II. Nemzeti HIV/AIDS Stratégiáról (2011-2015) szóló OGY határozat tervezete.

Az egészségügyi államtitkárság közzétette a II. Nemzeti HIV/AIDS Stratégiáról (2011-2015) szóló OGY határozat tervezetét, amelyhez 2012 január 12-ig várják a véleményeket. A tervezetet itt találja

Forrás: weborvos.hu 

Január 10-én, kedden 19 órakor minden érdeklődőt szeretettel várunk a Megállóba, aki meg akar merítkezni egy nem mindennapi színházi és zenei élményben! A program: Orwell – Állatfarmja a Leo Amici Alapítvány előadásában, valamint Zörgő feat. Romengo koncert.

„Mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek” – az orwelli szatíra e gúnyos és hátborzongató mondata fejezi ki talán a legpontosabban, milyen is a komlói Leo Amici Alapítvány színház- és mozgásterápiás csoportja által már több ízben, nagy sikerrel bemutatott darab, az Állatfarm.

A Miodragovits Vince színházterapeuta által rendezett előadás belföldön és külföldön egyaránt bizonyított már: legutóbb Ausztriában lehettünk tanúi, hogy a mondanivalóval tökéletes összhangban lévő mozdulatok, gesztusok, üvöltések, nevetések és félmeztelen férfitestek borzongással vegyes feszültségben tartják az idegen nyelvű közönséget is.

A színházi előadást Zörgő feat. Romengo koncert követi. Aki figyelemmel kíséri a Megállóban zajló eseményeket, annak már nem jelent meglepetést, hogy az Európa-szerte elismert, autentikus oláh cigányzenét játszó Romengo Együttes – a zenekar tagjai közül többeket ismerhetünk már az Ando Drom, Romano Drom együttesekből, Palya Bea koncertjeiről, legújabban pedig a United című “Playing for Change” produkcióból – a Megálló Zörgőkörével kiegészülve újraalkotja, elvarázsolja a dalokat és a közönséget egyaránt.

A helyszínen a Pavlov Kávézó büfével várja vendégeinket.

További információk:

www.leoamici.hu
www.romengo.com
facebook.com/megallocsoport

Cím: Budapest, VIII. kerület, József utca 49. A belépés ingyenes.

Néhány kedvcsináló zenei csemege:

Forrás: stopgroup .hu 

Holnap búcsúztatjuk az óévet, ilyenkor szinte mindenki kicsit lazábbra veszi a gyeplőt, többet engem meg önmagának és gyermekeinek. A magyar egészségügy is felkészült a nagy ivászatra, Zacher Gábor toxikológus szerint az átlagos forgalom duplájára számíthatnak a kórházak. A Családháló annak járt utána, a világ különböző országaiban milyen szabályok alapján vásárolhatnak alkoholt a fiatalok.

A Nemzetközi Alkoholpolitikai Központ kutatása szerint Norvégiában például a vásárolt ital alkoholtartalma számít - sört és bort 18 éves kortól, míg égetett szeszt 20 éves kortól lehet fogyasztani. Az USA 50 állama közül 31 esetében törvény tiltja vagy korlátozza a 21 éves kor alatt történőalkoholfogyasztást. 26 olyan országban – a kutatás 40 országra terjed ki – a szerk.) 18 év az alkoholfogyasztás engedélyezett alsó korhatára, Egyiptomban, Hondurason, Oroszországban és Szamoán pedig 21 év a törvényes korhatár. Két országban (Olaszország és Málta) 16, Japánban pedig 20 év a szeszesital-fogyasztás minimális korhatára. Kanadában, ahol minden tartományban külön törvény szabályozza az alkoholfogyasztás engedélyezett minimális korhatárát 18-19 éves kor között vonja meg ezt a határt.

A kutatás elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy a nemzeti törvények általában az otthonon kívüli helyekre vonatkoznak. Tehát elsősorban vendéglőkre, bárokra, éttermekre, éjszakai lokálokra és más hasonló szórakozóhelyekre. Ezek a törvények azonban jellemzően nem vonatkoznak az otthoni alkoholfogyasztásra. Az Egyesült Királyság az egyetlen ország, ahol az otthoni alkoholfogyasztás alsó korhatárát törvény szabályozza: szülői hozzájárulással öt éves kortól fogyasztható szeszesital.

Terhes nőket és gyereket ne kínáljunk alkohollal! Még az éjféli koccintás is nyugodtan történhet gyerekeknek készült „pezsgővel". Sokan nem igazán bírják az alkoholt és ez hamar meg is látszik rajtuk, ezt súlyosbíthatja, ha olyan kevert italokat iszik, amik finomak, cukrozottak, úgymond itatják magukat. Aztán mire észreveszi, már gond van. Az alkohol nagy része a vékonybélben szívódik fel. Felszívódásának gyorsaságát elsősorban a gyomor telítettsége befolyásolja. Ezért is érdemes az italok mellé egy-két falatot enni.

Mit tegyünk részegség esetén?

Az alkoholos befolyásoltság alatt lévő ember minden esetben figyelmet igényel. A fentiekben leírtakból látható, hogy relatíve kismennyiségű fogyasztás is jelentősen növeli a balesetveszélyt. Nagyobb mennyiség elfogyasztása esetén a befolyásolt személyt lehetőleg ültessük vagy fektessük le. Az alkohol tágítja a hajszálereket, így nő a hőleadás, azaz a bajba jutott kihűlés veszélyének van kitéve. Takarjuk be, vigyük meleg helyre!

Korábban sok szakirodalomban találkoztunk a hánytatás fogalmával. A magánál lévő, alkoholos befolyásoltság alatt álló személynél azt javasolták, hogy langyos, sós vízzel hánytassák, azonban ezt már nem ajánlott! Ittas személy hánytatása esetén nagy a félrenyelés (aspiráció) lehetősége, így ne hánytassuk! Ami távozik a szervezetből, az távozik, ami nem, azt ne erőltessük!

A mentők tájékoztatása szerint péntek éjszaka kiemelt mennyiségű riasztással számolnak Mint megtudtuk, 80 autó lesz készenlétben, ugyanis egy átlagos szilveszter éjjel 50 százalékkal többször hívják ki őket. A legnagyobb veszélyt az jelenti, ha valaki leül vagy lefekszik valahol az utcán miután ivott.

Néhány aranyszabály

- Ne igyunk éhgyomorra, az ételek, tej lassítják az alkohol felszívódását.
- Lehetőleg igyunk vizet is, ne csak alkoholt, a vízkúrát másnap is folytassuk.
- A kávé nem jó gyógyszer másnaposságra, mivel az is vízhajtó hatású, és ilyenkor a szervezetnek szüksége van a vízre.
- Másnap reggelizzünk valami könnyűt, amitől helyreáll a vércukorszint.
- Napközben együnk C-vitamint, multivitamint, brokkolit, karfiolt, illetve sok cukrot, csokit.  - Tévhit, hogy a koplalás segít a másnaposság gyógyításában.

Forrás: csaladhalo.hu

A már meglévő drogambulancia mellett, egy alkohol függőséget kezelő nappali klinika épülhet Kaposváron az INDIT Közalapítvány reményei szerint.

Pénteken járt le a pályázat az a rehabilitációs pályázat, melyre konzorciumi rendszerben pályázott a Somogy, Tolna és Baranya megyét magába foglaló dél-dunántúli régió. A pécsi egyetem általános orvosi kara a főpályázó, és hozzá kapcsolódnak a régió városai és kórházai. Ebben pályázott az INDIT Közalapítvány is, amely a kaposvári és a pécsi drogambulanciát üzemelteti. Céljuk, hogy Kaposváron és Pécsen egy nappali  klinikaszerűen működtetett alkoholambulancia jöjjön létre.

Az ambulancia keretében azokkal ez emberekkel foglalkoznának, akik már komolyan elhatározták, hogy ki szeretnének gyógyulni a szenvedélybetegségből. Kifejezetten a függőséget kezelnék, csoportos, egyéni és családi terápiában.

A kaposvári alkoholambulancián a feladatokat részben a drogambulancia dolgozó, részben főállású dolgozók végeznék el.

A pályázat eredményeit várhatóan tavasszal értékelik ki, és akkor kezdődhetnek meg az építkezések és a felújítások. 2012 őszén pedig akár meg is kezdheti a munkát az ambulancia – tájékoztatta a KaposPontot a Baranya Megyei Drogambulancia vezetője, Dr. Szemelyácz János.

Forrás: kapos.hu

 A szakértő szerint iszonyatos mértékű elvonás van drogprevenció területén

Az új drogstratégiához kötődő akciótervet már nagyon várja a szakma - hangoztatta a távirati irodának adott interjújában Szemelyácz János a baranyai INDIT Közalapítvány, ezen belül a Baranya Megyei Drogambulancia vezetője.

– Rövidesen rendkívül szigorú tilalom alá esik a dohányzás szinte mindenütt. Addiktológusként és pszichiáterként milyen hatásokra számít? 

– A dohányzás mindenképpen egészségkárosító hatású, tehát nem olyan, mint mondjuk az alkohol, amely a kutatások szerint mértékkel fogyasztva jó hatással is lehet a szervezetre. Ugyanakkor nem mehetünk el amellett sem, hogy nagyon sok embernél ez az egyetlen stresszoldó technika, azaz olyan szerről beszélünk, amely mentálhigiénés szempontból is jelentős. Lesz egy csomó feszültebb, idegesebb ember.

– Mi lehetne a jó megoldás? 

– Egy biztos: én nem vagyok híve a tiltásnak, azoknak a megoldásoknak, amelyek csak szankciókat, erőt alkalmaznak. Az én műfajom az indirekt prevenció, azaz teremtsük meg az egészséges életmód divatját. Attól tartok, hogy ha nem teszünk mást, mint megtiltjuk a dohányzást mindenhol, sok függő kerül lehetetlen helyzetbe, vagy pl. megnehezítjük a cigarettához jutást egy drasztikus áremeléssel, erősödik a csempészet, és mivel bármilyen szemetet elszívnának a nikotinfüggők, az ország tüdőrákkal való fertőzöttsége sem csökken. 

– Elképesztő tempóban készülnek az újabb és újabb nemzeti drogstratégiák, meglátása szerint jó az irány?

– A nemzeti drogstratégia tervezetének harmadik változatánál tartunk, és meg kell mondjam, az előző kettőnél jobb. Az első augusztusban készült, néhány hete a harmadik. Látszik a fejlődés, számos dolog belekerül és elfogadhatóbb lesz elődeinél. Igaz, szerintem a maga módján a 2009-es is rendben volt, és bár rosszkor született, megfelelő akciótervet azért írhattak volna ahhoz is. 

– Ezek szerint a gond inkább az akciótervvel van, mintsem a stratégiával? 

– Ez a fő probléma, és attól tartok, most sem lesz másképp. A stratégia elfogadását követően három hónapon belül el kell készíteni az akciótervet. Üdvözölném, mert iszonyatos mértékű elvonás van a területen. A szakmai szervezetek nem állnának ellen, ha megvalósulna a stratégia, de sokkal több pénz kellene hozzá... Bizonytalanság uralkodik a szakmán belül, ez még a 2009-es Stratégia vállalhatatlanná nyilvánításával kapcsolatban keletkezett, és a pénz kivonása is ezt erősíti. A szakma akkor nyugszik meg leginkább, ha jó ellátóhálózat alakul ki. Ha le akarok szokni a cigiről, van hova fordulni, nem csak 20 ezer forintért tudok gyógyszert venni.

– Mekkora a pénzhiány a szakmában? 

– A normatívák nem változtak, de a gondozói rendszerben a fix díj a 2002-es 38 százaléka, ráadásul januártól meg is szűnik, és csak teljesítmény alapján fizetnek. Az addiktológiában sokszor előfordul, hogy órákig beszél az ember valakivel, de végül nem finanszírozza senki. A illegális drogot használók például gyakran kérnek segítséget, de TAJ-számot nem adnak meg, mert félnek a szankcióktól, így nem lehet személyhez rendelni a munkát. Probléma még, hogy ha valahol lenne új ellátóhely, az első időben nem lehet megfizetni a dolgozókat. Ha nem lesznek azonnal, anonim módon igénybe vehető szolgáltatások, akkor problémás szerhasználók - akár alkoholbetegek - súlyos állapotba kerülve többszörösébe kerülnek majd például az egészségügyi ellátásnak, mint amit a szociális hálóra kellett volna költeni. 

– Az intézmények fenntartása is gondot okoz? 

– Ha kevesebb a hadi kiadás az szerintem rendben van, és ha színházat zárnak be, az is nagy baj, de ha alap humanitárius szolgáltatásokat függesztünk fel, az csúnyán mutat Európában. A drogokkal kapcsolatos ellátásokra szánt pályázatokra két éve 1 milliárd forint volt, tavaly 700 millió, 2011-ben pedig 350 millió, amit végül nem osztottak ki, tehát nullára csökkent a „drogpályázat” összege. Van pár pozitívum, ilyen a TÁMOP pályázat, de kevés áll civil-szakmai szervezetek részére, míg jóval több egyházaknak és önkormányzatoknak, pedig ezek fő profilja alapvetően nem a drogmegelőzés. Szintén jó hír, hogy rehabilitációs pályázat lesz elérhető az egészségügyben, mely keretből - reményeink szerint - Pécsett és Kaposváron alkoholambulanciát tudunk kialakítani. Valami fejlődés lehet a pályázatokból, de ezek fejlesztésekre szólnak, a fenntartás bajos, főleg a teljesítmény-volumenkorlát miatt. 

– Mennyiben más a szerhasználókkal szemben az új stratégia? 

– A stratégia az új kihívásokra nem felel, a problémákat leginkább a büntetőjog eszközével oldaná meg. A büntetőtörvénykönyv keményebbé tételéhez hozzájárul az anyag, de az elterelést is szigorítaná... Itt a Kék Pont, az INDIT, vannak nagyon jó minták, és a szakmai szervezetek munkájában felbukkan szinte minden, ami világszerte jó gyakorlatnak számít. Ezeket másolják is, de mi is merítünk egymás munkájából. Iskolai erőszakra és más problémákra lennének jó válaszok, de pályázatokon nem nyerünk, nincs rá pénz. Mégpedig sokfajta válasz van, de nincs módunk kipróbálni. Nem kell mindig a spanyolviaszt feltalálni, ha vannak kész programok és vannak műhelyek, amelyek tudnák őket tesztelni. Ráadásul ezek a műhelyek még csak nem is irigyek egymásra.(folyt.)

– Reagál a stratégia a designer drogokra?

– Nem olyan szereket kellene megemlíteni a stratégiában, amelyek három hónapig vannak a piacon. De elbénáztunk egy csomó lehetőséget, megbocsáthatatlan mulasztást követtünk el az elmúlt két évben. Futunk a fejlesztő vegyészek után és nem dolgozódtak ki válaszok az olyan szervezeteknél, mint például az Országos Addiktológiai Centrum, vagy a Nemzeti Drogmegelőzési Iroda. Ezeknek az intézményeknek foglalkozniuk kéne ezzel a problémával. Így marad a törvények szigorítása, és most a kérdés a kábítószerlista bizottság előtt van. Elfogadta a parlament, hogy kilenc designer drog és egyéb anyagok tiltólistára kerüljenek, illetve bevizsgálják őket. Ez főleg arra jó, hogy jobban megismerjük a szereket, illetve ennek eredményeképp azt látjuk, hogy pillanatok alatt eltűnnek a betiltott szerek a piacról és helyükre teljesen újak áramlanak 

–  Általánosságban mi az oka az új pszichoaktív szerek diadalmenetének?

– Legálisak, könnyen elérhetők, interneten megrendelhetők, sok kellemes hatásuk van. 2004-2007 körül kifulladóban volt a partikultúra, ezen változtatott a designer drogok megjelenése. Nagyon sok fiatal él vele, sokakon átpörög pár hónap alatt. Használata olyan, mint amit a szakma binge drinking nevez, azaz a rohamszerű vedelés: van, aki a drogokat is így használja, nem tud nélkülük, értelmesen szabadidőt eltölteni. Tőlük elválnak az úgynevezett megküzdéses szerhasználók, akiknek problémáik vannak, énvédő mechanizmusaik viszont nincsenek. Őket próbáljuk terápiába vonni, elérni a családot, a családsegítőket. A legális drogok mindig jobban terjednek, bátrabban fogyasztják, ráadásul divatosabb, mint az alkohol, így tömegével terjedt el. Azért azt se felejtsük el, hogy vannak, akik ezekkel együtt normál életet tudnak kialakítani, és ha aktív szerhasználó korukban nem kerülnek börtönbe, nem gyűjtenek be egyéb maradandó károkat, akkor spontán is normalizálódhat az életük. Emelkedett a designer drogok miatt a pszichoaktív szerhasználók száma, de nem drámaian. Megvan ez a fix társaság, akik korábban „szívtak”, ma designer drogot használnak, de az alkohol is nagy mértékben terjed: sok fiatal fordul az ital felé. 

– Mi a helyzet a „hagyományos” pszichoaktív szerekkel? A designer drogok terjedését egy kutatás a jóval drágább drogok silány minőségének is betudta. 

– Ez mára sokat változott, a folyamat megfordult. Az amphetamin és az extasy ma rendkívül tiszta alapanyagból készül. A kokain fele annyiba kerül, mint 10 éve: akkor 20 ezer forint volt grammja, ma 8-12 ezer. A hagyományos útvonalak átalakultak: a por ma Dél-Amerikából érkezik Dél-Afrikán, Kis-Ázsián, Törökországon át, tőlünk megy Anglia felé. Az ópiátok terén szerencsére - és talán a mi munkánk nyomán is - komoly és folyamatos csökkenés figyelhető meg, remélem, hogy a trend nem változik, és nem lesz újra „reneszánszuk”, de ehhez munka kell és források, kevés a vakszerencsében bízni.

 Forrás: mindennapi.hu

"A könyv egy tizenhat évig tartó elhúzott, kacskaringós drogkarrier története. Annak minden lelki, szellemi, egzisztenciális és fiziológiai vonatkozásával együtt. Drogmátrix és pszichomátrix".

Kubiszyn Viktor:
Drognapló

Jószöveg Műhely Kiadó, 2011
 

Egy a heroinfüggőségéből több mint 10 éve felépült közeli ismerősöm egy ízben megjegyezte, hogy a leállása utáni egy-két évben erős volt a kísértés, hogy könyvben írja meg a saját történetét, de utólag örül, hogy nem szánta rá magát, mert akkoriban még nem tudott kellő távolságból tekinteni a heroinfüggő időszakára. A teljesebb rálátás azonban végül a mű megszületésébe, pontosabban meg nem születésébe került. Életpályája annyiban emlékeztet Kubiszyn Viktoréra, hogy több éves heroinfüggőségét követően ő is újságíróként működik, Kubiszynt viszont másképp érte utol a hányatott évek önéletrajzi feldolgozásának gondolata. Ő már a két drogfüggő periódusa között írt cikkeivel elismert filmkritikussá vált és a második leszokása után egy évvel írt Litera Netnaplós bejegyzései nyomán kérték fel, hogy öntse regényformába drogfogyasztásának éveit és leállásának folyamatát.  A könyvet olvasva hamar megértettem, miért könnyebbült meg az ismerősöm attól, hogy végül nem vágott bele egy hasonló mű megírásába. A Drognaplóból ugyanis erősen érződik, hogy szerzője két év szermentesség után még nap, mint nap szembesül a junkie évek utórezgéseivel és valahol a napló megírása is a lelki felépülés és a társadalomba való visszailleszkedés része. Ez azonban sokkal inkább előnye, mintsem hátránya a könyvnek, hiszen ettől válik az aktív szerfogyasztó periódus, a köztes évek munkamániája és a rehabilitáció időszakának taglalása egyaránt élettelivé. Az olykor kifejezetten sodró lendületű, a politoxikománia kiteljesedését szemléltető fejezetek között a filmvilágból ismert jövőbeli bevágások, a rehabilitációs intézet életének és belső szabályainak ismertetése segítenek megtörni a felfokozott tempót.

„A könyv egyes részletei a nyugalom megzavarására alkalmasak” olvashatjuk a borítón, amit annyival lehetne kiegészíteni, hogy talán nem is annyira a kiragadott részek, mint azok egy életúttá való összeállása zavarhatja meg inkább az olvasó nyugalmát. Az életút nagyon is képszerű és átélhető szemléltetésében pedig sokat segít, hogy Kubiszyn még a kételyekkel teli reszocializáció folyamatában írta meg a könyvet, ami neki is komoly kihívást jelentett. „Gyakorlatilag fejben anyagoztam… voltak olyan részek, főleg azok a kamaszkori emlékek – amikor mézesheteimet töltöttem a különböző anyagokkal –, amikor nagyon keményen előjött a sóvárgás” – fogalmazott a Drognapló megírásának körülményeiről. Egyes részeket talán túl intimnek is találhat az olvasó, például a gyermekkori sérelmek boncolgatását, a függőséggel járó életmód kendőzetlen feltárását, vagy éppen a Meztelen Ebédet idéző narkotikus elborulások jegyzeteit, de tagadhatatlan, hogy Kubiszyn életének e metszően őszinte ismertetésével az olvasó első kézből alkothat életszerű képet a súlyos függőség mélyrétegeiről, a befelé-, illetve az onnan kifelé vezető utak néhány variációjáról.

A könyvből részleteket olvashat a Litera oldalán

Kardos Tamás

Forrás: drogriporter.hu 

A zeneterápia régóta használt módszer, amivel – többek között – a szenvedélybetegek levezethetik a mindennapi feszültséget, leköthetik energiáikat. Bár a módszer viszonylag elterjedt, ritka, hogy olyan kiforrott terápiás rendszerben működjön, mint a Megálló Csoport Alapítvány keretein belül, ahol heti rendszerességgel „zörögnek együtt” a volt függők.

„A Megálló Csoport a kezdetektől, vagyis 1997 óta művészeti terápiákkal foglalkozó csoportként működik. 1998 óta létezik a Zörgőkör is” – mesélte Pap Tibor, a Megálló egyik terapeutája a hvg.hu-nak. Heti rendszerességgel találkoznak a tagok, a terápia eredeti célja pedig egy hagyományos szorongásoldó közösségi tevékenység végzése. Elmondása szerint a Zörgőkör ma már több ennél. „Több projektet is végzünk, fellépésekre járunk, ismert zenészekkel dolgozunk együtt. Ez egy kikapcsolódási forma, a neve jó értelemben pejoratív, hiszen itt nem az a fontos, hogy valaki profin tudjon zenélni” – mondta Pap Tibor.

A Megállót olyan emberek alapították, akik maguk is szenvedélybetegek voltak. Tibor 11 évig ópiátfüggő volt, de már másfél évtizede tiszta. A Megálló Csoport az évek során a komlói Leo Amici Addiktológiai Alapítvány egyfajta nappali rehabilitációs formájává nőtte ki magát. A terápiákat folyamatosan figyelemmel kísérik pszichológusok, pszichiáterek, illetve a segítők, akiknek nagy része szintén függő volt. „Előfordul az is, hogy csak úgy beesnek az emberek, más szervezeteknél hallanak rólunk és eljönnek a Zörgőre vagy a színházterápiára. Ilyenkor igyekszünk bevonni őket, más programokra is elhívjuk őket” – mesélte Tibor.

A művészeti terápiák sokat segítenek például az olyan függő kamaszoknak, akik ingerszegény környezetben nevelkedtek, mivel itt nyitottnak kell lenniük ahhoz, hogy be tudjanak kapcsolódni a zenélésbe. Olyan helyzetekbe kerülnek, ami szokatlan és új számukra: ilyenek a fellépések, a színpadi szituációk – tette hozzá Pap.

Lisznyai Sándor, az alapítvány pszichológusa szerint a zeneterápia az emberi lélek egy olyan forrását használja, ami nem sérül súlyos pszichés zavarok, életproblémák, traumák során sem. „Bármilyen beteg, zavart, instabil legyen valaki, a kreatív forrás egy alapvető lehetőség az ember életében, ezért akkor is működik, ha semmi más nem” – mondta Lisznyai a hvg.hu-nak.

„Ópium hozz álmokat” – énekli Péterfy Bori egyik ismert számában. Nem véletlen a csoport dalválasztása. A zenélésben mindig változó létszámú csapat vesz részt és többféleképpen zajlanak a foglalkozások. Tibor szerint az a legjobb, mikor „sallang- és metodikamentesen” egyszerűen csak zenélnek, de sokszor előfordul, hogy ismert magyar underground-dalokat dolgoznak fel. Ebben néha az eredeti előadók is segítenek: járt már náluk többek között Péterfy Bori, Pál Tamás és Kiss Tibi. Utóbbi maga is Komlón gyógyult ki évekkel ezelőtti szenvedélybetegségéből, így pontosan átérzi, hogy mennyit segíthet a zeneterápia a fiataloknak.

A Zörgőn nem tudnak elbújni

„Érdekes módon ez az együttműködés nem mindig inspiráló kezdetben, van, aki fél az ismert emberektől, tart tőle, hogy ez egy egészen más meló lesz, de az első próbák alatt kiderült, hogy nincs mitől tartania” – mondta Pap Tibor. A már idézett pszichológus szerint a zeneterápia azért is lehet sikeres, mert az érzelmeket nagyon nehéz kifejezni, szóban megfogalmazni. „Kevés szavunk van, ezek tökéletlenül írják le az érzéseiket, különösen a pozitív érzéseket. A zenén keresztül viszont a bonyolult és illékony érzelmek is kifejezhetők” – tette hozzá.

„A zeneterápia nem csak egy-egy szenvedélybeteg esetében, hanem a közösség életében is kifejezi annak aktuális lelkiállapotát. A közösség, mint élő organizmus kommunikál. Ha szomorú zenét játszanak, a közösség is szomorú, ha vidámabbat, akkor jobb állapotban van” – mondta Lisznyai Sándor, aki szerint ami igazán gyógyít, a közösség maga.

Ahogy az egyik terápián résztvevő lány megfogalmazta, a Zörgőn nem lehet elbújni. „Ha leülünk énekelni, és mondjuk, valaki nem énekel, akkor az rossz, mindenkire hatással van. Ha egy csoportfoglalkozáson nem szólal meg, vagy nem vesz részt, akkor fel sem tűnik, ott el lehet bújni, háttérbe lehet szorulni.”

Forrás: hvg.hu - Orcifalvi Anna Nóra

Számos, a kábítószerfüggőket segítő szolgáltatás szűnhet meg jövőre, aminek a következményei azonban nem csak a szenvedélybetegeket érinthetik – figyelmeztetnek szakmai szervezetek. 

A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal december közepén hozta nyilvánosságra a szenvedélybetegek közösségi ellátásával és a nekik szóló „alacsony küszöbű” (szermentességet nem követelő) szolgáltatásokkal kapcsolatos pályázatok eredményeit. Pontos összegeket még nem, de azt már lehet tudni, hogy mely szolgáltatóknak és mely programokra nem jut pénz jövőre. Budapesten például húsz alacsony küszöbű szolgáltatásból nyolcra maradt pénz – hívta fel a figyelmet a Társaság a Szabadságjogokért.

Az egyik megszűnő szolgáltató a VII. kerületben működő ArtÉra Alapítvány. Három éve foglalkoznak tűcserével, droghasználók szűrésével, egészségügyi ellátásával. 2009-ben hatezer, tavaly 80 ezer, az idén pedig már több mint 100 ezer steril fecskendőt osztottak ki.

– Robbanásszerűen nő az intravénás szerhasználók száma, mégsem mondhatjuk, hogy hatalmas összeget emészt fel egy tűcsereprogram. Egy steril tű 27 forintba, egy alkoholos törlőkendő hat forintba kerül – mondja Puy Tamás, a program vezetője. Hozzáteszi: bár forráshiányra hivatkozva utasították el a támogatásukat, ebben van némi drogpolitika is. Szerinte egyértelmű volt, hogy a kormány a megelőzésre helyezi a hangsúlyt a szerhasználók segítése helyett, de arra nem számítottak, hogy teljesen ellehetetlenül a működésük. Több mint 600 kliensük van, a jövő héten már nem tudnak kinyitni.

Egy másik, forráshiány miatt elutasított szolgáltatás a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány 2003 óta működtetett Dzsumbuj programja. Ahogy a neve is jelzi, ez a szolgáltatás Budapest IX. kerületében kereste fel az intravénás droghasználókat, tanácsadással, tűcserével és más ártalomcsökkentő szolgáltatásokkal segítve őket.

– A droghasználók jelentős része időközben átköltözött a Gát utca környékére, korábban amfetamint szúrtak, most dizájnerdrogokat. Ami viszont nem változott, hogy ez a néhány száz ember szinte kizárólag tőlünk kap segítséget – mondja Rácz József, a Kék Pont Alapítvány vezetője. Hozzáteszi: jövőre megpróbálják átirányítani az érintetteket a VIII. kerületi tűcsereprogramjukba, bár az már most is csúcsra van járatva, napi 60-70 klienst látnak el.

Ami a következményeket illeti, Rácz József elmondása szerint a hepatitis C-fertőzés terjedése és a HIV vírus megjelenése a legnagyobb félelmük.

– A dizájnerdrogok jellegzetessége, hogy naponta sokszor szúrják magukat a használók. Tűcsere nélkül a közös tűhasználat miatt könnyen átadják majd egymásnak a fertőzéseket – magyarázza. Hozzáteszi: a droghasználók ugyan viszonylag zárt közösséget alkotnak, de sok közöttük a prostituált, aki kijuttatja a közösségből a fertőzéseket, s ez komoly népegészségügyi kockázat.

Elég csak Romániára gondolni, ahol a dizájnerdrogok intravénás használata következtében megsokszorozódott a HIV-fertőzések száma. 2008-ban emiatt mindössze három új fertőzöttet regisztráltak, az idén már hatvankettőt, miközben a tűcsereprogramokban kiosztott steril tűk számát jelentősen csökkentették.

Miskolcon eddig két tűcsereprogram működött, ebből az egyik, a Baptista Szeretetszolgálat által az Avas lakótelepen létrehozott szolgáltatás, szintén nem kap állami támogatást jövőre. Ez a program volt az egyik legnagyobb, vidéken működő tűcsere.

– A program társadalmi hasznához nem fér kétség. Egyrészt a szerhasználók nem fertőződnek meg, és nem fertőznek meg másokat sem. Másrészt a tűcsere a kezelés első láncszeme, amely betereli az embereket a további, leszokást segítő szolgáltatásokba – magyarázza Miletics Marcell, a szeretetszolgálat munkatársa. A Baptista Szeretetszolgálat másik, Csepelen működő tűcsereprogramja is támogatás nélkül maradt. Az indoklás szerint a csepeli programot forráshiány, a miskolcit pedig a későn beérkezett pályázat miatt utasították el.

– Mi már akkor tűcserével foglalkoztunk a hajléktalanok körében Budapesten, amikor még semmilyen állami támogatás nem járt. Szeretnénk komolyan venni ezt a feladatot, már csak azért is, mert a szakirodalom egyértelműen fogalmaz a tűcsere társadalmi hasznát illetően, az Európai Unióban pedig a drogfüggők kezelésével kapcsolatos legjobb gyakorlatok közé sorolják – teszi hozzá Miletics Marcell. 

Forrás: nol.hu - Matalics Dóra 

Durva - Pia tartja fenn a "szuperanya" látszatot?

Aggasztó helyzet: számos édesanya fordul az alkohol felé, hogy megküzdjön a nyomással, melyet a sok feladat jelent számára. Egyszerre legyen gondos anya, jó feleség és jó munkaerő. A "szuperanyák" nagy árat fizethetnek.

Alkoholba fojtja a rá nehezedő nyomás az édesanyák egy része - állítja egy új tanulmány. A "szuperanya" látszatra gondosan ügyelő nők a gyermekeiket is a szorongás és a depresszió kockázatának teszik ki.

Egyre növekvő aggodalommal figyeli a családon belüli alkoholfogyasztás emelkedését a Turning Point brit szervezet, mely segítséget nyújt azoknak, akik a drog-, alkohol-, és mentális problémákkal küzdenek.

Felmérést készítettek arról, hány szülő élvezheti az alkohol hatásait, miközben gyermeket nevel. Megdöbbentő eredményük szerint 2,6 millió gyermek él az Egyesült Királyságban olyan szülő mellett, aki már veszélyes mértékben iszik.

2010 és 2011 között több mint 12 ezer ember kereste fel a Turning Point szervezetet, hogy segítséget kérjen, ezeknek a fele szülő volt, egyharmaduk édesanya.

Átlagos alkoholfogyasztásuk 10-szer meghaladt a napi javasolt mennyiséget, vagyis nagyjából 3 üveg bornyi illetve 15 korsó sörnyi mennyiséget ittak meg naponta.

A szervezet beszámolója szerint az anyák arra panaszkodtak, tökéletesek akarnak lenni, mindenben megfelelni, amit elvárnak tőlük, de a nyomást másként nem bírják elviselni, csak ha isznak. Van, aki azt is hozzátette, hogy a párja támogatásának hiánya csak fokozta a helyzetet.

Mások a hét folyamán legalább három este ittak alkoholt, összességében nagyjából nyolc üveg bornak megfelelő mennyiséget elfogyasztva. Alkoholfogyasztásuk általában titokban maradt, mert csak akkor nyúltak az üveg után, amikor a gyermekek már lefeküdtek.

"Szuperanya akartam lenni, és túl makacs ahhoz, hogy segítséget kérjek - mondta például egy 35 éves asszony. - A legjobb akartam lenni, ami csak lehetséges. Minden este közel két üveg bort ittam meg, majd áttértem a vodkára, mert azt kevésbé érezték meg az emberek rajtam...Mindig csak akkor ittam, ha a gyermeket már ágyba tettem, és így a felszínen minden remekül működött..."

A döbbenetes tényekhez hozzátartozik, hogy a Turning Point tanulmánya a gyermekek egészségét is figyelembe vette. Mentális egészségüket ugyanis befolyásolhatja a szülő italozása.

Étkezési rendellenességekkel, depresszióval, pszichózissal reagálhatnak már fiatal felnőttként minderre.

Az alkoholizálásban érintett szülők gyermekeire jellemző, hogy igen fiatalon kísérletezni kezdenek a szeszes itallal és a drogokkal, és nagyobb rá az esély, hogy mindezt nem tudják kordában tartani: könnyebben elindulhatnak a lejtőn.

100 szülő felmérése során 28 százalékuk állította, hogy gyermekük sokat hiányzik az iskolából és nehézséget okoz neki a koncentrálás. Több, mint felük (55 százalék) mondta, hogy gyermeke dühe növekedett, szorongást, depressziót tapasztalt nála.

Az italozó szülőknek pedig csaknem fele a gyermekeinek is korábban engedte meg, hogy alkoholt igyanak: 16 éves koruk alatt. Sőt, 6 százalékuk azt is hagyta, hogy 10 év alatti csemetéje belekóstoljon az alkoholokba.

"Amikor a szülő iszik, a gyermek is szenved. Mindez hatással van arra, hogyan teljesít az iskolában, majd pedig hosszútávon kihat foglalkoztatási kilátásaira és mentális egészségére." - mondta el Darren Woodward, a Turning Point munkatársa.

Forrás: eletmod.hu

"Ezt meg mi a fenéért mondtam?!"

Miért olyan kellemes és megmosolyogtató az első ital, és miért nem tudunk megállni itt? Mi tesz másnap reggel minket olyan szörnyen nyűgössé? Íme, óráról órára...

Az ünnepek időszakában különösen hajlamosak vagyunk egy kissé felönteni a garatra. Ugye ismerős az érzés, amikor órákkal egy - akkor jó poénnak tűnő - mondat elhangzása után azon gondolkodunk, miért kellett ezt a másik embernek mondani? De már mindegy.

A szakemberek elárulják, mi történik a szervezetben alkoholfogyasztás közben és után - nagyjából óráról-órára. Valamint, hogy hogyan minimalizálhatjuk ennek hatását.

- Este 8: egy ital elfogyasztása azért derít minket jókedvre, mert olyan anyagokat aktivál az agyban - dopamint, szerotonint - melyek felelősek a jó hangulatunkért. A véráramba kerülő alkohol az agy örömközpontjára hat.

Eufória, a gátlások oldódása és relaxált érzés követi. Az eufória azonban akkor éri el csúcspontját, amikor elkezdünk inni. Több ital után az agyi receptorok telítődnek ezekkel az anyagokkal, és attól, hogy több pohár italt fogyasztunk el, nem lesz emelkedettebb a hangulatunk.

Ha közben eszünk is, az alkohol véráramba kerülése és haladása lelassul. Ám ha valaki éhgyomorra iszik, háromszor olyan gyorsan "üti ki" az ital.

Háromszor annyi alkohol lehet a vérében, annak ellenére, hogy ugyanannyit ivott, mint egy társa - aki ellenben evett is előtte. Ha eszünk alkoholfogyasztás közben és vizet, vagy egyéb alkoholmentes italt is iszunk, a szesz hatását lelassítjuk.

- Este 10 óra: A "mi a fenéért mondtam ezt?" időszaka. Vagyis nagyjából 2 órás iszogatás után, amikor a táncparkettre lépünk, és hajlamosak vagyunk olyan dolgokat mondani, amit másnap reggel megbánunk. Az alkohol megzavarja az idegsejtek közti kommunikációt az agykéregben. Ez a rész felelős az információk feldolgozásáért, és kezdeményezi a legtöbb izommozgást.

Emiatt érezzük magunkat magabiztosabbnak, ugyanakkor rossz döntéseket hozhatunk; mozgáskoordinációnk romlik, a fájdalomküszöb magasabb lesz. Az alkohol miatt a veszélyt sem igazán vesszük észre. Az ital befolyásolja az önvédelmi mechanizmust.

Ha folytatjuk az ivást, a máj már kevésbé tudja feldolgozni az alkoholt. Pontosabban nem elég gyorsan. Vagyis az alkohol koncentráció a szervezetben megnő, tájékozódási zavart, hányingert okozva, valamint a koordináció hiányát. Gyakori, hogy az ebben az időszakban történt eseményeket nem tudjuk könnyen felidézni.

Ennek oka az alkohol hatása a hippocampusra és a septum nevű agyterületre. Ezek felelősek az érzelmi reakciókért és az emlékek tárolásáért is. Mindez megmagyarázza, miért kezdenek el egyesek sírni vagy agresszívvá válni az ivás közben.

- Este 11 óra: ilyenkor hajlamosak az emberek a borról vagy sörről valami erősebbre váltani, hogy "fenntartsák állapotukat", pedig ez a legrosszabb, amit tehetnek.

Ha már tömény, akkor inkább legyen vodka, ami kisebb kárt okoz. Sokkal rosszabb hatást érünk el, ha whiskey-t iszunk, pálinkát vagy ehhez hasonló "sötét" italokat. Ezzel hagyjuk, hogy az alkohol 24 óráig még a szervezetünkben időzzön.

- Este 12 óra: az ember kezdi úgy érezni, hogy le kell feküdnie. Egyesek szervezete gyorsabban dolgozza fel az alkoholt, másoké azonban lassabban, és még tovább is isznak. Hogy jobban toleráljuk az alkoholt, az nem jelenti azt, hogy nem viszünk véghez ugyanolyan rombolást a szervezetünkben.

A nők szervezete több zsírból és kevesebb vízből áll, vagyis a férfiak gyorsabban képesek az alkoholt feldolgozni, akkor is, ha súlyuk egyforma.

- Éjjel 2 óra: a zsíros ételek megkívánásának ideje. A hasnyálmirigy inzulint pumpál a szervezetbe, hogy lebontsuk az alkoholt a vérben, a késleltetett reakció pedig a vércukorszint esése. A legtöbb ember ilyenkor a magas kalóriatartalmú, zsíros ételeket kívánja.

- Reggel 4 óra: még ha éjfélkor abba is hagytuk az ivást, az alvást zavarni fogja az alkohol. Mindegy, hány órakor feküdtünk le aludni, a szesz miatt kimerültnek érezzük majd magunkat. Gyorsan mély álomba merülhetünk, de nem fogjuk elérni azt a REM-fázist, ami a valóban pihentető alvást jelentené számunkra.

Ugye ismerős, hogy korán felébredünk, vécére kell mennünk és nagyon szomjasak vagyunk? Az alkohol vizelethajtó, és a folyadékot pótolnunk kell.

- Reggel 7 óra: a szomjúság okozza a fejfájásunkat. Az alkohol szintje még mindig magas lehet a vérben. A máj acetaldehiddé alakítja át a szeszes italt, majd az acetát megpróbálja megtisztítani a szervezetet a méregtől.

- Reggel 9 óra: mivel rosszul aludtunk, vércukorszintünk változatlanul alacsony, zsíros ételre vágyunk. Csakhogy minden ilyen étel súlyosbítani fogjak a gyomorbántalmakat, a gyomorsav túlzott termelődése miatt. Lassan felszabaduló, alacsony glikémiás indexű ételekre van szükség - így például teljes kiőrlésű kenyérre vagy kására, alacsony zsírtartalmú joghurttal...

- Délelőtt 11 óra: ilyenkor érezzük magunkat a legrosszabbul a nap folyamán. Az oka: szerveink folyamatosan dolgozzák fel az alkoholt az este óta, a "könyörtelen támadás" miatt azonban ilyenkor érkezik a véralkoholszint a nullára, és a legrosszabb másnaposság-tüneteket érzékeljük.

Fizikai elvonási tüneteket is ilyenkor tapasztalhatunk. Ingerlékenyek, szorongóak, depresszívek lehetünk, emelkedhet a test hőmérséklete, heves a szívdobogás és nő a vérnyomás.

A felépülés folyamata délután 1 órakor indul el. Ha végigolvastuk, belegondolhatunk, mindez megéri-e....

Forrás: eletmod.hu

Problémákat tárt fel az Állampolgári Bizottság

Az ország összes pszichiátriájára egységesen jellemző problémákat tár fel az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány a Jelentés a pszichiátriai kezeltek emberi jogi helyzetéről Magyarországon - 2011 című kiadványában.

Az egyik fő probléma az önkényes kezelés elrendelése, hiszen az  a "legfontosabb alapjogtól", a személyes szabadságától fosztja meg a pácienst. Az ilyen típusú eljárásokat ugyanis "az erőszakos gyógyszerezés, a kényszer és a páciens akaratának a semmibe vétele" jellemzi - fogalmazott a bizottság.

"A ráerőltetett pszichiátriai kényszerkezelés senkit nem gyógyít meg. Kényszerrel nem lehet gyógyítani" - olvasható a jelentésben.
   
A bizottság megállapítása szerint a kényszeres megoldásokkal pusztán a kellemetlen tüneteket lehet enyhíteni, "de ez nagyon messze áll attól, amit orvoslásnak, gyógyításnak nevezünk".

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának adatai szerint a pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelését Magyarországon 2009-ben több mint 46 ezer esetben rendelték el. A bizottság jelentése szerint bár ez a szám magában foglalja a felülvizsgálatok számát is, a kényszerbeszállítások és -kezelések száma tízszeresére becsülhető ez évben.

A kiadványban szó esik arról, milyen könnyen juttatható valaki akarata ellenére pszichiátriai osztályra; a korlátozások, kikötözések jogsértő gyakorlatairól; és a néhány pszichiátriai otthonban még mindig tapasztalható sivár ellátási körülményekről is. Az alapítvány adatai szerint például az ópusztaszeri, a kiskunhalasi, a gáti, a kéthelyi és az eleki intézményekben alig lehet a szobákba lépni, annyira zsúfoltak.

Az Állampolgári Bizottság jogsegélyszolgálatához beérkező panaszok és a munkatársak a pszichiátriákon végzett személyes kutatásai alapján készült el a jelentés, amelyet a napokban eljuttat minden vezetőhöz és köztisztviselőhöz, aki posztja révén tehet valamit a "problémák" megelőzése érdekében, ilyen emberi jogi problémák pedig ne fordulhassanak elő Magyarországon.
   
Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány (Citizens Commission on Human Rights - CCHR) közhasznú, nemzetközi szervezet, amely 34 országban több mint 130 csoporttal működik. A CCHR legfontosabb feladatának tekinti, hogy kivizsgálja és feltárja a pszichiáterek által elkövetett visszaéléseket. A CCHR-t mint emberi jogi szervezetet a szcientológia egyház alapította 1969-ben az Egyesült Államokban azzal a céllal, hogy lépéseket tegyen a mentális egészségügy területén.

Forrás: belfold.ma.hu

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) 2007-es átgondolatlan felszámolása óta ismét gyakoribb az öngyilkosság, ami önmagában is figyelmeztető jel: a mentálhigiéniás gondokkal küszködő emberek nem kapnak kellő figyelmet, holott például az Európai Unió is kiemelt feladatának tekinti a pszichés eredetű tünetek kezelésének kérdését.

Németh Attila professzor, az Országos Pszichiátriai Központ szakmai igazgatója az MTI-Pressnek elmondta, hogy a pszichiátriai betegellátásban fellelhető zavarok elhárítására az egészségügyi tárca számára szakmai javaslatterv készült a néhány éve bezárt OPNI pótlására.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) prognózisa szerint a következő évtizedben a depresszió, a különféle szenvedélybetegségek még több ember életét keserítik meg, a betegségek gyakoriságát és a munkaképtelenséget tekintve az élre tör.

– Már napjainkban is az unió tagországaiban a lakosság hozzávetően negyede küszködik mentális panaszokkal. Ez az arány a magyar népességre is igaz. Vagyis minden negyedik felnőtt és gyerek valamilyen fokon pszichológiai ellátásra szorulna – hangsúlyozta a professzor. – A sokasodó mentálhigiéniás betegségek ellenére a hűvösvölgyi Sárga Ház bezárása nyomán a pszichiátriai ágyak száma további 20 százalékkal csökkent, messze elmaradva az uniós átlagtól. Mind kevesebb pénz jut a gyógyításra, kutatásra, hiányzik egy országos koordinációs centrum. A szűkölködés egyik oka, hogy az egészségügyön belül – az évszázados gyakorlat folytatásaként – mint a leggyengébb láncszem, rendszerint éppen a pszichiátria húzza a rövidebbet. E szakmának ugyanis nem elég erős az érdekérvényesítő képessége, a döntéshozó politikusok pedig gyakran egyszerűen átsiklanak a kérdésen. A pszichiátriai betegségeket egyfajta zavarba ejtő, szégyellnivaló tünetegyüttesként szemlélik, szőnyeg alá söpörve ezen, a társadalomra mind nyomasztóbban nehezedő problémakört.



A modern élet sok buktatót rejt magában

A pszichés zavarokról, elsősorban a depresszióról szólva a szakember elmondta, hogy koránt sem valamiféle új keletű betegségről van szó, hiszen már a régi görög társadalomban ott lappangott az elődeinknél. Az ókor híres orvosa, Hippokratész leírta a melankólia tüneteit, és okát a „fekete epében” vélte megtalálni. A nagy gondolkodók közül Szókratész és Platón is a melankóliától szenvedett. Mégis, a ma emberét gyakrabban fenyegeti ez a tartós lehangoltsággal, kedvetlenséggel, az érdeklődés elvesztésével, állandó szorongással járó sajátos lelki állapot.

Németh Attila közlése szerint az okok igen sokrétűek, és nem függenek össze az anyagi jóléttel, illetve annak hiányával - a gazdagokat éppúgy meggyötri, hiszen a modern élet sok buktatót rejt magában. – Egyik ilyen buktató a túlpörgő életritmusból adódó állandó stresszben gyökerezik – hívta fel a figyelmet a pszichiáter. – A mai ember például átlag 2 órával alszik kevesebbet, mint akár a 100 évvel ezelőtti felmenők, miközben sokakat éppen az alvászavar, az álmatlanság kínoz. A természetes biológiai ritmus felborulása a többi között olyan technikai találmányra vezethető vissza, mint a villanykörte. A könnyen hozzáférhető fény miatt is egyre több a bagoly típusú, az idegrendszerre terhet jelentő éjszakai életre berendezkedő ember, amíg a nap járását követő, egészségesebb, pacsirta típusú kortársak száma csökken. Lámpással kell keresni őket... Ma sokan a fokozódó feszültséget – szervezetükkel visszaélve – gyógyszerek, nyugtatók nyakló nélküli szedésével, drogokkal, alkohollal próbálják megszüntetni, ami nem megoldja, hanem csak halmozza a bajokat, könnyen összeomláshoz vezethet.

Mint kiemelte, a modern világ örvendetes hozadéka a társadalmi mobilitás, amelynek azonban szintén megvannak a maga csapdái. 200–300 évvel ezelőtt az akkori viszonyok között a születés jobbára behatárolta, bizonyos korlátok közé szorította az elődök életútját, ami egyfajta stabil, kiszámítható, jövőképet is adott.


Öncélúvá vált élet


– Manapság viszont a konyhai mosogatástól a sztárságig ívelő szédületes karrier vagy a gyors meggazdagodás árnyoldala a mögötte felbukkanó belső bizonytalanság. A gyökereitől elszakadva az idegen közegben az irigyelt, sikeres ember könnyen elveszítheti a belső fonalat – fejtette ki az igazgató. – Szorong, a nagy anyagi jólét közepette nem találja a helyét, valamiféle légüres térben érzi magát, ahol nincs fogódzó. Bizonytalanság nehezítheti az átlagos modern hétköznapi nő életét is, akinek az anya, a szerető és a munkahelyi előremenetel elvárásai között kellene összhangot teremteni, ami szinte lehetetlen. Ezért a túlterhelt nő akár depresszióba is zuhanhat. Ugyancsak buktatókat rejt a frusztrációkkal kísért szingli lét és a férfiakra nehezedő szerepbizonytalanság. Nem tesz jót a pszichének a mai generációknál a túl hosszúra nyúló útkeresés időszaka sem, tehát amikor felnőttként megrekednek a diáklétformánál, ami egy koron túl már csupán egyfajta felelőtlen lebegést jelenthet az öncélúvá vált életben.

A professzor arra is kitért, hogy egy nemzetközi felmérés szerint a mentális zavarokat tekintve nincs lényeges különbség az unió egyes országai között.

– Másokkal összevetve viszont magyar sajátosság a borúlátás, amely persze önmagában még nem betegség. A jelenség sokféle összetevője között szerepe lehet annak is, hogy történelmünkben Mátyás király óta lényegében nincsenek a nemzettudatot erősítő sikeres pozitív hősök – jegyezte meg. – Akik lehetnének, azoknál is gyakori a kétely, mint például a Széchenyi István és Kossuth Lajos történelmi szerepét értékelő vitákban. Mindez pedig valahol a tudatunk mélyén negatívan hat ránk, önbizalmunkat gyengítheti, kishitűvé tehet. Amit csak tetézhet, hogy a gyakori válások miatt sok csonka családban felcseperedő gyerek előtt nincs mindig egy helyes irányt mutató apai vagy anyai minta.



Rugalmas alkalmazkodás


Mivel optimálisnak mondható társadalom a gyakorlatban nem létezik, ahhoz, hogy ne gyarapodjon a mentális zavarokkal küszködők tábora, Németh Attila szerint mindenek előtt célszerű az adott körülményekhez való rugalmas alkalmazkodás.

– Fontos a biztonságot nyújtó család, az érzelmi élet – beleértve a társkapcsolatokat és a harmonikus szexuális életet –, és az értelmes munka, a megfelelő munkahelyi légkör. Amennyiben e hármas egységből valamelyik „hibádzik”, az még könnyen kompenzálható, de ha közülük kettő kiesik, az már könnyen mentális zavarokat okozhat. Napi életvitelünkbe tanácsos beépíteni az egymást erősítő szellemi és fizikai aktivitást, illetve a megfelelő mennyiségű alvást. Egészséges arányérzékünk megőrzéséhez tudni kell ellenállni az irreális igényeket felkeltő reklámok, a különféle divatirányzatok csábításainak. Autonóm, stabil, hiteles személyiségként ellenben könnyedén átléphetünk a modern világ buktatóin.


Forrás: drinfo.hu - Kruppa Géza

A Szabadító érkezésének örömünnepe

A Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon kábítószer-függőségükből gyógyuló kliensei arról beszélgettek: mit jelent nekik a karácsony?

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3,16)

ATTILA
Nagyon szerettem a karácsonyt, a fényeket, a finomabbnál finomabb kajákat és az ajándékokat! Én is megajándékoztam a családot. Közös sütés-főzés, éjféli mise, kirándulás a hóban. Szerettem feldíszíteni a házat és a fát. Az utóbbi időben nem igazán voltak ilyen ünnepeim: miután gyorsan lerendeztük a karácsonyt, elvonultam és anyagoztam, vagy a gép előtt töltöttem az időt. A régi karácsonyokat szeretném, de úgy gondolom soha nem lesz már olyan, mint régen! ...

PALI
Tizenhárom éves koromtól romlottak el teljesen a karácsonyaim. Apám alkoholista volt, én is akkor kezdtem el inni, onnantól csak romlott a helyzet. Elkezdtem keményen narkózni, és ha nem volt fehér karácsony, akkor megoldottam magamnak, hogy legyen. Remélem, hogy békességben és szeretetben tudjuk eltölteni ezt az ünnepet - és tisztán.

KÁROLY
A mostani és az elkövetkező években nyugodt, békés, meghitt karácsonyi ünnepeket szeretnék! Ha most még nem is, de két éven belül már külön lakásban szeretném ünnepelni a karácsonyt, és onnantól kezdve már én szeretném megvendégelni a családomat! Tiszta gondolkodású, anyagmentes karácsonyokat szeretnék ünnepelni, nem úgy, mint amikor 24-én beanyagoztam, hazamentem, megajándékoztuk egymást és anyagoztam tovább. Csak azért maradtam otthon, mert ott is meg tudtam oldani az anyagozást.

MIHÁLY
Mit jelent nekem a karácsony? Nekem nem sokat, talán annyit, hogy még a születésnapom is akkor van. Gyermekkoromban sok meghitt és szép karácsonyt töltöttem el az intézetben. Szerettem nézni a gyertyát, ahogy folyik le rajta a viasz, és nagyon sokat nevettünk, miközben kibontottuk az ajándékokat, nézegettük egymás játékait, ajándékait. Az idei lesz a harmadik tiszta karácsonyom és születésnapom. Nem tudom pontosan, mit várok. Talán azt, hogy feltétel nélkül, szeretettel álljak a többiekhez.

PETI 
Nem emlékszem a gyerekkoromra. 13-17 évesen azt hiszem, vártam a karácsonyt. Az elmúlt 17 évemből két esetre emlékszem: az egyiket a nagy szerelmemmel töltöttem (az volt a legszebb), a másikat pedig a börtönben, ami szintén jó volt. Szeretnék boldog családot! Azt szeretném, amit én nem kaptam meg: békét és nyugalmat. Szeretnék gyereket és feleséget, akiket tiszta szívből szerethetek!

ZOLI
1981-1995 között mézeskalács- és fenyőillatúak voltak a karácsonyaim. 1995-2002-ig már belekeveredett ebbe a speed illata is. 2002-től 2008-ig csak a speed maradt, aztán kiegészült egy kis alkohollal. A tavalyi kivételével az elmúlt öt-hat évben mindig magányosan, beállva töltöttem a karácsonyt. Nem érdekelt, nem kerestem a családom, szégyelltem magam. Észre sem vettem, hogy karácsony van. Tavaly a nővéreméknél töltöttem az ünnepet, én főztem a halászlevet és csöndben figyeltem az ajándékozásnál, könnybe lábadt szemekkel. Nem akartam tavaly sem családban tölteni a karácsonyt, csak nővéremék felhívtak, menjek át, ne legyek egyedül. Szégyenérzet is volt bennem, mert nem készültem ajándékkal az unokahúgomnak. Főleg akkor szégyelltem el magam és kezdtem el bőgni, amikor ő odaadta a sajátkezű rajzát, és hozzátette: nagyon szeretlek!

Forrás: mindennapi.hu 

KELLEMES KARÁCSONYI

ÜNNEPEKET

KÍVÁN 

AZ ADDICTUS STÁBJA! 

Vegyük észre ismerőseinken a depressziót

A depressziós emberek számára különösen nehéz időszak a karácsony és a szilveszter. Hajlamosak lehetnek az önpusztító viselkedésre, különösen, ha nem kapnak senkitől támogatást. Vegyük észre a jeleket!

Igen nehéz a depresszióval küzdő emberek számára az ünnepek időszaka. Ilyenkor fokozottan szembesülnek azzal, hogy ők maguk nem képesek örülni semminek, illetve, hogy egyedül vannak, elveszítettek egy számukra fontos személyt.

Hajlamosak az önpusztító viselkedésre - még ha a számok azt is mutatják, hogy az öngyilkosságok száma nem a karácsonyi időszakban a legmagasabb.

Azok számára, akik nem kapnak támogatást, nincs mellettük barát, család, szeretett emberek, vagy akár kollégák, nagyon is súlyos teher lehet az ünnepek időszaka.

Észre kell venni, hogy valaki depressziós, és be kell avatkozni, mielőtt a sürgősségin köt ki az illető. Számára nagyon keserű érzés, hogy miközben maga körül az ajándékozás, a szeretet és boldogság jeleit látja, ő maga ezt nem tapasztalja.

Mielőtt azonban az ünnepek miatt a depressziós kétségbeesett tettekre ragadtatná magát, vannak figyelmeztető jelek, amelyek előrevetíthetik, hogy készül valamire.

Ezek:

- Az illető antiszociális. A legtöbb ember élvezi a társaságba járást, nyüzsög, vásárolni megy az ünnepek közeledtével. Az antiszociális ember azonban kerüli ezeket az alkalmakat, akkor sem megy el - rendszeresen - eseményekre, ha azt mondta, hogy ott lesz.

- Az illető haragos. Szarkazmus, boldogtalanság jellemzi a depresszióst, mások örömét kritikusan szemléli és pesszimista.

- Sok alkoholt iszik, esetleg drogozik is. A sör, bor, koktélok ilyenkor egyébként is nagyobb mértékben fogynak, a depressziós azonban valóságos menekvést lát bennük, hogy elnyomja a fájdalmát.

- Kimarad a munkából és a rendezvényekről. A depressziós nem tud szembesülni azzal, hogy mások jól érzik magukat, ezért igyekszik kerülni a különféle rendezvényeket, sőt akár a munkahelyéről is hiányzik, vagy túl későn ér be.

- Az illető állandóan álmos és fáradt. A depresszióval együtt jár, hogy kimerültnek, fáradtnak érzi magát a beteg, noha aludt eleget. A szervezet így reagál, amikor a depressziós menekülni igyekszik a mindennapokból.

Vegyük tehát észre a jeleket másokon - nemcsak attól kíméljük meg, hogy feleslegesen a sürgősségin kössön ki, hanem az életét is megmenthetjük! 

Forrás: eletmod.hu

A szoptatási tanácsadó válaszol

Vajon a szoptatás alatti alkoholfogyasztásnak lehet-e káros hatása a gyermek idegrendszeri fejlődésére? - kérdezi egy aggódó édesanya.

Kérdés: Az alkoholfogyasztás azt jelentette, hogy a gyerek egyéves kora körül - magánéleti nehézségek miatt - esetenként és esténként ittam egy-egy pohár sört (2-2,5 deci) vagy bort (1-2 deci), egy-két héten át, hetente háromszor-négyszer. Az alkoholfogyasztás az esti órákban történt, de a kisfiam éjjel is szopott, így az alkoholfogyasztás és a szoptatás között nagyjából kettő-négy óra telhetett el. A tejem íze szerintem nem változott, mert a kisfiam nem fordult el a tejtől, hanem jóízűen fogyasztotta, és a mennyiség sem csökkent. Ekkor ő már kapott szilárd ételeket is, de este, reggel és éjjel szopott. A terhesség alatt csak nagyon ritkán fogyasztottam alkoholt, összesen talán kétszer vagy háromszor egy-egy pohár italt.
Nagyon aggódom a gyermekem miatt, aki most négyéves, hogy emiatt lettek figyelemzavar-problémái, minden viselkedésbeli eltérését - például a fegyelmezetlenségét, hisztizését - ennek tulajdonítom, és nagyon gyötör a lelkiismeret, hogy én ily módon megmérgeztem őt. Az interneten sokféle információt lehet találni, és sajnos én is annak hittem annak idején, ami kedvezőbb volt számomra.
X. Y.


W. Ungváry Renáta válasza: Kedves X. Y.!
Az alkohol felszívódásáról azt kell tudni, hogy a véralkoholszint megegyezik a termelődő anyatej alkoholszintjével, és a lebomlás sebessége, mértéke is hasonló. Ami különbség: a magzat, illetve a csecsemő májának alkoholbontó képessége még csekélyebb, mint a felnőtté, ezért az a mennyiség, amely felnőttnek esetleg jelentéktelen, a gyerek számára már káros lehet. Tehát: ha az interneten keres véralkoholszint-kalkulátort, akkor kiszámíthatja, hogy adott mennyiségű bor, sör mennyi idő alatt bomlik le az ön szervezetében olyan mértékben, hogy az gyakorlatilag már a tejben se legyen jelen.
Az ön által megadott mennyiségek nem jelentősek, személy szerint nem tartom valószínűnek, hogy bármilyen káros hatást gyakoroltak volna a gyerekre, habár nincs olyan tudományos kutatás, amely meghatározná, hogy mekkora is az a mennyiség alkoholból vagy cigarettából, amely biztosan nem káros a magzatra, csecsemőre. Ezenkívül senki semmilyen formában nem akarja arra bátorítani az anyákat, hogy ennyit meg ennyit nyugodtan ihatnak, hiszen akkor könnyű a következtetés, hogy egy kicsivel több még nem árthat. Ezért hangzik úgy a javaslat, hogy egyáltalán ne fogyasszon alkoholt, aki szoptat vagy babát vár. Így utólag úgysem tud változtatni azon, ami megtörtént. Ha problémái vannak, kérjen segítséget olyan emberektől, akik közel állnak önhöz, és próbálja elkerülni, hogy különféle pótszerek használatában keressen megnyugvást. Pszichológus szaktanácsadónk, Sződy Judit segítségét is igénybe veheti, hozzá gyerekkel együtt menjen, hogy tisztázhassák, ebben a konkrét esetben tényleg figyelemzavarról van-e szó, és ha igen, ennek mi lehet az oka. Egy ilyen probléma ugyanis ezerféle más okra is visszavezethető. Például a szülők közti feszültség, veszekedés és az ebből fakadó problémák, vagy a gyerekkel való bánásmód sokkal jobban hátráltathatja az idegrendszer fejlődését, mint egy üveg sör elfogyasztása a szoptatás alatt. Természetesen a konkrét körülmények, a gyerek és az ön személyes ismerete nélkül ezt csak általánosságban jelenthetem ki.
Az anyai lelkifurdalás sem jó tanácsadó, mert ezt érzi a gyerek, és azt gondolom, hogy a szülő-gyerek kapcsolatban nem a legszilárdabb, legmegnyugtatóbb alap, mert mélyen elbizonytalanítja a gyereket, akinek biztonságra, erőre, támaszra, feltétlen szeretetre van szüksége, nem pedig aggodalmaskodásra és annak az örökös megkérdőjelezésére, hogy vajon jó anya vagyok-e. Igen, jó anya lehetek akkor is, ha megittam egy-két üveg sört. A jó anya lényege ugyanis a feltétlen szeretet és annak az érzésnek a hatásos közvetítése, hogy mindegy, milyen vagy, gyermekem, én akkor is szeretlek, melletted állok, elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szülő nem szabhat határokat, nem állíthat fel mércéket, sőt, épp ellenkezőleg, az értékközvetítés a szülő fontos feladata. A két dolognak ki kell egészítenie egymást. Ez persze nem valósul meg mindig könnyedén, hiszen hozzá vagyunk szoktatva az örökös méricskéléshez: vajon hol áll, mit tud, mennyire okos, mennyire tehetséges az én gyerekem a többihez képest. Ez az, ami sokszor félrevisz, túl messzire az ideálistól.

A függőség szó hallatán a legtöbben a drogokra és az alkoholra gondolunk, pedig a szerencsejátéktól kezdve a videojátékokon át az evésig szinte minden tevékenység iránt kialakulhat. Sőt, még a munka is függőséget okozhat - derült ki a Nottingham Trent Egyetem kutatásából.

Ha valamilyen tevékenység a jutalom érzésével jár, könnyen kialakíthat függőséget is. Dr. Mark Griffiths szerencsejáték szakértő 25 éven át tanulmányozta a szerencsejátékosokat és arra a következtetésre jutott, hogy a viselkedési függőség szélsőséges formája éppen olyan káros, mint drogfüggőség. Az egyén ilyenkor ugyanis - hogy például a játékszenvedélyét csillapítsa - ugyanolyan szociális problémák elé kerülhet, mint a droghasználók: egy idő után erre költi minden pénzét, és tönkremehet a családi élete, elvesztheti a munkáját.

Emellett súlyos egészségügyi problémák is jelentkezhetnek: szorongás, depresszió, emésztési zavarok, migrén, álmatlanság és az öngyilkosság gondolata. Sőt a megvonási tünetek is hasonlóak lehetnek a drogosokéhoz, vagy az alkoholistákéhoz. A szerencsejáték megvonása esetében, hidegrázás, légzési nehézségek, izomfájdalmak és szapora szívdobogás is felléphet.

Fontos azonban a tevékenységek esetében különbséget tenni a túlzott lelkesedés és a függőség között. Dr. Mark Griffiths szerint az alapvető különbség, hogy a túlzott lelkesedés még pozitív dolgokat is hozzátehet az ember életéhez, a függőség azonban már csak romboló hatású.

A kutatók még nem tudják pontosan megmondani, hogy kinél alakulhat ki biztosan valamilyen viselkedési függőség. A hajlamot azonban sok tényező befolyásolhatja, mint például a genetika, a depresszió vagy a környezeti tényezők, és a többi. A szakértők szerint a viselkedési függőség talán nem olyan látványos, de ugyanolyan komolyan kell venni mint a drog-vagy alkoholfüggőket, és nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a kezelésükre is.

Forrás: napidoktor.hu

Riasztóan megnőtt az alkoholfogyasztók aránya a tinik között az utóbbi években. A részegség sem elrettentő állapot számukra, főként a módosabb lányok és a szegényebb fiúk körében.

– Minél később nyúl a gyerek az első pohár italhoz, annál biztosabb, hogy nem válik a rabjává. Természetesen nincsenek mindenkire érvényes szabályok, de a fejlődésben lévő szervezet számára méreg az alkohol – mondja Németh Ágnes, az ÁNTSZ Országos Gyermek-egészségügyi Intézet kutatásvezetője, aki kollégáival huszonöt éve vizsgálja a serdülőkorúak egészséget befolyásoló szokásait, köztük az alkoholfogyasztást. – Természetes, hogy egy serdülő mindenre kíváncsi, mindent ki akar próbálni, így az alkoholt is. Nagyon kevés az a középiskolás, aki még soha nem volt részeg. Még elkeserítőbb, hogy ivászat tekintetében a lányok utolérték a fiúkat.

Tinédzserek sörcsúszdán

– Tizenegy éves voltam, amikor először megkóstoltam a sört. Néptáncolok, a társaim 3-4 évvel idősebbek nálam. Fellépések után mindig iszunk, leginkább bort meg sört. Nem akarok kilógni a sorból – mesél az alkoholhoz való viszonyáról a 13 éves Áron. – A zsebpénzemből soha nem veszek alkoholt, de a szüleim megengedik, hogy egy-egy citromos sört megigyak. Voltam már részeg is, de az hülyeség, hogy a másnaposság valakit is elrettent attól, hogy újra igyon. Jó érzés felszabadultnak lenni, ez hozzátartozik a bulihoz. Alkoholizmus? Miért félnék tőle?

A legtöbben 14 éves koruk körül ízlelik meg az alkoholt, de a fiúk 15,5, a lányok 8,8 százaléka 11 éves korára már találkozott vele. Megdöbbentő, hogy a 15 éves lányok és fiúk ugyanannyi alkoholos üdítőt és édes likőrt fogyasztanak, mint a két évvel idősebbek. A településeket tekintve csak a rövidital fogyasztásában kicsi a különbség: a budapestieknek 7,2 százaléka, más városokban 11,6 százalék, míg a falun vagy tanyán lakók 11,3 százaléka heti rendszerességgel iszik töményet. A családok társadalmi-gazdasági helyzete szempontjából elgondolkodtató, hogy a lányok esetében az alkoholfogyasztás és a lerészegedések aránya egyformán magasabb a jómódú családokban. A fiúknál ez csak az alkoholfogyasztásra igaz, míg a lerészegedés inkább a szegényebb családok fiaira jellemző.

Ha a kipróbálástól és az alkalmankénti alkoholfogyasztástól nem is tudjuk megóvni a gyerekünket, mit tehetünk, hogy ne legyenek rendszeres ivók?
– Amennyiben a gyerek meleg családi közegben él, s bármiről nyitottan beszélhet a szüleivel, akkor kevésbé valószínű, hogy megkísérti az alkohol – vélekedik Németh Ágnes. – Az iskolai légkör is meghatározó, sok tinédzser feszültségoldásra használja a szeszt. A nagyivásnak és a lerészegedésnek súlyosak a következményei: a serdülőkorúak körében vezető haláloknak számító balesetek és sérülések, a védekezés nélküli szexuális aktusok és a nem tervezett terhességek jó része összefüggésbe hozható az alkohollal. Egyértelmű hát, hogy e gondot nem lehet azzal elintézni: majd kinövik...

Forrás: .szabadfold.hu - Biczó Henriett 

Ünnepekkor jobban fokozódik a nyomás

Nézzünk vele szembe: van néhány ünnephez kapcsolódó fokozott stressz, de mindegyik közül leginkább a karácsony a megterhelő. A nyomás egyeseket nagyon megvisel - hogyan kezeljük?

Ahogy közeledik a karácsony, úgy fokozódik a stressz azokon, akik a családban felelősek a háztartásért, a főzésért, díszítésért, és az ajándékok beszerzésével sem állnak még a legjobban.

Természetes, hogy a fokozott elvárások közepette leterheltnek érzik magukat, azt sem tudják, mit csináljanak előbb, hogy a szentestére minden készen álljon. Vannak emberek, akiket az ilyenkor jelentkező stressz alaposan kiüt.

Íme 9 jel, hogy az összeomlás szélére kerültünk, és a megoldási lehetőségek...

1. Extra magas elvárásaink vannak: könnyen előfordulhat, hogy nem tudjuk a saját magunk által felállított elvárásokat teljesíteni, mert talán túl sokat várunk magunktól. Az ünnepek csak felerősítik ezeket az érzéseket. Sok esetben nem reálisak az elvárások, és egyszerűen teljesíthetetlenek.

Megoldás: koncentráljunk a kevesebb, de teljesíthető feladatra. Felejtsük el a maximalizmust. Mindent elkészíteni a karácsonyra egyszerűen nem egy emberes feladat, és ha nincs segítségünk, ezt mindenki megértheti.

2. Telepakoljuk a naptárunkat eseményekkel: nagy rá az esély, hogy képtelenek leszünk egyensúlyozni a karácsonyi céges parti, a családi és baráti meghívások, plusz egyéb kötelezettségek között, amelyeket elvállaltunk. Pont az marad ki, ami az ünnep egyik fő eleme lenne: a pihenés és a mozgás, amelyek egyébként hatékony stresszcsökkentők.

Megoldás: helyezzük előtérbe a lakás kitakarítását és csinosítását, de mondjuk le 1-2 meghívást, és tervezzük úgy az ünnepi időszakot, hogy saját kedvteléseinkre is legyen időnk.

3. Nő a családi súrlódások esélye. Igen, sajnos ha a családtagok és a rokonok között nem a legjobb a viszony, vagy egész évben lappang a konfliktus, az ünnepeken ez jó eséllyel kitör. A feszültség felszínre jöhet, ha sok időt töltünk együtt egy családtaggal, akit legszívesebben kerülnénk.

Megoldás: hagyjunk időt magunknak lenyugodni ahelyett, hogy rohangálunk egyik családtagtól a másikig, nehogy megszóljanak amiért nem teljesítjük mindenkinek a kívánságait és elvárásait.

4. Lecsökkentjük az alvásidőnket - hogy mindent megcsinálhassunk: tipikus hiba. A fáradt ember csak még idegesebb és stresszesebb lesz. Az ünnep nem azt jelenti, hogy mondjunk búcsút a pihenésnek, ellenkezőleg!

Megoldás: a fáradtság nemcsak stresszesé tesz, növeli a túlevés, a megfázás, a depresszió esélyét, sőt az autóbalesetekét is. Tegyük prioritássá az alvást!

5. Elkezdünk sokat inni: egy stresszes nap után egy pohár bor jó ötletnek mutatkozik. Csakhogy az alkohol hatására még inkább előjönnek az érzelmeink, és nagyobb esélyünk van az összeomlásra.

Megoldás: csökkentsük alkoholfogyasztásunkat 1-2 italra naponta. Persze nehéz megállni az irodai partin, hogy többet igyunk, de tegyünk magunknak egy szívességet és lépjünk le kicsit korábban az ünnepségről.

6. Túl sokat eszünk: az ünnepek idején egyébként is jellemző a túlevés, de ha valaki stresszes, akkor még inkább. Ezek után pedig még idegesebbek leszünk, ha nem jön fel ránk a kedvenc farmerünk.

Megoldás: élvezzük az ünnepi ételeket mértékkel, így bűntudat-mentesen és vékonyan fognak telni az ünnepek.

7. Túl szűk a pénztárca: nagyon sokan vannak vele így. Nyomás nehezedik rájuk, mert szeretnék az áhított dolgokkal meglepni szeretteiket, de nem biztos, hogy telik rá.

Megoldás: ez évnek ez a legalkalmasabb időszaka segítséget kérni. Az ételektől kezdve a gyermekjátékokig bármiben lehet segítséget igénybe venni a karitatív szervezetektől.

8. Depresszióban szenvedünk vagy egyéb mentális egészségügyi problémánk van: külön megerőltető a betegséggel küzdők számára az ünnep, mivel az emberek ilyenkor a vidámságot várják el egymástól.

Megoldás: őszintének és nyitottnak kell lenni, beszélni kell a problémánkról másoknak, hogy ne érezzünk nyomást, amiért "kötelező" vidámnak lennünk.

9. A hagyományok tisztelete: nagyon szép, de legyünk nyitottak új tradíciókra is. Sok esetben nem úgy alakul az ünnep, ahogy előre elterveztük, változnak a szokások is.

Megoldás: legyünk rugalmasak és nyitottak az új dolgokra, a kompromisszumokra. Az ünnep többről szól, mint hogy mit és hol eszünk, továbbá milyen ajándékokat adunk és kapunk.

Forrás: eletmod.hu

 Országos villámkörkép arról, hogy érintik a megszorítások a hazai ártalomcsökkentő szervezeteket

Az új nemzeti drogstratégiának csupán megtűrt mostohagyermeke az ártalomcsökkentő szemlélet és gyakorlat, a tűcsere program nevesítve be sem került a végső tervezet célkitűzései közé, de még a célzott HIV és hepatitis szűrő programok sem. Az alacsonyküszöbű (értsd: szermentességet meg nem követelő) programok nem kizárólag a fertőzések megelőzése szempontjából fontosak, hanem az egész ellátórendszer alapját képezik – hiszen nélkülük nem kerülnének be az ellátórendszer látókörébe a problémás fogyasztók. Várni lehetett, hogy ezt a területet majd súlyosan érinti a drogstratégiában megfogalmazott szemléletváltás és a gazdasági válság – ekkora érvágásra azonban kevesen számítottak a szakemberek közül.

A kormányzat a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal honlapján december 16-án kihirdette a szenvedélybetegek közösségi ellátásával és a szenvedélybetegeknek szóló alacsonyküszöbű szolgáltatásokkal kapcsolatos pályázatok eredményeit. Még nem tudni, pontosan mennyi pénz kerül kiosztásra – az viszont már látszik, hogy a drogterületen számos fontos szolgáltatás meg fog szűnni vagy legalábbis korlátozott kapacitással működhet tovább.  Budapesten, ahol a problémás drogfogyasztók száma messze a legnagyobb, különösen aggasztó a helyzet a megnövekedett injektáló droghasználat és az ezzel együtt járó járvány-veszély miatt. A tűcsere programok jelenleg is csupán az intravénás drogfogyasztók kevesebb, mint felét érik el - ez az arány most csökkenhet. A fővárosban több mint húsz alacsonyküszöbű szolgáltatás működött, ezután viszont mindössze nyolc marad állva – legalábbis kormányzati támogatásból! Pedig a tűcsere programok statisztikai adatai azt mutatják, hogy egyre nagyobb az igény az ártalomcsökkentő szolgáltatásokra, hiszen a dizájner drogok berobbanásával egyre többen és egyre többször injektálnak, különösen a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek körében. 

A Drogriporter által megkérdezett szakemberek igazolva látják az új nemzeti drogstratégiával szemben felhozott egyik fő aggályukat: nincsenek benne világosan kijelölve a prioritások, és maguk a célkitűzések is a levegőben lógnak, nem a tudományos bizonyítékok által alátámasztott legnagyobb közösségi igényeken alapulnak. Hiszen ha úgy lenne, akkor nem fordulhatna elő, hogy tűcsere programoknak kelljen megszűnniük egy olyan helyzetben, amikor a fertőzésveszély hónapról hónapra nő.
 

Románia: ne kövessük a rossz példát! A román Egészségügyi Minisztérium novemberi közleményét éppen a saját kormányunk (!) küldte szét a szakmai levelezőlistáján, hogy felhívja a figyelmet arra, milyen veszélyei vannak a tűcserék bezárásának. Romániában 2008 és 2010 között megkétszereződött a drogfogyasztással összefüggő HIV-fertőzések száma – 2008-ban három új esetet regisztráltak, míg 2010-ben már tizenkettőt, 2011-ben hatvankettőt! A fertőzések egyértelműen összefüggésbe hozhatók a dizájner drogok injektálásával – ez pedig tömeges jelenség Magyarországon is. Az is hasonló Bukarest és Budapest között, hogy a dizájner drogok injektálása főleg a marginalizált, mélyszegénységben élő társadalmi rétegek körében terjed a leginkább – ők pedig különösen nagy fertőzésveszélynek vannak kitéve. A párhuzamoknak még nincs vége: a csökkenő költségvetési támogatások miatt 2010-ben egy tűcsere bezárt, és 2012-ben valószínűleg egy újabb tűcsere program fog bezárni. Egy kitörő HIV-járvány receptje: végy néhány hátrányos helyzetű, a válság által különösen sújtott közösséget, add hozzá a terjedő dizájner-drog fogyasztást és a tűcserék alacsony lefedettségét, szüntess meg még pár tűcserét - és máris kész a koktél.

Hiánypótló programok kaput

A költségvetési megszorítások egyik legnagyobb áldozata a budapesti székhelyű Art Éra Alapítvány, amely néhány éve indította be hiánypótló tűcsere szolgáltatását a VII. kerületben, ahol hamarosan nagy igény mutatkozott a steril injektáló felszerelésre: tavaly közel 100 ezer tűt és fecskendőt gyűjtöttek be. Mivel azonban nem kaptak támogatást a jövőre, most az egész szervezetet a bezárás fenyegeti. “Őszintén szólva fogalmam sincs milyen oka lehetett ennek a döntésnek,” kommentálta a döntést Puy Tamás, a tűcsere program vezetője a Drogriporternek adott interjújában. “Mindenesetre nem szakmai döntésnek tűnik, ha az 5 budapesti tűcsere programból akár egyet is be kell zárni. A magyarországi tűcsere forgalmi adatoknak a 95%-át a budapesti ellátó helyek produkálják. Ha ebből egy is kiszáll annak komoly következményei lesznek.”

Az Art Érához hasonló sorsra jutott a Magyar Emberi Jogvédő Központ (MEJOK) is, ami leginkább a drogfogyasztó terhes nők és anyák számára indított, szintén hiánypótló szolgáltatásáról volt ismert. A MEJOK eddig három alacsonyküszöbű szolgáltatást vezetett a fővárosban: alternatív terhes- és családgondozást a Magdolna utcában, külsős helyszínen csoportfoglalkozásokat szerveztek, és megkereső tevékenységet is folytattak (pl. hajléktanszállókon). “Érthető, ha kevesebb pénzt kapunk, de a Magdolna utcai programunkat fontos lett volna folytatni,” nyilatkozta a Drogriporternek Oberth József, a MEJOK vezetője. “Az egy nagyon jól kigondolt program, ahol 8-10 pszichoterapeuta, védőnő, ügyvéd és szociális munkás dolgozik összehangoltan. Mázli, hogy van egy TÁMOP szerződés, ami január elsejétől biztosítja, hogy a program zsugorított változata fennmaradjon. De például nem tudjuk majd finanszírozni a nőgyógyászt, akinek a munkáját eddig Főváros támogatásából fizettük ki,  ez a program azonban december 31-én lejár. Vajon hobbinak kellene felfognia a jövőben a nőgyógyásznak ezt a tevékenységet?” Oberth szerint furcsa, hogy háromból két esetben arra hivatkozva utasították el a pályázatukat, hogy azok a szakmai feltételeknek nem felelnek meg, ezekkel a programokkal ugyanis a múltban semmilyen szakmai aggály nem merült fel.

A megszorítások nem kímélték az egyházi fenntartású alacsonyküszöbű programokat sem: így például nem kapott támogatást a Válaszút alacsonyküszöbű programja. Ez a program a Victorné Erdős Eszterhez köthető, aki a ráckeresztúri drogterápiás otthon vezetője, és részt vett az új nemzeti drogstratégiát kidolgozó munkacsoportban. A Válaszút eddig a XII. kerületben várta a “pihenni, józanodni” vágyó fiatalokat egy teára és beszélgetésre, egyéni konzultációra és csoportos foglalkozásokra. A közösségi ellátások kategóriában azonban a Válaszút pályázata nyert. Elutasították a katolikus egyházhoz köthető Rév Szenvedélybetegsegítő Szolgálat Alacsonyküszöbű Részlegének támogatását, amely a XI. kerületben drop-in szolgáltatást működtetett, a közösségin azonban ők is nyertek.

A Kék Pont Alapítvány egyik legfrekventáltabb helyen (VIII. kerület, Kálvária tér) működő tűcsere programja szerencsére nem került az elutasított pályázatok közé, ugyanakkor a IX. kerületben meg kell szüntetniük az ún. Dzsumbuj programot. A Dzsumbuj program 2003. óta működő, anonim módon igénybe vehető, Budapest egyetlen kerékpáros utcai megkereső programja. Elsődleges célja a Drogprevenciós Alapítvánnyal szorosan együttműködve a telepen élő szerhasználók ártalmainak csökkentése, heti két alkalommal, alkalmanként 2 óra időtartamban. Dávid Ferenc, a Dzsumbuj program munkatársa szerint ezzel egy alacsonyküszöbű program sem marad a kerületben.

Vidéki körkép

A Drogriporter megkérdezte Dr. Szemelyácz Jánost, a pécsi székhelyű INDIT alapítványt igazgató pszichiátert, hogy őket hogyan érintették a megszorítások. Az INDIT több alacsonyküszbű pályázata támogatást nyert Pécsen, Kaposváron és Baján is – ugyanakkor a pécsi utcai szociális munkás projektjükre nem kaptak támogatást. Ezen a program keretében két munkatársuk eddig a veszélyeztetett fiatalok megkeresésével és ellátórendszerbe irányításával foglalkozott. Szemelyácz is hangsúlyozta, hogy még nem tudják pontosan, a megnyert pályázatokra vajon mennyi pénzt fognak kapni – “elég furcsa lenne például, ha a forráshiány miatt egy megkereső programot telefonos szolgálattá kellene átalakítanunk,” fejtette ki.

Miskolcon, az ország egyik legnagyobb városának két tűcsere programja közül az egyik, amelyet a Baptista Szeretetszolgálat üzemeltett, szintén az elutasítottak listájára került - pedig ez a program bonyolította le vidéken a legnagyobb tűforgalmat. Miletics Marcell, a Baptista Szeretetszolgálat munkatársa a Drogriporternek azt nyilatkozta, hogy az Avason beindított szolgáltatásra óriási igény mutatkozik, és ez az igény csak tovább nőtt a dizájner drogok beáramlásával. Eddig csak azért nem tudták tovább bővíteni a programot, mert a helyi rendőrséggel komoly konfliktusaik voltak. “Egy háromszáz méteres körzetet jelöltek ki a tűcsere körül, ahol nem bántanak minket,” mondja Miletics. “Ezért az ORFK-val való megállapodási szerződésre lett volna szükség, amit a budapesti tűcserék korábban már aláírtak a BRFK-val.” A miskolci programot korábban a TÁMOP 5.4.1 kiemelt projektje keretében vizsgálták és a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy jelentős kapacitásnövelésre van szükség. Akkoriban még volt pénz és jutott némi gyér politikai figyelem a hatásvizsgálatoknak is – jelenleg azonban ennek a projektnek a kábítószer-pillérét is beszüntették. Miskolcon most csak az ambulancia programja és egy tűcsere automata marad, ezek messze nem fedik le a teljes rászoruló népességet. Hasonlóképpen elutasították a Csepelen létrehozott állandó telephelyű tűcsere programjukra a baptisták által beadott pályázatot is. Miletics szerint nem csak fertőzésveszély a probléma, hanem az is, hogy számos hátrányos helyzetű, marginalizált ember kizárólag ezeken a szolgáltatásokon keresztül juthatott segítséghez, hogy megvédje az egészségét. Jelenleg kutatnak az alternatív források után, hogy talpon maradhassanak.

Debrecenben eddig két szervezet működtetett alacsonyküszöbű szolgáltatást az egész városban, közülük csak az egyik, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖSZ) nyújtott tűcsere szolgáltatást – pályázatukat azonban elutasították. Kiss József, a MÖSZ tűcseréjének vezetője szerint a döntés azért is érthetetlen, mivel például a tőlük alig huszonöt kilométerre lévő, sokkal kisebb Hajdúböszörmény alacsonyküszöbű pályázatát pedig befogadták. A jövőben is szeretnék folytatni a szolgáltatásaikat – megkeresés a börtönökben, HIV és hepatitis szűrés, tűcsere stb. – erre most keresik a forrásokat.

 

Sárosi Péter

Forrás: drogriporter.hu 

 A Drogriporter interjúja Puy Tamással, az Art-Éra Alapítvány tűcsere programjának vezetőjével, amely évek óta sikeresen működik, de most a költségvetési megszorítások áldozatául esett

 

A kormányzat döntést hozott a drogprevencióval és ártalomcsökkentéssel foglalkozó civil szervezetek által benyújtott pályázatokról - az eredmények megtekinthetők a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal honlapján. Még nem láthatunk teljesen tisztán a támogatások összegéről, de egyet megállapíthatunk: hatalmas érvágás érte a szakterületet, és számos fontos programot bezárás fenyeget. Ezek egyike az Art-Éra Alapítvány tűcsere programja. Ennek vezetőjével beszélgettünk a költségvetési megszorítások kapcsán. 

 

Drogriporter: Mikor, ki és miért alapította az Art Éra alapítványt, és mi a küldetésetek?

 

Puy Tamás: 2007-ben hoztuk létre az alapítványt két társammal. A szenvedélybeteg-ellátás területén dolgoztunk előtte is. A célunk a kezdetektől az volt, hogy be tudjuk vonni az ellátásba az aktív kábítószer-használókat. Azt gondoljuk, hogy az alacsonyküszöbű (értsd: a szermentességet meg nem követelő) szolgáltatás sajátosságaiból adódó speciális helyzetek, eszközök, lehetőségek elérhetővé tesznek számunkra más, a magasabb követelményrendszerrel dolgozó szolgáltató számára hozzáférhetetlen rétegeket is.

Drogriporter: Milyen szolgáltatásokat nyújtottatok a drogfogyasztóknak?

Puy Tamás: 2009-ben befogadták a pályázatunkat, ami 3 évre biztosította az alacsonyküszöbű normatívát. Akkor mi új szervezet voltunk, nem volt múltunk, nem voltak klienseink, egy induló program egy új helyen. 2009 májusában indítottuk el a tűcsereprogramot. A steril eszközök biztosítása mellett van egy drop-in helyiségünk, ott lehetőség van Internet-használatra, mosásra, élelmiszer adományokat tudtunk adni, szolgáltatásaink között van a folyamatos ujjbegyes hepatits és HIV szűrés, az utcai megkereső munka, a használt fecskendők begyűjtése, a rehabilitációs programba való bekerülés elősegítése. A Leo Amici Alapítvánnyal szorosan együttműködünk a gyors kezelésbe jutás érdekében.

 

Drogriporter: Miért volt szükség egy új tűcsere programra Budapesten?

Puy Tamás: A VII. kerületben működik a program, a Keleti pályaudvar mellett a Rottenbiller utcában. Frekventált helyen van és ez a terület ellátatlan volt, mi végzünk ebben a kerületben egyedül szenvedélybetegek számára alacsonyküszöbű ellátást. A kliensforgalom támasztja alá a program szükségességét. Naponta 4 órát vagyunk nyitva (16-20) ez alatt 35-40 kliens veszi igénybe a szolgáltatást. Ez a szám folyamatosan növekszik. Nagyobb nyitva tartási időszakra, több segítőre lenne szükség, ráadásul az új szerek használatával járó következmények - több szúrás, nagyobb fecskendő forgalom, gyorsabb leépülés és a többi - is a tűcsere program szükségét támasztja alá.

 

Drogriporter: Sikeresnek tartod a tűcsere programotokat? Hány fogyasztót sikerült elérnetek?

Puy Tamás: A program sikere mérhető. az elmúlt 3 évben több mint 600 új kliens jelent meg a programban. Míg 2009-ben 540 megjelenést regisztráltunk, ebben az évben ez a szám a tízszeresére nőtt. Havonta 30-40 új kliens ér el bennünket.

 

Drogriporter: Mit éreztél, amikor olvastad a minisztérium döntését, miszerint "forráshiány miatt" elutasították a pályázatotokat?

Puy Tamás: Azt elég nehéz szavakba önteni. Az év második felétől finanszírozási gondokkal küzdünk, de folytattuk a munkát mert bíztunk abban, hogy megkapjuk a támogatást és tovább tudunk működni. Nem értjük az egészet, ami történik.

Drogriporter: Az új nemzeti drogstratégiában az ártalomcsökkentés háttérbe szorult. Szerinted volt ideológiai oka annak, hogy a tűcseréteket nem támogatják?

Puy Tamás: Őszintén szólva fogalmam sincs milyen oka lehetett ennek a döntésnek. Mindenesetre nem szakmai döntésnek tűnik, ha az 5 budapesti tűcsere programból akár egyet is be kell zárni. A magyarországi tűcsere forgalmi adatoknak a 95%-át a budapesti ellátó helyek produkálják. Ha ebből egy is kiszáll annak komoly következményei lesznek.

Drogriporter: Vajon milyen következményekre számíthatunk amitt, ha bezár egy budapesti tűcsere?

Puy Tamás: Valószínű, hogy a klienseink egy része igénybe vesz majd más programokat, egyszerre több tűcsere programba is járnak. Ennek a következményeiről már a többi szolgáltatóval beszéltünk, mert nem biztos, hogy a tűcsere programok elbírják, ha a forgalmuk nagy mértékben megnövekedik. Így is limitálni kellett az utóbbi hónapokban a fecskendő kiadásokat, könnyen bedöntheti a budapesti tűcseréket, ha már működő szolgáltatások szünnek meg. 100 ezer darab használt injektort adtak le ebben az évben nálunk. Ha ennek csak egy része marad kint az utcán az is óriási közegészségügyi kockázattal jár. Egy jó példa erre Románia, ahol növekszik a HIV fertőzöttek száma intravénás használók körében, mert kevés a tűcsere de egyre több az intravénás szerhasználó.

Az interjút készítette: Sárosi Péter 

Forrás: drogriporter.hu 

 ELKÉSZÜLT A NEMZETI DROG FÓKUSZPONT 2011. ÉVI ORSZÁGJELENTÉSE

Kábítószerügyben a legszembeötlőbb változás 2010-ben a heroin háttérbe szorulása és az amfetaminok, valamint az új designer drogok fogyasztásának terjedése volt – állapítja meg a Nemzeti Drog Fókuszpont a magyarországi kábítószerhelyzetet elemző éves jelentésében. A jelentés rámutat a középiskolások drogérintettségének növekedésére is.

2010-ben minden indikátor mentén az opiátok lassú térvesztése, ugyanakkor a stimulánsok, a katinonok és a szintetikus kannabinoidok terjedése volt megfigyelhető. A heroin hozzáférhetőségének, hatóanyagtartalmának, sőt árának csökkenése, a heroin-fogyasztók kezelési igényének, illetve a heroin okozta mérgezési és halálesetek számának csökkenése is a problémakör zsugorodását mutatja.

Ezzel párhuzamosan jelentős növekedés volt megfigyelhető az amfetaminok fogyasztásának terjedése terén, ami nemcsak a normál népességben, de a drogambulanciák és az ártalomcsökkentő szolgáltatások klienskörének változásában is megjelenik, és egyértelműen tetten érhető a drogpiaci adatok elemzésekor.

Emellett 2010-ben jelent meg – az akkor még legális – mefedron, amelynek térnyerésével a rutin adatgyűjtő rendszerek nem tudtak lépést tartani. Így e statisztikákból csak következtetni lehet a jelenségre; kvalitatív és drogpiaci, lefoglalási információk viszont egyértelműen igazolják a szer rohamos terjedését.

A tavalyi évben észlelhető volt egy másik legális szercsoport, a szintetikus kannabinoidok fokozott terjedése is. Elsősorban a hatósági lefoglalások adatai mutatják, de erre engednek következetni a populációs vizsgálat eredményei, a kannabisz okozta mérgezések számának emelkedése, illetve a kezelőhelyek tapasztalatai is. Az új szerek gyors terjedésének okai feltételezhetően az alacsony ár, a könnyű hozzáférés, a kimutathatóság hiánya, az újdonság és a vélt alacsony kockázat. A magyarországi droghelyzetről tények és számok a Nemzeti Drog Fókuszpont honlapján az egyes szakterületek aloldalain elérhetők.

A középiskolások körében 2010-ben végzett HBSC kutatás szerint az elmúlt négy évben mintegy másfélszeresére nőtt a 9-11. évfolyamos diákok drogérintettsége. A tanulók közel egyharmada (30,7 százalék) fogyasztott már valamilyen tiltott vagy legális drogot. A legnagyobb változás az amfetaminok használata esetében volt megfigyelhető, ahol több mint másfélszeresére nőtt a kipróbálók aránya. Bár a visszaélésszerű gyógyszerhasználat korábban a lányok körében volt elterjedtebb, a jelenlegi adatok szerint a nemek közötti különbség e téren eltűnni látszik.

Forrás: drogfokuszpont.hu  

 „Nem az a kérdés, hogy miért lesz valakiből drogos. Az a kérdés, hogy miért nem lesz MINDENKIBŐL drogos?”

Kubiszyn Viktor Drognaplója eklektikus olvasmány. A sodró lendület ellenére muszáj megállnunk néha és föllélegeznünk. Hálát adni, hogy nem velünk történik mindez, hiszen történhetne. Van valami sorsszerűség (a tudósok talán genetikai kódolásnak aposztrofálnák) abban, hogy kiből lesz függő. Mert aki arra az útra rálép, onnantól nehezen menekül. A többiek pedig maradnak a szociális drogfogyasztásnál.

A nemrég bemutatott könyv illeszkedik a címben megjelent műfaj formaiságához annyiban, hogy naplószerű töredékekből áll egésszé. Kubiszyn Viktor foglalkozását tekintve filmes újságíró, s e tény minden pozitívuma szervesen beépül legújabb kötetébe (ezt megelőző munkája az Underground Kiadó gondozásában megjelent Filmflesskönyv – amire a Drognapló után látatlanul is kötelező olvasmányként tekintek). A filmes montázsok, az erős képek örvénylése időutazásra készít elő egy olyan világba, ami sokunk számára inkább fikció, mint valóság. Csakhogy mi ki tudjuk kapcsolni a filmet, ha már a gyomrunk fordul föl a jelenettől, s Viktorral ez másként esett meg.

Az állandó ’fejbenmozi’ rendkívül gazdaggá teszi az alakuló textust, számos kulturális utalás esik olyan filmekre mint a Félelem és Reszketés Las Vegasban, vagy a Trainspotting. De emellett hosszabb fejezetek szentelődnek a mozinak – azon belül is a drogos mozinak -, ami egyrészt pontos, mégis olvasmányos elemzésekkel szórakoztatja az olvasót, másrészt a már említett fikciót ütközteti a valóság zordságával. A mentális síkok, a jelen és múlt, valamint a tudatállapotok (módosult – tiszta) közti váltások a tipográfia szintjén is megjelennek, ez jó megoldás, hiszen pont ez az egyik oka annak, hogy a könyv rendkívül élvezhető, vaskos terjedelme ellenére hamar kiolvasható.

Ám hátránnyá is válhat ez a fragmentáltság egy olyan olvasó szemében, aki esetleg kevéssé van tisztában ezzel a szubkultúrával, vagy az ennek emléket állító filmekkel (gondolok itt esetleg az érdeklődő kívülállókra, szülőkre – hogy miért pont rájuk, arról később).

Egy önéletírásnál mindig vékony kötélen táncol az elbeszélő annak érdekében, hogy az (általa) elvártnál ne teremtsen nagyobb távolságot az író és a főszereplő között. Mert bár a naiv olvasó (akár minden könyvnél) föltételezheti a szerző és az elbeszélő azonosságát, azért ezzel sosem árt óvatosnak lenni.

Már csak azért is, mert Viktor minduntalan rájátszik egyrészről az emlékezés nehézségére, másrészt a különféle szerek okozta mentális torzulásra.

„Néha muszáj rendet rakni az emlékeim között. Az idő összezavar. A napok összezavarnak. Annyit torzítottam a normális időélményemet, hogy örülök, ha van valami fogódzóm a realitáshoz.”

Különösen jó megoldásnak tartottam a könyv fejezeteinek elnevezését (A varázsló kertje, Kamera által homályosan, Zóna). Mielőtt bemutatták volna, volt szerencsém beleolvasni a kiadó honlapján, s őszintén megvallom, nekem ez volt az, ami végleges elhatározásra sarkallt: meg kell szereznem az új Kubiszyn-könyvet. Mert mi sem jellemez jobban egy filmes (vagy egyáltalán egy kultúrával foglalkozó) újságírót annál, hogy saját önéletrajzát kedvenc – vagy épp leginkább odaillő – filmek előhívásával kategorizálja. Így kap a Drognaplóban fontos szerepet a Zónán keresztül Tarkovszkij Stalkere, Csáth-tól A varázsló kertje, Burges Gépnarancsa, vagy épp a Kamera által homályosan (ami, mint tudjuk Philip K. Dick alkotása). A mozgóképek és az irodalom által medializált élettörténettől tehát jogos elvárás annak filmszerűsége, intellektuális vibrálása, s ennek Viktoré eleget is tesz.

Egy rendkívül extrém naplót tart tehát kezében az olvasó, melynek első fele inkább a szereket aktívan fogyasztó, vagy csak – talán életkorából adódóan – a téma iránt jobban érdeklődő fiataloknak szól; második fele viszont ezek szüleinek is tanulságos olvasmány, mert a leállásról és az azt megelőző nehéz testi-lelki munkáról olvasva olyan előítéleteinket engedhetjük szabadon, amikről eddig nem is tudtunk, bár léteztek.

Önéletrajzot megjelentetni nagy divat manapság. A celebek visszatekintései, a huszonévesen írt memoárok azonban pont az ellentétei Viktor munkájának. A Drognapló címlapján senki nem mosolyog hanyagul zsebre tett kézzel, feltűrt ingben, trendi tetoválással a karján, fehérített fogsorral. Sőt. A Drognapló címlapján nincs senki, és mégis minden ott van. Az összes félelmünk az ismeretlentől, mumusunk az éjszakából s egy fiatalember ígérete, aki meglátta az utat a fényhez és elkezdett leszámolni azzal a képpel, amit mások miatt konstruált önmaga helyére. Kubiszyn Viktor nem a külvilágnak akart megfelelni könyvével, mint a fent említett celebek. Ő csak magáról írt. S alkotása olyannyira meghatározó a témában, hogy nemcsak az olvasását, de a róla való írást is nehezemre esik abbahagyni.

„Mikor milyen tükröket kaptam és kiktől???? Mennyire határozott meg ez engem? Tükrök által homályosan láttam magam. Kifelé működtem, a tükröknek feleltem meg, mert az volt az egyszerűbb és könnyebb. Egy idő után már nem önmagamat kerestem, hanem túlélésre játszottam ebben a világban, amit meg találtam, azt nem vállaltam fel. Mert minek.”

Kubiszyn Viktor, Drognapló, Jószöveg Műhely, 2011

 Elő a metélttel, elő a mákkal

A nyolcvanas évek kábítószerfüggői közül van, akinek önsegítő csoport segített, van, akinek a megtérés.

– A nyolcvanas években főleg a szipuzás és a különböző gyógyszerek használata volt a jellemző, főként a kodein intravénás használata, a nyolcvanas évek második felében pedig a máktea. A kilencvenes években kialakult szerhasználó csoportok már elvesztették azt az ellenkulturális jelleget, ami a nyolcvanas években még megvolt. Akkor zártabb csoportok voltak, a drogozásnak volt ellenállás, lázadás, rendszerből való kilépés jellege. Ez a kilencvenes, aztán a kétezres évekre teljesen eltűnt – mondta el Rácz József professzor a mindennapinak a korszak kábítószer-kultúrájáról.

– Ment ez a kodein-korszak. Egyre nehezebb volt. (…) igen nehéz volt előbb-utóbb már hozzájutni. Gyógyszertárból ki, gyógyszertárba be – mondta egy felépülő függő a nyolcvanas évek kábítószerezéséről Tóth Eszter Zsófiának, a Magyar Országos Levéltár (MOL) munkatársának. A felvételt a történész a MOL konferenciáján mutatta be, ahol a levéltár idén indult Oral History-gyűjteményének kiépítéséről beszélt – írja a hvg.hu.

A megszólaló, aki felépülő függőként ma szociális munkás, boldog családapa. A 80-as években szert használó társai közül azonban már sokan nincsenek életben – írja a hvg.hu a Magyar Országos Levéltár Oral History projektjéről szóló összefoglaló cikkében. A férfi róluk is beszélt, így emlékezett vissza az évtizedekkel ezelőtt történtekre: „tök érdekes, hogy mindig eszembe jutott egy ilyen régi, nem tudom, hogy Berkesi, vagy egy ilyen gagyi könyvnek a címe, hogy Akik nyáron is fáznak. És amikor elvonásban gyalogoltam végig ott a Dimitrov tér környékén, Kiskörút, Nagykörút, a végén 50 fokos melegben, (…) és tudod, így rázott a hideg, állandóan ez a cím ugrott be, hogy Akik nyáron is fáznak.” A megszólaló az Oral History számára készült interjúban beszélt még arról, hogyan tért át a mákteázásra, és beszélt felépüléséről is.

Sokan a Narcotics Anonymous önsegítő csoport segítségével álltak le és kezdtek új életet, míg mások belehaltak a függőségükbe, vagy megtértek. A leghíresebb megtért magyar kábítószerfüggő a nyolcvanas évekből Pajor Tamás, a máig kultikus Neurotic zenekar frontembere. Pajor megtérése után egész korábbi életét megtagadta („a drog helyére beült a Szentlélek”), azóta a Hit Gyülekezetének tagja, csakúgy mint a Neurotic máig élő több tagja is. Azt viszont, hogy a megtérés-élmény nem garancia a függőség legyőzésére, Pauer Henrik sorsa példázza. A korszak egyik legtehetségesebb színésze, zenésze szintén ópiátfüggő volt, és a nyolcvanas évek végén megtért, de életmódjával nem hagyott fel. Közeli ismerősei szerint a színész utolsó évei a vergődésről szóltak, és a megtérés-élmény azért nem hozott számára újjászületést, mert nem tudta tartóssá tenni Isten igéjét a mindennapi életére nézve.

Forrás: mindennapi.hu