátriai betegekkel szemben. Ennek a leküzdése társadalmi feladat. Hogy az említett példánál maradjak, legtöbbet azzal segítünk, ha nem vesszük észre idegennél a pszichiátriai betegségre utaló jeleket, legalább is úgy teszünk. Ha a szakember helyesnek látta kiengedni a kórházból, biztos okkal tette. A túlzott figyelem, bámulás ön- és közveszélyes reakciót is kiválthat az illetőnél, ezt mindenképpen mellőzzük - kapjuk a tanácsot záró gondolatként.

Forrás: egeszsegkalauz.hu