Visszaszorulóban van a drogdílerhálózat, mégsem lélegezhetünk fel, mert csupán a terjesztési módszerek változtak: ma már többségében az interneten keresztül rendelik a kábítószert a fogyasztók. Kínában és Indiában jól képzett vegyészek állítják elő a drogot, amelyet fürdősóként vagy növényi tápszerként hoznak be az országba – erről is beszélt a Parókia portálnak Victorné Erdős Eszter, a húszéves református Válaszút Misszió vezetője.
Egyre többen használnak kábítószert, egyes felmérések szerint minden második középiskolás kipróbálta már a drogot – mondja az ijesztő adatokat a szakember, aki nagyjából három évtizede foglalkozik szenvedélybetegek gyógyításával. – A hetvenes években is drogoztak a fiatalok, de a szocializmusban hivatalosan nem létezett drogprobléma, inkább csak a szociológusok írtak erről tanulmányokat. A drog olyan mértékben terjed, hogy már nem csak személyes devianciáról kell beszélni, hanem társadalmi felelősségről is.
Akit a tévé nevel fel Erdős Eszter szerint nagyon nehéz megmondani, hogy mit tehet a szülő, a család vagy a barátok, ha drogozni kezd a fiatal. – A pszichológiai szakirodalom szerint tizenkét éves korban befejeződik a nevelés, bár ebben az elméletben én nem hiszek, mert nálunk, a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonban a szemünk láttára változatnak az életükön a súlyos drogfüggő fiatalok. Az azonban biztos, hogy az első pillanattól nagyon kell figyelni a gyerekre és előtérbe kell helyezni azokat a családi értékeket, amitől egy egészséges személyiség kifejlődhet. Akivel nem beszélgetnek, akit a tévé nevel fel, akiknek a szülei is elvérzett életűek, annak valószínűleg sok probléma lesz az életében, ezek a gondok pedig a 21. században gyakran együtt járnak a drogfogyasztással.
Ha a gyerek mégis drogozik A drog menő, szinte már hétköznapi, és nagyon könnyen beszerezhető – folytatja Erdős Eszter. – Nem kell azonban a szülőknek megijedni, hogy drogos lesz a gyerekük, ha nem nevelik tökéletesen, hiszen mindannyian követünk el hibát. Azokban a családokban azonban, ahol szeretetteljesen próbálnak törődni a gyerekkel, minimális a droghasználat előfordulása. Ha a gyerek mégis kísérletezik is a droggal, akkor lehet, hogy élménykereső személyiség, aki kipróbálja a kábítószert, de nem marad rajta, vagyis nem lesz függő, ugyanis létezik eszköztára a problémái leküzdésére és a vágyai elérésre. Azok maradnak a szeren, akiknek nincsenek eszközeik, hogy megvalósítsák a vágyaikat és elhordozzák a kudarcaikat. Ehhez szeretetközeg, család, elfogadó környezet kell, ahol kialakulhatnak a gyerek kudarctűrő, teherelviselő és asszertív tulajdonságai.
Válások A szenvedélybetegek döntő többsége olyan családokból jön, ahol elváltak a szülők, elhanyagolták őket gyerekként, azonban ma már általánosnak mondható a házasságok felbomlása. Vannak olyan iskolai osztályok, ahol minden gyerek szülei elváltak – vetem fel a szakembernek, aki azt mondja, hogy az egyházaknak is nagy kihívás ez a jelenség. – Sok feladatunk van ezzel, házaspár-szolgálatokat kellene indítani. Kevesen indulnak úgy az életnek, hogy ha nem lesz jó a házasságuk, akkor majd elválnak. Attól, hogy valaki elvált szülő gyereke, nem kellene kötelezően drogoznia. A válásnál a szülőknek őszintén kell beszélni a gyerekkel, nem kis felnőttként kell kezelni, hanem a maga korának megfelelően. Szörnyű családi felállásokat ismerek, ahol a gyerek vigasztalja az anyát, vagy teszi tisztába a részeges apát, teljesen felcserélődnek a szerepek. Azt is fontosnak tartom, hogy válás után ne játsszák ki egymás ellen a szülők a gyereket. Sokszor elmondani sem merik a gyerekek, ha apánál jól érezték magukat, mert úgy érzik, hogy ezzel megbántják az anyát. Számos gyereket mindkét oldalról pénzzel tömnek, ezért felelőtlenné válik, kialakulnak az elkényeztetett attitűdök, ami csak messziről nézve irigylésre méltó, a legtöbbször zsákutcába vezet.
Kábító fürdősó A gyerekek egyre fiatalabb korban nyúlnak a drogokhoz, sokan akár tízéves koruktól szerhasználók. A 21. században fogyasztott dizájnerdrogok elképzelhetetlen gyorsasággal roncsolják a szervezetet. – Nagyon súlyos lett a droghelyzet. A nemzetközi drogpiacon a jogszabályok igyekeztek a különböző drogokat tiltólistákra tenni, ezért az árusok a törvényt kikerülve egy-egy molekulát megváltoztatnak a szintetikus kábítószerben, ami már másik anyagként dobható piacra. Ráadásul ezeket gyakran nem is kábítószerként forgalmazzák. A megváltozott helyzet miatt a dílerhálózat eltűnőben van. Öt-tíz éve a világ tele volt kis dílerekkel, elosztókkal, akik kiszerelték, szétcsomagolták az anyagot, azonban ma a legtöbben már interneten rendelik a kábítószert. Kínában, Indiában jól képzett vegyészek előállítanak különböző vegyületeket, amelyek például fürdősóként vagy növényi tápszerként érkeznek be az országba, és nem kábítószerként. A csomagolásra azt is ráírják, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan, ennek ellenére ha valaki beszúrja magába, beszippantja vagy megeszi, azt jogilag nehéz megfogni. A drogosok egymás között adják–veszik az információkat, és tudják, hogy mit kell használni.
Az ismeretlen tesztelő Itthon a rendőrség elérte, hogy magyar szerverről nem lehet kábítószereket rendelni, így most szlovák szerverről rendelnek – mondja a Válaszút Misszió vezetője. – Ez versenyfutás, amelyben a bűnözők mindig egy lépéssel előrébb vannak, mint a hatóság. Az interneten lehet olyan hirdetésekkel találkozni, hogy például Budapesten a Városligetben a forgalmazó letesz egy csomagot az egyik fánál, és a neten keres valakit, aki teszteli a kábítószert. A fogyasztó tíz perc múlva elmegy a csomagért, beadja magának a szert, és cserébe az ingyen drogért tájékoztatást ad a forgalmazónak, hogy milyen hatása van a kábítószernek. Az árus és a fogyasztó nem is találkoznak egymással, és valóban nem tudják, hogy ki lehet a másik, így a rendőrségnek nagyon nehéz nyomozni.
Nem tudják, mit szednek Ez a fajta kábítószerfogyasztás azért is nagyon veszélyes, mert akik rosszul lesznek és bekerülnek a toxikológiára, meg sem tudják mondani, hogy mit használnak. – Az orvostudománynak ez nagy kihívás. Tíz éve bement a drogfogyasztó a kórházba és megmondta az orvosnak, hogy heroinozott, a szakemberek pedig tudták, hogyan kell rajta segíteni. Most azonban nem tudja a drogos, hogy mit fogyasztott, legfeljebb a laboreredményekből derülhet ki, hogy mitől lett rosszul.
Anonim ellátás Idén húszéves a református egyház Válaszút Missziója, amely drogkonzultációs irodát működtet a budapesti Széll Kálmán tér mellett, a Csaba utcában. Itt úgynevezett alacsony küszöbű ellátás folyik, ami azt jelenti, hogy nagyon könnyen kérhetnek segítséget a drogosok, még a nevüket sem kell megmondani, ha igénybe veszik, azaz teljesen anonim az ellátás. – Olyan kábítószeres fiatalokkal foglalkozunk itt, akiknek még nincs erejük változtatni az életükön. Nálunk lehet melegedni, józanodni, tűt cserélni, pszichológus segítségét kérni, jogi ügyeket intézni. Ha valaki úgy érzi, hogy szeretne megszabadulni a függőségétől, akkor pszichoterápiás és szociális segítséget is kap tőlünk, később pedig bekerülhet aRáckeresztúri Drogterápiás Otthonba, ahol nagyjából egy évet vesz igénybe a terápia.
Hatalmas öngól Nem kerülnek börtönbe azok a drogos, bűncselekményeket elkövető fiatalok, akikkel szemben kábítószerrel kapcsolatos ügyek miatt emelnek vádat – mondja Erdős Eszter. - A magyar jogrend az úgynevezett eltereléssel lehetőséget ad arra, hogy a büntetés helyett a szociális és pszichoterápiás segítséget válassza a fiatal. Eltereléssel mi is foglalkozunk a Válaszút Misszióban. Az elterelés alatt a fiatal fél évig jár az általa választott szervezethez konzultációra, csoportba, vagyis ingyen, ajándékba kap az államtól egy féléves támogató kapcsolatot. Ne felejtsük el, olyan fiatalokról beszélünk, akikkel soha senki nem törődött, ez óriási lehetőség számukra. A drogosok ezzel a lehetőséggel mentesülnek a büntetés alól, és annyira megengedő a jogszabály, hogy kétévente újra igénybe lehet venni, nem csak egyszer az életben. Ez abból a felismerésből fakad, hogy a jogalkotók pontosan látják, egy fiatalt belökni a büntetés-végrehajtás fogaskerekei közé hatalmas öngól. A börtönben ugyanis nem fog megjavulni, az élete csak negatív irányba változik a nehézfiúk, bűnözők között.
Csak kezdetben utálják A fiatalok kezdetben utálják az elterelést és nagy az ellenállás bennük – mondja tapasztalatait Erdős Eszter. – Először bejön nagy dérrel-dúrral, aztán a második alkalommal rájön, hogy ez nem a rendőrség, nem a bíróság, hanem olyan hely, ahol szeretetteljes szakmai támogatást kap. A pszichológus és a csoport is segít, életvezetési tanácsokat adunk, nem előadások ezek, hanem beszélgetések, tréningmódszerek, kommunikációs gyakorlatok kis csoportokban. A csoporttagok jó hatással vannak egymásra. Olyan fiatalok is voltak, akik az elterelés befejeztével ott maradtak önkéntesként dolgozni a Válaszútban. Előfordult az is, hogy valaki a fél év leteltével tovább akart járni a csoportba, mivel ez olyan személyiségfejlesztő módszer, ami nagyon jó hatással van mindenkire. Mivel mi református intézmény vagyunk, nemcsak szociális, hanem lelki programokat is tartunk, vasárnaponként különböző fajtájú istentiszteleteket, bibliodrámát, bibliaórát.
Kalandos úton A szakember azt mondja, maga is meglepődik, hogy mennyire nyitottak az evangéliumra a börtönből jövő vagy épp oda tartó rosszfiúk. – Hihetetlen, de vágyakozva fogadják a bibliai tanítást, és engem ez újra és újra megrendít. Az egyik fiú például az anyja halála után elanyagozta a lakását, a balatoni nyaralójukat, majd azt vette észre, hogy egy jól szituált pozícióból hajléktalan lett. Lopott, rabolt, bűnözésből tartotta fenn magát, anyagozott, majd nem bírta tovább idegileg ezt az életet és elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Lement a metróba, és Istenhez imádkozott életében először, hogy adjon neki bátorságot az öngyilkossághoz. Egy idő után már szánalmasnak érezte magát, mert jöttek-mentek a metrók, de ő még mindig élt és nem ugrott. Ahogy ott ült, véletlenül arra jött egy régi drogos haverja, aki a református drogmisszióban gyógyult, és akkor már teljesen normális életet élt. Kérte a fiút, hogy keresse meg a Válaszút Missziót. Egy cetlire ráírta a telefonszámot és a címet is. A drogos fiú csak pár nap múlva ment el a Válaszútba, szinte véletlenül, mert már nem is emélkezett a zsebében lapuló papírdarabkára. Legnagyobb megdöbbenésére a Válaszútban egy olyan önkéntes fogadta, akit szintén még anyagosként ismert meg évekkel azelőtt. Ha egy pszichológust talált volna ott, valószínűleg elmenekül, de egy régi barátjával találkozott, aki évek óta tiszta. Ott fordult meg az élete. Nyolc éve józan életet él, két gyereke, felesége van, és a zsibriki drogterápiás otthonban dolgozik. Csodálatos dolog, hogy a saját élményű munkatársak milyen sok erőt tudnak önteni a kliensekbe, nem azért, mert jobb segítők a pszichológusnál, hanem az „egy vérből valók vagyunk" összetartozás-érzés miatt, ami reményt ad a szenvedőknek, hogy nekik is sikerülhet.
Válaszút A fiatalok legtöbbször hasonlóan kalandos úton jutnak el a Válaszút Misszióba, és nem a hivatalos jelzőrendszeren – rendőrségen, gyermekvédelmi szolgálaton, iskolán – keresztül. A hivatalos csatornák ezért még fejlesztésre szorulnak. – Az elmúlt húsz évben kialakult egy krisztusi lelkületű, magas színvonalon dolgozó szakmai gárda a Válaszútban, akik mindenféle problémában tudnak segíteni a droghasználóknak. Az utógondozást szeretnénk fejleszteni, mert a válság a drogosokat is nagyon sújtja. Sokkal nehezebb ma egy gyógyult szenvedélybetegnek újrakezdeni az életét, mint korábban. Munkahelyre és lakhatásra van szükség, amit szinte lehetetlen megszerezni. Mivel nem vagyunk hajléktalanellátó hely, nem is tudunk pályázni, pedig a klienseink 95 százaléka hajléktalan, és minimálbérből képtelenek albérletet fizetni. A legfontosabb ezért a védett munkahelyek és a lakhatás biztosítása. Erdős Eszter szerint erre nincs reális lehetőség, de mint fogalmaz: ha Isten is akarja, mégis meg tudják valósítani terveiket.
Idén húszéves a Válaszút Misszió. Az alapítványt 1993-ban hozta létre néhány lelkes teológus, majd 2002-ben befogadta a református egyház. Fennállásuk húszéves évfordulóját április 30-án, kedden tartják a misszió Csaba utcai épületében.
Az „Egy Dívány a Dunán” című 13. nemzetközi pszichiátriai, pszichoanalitikai, klinikai pszichológiai találkozó és művésztterápiai kiállítás keretében több országból érkező pszichológiai szakember tart előadást számos témában. Az egy hétig tartó program egyaránt nyitott a szakmabeliek és a laikus közönség előtt. Műveszetterápiai kiállításra, beszélgetéssel egybekötött filmvetítésekre és előadásokra várjuk az érdeklődőket.
Részletes program:
Május 3., kedd
Egy Dívány a Dunán – 13. Nemzetközi Pszichiátriai és Pszichoanalitikai Találkozó
14.30 - 18.00 – Műhelybeszélgetés a Magyarországi Frankofón Orvosok Társasága részvételével.
Előadást tartanak, többek között :Brigitte KärcherésBene Zsuzsapszichológusok. Szó lesz az elhízás elleni sebészeti beavatkozások etikai kérdéseiről, a menekültek poszttraumatikus gondozásáról. Késmárszky Róbertelőadást tart az arckifejezések anatómiájáról.Dr. Temesvári Péter, reumatológus és Dr. Jean-Yves Feberey, pszichiáter, a nemzetközi találkozó szervezője részvételével..
Francia és magyar nyelven, szinkrontolmácsolással.
Egy Dívány a Dunán – 13. Nemzetközi Pszichiátriai és Pszichoanalitikai Találkozó
A 13. Nemzetközi Pszichiátriai és Pszichoanalitikai Találkozó alkalmából belga, francia, svájci, amerikai és magyar szakemberek beszélnek többek között a függőségről, a a gondozói munkában használt médiaeszközökről, az építő és romboló jellegű gondozásról.
Francia és magyar nyelven, szinkrontolmácsolással.
Nagy a szigorúság, a hibákért büntetés jár az alkohol-, játék-, gyógyszer- és szexfüggő, valamint munkamániás szenvedélybetegekkel foglalkozó nágocsi rehabilitációs intézetben. Ahol ébresztőtől takarodóig minden perc pontosan be van osztva. Rettentő nehéz idejönni és kitartani, ugyanakkor kiváltságos dolog, ha valaki fél évig csak a saját felépülésével foglalkozhat. Függőségi riportunk második része.
A sors furcsa fintora, de a rehabon annak könnyebb, akinek nincs kint férje, élettársa, gyereke. Gyakran gondolkodnak úgy a családtagok, hogy minden baj gyökere a játékszenvedély/alkohol/drog/egyéb függőség. De ha ezeket kivesszük a rendszerből, attól még megmaradhat több más probléma is a családokban – mondja Horváth Gábor, a nágocsi rehabilitációs intézet szakmai vezetője.
Én pedig meglepődöm azon, hogy sokan éppen a rehab után válnak el. Pedig mit csináljunk, ha az egész életünket arra építettük fel, hogy aggódjunk valakiért, aki beteg volt, most meg fél év után gyógyultan tér haza? Fentiek miatt a családtagoknak is tartanak foglalkozásokat a szakemberek. (A függő életjátszmákrólezen az oldalon olvashatnak bővebben.)
Félrecsúszó működés
Többet beszélek magamról. Tudok segítséget kérni. Megborotválkozom. Napi fogadalmak Fotó: Polyák Attila - Origo
„Lajos vagyok. Nagy a szigorúság itt, az intézetben. A hibákért büntetés jár, amit itt következménynek hívnak. Hibának minősül egy felkapcsolva felejtett villany is. Feledékeny vagyok, sokat járnak a gondolataim az otthoniak, a feleségem, a fiaim körül. Vannak vicces következmények, valaki például nem tartotta be, hogy nem szabad vállat szabadon hagyó ruházatban flangálni, mert ez itt egy koedukált hely, neki télikabátban kellett ücsörögnie a foglalkozásokon. Mondok egy komoly példát is: a sorozatos hibák következményeként mondjuk nem ülhet közénk a vétkes. Meg kell tanulnunk, hogy mindennek van következménye.”
A pontos időbeosztásnak és rendnek nagyon fontos szerepe van, ha minden jól megy, a félév végére beépül a személyiségbe. Amit egyébként szinte az alapoktól építenek újjá. Az első szakasz a behódolás: megteszem, mert muszáj. A második az azonosulási ciklus: azért teszem, mert jó nekem. A harmadik pedig az internalizáló (elsajátító) fázis: azért teszem, mert nem tudnám másként tenni, ez nekem belső vágyam. Például a lakók ezért takarítanak mindennap, ezért tesznek rendet a konyhában, mindjárt az étkezés után.
Reális, lelkesítő cél Fotó: Polyák Attila - Origo
Így van ez a következményekkel is. Először nem értik, miért jár következmény (ami szerintük sokszor büntetés) minden apróságért, azután megértik, hogy erre nekik van szükségük, hisz a hibák csak azt jelzik, hogy valami félrecsúszik a működésükben, a kapcsolódásaikban (akár magukhoz, akár másokhoz). Idővel pedig eljutnak oda, hogy a következmények a barátaink, amelyekből rengeteget lehet tanulni.
Szét vagyok csúszva
Beszélgetünk. Nem, ez túlzás: beszélgetnek. Hogyan próbáltatok nem inni? Úgy például, hogy nem toltam pálinkát, helyette sört fogyasztottam. És ahogy mindenki elmondja a magáét, kibontakozik, hogy mindennap megfogadták, hogy másnap nem drogoznak/isznak/ játékgépeznek.
Mindennap megfogadták, hogy leszoknak Fotó: Polyák Attila - Origo
Most éppen milyen problémáitok vannak? Zoltáné, hogy nem képes a jelenben élni, folyamatosan előre gondolkodik. A munkahelyén így élt, és ez a mai napig biztonságot nyújt neki. Lajosnak az a hibája, hogy folyton hibázik. Ő sem a jelenben él, hanem a múltban és a jövőben egyszerre.
„Sokat gondolkodom azon, hogyan rendezem majd az életem. Azt mondják, szét vagyok csúszva. Nagyon vágyom haza, pár napja csak egy kicsi hiányzott ahhoz, hogy hazamenjek. A felelősség hozott vissza. A magamért, a társaimért és a Kicsiért érzett felelősség. Itt a jó idő, már nagyon metszeni kéne otthon, de úgy fest, ez az év kimarad.”
Zsókának a megfelelési kényszer a problémája, ami görcsössé teszi. Nem elég biztos magában.
A játékfüggő nem néz meccset
Mindenki pólóban, mackóalsóban, papucsban ül. Annyira ki van számítva minden percük, hogy a lakókörnyezetüket sem ők mutatják meg nekünk. Ketten-hárman laknak egy-egy szobában. Most egyszem nő van a csapatban, Zsóka, neki saját szobája van. A szerzetesek szállását képzeljük így: puritán környezet, katonás rend, három ágy, három íróasztal, mindegyiken kézzel írt dolgozatok.
Sokat forgatott olvasmány Fotó: Polyák Attila - Origo
Tévé nincsen, de az csúnyán össze tudná zavarni a fejeket. És hát nem venné ki jól magát, ha mondjuk egy játékfüggő meccset nézne. Ugyanígy azt is szabályozzák, hogy ki milyen könyvet olvashat. Persze ennek is oka van: a lényeg, hogy épp azokat a folyamatokat tudják erősíteni, amelyek szükségesek a változáshoz és a felépüléshez. Szép, világos szobák, csak úgy viccből leellenőrizzük: a szekrény tetején sincsen por. Ezen a ponton úgy érzem, teljesen szétcsúszott életet élünk mi, a többség, ott kint. Tegye fel a kezét, aki reggel nem ágyazott be! Na ugye.
Arról is szót ejtünk, kiváltságos dolog az, hogy valaki fél évig csak a saját felépülésével foglalkozhat, ami Horváth Gábor szerint egyben kegyelmi állapot is. És érezni, hogy itt tényleg van egy olyanfajta légkör, amiben a szeretet, az elfogadás, a támogatás sok olyan görcsöt, feszültséget fel tud oldani, amire a rehabon résztvevők a kinti életben ittak.
X. Y. vagyok, játékfüggő
Szóba kerül Győző és az ő kinti múltja, amit előszeretettel emleget. Ahogy mondta, ő magasból esett ide. Pedig itt nem számít, hogy ki voltál, csak az, hogy miért vagy itt – mondják a szakemberek. Informatikai igazgató, polgármester, egyetemi tanár, nyolc osztályt végzett melós – mindenféle státuszú ember megfordul itt. Az elején mindenki villantani akar: doktor X. Y. vagyok, ez és ez a beosztásom, ilyen nagy a házam, olyan nagy az autóm. Eltelik néhány hónap, és egyszerűsödik a kép: X. Y. vagyok, játékfüggő. Vagy alkoholista. Vagy csak simán: függő.
Van, akinek a hit is segít Fotó: Polyák Attila - Origo
A délelőtti foglalkozás három órán át tart, a második óra végén úgy érzem, végem van. Az ittenieken ennek semmi jele. Szerintem a jelenlévők nagy része képtelen volt a kinti életében ilyen hosszú ideig egy dologra koncentrálni. Pláne tisztán nem.
„Ákos vagyok. Kicsit tartok tőletek, ezért ha nem bánjátok… illetve, ha van valami kérdés… Nézd, azt mondják, nem vállalok felelősséget önmagamért, és ha ez így marad, soha nem fogok felnőni. Elkényeztetett a család, mindig kiszolgáltak, és túl későn döbbentek rá, hogy ezzel mennyit ártottak nekem. Igyekszenek. Igyekszem.”
Benne van a napirendben
Ebéd. Szólnak, hogy megterítettek, menjünk. A terápia evés közben sem áll meg, a kijelölt emberek magukról beszélnek, a társaság többi tagja pedig elemzi az elhangzottakat. Lebbencslevest kapunk, utána zöldséges pizzát. Mindegyik fogás bőséges, finom. Nézegetem a heti menüsort, húst nem látok egyik napnál sem. Nem véletlenül, az intézetben lakto-ovo vegetáriánius ételeket fogyasztanak. Vagyis a zöldségeken kívül tejtermékeket és tojást is. Az alkoholbetegek és szerrel élők fizikailag is leépülnek, a szakemberek fontosnak tartják, hogy az elsavasodott szervezet tudjon épülni és egészségesebbé válni.
Tavasz, remény, rehab Fotó: Polyák Attila - Origo
Sétálni megyünk. Benne van a napirendben. Szépen felöltözik mindenki, elindulunk a szomszédos arborétumba. A falu lakói nem bámulnak meg bennünket. Séta közben mi másról esne szó, mint a foglalkozásokon, ebéd közben elhangzottakról. „Bele kell ringatnia magát az embernek abba, hogy szinte állandóan magát elemezgeti, ha megvan, akkor már egész könnyű” – mondja egyik sétapartnerem.
„Zsóka vagyok. Elmúltam hatvanéves, amikor úgy éreztem, ideje a kezembe venni az életemet, ha meg akarom élni az öregkort. Márpedig meg akarom. Ami hátra van, azt egészségesen, békében akarom eltölteni. Nem mondom, nem volt könnyű, a gyerekeim hatására jöttem ide. Erőt mi ad? Hát a család. Hogy várnak kint az unokáim. Hogy szükség van rám.”
Szól a napos, ideje visszafordulni, az idő fele lejárt. Ha késnek, az ő lelkén szárad. És hát, ugye, következménye is lesz. Vagy az órája nem pontos, vagy rosszul számolt, vagy mi voltunk visszafelé gyorsabbak, mindenesetre marad egy percük. Azt még kivárják, mielőtt visszalépnek az épületbe. Hogy ne dőljön a program. Hogy élvezzék a tavaszi napsütést az utolsó csöppig.
„Borzasztó volt a szembesülés – mondja közben Zsóka. Először kimondani, hogy igen, baj van, és hogy ezen a bajon egyedül nem tudok úrrá lenni. Nem tudom, melyik fázis a nehezebb, mert ez itt, a terápia fél éve, szintén nagyon nehéz. Ami viszont a legnehezebb lehet: visszamenni az életbe. Nem csak azért, mert megváltozhatnak a családi viszonyok. Ahol lakom, a ház aljában van egy kisbolt. Félek nagyon, hogy nem bírok majd a kísértéssel.”
Átkattant valami
Közel két héttel a látogatásunk után megkérdeztem Horváth Gábort, hogy vannak. Azt mondta, egész jó passzban. Az ottlétünk óta ketten is felvételiztek hozzájuk, az egyik lakó a napokban költözik. A bentiek stabilak, Zsóka most a héten volt képes először olyan könnyeket mutatni, amelyek nem az önsajnálat, hanem a hála könnyei voltak. Az Anonim Alkoholistáknál azt szokták mondani, hogy ez az egyetlen érzés, amire nem lehet inni. A többire, például haragra, dühre, örömre igen. Lajosban is átkattant valami. Kevesebbet hárít, és többet mosolyog végre, ami jó hatással van a társaira is. Leginkább az segített neki, hogy a sok-sok tükörből végre megérkezett számára az, hogy a valóságtól nem menekülni kell, hanem őszintén szembenézni vele és segítséget kérni a változáshoz. Győző a látogatásunk után négy nappal elment Nágocsról, de erre a szakemberek számítottak is. Az volt a baj, hogy még nem látta be igazán, hogy beteg, és a múltjában él jelenleg is, ahol voltak még eredményei. Úgy gondolta, hogy egy hét alatt megtanult mindent, és működni fog odakint a józansága.
Sokkoló adatokat közölt Dr. Zacher Gábor toxikológus. Állítása szerint: ma körülbelül 20 ezer kábítószer függőről és 45 millió szerhasználásról beszélünk, évente 30-35 eset halállal végződik.
– Az emberiség több tízezer évig együtt tudott élni a tudatmódosító szerekkel, úgy, hogy ez sem egészségügyi, sem gazdasági, sem szociális, sem politikai problémát nem okozott-állítja a Kemma, Dr. Zacher Gábor.
A szakember becslése szerint a 18 éven felüliek fele, már legalább egyszer kipróbálta a drogot. Hatalmas eredménynek tartaná, ha ez a szám húsz év múlva 15 százalékra csökkenne.
Hét szoba, ami a „születéstől a halálig” vezet. A Ferenczy Szakközépiskolában hétfőn nyílt tárlat azt mutatja be, hogyan befolyásolhatja a drog egy ember életét.
A szobák meghökkentő képeken keresztül mutatják be a születés és a kamaszkor egészséges, illetve a droghasználat következtében eltorzított oldalát. A kiállítást a Tiszavasvári Kábítószer Egyeztető fórum dolgozói készítették. Az interaktív tárlatot a hét végéig lehet megtekinteni a Ferenczyben.
Úgy gondoltuk, ha hangeffektussal, képekkel, labirintus jelleggel szemléltetjük az élet jó és rossz oldalát - születéstől a halálunkig - akkor talán rá tudunk mutatni, hogyan, miért érdemes a mai fiataloknak nemet mondaniuk a drogokra, hogyan lehet egészségesen élni és jó példát mutatni a társadalomban - mondta el Skrabák Péterné, az MPE OCM Segítő Szolgálat szakmai referense.
Budapest – „Istenkáromló világból jövök, onnan, ahol a drog és alkohol hatására a karomat is felvágtam, és az öngyilkosságon gondolkodtam” – fogalmaz Gombola András. Mit jelent az alkoholizmus és a drog? Milyen abban hosszú évekig benne lenni? Van szabadulás? A Luther Kiadó gondozásában megjelent kötetben Gombola András erre ad példát. A könyv bemutatóján jártunk.
Egy őszinte hangú könyv jelent meg a Luther Kiadó gondozásában, mely megengedi az olvasónak, hogy egy személyes életút részén keresztül megismerje, mi a magasság és mélység, a kilátástalanság és az Istenre találás. Egy sportoló kezdetben felívelő, sikert-sikerre halmozó életútjával találkozhatunk, ami a győzelmekből a szenvedélyek, a drog és alkoholizmus, az élvezetek mámorába vezet minket. Találkozhatunk az értékektől való elfordulással, a kiszámíthatatlansággal, agresszióval, a teljes egyedülléttel, a rehabilitáció kudarcával, de a valódi győzelemmel is.
„Gombola Andrásvagyok, alkoholista” – kezdi a bemutatkozást az egykori vívóbajnok. Mint mondja, a kötetben bármennyire is a saját élettörténete szerepel, az mégsem csak róla szól. „Az írással magamban kerestem a válaszokat, szembenéztem az alkoholizmus és drog hatása alatt átélt időszakkal. Hiszem, hogy ha egy embernek is tudok a kötettel segíteni, akkor fel kell vállalnom hogy mi történt velem.”
Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója, a könyvbemutató moderátora a kötet őszinte hangját emeli ki. „Őszinteség és nyitottság jellemzi a kötetet. András leplezetlenül ír arról, hogy mi történt vele.”
Ezzel kapcsolatban Dohi Géza, András mentora és barátja elmondja, hogy „a szenvedélybetegségtől való szabadulás egyedüli kiútja az, ha felvállaljuk, hogy mi történt. Csak a vállalással és hitelességgel lehet szabadulni, ha mismásolunk, akkor visszaesünk. András olyan helyzetben volt, ahol már senkit sem fogadott el és őt sem fogadta el a társadalom. Onnan tért vissza és így tud most másokat is megérteni, életével tanítani.”
„András úgy kezdett újat, úgy szabadult meg a függőségtől, hogy szembe mert nézni a múlttal. A terápia része, hogy a gondozott bevállalja azt, ami vele történt. András ezt meg merte tenni, ettől hiteles a könyv” – fogalmaz Puskás Csaba orvos, a Bonus Pastorönkéntese.
Gombola András nemcsak a mélységet, az Istentől és embertől való elfordulást és a szenvedélyekbe való belefeledkezést osztja meg az olvasókkal, hanem azt is leírja, hogy hogyan változott meg az élete. Radikális fordulóponthoz ért, ahonnan képes volt visszatérni és rátalálni Istenre. Ma gyülekezetbe jár, valamint iskolai prevenciós programokat tart. Harmathy Andrásreformátus lelkész elmondja, hogy amikor a gyülekezetükbe András megjelent, az az egész közösséget megváltoztatta.
„Olyan témákat hozott az alkalmakra, amivel bár a konszolidált bibliakörre járók önmagukon belül foglalkoztak, de nem merték volna a közösségben mondani. Kezdetben mindenki megdöbbent, hiszen tabunak tekintették ezeket, majd elkezdődött az őszinte beszélgetés.” A református lelkész András életével kapcsolatban kiemelte, hogy „a keresztény lét egyik alapja a bűnvallás és a feloldozás. András ezt átélte és példát ad másoknak is arra, hogy a legnagyobb mélységből is van visszaút.”
„Hálás vagyok azért, hogy alkoholista vagyok, mert így tudom, hogy mit jelent az, hogy van tavasz” – fogalmaz Polyecskó Gábor. András mentora és barátja elmondja, hogy saját maga is küzdött az alkoholizmussal, az abból való szabadulás – mint fogalmaz: „a vakságból való visszatérés” – az élet értékére, szépségére hívta fel a figyelmét.
Mezei Sándor, a Bonus Pastor munkatársa korábban alkoholista volt, most iskolában dolgozik. „Azért lettem alkoholista, mert szüleim olyan védett környezetben neveltek, ahol bár mondták, hogy legyek jó és becsületes, de azt nem tanították meg hogy hogyan. Amikor kikerültem a szülői házból elvitt a környezet és a szenvedélyeknek kezdtem el élni. Ma már tudom, hogy ez nem egy természetes állapot.”
A könyvbemutatón a beszélgetőtársak kitértek a fiatal generáció helyzetére is. Gombola András iskolai prevenciós óráin látja, hogy „a szülők sokszor próbálják a szeretetet megvásárolni gyermeküknek. Nem azt keresik, hogy mi kell a gyermeknek, hogy mire van a szívében szüksége, hanem ajándékokat vesznek.” Tapasztalatairól elmondja, hogy nagyon sok szülő nem tudja, hogy gyermeke milyen szenvedély függőségében él. „Én nyíltan elmondom a fiataloknak, hogy min mentem keresztül, hogy az LSD és más szerek mit tettek velem. A bizalmat a fiatalok érzik és viszonozzák, így őszintén tudunk beszélgetni. A mai valóság sajnos az, hogy bár én szinte mindent kipróbáltam ami csak elérhető a piacon, a fiatalok mégis tudnak újat mondani nekem.”
A Luther Kiadó gondozásában megjelent Nem hagyhatom kint Istent című kötet példát kíván az olvasók elé állítani. Olyan tükröt, mely segíthet megérteni a szenvedélyek függőségében élők helyzetét, valamint példát ad arra, hogy van szabadulás. Talán ezért is fogalmaz Petri Gábor, a kötet szerkesztője így az előszóban: „A Nem hagyhatom kint Istent egy lebilincselően őszinte, magával ragadó önfeltárás, amely hiteles szavakkal meséli el, hogy egy széles úton tántorgó, élvhajhász alkoholista fiatal hogyan talált rá Isten segítségével arra a keskeny ösvényre, amelyen modern tékozló fiúként elindulva eljutott az önismeret addig feltáratlan lelki tájain keresztül a gyógyuláshoz, a szabaduláshoz, a szeretetre való képességhez, a Teremtőtől kapott új szív belső békéjéhez.”
Pánikrohamot szinte mindenki átél, pánikbetegségben pedig a lakosság közel négy százaléka esik át élete során.
– A legmeghatározóbb érzés talán az iszonyatos halálfélelem volt, ami a heves szívdobogáshoz, zsibbadáshoz, nehéz légzéshez, verejtékezéshez társult. Azt hittem, ha nem halok meg, akkor biztosan meg fogok bolondulni, a külvilág távolodni látszott, úgy éreztem, hogy minden pillanat az ájulás elleni küzdelem. Ez az érzés napokig visszatért, hol hevesebben, hol enyhébben. A rohamok közötti időt meghatározta a következőtől, a megbolondulástól való félelem – számolt be első rohamairól egy neve elhallgatását kérő szekszárdi nő. Persze az ügyeleten kötött ki, ahol kizárták a szívproblémát, és a további vizsgálatok sem utaltak szervi bajra, a diagnózis a pánik lett. Ez három éve volt, gyógyszeres kezelés és pszichoterápia után is időről időre visszatérő vendégei a pánikrohamok és a heves szorongás.
Nincs egyedül, hiszen a statisztikák szerint a magyar lakosság négy százaléka esik át pánikbetegségen az élete során.
A pánikbetegek körében kétszer, háromszor magasabb a nők aránya, mint a férfiaké. Képünk illusztráció (Fotó: Mártonfai Dénes)
Dr. Kertész Ágnes, a Tolna Megyei Balassa János Kórház pszichiátriai osztályának vezetője kiemelte, már a betegség elnevezése is árulkodó, hiszen a páni félelemből származik. A görög mitológia szerint Pán hangja bárkiben iszonyatos félelmet tudott gerjeszteni. Ezzel az érzéssel küzdenek a testi tünetek által kiváltott pánikroham során az emberek. Egyszeri rohamot szinte mindenki átél az élete során, ez azonban még nem jelent betegséget. Ahhoz több kell, több roham.
A genetikai adottságok mellett fontos generalizáló tényező a női nemhez való tartozás, hiszen a nők körében 2-3-szor gyakrabban fordul elő a betegség. Általában fiatal korban, a 20-as évek elején jelentkezik, de a szorongásos panaszok már serdülő korban, vagy még korábban megjelenhetnek. Kialakul egy alap szorongás, amelyre később a betegség épül. A fő testi tünetek három szervi területre koncentrálódnak. A szívpánik szívinfarktusra utaló jelekkel, heves szívdobogással, mellkasi szorítással, fájdalommal jár. A hasi pánik vizelési, székelési ingert, hasi diszkomfort érzést hoz. A fejre koncentrálódó ismertető jelek: a szédülés és a bizonytalanság érzés.
Ezek a tünetek rövid, de nagyon drámai lefolyásúak, a betegben a haláltól, megőrüléstől való félelmet váltanak ki - mondta dr. Kertész Ágnes. Gyakran mégis későn ismerik fel a szindrómát, a szervi tünetek miatt több egészségügyi szakterület megjárása után kerül a páciens a pszichiátriára - fűzte hozzá. A felismerést gyakran segíti, hogy a betegekben a következő rohamtól való félelem, emellett elkerülő viselkedés is megjelenhet, a szenvedő alany elkezdi kerülni azokat a helyeket, helyzeteket, amelyekben a rohama kialakult.
Az idő pedig nagyon fontos tényező, hiszen kezelés nélkül a tünetek rögzülnek, illetve más kórképek társulhatnak hozzá. A pánik betegséget már az ókorban felismerték, Hippokratész a gyógyítására hígított bor fogyasztását ajánlotta. A betegek sajnos az öngyógyítás során is gyakran fordulnak az italhoz. Az alkoholizmus mellett depresszió és fóbiás betegségek is járhatnak a pánikkal.
Terápia
A megyei kórházba kerülő pánikbetegek integrált terápiában részesülnek. A betegség jellege, az életvitelre gyakorolt jelentős hatása indokolttá teszi, hogy a kezdetek során gyógyszeres kezelést alkalmazzanak. Később ehhez kognitív, illetve viselkedésterápia társul. A beteget megtanítják a roham felismerésére, kezelésére, valamint oldására. Miután a páciens megtanulta kezelni, uralni a tüneteket, módja van rá, hogy feltáró terápiát kérjen, amely során felkutatják a kiváltó tényezőket. Utóbbi kezelés jelentősége a visszaesés, a betegség újra jelentkezésének megakadályozásában van.
Családtagok segíthetnek
A betegnek a családtagok is segíthetnek a rohamok során, elsősorban a passzív jelenlétükkel. Az ablak nyitás, a ki- és bekísérés, a lefektetés nem segít. Az a fontos, hogy a beteg ott és abban a helyzetben maradjon, amelyben a a roham kezdődött - hangsúlyozta dr. Kertész Ágnes. Ugyanis meg kell élnie a rohamot, tudatosulnia kell benne, hogy az minden beavatkozás nélkül elmúlik, ő pedig nem őrül meg, nem hal meg. Lényeges az is, hogy a páciens és a családtagok is vegyék komolyan a betegséget, mert az kezelés nélkül egyre több tünettel és kórképpel jár.
Joe Clay törekvő PR szakember, aki egész más elveket vall, mint amelyet munkaköre gyakran megkövetel tőle. A lelkében dúló feszültséget néhány pohár itallal oldja esténként, az alkohol pedig az udvarlásban is segíti. A csinos titkárnőt, Kirstent a kezdeti ellenszenv után egy kellemes este során könnyedén az ujja köré csavarja, majd hamarosan feleségül is veszi. Joe egyre felelősségteljesebb feladatokat kap, ezért gyakrabban nyúl a pohárhoz, feleségétől pedig megköveteli, hogy vele igyon. Az alkohol lassan átveszi az uralmat életük felett, Kirsten pedig egy alkalommal részegen tüzet okoz a lakásban. Miután mindenük elveszett a nő apjához költöznek, hogy kertészkedéssel folytassák életüket és abbahagyják az ivást, az újrakezdés azonban nehezebb, mint gondolnák.
A Kék Pont Felépülési Hetének keretében, április 5-én,kedden este 19.00 és 20 óra között ingyenes, bemutató-jellegűNői csoportrahívjuk azokat az érdeklődő nőket, akik szenvedélybeteg párkapcsolatban élnek és problémájukat szívesebben osztanák meg egy támogató női közösségben. Helyszín: MÜSZI. (Cím: 1085 Budapest Blaha Lujza tér 1. Corvin áruház III. emelet, Bejárat a Somogyi Béla utca felől, nagy zöld ajtó MÜSZI logóval) A Női Csoportot Komáromi Éva addiktológiai és klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta fogja vezetni.
A csoport regisztráció-köteles, regisztrálni itt lehet:
Az elmúlt években már több, nőknek meghirdetett terápiás csoportot is indítottunk, például „Nőiség, szexualitás, párkapcsolat”címmel. A csoportban önként jelentkező, motivált, önismereti igénnyel jellemezhető nőket fogadtunk, akik többnyire szerhasználó családokban nevelkedtek vagy szerhasználóval éltek párkapcsolatban. A 12 üléses csoport nagy érdeklődés és stabil csoportösszetétel mellett sikeresen dolgozott. A program zárása során a tagok részéről egyöntetű igény fogalmazódott meg a munka folytatására és elmélyítésére. Később újra női csoport indult "Párkapcsolat és mentális egészség" címmel a Kék Pont Gát utcai ambulanciáján. A pszichoterápiás kiscsoport célja a párkapcsolati problémák, zavarok pontosabb megfogalmazása, hátterének világosabb megértése és a megoldáshoz vezető egyéni- és társas tényezők tudatosítása volt, és a megoldást segítő egyszerűbb terápiás technikák elsajátítása. A csoportba párkapcsolati problémákkal segítséget kérő, önként jelentkező nőket vártunk.
Komáromi Éva
Addiktológiai és klinikai szakpszichológusként, pszichoterapeutaként, a kezdetek óta folytatok hozzátartozói konzultációt a Kék Pontban, rengeteg szülővel és családdal találkoztam a közel két évtizedünk alatt. S bár a családok társadalmi helyzete, életkörülményei és összetétele lehetnek nagyon különbözőek is, a problémáik, félelmeik és a kérdéseik mégis hasonlóak. Egyik legfontosabb szándékom az, hogy a szülők felismerjék, hogy a függőség családi betegség, amely az egész családnak jelzés, mindenkinek megvan a maga dolga vele. Az elmúlt években több női csoportot is vezettem, jellemzően szenvedélybeteggel élő, társfüggő nők számára, de gyakran tartok prevenciós célú előadásokat is szülőknek vagy speciális szülői értekezleteket iskolákban. Magam is kétgyerekes szülőként, fontosnak tartom, hogy legyenek jó együttléteink a családdal. Szeretek víz mellett lenni és zenét hallgatni, meditálni.
A felépülés az élettől való menekülés feladása. De ezen túl különleges utazás is, amelynek során végre azzá válhatsz, aki mindig is szerettél volna lenni.
A társfüggőség (kodependencia) a viselkedési függőségek különleges formája. Itt a függőség tárgya nem egyszerűen egy másik ember, hanem egy „problémás” személlyel hosszabb távon fenntartott, boldogtalan, frusztrációkkal teli, szoros kapcsolat. A „problémás” partner olyan felnőtt, aki szenvedélybetegségben, súlyosabb személyiség- vagy impulzuskontroll- zavarban szenved. Ennek következtében kapcsolati működésében kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, bántalmazó, szélsőséges, érzelmileg elérhetetlen vagy parazita lehet. A kapcsolat esetleges felbomlását vagy lazulását követően a társfüggő életében újabb „problémás” egyén válhat központi szereplővé.
A kodependencia gyakoribb nőknél, akik párkapcsolatukban vagy szenvedélybeteg felnőtt gyerek szülőjeként realizálják ezt a kapcsolati mintázatot. A társfüggőség korai formája is ismert, amelyet többnyire az alkoholista szülő családjában nevelkedő, ehhez alkalmazkodni kénytelen gyerekeknél láthatunk. Végül a hivatást drogként használó kényszeres segítők is ebben a patológiában szenvedhetnek.
A kodependencia legfőbb jellemzője a másikról való állandó, kényszeres gondoskodás és/vagy irányítás, amelyben a társfüggő túlzott felelősségérzete jelenik meg. Az önmagát a másik áldozatának érző társfüggő önmagáért ugyanakkor nem vállal eléggé felelősséget. Autonómiája csekély, személyes identitása sérült. Gyenge énhatárokkal, fokozott függőségi igénnyel és negatív önértékeléssel jellemezhető. Érzelmi életében a szégyen, harag és a bűntudat dominálnak, szorongásai erősek. Negatív állapotaival tagadás és elfojtások révén próbál megküzdeni. Kapcsolati viselkedésében manipulatív, játszmákhoz folyamodik. Bizalomra és intimitásra való képessége sérült, a spontaneitáson és őszinteségen alapuló szexualitásban gyakran nehézségei vannak. A kodependencia progrediáló kép, az állapot súlyosbodását fizikai (hipertónia, angina pectoris, migrén, fekély, autoimmun folyamat, rosszindulatú daganat) és mentális betegségek (depresszió, pánikzavar, öngyilkossági késztetések, társuló alkohol- vagy gyógyszerfüggőség) fellépte kísérheti.
A következmények a személyiségfejlődés szintjén jelentősek. Azt látjuk, hogy a kontrollvesztés fokozódik, a saját fejlődés blokkolódik, a társfüggő egyre inkább lemond önmagáról, beszűkül kóros kapcsolatára, izolálódik.
A társfüggőség kialakulásában a származási család problémái, a nők kedvezőtlenebb gazdasági, társadalmi státusa, a velük szemben támasztott irreális elvárások és bizonyos kapcsolati mítoszok játszhatnak szerepet.
A származási család fontos képlete az alkoholista és/vagy bántalmazó apa és a kodependens anya kettőse, az instabil és a gyerek szempontjából veszélyeztetettséget hordozó családi működés. Ebben a miliőben a kiszolgáltatott gyerek már korán felnőtti viselkedésre, valamilyen az egyensúly megtartását segítő szerep betöltésére kényszerül. Ez a küldetés – mélyen beépülve identitásába – további útján később meghatározóvá válhat. Párválasztásában fogékonyabb lesz a „problémás” partnerekre, akik intenzívebb érzéseket ébresztenek benne. A segítés és a gyógyítás szükséglete tudattalan módon is vezérelheti választásaiban. Pár- és gyermekével való kapcsolatában rigid, maximalista elvárások, a felelősség indokolatlan átvállalása, az önhibáztatás és az önbüntetés jellemzik – ezzel hozzájárul a másik felmentéséhez, problémájának konzerválásához.
A kodependenciából való felépülés útja a betegség felismerésétől, tüneteinek beazonosításától és az önmagáért történő felelősségvállalástól indul. Ez a fordulat egyben lehetővé teszi az áldozat pozíciójából való kilépést és a másik megmentésére irányuló hiábavaló fantáziák, erőfeszítések leállítását is. Majd a kodependens viselkedés, reagálás fokozatos kiiktatásán keresztül a pótlólagos személyiségfejlődés elősegítésén alapulva a kapcsolatok gyógyítása, egészségesebb működési sémák elsajátítása felé haladhatunk. Ezzel párhuzamosan természetesen az alapvető kapcsolatban is óriási átrendeződés történik, amely a pozíciók és szerepek megváltozásában, a szimbiózis eltűnésében, de akár a kapcsolat felbomlásában is testet ölthet.
Ez a munka – az állapot súlyossága és az egyéni lehetőségek függvényében – önsegítő csoport, konzultáció vagy pszichoterápia keretében egyaránt realizálódhat. Az egyéni- vagy csoportos pszichoterápiát párterápia is kiegészítheti. A szakszerű, kellő mélységű beavatkozások eredményeképpen a társfüggőség tüneteinek csökkenése vagy megszűnése, a fizikai és mentális állapot javulása, a másik személy kezelési motivációjának erősödése és a társfüggőség transzgenerációs átadásának megakadályozása várható
A szöveg a Kossuth Klub-ban 2016. január 16-án elhangzott előadás rövidített változata.
Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az egészségesen, szeretetben, harmóniában élő pároknál könnyebben következik be a kívánt gyermekáldás, mint azoknál, akiknél nem igazán rendezettek a körülmények.
Ha a leendő szülők életére árnyékot vet az alkohol, a drog, egészségtelen táplálkozás vagy a cigaretta, a termékenység csökken, de ha mégis bekövetkezik a fogamzás, a magzat, a terhesség és a szülés nagyobb valószínűséggel lesz rendellenes. A káros környezeti hatásokhoz újabban az egyéb függőségeket is odasoroljuk, mint például a sportfüggőséget, gyógyszerfüggőséget, vagy a magas stresszel járó “munka-alkoholizmust“.
Társadalmi jövőkép nem létezik egészséges utódok nélkül. Egyetlen újszülött sem választhatja meg, hogy milyen családba érkezik, de vajon átgondolják-e a gyermekere vágyó, főleg a gyermekáldással hirtelen szembesülő párok, hogy milyen felelősség van rajtuk a saját egészségi állapotukat illetően? Azt már szinte mindenki tudja, hogy az alkohol, a drog, a cigaretta, helytelelen táplálkozás és a stressz károsítja a méhmagzatot, de vajon azt is tudják a párok, hogy mindezek kihatással vannak a fogamzás sikerére, pontosabban sikertelenségére is?
“A fogamzás előkészítésétől a szoptatás végéig tartó időszak az, amikor a legnagyobb szerepe van az anya-apa-gyermek triád egészségügyi szimbiózisának, azaz a káros környezeti hatások kiszűrésének, nyugalom biztosításának. A mai táplálkozási lehetőségeket figyelembe véve, mind a női, mind a férfipartner számára kötelezően ajánlható a napi vitamin-, ásványi anyag- és nyomelempótlás kismamavitaminokkal és a férfiaknak javasolt készítményekkel. A leendő baba egészségét az antioxidáns komponensek segítik a veleszületett betegségek rizikójának csökkentésével” – mondta Prof. Dr. Ősapay György, a népszaporulat kérdésével, meddőségi problémák elemzésével, korrigálási lehetőségeivel foglalkozó szakember, a Magyar Tudományos Akadémia doktora.
Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az egészségesen, szeretetben, harmóniában élő pároknál könnyebben következik be a kívánt gyermekáldás. A mai stresszes világunkban, a nem kielégítő táplálkozás és megannyi környezeti ártalom mellett bizony igen nehéz a kismamának kilenc hónapig tökéletességre törekedve vigyáznia a méhmagzatukra. A statisztikai adatok szerint Magyarország sajnos nem csak a művi, hanem a spontán vetélések és a koraszülések számában is élen jár. Ha a leendő anya és apa nem a várva várt baba egészségére koncentráló életet élnek, bármit is tesz az egészségügyi és szociális ellátó rendszer, a terhességet és a magzatot is súlyos következmények érhetik.
Elengedhetetlen tehát a kismamák és kispapák páros felelősségvállalása a fogamzás előkészítésétől kezdve és a szoptatás idejének a végéig fokozottan ügyelve a kismama táplálkozására, életmódjára és természetesen utána is a család védelmére. 2012-es adatok szerint a koraszülések száma hazánkban az időben született csecsemők 9%-a volt. Ez mára 11%-ra emelkedett, míg a németeknél a négy évvel ezelőtt 6%-os ill. a skandinávoknál 3-4 %-os statisztikai adat maradt. Magyarországon minden 10. baba a várandósság 37. hete előtt jön a világra, közülük évente 1200 koraszülött súlya nem éri el az 1500 grammot. A Magyar Perinatológiai Társaság eddig csak az orvosi megközelítéssel foglalkozott, de elismeri, hogy a szociális szakmával való együttműködés is igen fontos a megelőzés végett. Az elmúlt két év eredménye, hogy bár sajnos a koraszülések statisztikája romlott, a csecsemőhalandóság örvendetesen 20%-kal csökkent. Sajnos a magyarországi statisztika ebben a tekintetben még mindig kiugróan magas Európában.
Dr. Ősapay kiemelte, hogy például az alkohol bizonyítottan csökkenti a terméketlenséget és káros a magzatra, azonban erre számos esetben nem fordítanak elegendő figyelmet a párok. Ez nemcsak hazánkban fordul elő, például az Egyesült Államokban a várandós nők 30%-a rendszeresen fogyaszt alkoholos italt.
“Tanulmányok bizonyítják, hogy például napi öt pohár bor fogyasztása 3-6 hónapon át közel felére csökkentette a megtermékenyülés valószínűségét. A férfiak is jó, ha odafigyelnek az életmódjukra, mert az alkohol a spermiumok képződését és mozgását is jelentékeny módon károsítja. Ebből következik, hogy az alkohol fogyasztását jó, ha a gyermeket tervező pár mindkét tagja elhagyja a tervezett várandósság előtt” – jelentette ki Prof. Dr. Ősapay György, akinek szavait egy dán egyetemi kutatás is alátámasztja.
“Minél több alkoholt fogyasztanak a fiatal férfiak, annál kevesebb és rosszabb minőségű spermium termelődik szervezetükben, derült ki a University of Southern Denmark (USD) által folytatott kutatás eredményeiből. Azoknak a férfiaknak, akik heti szinten a legtöbb alkoholt fogyasztották – több mint 40 pohárnyit – igen kevés mennyiségű spermája volt – a kutatás meglepő módon arra is rámutatott, hogy a spermiumszám csökkenése már azon férfiaknál is látható volt, akik csak heti 5 pohárnyi alkoholt fogyasztottak. Egy pohár nagyjából egy sörnek, egy pohár bornak vagy egy röviditalnak felel meg” – tette hozzá a szakember.
Arról nem is beszélve, hogy e káros függőségek emelik a koraszülések valószínűségét, tehát hangsúlyoznunk kell, hogy a gyermekvállalás mindig páros felelősségvállalás. Ugyanakkor elengedhetetlen a megelőzésben részt vevő egészségügyi szakdolgozók és a szociális szféra szakembereinek bevonása. Nagy szükség van a fiatalok babavállalás felelősségének oktatásra, a szociális, az egészségügyi szolgálatokra, védőnői hálózatokra különösen egyes területeken, például az Észak-magyarországi roma populációnál, ahol még mindig 20% a koraszülések aránya.
Alkoholtartalmú kézfertőtlenítőtől várják a bódultságot a fiatalok. Európa nyugati országaiban már nem ritka, hogy a gyógyszertárakban megvásárolt, akár 85 százalékos alkohol tartalmú fertőtlenítőt gyümölcslével keverik, s így fogyasztják a tinik. A legújabb trend egyelőre még nem jelent meg hazánkban, de Zacher Gábor szerint nincs kizárva, hogy nálunk is feltűnik ez a káros őrület.
A fiatalok fantázia végtelen, ha a bódultságra vágynak. Míg korábban a gyógyszert keverték alkohollal, Svédországban már a kézfertőtlenítős kábultság okoz gondot. Egyre több tini próbálja ki a berúgásnak ezt a fajtáját, s már nemcsak a skandináv országban. Mivel sok tini nem vehet szeszes italt, így más módszert alkalmaznak. Gyógyszertárban kapható kézfertőtlenítőt isznak. Ez azonban nagyon veszélyes - mondja Zacher Gábor, toxikológus.
dr. Zacher Gábor, toxikológus, Magyar Honvédség Egészségügyi Központ: - Az izopropil alkohol hasonló berúgást tud okozni, azzal a nagy különbséggel, hogy sokkal jelentősebben károsítja a a gyomor nyálkahártyát és a hosszú távú rendszeres fogyasztása toxikusan sokkal rosszabb, mint a klasszikus etanolé.
Nemrég egy svéd fiatal került kórházba azért, mert kézfertőtlenítőt kevert a gyümölcslevébe. A skandináv országban történt eset nem egyedi. Angliában is történt hasonló eset, ráadásul ott több kórházban is el kellett tenni a kéztisztításra szolgáló üvegeket, mert a látogatók gyakran ellopták azokat.
dr. Zacher Gábor, toxikológus, Magyar Honvédség Egészségügyi Központ: - Hallottunk már persze olyanról, amikor valaki tiszta szeszt vásárol a boltba és azt meghígította és azt fogyasztotta, de azt hogy ez tendencia lenne Magyarországon arra nemet kell mondanom.
A fertőtlenítő szeres káros őrület Magyarországot még nem érte el, mondja a toxikológus. Zacher Gábor szerint a fiatalok hazánkban főként a dizájner drogoktól és alkoholoktól várják a bódultságot, aminek a vége sokszor kórházi ellátás lesz, hiszen gyakran beláthatatlan következménnyel jár a különböző anyagok együttes fogyasztása.
Száz százalékos a 18. kerületi Tiszta Forrás Alapítvány éjjeli menedékhelyének kihasználtsága. Az intézmény 1997-ben nyitotta meg kapuit a hajléktalanok és az alkoholizmussal küzdők előtt, akiknek nemcsak a leszokásban segítenek, de lelki tanácsadással is ellátják őket - mondta a Rádió Orienten Márkus Gábor, az alapítvány kuratóriumának elnöke.
Pontos adatokkal nehéz meghatározni a hajléktalanok számát a térségben, mivel Pestszentlőrinc-Pestszentimre peremkerület, így a környező településekről is érkeznek fedél nélküliek.
A Tiszta Forrás Alapítvány 1997-ben mint éjjeli menedékhely és nappali melegedő nyitotta meg kapuit a szenvedélybetegek és hajléktalanok előtt, ugyanakkor két utcai gondozó szolgálatot is működtet. Az elmúlt évben 430-450 fő vette igénybe ezt a szolgáltatást - mondta Márkus Gábor. Hozzátette: ezeknek az embereknek egy része lakással rendelkezik, de többnyire a közműveket már nem tudják fizetni, akik pedig az utcán élnek már szinte teljesen elfordultak a normálisnak nevezhető élettől és nem tudnak előrelépni.
A Tiszta Forrás Alapítványnál 12 ember dolgozik főállásban, emellett az intézmény 4 közhasznú munkást is foglalkoztatnak. Az éjjeli menedékhely 16 órától reggel 8-ig tart nyitva, maximális kihasználtságú, a törvénybe foglalt 41 befogadható fővel. Az alapítvány kuratóriumi elnöke elmondta, terveik szerint további három szinttel bővítenék az épületet, amelyhez mintegy 200 millió forintos támogatásra volna szükségük. Maga a szálló absztinens, de az alkoholizmussal küzdőknek igyekeznek minden segítséget megadni a leszokáshoz, ennek érdekében anonim gyűléseket is szerveznek.
Évente nagyjából 10-12 új embert fogadnak be a szállásra, tavaly összesen 63-an laktak náluk. A távozók kétharmada magának rendezettebb körülményeket teremtve hagyja el a menedéket, és csupán egy harmadra tehető azok aránya, akiket el kell küldeniük, mivel nem képesek alkalmazkodni. A bentlakás feltétele, hogy a fedél nélküliek vállalják a szociális gondozókkal való együttműködést, és betartják a házirendet. Alapvető követelmény továbbá a munkába állás, a megtakarításokat pedig az alapítvány kasszája kezeli. Általában 300-500 ezer forintot lehet megspórolni, amellyel már önálló életet tud kezdeni egy albérletben.
A nappali melegedő - amely 8-tól 14 óráig tart nyitva - 120 fő befogadására alkalmas. 2015-ben összesen 1245 fő fordult meg itt, akik a tisztálkodáson kívül,ételhez, italhoz és lelki tanácsadáshoz jutottak, kimoshatták ruháikat, de postájukat is tudják ezen a címen fogadni.
Ughy Attila, a 18. kerület polgármestere hangsúlyozta, az önkormányzat sokat köszönhet az alapítványnak. Több százan várnak jelenleg ingyenes, üres önkormányzati lakásra, amelynek pályázati feltételei nagyon kötöttek.
A korábbi, jellemzően nyugdíjasok, segéllyel élők lakta kerület szociális helyzete sokat változott az elmúlt 10-15 évben. A polgármester szerint egyre több a fiatal és az ideköltöző családok, emiatt sorra növelniük a tantermek számát is. A peremterületekben a szociális és a kommunális infrastruktúra folyamatos kapacitáshiánnyal küzd, amelyet egyenlőre a költségvetésből pótolnak.
Alkoholista vagyok, mondja magáról a kaposvári Szűcs Zoltán. Nem azt, hogy „ voltam ”, pedig nyolc éve tiszta, vagyis józan, kerüli az alkoholt és a drogokat. Előtte azonban 22 éven át használt tudatmódosító szereket.
Terápiás jelleggel kezdett írni öt évvel ezelőtt. Ekkor mintha egy gát átszakadt volna benne, csak írt és írt... 14 színművet alkotott. Legújabb sikere az, hogy az egyik darabját, az Addictust tervezik évadnyitó előadásnak a pécsi színházban, Anger Zsoltrendezésében. – Az ital és a drogozás hatásra eljutottam a mélypontra 2008-ban. Összetörtem magam, fiziológiailag leépültem, azt mondták az orvosok, hogy nincs sok időm hátra – emlékezik Szűcs Zoltán. – A kórházban a traumatológián fohászkodtam: „Istenem, ha kijuttatsz innen, elmegyek egy terápiára!” Így is történt, egy 12 lépcsős kezelésen vettem részt fél éven át. Kijöttem, összeszedtem az életemet. Volt egy barátnőm, a színész-rendező Bodor Böbe, vele beszélgettünk a színházban, ő mondta, hogy le kéne írnom a dolgaimat.
Elkezdtem alkotni, ezt hívom én gátszakadásnak. Jót tett nekem, létrehozni valamit a semmiből. Megírtam a Függő-trilógiámat, született egy musical, a Lipótmező lovagja. Rengeteg téma előjött, ami érdekel. Miközben írtam, a darab is megírta önmagát. Édesanyám családja festő dinasztia, ő mondta, hogy úgy fest, hogy érzi, valami még hiányzik a képről. Ugyanígy vagyok a darabokkal. Ha lyuk van, addig forgatom magamban, amíg meg nem oldom. A 46 éves férfi korábban tíz éven át dolgozott a kaposvári színházban díszítőként és kellékesként. Sok darabban szerepelt is, Mohácsi, Ascher és Znamenák rendezéseiben.
– Mindig imádtam a színházat, nézőként is, de 2000-ben eljöttem, mert kitelt a becsületem, zűrös dolgaim voltak akkor még az ital hatására. A balesetem után 60 százalékban lerokkantosítottak, most kapok egy kis ellátást, segélyt, de nem sokat. Főállású drámaíró lettem. Állandóan írok valamit, most két darabot egyszerre – folytatja Szűcs Zoltán. – Az írásaimból született egy prevenciós előadás Függésben címmel, jelenleg Budapesten a Kolibri Színház és a KV Társulat produkciójában fut. Az egy órás műben a szenvedélybetegségeket különböző helyzetekben mutatom be, majd a darab után egy órás beszélgetés következik a nézőkkel, diákokkal. Kaposváron is előadják majd a színházi biennálén májusban. Egy ilyen témájú darab nemcsak a megelőzést szolgálja, hanem tükröt tart a nézőknek.
Egy mindennapi élethelyzet más, ha színpadon, kívülről látja magát vagy családtagját az ember. Ez segíthet. Úgy gondolom, hogy ma a három legnagyobb magyar társadalmi probléma egyike az alkoholizmus. Egymillió embert érint, de elkenik, agyonhallgatják a problémát. A másik két gond a szegénység terjedése és a jogbizonytalanság... Szűcs Zoltán ma is jár az anonim alkoholisták gyűlésére Kaposváron és Pécsen is, sőt moderátorként is tevékenykedik. Nem gondolkodik azon, visszaeshet-e. – Ez a múlt. De nem tudom, hogy holnap mi lesz... Politoxikománként nemcsak alkoholt, más szereket is fogyasztottam. Ez mindig itt lesz az emberrel. Meg lehet tanulni jól kezelni, ma már nem használok drogokat. Sokat gondolkodtam rajta, miért tettem, amikor kijózanodtam, és áttekintettem az életemet, ami egy romhalmaz volt. Ezt a szenvedélybetegséget a genetika és a karma okozza, nem függ intelligenciától és társadalmi pozíciótól. Ma már nem használok szert. Előbb egyetlen napon át voltam tiszta, aztán lett belőle egy fél év, nyolc év. Nekem a leghihetetlenebb...
Spirituális témák
Szűcs Zoltán a spirituális témák is inspirálják, az Angyal-trilógiájának főszereplői angyalok és emberek. A Megálló című darabjában két halott ül egy túlvilági metrómegállóban, és meg kellene fejteniük magukat, egymást, és az életet értelmét. Életrajzi témát írt Sofonisba Anguissoláról, a reneszánsz legnagyobb női festőjéről, Michelangelo egyetlen tanítványáról, akiből később Szícilia alkirálynője lett. Szintén életrajzi drámát írt Helen Kellerről, a süket és vak amerikai polgárjogi aktivistáról, aki a női egyenjogúságért küzdött, kiváló író és szónok volt. A Hazafutás című darab kétszereplős, egy apa és a lánya kapcsolatáról szól, a feldolgozatlanságról, és arról, hogy mi van akkor, ha kiderülnek a titkok, amelynek nem szabadna...
Az ADDICTUS Műhely következő programján Dr. Robert Lefever, Dr. Petke Zsolt és Nagy Zsolt tanulmányait dolgozzuk fel. A tanulmányok alapján műhelybeszélgetést tartunk az addiktológia alapfogalmairól, alapkérdésekről.
Néhány kérdés, amelyet megbeszélünk:
A függőségek és a pszichiátriai betegségek közös gyökerei.
Ki az alkoholista?
Milyen okok vezetnek a szenvedélybetegségek kialakulásához.
Van-e különbség a nagyivó és az alkoholbeteg között.?
Hogyan dönthető el valakiről, hogy érintett-e a szenvedélybetegségben?
Milyen hamis feltevéseink vannak az alkoholbetegekkel kapcsolatban?
Mit tehetnek a családtagok?
Milyen szakaszai vannak a függőség kialakulásának, elmélyülésének?
A stroke vagy más szívproblémák kialakulásának valószínűsége megnőhet, ha megiszunk egy pohár vörösbort, koktélt, de 24 órával később ugyanez az alkohol már védelmet nyújt.
Jól tudjuk, hogy a túlzásba vitt alkoholfogyasztás súlyosan károsíthatja az egészséget, ám a mértékkel történő italozásnak teljesen más hatása van a szervezetre. Az alkohol elfogyasztása utáni órákban jelentkező egészségügyi rizikók ugyanis hosszabb távon kiegyensúlyozzák a pozitív hatásokat.
Ez azt jelenti, hogy a nők esetében egy, a férfiakéban két pohár vörösbor vagy koktél elkortyolása után megnő a stroke és más szívproblémák kialakulásának kockázata, de később ugyanez az ital megvéd ezektől az egészségügyi problémáktól.
Ez a hatás akkor nem érvényesül, ha kemény italozó hírében állunk. A nők akkor számítanak kemény ivónak, ha napi négy vagy heti nyolc pohár alkoholt fogyasztanak, míg a férfiak esetében napi öt vagy heti tizenöt ital jelent problémát. Az amerikai dietetikusok ajánlása szerint az egy pohár alkohol nagyjából 3 deci sör, 1,5 deci bor, fél deci égetett szesz lehet.
Az alkoholfogyasztás azért fontos a szívbetegségek szempontjából, mert hatásukra megnő a vérnyomás, a vérlemezkék ragacsossá válnak, ami növeli a szívroham kockázatát. Akik rendszeresen, de kismértékben fogyasztanak alkoholt, azok esetében a HDL-nek nevezett jó koleszterin megnő, és csökkenti az érelzáródás esélyét.
Az orvosnak kellemetlen felelősség, az állapotos nőnek szégyen és kockázat, ha kiderül, drogfüggőként válik anyává. Esetleges, hogy olyanba futnának az egészségügyben, aki érdemben tudna segíteni nekik. Pedig ha jó kezekbe kerül, egy várandós anyánál nincs motiváltabb abban, hogy lejöjjön a szerről.
A célzott program hiányzik a drogos kismamák ellátásában – véli a Józan Babák Klubja. A drogfüggő kismamákat idén tíz éve segítő szervezet vezetője, Oberth József szerint egy normális ellátórendszerben az orvosoknál, a védőnőknél, a szociális munkásoknál, a bölcsődékben, óvodákban is szükség lenne ilyenre, és nem is csak a szenvedélybetegségekkel, de például pszichiátriai betegségekkel “és még lehetne sorolni, milyen más betegséggel küzdők számára”. Csakhogy ilyen jelenleg nem létezik, “kimondottan erre a célcsoportra vonatkozó szolgáltatást hiába is keresnénk”.
AJózan Babák Klubja többször is hallatta szavát a drogos várandós kismamák témájában. Legutóbb akkor, amikor Törökszentmiklóson rosszul lett két állapotos fiatal nő, akik valamilyen kábítószert (nagy valószínűséggel dizájner-drogot) fogyasztottak, és emiatt kórházba kerültek, ahol császármetszéssel azonnal megszülesztették őket. Az anyukák azóta hazatérhettek, az egyik gyerek, bár állapotuk még nem állt helyre teljesen, várhatóan teljesen felépül, de a másiknak úgy tűnik maradandókárosodása lehet. A gyerekek várhatóan nem kerülhetnek vissza anyjukhoz, a hatóságok már elindították a nevelésbe vételi eljárást.
A Józan Babák Klubja bejárata Józsefvárosban | Fotó: Magócsi Márton
Az eset után volt, aki az anyukák felelősségét firtatta, míg mások a gyermekvédelmi szabályok szigorítását szorgalmazták. A Józan Babák Klubja nem foglakozik az ügy politikai vetületével. Ők azt mondják, nem azt kell nézni, mennyire felelőtlen egy ilyen kismama, hanem az a legfontosabb, hogy jól legyen a magzat, és mielőbb ellátásba kerüljön az anya. Ennek azonban vannak akadályai, ahogy azt, Oberth József és Bíró Zsófia, a klub két munkatársa elmondta.
Információhiány
A legnyilvánvalóbb akadály, hogy nincs hivatalos, a drogos kismamák ellátásához kapcsolódó orvosi protokoll. “Olyan valami, amit akkor alkalmaznak, ha valakinek eltört a lába, vagy fáj a foga. Egy előírás, hogy adott esetben mit kellene csinálni, nos ilyen a drogos terhességre Magyarországon nem létezik.” Akár egy egyszerű irányelvvel, módszertani dokumentummal is elégedett lenne a segítő, de hiába voltak kezdeményezések korábban, ezekből semmi nem valósult meg eddig.
2001-ben már készült egy orvosi protokoll tervezet az egykori Országos Addiktológiai Intézetnél. Még rendelőt is nyitottak a Hattyúházban, ahol nőgyógyászati, sőt fogászati ellátás is volt (utóbbi főleg ópiátfüggőknek, akiknek jellemzően gyorsan szokott tönkremenni a foguk). “Aztán nem volt pénz és bezárt. El lett felejtve” – kezdte felsorolni a hamvába holt próbálkozásokat Oberth József.
Oberth József elmondása szerint az ő és munkatársai nyitottsága és közvetlen stílusa is kell ahhoz, hogy eredményesek tudjanak lenni | Fotó: Magócsi Márton
2005-ben írtak egy másik tervezetet, Beke Anna gyermekneurológus vezetésével az 1-es számú női klinikán, de az is csak tervezet maradt. Volt egy 2009-es próbálkozás, akkor éppen az Országos Addiktológiai Centrum nevű szervezet keretében. Egy egész munkacsoport dolgozott rajta – addiktológusok, szülész- nőgyógyászok, szociális oldalról pedig a Józan Babák Klub – akkor egy tájékozató kiadvány készült.
A legutóbbi ilyen próbálkozás tavalyelőtti, amikor hatályba lépett az új várandósgondozási rendelet. Akkor felmerült az azóta már nem létező GyEMSzI (Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség-és Szervezetfejlesztési Intézet), hogy készítsenek hozzá irányelveket a védőnők számára. Pár napot kapott az addiktológiai kollégium, hogy dolgozza ki ezt. “Marha gyorsan páran összeraktuk a nyaralás közepén, egy hét alatt ott volt, azóta eltelt másfél év, de senki nem tudja mi lett ennek a sorsa. A GyEMSzI megszűnt, bement az Állami Egészségügyi Ellátó Központba, védőnői irányelv azóta sincs ebben a kérdésben.”
Egy ilyen protokoll megléte már csak azért is fontos, mert sok orvost, szülésznőt, védőnőt váratlanul ér, ha drogos esettel találkozik. A mások mellett Oberth József által is szerkesztett Droghasználó várandós nők és gyermekeik ellátása című kötet egyik tanulmányában elzárkózóként jellemzik a szülészeti szakmát, amelynek tagjai alkalmanként előítéletesek, és nincsenek a drogos kismamákkal való bánásmódhoz szükséges speciális ismeretek birtokában, hiányos az ehhez szükséges kapcsolatrendszerük.
Ez nem csoda, Oberth szerint alig van ezzel kapcsolatos kiadvány, olvasnivaló, átfogó tananyag. Utóbbiban is csak a régóta ismert szerekről van szó. Például, hogy mit kezdjenek egy alkoholistával, vagy az amfetaminnal, kokainnal élővel, mert ezekről van nemzetközi irodalom. Az újabb szerekről sokkal kevesebb információ érhető el.
Félelem
“Szóval ott tartunk, hogy ha valaki az ellátásba kerül, akkor nincs protokoll, és a szerencsére van bízva, hogy a vele szemben ülő orvos emberileg mennyire képes kezelni a problémát. Tud-e mit kezdeni vele, olvasott-e valaha erről, járt egyszer életében ezzel kapcsolatos tanulmányúton. Ez az alapvető probléma, mert ilyen háttérrel működik az egész rendszer.”
Fiatal anyuka kislányával a Klub kapujánál. A szülés utáni utógondozásra nagyon nagy hangsúlyt fektetnek | Fotó: Magócsi Márton
Az említett 2009-es tanulmánykötetben több olyan esetet is ismertetnek, ahol az orvos egyből abortuszt javasol a drogos kismamának. Azóta is sokan számolnak be ilyen esetekről Oberth szerint, és nem csak a súlyos függők, hanem az egyszerű partidrogosok esetében is.
“A várandós nő elmegy egy rendelőbe, megkérdezi, mire számíthat, de óvakodva válaszolnak neki, mert mit is mondhatnak, ha a napjainkban használt szerek összetételéről, az eseti kombinációk hatásairól vajmi keveset tudni? Jobb esetben nem ijesztik meg, rosszabb esetben azt javasolják, hogy menjen abortuszra, részletes tanácsokat, indokolást azonban a legritkább esetben kap. A másik oldalon meg ez úgy néz ki, hogy ott van egy ember, aki a saját praxisával játszik. Ha például egy orvos mond valamit a szerhasználat lehetséges következményeiről, ami nem úgy lesz, akkor a tanácsot kérő az ő felelősségét vetheti fel. Az abortuszt azért könnyebb javasolni, mert abból biztos nem lesz más, ezért ez a biztonsági válasz.” Mindkét fél tart valamitől. A várandós nő nem szívesen beszél, mert ellenséges reakciókat válthat ki, vagy mert elsődlegesen szeretné elkerülni, hogy születendő gyermekét droghasználata miatt ’elvegyék’, az ellátásban dolgozó pedig a hiányos, bizonytalan információk alapján adott, viszont számonkérhető válaszoktól tart. Így sokszor nem mernek egymáshoz szólni.” Oberth szerint ilyenkor inkább “Megpróbálják a laza rutineljárásokat gyorsan megcsinálni, és ezzel lezárják a kapcsolatot.”
Pedig sok embert érinthet a várandósság alatti szerhasználat, igaz az előfordulásról kutatási adatok nincsenek, csak szakértői becslések. A Józan Babák Klubnál évente 45-50 szerhasználó kismama fordul meg, 2014-ben például 45 nő 46 terhességgel járt náluk. “Ha csak itt ennyien megjelennek, akkor országosan sem lehetnek kevesen. Mostanában a dizájner drogokkal együtt biztos, hogy százas nagyságrendű a probléma, és ezres nagyságrendű az alkalmi vagy szociális szerhasználók fogantatásainak éves esetszáma.”
Kiderült
A törökszentmiklósi eset körül azért volt ilyen nagy felhajtás, mert kiderült. “Hiszen rosszul lettek, kórházba kerültek, ezért láthatóvá váltak.” Szegregátumokban dolgozó ismerőseitől ugyanakkor úgy tudja, hogy “alig serdülők is tömegesen elkezdtek minden elérhetőt használni, és ez már évek óta így van. Az ilyen esetek többségéről nem tudni semmit, mert nem derülnek ki. Ebben az értelemben ez egy baleset. Pont ott volt két kismama, ebből hír lett, és mindenki jól felháborodott, de ez rendszeresen megtörténhet és várhatóan fog is, ez a valóság.”
A Józan Babák Klubja elsődleges célja, hogy a droghasználó várandós nők mielőbb ellátásba kerüljenek. Oberth József szerint náluk itt kezdődik a megelőzés, hogy elkerüljék a droghasználat okozta nagyobb problémákat. “Aki csak szívott és megesett, vagy szilveszteri buliban ivott alkoholt, azokkal többnyire elegendő egy elfogadó viszonyban fenntartott tanácsadási folyamat, megfelelő ambuláns vizsgálatok szervezése, a józanná válás szinte spontán bekövetkezik. Aki reggeltől estig szúr, nos, vele a lehető leggyorsabban megegyezünk, hogy kórházba kerüljön, kontrollált körülmények között hagyjon fel a használattal, másként a leszokással való kísérletezés is veszélyes lehet. A mi eddigi gyakorlatunkban ellátott kétszáznál több injektáló használó körében droghasználat miatt még se halva születés, se fejlődési rendellenesség nem fordult elő.”
Kislány a játszószobában | Fotó: Magócsi Márton
Tapasztalatuk szerint a kismamák nagyon motiváltak a leszokásban. “Az a változás, hogy valakinek gyereke lesz, gyors és jelentős személyiségbeli fejlődéssel járhat.” Amíg a gyereknek a drogozással ártalmat okozhatnak, addig a várandósok nagyon észnél vannak, a ’legelvetemültebb’ szerhasználó sem mond olyat, hogy “nem érdekel, mi lesz a gyerekkel”. Ha van velük kapcsolat, és intenzív támogatást kapnak, akkor legalább a szülésig bezárólag tudják tartani az elenyésző szintre csökkentett használatukat vagy a szermentességüket.
Lehetőség
Oberth József szerint sokuk azzal kezdi, hogy mire jelentkezik valahol, már megpróbál saját magától lejönni a szerről, de ebben van azért rizikó is. “Megpróbálkoznak egy nagyon radikális csökkentéssel, amiből például egy heroinista kismamának súlyos problémái lehetnek, akár el is vetélhet. (A megvonás miatt ugyanis a magzat is elvonási tüneteket mutat, fokozottan mozog, és az ezzel járó megemelkedett oxigénigényt nem biztos, hogy tudja biztosítani a méhlepény.)
És, hogy honnan jön ez a motiváció? “Mindenki gondoljon az anyukájára, aki eget-földet megmozgat a gyermekéért. Ez az. Teljesen hétköznapi kategóriákban lehet gondolkodni, az anyaság annyira alapvető dolog, hogy a kábítószerek sem írják felül.”
Felmerülhet, hogy az anya a gyereket látja önmegmentő kapaszkodónak, de szó sincs arról, hogy ezért esnének teherbe. Utólag, vagy menet közben azonban előjön ez a gondolat. “Egy lehetőségként tudnak rá tekinteni. Utána nagyon tudják tisztelni a gyereküket, hogy megváltoztatta az életüket. Szépen tudnak beszélni erről az élményről.”
A Józan Babák Klub szerint kevés pénzből is sokat lehetne elérni ezen a téren, például szakember-érzékenyítéssel. “Ez lényeges pont. Vagyis, ha az orvos kapcsolatba kerül egy ilyen kismamával, akkor emberként viszonyuljon hozzá, és ne kezdjen el felette ítélkezni. Az többet segít.”
Fotó: Magócsi Márton
Oberth szerint nincsenek bonyolult módszerek. “A kismama bejön ide, elmondja, hogy nincs lakása, és mennyit szúr. Mi meg elmondjuk, hogy az emberek szoktak így élni, nálunk ez szinte mindennapos, egyébként hogy vagy, és persze nagyon örülünk, hogy lesz egy gyereked. Na, ezt például senki nem mondja nekik, inkább azt, hogy hülye mocsok állat, amiért drogosan vállal gyereket. Volt, hogy a Facebookon kiírta egy korábban hajléktalan lány, milyen sokat köszönhet nekünk. Pedig itt voltam, amikor behozták az utcai szociális munkások, és emlékszem, nem történt semmi, csak bemutatkoztunk, együtt örültünk a születendő gyermeknek, majd hozzáláttunk egy bentlakásos elhelyezés szervezéséhez, és – némi szerencsével – hamar költözhetett is. Az ő fejében ez úgy maradt meg, hogy ekkor az egész élete megváltozott, és ennek a találkozásnak köszönhetően van ma családja.”
Barátunk
A drogozásról csak a kezelés kapcsán beszélnek. Felmérik az ellátási szükségletet, és a kliensek igényei alakítják a szolgáltatást. “Mi elsősorban a magzatról beszélünk, nem arról van szó, hogy ‘anyuka, milyen felelőtlenül tetszik viselkedni’, hanem arról, hogy egymás szövetségesei leszünk, együtt találjuk ki, ami egy harmadik szereplő érdekeiről szól. Ha első helyen róla beszélnénk, akkor kifordulna az ajtón és elmenne, ha meg a gyerekről, akkor itt marad. Részben ezért van, hogy a hozzánk fordulók 96-98 százaléka bekerül az ellátó rendszerbe, nem mondják fel a segítői viszonyt.”
Ügyfeleik körülbelül 45 %-ának már van kapcsolata a várandósgondozással, ők további információkat, tanácsadásokat keresnek. Ötven százalékuk lehet gondozatlan terhes. “Ott egy az egyben kell szervezni az orvosi, a védőnői ellátást,bentlakásos elhelyezést, amire épp szükség van.” 3-5 százalék az, aki tőlük is eltűnik, és nem megy be a rendszerbe. Oberth József szerint az ő esetükben szinte mindenkinek valamilyen alap pszichiátriai problémája is van, jellemzően kettős diagnózisú betegek. Az ő ellátásukra végképp nincs specializált szolgáltatás.
A Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok (KEF), olyan szakmai konzultációs munkacsoportok, amelyeket a helyi önkormányzatok elkötelezettsége, a kábítószer-probléma kezelését célzó szakmai összefogás, valamint minisztériumi pályázati támogatás hívott életre.
Alakuló ülés/Fotó: XV Média, Vargosz
Magyarországon mintegy 90 KEF működik városi, kerületi, kistérségi, megyei, illetve regionális hatáskörrel. Városrészünkben is megalakult február 24-én a helyi csoport. Az alakuló ülésen a belépési nyilatkozat kitöltése után a működési elveikről és a feladataik meghatározásáról tanácskoztak a szakemberek.
A XV. kerületi KEF lokális helyzetfelmérés eredményeire támaszkodva stratégiát dolgoz ki a kábítószer-probléma visszaszorítására. Egységes szakmai és módszertani szemléletmód megvalósítására törekednek, továbbá arra, hogy összehangolják és ésszerűsítsék a kábítószerekkel kapcsolatos megelőző, valamint kezelő tevékenységeket.
Függőségek azaz: Mikor vagy függő? Milyen jelek vannak? Felépülési lehetőségek? Miben tudom segíteni gyógyulni vágyó családtagomat? címmel, egy gondolat ébresztő-megosztó beszélgetésre,
2016. február 25-én 18:30-kor NOE titkárságán (Bp. Március 15. tér 8.) Vendégünk pszichiáter, addiktológus szakorvos: Dr. Bensó Beáta
Hívunk, gyere és oszd meg gondolataidat, tapasztalataidat: Mit gondolsz a függőségről? Milyen tapasztalataid vannak? Van kérdésed? Most szakembernek teheted fel!
Gyere el, és mondd el! Szeretettel várunk mindenkit, aki szívesen gondolkodik erről velünk együtt.
A találkozó moderátora: Keresztes Ilona a Magyar Rádió Vendég a háznál c. műsorának szerkesztő-műsorvezetője
Az Ébredések Alapítvány – SE Közösségi Pszichiátriai Centrum bekapcsolódott az alábbiakban bemutatott „ Senki sem tökéletes”nemzetközi kutatásba. Ezúton szeretnénk kérni a segítségét a kapcsolódó kérdőív kitöltésében, amennyiben Ön valamilyen mentális problémával érintett. Válaszait anonim módon kezeljük, tehát semmiképp nem tudja senki Önt azonosítani kitöltőként.
Nemzetközi tudományos kutatás / multicentrikus vizsgálat
Mental Health Dept. ASL Napoli 3 Sud (I); Mental Health Dept. University of Bari (I); Psychiatric Studies Centre (Cen.Stu.Psi.) association (I); Neuropsychiatric Center “Villa dei Pini”, Avellino (I); Bedfordshire Centre for Mental Health Research in collaboration with University of Cambridge (UK); Université Catholique de Louvain, Hospital Universitary Center of Mont-Godinne (B); Ébredések Alapítvány – SE Közösségi Pszichiátriai Centrum (H).
Elméleti háttér
A sebzett gyógyító! A pszichoanalitikus C. Jung Kheiron, a bölcs kentaurról beszél. A sebzett segítő érzékenyebb és jobban megérti a szenvedőket, empatikusabb velük, és mivel ő is megtapasztalta a szenvedést jobban képes a kezelésére is. Egy 2006-ban készült tanulmány szerint a közegészségügyben dolgozó klinikusok 75%-a szenved mentális egészségügyi problémától vagy személyesen (65%) vagy családtagjaik körében jelentkező panaszok következtében(10%). A pszichiátriai problémával érintett klinikai szakemberek azokhoz a betegekhez viszonyulnak a legjobban, akik nem reaktiválják azokat az emlékeket, amelyek az általuk tapasztalt vagy éppen fennálló megoldatlan mentális problémáikhoz kapcsolódnak. A klinikai szakember saját betegségének kiújulása tudatosan vagy tudat alatt kiválthatja, hogy kerüljön egy beteget.
Célok
- Kutatás arról, hogy a mentális betegség hogyan indukál stigmát a betegekben és a szakemberekben.
- Kutatás arról, hogy a szakemberek között jelen lévő stigma hogyan befolyásolja a betegeket vagy a pszichés problémával élő/küzdő szakembereket.
Módszertan
- Egy tudományos bizottság által kifejlesztett és elkészített kérdőív felhasználása.
* A stigma értékelése céljából, a szakembereknek kialakított és számukra közvetlenül eljutatott kérdőívek.
* A betegek számára kialakított és átadott kérdőívek, amelyek célja, hogy körükben a stigma miatt jelentkező szenvedést felmérjék.
- A vizsgálati mintákat statisztikai szempontból kiértékelik, annak érdekében, hogy biztosítsák a csoportok származási hely, munkahely, állampolgárság, születési hely szempontjából történő összehasonlíthatóságot, amelynek alapján tanulmányozható a stigma társadalmi hatása. A kérdőívek kitöltése/adminisztrációja személyes interjú vagy online adatfelvétel keretében történik.
Adatelemzés
- Statisztikai kiértékelés
- Összehasonlítás más központokkal, ahol gyűjtöttek kutatási adatokat.
Következtetés
Az eredmények publikálása. A kutatás eredményeivel kapcsolatos információ átadás, konferencia szervezése, ahol megvitatják a pszichiátriai szakterületen dolgozó szakemberek között jelen lévő stigmával kapcsolatos preventív munka nehézségeit.
Hétfőn tartják a PTE KK Gyermekgyógyászati Klinika Gyermek-, és Ifjúságpszichiátriai Tanszék avató ünnepségét.
A Pécsi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinikája hétfőn délután egy órakor, a Klinika tantermében adja át ünnepélyesen Gyermek-, és Ifjúságpszichiátriai Tanszékét, ezzel a Dél-Dunántúl első és egyetlen gyermek-, és ifjúságpszichiátriai osztálya és tanszéke kezdi meg működését.
Az avató ünnepségen dr. Zeller Gyula rektorhelyettes, dr. Decsi Tamás klinikai főigazgató, klinikaigazgató valamint dr. Tényiné dr. Csábi Györgyi tanszékvezető egyetemi docens mutatják be a tanszék munkáját és a szerhasználatból fakadó (kábítószer-használat, alkoholfogyasztás) pszichiátriai kórképektől szenvedő gyermekek ellátásának új aspektusait.
Évek óta jelen vannak a pszichoaktív kábítószerek azon a törökszentmiklósi cigány telepen, ahol a minap kómába esett hat fiatal, köztük két mindenórás kismama. A helyiek által csak északi szegregátumként emlegetett városrészben találkoztunk leszokott szerhasználóval, dühös BMW-sekkel, mérgelődő szülőkkel és élőhalott tekintetű, verekedő kiskamaszokkal.
Csontváry Kosztka Tivadar festménye, A taorminai görög színház romjai idéződik fel, ha a törökszentmiklósi Szivárvány utcában járunk. A lazac- és a citromsárga színű falak egy letűnt kultúra mementói. Csakhogy az alföldi mezőváros XXI. századi torzóiban sárrá folyt össze a vályog, amelyen eldobált sörösdobozok és széttört számítógép-alkatrészek is hevernek. Meg persze csikkek.
Még az is lehet, hogy herbált vagy kristályt szívtak belőlük, mert ahogy Jancsitól, egy szúrós szemű cigány sráctól megtudjuk, „díler itt az egész dűlő”. Szögletes mozdulatokkal gesztikulál, a hatást csak fokozza, hogy kezében méretes falécet tart. Azzal mutatja meg, melyik házban lakik az egyik várandós édesanya, aki a minap ismeretlen eredetű dizájnerdrogtól kómába esett. A 28 éves nő negyedik gyermekét várta. Hasonlóképpen járt egy ugyancsak mindenórás terhes nő és négy fiatal férfi is. Vasárnap jelent meg a sajtóban, hogy a császármetszéssel világra hozott újszülöttek meghaltak, majd nem telt el huszonnégy óra, és a kórház cáfolatot adott ki: a csecsemők élnek, a kómába esett fiatalok állapota viszont válságos.
Szédülnek, kábulnak
Hamar kiderül, hogy a törökszentmiklósi Szivárvány utca, Téglagyár utca, Hold utca által határolt háromszögé is az. A meglett férfiakból álló társaság úgy rebben szét, mint az egyikük kezére tetovált galambok, amikor elmondjuk, kik vagyunk, és miért jöttünk. Magukhoz ragadják a fűrészeiket, és biciklire pattanva hajtanak el. Úgyhogy Jancsin kívül még a felnyírt hajú Józsi mesél a filléres drogokról és hatásukról. Vigyorogva, hangosan kiabálják, hogy egyikük sem próbált még ki semmit, eszükbe sem jutott ilyesmi. „Szédülnek, kábulnak” – ez a válaszuk rá, mi történik a szerhasználókkal. Ez azért nem nagy szám még úgy sem, hogy ezek a szerek mindössze pár száz forintba kerülnek. Erre csak megvonják a vállukat. Azt már nagyobb bajnak látják, hogy sok a lopás a kábítószerek miatt: Jancsitól elvittek két vaskályhát, a bottal mutatja, hogy a földtől körülbelül derékig értek. Hallottak már olyat is, hogy komplett házat bontottak el csak azért, hogy meglegyen a szerrevaló. Csatlakozik a társalgáshoz Mága Csaba is, aki korábban maga is sokat herbálozott, de a vallás lehozta a cuccról. Állítja, ő nem lopott, inkább két házat adott el. Jancsi pedig még börtönbe is került a drog miatt. Lánytestvérét verte a drogozó férje, ő pedig ezt „nem engedte”, végül ülnie kellett.
Mesélne még, de meglátja Gézát, akinek a fiai kómában fekszenek Szolnokon. Az izmos, egykor birkózó férfiban nem az a meglepő, hogy nem fázik egy szál atlétatrikóban, hanem hogy rezzenéstelen arccal beszél róla, hogy fiai korábban is kábítószereztek, de az a szer, amelyet az apa állítása szerint most hoztak Budapestről vagy külföldről, valami nagyon új. Érdekes a Szivárvány utca másik feléről jövő, szinte karrá duzzadó társaság (ha már görög színház…) szólama is: ez már nem is drog, hanem méreg.
Zombik
De vissza Gézához. Szerinte „valami fantasztikus”, mi megy itt. Már évek óta fogyasztják a kábítószert a fiatalok, megnevez néhány diszkót is, ahol olykor meztelenre vetkőznek a gyerekek a kristálytól, máskor meg úgy mászkálnak fel-alá a sáros utcán, mint az élőhalottak, vagyis a zombik. Fiai eddig csak kábultak lettek, nem váltak agresszívvá, épp csak látszott rajtuk, hogy nem stimmel velük valami. Ahogy Géza párja fogalmaz: aludtak, ettek, ittak.
A karból közben kiválik egy markáns hang. Egy be nem mutatkozó kopasz férfié, aki nem érti, miért ezt az esetet fújják fel, hiszen nemcsak Törökszentmiklóson megy ez évek óta, másutt is van kilátástalanság, reménytelenség és unalom. Szerinte ugyanis ezek miatt fordulnak a biofűhöz. Neki egy 21 éves szolnoki ismerőse halt meg a drogtól, de azt nem tudja, ugyanaz a szer volt-e, mint amelyiktől a hat fiatal kómába esett, majd kórházba került. Ez az egyetlen elem, amelyben nincs megegyezés a Szivárvány utcában: származási helyként a fővárost, Kínát, de még a dűlő egyik házát is megjelölik a helyiek. Bent a városban mi is halottunk olyan itteni házról, amelynek furcsamód egész nyáron füstölt a kéménye, a legnagyobb melegben is.
Abban viszont már egyetért a tragédia kara, hogy meg kell nézni, kinek mekkora a háza, milyen csillogó az autója, abból is sok mindenre lehet következtetni. Ugyancsak közmegegyezés tárgya, hogy a hatóságok tehetetlenek az ügyben, s nem is a megfelelő személy van most előzetesben. Három dílert emlegetnek, s ennek igazolásaként egy nem túl biztos lábakon álló érvet hoznak fel: a szert háromféle anyagból kotyvasztották össze. Hogy ezt honnan tudják azok, akik állításuk szerint soha az életben nem fogyasztottak drogot, nem derül ki. Néhányan somolyognak a kérdés hallatán, mások inkább a spontán kialakult kutyaviadalnak – staffordshire terrier kezdett megcibálni egy korcsot – próbálnak véget vetni.
Nem tudták mivel kereskednek
Találkozunk az egyik kismama édesanyjával. Nagy Imréné nagy lendülettel kezd mondandójába. Igazságtalannak tartja, hogy míg két fia három kiló vas és réz ellopásáért börtönben ül, a ki tudja, mit áruló dílerek közül kettő szabadlábon maradt. Felháborodása jelentősen csillapodik, amikor megjelenik a Szivárvány utcában egy ezüstszínű BMW.
Két kopasz, szürke melegítős férfi ül benne, a visszapillantó tükrön rózsafüzér. Elhordanak minket mindenféle bajkeverőnek, akik csak provokálni jöttek, meg lejáratni a cigányokat, amikor a romos házakat fényképezzük. Meg Nagy Imréné házát, pedig ott nem is volt semmiféle drogozás. A volán mögött ülő férfi a mérgesebb és hangosabb, viszont társa néz csúnyábban az anyósülésről. Nyolcszor szólítanak fel bennünket, hogy azonnal üljünk vissza az autóba, és takarodjunk haza Budapestre. A sofőr egyre hangosabb, s hogy nyomatékot adjon szavának, leállítja az addig túlkiabált, bőgetett motort. Hátunk mögött egy New York pólóban feszítő kisfiú kanalakat ver össze, nevetve táncol. Velünk szemben láthatósági mellényt viselő közmunkások állnak a füstben, támasztják a vasvillát. Gazt égetnek.
Feléjük indulunk, a beszélgetés velük is csak a szajkózás szintjén folyik. A tüzet folyamatosan kotorászó férfi csak azt ismételgeti, hogy akik eladták a kómát okozó szert, maguk sem tudták, mivel kereskednek. Egy borostás férfi szerint eleve feleslegesen faggatózunk, mert a helyi belső törvények tiltására úgysem árulhatnak el semmit.
Bezzeg az ecstasy...
Egy baseballsapkás fiatalember azt hajtogatja, hogy nem érti, mindenórás terhesek hogyan nyúlhattak ehhez a méreghez. Ő a Gyuri. Nem indulatos, látszik rajta, hogy tényleg nem tud mit kezdeni a helyzettel. Amikor a közmunkások ebédelni indulnak (nem kell messzire menniük, a város 300 közfoglalkoztatottjának 90 százaléka a környéken lakik), elmeséli, hogy őt éppen születendő gyermeke „szoktatta le” a herbálról.
Gyorsan kiszámoljuk, hogy élete egyharmadát lényegében végig-kábítószerezte. Távolba meredő tekintettel nosztalgiázik, hogyan is volt, amikor tízen, húszan, harmincan csapatba verődve fogyasztották a speedet, és „bogyóztak”, azaz ecstasyt is szedtek mellé. Akkor boldog volt, de a herbáltól teljesen megzavarodott az idegrendszere. Burkot vont maga köré, úgyhogy amikor felesége terhes lett, meggyónta bűneit, és leállt a kábítószerről. Öt hónap szenvedés és lebegés volt az Gyuri elmondása szerint. Nagy szakértelemmel mondja, hogy a hatóanyag okozta a bajt a terhes nők által beszedett szernél, és egészen biztos benne, hogy Törökszentmiklóson most sokan leállnak, mert megijedtek. És a telepen csak méregnek nevezett anyag hamarosan máshol bukkan fel. Szabadkozik egy kicsit, hogy a rossz emlékek miatt nem szeret már erről beszélni, úgyhogy inkább hazamegy, mint a többi közmunkás.
Mi pedig egy kocsmába indulunk, a város széléről egyenesen a közepébe. Szép lassan elmaradoznak a vályogtorzók, mire megérkezünk a mezőváros centrumába. A Mini presszó igazi öreguras, törzsvendégbarát hely, ahol persze hallottak a terhes anyák drogügyéről, de reakciójuk sajátos. Inkább a jó kis pálinka, mondja egy csupa terepszínbe öltözött, harcsabajszú férfi, és szavának nyomatékot adva be is dob egy felest. A csapos lány magáról az esetről csak annyit tud, amennyit a híradóban hallott, mivel „az föl nem merül, hogy fehér ember bemenjen a cigányok kocsmájába, ti se menjetek oda”. Elmondása szerint ma már az is ritka, ha a Szivárvány környékéről, ahol „ma már a rendőr sem száll ki az autóból”, eljön valaki a Minibe.
Unalom és reménytelenség
Markót Imre polgármester és Fejes Tibor alpolgármester viszont másként gondolja ezt: szerintük régen kellett nagyobb bátorság ahhoz, hogy valaki átlépje a belső határokat. Árnyalják azt a képet is, amely makacsul tartja magát a Szivárvány utcában, miszerint a hatóságok nem teszik rendesen a dolgukat. A két jobbikos politikus úgy látja, hogy a rendőrség jogalkalmazóként csak a törvény betartatásáért felelhet, az pedig csak kullog a dílerek után. Fejes minapi, épp a kómába esett terhes anyák esete után publikált Facebook-bejegyzéséből hoz egyébként valós példát. Ő herbálból, majoránnából, sütőporból, teafűből, acetonból készült kutyulékról írt és beszélt nekünk, amire csak ráerősít egy hétfői vásárosnaményi példa: két férfi betört egy lakatlan házba, és a magukkal vitt háztartási vegyi anyaggal elbódították magukat.
Így lett tulajdonképpen droglabor egy magányos ingatlanból. Sajnos könnyen kitalálható, hogy a pszichoaktív szereket összekotyvasztó „vegyészek” sem dolgoznak sokkal nagyobb körültekintéssel. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei példa szintén azt mutatja, amit Markót is hangsúlyoz: a jelenség országos probléma. A pszichoaktív szerek használatát az unalommal és a reménytelenséggel magyarázó érvekre pedig Markót annyit mond: szinte lehetetlen kiemelni a nyomorból azokat, akik nem hajlandók cselekedni sorsuk jobbításáért. Programok egész sorát említi, mivel és hogyan próbál segíteni a város a telepen élőknek: esetmenedzserekkel, uniós forrásból megvalósuló képzésekkel, nyolc szociális lakás kialakításával. Leginkább a gyerekekre figyelnek oda, korcsoport szerint két programot is indítottak: a „Biztos kezdet” az iskolába készülőknek segít a beilleszkedésben, a „Kedves ház” pedig az óvodáskorú gyerekeknek.
Hazafelé a Szivárvány utca előtt kisebb csoportra leszünk figyelmesek. Két cigány kamasz verekszik, korábbi nyilatkozóink közül kettő is őket biztatja, kezükben műanyag flakonos sör. Az egyik bunyós, körülbelül 15 éves, észreveszi, hogy figyeljük őket. Megáll, haja kócos, arca maszatos, vajszínű kabátja már merő kosz. Kifejezéstelen tekintettel bámul bennünket, aztán a többiek is ránk merednek. Legalább tudjuk, milyen a tekintetük az élőhalottaknak.
Örömmel adunk hírt róla, hogy ferencvárosi ambulanciánk a H52 Ifjúsági Irodával együttműködve egy olyan csoportot indít el, amely Magyarországon még újdonságnak számít. Olyan fiatalokat várunk ebbe a csoportba, akiknek valamelyik vagy mindkét szülője függőségi problémával küzd.
Túl sokat iszik vagy folyton nyugatókat kap be? A lényeg, hogy azt látod rajta, hogy szinte nem is tud nélküle meglenni.
Nálunk semmitől sem kell tartanod! Itt biztonságban beszélhetsz a nehézségeidről, a problémákról és a fájdalmakról, nálunk nincs mit szégyellned! A csoportot vezetők között van, aki maga is átélt hasonlót, ezért őszintén, szabadon beszéhetsz velük, bátran felteheted a kérdéseidet! Támogatunk abban hogy nekik és a csoportnak köszönhetően, jobban megérthesd a saját szerepedet a családban és megtanulhatod azt is velük, hogyan teheted könnyebbé és elviselhetőbbé ezeket a terheket.
A csoportot Kormos Piroska szociálpedagógus, pszichodráma asszisztens a H52 Ifjúsági Iroda vezetője és Lovizer Dániel felépülő, addiktológiai konzultáns vezetik. A csoportok ideje csütörtök 16 óra.
Helye: H52 Ifjúsági Iroda és Közösségi Tér, Budapest, IX. Haller utca 52. bejárat az utcáról
Térkép, amely megmutatja, hogy találsz el hozzánk:
http://old.utcakereso.hu/bp.9.Haller_utca.52.
Gyertek és ajánljátok azoknak is, akiknek még szükségük lehet rá!
">
Visszaszorulóban van a drogdílerhálózat, mégsem lélegezhetünk fel, mert csupán a terjesztési módszerek változtak: ma már többségében az interneten keresztül rendelik a kábítószert a fogyasztók. Kínában és Indiában jól képzett vegyészek állítják elő a drogot, amelyet fürdősóként vagy növényi tápszerként hoznak be az országba – erről is beszélt a Parókia portálnak 
Egyre többen használnak kábítószert, egyes felmérések szerint minden második középiskolás kipróbálta már a drogot – mondja az ijesztő adatokat a szakember, aki nagyjából három évtizede foglalkozik szenvedélybetegek gyógyításával.
A társfüggőség (kodependencia) a viselkedési függőségek különleges formája. Itt a függőség tárgya nem egyszerűen egy másik ember, hanem egy „problémás” személlyel hosszabb távon fenntartott, boldogtalan, frusztrációkkal teli, szoros kapcsolat. A „problémás” partner olyan felnőtt, aki szenvedélybetegségben, súlyosabb személyiség- vagy impulzuskontroll- zavarban szenved. Ennek következtében kapcsolati működésében kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, bántalmazó, szélsőséges, érzelmileg elérhetetlen vagy parazita lehet. A kapcsolat esetleges felbomlását vagy lazulását követően a társfüggő életében újabb „problémás” egyén válhat központi szereplővé.
Az
Utolsó kommentek