Családi élet és halálos szenvedély 

Ma már közhelyszámba megy az a megállapítás, hogy aki túlságosan belekeveredik a drogok, főleg azok keményebb változatainak élvezetébe, eljegyzést köt a halállal, amely frigy csak kínkeserves szenvedések árán bontható fel. A szenvedély kialakulásában és leküzdésében fontos szerepe van a családnak, a hozzátartozók áldozatokhoz való viszonyulásának, s negatív hatású a "rossz baráti kör" vagy a hibás társadalmi modell. Erről beszélgettünk dr. Szemelyácz Jánossal, a pécsi drogambulancia vezetőjével. A baranyai intézményről tudni kell, hogy azon kevés jól működő megelőző-gyógyító helyek egyike, ahová az ország minden részéről érkeznek kliensek.

- Milyen családi háttér jellemzi leginkább a drogfogyasztó fiatalok táborát? Merthogy tudjuk, általában fiatalokról van szó, hiszen e szörnyű szenvedéllyel nem élnek sokáig az emberek.
- Mindenekelőtt ott alakulnak ki a különböző devianciák, így a narkománia is, ahol gyenge a kommunikációs készség, a családtagok érzelmileg nem kötődnek erősen egymáshoz, s szinte alig tudnak egy nyelven beszélni.
- Ez az adott család anyagi, egzisztenciális helyzetével mennyiben függ össze?
- Azt mondhatjuk, nincs közvetlen összefüggés. A legszegényebbektől kezdve az új középosztálybelieken át a leggazdagabb családok gyermekei körében is előfordul. Nem az anyagi helyzet függvénye, hanem a felületes emberi kapcsolatoké, az érzelem- és ingerszegény környezeté, rohanó életformáé, a törődést pénzzel pótló szülői viselkedésmodellé.
- Gondolom, a tizenévesek életkori sajátosságai - ha nem megfelelően állnak hozzá a felnőttek - szintén veszélyforrást jelenthetnek...
- Igen, ebben az életkorban a tinik egyszerűen bosszantani akarnak mindenkit. Szülőt, pedagógust, általában a felnőtteket, a társadalmat. Ha olyan a szociális közeg, hogy ez a bosszantás eredményes, úgy könnyen kialakul a drogfüggőség, mégpedig számos egyéb devianciákkal párosulva. Egy fiatal testileg-lelkileg újat akar, érvényesülni szeretne. Jelenlegi átmeneti, zavaros korunkban erre sokszor nincs lehetőség; nagy tévutak vannak, zagyva politikai, világnézeti, vallási eszmék, alkohollal, droggal párosulva. A család gyenge visszatartó ereje esetén a baráti kör, a társadalom elszívja, rossz irányba befolyásolja az ifjúságot. A túlzott óvás és a nemtörődömség egyaránt káros lehet.
- A közvélemény hozzáállása közismert. Vannak szánakozók, mások egyenesen elpusztítanák a szerencsétlen, súlyos kábítószereseket, fölös nyűgnek tartván őket, legtöbben viszont egyszerűen legyintenek a problémára azzal, hogy aki belekeveredett annak szegénynek úgyis vége, mert erről nem lehet leszokni, inkább elfordítják a fejüket. Magam is sok súlyos drogfogyasztót látok itt az ambulancia környékén, hisz elég központi helyen van. Valójában milyen esélyei vannak egy drogosnak a talpra állásra, arra, hogy valaha tiszta legyen, és egyáltalán befogadja-e majd a társadalom?
- Az orvosi kezelés eredménye attól függ, mennyire van benne a páciens a kábítószer fogyasztásban, milyen erős anyagot használ, milyen gyakran, és mennyi ideje. Ambulánsan és főleg rehabilitációs intézményekben ma már komoly eredményeket érünk el.
- Gondolom, a probléma következő, hasonlóan súlyos része akkor kezdődik, ha valaki tisztán kikerül az intézményből, de az előítéletek miatt nem kívánatos sem a munkahelyén, sem a normális ismeretségi körében, legfeljebb egykori drogos társai között fogadják szívesen és próbálják meg "visszarángatni".
- Így van, de a dolog nem ilyen egyszerű. Már ott kezdődnek a gondok, hogy a veszélyeztetett, illetve már hellyel-közzel "anyaggal" élő fiatalt el kell juttatni a megfelelő intézménybe, ahol segítenek rajta. Így megint csak a családnál kötünk ki. Több szülőt ismerek, akinek még kezdő anyagos gyermeke viszonylag könnyen menthető lenne, de miután láttak már néhány súlyos esetet, mély borzadállyal

utasítják el, hogy csemetéiket ilyen emberekkel egy helyen kezeljék. Szégyellnek szembenézni a dologgal, amíg tudják eltussolják, s csak akkor jelentkeznek, ha komoly a baj. Ez részben azért van, mert a deviáns magatartás sokszor a rossz családi háttér, általános, kölcsönös egymás iránti értetlenség, más családtagok egyéb deviáns magatartása vagy az érzelmi elhanyagoltság következményei. Itt az eltussolás nem csak arról szól, hogy a gyerek kipróbálja a kábítószert, hanem arról is, hogy például a szülők alkoholisták, érdektelenek a gyerekkel, esetleg szorgalmas és tisztességtelen pénzhajhászok, a szülők erkölcstelenek, vagy naponta veszekszenek, a gyerek már régen hasonlóan sérült, és deviáns baráti körhöz menekült otthonról. Tehát egy óriási problémahalmaz végeredménye az ő magatartása, ami a családban fennáll, ismerősök és ismeretlenek előtt szégyelleni való és nem szívesen vallják be. Márpedig a kezelésnél ismerni kell a bajhoz vezető okokat, hiszen azok megszüntetésénél lehet a drogtól is megszabadítani annak áldozatát. Ami a súlyos esetektől való borzongást illeti, inkább arra kéne gondolni, hogyan kell megelőzni azt, nehogy a saját gyermekünk is ilyen állapotba kerüljön. Egyébként, ha a gond még nem olyan nagy, nem is szükséges azonnal a drogközponthoz fordulni. A háziorvosnál, gyermek- és ifjúsági pszichiáternél vagy a nevelési tanácsadónál kell kezdeni, s az ő javaslatukra - ha súlyosnak látják az esetet - jöjjenek csak hozzánk. Eltitkolni a dolgot azonban mindenképpen merénylet a gyerek, a fiatalok ellen.
- Ezek szerint az ilyen családok légkörében a gyógyulásra is kevés az esély, minden orvosi, pszichiáteri erőfeszítés ellenére.
- A gyógyulásra ott van jó esély, ahol felvállalják a szülőpár-gyermek-család hagyományos identitást, ha a külvilág felé is vállalják önmagukat végtelen türelemmel egymás és főleg a narkomán fiatal iránt. Amikor a család célja az általános boldogság és a jó közérzet elérése mindenféle egyéb eredményhajhászás - pénz, pozíció stb. - helyett, amikor igazi kulturális, erkölcsi, emberi értékeket vallanak, ott eredményes a terápia is. Nem pedig akkor, ha a gátlásoktól, szégyenérzettől remegő kliens azt várja, hogy csodát műveljünk vele.
- Tehát egy ilyen idillikus családi körben, ahol azért baráti, társadalmi hatásra megcsúszhat egy fiatal, a gyógyulásnak is csaknem tökéletes esélyei vannak?
- Amennyiben ez az idill, ha már így fogalmazunk, valóságos. Ugyanis egy súlyos eshetőséget nem hagyhatunk figyelmen kívül. Akadnak amolyan "magukba szálló" családok, ahol a már felsorolt problémák teljes halmaza megtalálható. Aztán ha a gyermek belekerül a rossz társaságba, züllésbe és a drogfogyasztás poklába, amitől szabadulni ma már köztudottan keserves mind pszichésen, mind fizikálisan, a szülőkön, testvéreken hirtelen erőt vesz a legnagyobb lelkifurdalás. Azonnal törődni kezdenek az áldozattal, felhagyva a meggazdagodásért és híressé válásért folytatott kétes értékű küzdelmet. Számos esetben le is szokik családtagjuk a szenvedélyéről a hozzátartozók segítségével. Csakhogy hosszas küzdelem után a probléma megszűntével kiüresedik kapcsolatuk, amit csak a drog teremtett meg, fogott össze. A családtagok visszatérnek érzelemszegény, eredményhajhászó életformájukhoz, vagyis újra kialakul az a szociális közeg, mikroközeg, amely a gyereket előtte a devianciába, szenvedélybe vitte. Így ő - kegyetlen leszokási küzdelem után - ott folytatja, ahol abbahagyta. Avagy, ha nem ő, akkor mondjuk a testvére.
- Ez nagyon reménytelenül hangzik. Így egy eleve rosszul működő család soha nem képes hosszú távon jó irányba hatni tagjaira?
- Csak akkor, ha ez a család rendkívüli önkritikával és önuralommal véglegesen magába száll. Ha végleg föladja rossz értékrendjét, van ereje belátni, hogy évtizedeken át rosszul működött, és fölfogja, hogy ha visszatér az eredeti viselkedésmintákhoz, újratermeli azokat a problémákat, amelyek egyszer már a gyermeküket, sőt gyakorlatilag ezáltal csaknem mindannyiukat tönkretették. Világos, hogy ehhez óriási lelkierő kell, meglett embereknek szembe kell nézniük egész elhibázott életmodelljükkel, melynek szellemében egész eddigi életüket leélték. Erre sokan nem képesek, mások igen, de csak így megy, a család csak így funkcionál normálisan és mentheti meg szerencsétlenné vált hozzátartozóját.
- Mivel lapunk általában a párkapcsolatokkal, a házastársakkal és a gyerekek kapcsolatával foglalkozik, még nem említettük az intézeti fiatalokat, a magányos embereket...
- Ez a szakma legnehezebb területe, és a legszomorúbb esetek is innen kerülnek ki... Szülők vagy "normál" házastársak minden megtesznek a másikért általában, még ha - mint már említettük szégyenkezve, takargatva is. Akiknek nincsenek hozzátartozói, sokszor a legrosszabb élettársi kapcsolatokba keverednek. Pontosabban a drogos fiúk és lányok előbb találnak egymásban partnert, minthogy szenvedélyektől mentes társra lelnének. Így pedig egymást rántják minél mélyebbre, megélhetésükhöz nem csak fogyasztják, árulják is a drogot, és közösen bűncselekményeket is elkövetnek.
- A börtönbe került drogfogyasztók egyéb cselekményeikért vagy csak a drogtartás-árusítás miatt jutnak oda?
- A magyar drogtörvények szigorúak és ellentmondásosak, sokszor logikátlanok. Adott mennyiségű drog tárolásáért már éppúgy lecsuknak valakit, mint mondjuk betörésért. Sőt, tudunk olyan esetről, ahol az illető ítéleténél sokkal nagyobb súllyal esett latba, hogy x mennyiségű fehér port tárolt odahaza, mint a belőtt állapotban okozott anyagi kár, amikor autókat meg kocsmaberendezést tört össze. Holott egy szolid drogrejtegető talán mégsem olyan veszélyes, mint aki kábítószer hatása alatt tör, zúz, verekedik. A büntetési tételek pedig csaknem azonosak.
- Főleg, ha az illető nem tud drága ügyvédet fogadni, mert nincstelen és hozzátartozója sincs. Azaz visszakanyarodtunk a családtalanokhoz. Ők, ha kikerülnek egy rehabilitációs intézményből, mihez kezdenek?
- Nemrégiben alakultak a "Félutas" házak. Ezekben ingyen lakhatnak a gyógyultak, míg munkát találnak és keresnek annyit, hogy albérletbe menjenek, vagy egyéb úton oldják meg lakásproblémáikat. Működnek önsegítő csoportok, foglalkozásaikra minden gyógyult drogos eljárhat, és sokan el is járnak. Aztán pedig a terápia sem fejeződik be azzal, hogy valaki nem fogyaszt kábítószert, tisztává válik. Családosok és családtalanok egyaránt további terápiára járnak, mely már nem a drogról szól, hanem arról, hogyan alakult ki náluk e szenvedély, és mi segíti, segítette elő a leszokást. Ezekre az emberekre még nagyon hosszú ideig oda kell figyelnünk, hiszen olyan szenvedélyről van szó, melyre nagyon könnyű újra rákapni. A régi társaság visszahúzó ereje, a társadalmi előítéletek, korunk érvényesülési lehetőségeinek korlátai, lelki kiüresedés, új életforma megszokásának nehézségei. Nem utolsósorban az, hogy némelyik dealer, aki nem csak fogyasztotta, hanem árulta is a drogot, sokkal jobban állt anyagilag, mint abbahagyva azt, nehéz munkával kell szerényebb keresettel beérnie. Az úgynevezett erkölcsi meggyőzés nehéz és kényes dolog.
- Igen, láttam már idejönni jól öltözött klienst oldalán márkás rádiótelefonnal és drágább autóból szállt ki, mint amilyet doktor úr valaha is meg tud venni. Mit lehet az ilyennek mondani?
- Legfeljebb azt, hogy a várható élettartamom a duplája az övének, normális gyerekeket tudtam összehozni, nem a pénzemért meg a fehér porért "szeretnek" hanem valódi szeretettel és nem zagyva hallucinogén álomvilágot teremtek magamnak, hanem a valóságban élek, mely épp oly színes és szép tud lenni, mint a drogos vad álomvilág. Egy színházi előadás, mozi vagy kirándulás a természetben, szebb, mint az "anyaggal való utazás" nem létező tájakon és világban.
- Volt már, hogy ez hatott erre a típusra?
- Természetesen, hisz a halál közelsége mindenkit elrémiszt tömött pénztárcával is, de ezek a legnehezebb emberek.
- Visszatérve a rehabilitáltakra, a félutas házakon kívül milyen konkrét segítséget kapnak még?
- Megemlítendő az "újra dolgozom" program, mely megváltozott munkaképességűeknek nyújt munkahelyet. Speciális pénzkereső foglalkoztatás sorstársaknak, tehát nincsenek előítéletek. Figyelembe veszik az illető képességét, érdeklődési körét, így lassan megtalálják magukat.
- Tudok olyanról, hogy gyógyult drogosok éppen főhivatású segítőkké váltak. Ez egy kissé sikamlósnak tűnik.
- Ha a visszaesés veszélyére gondolok, az bárhol, bárkivel előfordulhat, nem jelent nagyobb veszélyt egy gyógyult drogos a segítő szakmában sem, mint másutt. Ugyanakkor ki más volna a legalkalmasabb a kliens problémáinak felismerésére, a beleérzésre, az adott helyzetben és pillanatban való segítségnyújtásra, mint aki maga is megjárta ezt a poklot. A legjobb szociális munkásokká válhatnak ezek a fiúk és lányok.
- Feltűnt, hogy az ország minden részéből jönnek segítségért a pécsi drogközpontba. Mi ennek az oka?
- Kevés a drogszakember, aki hosszú távon vállalja ezt a munkát. Számos orvoskolléga idegenkedik tőle, nem látják a kézzel fogható eredményeket. Sok a tragikus sorsú kliens és sokan tönkremennek, meghalnak fiatalon.
- Én viszont úgy gondolom, egy sebésznek sem sokkal jobb a körzete, aki mondjuk súlyos daganatos betegeket műt. Életüket fél vagy egy évvel meghosszabbítja, és sokkal tehetetlenebb a rákkal szemben.
- Igen, de ott egy-egy eset mégis egyértelműbb, és lezárhatók a kórlapok. A drogterápiának - ha úgy tetszik - soha nincsenek lezárt dossziéi, itt csak örök küzdelem van és a visszaesés állandó. Damoklész kardja folyton ott lebeg a fejünk felett. Az orvostudománynak nehéz, de mégis szomorúan szép, s talán a legszebb területe ez...

pkm - Gyenis Pál  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.