Napi 2-3 csésze kávé fogyasztása mellett csökken a depresszió kialakulásának lehetősége – állapították meg az amerikai Harvard Egyetem kutatói.
Érdekes, hogy a koffeinmentes kávé fogyasztása már nem járt ilyen előnnyel, ezért a kutatók azt gondolják, a hatás azon keresztül jön létre, hogy a koffein megváltoztatja az agy kémiáját.
Michael Lucas és kutatócsoportja az Archives of Internal Medicine című szakfolyóiratban ismertette tanulmányát, amelyben 50.000 amerikai ápolónő egészségi adatait elemezték, akiknek az átlagos életkora 63 év volt. Tíz éven át követték nyomon a nők egészségét, akiket kávéfogyasztási szokásaikról is megkérdeztek. Ez alatt a 10 év alatt mintegy 2600 nőnél jelentkezett depresszió. Az adatok elemzéséből kiderült, hogy azoknak a nőknek, akik legfeljebb napi egy kávét ittak, 15 százalékkal nagyobb volt az esélye arra, hogy depresszió alakul ki náluk, mint azoknak, akik napi két-három koffeines kávét ittak. Húsz százalékkal csökkent a depresszió kockázata azoknál, akik napi négy kávét, 550 milligramm koffeint fogyasztottak.
Kulcsár Pál - addiktológiai referens figyelmünkbe ajánljaa következő cikket :
Utoljára négy éve mérték fel a magyar fiatalok káros szenvedélyeit, a helyzet azóta csaknem minden téren romlott: a 16 évesek például 23 százaléka háromnál többször fogyasztott már marihuánát életében.
Durván emelkedett a fiatalok droghasználata az elmúlt négy évben, a dohányzás havi és napi gyakorisága, az alkoholt már kipróbálók, és az előző hónapban lerészegedők aránya egyaránt növekedett. A hazai kutatást Elekes Zsuzsanna, a Budapesti Corvinus Egyetem docense vezeti, az adatok előzetesek, egyelőre sem az országos, sem az európai értékeket nem hozták nyilvánosságra.
Az adatfelvétel a 2011. évi ESPAD - vagyis az európai iskolások fogyasztási szokásait felmérő nemzetközi vizsgálat - részeként készült, a kutatók budapesti nappali tagozatos diákokat kérdeztek. Több mint kétezer diák vett részt a felmérésben.
A tizenhat éves korára a gyerekek háromnegyede kipróbálta már a cigarettát, és csaknem minden harmadik naponta dohányzik. A szám különösen annak fényében sokkoló, hogy a négy évvel ezelőtti felmérésnél „csak" minden negyedik számított rendszeres dohányosnak.
A fővárosi tizedik osztályosok
- 31 százaléka dohányzik naponta
- 50 százaléka fogyasztott jelentős mennyiségű alkoholt a kérdezést megelőző hónapban
- 27 százaléka részegedett le a kérdezés előtti hónapban
- 12 százaléka próbálta már ki a mefedron nevű új kábítószert
- 23 százaléka életében háromnál többször fogyasztott marihuánát (ennél az adatnál a 9-12 évfolyamosok válaszait is figyelembe vették)
Az alkoholnál még nyugtalanítóbb a helyzet. A tizedik osztályosok 49 százaléka az előző hónapban is fogyasztott nagy mennyiségű szeszesitalt (2007-ben 42 százaléka), 27 százalékuk (2007-ben 23 százalékuk) pedig le is részegedett.
A keménydrogokat is egyre többen használják, a tizedik évfolyamos fővárosi diákok 42 százaléka próbált ki már életében valamely tiltott vagy legális drogot, míg négy éve ez az adat 38 százalék volt. (Az utóbbi esztendőkben rohamosan terjedő úgynevezett dizájner drogok ugyanolyan kábító hatásúak lehetnek, mint az illegális kábítószerek, ám ezeket az új molekulákat még nem tiltották be, ezért forgalmazásuk még szabálysértésnek sem minősül.) Egyedül az illegális módon beszerzett nyugtatózás csökkent az elmúlt négy évben 21,5 százalékról 19 százalékra, vélhetően azért, mert az új drogok könnyebben és olcsóbban beszerezhetők.
Az új szerek gyors elterjedésére mutat rá, hogy a korábban nem is létező mefedront (közkedvelt nevén Katit) a gyerekek 12 százaléka próbálta ki. (A szer szedése és forgalmazása idén januártól minősül bűncselekménynek.) Jelentősen megugrott a drogokat havi rendszerességgel fogyasztóké is. 2007-ben a fővárosi tízedikesek 8,5 százaléka szívott füvet a megkérdezés előtti hónapban, idén viszont már közel 13 százalékuk. A megkérdezett 9-12-esek több mint 23 százaléka felelte azt, hogy életében háromnál többször használt már marihuánát, ezen belül kilenc százalékuk pedig húszat is meghaladó alkalommal.
A legális és tiltott szereket valaha kipróbáló fővárosi 10. évfolyamosok (százalékban)
Az elmúlt héten Budapest adott otthont a Pompiduo csoport szervezésében megrendezett drogpolitikai vezetői tréningnek.
A tréning résztvevői pénteken délelőtt látogatást tettek a Baptista Szeretetszolgálat Utcafrontjának Bánya utcai központjában.
Miletics Marcell az Utcafront vezetője bemutatta a látogatóknak a Szeretetszolgálat szenvedélybetegek között végzett munkáját. Beszélt a hajléktalan menedékről, az utcai megkereső programokról, a mobil tűcseréről. A látogatók megnézték a szállót, beszéltgettek az ott élő szenvedélybetegekkel is.
A csoport tagjai az Egyesült Államoktól Oroszországig, Németország, Románia, Lengyelország döntéshozó szintű drogpolitikusai és a rendőrség képviselői voltak. Mindannyian elismerően szóltak a látottakról, az Utcafront által végzett munka magas szakmai színvonaláról. A német vendég elmondása szerint nekik több mobil tűcsere programjuk is fut, de egy sem olyan színvonalú, mint a Szeretetszolgálat “Cserebogara”. Az amerikai látogató ( Drug Policy Allinace, State Direktor) pedig meghívta kollégáinkat, hogy 2013-ban Coloradóban egy hasonló konferencián számoljanak be majd az Utcafront munkájáról.
“A nagyobb kép megértése segíti a meglévő kompetenciák és erőforrások jobb felhasználást.” – hangzott a tréning jelszava.
A négy napos találkozó fő célja az volt, hogy a drogpolitikusokat arra ösztönözze, hogy időben hozzák meg a legfontosabb döntéseket – akkor is, ha erőforrásaik sokszor korlátozottak. A különböző előadások során hangsúlyozták az integrált szolgáltatások szerepét is, melyek segítségével még hatékonyabb és hatásosabb válaszokat adhatnak a felmerülő szükségekre.
Pénteken történelmi döntést hozott a kanadai Legfelsőbb Bíróság: megállapította, hogy alkotmányellenes lenne a vancouver-i ellenőrzött drogfogyasztói szoba (az Insite) bezárása és kötelezte a kormányt, hogy adjon engedélyt annak további működésére. Mi is az ellenőrzött fogyasztói szoba? A szoba létrehozásának oka az volt, hogy a 90-es évek végére elharapózott a túladagolásos halálesetek és a HIV-fertőzések száma a brit-kolumbiai városban, amely Észak-Amerika egyik legnagyobb intravénás heroinfogyasztó népességének ad otthont.
A nyugat-európai példákból látszott, hogy jóval hatékonyabb, ha az utcán heroint szúró drogfogyasztót a rendőr nem a rendőrörsre viszi, hanem egy erre kijelölt fogyasztói szobába küldi, ahol ellenőrzött körülmények között, steril felszereléssel és orvosi felügyelet mellett adhatja be magának az egyébként illegálisan vásárolt szereket (főként heroint).
A 2003-ban megnyílt Insite működéséről számos hatásvizsgálat készült, ezek két dolgot bizonyítottak be. Az egyik, hogy a kezdeti félelmekkel szemben a fogyasztói szoba hatására nem nőtt a drogokat kipróbáló fiatalok száma. A másik, hogy emellett jelentősen csökkent a drogfogyasztók körében jelentkező fertőzések és túladagolásos halálesetek száma – az Insite-ban számos túladagolás történt ugyan, de a gyors orvosi beavatkozás következtében egy sem végződött halállal! Emellett számos drogfüggőt éppen az Insite-ból sikerült leszokást célzó kezelésbe irányítani (az Insite működéséről részletesen lásd cikkemet a Szuverénben:Erkölcstelen moralizálás a drogháborúban).
Bár a konzervatív Harper-kormány nem talált semmilyen épkézláb érvet a szoba bezárására, arra hivatkozva próbálta megszüntetni azt, hogy ellentétes a szövetségi drogtörvénnyel. A szövetségi Legfelsőbb Bíróság mostani ítélete azonban megerősítette a Brit-Kolumbiai Legfelsőbb Bíróság korábbi döntését, miszerint az alapvető jogok és szabadságok kanadai chartájának 7-es cikkelye (élethez, szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jog) ez esetben felülírja a szövetségi drogtörvényt. Ugyanis nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a szoba bezárása a halálesetek és a fertőzések növekedéséhez vezetne, míg egyáltalán nem bizonyított, hogy a szoba működése bármilyen negatív hatással járna a társadalomra. Így a kormánynak egy külön engedélyt kell kibocsájtania az Insite számára a további működés garanciájaként.
A döntés nem csak azért történelmi, mert megerősítette Észak-Amerika első drogfogyasztói szobájának létjogosultságát, hanem azért is, mert kimondta, hogy az alkotmányban garantált jogok minden körülmények között prioritást élveznek a drogtörvény rendelkezéseivel szemben. Vagy másként fogalmazva: a drogtörvény végrehajtása során a kormány nem tehet olyan intézkedést, amivel veszélyezteti a drogfogyasztók életét és egészségét. Ez nagy győzelem az ártalomcsökkentő mozgalom számára, amely szerint nem reális cél a társadalom drogmentesítése, és a drogmentesítés nevében nem hagyhatjuk a drogfogyasztókat megbetegedni vagy meghalni. Ennek a szemléletnek a megnyilvánulása a tűcsere program és az ellenőrzött fogyasztói szoba is.
Magyarországon két okból is érdemes figyelni erre a döntésre. Egyrészt Budapest egyes kerületeiben ma a brit-kolumbiaihoz hasonlóan súlyos problémát jelent az utcai droginjektálás, akár a fertőzések arányát nézzük a drogfogyasztók körében (kb. 80 százalékos hepatitis C), akár az eldobált fecskendőket az utcán. A szakmai szervezetek már régóta mondják, hogy indokolt lenne egy hasonló intézmény létrehozása. Másrészt pedig mutatja az ítélet, hogy milyen fontos lehet az igazságszolgáltatás függetlenségének megőrzése a végrehajtó hatalommal szemben. A kanadai Harper-kormány a magyarországihoz hasonló zéró-tolerancia megközelítést képvisel a drogpolitikában, ugyanakkor a Fidesz-kormánnyal ellentétben nem próbálta kézivezérlés alá vonni az alkotmányos jogok felett őrködő legfőbb bírói testületet. A kanadai Legfelsőbb Bíróság két újonnan kinevezett bírája bátran szembe mer menni a kormány akaratával, amennyiben elvei ezt úgy diktálják. Kérdés, hogya dohánylobbival szemben már gyengének bizonyult Balsai úr vajon meg meri-e majd tenni ugyanezt? A magyar kormány abban is követhetné a kanadai konzervatívokat, hogy "csalódottan bár", de tudomásul veszik a bíróság döntését, ahelyett, hogy cinikusan átírják az alkotmányt, ha az őket korlátozza. Sárosi Péter (TASZ)
A vizsgálatok szerint nincsenek jelentős mellékhatások
Spanyol tudósok sikeresen teszteltek embereken egy új, a HIV vírus ellen védelmet adó oltást. A kísérletek során az önkéntes alanyok mintegy kilencven százalékában fejlődött ki immunválasz.
Esély van rá, hogy ezzel a vakcinával végre sikerül megfékezni a HIV vírus megállíthatatlannak vélt terjedését - adta hírül a Gizmodo. A Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács Biotechnológiai központjában a dr. Mario Esteban által vezetett kutatócsoport mintegy tizenkét éve dolgozik a módszeren.
Egy módosított vírustörzset használnak, a MVA-B nevezetű, Módosítótt Ankara Vakcina egyik modosulatát, amely a himlő elleni oltás egyik összetevője volt. A vírustörzs nevében szereplő B a HIV-B-re, az Európában leginkább elterjedt HIV alfajra vonatkozik.
Dr. Esteban és csapada a HIV vírus génjének Gag, Pol, Nef és Env részét építették be az MVA génjébe. 2008-ban egereken és majmokon tesztelték az ellenszert, teljes sikerrel.
Dr. Esteban, a HIV vírus oltásán dolgozó csapat vezetője.
Az első humán teszteredményeket a Vaccine és a JOurnal of Virolgy szaklapokban publikálták. A kísérletben 30 egészséges egyedből 24-et oltottak be a védőoldással. Hat önkéntes placebót - hatóanyag nélküli oltást - kapott. Ebben a hat emberben természetesen nem jelentkeztek a hatások, de a többiek 90%-a, tehát 22 ember igen erős immunválasszal reagáltak a HIV vírusra. Nyolcvanöt százalékuk legalább egy évig immunis volt a kórokozóra, ami igen jó eredménynek számít.
A vizsgálatok szerint nincsenek jelentős mellékhatások sem, de a sikerek ellenére Dr. Esteban óvatosan nyilatkozott: " A kísérletet még csak 30 önkéntesen végeztük el, és bár az eredmények a legtöbb esetben bíztatóak, még túl korai lenne azt mondani, hogy egy valódi fertőzéssel szemben is védelmet tudunk nyújtani".
A most következő szakaszban HIV-fertőzött embereken fogják a vakcinát kipróbálni. A cél, hogy az oltás terápiás célra is használni lehessen.
A 15-16 éves középiskolásoknak több mint 90 százaléka már ivott alkoholt, háromnegyedük pedig rá is gyújtott már legalább egyszer életében, közölte az Országos Egészségfejlesztési Intézet egy Budapesten, Szombathelyen és Kecskeméten végzett felmérés alapján.
Az Országos Egészségfejlesztési Intézet és a Collegium Pannonicum Alapítvány közösen rendezett konferenciáján a fiatalok egészségműveltsége, az ifjúság és egészségfejlesztés volt a téma, ahol a fiatalok drog, ital és gyógyszerhasználati szokásairól számoltak be. Az eseményt megelőzően Budapesten, Szombathelyen és Kecskeméten mérték fel a helyi fiatalok egészséggel kapcsolatos véleményét.
Ennek alapján a 9. és 11. osztályos tanulók közül szinte mindenki ivott már alkoholt, háromnegyedük cigizett, közel harmaduk pedig használt már valamilyen illegális szert vagy gyógyszert. A drogok közül a legnépszerűbb szer továbbra is a fű, ezt fogyasztják a legtöbben. Egyre gyakoribbak a táplálkozási zavarok, problémát okoz az elhízás, az anorexia és a bulémia.
A szakemberek felelőssége is, hogy a gyerekeknél megjelenjen az egészség mint követendő érték és rendelkezzenek is a megfelelő ismeretekkel, áll a közleményben. Az egészségműveltség megalapozását a legfiatalabb korban kell kezdeni, és a gyerekeket meg kell tanítani „nem”-et is mondani. Így nemcsak a dohányzás, de a drogok használata is visszaszorulna a szakemberek szerint.
Rendkívüli felvétel a Nagykörútról - Kínos helyzetben Magyarország
Európa drogdepójává válhatunk, ha a parlament nem módosítja mielőbb a büntető törvénykönyvet. A Biszku-film alkotói ezúttal a bódulatmarketing és a kábítószerezés új útjairól forgattak. A Becsengetünk és elfutunk új epizódja csütörtöktől elérhető a Heti Válasz webtévéjén.
A képre kattintva megnézheti a Becsengetünk és elfutunk új epizódját
- A múlt héten rendeltem - terít ki az asztalra három kábítószeres zacskót Ujváry István kémikus, drogszakértő, és mesélni kezdi, melyik pszichoaktív anyagnak milyen a hatása. Nem kell attól tartanunk, hogy kommandósok törik ránk az ajtót, noha a szerek akár pusztítóbbak is lehetnek az egészségre, mint a klasszikus drogok. Ám rendelhetnénk belőle egy tonnát, grammnyi csomagokba porciózhatnánk a garázsban, internetes honlapon forgalmazhatnánk, újságban hirdethetnénk, kiszállíthatnánk partikra - nem történne semmi. Ha a hatóságok mégis felfigyelnének ránk, a rendőrnek vissza kellene adnia a kis csomagokat, és elnézést kellene kérnie a zaklatásért. Még akkor is, ha a szer hatása a heroinéval vetekedne.
Törvényre szabott szerek
Mindez jól mutatja, milyen átalakulás történt az elmúlt években. Az úgynevezett dizájnerdrogok tíz éve jelentek meg nagyobb számban, de súlyuk csak három-négy éve vált olyan jelentőssé, hogy immár a "klasszikus" kábítószerek fogyasztását is befolyásolják. A bűnözők felismerték, hogy a "régi" szerekkel milyen sok a macera, a marihuánánál és a heroinnál növényekkel kell vacakolni, bujkálni a hatóságok elől, ami megdrágítja a terméket. Így új anyagokat vetettek be, amelyek a büntető törvénykönyv szerint nem számítanak tiltottnak.
Ujváry István "a törvényesre tervezett drogok" két korszakát különíti el: az elsőben a kereskedők a "gyógyszergyártás hulladékait" használták, vagyis olyan molekulákat, amelyekből nem lett gyógyszer, mert ártalmasnak bizonyultak. A drogkereskedőknek immár fehérköpenyesekre is szükségük van, olyan egyetemi szintű kémiatudással rendelkező emberekre, akik a szakirodalmat bújva kutatják fel a molekulákat, majd "feltámasztják" őket. Ha hatásuk hasonlít valamely drogéra, felveszik a kapcsolatot egy ázsiai gyártóval, és olcsón, nagy tételben legyártatják. A művelethez nem kell Pekingbe utazni, és kínaiul sem kell tudni. A kémikus szavait ellenőrizendő két perc alatt mi is regisztráltunk egy globális ipari honlapon, és máris válogathattunk tucatnyi kínai (vagy indiai) vegyi üzem kínálatából. Az anyagot azután nem bőrönd mélyén vagy emberi gyomorban becsempészve kell Európába juttatni, mint a kemény drogoknál, hanem legális úton, vámoltatva. Mindez megúszható néhány százezer forintos indulótőkével, csak egy milligramm pontosságú mérlegre, simítózáras zacskókra és egy honlap elindítására van szükség. Az erkölcsi felelősséget leszámítva az egyetlen kockázat, ha túl sokan kattannak rá a szerre, amire a hatóságok is felfigyelnek. Ilyenkor működésbe lendül a klasszikus drogokra berendezkedett tiltógépezet. A törvényhozás azonban ma is olyan lomha, mint amikor tízesztendőnként kellett egy új szintetikus kábítószer megjelenésére számítani. Bőven van idő kifuttatni a készleteket és átállni egy újra - vagy éppen még legálisan bespájzolni belőle, és megszervezni az illegális elosztást.
Drogdepóvá válunk
Itt értünk el a dizájnerdrogok második korszakába, amikor már nem gyógyszeripari hulladékok képleteit használják - az erre alkalmasak elfogytak -, hanem a "legális" bűnözők maguk állítanak elő új szereket. Az új molekulák képlete gyakran egyetlen atomnyival tér el a tiltólistára helyezettől, de ennyi elég is ahhoz, hogy ez más anyagnak minősüljön.
Itt jön a képbe Magyarország és Kelet-Európa. A fogyasztókhoz grammnyi csomagokban érkezik meg a narkotikum, ezeket a határok nélküli Európában a tiltás ellenére is könnyű célba juttatni - fel kell adni postán. Ám az Ázsiából érkező hordónyi mennyiségeket nem olyan könnyű elrejteni a hatóságok elől. Ha azonban egy uniós ország lemarad a tiltási folyamatban, akkor ott a szer tovább lesz legális, mint másutt, ezért Európa összes kereskedője oda rendeli meg az anyagot. A lomha törvénykezésű ország pedig könnyen azon veheti észre magát, hogy egész Európa drogdepójává vált.
Magyarországnak most ettől kell tartania, mert évekkel a folyamat tömegessé válása után sem született még meg az a jogi megoldás, amellyel kezelni tudnánk a dizájnerdrogok terjedését. Most éppen az új büntető törvénykönyv tervezett megszületése a késlekedés oka. Az új kódex viszont legjobb esetben is csak 2013. január 1-jén lép hatályba, vagyis ezután lehetne "rabosítani" a dizájnerek forgalmazóit. Márpedig óriási a pörgés: 2005-ben és 2006-ban évente még csak hét-nyolc új drogot regisztráltak az unióban, tavaly viszont már 41-et. A robbanásszerű növekedés oka, hogy az új narkókkal nem extraprofitot lehet termelni, hanem az extra extráját. Tistyán László, a Fact Alkalmazott Társadalomtudományi Kutatások Intézete szociológusának idén februári gyűjtése szerint Ázsiában az egyik divatos szerből egy kilogrammot 5500 fontért (kétmillió forintért) lehetett beszerezni. Grammonkénti továbbértékesítésnél viszont 95-115 ezer fontot (32-39 millió forintot) lehetett kapni érte.
Fogyasztót gyártani
A terjesztés legfőbb akadályának az látszik, hogy nincs annyi drogos, akit el lehetne látni az újfajta mákonnyal. Ha pedig nincs kereslet, teremteni kell. A kutatók 2007-ben és idén is felmérték, hogy a 10. osztályos tanulók közül hányan fogyasztottak legalább egyszer kábítószert. Elekes Zsuzsanna, az ESPAD (Európai iskolavizsgálat a fiatalok alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásairól) magyar kutatásának vezetője az előzetes eredmények alapján arról tájékoztat, hogy 31-ről 38 százalékra nőtt a droghasználati célú szerfogyasztás. A 2006-ban még ismeretlen mefedront például 12 százalék próbálta ki. (Az italozáshoz mérten még így is kisebb gondot okoz a kábítószer-fogyasztás: a megkérdezett 16 évesek 13 százaléka szívott füvet, és 31 százalékuk számolt be lerészegedésről a felmérés előtti hónapban. A gyerekek zöme társasági drogfogyasztó, a túladagolásban meghaltak többsége viszont valódi függő lehetett, 2009-ben 28 áldozatot követelt a heroin, az új szerek használatába hárman haltak bele.)
A bódulatmarketing tere az internet, az egyik legfontosabb üzenet, hogy "legális" termékről van szó, a honlapok címe is utal erre ("legal dealers"). Tistyán László februári előadásának azonban az volt a legmeghökkentőbb részlete, hogy a drogszektor az internetes keresőprogramokon fizetett hirdetéseket ad fel, videókat helyez el a YouTube-on, és a kereskedők még ügyfélszolgálatot is üzemeltetnek. Gyakran éppen erotikusnak álcázott oldalakon kínálják a szereket, hogy azok is idetévedjenek, akik sosem írnák be a keresőbe a drog szót. Lehet csekken vagy átutalással fizetni. A házhoz szállítás pedig olyan gyors, akár a pizzáé - ahogy Téglásy Kristóf, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium ifjúsági főosztályának vezetője a veszélyeket érzékeltetve meséli: előfordul, hogy valaki a bulira indulva megrendeli a szert, s mire a parti helyszínére ér, már várja a futár.
Ám egy ponton mégiscsak különbözik ez a normál kereskedelemtől. Ha valaki tévét rendel a neten, akkor televíziót szállítanak ki neki. Itt viszont gyakorta fürdősóként, porszívó-illatosítóként vagy növényi tápszerként hirdetik a pszichoaktív anyagokat. A vevő és az előadó összekacsint, a használati utasításból pedig a kívülállónak is egyértelművé válik, miről van szó: miért kellene például egy igazi fürdősóra sokat inni?
Ahány korosztályt céloznak meg, annyiféle a csomagolás. A csilivili kék pillangós kiszereléssel például a nyolc-tíz éves kislányokat szeretnék megnyerni, a fiatal férfiaknak szánt drogon kigyúrt felsőtest képe szerepel. Ám még azok sem lehetnek biztosak benne, hogy azt kapják, akik klasszikus szert, például ecstasyt vennének, valószínűbb, hogy egy új - jóval olcsóbb, de legális - "kábítószerpótlót" rejt a csomagolás.
- Világméretű gyógyszerkísérlet folyik élesben - mondja Csákó Ibolya, az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi főosztályának kiemelt főreferense. Az új szerek hatását senki sem ismeri, a szerek fogyasztóin próbálják ki őket. Lehet, hogy jó néhány dizájner változatnak kisebb az egészségkárosító hatása, Koós Tamás, az Országos Addiktológiai Centrum szakértője viszont azt említi, hogy tavaly a heroinisták egy része is átállt az idén januárig még legális mefedronra (népszerű nevén: katira), amely intravénásan adva még a heroinnál is nagyobb rombolást vitt végbe. Csontsovánnyá aszott a testük, és annyira agresszívvá váltak, hogy drogfüggő társaikat sem tudták elviselni.
Kényszerűségből egy kvázi kábítószer-liberalizációt élünk át, és a társadalom a saját bőrén tapasztalhatja meg, milyen az, amikor kábító hatású szereket nem tilos fogyasztani: csökkennek az árak, a modern marketing pedig olyanokban is szükségletet kelt, akik egyébként sosem jutnának el a kipróbálásig. A megelőzésben és a bűnüldözésben dolgozók ma már "régi szép időkként" gondolnak a dizájnerek előtti korszakra. Például a régi szerekről vérvétellel meg lehet állapítani, hogy hatásuk alatt vezetett-e a balesetet okozó. Az újaknál ilyenről nem is álmodhatunk, így csak tanúkkal lehet igazolni, hogy bódulat hatása alatt állt a sofőr.
Senki sem számíthat arra, hogy a bűnüldözés megoldja majd a drogproblémát; most tényleg a családra, a megelőzésre került a hangsúly, és arra, hogy milyen társaságba keveredik egy fiatal. "Nehéz azt mondani, hogy óvakodj a szokatlan dolgoktól" - érzékelteti Koós Tamás a nehézségeket, hiszen a fiatalok életkori sajátosságként keresik a kockázatokat. Vandlik Erika pszichiáter, az addiktológiai centrum vezetője szerint azt kell megérteni, miért megy valaki bele egy drogos helyzetbe. Valóban ciki-e, hogy nem vagyunk mindig boldogok, és nincs kedvünk minden hétvégén szórakozni, s rendben van-e, ha ilyenkor a jókedvet, energiát pszichoaktív szerekből merítjük? A megelőzési szakemberek szerint legjobb védelem a közvetlen környezet mintája, ha a szülők a maguk drogjait (alkohol, cigaretta, kávé) csak mértékletesen fogyasztják, a barátaik körében pedig nem sikk a tudatmódosítók fogyasztása. Ám még így is jelentős a kihívás, hiszen a szer "tök legális", "zsír biztonságos" és "boltban is kapható".
Jogi tipródás
A háttérben gőzerővel folyik a jogalkotási munka. A megoldás egyszerű volna: nem kellene bevárni az új Btk.-t, villámgyorsan módosítani kellene a régit. Nem az új szerek nevét kellene a tiltólistára venni, hanem a molekula egész alapvázát. Az új büntető törvénykönyv születése miatti módosítási moratóriumot már csak azért sem lehet kifogásként értékelni, mert az alaptörvény kidolgozása idején is folyamatosan módosították a régit. Nem tűnik komoly ellenérvnek az sem, hogy a javaslat elbukna egy alkotmányossági próbán pusztán azért, mert a testület évekkel ezelőtt a teljesítményfokozók teljes tiltását nem tartotta megfelelőnek.
A depószerep szégyenpadra ülteti Magyarországot, és a helyzet a magyar fiatalok számára is életveszélyes. Téglásy Kristóf szavaiból az tűnik ki, hogy köztes megoldás születhet. A főosztályvezető szerint egyrészt módosítják a Btk. kábítószerlistáját, és néhány hónapon belül felteszik rá nyolc nagy karriert befutó szer nevét, melyeknek forgalmazása és fogyasztása is bűncselekménnyé minősülne. Emellett egy szabálysértési listát is létrehoznának, amelyen a "molekulacsaládok" szerepelnének. Így az anyagot a hatóságok lefoglalhatnák, és pénzbüntetést szabhatnának ki a terjesztőkre.
- Vidd ezt, ennek olyan a hatása, mint az LSD-é - mondják a nagykörúti drogkereskedésben a Heti Válasz riportereinek, akikrejtett kamerával veszik fel a jelenetet a Becsengetünk és elfutunk sorozat számára. Pedig felesleges rejtőzködniük: a beszélgetés szigorúan törvényes keretek között zajlik.
Mi a kábítószer?
Kábítószernek nevezünk minden nem gyógyító céllal felhasznált pszichoaktív anyagot. Jogilag nem pontos a szóhasználatunk, mivel ezen szerek egy része legális.
Klasszikus drogok
- törvénytelenek - ismert a hatásmechanizmusuk - létezik ellenanyaguk - gyorsteszttel kimutathatók
Dizájnerdrogok
- (még) legálisak - élesben folyik a kipróbálásuk - nincs ellenanyaguk - sem gyorsteszttel, sem vérvizsgálattal nem mutathatók ki
Egy kínos epizód
1991-ben Magyarország már kellemetlen helyzetbe került egy törvényhozási hiba miatt. Egy nyugtató nevét ugyanis a Magyar Közlönyben tévesen rövidítették MDE-re, vagyis egy kábítószer-hatású készítmény nevére. A BorsodChem erre hivatkozva kapott gyártási engedélyt és látta el áruval a holland drogkereskedőket.
A Független Médiaközpont kiadásában jelent meg a Pandóra Szelencéje nemzetközi projektrészeként az a felmérés, mely a gyermekek szexuális bántalmazásáról ad képet hazánkban. A Pandóra szelencéje projekt egyszerre zajlott Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Magyarországon és Szerbiában. Az adatgyűjtésen, felmérésen és esetelemzésen alapuló jelentés szerzőiitthon Horváth Éva NANE Egyesülettől, Lengyel Judit és Tóth Melinda a Budapest Főváros Önkormányzatának Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálatától, Ónody-Molnár Dóra a Népszabadságtól. Az elkészült jelentés az alábbi területek áttekintésére terjed ki: a gyermekek szexuális bántalmazásával kapcsolatos adatok összegzése, kérdőíves felmérés pedagógusok és tanulók körében, a szociális ellátórendszer tapasztalatai, valamint a téma ábrázolása a médiában egy esettanulmány alapján. A 2011-es jelentésből adunk közre részleteket.
A jogi környezetről
"Speciális védelem csak a tizenkét év alatti gyerekeket illeti meg, akiket a törvény védekezésre képtelen személyeknek tekint, a velük való bármilyen szexuális kapcsolat bûncselekménynek minõsül. A tizenkettő és tizennyolc év közötti gyerekek csak abban az esetben részesülnek speciális védelemben, ha a gyermek és az elkövető között a nevelés, felügyelet, gondozás vagy gyógykezelés kapcsolata áll fenn, vagy a sértettel szembeni szexuális visszaélést azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen követik el. A joggyakorlat a tizenkét éven aluli sértettek kivételével az áldozat részéről aktív, minősített védekezést is elvár a támadóval szemben.
A gyerekek elleni szexuális bűncselekmények nagy része (az erőszakos közösülés és fajtalankodás alapesetei, illetve a megrontás) tizenkét évnél idősebb sértett esetén magánindítványra üldözendő. Az elkövetőt nem köti az igazmondás, a sértett pedig megtagadhatja a vallomástételt, amit sokszor meg is tesz fenyegetettsége miatt, ebben az esetben a korábban tett vallomásai sem használhatóak bizonyítékként. További akadályt gördít a sértettek elé, hogy csak az esetet követõ 30 napban tehetnek feljelentést. A tizennyolc év alatti gyerekeket a szexuális kizsákmányolástól külön védi a törvény.
Korábbi kutatások tanúsága szerint számos technikai és taktikai hiányosságot lehet felfedezni a gyerekekkel való szexuális visszaéléses ügyek terén a rendőrség, illetve a bíróság részéről."
A rendőrségi adatok elemzése
A 2006 és 2010 közötti rendőrségi adatokat vizsgálva a következő megállapításokat teszik: "Növekedést láthatunk a súlyosabb bűncselekményekért elítéltek számában (az erőszakos közösülés 79-ről 116-ra; a szemérem elleni erőszak 185-ről 244-re; a megrontás 159-ről 175-re nőtt 2006 és 2010 között), ami utalhat arra, hogy az igazságszolgáltatás és a rendvédelmi szervek kezdik komolyabban kezelni a problémát.
Gyermekprostitúcióval kapcsolatos ügyek ezzel szemben alig fordulnak elő (2006 és 2010 között 18 év alatti személlyel való üzletszerű kéjelgés elősegítéséért hét esetben indult eljárás, összesen tizenöt embert ítéltek el), ezen a területen tehát óriási látencia mutatkozik.
A rendőrségi statisztikák szerint a bűncselekményeknek átlagosan 84%-át a családon kívül követik el, bár ez az arány fokozatosan változik: 2006-ban mindössze 7,2% volt a gyerekek ellen a családon belül elkövetett bűncselekmények aránya, 2010-re azonban már 25%, vagyis egyre több családon belül elkövetett bűncselekmény kerül a rendõrség látóterébe. Ez azonban még mindig nem közelíti meg az egyéb felmérésekbõl valószínűsíthető arányokat."
Adott időszakban a rendőrségi adatok szerint az áldozatok 82%-a volt lány. A 12 éven aluli sértettek aránya a rendőrség látókörébe került esetekben 41%.
A szociális ellátórendszerről
A szociális ellátórendszer nincs felkészülve az ilyen jellegű traumák kezelésére. "Magyarországon az Eszter Ambulancia foglalkozik célzottan és személyes segítségnyújtás keretében szexuális erőszakot túlélőkkel. Kifejezetten gyerekek és fiatalok részére áll rendelkezésre a Kék Vonal Ifjúsági és Gyerektelefon. A NANE Egyesület bántalmazott nők és gyerekek részére tart fenn segélyvonalat; illetve 2011 februárjától új, kifejezetten szexuális erőszak áldozatainak és segítőiknek szóló segélyvonal jött létre. Az áldozatok jogi ellátásával, képviseletével a Patent Egyesület foglalkozik. Rajtuk kívül megkérdeztük még Budapest Főváros Önkormányzatának Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálatát (TEGYESZ) és a Vadaskert Gyermekpszichiátriát."
Gyerekek a témáról
A kérdőíves felmérést hazánkban több iskolában is elvégezték, itt mind a tanulókat, mind a pedagógusokat kérdezték. 11 iskolából 446 felső tagozatos tanuló válaszolt a kérdésekre.
"A tizenegy iskolából összesen 446 felső tagozatos tanuló vett részt a felmérésben. A kérdőívet legnagyobb részben (76,9%) a 13–15 éves korosztályba tartozó tanulók töltötték ki, közülük is a legnagyobb arányban a 14 évesek (36,2%). Az összes vizsgálati személy 50%-a fiú, 49,3%-a lány, 0,7%-uk pedig nem válaszolt a nemére vonatkozó kérdésre.
A felmérésben részt vevő tanulók 63,3%-a él a vér szerinti szüleivel, 19,5%-a él egyszülős családban, 12,4%-uk valamely vér szerinti szülővel és annak új társával. Ezen kívül élnek még gyermekotthonban (1,8%) vagy valamely testvérük gondoskodása alatt állnak (0,2%).
A kapott válaszok alapján a felmérés készítői arra következtettek, hogy a válaszadók 17%-ával történt szexuális bántalmazás vagy visszaélés.
"A tanulóknak átlagosan 9%-ával (lányok: 12%, fiúk: 5,5%) fordult elő, hogy egy felnőtt simogatta, vagy úgy érintette meg a testét, hogy attól õ kellemetlenül érezte magát.
A diákok 4%-a kapott már szerelmes üzenetet felnőtt személytől (lányok: 6%; fiúk: 2%) és 3%-uknak mutattak olyan fényképet, filmet, videót vagy újságot, amiben meztelen emberek szerepeltek. A gyerekek 3,4%-a jelezte, a felsorolt eseményeken kívül előfordult, hogy felnőttek szexuális együttlétre kérték vagy webkamerán mutogatták a nemi szervüket nekik.
A fent említett bántalmazások gyakoriságára vonatkozó kérdésre a tanulók válaszaiból a következő állapítható meg: a gyermekek 10,9 százalékánál egyszer; 6,4 százalékánál többször és 1,2 százalékánál folyamatosan megtörtént/ megtörténik az esemény.
A diákok közül minden ötödik jelezte (21%), hogy kérte már arra felnőtt, hogy chateljenek vagy webkamerázzanak; fényképet vagy videót küldjenek magukról; illetve személyesen, titokban találkozzanak. A bántalmazások többségében 12 és 14 éves (8,7%), valamint 10 és 12 éves kor között (4%) fordulnak elő."
A pedagógusok dilemmái
A 11 iskolából 206 pedagógus válaszolt a kérdésekre. Ők úgy vélik, a gyermek fokozott szorongása, magatartászavara, gyenge iskolai teljesítménye, kialvatlansága és a regresszió lehetnek a tünetei az esetleges szexuális bántalmazásnak. A rizikófaktorok tekintetében a szülők párkapcsolati problémáit emelték ki és úgy vélik, hogy az a gyerek, aki társait szexuálisan bántalmazza, vagy viselkedésében szexuális jellegű megnyilvánulások vannak, valószínűleg maga is áldozattá vált. A szegénységet és a szülők alacsony iskolázottságát kevésbé tartják rizikótényezőnek.
Úgy gondolják, hogy a gyermek nagyobb eséllyel válik áldozattá, ha kényszerítik (76,2%), ha nem megfelelő a szülői felügyelet (76,2%), ha elérhető a pornográf tartalom (64,6%), ha a szülők alkoholisták vagy droghasználók (63,1%), ha jelen van nevelőapa vagy más férfi a gyermek otthonában (56,8%), de hatása lehet az internetnek is (42,2%). A szülők és kortársak hatását, valamint a gyermek kíváncsiságát és tájékozatlanságát nem tartják befolyásoló tényezőnek.
Valamennyi iskolában fordultak a kérdezőbiztosokhoz konkrét esetekkel, amelyekben tanácsot kértek, vártak.
Minden hatodik gyermek érintett
A jelentés íróinak összegzése: "A felmérésből kiderül, hogy gyakran éri a gyerekeket szexuális zaklatás, visszaélés, hiszen minden hatodik jelezte, hogy tapasztalt ilyesmit. Érdemes azt is szem előtt tartanunk, hogy valószínűleg a szexuális zaklatásnak kevésbé kitett gyerekek szülei adtak csak beleegyezést a vizsgálathoz, és hogy a területen óriási látencia tapasztalható.
A bántalmazás előfordulási helyét tekintve nemcsak a családok vagy a környék veszélyessége körvonalazódott, hanem az is, hogy az internet újabb veszélyforrást jelenthet.
A pedagógusoknak vannak ismereteik a gyermekek szexuális bántalmazásáról, de ezek nem képeznek biztos alapot egy-egy gyanú megfogalmazására és eljárás elindítására. Bár az iskolák többségében létezik protokoll az ilyen esetek kezelésére, ez nem nyújt világos és biztos kereteket, támpontokat. Többen kételkednek az eljárás sikerességében, ez pedig gátolja, hogy jelzési kötelezettségüknek minden esetben eleget tegyenek.
Az iskolák egy része abszolút nyitott a témával foglalkozó képzésekre. Kiemelték az osztályfőnöki óra fontosságát, amely alkalmas lehet arra, hogy kötetlenebb formában a gyerekekkel feldolgozzák a témát, de emellett igényelnék a szakemberek (pl. pszichológus) segítségét, továbbá szexuális bántalmazással foglalkozó oktató filmeket és egyéb felvilágosító eszközöket. A kutatás szerint mind a pedagógusokat, mind a gyerekeket foglalkoztatják ezek a kérdések, de nincsenek keretek és módszerek ennek feldolgozására, és a téma sok bizonytalanságot is kelt bennük.
A mélységekben járó gazdaságnak brutális hatásai lehetnek a gyermekekre nézve. A legfrissebb adatok szerint a recesszióban több bántalmazott gyermeket fogadnak a kórházak.
A Journal of Pediatrics folyóiratban hétfőn közzétett tanulmány szerint a gyermekek főként bántalmazásból eredő fejsérülésekkel kerülnek kórházba. A tanulmány azt is kimutatta, hogy a válság mélyülésével egyre többen keresték fel a baleseti sebészeteket. Bár nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy valóban a válság által felgyülemlett stresszt töltik ki ily módon a szülők (vagy gondozók) a gyermekükön, a két tényező már-már kísértetiesen hasonul egymáshoz. Minél feszültebb egy szülő, annál inkább veszélyben a kiskorúak fizikai épsége.
Kegyetlen világ
A tanulmány szerzői Kentucky, Ohio, Pennsylvania és Washington állam kórházait keresték fel, ahol a bántalmazott gyermekek többsége öt év alatti volt. Az adatok szerint 2004 és 2009 között 422 gyermeket diagnosztizáltak bántalmazásból eredő fejsérülés miatt. Legtöbbjük a sürgősségin végezte, és 16 százalékuk meg is halt a sérülések miatt. A kis „betegek” átlag életkora mindössze 9 hónap volt. A kutatók azt is megállapították, hogy 2007 decembere előtt 100 ezer gyermeket vizsgálva a bántalmazási ráta 8,9 százalék volt évente, míg ezután 14,7 százalékra ugrottak a mutatók.
Az Egyesült Államokban közel 1800 kigyermeket fogadnak a kórházak fejsérüléssel. A tanulmány szerzői szerint az egyéb testrészeket ért ütlegek miatt kórházba kerülő gyermekek száma még több lehet. Próbálnak válaszokat keresni, hogy miért ugrott meg ennyire a bántalmazott kisgyermekek száma, de jelen pillanatban csak találgatni tudnak. A vezető elmélet szerint a gyermekek gondozókra vannak bízva, mert a szülők nem engedhetik meg maguknak, hogy kimaradjanak a munkából. Sok esetben pedig ezek a gyermekgondozók bánnak agresszíven a rájuk bízott gyermekekkel.
A kutatók éppen ezért arra figyelmeztetik a törvényhozókat, hogy kétszer is gondolják meg az anyákat támogató programok elvágását, hiszen nagy veszélynek teszik ki a gyermekeket azáltal, hogy idegenek vigyáznak a legkisebbekre.
A Kék Pont Drogkonzultációs és Drogambulancia Alapítvány, mint 1996 óta működő és komplex szolgáltatásokat nyújtó közhasznú civil szervezet, feladatának tartotta, hogy a néhány hete nyilvánosságra került új nemzeti drogstratégia tervezetét áttekintse, véleményezze és annak kapcsán javaslatait megtegye. Ennek érdekében aktívan részt vettünk a stratégia társadalmi vitájának részeként meghirdetett műhely-konferenciákon is. A tervezet szövegének értelmezésekor és értékelésekor nem vizsgáltuk az új stratégiaalkotás igényének politikai környezetét. E helyen nem kívántuk a stratégiai dokumentumot, a műfaj strukturális szempontjai és nyelvi megoldásai alapján sem értékelni. Véleményünk kizárólag szervezetünk szakmai tapasztalataiból, az ellátási lánc általunk leginkább ismert állomásainak nézőpontjából született, helyenként azok szakmapolitikai vonatkozásaival kiegészítve.
Összefoglaló (rövidebb változat)
A I. „Bevezető” fejezet elnagyolt és nem nyújt hiteles képet a tudatmódosítás jelenségéről és problematikájának történeti kontextusáról. Így a bevezető rész máris féket képez a drogprobléma őszinte társadalmi diskurzusában, e nélkül pedig nincsenek meg egy józan hazai szenvedélypolitika esélyei. Azon állítás, hogy „a függők önpusztító életmódja pedig kialakította az ártalomcsökkentés gyakorlatát, amely csak a szerfogyasztás egyes hatásainak tüneti ellensúlyozását tűzi ki célul”, önmagában megkérdőjelezi az ártalomcsökkentő programok jelentőségét, amelyek jóval komplexebb célokat követnek. Valamennyi ártalomcsökkentő szolgáltatás közös célja egy olyan hosszútávon kialakítható segítői együttműködés, amelynek révén jelentősen megnőnek az egyébként nehezen, vagy egyáltalán nem elérhető kliensek kezelésbejuttatási esélyei, közegészségügyi és közbiztonsági szempontból komoly védelmet jelentve a nem fogyasztó társadalmi többségnek is. Javasoljuk a mondat törlését a szövegből.
Kiegészítésként javasoljuk hangsúlyozni a II. Előzmények, feladatok fejezetben felsorolt stratégiai feladatoknál a drogfogyasztás komplex kezelésében közvetlenül érintett szaktárcák (oktatás, egészségügyi, szociális) közös felelősségét, és azt, hogy a tervezet szorgalmazza azok céljainak és programjainak a korábbiakhoz képest jóval erőteljesebb összehangolását.
A III. „helyzetkép, helyzetértékelés” fejezetben nem világos, hogy a tervezet készítői milyen elv szerint szelektáltak az elérhető adatokból és miért nem a nyilvánosságra került legfrissebb adatokra hivatkoztak. Emellett probléma, hogy nem utal kellő hangsúllyal a designer drogok megjelenésének új kihívására. Érdemes lenne bemutatni a kábítószerrel összefüggő költségvetési kiadásokat, és az éves bontásban részletezni, a prevenciós kiadásoktól a kezelés-ellátáson át, a kínálatcsökkentésig. Hiányoljuk a felnőtt társadalmi szerfogyasztási szokások (lásd alkohol) és ezen belül különösen a szülői attitűd-és magatartásformák mintaértékű hatásainak hangsúlyozását. A drogfogyasztásról szóló nyílt társadalmi diskurzus csak egy olyan környezetben képzelhető el, amelyben a szülői generációk körében is megtörténik a problémával való őszinte szembenézés. Javasoljuk egy, a drogstratégia szellemiségével egységes szemléletet tükröző nemzeti alkoholstratégia megalkotását, mert enélkül a képviselt szenvedélypolitikai célkitűzések hiteltelenek lesznek.
Az V. „Alapértékek és célok” fejezet magállapításai túl általánosak és elnagyoltak, javasoljuk a fejezet újraírását, konkrét, a későbbi megvalósítást kísérő monitorozások során egyértelműen mérhető célok megnevezésével. Különösen problematikusnak tartjuk azt a megállapítást, amely szerint „a droghasználat erkölcsi alapon is megítélhető és elutasítható”, mert nem kívánjuk a fogyasztókat tovább stigmatizálni. Ha a stratégia hozzá szeretne járulni, hogy a rejtőzködő és problémás szerfogyasztók eljussanak a kezelő-ellátó rendszer megfelelő intézményeibe, hogy az addiktológiai ellátásfejlesztés tudományos bizonyítékokon alapuljon, és hogy a tudatmódosítás kérdését sokszor hiszterizáló médiahangvétel is változzon, akkor kérjük ennek a fenti mondatnak a kivételét a szövegből.
A célkitűzések között található, a helyi kábítószerügyi fórumok átalakítására vonatkozó elvárásban nem kap hangsúlyt, hogy a KEF-ek, deklarált feladatuk minőségi elvégzésében jellemzően eddig sem a civil szakmai szándék hiánya, hanem sokkal inkább az önkormányzatokkal folytatott együttműködés nehézségei és az elégtelen helyi önkormányzati források voltak az akadályok.
Üdvözöljük a megelőző programok minőségbiztosítására, a programok akkreditálására vonatkozó elvárásokat, de annak hangsúlyozását várjuk, hogy célkitűzésként ösztönzendők a külső szakmai szolgáltatókkal kötendő, az iskola saját egészségstratégiáját megvalósító hosszútávú együttműködések. Megítélésünk szerint az iskolai univerzális prevenciós programok ügye az, ami a legnagyobb változtatásokat igényli a megelőzési szintek közül, ezért a tervezetből erre vonatkozólag kiolvasható szándékokat alapvetően támogatjuk. A jelenlegi rendszer sajnos még mindig kedvez a drogmegelőző programok adhoc megjelenéseinek, sokszor erősen kétségbe vonható hatékonysággal.
A kortárscsoportok, ifjúsági színterek pontnál a tervezet utal a biztonságosabb szórakozás feltételeinek megteremtésére, azonban nagyon egyoldalúan és hiányosan, kizárólag a szórakozóhely-üzemeltetők jogszabályi és a kínálatcsökkentés felelősségéről beszél. Javasoljuk, hogy a stratégia, a zenés-táncos szórakozóhelyek színtereinél emelje ki a szórakozás biztonságosabbá tételét célzó prevenciós és ártalomcsökkentő programok jelentőségét, továbbá, hogy ennek tárgyalásánál a stratégia készítői vegyék figyelembe a TÁMOP 5.4.1. kiemelt projekt, kábítószerügyi pillérének, addiktológiai ellátások fejlesztése keretében született Módszertani levél ajánlásait.
A VII. „Kezelés, ellátás, felépülés” fejezetben a szermentesség célja irreális, utópisztikus és szakmailag nem támogatható ajánlás, amennyiben a tervezet absztinencia –orientált programokban gondolkodva, nem differenciál a különböző klienscsoportok megszólíthatósága között. Az ellátási lánc első állomásaként értelmezhető, a még aktív szerhasználókkal találkozó ártalomcsökkentő programok hiánypótló szerepének hangsúlyozása kimaradt, ezért javasoljuk az ártalomcsökkentő és alacsonyküszöbű programok nevesítését és azok szerepének ismertetését a felépülés rendszerében. A tervezet nem elég konkrét az addiktológiai ellátórendszer fejlesztéseinek feladataiban, javasoljuk az elérni kívánt mérhető eredmények pontosabb meghatározását a későbbi monitorozás számára.
Mint ahogy minden drogpolitikai eszköz esetében, a kínálatcsökkentés esetében is rendkívül fontos vizsgálni a hatékonyságot, azonban a stratégia jelenlegi tervezete a kínálatcsökkentéssel kapcsolatban egyáltalán nem említi ezt. Érdemes lenne a feladatok között megfogalmazni a kínálatcsökkentés esetében is a hatékonyság, költséghatékonyság vizsgálatát, hogy a következő drogstratégia kidolgozásakor ezek ismeretében lehessen a kínálatcsökkentés terén hangsúlyokat, feladatokat megfogalmazni.
A Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság átalakításával, illetve a Társadalmi Drogmegelőzési Konzultációs rendszerrel kapcsolatban szívesen látnánk pontosabban az irányokat, részleteket, hiszen a KKB, eredeti szándékai szerint a kormány legmagasabb szintű tanácsadó szerve. Különösen fontos lenne látni, hogy hogyan lehet majd ebben a rendszerben a szigorúan vett szakmai szempontokat érvényesíteni, ha a legnagyobb ernyőszervezetek képviselői a KKB-ból kikerülnek. Amennyiben a drogjelenség nyílt társadalmi diskurzusát kívánja a stratégia ezzel az új rendszerrel kiterjeszteni, úgy javasoljuk, hogy azt a meglévő KKB mellett, azzal szoros együttműködésben, de ne a KKB tagság változtatásával együtt kezdeményezze.
A finanszírozás kapcsán érdemes lenne tisztázni, hogy a stratégia megalkotói számára pontosan mik azok a „jelenlegi működészavarok” amelyek miatt „elengedhetetlen a finanszírozás jelenlegi keretrendszerének átalakítása”, mert úgy tisztábban láthatnánk, hogy milyen irányba tervezik a stratégia megalkotói átalakítani a finanszírozás rendszerét.
A kutatások hangsúlyozása az erőforrások kapcsán nagyon lényeges, hiszen az erőforrások hatékony felhasználása csak akkor lehetséges, ha a rendelkezésre álló erőforrásokat az elérhető tények és bizonyítékok alapján az adott problémát leghatékonyabban megcélzó módszerekre fordítjuk. Éppen ezért érdemes lenne megfelelő forrást biztosítani arra is, hogy a területen dolgozó szervezetek hatékonyság és eredményesség vizsgálatokat tudjanak elvégezni saját programjaikkal kapcsolatban.
Az utolsó fejezetben többször is megemlíti a stratégia a roma kisebbséget. Ezzel kapcsolatban fontos lenne tisztázni, hogy pontosan miért tartják sajátos problémának a romák szerhasználatát, mennyiben speciális a romák számára nyújtandó megelőzés és kezelés, és miért kell kiemelni önálló modulként lelki egészséggel foglalkozó képzésekben a roma kisebbséget? Elismerjük, hogy a témának lehet a mai magyar társadalomban létjogosultsága, amennyiben az a halmozottan hátrányos helyzetű, romák által sűrűn lakott, gyakran gettó-szerű városrészek, illetve a kisvárosok, falvak roma telepeinek komplex felzárkóztatási, esélyegyenlőségi programjaival összehangolva merül fel, de annak szükségességére a tervezet sem a helyzetértékelésben, sem itt nem utal.
Részletes véleményünk és további javaslatainkittolvashatók el.
A drogokkal kapcsolatban felmerülő kérdések mindig is parázs vitákat szültek. Kíváncsiak voltunk, hogy a szakmai szempontokkal szemben hogyan gondolkodik a másik oldal: egy ex-drogos mesélt nekünk tapasztalatairól.
A delmagyar.hu egy olvasója testközelből tapasztalta meg a drog sajátságos világát. A neve elhallgatását kérő olvasónk – nevezzük Gábornak – már több, mint négy és fél éve nem nyúlt szerhez, de még élénken emlékszik élete ezen szakaszára.
- Nem tartottam magam függőnek, csupán egy átlagos fiatalnak, aki marihuánával dobja fel a mindennapokat – vág a közepébe Gábor. - Amikor először próbáltam, megtetszett az érzés, főleg, mert más volt, mint az alkohol. Attól kezdve sokkal kevesebbet ittam – na nem mintha előtte alkoholista lettem volna – teszi hozzá.
Alkoholmámor helyett fű
Elmondása szerint főleg az terelte a pia helyett a fű felé, hogy az alkoholmámorban gyakran nem emlékezett az előző esti bulikra, és nem egyszer agresszíven viselkedett.
Pia helyett fű?
A krokodil felfalja a húst
Mostanában a krokodil fantázianévre hallgató szert ragadta ki a sajtó a dizájnerdrogok közül. A név nem véletlen: olyan, mintha a ragadozó hüllő támadta volna meg a fogyasztókat, hatására ugyanis a hús elkezd leválni a csontról. A heroin-utánzat mégis népszerű, főleg Oroszországban, mert az ára töredéke a „tiszta" anyagnak.
- Amikor egy-egy húzósabb este után másnap mesélték, hogy biciklivel nekimentem a falnak, elgondolkoztam: ha erre nem emlékszem, akkor mire még? A marihuána esetében ez nem szokott előfordulni, ráadásul sokkal nyugodtabb vagyok beszívva, mint berúgva. Ezzel persze nem azt mondom, hogy a fű jobb, mint a pia, szívjátok gyerekek – szabadkozik az ex-drogos.
Gábor szerint egy drogos közösséget nem úgy kell elképzelni, mint egy sötét, elvetemült bandát, ami kitaszítja magából azt, aki nem próbál ki mindent.
Csak dizájner drogot ne!
- A kíváncsiság hajtott minket, ráadásul csoportban bátrabb az ember. De ha valaki azt mondta, nem kér, senki nem erőltette. Akkor persze még nem örvendtek ekkora népszerűségnek a manapság divatosan csak dizájner drogoknak nevezett szerek – vágja közbe Gábor, miközben homlokán sűrű ráncok jelennek meg. – Nem mertem volna kipróbálni ezeket – jegyzi meg.
Megéri?
A dizájner drogok veszélye, hogy az ismert kábítószerek alkotóelemeiből készítik őket, csak némi változtatással. Így sokkal olcsóbb lesz az előállítása, ráadásul amíg nincs nyilvántartva, legális szernek minősül. Ugyanakkor éppen az ismeretlen, és sokszor igen káros mellékhatásokat okozó összetevők miatt félnek tőle sokan, köztük Gábor is. Éppen ezért mindig fontosnak tartotta, hogy alapos utánajárás előzze meg az új szerek kipróbálását.
- Volt annyi eszem, hogy felfogjam: ez nem játék. Bármit elém tehetnek, aminek akár rövid- akár hosszútávon, de kiszámíthatatlan hatásai lehetnek. Ezért tartom óriási felelőtlenségnek a dizájner drogok használatát – bosszankodik Gábor. Ő leginkább a marihuána mellett maradt, ritkán fordult elő, hogy más szerekhez nyúlt volna.
Mindenki mást érez, amikor beáll
Azt, hogy milyen hatása van a fűnek, amit annyira megszeretett, nem tudta pontosan megmondani.
- Még sosem hallottam két emberről, akik ugyanazt érezték volna, amikor beálltak. Ez mindenkire másképp hat, sőt, alkalmanként is más-más hatása lehet. Előfordul, hogy szimplán feldob, elégedett vagy önmagaddal és a világgal, teljesen ellazulsz. Sok haverom igazi művész lett olyankor: nagy beleéléssel tudott mesélni egy konkrét zenéről, vagy csak általában a dallamról, hogy mennyire kifejező, érzelmekkel teli és felkavaró – emlékszik vissza Gábor.
A filmekben gyakori ábrázolása a fűnek, hogy mindenen röhög, aki beszívott. Nos, ez Gábor szerint nem véletlen: ő is gyakran tapasztalta, hogy olyan dolgokat talált viccesnek, amire tisztán fel sem figyelt volna. - A legérdekesebb az volt, hogy teljesen más síkra helyezte a gondolkodásomat. Olyan dolgokon kezdtem agyalni, amik egyébként eszembe se jutottak volna. Ezek néha teljes sületlenségek, de olykor komoly eszmefuttatások voltak – élveztem, hogy használom az agyamat – osztja meg velünk Gábor, de hozzáteszi, ma már nincs szüksége efféle szerekre, hogy egy mélyet beszélgessen valakivel.
"Egy pohár bort ide, vagy eladom a gyerekeimet...!"
Habár korábban szívesen tréfálkoztak azzal egymás közt, "itt az ideje egy italnak", lefagyott az arcukról a mosoly, amikor rádöbbentek, hogy valóban az alkohol rabjaivá váltak. A borozgató anyukák a neten igyekeztek megszabadulni káros szenvedélyüktől.
"Este 10 óra van, már besötétedett. Vitatkozom a férjemmel valamin - min? már nem tudom -, rámnéz sértődötten és undorodva, majd feltartott fejjel távozik a hálószobába. Sírok, de nem tudom miért. Szomorú zenét kapcsolok, a kanapéra kuporodok és zokogok. Senki sem ért meg engem. Nem szeretnek. Szükségem van egy italra! Beosonok a fürdőbe, és a törölközők alá rejtett üveget keresem. Üres. Kitör rajtam a pánik. Nem bírom ezt így végigcsinálni! Majd eszembe jut egy másik üveg, amit a kabáttartó mögé rejtettem..."
A történetet egy 42 éves édesanya, Ellie Schoenberger írta fel az internetre, visszaidézve, hogyan sodródott bele az alkoholizmusba. Ő már saját blogján keresztül igyekszik segíteni azoknak, akik szeretnének kigyógyulni.
Adott volt egy intelligens, diplomás nő, házas, két gyönyörű gyermekkel, jól fizető állással, amit otthonról is tudott végezni. Majd mindezt kockára tette egy újabb és újabb üveg borért.
Megszokott dolog az anyáknál, hogy azon tréfálkoznak a neten, hogyan töltik idejüket, amíg a gyermekekkel otthon vannak. Egymással kommunikálnak, hogy "józanok" maradjanak, ne csak gyermek társaságuk legyen egész nap.
A Facebook "Te jó Isten, szükségem van egy pohár borra, vagy eladom a gyerekeimet" elnevezésű oldalán 112 500 látogató fordul meg. Van, aki valóban vicces dolgokkal szórakoztatja a társaságot.
Ám nem nevet mindenki. A közelmúltban készült statisztikák szerint egyre több és több édesanyaissza úgy a bort, mintha almalevet kortyolna. Nagyjából 5,3 millió nő az Egyesült Államokban meglehetősen rizikós ivási szokásokkal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a gyermekek egy jelentős részének alkoholista az anyja.
A fent leírt történet főhőse, Ellie Massachusettes külvárosában élt, és egyike volt az első női bloggereknek, aki elárulta, hogyő nem csupán viccből írja, hogy iszik.2008 óta őszintén vallott a neten függőségéről, melynek hatására egyre több és több nő csatlakozott, reagált a bejegyzéseire, beismerve, hogy ugyanilyen problémákkal küzd!Ellie valóságos láncreakciót indított el.
Az édesanyák egymást igyekeztek kihúzni az alkoholizmusból, a neten keresztül... Volt olyan anya is, aki napi 8-10 pohárral éldegélt,és az üvegeket már alig tudta elrejteni a család elől. Ha nem kapta meg a napi adagját, elvonási tüneteket mutatott....
Maga Ellie igen korán kezdett inni - a főiskolán heti háromszor alkoholizált, de nem tette le a poharat a diploma után.Szórakozni akart és eljárt mindenhová, ahol persze ivott is. Húszas évei végén kezdett el aggódni a szokása miatt.
Egy alkoholizmusról szóló kötet elolvasása után hasonlóságokat talált a szerző és saját maga között, ez megrémítette. Amikor azonban terhes lett, elhagyta az italt. Boldog volt és elégedett, megerősödött az önbizalma. Egy ideig úgy tűnt, minden rendben.
Csakhogy a gyermekek születése után, amikor otthon maradt, feladva állását, mert nem érezte magát érzelmileg felkészültnek ahhoz, hogy folytassa, a kétségek elkezdték gyötörni. Tudniillik, hogy milyen anya is ő. Mióta az otthonmaradás mellett döntött, lassan, de biztosan sodródni kezdett a depresszió felé. Egy délután aztán felnyitott egy üveg bort. A szokás megint a rabjává vált...
Ellie hosszú idő után tárta fel férje előtt az igazságot, és fordult segítségért egy rehabilitációs intézethez, amikor már semmilyen módon nem tudta összeszedni magát és képtelen volt elrejteni, hogy alkoholista.
Egyik blogíró társa, Heather korábban Ellie blogját olvasva döbbent rá, hogy a dolgok nem mehetnek így tovább. Szintén a gyermeke születése után esett depresszióba, 30 évesen - és azt gondolta, az alkohol majd segít neki helyrejönni.
A gyerekek az idők során hárman lettek, a legidősebb 6-, a középső 4 éves volt, a legkisebb pedig csak 4 hónapos, amikor Heather komoly alkoholistává vált. Abor volt az, amivel ő "magáról gondoskodott",a saját élvezetét ez jelentette...
Heather egyetértett Ellie-vel abban, mennyire elfoglalt lehet egy édesanya, közben pedig mennyire unalmas az élete.Ő ugyanezt érezte. Az ital segített leküzdeni az aggodalmat, a kétségeket, a bizonytalanságot, az önbizalom-hiányt, az unalmat - mindazt, amit ő is érzett.
Ha Ellie blogja nem ébreszti rá, mit művel, talán sosem szokik le az alkoholról. Sok nő volt így ezzel - tudták, hogy nincsenek egyedül, és segítették egymást a leszokásban. Történetük mindenesetre elgondolkodtató...
Egyre több nőnek és kiskorúnak mehet tönkre az élete az alkohol miatt. Komáromi Éva klinikai addiktológiai szakpszichológus, pszichoterapeuta, a Kék Pont Alapítvány munkatársa beszél az ijesztő jelenségről.
Nagy a baj?
Eléggé. Bár konkrét adatok nem állnak rendelkezésünkre, a Kék Pont Alapítványhoz befutó esetekből egyértelműen leszűrhető, hogy a fiatalkorúak egyre nagyobb részét érinti a problémás alkoholhasználat – akár mert a családjukban látnak ilyen mintát, akár mert barátaik, esetleg ők maguk küzdenek ezzel a szenvedélybetegséggel.
Mi lehet ennek az oka?
Dr. Komáromi Éva addiktológus szakember állította össze azt a kérdőívet, melynek segítségével a válaszadók megtudhatják, vajon mennyire mutatnak jó példát gyermekeiknek az alkoholfogyasztás tekintetében.
Egyrészt az alkoholhoz nagyon egyszerű hozzáférni, hiszen az egyike a kevés legálisan megszerezhető drognak. Másrészt viszont az is jól megfigyelhető, hogy az utóbbi időkben – akár évtizedes távlatokban mérve – a társadalom jóval megengedőbb lett az alkoholfogyasztással szemben. Míg korábban például egyáltalán nem volt jellemző az, hogy a női viselkedésformáknak elfogadott eleme az alkoholfogyasztás, addig napjainkra ez teljesen átalakult, és most már senki sem lepődik meg, ha egy nő úgy kel versenyre férfi társaival, hogy megpróbálja őket az „asztal alá inni”. Ez azon is jól lemérhető, hogy arányaiban egyre több nő küzd alkoholproblémákkal.
Legalábbis a férfiakhoz képest. Egy-két évtizede még főleg a férfiak sajátos viselkedészavara volt az alkoholfüggőség, mára azonban kiegyenlítődtek a különbségek, ami sajnos a fiatalabb generációra fokozottan igaz. Régebben még inkább csak a „háziasszony-ivás” típusú függőség volt jellemző a nőkre: az otthoni környezetbe ragadt nők változatosságot, kikapcsolódást keresve menekültek az alkoholhoz. Mára sajnos megismerkedhettünk a női „menedzser-ivással” is, amikor az egész napos hajtást és stresszt vezeti le a dolgozó nő a munka végeztével: előbb csak esténként nyúl az italhoz, később meg már napközben sem tud meglenni nélküle.
Nemrég a Nők Lapja Cafén is megjelent egy teszt, amivel lemérhették az emberek, hogy mennyire mutatnak jó példát a gyerekeiknek alkoholfogyasztás tekintetében. A kitöltők többsége felelősségteljes, az alkoholfogyasztás veszélyeihez józanul és megfontoltan viszonyuló szülőnek bizonyult. Hazudtak volna ezek az emberek?
Nem hiszem. Szerintem egy ilyen tesztet inkább azok válaszolnak meg, akik eleve felelősségteljesen állnak ehhez a kérdéshez. Másrészt sok szülő hiába ítéli el az alkoholfogyasztást a szavak szintjén, a tetteivel mégis rossz példát mutat.
Fontos, hogy ne mutassunk rossz példát
Bort iszik és vizet prédikál – ez esetben szó szerint.
Mondhatjuk így is. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a szülők személyes példamutatásának milyen hatalmas szerepe van a gyerekek alkoholfüggőségének kialakulásában. Ha az apa és anya rossz példával jár elöl, nem reális a gyereken számon kérni a helyes viselkedést. Különösen igaz ez azokban az esetekben, amikor a szűkebb kortársi közösség (barátok, osztálytársak) szintén az alkoholfogyasztás felé taszítják a gyereket. Nézzen csak körül szombat este a szórakozóhelyek környékén: tizenévesek tömegeit fogja látni pezsgősüvegekkel, röviditalokkal a kezükben.
Ön mit javasol a szülőknek: mit tegyenek, ha észreveszik, hogy berúgott a gyerek?
Attól függ, hány éves, amikor ez történik vele, hét vagy tizenhét. Az a véleményem, hogy 18 éves kor előtt nem tolerálható a rendszeres alkoholfogyasztás, úgyhogy én azt javaslom, hogy az első alkalommal, ha észreveszi a szülő, hogy a gyereke ivott,semmiképpen ne hagyja figyelmen kívül és ne bagatellizálja. Ehelyett rendszeresen beszélgessenek a jelenség okairól, hátteréről és a gyerek alkoholfogyasztáshoz fűződő érzéseiről. Persze ez nem könnyű dolog, mert önreflexiót igényel tőlünk, felnőttektől is. Ugyanis ha viselkedésünkkel nem teremtettük meg korábban a szavahihetőségünket, akkor később már elég nehéz egy olyan dolog ellen érvelni, ami nemcsak széles körben elfogadott, de ráadásul a kezdetekben kellemes, euforikus élményeket is nyújt. Mert az alkohol egyik fontos „horga”, amivel beleakaszkodik az áldozatába, az éppen ez.
Addiktológus létére ön berúgott már valaha az életben, kipróbálta, milyen érzés?
Nem, még soha. De ez ritka, a többségnek szüksége lehet iránymutatásra. A Kék Pont Alapítvány Tudatos Szülői Tréninget indít, ahol nemcsak elméleti tudást kaphatnak a résztvevők, de hasznos viselkedési stratégiákat is tanulhatnak. Jó lenne, ha legyőzhetnénk az alkohol térnyerését. Kedves fórumozó olvasók, ha van véleményetek, szóljatok hozzá a témához itt!
Jobb híján csak nagyvonalú becslésekből lehet arról sejtésünk, hány embert is érint ma Magyarországon a szerencsejáték-függőség. Állami intézményben sehol sincs evvel kapcsolatos rehabilitáció, mint ahogy komolyabb kormányzati koncepció sem, hogy miként is lehetne segíteni. Ellenben a hazai GA-gyűlésekre bárki elmehet, aki segíteni kíván magán.
Jó órája tart a fővárosi plébánia kistermében a gyűlés, amikor megkapjuk a szót mi, újak. Tízen ülünk az asztal körül, kilenc férfi, egy nő, odakinn februári mínuszok, mindjárt fél hét. "Kösz, de nekem ez marha sűrű volt. Még emésztek" - hárítom el a felkínált lehetőséget. Hatvan perc elteltével először támad hosszabb csend a teremben. Várnak rám, és ez cseppet sem kellemes. Nem fogok ugyanis beszélni, pedig a szabályok szerint most én is feltárulkozhatnék. Eddig a tapasztaltabbaké volt a terep, közülük hatan avattak be részleteibe menően játékosmúltjukba, nyíltságuk, bátor szembenézésük, szokatlanul tömör fogalmazásuk bárkire mély benyomást tenne. Mégis meglepne, ha ennyi dráma valakin könnyítene, noha a vallomások ki nem mondott célja éppen ez volt. Amúgy zsúfoltan vagyunk húsz négyzetméterre: körülöttünk mécsesek, gyertyák, a falon keresztek és Krisztus-rajzok - egy ideje szeretnék már az utcán lenni, apró gyomorgörcsömmel együtt. Kezemben a gyűlés elején kapott érmével szórakozok, pénz helyett ezt kellene bedobnom a nyerőgépbe, ha rám törne a játékszenvedély.
Gyógyíthatatlan és progresszív "Tizenkét éve játszom, most vagyok harminc. Nagy vagyont örököltem, hatalmasat" - szólal fel mellettem a kordzakós srác, a másik újonc. Benne nincsen semmi görcs, mondja gördülékenyen, hálás is vagyok neki. "Mostanra játszottam el teljesen a pénzt, emiatt életemben először dolgoznom kell. Sose melóztam azelőtt, fogalmam sem volt, mi a munka. Csak játszottam, mindent: gép, kártya, online póker... Mindegy volt, mi, csak menjen." És részletezi. Egyből, minden gátlás nélkül, mintha egy pohár sör mellett ülnénk, mintha ismernénk egymást, mi itt tízen. "Most próbálok talpra állni. Fél éve megismerkedtem egy lánnyal, nemrég átbeszéltük az egészet. Ha közös életet akarunk, ez így nem mehet tovább. Ide is ő hozott el, odakinn vár a kocsiban." A végén hozzáteszi: "Most jó, mert ti értitek, miről beszélek. Amit az előbb elmondtatok, az velem is megtörtént, ha másképp is. El fogok ide járni, mert ez tetszik, és segíteni fog. Tudom, abszolút a nullán vagyok. Régen egy senki voltam, sok pénzzel, most egy senki vagyok, pénz nélkül." Magyarországon tíz éve léteznek az amerikai mintára szerveződő úgynevezett GA-gyűlések (gamblers anonymous - névtelen szerencsejátékosok), ahol a résztvevők megoszthatják egymással a szerencsejátékkal kapcsolatos élményeiket. A találkozók az anonim alkoholisták "forgatókönyvét követik" (bővebben: Van isten, Magyar Narancs, 2007. július 19.). A tudatosítás, az élmény kimondása, a másik tapasztalatainak meghallgatása, az önelemzés - mind-mind erőt ad a betegség elviseléséhez és kordában tartásához. "A szerencsejáték-függőség gyógyíthatatlan, halálos, progresszív betegség. Progresszív, mert a romlás folyamatos: előbb-utóbb halállal vagy zárt osztályon, esetleg börtönben végzi az ember, ha nem képes megállni. Akinél kialakult egyszer, annál örökre megmarad. Én se tudok többé leülni úgy játszani, mint egy egészséges ember. Ha megtenném, egyből visszaesnék, és összedőlne mindaz, amit az évek alatt felépítettem. Kigyógyulni nem lehet, de megfelelő kezeléssel tünetmentessé válhat az ember" - fogalmaz Balázs, aki már hat és fél éve nem játszik, de még most is hetente, olykor több alkalommal lemegy valamelyik budapesti gyűlésre. "Amikor meghallom egy újonnan jövőt beszélni az életéről, az a saját emlékeimet idézi fel bennem. Segít abban, hogy ne felejtsem el azokat a rémes dolgokat, az utolsó hónapok nyomorát. Ezek a gyűlések olyanok nekem, mint a cukrosnak az inzulin. Gyógyszer és létszükséglet." Azt mondják, minden történet hasonlít a másikra. A tétek mások, a dramaturgia ugyanaz, de a vége eltérő. Van, aki fel tud állni, van, aki nem. Annak, aki először lemegy a gyűlésre, az érme mellett egy rövidke nyomtatványt is a kezébe nyomnak, amely így biztat: "Játék közben a másokról alkotott képed beszűkült, torz és valótlan volt. Más tagok hallgatásakor olyan gondolkodás- és életmódokat tanulsz meg, amiket lehetetlennek tartottál. A programban képes leszel elérhető célok kitűzésére és elfogadható értékek kifejlesztésére a példák és más GA-tagok útmutatásával, akik megváltoztatták az életüket."
Egyre többen Nincs arról pontos adat, hogy Magyarországon hány embert érint a szerencsejáték-függőség, igaz, nehéz is lenne ilyen egzakt felmérést készíteni. Az egyes országrészekben nem azonos arányban oszlanak el a szerencsejáték-függők (az elmaradottabb részeken nagyobb az arányuk), ráadásul a fordulat, a szembenézés előtt a játékosoknak nincsen betegségtudatuk, és jellemzően letagadják szenvedélyüket, de legalábbis csökkentik jelentőségét. Az Ipsos Zrt. által készített tavalyi felmérés szerint 100 ezren, azaz a lakosság egy százaléka tekinthető függőnek, ezt azonban túlzónak tartják a szakemberek, megjegyezve: az addiktív személyiségnél jellemzően nem csak egy függőség alakul ki. (Viszont lehetséges, hogy ennyi emberben van meg a potenciális hajlam, de ez nem feltétlenül fejlődik ki.) Mások úgy vélik, 3-4 ezerre tehető azoknak a száma, akiket - és ehhez hozzá kell venni még a családjukat is - életvitelszerűen érint, sújt a szerencsejáték-függőség. A GA-szervezők tapasztalata is ezt a számot támasztja alá: pénteket és szombatot leszámítva mindennap rendeznek gyűlést országszerte, legtöbbször templomokban, noha a szervezetnek nincs közvetlen köze a valláshoz, egyházhoz pedig egyáltalán nem. A csoportok nem reklámozzák magukat, nem kérnek állami támogatást, nem fogadnak el apanázst a Magyar Szerencsejáték Szövetségtől, a terembérletet, illetve a felmerülő egyéb költségeket saját zsebből finanszírozzák. Évente több tucat játékos jelentkezik a szervezetnél, de a megkeresések száma évről évre egyre nő. A weboldalukat (gamblers-anonymous.hu) 2002-2004 között 1-2 ezren, míg 2005-2010 között már közel 40 ezren látogatták, amit persze az internet elterjedése is növelhetett. Az állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt.-nek tavaly közel 170 milliárd forint volt a bevétele, amiből 60 milliárd forintot fizetett be adóként, s 600-700 millió forintot fordítanak különféle társadalmi kötelezettségekre, így például rehabilitációra. Az elmúlt években folyamatosan zsugorodó pénznyerőpiac szereplői 2009-ben is csaknem 36 milliárdot utaltak el az adóhivatalnak, különböző jogcímeken közel 80 milliárd forintot fizettek be a költségvetésbe, emellett további 100 milliárdra saccolják a máig szabályozatlan, külföldről bonyolított online szerencsejátékok forgalmát. Ennek ellenére ma Magyarországon egyetlen egészségügyi intézetben sem foglalkoznak külön szerencsejáték-függőkkel, és amint azt a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkárságától megtudtuk, jelenleg sincs "külön forrás kifejezetten a szerencsejáték-függőség kezelésére és a rehabilitációra", ahogy kormányzati koncepció sincs - igaz, ilyen az elmúlt években sem volt. Ma legfeljebb egy-egy drogrehabilitációs intézmény vállal ilyen pácienseket, és a szerencsejátékot inkább toleráló, semmint elutasító társadalmi hozzáállás mellett ez is eredményezi, hogy a "rászorulóknak" csak töredéke jár kezelésre. Borsodban például csak egy miskolci intézményben lehet járóbetegként állapotfelmérésre, illetve terápiára jelentkezni, noha a megyében - jellemzően az elmaradottabb és nagy munkanélküliséggel sújtott országrészekhez - magasabbra tehető a függők száma. Igaz - mint megtudtuk az illetékesektől -, "az egészségügyi tárca tervei között szerepel az Országos Pszichiátriai Addiktológiai Intézet létrehozása, amelyen belül a tervek szerint olyan speciális ambulanciák is lesznek majd, amelyek jelenleg hiányoznak az ellátórendszerből, pedig lenne rájuk igény - ilyen a szerencsejáték-függőség kezelésére alkalmas ambulancia és osztály". Kérdés persze: lesz-e ebből valami?
A gyomros kell Noha speciális kórházi kezelés egyelőre nincs a szerencsejátékosok rehabilitációjára, a Magyar Szerencsejáték Szövetség berkein belül működő Szerencsés Segítség Alapítvány Segítő Szolgálata 90 ellátóhelyet tart nyilván az egész országban, ebből 25 van Budapesten. Itt elsősorban állapotfelméréssel, tanácsadással és terápiával igyekeznek segíteni a jelentkezőknek, akik a Játékfüggők Tanácsadó Szolgálatának tapasztalata szerint leginkább harmincas éveikben járó vállalkozók, volt versenysportolók, felsőoktatási hallgatók, illetve alkalmi munkából élők és munkanélküliek. A volt élsportolók esete külön fejezet: ők a kiesett impulzusokat, adrenalinadagot igyekeznek pótolni. "Félbeszakad a sportkarrier, vagy kiöregszenek: sok esetben az esemény lelki feldolgozása sem történik meg. A problémát nem realizálják, csak a hiányérzet, a tátongó űr, a célérték vesztesége marad meg" - magyarázza a szolgálat vezetője, Majoros Márta, aki évek óta foglalkozik szerencsejáték-függők terápiás kezelésével. A szociálpszichológus-narkológus szerint mások is az azonnali, erős impulzust és reakciót keresik a szerencsejáték alkalmával, "hogy végre jól gyomron vágja őket valami". Majoros szerint a függők leginkább kockázatkereső személyiségek, létszükségletük, hogy hatás érje őket. A sok szerencsejáték amellett, hogy azonnali visszajelzést ad, mással össze sem hasonlítható tiszta helyzetet is teremt, hiszen nyomban kiderül: győzelem vagy vereség. "Ilyen tapasztalatot se a munkában, se a családban nem talál" - mondja a szakember. A lottónál, a totónál nem jön azonnal a visszajelzés, de a kaparós sorsjegyek, a nyerőgépek, a kártya vagy az online póker már alkalmas erre, rá is kattannak sokan. "Hamis az érvelés, miszerint az államilag szervezett szerencsejátékok nem vezethetnek függőséghez. Hiszen ezt elsősorban a gyors válaszra képes játékok segítik elő, s ide tartozik a Puttó is" - állítja Majoros, akinek a tapasztalatai szerint a legnépszerűbbek a nyerőgépek és a többnyire illegális online szerencsejáték. A terápia az előzmények feltárásával, a betegség belátásával, ezután az önismeret, az önbecsülés, a veszteségfeldolgozás fázisai következhetnek. "Ebben az időszakban sok kellemetlen dolog és összefüggés kiderülhet, amire korábban nem is gondolt az illető. Ám ettől máris kicsit könnyebb is lesz elviselni őket" - fogalmaz Majoros. A fordulatot nehezítheti, hogy a játék a függőség kialakulása alatt egyre komplexebb szerepet tölt be az illető életében, és egyre több irracionális vonást vesz fel. "Ilyen például, amikor a játékos személyiséggel ruházza fel a játékát, előbb beszél, majd esetleg könyörög hozzá. Fontos lesz, milyen ruhában, milyen napon és hova megy el játszani." A veszteségélmény feldolgozása is nehezebb, amennyiben ez egyre mélyebben, áthatóbban érinti a személyiséget. "A játékos nemcsak a pénzét veszíti el egy idő után, hanem a tudását is. Például, ha valaki szenvedélyesen fogad a lóversenyen, akkor egy idő után szakértőnek, de legalábbis hozzáértőnek éli meg magát a témában. Ha minden számítása és esélylatolgatása ellenére veszít a ló, az az ő kompetenciáját is leminősíti." A játékfüggők különben is negatív énképpel rendelkeznek: már a játék előtt vesztesnek ítélik önmagukat, nemritkán az élet egész területén. "Vesztes vagyok, egy értéktelen senki, úgyis veszíteni fogok" - így szól a negatív identitás, amely önbeteljesítő jóslatként megelőlegezi az újabb vesztést. Ami aztán, láss csodát, be is következik - nem csak szerencse híján.
"A buszt sem bírtam megvárni" Balázs, a hazai GA-mozgalom egyik szervezője szerint a "rossz működés" nála családi örökség: a nagyapja ivott, édesapja munkamániás volt. "Nekem sem csak a szerencsejátékkal akadtak problémáim. Minden egyes szenvedéllyel a vágyaimat, álmaimat akartam kielégíteni: pia, munka, cigi, kávé, szex, ugyanerre kellett mind. Aztán jött a játék, ami végül padlóra vitt teljesen." Kamaszként "kaparózott", 18 évesen kezdett elegáns kaszinókba járni. A Műszaki Egyetem hallgatója volt, de a bulizás és az alkohol miatt nem sokáig. Néhány év elteltével a kocsmában kötött ki - egyetért a szakemberekkel, a legtöbb szerencsejátékos más függőséggel is "meg van áldva". "A játékszenvedély egyre csak erősödött. A végén már nem tudtam késleltetni - mondja. - Ha pénzhez jutottam, nem bírtam megvárni a buszt sem, taxit hívtam, pedig csak néhány megállóra dolgoztam a törzshelyemtől. 30 évesen teljesen kikészültem, akkor kerestem kórházi segítséget." Amikor a Nyírő Gyula Kórház pszichiátriai osztályára került (ahol 2006 óta már nincs külön szerencsejátékosokra specializálódott rehabilitáció) segédmunkásként dolgozott. "Péntekenként kaptam a fizetést, és egyből mentem játszani. Annyit tettem összesen, hogy ötezer forintot befizettem a bankautomatába, hogy maradjon a következő hétre valami. De akkor már loptam apámtól, a barátnőmtől, a korábbi munkahelyemen pedig sikkasztottam. Az én esetem azonban átlagos. Van olyan társunk, aki 10 ezer forinttal szállt ki, van, aki milliárdos adósságot hozott össze. Sokan öngyilkosok lettek az adósság miatt. A szerencsejáték-függőség az egyik legtöbb öngyilkosságot előidéző betegség. Statisztikák persze nincsenek." Tünetmentes függők állítják: a fordulat ott kezdődik, amikor képesek őszintén szembenézni a szenvedéllyel. Ez különösen nehéz, ugyanis játék közben a függő tagadó állapotban van, hárít, alibizik, és nem problémának érzi a játékot, hanem megoldásnak. Ha nehéz helyzetbe kerül - vélte egykor Balázs is -, azt csak úgy tudja megoldani, ha nyer. "Ha nem volt pénzem, az lett a megoldás, ha eladtam a telefont, és abból a pénzből visszanyertem, amit elvesztettem. Végig azt gondolom, hogy én irányítok, de valójában engem irányított a játék. Az volt az illúzióm, hogy mindent meg tudok oldani. Amíg nem ismertem fel a tehetetlenségemet és azt, hogy csak egy rajtam kívül álló erő segíthet, addig nincs fordulat - magyarázza, majd hozzáteszi: nem feltétlenül az isten. - Úgy gondolom, hogy van egy hatalom, ami megöl. És van egy másik, ami azt akarja, hogy éljek. Melyiket akarom a kettő közül? Dönteni kell." A plébánián egy negyvenes férfi - aki a gyűlésre vidékről jár fel -, azt mondja: eszébe sem jutott, hogy betegség volna. "Tagadtam, hazudtam, mindenért mást okoltam. Nem tudtam megállítani a lavinát, csak akkor, amikor egyszer megértettem: bennem van a hiba, de a megoldás is. Elfogadtam, hogy beteg vagyok, és kezelnem kell magam. Beteg vagyok ma is, és ha azt mondanám, meggyógyultam, az csak egy újabb hazugság lenne. Egy lökés vissza a lejtőn. Mégsem bántam meg, hogy játszottam. Nem bánom, hogy szenvedélyes szerencsejátékos vagyok. Most végre élek. Negyven felett lett egy saját, normális életem. Nagyon örülök neki, de ehhez korábban el kellett vesztenem mindent, és ma úgy gondolom, megérte, mert visszajöttem." A gyűlés közös imával ér véget, de aki nem akar, nem vesz benne részt. A következő alkalom: egy hét múlva ugyanekkor, ugyanitt.
Megdöbbentő felfedezésre jutottak amerikai kutatók: úgy tűnik, ha meg is vált az alkoholtól, aki komoly ivó volt, az bizony évekkel később is érezteti hatását...
Évekkel azután is szerepet játszik az egykori alkoholista életében az alkohol, hogy letette a poharat.Egyensúlyát ugyanis nehezen tudja megtartani - állapították meg amerikai kutatók.
A tanulmány készítői szerint a komoly alkoholizálásnak évekkel később is érződnek hatásai amozgáskoordinációt illetően. A tanulmányban részt vett, egykori alkoholisták számára, akik csak a közelmúltban hagytak fel az ivással, még mindig problémás volt teljesen egyenesen járni, vagy csukott szemmel egyenesen állni - írja a LiveScience.com.
A dolog meglepő, korábban ugyanis úgy hitték, az egyensúly-problémák megszűnnek, amint az illető leteszi a poharat.Csakhogy nehezebbnek bizonyultak az alanyok számára a tesztek;ez azoknál is kimutatható volt, akik évekkel korábban megváltak már az alkoholtól.
Egy kutatócsoport a Hawaii Honolulun végzett tanulmányában 200 önkéntest vizsgált. Közülük 70 csak nemrég tette le a poharat, és a legrosszabbul teljesített a teszteken.Az az 52 ember továbbá, aki nem ivott egyáltalán, sokkal jobban megoldotta a feladatokat, mint azok, akik évekkel azelőtt abbahagyták az ivást.
Dr. George Feintanulmányvezető szerint a felépült alkoholfüggők sosem nyerik vissza teljes mértékben az egyensúlyukat! Felépülnek, de az alkoholnak vannak visszamaradt hatásai.
Dr. Kevin Hillpszichiáter hozzátette, az alkoholizmus krónikus betegség, ám az emberek többsége nem így gondol a függőségekre. A volt alkoholisták igenis elveszíthetik egyensúlyukat és mozgáskoordinációjuk is zavart szenvedhet.
A tanulmányt az Alcoholism: Clinical and Experimental Research című lapban publikálták.
A halál oka az esetek 39 százalékában alkoholizmus vagy kábítószer .
A gyermekkorban kezdődő cukorbetegség halálozása az utóbbi évtizedekben lényegesen csökkent, de a fiatal felnőttkorban cukorbajossá válók sokszor drog vagy alkohol áldozataivá válnak.
Finn kutatók szerint ez főleg a mai társadalom túlságosan megengedő viselkedésének következménye. A gyermekkorban vagy fiatal felnőttkorban kezdődő, egyes típusú cukorbetegség gyakran súlyos egészségügyi problémát, gyakoriak a szövődményei. A korai fölismerés és a korszerű kezelés azonban lényegesen megváltoztatta a betegek túlélési esélyeit.
Valma Harjutsalo és munkatársai ezt a változást mérték fel Finnországban, ahol az 1-es típusú cukorbetegeket a diagnózis pillanatától gondosan nyilvántartják. A munkacsoport 17 306 cukorbeteg sorsát vizsgálta, akik 1970 és 1999 között még nem múltak el 30 évesek. A betegek egészségi állapotának alakulását átlagosan 21 éven keresztül követték.
Az alkohol rombol
Az adatok azt mutatták, hogy 1970 és 2007 között a gyermekkorban kezdődő cukorbetegség kezelési eredményei jelentősen javultak, sokkal kevesebb fiatal beteg halt meg, mint a korábbi időszakban. A kutatók szerint ez annak köszönhető, hogy ritkábban fordultak elő a cukorbaj szövődményei, mint a régebbi évtizedekben. A kedvező gyermekkori eredményeket beárnyékolta, hogy a fiatal felnőttkorban cukorbeteggé váló páciensek sorsa ugyanebben az időszakban határozott romlást mutatott. A finn statisztika azt igazolta, hogy fiatal felnőttkorban az 1-es típusú cukorbetegek halálozása növekedett, és a halál oka az esetek 39 százalékában alkoholizmus vagy kábítószer volt.
"Ezek az adatok világosan mutatják, milyen fontos a szoros orvos-beteg kapcsolat és a fiatal betegek folyamatos tájékoztatása az alkohol veszélyeiről, különösen a jelenlegi társadalomban, ahol a rendszeres és gyakran jelentős alkoholfogyasztás általánosan elfogadott" - írják dolgozatukban a kutatók, melyet a British Medical Journal közölt.
2011 szeptember 27-én, kedden, délelőtt 10 órától tartja.
(Kezdés: Intézményi referenseknek 10 órától, egyéb érdeklődőknek 11 órától)
Helyszín: „Dózsa Szoc. Büfé” (1134 Budapest, Dózsa György út 152.)
A CENAPS modell
Előadó:Dr. Adorján Ernőné szociális munkás
A CENAPS visszaesés-megelőző modellje (CMRPT) egy olyan átfogó módszert kínál, amellyel megelőzhető, hogy a kémiai függőségben szenvedő kliensek a kezdeti kezelést követően ismét alkoholfogyasztókká vagy kábítószer-élvezőkké váljanak.
A CMRPT részeként megfogalmazott öt alapvető célkitűzés a következő: 1. A visszaesést elősegítő általános életviteli szokások kiértékelése. 2. Egy olyan személyre szabott lista elkészítése, amelyen a visszaesésre figyelmeztető jelek szerepelnek. 3. Figyelmeztetőjel-kezelő stratégiák kialakítása kritikus figyelmeztető jelek kezelésére. 4. Egy strukturált felépülési program kifejlesztése 5. Egy korai stádiumban alkalmazható visszaesés-megelőző terv kidolgozása.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Kérjük az intézményi referenseket, hogy esetleges távolmaradásukat jelezzék a főreferensek felé !
A részeg állapot társadalmi megítélése egységesen elutasító, ám néha nem is gondolnánk, hogy az ittasan dühöngő, vagy még nagyobb mértékben alkoholos befolyásoltság alatt álló személy esetleg önhibáján kívül, akár egy korty miatt került súlyos állapotba.
Az alkohol hatása az egyes emberek esetében más és más. A hatásmechanizmus azonban ugyanaz, ám számos tényező módosíthatja azt. Az alkohol lebomlását gátló, vagy a folyamatot lassító hatások azt eredményezik, hogy a köztitermékként keletkező acetaldehid az átlagosnál sokkal nagyobb mennyiségben halmozódik fel a szervezetben, és a fogyasztás után hamarosan súlyos állapot, nagyfokú részegség alakul ki, melynek megjelenési tünetei illetve azok mértéke nincsenek arányban az elfogyasztott ital mennyiségével. A jelenség neve patológiás részegség.
A patológiás részegség súlyos kórállapot, melyet leginkább komoly pszichiátriai tünetek fennállása jellemez. A büntetőtörvénykönyv külön foglalkozik vele, mint a beszámíthatóságot módosító elmeállapot.
A patológiás részegség fajtái
A patológiás részegség lehet állandó jellegű (primer, elsődleges) vagy átmeneti (szekunder, másodlagos). Ez utóbbi esetben legtöbbször gyógyszerhatásként vagy valamely betegség kísérő jeleként jelentkezik. Ugyanakkor sokszor a táplálkozás, illetve az általános testi és pszichés állapot is nagyban befolyásolja a jelenség kialakulását.
Két fő típus ismeretes. A kvanitatív (mennyiségi) patológiás részegség esetében bármilyen alkoholtartalmú ital igen kis (ám személyenként változó) mennyisége kiváltja az állapotot, míg a kvalitatív (minőségi) formában csak meghatározott italfajták okozzák a tünetegyüttes kialakulását. Szekunder állapotokban a viszonyítási alap mindig a beteg előző alkoholtoleranciája.
A betegség tünetei
A tünetek a pszichiátriai gyakorlatban jól ismertek. A beteg viselkedése énidegen, inadekvát, azaz a helyzetnek nem megfelelő. Nagyon gyakran agresszivitás tapasztalható, melyet ártalmatlan események váltanak ki - ezért a patológiás részeg potenciális veszélyforrásnak tekinthető. Hirtelen, heves indulatkitörések figyelhetők meg.
Hallucinációkkal (érzékcsalódásokkal) jár, melyek leggyakrabban hallási észlelésekként jelentkeznek. Ezek tartalma leginkább üldöztetéses, fenyegető. A kommunikáció és a kapcsolatteremtés súlyos nehézsége alakul ki.
Az állapotot mély alvás követi. Az eseményekre utólag a beteg amnéziás (részleges vagy teljes emlékezetkiesése van), a történésekre nem emlékszik. Nem tudja, mit és főleg miért tett, keresi a kérdésekre a választ. Erőszakos cselekmény elkövetése esetén mardosó bűnbánat lehet úrrá a betegen, ami további pszichiátriai problémákat generálhat, ezért adott esetben a szoros utánkövetés indokolt.
A patológiás részegség kezelése
A patológiás részegség akut pszichotikus állapotnak fogható fel, kezelése is pszichiátriai osztályon történik nyugtató hatású illetve pszichotróp szerekkel, az anyagcsere rendezésével.
A patológiás részegség tüneteinek fennállása alatt elkövetett bűncselekmény nem büntethető, mivel a beteg nem beszámíthatónak minősül. Ugyanakkor ha az állapot nem először fordul elő, azaz ha a beteg alkoholtoleranciájának csökkenésével tisztában van és az így kialakult patológiás részegséget már átélte, a törvény előtt a beszámítható személyekkel megegyezően felelnie kell cselekedeteiért akkor is, ha azok elkövetésének idején a patológiás részegség állapotában volt.
Az Amerikai Addiktológiai Társaság nemrégiben újradefiniálta a függőség fogalmát. Ezek szerint a jó öreg fekete is függőséghez vezet. Létezik egyáltalán koffeinfüggőség? Igen, legalábbis ezt állítják. Néhány ötlet, hogyan csökkentsd a napi koffeinadagod.
Korábban a függőség kialakulásában sokkal inkább a pszichológiai vagyis a lelki okokat hangsúlyozták a kutatók szemben a biológiaival. Az Amerikai Addiktológiai Társaság (The American Society of Addiction Medicine, ASAM) hivatalos álláspontja szerint viszont az addikció krónikus agyi rendellenesség, vagyis nem csupán viselkedésbeli probléma. Ennek értelmében bárminemű függőség krónikus betegségnek minősül, vagyis más krónikus megbetegedésekhez – mint a cukorbetegség – hasonlóan kell hozzá viszonyulni.
A függőség kialakulása ugyanakkor összetett folyamat, amelyet a pszichológiai és biológiai kódoltságon túl, szociális és környezeti tényezők is meghatározzák.
Notórius kávérajárók
Reggel az egysejtűek állapotából nem könnyű eljutni a törzsfejlődés csúcsáig, vagyis emberré válni. De egy életmentő, minden érzéket feldobó kávé szinte varázserővel bír. Legyen akár egy egyszerű eszpresszó, egy klasszikus tejes vagy valami vaníliás, kis tejszínhabbal a tetején ízlés szerint, a lényeg, hogy minél hamarabb formába hozzuk magunkat.
Zilált reggeleken jobb, ha senki sem szól hozzánk, amíg le nem gyűrjük az első kávét, ami pusztán arra elég, hogy kihúzzuk addig, amíg lehetőségünk nem lesz egy újabb adagot magunkba diktálni. Napközben is jól jön, a kollégákkal is jól esik ejtőzni egyet munka közben, és persze lecsúszik egy ebéd után is. Ez állítólag már függőséghez vezet.
A koffein hatása
Az 1,3,7-trimetil-xantinként - közismert nevén koffein - a metilxantin vegyületek csoportjába tartozik. Több mint 60 növényfélében megtalálható, többek között a tealevélben, a kakaó- és a kávébabban. A koffein elfogyasztása után 30-45 perccel teljesen felszívódik, hatása pedig három órán belül eltűnik. Az amfetaminokhoz hasonló, de gyengébb, a szimpatikus idegrendszer serkentésével éberséget okoz, továbbá csökkenti a kimerültség érzetét. Befolyásolja a hangulatunkat, az állóképességünket, az agyi vérellátottságot, az emésztőrendszerünk működését.
A zamatos fekete feketelistája
„Olyan nyomott vagyok, alig bírok koncentrálni, iszom egy kávét!” – hangzik el az ismerős mondat naponta többször is a notórius kávéfogyasztók szájából. Hiszen a kávé, illetve az abban található koffein a legelterjedtebb élénkítőszer, és nem is gondolnánk, hogy éppen a koffein elvonási tünetei jelentkeznek rajtunk, és ezt enyhítendő nyúlunk egy újabb adag után. Ugyanis a koffein, ahogy más pszichoaktív szer is, képes klinikai függőséget előidézni. A koffein megvonásából erednek az olyan tünetek, mint a gyakori hangulatváltás, fejfájás, izomfájdalom és a hányinger.
Napi két csésze kávénak megfelelő koffeinmennyiség, vagyis 300 mg bevitele ajánlott naponta. A túlzott koffeinfogyasztás - ami az ajánlott mennyiség kétszerese, 600 mg - hosszú távon számos egészségügyi problémához vezethet. Kóros álmatlanság, szív- és érrendszeri megbetegedések, depresszió és csontritkulás is szerepel a fekete listáján.
A leszokásnál a fokozatosságra kell figyelni
A koffein más drogokhoz hasonlóan a központi agyterületek jutalmazó rendszerére hat. A folyamat során dopamin, közismertebb nevén „boldogsághormon” szabadul fel. A jutalom ebben az esetben kémiai anyag, de a viselkedéses szenvedélybetegségnél, mint a szexfüggőség vagy játékszenvedély is a jutalomközpont aktivizálódik. A boldogságot okozó anyag utáni vágy adja a motivációt a viselkedés megismétlésére. Ezzel egy időben az idegrendszerben is változás megy végbe. Az úgynevezett idegi szinapszisok, vagyis idegsejtek találkozásánál történik átrendeződés.
Bármilyen módszert is válasszunk, fő a fokozatosság. A drasztikus koffeinmegvonás, más szerekhez hasonlóan elvonási tüneteket okoz, amelyek az utolsó adag koffein bevitele után 12-24 órával kezdenek el fokozottan jelentkezni. A kritikus állapot pár nap után áll be, és akár kilenc napig is eltarthat.
Stimuláljuk az agyat néhány trükkel!
Az elsődleges cél, hogy elérjük az ajánlott mennyiséget, vagyis egy-két csésze kávéra csökkentsük a napi adagunkat. Így nem is kell teljesen felbolygatni a napi rutint. Sőt, inkább csak a tartalmat kell helyettesíteni, becsapva az agyat egy kis időre. Aki naponta többször is megjutalmazza magát egy feketével, annak érdemes a szokott helyen és körülmények között kiváltani egy kevésbé izmos zöld teával, ami átlagosan 25-40mg koffeinnel pörget fel. Ha többször is ellátogatunk a kávélelőhelyeinkre, akkor jobb mondjuk gyümölcsteára váltani.
A kávézás sokaknál nemcsak a lendületben maradáshoz szükséges plusz, hanem a csendesebb, meghittebb pillanatokhoz is társul, de sokkal célravezetőbb egy nyugtató herbateát meginni, ami lassan ellazítja az embert.
Ugyanakkor a mozgás hasonlóan hat a szervezetre, mint a kávé, illetve a koffein tartalmú italok: felpörget, és ezáltal szintén „boldogsághormonhoz” jutunk. Már egy 30 perces gyors sétával is elnyomhatjuk a koffein utáni vágyunkat és stimulálhatjuk az agyunkat.
Vitaminban az erő
A kávénak mindemellett közismerten savasító hatása van, ezért elengedhetetlen a méreganyagoktól való megtisztulás. Ezért fontos a kellő víz bevitele is, amely egyrészt megtisztít a toxikus anyagoktól, másrészt pótolja a koffein vízhajtó hatása miatt elveszett folyadékot. A túlzott koffeinfogyasztás miatt felborult vér pH egyensúlyát emellett lúgosító zöldségek és gyümölcsök fogyasztásával hatékonyan állíthatjuk vissza. A megfelelő mennyiségű vitaminbevitelre is érdemes figyelni, különös tekintettel a C-vitaminra, ami enyhíti az elvonási tüneteket. A nyomelemek pótlásával a sejtek természetes energiaellátásának visszaállítását segíthetjük elő. A szervezet folyamatos energiaszintjét a rendszeres – napi háromszori – változatos étkezéssel biztosíthatjuk.
Lehet, hogy Ön úgy gondolja, csokoládéfüggő, de az nem valószínű, hogy azért távolodna el a barátaitól, mert szégyelli, hogy kedvenc csokoládé bonbonját egymás után bontogatja ki előttük.
Az is kétséges, hogy Ön eltorlaszolná otthona ajtaját, mert nem akarja, hogy bárki lássa, amint a cukorkapapírok vagy a csokis tej palackok szinte kifolynak a szemeteséből. Az sem valószínű, hogy gyermekei mezítláb fognak járni, mert Ön fizetése nagy részét csokoládéra vagy édességre költi.
Kizárólag egy valódi ételfüggő lenne csak képes az ilyen extrém viselkedésekre. Caroline Davis pszichológusnak sikerült néhányat azonosítani. A torontói York Egyetemen dolgozó Ms. Davis és munkatársai 72 fő, 25-45 év közötti kövér férfit és nőt verbuváltak, majd kezükbe adtak egy olyan kérdőívet, amelyet a drog- vagy alkoholfüggő emberek beazonosítására terveztek.
A Yale Egyetem kutatói által kifejlesztett addikciós skála 7 tünetre fókuszál, mint pl. a sikertelenül ismétlődő abbahagyási próbálkozások, valamint a szociális és a rekreációs tevékenységek feladása.
Ms. Davis és munkatársai egyetlen egy változtatást eszközöltek a kérdőíven: kicserélték a „drog” szót az „étel” szóval. A vizsgálat 72 résztvevőjéből 18-ra érvényes volt az addikció kritériuma – mindössze addikciójuk tárgya a drogok és az alkohol helyett az étel volt.
„Az ételhez való viszonyuk és az, hogyan szabályozza viselkedésüket az ételfüggőség, drámai.” – mondja Ms. Davis, aki egyébként az idegtudományok területén végzi pszichológusi munkáját. Az egyik, kétségtelenül ételfüggő résztvevő teljes mértékben feladta, hogy barátaival szórakozni járjon vagy hogy meghívja őket az otthonába. Hűtőgépe tömve volt Coke (coca-cola) üdítőkkel, házában szanaszét hevertek az óriás pizza dobozok, amelyeket ő rendelt, előfordult, hogy a hét néhány estéjén sokszor egyszerre kettőt is. Ms. Davis szerint „nem volt romantikus partnere, mert nem akarta, hogy bárki is lássa énjének ezt az oldalát.”
A vizsgálat önkénteseinek 2/3-a nő volt, éppúgy az ételfüggők kétharmada is. Az ételfüggők és a nem ételfüggők korban és a BMI indexüket (testtömeg index) tekintve hasonlóak voltak.
Sajnos, hasonlóan a drog- és az alkoholfüggőséghez, az ételfüggőségnél is nagy a valószínűsége annak, hogy a függőség más pszichológiai problémákkal is társul. A vizsgálatban az ételfüggők háromszor nagyobb valószínűséggel feleltek meg a nagyevők kritériumának, mint mások. Gyakori volt az ételfüggők körében a depresszió és a figyelemhiányos/hiperaktivitásos zavar több tünetét is mutatták.
Ms. Davis véleménye a következő: „Állatkísérletek azt sugallták, hogy a cukorban és a zsírban gazdag ételek fogyasztása hasonló hatást gyakorol az agyra, mint az alkohol- és a drogfüggőség. Az alkohol fermentált (erjesztett) cukor. Mindkettő agyunk jutalmazási központjára hat, mégpedig ugyanolyan módon.”
Kutatásuk eredményét júniusban, az amerikai „Táplálkozási Viselkedést Kutató Társaság” éves gyűlésén prezentálta. Nagyon sok függőség nem egyetlen anyaggal kapcsolatos abúzust jelent, így Ms. Davis kíváncsi arra, hogy jövőbeni munkája során, amikor vizsgálatukba bevonják az alkohol- és drogfüggőséget is, vajon nagyobb arányú ételfüggőséggel fognak-e találkozni. Vizsgálni szándékozik azt is, vajon azoknak a géneknek a jelenléte, amelyek a drogfüggőséggel vannak kapcsolatban, gyakoribb-e a most vizsgált ételfüggő személyek körében.
Mielőtt az ételfüggőség vizsgálatába kezdett volna, Ms. Davis a kóros mennyiségű testgyakorlást tanulmányozta: „Meggyőződésem, hogy létezik testmozgás függőség. Sajnálatos módon, az étel- és a testmozgás függőség láthatóan egymást kölcsönösen kizáró kórképek.”
Laboratóriumi tapasztalata szerint a testmozgást napi 4 vagy 5 órán keresztül folytató patkányoknak mind súlyos étkezéssel és testképpel összefüggő problémáik vannak, ugyanakkor a patkányok mégis koplalás-, nem pedig evésfüggők.
Szenvedélybetegséget, függőséget többféle kémiai szer is kiválthat. A legnagyobb figyelem mégis a drogosokra irányul, pedig ugyanilyen problémát jelent az alkoholizmus, illetve a nikotinfüggőség is. De mi jelentheti a megoldást ezek kezelésében, megelőzésében?
A drogfogyasztás megakadályozása állandó feladatot ad az államnak és állandó témát a sajtónak. Eközben hasonlóan káros szenvedélyekre kevesebb figyelem jut. Pedig tudjuk, hogy mi, magyarok a szintén romboló alkoholizmus terén sem állunk jól: az alkoholfüggő középkorú férfiak halálozási aránya tízezer lakosra vetítve nálunk a legmagasabb a környező országokhoz képest. Becslések szerint nyolcszázezer alkoholbetegünk van, és csupán öt százalékuk kér segítséget. És ugyanitt említhető a nikotinfüggőség is. Magyarországon minden harmadik felnőtt fújja a füstöt: a férfiak 41 százaléka, a nők 26 százaléka cigarettázik, a népesség 65 százaléka pedig folyamatosan passzív dohányzásnak van kitéve. S bár a cigarettafüggők legtöbbje pontosan tisztában van a különféle szövődményekkel, mégsem tud vagy akar lemondani a szenvedélyéről. Igaz, ez utóbbi visszaszorítására szintén van kormányzati kezdeményezés, ám az alkoholfogyasztással kapcsolatban nagy a csönd.
Pedig az addikciók – kényszeresen ismétlődő viselkedésformák, amelyek káros következményekkel járnak – szempontjából nincs igazi különbség abban, hogy a páciens valamilyen drogtól, nikotintól vagy alkoholtól függ. A szenvedélybetegség "lényege", hogy a függő folyamatos vágyat érez egy bizonyos viselkedés végrehajtására – a drogfüggőség esetében ez a viselkedés a szerhez való hozzájutás –, s képtelen ennek ellenállni. Hozzátartozik e kóros viselkedéshez a hozzászokás kialakulása: a szer ismételt használata azt eredményezi, hogy egyre nagyobb mennyiségre van szükség ugyanahhoz a hatáshoz.
Fotó: AP
A szenvedélybetegségek csoportosításánál az egyik legelfogadotabb felosztás az, amely az egyes kémiai anyagoknak a központi idegrendszerre gyakorolt hatása alapján történik – írja Demetrovics Zsolt és Balázs Hedvig Drogosok című könyvében. A két addiktológus háromféle anyagról ír: a stimulánsokról, a depresszánsokról, illetve a hallucinogénekről. A stimulánsok gyorsítják, izgatják a központi idegrendszer működését, ilyen a legális szerek közül a koffein és a nikotin, míg az illegális szerek közül az amfetamin-származékokat, az ecstasy-t és néhány rokon vegyületét, valamint a kokaint sorolják a csoportba. Népszerűségüket annak köszönhetik, hogy kellemes, izgatott, eufórikus állapotot váltanak ki. Fontos, hogy ezen anyagok nem mindegyike okoz testi függőséget, ám a lelki függés igen hamar kialakulhat, megvonásnál nyugtalanságot, idegességet, feszültséget okoz, az illető nem találja a helyét, semmi nem tudja lekötni.
Ezzel szemben a depresszánsok elsődlegesen nyugtató hatásúak, csökkentik a szorongást, oldják a gátlásokat. Ide soroljuk az alkoholt, a nyugtatókat, szorongásoldókat, az illegálisak közül pedig az ópiumot és származékait, azaz a morfiumot, a heroint, a kodeint és a metadont. Ezek már súlyos testi és lelki függőséget alakíhatnak ki. Hallucinogéneknek vagy pszichedelikus szereknek minősülnek azok a drogok, amelyek hatása a tudati működés, az észlelés, a gondolkodás szokásos folyamatainak megváltoztatása, módosult tudatállapotok létrehozása. Ilyen az LSD, az úgynevezett mágikus gombák, illetve számos egyéb vegyületet; de ide sorolják a szerves oldószereket is. Eltérő hatásmechanizmusa miatt a kannabiszt (marihuána, hasis), bár van enyhe hallucinogén hatása, többnyire külön csoportban kezelik.
Rácz József, a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia vezetője szerint kétségkívül a marihuána a legnépszerűbb a drogok közül, többnyire elszívva él vele a főleg fiatalabb korosztály, de süteménybe vagy egyéb ételbe is divatos "belecsempészni". A fűnek köszönhetően élvezetesebbnek tűnhet az élet, ám miközben élénkíti a vizuális, hallási, látási érzékeket, sérülhet a gondolkodás és megváltozhatnak a logikai funkciók. Nagy mennyiség elfogyasztása után hallucinációkat, vagy akár pánikrohamot is kiválthat.
A statisztikák szerint a marihuánás cigarettát szívók 80 százaléka soha nem nyúl más szerhez, de a "csak kipróbálom" magatartás könnyen elvezethet a függőségig. Talán ennek megelőzése miatt siet a kormány az új nemzeti drogstratégia elkészítésével, amelynek tervezetét botrányosan szakmaiatlannak nevezték a hvg.hu által megkérdezett, kábítószerügyben jártas szakemberek.
Alkoholproblémák
Az alkohol is felszabadítja a gátlásokat, ugyanakkor a rendszeres italozás növeli az alkoholtoleranciát, így egyre nagyobb mennyiségű ital képes csak a feszültségoldásra. Hogy alkoholból mennyit, mikor és hogyan ihatunk, ahhoz az Egészségügyi Világszervezet ad fogódzókat. Ajánlásuk szerint az egészségkárosodás nélkül elfogyasztható alkoholmennyiség felső határa férfiaknál 21 egység/hét, nőknél pedig 14 egység/hét. Egy egység 10 ml alkohol, ez egy pohár sörnek vagy 1dl bornak felel meg. Az iszákosok ennél többet isznak. A májbetegségek, illetve a súlyos idegrendszeri károsodások mellett a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában is nagy szerepe van az alkoholnak – igaz, a dohányzásnak is –, és e betegségek halálozási listáját Magyarország vezeti az unión belül.
Fotó: Végel Dániel
Szakemberek szerint általában 4-5 év rendszeres alkoholfogyasztás után alakul ki függőség, amelyben a genetikai, társadalmi, szociokulturális tényezőknek ugyanúgy szerepük van. A rendszeres alkoholfogyasztás akkor tekinthető betegségnek, ha testi, lelki és szociális tünetei már kimutathatók.
Passzív dohányzás
Becslések szerint mások cigarettafüstjének belélegzése miatt évente mintegy 2300-an veszítik életüket itthon. Így érthető, hogy a 2012. január 1-jén lép hatályba lépő, a nemdohányzók védelméről szóló törvény elfogadását lelkesen üdvözölte az egészségügyi szakma: a külföldi tapasztalatok már számszerűen is jelzik a dohányzás visszaszorításának pozitív hatásait.
Nemrég egy felmérés arra kereste a választ, mi motiválja az embereket abban, hogy rágyújtsanak az első szál cigire, és mi veheti rá őket arra, hogy végleg letegyék. „Leginkább a közösség, a baráti társaság az, ami miatt meggyújtjuk az első szál cigarettát. A kíváncsiság is – főleg a fiatalabbaknál – ok lehet, de a családi minta is meghatározó" – magyarázta akkor Bánfi Andrea tüdőgyógyász, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a dohányzás okozta szervezeti károsodások visszafordíthatatlanok, s már az első cigaretta elindítja a tüdő szöveteinek roncsolódását.
Egyedül nem megy
Függőség esetén gyakori, hogy a szenvedélybeteg megpróbál leszokni a drogról, felhagyni a kényszeres viselkedéssel, de ezek a kísérletek általában kudarcba fulladnak. Ezért van szükség minden esetben szakember segítségére, ugyanakkor az igazi megoldást a prevenció jelentené – véli Rácz József addiktológus.
Fotó: AP
De minden terápiának, amely a szenvedélybetegségek kezelését szolgálja, van egy alapelve: addig nem kezdődhet meg a kezelés, amíg a páciens be nem látja, hogy szüksége van segítségre. Vagyis az első és legnehezebb lépés, hogy ne tagadja szenvedélybetegségét. Utána jöhet a mérlegelés fázisa: mit nyer, és mit veszít azzal, ha kilábal a függőségből.
Az alkoholról való leszokásban az egyik legnagyobb segítséget talán az Anonim Alkoholisták közössége jelentheti. A múlt század 30-as éveiben indult, és ma már a világ szinte minden pontján működik. A két alapító sorstárs Bill Wilson bróker és Bob Smith sebész felismerték, hogy az alkoholizmustól egyedül nem tudnak szabadulni, de erős elhatározásukat segítette, hogy problémáikat, küzdelmeiket megoszthatták egymással. Beszélgetéseikből születtek meg azok az alapelvek (12 lépés), amelyre a mozgalom és a terápiás módszer épül. A csoportgyűléseken a résztvevők 10-20 fős csoportokban mondják el egymásnak élettörténetüket, a hozzá fűződő tanulságokat és a 12 lépéssel elért eredményeket, amelyek utat mutatnak az alkoholistáknak, hogy ital nélkül is elégedett életet tudjanak élni.
A dohányosok – átlagosan – három alkalommal is megkísérlik a leszokást, de általában egyedül próbálkoznak meg vele, nem kérnek segítséget, pedig orvosi támogatással hatszor nagyobb lenne az esélyük a sikerre. A legtöbbjük úgy hiszi, bármikor le tudja tenni a cigarettát, ám mivel függőségről van szó, ez egyáltalán nincs így. A nikotin megvonása kellemetlen testi és lelki tüneteket okoz, ezért az életmódváltáson kívül a pszichés támogatásra is szükség van.
Egy tábla mogyorós csokival érkeztem hozzá, mert valahol azt mondta, hogy csokoholista. Ha már a függőségekről beszélgetünk...
Zacher Gábor: Oh, tudja, hogy kell hozzám közelíteni! Köszönöm szépen.
Szily Nóra:Nem akartam elviccelni a kezdést, csak azt olvastam, hogy…
Z. G.: …csokoládéfüggő vagyok. Ez így is van. Naponta legalább ennyit megeszek.
Sz. N.:Oké. Finom. De miért kell minden nap?
Z. G.:Mert ha nincs, akkor hiányzik az érzés, hogy megeszem. Figyeljen, egy csokifüggő ezt nem falatozza kulturáltan. Nem nyamizza, ízlelgeti, hanem befalja, és ez tök jó.
Fotó: Sanoma Archív / Gálos Samu Mihály
Sz. N.:Ön a megérteni vágyásnak él… Tudja, hogy miért teszi?
Z. G.:A csokit mindig is szerettem. De soha nem kerestem magyarázatot. Egyvalamiért, mert ez én vagyok. Nem egy olyan külső dolog, amit szeretnék megérteni.
Sz. N.:Hagyjuk az ön csokiját… Miért a csoki iránti sóvárgás kontrollál, és nem az egyén?
Z. G.:Mert a boldogságmolekula elindul a buksinkba. Egy ismert vizsgálat szerint azoknak a várandós anyáknak, akik rendszeresen fogyasztottak csokoládét, a gyerekeik jobb kedvűek voltak, gyorsabban fejlődtek. Az endorfinok berobbanása az agyba jó dolog.
Sz. N.:Térjünk át az ételfüggésre. Enni kell. Mikortól függés és nem táplálkozás?
Z. G.:Ha valaki akkor is képes enni, amikor nem éhes, nincsen rá élettanilag szüksége, de nem tud ellenállni. Erre mondják az olaszok, hogy milyen jó lenne, ha a fejünk búbján lenne a szánk, mert akkor a halántékunkig ehetnénk tele magunkat, nemcsak nyakunkig. Az evésfüggő zabál. Nincs testképzavara, elfogadja magát – még kijjebb a nadrágszíjjal… Jól érzi magát, ha eszik.
Sz. N.:Mi ennek a magyarázata?
Z. G.: A függőségek nagy része kezdetben az örömérzésről szól. Az alkoholistának is van az elején kedvenc itala. Ha a bort szereti, nem nyúl a vodkához. Ám amikor függőségről beszélünk, bármi jöhet, mivel ekkor már a szer utáni sóvárgásról és az elvonási tünetektől való félelemről van szó.
Sz. N.:Tehát a jó íztől eljutunk egy kémiai hiányig?
Z. G.:Igen, és egy bódító, fellazító vagy bármiféle hatásig, amit jelenleg mondjuk, az alkohol vált ki. Egy szenvedélyszerű magatartásból észrevétlenül lesz szenvedélybetegség. Az illető előrébb teszi a fontossági sorrendben az alkoholt, mint addig. Az emberek többsége szociális ivó. Egy pohár sör ebéd után, vacsoránál egy fröccs. De abban a pillanatban, amikor alig várja már, hogy vége legyen a munkának, és elmenjen a kocsmába, ott egy minőségi változás történt. Innentől már függő lett.
Sz. N.:Nem veszi észre, hogy átrendeződött a rangsor? Vagy ideológiákat gyárt?
Z. G.:Inkább az utóbbiról van szó. A baráti, családi figyelmeztetések lepattannak róla, bagatellizálja a jelzéseket. Ám mire kiürülnek a kapcsolatai, és szembesül a helyzetével, gyakran már késő, mert a társadalom peremére sodródik.
Sz. N.:Megváltozik az önmagára és a világra vonatkozó észlelése is?
Z. G.:Teljes mértékig. Jó példa erre az, amikor az alkoholfogyasztás felnőttkorban kezdődik. Mondjuk, egy szociális ivó belekerül egy munkaspirálba, ahol egyre többet kell teljesítenie, és egyszer csak úgy érzi, nem tudja ezt tovább csinálni. Görcsössé válik, ezért megiszik egy felest napközben. Felsóhajt, lazább lesz, megy a meló – kap egy pozitív visszajelzést, jót csináltál, oké… Jogosultságot nyert az alkohol fogyasztása? Hogyne, hiszen ettől tud jól teljesíteni. És nem arról lesz szó, hogy fél liter vodkát benyakalva részegen ül a vállalati budiban, hanem délben eltűnik 5 percre, fogmosás, szájillatosító, és flottul folytatja a munkát. Igen ám, csakhogy hozzászokik ehhez, már nem lesz elég a fél deci, egyre több kell – és belecsúszik az alkoholizmusba.
Fotó: Sanoma Archív / Bulla Bea
Sz. N.:Egy sikerélménnyel induló, ámde lefelé ívelő történet… Menjünk tovább, a vásárlás is benne van a mindennapjainkban – és már ennek kapcsán is beszélhetünk függőségről.
Z. G.:Ez jóval inkább az ön asztala, mint az enyém, férfiaknál ugyanis ritkábban jelentkezik. Bár nekem ilyen például a pipa és a lemezek. Tíznaponta el kell mennem egy hanglemezboltba, és meg kell néznem, hogy jött-e valami újdonság. Pedig ha nem mennék, nem dőlne össze a világ, lenne mit hallgatnom, és van mire rágyújtanom, de hiányérzetem lenne.
Sz. N.:Ez egy önajándékozás, a mindenkitől független örömszerzés?
Z. G.:Így van, megnyugtatjuk magunkat vele. Ilyenkor saját magunkat állítjuk előtérbe.
Sz. N.:De mégsem függő mindenki…
Z. G.:Mindenki függő. Részben már ismerjük a genetikáját is, de ez nem azt jelenti, hogy úgy örököljük, mint a szemünk színét. Meghatározóbb, hogy mit látunk, tanulunk a környezetünktől, felmenőinktől. A dohányzás megjelenésére végeztek egy érdekes felmérést. Megvizsgálták, hogy a családban fellépő konfliktust, amit a kisgyerek ugyan még nem ért, de lát és érez, hogyan zárják le a szülők. Ha mindketten rágyújtanak, ezt látja a gyerek mint konfliktuskezelési megoldást, és ő is ugyanezt szeretné majd, ha mondjuk, felidegesíti a tanár az iskolában – ez a minta jöhet elő a feloldásra. Persze megérkezhet cigi helyett a fű is…
Sz. N.:Beszélünk egészséges szintű függésekről – aztán jöhet valamilyen sokk, ami átbillenti ezt?
Sz. N.:Tehát minden jóban van, vagy lehet valami rossz.
Z. G.:Igen. Van, aki bélyegeket gyűjt. Nincs otthon hangos beszéd, a fizetését hazaadja, aztán ahogy munka után hazaér, leül és cseszteti a bélyegeit, nem nagyon foglalkozik mással. Később lefekszik, és másnap kezdődik elölről az egész, majd hétvégén elmegy a bélyegkörbe… Egy normális ember. Mégis függő, hiszen torz értékrenddel látja a világot, de ezt senki nem veszi észre. Teljesen látens módon alakul ki.
Sz. N.:Vagyis a függőségeket osztályozhatjuk úgy, hogy vannak, amelyek környezetünkre és vannak, amelyek csak önmagunkra károsak, és ezért toleráltak?
Z. G.:A függőség valamilyen szinten mindenképpen káros.Kérdés, hogy az ember tart-e egy olyan féket az életében, amelyik a szenvedélyszerű magatartását visszapofozza, ha az már átcsúszna függőségbe.
Sz. N.:A függőség deviancia…
Z. G.:Igen, de mindannyian deviánsok vagyunk.
Sz. N.:Az negatív.
Fotó: Sanoma Archív / Bulla Bea
Z. G.:Mert mik jutnak eszünkbe? Egy alkoholista, egy kábítószer- vagy egy játékfüggő… Nem vagyunk hajlandók magunkba nézni, hogy belássuk, koffein-, evés-, csoki-, társ-, sms-, internet vagy épp edzésfüggők vagyunk… És lehetne még tovább sorolni.
Sz. N.:Hol a határ?
Z. G.:Amit a társadalom annak bélyegez. De vannak olyan függőségek, amelyekről nem vagyunk hajlandóak tudomást venni: gyógyszerfüggőség, amivel több tízezer ember él. Ezekről nem beszélünk. Altatókról, nyugtatókról, hashajtókról – mint függőséget okozó szerekről. Persze azért egy csomó mindennel együtt tudunk élni, anélkül, hogy ebből komoly gond lenne.
Sz. N.:Majd’ mindenki azt mondja: bármikor abba tudnám hagyni.
Z. G.:Abszolút, de nem hagyja abba. Saját magának keresi a kibúvókat, hogy igazolva lássa, miért iszik, szív, szerencsejátékozik… Nincs motivációja.
Sz. N.:De hol vész el?
Z. G.:Én elég sokat pipázom. Ez nem jó. Ha azt mondanák, hogy csak úgy tegyem le, nem tudnám. Ám ha egy egészségügyi gond jönne, akkor megtenném. Biztos beledöglenék az elején, látnám a pipáimat kirakva… De aztán valószínűleg ez csökkenne. Motiváció nélkül azonban nem lehet megszabadulni a függőségtől. Nagyon fontos, hogy az ember átlássa ezt az egészet. És kell egy terv a továbblépésre. A hajléktalannak, aki alkoholista, milyen jövőképet tudnánk kínálni, ha megpróbálnánk leszoktatni? Mi maradna neki? Nekem maradna rengeteg dolog, de nagyon sok embernek beszűkült az élettere, épp ezért nehezebben képes letenni a függőségét.
Sz. N.:Ehhez képest egy jólétben élő ember is beleragad.
Z. G.:Neki azért nincs motivációja, mert mindent megtehet. Egy jól kereső kokainista 60-80 ezret elszív egy nap, és ez nem viseli meg anyagilag. Majd azt mondja: gyógyítsanak meg. Nem tudjuk. Ha a beteg nem tud hozzáadni 70 százalékot, akkor én meg a szociális rendszer a 30 százalékunkkal kutyafülét sem érünk. Nem tudjuk őt se föltolni, se kirántani.
Sz. N.:Ön a saját függéseivel békében van?
Z. G.:Nagyon. De nekem van fékem. A feleségem. Ez a legfontosabb. Aki beszól – pozitívan –, hogy most már elég. Szombat van. Nem mész be a kórházba. Ma csak punnyadunk. Egy hiteles fékkel tökéletesen működhet a rendszer. Az enyém is jól működik.
Sz. N.:Milyen kérdéseket kellene feltenni önmagunknak, hogy rájöjjünk, elkezdtünk csúszni?
Z. G.:A leltárok nem ártanak néha. Mondjuk belenézni a tükörbe. Hova jutottam? Elrontottam-e? Kérdés persze az, hogy belenéznek-e, vagy inkább letakarják…
Felvinczi Katalin szerint nem írhatjuk elő az embereknek az egészséget
Irreális ambíciókat fogalmaz meg, s ezáltal borítékolja a kudarcot – ezt mondja az új drogstratégia tervezetéről Felvinczi Katalin, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet – mai nevén Nemzeti Drogmegelőzési Iroda – korábbi igazgatója. Szerinte azért esik több szó a lényegesen kevesebb embert érintő drogról, mint az alkoholról, mert Magyarországon az alkoholproblémával értelmesen nem lehet foglalkozni.
- Mi a véleménye a hét elején nyilvánosságra hozott új nemzeti drogstratégia tervezetéről?
Először is, ez még nem úgy néz ki, mint egy stratégia. Abban ugyanis nem árt megfogalmazni, hogy most hol vagyunk és hova akarunk eljutni, mihez képest definiáljuk a céljainkat. Másrészt, a tervezetben olyan általános értéktételezések fogalmazódnak meg, amelyekkel egyébként nem lehet vitatkozni, és már benne voltak az előző, a kormány által vállalhatatlannak nevezett drogstratégiában is.
- A Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság civil delegáltjai szerint mégis van különbség, mert az új tervezet a drogmentes társadalom utópiáját vázolja fel elérendő célként. A régi stratégia szerintük racionálisabb volt.
- Valóban, a tervezet úgy fogalmaz, hogy bár nem reális a drogmentes világ célkitűzése, de távlatilag mégis ezt kellene szem előtt tartani. Csakhogy nem emlékszünk a civilizáció történetében olyan időszakra, amely mentes lett volna a pszichoaktív szerektől. Ráadásul, ha már az induláskor olyan ambíciókat fogalmazunk meg, amelyekről tudjuk, hogy irreálisak, akkor borítékoljuk a kudarcot. A stratégiaalkotásban rutinosabb nyugati országokban azt mondják, hogy reális és specifikus célokat kell megfogalmazni. Azt például, hogy százalékosan hány embert szeretnénk még az ellátórendszerbe juttatni, ahelyett, hogy „váljon értékké az egészség” vagy „javuljon a népesség attitűdje”, mert ezek olyan általánosságok, amelyeket nem lehet mérni. Sajnos azok a döntéshozók, akik az új stratégiaalkotást kezdeményezték, nem vettek részt a kábítószerprobléma kezelésében az elmúlt tíz évben. Így aztán sok konkrét ismeretük, tapasztalatuk hiányzik. Az úgynevezett univerzális prevenciós megközelítés, amit a tervezet hangsúlyoz, nagyon fontos, de az eredményessége nehezen mérhető. Azt viszont tudjuk, hogy a célzott prevenció – amikor olyanok számára dolgozunk ki programokat, akikről sejthető, hogy veszélyeztetettebbek, például az iskolában rosszul teljesítő, lakótelepeken elő, szenvedélybeteg szülőkkel rendelkező kamaszoknak – hatékonyságára több bizonyítékkal rendelkezünk. Ezeknek a programoknak az alkalmazását egyébként az unió is kiemelten fontosnak tartja.
- Azért akad néhány konkrétum: ilyen például az elterelés lehetőségének szűkítése, amikor a drogfogyasztó a büntetés helyett a kezelést választhatja. Erről mit gondol?
A kábítószerproblémát nem lehet civilek nélkül kezelni Népszabadság - Kocsis Zoltán- Az elterelést az előző ciklus alatt is sok kritika érte. Liberális és szakmai oldalról azért, mert kapacitásokat köt le és olyanokat von be az ellátásba, akiknek nincs drogproblémájuk, nem függők, az egyetlen gondjuk az, hogy elkapta őket a rendőrség. Konzervatív oldalról pedig azért, mert nem kellőképpen elrettentő erejű. Magyarországon a becslések szerint minden nyolcezredik drogfogyasztás kerül a rendőrség látóterébe, történjen az otthon, szórakozóhelyen vagy közterületen. Ez nagy látencia. Tudjuk, hogy azon bűncselekmények esetében, ahol nagy a látencia, kicsi a törvényi szabályozás visszatartó ereje. Szintén a nagy látencia miatt merül fel a kérdés, hogy ez az évi 3-5 ezer lebukott fogyasztó rendelkezik-e olyan speciális tulajdonságokkal, amelyek miatt éppen őket kapták el, a többieket meg nem.
- Fiatalabbak? Tapasztalatlanabbak?
- Igen, például az életvezetési készségeik fejletlenebbek. Az esetükben van értelme az elterelésnek, mert védettebbé kell őket tenni, felelősebbé, mértékletesebbé. A tervezet szerint az lenne a kívánatos, ha bizonyos időintervallumon belül csak egy alkalommal lehetne az eltereléssel élni. Ez nem fog nagy változásokat eredményezni, mert most a bekerülők 85 százaléka életében egyszer vesz részt elterelésen.
- Téglásy Kristóf, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium ifjúsági főosztályának vezetője szerint a dílerek egy része az elterelést kihasználva, magát fogyasztónak feltüntetve csúszik ki a törvény kezei közül.
- Ez feltételezés, semmilyen adat nem bizonyítja.
- Azt is mondta, hogy az utóbbi időben a kábítószerprobléma kezelésében a fő hangsúlyok áttevődtek az ártalomcsökkentésre, ami nem szerencsés.
- Ez ideológiai vita. Az ártalomcsökkentés egy toleránsabb, megengedőbb álláspont terméke. Abból indul ki, hogy vannak emberek, akik hosszabb vagy rövidebb időn keresztül nincsenek abban a helyzetben, hogy szerfogyasztásukkal felhagyjanak, azért például, mert olyan erős a függőségük, hogy nem tudják drog nélkül elképzelni az életüket. Szükség van arra, hogy őket valamilyen módon életben tartsuk, mert halott droghasználóból soha nem lesz talpra állt szenvedélybeteg. A tervezet alkotói azt gondolják, hogy ha jól csináljuk a megelőzést, akkor csak boldog, önérvényesítő, értéktudatos emberek lesznek, akiknek nem lesz szükségük semmilyen pszichoaktív szerre. Csakhogy nem írhatjuk elő az embereknek az egészséget. Legfeljebb megpróbálhatjuk hozzásegíteni őket, hogy a saját körülményeik között a lehető legegészségesebb alternatívát válasszák. És ha egy súlyos drogfüggő elkezd részt venni egy ártalomcsökkentő programban, az önmagához képest nagy előrelépés. Az ártalomcsökkentés kapcsán folyó vita nem magyar specifikum: a konzervatív oldal világszerte azt feltételezi, hogy az ártalomcsökkentés hátterében a droglegalizálás szándéka áll.
- Van olyan része a tervezetnek, amivel egyetért, amit jónak tart?
- A drogfüggők kezeléséről szóló részben vannak progresszív elemek, például az, hogy a szociális és az egészségügyi ellátók működjenek együtt. A gyermek és kamasz addiktológiai ellátás szükségessége is vitathatatlan. Fontos a felépülés-központú megközelítés, amiből az következik, hogy az ellátórendszer kísérje végig a klienst a gyógyulás útján. Ugyanakkor nagy visszalépésnek tartom, hogy a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságból tárcaközi bizottság lesz, ami előrevetíti, hogy kikerül belőle a civil képviselet. Az államigazgatási szereplők sosem szerették, ha a civilek belebeszéltek a dolgaikba, de a kábítószerproblémát nem lehet nélkülük, pusztán állami szereplők bevonásával kezelni. A szakmai szolgáltatók túlnyomó többsége civil.
- A kormány szerint a korábbi drogpolitika megbukott. Magyarország tranzitországból célország lett, az első szerhasználat időpontja egyre lejjebb csúszik, a hepatitis B- és C-fertőzések száma rohamosan nő. 2006-hoz képest 150 százalékkal nőtt azon fiatalok száma, akik kipróbálják a drogot.
- Ez utóbbiról csak annyit, hogy a kormány előbb mondta, hogy megbukott a drogpolitika, minthogy ez az adat nyilvánosságra került volna. Nem tudjuk, hogy ennek egyébként mi a magyarázata, de semmiképpen nem a 2009-es, leváltott stratégia kudarcát jelenti, mivel annak a megvalósítása el sem kezdődött. Ugyanakkor számos oka lehet a változásoknak, például a nemzetközi drogfogyasztási trendek változása, amiket eddig is követett a hazai droghelyzet, vagy a gazdasági válság, amely növeli a különböző társadalmi problémákat. De az is lehet, hogy módszertani okok is szerepet játszottak; meg kell várni a nemzetközi adatok nyilvánosságra kerülését, mielőtt bármilyen következtetést megfogalmazunk. Amúgy a drogpolitikának a kipróbálásra soha nem volt hatása. 1995 és 1999 között drámai növekedés volt, 2003-ig lassabb növekedés, majd ezt követően 2007-ig stagnálás, illetve csökkenés a kipróbálásban. Egyik alkalommal sem mondtuk, hogy ez a drogpolitika közvetlen következménye lenne. Már csak azért sem tehetjük ezt, mert a meglehetősen különböző drogpolitikát folytató országokban kísértetiesen hasonlóak a változások. Tény, hogy az azonosított hepatitis-fertőzések száma nő, amit onnan tudunk, hogy az előző, „átkozott” drogpolitika szélesítette a szűrések körét. Ha többet szűrünk, akkor értelemszerűen több esetet találunk meg. De nem hiszem, hogy nincs kritizálnivaló az előző időszak drogpolitikáján, főleg, ami a tervek megvalósulását és a források nagyságát illeti.
- Sok szó esik az utóbbi években azokról az úgynevezett dizájnerdrogokról, amelyek nincsenek a tiltólistán és mire rákerülnek, már újabbakat fejlesztenek ki. Mit lehet ezzel a problémával kezdeni?
- A stratégia tervezete szerint gyorsítani kell a listáravételt. Csakhogy önmagában az, hogy valami tiltólistán van, semmit nem segít. A listára vételtől nem változik a szer veszélyessége, ráadásul, ami illegális, mindig veszélyes, mert ellenőrizetlen a minősége. Néhány éve a Debreceni Egyetem készített egy kutatást. Megnézték, hogy az akkor még illegálisan főzött házi pálinkák vagy a nagyáruházakban kapható, legolcsóbb pálinkák tartalmaznak-e több káros anyagot. Az illegális, házi pálinka sokkal több egészségkárosító anyagot tartalmazott. Egyébiránt meg a fiatalok nem az alapján döntik el, hogy adott este milyen szer „segítségével” szórakoznak, hogy melyik van a tiltólistán és melyik nincs. Viszont a prevenciós programokba ezt a jelenséget mindenképpen be kell vonni, már csak azért is, hogy felhívjuk a fiatalok figyelmét, azért mert valami nincs a listán, még számos veszélyt hordozhat. Az internet, a fiatalok által használt fórumok alkalmas felületet jelentenek, ha valóban az ő nyelvükön tudjuk megszólítani őket. De van ennek a kérdésnek egy globálisabb aspektusa is. Ezen szerek készítői hülyét csinálnak a világméretű kontroll-mechanizmusokból, mert abban a másodpercben, amikor elindul a gondolkodás egy szer listáravételéről, már tudják, hogy melyik fog a helyébe lépni. Ez el fogja érni azt a kritikus tömeget, amikor el kell kezdeni újragondolni a kábítószerekkel kapcsolatos nemzetközi egyezményeket. A tiltás helyett egyszer talán a szabályozás és a kontroll lesz a megoldás, mert mindig lesz egy újabb és egy még újabb listára helyezendő vegyület.
Nem hiszem, hogy nincs kritizálnivaló az előző időszak drogpolitikáján Népszabadság - Kocsis Zoltán- Magyarországot még mindig az alacsony drogérintettségű országok között tartják számon. A nemrég nyilvánosságra került Wikileaks-táviratokból kiderült, hogy az amerikaiak szerint a magyar drogstratégia összhangban van az EU stratégiájával, a prevenciós programok is jól működnek.
- Sőt, az is benne volt, hogy nem valószínűsítik Magyarország drogpolitikájának változását a kormányváltás után. Tény, hogy bizonyos adataink jobbak, mint a környező országok mutatói, például a már említett kipróbálási arányok alacsonyabbak az európai átlagnál, és töredékei Csehország vagy Szlovákia adatainak. Vannak ugyanakkor kedvezőtlenebb mutatók, például a folyamatos fogyasztási ráta, vagyis azok közül, akik kipróbálják a drogot, többen maradnak használók, mint az európai átlag. Jellemző még, hogy mindenevők vagyunk. Sok országban tapasztalható, hogy a marihuánahasználók elkülönülnek, más, veszélyesebb szerekhez nem nyúlnak. Ránk ez kevésbé igaz. S bár a heroinhasználat visszaszorul, az amfetaminszármazékok intravénás használata terjed. És sajnos a függőség nem szerspecifikus, masszív az alkohol- és a visszaélésszerű gyógyszerhasználók tömege.
- A drogproblémáról mégis, mintha több szó esne. Alkoholstratégiát még nem készített a kormány, pedig nagyságrendekkel több embert érintő probléma.
- Pedig a függőség nem a szer miatt válik problémává, a függőség maga a probléma. Mindegy, hogy alkoholról, nikotinról, játékgépekről, internetről, vagy kábítószerekről van szó. 2006-ban készült egy alkoholstratégia, de végül a megvalósítása, politikai támogatása elmaradt. Magyarországon az alkoholproblémával értelmesen foglalkozni nem lehet. Egyrészt mélyen benne van a kultúrában a bor, a pálinka, másrészt jelentékeny az alkohol- és a dohányipar lobbiereje is. Azt hiszem, hogy a mértékletesség lehetne a kulcs. Hogy miként tudom az élvezeteket úgy maximalizálni, hogy nem károsítom magamat, hogy nem vesztem el az öntudatomat. Kiváló programok működnek kicsiben, ilyen volt például a Kék Pont Alapítvány Mértékletesség Éve programja. Ezeket kellene sokkal szélesebb körben elterjeszteni. Nem kell állandóan feltalálni a spanyol viaszt, mert már felfedezték.
">
Michael Lucas és kutatócsoportja az Archives of Internal Medicine című szakfolyóiratban ismertette tanulmányát, amelyben 50.000 amerikai ápolónő egészségi adatait elemezték, akiknek az átlagos életkora 63 év volt. Tíz éven át követték nyomon a nők egészségét, akiket kávéfogyasztási szokásaikról is megkérdeztek. Ez alatt a 10 év alatt mintegy 2600 nőnél jelentkezett depresszió. Az adatok elemzéséből kiderült, hogy azoknak a nőknek, akik legfeljebb napi egy kávét ittak, 15 százalékkal nagyobb volt az esélye arra, hogy depresszió alakul ki náluk, mint azoknak, akik napi két-három koffeines kávét ittak. Húsz százalékkal csökkent a depresszió kockázata azoknál, akik napi négy kávét, 550 milligramm koffeint fogyasztottak.
A döntés nem csak azért történelmi, mert megerősítette Észak-Amerika első drogfogyasztói szobájának létjogosultságát, hanem azért is, mert kimondta, hogy az alkotmányban garantált jogok minden körülmények között prioritást élveznek a drogtörvény rendelkezéseivel szemben. Vagy másként fogalmazva: a drogtörvény végrehajtása során a kormány nem tehet olyan intézkedést, amivel veszélyezteti a drogfogyasztók életét és egészségét. Ez nagy győzelem az ártalomcsökkentő mozgalom számára, amely szerint nem reális cél a társadalom drogmentesítése, és a drogmentesítés nevében nem hagyhatjuk a drogfogyasztókat megbetegedni vagy meghalni. Ennek a szemléletnek a megnyilvánulása a tűcsere program és az ellenőrzött fogyasztói szoba is. 
Ahány korosztályt céloznak meg, annyiféle a csomagolás. A csilivili kék pillangós kiszereléssel például a nyolc-tíz éves kislányokat szeretnék megnyerni, a fiatal férfiaknak szánt drogon kigyúrt felsőtest képe szerepel. Ám még azok sem lehetnek biztosak benne, hogy azt kapják, akik klasszikus szert, például ecstasyt vennének, valószínűbb, hogy egy új - jóval olcsóbb, de legális - "kábítószerpótlót" rejt a csomagolás.
A 11 iskolából 206 pedagógus válaszolt a kérdésekre. Ők úgy vélik, a gyermek fokozott szorongása, magatartászavara, gyenge iskolai teljesítménye, kialvatlansága és a regresszió lehetnek a tünetei az esetleges szexuális bántalmazásnak. A rizikófaktorok tekintetében a szülők párkapcsolati problémáit emelték ki és úgy vélik, hogy az a gyerek, aki társait szexuálisan bántalmazza, vagy viselkedésében szexuális jellegű megnyilvánulások vannak, valószínűleg maga is áldozattá vált. A szegénységet és a szülők alacsony iskolázottságát kevésbé tartják rizikótényezőnek.
A filmekben gyakori ábrázolása a fűnek, hogy mindenen röhög, aki beszívott. Nos, ez Gábor szerint nem véletlen: ő is gyakran tapasztalta, hogy olyan dolgokat talált viccesnek, amire tisztán fel sem figyelt volna. 
Finn kutatók szerint ez főleg a mai társadalom túlságosan megengedő viselkedésének következménye. A gyermekkorban vagy fiatal felnőttkorban kezdődő, egyes típusú cukorbetegség gyakran súlyos egészségügyi problémát, gyakoriak a szövődményei. A korai fölismerés és a korszerű kezelés azonban lényegesen megváltoztatta a betegek túlélési esélyeit.
Utolsó kommentek