A pszichológusok szerint újra kell gondolni, amit a tudomány és a társadalom eddig az alkoholizmusról tudott.
Míg eddig az alkoholizmust bináris állapotnak gondoltuk - az ember vagy az, vagy nem az -, addig Joseph Nowinsky és Robert Doyle, az Almost Alcoholic(Majdnem Alkoholista) című könyv szerzői szerintennél sokkal összetettebb problémával állunk szemben.
A legnagyobb gond, hogy azok a férfiak és nők, akik a manapság használatos keretek között nem sorolhatóak az alkoholisták közé, semmilyen kezelést vagy segítséget nem kapnak, így életük úgy mehet tönkre, hogy a tudomány, sőt, a társadalom egészének szempontjából egészséges embereknek tekintik őket.
Éppen ezért a pszichológusok a bináris megfontolás helyett egy spektrum vagy skála kidolgozását javasolják, ami a betegeknek és az őket kezelő orvosoknak is hasznára válhat. A "majdnem alkoholista" címért a következő viselkedésekkel lehet versenybe szállni:
a stressz enyhítése kedvéért iszol
gyakran iszol egyedül
már előre várod, hogy ihass
az ivászat egy vagy több egészségügyi gondod okozója
azért iszol, hogy ne unatkozz, vagy ne érezd magad egyedül
néha vezetsz italozás után is
azért iszol, hogy fenntartsd a jókedved
a munkahelyi teljesítményed már nem a régi
alkohol nélkül már nem érzed magad jól társasági helyzetekben
úgy érzed, az ivással le tudod küzdeni a félénkséged
Amennyiben egy vagy több pontban magadra ismertél - ne félj. A szerzők saját bevallása szerint is egészen széles a "majdnem alkoholisták" skálája. Fontos fejben tartani, hogy a cél nem a címkézés, hanem a problémás vagy esetleg jövőbeli problémákra vezető viselkedések azonosítása és kezelése.
Ti hogy gondoljátok? Az ember vagy alkoholista, vagy nem? Esetleg valóban komplexebb a probléma és léteznek "majdnem alkoholisták"?
Ez a könyv nemcsak a legtöbb pszichiáter számára tartalmaz meglepő, sőt megdöbbentő tényeket, hanem a pszichológusok, a szociális munkások és minden, értelmiségi olvasó számára is. Ugyanis megtudjuk belőle, hogy az elme gyógyításának eddigi próbálkozásai – bizonyos kivételektől eltekintve – többnyire rossz úton jártak, amennyiben szinte kizárólag az agy fizikokémiai vizsgálatára és kezelésére szorítkoztak. Ez egyben a gyógyszeres kezelések egyeduralmát jelentette. A pszichoterápia szükségessége csak másod- és harmadsorban, mintegy mellékesen merült föl, de arra sem idő, sem megfelelő képzettség nem állt rendelkezésre.
Dr. Buda Béla más úton próbált járni. Közel fél évszázada dolgozik pszichiáterként, de nem ragadt bele a szokásos szakmai praxisba, hanem széleskörű áttekintésre és korszerű megoldásokra törekedett. Ezt elősegítette, hogy kivételes nyelvtudásával és külföldi kapcsolatai révén követni tudta a legújabb szakirodalmi közleményeket, s rengeteg meghívást kapott különböző, tudományos kongresszusokra, szakmai tanácskozásokra. Az ott megismert kutatási beszámolókat és módszereket pedig szelektíven értékelve, itthon szakcikkek, tanulmányok és előadások formájában közreadta. Így próbált fejlesztő és megtermékenyítő hatást gyakorolni a gyógyító és nevelő szakemberek szemléletére.
Ezek az „elvetett magvak” azonban egyelőre keveseknél találtak jó talajra, kedvező fogadtatásra. A pszichiáterek többsége nemcsak hazánkban, hanem világviszonylatban is a gyógyszergyárak befolyása alá került, s jóformán csak az újabb és újabb gyógyszerekben bízott. Ehhez az időhiányon kívül az is hozzájárult, hogy maguk a betegek is szinte kizárólag a gyógyszerektől várták panaszaik megszűnését. Az orvos számára egyszerűbb volt alkalmazkodni ehhez a hagyományos közfelfogáshoz, mint a bonyolultabb és időigényesebb pszichoterápiás módszereket alkalmazni és más segítőkkel együttműködni. De tanulmányai alapján is inkább bízott a gyógyszerekben. A magyar orvosegyetemeken ugyanis még nem honosodott meg a pszichoszomatikus szemlélet. Amely a pszichoszomatikus és szociokulturális tényezőkben találja meg sok szervi elváltozás és funkciózavar okát.
A szerző sajátos munkamódjának jellemzője, hogy az érdeklődést felcsigázó Bevezetés után már a legelső fejezetben röviden kifejti meglepő megállapításainak lényegét (alig 20 oldalon). A további fejezetekben pedig történelmi megközelítésben, kilenc, nagy témakörre bontva elemzi és sokrétűen indokolja az első fejezet megállapításait. Amelynek címe: Pszichiátria –egy különös és ellentmondásos orvosi szakterület. Itt a jelenlegi helyzetről megállapítja, hogy az orvostudománynak ez az ága hatalmas szervezeti struktúrákat ellenőriz, szinte önálló gazdasági szektorrá vált. Ugyanis az eredetileg „elmebajnak” tekintett tünetcsoportokon kívül sok más viselkedésre vagy lelki folyamatra is kiterjesztette ellenőrzését és gyógyító törekvését. S minthogy az ideggyógyászatból nőtt ki, továbbra is az agyi történéseket tekintette döntő tényezőnek és módosításra, gyógyításra szorulónak. Az agy biokémiai folyamatai pedig csak gyógyszerekkel: antipszichotikumokkal, antidepresszánsokkal és egyéb, fizikokémiai vagy elektronikus eljárásokkal befolyásolhatók; bár ezeknek is korlátokat szabnak a túlnyomórészt átörökléssel létrejött genetikai tényezők. Ezek dominanciájával, befolyásolhatatlanságával vagy „vulnerabilitásával” minden kórosnak tekinthető változást magyarázhatónak tartottak. Az így kialakuló „biológiai pszichiátriában” az egyéni fejlődésnek, a szociálpszichológiai és szociokulturális tényezőknek nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget és sokáig figyelmen kívül hagyták a pszichológia vagy a pszichoanalízis eredményeit.
Közben azonban éppen a különböző pszichoterápiás irányzatok értek el jelentős eredményeket a mentális és egyéb viselkedészavarok kezelésében. Az egyre bővülő epidemiológiai vizsgálatokból pedig kiderült, hogy sokkal több „lelkileg beteg” szorulna orvosi szaksegítségre, mint amennyit a pszichiáterek „elmebetegként” kezeltek. A lakosság legalább felénél előfordulnak például depressziós periódusok vagy egyéb lelki és viselkedészavarok, amelyekkel a pszichiátriának is foglalkoznia kellene. Ezen a téren az antipszichotikumok és az antidepresszáns gyógyszerek megjelenése hozott fordulatot. Ezek ugyanis – legalább átmenetileg – jelentős változásokat hoztak létre az érintettek viselkedésében. Így szoros kapcsolat, sőt függőség jött létre a gyógyszeripar és a pszichiáterek között. Ezt az összefonódást a pszichoterápiás eljárások preferálói mindeddig eredménytelenül próbálták fellazítani.
A kialakult, ellentmondásos helyzet a szexuális viselkedés zavarainak értelmezése és kezelése terén is jellemzően megmutatkozik. Az amerikai Pszichiátriai Társaság által összeállított „Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvben (DSM) a szexuális zavarok Buda szerint nagyon hasonlítanak Krafft-Ebing 19. századi terminológiájára. A 20. században bevezetett parafilia diagnosztikus fogalma sem hozott új eredményeket a szexuálterápiában. Hiába nevezik a pornográf képeket szívesen nézőket voyeurnek, a bizonyos típusú gyermekek és fiatalok iránt szexuális vonzalmat érzőket pedofilnek vagy hebofilnak, ez a diagnózis még nem old meg semmit, ha gyógyszerekkel próbálják kezelni azokat. Mégis ez történik, mert a kutatásokat legtöbbször a gyógyszeripar finanszírozza, s ennek során a saját érdekeit szolgáló eredményeket egyoldalúan preferálja. De hatalmas profitjából a gyógyszereiket használó orvosoknak is juttat valamennyit, pl. kongresszusi részvételek költségeinek átvállalásával stb.
A nemzetközi gyógyszeripar tehát igyekszik elkötelezni a pszichiátereket; akiknek képzéséből és továbbképzéséből majdnem teljesen hiányoztak a szociokulturális, a szexológiai és pszichológiai tudományok. S így – Buda megállapítása szerlnt –„nem nagyon értik, hogy a medicina micsoda óriási szuggesztív erőkkel dolgozik… Ezért is állnak értetlenül az ún. alternatív gyógymódok hatalmas térnyerése előtt… Teljes szemléleti reorganizációra, reorientációra lenne tehát szükség.” (31. old.)
Ebből következően a pszichiátria autokratikus működése és ideologikus ortodoxiája ma már nem folytatható. A mélyreható elméleti revíziókhoz viszont sokrétű, nyílt viták kellenek, amelyek elől a biológiai pszichiátria eddig a gyógyszeripari kutatások eredményeire hivatkozva, lényegében elzárkózott. Ugyanakkor a szociálpszichiátria az 1980-as években hazánkban jelentkező, biztató, kezdeti próbálkozások után egyre inkább háttérbe szorult, szinte eltűnt. Buda Béla közel öt évtizedes szakmai tapasztalatai és hatalmas, elméleti háttérismerete alapján szemléletváltást sürget, hiszen „jelentős tudományterületek léteznek, amelyek az emberi viselkedésről, kommunikációról, a kapcsolati dinamikáról, a külső, társadalmi és kulturális környezet gyors változásairól stb. sokat tehetnének hozzá a pszichiátria jelenleg eléggé szűkre szabott ismeretanyagához.” (40. old.)
A szemléleti változás szükségességét a könyv további fejezetei meggyőzően dokumentálják, de számot vetnek ennek akadályozó tényezőivel is. Végeredményben Buda Bélának ez a könyve – de egész életműve is – kiutat keres és mutat az elmegyógyászat mai válságos helyzetéből. A könyv tanulmányozása ezért a gyógyításban és nevelésben érintett szakemberek számára elengedhetetlennek tűnik, s mind a képzésben, mind a továbbképzésben felhasználandó. (Háttér Kiadó)
Pozitív alapérzelmeink, az öröm, a boldogság - érdekes módon - nincsenek olyan jól körülírva a pszichológiában, mint negatív állapotaink, a stressz, a félelem, vagy akár a depresszió.
A pszichiátriában, a pszichológiában főleg a negatív állapotokkal foglalkozunk, pedig talán legalább annyira érdekes lenne arról is beszélni, hogy vajon hogyan, miből építsük fel jó érzéseinket, boldogságunkat, elégedettségüket.
Tulajdonképpen miért is fontosak az érzelmek? Mit befolyásolnak életünkben?
Az teljesen természetesnek, logikusnak tűnik, hogy érzelmeink alapvetően meghatározzák a másik emberrel, a környezetünkkel való kapcsolatot. Ha valaki mosolytalan, rosszkedvű vagy esetleg arrogáns, jóval nagyobb esélye van arra, hogy magával szemben is ezt a fajta hozzáállást váltsa ki. Hosszú távon azok az érzelmek érkeznek vissza hozzánk, melyeket mi magunk is sugárzunk. Ugyanakkor kimutatott tény az is, hogy érzelmeink befolyásolják egészségi állapotunkat. Pszichoimmunológiai vizsgálatokkal igazolták, hogy pl. depressziós, örömtelen állapotban csökken szervezetünk immunvédekezése, míg az örömteli állapotok kifejezetten inspirálják belső védekezési rendszerünket.
Saját kreativitásunkat - hogy mennyit hozunk elő önmagunkból -, szintén nagymértékben befolyásolják az érzelmek. Már Platon is úgy véli, hogy a tanulás pusztán emlékezés. Ez utalás arra, amit pl. Jung vagy a keleti filozófiák hangsúlyoznak: minden tudás, minden lehetőség ott lappang saját tudattalanunkban. Ha tudatunk és tudattalanunk közé egy szimbolikus falat képzelünk el, azt is mondhatnánk, hogy ezt a bizonyos falat kell átjárhatóvá tenni, hogy a bennünk lévő (tudattalanunkban rejtőző) kincseket "előbányásszuk".
Ennek a bizonyos falnak az átjárhatósága is nagy mértékben függ a bennünk lappangó érzelmektől. Ha hiszünk magunkban, ha van önbizalmunk, jóval nagyobb az esélyünk a jó ötletek "előhívására", mint ha félünk és szorongunk, ami gátolja a kreativitást, a fal átjárhatóságát. (A stressz egy bizonyos fokig "falbontó", nagyobb mértékben azonban negatívan hat.)
A másik emberrel való kapcsolatomon, önmagamon, egészségi állapotomon, kreativitásomon túl azonban feladataim elvégzését, a világhoz való viszonyulásomat - önmegvalósításomat - is alapvetően befolyásolják az érzelmek. Jóval nagyobb esélyem van a sikerre, ha pozitívan, jó érzésekkel állok neki valamilyen feladat megoldásának. Maga a hozzáállás meghatározza a feladat elvégzésének kimenetelét.
Ha valóban ilyen fontosak az érzéseink, akkor hogyan tehetnénk szert pozitív érzelmekre, hogyan lehetnénk boldogok?
A nyugati és keleti kultúrákban erre számtalan egyező és - részben - különböző utat ajánlanak.
A pozitív gondolkodás - számunkra talán kissé felszínesnek tűnő - amerikai vonulatában elhangzó jelszavak: "be happy", "keep smiling" mögött mélyebb értelmezést is találhatunk. (Pl. megvizsgálták, hogy mi történik, amikor egy színész eljátssza az öröm érzését. Valóban vidámabb lesz-e, vagy csak úgy tesz, "mintha".) A mimikai izmainkat nem igazán tudjuk az érzelmek gerjesztése nélkül működtetni. Az izmok bizonyos helyzete és az érzelmek megélése feltételes reflexszerűen összekapcsolódik. Tehát a mosoly jellegű mimikai izomváltozás mintegy kiváltja - önmagában is - a mosoly érzését, sőt az ezzel járó pozitív biokémiai változást.
Egy amerikai oktatófilmben négy jó tanács hangzik el arra vonatkozóan, hogyan tudja az ember a napjait "boldogabbá" tenni.
Tedd játékossá munkádat, napjaidat!
Ahol tudod, hagyd előbújni magadból a mindenkiben ott lappangó gyereket. A humor, a játék, a nevetés közismerten jó hatású. Sajnos a ma sugallott ideálkép inkább egy komoly üzletember ideális képe, aki sikeres, jól menő, jó döntéseket hoz, kellően határozott, magabiztos "felnőtt". Az érzelmeink kimutatása mintha egyre inkább tabuvá válna a szocializáció során.
Szerezz a másiknak egy jó napot!
Természetes része életünknek, hogy hangulatunk - személyiségünktől függően - ingadozik. A válságok, kudarcok fontos állomások, az új, a tanulás kibontakozásának lehetőségét hordozzák magukban. Mégis természetes, hogy ha valaki mélyponton van, ritkán tud örülni és pozitívan viszonyulni a válsághoz, hiszen a bajjal járó szenvedést éli meg. Fontos azonban a válsághoz való alapvető viszonyulás. A buddhizmusban pl. azt mondják, hogy a jó és a rossz viszonya nem egymással szemben álló ellentétpár, hanem olyan, mint a nap és a felhő. A felhő csak átmenetileg takarhatja el a napfény sugárzását.
Amikor válságban vagyunk, nagyon gyakran arra várunk, hogy kívülről érkezzen a megoldás. Várunk egy segítő kézre, amely utánunk nyúl és kihúz bennünket a gödörből.
Nem tudom, tapasztalta-e már, hogy néha a másokra való figyelés, a segítségnyújtás önmagában is olyan, mintha nekünk segítene valaki. Érdekes módon mások támogatásával, az adás élményével saját magunkon is segítünk.
Daganatos betegekkel végzett vizsgálatok igazolták, hogy azok a betegek, akik nem hagyják el magukat, és önsegítő, öntevékeny csoportokban próbálnak meg társaikon segíteni, növelik saját túlélési esélyeiket.
A másik felé való odafordulás, az adakozás önzetlen gesztusa pozitívan hat vissza saját pszichés állapotunkra.
Légy jelen!
Az egyik legnagyobb problémánk, hogy életünket nem a jelenben éljük. Vagy a múlton rágódunk, vagy a jövőtől szorongunk. Valamennyiünknek van az idővel kapcsolatban egy alapvető tévhite: úgy érezzük, hogy egy bizonyos idő eltelte után majd több időnk lesz. És majd akkor ezt meg azt tesszük...
Gyakran nem vagyunk jelen az adott pillanatban. Holott az igazi boldogság a jelenben való minél intenzívebb jelenlét.
Te magad döntöd el, hogyan állsz hozzá a dolgokhoz!
Amikor felkelünk reggel, eldönthetjük, hogy hogyan csináljuk végig a napot: jókedvűen, mosolyogva, vagy kényszeredetten, lekonyuló szájjal. Így is, úgy is tennünk kell a dolgunkat, de igenis van választási lehetőségünk. Az ember képes befolyásolni pillanatnyi állapotát, tudatosan is. Pl. azzal, hogy múltbeli, pozitív élményeket idéz fel, s újra átéli azokat.
116-123 a lelki elsősegély telefonszáma. Magyarországon 2011 júliusában az EU-ban elsők között került bevezetésre a mobilról is ingyenesen és non-stop hívható szám. Bevezetése óta eltelt megháromszorozódott a hazai telefonszolgálatokhoz befutó hívások száma, mely jelentős azért is, mert "beszélni problémáinkról - első lépés a megoldás felé." Az IFOTES 1967-es megalakulása óta - elismerve a hazai szolgálatok szakmai munkáját - most először tartotta küldöttgyűlését Budapesten március 23-24-én, 12 országból, 20 küldött részvételével.
Magyarországon 1970 óta működik telefonos lelki elsősegély szolgálat. 1986 óta a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségbe (LESZ) tömörülve működnek.
Jelenleg 22 tagszolgálat az egész országot lefedve ingyenesen bárki számára a nap 24 órájában biztosít segítséget a bajban, kétségbeesésben vagy öngyilkossági veszélyben hozzájuk fordulók számára. A lelki elsősegély telefonok nemzetközi szervezete, az IFOTES (International Federation of Telephonic Emergency Services) 31 országot fog össze. Hazánk 1993 óta tagja ennek a szövetségnek.
Az öngyilkosság megelőzhető. A telefonszolgálat lehetőséget ad minden embernek, hogy azonnal segítő kapcsolatot teremtsen egy másik emberrel. A telefonos segítség arra irányul, hogy a hívó megszerezze azt az erőt és képességet, amivel az élet nehézségein, krízisein túl jut.
Magyarországon 2011 júliusában az EU-ban elsők között került bevezetésre a mobilról is ingyenesen és non-stop hívható, 116-123-as lelki elsősegélynyújtást biztosító telefonszám.
A 116-123 bevezetése óta eltelt időben megháromszorozódott a hazai telefonszolgálatokhoz befutó hívások száma, mely jelentős azért is, mert "beszélni problémáinkról - első lépés a megoldás felé." Az IFOTES 1967-es alakulása óta - elismerve a hazai szolgálatok szakmai munkáját - most először tartotta küldöttgyűlését Budapesten március 23-24-én, 12 országból 20 küldött részvételével.
A folyamatos működést a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és az Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a telefontársaságok biztosítják.
Kiadó: Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgáltatók Szövetsége
Fejfájás, kiszáradt száj, émelygés, hányinger - mindezek a túlzott alkoholfogyasztás következményei is lehetnek. Persze, csak ha nem vigyázunk magunkra, hiszen nem törvényszerű, hogy szenvedjünk tőlük! Ahhoz, hogy elkerüljük, nem árt, ha tudjuk, mitől is jelentkezik a kellemetlen hatás, hogyan előzzük meg, vagy milyen módszerekkel orvosoljuk.
Ünnepi alkalmakkor általában a szokásostól eltérő mennyiségű szeszesitalt fogyasztunk, de nem is gondolunk az azt követő másnaposság okaira. Pedig, ha tisztában vagyunk velük, könnyebben eligazodunk az "óvintézkedések" sűrűjében! Tudjuk-e például, mitől van a rossz közérzet vagy az a furcsa lehelet, amely másnap (vagy a rendszeres ivóknál mindennap) jelentkezik? Ennek oka az acetaldehid nevű vegyi anyag, amely eredetileg harmincszor mérgezőbb, mint az alkohol. Szervezetünkben persze nem ilyen veszélyes formában keletkezik: emésztőrendszerünk - összetett folyamatok során - átalakítja az alkoholt, amelyből utána acetát lesz. Ez ugyan szintén további átalakuláson megy át, de az "acetátos leheletet" emiatt érezzük.
Metanol - a másnaposság fő oka
A másnaposság magyarázata lehet az alkoholban lévő metanol nevű anyag is. Ez az összetevő kisebb-nagyobb mértékben okozhat kellemetlen tüneteket, attól függően, milyen fajta alkoholt, és mennyit ittunk előzőleg. Ha a legnépszerűbb italokban lévő metanol-tartalom alapján osztályozunk, a következő a sorrend: brandy, vörösbor, rum, fehérbor, gin és vodka (csökkenő mérték szerinti felsorolásban). Így nem is hinnénk, hogy ha például túl sok vodka-tonikot, vagy netán tiszta vodkát iszunk, és becsípünk tőle, kevesebb bajt okozunk vele magunknak, mint amikor a brandy-ivást visszük túlzásba. Emellett nem szabad megfeledkeznünk egy riasztó tényről sem, amely "illusztrálja" a metanol jellegét, persze más megközelítésben: egyes versenyautókban üzemanyagként is használható! Így elképzelhető, milyen nagy munkát kell végeznie májunknak és vesénknek, hogy eltávolítsa szervezetünkből...
A máj - többféle enzim révén - különben is jelentős szerepet játszik az alkohol káros hatásainak kiküszöbölésében. De a vese sem "rest": a toxikus anyagokat főleg víz segítségével távolítja el. Ezért vagyunk szomjasak, kívánunk több vizet a nagy ivászatok után, és ha nem juttatunk belőle eleget a szervezetünkbe, a dehidratáció fejfájást okoz. Az émelygés, hányinger ezzel szemben az alkohol okozta gyomorhurutból ered, amely az alkohol gyomorra gyakorolt, közvetlen toxikus hatása nyomán lép fel.
Tudnunk kell még azt is, hogy több tényezőtől függ, mennyire bírjuk az alkoholt. Ezek közül a legfontosabbak: általános alkoholfogyasztási szokásaink, testsúlyunk és nemünk. Tudományos felmérések sokasága bizonyítja, hogy nők átlagosan kétszer-háromszor érzékenyebbek az alkoholra, mint a férfiak.
Hogyan kerülhető el a másnaposság?
Az első alapelv, melyet be kell tartanunk: a mértékletesség. Lehet alkoholt fogyasztani akkor is, ha alig iszunk év közben, sőt, kedvünk szerint (ésszerűen) keverhetjük is a többféle italtípusokat, de tartsunk mértéket! Ha azonban tudjuk magunkról, hogy hajlamosak vagyunk túllépni a mértéket, íme néhány megelőző lépés:
Gondoljunk szervezetünk hidratálására, és igyunk minél több (1-2 liter) vizet, gyümölcslét a mulatozás után (és ha tehetjük, közben is, hiszen ez lesz egyik legjobb "szövetségesünk" minden olyan alkalomkor, amikor jelentősebb szeszmennyiség elfogyasztására van kilátás). Ráadásul a gyümölcsökben lévő fruktóz (gyümölcscukor) megkönnyíti az alkohol feldolgozását (átalakítását) a szervezetben. Ha a szokásosnál többet ittunk, tanácsos a méz fogyasztása is, hiszen ebben is magas a természetes cukortartalom. Még néhány mézes sütemény is segíthet, mert jótékonyan hat az alkoholtól "megviselt" gyomrunkra: könnyít rajta, ha nehéznek érezzük, és visszaadja az italozástól igencsak megcsappant energiánkat.
Emésztésünket segíthetik a gyógynövény-szaküzletekben vagy gyógyszertárakban kapható, különböző herbateák, melyek segítségével elkerülhető a gyomorégés is.
Az átmulatott éjszaka után, lefekvés előtt pedig nem árt bevenni egy aszpirint vagy valamilyen paracetamol-tartalmú gyógyszert (ha egyébként is bírja a gyomrunk). Amennyiben ébredéskor vesszük be, kevésbé hatásosak.
Ami pedig a jól bevált, hagyományos "gyógymódokat" illeti másnaposság ellen, úgymint egy kanál olívaolaj, egy pohár kifacsart citromlé, egy bögre tej vagy egy pohár ásványvíz fokhagymával, babérral, zsályával ízesítve, azonfelül tojássárgája, több kenyér - nem biztos, hogy használnak...
A másnaposság orvoslásának további lehetőségei:
Nem feltétlenül kell szenvednünk a sok alkoholos ital utóhatásaitól, ha valóban megteszünk minden "óvintézkedést". Ugyanakkor sohasem lehetünk tökéletesen "bebiztosítva" ellene. Ezért fogadjunk meg néhány további jó tanácsot:
fogyasszunk erős kávét másnap reggel, és forró levest délben;
emésztési zavar, "rossz gyomor" esetén csak könnyű ételt együnk;
jól aludjuk ki magunkat, az mindennél többet használ;
csak akkor vezessünk autót, amikor már egészen biztosak vagyunk benne, hogy az alkohol legkisebb káros hatása alól is kikerült szervezetünk.
Pungor-Kovács Zsófia már 10 éve menti a kallódókat a KIMMTA Zsibriki Drogterápiás Otthonában. Hálásak vagyunk Istennek Érte és szolgálatáért!
ÜNNEP-10 év!
Ma van a 10 éves évfordulóm a Kallódó Ifjúságot Mentő Missziós Támogató Alapítványnál,a Drogrehabilitációs Otthonban!Hihetetlen ,hogy ilyen gyorsan elrepült ez a 10 év!Nem éreztem,nem érzem az idő múlását. Itt vagyok szociális munkás 2002.04.08.-ától .Az elmúlt hetek napok a visszaemlékezésről szóltak mosolyokkal,könnyekkel fűszerezve.Emlékszem arra ,hogy milyen bizonytalan ,sokszor esetlen,félelmekkel teli napokat, hónapokat, éveket éltem át.Visszagondolok arra,hogy hogyan reagáltam,éreztem,mit tettem vagy nem tettem egy-egy segítséget kérő emberkével kapcsolatban,hogyan viszonyutam a munkatársaimhoz. Sok mindent másképp csinálnék,csinálok ma már!De egy valamit nem változtatnék meg!Továbbra is szeretnék,szeretek,mert TUDOM,hogy SZERETET nélkül nem lehet ezt a munkát végezni. Sok mindent megtapasztaltam a 10 év alatt ,sok mindent tanultam de arra rájöttem,hogy számomra(is)a legfontosabb tekintély a tapasztalat. Megtapasztaltam,hogy érzések sokszor fontosabbak ,mint az intellektus.Megtapasztaltam,hogy nem minden rossz ami rossznak látszik,hogy meg kell keresni,segíteni kell megtalálni az embereknek,hogy mi miből ered,s ha rossz hogyan lehet kijavítani,hogyan lehet az egyéni értékeket megtalálni,és elfogadni amin nem lehet már változtatni. Biztos sokat adtam,de annál többet kaptam és nekem ez a legfontosabb.Mit kaptam? Érzékenyebb lettem ,türelmesebb,figyelmesebb.Nyitottabb lettem másokkal és magammal kapcsolatban ,s már nem akarom minden áron megjavítani a környezetem !Nem tudom,hogy lesz -e újabb tíz év,de minden új napért hálás leszek,hogy adhatok és kaphatok ezen a helyen. Megfogalmazhatatlan hálát érzek mindenki iránt aki megfordult Zsibriken! Akinek adhattam,akiktől kaptam KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM a türelmeteket,a szereteteteket,az elfogadásotokat! Küldöm mindenkinek az ÖLELÉSEM,A SZERETETEM JELÉÜL.Külön köszönöm a "kislányomnak" akinek sok éven keresztül kellett egyedül megküzdeni a nehézségeivel ,amíg én dolgoztam.
"Hiába fürösztöd önmagadban,csak másban moshatod meg arcodat"(József Attila)
A játék: örömforrás. Gyermeknek, felnőttnek egyaránt. Előbbi számára maga az élet. A világ felfedezésének egyik eszköze, átélhető helyzetek és követendő viselkedésminták tárháza, a személyiségfejlődés fontos építőköve. Felnőttként önfeledt szórakozás, kecsegtető kockázat, tudatos taktika és szerencse-próba, mely győzelmi mámorhoz segít, vagy megtanít veszíteni.
Ám kegyetlen kelepce is lehet, egyéniséget fölemésztő, társas kapcsolatokat és személyes egzisztenciát romba döntő szenvedély. Betegség. Ahonnan a visszaút felettébb rögös, buktatókkal teli és hosszú folyamat. De a legerősebb függőségből is van kiút!
Nemzetközi kutatások adatait alapul véve feltételezhetjük, hogy Magyarországon is a felnőtt lakosság egy-két százaléka lehet játékfüggő. E probléma 25-29 éves kor között alakul ki leggyakrabban. Az érintettek többsége férfi, náluk korábban, akár a serdülőkor környékén megjelenhetnek az erre utaló jelzések, a nőknél a fiatal felnőttkor a tipikusabb kezdet. Miután hazánkban ötszörösére nőtt a játékautomaták után fizetendő jövedéki adó, országszerte több helyütt, főként a kiskocsmákban megszűnt a szerencsejáték ezen formája. Van, aki könnyen elfogadta e helyzetet, másnak csak nehezíti a mindennapjait. De miért is?
- A játék legtöbbször kikapcsolódást, izgalmat jelent az ember életében, s előfordul, hogy idővel egyre több, változatosabb játékra van szüksége ahhoz, hogy ezt elérje és megélje valaki – avat a részletekbe Szentiványi-Makó Hajnalka klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus. A játék mennyisége, intenzitása, gyakorisága, s az, hogy az illető tudja-e kontrollálni, mennyit játszik, és mit áldoz fel a szenvedélyéért, e szempontok határozzák meg alapvetően, hogy valaki játékfüggőnek tekinthető-e vagy sem.
- Miként viselkedik a játékfüggő? - Súlyosabb esetekben idejének jelentős részét e tevékenységgel tölti. Nyugtalanság, ingerlékenység, feszültség vesz rajta erőt, ha nem játszhat, s minden gondolata ekörül forog; ha veszít, újra kockáztat, mert szeretné visszanyerni a pénzét; ha nyer, akkor a véletlenszerű siker megerősíti abban, hogy érdemes folytatnia. Ha megkísérli abbahagyni a játékot, nagy a veszélye annak, hogy az ismételt próbálkozások dacára erőfeszítései sikertelenek maradnak. Idővel a függőség következményeképpen egyre több családi és munkahelyi probléma jelentkezhet. Az illető ki-kimarad otthonról, elhanyagolja a munkáját, a barátait, hozzátartozóit. Nem egyszer titkolja tevékenységét, nem mond igazat közvetlen családtagjainak sem, esetleg pénzt kér kölcsön másoktól, sőt: akár bűncselekményt is elkövet, hogy folytatni, finanszírozni tudja játékszenvedélyét. Mindeközben egzisztenciálisan ellehetetlenülhet, mert akár a munkáját, a pénzkereseti forrását is elveszítheti.
- Egyes elképzelések szerint a függőség részben genetikai meghatározottságú, részben viselkedési probléma, amerikai kutatók pedig nemrég arra mutattak rá: krónikus agyi rendellenesség is. - Sokféle magyarázó elv létezik. A különböző pszichológiai iskoláknak a személyiség működéséről alkotott elképzelései más-más tényezőket hangsúlyoznak: egyesek a biológiai, organikus oldal fontosságát emelik ki, mások a kora gyermekkori tapasztalatokét, a nevelését, a szocializációét. Számos magyarázat jelenik meg a szenvedélybetegségek kialakulásának hátterében álló tényezőkre vonatkozóan is. Vannak kutatások, melyek a központi idegrendszerben zajló biokémiai folyamatok szerepét emelik ki. És ismertek olyan elméletek is, amelyek azt igazolják, hogy ha a családban már előfordult efféle függőség, akkor a következő generációnál megnő e probléma előfordulásának a kockázata.
- Más betegségekkel is összefüggésbe hozható-e? - Ok-okozati kapcsolatot nehéz megállapítani, de bizonyos együtt-járásokat már igazoltak. Így például a játékszenvedéllyel küzdőknél gyakrabban fordulnak elő hangulati problémák, depresszió, s más szenvedélybetegségek is, amilyen a drog- vagy az alkoholfüggőség, s a dohányzás. A függők körében nagyobb a valószínűsége az antiszociális megnyilvánulásoknak vagy az agresszív cselekedeteknek.
- Mit tehetnek a családtagok, a barátok, ha kétségbevonhatatlanul felismerték a játékszenvedélyt, de az illető ezt nem látja be? - Ez a kulcsszó: a belátás. Mert minden változtatási folyamat onnan indul, hogy belátjuk, elismerjük a problémát. Ezzel az elhatározással, a változtatás belső igényével kezdődik a megoldás. Ezt nagyon nehéz elérni. Már csak azért is, mert gyakran igen súlyossá válik a helyzet addigra, amikor a beteg környezete számára nyilvánvalóvá válik, hogy valamit tenni kell. Elsősorban pszichiáter szakorvos vagy klinikai szakpszichológus segítségét érdemes igénybe venni. Ez kritikus pontja a szenvedélybetegséggel küzdők további életének, de egy támogató közeg rengeteget tehet azért, hogy az illető személy maga is akarja a változást. És ha komoly nehézségek, kemény küzdelmek árán is, de van kiút a legmélyebb gödörből is! S noha a visszaesés veszélye nagy, a pozitív példák erőt adhatnak a betegeknek.
- Milyen módszerek léteznek? - Sokféle, s attól függően, hogy az adott kliensnél mivel hozzák összefüggésbe a szenvedélybetegség kialakulását, vagy milyen egyéb problémákkal társul, a terápia is különböző lehet. Több pszichoterápiás iskola is van, s mindegyiknek a maga eszköztárában fellelhetők a kezelés sajátos módszerei. A legoptimálisabb, ha az eljárások közül az egyéni jellemzőkhöz is leginkább illeszkedőt választjuk.
A dohányzás okozta függőségtől szerte a világon rengetegen szenvednek. Ma már azonban – a modern technológiáknak köszönhetően – a dohányzásnak is létezik egy más formája, az elektromos cigaretta.
Mi is az elektromos cigaretta? Az elektromos cigaretta tulajdonképpen abban különbözik a hagyományos cigarettától, hogy szervezetünkbe nem juttat káros anyagokat, valamint füstjének belélegzése sem károsítja szervezetünket. Emellett folyékony formában nikotint tartalmaz, így az elektromos cigaretta kitűnően alkalmas az azt használók nikotinszükségletének kielégítésére.
Az elektromos cigaretta használata Az elektromos cigarettában a nikotint egy patron tartalmazza. A cigaretta szívásakor a dohányos tulajdonképpen nikotin cseppeket juttat a szervezetébe, így kielégítve annak nikotinszükségletét. A nikotin tartalom alapján négyféle patront különböztetünk meg: erős, közepes, gyenge és zéró. A patronok erősségi fokozata nem csak abból a szempontból jelent előnyt, hogy általuk a dohányzó ember kiválaszthatja a neki leginkább megfelelőt, hanem abból is, hogy az erős felől a zéró felé haladás egyben a dohányzásról való fokozatos leszokást is jelentheti.
Az elektromos cigaretta előnyei és hátrányai Ugyan az elektromos cigaretta tényleg kevesebb káros anyagot tartalmaz, érdemes azonban odafigyelni, hiszen számos előnye mellett jócskán akad olyan érv is, amely ellene szól.
Előnyök: - nem tartalmaz kátrányt, ólmot, higanyt, cián- és arzénvegyületeket sem - az elektromos cigaretta füstje csak látszólag füst, valójában azonban egyszerű vízgőz, pára - egyáltalán nincs szaga - nem káros a környezetre, csökkenti a passzív dohányzás mértékét - olcsóbb, mint a hagyományos cigaretta - a nikotinfüggőséget nem fenntartja, hanem folyamatosan csökkenti
Hátrányok: - szakemberek szerint ugyan az elektromos cigaretta kevésbé káros a szervezetre, azonban a függőséget okozó nikotin ebben is megtalálható. Így tehát a dohányos ugyan le tudja csökkenteni napi nikotin adagját, azonban végleg leszokni az elektromos cigaretta segítségével nem tud - szintén a cigarettáról való leszokást gátolja, hogy az elektromos cigaretta használata közben is hasonló mozdulatokat végez a dohányos, mintha hagyományos cigarettát szívna - bár bizonyított tény, hogy az elektromos cigaretta káros anyag tartalma kisebb, mint a hagyományos cigarettáé, azonban azt még a kutatók sem tudják pontosan, hogy használata során milyen egyéb, a szervezetre káros vegyületek szabadulnak fel - a folyamatosan fejlődő technológiának köszönhetően egyre újabb és újabb készülékek kerülnek forgalomba, így vásárolt készülékünk hamar elavulhat - számolnunk kell a készülék meghibásodásával
Kubiszyn Viktor író, újságíró két és fél éve az MRE Kimm Drogterápiás Otthonában tette le a kábítószert, azóta Drognapló címmel könyvet írt betegségéről és szabadulásáról. A reformatus.hu készített vele interjút.
„Számomra Isten ajándéka, hogy leállófélben lévő dzsankik között kaptam új életet. Azóta is az aktív és leállt függőkkel, illetve a keresztyénekkel érzem a legmélyebb közösséget. A kereszt a megváltás jelképe számomra” – mondja a szerző az interjúban. Hozzáteszi: „A feltámadás a saját életemre nézve az Isten csodája, mert ő az, aki képes embereket visszahozni a halálból. Másrészt, ha üdvtörténetileg nézzük, akkor a megváltás is akkor teljesedett be, amikor Krisztus feltámadt a halálból. Számomra ez a keresztyénség egyik alapja: a feltámadás az örök életre.”
Kubiszyn kifejti: drogos korában nem félt a haláltól, ilyenkor ugyanis teljesen mással van elfoglalva az ember: „hogy nem lesz otthon a díler, vagy hogy valaki elveszi az anyagot. Nem attól tart, hogy akár meg is halhat. Olyan vegetatív állapot volt az, hogy már érzések sem nagyon voltak bennem. Félelem sem. Olyan volt, mint a halál.”
Hozzáteszi: „Szerintem mindenki kriptaszökevény, aki megélte a halálos elhagyatottságot. A halál minden, ami nem az Istenről szól. A megtért emberek is kriptaszökevények, mert azt mondja Jézus, hogy gyere át a halálból az életre, és kövess engem. Aki megtért, az otthagyta a halált.”
Könyvéről így vall: „öt nagy témát ölel fel a könyv: a kipróbálás és rászokás időszakát, az első leállásomat, a visszaesés és totális ledzsankulás történetét, a terápiát és a szabadulást, és nyomokban a jelen is benne van. A könyv jó részét tavaly írtam, de sok olyan régi feljegyzésemet is beletettem a könyvbe, amiket aktív drogosként készítettem, és megmaradtak.”
A drogozás spirituális része sokkal fontosabb Kubiszyn szerint: számára ez keresés, önmegvalósítási, majd önmegváltási kísérlet volt, ami a létezés magasabb dimenziójának illúzióját nyújtja: „a heroin istenflesst ad”.
Krisztus számára az „undergroundból” jött. „Számomra abszolút punk gesztus ostorral kizavarni a pénzéhes kereskedőket a templomból… Szóval Jézusban abszolút látom a punkot. De szubkulturális szinten a punk ideológiának az a legnagyobb hiányossága, hogy nem mutat fel értékeket. Csak rombol: a heroinozás, az önpusztítás, a totális nihil nagyon punk dolog – és mindegyik arról szól, hogy nem érdekelnek az elvárások körülöttem. Számomra a punk életérzésből annyi maradt meg, hogy a világ elvárásai és törvényei továbbra sem érdekelnek túlságosan, bár nyilván betartom őket. Ami egyedül érdekel, az az Isten országa. Számomra a legmélyebb azonosság nem a punk, hanem a szenvedő Jézussal van meg.”
Magyarországon a 116-123 bevezetése óta eltelt időben megháromszorozódott a hazai segélyvonalakra befutó hívások száma, ami azért is fontos, mert "beszélni problémáinkról – első lépés a megoldás felé."
Magyarországon 1970 óta működik telefonos lelkielsősegély-szolgálat. 1986 óta a segélyvonal működtetői a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségébe (Lesz) tömörülve működnek. Jelenleg 22 tagszolgálat az egész országot lefedve a nap 24 órájában ingyenesen segítséget ad minden bajban, kétségbeesésben vagy öngyilkossági veszélyben hozzájuk fordulónak.
A lelkisegélyvonalak nemzetközi szervezete, az IFOTES (International Federation of Telephonic Emergency Services) 31 országot fog össze. Hazánk 1993 óta tagja ennek a szövetségnek. Az öngyilkosság megelőzhető. A telefonszolgálat lehetőséget ad minden embernek, hogy azonnal segítő kapcsolatot teremtsen egy másik emberrel.
A folyamatos működést a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a telefontársaságok biztosítják.
Egy jelenség, amelyről nap mint nap hallani a híradóban, amelyet így, vagy úgy, hallomásból vagy tapasztalatból, de mindenki ismer. Egy jelenség, amely behálózza és megkeseríti társadalmunk életét: a családon belüli erőszak.
Családon belüli erőszak mindig is létezett, ám az 1970-es évekig mindenki úgy gondolta, hogy ami az otthon falain belül történik, az magánügy. A 70-es években aztán – nagy valószínűséggel a feminizmus visszhangjának köszönhetően – kutatásokba fogtak a témát illetően, felméréseket készítettek, elemzéseket írtak, és a jelenség, amely oly sok család mindennapjainak állandósult része volt, többé nem maradt meg a privátszféra rejtekében.
Mielőtt azonban mélységekbe menően nekifognék a téma boncolgatásának, jobb tisztázni, hogy mit is értünk családon belüli erőszak alatt, kik a lehetséges résztvevői, és milyen típusai vannak. A pszichológia a családon belüli erőszaknak – a résztvevők személye szerint – három alapvető típusát különbözteti meg: a házas-vagy élettársak közötti, a gyermek elleni, valamint a család valamely idős - részben vagy teljesen magatehetetlen - tagja ellen irányuló erőszakot. Az erőszak szó hallatán sokan a fizikai bántalmazásra asszociálnak, fontos azonban leszögezni, hogy a lelki terror, a szexuális erőszak és az elhanyagolás éppúgy ide sorolható.
A fizikai erőszak tünetei annyira nyilvánvalóak, hogy azt gondolhatnánk, mi sem könnyebb, mint a tettlegesség megállapítása. Valójában viszont még a szakmabeliek közt is megoszlik a vélemény arra vonatkozólag, hogy mi tartozik a fizikai erőszak kategóriájába, és mi nem. Andrew Klein amerikai pszichológus szerint „a családon belüli erőszak… nem az, amikor az emberek kölcsönösen egymásnak esnek, és lökdösik, pofozzák, csipkedik egymást. A családon belüli erőszak olyan viselkedés, melynek során törnek a csontok, és az emberek kórházba, vagy éppen a hullaházba kerülnek.” Ranschburg Jenő nem ért egyet ezzel az állítással, ő úgy gondolja, hogy a szándékosan okozott testi fájdalom mindenféleképpen fizikai erőszaknak minősül, akkor is, ha épp nem igényel orvosi beavatkozást. Gondoljunk csak bele! Ha egy családfő minden este részegen megy haza, és ittas állapotában rendszeresen lekever egy-két pofont a feleségének és a gyermekeinek, az fizikai bántalmazásnak minősül vagy sem? És ha az anya néha ad egy maflást a fiának, amiért az bántotta a szomszéd kutyáját? Ez csak a következetes nevelés része lenne? Ranschburg Jenő és szerény véleményem szerint nem. De mindenki foglaljon állást saját belátása szerint.
A fizikai erőszak mértékét és jellegét megkülönböztethetjük aszerint, hogy vertikális vagy horizontális családban van-e jelen. A vertikális családok legfontosabb jellemzője az, hogy a belső szerkezet függőleges elrendezésű, vagyis a család életét az alá-és fölérendeltségi viszonyok határozzák meg. Ezekben a családokban az alacsonyabb rangú fél mindig engedelmességgel tartozik a magasabb rangú félnek, még akkor is, ha minden porcikájával a parancs végrehajtása ellen van. A családfő dominanciáját a kényszer és az erőszak rendszeres alkalmazása biztosítja, amely az alárendelt felekben félelmet vált ki. Ezzel szemben a horizontális, demokratikusan szerveződő családokban minden fél egyenlő, a döntések pedig közösen születnek. Hazugság lenne azt állítani, hogy ezekben a családokban nem találkozunk erőszakkal, viszont az is biztos, hogy sokkal kevésbé elfajult formában, mint a vertikális famíliáknál. Legfeljebb veszekedések, indulatos szóváltások, kisebb verekedések fordulhatnak csak elő.
Most pedig vizsgáljuk meg közelebbről, hogy mi is tartozik a pszichológiai erőszak körébe! Ez már egy kevésbé jól körülhatárolható jelenség, ugyanis sokszor maguk az áldozatok sem tudják pontosan megmondani, mi az, ami szenvedést okoz számukra, és mi az, ami nem. A határok gyakran elmosódnak a még éppen, hogy bántó, és a lelki sérelmet már nem okozó viselkedés között. A pszichológiai erőszak legelterjedtebb módszerei közé sorolható a sértegetés és az elutasítás. Házastársak között gyakori a szexuális teljesítmény becsmérlése és ebből fakadóan a testi közeledés elutasítása, míg a gyerekekkel szemben a „Jaj, de ügyetlen vagy!”, „Már megint rossz jegyet hoztál!”, „Semmire se vagy jó!”, „Bánom, hogy megszülettél!” kifejezések használata fordul elő sokszor.
A lelki terror másik megnyilvánulási módja lehet a mellőzés vagy lekezelés, amely olyan nagymértékben csorbítja az áldozat önértékelését, hogy attól egy idő után teljesen feleslegesnek érzi magát. Hadd példázzam ezt egy történettel, amely Ranschburg Jenő tollából származik: „A második osztályos Laci szüleinél jártam családlátogatáson – meséli a pedagógus. - Kértem a gyereket, hogy hozzon nekem egy pohár vizet, és döbbenten tapasztaltam, hogy az anyuka ugrik fel és szalad a konyhába. Amikor megkérdeztem, miért nem engedi, hogy a gyerek hozza a vizet, anyuka csak legyintett. Ugyan – mondta -, ez a gyerek annyira ügyetlen! Amihez hozzányúl, azonnal tönkremegy, vagy összetörik. – Az érdekes az – gondolkodott el a tanítónő -, hogy Lacika tényleg nagyon ügyetlen. Csak azt nem tudom: azért nem engedik semmihez hozzányúlni, mert ügyetlen, vagy azért ügyetlen, mert nem engedik semmihez hozzányúlni?”
Láthatjuk tehát, hogy milyen súlyos sérelmeket okozhat a lelki terrorizálás. Azonban nemcsak ez tud életre szóló nyomokat hagyni, hanem a szexuális erőszak is. Ennek elkövetője szinte kizárólag férfi - vagy az apa, vagy az idősebb fiútestvér -, áldozata pedig az asszony vagy a gyermek. A TÁRKI 1999-ben végzett, Tóth Olga által jegyzett kutatása alapján a nők 7,6 százalékánál volt rá példa, hogy férje akarata ellenére kényszerítette a házaséletre. Az idézett felmérésben a nők 8 százaléka jelezte, hogy gyermekként szexuálisan zaklatták. Az elkövető 21 százalékban a vér szerinti apa, 11 százalékban a nevelőapa volt. Arról, hogy hány kisfiú esett szexuális erőszak áldozatául, nem esik szó az említett kutatásban, külföldi felmérésekből azonban az derül ki, hogy a gyermekáldozatok egy ötöde fiú.
Végül pedig szót kell ejtenünk a családon belüli erőszak negyedik típusáról, az elhanyagolásról. Az elhanyagolás a gyermek vagy a családban élő idős, magatehetetlen személy gondozásának elmulasztását jelenti. Ez megnyilvánulhat mind fizikai, mind emocionális formában. Előbbihez a testi-egészségügyi szükségletek kielégítésének, például a táplálásnak, fürdetésnek, öltöztetésnek, gyógyszerekkel való ellátásnak az elmulasztása tartozik, míg utóbbihoz a lelki törődés hiánya. Az erőszak ezen formája gyakran fordul elő alkohol-illetve kábítószerfüggő szülőknél, akik a pszichoaktív szertől való addikció befolyása miatt „elfeledkeznek” azokról a családtagjaikról, akik iránt felelősséggel tartoznak.
A családon belüli erőszak különböző típusainak ismertetése után fontosnak tartom megvizsgálni, hogy mi húzódik a jelenség hátterében. Egyes biológiai elméletek az agresszív viselkedést genetikai, szervi okokra vezetik vissza. A kutatók szoros kapcsolatot fedeztek fel az idegi károsodást elszenvedett férfiak és a házastársak közötti erőszakos viselkedés között. A vizsgált férfiak döntő többségének ugyanis csökkent az önuralma és a kommunikációs készsége, ezért hajlamossá váltak családtagjaik bántalmazására. Ezzel ellentétben a pszichopatológiai megközelítés a lelki sérülésekre, gyermekkorban elszenvedett traumákra, Borderline személyiségzavarra és más pszichológiai rendellenességekre vezeti vissza az erőszakos viselkedés okait. A traumás kötődés elmélete arra ad magyarázatot, hogy miért marad a bántalmazott nő a számára hátrányos kapcsolatban.
Az ún. Stockholm-szindróma szerint ugyanis az áldozat viselkedését a közös, válságos szituációban kialakuló szoros érzelmi függés motiválja. A családi szisztéma teóriája az intim közegben jelentkező erőszakot a család berendezkedéséből vezeti le, vagyis például azoknál a pároknál gyakrabban fordul elő bántalmazás, akik elégedetlenek a házasságukkal. A szociológia a tanuláselmélettel magyarázza a jelenséget, miszerint nagy a valószínűsége, hogy akivel a szülei erőszakoskodtak, az maga is ezt fogja tenni leendő családja tagjaival. Végül, de nem utolsó sorban, a feministák elképzelése szerint a legtöbb esetben a férfiak élnek az erőszak eszközével, mivel a társadalom által támogatott férfiuralom révén erre feljogosítva érzik magukat.
Ennek éppen ellenkezőjét támasztják alá az Egyesült Államokban az 1990-es években végzett kutatások. A Manitoba Centre for Health Policy 1994-es felmérése például azt bizonyítja, hogy a fizikai erőszak minden formáját együttesen tekintve, a nők éppen másfélszer több erőszakos cselekményt követnek el családtagjaikkal szemben. Különösen kiemelkedő ez az érték a partner megdobására, pofozásra, verésre, rúgásra, fegyverhasználatra vonatkozóan. Érdekes továbbá, hogy a férfiak 14,8 százaléka támad önvédelemből, míg a nőknek csak 9,9 százaléka. Két tényező van, amelyben a férfiak értek el magasabb értéket: az alkohol befolyása alatt elkövetett erőszak, illetve az orvosi beavatkozást igénylő testi sértés. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a családon belüli erőszaknak a férfiak éppúgy áldozatai lehetnek, mint a nők – bár kétségtelen, hogy a média inkább utóbbit hangsúlyozza, ezzel a valóság eltorzított mását állítva elénk.
Bizonyára felmerül az Olvasóban, hogy mit tehetünk a megelőzés érdekében? Nos, egy dolog biztos: ha sikerül megfelelő konfliktuskezelői és empatikus képességet elsajátítanunk, azzal már csökkentettük az elkövetővé válás esélyeit. Ha pedig a másik oldalon, áldozatként lennénk érintettek, előre szögezzük le magunkban, hol a határ, és lépjünk ki a kapcsolatból, mielőtt túl késő lenne.
Felhasznált irodalom: Ranschburg Jenő (2006): A meghitt erőszak. Kaposvár: Saxum Kiadó Bt. Szöőr Anna (2007): Az erőszak neve: Fenség – Erőszak a családon belül. Budapest: Kairosz Kiadó Tamási Erzsébet (2005): Bűnös áldozatok – A családon belüli erőszak férfi szereplői. Budapest: BM Kiadó
Az Egészségügyi Világszervezet és az Európai Bizottság közös jelentése szerint az európai emberek több alkoholt fogyasztanak, mint a világ bármely más részén. Az öreg kontinens lakói fejenként évi 12,5 liter tiszta alkoholnak megfelelő mennyiségű italt, vagyis körülbelül napi három pohár bort isznak meg.
Míg azonban az Európai Unió népessége nyerte el a világ legnagyobb ivóinak nem túl megtisztelő címét, az alkoholfogyasztás szintje az unión belül régiónként jelentős eltéréseket mutat a gyakoriság, az alkohol fajtája és a fogyasztás időpontja tekintetében.
Jakab Zsuzsanna, a WHO európai regionális irodájának igazgatója elmondta, hogy a nemzetközi átlag kétszeresének megfelelő mennyiség elfogyasztása egyértelmű egészségügyi következményekkel jár a fogyasztókra, a körülöttük élőkre, és a társadalom egészére nézve. Az alrégiók szerinti lebontásban a legtöbbet ivók Közép-Kelet és Kelet-Európában élnek, ahol a felnőtt lakosság fejenként 14,5 liter tiszta alkoholnak megfelelő mennyiséget isznak évente.
A kép azonban másképp festett, amikor a veszélyes ivás indikátorait is figyelembe vették, vagyis azt, hogy valaki étkezésen kívül, nyilvános helyen, vagy rohamszerűen fogyaszt alkoholt. Ebben a kontextusban az északi országok 2,8 pontos értéket értek el, míg a közép- és kelet-európaiak alig magasabb, 2,9 pontos értéket. Közép-Nyugat-Európában és Nyugat-Európában ez az érték 1,5 illetve 1,1 pont volt.
A jelentésben azt is megemlítik, hogy több mint 40 olyan betegség létezik, amely összefügg az alkoholfogyasztással. Ezek közé tartozik többek között az alkoholfüggőség, a kártékony alkoholfogyasztás, a májbetegség, az alkohol okozta krónikus hasnyálmirigy-gyulladás, az alkoholmérgezés és a magzati alkohol szindróma. Ezen kívül még számos más problémához is hozzájárulhat az alkoholfogyasztás, például az autóbalesetekhez, sérülésekhez, valamint a rákhoz, a szívbetegséghez és más rendellenességekhez.
A WHO minden olyan politikát támogat, ami korlátozza az alkoholfogyasztást. Ilyen lehet például az alkohol árának szabályozása, az ittas vezetés visszaszorítása, illetve az alkoholreklámok korlátozása. Jakab Zsuzsanna úgy véli, hogy az alkohollal összefüggő egészségügyi teher Európában elkerülhető lehet.
"Drogosnak lenni nem érdem. Leszokni a drogokról sem különösebben az"- kezdi ajánlóját Kiss Tibi a könyv hátoldalán. Egy higgadtságra, józan belátásra, tárgyilagosságra törekvő szöveget jellemez így, amely olvasóját is hasonló, szélsőséges reakcióktól mentes befogadásra készteti.
Nem a megszokott, hangsúlyozottan a szöveg felől érkező impulzusok formálják a véleményem Kubiszyn Viktor Drognapló című könyvével kapcsolatban, igaz, maga a könyv sem egy szokványos kötet. (Egyáltalán hova is lehetne besorolni: napló, memoár, esszékötet, dokumentumregény?) Sokkal inkább az határozza meg a szokatlan értelmezési utat, ahogy mások kérdéseket tesznek fel nekem a könyvvel kapcsolatban, amire persze aztán keresem magamban a legmegfelelőbb választ.
Például, hogy nem, nekem sem volt kapcsolatom soha kábítószerekkel, sőt, kis túlzással élve én vagyok az az olvasótípus, aki miatt érdemes volt a kötet végén egy kis szószedetben a különféle szerekről néhány szót írni, valamint egy rövidke, a témába vágó szlengszótárt összeállítani. Nem, nem tudom, miben másfajta könyv ez, mint általában "a drogos könyvek", visszaemlékezések, mert ha jól rémlik, eddig nemigen olvastam más könyveket a témában. És végül, igen, szépirodalomként (is) olvasom a szöveget, ha nem láttam volna meg benne az effajta értelmezés lehetőségét, valószínűleg nem is vettem volna kézbe a könyvet.
Felmerülhet a kérdés, kinek is szól ez a könyv egyáltalán? Valószínűleg kevésbé azoknak, akik megjárták azt az utat, mint Kubiszyn Viktor (bár esetleg hasznos lehet nekik is, hogy valaki tud szavakat adni az élménynek), sokkal inkább nekünk, úgymond normális életűeknek, legyen valaki akár egy (csak) távolról rajongója a drogkultusznak, vagy a probléma (majdnem) teljes elutasítója, persze a köztes viszonyulási lehetőségeket sem feledve.
Kubiszyn Viktor könyve ugyanis görbe tükröt tart nekünk, kikezdi egyrészt a sztereotípiákat (pozitív vagy negatív megközelítésűeket egyaránt), másrészt pedig marginalizált szemszögéből éppen a normális élet normalitásának anomáliáira mutat rá, és arra késztet, hogy erről mi is sürgősen újragondoljunk néhány dolgot.
Alapvetően egyszerű a könyv felépítése. Haladunk a gyerekkortól a jelenig, miközben nem csak egy összefüggő visszaemlékezéssel (ráadásul nemcsak a jelenből, hanem gyakran korábbi állapotokból történő visszatekintéssel), de másféle szövegtípusokkal is találkozhatunk. Részletekkel a szakirodalomból, a drogterápiás otthon brosúráiból, esetleg Kubiszyn korábban megjelent Filmflesskönyv kötetéből. Vagy éppenséggel elolvashatjuk a rehabon írt "fázisváltási kérelmeit" is. Változnak tehát a nézőpontok, külső aspektusok ugyanúgy helyet kapnak, mint belsők, a szövegtípusok között ennek ellenére mégsem érződik disszonancia, ezek a részletek lágyan egymásba folynak, gyakran csak utólag konstatáljuk, hogy időközben változott a nézőpont.
Ugyanakkor ezek a nézőpontváltások, és azok módjai segítik leginkább az objektivitás illúziójának kialakulását az olvasóban (azért csak az illúziójának, mert hiszen teljes objektivitás nem lehetséges), sem az önfelmentés (nem én tehetek róla), sem az öntömjénezés (király csávó vagyok, mert drogoztam) csapdájába nem esik, kvázi tényként kezeli, hogy van ilyen, vannak emberek, akikkel ez megesik, akik függőkké válnak, és aztán ilyen és ilyen megoldásai lehetnek a történetnek.
Ebben a tárgyilagosságban ott bukkan fel némi disszonancia, ahogy össze-összekoccan a kétfajta élet, a függő és a tiszta, ahogy Kubiszyn azt is elmondja, hogyan áll össze a világ, amikor valaki szerek hatása alatt él, mi a fontos, mi nem, bizonyos jelenségekről akkor hogyan gondolkozik, és elmondja azt is, hogy tisztán persze megint máshogyan áll össze a kép.
Az igazi feszültség azonban nem a saját életúton belül, hanem a saját és mások, a normálisok élete között jön létre. Kubiszyn úgy feszíti egymásnak a kettőt, hogy közben tulajdonképpen a hasonlóságokat mutatja fel.
"Egy kupac remegés vagyok" (108), írja többek között, amikor a függőség, a hiány állapotát idézi fel a Zónában (Budapest, nyolcker, Népszínház utca környéke) eltöltött időről szóló viszonylag rövid, de nagyon erőteljes fejezetben. Amilyen távoli is valójában az az állapot a normális, hétköznapi élettől, ugyanolyan közel is kerül hozzá egy pillanat alatt. Hisz mit tesz egy totálisan a szerek fogságába jutott, szétcsúszott ember? Hazudik, lop, csal, átvág, elárul, kihasznál másokat, csak azért, hogy pénzhez, és ezáltal anyaghoz jusson. És mit csinálnak az emberek, mit csinálunk mi a Zónán túli világban? Hazudunk, lopunk, csalunk, átvágunk, elárulunk, kihasználunk másokat, hogy nekünk jó legyen. Ám mindezt képmutató, álságos módon, maszkjaink mögé bújva (Hamvas Béla Karneválja nem egyszer megidéződik a könyvben), szerepeinkbe, pózainkba ragadva.
Kubiszyn azt írja, nem az a kérdés, hogy miért lesz valaki narkós, hanem, hogy miért nem lesz az mindenki, s felveti azt az értelmezési lehetőséget is, hogy a drogfüggők a társadalom, a normális élet hamisságának tünetei tulajdonképpen. Ebből a szempontból pedig az egy kupac remegés akár az elvárásoktól megszabadult, szerepeiből teljesen kivetkőzött embert is jelentheti, ami viszont mégsem ember már, csak egy kupac remegés. Valóban, abból a szempontból ideális állapot, hogy nincsenek végre elvárások, nincsen megjátszás, álságosság, nincsenek konfliktusok, nincsen disszonancia a belső énkép és a külvilág között, nincsen semmi. "Végre. A kettős életemből egy lett. Végre otthon érzem magam. Pár hónap után már teljesen mindegy, ki voltam." (107) – szólt az érv egykor a Zóna mellett.
De a totális semmi mégsem lehet életmód. Az ember mégiscsak szerepei fogságában, a különféle elvárások hálójában létezik. És persze ebbe bele van kódolva a tragédia lehetősége is, hogy aki egyszer már a másik utat választotta, számára bármikor bármi adhatja magát, amitől megint abba az irányba indul el. "Sajnos, amióta nem harminc tiszta dzsanki között vagyok [értsd a rehabon], megint hazudok. Észre sem veszem, és belecsúszok." (196) Vagyis éppen a normális élet hétköznapi átlagos mechnizmusai jelentik a legnagyobb veszélyt a nehezen megszerzett tiszta állapotra.
Már csak ezért is balgaság lenne sikertörténetként (mert visszajött, és megírta, csúcs!) kezelni azt, amiről a könyv szól, noha egyértelmű a pozitív végkicsengése. Ugyanakkor szerkesztési szempontból nem feltétlenül szerencsés a hosszúra nyúlt hallelujaszerű utolsó fejezet, a hit, Isten mint kapaszkodó dicsőítése, mert a könyv közepén írottakhoz képest könnyen önmaga paródiájába is fordulhat egy arra affinitást mutató olvasó szemében, de ez még így talán épp határon belül van. Emellett pedig teljesen feleslegesnek tűnik ebben az utolsó fejezetben az az esszé is, ami Amy Winehouse halála kapcsán született (Miért lesznek drogfüggők a sztárok?), hiszen egészen addig a "bárkivel megtörténhet" elv mentén volt szó a függőségről, a hétköznapi körülmények között élő emberről és annak törékenységéről.
Összességében azonban fontos és hasznos, és nem utolsó sorban jól megírt könyvről van szó. Kubiszyn néha képes nagyon pontosan betalálni egy-egy félmondatával (például: "próbálok szlalomozni a kisgyerekes anyukák-apukák és a belvárosi fiúk-lányok között, akik egymás egójába mászva korzóznak" , 32).
Az olvasó, ha már egyszer hajlandóságot mutatott arra, hogy a témával egyáltalán foglalkozzon, nehezen tudja kivonni magát abból, hogy a viszonyulását a kábítószerekhez vagy éppenséggel saját, másfajta függőségeihez végiggondolja, méghozzá hasonlóan ahhoz a higgadtságra, tárgyilagosságra, józan belátásra törekvő módhoz, ami a Drognaplóra is jellemző.
Elkészült a Nemzeti Drogstratégia C-listája, ami már nemcsak a konkrét tudatmódosító szereket, hanem az előállításukhoz szükséges alapvegyületeket is tartalmazza. A szakértők, így Zacher Gábor is, régóta várták a jegyzéket, ami bár nagy előrelépés, de mindent azért nem old meg. A család és a megelőzés szerepe továbbra is égető pontja a témának.
– Elkészült és nyilvánossá vált a Nemzeti Drogstratégia C-listája, ami tulajdonképpen a pszichoaktív anyagok jegyzéke, mely a konkrét tudatmódosító szerek mellett az alapvegyületeket is tartalmazza. Valóban mérföldkő az új szabályozás?
– Hogyne, nagyon régóta várjuk a C-listát! Csak gondoljunk bele abba, hogy bezárogatták ezeket a headshopokat és nem volt meg rá a jogi alapjuk. Innentől kezdve viszont megvan.
– Tényleg visszafoghatja a terjedést egy lista?
– Valamennyire biztos, elég csak megnézni azt a pofátlan internetes kereskedelmet, ami mostanában zajlik. Hisz mi történik? Semmit sem kell tenni azért, hogy az ember hozzájusson az anyaghoz. Leül a gép elé, megrendeli és két óra múlva ott van a cucc nála. Otthon ül, tévézik, gépezik, olvas, csöngetnek és jön a futár, aki nem pizzát hoz, hanem egy kis zacskót. Kifizet érte az ember hat rugót és kész is vagyunk, el sem kellett érte menni. Viszont, ha illegális, ha le lehet bukni és ráadásul meg kell egy kicsit „dolgozni" érte, az már bonyolultabbá teszi a történetet. Ha már ki kell menni az utcára az átadás–átvételhez, izgulni kell, hogy ki látja, ki nem látja, nem lesz olyan egyszerű a helyzet. Így viszont könnyű volt, ráadásul legális.
– Sokan kifogásolják, hogy a drogstratégia más függőségekkel, például az alkohol függőséggel, nem foglalkozik, pedig legalább olyan kiemelt társadalmi probléma, mint a drogfogyasztás. Sőt, jóval több embert érint.
Zacher Gábor: A gyereknek nincs értékrendje, semmi jövőképe, semmi motivációja.
– A történetet én is ott látom alapvetően egy picit elhibázottnak, hogy leginkább a kábítószerről szeretünk beszélni. Régen, valamikor az előző Fidesz kormány idején, volt egy helyettes államtitkári státusz, aki a kábítószerekkel foglakozott. Akkor miért nem merjük azt mondani, hogy mi volna, ha például a NEFMI-n belül létrehoznánk egy szenvedélyügyi államtitkárságot. Eddig még nem beszéltünk a gyógyszerfüggőségről, nem beszéltünk a szerencsejátékról, vagy az én csokoládé függőségemről, a munka alkoholizmusomról, az edzésfüggőségemről, a nikotin függőségemről, vagy a koffeinfüggőségemről. Azt gondolom, hogy egy szenvedélyügyi államtitkárság sokkal általánosabban tudna foglalkozni az ember élete során felmerülő függőségekkel. Persze Magyarországon azért nem kéne csoki függőségi stratégiát felállítani, de az egészséges táplálkozás témakörébe beleférhet. De, mondjuk, azt gondolom, hogy az alkohol-, a szerencsejáték-, a gyógyszer, a kábítószer függőséget mindenképpen társadalmi szinten kellene kezelni. Tény és való, hogy most ott tartunk, hogy a kábítószer nagyon fontos, de ha megnézzük, hogy hány alkohol beteg van ma Magyarországon, akkor stratégia szempontjából ez is megérne egy misét. A kábítószer csak egy kis szelete a függőségi tortának. Rengeteg történet van még, ami említést érdemel.
– Ez egyelőre egy hivatali szint, amiről beszélünk, de mit lehet tenni szűkebb környezeten belül?
– Megkérdezhetem, hány éves? Nem haragszik meg?
– Dehogy! 26.
– Azt kell, hogy mondjam, hogy már most egy elég komoly szakadék tátong ön és a mai 16 éves korosztály között. Akkor mit csináljak én az 52 éves szülő a 15 éves fiammal? Ráadásul, mi a vasfüggönyön innen nőttünk fel, ezt sem szabad elfelejteni, semmit nem tudtunk ezekről a dolgokról és sokan még most sem tudnak. Az én esetem egyébként egy teljesen rossz példa, mert nagyon jól működik a kapcsolatom a fiammal. De hány olyan család van, ahol érdemben ehhez a dologhoz nem tudnak egy értelmes mondatot sem hozzáfűzni? Nem tudnak információt átadni. A gyereknek nincs értékrendje, semmi jövőképe, semmi motivációja. Mondja meg milyen példaképek állnak a gyerekek előtt ma? Lehet számolgatni. Hol bírnak azok alapvetően értékrend teremtő szereppel? Sehol. Akkor csodálkozunk, hogy itt tart a világ? A gyerekeknek viszont igényük lenne egy csomó dologra, például beszélgetésre. Leülök itt egy gyerek ágya mellé vizitkor. Egy normális fiatal gimnazista, vagy egyetemista, csak történt vele valami és elszívott, megivott vagy bekapott valamit. Leülök mellé és nem az az első kérdésem, hogy miért csinálta, miért vette be, hanem, hogy látta-e a tegnapi meccset. És akkor negyed óra után a gyerek azt mondja nekem, hogy régen beszélgetett már valakivel ilyen jót. Semmit sem tud a szülő a saját gyerekéről. Ezek szomorú dolgok és van egy olyan statisztika, amit én minden előadásomon elmondok. Mégpedig, hogy egy átlag magyar gyerekkel egy átlag magyar felnőtt ma naponta átlagosan 7 percet foglalkozik. Mi történt az iskolában? Megcsináltad? Bepakoltad? Kiszótáraztad? Hagyj békén, nem érek rá! Ez csupán ennyire elég. Emellett 3 óra 9 percet néz tévét ez az átlag felnőtt naponta.
– Tehát, ha meglenne a kapcsolat, szülő és gyerek között, akkor nem lenne ekkora a probléma...
– Hát, igen. Időnként el tudok menni a gyerek elé az iskolához. Figyelem a parkolóból, ahogy kilép az iskolából. Látom az arcát, ahogy beszél a barátnőjével. Látom, hogy milyen napja volt. Reggel hatkor már bent vagyok a kórházban, de olyan fél nyolc körül, amikor indulásra készen állnak, fel szoktam hívni és abból, ahogyan köszön a telefonba, pontosan tudom, hogy hogy aludt, milyen kedve van, mi van vele éppen. Ez pedig sokkal fontosabb mindennél. Fontosabb annál is, hogy kioktassuk róla, hogy milyen hatása van a marihuánának.
– A szülők mennyire tájékozottak?
–Kevéssé, szánni kéne a tájékozódásra egy kis időt. Olvasni kéne róla. A neten a csomó hülyeség mellett, rengeteg valódi információ is megtalálható. Csak ehhez idő kell. És nem sokkal jobb ám buboréklövő játékot játszani a neten.
– A kamaszok tudják, mit szednek be?
– Nem, nem mindig. Egy részük igen, de egy nagyon nagy részüknek gőze sincs róla. Nem feltétlenül önhibájából, sokszor a díler sem tudja, akitől megveszi.
– Igaz, hogy túlkínálat van a magyar drogpiacon?
– Igen, azt veszek, amit akarok. Ez csak pénz kérdése.
– Ezek fényében, a Nemzeti Drogstratégia, mit gondol, kellőképpen szigorú vagy túl szigorú?
– Minden a büntető törvénykönyv kérdése. Tegyük fel, hogy ön díler, aki behoz 10 000 extasy tablettát. Ha megkérdezik tőlem, hogy 10 vagy 15 évet kapjon, akkor azt fogom mondani, hogy 15-öt. De valószínűleg ön is ezt mondaná, ha megfordítanánk a dolgot és én lennék a díler. De mi legyen a 17 éves kamasz lánnyal, aki naponta elszív egy spanglit a gimi mögötti kis utcában? Ha lebukik, akkor menjen 2 évre börtönbe? Nem, ezzel semmit nem érünk el. A komoly port ezek a büntetési tételek kavarják, nem az, hogy hogyan „rendelkezik" a család és a vallás szerepéről. A család és a megelőzés szerepe mindenképpen nagyon fontos, a kérdés az, hogy az utóbbira például lesz–e pénz.
– Nagy az ellenállás. Sok a kritika...
– Persze! De egy demokratikus társadalomban legyen is! Ez így van rendjén. Hallott már például olyanról, hogy a TASZ-nak valami tetszett volna? Nem! De ez nem baj. A vélemény nem tilos. Csak a paletta színesítéséhez járul hozzá. Ugyanez a helyzet a marihuána legalizálásával is. Egy demokratikus társadalomban mindenkinek lehet véleménye és ez abszolút nem gond! Csak a végén megfelelően helyre kell tenni a dolgokat. Ha valaki számára fontos, hogy harcoljon például a marihuána legalizálásáért, akkor tegye. A kérdés az, hogy ez a pár ezer ember mennyire tud passzát szelet fújni, mennyire fogja ezt komolyan venni a maradék pár millió.
Szeretettel meghívjuk Önt a Magyar Addiktológiai Társaságsoron következő, VII. Tematikus Konferenciájára, mely
"ALKOHOLFÜGGŐSÉG ÉS TERÁPIA"
címen, 2012. április 20.-án a budapesti Versailles Teremben kerül megrendezésre.
A növekvő teremdíjak és költségek miatt idén szerény hozzájárulást kell kérnünk: 1.500 Ft (Áfával együtt) a részvételi díj, mely magában foglalja a korlátlan italfogyasztást és az ebéd árát.
Részt vettünk a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon 25 éves fennállása alkalmából szervezett konferencián
Nagy érdeklődés kíséretében nyitotta meg Victorné Erdős Eszter a 25 éves Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon ünnepi konferenciáját. A gyógyult betegek által előadott dal után a szót a szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár, Soltész Miklós kapta meg. Az államtitkár méltatta az intézmény által elért eredményeket, a megmentett fiatalokat, és örömmel számolt be arról, hogy véget ért az erkölcsöktől mentes „vadliberális eszmék” kora, melyben mindent szabad volt, de most az új korban a kábítószerügy is hatékonyabb lehet.
Az előadások első blokkjában Müller Éva, a nemzeti kábítószerügyi koordinátor „Kezelési szükségletek, lehetőségek és nehézségek Magyarországon” című előadására ültem be.
Bevezetésként Müller ismertette a jelenlegi droghelyzetet, a kábítószerek (elsősorban a kannabisz, a kokain) használatának növekvő arányát Magyarországon és Európában, a dizájner drogok megjelenését és a szabályozását és kitért arra is, hogy kevesen kerülnek be az ellátórendszerbe. A megelőzéssel kapcsolatban kiemelte, hogy a kormány szeretné elérni a prevenciós és az egészségfejlesztő tevékenységek akkreditációhoz kötését és normatív alapon történő finanszírozását. A prevenció idén csupán 60 millió Ft-os uniós forrásból gazdálkodik, de három TÁMOP-os forrás nyomán az összeg jelentősen emelkedni fog.
Az alacsonyküszöbű szolgáltatások támogatása ugyan 280 millió Ft-ra csökkent, mégis újabb 6-7 szolgáltatót szeretnének bevonni, fejleszteni a tűcserék lefedettségét, rendszerbe illeszteni őket és továbblépési lehetőséget biztosítani a tűcserébe járóknak az ellátó rendszerben. A közösségi ellátás lefedettnek tekinthető, a programok támogatottsága 639 millió Ft. Ahhoz, hogy ez elég legyen, a javítani kell a hatékonyságon.
Az egészségügyi ellátásban ugyan 500 intézmény található, de a betegellátás 80%-át 15-20 intézmény végzi, ezért javítani kell a hozzáférhetőségen, fejleszteni kell a felépülés-alapú modellt, a pszichoszociális beavatkozásokat, az intravénás használók kezelésbe irányítását és kezelésben tartását. A rehabilitációs intézmények 353 klienst tudnak befogadni, jellemzően fél-egy évre. A kormány szándéka a differenciált ellátás kialakítása a gyerekek és más speciális igényű célcsoportok számára. A Kábítószerügyi Egyeztető Fórumokra (KEF) térve Müller elmondta, hogy a források kiosztását megelőzően minden résztvevőtől elvárják a prioritások meghatározását és a cselekvési terv kidolgozását.
A második szekcióban Téglásy Kristófa NEFMI ifjúságvédelmi főosztályának vezetője drogprevencióról és ifjúságpolitikáról adott elő. Miután bemutatta osztályát, Téglásy rátért az új drogstratégia szerepére, mely az egészségfejlesztésre, a családok és közösségek megerősítésére helyezi a hangsúlyt. Aláhúzta, hogy a kábítószer terjesztőkkel szemben csakis a zéró-tolerancia jöhet szóba és illusztrációként szemezgetett a büntető törvénykönyv tervezetének vonatkozó passzusaiból.
Miután kijelentette, hogy az új stratégia „inkább a társadalom oldaláról szemléli a kérdést és nem a szerhasználók oldaláról” (vagyis a szerhasználók nem részei a társadalomnak? – beszédes elszólás…) és ecsetelte a szermentességhez való jogot, felvetette, hogy szeretné már látni a TASZ-tól, hogy megvédi a szermentes többség jogait. Különösen érdekes ez az érv attól a kormánytól, ami leépíti a prevencióra, kezelésre és ártalomcsökkentésre fordított pénzügyi támogatásokat, és miközben a legveszélyesebb legális drogokat állami promóciban részesíti, még egy alkoholstratégiát se tud összedobni. Eláruljuk a titkot, hogy a drogpolitikai program mellett a TASZ közel tíz programban vállalja a jogsérelmet elszenvedett személyek védelmét, melyekben a szerhasználat kérdése fel sem merülhet. Így például védtük Orbán Viktort is, amikor korlátozni kívánták őt a véleménynyilvánítás szabadságában. Mindig azt védjük ugyanis, akinek a jogait korlátozni akarják, akit megbélyegeznek és kiközösítenek. A drogprogramnál maradva viszont fontos látni, hogy mennyire cinikus és leegyszerűsítő azt a látszatot kelteni, hogy csupán a szerhasználók jogait védenénk, hiszen a hatékony és aránytalan intézkedésektől mentes drogpolitika, a minden szakmai igényt kielégítő kezelések és szociális programok, a szakszerű prevenció és a fertőzések visszaszorítását kiemelt célzó ártalomcsökkentő programok támogatásával a teljes társadalom egészségét és jogainak védelmét tartjuk szem előtt. Tévedés azt feltételezni, hogy csupán a szermentesség elrugaszkodott víziójából kiindulva lehetséges össztársadalmi érdekeket tartani szem előtt.
Az ifjúságpolitika területén Téglásy olyan intézkedéseket helyezett kilátásba, melyek segítik a munkába állást, illetve kiemelte a házasság szerepét, mint leginkább támogatandó családi formát. A nemzeti stratégiák összehangolása kapcsán alkalmazott változtatásokkal kapcsolatban a főosztályvezető elmondta, hogy azok nem érintik a drogstratégia tartalmi, szakmai részét, csupán újabb szakaszok lesznek hozzácsatolva. Az új drogstratégia tehát szeptember, október körül kerülhet a parlament elé és az elfogadását követően 90 napon belül kell kidolgozni a cselekvési tervet, amihez 2013 januárjában rendelnek konkrét összegeket.
A konferenciát hálaadó istentisztelet és Czibere Károly szavai zárták.
Sajnálatos, hogy a konferencián nem szólalhatott fel Topolánszky Ákos, aki az intézmény egyik alapítója és több mint tíz évig vezetője is volt. Ennek valószínűleg ahhoz van köze, hogy erősen kritikus a jelenlegi kormány drogpolitikájával szemben.
A WHO (Egészségügyi Világszervezet) Európai Regionális Irodája a régióra jellemző alkoholfogyasztási, illetve az alkoholfogyasztással kapcsolatos adatokat tette közzé.
A halálozást bemutató ábrán látható, hogy Magyarország a 15-64 éves korcsoportban az 5-6. helyen áll a nők és a férfiak tekintetében.
A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy a májcirrózishoz köthető magas magyarországi halálozás egyik oka lehet a nem regisztrált alkohol (házi előállítás, csempészett alkohol) viszonylag magas aránya, illetve ennek az italtípusnak a magas alkoholtartalma: az egy főre jutó alkoholfogyasztás 14,15 l, amihez társul a nem regisztrált alkoholfogyasztás 2,5 l-es mennyisége.
A magas halálozást magyarázhatja még a részegség gyakori előfordulása (az európai országok többségéhez viszonyítva) és az általános egészség rosszabb minősége.
A jelentés az alkoholfogyasztás csökkentésében elsősorban az alkohol hozzáférhetőségét szűkítő lehetőségek eredményesek: az adózás, a vásárlási lehetőségek és a marketing tevékenységek szűkítése, valamint az ittas vezetés elleni fellépés.
A mérsékelt ivást célzó programok, az iskolai felvilágosítás a jelentés szerint nem, vagy csak nagyon korlátozottan eredményesek.
Dr. Rácz József egyetemi tanár ELTE Pszichológiai Intézet
A kubai AIDS vakcina tesztelése során az első állatkísérletek bíztató eredménnyel zárultak, ezért hamarosan embereken is kipróbálhatják a szert - adta hírül a vakcinát kifejlesztő orvoscsoport vezetője, Enrique Iglesias.
"Az új kísérleti AIDS vakcinát sikerrel teszteltük egereken, ezért megkezdtük egy későbbi, szigorúan ellenőrzött humán klinikai kísérlet előkészületeit" - nyilatkozta Iglesias, a Biotech and Genetic Engineering Center (CIGB) vezetője. Elmondta még, hogy a vakcinát olyan HIV-pozitív pácienseken próbálják majd ki, akiknek állapota még kevésbé előrehaladott. "A TEREVAC-HIV-1 rekombináns fehérjékből készült és a HIV-vírus elleni sejtszintű reakciókat vált ki” - mondta a kutató. Bár az első kísérletek sikerrel kecsegtetnek, a szakértők szerint nem szabad még elhamarkodott következtetéseket levonni. "Eddig több mint 100 humán AIDS-vakcina kísérletet végeztek világszerte és sajnos mindegyik kudarccal zárult" - tette hozzá Iglesias.
Az alkoholfogyasztás kultúrája évezredekre tekint vissza, már az ókori Egyiptomban is üzemeltek sörfőzdék. Akadnak azonban olyan helyzetek, amikor az ismert tudatmódosító hatásra nem tartunk igényt. A legújabb kutatási eredmények alapján egy magyar fejlesztésű készítmény segíthet szervezetünknek lebontani a szeszt.
Számtalan mítosz kering a köztudatban az alkoholos befolyásoltság szándékos csökkentésével kapcsolatban. Vannak, akik a kávéra esküsznek, pedig az élénkítő ital vizet von el, ezáltal nagyobb terhelést ró a májra. Mások úgy vélik, egy hideg zuhany a biztos recept, ám ekkor a legföljebb néhány perces, reflexszerű tudattisztulást nem kíséri a véralkoholszint visszaesése. Nem tévednek nagyot, akik az étkezést hozzák összefüggésbe az italozás hatásával, mivel a táplálékban található zsírtartalmú anyagok valamelyest mérsékelik az alkohol fölszívódását.
Gyorsan reagál a testünk
„Az etil-alkohol kémiai természeténél fogva vízben és zsírokban jól oldódik, a biológiai membránokon könnyen átjut. Ennek bizonyítéka, hogy a bőrön, a nyálkahártyán keresztül is áthatol. A gyomorból a felszívódás sebességét sok tényező befolyásolja: például a teltség, a nyálkahártya vérbősége, a bélmozgékonyság” – pontosítanak tanulmányukban Dr. Fehér János és munkatársai. A Semmelweis Egyetem II. Belgyógyászati Klinikájának egykori igazgatója a Dr. Radó György Honvéd Egészségügyi Központ, illetve az Interlab Orvosi Rendelő és Laboratórium szakértőivel közösen végzett kutatásában arra keresett választ, hogy egy kereskedelmi forgalomban is kapható pezsgőitalpor szeszes italok fogyasztása mellett hogyan befolyásolja a véralkoholszintet.
Fontos tudni, hogy testünkben az alkohol lebontása már a bevitelkor megkezdődik, és addig tart, amíg a bevitt mennyiség teljesen el nem fogy. Rendkívül könnyen hasznosítható energiaforrás a szervezet számára, azonnal felhasználható formában van jelen. Bár az egyéni anyagcsere-folyamatok befolyásolják a hatásmechanizmust, a fogyasztók mindegyike tapasztalta már, hogy bizonyos italok – úgymint a szén-dioxidban dús pezsgő – hamar „a fejünkbe szállhatnak”.
Mindössze 1 gramm alkohol 7 kilokalóriát szabadít föl, s ez csak az etil-komponensre értendő, mivel a többi összetevő más energiahordozó anyagokat tartalmazhat: szénhidrátot és növényi fehérjéket.„Az alkohol eliminációjának sebessége egészséges felnőtt esetében 100 mg/testsúlykilogramm/óra, vagyis egy 70 kg-os felnőtt ember óránként 7 gramm tiszta szesz lebontására képes” – figyelmeztet az orvoscsoport.
Hatékonyan véd az pezsgőitalpor
Önként jelentkezőkön megvizsgálták, hogy családi vagy társas összejövetel körülményeit imitáló, azonos (70 g) mennyiségű alkoholfogyasztás hatására milyen módon változik meg a véralkoholszint az említett italpor adása mellett. A vérvétel két sorozatban történt, az elsőben nem, a másodikban az italozás előtt és azt követően kaptak egy-egy tasak csapvízben oldott port az alanyok. Az ellenőrzések 0, 1, 2, 3, valamint 4 órával az alkoholfogyasztás után zajlottak.
A kutatásban résztvevő, a megelőző vizsgálatokon egészségesnek bizonyult négy férfi és két nő esetében a készítmény jelentősen mérsékelte a véralkoholszintet. „A hölgyekre jellemző a fokozott érzékenység” – fejtik ki a tanulmány szerzői, utalva rá, hogy egységnyi ital a magasabb koncentrációban jelenik a gyengébbik nem képviselőinek vérében, ráadásul sokkal később ürül ki a szervezetükből. Ezt bizonyítja, hogy az egyik női alanynál a készítmény bevétele után sem csökken a véralkoholszint 0,2 mg/ml alá a harmadik óráig, noha már az első hatvan perc után számottevő javulás figyelhető meg, tehát a pezsgőpor valószínűleg a felszívódást is nehezíti.
Két férfinál pedig egy órán belül a határérték alatti eredményt lehetett megállapítani, de három óra múltán a másik kettőnél is sikerült ez. Volt olyan, akinél a szer nélkül a második órában 1,0 mg/ml-t mértek, ez már koordinációs és egyensúlyzavart is eredményezhet, italporral viszont csupán 0,3 mg/ml volt a véralkoholszintje ugyanannyi idő elteltével.
A szer egyébként mindenkinél lényegesen csökkentette az alkohol okozta hatást, sőt tapasztalataik szerint a másnaposság érzete is enyhült, vagy akár el is maradt. Dr. Fehér János és csapata ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a mérések egyszeri, mérsékelt szeszfogyasztás körülményei között készültek, így a pezsgőpor hatékonysága semmiképpen sem mentesít a túlzott alkoholbevitel káros következményei alól.
Egyes emberek agyára valóban lehet olyan hatással az alkohol, hogy másnap ne emlékezzenek semmire - derült ki a California Egyetem új kutatásából.
"Az eredményeink arra utalnak, hogy egyes emberek nagyobb valószínűséggel hajlamosak arra, hogy az alkohol hatására mondhatni, teljes filmszakadást tapasztaljanak,mint mások, azért, mert náluk az alkohol másképpen befolyásolja az agyi aktivitást" - magyarázta Reagan Wetherill, a tanulmány szerzője. A kutatók 12 olyan embert vont be a kísérletekbe, akik korábban tapasztaltak ilyen alkohol okozta memóriakiesést, valamint 12 olyan személyt, akik nem. A tudósok arra kérték a résztvevőket, hogy töltsenek ki egy memóriatesztet, miközben MRI-vel megfigyelték az agyukat. Az önkéntesek a vizsgálatot alkohollal és alkohol nélkül is elvégezték.
Veszélyes, felelőtlen helyzet is lehet a vége
"Tekintve, hogy a főiskolások 40 százaléka számolt be alkohol okozta emlékezetkiesésről, vagy egyes esetekben később jött rá valaki, hogy nem kívánt szituációkban is részt vett (például szexuális együttlétben vagy más,valamilyen veszélyes helyzetben), eredményeink megerősítik azt a tényt, hogy az alkohol rontja az agyműködést, de néhányan kiszolgáltatottabbak az alkohol hatásának mint mások" - fűzte hozzá a kutató.
Azoknál a nőknél, akik naponta három vagy annál több alkoholos italt isznak, akár 50%-kal nagyobb eséllyel alakul ki emlőrák - állapították meg tudósok.
Az Alcohol and Alcoholism nevű folyóiratban megjelent tanulmány 1000 korábbi vizsgálatot elemzett ki, amelyek a könnyű alkoholos italok és a mellrák összefüggéseit kutatták. Felhasználtak továbbá egy új kísérletet is, amely olasz és német tudósok végeztek a témában.
A Heidelbergi és a Milánói Egyetem tudósai úgy találták, hogy a gyakrabban ivó nők körében 5%-kal emelkedett a mellrák kockázata. Helmut Seiz és kollégái szerint az alkohol számos egyéb rák kockázatát is megnöveli mindkét nemnél, gyakrabban fordul elő például a gyomorrák. A kutatásból kiderült, hogy az emlőszövetek nagyon érzékenyen reagálnak az alkoholra.
Az emlőrák előfordulása az 1970-es évek óta ugrásszerűen megnőtt, ennek részben az alkoholfogyasztás az oka. A mellrák napjainkra az egyik leggyakoribb ráktípus lett.
Minden ötödik magyar alkohollal összefüggő okból hal meg - az állam mégis kettős mércét alkalmaz...
A jelenlegi drogpolitikai kurzus híveitől gyakran hallhattunk, hogy az alkohollal már megtanult együtt élni a magyar társadalom, míg az illegális szerek fogyasztása jóval nagyobb kockázatokkal és károkkal jár. A WHO március 27-én kiadottjelentéséből teljesen más kép tárul elénk: az alkoholfogyasztás olyan elképesztő egészségügyi ártalmakkal jár, amikhez még csak hasonlót sem okoznak az illegális szerek. Ráadásul Magyarország mind a májcirrózisos megbetegedések, mind az alkoholhoz köthető halálesetek tekintetében élen jár Európában: A magyarok átlagfogyasztása fejenként több mint 14 liter tiszta szesz egy évben, így az ötödik helyen állunk! A férfiak körében minden ötödik haláleset a túlzott alkoholfogyasztáshoz köthető Magyarországon!
Ezzel szemben a legnépszerűbb, Magyarországon fiatalok százezrei által fogyasztott szer, a kannabisz egészségügyi következményei által okozott halálesetek száma világméretekben is 0 (azaz nulla). A kannabisz fogyasztása mégis két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, míg az alkohol promóciója hivatalos állami politika.
Az alkohol mértéktelen fogyasztása rövid távon bizonyítottan mérgezéshez és halálos túladagoláshoz vezethet, hosszú távon pedig nyelőcsőrákhoz, májcirrózishoz, idegkárosodáshoz és egy egész sor (a WHO jelentése 40-et különböztet meg) súlyos szervi elváltozáshoz, amelyek közül egyesek a vezető halálokok közé tartoznak. Európában a férfiak körében minden 10 rákos megbetegedésből egy az alkohol fogyasztásával függ össze. Ezzel szemben a legnépszerűbb illegális szer, a marihuána halálos dózisa nem ismert, fogyasztása semmilyen bizonyított szervi elváltozást nem idéz elő, még intenzív fogyasztás esetén sem. Míg az alkohol elvonási tüneteibe bele lehet halni, a kannabisz elvonási tünetei viszonylag enyhék. Sokáig a fűszívást kockázatosnak tartották a tüdőrák szempontjából – erre azonban a dohányzással ellentétben nem találtak bizonyítékot a kutatók, sőt, jelenleg már a kannabisz antikarcinogén tulajdonságait vizsgálják. A kannabisz persze nem teljesen veszélytelen. Szívása hosszú távon hörghurutotokozhat. A tudományos bizonyítékok szerint a kannabisz-fogyasztás erre genetikailag hajlamos tinédzsereknél előidézhetpszichotikus tüneteket, azonban az ilyen ismert esetek aránya elenyésző a teljes fogyasztói népességhez viszonyítva (bővebben itt!).Amerikai adatok szerintkörülbelül tízből egy kannabiszfogyasztó válik rendszeres fogyasztóvá (kb. ugyanannyian, mint az alkoholfogyasztóknál), egy részüknél a fű okozhat pszichés problémákat, ők megjelennek az ellátórendszerben. Az EMCDDA 2009-es éves jelentése szerint a rendszeres fogyasztók 32%-a szorul ellátásra - fontos tudni azonban, hogy a kannabisz miatt kezeltek jelentős része viszont nem önként keres segítséget, hanem a büntető-igazságszolgáltatás kényszeríti erre.
Gyakran találkozunk azzal az érvvel, hogy a marihuánához kapcsolódó egészségügyi ártalmak azért alacsonyabbak, mert használata nem olyan tömeges, mint az alkoholé. Ez Magyarországra kétségkívül igaz lehet, ugyanakkor az olyan országokra, ahol évtizedek óta több millió ember fogyaszt rendszeresen marihuánát, nem! Ezekben az országokban ugyanis rendelkezésre állnak olyan adatok, amelyek hosszú távon követték nyomon a marihuána-fogyasztókat - így amennyiben a fűszívás az alkoholhoz hasonló egészségügyi következményekkel járna, azoknak már meg kellett volna mutatkozniuk.
A WHO jelentése rámutat, hogy vannak olyan eredményes politikai beavatkozások, amik segítségével költséghatékony módon csökkenthetők lennének a fogyasztás ártalmai – és láss csodát, ehhez nem kellene tömegesen börtönbe zárni embereket! A WHO által ajánlott eszköztárban a hozzáférhetőséget csökkentő intézkedéseket, adónövelést, reklámkorlátozást, útmenti alkoholteszteket, az egészségügyi ellátás fejlesztését találjuk. Ezek együttes, stratégiailag koordinált alkalmazása a siker kulcsa. Magyarország azonban csupán az alkohol promócióját szolgáló Nemzeti Pálinka Tanáccsal rendelkezik, de alkoholstratégiával, az alkoholpolitikát összefogó, koordináló intézményrendszerrel nem rendelkezik. Ez hiba. A legutóbb az a hír borzolhatta a drogprevencióval foglalkozó szakemberek idegeit, hogy a kisebbik kormánypárt százmilliókkal támogatná a hungaricumnak minősülő alkoholtermékek promócióját, miközben számos segítő szervezet a túlélésért küzd. A Drogriporter támogatja azt az elképzelést, amit még az előző kormányciklusban felállított első kábítószerügyi parlamenti eseti bizottság szakértői fogalmaztak meg: egységes szenvedélypolitikára lenne szükség, egységes kormánykoordinációval és stratégiával. Ehhez persze az kellene, hogy az állam is felismerje: nem fenntartható az a politika, amely az egyik kezével bünteti fogyasztót, a másikkal segíti, az egyik szerrel kapcsolatban veszélyesen elnéző, a másikkal szemben aránytalanul szigorú.
Április elsejével lejárt a szigorított dohányzási szabályozás betartására vonatkozó három hónapos türelmi idő.
Magánszemély 50 ezres bírságot is kaphat
A nemdohányzók védelméről szóló törvény szigorítása értelmében 2012. január 1-jétől tilos a dohányzás közforgalmú intézményekben - így a szórakozó- és vendéglátóhelyeken, a munkahelyeken, a közösségi közlekedési eszközökön és a megállókban, az aluljárókban, a játszótereken, valamint a megállóhelyek és a játszóterek ötméteres környezetében. A helyi önkormányzatok további közterületeken is megtilthatják a dohányzást.
A dohányzási tilalom betartását már a szabályozás életbe lépése, január elseje óta ellenőrzi az ÁNTSZ, de bírságot egyelőre nem szabhatnak ki, mert április elsejéig türelmi idő volt.
Vasárnaptól viszont a három hónapos türelmi idő lejártával szabályszegés esetén magánszemélyek esetében 50 ezer forintig, intézmények esetében 2,5 millió forintig terjedő bírságot is kiszabhatnak a népegészségügyi szakigazgatási szervek.
">
.png)
A másnaposság magyarázata lehet az alkoholban lévő metanol nevű anyag is. Ez az összetevő kisebb-nagyobb mértékben okozhat kellemetlen tüneteket, attól függően, milyen fajta alkoholt, és mennyit ittunk előzőleg. Ha a legnépszerűbb italokban lévő metanol-tartalom alapján osztályozunk, a következő a sorrend: brandy, vörösbor, rum, fehérbor, gin és vodka (csökkenő mérték szerinti felsorolásban). Így nem is hinnénk, hogy ha például túl sok vodka-tonikot, vagy netán tiszta vodkát iszunk, és becsípünk tőle, kevesebb bajt okozunk vele magunknak, mint amikor a brandy-ivást visszük túlzásba. Emellett nem szabad megfeledkeznünk egy riasztó tényről sem, amely "illusztrálja" a metanol jellegét, persze más megközelítésben: egyes versenyautókban üzemanyagként is használható! Így elképzelhető, milyen nagy munkát kell végeznie májunknak és vesénknek, hogy eltávolítsa szervezetünkből...
Ám kegyetlen kelepce is lehet, egyéniséget fölemésztő, társas kapcsolatokat és személyes egzisztenciát romba döntő szenvedély. Betegség. Ahonnan a visszaút felettébb rögös, buktatókkal teli és hosszú folyamat. De a legerősebb függőségből is van kiút!
Mi is az elektromos cigaretta?
„Számomra Isten ajándéka, hogy leállófélben lévő dzsankik között kaptam új életet. Azóta is az aktív és leállt függőkkel, illetve a keresztyénekkel érzem a legmélyebb közösséget. A kereszt a megváltás jelképe számomra” – mondja a szerző az 
Bevezetésként Müller ismertette a jelenlegi droghelyzetet, a kábítószerek (elsősorban a kannabisz, a kokain) használatának növekvő arányát Magyarországon és Európában, a dizájner drogok megjelenését és a szabályozását és kitért arra is, hogy kevesen kerülnek be az ellátórendszerbe. A megelőzéssel kapcsolatban kiemelte, hogy a kormány szeretné elérni a prevenciós és az egészségfejlesztő tevékenységek akkreditációhoz kötését és normatív alapon történő finanszírozását. A prevenció idén csupán 60 millió Ft-os uniós forrásból gazdálkodik, de három TÁMOP-os forrás nyomán az összeg jelentősen emelkedni fog. 
Miután kijelentette, hogy az új stratégia „inkább a társadalom oldaláról szemléli a kérdést és nem a szerhasználók oldaláról” (vagyis a szerhasználók nem részei a társadalomnak? – beszédes elszólás…) és ecsetelte a szermentességhez való jogot, felvetette, hogy szeretné már látni a TASZ-tól, hogy megvédi a szermentes többség jogait. Különösen érdekes ez az érv attól a kormánytól, ami leépíti a prevencióra, kezelésre és ártalomcsökkentésre fordított pénzügyi támogatásokat, és miközben a legveszélyesebb legális drogokat állami promóciban részesíti, még egy alkoholstratégiát se tud összedobni. Eláruljuk a titkot, hogy a drogpolitikai program mellett a TASZ közel tíz programban vállalja a jogsérelmet elszenvedett személyek védelmét, melyekben a szerhasználat kérdése fel sem merülhet. Így például védtük Orbán Viktort is, amikor korlátozni kívánták őt a véleménynyilvánítás szabadságában. Mindig azt védjük ugyanis, akinek a jogait korlátozni akarják, akit megbélyegeznek és kiközösítenek. A drogprogramnál maradva viszont fontos látni, hogy mennyire cinikus és leegyszerűsítő azt a látszatot kelteni, hogy csupán a szerhasználók jogait védenénk, hiszen a hatékony és aránytalan intézkedésektől mentes drogpolitika, a minden szakmai igényt kielégítő kezelések és szociális programok, a szakszerű prevenció és a fertőzések visszaszorítását kiemelt célzó ártalomcsökkentő programok támogatásával a teljes társadalom egészségét és jogainak védelmét tartjuk szem előtt. Tévedés azt feltételezni, hogy csupán a szermentesség elrugaszkodott víziójából kiindulva lehetséges össztársadalmi érdekeket tartani szem előtt.
"Az új kísérleti AIDS vakcinát sikerrel teszteltük egereken, ezért megkezdtük egy későbbi, szigorúan ellenőrzött humán klinikai kísérlet előkészületeit" - nyilatkozta Iglesias, a Biotech and Genetic Engineering Center (CIGB) vezetője. Elmondta még, hogy a vakcinát olyan HIV-pozitív pácienseken próbálják majd ki, akiknek állapota még kevésbé előrehaladott. "A TEREVAC-HIV-1 rekombináns fehérjékből készült és a HIV-vírus elleni sejtszintű reakciókat vált ki” - mondta a kutató. Bár az első kísérletek sikerrel kecsegtetnek, a szakértők szerint nem szabad még elhamarkodott következtetéseket levonni. "Eddig több mint 100 humán AIDS-vakcina kísérletet végeztek világszerte és sajnos mindegyik kudarccal zárult" - tette hozzá Iglesias. 
Számtalan mítosz kering a köztudatban az alkoholos befolyásoltság szándékos csökkentésével kapcsolatban. Vannak, akik a kávéra esküsznek, pedig az élénkítő ital vizet von el, ezáltal nagyobb terhelést ró a májra. Mások úgy vélik, egy hideg zuhany a biztos recept, ám ekkor a legföljebb néhány perces, reflexszerű tudattisztulást nem kíséri a véralkoholszint visszaesése. Nem tévednek nagyot, akik az étkezést hozzák összefüggésbe az italozás hatásával, mivel a táplálékban található zsírtartalmú anyagok valamelyest mérsékelik az alkohol fölszívódását. 
(4).png)
Utolsó kommentek