Avagy miért is olyan veszélyes az energiaital a fiatalokra? 

Két hónap alatt 123 olyan gyermek, illetve fiatal rosszullétéről szerzett tudomást az ÁNTSZ, akik túlzott energiaital fogyasztás miatt szorultak orvosi ellátásra  – derült ki az ÁNTSZ múlt héten kiadott közleményéből. A téma fontossága miatt most közreadták a Heim Pál Gyermekkórház toxikológus szakorvosának ismertetését a gyermekkori energiaital-fogyasztás káros hatásairól. „Szélesedik a kínálat, trendi a doboz, egyszerűen divattá vált az energiaitalok fogyasztása a fiatalok, és sajnos a tinik körében is. Már  reggel a metrón, álmosan ülve ott van a kezükben az energiaitalos doboz –  fogalmaz Dr. Vajda Zsolt adjunktus.

Milyen gyakran fordul elő, hogy energiaital-fogyasztás miatt a Heim Pál Gyermekkórházba kerül gyermek?
Havi egy-két enyhe koffeinmérgezéssel találkozunk általában. A súlyosabb estetek szerencsére ritkábbak, bár van némi emelkedő tendencia. Tapasztalataim szerint talán nyáron több az ilyen eset, a buli, a társaság miatt, a korosztályos csapatba sikk ezeket inni manapság. Szélesedik a kínálat, trendi a doboz, egyszerűen divattá vált az energiaitalok fogyasztása a fiatalok, és sajnos a tinik körében is. Már  reggel a metrón, álmosan ülve ott van a kezükben az energiaitalos doboz.
 
Miért veszélyes a gyerekekre az energiaital? Milyen szerveire van hatással?
 Néhány egyszerű adat. A kávé ml-ként koffeinből 1 mg-ot tartalmaz, egy adag fél dl, tehát 50 mg. Az energiaital 0, 3 mg/ml, de a kiszerelés többnyire 2, 5 dl, de  van már 1, 5 l-es kiszerelés is. Ez már sok kávényi mennyiség ugye? Megtörtént, hogy a gyerek nyáron fociedzés után, üdítő helyett megivott egy üveggel… Hát nem volt jól….  A szakirodalom szerint gyerekkorban a 15mg/ testsúly kg már mérgező, de a tünetek már 3 mg/kg-tól érezhetőek. Szapora szívműködés, izgatottság, kipirulás jelentkezik először.

A másik veszély a koffeinen túl a többi alkotóelem jelenléte. Ezekben, az italokban van még taurin, ami egy aminosav, és a fizikai erőnlétet fokozza azzal, hogy beviszi a cukrot a sejtekbe, és növeli a teljesítőképességet. Akad még guarana, egy növényi kivonat és a memóriára és a fizikális állapotra hat úgy, hogy ebben is van koffein, és ez hozzáadódik az italban eleve benne lévő nem kis mennyiséghez. A szakirodalom szerint a koffein „az egyetlen legális pszichoaktív drog”. Idegrendszeri izgató, simaizom lazító. A váz és a szívizom működését fokozza, vízhajtó hatású. A légzőrendszer munkájára is hat, emeli a pulzusszámot és a vérnyomást, tehát az egész szervezetet egy fokozottabb reakciókészségű állapotba helyezi. Kell ez egy gyereknek? Ha lehet, ne számítógép előtt töltse az éjszakát, aludjon. Kialvatlanok, fáradtak. Ez ugyanis manapság a legfőbb érvük az energiaitalok fogyasztására.
 
Milyen további veszélyt jelent, ha kombinálják mással, például alkohollal?
A felfokozott állapot, a buli, és hozzá az alkohol ismert hatásai összeadódva súlyos fizikai rosszullétet okozhatnak, és rontják a reális döntéshozatal esélyeit. Ebből számos veszélyhelyzet adódik. Adott a felfokozott izgalmi állapot, amihez a szokásosnál jóval több cukrot éget a szervezet, és az alkohol, ami nagy mennyiségben fogyasztva vércukorszintesést okoz, együttesen súlyos, akár eszméletvesztéses állapothoz vezethet.  Ha alkohol helyett egyéb stimulánssal kombinálják az energiaitalokat, akkor a két szer szív és érrendszeri hatása adódik össze, és ez vezet a jellegzetes mérgezéses keringési zavarhoz.
 
Milyen kezelésre van szüksége ilyenkor a gyermeknek?
Mentőt kell hívni azonnal, és kórházi kezelés szükséges! Ne tegyék személyautóba!  A kórházban a tüneteknek megfelelő azonnali szakorvosi segítséget kapnak. A kísérő segítsen az ellátásban azzal, hogy informálja az orvost, mit, mennyit és mivel keverve fogyasztott a fiatal.
 
Mire figyeljenek a szülők, mit tehetnek ők, hogy ne forduljanak elő ilyen esetek?
Személyes véleményem, hogy ne azt mondjuk, ne igyanak energiaitalokat. A tinik úgyis kipróbálják. Azt mondjuk el, amiről itt beszéltünk. Nyomatékosan tudatosítsuk, hogy ez veszélyes is lehet, főleg, ha nem ismernek mértéket. Szülőként törekedjünk arra, hogy ne legyen rá szükségük, például a kialvatlanság miatt. Fontos a szülői példa, napi öt kávé, és a papa kezében az ismert doboz… hiteltelenné teheti  az aggódó tiltást. Nekünk, felnőtteknek is hasonló módon reagál a szervezetünk az energiaitalokra, ne felejtsük el!

Forrás: csaladhalo.hu 

 Folyton szapulják őket, mert még nyaraláskor is csak a laptopjukat és az e-mailjeiket bújják.

Yehuda Baruch professzor azonban jó hírrel szolgált a munka megszállottjainak: mániájuk nem feltétlenül rossz dolog. A munkamániát igazságtalanul állítják be sötét színben az egyének és a társadalom szintjén. A francia Rouen Üzleti Iskola professzora, Yehuda Baruch ugyanis úgy véli, hogy bár a munkamánia egyfajta függőség, mégis pozitív eredményeket hozhat az egyén, az üzleti élet és a társadalom számára is. Nem kell automatikusan bűnnek tekinteni - olvasható a Semmelweis Figyelőn. 

Hasonló a csokoládéfüggőséghez

Baruch professzor szerint a szakirodalom alaposan ráhúzta a vizes lepedőt a jelenségre, mint ami rengeteg stresszel jár a munkahelyen és otthon is, illetve felborítja a munka-magánélet egyensúlyt. Empirikus kutatások azonban azt is kimutatták, hogy a munka megszállottjai energikusak és elhivatottak, és nem a kimerültség és a cinizmus dominál náluk.

Baruch professzor a csokoládéfüggőséghez hasonlította az állapotot. A csokoládé is rendelkezik hasznos tulajdonságokkal, például energiát ad és feldobja az embereket. Ugyanígy, a munkamániásoknak a munka ad energiát, eredményeik révén pedig nő az életszínvonaluk. Amíg szokásuk nem okoz jelentős egészségkárosodást, addig jobb lenne, ha rájuk hagynák, mennyit szeretnének dolgozni.

A tanulmány a A Career Development International című folyóiratban jelent meg.

Forrás: weborvos.hu 

 A kábítószerrel visszeélés bűncselekmények módosítása az új Btk. előterjesztésben – a TASZ gyorselemzése

Február 28-án újra női csoport indul "Párkapcsolat és mentális egészség" címmel  a Kék Pont Gát utcai ambulanciáján.  A pszichoterápiás kiscsoport célja a párkapcsolati problémák, zavarok pontosabb megfogalmazása, hátterének világosabb megértése és a megoldáshoz vezető egyéni- és társas tényezők tudatosítása, a megoldást segítő egyszerűbb terápiás technikák elsajátítása. A csoportba párkapcsolati problémákkal segítséget kérő, önként jelentkező nőket várunk 25 éves életkortól. Még 4 -5 szabad helyünk van! 

Ambulanciánkon 2011 első felében terápiás csoportot indítottunk „Nőiség, szexualitás, párkapcsolat” címmel. A csoportban önként jelentkező, motivált, önismereti igénnyel jellemezhető nőket fogadtunk, akik többnyire szerhasználó családokban nevelkedtek vagy szerhasználóval éltek párkapcsolatban. A 12 üléses csoport nagy érdeklődés és stabil csoportösszetétel mellett sikeresen dolgozott. A program zárása során a tagok részéről egyöntetű igény fogalmazódott meg a munka folytatására és elmélyítésére. A „Párkapcsolat és mentális egészség” címmel tervezett tematikus pszichoterápiás kiscsoportban a fókusz a kapcsolati szintre helyeződik majd. 12 főnyi tagsággal rendelkező, zárt csoportban kívánunk dolgozni. A csoportot 12 ülésesre tervezzük, ebben a bevezető- és záróülés mellett 10 tematikus alkalom szerepel majd. Az ülésekre hetente másfél órában, kedden 17 órától kerül sor ferencvárosi központi ambulanciánkon.

A tematikus beszélgetések témái:

Párkapcsolati minták a gyermekkori családban; Az első párkapcsolati élmények; A párválasztás motívumai; Kommunikáció a párkapcsolatban;  Párkapcsolat és szexualitás; A párkapcsolat és a gyermek; Konfliktusok és krízisek; Párkapcsolat és bántalmazás; Párkapcsolat és szerhasználat; Milyen párkapcsolatot szeretnék?

A jelentkezők előzetesen végzett egyéni interjúk alapján kerülnek kiválasztásra, ezért kérjük, hogy  részvételi szándékukat közvetlenül   a csoportvezetőnek, Komáromi Éva klinikai addiktológiai szakpszichológusnak jelezzék emailben:  komaromi.eva@t-online.hu

A részvétel ingyenes, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium pályázati  támogatásának köszönhetően.

Forrás: kekpont.hu 

Sok olyan probláma jöhet szembe velünk életünk során, amelyekre ha nem is azonnal, de tudunk magunktól reagálni, válaszokat adni és megoldást találni. A szenvedélybetegségtől, függőségeinktől is meg lehet szabadulni saját erőből, különféle szakemberek segítsége nélkül is, bár ez a leszokásnak egy nagyon nehéz és hosszú útja, sok visszaeséssel, bizonytalansággal tűzdelve. Ezért, ha nem muszáj, ne próbálkozzunk egyedül, főleg, ha sok segítség van körülöttünk. Ezek közül csak meg kell találnunk a számunkra legmegfelelőbbet, amely a személyiségünkhöz a legközelebb áll és a leghatékonyabb segítséget kaphatjuk a legrövidebb idő alatt. A teljesség igénye nélkül a legfontosabb szervezetek, módszerek körképe Gelsei Bernadett addiktológustól. 

 Önsegítő csoportok – a közösség ereje

Például AA (Anonim Alkoholisták), vagy NA (Narcotics Anonymous, Névtelen Drogfüggők), GA (Gamblers Anonymous, Névtelen Szerencsejátékosok) stb., valamint a szenvedélybetegek hozzátartozóinak ACA (Adult Children of Alcoholics), Al-Anon. Azoknak ajánlom, akik saját erejükből próbálják letenni káros szenvedélyüket, és szeretnének úgy megszabadulni a függőségeiktől, hogy  a legkisebb környezeti változtatást tudják a munkájuk vagy családjuk miatt bevállalni. 

Az önsegítő csoportok, főleg a fent említettek 12 lépéses programmal dolgoznak és ahogy a nevükben is benne van, hasonló problémával küzdő emberek a józanság elérése céljából rendszeresen találkoznak és a megosztás technikájával segítenek egymásnak. Ha budapesti vagy, akár naponta több csoportra is el tudsz menni, ahogy időd és munkád engedi.

Alkohol problémával például az AA csoportokra érdemes elmenni. További információ >>

Léteznek még különböző online önsegítő programok, amelyek általában 4-6 hétig adnak napi útmutatást a józanság eléréséhez vagy csökkentéshez, továbbá  online munkafüzet kitöltésével segítenek. Ha a kitöltő szükségesnek érzi, időnként igénybe veheti online szakember tanácsát is a megadott időpontokban, mint például ezen az oldalon:www.kannabiszpont.hu

Online tanácsadás - diszkréció
Az internet elterjedésével elindult az a trend, hogy ha valakinek valamilyen problémája van, egyből rákeres arra a világhálón. Ezt kihasználva bizonyos szakemberek azt vallják, hogy a sok, esetenként ellentmondásos információ helyett egyszerűbb, ha azonnal segítséget biztosítanak a függőknek a világhálón.  Így bárki könnyedén a saját biztonságos otthonából igénybe tudja venni az online konzultációt. Azok a szenvedélybetegek, akik szégyellik, titkolni akarják a kilétüket (főleg egy kisvárosban könnyen kiderülhet és a pletykák nehezítik a változást), vagy a lakóhelyük közelében nincs elérhető szolgáltatás, ajánlom biztonsággal az online szenvedélybeteg konzultációt, melyek természetesen a hozzátartozókhoz is szólnak. Ilyen például a kifejezetten kamaszokat kezelő www.kamaszszerviz.hu vagy a saját honlapom etanacsadas.hu.  Ezek a szolgáltatások egyre inkább elterjedőbben vannak.

Magánrendelések – személyes tanácsadás
Az addiktológus szakemberek magánrendeléseiken főleg az egyéni addiktológiai konzultációt részesítik előnyben. Ezt azoknak ajánlom, akik úgy érzik, csoportban vagy más idegenekkel képtelenek megosztani függőségükkel kapcsolatos problémáikat és motiválóbbnak érzik a személyes, négyszemközt zajló terápiát.

Néhány szakember weboldala:
www.jozansag.hu
www.addiktologus.hu
www.szenvedelybetegsegito.hu

Szervezetek, alapítványok, gondozók – komplex segítség
A legelterjedtebb és ingyenes szolgáltatásokat természetesen a különböző drogambulanciák, Támasz-gondozók, alapítványok és egyéb önkormányzati szervek nyújtják. Akik komplex rendszerben szeretnének leállni, szeretnék befejezni az esetleg elmaradt iskolai tanulmányaikat, józanodni, gyógyszeres kezelést kapni, alternatív művészeti és sportolási módokkal helyettesíteni a szerhasználatukat, nyugodtan vegyék igénybe ezeket a szolgáltatásokat. A pár órás tanácsadásokon túl akár egész napos elfoglaltságot és védelmet tudnak nyújtani ezek a helyek a kontrollált, drogmentes környezet kialakításához. Pár országosan ismert szervezet elérhetőségei:

stopgroup.hu/
kekpont.hu/
www.nygyk.hu/?link=osztalyok&a=2&sub=drog
indit.hu/
www.drogcentrumszeged.hu/

Drogrehabilitációs otthonok – teljes átalakulási lehetőség
A szakma által leghatásosabbnak tartott megoldást a józanság elérésre a drogrehabilitációs otthonok adják. Azok a függők tudják a legjobban kiaknázni az otthonok nyújtotta lehetőségeket, akik mindenüket elveszítették, eljutottak a mélypontra, és ki tudnak hosszabb időre szakadni a környezetükből. A segítség lényege a terápiás közösségek erejében rejlik, hasonlóan mint az önsegítő csoportoknál, de itt 24 órában, kemény szabályok szerint strukturálisan felépített terápiás programról beszélhetünk. Ezen az oldalon az összes hazánkban fellelhető drogrehabilitációs otthon elérhetőségét meg lehet találni:www.madaszsz.hu

Kórházi kezelés – addiktológiai osztályok
Meggyőződésem, hogy a kórházak addiktológiai osztályait a valóban leszokni vágyok nagyon csekély százaléka veszi igénybe, mert sajnos a józanság elérése ilyen keretek között nem tud mindenki számára hatékonyan működni, de kivétel itt is van. A szigetvári kórház addiktológiai osztályán a Minnesota-modell nagyon jó segítséget nyújt az alkoholbetegek számára.

Ha valakiben megszületett az elhatározás és az akarat, akkor igazán sok lehetősége van, hogy képes legyen változtatni életén és a saját kezébe vegye a kontrollt és írányítást!

Gelsei Bernadett

Képek:
Graeme Weatherston / FreeDigitalPhotos.net
graur razvan ionut / FreeDigitalPhotos.net

Forrás: harmonet.hu 

Az új drogstratégia felépülés központúnak nevezi magát - honnan ered ez a fogalom, és mennyire passzol a drogstratégia egyéb elemeihez?

A brit büntetőpolitika összességében jóval rugalmasabb eszközöket biztosít a jogalkalmazónak, mint a magyarországi

Az Egyesült Királság Ítélkezési Tanácsa (Sentencing Council) iránymutatást nyújt a bíráknak arról, hogy a különféle bűncselekmények elkövetőivel szemben milyen büntetést szabjanak ki. A Tanács kedden közzé tett ajánlásai ezúttal a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekkel foglalkoznak, és nem csak a brit, de a hazai jogalkotók és jogalkalmazók számára is nagyon fontos tanulságokkal szolgálnak. Így például javasolják, hogy a bírák legyenek tekintettel olyan enyhítő körülményekre, amelyek eddig kevés figyelmet kaptak: így például enyhébben ítéljék meg az ún. szociális dílereket (azok az elkövetők, akik saját fogyasztásuk fenntartása érdekében csekély mennyiségű kábítószer adnak át), vagy a drogfutárokra (a drogkereskedők által a kábítószer határon történő átcsempészésére felhasznált elkövetők).

A Tanács rámutat, hogy a drogfutárok gyakran olyan megtévesztett nők, akiket gyakran kényszerrel szerveznek be a szervezett bűnözők és kizsákmányolják őket. Eddig 1 kg kokain vagy heroin becsempészéséért hasonló esetben legalább 10 év szabadságvesztés járt – a Tanács ennek a 6 év börtönbüntetésre történő leszállítása mellett foglal állást, amennyiben az elkövető nem töltött be fontos szerepet a terjesztői hálózatban és bizonyíthatóan csak futár volt. A Tanács továbbra is szigorú büntetést javasol ugyanakkor azoknak a terjesztőknek, akik profitszerzési tevékenységként árulnak kábítószereket, illetve azoknak, akik 18 éven aluli személynek adnak el kábítószert.

Az Egyesült Királyságban a kábítószereknek három osztályát különbözteti meg a törvény (Misuse of Drugs Act, 1971): az A) osztályhoz tartozó kábítószerek a legveszélyesebbek, ezek jelentős mennyiségben történő terjesztéséért akár életfogytiglani szabadságvesztés is kiszabható. A B) osztály a kevésbé veszélyes kábítószereket tartalmazza, köztük a kannabiszt, ezek jelentős mennyiségben történő terjesztéséért legfeljebb 14 év szabadságvesztés szabható ki, akárcsak a C) osztályba tartozó, legkevésbé veszélyes szerek esetében. A Tanács ezt a rendszert négy kategóriával egészít ki, az elkövetés tárgyának mennyisége szerint, az első kategóriába például az 5 kg-nál több heroinra vagy kokainra, a 20 kg-nál több amfetaminra vagy a 100 kg-nál több kannabiszra elkövetett bűncselekmények tartoznak. A négyes kategóriába ezzel szemben a csekély mennyiségre elkövetett bűncselekmények tartoznak, a felső határ itt heroin vagy kokain esetében 5 gramm, amfetamin esetében 20 gramm, míg kannabisznál 100 gramm. A Tanács ezenkívül megkülönbözteti a terjesztői hálózatban betöltött “csekély szerepet”, “jelentős szerepet” és “vezető szerepet” – ezek függvényében eltérő büntetési tételeket ír elő a bírák számára. Ha valaki például 100 gramm kannabisz terjesztésében csekély szerepet tölt be (pl. drogfutár), akkor nem javasolt az elzárással járó büntetés kiszabása, pusztán közösségi munka vagy pénzbüntetés. Viszont ha valaki jelentős szerepet tölt be több mint 5 kg heroin forgalomba hozatalában, akkor 12-16 év börtönbüntetés kiszabását javasolják – súlyosbító körülmények esetén akár életfogytig tartó szabadságvesztést is kaphat.

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk, hogy milyen alapvető különbségek vannak az Ítélkezési Tanács által javasolt büntetési tételek és a hatályos magyar Btk. által rendelt büntetési tételek között. Nem csak a büntetési tételek szigorában van nagy különbség, de az ítélkezési gyakorlat rugalmasságában is: míg Magyarországon a gyógyászati célú termesztés, a drugfutárként való megtévesztés és kizsákmányolás vagy a szociális dílerkedés hivatalosan nem számít enyhítő körülménynek, addig Angliában igen. Érdekes összehasonlítani a mennyiségi limiteket is: míg a csekély mennyiségek felső határában nincs igazán nagy különbség, addig a jelentős mennyiség alsó határának megállapításában Magyarország jóval szigorúbb. A brit szabályozás így is lehetővé teszi, hogy a szervezett drogkereskedőket akár életfogytiglani szabadságvesztésre ítéljék a bíróságok. 

A kábítószerek fogyasztása nem, de személyes használat céljából történő tartása bűncselekménynek minősül, az elkövetők azonban megússzák egy írásos figyelmeztetéssel, az ismétlő bűnelkövetők pénzbüntetést kaphatnak. A kábítószerek terjesztési célú tartása már súlyosabb megítélés alá esik. A csekélyebb kábítószer terjesztésével kapcsolatos bűncselekmények a magisztrátusi bíróságok elé kerülnek, amelyek legfeljebb két év börtönbüntetést és 5000 Font pénzbüntetést szabhatnak ki. A statisztikák szerint minden ötödik kábítószer tartásáért elítélt elkövetőt ítélik szabadságvesztésre, még kevesebben vonulnak be a gyakorlatban büntetés-végrehajtási intézménybe. Az esetek túlnyomó többségében legfeljebb 50 Fontos pénzbüntetést szabnak ki.

A Tanács enyhítő körülménnyé tette a kannabisz gyógyászati célból történő termesztését, és az ún. szociális dílereket is enyhébben ítéli meg, erre példát is hoz: amennyiben egy közös lakást bérelő két egyetemista közül az egyik 20 Ecstasy tablettát vásárol kettőjüknek, akkor legalább 18 hónap közösségi munkával, legfeljebb pedig 18 hónap elzárással büntethető.  

Sárosi Péter

Forrás: drogriporter.hu 

 A TASZ filmes csapata részt vett az Európai Ártalomcsökkentő Hálózat (EuroHRN) első találkozóján Marseilleben, ahol szakértőket és aktivistákat kérdezett az ártalomcsökkentés helyzetéről

  A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkársága 2011 decemberében és 2012 januárjában szakmai egyeztetéseket tartott, amelyre az érintett szakmai kollégiumok mellett a TASZ HIV/AIDS programja is meghívást kapott.  

 A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet véleményét és javaslatait a II. Nemzeti HIV/AIDS Stratégia (2011-2015) tervezetéről az alábbiakban foglaljuk össze.

 
A korábban  már itt ismertetett, a  jelentős forráselvonás okozta szervezeti költségcsökkentések több kényszermegoldást eredményeztek a Kék Pontnál. Ferencvárosi központi ambulanciánkon hagyományosan, 16. éve nyújtunk hozzátartozói pszichológiai konzultációt is, legnagyobb részt szülőknek, Komáromi Éva klinikai addiktológiai szakpszichológus vezetésével.

Mivel ez a szolgáltatás jelenleg sajnos semmilyen támogatást nem élvez, ugyanakkor klienseink részéről nagyfokú igény mutatkozik iránta, illetve az egyik legnagyob tapasztalattal bíró szolgáltatás típusról van szó,  megszüntetése helyett egy kevésbé rossz megoldás mellett döntöttük. Február elsejétől ezt a szolgáltatást a piaci árak alsó értékének megfelelően, bruttó 6000Ft/ülésért tudjuk kínálni. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy ezt sajnos sok érintett nem fogja tudni megfizetni, de bízunk abban, hogy alapítványunk mielőbb talál erre pályázati vagy adományozói támogatást, és hamarosan viszatérhetünk a korábbi ingyenes formához! Önsegítő jellegű békásmegyeri hozzátartozói csoportunk változatlan formában várja az érdeklődőket.

Nyolcadik kerületi ártalomcsökkentő központunkban -  szintén a jelentős forráshiánynak köszönhetően - februártól ugyancsak változtatásokat kényszerültünk bevezetni. A tűcsere program ezentúl munkaszüneti napokon és ünnepnapokon nem nyit ki (ezeken a napokon van a legkisebb kliensforgalom), illetve ezekre a napokra nincs lehetőségünk előre sem kiadni a tűcsere eszközöket. A szerdai napon csak ún. "patika" szolgáltatással várjuk klienseinket. (Csak tűcsere eszköz kiadás történik egy pulton keresztül, egyéb kiegészítő szociális-és egészségügyi szolgáltatások aznap nincsenek.)

Kéthetente  hétfőnként továbbra is "Csere Csak Csajoknak" program lesz csak női droghasználóknak,  női segítőkkel,  a többi napon pedig szintén  az eddig megszokott időtartamban, 16 órától 20 óráig üzemel a tűcsere program.

Hangsúlyozzuk, hogy az ártalomcsökkentő program kényszerű átalakítása és a februártól bevezetett  eszközkorlátozás fokozza a HIV/hepatitis fertőzés veszélyét és jelentős visszalépést jelenthet a más módon nehezen vagy egyáltalán nem elérhető, a legkilátástalanabb  helyzetben  lévő klientúra ellátásában, illetve  tovább ronthatja a kliensek kezelésbe jutási esélyeit. A kialakult helyzetet jeleztük a Nemzeti Drogkoordinációnak  is.

A különböző szerződésekben vállalt kötelezettségeinknek – a csökkentett működéssel együtt – megfelelünk.

Igyekszünk minél előbb visszaállítani egy biztonságosabb és szakmailag magasabb színvonalú működést, ehhez jelenleg klienseinktől és a hozzánk forduló érintettektől megértést és türelmet kérünk! 

Forrás: kekpont.hu 

 A járványok lefolyását nem csak a fecskendők hozzáférhetősége, de a fecskendők minősége is jelentősen befolyásolja

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Eurázsiai Ártalomcsökkentő Hálózat (EHRN) által kiadott jelentés szerint a HIV-járványok terjedésének nem kizárólag az az oka, hogy nem eléggé hozzáférhetőek a steril fecskendők és tűk, hanem az is, hogy nem megfelelő minőségű fecskendőket hoznak forgalomba. Kelet-Európában például még mindig széles körben elterjedtek azok a fecskendők, amelyeknek magas a holttérfogata (high death-place syringes): tehát a befecskendezés során jelentős mennyiségű folyadék kerülhet vissza a fecskendőbe, ez pedig a fertőzés magas kockázatával jár. Részben ez lehet az oka annak, hogy a HIV-járvány jobban terjed Kelet-Európában, mint például Magyarországon, ahol az alacsony holttérfogatú fecskendők (low death-place syringes) elérhetőek a gyógyszertárakban és a tűcsere programokban is, ezekbe pedig minimál folyadék kerülhet vissza. Természetesen önmagában az alacsony holttérfogatú fecskendők nem jelentenek biztosítékot a fertőzések ellen, csupán csökkentik a kockázatot – amennyiben megfelelő elérhetőségben állnak a fogyasztók rendelkezésére. A védettség jóval csekélyebb a hepatitis C vírus esetében, amely sokkal fertőzőbb, mint a HIV.

 

Az alacsony holttérfogatú fecskendők hatékonyságáról egy litván-magyar összehasonlító vizsgálat is beszámolt, ami a European Addiction Research című folyóratban jelent meg 2010-ben. A szerzők szerint Litvániában a magasabb HIV előfordulási adatokban jelentős szerepet játszott az, hogy ott a fogyasztók gyakran folyadék formájában vásárolják a heroint (“shirka”), míg Magyarországon por formájában. Emellett a litván drogfogyasztók gyakran kétrészes, összerakható fecskendőket használnak, míg a magyarok alacsony holttérforgatú egyrészes fecskendőket. “A kliensek többsége, a holttér okozta anyagveszteség általuk érzékelt jelentős mennyisége miatt nagyon nem szeretik a nagy holtterű fecskendőket," nyilatkozta a Drogriporternek Gyékiss Roland, a Kék Pont VIII. kerületi Contact Café tűcsere programjának vezetője. “Az már csak egyedi termék jellemző (gondolom én), hogy a nálunk előfordult nagy holtterű fecskendők esetében a kliensek beszámolói szerint gyakran lerepült a tű rész nagy bosszúságokat és riadalmakat keltve." A fecskendők minőségétől függetlenül azonban az elérhetőség is nagyon fontos - és jelenleg a VIII. kerületben csökkent a steril fecskendők elérhetősége: a Kék Pont közleményeszerint "a jelentős forráshiánynak köszönhetően - februártól ... változtatásokat kényszerültünk bevezetni. A tűcsere program ezentúl munkaszüneti napokon és ünnepnapokon nem nyit ki (ezeken a napokon van a legkisebb kliensforgalom), illetve ezekre a napokra nincs lehetőségünk előre sem kiadni a tűcsere eszközöket." 

 

Sárosi Péter

Forrás: drogriporter.hu 

A detoxikáló program az a kényszer, amikor az ember belátja, hogy egyedül nem képes megbirkózni szenvedélybetegségével. Mik az előnyei és hátrányai, mit érdemes tudni róla?

A lehető legjobb megoldás a teljes kijózanodásra, ha a szenvedélybeteg a detoxikáló programot választja, amelynek keretein belül biztonságosan tisztítják meg szervezetét az alkoholtól vagy a drogoktól, megelőzik a fizikai elvonási tüneteket, és azt, hogy a szenvedélybetegség megölje, vagy beteggé tegye őt.

A pszichológiai függés megmarad, ám a fizikai tolerancia jelentősen csökken, így többé nem lesz biztonságos számára italhoz vagy droghoz nyúlni. A nyomon követés elengedhetetlen a hosszú távú gyógyuláshoz.

Mi a detoxikáló program előnye?

A legbiztonságosabb módja, hogy leszokjunk az alkoholról és a drogokról. Az orvosi ellenőrzés a nap 24 órájában biztosított. Ellenőrzött körülmények között kapunk szereket, és kontrollálni tudjuk a tüneteinket, amelytől kellemesebben érezzük magunkat. A folyamat viszonylag rövid, egy, vagy két héten belül eredményt érünk el. A detoxikáló tökéletes előkészítés a bennlakásos vagy a járóbeteg-kezelésre.

Vajon vannak hátrányai is?

Igen, ugyanis amennyiben valaki a detoxikáló program után esik vissza, nagyobb a halálos túladagolás vagy mérgezés esélye. A szenvedélybeteg megküzd a fizikai függőséggel, de a lelkivel nem. A megfizethető létesítmények nem nyújtanak luxus körülményeket, a luxuskörülmények viszont nem olcsók. A detoxikálás gyakran kellemetlen fizikailag és lelkileg is.

Miért kell detoxikálni?

A detoxikálás fizikai folyamat. Kitisztítja a szervezetből az alkoholt, illetve a drogot anélkül, hogy a beteg megtapasztalja a legkellemetlenebb, és veszélyes elvonási tüneteket. Nem túl biztonságos egyedül nekiállni a leszokásnak, ha már olyan súlyos a helyzet, hogy orvosi segítségre van szükség.

Az elvonási tünetek miatt beteggé válhatunk, és akár meg is halhatunk, ezért fontos, hogy szakemberek felügyelete alatt történjen a detoxikálás. Bizonyos szereket is használhatnak, hogy a leszokóban levő szenvedélybeteg jobban érezze magát.

Hogyan működik a folyamat?

A fizikai folyamat nem túl kellemes. A drogok például, olyan hatást gyakorolnak az emberre, hogy az elvonási tünetek éppen az ellenkezőjét váltják ki a kellemes, eufórikus érzésnek. Az ember érzi ugyanazt a vágyat, amit mindig, ha innia kell, vagy drogot akar használni, de nem teheti meg.

Mi a teendő, ha más mentális probléma is fennáll?

Ilyen esetben fontos utánanézni, hogy a mentális probléma (például depresszió) vajon nem a drog- illetőleg az alkoholhasználat eredménye-e. Ezt is értékelik a szakemberek a méregtelenítés befejezése után, ha az absztinencia már egy ideje fennáll.

Sok esetben a mentális tünetek, mint például a szorongás, depresszió, pszichotikus tünetek a szerhasználat következtében jelentkeznek. Szükség azonban akkor is van a lelki támogatásra, ha a fizikai függőséget legyőzte a páciens, egy támogató csoport tehát igen hasznos a méregtelenítés befejezése után.

Szükség van mentális egészségügyi kezelésre a detoxikálást követően?

Amennyiben a tüneteket a szerhasználat okozta, egy pszichiáter meglátogatása nem rossz ötlet. Egyéb gyógyszerekre nincs szükség, ha sikerült leállni a szerekről vagy az alkoholról. Ha viszont a mentális tünetek megmaradnak, vagy rosszabbodnak, miután a szenvedélybeteg absztinens lesz, szükség lesz terápiára, illetve olyan orvosságokra, melyek kifejezetten a mentális problémát célozzák meg.

A detoxikáló programra érdemes magunkkal vinni nem romlandó élelmiszert, és megbízni egy hozzánk közelálló személyt, hogy kétnaponta látogasson meg! Az illető bizonyosodjon meg arról, hogy jól vagyunk, és nem esünk vissza a szenvedélybetegségbe!

Magunkban dolgozzunk ki egy tervet arra nézve is, hogy hogyan fogunk bánni, viselkedni ezentúl azokkal az emberekkel, akikkel együtt alkoholizáltunk/drogoztunk! Legyenek tisztában azzal, hogy min estünk át, és lehetőleg kerüljük a társaságukat is!

Keressünk egy csoportot, akikkel a program után is tarthatjuk a kapcsolatot, vagy pszichiátert, orvost, akivel konzultálhatunk! Mindig tudjuk, hogyan érjük el a legközelebbi segítséget! Hívjuk telefonon ezeket az embereket, ha betegnek érezzük magunkat vagy ha egy karnyújtásnyira vagyunk attól, hogy visszaessünk. Amennyiben ez a sajnálatos dolog megtörténik, és rosszul leszünk, azonnal hívjunk mentőt, mert az életünk múlhat rajta!

Forrás: napidoktor.hu

 Az országos tiszti főorvos szerint "aggodalomra adhat okot", hogy Magyarországon két hónap alatt 123 embernél idézett elő rosszullétet, illetve kellemetlen testi tüneteket az energiaital-fogyasztás - közölte az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat pénteken az MTI-vel.

Az ÁNTSZ november 1. és december 31. között gyűjtött és feldolgozott adatai alapján elkészült az első, az energiaital-fogyasztás következményeiről szóló elemzés. Mint írták, az ország egész területéről érkeznek jelzések a mentőszolgálattól, az orvosi ügyeletekről, a gyermekorvosoktól, a védőnőktől, valamint az általános és középiskolákból energiaital-túladagolásról.

A túlzott energiaital-fogyasztás miatt rosszullétről és kellemetlen testi tünetekről beszámoló 123 ember csaknem harmadát egészségügyi ellátásban kellett részesíteni. A tünetek közül a legtöbben zaklatottságról, ingerlékenységről, felfokozott idegállapotról, nyugtalanságról, álmatlanságról számoltak be, de előfordult szédülés, hányinger, hányás, valamint szapora szívverés és mellkasi szúrás is. Az érintettek 87 százaléka fiatalkorú férfi - tették hozzá.

A rosszullétet kiváltó energiaital-mennyiség napi két deciliter és három liter között változott. Az érintettek egy része naponta többször, különböző helyeken is ivott energiaitalt, a legnagyobb arányban azonban otthon, a délutáni órákban fogyasztottak belőle rosszullétük előtt.

Az energiaital és az alkohol együttes fogyasztása végleges károsodást okozhat a májban, a szívben, és a vesében is, ennek ellenére a fogyasztók 23 százaléka próbálta ki a kettőt együtt. Emellett a 18 év alatti fiatalok, gyermekek esetében, valamint azoknál, akik nem szoktak a koffeintartalmú italok fogyasztásához, a túladagolás halálhoz is vezethet - hangsúlyozta az ÁNTSZ, hozzátéve: "ezért különösen aggasztó", hogy a rosszullétről beszámolók 77 százaléka 18 év alatti, és 8-10 éves korú gyermekek is voltak köztük.

Az ÁNTSZ szerint az energiaital azért is különösen veszélyes, mert átmenetileg felpörget, növeli a teljesítményt, de utána még erőteljesebb fáradtságot okozhat, ami újabb és újabb fogyasztásra ösztönöz. Az energiaitalok koffeint és más, a koffein hatását felerősítő összetevőket is tartalmaznak. A nagy mennyiségű koffein fogyasztása előidézheti a koffeintúladagolás tüneteit: erős hányingert, hányást, mellkasi fájdalmat, szapora pulzust, nyugtalanságot, álmatlanságot, esetenként pánikrohamot is - hívta fel a figyelmet az ÁNTSZ. 

Forrás: hetivalasz.hu 

Levente őszintén arról, hogyan találta meg élete értelmét, a festészetet, hogyan gyűrte maga alá tíz év szenvedélybetegsége és hogyan győzte le ő a narkót. Aztán arról is, van-e a gondolatoknak alakja, a kortárs festőknek jövője és neki tetkója. Ráadásul megtudhatjuk, mi a prizmafestészet.

Sáli Levente

Nagy Vilmos: Mit csináltál a festészet előtt és miért kezdtél el festeni?           

Sáli Levente: A festészet előtt nemigen találtam a helyem a világban. Felszolgálóként dolgoztam jó ideig, amit ugyan szerettem csinálni, de sajna a szakmával együtt járó negatív hatások 6-7 év alatt tönkre is tettek. Állandó éjszakázás, tivornyák, a fiatalságomhoz képest „anyagi jólét” egészen megrészegített.  Annak rendje-módja szerint szép lassan el is züllöttem. Munka mellett kezdtem el festeni, 15 évvel ezelőtt.

Mivel mindig is festő akartam lenni, már 7-8 éves koromban tudatosan fejlesztettem magam a rajz terén, de ez a kitérő lelkileg is hazavágott. Rossz volt éveken keresztül olyan dologba energiát fektetni, amelyek egyáltalán nem tettek boldoggá. Néha olyan érzésem volt, hogy nem is a saját életemet élem, hanem valami mások által kitalált sémába akarnám beleerőszakolni magam. Talán ez a kissé skizofrén életszakasz is hozzá járult ahhoz, hogy szellemileg csak vegetáltam. Aztán amikor már mindennapossá vált az a nyugtalanító érzés, hogy bármit is csináltam úgy éreztem, hogy nekem nem ott van a helyem és sosem azt teszem, amit valójában tennem kéne, otthagytam a szakmám, és csak a festésnek szenteltem minden időmet. Eleinte fantasztikusan éreztem magam, a fene nagy szabadság miatt. Csakhogy addigra szenvedélybeteggé váltam. Narkó, alkohol és gyógyszerek rabja lettem. Ennek a súlyosságát évekig észre sem vettem, csak az utolsó időszakban nyílt fel a szemem, hogy gyakorlatilag semmi másról nem szól az életem, csak az anyagról. Festeni sem tudtam már vagy csak nagyon ritkán, és azok a képeim nagyon távol álltak a művészettől.

NV: Több stílust is kipróbáltál már. A váltás köthető-e valamilyen életvitelhez, hangulathoz, esetleg konkrét eseményekhez?

SL: Igen, többféle stílust alkalmazok. A korai képeim mind szürreális stílusban készültek. Életvitelemnek ez egyenes következménye volt. Így tudtam talán az őrületet elkerülni, hogy a víziókat, és a démonaimat lefestettem. Nagyon feküdt nekem ez a stílus, hiszen akkoriban erősen paranoiás voltam.

Ennek köszönhetően minden látszólag össze nem függő dologban „felfedezni véltem” a rejtett összefüggéseket. Így kidolgoztam egy elméletet, miszerint a gondolatoknak van alakja, és minden gondolat forrása az emlék. Úgy képzeltem el az elmét, mint egy ősrégi dolgozóasztal fiókját, amit ha kiborítok a földre, mindenféle elfeledett kacatot rejt. Nos, én ezeket a „kacatokat” festettem le. A gondolatok alakját. Ezzel a filozófiával felmentettem magam annak a terhe alól, hogy értelmet vigyek a képeimbe.

Miután 10 évnyi szenvedélybetegségemből csodával határos módon kigyógyultam (egy 10 hónapos drogelvonó segítségével), kitágult előttem a világ. Elkezdtem látni az élet, a természet apró csodáit, amik addig láthatatlanok voltak a számomra. Nem tudtam volna elképzelni addig azt, hogy én valaha például fákat, utcákat, tájakat fessek. Nem is beszélve olyan festészeti stílusok használatáról, amelyekkel a természetet, a világot oly módon képes megörökíteni az ember, hogy az a látvány és a stílus egymásba fonódásával teremt megfoghatatlan atmoszférát. Azt hiszem, azóta – bár nagyon ritkán élvezhetem ezt a kegyelmet –, megtapasztalhattam milyen az igazi művészet.

Ez a belső felszabadulás, ami 2007 környékén következett be, megmutatta, hogy nem csak szenvedélyeim rabságában éltem addig, hanem a festészetben korlátozva voltam. Innentől kezdve egymás után születtek kísérletezéseim során az újabb és újabb képi világok.

NV: Mesélnél a szenvedélybetegségedről?

SL: Mit is mondhatnék? A szenvedélybetegség a legalattomosabb „betegség” szerintem. Aki benne van, észre sem veszi, hiszen épp ez az egyik ismertetőjele: egy idő után az ember mesterien veri át környezetét, és ami a durvább, saját magát. Nekem több évembe került eljutni odáig, hogy felismerjem azt, hogy bajban vagyok. Ez sajnos már csak akkor következett, amikor szinte mindent elveszítettem. Addig mindig volt kiskapu, ahonnan pénzt tud szerezni az ember. Olyan ismerősök, barátok, akiknek a szeretetével vissza tudtam élni és akiket, ha százszor csaptam is be, de kitartottak mellettem.

A végére alig maradt barátom, a családom is lemondott rólam (bár még mindig számíthattam rájuk), s az emberi tartásom is megszűnt. Amikor már egy napot sem bírtam ki anélkül, hogy kiütöttem volna magam és állandóan a kórházban kötöttem ki, na, csak akkor tudatosult bennem, hogy szenvedélybeteg vagyok. Fogtam magam, és elmentem a helyi pszichiátriára. Ott megkerestem az orvosom és azt mondtam neki: addig innen el nem megyek, amíg le nem álltam a narkóval. Nagyon rendesek voltak. Egy hónap zárt osztály után, találtak nekem – egy isten háta mögötti kis faluban – egy nagyon jó drogrehabot, ahol kilenc hónapot töltöttem. Azóta hála az égnek, immár hat éve tiszta vagyok.

Amit még fontosnak tartok, hogy a családom, a barátaim a fejükre is állhattak, nem tudtak hatni rám! Csak akkor sikerülhet, ha az ember önmaga ismeri fel, hogy segítségre szorul. Előtte kismillió sikertelen próbálkozásom volt a leszokással, mindhiába, mert valójában nem is akartam akkor még leállni.

Abban, hogy kigyógyuljak a betegségből, nagy szerepe volt a vallásnak. A magamfajta embernek szüksége van arra, hogy higgyen valamiben. Én ezt a katolikus egyházban egy közösségen keresztül találtam meg. Immár 8 éve vagyok a kiskunhalasi neokatekumenális közösség tagja, és bátran mondhatom, hogy ha nem találkozom össze az egyházzal, talán már nem is élnék.

NV: Egy festészeti technikát, a „prizmafestészetet” te magad dolgoztál ki. Hogyan írnád körül?

SL: A prizmafestészet nevét magam találtam ki, viszont magát az eljárást biztosan mások is alkalmazzák, csak eddig még nem láttam ilyet. A lényege, hogy a tér illúzióját úgy próbálom megteremteni, hogy sötét színfoltok mellé közvetlenül egy világosat helyezek, függetlenül a valóságtól. A színeket fel kell erősítenem, így ha mázlim van, egy egészen érdekes atmoszférájú kép jön létre. Ennek a stílusnak a legmegfelelőbb anyaga az akril festék, amely mindamellett, hogy rendkívül élénk és tiszta színt ad, nagyon gyorsan szárad is. Így percek alatt megvalósítható például az, hogy egy fekete foltot félig eltakarok egy világos rózsaszín folttal (ez olajfestékkel napokba telne). Ez az eljárás alkalmazható szinte minden témára, legyen az portré, csendélet vagy egyéb. Bármit meg lehet így festeni és csoda jó dolgok születhetnek a technikával.

NV: Művészként Kiskunhalason milyen lehetőségek adódtak/adódnak?

SL: Itt Kiskunhalason – de szerintem általánosságban is elmondható –, hogy művészként elég nehéz érvényesülni. A kitartó munka azonban előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. Itt helyi szinten elég jól ismernek. Amikor csak tehetem, kiállítok a szülővárosomban, amelyeknek a megvalósításában mindig kapok segítséget. Két évvel ezelőtt engem ért az a megtiszteltetés, hogy Kiskunhalasról Vajgel Pál festőbarátommal együtt Lengyelországban képviselhettük városunkat egy 10 napos nemzetközi festő fesztiválon. Életre szóló élmény volt. Szerencsére elég sok a kulturális rendezvény, többek között kiállítás is van. Aktív helyi festőművészek is vannak szép számmal, néhányukkal jó baráti viszonyt is kialakítottunk. Idén az év első harmadában tervezek egy nagyszabású kiállítást, amelyen egy teljesen új stílust mutatok majd be. Izgatott vagyok, mert persze, fogalmam sincs, milyen lesz a fogadtatása.

NV: Van olyan ember, aki inspirált tanácsaival, életével? Esetleg olyan festőművész, akit példaképednek tartasz?

SL: Kifejezetten példaképem nincs. Rengeteg festő van, akiket nagyra becsülök, hazai és külföldi művészeket egyaránt. Nem emelnék ezért ki senkit közülük. Itt Kiskunhalason vannak művészek, akikkel együtt szoktunk néha alkotni, vagy ha összefutunk, jól elbeszélgetünk olyan dolgokról, amikről más körülmények között nem tehetnénk. Itt említeném Baráth József urat, aki gyermekkoromban rajztanárom volt, Huczek Zoltán barátomat, Vajgel Pált és Farkas Istvánt is, akikkel számtalanszor festettünk együtt, és jó baráti kapcsolat van köztünk. De az ország több területéről is vannak festőtársak. Néhányukkal, például Sipos László és Papp Norbert barátaimmal, sokszor utaztunk el közösen alkotótáborba. Esetleg csak spontán találkozunk valamelyikünk szülővárosában egy jó kis beszélgetésre. Tavaly nyáron például volt szerencsém Papp Norbert barátomnál eltölteni egy hetet Győrben, a műtermében. Fantasztikus élmény volt.

NV: Az internet segít valamit abban, hogy a képeid több emberhez jussanak el vagy más művészekkel lépj kapcsolatba? Gondolok itt főleg az olyan tematizált honlapokra, amelyek a kortárs magyar festőkkel és műveikkel foglalkoznak.

Az internet nagyon hasznos kis eszköz. Számtalan előnye van, ezek közül számomra a legértékesebb, hogy más művészek munkáival könnyebben találkozhatok. Nagyon élvezem az olyan oldalakat böngészni, ahol kommenteket lehet olvasni, és tök jó, amikor a kép mögül az alkotó is „kikiabál”. Néha ez jót tesz a képnek. Néha pedig gyönyörűen bebizonyosodik az, hogy a művészet a művésztől teljesen független, onnantól kezdve, hogy a képet elkészítjük, nekünk már nincs vele dolgunk. Rengeteg barátot szereztem a neten. Néhány alkotótársammal létrehoztunk egy művészeti csoportot is, aminek 4artz a neve. Négy festő és egy digitális művész (Sipos László, Papp Norbert, Huczek Zoltán, Kovács Roland és jómagam) alkotjuk. Két éve vagyunk így együtt, és minden évben szervezünk az ország különböző pontjain közös, illetve egyéni kiállításokat. Tapasztaltuk, hogy egyedül sokkal kevesebb lehetőségünk van, mint együtt. Így segítjük egymást: ha valamelyikünknek alkalma nyílik kiállítani valahol, az esély a csoport többi tagjának is a bemutatkozásra az aktuális helyszínen.

Az interneten keresztül nem csak festőkkel, hanem költőkkel és írókkal is sikerült jó baráti viszonyt kialakítanom. Sokukkal rendszeresen tartom a kapcsolatot. Közülük kiemelném egy nemrégiben elhunyt költő barátomat, Nézsi Zsuzsit, akinek versei, gondolatai ösztönöztek és inspirálnak mind a mai napig.

NV: Szobrászattal is foglalkozol. Festeni vagy szobrászkodni szeretsz jobban?

SL: Szobrászattal hobbi szinten foglalkozom, ahogy a tetoválással is. Ráadásul pár éve megismerkedtem a kőfaragással. Senki nem mutatta, hogy miként kell csinálni, de valahogy ösztönösen megértettem, hogyan kell hozzálátni. Aztán jött egy lehetőség: Szlovákiában, egy piciny magyarok lakta faluban, a helyi iskola névadójáról kértek fel, hogy készítsek mellszobrot. Nem szoktam berezelni a kihívásoktól, még akkor sem, ha előtte ilyet még nem csináltam. Igaz majd egy évig tartott, de csak összejött. Jó kis kaland volt.

A tetoválással is így vagyok. Régebben Keszthelyen csináltattam egy tetkót. Ránéztem, és tudtam, hogy ennél még én is jobbat csinálok… nekiláttam megismerni ezt a művészeti irányt is, és immár tíz éve foglalkozom vele. A tetoválás elég kötött műfaj, de nagyon hasonlít az akvarellfestéshez, így gyorsan belejöttem. Komolyabban azonban nem szeretnék foglalkozni vele, mert nagyon igénybe veszi az embert. Néha egy-egy izgalmasabb nagyobb melót bevállalok, de erősen megválogatom a feladatokat. Ezen a területen is szeretem a nagyobb kihívásokat.

NV: Mi a véleményed a fiatalabb festőgenerációról?

SL: Hűha! Nehéz kérdés. A legfiatalabb festőgenerációnak én hagynék még időt, hiszen jelentős hányaduk, még meg sem találta az utat, amit járniuk kell. A kortárs fiatal festőknél vannak bajok. Eleve nehéz dolguk van ebben a felgyorsult világban, és sajnos azt látom, hogy szegények próbálják felvenni a gyors ritmust. Csak azt felejtik el, hogy a festészet erre alkalmatlan. A történelemből kiindulva eddig a festők az aktuális társadalom lenyomatát adták. Ma erre már más eszközök hivatottak. Így nem csoda, hogy némely alkotó 5 percnél tovább nem tud festeni, mert lemarad. Így születnek azok a „képek”, amik a „minek nevezzelek” kategóriába tartoznak. Szerencsére nagyon sok kivétel van, és ennek örülök. Szerintem a kortárs modern festészet Duchamp óta zsákutcában van. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb visszatalál a helyes útra, így aztán tényleg a jelenen túlmutató, és később a kollektív tudatba beágyazódó egyetemes kincsévé tud válni az emberiségnek.

NV: Mik a jövőbeni művészeti terveid a festészetre vonatkozóan?

SL: Nos, a közeljövőben egy 15-20 darabból álló sorozatot szeretnék létrehozni. Ötvözni szeretném a hiperrealizmust a pointilizmussal, ami elméletben már sikerült. Kíváncsian várom, hogy ezt a valóságban hogyan tudom megalkotni. A lényege, hogy a valóság egy részletét kinagyítom megfelelő méretű vászonra (ami jelen esetben 150x150cm) és a témát oly módon próbálom megfesteni, mintha egy szétpixelesedett digitális fotó lenne, amit megfelelő távolságból szemlélve fotórealisztikussá tesz a szemünk. De erről többet nem szeretnék elárulni…

Forrás: gepnarancs.hu

A plasztikai sebészetet választók motivációját illetően a pszichológia számos háttértényezőt ismer, egyes esetekben pedig a páciensnek ajánlatos szakpszichológussal is konzultálni a műtét előtt. A testképzavaros személyiség gyakran nem tud leállni, újabb és újabb műtéteknek veti alá magát, és egyfajta, a szenvedélybetegekre jellemző viselkedés alakulhat ki – mondta érdeklődésünkre Horváth László szakpszichológus, aki pályafutása során már számos alkalommal dolgozott manökenekkel, modellekkel. A szakértő mindazonáltal azt is elismeri, hogy vannak helyzetek, amikor a plasztikai beavatkozás lehet a páciens számára az egyetlen megoldás.

Alapvetően pszichológiai döntésnek minősül-e, ha valaki plasztikai sebészhez fordul?

Minden döntés pszichológiai hátterű. Egy ilyen döntés alapvetően előzetes folyamatok következménye, amelyek legtöbbször a gyermekkori rivalizálásra, a családi értékrendszerre és sajátos szocializációs problémákra, rendszerzavarokra és egyéni élményhátterekre, esetleg traumákra vezethetők vissza.

Melyek a leggyakoribb háttérmotivációi annak, hogy valaki plasztikai beavatkozásnak veti alá magát?

A leggyakoribb az, hogy valakit kiskorában az alakja, arányai, egyes méretei, haja vagy hasonlók jellemzők miatt a rivalizáló közösség kicsúfol. Az illető ilyen esetben sokszor szégyent, elkeseredést él meg, ami aláássa az énképét, önbecsülése lecsökken, akár gátlásossá is válhat, főleg akkor, ha a közvetlen szociális környezete kiközösíti, vagy ő dönt az izolálódás mellett. A történetet úgy is megélheti hogy mindez a hibás test miatt történt, és ezért elkezdi utálni, vagy akár gyűlölni is a testét, amelynek következtében már nem tudja reálisan elviselni önmagát, és ez csökkentértékűséghez, szociofóbiához, ad absurdum embergyűlölethez is vezethet.

Problémát jelenthet az is, ha a családban az alakra, súlyra nagy hangsúlyt helyeztek, és ezáltal kiemelkedően fontos faktorrá vált, mert ez egy állandó összehasonlítási folyamatot indít el, amely ha irreális értékelésbe csúszik, már problémákat okozhat.

Az sem szerencsés, ha a gyereket túlzott megfelelniakarásra nevelik, mert karakterdefekt válhat ki belőle, és az könnyen abnormális alkalmazkodási kényszerhez vezethet. Az ilyen személyek sodorhatókká, könnyen befolyásolhatókká válhatnak. Azokkal a médiaüzenetekkel szemben, amelyek széles produkciós felületen diktálják a teljesíthetetlen ideamintát, ők gyakran különböző mértékben kiszolgáltatottá válhatnak, és akkor kétségbeesetten próbálnak újra és újra igazodni ehhez  a sziszifuszi, meddő játszmához. A túlzott exhibicionizmus és a szexuális traumák is eredményezhetnek testképzavarokat.

Testképzavar esetén milyen összhangban van a valósággal a saját test megélése?

A fent említettek szorosan összefügghetnek azzal, hogy kinek milyen testképe alakul ki, és ezzel párhuzamosan az is, hogy milyen érzelmekkel fogadjuk el saját testünket. Ha egy ember torznak éli meg az alakját, az pszichés zavart eredményezhet. Ez sokszor semmilyen összefüggésben nincs azzal, hogy az illető hogyan néz ki valójában. Ismerek olyan, kifejezetten attraktív, gyönyörű nőket, akik azért utálnak tükörbe nézni, mert „borzasztó csúnyának” élik meg magukat, egyikük, egy befutott manöken úgy fogalmazott: „ha tükörbe nézek, egy dagadt, amorf disznó tekint vissza rám...” Rájuk az a jellemző, hogy egy minimális eltérés (például a mellek aszimmetriája vagy egy anyajegy megléte) is irreálisan felnagyítódik, és ez már egy igazi csökkentértékűségi megélés, ami nyilvánvalóan az önértékelési zavarok szintjén mozog. Erre vezethető vissza gátlásosságuk, érzékenységük, gyanakvó reakcióik – főleg testük vonatkozásában, ami sok szenvedést okoz számukra. Hiába kapnak pozitív megerősítést, azt sem hiszik el, hiszen realitásuk, érzelmi életük már félrecsúszott.

Milyen következményekkel járhat a testképzavar? Ha ez a motiváció, segíthet-e rajta a plasztikai beavatkozás?

Egy pszichésen kiegyensúlyozott személy jóban van önmagával, saját testével, nem szenved tőle, reálisan éli meg és fogadja el önmagát. Ha változtatni akar az alakjában – például fogyni szeretne -, akkor a cél elérése után le tud állni, elfogadja a változást, örülni tud neki és elégedetté válik. Kontroll alatt tudja tartani a kitűzött céljait (például a testi edzéstervet), anélkül, hogy irreális túlzásokba esne. Ha problémáján csak plasztikai sebész segíthet, akkor a sikeres műtét után boldogságot, örömet él meg és nem tervez újabb és újabb műtétsorozatokat.

A testképzavaros személyiség gyakran nem tud leállni, olyan ez, mint a szenvedélybetegség. Voltaképpen ez egy személyiségzavar már, amihez mindenképpen pszichológiai szaksegítség indokolt. A pszichoterápián – akár egyéni, akár csoportos (például családterápia) – feldolgoztatják a traumát, újraépítik az én- és a testképet, megerősítik a személyiséget, és a realitás felé terelik az értékelést. Erősítik az elfogadást, ezzel a saját test elfogadását is. Végső soron kialakul a saját test megbecsülése, élvezete, és az, hogy akár büszke is lehet arra.

A személyiség a társadalom üzenetein kívül állandó csábításnak van kitéve, kiexponálódik és célként fogalmazódik meg a vágy: „vegyetek észre!”, „értékeljetek pozitívan!”, esetleg: „csodáljatok!”. Ezek az igények egyértelműen kifelé szólnak: a riválisoknak, a másik nemnek („Lássál szexinek, vonzónak!”), a párkapcsolatoknak (ha szebb vagyok, erősebb alapú, biztonságosabb a kapcsolat), az általános előnyszerzési potenciálnak – tehát, hogy komoly előnyünk származhat abból, ha vonzónak értékelnek bennünket. Ez utóbbinak szocializációs okai vannak. Gyerekkorunktól kezdve azt tanuljuk, hogy „aki szép, az jó is” - gondoljunk csak a mesefigurákra.

A kutatások azt is kimutatták, hogy még a bírósági ítéleteket is befolyásolja a vonzerő. A hétköznapi konkurenciaharc nagyon kegyetlen tud lenni egy állás – vagy pozícióharcot sokszor komolyan meghatároz, hogy ki hogyan néz ki. A társadalmunk növekvő instabilitás-tendenciái, a biztonság-faktorok fellazulása a fentieket csak még tovább erősítik. Az életkor előrehaladtával a test amortizációja új vagy további veszteségélményeket okozhat. Ha ez elér egy határszintet, akkor az akinek ez fontos, segítséget keres. Nem véletlen, hogy az angol nők 56 százaléka elégedetlen a testével, és 90 százalékuk fogyni akar. Gyanítom, hogy a magyar populációra ez még inkább érvényes.

A pszichológia szempontjából van-e sikeres plasztikai műtét? Előfordul olyan, hogy kifejezetten a pszichológus ajánl valakinek plasztikai műtétet, illetve - általánosságban – a páciens megkapja-e azt a mentális eredményt, amit a műtéttől vár?

Van, amikor a plasztikai sebészet az egyedüli megoldás. Az gondolom mindenki számára nyilvánvaló, hogy balesetek, fejlődési rendellenességek esetén különösen sokat segíthet egy hajbeültetés, az arcplasztika, és egyéb korrekciós műtétek. Az sem vitatható, hogy az elrákosodó anyajegyet szakszerűen el kell távolítani. Sokat segíthet – akár lelkileg is – például az intim plasztikai sebészeti beavatkozás, mint a hüvelyszűkítés, tágítás vagy egy indokolt kisajakplasztika, péniszkorrekció vagy a hymenplasztika – pláne távol-keleti hölgyeknél, ahol vallási és családi okok miatt ez akár szó szerint sorsdöntő segítség is lehet.

Természetesen, el kell fogadnunk az egyéb igényeket is, ha azok a realitás határain belül mozognak, mert sokat segíthetnek a pozitív énkép – így a pszichés stabilitás – kialakításában és fenntartásában. Az azonban már megkérdőjelezhető, amikor a brit tizenéves lányok a kisajkaik kilógó részeit kozmetikáztatnák, a baráti körben terjengő pletykák megelőzésére.

Milyen mentális, pszichológiai veszélyei vannak a plasztikai beavatkozásnak?

Tudni kell, hogy a kórosan testképzavarosoknál a műtét csak ideig-óráig segít és a beavatkozások, a műtétek sorozata nem vezet tartósan pozitív mentális egyensúlyhoz. Azonban az olyan esetekben, amikor a személyiségzavar kielégítetlenséget eredményez, a kliens legtöbbször valamilyen új hibát fog felfedezni vagy magán, vagy az elvégzett műtétben, és gyakran a beavatkozást végző orvost okolja (bűnbakképzés), vagy ismét saját magát. Ezzel párhuzamosan az indulat és a frusztráció a továbbiakban depresszív jellegű folyamatokat is kierősíthet, amely néha suicidumhoz is vezethet. A fentiek miatt fontosnak tartom, hogy a plasztikai beavatkozások előtt – különösen, ha a pszichopatológiás háttér felmerül -, a pszichés státust is figyelembe venni.

Horváth László szakpszichológus

Kontúr Klinika

(ni)

Forrás: patikamagazin.hu

Az öngyilkosság valamilyen stresszel teli élethelyzetre adott tragikus válasz, s azért tragikusabb mindennél, mert meg lehetett volna előzni. Akár te magad fontolgatsz öngyilkosságot vagy másról tudod ezt, nem árt tisztában lenni az erre utaló figyelmeztető előjelekkel és azzal, miképp juthatunk azonnali segítséghez és szakszerű kezeléshez. Életet menthetsz ezzel: a sajátodat vagy valaki másét.

Úgy tűnhet olykor, hogy nincs más lehetőség a problémáid megoldására, s az egyetlen kiút, hogy véget vess a fájdalmadnak, az öngyilkosság. Holott magad is tehetsz lépéseket a saját biztonságod érdekében, s hogy újra élvezni kezdhesd az életet.

A tünetek

Öngyilkosságra vagy az öngyilkos gondolatokra utaló figyelmeztető előjelek:

• Az öngyilkosságról való beszélgetés, ideértve az efféle kijelentéseket is: „Megölöm magam”, „Bárcsak halott volnék” vagy „Inkább meg se születtem volna”.
• Öngyilkosság elkövetésére alkalmas eszközök beszerzése, például fegyvervásárlás vagy gyógyszerek felhalmozása.
• Elfordulás a társasági kapcsolatoktól, magányba menekülés.
• Hirtelen hangulatváltozások: az egyik nap érzelmileg feldobott valaki, majd másnap teljesen kedveszegett.
• Túlságosan is foglalkoztatják a halál, a haldoklás vagy az erőszak kérdései.
• Valamilyen esemény miatt csapdába esettnek vagy reményvesztettnek érzi magát.
• Mind gyakrabban nyúl az alkoholhoz vagy drogokhoz.
• Megváltoznak a mindennapi szokásai, ideértve az étkezési vagy alvási szokásokat is.
• Kockázatos vagy önpusztító dolgokat művel, például drogozik vagy vakmerően vezet.
• Sorra elajándékozza a holmiijait vagy folyton újakat vásárol.
• Úgy köszön el másoktól, mintha örökre búcsúzna.
• Látványosan megváltozik a személyisége: például roppant társaságkedvelővé válik, holott előtte visszahúzódó volt.

E figyelmeztető előjelek nem mindig nyilvánvalóak, és személyiségtől függően mások és mások. Némelyek világosan kinyilvánítják szándékaikat, míg mások titkolják, hogy az öngyilkosság gondolata foglalkoztatja őket.

Mikor keresd fel az orvosod?

Amint úgy érzed, hogy kárt tehetsz magadban vagy öngyilkosságot kísérelhetsz meg, azonnal kérj segítséget:

• Hívd nyomban a helyi segélykérő számát.
• Hívd az öngyilkosok lelki segélykérő számát.
• Keresd meg valamelyik bizalmas barátod vagy hozzátartozód, bármennyire is vonakodnál az érzéseidről beszélni.
• Kérj segítséget az orvosodtól, mentálhigiénés tanácsadótól vagy más egészségügyi szakembertől.
• Lépj kapcsolatba a lelkipásztoroddal, a hitközösséged vezetőjével vagy bármelyik tagjával.
• Tárcsázd az öngyilkossági válságkezelő központ számát.
• Keresd fel személyesen a háziorvosodat, vagy más egészségügyi, illetve mentálhigiénés szakembert.

Teljesen normális dolog, ha olykor szomorúnak, zaklatottnak vagy boldogtalannak érzed magad bizonyos élethelyzetekben. Ha azonban az efféle érzések nem múlnak el vagy arra késztetnek, hogy öngyilkos legyél vagy kárt tegyél magadban, amilyen gyorsan csak lehet, kérj orvosi segítséget. Az öngyilkosság gondolata nem múlik el csak úgy magától, fordulj segítségért.

Az okok

Több oka is lehet annak, ha felmerül valakiben az öngyilkosság gondolata. A leggyakoribb eset, amikor valamilyen szörnyű élethelyzettel szembesülve úgy érzed, képtelen vagy megbirkózni vele. Sok minden kiválthat ilyen helyzetet: anyagi gondok, egy hozzád közelálló halála, szakítás valakivel vagy súlyos betegség. Ha reménytelennek látod a jövőd, tévesen azt gondolhatod, hogy az öngyilkosság a megoldás. Egyfajta csőlátásod alakulhat ki, amikor is az öngyilkosságot véled az egyedüli kivezető útnak az adott válságos helyzetből.

Genetikai okai is lehetnek az öngyilkosságnak. Akik már megkíséreltek öngyilkosságot, illetve foglalkoztak a gondolatával és ekképp viselkednek, azok esetében nagy valószínűséggel fordult már elő öngyilkosság a családban. Több kutatás szükséges ahhoz, hogy teljes egészében megérthessük ezeket a genetikai összetevőket, de a feltételezések szerint az öngyilkossági hajlam genetikailag összefügghet az illető lobbanékony természetével.

Kockázati tényezők

Az öngyilkosság kockázati tényezői a következők:

• Korábbi öngyilkossági kísérlet.
• Lappangó pszichés zavar, mint például depresszió vagy poszttraumás stressz zavar.
• Ittasság: az öngyilkosságok jelentős részét alkohol vagy drog hatása alatt követik el.
• Kábítószerezés.
• Vakmerő vagy lobbanékony természet.
• Reménytelenség érzése.
• Elmebetegség vagy kábítószer-fogyasztás a család kórtörténetében.
• Öngyilkosság vagy erőszakosság (testi vagy nemi erőszak) a családban.
• A közelmúltban átélt stresszes élmény: szakítás vagy a szeretett társ elvesztése.
• Otthon tartott lőfegyver.
• Valamilyen komoly betegség, például rák vagy állandó fájdalmak.
• Társadalmi elszigeteltség vagy magányérzet.
• Összeütközés a törvénnyel.
• Iskolai gondok, társadalmi vagy fegyelmi problémák, attól függően, hogy diák vagy felnőtt vagy-e.
• Az, hogy férfi vagy. Mivel a férfiak a nőknél nagyobb valószínűséggel követnek el sikeres öngyilkosságot, hisz végzetes eszközöket, például lőfegyvert használnak.
• Homoszexualitás, melyet a család vagy a környezet ellenségesen fogad.
• Hatvanöt éves vagy annál magasabb életkor.

Gyilkosság és öngyilkosság

Bizonyos esetekben az öngyilkosságra hajlamos emberek egyaránt kockázatot jelentenek mások és önmaguk számára is. Az ilyet nevezik gyilkos-öngyilkosságnak. Számos dolog kiválthat olyan érzéseket, melyek erre a tragikus magatartásra ösztönöznek valakit. A gyilkos-öngyilkosság néhány általános kockázati tényezője:

• Házastársi vagy szerelmi kapcsolatban bekövetkezett konfliktus.
• A törvénnyel való összeütközés a családban.
• Mentális zavarok, kiváltképp a depresszió.
• Alkohol- vagy drogfogyasztás, ill. függőség.
• Könnyű hozzáférés valamilyen lőfegyverhez: majdnem minden gyilkos-öngyilkosságot fegyverrel követnek el. 

Antidepresszánsok szedése és az öngyilkosság fokozott kockázata

Néhány tanulmány rámutatott, hogy feltehetően összefüggés lehet a megkezdett antidepressziós gyógyszeres kezelés és az öngyilkosság fokozott kockázata között. A gyógyszerek forgalmazását engedélyező hatóság előírja az antidepresszánsok gyártói számára, hogy gyógyszereik tájékoztatójában hívják fel a figyelmet arra, miszerint a kezelés első két hónapjában a fiatalabbak különösen ki vannak téve az öngyilkosság kockázatának.

Ugyanakkor az antidepresszánsok és az öngyilkosság közötti összefüggés nem egyértelmű, hiszen azzal is nő az öngyilkosság kockázata, ha valaki nem veszi be a gyógyszerét, amikor szükséges volna. Ha bárki is valamilyen antidepresszánst kezd szedni, a biztonság kedvéért érdemes gondosan felügyelni, nem tapasztalhatók-e nála az öngyilkossággal való foglalkozás jelei.

Akár neked, akár valamelyik ismerősödnek öngyilkos gondolatai támadnak a gyógyszer szedése közben, azonnal orvoshoz kell fordulni vagy más sürgősségi segítséget kell kérni.

  (KamaszPanasz)

Szenvedélybeteggé válhatnak azok, akik egészségesen is az orvoshoz járástól remélnek megkönnyebbülést, és úgy érzik, csak akkor törődnek velük, ha kezelik őket.

Egyes betegek valósággal függővé válnak az orvosi kezelésektől, mert máshol nem találnak törődésre, csak a rendelőkben. A szakember szerint viszonylag széles réteget érint a probléma.

– Egyedülállók és rendezett családi körülmények között élők esetében is megfigyelhető a dolog. Általában azok viselkednek így, akik nem kapják meg azt a törődést, amit elvárnak, magányosnak érzik magukat akkor is, ha családban élnek, s próbálják az orvossal pótoltatni ezt a hiányt – tudtuk meg dr. Bense Tamás háziorvostól. – Ez enyhe foktól kezdve egészen a mindennapos rendelőbe járásig terjedhet, így az orvosnak nagyon ügyesen kell a helyére tennie a beteget, mivel nem csak a test gyógyítása a feladata, a páciens lelkével is foglalkoznia kell – húzta alá a szakember, aki szerint óvatosan fel kell hívni a család figyelmét is a törődés hiányára.

Az elhanyagolt idős ember sokszor csak megértésért fordul orvosához
Fotó: Thinkstock

– Egyetlen személyt sem lehet csak úgy odatámasztani a falhoz, mint egy kerékpárt, hogy majd később foglalkozunk vele, igenis törődni kell egymással – hangsúlyozta Bense doktor. – Természetes, hogy az orvos segít, amíg tud, de azt nem várhatja el senki, hogy a doktor a családot, az általa elhanyagolt feladatokat ellássa. Ezt a betegnek és a hozzátartozónak is be kell látnia – tette hozzá. Dr. Bense Tamás szerint nagy körültekintést igényel a folyamat, az egészet úgy kell intézni, hogy a beteg bizalma továbbra is megmaradjon. Az orvosnak pedig tudatában kell lennie annak, hogy a két jó szó mellett fölírt gyógyszer dupla olyan hatékony lesz, mint a rendelőajtón át kinyújtott recept.

S. D.

Forrás: borsonline.hu

Egyelőre nem szabályozza jogszabály az elektromos cigaretták forgalmazását, emiatt silány terméket is kínálnak a piacon. Mivel az Országos Gyógyszerészeti Intézet a nikotint tartalmazó elektromos cigarettákat gyógyszernek minősíti, a tisztiorvosi ellenőrzések során a kiskereskedelmi egységekben beszüntetheti a forgalmazását.

– A dohányzásra vonatkozó szabályok szigorítása óta jócskán megnőtt a kereslet az elektromos cigaretták iránt. Ezeket ugyanis bárhol lehet szívni. Már karácsonyra is sokan bevásároltak belőle, január elseje környékén volt érezhető a következő hullám, áprilistól pedig, amikor már büntetnek is a hatóságok, újabb rohamra számítunk – mondta el lapunak Kovács Kristóf. Az E-Lites ügyvezető igazgatójától megtudtuk: a piacon számtalan fajta elektromos cigarettát lehet kapni. Akár már néhány ezer forintért is vásárolhatunk. Szembetűnő azonban a különbség: strapabíróságát, hatóanyagát, s ezáltal az egészségre gyakorolt hatását tekintve. 

A nikotin az elektromos cigiből is a szervezetbe jut – csak a többi káros anyagot kerüli el a fogyasztó. Fotó: Karnok Csaba

– Óriási gondok vannak a piacon. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy senki nem vizsgálja be a Magyarországra hozott termékeket – magyarázta Kovács Kristóf.  

Bizonyos körök azért lobbiznak, hogy az e-cigaretta a leszokást segítő gyógyászati segédeszköznek minősüljön, és csak gyógyszertárakban lehessen kapni. Egyelőre azonban a nagy hipermarketektől kezdve a piacokig lehet kapni, és az internetről is meg lehet rendelni. Az Országos Egészségfejlesztési Intézet Dohányzás Fókuszpontjának feladata a dohányzás visszaszorítása Magyarországon. Internetes oldalukon olvasható közleményükből kiderül: hazánkban a termék elektromos jellemzőivel kapcsolatban az Egészségügyi Minőségfejlesztési és Kórháztechnikai Intézet állított ki igazolást, ez azonban csak a műszaki megfelelőségre vonatkozik. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet a nikotint tartalmazó elektromos cigarettákat gyógyszernek minősíti, ezért a tisztiorvosi ellenőrzések során a kiskereskedelmi egységekben elrendelheti a forgalmazás megszüntetését. A Dohányzás Fókuszpont koordinátora azonban arról tájékoztatta lapunkat, hogy az Országos Gyógyszerészeti Intézetnek egyenként kellene bevizsgálnia a termékeket ahhoz, hogy egységes szabályozás születhessen. Ám erre még nem került sor, így senki sem tud semmi konkrétumot a forgalmazás szabályozásával kapcsolatban. A silány termékek azonban nagy veszélyt jelentenek a fogyasztókra. Bizonyos fajták tíz vagy akár negyven hagyományos szálnak megfelelő nikotinmennyiséget tartalmaznak. Mivel ez soha nem ég el, legfeljebb lemerül, addig szívja az ember, amíg nem telítődik vele a szervezete. További veszélyforrás, hogy csokoládé, vanília vagy más kellemes ízben is lehet kapni, ezért a fiatalkorúak számára is vonzóvá válhat. 

Forrás: delmagyar.hu - Bobkó Anna 

Kérem, adjon tanácsot, hogyan védjük meg a gyerekeinket az olyan szörnyűségektől, mint a gina nevű drog, ami az utóbbi napokban több halálesetet is okozott tizenévesek körében. Kétségbe vagyok esve,  mert sehol nincs biztonságban a 16 éves lányom, hova engedhetem el egyáltalán nyugodt szívvel a mai világban? Felháborító, hogy a hatóságok semmit sem tesznek!!!!

Tanítsd, mutass példát és bízz meg benne!

Mielőtt egy lehetséges szülői drogstratégia pontjait sorba vennénk, hadd idézzem fel azt a témához kapcsolódó rádióinterjút, amit a napokban hallottam. Egy budapesti gyermek és ifjusági mentálhigienes központ pszichiátere elmondta, a szülők 40%-a nemet mondott, amikor felajánlották, hogy az adott iskolában ingyenesen felmérik a gyerekek mentálhigienes, azaz lelki egészségét. A vizsgálat kiterjedt a kamaszok életmódjának, hangulatának, szórakozási szokásainak, esetleges függőségeinek, öngyilkossági veszélyeztettségének feltérképezésére.

Szerintem a két dolog összefügg: ha a szükségesnél kevesebbet tudunk serdülő gyermekeink lelki életéről, bulizási szokásairól, sokkal kisebb az esélye annak, hogy tudunk nekik segíteni, ha bajba kerülnek. Ha a kétségtelenül meglévő veszélyekre úgy tekintünk, mintha az égből pottyantak volna ide, a hatóságoktól várjuk a megoldást, akkor valóban tehetetlennek érezhetjük magunkat szülőként. De talán van más forgatókönyv is.

Bulizni márpedig muszáj!

A fiatalok a modern korban mindig is arra törekedtek, hogy kortársaikkal, a felnőtteket kizárva éljenek közösségei életet, ennek csak a formája változik időről időre. Az önálló ifjúsági kultúra és az erre épülő szórakoztató ipar a fogyasztói társadalom egyik jelentős iparága lett, aki ennek létjogosultságát tagadja, az mondhatná azt is, hogy tiltsák be az autóipart. A serdülők felnőtté válásának manapság fontos színtere a bandázás, a bulizás, aki ebből kimarad, az ügyetlen marad egész életére az emberi kapcsolatok kezelésében, ennek összes negatív következményeivel együtt.

Milyen veszélyei vannak a fiatalok szórakozásának?  Meggyőződésem, hogy a veszélyek lényegében ugyanazok, mint a felnőtteknél: az egyre nagyobb hatás hajszolása, amit jól leír a mértéktelenség szavunk. Nézzünk néhány tipikus élethelyzetet, ahol mi felnőttek enyhén szólva nem mutatunk jó példák elővigyázatosságból, mértékletességből: közlekedési szabályok betartása, eladósodás, mértéktelen evés-ivás, indokolatlan gyógyszerszedés, felelőtlenül kötött párkapcsolatok, extrém sportok.

Az alkohol az igazi veszély!

Természetesen nem ugyanaz, ha egy tinédzser issza le magát, vagy egy felnőtt, de kiindulópontként azért jó, ha tudjuk, hogy ma Magyarországon az alkoholisták száma 800.000 és 1.000.000 közé tehető. A magyar családok egyharmadában van legalább egy alkoholista, tehát a gyerekek egyharmada alkoholista mintát látva nő fel. A magyar közgondolkodás messzemenően megengedő, toleráns, támogató az alkohollal kapcsolatban. Nem véletlen tehát, hogy Magyarországon a megkérdezett 9-11. évfolyamos fiatalok 92,2%-a fogyasztott már alkoholt életében (az előző hónapban 55,8%-uk), 64,1%-uk dohányzott  (21,9% napi rendszerességgel) és 30,7%-uk próbált valamilyen tiltott szert. (forrás: 2007. évi ESPAD vizsgálat, ill. 2011-es éves EMCDDA jelentés)

És most nézzük azokat a tudatmódosító szereket, amelyeket a köznyelv drogoknak hív. /Itt van némi értelmezései zavar, ugyanis a drog kifejezés az összes kémiai eredetű tudatmódosító anyagra vonatkozik, beleértve a legális nikotint, koffeint, alkoholt is, kábítószernek azonban ezek közül csak az illegális, a BTK-ban tételesen felsorolt szereket hívják a témával foglalkozó szakemberek./ A jéghegy csúcsán, és a média érdeklődésének a középpontjában mostanság a partidrogok állnak, olyan tiltott vagy nem szabályozott anyagok, amik tartós éberséget, pörgést, a gátlások levetését, stb. váltanak ki. (amfetamin, extasy, kokain, mefedron stb.) A szülők többsége ezeknek a szereknek már az említésétől pánikba esik, és csak kevesen veszik maguknak a bátorságot és a fáradságot, hogy megfelelően tájékozódjanak pl. az interneten a valós veszélyekről és azok megelőzési módjáról. Ezeknek a szereknek a hatását a gyerekek általában kialusszák, ami nem azt jelenti, hogy ártalmatlanok, hiszen mértéktelen fogyasztásuk akár végzetes hatású is lehet.

A kipróbálás még nem függés

Mindenféle tudatmódosító szerrel kapcsolatban a szülők rémálma, hogy a gyerek függő lesz, és ebből nincs visszaút. Sajnos ilyen esetek is vannak, de ez nagyon ritkán következik be ahhoz képest, ahányan kipróbálják a különféle drogokat. Valószínűleg irreális az a remény, hogy egy normális kortárskapcsolattal rendelkező középiskolás nem találkozik nagykorúságáig tudatmódosító szerekkel. Ha az alkoholt is ide számítjuk, márpedig ez a legnagyobb veszély, száz százalék az esélye hogy kipróbálja ezeket. Attól kell és lehet megvédeni, hogy beépüljön az életébe a droghasználat, hogy függővé váljon ezektől. Ennek érdekében:

Túlélőkészlet szülőknek

1. Ne démonizáljuk a témát! Ahogy a közlekedési szabályokat megtanítjuk a gyereknek, ugyanúgy kell megtanítani higgadt, világos beszéddel, értelmes információkkal arra is, hogy miként vigyázzon magára akkor, amikor a barátaival van.  A 14 évnél idősebb gyereknek tudni kell, hogyan kerülheti el a nemkívánatos terhességet, továbbá ismerni kell az alkohol és a többi drog hatását. Az interneten fellelhető tájékoztató oldalakon szakszerű leírást lehet találni ebben a témakörben. - Kékpont Alapítvány
2. A serdülővel nem könnyű bizalmas kapcsolatban maradni, mert minden módon szabadulna a szülő gyámkodásától. Ne akarjunk mindent tudni a barátairól, akkor remélhetjük, hogy legalább a legfontosabb infokat megosztja velünk: hova megy, kikkel lesz, mikor jön haza. De ne hívjuk félóránként telefonon, mert ki fogja kapcsolni…
3. Megfelelő körülmények között beszélgessünk a gyerekünkkel a saját kamaszkorunkról: berúgásainkról, füvezéseinkről, az akkori bulikról. Jobban megbízik a szülőben, ha az nem próbálja szentté maszkírozni magát. Ha mégis bajba kerül, el meri mesélni, segítséget fog kérni, hiszen apa is csinált marhaságokat fiatalon…
4. Ha váratlanul leromlik a tanulmányi eredménye, érdektelenné válik, tartósan rosszkedvű, elzárkózik, agresszív lesz, annak a hátterében a kamaszoknál gyakori hormonális eredetű szélsőséges hangulatingadozás, lelki krízis is lehet. Labilis állapotban könnyebben találja meg a kapcsolatot a tudatmódosító szerekhez. Próbáljunk beszélgetni vele, ha tartós ez az állapot, kérjünk segítséget, háziorvostól, pszichológustól. - Vadaskert Alapítvány
5. A mértékletességet a családban tanulják meg a gyerekek, nem mástól, mint tőlünk.Tehát nem isszuk meg a második üveg sört vacsora után, pedig lecsúszna. Egy filmet megnézünk, aztán elmegyünk aludni, nem játszunk fél éjszaka a számítógépen, mert reggel fel kell kelni. Nem zabálunk be egy egész tábla csokit, csak azért mert rossz a kedvünk. Nem nyeljük marokszám a nyugtatót, amit egy ismerős ismerőse szerez nekünk baráti alapon…És mivel nem vagyunk szentek, a mértékletességre nevelésbe még az is belefér, hogy megbeszéljük családi körben a saját, ezzel kapcsolatos problémáinkat.

Forrás: tanulasmodszertan.hu 

  Hiába találkozik több órán is egy-egy nap kedvenc tanárával az iskolában a gyerek, ha baj van, nem érzi, hogy a tanerőhöz fordulhat segítségért. Ha viszont nincs a szülőn kívül felnőttsegítség, az apró zűrök is komoly, életeket-sorsokat befolyásoló létkérdésekké válhatnak. Többek között ezzel magyarázzák a szakértők azt, hogy manapság egyre több gyerek kerül bajba a szex, az alkohol vagy a drogok miatt. 

"Egyre több gyerek dohányzik, nyúl alkoholhoz és lesz terhes" - mondta el dr. Simich Rita, az Országos Egészségfejlesztési Intézet megbízott főigazgató-helyettese kérdésünkre válaszolva. Az iskolai egészségfejlesztés élharcosát egy pedagógus-továbbképzésen kérdeztük a jelenlegi helyzetről, a jövőről és arról, mit tehet egy szülő azért, hogy a gyereke egészségesen nőjön fel.

- Az egészségfejlesztés az egészséget befolyásoló tényezők karbantartását jelenti – a gyerek számára pedig az alapvető egészséges életmóddal kapcsolatos ismereteket - vág bele a szakértő. - Ebbe beletartozik a helyes táplálkozás, a személyi higiénia, a környezetvédelem, a mozgás, és persze a dohányzás, az alkohol, a drogok és a szexualitás is. Mindezt fontos folyamatosan tanítani a gyerekeknek, persze az életkori sajátosságok figyelembevételével. Más és máshogyan fontos ezekből egy hatévesnek, akiknél a mozgás a legfontosabb kérdéskör, és már egy 16-18 évesnek, ahol már a szex és a tiltott szerek állnak a középpontban.

 

Hogyan lehet ezt egyáltalán kommunikálni? Mert a gimnáziumban levetített vödrös abortusz-film ugyan gyomorforgató volt, de tudjuk, nem sokakat távolított el a szexuális élettől.

- Komplexen kell kezelni a kérdést, hiszen a magyar és nemzetközi kutatások is ennek hatékonyságát igazolják. Komoly hiányosságok vannak a gyerekek egészségtudatosságára való nevelésben, és valóban nem lehet egyetlen film megrázó kockáira számítani. Hiányoznak az alapvető egészséges életmóddal kapcsolatos ismeretek, és a gyerekeknek ezeket az iskolában kellene megkapniuk.

Mi tehát a cél?

- Célunk tulajdonképpen nem más, mint felépíteni a jövő egészséges társadalmát. Ahhoz, hogy 20 év múlva jobb mutatóink legyenek a megbetegedések vagy éppen a sportos életmód terén, ma kell odafigyelnünk a gyerekekre.

Mennyire rossz a helyzet?

- Hat és 18 év között egészen jól állunk például a fizikai aktivitás terén. Van igény a mozgásra, bár amint kilép a gyerek az iskolából, ez többnyire abbamarad. Ugyanakkor pozitívan befolyásolja a mozgásra való hajlandóságot az, hogy most divat kisportoltnak lenni.

És miben állunk rosszul?

- Ezt nehéz megítélni, mert nem objektíven összehasonlítható mondjuk az országokban a tolerancia szintje, de én ezt itthon mindenképpen problémának látom - és igen, ez is az egészségfejlesztéshez tartozik. Az elhízás terén is komoly javítanivalóink vannak.

 

Hogyan lehet ezt a gondolkodásmódot bevinni az iskolába?

Hosszú távú célunk, hogy legyen az iskolákban rendszeresen egészségtan óra, hogy a gyerekek ne csak egyszer-egyszer találkozzanak ezekkel a témákkal és kérdésekkel. (Az iskolákban vannak ugyan egészségtan tanárok, de jelenlétük nem állandó és az óraszámuk is nagyon alacsony - a szerk.) De már az is fontos lépés lenne, ha az egészségfejlesztéssel tudatosan foglalkoznának az iskolákban. Az OEFI-ben már jóideje formálódott egy olyan program, amely a tanárok munkáját segíti, és emögé állt be Béres József és a Béres Hungarikum Alapítvány. Létrehoztunk egy harmincórás akkreditált képzést, amely a pedagógusok munkáját segíti abban, hogyan tegyék hatékonyabbá munkájukat.

...amely lényegében arról is szól, hogyan állítsanak maguk mellé egy olyan tantestületet, amelyik egyáltalán nem érdekel az egészség, sem a fejlesztése?

Valóban egy-egy tanáron múlik az, hogy a gyerek kap-e megfelelő útravalót az egészséges élethez. Ezek a tanárok általában önzetlenül vállalják fel a témát és viszik keresztül elképzeléseiket.

És mit tehet a szülő?

Két jellemző stílus van az iskolákban, vagyis inkább az iskolaigazgatókban: az egyik, amelyik a továbbtanulási arányra hajt, míg a másik az életre szeretne nevelni. Véleményem szerint a szülőnek igenis legyen igénye az egészségfejlesztésre. Általános iskolában még nincs igazán nagy különbség, de a középiskolát feltétlen érdemes úgy megválasztani, hogy amellett, hogy fontos az angol, a német, a történelem és mondjuk a matematika színvonala, kapjon az iskolában fontos szerepet az életvezetés is - hiszen ez a befektetés a szülőnek és a gyereknek is megtérül.

„Nagyon sok pap van, aki nem hívő”

Jakus Ottó atya tizenöt évig ivott, tizenhárom éve józan. Jelenleg a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat vezető lelkipásztora.

– Ha a katolikus papokra gondolunk, nem az alkoholmámor jut először az eszünkbe. Hogyan lettél alkoholista?

– Az anyám szigorú, kemény poroszos stílussal nevelt, az apám nyújtotta a biztonságot, a gyengédséget, a védelmet. Aztán 13 éves koromban autóbalesetben meghalt, és elkerültem Nógrád megyébe kollégiumba. Ott elkezdtem élni a magam feje szerinti életet. Kamaszkoromban mindenkiben apámat kerestem. Befolyásolható voltam, a társaság vitt magával, kocsmáztunk éjjel-nappal és egyszerűen hozzászoktam. Aztán bevált módszer lett, hogy ha valami probléma volt, akkor ittam rá és jobban lettem. De a problémákat ez persze nem oldotta meg.

– Tehát nem alakultak ki a kulturált ivási szokások?

– Konyakot és sört ittam, mert a tévében láttam, ahogy a filmsztárok konyakoznak meg söröznek. Nekem az kimaradt, hogy 16 éves koromban leülünk otthon a konyhában az apámmal, és ő megiszik egy üveg sört, és tölt nekem is egy pohárral és megkínál a cigarettájával és azt mondja, hogy na fiam akkor nagy fiú vagy, beszélgessünk az életről. Most is facsarodik a szívem, ha erre gondolok.

– Édesapád hiánya hogyan befolyásolta az Isten-képed?

– Nem volt személyes Isten-képem. Úgy voltunk Istennel, hogy ő van ott fönn, én itt vagyok lent, mind a ketten tudunk egymásról és ennyi. Tizenéves koromban azért nem voltam jóban az Istennel és nem kerestem vele a kapcsolatot, mert úgy éreztem, ő vette el az apámat. Utána pedig azt gondoltam, hogy az van, amit magamnak teremtek. Öncélú, nárcisztikus ember lettem, aki mindenkit és mindent a saját céljai eléréséhez használ. Istent is használni akartam, hogy segítsen papként kibontakoztatni a képességeimet, az én szekeremet tolja.

– Miért választottad a papi hivatást?

– Tradicionális, népi vallásos körülmények között nőttem fel Nógrád megyében palóc, tót gyökerekkel. Vasárnap eljártunk a templomba, aztán lettem első áldozó, ministráltam, bérmálkoztam, és így tovább. Ebben a miliőben ez evidencia volt, hogy Isten van, és én belenőttem a hagyományba. Aztán 16 éves koromban a helyi káplánnal összebarátkoztam, és ő tanítgatott az egyházi életre, ő sugallta azt is, hogy mehetnék papnak. Kereskedelmi érettségit szereztem, voltam élelmiszerbolti eladó, másfél évig a határőrségnél katona, aztán fél évet benzinkutasként is dolgoztam. Rájöttem, hogy nagyon fontos nekem az emberekkel való foglalkozás. Az 1980-as évek végén jártunk, a változások előtt, és akkor jó ötletnek tűnt, hogy elmegyek Esztergomba papnak tanulni.

– Az alkoholizmus nem akadályozta meg a pappá szentelésed?

– Negyedéves koromban volt egy próbaidős felfüggesztése a papnövendékségemnek és a teológiai tanulmányaimnak, mert részegen botrányosan viselkedtem. Elöljáróim azt mondták, félévi vizsgáimat még letehetem, de menjek el, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz. Ekkor leálltam, mert vissza akartam kerülni. ’94-ben újrajártam a negyedévet, az ötödévet, és Paskai László, az akkori egyházi előljáróm végül alkalmasnak tartott és felszentelt. Ő tudott a problémámról, de bízott bennem.

– Hogyan tudtad alkoholfüggőként ellátni a szolgálatodat?

– Igazából sehogy. Az akkori főnököm nem volt szakértője a kérdésnek, és azt hitte, ha már hónapok óta nem iszom, akkor rendben vagyok. Hitegettem őt is, ahogy mindenkit, és sokáig nem volt az alkohol miatt problémám. De én mindig újra elkezdtem a gyengeségeimet, a stresszt, a megfeleléskényszert, az elégedetlenségeket alkohollal orvosolni, és szépen visszacsúsztam. Ilyen állapotban eltöltöttem két évet, amiben hosszú absztinenciák és nagy összeomlások voltak, míg végül eljutottam a mélypontra. Ez egy tizenöt éves alkoholkarrier vége volt már.

– Volt Isten-kapcsolatod amikor ittál?

– Sokan gondolhatják, hogy itt egy katolikus pap, és nem védte őt meg az Isten attól, hogy alkoholista legyen. Nekem nem volt az Istennel kapcsolatom, az Isten-képem is hamis volt. Jól játszottam a szerepemet a szemináriumban, aztán a plébánia kiszolgáló rendszerébe kerültem, ahol misézni kellett, keresztelni kellett, házasságot kellett kötni, irodában kellett ülni, és a többi. Ez nekem nagyon távol volt a Jézus Krisztus evangéliumától. Innom kellett, hogy elnyomjam ezt a tudatot. A mélypont akkor volt, amikor elegem lett az életből, az Istenből, a hivatásomból, a papságomból, saját magamból, az egész milliőből, ahol laktam. Hányingerem volt mindentől. Ez a totális megsemmisülés. Nekem az Isten az alkohol volt, mert ő vigasztalt meg.

– Kevéssé van benne a köztudatban, de az igazi alkoholelvonás tünetei hasonlók, mint a legkeményebb drognak tartott heroiné. Neked volt elvonásod amikor leálltál?

– Izzadás, hidegrázás, remegés, hányás, hasmenés, aztán félelmek, lehúzott redőny nappal, az, hogy nem tudok aludni, de ha elalszom és felriadok óránként, az időt se érzékelem, halálfélelem, legjobb lenne megdögleni, de azért mégis kapaszkodom valahogy az élethez. Ez a „se élni, se meghalni nem tudok” állapot. És az utolsó fél évben állandóan voltak szomatikus tüneteim reggel, amikor nem maradt az üvegben ital. De a legdurvább a lelki szétesés, a személyiség leértékelése vagy leépülése. Berendezkedtem a hazug életre, hazudtam a környezetemnek, de legfőképp magamnak.

– Az ember azt gondolná, hogy egy pap a hit bajnoka. De ezek szerint újra meg kellett térned?

– Nekem katolikus papként kellett megtérnem. Két és fél éve voltam már lelkipásztor, amikor kijózanodtam. Én akkor tértem meg.

– Tehát előtte nem voltál hívő.

– Katolikus pap voltam, de nem hívő. Nagyon sok katolikus pap van, aki nem hívő. Lehet ezt hivatalnokként, anyagi előmenetelért, karrierként egyházi rangokért, sok mindenért csinálni. Én a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat közösségében, Halász Endre atya környezetében éreztem meg azt, hogy mit jelent Jézus Evangéliumának a szellemében élni. Ahol nincs főtisztelendő atya, meg büdös, koszos hajléktalan, hanem egymás testvérei vagyunk, sorstársak. Jézus evangéliuma is a személyválogatás nélküliségről, az alá-fölé rendeltségi viszonyok megszüntetéséről beszél, és ott ilyen evangéliumi szellem uralkodott. A mai napig nehéz az egyház hierarchikus rendszerével szembesülnöm.

– Hogyan józanodtál ki? Mi segített?

– Halász Endre katolikus pap foglalkozott alkoholistákkal, szenvedélybetegekkel, tőle kértem segítséget. Aztán az első lelkigyakorlat alkalmával teljes szabadulásélményem volt. Ki kellett józanodnom ahhoz, hogy az Istennel normális kapcsolatba kerüljek és ráérezzek, hogy feltétel nélkül szeret, attól függetlenül, hogy van egy szenvedélybeteg múltam, abból adódóan pedig rengeteg morális probléma, amit felhalmoztam. De az itt és a most a lényeg. A változás és a változtatás lehetősége, mert az Isten, aki a létbe hívott téged, úgy szeret, amilyen vagy. Bűnösen, koszosan, mocskosan. Mindenkit szeret. Ez terheket vett lett rólam. Bár azt mondták, és úgy gondoltam már én is magamról, hogy belőlem már soha nem lesz rendes ember, de megtörtént a csoda. A józan időszakban kezdett az Isten-képem is tisztulni.

– Mivel foglalkozol legszívesebben?

– Szívügyem a szenvedélybetegek segítése, de nemcsak hívőknek. Ha bejössz hozzám, és elmondod a szenvedélybetegséggel kapcsolatos tehetetlenségedet, akkor én nem az Istennel foglak megkínálni, hanem az elfogadó hozzáállásommal. A Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat Közösségében, amit vezetek, és a Gamma GT-ben persze benne van az önsegítés is, mint minden hasonló közösségben. Nem arról van szó, hogy „hú, milyen rendes katolikus pap, ezekkel a nyomorult alkoholistákkal foglalkozik”. Az, hogy én ezzel a szolgálattal foglalkozhatom, az én józanságomat is ápolja és karbantartja, még 13 év után is.

Kubiszyn Viktor

Fotó: Vörös Szilárd

Forrás: mindennapi.hu

A belügyminiszter felhívására reagálva krízispontot nyitottak a szenvedélybetegeket ápoló központban a Tessedik u. 24 szám alatt. Lázár Zsolt evangélikus lelkész és két munkatársa, Brachna Bernadett és Balázs Sándor tájékoztatta a sajtót a nyitásról, egyúttal kérte a médiát, hogy minél szélesebb körben tájékoztassák a lakosságot erről.

A belügyminiszter felhívására reagálva  krízispontot nyitottak a szenvedélybetegeket ápoló központban a Tessedik u. 24 szám alatt. Lázár Zsolt evangélikus lelkész és két munkatársa, Brachna Bernadett és Balázs Sándor tájékoztatta a sajtót a nyitásról, egyúttal kérte a médiát, hogy minél szélesebb körben tájékoztassák a lakosságot erről.

Hideg van és hideg lesz. 25 éve nem látott időjárás várható a hétvégén, ami -20 fokos faggyal és az időjósok szerint akár 30 centis hóval is járhat. Ilyen esetben széleskörű társadalmi összefogásra van szükség, hogy a magukról gondoskodni nem tudó embertársainknak segítsünk átvészelni ezt a kritikus időszakot, mondta Lázár Zsolt a sajtótájékoztatón. Az, hogy ki a hajléktalan részletkérdés. Számukra annak minősül az is, aki nem tudja fűteni a házát és fagypont körüli hőmérsékleten kénytelen élni. A krízispont nekik is segítséget nyújt, menedéket ad, ahol tudnak főzni, tisztálkodni, melegedni és melegben aludni.

Már akadtak támogatóik is. A Korona Gyorsétterem felajánlotta, hogy azt az ételmennyiséget, amit nem tudtak eladni, a krízisponton rekedtek javára átadják, de ha e kevés lenne, Lázár Zsolt és munkatársai zsíroskenyérrel és meleg teával készülnek, hogy senki se maradjon étlen, szomjan.

Balázs Sándor kéri a szarvasi lakosok segítségét azon emberek felderítésében, akiknek szükségük lehet erre a teljesen ingyenes szolgáltatásra, különös figyelmet fordítanak azokra, akiket eddig a büszkeségük nem engedett segítségért folyamodni.

Étel és ruhaadományokat is elfogadnak a rászorulók javára. A krízispont költségeinek egyébként teljes egészét az evangélikus egyház állja.

Ebben a pillanatban nyolc ágyat tudnak biztosítani a hajléktalanok éjjeli elszállásolására, de a katasztrófavédelemtől további fekhelyeket várnak, amikkel együtt kb. 15 hálóhelyből gazdálkodhatnak.

A 66/216-006-os telefonszámon várják a lakosok bejelentését a tudomásukra jutott rászorulókról, ill. ugyanezen a telefonszámon önkéntesek jelentkezését is örömmel fogadják. Terveik ugyanis egy hókommandó felállítását, ami elsősorban az idősek, tanyán élő idősek számára nyújtana segítséget mindennapi életvitelük fenntartásában. Várják azok jelentkezését, akik hajlandók segíteni rászorult embertársaikon.

Forrás: newjsag.hu - Babák Z.

Az alkoholból szabadult Ágnes története (interjú)

"Semmi más nem érdekelt, csak az, hogy honnan szerzek italt. Néhány év után már itthon, férj nélkül, egyetlen társammal: az alkohollal éltem. Vele ébredtem és dőltem ágynak este." Interjúalanyunk az alkohol rabságából szabadult hit által.

 – Képes voltam lopni is. Alkoholt loptam a barátaimtól, és szó nélkül hagytam, hogy a takarítónőt kirúgják miattam.

 
– Mikor történt mindez?

– Ez idő tájt, a 30-as éveim elején Afrikában éltem portugál férjemmel, ahol nem lehetett könnyen alkoholhoz jutni. Semmi más nem érdekelt, csak az, hogy honnan szerzek italt magamnak. Néhány év után már itthon, férj nélkül, egyetlen társammal: az alkohollal éltem. Vele ébredtem és dőltem ágynak este. Már nem tudtam sem enni, sem inni. De ital nélkül élni sem. Negyven évesen már tudtam, hogy meg fogok halni. Évek óta meglepő volt, hogy egy új nap indul és én még élek. Az alkoholizmus lassú öngyilkosság. Én mégsem akartam még meghalni. Megijedtem.
 

– Tudtál segítséget kérni valakitől?

– A gödör alján nem sok választás van: feladni vagy tenni egy lépést felfelé. Ez a lépés néha csak annyi, hogy segítséget kérek és persze el is tudom fogadni. A segítség pedig jön. Aki kéri Isten segítségét, azt Ő nem küldi el. Orvos nagynéném, aki környezetemben az egyetlen igazán hiteles ember volt akkoriban, „véletlenül” beugrott hozzánk. A legjobbkor jött. A Református Iszákosmentő Misszió Dömös-i Otthonába küldött. Bár féltem odamenni, nagynéném, Erzsi néni kérésére mégis mentem. Döbbenetemre másnap elvonási tünetek nélkül ébredtem. Utólag tudom, hogy már akkor megszabadultam az alkoholfüggőségtől. Több, mint egy évtizedig nem ittam. Isten megtette az elképzelhetetlent, én elfogadtam a szabadítást, de nem tértem meg Hozzá. Tudtam, hogy nem evilági dolog történt velem, de a csodát nem Neki tulajdonítottam, nem Neki köszöntem meg. Őszintén szólva: nem köszöntem meg senkinek!

– Hogyan éltél akkor tovább?

– Szinte azonnal új bálványt találtam magamnak az alkohol helyett: ez a bálvány a kutyám lett. Először csak egy, aztán kettő. Minden szeretetem és figyelmem kutyáimé volt.
Az ember függőségre van teremtve, Istentől való függőségre, így vagyunk „kitalálva”, és ez akkor is ígaz, ha nem veszünk róla tudomást, ha tagadjuk. Az az ember, aki nem függ Istentől, mástól fog függni, mert mindnyájunknak szükségszerű függnünk valakitől-valamitől.. Lehet ez az ital, de lehet bármi más: Lehet ez a munka, a pénz . a társunk, a gyerekünk, a hivatásunk. Ezer dolog lehet függőségünk tárgya.

– Milyen út vezetett az alkoholfüggőséghez?

– Református családban nőttem fel. Igaz, fiút vártak, de a nagymama 9 hónapig imádkozott, hogy Ágnes szülessen. Szüleim útja hamar szétvált. Édesanyámmal és nagyszüleimmel éltem. Anyám tanárnőként egyedül tartotta el a családot. 56-ban döntenie kellett: kivesz engem hittanról és maradhat tanárnő vagy mehet „Vörös Csepelre” gyárba dolgozni. Iskolás éveim úgy teltek el, hogy nálunk otthon többé nem sok szó esett Isten dolgairól. Bár nagyapám rendületlenül járt a Fasori templomba. 18 évesen szerelmes lettem, és már nem érdekelt korábbi álmom sem, hogy sebész legyek. A közgazdaságtant választottam, mert a felvételi tárgyakból jó voltam, megerőltetés nélkül jutottam be. Az egyetem elvégzése után már a doktorátusi cím megszerzése is szinte magától jött. Számtalan utazás a világ különböző pontjaira, és minden, amiről mások csak álmodnak. Sikeres voltam az élet minden területén. Mégsem voltam boldog. Hiába kerestem a választ kérdéseimre. Miért születtem a földre? Mit keresek én itt? Mi értelme ennek az egésznek? Hogyan lehetünk boldogok? A különféle filozófiákban és elméletekben hamar megtaláltam a repedéseket. Részben boldogtalanságomra, részben pedig mások által nem látható gátlásosságomra gyógyírként hatott az alkohol. 30 éves korom körül már jött a filmszakadás. Tíz év alatt volt két házasságom, és több évet külföldön tartózkodtam, a zuhanás és a lecsúszás azonban már elkerülhetetlen volt.

– Első szabadulásod az alkoholból tizenkét évig tartott. Mi történt utána?

– Isten megengedte, hogy visszaessek az alkoholba. Egy koncerten tonik helyett vodka-tonik érkezett a poharamba. Tíz percig csak néztem a poharat. Tudtam, hogy nem szabad beleinni. Mégis megtettem. Áramütésszerű fájdalmat éreztem a gerincemben. Isten jelzett, hogy számomra tiltott területre léptem. Az egész koncert kellett hozzá, hogy legyűrjem az italt. Utána – mivel sokáig sikerült pár pohár után megállni – elhitettem magammal, hogy válhat belőlem „normális” ember, szociális ivó. Pontosan tudtam, hogy mikor léptem át határt: amikor megvettem az első üveg bort magamnak.

– Ez az időszak meddig tartott?

– Egy év alatt  visszazuhantam a mélységbe. A döntés meghozatalához egy szabadult testvérem járult hozzá, aki hónapokon át beszélgetett velem esténként.  A döntés az volt, hogy végre felhívjam Zoli bácsit, a Misszió vezetőjét. Zoli bácsi pedig megmondta, hogy a lélek betegségét csak Lélekkel lehet gyógyítani. Anyaggal (mint pl. gyógyszerekkel) nem, mert az más minőség.
 

– Újra fölmentél Dömösre?

– Igen fölmentem. Nem annyira az alkohol elhagyásáért, mert azt már tudtam, hogy megkapható. Azt kértem az Úrtól, hogy megpróbálhassam a másik oldalt. Két nap után kétségbeesve tapasztaltam, hogy nem tudok imádkozni és nem történik ott legbelül semmi. Ekkor láttam meg Margit nénit áthaladni a közösségi helységen. Margit néni 85 éves volt. A lénye sugárzó gyönyörűség. Úgy éreztem, hogy olyan akarok lenni, mint ő. Láttam, hogy neki van valamije, ami nekem nincs. Sírva mentem hozzá, hogy segítsen, mert nekem ez nem megy. Kérdezte, hogy mi nem megy. Az imádkozás. Azt válaszolta, hogy azt is lehet Tőle kérni, mondd el neki, hogy nem tudod hogyan kell. Én akkor éjjel a kertben zokogva kértem Istent, hogy mondja meg mit tegyek. Másnap reggel Zoli bácsi tartotta a gondolatébresztő alkalmat. Amikor elhangzott az aznapi Ige, életemben először tudtam, hogy személyesen hozzám beszél, személyesen engem szólít az Isten. „A megrepedt nádat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt.” – szólt az Ige. (Ézsaiás 42.3.)

– Ezután már egyértelmű volt az út?

– Nem, sokáig még küzdöttem, hogy valóban megtértem-e. Az újonnan született ember olyan, mint egy baba. Idő kell neki, hogy saját létezésére rájöjjön. Egyénenként változik, hogy ki mikor veszi észre. Lassan nekem is összeállt a kép, leegyszerűsödött minden. Kérdéseimre válaszok érkeztek. A Bibliában megtaláljuk a magyarázatokat, csak kitartóan kell keresni. Persze ezen az úton nem egyedül indulunk el. Mindig vannak és lesznek segítők.

Forrás: rmk.hu

  Becslések szerint a lakosság harmada küzd alvászavarokkal. A szakember azt tanácsolja, hogy aki tartósan álmatlanságban szenved, forduljon orvoshoz. A másnak felírt altatót nem szabad beszedni. 

A nemzetközi becslések szerint a fejlett országokban a lakosság mintegy 30 százalékát, az időseknek pedig akár 60 százalékát is érintik a különböző alvászavarok. Országos hazai felmérés egyelőre nem készült a témában, de a becslések szerint nálunk is körülbelül a lakosság harmada küzd álmatlansággal, az alvási apnoé (azaz a horkolásos alvás) aránya pedig 1-2 százalék, de a 60 év felettiek körében ezt a számot már 10 százalékra teszik a szakemberek.

"Az álmatlanság vagy orvosi nevén inszomnia nagyban összefügg a testi-lelki állapottal, közérzettel. Ezért ha valaki lelkileg megterhelő időszakot él át, könnyebben előfordul, hogy álmatlanság alakul ki nála. De bizonyos pszichiátriai betegségek is társulhatnak alvászavarral: például a pszichózisok vagy a depresszió sokszor éppen álmatlansággal kezdődnek, és az inszomnia állandó kísérő tünete a pszichiátriai betegségeknek" - mondja dr. Szűcs Anna, az Országos Idegtudományi Intézet főorvosa.

Az altató feladata, hogy átsegítsen az igazán nehéz időszakokon

A szakember azt tanácsolja, hogy aki tartósan álmatlanságban szenved, forduljon orvoshoz. Ahogy nem javasolt a családtagok antibiotikumát, fájdalomcsillapítóját vagy vérnyomáscsökkentőjét szedni, ugyanúgy nem ajánlott más altatójához nyúlni álmatlanság esetén. "Nem tudni, hogy olyan zavarban szenvedünk-e, mint a másik, akinek a gyógyszert felírták, nem vagyunk-e allergiások a hatóanyagra, ráadásul az altatókhoz könnyű hozzászokni is. Ne magunkat gyógyszerezzük, hanem az orvos tegyen javaslatot a kezelés típusára" - mondja dr. Szűcs Anna.

A hivatalos ajánlások szerint az altató feladata, hogy átsegítsen az igazán nehéz időszakokon: gyászon, a munkahely elvesztésén, vagy egyéb, súlyos veszteséggel járó élethelyzeteken. A nemzetközileg is elfogadott protokoll szerint altatót 3 hónapnál hosszabb ideig nem ajánlott szedni. Egyrészt azért, mert a szerhez hozzászokik a szervezet, azaz a hatása csökken. Másrészt, ha valakinek krónikus álmatlanság szindrómája van, akkor felmerül, hogy a probléma meghaladja a "csak nem tudok aludni" szintet, és a háttérben betegségek, súlyosabb lelki okok lehetnek, az álmatlanság csak kísérő tünet. Ezért is ajánlott a háziorvost felkeresni az álmatlanság panaszával, hogy legalább megsejtse a háttérben álló okokat, és vizsgálatokat javasoljon ezek feltárására.

"Tény, hogy sokan évekig, évtizedekig élnek altatókon, és van egy olyan csoport is, akik nem emelik a dózist, egy altatóval élnek évtizedekig. De sajnos sokaknál emelni kell a dózist, így az egy tablettából hamarosan kettő lesz, aztán négy, nyolc. Ebben a csoportban különösen fontos az altatóval időben leállni" - mondja dr. Szűcs Anna.

A szakember szerint, ha valaki tartósan nem képes egy élethelyzetet megoldani, nem az altató a megoldás. "A munkanélküliséget sem fogja megoldani, ha valaki altatót használ. Sőt, rontani fog az állapotán, a munkakeresési lehetőségein, ha gyógyszer-hozzászokásban él" - teszi hozzá a főorvos.

Alvási apnoe szindróma esetén ellenjavallt az altató

Az alvászavarok nemzetközi osztályozásában közel száz alvászavar-típust tartanak számon. A leggyakoribb elalvási, átalvási zavarok és hajnali ébredések mellett sokan küzdenek alvási légzészavarokkal, szenvednek nappali aluszékonyság szindrómákban, paraszomniákban (pl. alvajárók, rémálmodók).

Az álmatlanság mellett a lakosságot leginkább az alvási apnoe szindróma érinti, amely alvás közben legalább tíz másodpercig tartó légzésszünetekkel jár, óránként akár harminc alkalommal. "Az alvási apnoéban szenvedők szintén nagyon rosszul alszanak, de általában nem ezt a panaszt élik meg, hanem a nappali aluszékonyságot, aminek az oka a felületes éjszakai alvás, és az alvás alatti oxigénhiány. A szaggatottan, felületesen alvó alvási apnoe szindrómások az alvás-osztályozási rendszerekben nem kerülnek az inszomniák, álmatlanságok csoportjába, mert a vezető panasz többnyire nem az alvás elégtelenségére vonatkozik. Valójában azonban az érintettek nem képesek a mély alvási stádiumokba jutni, felületes, töredezett alvásban, sok úgynevezett mikroébredés közepette töltik éjszakáikat" - magyarázza dr. Szűcs Anna.

A hangos horkolással járó alvási apnoéban szenvedőknél megnő a magas vérnyomás, a stroke és a szívinfarktus kockázata; de romolhat a cukoranyagcsere is, és hangulat-, memória és koncentrációs zavarok is kialakulhatnak. Az ilyen típusú alvászavarban ellenjavallt az altató használata. Ha valaki az alvási apnoe tüneteit észleli társán, küldje minél előbb háziorvoshoz. 

Forrás: origo.hu