Zacher Gábor toxikológus szerint "skandalum" a magyar kábítószer-történetben ami Törökszentmiklóson történt, mert nem fordult elő, hogy ilyen súlyos, tömeges túladagolás két várandós nőt is érintsen, ráadásul a császármetszéssel világra jött újszülöttek is "nagyon rossz általános állapotban vannak". 

Zacher Gábor az M1 aktuális csatorna híradójának nyilatkozva péntek este elmondta: a fiatalok ismert szereket, úgynevezett alfa-PVP-t, illetve pentedront fogyasztottak, amelyek két-három éve jelentek meg a piacon, nagyon "népszerűek" és sokat is foglalnak le belőlük a rendőrök. Mindkét szer – fűzte hozzá – önmagában is alkalmas arra, hogy életveszélyes állapotot okozzon, de együtt különösen. Kifejtette: a túladagolás tünetei között van a szapora szívműködés, érösszehúzódás, magas vérnyomás, a testhőmérséklet extrém emelkedése, és halmozott görcsrohamok.

A toxikológus jelezte: "iszonyú emberi felelőtlenségnek" tartja a két várandós nő részéről, hogy drogot használtak, és ezzel visszaéltek a magzatok életével.

A pszichoaktív szerrel kapcsolatban Ecseki Tímea, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet ügyeletes orvosa korábban az M1 aktuális csatorna Híradójában elmondta: két fiatal, várandós nő is a kórházukba került, rajtuk császármetszést is végre kellett hajtani. A két nőt az intenzív osztályon ápolják. Az újszülötteket Budapestre, az 1-es számú gyermekklinikára vitték.

Zacher Gábor elmondta azt is: lehet, hogy túl tiszta volt az a szer, amelyet a fiatalok fogyasztottak. Azt mondta: biztos, hogy valamilyen fantázianéven (a kristályt és a zenét említette) vették a port a drogkereskedőtől, és nem tudták, hogy mi a hatása vagy milyen anyagok kombinációjából áll.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság azt közölte az MTI-vel, hogy több embert súlyos állapotban vittek kórházba a mentők Törökszentmiklósról egy veszélyes, új pszichoaktív anyag fogyasztása miatt csütörtök éjszaka és péntek délelőtt. 

Karli ma 43 éves. Bár a kora alapján középkorúnak számít, egy elsőosztályos gyerek értelmi szintjén áll. Az anyukájával és a mostohaapjával él, imád csinosan öltözködni, de rendszeresen elfelejt fogat mosni. Babákat és táskákat gyűjt, és mindennél jobban imádja a Hello Kitty-s színezőket és a matricás albumokat. Egyszerre csak egy szabályt tud követni, nem képes felismerni a társadalmi mintákat, és nem látja előre a veszélyeket. Karli sorsa már az anyaméhben eldőlt: magzati alkohol szindrómában szenved. 

illusztráció - fotó: Europress / Ian Waldie - Getty Images

 

Szívszorító történetet mutatott be a Washington Post. Egy 61 éves édesanya vallott arról, hogy miért lett beteg a lánya. Kathy Mitchell sok alkoholt ivott a terhessége alatt és ez örökre meghatározta mind a baba, mind az ő életét.

Magzati alkohol szindróma A magzati alkohol szindróma azért alakul ki, mert a placentán keresztül a magzat szervezetébe kerül az alkohol, jelentősen befolyásolva a méhen belüli fejlődését. Az alkohol agykárosodást okoz és hátrálhatja a magzat növekedését. A hatására sérülhetnek a baba értelmi képességei, később érzelmi és viselkedési problémák jelentkezhetnek nála. 

A megszülető gyerek életét látásproblémák, beszéd- és nyelvi nehézségek is nehezíthetik. A szindróma külső jegyekben is megnyilvánul: kis szemek, vékony felső ajkak és a philtrum (a száj közepét az orr tövével összekötő árokszerű mélyedés) szinte teljes eltűnése jellemzi a betegeket. A fogyatékosság egy életre szól. 

A betegség lehet súlyos, mint Karli esetében, de egészen enyhe is. Nem létezik rá gyógymód, bár ha korán felismerik, és elkezdik kezelni, kis mértékben tudják segíteni a gyerekek fejlődését.

Az alkohol a család része volt

Imádom a lányomat. Ő egy örök ártatlan gyerek. De egyetlen nap sem telik el úgy, hogy ne kérdezném meg magamtól: Mi lett volna, ha az alkohol nem lett volna az életem része?

– mondta Kathy a Washington Postnak.

A nő a marylandi Rockville-ben nőtt fel, a hétből ötödik gyerekként a sorban. A nő szerint a családjában nem volt szokás tudomásul venni a problémákat. Az alkohol és a hozzá való viszonyuk egyáltalán nem került szóba a családtagok között, holott az alkoholizmus stabilan az életük része volt generációk óta.

Amikor Kathy 10 éves volt, a szülei éttermet nyitottak Olneyban, és a következő 33 évben azt igazgatták. Kathy és a testvérei rendszeresen besegítettek a családi vállalkozásba, amely minden este 8 után valóságos éjszakai klubbá változott. Folyamatosan jöttek a vendégek, akik ettek, táncoltak, de legfőképp végigitták az éjszakát, és rendszerint hajnali egy körül indultak haza.

Mire Kathy 12 éves lett, már többször is átélte, milyen a részegség: imádta az alkohol okozta euforikus állapotot. Az ivástól érettebbnek, okosabbnak és szerethetőbbnek érezte magát. Kathy 14 éves volt, amikor a nővére megházasodott. Koszorúslány volt az esküvőn, amiből csupán annyira emlékszik, hogy egymás után itta a söröket, és teljesen lerészegedett, mielőtt még elkészültek volna az esküvői fotók. A családjából senki sem vette észre, hogy a kislány rendszeresen iszik, és sürgősen segítségre szorul.

16 évesen Kathy teherbe esett. Az apa is tinédzser volt, ám ők úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. A lány otthagyta a középiskolát. Bár az ivással a terhessége alatt sem állt le, nem sokkal a 17. születésnapja előtt egészséges kisfiút szült. A szülés után visszatért dolgozni, több helyen pincérkedett és pultozott. Kilenc hónappal később ismét teherbe esett.

Továbbra is ivott, bár kicsit kevesebbet és csak a barátaival, ami azt jelentette, hogy hétvégenként elfogyasztott egy üveg bort vagy négy-öt sört. De nem ez volt az egyetlen kockázatos szokása a 9 hónap alatt. Egyoldalúan étkezett, dohányzott és továbbra is bárokban dolgozott. 1973-ban, néhány hónappal Kathy 18. születésnapja után, megszületett Karli.

Karli a babáival. Fotó: The Washington Post

 

Senki sem tudta, mi a baj Karli a születésétől fogva kisebb egészségügyi problémákkal küzdött, de egyik sem volt olyan jellegű, ami miatt a gyerekorvos felfigyelt volna egyedi állapotára. Amikor Karli nem tudott felülni és más fontos fejlődési mérföldkövekkel is elmaradt, az orvosok csupán annyit mondtak az anyjának, hogy a kislány a krónikus fülgyulladásai miatt nem éri utol kortársait.

Ám ahogy Karli nőtt, úgy lett egyre súlyosabb az állapota. Nem fejlődött a mozgása és beszédnehézségei voltak. Az orvosok cerebrális parézissel diagnosztizálták, egy olyan idegrendszeri állapottal, amelynek fő tünete a mozgásfogyatékosság. Később nyilvánvalóvá vált, hogy Karlinak nem ez a baja, de senki sem tudta megmondani, hogy pontosan mi is a baja. Az orvosok akkoriban nem voltak arra kiképezve, hogy felismerjék a magzati alkohol szindrómát, és Kathy elmondása szerint egyetlen orvos sem kérdezte ki őt az alkoholfogyasztási szokásairól.

Kathy viszont továbbra is ivott. Közben az élete egyre zűrösebbé vált: elvesztette az állását, elvált, elkezdett drogozni, és folyamatosan öngyilkossági gondolatai voltak. Közben megszületett a harmadik gyereke, egy egészséges kislány. Azonban mire negyedjére is terhes lett, az alkohol- és a cigarettafüggőssége mellé rendszeres heroin-fogyasztóvá is vált. A kisfia halva született meg. 1982-ben újabb kislányt szült, ám Keysha 10 hetesen, a bölcsőjében meghalt.

Menekülés a függőségből és a szörnyű diagnózis Amikor Kathy észrevette, hogy elvesztette a kisbabáját, teljesen összetört. Először egy mentális betegségekkel foglalkozó helyen kezelték, majd elvonóra küldték. 10 hónapot töltött ott. Ez idő alatt tette le az érettségit. Amikor kiengedték, visszaköltözött a szüleihez, esti órákra kezdett járni és megtanulta azokat az alapvető ismereteket, amik az anyasághoz kellenek. Ekkor 30 éves volt. Nemsokára munkát is talált: egy kórház felvette, mint minősített függőségi tanácsadót.

Kathy először 1988-ban, egy konferencián hallott arról, hogy az anya kokainfogyasztása hogyan hat a magzata fejlődésére. Meglepte, hogy számos tünet pontosan illik a saját lányára. Bár ő nem kokainozott a terhessége alatt, elgondolkozott azon, hogy lehet, hogy az alkohol okozta Karli problémáit. Előtte sosem vette számításba ezt a lehetőséget.

1989-ben Kathy elvitte Karlit a Georgetown University Kórházba, ahol néhány nap alatt számos vizsgálatnak vetették alá az akkor 16 éves lányt. Végül Kathyt egy csapat orvos és szakértő leültette, és közölték vele a diagnózist: Karlinak magzati alkohol szindrómája van. Kathy alkoholfogyasztása életre szóló, visszafordíthatatlan agykárosodást okozott a gyerekénél.

Azt hittem, meghalok a bűntudattól. Ez volt életem egyik legrosszabb napja

-emlékezett vissza a nő.

Kathy eldöntötte, hogy az lesz az életcélja, hogy megossza a világgal a történetét, hogy soha senki ne kövesse el ugyanezeket a hibákat.

Azt hiszem, szörnyű embernek érezném magam, ha nem tennék meg minden tőlem telhetőt, hogy megakadályozzam, hogy más gyerekek is erre a sorsa jussanak

- mondta.

Kathy ma a Nemzeti Magzati Alkohol Szindróma Szervezet alelnöke. A nonprofit szervezet célja, hogy felhívja az emberek figyelmét, hogy az alkohol milyen hatással bír a terhesség alatt, és ez hogyan befolyásolhatja a megszülető gyereket és a családját.

Karli az állapotához képest teljes életet él, bár állandó felügyeletre és segítségre szorul. Napközben egy ápoló van vele, aki gondoskodik a lányról, amíg az anyja és a nevelőapja dolgoznak. Karli zumbázik és vízi aerobik edzésekre jár, intézi a bevásárlást és minden pénteken beül egy előadásra. Hetente egy délután egy közeli ruhaüzletben dolgozik. Hétvégenként pedig fogyatékkal élő embereknek szervezett társadalmi programokon vesz részt. 

Vajon mennyi az ártalmas? Fotó: Mészáros Annarózsa

 

Megoszlanak a vélemények a biztonságos alkoholmennyiségről  Nincsenek pontos adatok arról, hogy a világon hány embert érint a magzati alkohol szindróma, de a Washington Post szerint néhány közelmúltbeli kutatás 2 és 5 százalék körülire becsüli az ebben szenvedő gyerekek arányát az Egyesült Államokban és néhány európai országban. Magyarországon körülbelül 100-200 gyereket érint évente a betegség.

Azt is nehéz megmondani, hogy a kismamák mekkora hányada fogyaszt alkoholt. Pap Csaba toxikológus szerint sok nő szégyelli magát az alkoholfogyasztása miatt, sokszor még az orvosuknak sem vallják be, ha esetleg ittak, ezért torzulhatnak az adatok. A szakértő becslése szerint azonban 10 százaléknál nem több azoknak a nőknek az aránya Magyarországon, akik sokat isznak a terhességük alatt.

Minden terhességnél egyedi a kockázat, nehéz meghatározni mennyi alkohol számít túl soknak, mennyi fogja már károsítani a magzat fejlődését. Ez számos tényezőtől függ a szülők genetikai állományától kezdve az anya étrendjéig. De mindenképp számít, ha valaki rendszeresen sok alkoholt fogyaszt.

Több vizsgálatot folytattak már le a témában, Papp Csaba egy olyan kutatást említett, ahol a gyerekeket tanulmányozták 5 éves korukig. A kutatók három csoportba osztották a terhes nőket: voltak, akik jelentős mennyiségű alkoholt fogyasztottak a terhesség alatt, voltak, akik csak alkalmanként ittak, míg mások egyszer sem nyúltak a pohár után. Azoknak a gyerekeknek a fejlődésében, akiknek az anyjuk nem vagy csak ritkán fogyasztott alkoholt, nem találtak érdemi különbséget 2 éves korukig, de még 5 éves korig sem. Akik viszont jelentős mennyiséget ittak, azoknak a gyerekeinél már kisgyerekkorban látható következményei voltak az anya életmódjának. A gyerekeket 5 éves koruk után már nem vizsgálták, ezért nem lehet tudni, hogy felnőtt korukban miképp befolyásolták őket az anyaméhen belül ért hatások.

Arról, hogy létezik-e biztonságos alkoholszint a terhesség alatt, megoszlanak a vélemények a szakmában. Vannak, akik a teljes absztinenciát javasolnak, mások szerint viszont egyáltalán nem árt, ha az anyuka hetente egyszer-kétszer 1 egységnek megfelelő alkoholt fogyaszt. Ez azt jelenti, hogy az édesanya például egy pohár sört vagy egy deci bort nyugodtan megihat. De ennél nagyobb mennyiség elfogyasztását semmiképp sem javasolják az orvosok.

De mi a helyzet akkor, ha a leendő édesanya akkor iszik, sőt esetleg be is rúg, amikor még nem tudja, hogy terhes? Pap Csaba szerint, ha a görbe este a terhesség korai szakaszában történt, a kismamának nem kell kétségbe esnie. A terhesség felismerése az esetek többségében két-három hét után megtörténik, és ennyire korán a károsító hatás gyakorlatilag „mindent vagy semmit” jellegű. Vagyis vagy annyira súlyos a behatás, hogy a magzat elpusztul vagy különösebb változás nélkül fejlődik tovább rendesen.

A harmadik-negyedik héttől a 12. hétig viszont már kifejezetten kockázatos a nagyobb mértékű alkoholfogyasztás, mert ekkor kezdődik meg a szervek kifejlődése a magzatban, illetve ekkor alakul ki az idegrendszer alapja. A szakértő azt mondja, a második trimeszter a legkevésbé fogékony az ártalmakra, a harmadik trimeszterben viszont különösen figyelni kell, mivel ekkor jön létre az idegrendszer.

Pap Csaba alaptanácsként azt mondja, ha valaki fogamzóképes korban van és gyereket szeretne, vagy fennáll nála a lehetőség a teherbeesésre, akkor ne legyenek görbe estéi. Egy-egy pohár bort természetesen megihat, de kerülje a nagyobb italozásokat.  

A fehérnemű szabály 

Ötből egy gyerek válik szexuális abúzus vagy erőszak valamilyen formájának áldozatává. Bármelyik gyerekkel megtörténhet, függetlenül nemétől, korától, bőrszínétől, családi hátterétől, vallásától. Az elkövető sokszor a gyerek által is ismert, szeretett személy, és nem feltétlenül felnőtt. Mit tehet a szülő a megelőzés érdekében? Az Európai Tanács azért dolgozta ki a szülők és gondviselők számára a „fehérnemű szabály” egyszerű módszerét, hogy elősegítse a beszélgetést a kisgyerekkel, és ezzel megelőzhető legyen a szexuális abúzus.

A megelőzés egyik alapja a jó otthoni kommunikáció: a nyitottság, határozottság, és a barátságos, félelemmentes légkör. Ha a szülő úgy érzi, nem tud a témáról nyíltan beszélni gyerekével, a kiadvány szerkesztői emlékeztetnek: valószínűleg a gyerekek sokkal könnyebben kezelik a kérdést, mint a felnőttek, aggodalomra tehát semmi ok. Egy gyerek sem lehet túl kicsi ahhoz, hogy megtanítsuk neki a fehérnemű szabályt, és így nagyobb biztonságban legyen.

A felnőtteknek szóló rövid anyaggal együtt egy képeskönyvet is kiadtak Kiko and the Hand (Kiko és a Kéz) címen: Kiko, a mesebeli kisgyerek új barátot talál, a színes Kezet, akivel együtt játszhat. A mese kapcsán most bemutatjuk, hogy tanítható meg a gyerekeknek a fehérnemű szabály. 

A fehérnemű szabály 4+1 lépésben

1, A tested csak a tiéd

A gyerekeket meg kell tanítani arra, hogy a testük felett csak ők rendelkezhetnek, és senki sem érintheti meg őket az engedélyük nélkül. Ha kiskorától fogva nyíltan beszélgetünk a gyerekkel a szexualitásról és az intim testrészekről (a fejlettségének, korának megfelelő megnevezéseket és szavakat használva), segítünk neki abban, hogy megértse, mit szabad és mit nem.

Joga van visszautasítani akár a puszit, akár az érintést, még a saját szüleitől, szeretteitől is.

Meg kell tanulnia azonnal és határozottan nemet mondani bármilyen, szerinte nem helyénvaló érintésre, kilépni az ilyen helyzetből és rögtön szólni egy felnőttnek. Fontos, hogy kitartó legyen ez utóbbiban, és addig mondogassa, mi történt, és erőltesse a témát, míg valaki komolyan nem veszi mondandóját.

A mesekönyvben (mely jelenleg csak angolul érhető el) a Kéz engedélyt kér Kikótól, hogy különböző testrészein, például a kezén vagy az orrán megérinthesse őt, és ezt Kiko megengedi. Amikor a Kéz Kiko alsóneműjébe szeretne nyúlni, Kiko azt kiáltja: NEM! Ennek kapcsán a szülők elmagyarázhatják, hogy a gyerek bármikor nemet mondhat. Erről rövid animáció is készült:

2, Van jó érintés és rossz érintés

A gyerekek nem mindig ismerik fel a helyénvaló, és a nem helyénvaló érintést. Meg kell nekik tanítani, hogy nem helyes, ha valaki megnézi vagy megérinti intim testrészeiket, vagy arra kéri őket, nézzék vagy érintsék meg az ő intim testrészeiket. A fehérnemű szabály segít nekik egyszerűen megtanulni ennek határát: az alsóneműt.  Abban is segíthet a szabály, hogy tudatosítsa a gyerekekben, hogy ha valami olyan történik, amiről nem tudják megítélni, hogy jó, vagy rossz, beszéljenek erről egy olyan felnőttel, akiben megbíznak.

A mesekönyvben Kiko nem engedi meg, hogy a Kéz az alsóneműjébe nyúljon. A szülők ennek kapcsán elmesélhetik a gyerekeknek, hogy vannak olyan felnőttek – pl. gondozók, szülők, orvosok –, akiknek néha meg kell érinteni őket, de ekkor is mondhatnak nemet, ha az adott helyzetben rosszul, kényelmetlenül érzik magukat.

3, Van jó titok és rossz titok

A közös titok a szexuális abúzust elkövetők leggyakoribb taktikája („Legyen ez a mi titkunk”). Ezért fontos, hogy megtanítsuk a különbséget jó és rossz titok között, és, hogy kölcsönös bizalmon alapuljon a szülő, gondviselő és a gyerek kapcsolata.

Minden olyan titok, amitől a gyerekek idegesen, kényelmetlenül, félelemben vagy szomorúnak érzik magukat, nem jó, és az ilyen titkokat nem szabad megtartani! El kell mondani egy olyan felnőttnek, akiben megbíznak – legyen az szülő, tanár, orvos, vagy rendőr.

A mesében a Kéz bátorítja Kikót, hogy mondja el, ha valaki nem jól akarja megérinteni. Ennek kapcsán a szülők beszélgethetnek a gyerekkel a jó titkokról (például, ha valakinek meglepetést tervez a család) és a rossz titkokról (amitől ő szomorú lesz vagy fél). A gyerekeknek meg kell érteniük, hogy szüleiknek elmondhatják rossz titkaikat.

4,  A felnőtt felelőssége a megelőzés és a védelem, nem a gyermeké

A bántalmazott gyerekek szégyent, bűntudatot és félelmet éreznek. A felnőtteknek kerülni kell a szexualitás tabusítását, és biztosítani a gyerekeket arról, hogy hozzájuk fordulhatnak, ha aggódnak, félnek, vagy szomorúak. A gyerekek érzik, ha baj van, ezért a felnőtteknek oda kell figyelni és fogékonynak lenni érzelmeikre, viselkedésükre. Számos oka lehet annak, ha egy gyerek egy másik gyerek vagy felnőtt érintését elutasítja. Ezt tiszteletben kell tartani. A gyerekekkel éreztetni kell, hogy erről bármikor beszélhetnek szüleikkel.

A szexuális abúzus megelőzése először és legfőképpen a felnőttek felelőssége, és ezt nem szabad áthárítani a gyerekekre.

További tippek, ötletek:

Biztonsági háló: kitől és hogyan kérhet segítséget a gyereke? Tanítsa meg! A gyerekeknek tudniuk kell, kik azok a felnőttek, akik mellettük állnak, akik az ő „biztonsági hálójuk” – bátorítsuk őket, hogy válasszák ki azokat a felnőtteket, akikben megbíznak, akik általában a közelükben vannak és készek meghallgatni őket, segíteni a bajban. Csak egy olyan tagja legyen ennek a biztonsági hálónak, aki a gyerekkel együtt lakik, és legyen olyan tagja is, aki nem tartozik a szűk családi körhöz. A gyereknek tudnia kell azt is, hogyan kérhet tőlük segítséget.

Ismert elkövetők: Az esetek többségében az elkövetőt ismeri a gyerek. Különösen nehéz megérteni a kisebbeknek azt, hogy egy olyan személy is bánthatja őket, akit ismernek. Az elkövetők többsége hosszú idő alatt nyeri el a gyerekek bizalmát, ezért fontos, hogy a szülők tudjanak arról, ha valaki a gyereküknek ajándékokat ad, azt kéri tőle, hogy közös titkuk legyen, vagy többször szeretne vele kettesben maradni.

Ismeretlen elkövetők: Vannak olyan esetek is, ahol a gyermek nem ismeri az elkövetőt. Fontos ezért néhány alapvető dolgot megtanítani neki az idegenekről: sose szálljon be idegen autójába (vagy egyedül egy autóba idegennel), sose fogadjon el ajándékot vagy meghívást idegentől, ne menjen el idegennel sehova.

Intézményi segítség: A gyerekeknek tudniuk kell, hogy vannak olyan szakemberek – tanárok, szociális munkások, ombudsman, gyerekjogi képviselők, orvosok, iskolapszichológus, gyermekjóléti felelős, rendőr – akik a bajban segítséget nyújthatnak, és vannak olyan ingyenes telefonszámok is (pl. a Kék Vonal), ahol tanácsot kérhetnek.

pszihológia.com

Amikor egy család válságba kerül — s ez munkanélküliség, kábítószerek, rossz kapcsolatok és balszerencse miatt néha előfordul —, a szociális szolgáltató rendszernek kellene intézkednie és segítenie, hogy megint minden a rendes kerékvágásba kerüljön. Hilary Cottam föltárja, hogy az Egyesült Királyságban válság esetén egy átlagos család több mint 70 szolgálattól kaphat támogatást, de kétséges, hogy bármelyikük változást hozhatna a család életébe. Cottam, aki maga is szociális munkás, arra kér bennünket, gondolkodjunk el rajta: hogyan szoktunk mély és bonyolult szociális gondokat megoldani. Hogyan hozhatunk létre támogató, megértő viszonyt a szükséget szenvedők és a segítségnyújtók között?   

Pár éven belül egymillióra nőhet az alkoholisták száma a mostani 800 ezerről Magyarországon, mert “olyan utánpótlás-nevelés van, hogy a Puskás Ferenc Akadémia ahhoz képest kutya füle” – mondta nemrég Zacher Gábor toxikológus. A kemény kijelentés apropóján pécsi addiktológusokkal eredtünk az alkoholizmus problémájának nyomába.

Zacher Gábor toxikológus szerint évente 30 ezren halnak meg alkohollal kapcsolatos betegség miatt és 2,5 millióra tehető az úgynevezett nagyivók száma. Tehát lényegében szinte minden család érintett a problémában. Szerinte nemsokára egymillió alkoholista lesz az országban.

De vajon ez az ijesztő szám honnan jön? Miért pont egymillió? Szemelyácz János pécsi addiktológus lapunknak elmondta, az egymilliós szám nem tűnik konkrét, megalapozott adatnak. A lényeg nem is ez, hanem az – folytatta –, hogy egy ilyen kijelentés végre felhívta az emberek figyelmét arra, amire a hazai addiktológusok már évtizedek óta próbálják rávezetni őket: Magyarországon rengeteg az alkoholproblémával küzdő ember.

Ezeket az adatokat egyébként az úgynevezett Jellinek-képletből vezetik le az alkoholistákkal és az alkoholproblémával foglalkozó szakemberek. Ez a képlet az alkohol okozta májcirrózisban elhunytak számából áttételesen, indirekt módon számolja ki az alkoholisták számát. Ehhez adódik még hozzá az addiktológiákon regisztrál alkoholbetegek száma.

Szemelyácz szerint idehaza azonban nem tökéletes a rendszer, mert sokszor nem végeznek boncolást, a cirrózisos esetek így nem mindig kerülnek be az adatok közé. Ha ez mindig megtörténne, akkor viszont a magát egy évtizede tartó adat – miszerint az országban 800 ezer alkoholista van – erősen megugraná a Zacher által emlegetett egymilliót is. Ez pedig elég rémisztő, hiszen így is másodikok vagyunk a világon a májcirrózisban meghaltak számát tekintve.

Szemelyácz szerint az is nagyon komoly probléma, hogy egyre fiatalabban kezdenek az emberek inni. A gond nem csak az, hogy ma már a kamaszok is hajlamosak alkoholizálni, hanem az is, hogy a régimódi sörözésről áttolódott a hangsúly a pálinkázásra és egyéb tömény szeszek fogyasztására, amelyek gyorsan elvezetnek a cirrózishoz. Abból pedig, hogy egyre több a fiatal alkoholbeteg (és az olyanok, akik jó úton vannak efelé), arra következtetnek, hogy több alkoholistával is számolhatunk a jövőben.

A magyarok kicsit kevesebb mint 10 százaléka súlyos alkoholista, mondta az addiktológus, ami Pécsen körülbelül 12-15 ezer ilyen beteget jelent. A szomorú az, hogy a Berze-Nagy János utcai A Kert nevű alkoholbeteg-gondozóban és a Bázis Addiktológiai Szolgálatban is csupán pár száz páciens van, miközben – folytatta – a kórházakban ezrével halnak meg alkohol okozta betegségekben.

Horváth Tibor, a Bázis vezetője lapunknak elmondta, hogy az alkoholizmus kialakulása általában kamaszkorban kezdődik, a rendszeresen ivó fiatalok toleranciája gyorsan nő, tehát egyre több szeszt kell inniuk ahhoz, hogy részegek legyenek. A függőség azonban lélektanilag előbb kialakul. Az alkoholhoz való kóros lelki viszony genetikusan öröklődik, amire rátesz egy lapáttal a leendő beteg szociális közege és a lelki alkata. A szakember hangsúlyozta: ahol van alkoholista a családban, ott hetvenszer nagyobb az esélye az alkoholizmus kialakulásának.

A betegek általában tagadják, hogy problémájuk van, legyenek azok „szintivók” (naponta keveset ivók, akik nem részegednek le), „periodikus ivók” (napokig nem iszik, aztán napokig folyamatosan iszik), vagy „általános ivók” (mindennap isznak részegségig).

Az alkoholistákat onnantól fogva azonosíthatjuk alkoholistaként, amikor már kialakult elvonási tünetekről is beszélhetünk esetükben. A naponta keveset ivók ugyanúgy megszenvedik az alkohol hiányát, ahogy a naponta berúgók. Azt pedig jó tudni, hogy nincs kicsit alkoholista és nagyon alkoholista ember.

Ha tehát mindez igaz, és tényleg egyre több és ráadásul fiatalabb alkoholbeteggel lesz tele az ország, akkor mit lehet tenni? Horváth Tibor szerint a hazai kultúrpolitikának kellene leginkább lépnie, ugyanis nem feltétlenül egészséges állapot az, hogy azt a hagyományt neveljük gyermekeinkbe, hogy a magyar borivó, pálinkafőző nép, amelynek illik és jó is megfelelni. Emellett természetesen fontos lenne egy nemzeti alkoholstratégiát is kialakítani, amire eddig nem került sor. Nem utolsósorban pedig a korai kezelésbe vételt (másodlagos prevenció) preferáló kezelési programok – Pécsen a Bázisban is ilyen működik – létrehozása, támogatása is a megoldás része lehet. 

pécsma

“De sokszor hallottam már azt a mondatot, hogy a jelenben kell élni, és felesleges a múlttal foglalkozni! Amikor valaki azt mondja, hogy értelmetlen a múlttal foglalkozni, hiszen azt már nem lehet megváltoztatni, nagy precizitással fejezi ki, hogy azt gondolja: az segítene rajta, ha a múltat megváltoztathatná. Azt hiszi, a múlttal kapcsolatos egyetlen lehetősége az volna, ha azt meg nem történtté tehetné vagy átírhatná, és mivel ez lehetetlen, nincs dolga ezzel. A sejtjeink azonban őrzik a múltunkat, így az hatást gyakorol a jelenünkre. Ezért éppen annyira érdemes a múlttal foglalkozni, azt földolgozni, elrendezni, amennyire a jelen szempontjából szükségünk van rá. A múltat pontosan azért kell helyére tenni, hogy a jelenben élhessünk.”

Pál Ferenc 

Fejfájás, fáradtságérzet, émelygés - a másnaposság jellemző tünetei, mindenki ismeri őket. Ezekhez kapcsolódik még egy jellemző, amit azonban nem nagyon szoktak az alkoholfogyasztáshoz kötni, ez pedig a korai ébredés. Persze a korán relatív fogalom, ha a dorbézolás hajnalig tartott, tulajdonképpen délben is lehet korán ébredni. Akárhogy is, általánosan megfigyelt jelenség, hogy komolyabb alkoholfogyasztás után az ember a szokásosnál jóval kevesebb alvás után ébred fel, teljesen magától, persze a legkevésbé sem kipihenten és jókedvűen. Mintha csak büntetni akarná a gazdáját a szervezet: ahogy kialussza a részegséget, és átveszi a helyét a másnaposság, rögtön ébresztőt fúj. De vajon miért történik ez?

A bűnös a gamma-amino-vajsav (GABA) nevű vegyület, ez egy úgynevezett neurotranszmitter, vagyis az ingerületek átviteléért felelős anyag. Ezen belül is gátló hatású: csökkenti a vérnyomást, a vércukor szintjét, vagyis úgy általában fékez, nyugtat és kikapcsol. Ennélfogva nagy szerepe van az alvás szabályozásában is.

Az agyba jutó alkohol sok mindent csinál, például dopamintermelésre serkenti az agyat (ettől érezzük magunkat felszabadultnak részegen) és ami most nekünk fontos: a GABA-receptorokhoz kapcsolódva fokozottan érzékennyé teszi azokat, illetve serkenti a GABA termelését is. Az eredmény az idegsejtek közti kommunikáció lassítása: az alkohol hatására az agynak azok a területei, ahol sok GABA-receptor van, elkezdenek lassan és akadozva működni. Ilyen a kisagy és a hipotalamusz, jellemzően a finom mozgások koordinálásáért, és az emlékezetért felelős területek. Ez a biokémiai háttere annak, hogy a részeg ember ügyetlenül mozog, belegabalyodik a nyelve a szavakba, súlyosabb esetben pedig másnap nem is emlékszik arra, hogy miket művelt.

Fotó: Hulton Archive / Europress / Getty

 

A GABA tehát teljes erővel az agyunk kikapcsolásán munkálkodik, és előbb-utóbb eljön az a pont, amikor ez a hatás már erősebb a vidámságért felelős dopamin effektjénél. Ez pedig egyenesen vezet az alváshoz: jobb esetben kihúzza az ember az ágyig, rosszabban óraszerelő pózba vágja magát rögtön a kocsmapulton. Ezzel pedig rögtön rá is léptünk a másnapos koránkelés felé vezető útra.

Az agyunk alvás közben nekiáll lebontani a GABA-t. Mivel rengeteg van belőle, az első pár órában a részeg ember nagyon mélyen alszik, felébreszteni is elég nehéz. Csakhogy a GABA glutamáttá bomlik le, az pedig egy éppen ellentétes hatású, serkentő neurotranszmitter. Ahogy az alkohol elfogy, a receptorokat manipuláló hatása is elmúlik: a GABA-érzékelők eltompulnak, a glutamát-receptorok érzékenyebbé válnak. Ez tulajdonképpen a normál alvás-ébrenlét ciklus, csak éppen a GABA, majd a glutamát túltermelésével gyorsabban játszódik le, mint rendesen - az ember korán felébred, mert elfogyott az agyában az a vegyület, ami alvásra bírná, és úszik abban a másikban, ami az ébrenlétért felelős. Persze ettől még a szervezetünk nem pihente ki magát.

Eközben pedig az alkohol lebomlásával a májunk acetaldehidet állít elő, ami mérgező. Ennek a mérgezésnek a tünetei gyakorlatilag azok, amiket mi másnaposságként érzékelünk. És eközben nem tudunk elaludni, bármennyire is fáradtak vagyunk. Sakk-matt, nem kellett volna a neurotranszmitterekkel kötözködni. 

Interjú Orsolics Zoltán Zénóval, a ráckeresztúri Fiatalkorúak Drogterápiás Otthonának szakmai vezetőjével  

Egyre több 18 év alatti fiatal küzd komoly drogproblémákkal. És sokszor eljön az a pillanat, amikor a család segítsége már kevés. Ilyenkor merül fel a kérdés: hol van olyan hely, ahová egy kiskorú gyerek elmehet, és ahol jó eséllyel leszokhat a kábítószerről. Eddig alig volt ilyen. December 1-jén azonban Ráckeresztúron megnyílt a Tinirehab. Az intézmény vezetőjével beszélgettünk esélyekről, okokról, tapasztalatokról.

---

Családháló: December 1-jén megnyílt a Tinirehab, ahová 10-18 év közötti fiúkat várnak. Mekkora probléma ma Magyarországon? Ebből a korosztályból hányan küzdenek valamilyen szenvedélybetegséggel, függőséggel? 

 

Orsolics Zoltán Zénó: Több tízezren, és ez a szám egyrészt folyamatosan nő, másrészt az életkori határ egyre lejjebb csúszik. Ez a folyamat a dizájnerdrogok megjelenése óta egyre súlyosabb. Pár éve készült egy felmérés, amiből kiderült, hogy minden 4. középiskolás kipróbált már valamilyen tudatmódosító szert, de azért itt elég komplexen kell vizsgálni a jelenséget, hiszen a droghasználat nem az egyetlen devianciára utaló jel: megjelenhet iskolai teljesítményromlásban vagy a szülőkkel való ellenállásban is.

CSH: Jelenleg állami ellátásban országos szinten mindössze nyolc hely van az ilyen problémával küszködő, ilyen korú fiataloknak, ami azt jelenti, hogy a ráckeresztúri intézmény hatalmas hiányt pótol.

O.Z.Z.:Magyarországon ugyan van néhány speciális gyermekotthon, ahol foglalkoznak a drogrehabilitációval is, de a számuk elenyésző, egy nem erre szakosodott otthon pedig nem elég ahhoz, hogy egy deviáns, szerhasználóvá vált gyereket kezelni tudjon. Nem mondom, hogy a ráckeresztúri és a szatymazi intézmény (Rehabilitációs Centrum, amely 2015 tavaszán nyílt – a szerk.) megoldja a problémát, hiszen ez is csupán 38 férőhelyet jelent, de most már legalább van ilyen hely. Jó lenne, ha „nőnének” a földből hasonló intézmények, vagy a már meglévő és működő felnőtt rehabilitációs otthonok kezdenének olyan fejlesztésekbe, amelyek során fokozatosan bekerülhetnének hozzájuk a 18 év alatti droghasználók is.

CSH: A ráckeresztúri otthonban úgynevezett magas küszöbű terápia zajlik. Mit jelent ez?

O.Z.Z.: Azt jelenti, hogy aki szeretne a Tinirehab lakója lenni, azzal először időpontot egyeztetünk, felkerül egy várólistára, részt vesz egy előgondozási folyamatban és csak egy nagyon komoly felvételi után kerülhet be az otthonba. Erre azért van szükség, hogy minél hatékonyabban tudjunk dolgozni a drogos fiatalokkal. Egy állami gyermekotthonban nagyon gyakran előfordul, hogy a gyám szeretné, hogy a droghasználó gyerek bekerüljön egy speciális intézménybe, elkezdi intézni a papírokat, és amikor minden kész, akkor derül ki, hogy maga a gyerek nem is tud arról, hogy őt ilyen helyre akarják tenni. És mivel Magyarországon 15 éve nincs kényszergyógykezelés, ha a gyerek nem egyezik bele abba, hogy ő drogterápiára menjen, akkor nem lehet erőltetni. Nálunk a gyereknek is nyilatkoznia kell arról, hogy önként vállalja a kezelést, hiszen csak akkor tudunk segíteni neki, ha ebben partnerként együttműködik velünk.

CSH: A Tinirehabot a református egyház működteti. Mit ad hozzá a keresztény háttér a terápiához?

O.Z.Z.:A világ összes terápiájában megjelenik a spiritualitás, ami valódi többletet jelent. A keresztény értékrend nem annyira a program szintjén, mint inkább a lelkiségben jelenik meg nálunk: munkatársaink egytől egyig hívő keresztény emberek, s az egyik legfontosabb dolognak azt tartjuk, hogy hitelesek legyünk a fiatalok számára, hogy amiről beszélünk, amit mondunk nekik, azt valóban éljük is.Vasárnaponként istentiszteletet tartunk, hetente egyszer van hittanóra, valamint részt veszünk rövid áhítatokon. Senki számára nem „kötelező”, hogy higgyen Istenben, de az igen, hogy jelen legyen ezeken az alkalmakon, mert együtt vagyunk, mint közösség, fontos, hogy ne alakuljon ki egy légkör, hogy kirekesztem magam innen. Az intézményben alkalmazott modell is arról szól, hogy ha a kenu megreked a vízben, mindenki kiszáll belőle és közösen emelik át. Itt tehát közös munka folyik, ahol közösen kell erőfeszítéseket tenni. Csak így érezhetik meg a gyerekek, milyen nagy ereje van egy összetartó közösségnek. A hit pedig egy plusz lehetőség: sokunknak hosszú drogkarrier után változott meg az élete – éppen a hit által.

CSH: Ezek szerint sok itt dolgozónak van személyes tapasztalata a függőséget illetően…

O.Z.Z.:Igen…sokan voltunk szenvedélybetegek. Én magam hat évig heroinista voltam, s mire 1998-ban terápiába kerültem, magam mögött tudhattam jópár öngyilkossági kísérletet, átéltem a teljes elmagányosodást, széthullott a családom. Akkoriban óriási előítéleteim voltak mind a kereszténységgel, mind a szakemberekkel kapcsolatban. Aztán fokozatosan rá kellett jönnöm, hogy ezek az emberek szeretnek és olyannak fogadnak el, amilyen vagyok – nem kell megjátszanom magam előttük. A csapat számomra rendkívül hitele volt, és végül én döntöttem úgy, hogy megtérek, nem ők erőltették rám. 23 évesen a terápia után valósággal újjászülettem. Az otthonba önkéntes alapon lehet jelentkezni, illetve azzal a feltétellel, hogy a gyermek együttműködést ígér. Hogyan lehet ezeknek a gyerekeknek a bizalmát elnyerni, hiszen ezek a fiatalok nyilván félnek, bűntudatuk van, esetleg haragszanak az egész világra, és elutasítóak.

CSH: Mi történik a bentlakás ideje alatt?

O.Z.Z.:A gyerekek először két hét próbaidőt töltenek itt, s ezután döntjük el, mennyit maradjanak még. Egy átlagos terápia 6 hónapig tart. Ez alatt a hozzánk kerülő fiatalok különbőz fázisokon mennek át. Minél idősebb egy gyerek, annál több felelőssége van a házban, annál többet kell tennie a közösségért. Felelősséggel, sőt, akár terhekkel nehezített feladatokat kapnak. Emellett tanítunk alapvető háztartási ismereteket, önismereti csoportokba járnak, kompetenciafejlesztésen vesznek részt. A terápia lényege az önismeret, a cél pedig az, hogy ezek a gyerekek kicsit felnőjenek és éretten tekintsenek önmagukra, a lehetőségeikre, az életükre. Itt, a Tinirehabban mindenki hasonló helyzetben van, egy sorstársközösségbe kerülnek a gyerekek. Semmi olyat nem kérünk tőlük, amit ne tudnának megcsinálni, illetve csak olyasmit várunk el, amiről ő ugyan úgy gondolja, hogy nem képes, de mi tudjuk, hogy igen.

CSH: Mi történik azután, hogy egy gyerek hazamegy? Hogyan működik az utánkövetés?

O.Z.Z.:Az utógondozó csoport heti rendszerességgel biztosít találkozási lehetőségeket, s ez óriási biztonságot nyújt a gyerekeknek. Eközben törekszünk arra, hogy a fiatalok családjaival is jó és együttműködő kapcsolatunk legyen, hiszen az a tény, hogy a gyerek drogozik, a család egészét érinti. Nem szerelőműhely vagyunk, ahová beadják az elromlott fiatalt, mi pedig megjavítva hazaküldjük.

CSH: Milyen útravalóval lépnek ki a fiúk a rehabilitáció után az otthon kapuján?

O.Z.Z.: A Tinirehabon mindenkinek megünnepeljük a születésnapját: a fiúk sütnek egy tortát a társuknak, felköszöntik, a szülinapos pedig beszédet mond. Ezeken az alkalmakon nagyon sokszor elhangzik a gyerekek szájából, hogy úgy érzik, hogy hiteles mindaz, amit itt kaptak, és életükben először tudnak örülni annak, hogy megszülettek, hogy élnek. „Itt elfogadnak, szeretnek, érek valamit, helyem van ebben a világban” – mondják sokszor. Mert a szenvedélybetegség arról szól, hogy elpusztítom önmagam, hiszen úgysem fogok senkinek hiányozni. Ennek az ellentétét kell, hogy megadjuk.

A ráckeresztúri Tinirehab EU-s pályázatból valósult meg 434 millió forintból. Az európai színvonalú intézmény egy központi főépületből, foglalkoztatóból, káponából, tornateremből, kültéri sportpályákból, terápiás helyiségekből és játszótérből áll.

  Gyarmati Orsolya - családháló 

A drogfüggőséggel küzdő terhes nőktől a hazai egészségügyi rendszer fél. Van azonban kisszámú orvos, védőnő, aki szívesen foglalkozik velük, a Józan Babák Klub pedig segít hozzájuk fordulni. Mindenhova elkísérik a klienst, nehogy elvesszen a bürokrácia vagy a nemtörődömség útvesztőiben. 

Nem sok jóra számíthat egy drogfüggő várandós nő, ha elvonásban, rosszullét miatt beviszi a mentő, mivel gyakran a kórházból kivágják az utcára, hogy ez nem a nőgyógyászat, majd a nőgyógyászaton közlik vele, hogy ez nem a toxikológia, a toxikológián pedig azt mondják, hogy nincs mérgezése, és menjen az addiktológiára. Segítségnyújtás helyett többnyire azt tanácsolják neki vetesse el a gyermeket, vagy ha az már nem lehetséges, bírja ki a szenvedéseit. 

A rendszer kényszeríti őket abortuszra

A drogfüggő terhes nőket az egészségügyi rendszer kétkedve, távolságtartóan kezeli, a Józan Babák Egyesület és a Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány (Mejok)  Józan Babák projektje viszont nekik segít. „Elsősorban abban támogatjuk a klienst, hogy minél több ismeret birtokában, felelős döntést tudjon hozni – mondja Mándi Bettina, segítő. –A Józan Babák erősen gyerekpárti társaság, de szerintük nem az ő reszortjuk megmondani a kliensnek, hogy mit akarjon." „Elmagyarázzuk neki, hogy még ha nem is látja, akkor is van esélye a születendő gyermek megtartására – mondja Oberth József, a Mejok elnöke. – A legtöbb betérőnk azért menne abortuszra, mert nem hiszi, hogy egy terhességet végig tud csinálni, illetve szülés után haza tud menni a gyerekével. Ha elmondjuk neki, hogy miként vehet részt a várandósgondozásban, hol talál elfogadó szakembereket, esélye van bentlakásos intézménybe jutni, akkor általában nem az abortuszt választják.”

Oberth József, a Józan Babák és a Magyar Emberi Jogvédő Központ elnöke (Részlet a Karmák - Józan Babák kisfilmből) 

 

Egyről a kettőre 

A Józan Babák klienseit többnyire nem kell ösztönözni, hogy csökkentsék a szerhasználatot, hiszen az igazi céljuk ezen túlmutat: szülni szeretnének. Első lépésként a klienst megvizsgálja a projekt nőgyógyásza. „Vizsgálószékünk a saját ügyfélszolgálatunkon is van, csak egyelőre használati engedélyünk nincs rá. A lányokat ezért átvisszük a közeli rendelőjében dolgozó orvosunkhoz, aki már hét éve ugyanaz a férfi – mondja Mándi. –Megszervezzük, ha például kórházba kell mennie, és ott naponta tartjuk vele a kapcsolatot.”

A projektnek néhány kórházban, rendelőben megvannak az „emberei”. „Nem szabad kísérletezni, hogy valaki talán jó fej lesz egy ismeretlen  szakellátásban – mondják. –Előfordult, hogy egy lány olyan kórházba került, ahol folyamatosan küzdeni kellett, nehogy utcára tegyék. Bementünk, rájártunk az orvosok nyakára, mondtuk, hogy segítünk, ha mondjuk át kell vinni egy nőgyógyászhoz, védőnőhöz, és ehhez nincs kapacitásuk.” 

Egy fuvar = egy gramm

A Józan Babák kliensei közt sok a prostituált, a prostituáltak közt pedig sok a szerhasználó, így a szexmunkások tarifái követik a mai kábítószer-árakat. „Nyilván a legolcsóbb a legnyerőbb drog – mondja Mándi. – Tudjuk, hogy a környékbeli lányok átálltak a designerekre, egyre ritkább a heroint vagy amfetamint használó kliens.”

A projekt dolgozói szerint a lányok sokszor annyit kérnek egy fuvarért, amennyi egy gramm cucc ára, és ahogy az előző cikkeinkből is kiderült: a herbál grammját már háromszáz-ötszáz forintért is megkapni.  A tarifa rémesen alacsony, húsz évvel ezelőtt még 1500-2000 forint volt egy menet a VIII. kerületi kocsisoron, abba pedig ne is menjünk bele, hogy az a pénz akkor (drogban számolva is) mennyivel többet ért.

Petra prostituáltként dolgozott Németországban, mikor megtudta, hogy 4 hónapos terhes. Szerhasználóként tudta, hogy segítséghez kell fordulnia. (Részlet a Karmák - Józan Babák kisfilmből) 

 

Csak néz rá a páciensre, és vele együtt szorong...

„Hozzánk legtöbbször krízishelyzetben érkeznek a lányok – mondja Oberth. – Ez alatt azt érzem, hogy valaki bejön elvonásban, netán néhány napos józansággal a háta mögött, eközben gyermeket vár, talán hajléktalan is, mert régebb óta az utcán él, vagy a palija éppen késsel elkergette.”
Nem meglepő, ha egy ilyen páciens előtt félve áll az orvos is, főleg, ha a lány designeres.
2009, azaz a designerek térnyerése előtt még könnyebb volt kezelni a problémákat.„Bement egy lány, és azt mondta, hogy naponta szúrt kétszer vagy háromszor ennyi vagy annyi heroint, amfetamint. Megvolt a recept, hogy mit kell vele csinálni – magyarázza Oberth. – Most meg bemegy a kliens, és azt sem tudja elmondani, hogy mit használt és mennyit, csak azt tudni, hogy az ötödik hónapban jár, gondozatlan, és jó, ha van terheskönyve. Mit kezd ezzel egy orvos? Csak néz rá a páciensre, és vele együtt szorong. A hivatásával játszik, ha mellényúl.” A Józan Babák ilyenkor is képbe jöhet, ha a kliens hozzájárulásával információkat adhatnak az orvosnak, akár szerhasználatáról, akár egyébkénti egészségi állapotáról. 

Na nehogymá’ az utcán!

Hajléktalan vagy opcionálisan az utcára kerülő droghasználó kliens esetén Oberthék segítenek bentlakásos intézményt keresni anyának és gyerekének. Állítják, hogy a legtöbb ügyfelük motivált és kellő támogatással alkalmas a gyereknevelésre, ezért megéri segíteni nekik, még ha nagy is a rizikófaktor.

„Van egy bejáratott helyünk, ahova küldhetjük őket, és ahol emberként bánnak velük – magyarázza Oberth. – Hosszas kérelmeket sem kell írnunk, ahogy például az anyaotthonokhoz szokás, és ahol másfél év is lehet a felvétel átfutása. Írunk egy e-mailt, telefonálunk, és akár napokon belül lehet menni, az ott dolgozók pedig nem törődnek vele, hogy anyagos volt az anya. ’De aranyos a baba!’, így kezdik, aztán úgy folytatják, ’hogy hívják, hány kiló?’ Egy szerhasználó lány általában nem ezt kapja, legtöbbször ő egy büdös drogos.”

„Az, hogy ebből az egészből sikerült kimásznom, főként az ő érdeme. Ha ez a baba nincs, én sem lennék itt” – vallja Petra, aki 4 hónapos terhesen kereste meg a Józan Babásokat (Részlet a Karmák - Józan Babák kisfilmből) 

 

Néhány gyereket látunk felnőni

A designer drogokról nem tudni, hogy károsabb hatással vannak-e a magzatra, mint az alkohol vagy a klasszikus szerek, sőt Oberth megjegyzi, hogy ők még nem találkoztak olyan esettel, hogy designer hatására fejlődési rendellenességgel született volna gyerek. „Kutatás nincs, a gyerekek egyelőre egyben, rendben vannak, sőt elég pofás kisbabákról beszélünk – mondja Mándi. – Néhány gyereket látunk nőni, de hogy például a magatartásuk, a tanulási képességeik milyenek lesznek, azt még nem tudjuk, sőt ha rosszak lesznek, azt sem feltétlenül kenhetjük a drogokra.  Lehet környezeti hatás vagy máshonnan érkező egészségügyi probléma is.”

Legalább húszévnyi átfutás kéne, hogy eredményes kutatások készüljenek a designerek hatásairól, de a terepet nehezíti, hogy a szerek sűrűn cserélődnek (Kati, Zene, Herbál), és hogy hosszú évekig kéne szemmel tartani egy-egy gyermeket, amihez rengeteg pénz, idő és konzultáció szükségeltetik. 

Garantált siker?

A Józan Babák (akárcsak a Nyírő Gyula Kórház drogambulanciája vagy a Megálló Csoport Alapítvány) kizárólag tizenhat év feletti klienseket láthat el, ám ez a szolgáltatás anonim, és a kliens életkorát sem kell ellenőrizni.

Magyarországon nincs még csak hasonló projekt sem, mint az övék, budapesti székhelyük miatt pedig bárhonnan is jelentkeznek az országból, jellemzően a fővárosban kötnek ki a lányok. „Felesleges köröket futnánk, ha megkeresnénk a megyei kórházat vagy bármilyen más intézményt – mondja Oberth. – Eleve úgy jelentkeznek, hogy már próbálkoztak családgondozóval, védőnővel.”
A helyiek sorsát viszont tovább tudják követni, mint a vidékről érkezőkét, vannak tíz évre visszanyúló kapcsolataik is, egyes gyerekek a szemük láttára nőttek fel.

„A klienseink 95-96%-a kerül ellátásba, tehát majdnem mindenki – mondja Oberth. – Évi néhány százalékuk esik ki, de ők nem addiktológiai, hanem eredendően pszichiátriai problémákkal küzdenek. Ez alapján elmondhatjuk, hogy sikerrel végezzük a munkánkat, amiben főként a jelentkező nők erős motivációjára, ’anyai ösztönére’ támaszkodhatunk.”  

A Drogriporter új filmje a tűcsereprogramok HIV, hepatitisz és szifilisz gyorstesztes szűrésprogramjait járja körbe. Az ország több részén is arról számolnak be az aktivisták, hogy ötven százalékkal megugrott a hepatitsz C vírussal fertőzöttek száma a tűt használó drogosok között. És ha az nem is mozgatja meg a többségi társadalmat, akkor az talán sokakat érdekelhet, hogy egyetlen beteg kezelése alsó hangon 15 millió forintba kerül az adófizetőknek. 

"A film bemutatja a szűréskampányt, a szervezeteket amelyek ezt a fontos munkát végzik és betekintést nyújt az intravénás droghasználat magyarországi alakulásába."

A videót Takács István Gábor készítette. 

Elsődleges cél, hogy az érintettek intézményi elhelyezés nélkül is hozzájussanak a szükséges egészségügyi kezelésekhez

Foglalkozás a szenvedélybetegeknek segítő Leo Amici Alapítványnál, amely támogató szolgáltatást is nyújt (Fotó: Csudai Sándor)

A kormány honlapján tette közzé ajánlásait az Emberi Erőforrások Minisztériuma „egyes betegek, illetve fogyatékosok közösségi alapellátásának működtetéséről”. Ennek alapján elsődleges és átfogó cél, hogy az érintett területek szolgáltatásait, az önálló életvitelükhöz szükséges segítséget az állampolgárok megkapják a lakóhelyükön, valamint „intézményi elhelyezés nélkül” is hozzájussanak az egészségügyi ellátásokhoz.

Az ajánlás kitér a pszichiátriai betegek közösségi támogatására is, amelynek lényege – a megfogalmazás szerint – maga a rehabilitáció, vagyis a különféle mentális betegségekből adódó károsodás, pszichoszociális fogyatékosság okozta hátrányok leküzdése annak érdekében, hogy a pszichiátriai és szenvedélybetegek a számukra lehetséges legteljesebb mértékben részt vehessenek az őket körülvevő közösség életében. A szociális szakemberek munkájának középpontjában a krónikus betegek felépülése áll, amit a „páciensek megküzdési képességének erősítésével, felelősségérzetük ébrentartásával, készségfejlesztéssel, a segítő intézmények közötti együttműködés serkentésével és a hozzátartozók támogatásával érnek el”.

Az alapellátást végző szakemberek munkája sokrétű. Feladatuk egyrészt a betegek felkutatása és bevonása a kezelésekbe, az állapotfelmérés, az úgynevezett pszichoszociális intervenciók – vagyis készségfejlesztés, rehabilitáció, egyéni esetkezelés és például önsegítő, hozzátartozói csoportok szervezése –, speciális stratégiák alkalmazása. Az ajánlás kitér a felsorolt feladatok elvégzéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekre, mellékletben feltünteti a kötelezően kitöltendő dokumentumokat, és részletezi a közösségi ellátás célcsoportját. Ennek alapján a szakemberek elsősorban az otthonukban élő, intenzív támogatást igénylő, nem veszélyeztető állapotú pszichiátriai betegek, akik ugyan kapnak kezelést, betegségük egyensúlyban tartható, ám a szükségleteiknek megfelelő életvitelük, rehabilitációjuk csak intenzív közösségi ellátással támogatható megfelelően.

Az ajánlás második része a támogató szolgálatoknak szól, vagyis azoknak a szervezeteknek, amelyek a megfelelő eszközrendszerrel, szakemberek segítségével fogyatékos személyekkel foglalkoznak. A támogatás jogszabályban rögzített célcsoportja a szociálisan rászorultnak minősülők köre, vagyis mások mellett a látási, hallási-, értelmi, mozgásszervi és egyéb fogyatékossággal élő emberek.

Ahogy a pszichiátriai betegeknél, itt is fontos szempont, hogy a szolgáltatásokat az érintettek lehetőség szerint a lakóhelyükhöz közel, akár saját otthonukban kapják meg, így segítve beilleszkedésüket, életvitelük megkönnyítését. Az ajánlás kitér azokra is, akiknek ápolása-gondozása jelenleg is huszonnégy órás intézményi felügyeletet igényel: az ő esetükben a támogató szolgáltatásoknak segítséget kell nyújtaniuk a családdal való kapcsolattartásban és az alkalmankénti hazalátogatás megoldásában.

Az idén is lehet pályázni a körzetekre

Összesen hatvannégy orvos nyerte el az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által meghirdetett háziorvosi letelepedési, illetve praxisvásárlási program pályázatait. A lehetőséggel nyolcvannégyen éltek volna – közölte tegnap az egészségügyért felelős államtitkárság. Tájékoztattak arról is, hogy az érintettek még az év vége előtt megkötötték a támogatáshoz szükséges szerződéseket. A dokumentumban az orvosok vállalták, hogy az adott körzetben legalább négy éven át önálló orvosi tevékenységet végeznek. A programhoz szükséges keretösszeget, 471,6 millió forintot az OEP decemberben átutalta. Közleményében az államtitkárság hangsúlyozta, az egészségügyi ágazati stratégia egyik fő eleme az alapellátás megerősítése, hiszen annak gördülékeny működése elengedhetetlen feltétele a rendszer hatékonyságának. Hozzátették, a tavaly elfogadott alapellátási törvény a terület kapuőri szerepét is növelni kívánja. A betöltetlen háziorvosi körzetek pótlását segítő támogatást a 2016-os költségvetés is tartalmazza, így a pályázatokat ebben az évben is meghirdetik.

Memóriavesztéshez vezethet

Ivási szokásaikról kérdeztek középkorú amerikaiakat kutatók, és kiderült, hogy ha valakinek alkoholproblémái voltak, akkor megduplázódott az esélye arra, hogy később memóriavesztés következzen be nála. Mindez immár közegészségügyi problémává is vált a szakértők szerint.

A kutatók 6542 középkorú amerikaiak kérdeztek alkoholfogyasztási szokásairól, illetve annak múltbeli alakulásáról. Ezután egy nyolcéves perióduson át azt mérték fel, hogy mindez miként hat mentális képességeikre. A súlyos memóriazavarok esélyének megkétszereződése ekkor derült ki az alkoholproblémákkal küszködő középkorúak esetében.

A kutatás egyik vezetője, Dr. Iain Lang volt, aki az Exeteri Egyetem orvostudományi fakultásán dolgozik. Ő a brit lapnak, a Daily Mailnek elmondta, hogy korábban is tudták: van összefüggés a demencia kockázata és az aktuális alkoholfogyasztás szintje között. Ez azt jelenti, hogy az idős embereket megkérdezik arról, hogy mennyit isznak, és aztán megfigyelik, hogy milyen problémák lépnek fel náluk.

A mostani kutatás viszont más megközelítésen alapul. A kutatók ezúttal arra voltak kíváncsiak, hogy milyen következményekkel jár a korábbi életszakaszokban elfogyasztott alkohol.

A túlzott ivástól memóriavesztés következhet be (Fotó: Europress)

Vagyis most arra az eddig kevésbé vizsgált jelenségre koncentráltak a tudósok, hogy milyen összefüggés áll fenn az alkoholproblémák bármely életkorban való felmerülése és a későbbi memóriavesztés között. Eredményeik pedig immár arra figyelmeztetnek, hogy közegészségügyi problémává vált a jelenség, és ezzel már komolyabban kell foglalkozniuk az illetékeseknek. Az eredményeket a tudósok az American Journal of Geriatric Psychiatry című tudományos szaklapban jelentették meg.

A kutatók szerint most az a feladat, hogy az alkoholfogyasztás rövid távú hatásai mellett felhívják a figyelmet a hosszú távú negatív következményekre is.

Minthogy a mostani kutatás önbevalláson alapult, ezért a helyzet akár súlyosabb is lehet - vélik a szakértők. (A kutatásban résztvevőknek négy konkrét kérdésre kellett válaszolniuk: Érezték-e valaha úgy, hogy le kellene állniuk az ivással? Volt-e már valaki, aki kritizálta őket az ivás miatt? Érezték-e magukat rosszul amiatt, hogy isznak? Előfordult-e, hogy azzal indították a napot, hogy reggel megittak egy italt, hogy lecsillapítsák az idegfeszültséget vagy tompítsák a másnaposság hatását?)

A kutatás eredményei alapján a tudósok hangsúlyozták, hogy nincs szó arról, hogy az embereknek teljesen tartózkodniuk kellene az alkoholtól. A helyes életmód, étkezés és normál testsúly fenntartása mellett, egy-egy pohár vörösbor még csökkenti is az esélyét annak, hogy valaki demenciában szenvedjen a későbbiekben - írja a Daily Mail, Dr. Doug Brownra hivatkozva, aki az Alzheimer Társaság - egy non-profit intézmény - kutatási igazgatója. 

Pár éven belül egymillióra nőhet az alkoholisták száma a mostani 800 ezerről Magyarországon, mert "olyan utánpótlás-nevelés van, hogy a Puskás Ferenc Akadémia ahhoz képest kutya füle" - mondta Zacher Gábor toxikológus.

Elmondása szerint évente 30 ezren halnak meg alkohollal kapcsolatos betegség miatt és 2,5 millióra tehető az úgynevezett nagyivók száma, így szinte minden család érintett.

Az alkoholizmus nem attól függ, hogy mennyit iszik valaki, hanem attól, hogy az ivás szokásként mennyire ivódott bele az életébe - tette hozzá.

 A szakember problémának nevezte azt, hogy Magyarországnak nincs alkoholstratégiája, nincs a megelőzést szolgáló mentálhigiénés program. Az alkoholizmus és a gyógyszerfüggőség nagyon mély szociológiai problémákban gyökerezik, amit a megelőzésben is figyelembe kell venni - mondta Zacher Gábor.

Szilveszter a kollektív eszméletvesztés ünnepe. Kevesen vannak, akik ilyenkor távol tudják tartani magukat az alkoholtól, és másnap nem csontszáraz szájjal, különösen funkcionáló gyomorral, esetleg fejfájással ébrednek. Ilyenkor mindenki a leghatékonyabb gyógymódra vágyik, a bombabiztos eljárást azonban még senki sem találta meg. A másnaposság persze a középkorban is komoly gondokat okozott, és ekkoriban is számos különleges módszerrel igyekeztek tompítani a macskajajt.    

 

Az első ismert arab szakácskönyvet, a Kitab al-Tabikhot (Ételek könyve) Ibn Szajjár al-Varrak írta a 10. században. Bár köztudott, hogy az iszlám tiltja az alkoholfogyasztást, a Kitab al-Tabikhban borkészítési receptek, valamint a másnaposság elkerülésére ajánlott technikák is helyet kaptak. A munkában limonádé alkohollal egy időben történő fogyasztását, valamint birs és menta italba történő keverését javasolták. A szerző emellett az emésztést hagyományosan segítő mirtuszteát is ajánlotta. Azoknak, akik már olyan messzire jutottak az ivásban, hogy nem sok esélyük volt kivédeni a rosszullétet, al-Varrak azt javasolta, hogy igyanak sok vizet és lélegezzenek mélyeket két korty között. Ezután következhetett a középkori Közel-Kelet húslevese, a kishkijja. A hozzávalók: közel másfél kiló hús, 20 deka apróra vágott hagyma, fél bögre olívaolaj, gyógynövények, csicseriborsó, galangál (a „kínai gyömbér”), zöldségek, kishk (egy búzából és joghurtból álló keverék), kömény, szegfűszeg, fahéj, ún. nárdusolaj, valamint forró víz.

 

A közel-keleti csodaétel

Európában teljesen más megoldásokat találtak a másnaposság gyógyítására. Angliában például nyers angolna keserűmandulával történő fogyasztását javasolták, mivel úgy tartották, az angolna felszívja a szervezetből a maradék alkoholt. Ha angolnához éppen nem volt kedve az embernek, voltak más módszerek is: John of Gaddesden angol udvari orvos Rosa Medicinae című orvosi értekezésében a férfiaknak a herék, a nőknek pedig melleik sóval és ecettel történő lemosását, valamint a káposzta valamelyik részének cukorral történő elfogyasztását javasolta. Voltak, akik az olaszok közül is a herekúrában utaztak. A szicíliaiak például a szárított bikapénisz másnaposságűző hatására esküdtek. Az írek természetesen nem követték angol barátaik különös szokásait, és heremosás helyett nyakig betemetkeztek a nedves homokba. Az írek másik módszere a zabszemekkel felturbózott jéghideg forrásvíz volt.

A 17. században Adam Olearius német tudós III. Frigyes holstein-gottorpi herceg udvari matematikusaként rengeteget utazott. Amikor Moszkvában járt, hogy Frigyes nevében kereskedelmi szerződéseket hozzon tető alá az oroszokkal, feljegyzéseket készített az oroszok másnaposságűző módszereiről. Leírta, hogy az oroszok a pokhmel’e nevű étellel (amely egyben másnaposságot is jelent) igyekeznek csökkenteni a rosszullétet: hideg sült bárányt vágnak apró darabokra, majd hasonló formára vágott paprikával és uborkával keverik össze, hogy aztán mindezt ecettel és uborkalével öntsék le. Elég, ha ebből egy kanállal esznek, újra ízleni fog nekik az ital – tudhattuk meg Oleariustól. Az oroszok ekkoriban még nem volt tisztában az uborkából nyert sós víz másnapos szervezetre gyakorolt jótékony hatásáról.

mult-kor

Magyarország - Még javában zajlanak az utószilveszteri bulik, ezért nem árt, ha egy picit tájékozódunk arról, hogyan is kerülhetjük el a másnapos fejfájást.

Sötét vagy világos rövidital?

Nem hibáztathatjuk teljes mértékben az italunk színét a másnaposségért, de tény, hogy minél átlátszóbb, világosabb folyadék kerül a poharunkba, annál kevesebb kellemetlenséggel kell majd szembenéznünk.

A tölgyfahordóban érlelt italokba,n mint a whiskey, vagy a bourbon, jóval nagyobb arányban fordulnak elő olyan vegyületek mint az aceton, a hisztaminok és a tanninok. Ezek felelősek a fejfájásért és az öregedésért is. Ezért jobban tesszük, ha inkább vodkát vagy gint választunk az esti buliban.

"Sörre bor bármikor"?

Azt mondják jobb, ha sört fogyasztunk, mielőtt a borospohárért nyúlnánk, az angolszász országokban viszont inkább azt javasolják, hogy a folyékony kenyeret hagyjuk utoljára, főként, ha erősebb italt is szeretnénk fogyasztani.

Az a helyzet , hogy a legkárosabb dolog, amit csak tehetünk, az az, ha éhgyomorra iszunk rövidet, majd még más alkoholt is fogyasztunk. Előbb inkább sört igyunk, de abból sem sokat, hiszen a szénsavas italokból jóval hamarabb szívja fel a szervezetünk az alkoholt, mint bármi másból.

Melyik ital a legegészségesebb?

Nos, egyik sem. Kalóriában azonban van különbség, s ha italozáskor is a diétát akarjuk figyelni, az esti partiban válasszuk a vodkát, hiszen az hizlal a legkevésbé az összestömény közül.

Kubiszyn Viktor: Oroszrulett 

„Jól akartam érezni magam. Meg akartam világosodni, ki akartam teljesedni. Önmegváltási kísérlet volt” – így emlékszik Kubiszyn Viktor drogos életére, melyről immáron három könyve is tanúskodik. A Drognapló (2011) egy tizenhat éven át tartó drogkarrier dokumentumszerű híradása arról, hogyan vált függővé, a drog elől menekülővé, majd visszaesővé. A Drognapló személyes vallomása után a Foglaltházban (2013) már szépirodalmi eszközökkel engedett betekintést a drogosok, alkoholisták és hajléktalanok kisajátította ház életébe, az Oroszrulett pedig „igazi”, személyes ihletésű gonzóregény.

Az Oroszrulett középpontjában a (névtelen) főhősnek az élet értelméről való személyes hangvételű töprengései állnak: miért vagyok a világon itt és most, s ha már itt vagyok, szabadságomban áll-e irányítani a sorsomat – voluntarista legyek, avagy fatalista? Ilyen és ehhez hasonló kérdések szövik át a regényt, amely nem más, mint a főhős egy moszkvai utazásának története Lénával, aki Oroszországban töltött évei óta lóg a szeren. S hogy miért éppen Moszkva? Mert „idegen, távoli, mesei és bűnös” város, és mert hősünk, aki sikerrel lejött a drogról, „tiszta” fejjel, leendő regényének témájaként akar szembesülni a több százezer alvilági drogos világával. Számára Moszkva a Zóna alteregója, ahol a legtitkosabb vágyak teljesülnek, és Léna Sztalkerként vezeti végig a városon. Ám hősünk nem azért száll alá e város legmélyebb bugyraiba, hogy megkapja, amire vágyik, hanem hogy megtudja, mire is vágyik igazán. A regény eredetisége összetettségében és intertextualitásában rejlik: a moszkvai látogatás egyéni hangvételű elbeszélése során hősünk 19. és 20. századi orosz írók regényrészleteivel rímelteti, illetve ellenpontozza a saját gondolatait, ami izgalmassá teszi a regényt az orosz irodalomban alig járatosak számára is – azoknak pedig, akik olvasták Puskin, Lermontov, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Bulgakov, Gorkij regényeit, igazi csemege.

A golyó főmotívumként húzódik végig a regényen, egyfelől az oroszrulett 6:1-hez „hogy kiloccsan az agyad” esélyű pisztolygolyójaként mint a fatalista elrendelés szimbóluma, másfelől szerencsejátékként: „A sors véletlenszám-generátorként működik, s mi pattogó golyók vagyunk a sorsruletten.” Hősünk úgy érzi, szabadságként mindkét esetben csak a golyók pörgésének megkísértése adatik meg számára. Az idő és a tér központi toposzai az Oroszrulettnek, hiszen a „fényes ösvény”, a gonzó – a hallucináció és a valóság együttesének szubjektív megélése – is ősi kitörési vágy az időből. A főhős meglátása szerint az idő múlása csak illúzió – folyamatos jelenben élünk, melyben a múlt összefolyik a jövővel, s ennek megfelelően mi, olvasók is mindvégig szinergiát élünk át a regényben: „Minden egyszerre van. / Minden ugyanakkor van. / Minden most van. / Mindig most van.” A múlt megidézése olyan időutazás számára, mellyel az eltemetett emlékeket folyatja át magán a jelenbe. Az idő ekképpeni felfogásával azonban a mi reményünk elvész, mert hősünk életsorsából megértjük: az idő nem gyógyít meg, hiszen lehet, hogy ő maga a betegség. A regény térfilozófiai közelítésben mutatja be Moszkva underground szegmensét, ahogy azt a főhős gondolataiban és érzéseiben megéli: a földalatti labirintusrendszer – a moszkvai metróhálózat, a világháborús bunkerek és titkos drogközpontok – mátrixában ismerkedik a várossal. Moszkvai sétái során a kültelki lakótelepek utcákat-tereket megsokszorozó, végtelenített „tükörlabirintusaiba” keveredik, melyek nem mélyítik a városról való tudását, legfeljebb a térismétlődés élményét nyújtják. A város feltárulkozásának másik adódó formája a „szújárat”, melyben előre araszolva az általa bejárt terek homlokzatát ismeri meg csupán, ám nem tudja meg, valójában mi rejlik mögöttük – Moszkva megőrzi titkait.

Alice-hoz hasonlatosan a főhős az anarchofeminista Zinaidával alászáll Moszkva alvilágának Csodaországába, ahol több százezer beállt „dzsanki” pörög a szeren. Eleinte mintha egy akvárium üvegén keresztül szemlélné ezt a pompázatos, egyben rémisztő underground világot, később közelebbről is megismerkedik a város hippi-, punk- és cyberpunk kultúrájával, valamint azzal a – főként anarchista beállítottságú – politikai eszmerendszerrel, melyben hivatásos orosz forradalmárok idézeteivel „dúsított” beszélgetéseikben továbbszövik az orosz-szovjet nép történetét a cár atyuskájuktól napjaink Imperátor P.-jéig, – nem kevés politikai áthallással. Ebben a földalatti vakondlétben hősünk Lermontov és írótársai kései, társadalmi cselekvéstől megfosztott, életunt Pecsorinjaival találkozik.

Kubiszyn Viktor regényének egyik legnagyobb érdeme, hogy „alvilági” körképében kegyetlen átéléssel mutat rá arra a politikai-társadalmi folytonosságra, ami miatt a mai Oroszország droggal lázadó fiataljai méltán nevezhetők a 19. századi orosz „felesleges ember” modern örököseinek. Nekik a kemény drogok jelentik a hajdani oroszrulettet, de céljuk ugyanaz: átlebegni a kilátástalan életen, sehová el nem jutni, avagy gyorsan kiszállni belőle, mint James Dean orosz alteregója, a szintén autóbalesetben fiatalon elhunyt bálványuk, Victor Coj, akinek kultikus emlékfalat emeltek Moszkvában. Igen, most ők „korunk hősei”, miként azt egy lepusztult, hunyorgó neonfény is hirdeti egy betonparkolóba beékelt drogtanyán: „Heroes of the Time”.

Bár a hosszú idézetekkel tarkított beszélgetések – kissé széteső szerkezetet kölcsönözve a regénynek – időnként maguk alá gyűrik a szereplőket s velük az olvasót is, de az árnyalt mondanivalónak köszönhetően e párbeszédekkel a drogos szubkultúrán belül is különböző életalternatívák tűnnek fel. Eszerint a tudomány nem képes választ adni hősünknek az élet nagy kérdéseire, és a hit is csak korlátozottan. Lassan körvonalazódik benne, amit lelke mélyén eddig is sejtett – s amiért Lénával a Zónába jött, hogy megtudja, mire is vágyik igazán –, hogy mind közül a legfontosabb szellemi téralakzat az átjáró, mely a meglévő keretek tágításáról szól: az egyetlen kiútról, ami nem más, mint a művészet, mely kaput nyitva más világokra, kimenekíthet saját szűkreszabott életünkből. „A civilizáció egyszerre komfort és kontroll, amiből a művészet kiszakít, mert az önkifejezésről, az igazi szabadságról szól” – erősíti meg ebben Lad is, a drogos festő.

A főhősnek a regény mindhárom női szereplője feltár valamit a világból: Léna Sztalkerként bevezeti a Zónába, a lázadást hirdető anarchofeminista Zinaida lebukik vele a moszkvai alvilág poklába, és végigvezeti őt a különböző stációkon, míg a repülőn megismert orosz újságirónővel szeretkezve úgy érzi, Yuliában „érzem a forró fagyot, Oroszországgal szeretkezem”. Aki nem vonakodik a fatalista szerencsejátékoktól, igazi moszkvai tripnek lehet részese.

Kubiszyn Viktor: Oroszrulett, Kalligram, 2015. 

Argejó Éva - kortársonline