Három könyv, három történet, három gyógyulás. Egy most induló új könyvsorozat a terápiás rendelők titokzatos világába kalauzol el minket, ahol egy-egy eseten keresztül nemcsak azokat a küzdelmeket kísérhetjük végig, ahogyan valaki közelebb jut önmagához, hanem a szakember gondolkodásmódját is.
Edina a felesleges kilókkal folytatott évtizedes és kilátástalan küzdelembe belefáradva keresett fel szakembert. A hol koplaló, hol falásrohamokkal – majd súlyos lelkifurdalással – küzdő nő gyógyulástörténetét Lukács Liza krízistanácsadó szakpszichológus meséli el a Lenyelt vágyak című kötetben.
Edina küzdelmein keresztül nemcsak a falászavarban szenvedő emberek által átélt poklot érthetjük meg (százszorosan megszegett fogadalmak, éjszakai csokizások, pincében őrzött, négy számmal kisebb ruhatár), hanem végső soron a különféle függőségek ördögi köreit is. A kilábalási folyamat nagy tanulsága, hogy az evészavarokkal küzdőnek mindenekelőtt meg kell tanulnia nem különbséget tenni „jó” és „rossz” ételek között, merthogy nem az ételeken, hanem a rendszertelenségen és a kirívó mennyiségeken „száll el” a súlya. Másrészt, és talán még inkább azon kell dolgoznia, hogy „az evési zavar lelki oldalán alapvető és mélyreható változások induljanak el”. Vagyis fejlődjön az önelfogadásban, az öntiszteletben, az öngondoskodásban – végső soron az önszeretetben, ami elképzelhetetlen anélkül, hogy rendet tegyen a múltjában, a szüleihez való kapcsolatában.
A halál árnyékában kezd élete tisztázásába Nógrádi Csilla klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológussal. Bármennyire is nyitottan áll a feladathoz Jenő, nincs könnyű dolga, hiszen gyermekkora óta küzdött azzal, hogy erőszakban fogant, és emiatt édesanyja nem tudta igazán szeretni. Hogy családjában csak nők vették körül, hogy szigorú, ám konzervatív vallásos neveltetése alapvetően negatív hatással volt istenképére és pszichoszexuális fejlődésére. Mindezeken túl pedig mindvégig rettegett attól, nehogy továbbadja apja lelki örökségét. Ezért is menekült a munkába, és élte át a sikeres menedzserekre leselkedő összes kísértést. Az önmagával és a családtagjaival való megbékélés munkájának különleges dimenziót ad, hogy minderre Jenő már halálos betegen vállalkozik.
A megfagyott birodalom
A halál kísérti Tímeát is, aki képtelen elgyászolni nyolc évvel korábban elhunyt kisfiát, Tomit.
Olyannyira, hogy ez egész életét, érzéseit, kapcsolatait megbénítja – derül ki az Olvadás című kötetből. Különlegesen hosszú, három éven át húzódó terápia történetét osztja meg Szondy Máté klinikai szakpszichológus, családterapeuta. A munka során Tímeának nemcsak 11 éves korában meghalt kisfia halálát kell feldolgoznia, hanem azt is, hogy férje a legnehezebb pillanatban hagyta el, ő pedig képtelen azóta értelmet találni az életének, képtelen értékesnek érezni önmagát. A gyógyulási folyamat célja, hogy el tudja engedni a kisfiát, és anélkül tudjon emlékezni a múltra, hogy újra és újra átélné azt. A gyásszal való megküzdés pedig óhatatlanul elvezeti édesanyjával való ambivalens kapcsolatához is. A kötet lebilincselően mutatja be, mi mindenen kell átmennie Tímeának és a terapeutának ahhoz, hogy felengedjen az asszony „megfagyott birodalma”, hogy újra tudja önmagát és mást is szeretni.
A terapeuta is változik
A terapeuta esetei alcímű sorozat kötetei egyrészt a laikus számára is érthetően elmagyarázzák a jelenségek és a beszélgetések szakmai hátterét, másrészt az olvasót észrevétlenül be is vonják az elmesélt gyógyulási folyamatokba. Így lehetősége van puszta kíváncsiskodás helyett (vagy mellett) részt is venni azokban. Az együttgondolkodás ugyanis mindig jó alkalom, hogy mindenki önmagán is eltűnődjön: a saját kapcsolatain, függőségein, félelmein.
Ahogyan ez a terapeutával is megesik munka közben – derül ki a könyvekből, amelyek bemutatják, a szakemberek miként élik meg klienseik vívódásait, hogyan érintődnek meg a sorsuk által. A gyógyulás dilemmáját mindennél jobban érzékelteti a Szondy Máté által idézett bon mot: „A terápiának akkor van vége, amikor a kliens kigyógyítja magát abból a gondolatból, hogy beteg, a terapeuta pedig abból a gondolatból, hogy hasznos”.
Miért nem látja be, mit csinál magával? Bajzáth Sándor felépülő függő most a hozzátartozók szerepéről ír.
A hozzátartozók előbb élik meg problémának az ivászatot, drogozást, mint maga a szerhasználó, így általában ők szoktak jelentkezni Bajzáth Sándoraddiktológiai konzultánsnál. A szenvedélybeteg segítő, felépülő függő szerint ez veszett fejsze nyele, legújabb cikkében elárulja, hogy miért.
Szerzőnk sok évig használt intravénásan kábítószereket, főleg ópiátokat (heroin, codein, morfium, methadon) valamint serkentőket (amfetamin, kokain) és nyugtatókat, altatókat, és sok-sok alkoholt. Körülbelül 15 kórházi elvonós leállási kísérlet és több rehabilitációs intézetben eltöltött 40 hónap után már több mint 14 éve él szer és alkoholmentesen, felépülésben.
A praxisomban sok hozzátartozó fordul hozzám azzal a kérdéssel, hogyan tudna segíteni a leszoktatásban. Összeszedtem az ezzel kapcsolatos sokévi tapasztalataimat. A következő mondatok hangzanak el a leggyakrabban:
Hogyan tudnám rávenni a párom/szülőm/gyerekem, hogy hagyja abba a használatot?
Miért nem látja be, mit is csinál magával? Meg kéne már oldania ezt a dolgot végérvényesen!
Iszik! Csináljon vele valamit!
Én csak arra szeretném megkérni, hogy tanítsa meg a párom, hogy igyon/drogozzon kevesebbet, nem várom el tőle a teljes absztinenciát, különben hogy tudnánk szolidan együtt iszogatni?
Egy arany ember, amikor nem iszik. (Csak az a baj, hogy mindig iszik, ilyenkor agresszív is).
Tönkretesz engem. De nem tehetem ki, mert ha kiraknám, belehalna…
Fotó: Bajzáth Sándor
Mélypont nélkül nincs felépülés
Hogyan tudunk ténylegesen segíteni egy aktív függőnek? Ez attól függ, hol tart a szerhasználati folyamatban: amelyik alkoholista még inni akar, az inni is fog! Senki nem fogja tudni ettől visszatartani. Aki még nem tart ott, hogy belássa, neki komoly problémát okoz, hogy elvesztette a kontrollt, aki még a „csak még egyet”, a „majd holnap”, „nekem ez nem okoz problémát, akkor hagyom abba, amikor akarom” fázisában van, ott vajmi kevés az esély a leállásra.
Ilyenkor is tehet a hozzátartozó olyan lépéseket, amik elősegíthetik az igazi mélypont elérését. Mélypont nélkül ugyanis nincsen felépülés. Az persze, hogy kinek mi a mélypont, egyénileg eltérő, sokaknak - így nekem is - el kell jutni a legvégsőkig, hogy beismerjék, nincs tovább. Vannak, akik sokkal hamarabb le tudnak állni, ha már érzik, hogy fizikailag rámennek, ha az orvos közli, belehal, ha tovább iszik.
Vannak, akiknek egy lelki mélypont segít. Szomorúan hangzik, de vannak, akik még ebben az életben kijózanodnak, és sajnos vannak, akik soha nem hagynak fel a szerhasználattal. Még szomorúbb, hogy többen vannak azok, akik sosem józanodnak ki.
Általában a hozzátartozók előbb élik meg problémának az ivászatot, drogozást, mint maga a szerhasználó, így ők szoktak jelentkezni. Időpontot szeretnének kérni a szerhasználó hozzátartozójuk számára. Ilyenkor rögtön megkérdezem, miért ők telefonálnak, hogyhogy nem a szerhasználó? "Hát, mert ő még nem akarja" – hangzik sűrűn a válasz.
Ilyenkor egyértelműen a hozzátartozó a kliens, vele lehet(ne) elkezdeni dolgozni, ha van benne rá szándék. Ő szeretné a változást, neki fáj a helyzet jobban, neki kell(ene) járnia hozzám egy hozzátartozói csoportba, de ez sokszor nem igazán tetszik neki. Ha csak a szerhasználóját akarja erőszakkal hozzám elcipelni, veszett fejsze nyele. Egyelőre.
Mit tehet a hozzátartozó, ha hajlandó dolgozni magán?
A legjobb segítség a legtöbb esetben a „nem segítség”. Ez sokkal nehezebb annál, aminek első hallásra tűnik. Hogyan működik ez a gyakorlatban?
A hozzátartozó nem oldja meg helyette a szerhasználó problémáit, nem veszi át a tőle a felelősséget.
Engedi, hogy „koppanjon” az illető.
Igyekszik megtartani a határait.
Nem szolgálja ki a függőséget avval, hogy hazavisz piát a férjének. Nem iszik vele együtt.
Nem fizeti ki pl. az alkoholista helyett a tartozást, nem hozza haza a kocsmából.
Nem fizeti ki helyette a pénzbírságot.
Autóbalesetnél nem hazudja azt, hogy ő vezetett, és nem az ittas párja.
Nem vesz fel a saját nevén a szerhasználónak hitelt.
Nem fizeti ki a drogdílernek a hozzátartozója tartozását.
Nem telefonál be a férje munkahelyére, hogy beteg a férfi, miközben az matt részegen fetreng otthon.
Nem fizeti ki a szülő a gyerek drogdílerét azzal az ürüggyel, hogy baja lesz a gyereknek, ha nem teszi ezt meg.
Nem hagyja, hogy otthon igyon vagy drogozzon a gyerek azzal az ürüggyel, hogy „jobb, ha szem előtt van, ha látom, mit csinál…”
Elmondhatja, hogy téged szeretlek, de a viselkedésedet nem vagyok hajlandó tolerálni.
Nem fizeti az egyetemet, amit a szerhasználó gyerek csak tessék-lássék vagy sehogy nem végez. Majd fog tanulni, ha azt igazán ő akarja.
Ne fizesse ki a gyerek rezsijét, mert akkor azt a pénzt is drogra költi. Ha nem lesz áram, internet, jobban szemebesül tetteinek következményeivel.
A hozzátartozó leggyakoribb kérdése a javaslataimra ez: de mi lesz így vele?! Rosszabbul lesz ettől a függő? Igen. Baj ez? Nem. Sőt! Ez segítheti el ahhoz mélyponthoz, ahol képessé válik a segítségkérésre. Könnyen beláthatjuk, hogy minél kevésbé szolgáljuk ki a függőségét, annál hamarabb lesz annyira szarul, hogy segítséget kérjen.
A hozzátartozó válasza erre az, hogy „hiszen ebbe így belehalhat!” A kérdés ilyenkor az, hogy ki halhat bele? Itt úgy gondolom, a szülő magára is gondol, hogy ő hal bele a fájdalomba, ha nem tudja, mi van a gyerekkel.
Persze a gyerek belehalhat, ám otthon is belehalhat a drogozásba, nemcsak a haveroknál, vagy a híd alatt. De ha nem teheti ezt otthon, ha nem adjuk hozzá a kényelmes feltételeket, akkor előbb lesz meg, - ha meglesz valaha - az az áldott mélypont, a krízis, ami elviheti a szenvedő függőt a kezelés irányába, akár egy önként választott kórházi kezelésbe, vagy egy jól megválasztott rehabba.
A hozzátartozónak ugyanúgy szüksége van a saját mélypontjának elérésére ahhoz, hogy elinduljon a felépülés felé, és így tényleg tudjon érdemben segíteni a szerhasználónak.
Mi jellemző a szenvedélybetegek hozzátartozóira?
A legtöbb szerhasználó mellett általában ott találunk egy másik függőt, egy élettársat, vagy egy szülőt, gyereket, aki az évek folyamán az alkoholista függőjévé, megmentőjévé válik, őt hívjuk társfüggőnek. Az évek folyamán összecsiszolódnak. Ő az, aki mindent eltűr, akitől gyakran lehet hallani, „nekem mindegy, én nem számítok, csak neked jó legyen”. Ő az, aki mindent elbír, kibír, aki hordja a nadrágot, aki átveszi a függőtől a felelősséget. Ő a Megmentő.
Ő az, aki kontroll alatt tartja a függőt (legalábbis igyekszik). Ő az a társ, férfi vagy nő, (többnyire nő), aki a nadrágot hordja, aki korhol, könyörög, szidalmaz, fenyeget, kérlel és ő az, aki bár szóban nagyon vágyik rá, hogy a párja kijózanodjon, de istenigazából ellenérdekelt ebben, mert akkor megszűnne a „játékszere”.
Az a tapasztalatom, hogy azokban a kapcsolatokban, ahol a szerhasználó fél önszántából kezelést kér, miután mélypontot ért, és elmegy egy hatékony terápiára és változni, fejlődni kezd, visszatérve ugyanabba a kapcsolatba, sokszor már nem lesz elég „jó” annak a hozzátartozónak, aki a szerhasználó kezelésével párhuzamosan nem kezdte meg a saját felépülési munkáját.
Miért?
Mert a rehabról kikerült ember jó esetben már nem ugyanaz az az ember, akit korábban lehetett gyámolítani, irányítgatni, neki úgymond már „kinyílott a csipája”. Felszínre kerül az igazi személyiségére, amit sokévi szerhasználat elfedett.
Van saját véleménye, ízlése, vannak saját döntései, új baráti kör kezd kialakulni, elkezd önsegítő csoportba járni, kinyílik előtte a világ. Ekkor már nem működik a nem felépülő társfüggő által működtetett, jól bejáratott játszmás kommunikáció. Ilyenkor hangzanak el az ominózus mondatok:
jobb volt, amikor ittál!
hálátlan vagy!
nem ezt érdemlem tőled!
kitartottam melletted végig!
Mit tesz a szakítás után a magával nem foglalkozó, nem felépülésben lévő hozzátartozó? Igen, eltalálta! Lesz egy újabb szerhasználó kapcsolata! Egy aktív társfüggő mellé aktív szerhasználó dukál!
A szerhasználók élettársai általában szintén alkoholista vagy más módon diszfunkcionális családból érkeznek. Ha nem alkoholisták voltak a szülők, akkor „ridegtartáson volt”, agresszív, bántalmazó apja volt, abuzálták gyerekkorában, vagy a szülők „csak” érzelmileg nem voltak elérhetők.
„Félünk a téltől, mert akkor mehetünk rendszeresen összeszedni aput, nehogy megfagyjon”
Ha egy lány kislánykorában azt a mintát látta az anyjától, hogy az kitart az alkoholista mellett, bármi történjék is, az egész életét ráteszi arra, hogy megmentse az ivó férjét, hogy hatalmas erőket mozgósítva, erőn felül teljesítve egyben tartsa a már rég nem funkcionáló családot. A szétválást nehezítette főleg régen, vidéken, falun az is, hogy ott a „mindent ki kell bírni”, volt az attitűd. Ez szerintem egy félreértelmezett „jóban-rosszban ki kell tartani” attitűd. Akkoriban nem lehetett elválni. Ráadásul a férfi volt a családfenntartó, azaz az asszony anyagilag is abszolút függő helyzetben volt a férjétől.
Itt ki kell térnem a parentifikáció jelenségére, amit azt jelenti, hogy a családban lévő gyerek veszi át a szülői szerepet, az apja szerepét, ő intézi a dolgokat az apja helyett, vagy amikor a gyerekek közül a legnagyobb lány veszi át az anya szerepet az alkoholizáló anya helyett. Ezek a gyerekek túl korán nőnek fel, kimarad a gyerekkor, túlzottan felelősségteljesek, maximalisták, és túlóvóak lesznek.
Fotó: Bajzáth Sándor
Mikor tud egy felépülő kapcsolat megmaradni?
Akkor, ha mindkét fél elkezd a maga módján dolgozni magán és párhuzamosan fejlődnek. Ez lehet egyéniben, csoportban, kinek hogy jó. Könnyen belátható, bár a legtöbb hozzátartozó számára egyáltalán nem egyértelmű, hogy mindkét félnek változnia kell ahhoz, hogy a kapcsolat, ha van még benne tartalék a sok szenvedés ellenére, megmaradjon. De ehhez mindkét fél részéről pozitív változtatás szükségeltetik. Ha ez nem következik be, elfejlődnek egymástól és törvényszerű a különválás idővel!
Itt van, tessék vele csinálni valamit, tessék meggyógyítani!
A legtöbb hozzátartozó úgy gondolkozik, hogy benne semmi hiba nincsen, ő mindent jól csinál, miközben évek óta egy függő játszma részesei. Ők azok, akik a kezelést keresik a függőnek, akik hívják a szakembereket, és elviszik hozzájuk az alkoholistájukat, drogfüggőjüket, hogy itt van, tessék vele csinálni valamit, tessék meggyógyítani!
A rehabilitációba kerülő szenvedélybetegeket kezelő, jól működő intézetekben van hozzátartozói csoport, amire a szülők, házastársak, gyerekek eljönnek, de az ő motivációjuk a függő rokonnak hozható almáspitében rejlik, kevésbé a magukkal való munkán. Viszont a csoportokon belekezdhetnek az önmagukon való munkán, ami ugyanolyan hosszantartó folyamat, mint a szerhasználó felépülési munkája.
A cikk hamarosan folytatódik, a második részben a hozzátartozó elvonókúrájáról lesz szó.
A gyógyszerek sokszor csak a tüneteket enyhítik, a kreatív művészeti terápiák viszont segíthetnek a kínzó múltbeli események feldolgozásában.
A poszttraumás stressz szindrómát leginkább a katonák, rendőrök, mentősök vagy tűzoltók betegségeként ismeri az átlagember, pedig, ahogy a pszichiáter Bessel Van der Kolk írja akönyvében, nem kell ahhoz feltétlen Kongóba, vagy Szíriába utaznunk, hogy traumát éljünk át. Megtörténik az hétköznapi helyzetekben, családunk, barátaink körében is. AThe Conversationszerzője arról közölt cikket, hogyan segíthet a művészet, a festés, vagy épp a rajzolás az ilyen traumák feldolgozásában.
Trauma akkor jön létre, ha úgy érzékeljük, nem tudunk megbirkózni egy adott szituációval, vagy az érzelmekkel, amit az generál.
Ezeket az eseményeket az úgynevezettdeklaratív memóriánkbantároljuk el. Azok az emlékek kerülnek ide, amelyeket képesek vagyunk felidézni, és akár beszélni is róla: ilyen például egy-egy gyerekkori emlékkép. Ezeket az emlékeket agyunk kronológiai sorrendben, különböző címkék mentén raktározza el. Így tudjuk könnyedén felidézni emlékeinket és a múlt egyes eseményeit.
Fotó: Universal History Archive / Getty Images Hungary
Mivel azonban a traumatikus események extrém stresszel járnak, azokat agyunk nem képes megfelelően összeszerelni és koherens élményként elraktározni, mint a többi emlékünket, így ezek anondeklaratív memóriába kerülnek. Ez a memória azon része, amely öntudatlanul működik, és nem tudjuk szavakba önteni. Az, hogy tudunk-e biciklizni, vagy emlékszünk-e egy idegen nyelven megtanult szóra, ugyanúgy ide kerül, mint, hogy bizonyos események miért váltanak ki stresszreakciót belőlünk. A deklaratív memória próbálja kitölteni a nondeklaratív memóriában jelen lévő lyukakat: az adott személy képtelen a traumát szavakba önteni, hiszen az az emlékezetének nem verbalizálható részében raktározódott el, ezért egy szag, kép vagy helyzet hatására újra és újra átéli az eseményeket.
Ilyenkor az alany ismét stresszes állapotba kerül, ami a mentális és fizikai állapotát is befolyásolja. Épp ezért van szükség olyan technikákra, amely hatásosan segít a traumatizált embereknek újra előhívni a rossz emlékeket, hogy képesek legyenek feldolgozni azt, és végül maguk mögött hagyni.
Leggyakrabban gyógyszeres kezelést alkalmaznak ezekben az esetekben, a gyógyszerek viszont csak a tüneteket enyhítik, nem magát a problémát oldják meg. A terápiás módszerek, mint például apszichoterápia egy létező megoldást jelent, csak úgy, mint a kreatív művészetek.
A kreativitás - jelenjen meg egy dal, egy előadás, egy rajz, vagy egy szöveg formájában - ugyanis teret ad a traumának, hogy az értelmet nyerhessen.
A traumák ugyanis a nem verbalizálható emlékezetünkbe tárolódtak el, de ha kreatív módon formába öntjük őket, akkor azzal összegezhetjük élményeinket a deklaratív memóriánkban. Vagyis: végre meg tudjuk nevezni, rá tudunk mutatni félelmeinkre, így könnyebben fel tudjuk dolgozni őket.Kutatásokszerint a negatív érzelmeink felcímkézése segít csökkenteni azok fenyegetését.
Fiatal menekültek kreatív írásos terápiája segítettfeldolgozninekik a kivándorlás előtti és utáni traumáikat. Adrámaórákposzttraumatikus stressz szindrómában szenvedő katonák problémáit enyhítették, afotózás pedig AIDS/HIV-ben szenvedő nőkét. A kreativitás abban is segít, hogy az alany a művén, vagy a művészetén keresztül más perspektívából láthassa helyzetét: a többi nézőhöz hasonlóan kívülről tekintsen rá, így kellő távolság keletkezik az esemény és közte. Ezzel a módszerrel kevésbé valószínű, hogy az emlékek továbbra is kísérteni fogják, főleg ha a kreativitás tárgyán keresztül még meg is tudja vitatni azt másokkal.
Fotó: Past Pix / Getty Images Hungary
A kreatív művészetek nemcsak az egyes emberek traumáinak feldolgozásában segíthet, hanem atranszgenerációsvagy transzkulturális traumákon is, mint az egész nemzetet vagy generációkat érintő elnyomás vagy népirtás. Art Spiegelman elismert és világhírű képregénye, a például apja auschwitzi élményein alapul; a képregényben a zsidók egerekként, a nácik macskákként jelennek meg. AMausnem csak az alkotónak segíthet feldolgozni saját családi tragédiáját, de minden más érintettnek is.
Az eredeti cikk szerzője egy közel-keleti menekült nőt is megkérdezett, szerinte hasznos volna-e kreatív írásos terápiákat szervezni menekültek számára, hogy csökkentsék a vállukra nehezedő traumák hatását.
Ha magamban tartom, a lányom, és a következő generáció is szenvedni fog vele.
- magyarázta a megkérdezett nő, miért van szükség az ilyen terápiákra.
A különféle személyiségzavarok gyakran a szakemberek számára is nehezen diagnosztizálhatóak, rejtélyesek. A gyanakvó vagy visszahúzódó magatartás önmagában nem kóros, mindenkire jellemző. A paranoid vagy antiszociális személyiségzavarok viszont már mentális betegségekként tarthatók számon. Hol húzódik a határ a nehezebb személyiség és a pszichés nehézségek között?
A hétköznapokban annyit észlelhetünk, hogy a beteg cselekedetei jelentősen eltérnek a társadalom kulturális és viselkedésbeli elvárásaitól. Ennek negatív következményei elsősorban az érzelmi élet, a társas kapcsolatok és az indulati kontroll területén jelentkeznek. Általában az érintett személy nem érzi magát betegnek, a környezetében látja a hibát. A személyiségzavarok leegyszerűsítve a
Noha a személyiségzavarok közös jellemzője, hogy kellemetlenségeik élethosszig tartanak, jelentős különbségek vannak az egyes típusok tüneteiben. Milyen személyiségzavarokról beszélhetünk? A DSM, az Amerikai Pszichiátriai Egyesület által szerkesztett kézikönyv, ami nemcsak leltározza a mentális betegségeket, hanem segítséget is nyújt a pszichológusoknak és pszichiátereknek, hogy milyen tünetek szerint lehet valakit diagnosztizálni egy bizonyos pszichés rendellenességgel. A jelenleg használt DSM-V a személyiségzavarok három csoportját különbözteti meg. A „különc”, a „teátrális” és a „szorongó” csoportok további 10 diagnosztikus kategóriára oszthatók.
Különcök és furcsák
Ebbe a csoportba tartoznak a paranoid, a szkizoid valamint a szkizotíp személyiségzavaros páciensek. A legszembetűnőbb vonásuk talán az elszigeteltség. A személyek
FOKOZATOSAN ELTÁVOLODNAK KÖRNYEZETÜKTŐL.
Ennek hátterében diagnózistól függően eltérő, szélsőséges viselkedésformák állhatnak. A paranoidok általánosan bizalmatlanok, kételkednek hozzátartozóik, partnerük hűségében, szeretetében. A szkizoid betegek érzelmi kifejezőmódja szegényes, nem igénylik a társas kapcsolatokat. A szkizotípiás személyek magányosságát, a realitással való gyenge kapcsolat, a gondolkodási és észlelési torzítások nehezítik. Mivel kerülik a szoros kapcsolatokat, így általában kevesebb nyílt konfliktusuk adódik. Sok esetben a tünetek hasonlóságot mutatnak az autizmus spektrummal és a szkizofréniával. A megfelelő diagnózishoz előbbi esetében a gyerekkori (4-5 év) események ismerete, utóbbihoz az állapot lefolyásának követése szükséges. A pszichiátria-pszichológia területén sok szakember érvel amellett, hogy ezek a zavarok a szkizofrénia korai változatai.
“A magány egész életemben elkísért. A kocsimban, otthon, bárokban, mindenütt. Isten magányosnak szánt engem.” Skizotípiás személyiségzavar a Taxisofőr (1976, Martin Scorsese) című filmben.
Drámai teátrálisok
A teátrális vagy dramatikus csoportba tartozó személyiségzavarok felülreprezentáltak a személyiségzavarok között. Nemcsak a leggyakoribbak, de a legközismertebbek is. Ide tartoznak a nárcisztikus, az antiszociális, a borderline és a hisztrionikus személyiségzavarok. Általánosságban elmondható, hogy a betegségben szenvedő személyek
Az antiszociális beteg lelkiismeret-furdalás nélkül kihasznál és semmibe vesz másokat. A borderline páciens fő ismérve a hasítás. Számára valaki vagy teljesen jó, vagy egészen rossz. A két állapot között nincs átmenet, és az értékelés folyamatosan változhat. Nárcisztikus személyiségzavar esetén az egocentrizmus mellett szintén megjelenik a mások szükségleteinek figyelmen kívül hagyása. A hisztrionikus személy felszínes és reménytelen kapcsolatokat és szexuális életet tart fenn. A feltűnő személyiségen és életvitelen kívül közös tulajdonságuk a csodálat és elismerés igénye. Ez azonban csak a felszín, amivel labilis önértékelésüket takarják.
“Ha mind szerepet játszunk, nem létezhet lelki társunk sem, hiszen többé már lelkünk sincs.” Antiszociális személyiségzavar a Holtodiglan (2014, David Fincher) című filmben.
Szorongók
A csoportba a szorongó, a kényszeres és a dependens személyiségzavarok tartoznak. A közös pont a tüneteikben a szorongás és a félelem. A kényszeres beteg retteg a kontrollvesztéstől. Mivel betegesen ragaszkodik a tökéletességhez és a rendhez, elveszti nyitottságát, ami a hatékonysága és a kapcsolatai kárára mehet. A dependens személyiségzavar erős bűntudattal jár. Kényszeresen alárendelődik másoknak, mivel fél, hogy csalódást okoz. Az elkerülő személy nagyon érzékeny a kritikára, központi érzése a szégyen, ami szélsőségesen gátolja társas helyzetekben. Mindhárom személyiségzavarra
BIZONYTALAN ÖNKÉP JELLEMZŐ.
Bár tüneteik sok esetben hasonlóak lehetnek a szorongásos vagy a depresszív problémákhoz, átfogóbban és tartósabban érintik a személyiséget. Fontos kiemelni, hogy ezek a tünetek nem epizodikusan jelentkeznek a betegnél, hanem egy kamaszkortól fennálló, tartós állapotról van szó.
Nem egyéni probléma
A klinikai gyakorlatban a kórképek gyakorisága jelentős, a járóbetegek megközelítőleg 30-50 százalékának, a kórházban fekvők 15 százalékának van valamilyen személyiségzavara. Tehát korántsem ritka jelenség, a kezelés mégis nehézkes. Alapvető probléma, hogy a személyiségzavarosok saját állapotukra kevés belátással bírnak, így segítséget sem kérnek vagy fogadnak el. A tünetek serdülőkorban vagy a húszas évek elején jelennek meg először. Bár a pszichoterápiás kezelés mérsékelten sikeres, a korai diagnózis, megfelelő terápiás és gyógyszeres kezeléssel javíthatja a beteg szubjektív állapotát!
Legtöbben jól ismerik (vagy ismerni vélik) az alkohol hatását a szervezetre. Van azonban néhány dolog, amire csak kevesen gondolnak.
Nemcsak tapasztalataink mondatják velünk azt, hogy az év végi időszakban több alkoholt fogyasztunk. A függőséggel foglalkozó brit jótékonysági szervezet, az Addaction felmérései szerint decemberben az év többi részéhez képest mintegy 40 százalékkal több szesz csorog le a torkokon.
A brit HSCIC egészségügyi információs központ adatai szerint a felnőtt lakosság több mint 25 százaléka fogyaszt többet az ajánlott alkoholmennyiségnél. Ez a brit ajánlások szerint nőknél 14, férfiaknál 21 egységet jelent hetente, egy egység pedig 25 milliliter (egy fél feles) whiskyt vagy egy pint sör egyharmadát (vagyis valamivel kevesebb mint 2 decit), esetleg egy fél pohár, azaz 0,9 decinél valamivel kevesebb bort jelent. (A brit ajánlás szerinti egység egyébként nagyjából egy gramm tiszta alkoholt tartalmaz különféle italokra lefordítva).
Megzavarja a pihenést az alkohol
Bár az alkoholról úgy tartják, hogy segít megnyugodni és elaludni, egy új kutatás megállapította, hogy az alkohol éppen azokra a rendszerekre hat, melyek az alvást szabályozzák, így megzavarhatja a pihenésünket, és álmatlanságot is okozhat. Kattintson!
Az alkohol rendszeres és túlzott fogyasztása az általánosan ismert, azonnali tüneteken (konkrétan a részegségen) kívül súlyos és visszafordíthatatlan változásokat okoz a szervezetben. Ezek között vannak olyanok is, amelyeket sokan nem kötnek az alkoholhoz.
Meddőség és impotencia
Az alkohol hatására a férfiaknál gyakran jelentkezhetmerevedési zavar. A gond, hogy az ivás hosszútávon is hasonlóan kellemetlen dolgokat okoz: csökkenti a szervezet tesztoszteronszintjét, amely hatására csökken a nemi vágy, ráadásul a termelődő sperma minősége is rosszabb lesz. Ha ez nem lenne elég, a túl sok alkohol hatására a herék mérete is csökkeni kezd, ami impotenciához, szőrzetvesztéshez, illetve férfiaknál a mellek megnagyobbodásához vezethet.
A túlzásba vitt alkoholfogyasztás meddőséget is okozhat
Nők esetében legalább ennyire rossz a túlzott alkoholfogyasztás: a szaporodást felügyelő hormonrendszerben okoz változásokat, emiatt pedig már kevesebb alkohol is megzavarja a menstruációs ciklust és a teherbe esés esélyeit is csökkenti. Egy dán kutatás például azt állítja, hogy heti 1-5 alkoholtartalmú ital fogyasztása jelentősen csökkenti a gyermeknemzés esélyeit, heti 10-nél több ital fogyasztása pedig tovább rontja az esélyeket.
A Harvard University 2009-es kutatása IVF-re (aza in vitro fertilizációra, magyarul méhen kívüli mesterséges megtermékenyítésre) szoruló párokat vizsgált: eredményeik szerint azon nők, akik heti 6 egységnél többet isznak (azaz a brit ajánlásban szereplő maximális mennyiség kevesebb mint felét!), 18 százalékkal rontják teherbe esési esélyeiket, férfiaknál pedig 14 százalékkal csökken a nemzőképesség.
Abban pedig több kutatás is egyetért, hogy a hosszú távú alkoholfogyasztás rendszertelenné teszi a ciklust, a peteérést megzavarja vagy akár le is állítja, így akár idő előtti klimaxhoz is vezethet. A sok alkoholt fogyasztó terhes nők esetében pedig sokkal nagyobb avetéléskockázata.
Hasnyálmirigy-gyulladás
A hasnyálmirigy emésztőenzimeket termel és küld a vékonybélbe, az így lebomló étel anyagcserénk alapanyagává válik. Az alkohol azonban megzavarja ezt a folyamatot, az alkohol lebomlásakor termelődő acetaldehidek pedig a hasnyálmirigyet károsítják, ráadásul a szerv belsejében maradnak. Az felraktározódó enzimek gyulladáshoz, a szövetek és véredények duzzadásához vezetnek.
Mindennek hatására igen kellemetlen tüneteket, alhasi fájdalmakat, hányingert, hányást, hasmenést, gyors szívverést, lázat tapasztalhatunk. Ez vezethet akut hasnyálmirigy-gyulladáshoz is, illetve olyan krónikus gyulladáshoz is, amely során az alkohol gyakorlatilag lebontja a hasnyálmirigyet: ez pedig cukorbetegséghez, majd később halálhoz vezet.
Legtöbben jól ismerik (vagy ismerni vélik) az alkohol hatását a szervezetre. Van azonban néhány dolog, amire csak kevesen gondolnak.
Száj-, torok-, nyelőcső-, máj-, gyomor- és mellrák
Az alkohol bizonyítottan fokozza ezen ráktípusok kockázatát, emiatt is várható az, hogy a brit egészségügyi ajánlásokban jövőre már csökkenteni fogják férfiak és nők számára egyaránt a biztonságosan fogyasztható alkoholegységek mennyiségét. Ez jelenleg ez nőknél 14, férfiaknál 21 egység hetente, egy egység pedig 25 milliliter (egy fél feles) whiskyt vagy egy pint sör egyharmadát (vagyis valamivel kevesebb mint 2 decit), esetleg egy fél pohár, azaz 0,9 decinél valamivel kevesebb bort jelent.
Az alkoholt - legyen az bor, sör vagy bármely rövidital - szervezetünk etanolra bontja le. Amikor az etanol a májba kerül, a lebontási folyamat során egy acetaldehid nevű mérgező vegyület keletkezik, amely károsítja a sejtek DNS-ét. Valószínűleg ez áll sok rákos eset mögött.
A legnagyobb mítoszok az ivásról
Biztosan hallotta már ezeket a kijelentéseket: a másnaposság ellen a legjobb, ha iszunk egy nagy bögre kávét; ha nem keverjük az italokat, nem leszünk olyan részegek; a különböző italok különböző hatással vannak a viselkedésünkre. Vajon mennyi igaz ezekből? Kattintson, kiderül!
Emellett az alkohol reakcióba lép az oldószerként viselkedő dohányfüsttel is, ennek hatására könnyebben felszívódik és a sejtjek is nagyobb sérülést szenvednek el. Mindemellett az alkohol hatására a nemi hormonok szintje is változik (ami egyértelműen mellrák-kockázatot jelent), de a vitamin- és ásványianyag-szint is csökkeni kezd, az alacsonyabb folsavszint pedig a gyomorrák okozója lehet. Ehhez sajnos nem is kell sokat inni: heti egy üveg bor mintegy 10 százalékkal növeli a mellrák kockázatát.
Májproblémák
Az alkoholban annyi kalória van, mint egy azonos súlyú vajtömbben: egy liter vodka például kalóriákkal annyira terheli meg szervezetünket, mintha egy liter tejszínhabot ennénk meg. Az alkoholt a szervezet ráadásul ugyanúgy dolgozza fel, mint a tejszínt, ezért is van az, hogy lebontása során zsírsejtek rakódnak le a májsejtek között. Ha tehát rendszeresen iszunk, a máj elzsírosodik, funkciói pedig csökkennek. Bizonyos embereknél el is sebesedik a máj, amely cirrózishoz vezet. Ilyenkor visszafordíthatatlan sérüléseket szenved.
Az alkohol növeli a rák kialakulásának kockázatát
Ennek hátterével és kialakulásával kapcsolatban számos kérdése van még a tudománynak: biztosan csak annyit mondhatunk, hogy az emberek egyharmadának vannak olyan génjei, amelyek cirrózishoz vezethetnek. Ezt az állapotot az elhízásis előidézheti, de sokkal több idő alatt. A túlsúly mintegy 40-50 évet vesz igénybe ahhoz, hogy szétroncsolja májunkat, az alkohol okozta májkárosodás viszont nemcsak hogy gyors, de lineárisan is működik: minél többet iszunk, annál nagyobb kárt okozunk magunknak.
A cirrózis általában 40 éves kor környékén jelentkezik, azok pedig, akik hetente átlag 120-150 egységnyi alkoholt fogyasztanak, gyakorlatilag garantálják maguknak a cirrózist.
A mérsékelten illetve súlyosan ivók egy részénél úgynevezett alkoholos hepatitisz is kialakulhat, amelyet az alkohol bomlási folyamatai során felszabaduló vegyületek okoznak.
Veseproblémák
A brit veseügyi panaszokkal foglalkozó National Kidney Foundation alapítvány szerint a rendszeres és nagy mennyiségű alkohol fogyasztása megduplázza a vesebetegség kockázatát. Veséink a méreg- és salakanyagokat távolítják el a vérből, azonban az alkohol hatására kevésbé képesek ellátni a feladatukat.
Az alkoholról az is jól ismert, hogy dehidratálja a szervezetet - abba azonban már kevesebben gondolnak bele, hogy a vízhiány hatására a szervek működése megváltozik. Az alkohol okozta magas vérnyomás emellett szintén veseproblémáikhoz vezethet (napi kettőnél több ital erőteljesen fokozza a magas vérnyomás kialakulásának esélyét).
Gyenge csontok
A rendszeres alkoholfogyasztás hatására a csontritkulás esélye is megnő - emiatt pedig könnyebben törnek, majd nem megfelelően gyógyulnak a csontok.
A csontok ciklikusan épülnek fel, illetve bomlanak le és szívódnak fel. Az alkohol megbontja ezt az egyensúlyt, hatására ugyanis csökken a oszteoblasztok, azaz a csontépítő sejtek mennyisége. Emiatt kevesebb lesz a csontszövet, a csontok vékonyabbak, sérülékenyebbek lesznek, külső védőrétegük eltűnik. Ez a folyamat normális esetben öregkorban észlelhető, az alkohol viszont meggyorsítja. Ezt nemcsak az alkohol mellőzésével lehet elkerülni, hanem kiegyensúlyozott és kálciumgazdag étrenddel, a D-vitamin pótlásával és rendszeres sportolással.
A marihuána és a party drogoknak nevezett szerek mellett, szinte havonta dobnak piacra újabb és újabb kábító hatású szereket. A dizájner drogok és társaik veszélye nem csupán a kedvező árukban rejlik, összetevőiket folyamatosan változtatják, így hatásuk kiszámíthatatlan. Több olyan kábítószer is forgalomban van, ami rendkívül gyorsan leépíti a szeret használó testét és elméjét. Félő belegondolni, hogy mi lesz, ha Magyarországra is elér az az újfajta, pszichoaktív kábítószer, mely ötvenszer erősebb a heroinnál, és Angliában, valamint Amerikában tízezrével szedi az áldozatait.
A függőségből azonban van kiút.
A Nyírő Gyula Kórház Addiktológiai osztályán, keskeny folyosó végén, zárt ajtó mögött bújik meg Dr. Nagy István Miklós világa. Vörös fotelek, kis dohányzóasztal, vitrines szekrény, no meg könyvek az ablakpárkányon, a sarokban felhalmozva, az asztal alatt... az ember nem ezt várná egy addiktológus-pszichiáter szobájától. Ám, maga a doktor úr sem szokványos fehérköpenyes, komoly hangvételű orvos. Kockás ingében, kedvesen fogad minket. Egyből a könyvekre és azok jótékony hatására terelődik a szó, ugyanis biblioterápiával segíti függőségben szenvedő betegeit.
Dr. Nagy István Miklós Fotó: Mudra László/Origo
Dr. Nagy István Miklós
Nagyon nehezen emészthető információ az, hogy hát, rohadt nagy baj van. Nem te vagy az úr a saját életedben, hanem az anyag, vagy az alkohol, vagy a gyógyszer, vagy az akármicsoda. Ott aztán tényleg egy ijesztő felismerés, hogy nem az vagyok, akinek hittem magam. Akkor ki is vagyok én tulajdonképpen? Itt tudnak segíteni a könyvek. Saját magának kell megfogalmazni, hogy ez és ez vagyok, innen jöttem, oda tartok.
Mit jelent a gyakorlatban a biblioterápia?
Dr. Nagy István Miklós: A terápia első része nyilván az, hogy a kliens elolvassa, magáévá teszi a könyvet, a második része pedig a megbeszélés. Itt jön elő, hogy ez egy terápia lesz, nem pedig házi feladat.
A biblioterápia egy kiegészítő terápia. Az a törekvés, hogy célzottan, az adott életszakasznak, élethelyzetnek, problémának megfelelő könyvet kapjon a kliens, ami vagy megoldást ad, vagy csak körbejárási lehetőségeket mutat meg a számára. „Mi az, amire nem gondoltam, jé, hát erre se, meg erre se, nahát, tényleg!" Sok olyan eset is van, amikor nem a kész megoldások kellenek, hanem egyszerűen néha csak annyi, hogy legyenek szavak, amikkel elmondja, hogy mi is az, amiben van. Könnyebb, hogy tudja azt mondani, „Hát igen emlékszik doki, hogy abban a könyvben el kell felejtenie az emlékeit, különben nem jut haza, de hogyha nem emlékszik, akkor mi legyen, és ott volt, hogy a barátok azok azért vannak, hogy ebben is segítsenek, és jé, a barátok meg a közösség az erre is használható". Akkor vannak szavak, amikkel az érzéseit meg tudja fogalmazni. Mi az, ami benne van, mi az, ami feszíti, ami mozgatja.
Fotó: Mudra László/Origo
A biblioterápia egy stratégiai játék; vannak elsődleges, másodlagos, harmadlagos céljai. A fő célja, hogy jól érezze magát a kliens, hogy valamivel előrébb legyen az életében, mint azelőtt volt.
Milyen függőségek esetén alkalmazható a biblioterápia?
Dr.NIM.: Gyakorlatilag bármelyiknél. Volt szexfüggő is az osztályon, de a legtöbben azért valamilyen kémiai függőség miatt van itt. Vagy az alkohol, vagy a nyugtatók, vagy valamilyen kábítószer. Rigó Péter kollegám mondta; A drog helyett nincs semmi, a drog van valami helyett. Azt kell megtalálni, ami helyett van. Amikor drogot használ, a tízedik és a századik kérdésre is ugyanaz az egy válasza van, a szer. Nagyon nehéz megtanulnia, hogy 100 felmerülő kérdésre, neki kilencven valahány különböző választ kell találnia.
Mindegyik kérdésre van jobb válasz, mint az alkohol, vagy a kábítószer.
Ki vehet részt ezen a terápián?
Dr.NIM.: Ha nincsenek kizáró okok, mint az aktív pszichotikus állapot - amikor olyan tudatzavara van, hogy nem tud olvasni, vagy nem érti meg, amit olvas, félreértelmezi - a diszlexia, a kezelés elutasítása, vagy a „nem is kell nekem ehhez orvos, én megoldom ezt egyedül"hozzáállás, akkor lényegében bárki. Amikor először beszélgetek egy klienssel, meg szoktam kérdezni, hogy szokott-e olvasni, mi volt az, ami lekötötte, miért hagyta abba, el tudja-e képzelni, hogy újra elkezdje, és, ha igen, akkor megpróbáljuk. Keresek valami olyat, amiről úgy gondolom, hogy neki való.
Fotó: Mudra László/Origo
Mik a kedvenc könyvei, amiket a terápia során használ?
Dr.NIM.: Murakami Haruki, aki megtévesztően könnyűnek tűnik, de a vége felé nagyon be tudja rántani az embert. Neil Gaiman is beleszokott azért még kerülni, vagy China Miéville, akit nagyon szeretek, és aki olyan mesteri módon bánik a szavakkal ,és olyan jól tudták lefordítani magyarra, hogy az magában egy csodálatos dolog. Nagy kedvenc még Orson Scott Card Végjáték című könyve, ami tulajdonképpen a felnőtté válásról, a felelősség vállalásról szól. De szeretem Philip K. Dick könyveit. A Kamera által homályosan című regényében például magáról az anyagról semmit sem tudunk meg, csak azt, hogy milyen a megvonása.
De van másfajta irodalom is. Az ismeretterjesztő és a szakkönyv között van például Bruce Parry A ketrecbe zárt fiú című könyve. Egy gyerekpszichiáter visszaemlékezései, aki bántalmazott gyerekekkel foglalkozott. Annak ajánlom, akinél úgy érzem, hogy ez az ő egyik fő problémája, amin nem tud túllépni.
Van olyan könyv, amivel általában kezd?
Dr.NIM.: Kettő, három ilyen van. Az egyik egy kedves barátom könyve Tristan de Luca álnéven írta Hüse Lajos, Inferno: Az Armageddon elmarad, ami egy ifjúsági regényhez hasonló, olvasmányos könyv. Megjelenik benne a bizalom, a barátság, az emberi kapcsolatok, a célok. Az, hogy hajlandóak vagyunk-e áldozatokat hozni azért, amit el akarunk érni, megéri-e az az áldozat, vagy nem. Nagyon jól lehet azonosulni a főszereplőkkel, és jó velük azonosulni. A másik, amivel szoktam kezdeni az Theodore Sturgeon Több mint emberi. Az tényleg egy csodálatos könyv. 1953-ban írta, abban az évben jelent meg a gestaltpszichológia első komoly könyve. Ő ezt a pszichológiai irányzatot írta le olvasmányos formában.
Mindkettő jól használható, a bizalomról, a közösségről szól. Arról, hogy ha egyedül érzem magam, akkor annak vajon mi lehet az oka. Biztos, hogy egyedül vagyok, vagy csak nem hallom, hogy ott vannak körülöttem a többiek? Nem értem el azt a szintet, hogy ők hajlandóak legyenek velem együtt lenni, vagy én nem vagyok még elég érett arra, hogy annak a közösségnek a része legyek?
Fotó: Mudra László/Origo
Lehet rossz könyvet a kliens kezébe adni?
Dr.NIM.: Szeretném azt mondani, hogy nem, de valószínűleg azért van olyan, ami akkor és ott, abban az élethelyzetben nem neki szól, aminek az üzenetét félreérti. Tehát van benne felelősség, de a klienseknek általában jó érzékük van, és ami nem nekik való, azt nem is fogják tudni végigolvasni. A Bajnokok reggelijében is ez jelenik meg; „Na, mi az élet értelme? Nesze. Elolvassa a Teremtő levelét, hogy ezek mind robotok..." Szóval igen, lehet ártani.
Kurt Vonnegut, Bajnokok reggelije
Dwayne Hoover kezébe kerül egy könyv, melyben a Teremtő szól az olvasóhoz. Elmondja, hogy körülötte mindenki robot, egyedül csak ő ember. Hoover labilis pszichés állapota miatt nem képes felfogni, hogy ez az egész csak egy fikció, és őrült ámokfutásba kezd. – a szerk.
A terápia során tehát a könyvek megadják a kliensnek azt a fajta felismerést, amiért ő például a szerekhez nyúlt, majd innen lehet továbbvinni, hogy megtalálja a megfelelő közösséget?
Dr.NIM.: Igazából együtt zajlik a kettő. Az, hogy felismerem, hogy mi hiányzik, mi az, ami kell, mi az, ami ezt be tudja tölteni, az nem két különálló, párhuzamos folyamat. Valahogy együtt mennek, összefonódva. Amit próbálok mindenkivel megértetni, hogy ne azzal kezdje, mi okozta a függőségét. Amikor valaki kikerült a gödörből, és biztonságban van, akkor vissza lehet nézni. De amíg mászás közben hátrafelé forog, egyrészt visszacsúszik, másrészt pedig csak a gödör falát látja - így nincs értelme nézelődni. Jussak ki belőle, és akkor a következő kérdés lehet az, hogy mi miatt kerültem oda le.
Fotó: Mudra László/Origo
A cél az, hogy a függőség megszakadjon?
Dr.NIM.: A szerhasználat maradjon abba. Megszakadt, kigyógyult függőség? El szoktuk kergetni ezeket a képzeteket. Aki meg akar gyógyulni, az nem jó helyen jár. Itt még senki sem gyógyult meg. Sokan abbahagyták, sokan józanodtak, sokan folytatták józanul tovább, de azok közül egyik se gondolta, hogy meggyógyult. Aki meggyógyult, az vissza is csúszott egyből.
A józanságnak is meg vannak a feltételei, hogy mikortól gondolhatja magát annak. Azt gondolom, hogy onnantól kezdve józan valaki, amikor boldog benne. Amíg ez egy feladat, az nem józanság.
Mennyi ideig tart a biblioterápia? Mikor mondható sikeresnek?
Dr.NIM.:Részben a könyvespolc határolja be, részben az olvasási sebesség, részben pedig az itt létnek az ideje, ami nem több 2-3 hónapnál. Van olyan, hogy levelező kapcsolatban maradunk, ajánlok neki könyveket, de ez már nem a terápia része, ez amolyan könyvtáros működés.
A függőségnek nem a szer nem használata az ellentéte, hanem a közösségben lét.
Fotó: Mudra László/Origo
Elég sokáig azt tartották, hogy igen, a kábítószerek iszonyatosan addiktívek – ezt erősítették a patkánykísérletek is. Egészen addig ez volt az álláspont, amíg rá nem jöttek, hogy az ok, a különtartásban, az egymástól való elzártságban rejlik. A patkányok az emberhez hasonlóan nagyon szociális lények. A Patkány vidámpark kísérletben, berakták őket egy játszóparkban, ahol ötvenen voltak együtt, kétszobányi ketrecben, volt játszórész, közösségi tér, hely, ahová elbújhatott, aki akart, de az idő nagy részét együtt töltötték , ahogy azt a normál élőhelyükön teszik. Ott hiába volt szabad hozzáférés bármiféle szerhez is, nem kezdték el használni. Sőt, a dolognak az volt a szépsége, hogy amikor a közösségbe bekerült egy szerhasználó patkány, egyre kevésbé ment oda a szert tartalmazó itatóhoz, egyre kevesebbet fogyasztott belőle, és egyre többet vett részt a közösség életében.
Ez az, amit mi is mondunk itt, hogy a közösségbe való visszahelyezkedés az, ami terápiás hatású lehet. Amíg nem a közösségbe való visszatalálás a vége, addig muszáj lesz valamit találni, egy másik függőséget, amit odateszek a helyére, mert a lyuk ott van. Amikor megtalálom, hogy milyen is ez a lyuk, milyen a formája, mi az a közösség, az a társaság, ami ezt pont betölti, akkor nem lesz arra a szerre szükség.
Fotó: Mudra László/Origo
Mennyire hálás ez a munka?
Dr.NIM.: Nagyon. Vannak, akik időnként visszajönnek és jeleznek, hogy épp hol tartanak. Ez nagyon sokat jelent. Nemrég hívott fel egy volt betegem, hogy „Héj doki, tudja, hogy tíz évesek vagyunk?" Akkor volt épp 10 éve, hogy bekerült az utcáról úgy, hogy se igazolványa, se semmije nem volt, csak gennyező sebek a lábán. Aztán megcsináltatta a személyit, a lakcímkártyát, a jogosítványt, most egy OKJ-s képzésre jár, mellette állandó munkája van, és éli az életét. Ő az egyik, akinek baromi hálás vagyok azért, hogy ott lehettem, amikor elindult, és tudtam neki segíteni benne.
Közeledünk a feudális örökléshez, a vagyon a vagyonnal házasodik, a nincstelennek a gyereke is nyomorog – hangzik Ferge Zsuzsa keserű helyzetértékelése. A Széchenyi-díjas szociológus szerint a kormány érezhetően menekül minden szociális probléma elől, abban bízik, hogy a gyűlöletkampány elfedi ezeket a kérdéseket.
- Sokféle megközelítésben lehet adatokat sorolni, hogy mekkora egy társadalomban a szegények aránya. Létezik olyan mutató, ami alapján minden politikai és szubjektív elemet kizárva meg lehet mondani, hogy mekkora tömegről beszélhetünk Magyarországon
- Statisztikusok szerint 3 és 40 százalék között bármilyen adatot alá lehet támasztani, vagyis egy jelzőszámot nem szerencsés kiválasztani. Épp ezért született tíz éve a „boldogság mutató”, amikor azt kérdezzük meg az emberektől, milyennek élik meg az életüket. Azt mondjuk: gondold el az általad elképzelhető legjobb és legrosszabb életet és válaszd ki, a te mostani helyzeted egy tízes skálán hol található. 2017-ben az egész világot nézve a középmezőnyben vagyunk, 5,2 az értékünk.
- De ebben benne van Afrika is…
- Igen, a legboldogtalanabb országok Afrikában vannak és a sor végén áll egy-két közel-keleti állam is. A legboldogabbak pedig, ahol 7,5 pontra vagy e fölött értékelik a helyzetüket az állampolgárok - nem meglepő módon - Európában Norvégia, Dánia, Izland, Svájc, Finnország, a tavalyi adatsorban közvetlenül utánuk jön Hollandia, Svédország, és Ausztria.
- Azok a jóléti államok, amelyeknek a magyar miniszterelnök szerint befellegzett?
- Pontosan.
- A mi 5,2-es értékünk a sor végére elegendő?
- Már a románok is boldogabbak, mint mi. Csak ott tartják rosszabbnak a helyzetüket az emberek, ahol érzékelhető a szegényedés, mint Portugáliában és Görögországban. Az értékeléseket torzítja ugyan, hogy minden országban más az elégedetlenségre való hajlam, de a pontszámok nagyobb része a körülményeknek tudható be, ráadásul ez az érzés viszonylag tartósnak mondható. Írországban vagy Izlandon például a 2008-as válság óriási károkat okozott, összeomlott a bankrendszer, a jövedelmek zuhantak, a boldogság érzése mégis magas maradt, mert ebben benne van a bizalom a többiekben, a korrupció vagy a társadalmi szolidaritás szintjének érzékelése, amit egyszeri megingások nem változtatnak meg.
- Ez nem jó hír a magyar kormánynak, mert azt üzeni, hiába tartanak naponta sajtótájékoztatót, hogy milyen sokat javított a szegények helyzetén az ingyenes gyermekétkeztetés kiterjesztése, a társadalom nagy részét ez hidegen hagyja.
- Ez így van, mert közben olyan juttatások, mint a családi pótlék, a gyes értéke lassan tíz éve nem változik. De azért ne felejtsük el, hogy az emberek propagandával mégis hallatlan mértékben manipulálhatók. Ma már az „igazság utáni” társadalomban élünk, amikor a média megítélésének alapja az, hogyan képes elhitetni a közvéleménnyel, amit kitalál. Ha jól végzi a dolgát, még a szegények is elhiszik, hogy valójában ők nem is olyan szegények, sőt kifejezetten boldogok.
- Azzal a 600-700 ezer emberrel azért ezt nehéz elhitetni, akinek semmi jövedelme nincs, vagy csak a minimális segélyt kapja.
- Igen, de ezeket az embereket láthatatlanná lehet tenni a médiában. Ők olyan nyomorult falvakban élnek, ahol még a közlekedés is minimális, nincsenek eszközeik a nyilvánosság elérésére, nem tudják belekiabálni a világba a nyomorukat.
- Ez a társadalom legalább 8 százaléka…
- Még több. Egymilliónál többen vannak, akiknek 20 ezer forint körül van az egy főre jutó jövedelme, ahol folyamatosan újratermelődik a szegénység. Nemcsak a legalsó jövedelmi tizedre igaz ez, hanem az alsó háromra, amelybe a magyar gyerekek fele tartozik. Nekik csak rossz iskola, rossz egészségügyi ellátás jut, meg fűtetlen lakás és legalább tíz évvel rövidebb életre számíthatnak, mint jobb sorba született társaik.
- Mikor jön el az éhséglázadás?
Nem jön el, mert nemcsak a nyilvánosság elérése, hanem a cselekvés lehetősége is társadalmilag meghatározott. A világ egyik legnagyobb közgazdásza és erkölcsfilozófusa, a Nobel-díjas indiai zseni, Amartya Sen mondja: képesnek kell lenni rá, hogy valaki célokat tudjon kitűzni, ki tudja dolgozni az eszközöket ezek eléréséhez és szerveződni is tudjon. Ezek a képességek viszont csak megfelelő tudás, információ birtokában alakulnak ki.
- Amikor tehát a magyar állam csak töredezett, rövidtávú felzárkóztató programokat szervez, amelyek egy-két év után lezárulnak, épp azt akarja elérni, hogy ez a réteg soha ne jusson el abba a stádiumba, amikor már képes lenne cselekedni?
- Szoros az összefüggés, legalább 5-6 év kell az első komolyabb eredményhez. A rövidebb programok hatása lezárásuk után percek alatt megszűnik, ami elveszi az emberek hitét, hogy a társadalom bármit akar tenni értük. Külföldön az ilyen típusú programokat a jövőbe való beruházásnak hívják, nálunk azonban az állam egyre csökkenő mértékben támogatja a szegények egészségügyi, oktatási vagy lakásfeltételeinek javítását. Nincs szociális bérlakás, a szegények nem felelnek meg a csok feltételeinek. Egy nyomorban élő fiatal pár vagy az erdő szélén épít egy kunyhót, vagy beköltözik a szülei lakásába.
- Az egyre növekvő munkaerőhiány gazdasági kényszere nem elég ahhoz, hogy a legszegényebbeket is megmozdítsuk, mobilizáljuk?
- Ön túl racionálisan gondolkodik, de az állam nem racionális. Már többen mentek el az országból, mint '56 után, a legszegényebb gyerekek pedig tömegesen hagyják ott az iskolát 16 évesen, a kormányzati szereplőktől mégis csak a magyar nemzet nagyságáról hallunk szólamokat. Az ország mostani vezetői úgy osztották meg az országot politikai és társadalmi értelemben egyaránt, mint ’56 után soha senki. Amikor magyar jövőről beszélnek, csak 5 millió állampolgár sorsára gondolnak, de a rosszabb körülmények között élő másik 4 millió nincs benne a jövőképben. A határon túliak közül is csak azok számítanak, akik felvették a magyar állampolgárságot és így rájuk szavazhatnak.
- Önt idézem: haladunk a feudalizmus felé, ahol az öröklődés döntötte el egy ember társadalmi státusát, a gazdag gazdaggal házasodik, aki meg jobbágynak született, az is marad. Ez a társadalmi mobilitás teljes lezárása. Nincsenek szelepek sem?
- Ennek a politikának nincs más érdeke, mint hogy az ő legszűkebb köre hatalomban és birtokban maradjon, míg a zárványokban a nyomor öröklődik. Egy elfogadható szintű társadalmi alapjövedelem bevezetése 500-600 milliárdból megoldható lenne, de már 300 milliárd is érezhető változást hozna. Stadionegységben mérve 1-2 Puskás stadion árából már nagyon sokat lehetne haladni, és az ország gazdasági állapota ezt lehetővé is tenné. Van egy uniós ajánlás a szociális minimum bevezetéséről, amit a skandináv országok megléptek, ahogy a csehek és szlovénok is, de Magyarországon még szándék sincs erre.
- Ezt pótolja a közmunkával az állam, de épp a speciális közmunka-programok bizonyították be, hogy van egy nagy réteg, amelyik fizikai, pszichikai, szociális bajai miatt nem képes dolgozni. A szociális államtitkár az év elején egyénre szabott felmérést ígért, amire alapozva majd ki lehet találni a megoldásokat, de azóta csend van. A szakma tud valamit az előkészületekről?
- Semmit nem tudunk, pedig az ilyen terveket a nyilvánosság előtt kellene megvitatni. Ehhez képest az az általános, ami most is történt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Stádium 28 nevű köre - amit mi, akadémikusok azért hoztunk létre, hogy aktuális kérdésekről szakmai alapon, tudományos igényességgel lehessen beszélgetni – hiába hívta meg a humántárca miniszterét vagy munkatársait, senki nem ért rá a beszélgetésre.
- Ha az államból hiányzik a szolidaritás, a civil csoportok szerepe felerősödik, de kérdés, hogy mekkora kört képesek elérni?
- Legfeljebb ezrekben mérhető a létszám. A legjobb civil csoportok épp ezért nem az egyéneket, hanem a közösségek szerveződését segítik, amelyek aztán felismerhetik, hogy milyen megoldás vinné előbbre a környezetüket. A kormány azonban épp azoknak a civil szervezeteknek az ellehetetlenítésén dolgozik, amelyek a közösségszervezés felé mozdultak, amelyek gondolkodni akarják tanítani az embereket.
- Az egész szociális területet a kísérletezés jellemzi. Most épp a közmunka leépítése kezdődött meg, de kérdés, mire lesz elegendő a helyette kínált szociális szövetkezeti belépés?
- A világban számos példa igazolja, hogy a szociális szövetkezetek képesek nagyon jó megoldásokat kínálni, de nálunk csak nagyon kevés szociális szövetkezet termel sikeresen. A többség ma kevesebbet kínál a tisztes megélhetésnél, tehát nem látom, hogy tömegeknek jelentene megoldást.
- Ha leépül a közfoglalkoztatás, át kell gondolni a kormánynak a segélyezési rendszert.
- Ettől függetlenül is. Tíz éve a segélyek összege nem változik, a nyugdíjminimum és az ehhez kapcsolt ellátások, az összes támogatás rendkívül alacsony összegű, s a feltételeket egyre szigorítják. Nincsenek nyilvános adatok, csak azt tudjuk, a nyilvántartott munkanélküliek fele nem kap semmilyen ellátást.
- Az ellenzék üthetné a kormányt a választásig, ha ilyen rosszul mennek a dolgok a szociális ellátásban, mégis alig hallani erről a kérdéskörről. Nem lesz része a kampánynak a szegénység?
- Egy-két ellenzéki pártnál szerepel a társadalmi minimum kérdése, a szociális hátrányok, esélyegyenlőtlenségek leküzdése, de eszközök megnevezése nélkül. A kormány érezhetően menekül minden szociális probléma elől, abban bízik, hogy a gyűlöletkampány elfedi ezeket a kérdéseket. Az országos „altatás-program” működik, hiszen egy pozitív álomvilággal szemben nagyon nehéz azzal érvelni, hogy a szegényeknek is adni kell valamit. A legszegényebbek nem mennek el szavazni, a jobb helyzetben lévőket pedig meg kellene győzni a szolidaritás fontosságáról, de ezt senki nem vállalja fel.
- Elképzelhetőnek tartja, hogy a Fidesz-KDNP koalíció azzal is rá akar erősíteni a választási eredményre, hogy épp a kampányban, mondjuk januártól megemeli a szociális ellátások összegét?
- Pontosan tudják, hogy lépniük kellene, tehát nem elképzelhetetlen egy ilyen bejelentés, de ennek nem látom sem a politikai, sem a költségvetési hátterét.
Az óvintézkedések ellenére a magyar iskolás gyerekek tizenkilenc százaléka alkalmi dohányos. Huszonegy százalékuk pedig nemzet dohányboltban veszi meg a cigarettát.
Valószínűleg mindenki emlékszik az indonéz Aldi Sugandára. Ha nem is a nevére, de a róla készült fényképre minden bizonnyal. Ő volt az a kétéves kisfiú, aki három doboz cigarettát szívott el naponta.
Aldi most már nyolcéves és túl van a leszokáson. – Nagyon nehezen tettem le a cigit, ha nem dohányoztam, szédültem – mondta a CNN-nek a fiú. – De most már minden jó, boldog vagyok, és a testem is friss.
A láncdohányos gyerekről készült képeket és videókat több millió ember nézte minden bizonnyal halálra vált arccal. Jött a magától értetődő kérdés: milyen szülő az, aki ezt megengedi?
A fiú anyja, Diana a CNN-nek azt mondta, csak azért engedte, mert fia óriási hisztiket csapott és kárt tett magában, ha nem adott neki cigarettát. A fejét a falnak ütögette, amíg anyja vissza nem adta a dobozt.
Mondhatnánk, hogy Aldié egy kirívó eset, de sajnos nem az. A CNN szerint 267 ezer gyerek dohányzik rendszeresen Indonéziában.
Diana tudni véli, hogyan szokott rá fia a cigarettára. A nő egy dél-szumátrai piacon árul zöldségeket, a munkába pedig Aldi is elkísérte. Szerinte az ott lévő gyerekek és felnőttek tanították meg dohányozni, körükben ez megszokott és menő.
Nálunk ez nyilván elképzelhetetlen kifogás, de Indonéziában elég valószínű. Itt található ugyanis a legtöbb dohányos férfi a világon, amiben minden bizonnyal nagy a szerepe a cigarettareklámok szabályozatlanságának és a termékek alacsony árának (egy 12 szálas dobozt már 1 dollárért lehet kapni).
Ha a dohányzó férfiak számát nézzük, Indonéziát Pápua Új-Guinea és Oroszország követi. A negyedik helyen Kína áll.
Visszatérve Aldi esetére, a kisfiúnak évekbe telt, mire az ország egyik legelismertebb gyerekpszichiáterének köszönhetően leszokott a dohányzásról. A kúra bár hosszú, de sikeres volt, ám ekkor egy új probléma merült fel. Aldi a dohányzást kényszerevésre váltotta fel, és annyira elhízott, hogy túlsúlya is az egészségét veszélyeztette. Így újabb egy évbe telt, mire Aldi egészséges, jól tanuló és sportos gyerekké vált.
Szakértők szerint két oka van annak, hogy ennyire sok gyerek dohányzik Indonéziában és a világ megannyi más országában. Egyrészt a szülők tudatlansága, mivel sokuknak fogalmuk sincs a dohányzás káros hatásairól. Másrészt pedig a már említett szabályozatlanság: a férfias férfi – mint régen a cowboy Marlboro man – a reklámban dohányzik, és a nagy sport- vagy zenei rendezvények főszponzorai között is számos dohánycég akad, köztük például a Philip Morris International. A céget megkereste a CNN, és válaszukban azt mondták, ők mindent megtesznek, hogy „iskolák 100 méteres körzetében ne legyenek hirdetéseik”, de persze hiba bármikor csúszhat a rendszerbe.
Mindez persze hiába, ha a nagyon olcsó cigarettát viszont gondolkodás nélkül eladják az árusok a gyerekeknek. Nem is kell, hogy sok pénz legyen náluk, vannak olyan boltok, ahol nemcsak dobozt, de akár egy szálat is lehet venni pár centért.
Kétbillió dollár
A 2017-es dohányzásmentes világnap alkalmából hozták nyilvánosságra a Tobbacoatlas.orgon, hogy mennyibe is kerül a világgazdaságnak a füstölés. A kétbillió dolláros összeg harminc százaléka a dohányzás hatásainak közvetlen költsége, azaz a betegségek kezelése. Nigar Nargis, az Amerikai Rákkutató Intézet munkatársa szerint ez az összeg a világ gazdasági kibocsátásának két százaléka, amit sokkal hasznosabb dolgokra, oktatásra és az egészségügy fejlesztésére lehetne befektetni.
Hazánkban 12 milliárd dollárra rúgnak a dohányzás okozta költségek. Romániában ez 14,9, Ukrajnában 12,9, Ausztriában pedig 8,5 milliárd. A legnagyobb összeg az Egyesült Államoknál szerepel, 531 milliárd dollár, ezt követi Indonézia 196 milliárddal, majd Oroszország 153 milliárddal. [JAVÍTÁS: Cikkünk korábbi változatában ebben a bekezdésben milliárd helyett tévedésből milliót szerepeltettünk mindenhol. A félreértésért olvasóink elnézését kérjük.]
A Tobacco Atlas a jelentés mellett a dohánytermékek adójárulék-emelését említi mint a leghatásosabb leszoktató módszert.
És ami a hazai fiatalságot illeti, részletes képet kaphatunk a dohányzási szokásokról az idén nyilvánosságra hozott Nemzetközi ifjúsági dohányzásfelmérésből (Global Youth Tobacco Survey). A tavalyi év adataiból dolgozó kutatás 7., 8., és 9. osztályos gyerekeket vizsgált. Ebből az derül ki, hogy a magyar gyerekek 75 százaléka nem dohányzik, de 32 százalékuk már cigarettázott életében. Tizenkilenc százalék az alkalmi dohányzó és öt százalékuk naponta dohányzik.
Ezen belül kilenc százalék otthon cigizik, 21 százalékuk pedig nemzeti dohányboltban vásárolja a cigarettát. A felmérést egyébként a WHO az amerikai CDC-vel karöltve 1998-ban indította útjára.
Magyarországon egyébként folyamatosak az intézkedések a dohányzás visszaszorítására. A dobozokon szereplő elrettentő képek, a nemdohányzó helyek és helyiségek, illetve az áremelés mellett nemrég megjelentek az egységes csomagolásban forgalomba hozott cigaretták is, amelynek lényege, hogy a doboz külső és belső felülete nem tartalmazhat semmilyen díszítőelemet.
– Az egységes csomagolás lényeges keresletcsökkentő intézkedés, amely ront a dohánytermékek vonzerején, fékezi azt, hogy a dohánytermékek csomagolását reklámok és promóciók formájában is felhasználják, korlátozza a csomagolás és címkézés megtévesztéseit, továbbá növeli az egészségvédő figyelmeztetések hatékonyságát. Az egységes csomagolás bevezetésével a cigaretta és a cigarettadohány nem lesz csábító többé, ami különösen a fiatalok egészségének védelme szempontjából kiemelendő – írta az intézkedésről a Fókuszpont.hu.
Magzati alkohol szindróma akkor alakul ki, ha a magzatot születése előtt alkoholhatás éri. A probléma korszerű megnevezése magzati alkohol spektrumzavar, amibe három kórkép tartozik: az első a fetális alkohol szindróma, a második a parciális, vagy részleges fetális alkohol szindróma, a harmadik pedig a neurobehaviorális rendellenesség. Ezek a fokozatok gyakorlatilag attól függnek, hogy a magzatot milyen szintű károsodás éri. A neurobehaviorális típus a legenyhébb, ilyenkor látható fejlődési rendellenesség nem érezhető, a magzaton nincs külső, látható eltérés. A részleges fetális alkohol szindrómánál a jellegzetes arcelváltozások - keskeny felsőajak, az orr és a felsőajak közötti bemélyedés hiánya és a rövid szemrések - egy része beazonosítható, míg a fetális alkohol szindrómánál a babán már mindhárom elváltozás jelen van.
A magzati alkohol szindróma előfordulása
A fetális alkohol szindróma, tehát a fetális alkohol spektrumzavar legsúlyosabb formája viszonylag ritka, előfordulása 1-2 ezrelékes. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon évente körülbelül 200 ilyen baba születik. Az enyhébb esetek előfordulását 1 százalékosra becsülik. A neurobehaviorális típus jóval később derül ki, ennek jelei születéskor nem is láthatók.
A magzati alkohol szindróma okai
A kiváltó ok az anya alkoholfogyasztása , lévén az alkohol teratogén anyag, károsítja a magzatot. Fogyasztásának biztonság határát nem lehet beazonosítani, egyedül az ismert, hogy a magzat az őt ért alkoholt nagyon nehezen tudja eliminálni (eliminációs képessége az anyáénak mindössze 3-4 százaléka). A helyzetet az is nehezíti, hogy ugyan kiválasztja azt a magzatvízbe, de abból újra és újra a szervezetébe kerül. Emiatt sem lehet pontosan meghatározni azt, hogy a magzati alkohol szindróma kialakulásához milyen mennyiségű anyai alkoholfogyasztás szükséges. Alapvetően a rizikó azoknál magasabb, akik napi szinten isznak, de okozhat tüneteket a ritkább alkoholfogyasztás is.
Van különbség attól függően is, hogy az anya milyen alkoholtartalmú italokat fogyaszt, milyenek a genetikai adottságai, illetve egyéb szokásai, így például az, hogy dohányzik-e, illetve hogy miként táplálkozik. Számít az anya kora is, és az is, hogy hányadik terhességről van szó: például a prognózis annál rosszabb, minél többedik terhességnél történik az alkoholfogyasztás.
Az sem mindegy, hogy az alkoholfogyasztás az adott terhességen belül mikor történik: ha csak az első trimeszterben, amikor a baba szervezete fejlődik, jellemzően arcanomáliák, arcon látható eltérések alakulnak ki, illetve olyan anomáliák, amelyek a belső szerveket, ezáltal pedig az egész szervezetet érintik. A súlyosabb agyi eltérések is ekkor alakulnak ki nagyobb eséllyel. A második trimeszterben történő alkoholfogyasztásnál a spontán abortusz rizikója fokozódik, míg a harmadik trimeszterben, amikor a baba már gyakorlatilag kifejlődött, már inkább a súlyra és a hosszra van hatása az alkoholnak, illetve az agy fejlődése károsodhat. Arcon látható külső eltérések ilyenkor már kisebb eséllyel alakulnak ki.
A magzati alkohol szindróma tünetei
Születéskor is észlelhető jel lehet a szemrés szűkebb mivolta, illetve az, hogy az orr alatti terület, amely normális esetben domború, kicsit elsimul, emellett a felső ajak is elvékonyodik. Ezen látható jelek mellé társulhatnak központi idegrendszeri eltérések és növekedésbeli elmaradások. Születéskor csak a külső, arcon is látható jelek azonosíthatók, de azok is csak akkor, ha a spektrumzavar legsúlyosabb típusáról, tehát fetális alkohol szindrómárólvan szó.
Terhesség alatt az alkoholt kerülni kell!
A külső, látható eltérések mellett szívfejlődési rendellenességek, így pitvarfali defektus és kamrafali defektus is kialakulhat, de megjelenhetnek csontrendszeri eltérések is, így például tölcsérmell és tyúkmell, gerincferdülés vagy az ötödik ujj rövidülése. Kialakulhatnak veseeltérések, ami azt jelenti, hogy alulfejlett vagy csökevényes lesz ez a szerv. Lehetnek szemeltérések, így például kancsalság, de fejletlen lehet a látóideg, kialakulhat hallászavar is. Ezek a panaszok csak később jelentkeznek, születéskor még nem derülnek ki.
Lehetnek idegrendszeri eltérések is, amelyeknek egészen széles a spektruma, de alapvetően három csoportba lehet őket osztani: szerkezeti, neurológiai és funkcionális. Ezek okozzák az abnormális reflexeket, a tónuszavart. A problémák odáig is fokozódhatnak, hogy akár görcsöket vagy epilepsziaszerű betegséget is okozhatnak. Kognitív zavarok is kialakulhatnak, és jellemzően alacsonyabb lesz az intelligenciaszint. A tervezés és szervezés gyakran okoz gondot.
A magzati alkohol szindróma diagnózisa
A betegséget a legsúlyosabb formában már születéskor, néhány napos korban diagnosztizálják, de a gyermekek átlagéletkora a diagnózis felállításakor 9 év. A vizsgálatok szerint az érintettek 90 százalékát 16 éves kor alatt beazonosítják. A legsúlyosabb forma, tehát a magzati alkohol szindróma diagnózisa akkor állítható fel, ha az arcon észlelhetők a külső eltérések, ehhez pedig idegrendszeri eltérés is társul. Ha ezek adottak, akkor a biztos diagnózis kimondásához az anyával kell beszélgetni, és rá kell kérdezni az alkoholfogyasztási szokásaira.
Ha nem a spektrumzavar legsúlyosabb formájáról van szó, akkor előfordul, hogy csak jóval később fedezik fel a problémát, akkor, amikor a gyerek már iskolába kezd járni. Ilyenkor a tanulási nehézségek és a figyelemzavar lehet árulkodó, de ezt már nem is feltétlen kötik össze azzal, hogy az anya terhessége alatt alkoholt fogyasztott. Ilyen esetekben tehát már nagyon nehéz a diagnózis felállítása, az orvosok inkább csak a tünetekre és következtetéseikre támaszkodhatnak.
A magzati alkohol szindróma kezelése
Az érintettek kezelése nagyon komplex. A külső, látható jeleken már nem lehet változtatni, az arcon kialakult, jellemző vonások mindenképp megmaradnak, de az motoros funkciókat, az idegrendszeri problémákból adódó mozgászavarokat gyógytornával lehet javítani. Ha az agyi fejlődési rendellenességek nem túl súlyosak, akkor fejlesztéssel javítható az érintettek állapota.
Ha a problémák olyan fokúak, hogy görcsöket vagy epilepsziaszerű betegséget is okoznak, akkor azokkal is külön kell foglalkozni. Ilyen esetben gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.
A magzati alkohol szindróma gyógyulási esélyei
Az alkohol olyan teratogén anyag, amely irreverzibilis károsodásokat okoz, ebből adódóan az általa okozott idegrendszeri sérülések és külső, látható jegyek mindenképpen megmaradnak. Az enyhe problémák, figyelemzavarok, tanulási nehézségek fejlesztéssel javíthatók, de teljes gyógyulás nem várható.
Megelőzés
A terhesség alatt az alkoholfogyasztást kerülni kell. Az ital biztonságos mértékét pontosan meghatározni nem lehet, nem lehet kijelenteni azt sem, hogy kis mértékű - például heti egyszer egy pohár bor - fogyasztása biztonságos. Tehát hiába vannak ilyen tanácsok, a hivatalos, megbízható vizsgálatok nem igazolták azt, hogy az ilyesmi garantáltan kockázatmentes lenne. Persze fetális alkohol spektrumzavar, mint kórkép, jellemzően a rendszeresen alkoholt fogyasztó anyák gyerekeinél jelentkezik, nem azoknál, akik terhességük alatt egyszer-egyszer megisznak néhány pohár sört vagy kevéske bort. Az alkoholista nőknél a megelőzés a szociális hálón múlik, azon, hogy a beteget mennyire sikerül leszoktatni az italról.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Lódi Csaba neonatológus, gyermek intenzív terápiás szakorvos és gyermekgyógyásznak.
Százötven férőhelyes, tartós bentlakásos ellátási formában működő új hajléktalanotthon kialakításáról is dönthet szerdai ülésén a Fővárosi Közgyűlés.
A Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes által jegyzett – a budapest.hu oldalon közzétett – előterjesztés elfogadásával a testület kötelezettséget vállalhat arra, hogy bruttó 735 millió forintos összköltséggel a IX. kerületben, a Gyáli út 25./A szám alatti épületben hajléktalanotthont alakít ki.
Az ingatlant, amely az átalakítás után hajléktalanok otthona lenne, üzemeltetésre, működtetésre átadják a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) részére. Az átalakításhoz 635 millió, az első eszközbeszerzéshez 100 millió forint szükséges. A mellékelt engedélyokirat szerint az átalakítás tervezett befejezési időpontja 2018 vége.
Budapest, 2017. január 4. Egy mozgássérült hajléktalan férfi a fővárosi Keleti pályaudvar aluljárójában 2017. január 4-én. MTI Fotó: Balogh Zoltán Forrás: MTI/Balogh Zoltán
Az önkormányzati tulajdonban lévő 4222 négyzetméteres épületet, amely korábban iskolaként működött, jelenleg nem használják, az átalakítás és az üzembe helyezés utáni működtetés becsült éves költsége 158 millió forint. A 735 millió forintos összköltségű feladat ez évi üteme 38 millió forint, a jövő évi 597 millió, a 2019-es pedig 100 millió forint.
Mint az előterjesztésben olvasható, a BMSZKI-nak tartós bentlakásos ellátási formában működtetett hajléktalanotthon kialakítására van a leginkább szüksége. Olyan emberek számára ad lehetőséget, akik
idősotthoni elhelyezésre még nem jogosultak, de koruk, egészségi állapotuk miatt fokozott gondozást-ápolást igényelnek, és ellátásuk átmeneti szálláshelyen már nem biztosítható.
Továbbá azok kerülhetnek ide,akik
idősotthoni elhelyezésre jogosultak, de azt instabil anyagi helyzetük miatt nem vállalják, vagy addiktológiai, pszichiátriai problémáik miatt elutasítják a felvételi kérelmüket.
A kialakítandó intézményben biztosítani kell a napi 24 órás szolgálatot, a folyamatos működéshez szükséges személyi és tárgyi feltételeket, hasonló módon, mint az idősek otthona intézményében.
A hajléktalanok otthona hiánypótló szolgáltatást képes nyújtani Budapesten
– írták az előterjesztésben, hozzátéve, hogy annak létrehozásával lehetőség nyílik a jelenlegi idősotthonok, valamint a BMSZKI átmeneti intézményeinek "tehermentesítésére", egyben állami források bevonásával szakosított, bentlakást, ápolást, gondozást nyújtó férőhelyek működtetésére.
1964-ben a brit tengerészgyalogos kommandók tagjai különleges kísérletben vettek részt, anélkül, hogy erről tájékoztatták volna őket. Őfelsége titokban beelesdézett tengerészgyalogosai kábítószer hatása alatt nem a szokványos módon reagáltak a parancsokra.
A brit hadsereg annak reményében fogott LSD-kísérletekbe 1964 decemberében, hogy a hallucinogén szert hatékony fegyverként használhatják fel háborús szituációkban. A kísérletek lényege az volt, hogy olyan kémiai anyagot találjanak, amelyek cselekvőképtelenné tehetik az ellenséget anélkül, hogy komolyabb veszteségeket okoznának a soraikban.
A drog hatását a 41. tengerészgyalogos kommandó 17 tagjára egy háromnapos terepgyakorlat során tesztelték az angliai Porton Downban. A résztvevők mindannyian önkéntesként jelentkeztek (azt azonban nem tudták, mi vár rájuk). Az élethű katonai akciót szimuláló gyakorlat lényege az volt, hogy az önkéntesek „annyi terroristát fogjanak el, amennyi csak lehetséges”.
Az első nap reggelén a katonák csak vizet kaptak, és kifogástalanul teljesítették a feladatukat. A második napon azonban, anélkül, hogy értesítették volna őket róla, LSD-t csempésztek a vizükbe. Amint a drog hatni kezdett, a katonák szabálykövető magatartása gyorsan és gyökeresen megváltozott.
Az LSD olyan tudatmódosító szer, amelynek használata az ego felszámolásával, az én-tudat elvesztésével járhat. Van, aki órákon át boldog hallucinációk rabja lesz, másokon azonban félelem és paranoia lesz úrrá. A videó elején látható például, hogy az egyik katona minden kapcsolatát elvesztette a valósággal, és eldobta a fegyverét. Néhány perc múlva a kísérletvezetők úgy döntöttek, a kommandós gyakorlatban való részvételét leállítják.
A többiekre azonban másként hatott a drog. Harminc perc sem kellett ahhoz, hogy a szer elfogyasztását követően a kommandó tagjai elkezdjenek céltalanul lézengeni és vihorászni. A parancsnok lassan teljesen elveszítette a kontrollt emberei felett, akik nem tudták leplezni, mennyire remekül szórakoznak. Lehetetlenné vált a katonák közötti kommunikáció és az ellenségre való célzás – az egység tagjai csak tehetetlenül vigyorogtak.
A felvételen látható, ahogy hetven perc elteltével a tengerészgyalogosok egyike fára mászik, hogy madarakat etessen, és volt olyan is, aki egy ásóval félig kivágott egy fát. Ekkor a parancsnok is teljesen feladta, és maga is vihogva rogyott a földre. A katonákat ezután orvosi vizsgálatra visszaszállították a bázisra. Kezdetben féltek, és nem akartak beszállni a mentőautóba, ám később már nevetve emlékeztek a kísérletre. A harmadik nap a kommandósok ugyanolyan kifogástalanul teljesítették a feladatukat, mint az elsőn.
Egy bázisra visszatért, nevető katona
Az MI6 2006-ban kárpótlást fizetett azoknak az egykori katonáknak, akiknek az 1950-60-as években végzett kísérletekben a tudtuk nélkül LSD-t adtak be.
A segítő foglalkozást űzők között hatalmas a fluktuáció, és ennek csak egyik oka az alacsony fizetés. A kiégés és a tehetetlenség érzése is rányomja a bélyegét a segítő szakmákban dolgozókra, akik – amint jobb ajánlatot kapnak, távoznak. De ki segít a segítőknek? Erre kereste a választ Zimre Zsuzsa.
–
Öngyilkosságot kísérelt meg a 112-es segélyhívó egyik operátora – írta anyugat.hu.A fiatal nő munka közben akarta magát megölni, szerencsére a kollégái megakadályozták benne. A hír hallatán némi cinizmussal mondhatjuk, hogy hát, ja. Kevés a pénz (nettó 120.000 forint körüli összegről írnak a lapok), kevés a munkavállaló... és sok a stressz. De ez mindenhol így van, nem?
A segítő szakmában dolgozók számára elvileg kötelező mentális segítőt alkalmazni, így van ez a szociális munkásoktól az egészségügyben dolgozókig bezárólag mindenkinél. Elvileg.
Szombathelyen, a 112 -es segélyhívó egyik központjában is volt pszichológus kolléga, ám ő decemberben szülési szabadságra ment, és a lap információi szerint azóta nincs senki helyette. Megoldás? Az nincs.
És mi a helyzet a többieknél?
2016-ban összevonták a Gyermekjóléti szolgálatokat és a Családsegítő szolgálatot (CSSK), melyet a szakma egyöntetűen hibának tart, ám ez – szokás szerint – nem igazán érdekelte a döntéshozókat. Az elutasítás oka, hogy a Gyermekjóléti szolgálat feltételektől mentes szolgáltatást nyújtott, és igyekezett bizalmi kapcsolatot kiépíteni a családokkal. Ráadásul gyermekjóléti szolgálat minden településen volt, CSSK pedig csak a 2000 főnél nagyobb településeken.
A gyermekjóléti szolgálatoknál dolgozók elsősorban nem hatóságként lépnek fel, hanem igyekeznek feltárni a problémákat, és azokat – a családok aktív közreműködésével – megoldani. Ha a család nem működött együtt a szociális munkással, akkor az védelembe vételi javaslatot adott be a gyámhatóság felé, melyben jelezte a problémákat, és a megoldási tervet. Ezeket egy tárgyaláson végigvették, majd leírták, mi a teendő. Ebben az esetben a családgondozó szoros kapcsolatban állva a családdal ellenőrizte, hogy a tervek szerint haladnak-e a dolgok, majd a kimeneteltől függően haladt tovább az ügy. A helyben dolgozó szociális munkáson sok múlt, ám ennek tavaly január óta vége.
Új rendszer, új világ
Az új rendszerben nem a helyben dolgozó szakember mondja meg, hogyan kéne segíteni, hanem felküldi a járásközpontba valakinek, aki – bár sosem találkozott a kliensekkel – dönt valamit, majd végrehajtásra visszaküldi a helyben dolgozó szociális munkásnak, akinek mérlegelés nélkül kell végrehajtani a feladatot. Hogy ne legyen olyan könnyű a helyzet, a pszichológus, fejlesztőpedagógus és jogi munkatárs is a központba került, ami szintén azoknak nehezíti az életét, akiknek amúgy sem könnyű.
Ráadásul a szociális szféra alulfinanszírozottsága miatt lecsökkent a szociális munkások száma, így a helyeket pedagógiai-, gyógypedagógiai-, teológusi diplomával rendelkezőkkel töltik fel, akik finoman szólva is más képzést kaptak, és a hasonló helyzetek kezelésében sincs rutinjuk.
Másfél év alatt 40 százalékos elvándorlásról beszélnek a szakmában, ráadásul senki nem fizeti meg a székhelyre való utazási költséget. Így az eleve alulfizetett szakembereknek kell finanszírozni a bejárást is.
Segítség fusiban – vagy már úgy se
„A szupervízió elvileg kötelező, de ha nem teljesül, akkor sincs semmi, maximum egy ejnye-bejnye” – mondta el egy szakmában dolgozó, akinek havonta egyszer van lehetősége esetmegbeszélésre.„Ez édeskevés, és nem is jut mindenre idő” – nyilatkozta. Ő azt mondja, nyolc emberre jut két óra, ami még arra sem elég, hogy ismertessék az eseteket, nem is beszélve arról, hogy a munkahelyi konfliktusok megbeszélésére aztán semmilyen idő nem jut.
Pszichológushoz nem járnak, régen a gyermekjólétinek volt saját szakembere, akihez „fusiban” be tudtak menni, és segítséget kérni, ám most erre sincs lehetőségük. Egy Pest megyei körzetben tizenkét szakember helyett mindössze nyolc dolgozik, nekik kell 45000 embert ellátniuk. Ez embertelen szám, és lehetetlenné teszi az érdemi munkát.
Ráadásul az egyszemélyes körzetek, vagyis amikor mindössze egy szakember látja el a feladatot, növeli az elszigeteltséget és a kiégést. De hogy látja ezt a pszichológus, aki a segítőknek igyekszik segítséget nyújtani? Erről kérdeztemSzőke Andrást, aki pszichológusként segít a segítő foglalkozást űzőknek.
„A segítés az egyik legnehezebb feladat a világon, úgy kell adni, ahogy a másiknak erre szüksége van. Nagyon sok figyelmet igényel, hogy át tudjuk érezni a másik helyzetét, megélni az ő érzelmi állapotait úgy, hogy közben ne vonódjunk be túlságosan. Nagyon fárasztó dolog, sok érzelmi energiát emészt fel. Ahhoz, hogy jól csináljuk, mély önismeretre van szükség, viszont az önismeret nem egy véges folyamat, jó esetben egész életünkön keresztül tart.
Így nincs olyan, hogy néha egy-egy történet ne érintsen meg mélyebben, ne okozzon tehetetlenség érzést, illetve azt, hogy nem tudjuk a munkát a munkahelyen hagyni, hanem jön velünk haza a saját gyerekeink, házastársunk mellé, és szinte megoldhatatlan munkahelyi konfliktusokat okoz.
Ez nem jó, mert nem tudunk feltöltődni, a munkában nem tudunk hatékonyak lenni, és a családunkat, barátainkat is terheljük.”Ezért van szükség arra, hogy a segítők is kieresszék a gőzt – magyarázta a szakember.
Segítők veszélyben
"A segítő szakmát űzők általában mélyebb önismerettel, nagyobb érzékenységgel rendelkeznek, mint az átlagemberek. Érdemes ismerni azt a problémakört, amivel nap mint nap dolgoznak, azokat az érzelmi- és gyakorlati kereteket, amelyek behatárolják a munkájukat, a tipikus szervezeti nehézségeket, amelyekkel naponta meg kell küzdeniük, a helyi szervezeti kultúrát, ami őket körülveszi, és ezáltal része a mindennapi munkájuknak. Erre nem képes mindenki, mert speciális tudást feltételez. Ugyanakkor ezek a kliensek ugyanazt igénylik, mint a többi ember: figyelmet, biztonságot, megértést, bátorítást, jelenlétet, illetve egy külső szempontot, ami segít nekik másként megfogalmazni a kérdéseiket." - részletezte Szőke, aki úgy véli, a segítők számára a legnagyobb veszélyt a kiégés jelenti.
A kiégés tünetei: reggel rendszeresen nincs kedvünk bemenni dolgozni, idegesítenek a normál munkahelyi problémák, csökken a motiváció, konfliktusosak lesznek a munkahelyi kapcsolatok, már nem érintenek meg az esetek, nem tudjuk igazán átérezni az ügyfél/kliens/páciens helyzetét, tapintatlanok leszünk, inkább csak rutinból dolgozunk.
A szakember szerint jó tudni, hogy ha nincs segítség, szinte törvényszerű következmény a kiégés. "A legjobb prevenció a rendszeres (kéthetente/havonta) esetmegbeszélés, szükség esetén egyéni konzultáció, terheltségtől és érintettségtől függően. Ha nagyon szűkösek az anyagi keretek lehet rendszeres intervízió, amit szigorú forgatókönyv alapján valamelyik munkatárs, vezet, és csak akkor kérnek külső támogatást, ha a belső erőforrások már nem elegendők. Azonban a rendszeres önreflexió, önmagunkra való rátekintés elengedhetetlen."
Nehéz meghatározni, hogy mi okozza a legnagyobb segítőknek a legnagyobb nehézséget. A szakember a tehetetlenséget említi:„Az egyik leggyakoribb megélés, ami mögött szinte mindig valamilyen személyes érintettség van. A tehetetlenség a segítségre szoruló ember megélésének egyik meghatározó érzése. Ha nem volna tehetetlen, nem kellene segíteni neki. Ha a kliens története rezonál a segítő saját megoldatlan problémájára, traumájára, akkor könnyen hívja azt elő. A saját megoldatlan konfliktusaink feszültsége pedig szűkíti a kreativitásunkat, csökkenti a hatékonyságunkat, és nehezebben tudunk hozzáférni a saját eszköztárunkhoz, ami gyakran hozza magával a tehetetlenség érzését”– részletezte.
És mi a megoldás?
Nem jelent megoldást, de jót tesz a ventilálás, amit az emberek nagy része mindenféle tudatosság nélkül használ - javasolja Szőke. "A ventilálás azt jelenti, hogy amikor valakinek nagyon magas a feszültségszintje, többnyire be van tudatilag szűkülve, és ezt csak azzal tudja csökkenteni, ha azt elmeséli valakinek. A feladat ilyenkor annyi, hogy meg kell hallgatni, figyelni kell rá. Az, hogy valakinek elmondhatja a nehézségeit, megnyugtatja, ezáltal újra hozzá tud férni a megoldási technikáihoz, megjelennek új szempontok, és az állapota rendeződik."
A fentiekből jól látszik, hogy szükség van a segítőknek nyújtott ingyenes segítségre, melyet jó esetben az államnak kell(ene) biztosítania.
Szőke tapasztalata szerint azonban nincs egy általánosan erre szánt, elkülönített keret az intézmények költségvetésében, azonban – ha a vezető ezt fontosnak tartja, akkor meg tudja találnia az ehhez a szükséges anyagi forrást.„Így aztán a szupervízió folyamata nagyon esetleges, intézményenként változik, van, ahol ez nagyon fontos, és van, ahol egyáltalán nem. A segítő szakmában tapasztalható hatalmas fluktuáció egyik fő okának a szupervízió hiányát látom. Köztudott, hogy a gyakori személycsere nagyon költséges egy szervezet működésében, így hosszú távon valóban kifizetődő volna hangsúlyt fektetni a mentálhigiénére” – véli a nem túl optimista szakember, aki megerősít abban, hogy ha a segítők már megérezték a jótékony hatását a beszélgetéseknek, akkor azt rendszeresen igénylik. Legyen szó rendőrről, orvosról, szociális munkásról... vagy más, segítő szférában dolgozóról, megkerülhetetlen lenne a rendszeres beszélgetés egy szakemberrel.
Erre viszont sajnos a legritkább esetben jut figyelem, pénz vagy igény a munkáltató részéről.
Miért költ hajfestékre? Miért van annyi gyereke? És miért vesz a gyerekeinek kólát, csipszet meg olcsóbb okostelefont? Sokan teszik fel ezeket a...
Miért költ hajfestékre? Miért van annyi gyereke? És miért vesz a gyerekeinek kólát, csipszet meg olcsóbb okostelefont? Sokan teszik fel ezeket a kérdéseket, mi is számtalan ilyen nézői levelet kapunk egy-egy riportunk után. Tettünk egy kísérletet arra, hogy választ adjunk ezekre a kérdésekre, és megértsük, milyen belülről megélni, ami felett mi kívülről könnyen ítélkezünk. L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője évek óta segít nélkülözőkön, és tanítja is őket: ő magyarázta el Moskovics Juditnak, amit néha valóban nehéz megérteni.
Gyakran hallani arról, hogy az alkohol pusztítja az agysejteket, egy átmulatott éjszaka pedig akár több mint tízezer neuronunkba is kerülhet. De mi az igazság?
Szögezzük le rögtön, hogy az alkoholtól biztosan nem leszünk okosabbak. Elég csak arra a gondolni, milyen, amikor az ember józanul érkezik egy buliba, majd gyanútlanul csevegni kezd azokkal, aki már órák óta söröznek, boroznak - ebből értelmes beszélgetés nem kerekedik ki. Ha pedig mi is iszunk, bódultan például már nem is olyan könnyű kulccsal beletalálni a zárba, másnap reggel pedig nem mindig könnyű visszaemlékezni az előző estére, főleg arra, részegen nem sodortuk-e kellemetlen helyzetbe magunkat.
A Spiegel Online cikke szerint a jó hír az, hogy az alkohol idővel eltűnik a szervezetből, csak a másnaposság tünetei maradnak hátra: fejfájásés gyomorrontás. Idővel azonban a beszéd újra normális lesz, helyrejön a koncentrációs képesség és a motoros készségek is visszatérnek. A tapasztalatok szerint az agy gyorsan gyógyul, de kérdés, hogy valóban elveszik-e több tízezer agysejt minden egyes alkalommal, ha alkoholt iszunk?
Az alkohol bizonyítottan fokozza egyes ráktípusok kialakulásának kockázatát. Részletek itt.
Az ingerek útja
Mivel az agyban több mint százmilliárd idegsejt van, könnyen elképzelhető, hogy észre sem vesszük, ha kicsit butábbak leszünk egy-egy átmulatott éjszaka után. Az csak megerősíti ezt az információt, hogy a tudósok már megfigyelték, a súlyos alkoholistáknál valóban észrevehető az agy állományának csökkenése. De mielőtt megijednénk, a kutatók ma már azt is tudják, hogy az alkohol hatása az agyra közel sem olyan súlyos, mint azt korábban hitték. Ugyanis nem elpusztítja az agysejteket, hanem megzavarja a köztük lévő kommunikációt.
Minden egyes tevékenység - gondolkodás, mozgás, még a légzés is ide tartozik - hatására a testünkben elektromos impulzusok kezdenek ugrálni idegről idegre. Elég, ha csak finoman megérintjük valaki kezét, máris láncreakció indul el, a bőr neuronjai ingerlik a szomszédos idegsejteket, és így tovább, míg az információ el nem jut a gerincoszlopon keresztül az agyig. Ekkor érezzük valójában is az érintést.
Ezután az impulzus az agyból visszajut a kéz irányába, az izmokhoz, de hogy mi lesz a reakció, az az agyban dől el. A rendszer működésének alapja, hogy sok ezer sejt kapcsolódik egymáshoz futárokon, azaz ingerületátvivő anyagokon (neurotranszmittereken) keresztül, amelyek lehetnek gátlóak vagy serkentőek.
Átmeneti nehézségek
És itt lép be a képbe az alkohol, amely megbontja ezek egyensúlyát, ezáltal lassítja az idegsejtek közötti láncreakciót. Hiába látunk és hallunk, nem halad olyan könnyen az inger az agyig és a válasz vissza az izmokig. Aztán a koordinációs mozgás is zavart lesz, tántorgunk, lassabban kezdünk gondolkodni, rosszabbul látunk, sőt, az emlékezőképességünk is gyengébb lesz.
Az amerikai Tudományos Fejlődés Szövetségének kiadványa szerint az első agyterület, amelyet már kis mennyiségű alkohol is befolyásol, a magatartásért felelős központ: az érintett ellazul, beszédesebb és közvetlenebb lesz. Ezután jönnek az emlékezet és a mozgás régiói.
Okosabbak biztosan nem leszünk az alkoholtól
Viszont ahogy az alkohol eltűnik a szervezetből, az idegsejtek kommunikációja ismét normális lesz. Hogy vannak-e az alkoholfogyasztásnak maradandó hatásai, arra előbb állatkísérletek során kerestek választ a tudósok, majd egy brit kutatócsoport ötezer önkéntessel vizsgálta az emberi szervezet reakcióját. A résztvevőknek hetente harminc alkalommal kellett alkoholt fogyasztaniuk, és arra az eredményre jutottak, hogy a gondolkodást elemző tesztjeik eredménye jobb lett azokénál, akik egyáltalán nem ittak alkoholt. Ez az eredmény persze nem jelenti azt, hogy az alkoholtól okosabbak és intelligensebbek leszünk, de rávilágít arra, hogy sejtpusztulásról sincs szó.
Indirekt ártalom
Közvetett hatása miatt az alkohol rendszeres és nagy mennyiségű fogyasztásának az agyban és más szervben is káros hatása van. Okozhat például Wernicke-Korsakoff-szindrómát, amely az amnézia súlyos alkoholistáknál elforduló formája. A háttérben a B1-vitamin hiánya áll, és olyan mértékű szellemi leépüléshez vezethet, hogy a beteg nem találja a kijárati ajtót sem egy szobában.
Egy tönkrement máj is károsítja az agyat, mert gyakran alakul ki gyulladás a testben, és gyenge májműködés esetén túl sok toxikus hatású ammónia kerülhet a véráramba, ami már alacsony koncentrációban is károsítja az idegsejteket, sőt, súlyos esetben akár kómát is okozhat. Az alkohol hatása függ a kortól is, így serdülőkorban és terhesség alatt lényegesen nagyobb károkat tud okozni.
Az alkohol tehát nem öli meg az agysejteket, csak lassítja a köztük lévő kapcsolatot, ez azonban ne bátorítson senkit ivásra. Az alkohol ettől még éppen elég kárt okoz a szervezetben, mértéktelen fogyasztása pedig többek között súlyos májkárosodáshoz vezethet, vagy B1-vitaminhiányt okozhat, de közvetve számos betegség kialakulásában játszhat szerepet.
A skizofrénia fogalmának nevét a svájci Eugen Bleuler pszichiáter alkotta meg a XX. század elején a görög "skizo" - hasít - és a "phren" - szellem - szavakból.
A skizofrénia nem egységes kórkép, összefoglaló neve a pszichotikus állapotok közé sorolt agyi betegségeknek, melyeknek közös jellemzője, hogy a beteg akarata, gondolatai és érzelmei szétesnek. A pszichotikus állapotok a realitásérzék elvesztésével, érzékcsalódásokkal, hallucinációkkal, az érzelmi élet zavaraival, téveszmékkel, tudatzavar jelentkezésével járó elmegyógyászati betegségek. Ez az állapot más betegségekben is előfordulhat, amikor a felsorolt tünetek közül csak egy-egy dominál. Mai nézeteink szerint több tényező játszik szerepet kialakulásukban, de e kórképek kiváltó oka lényegében ismeretlen.
A skizofrénia előfordulása
A betegség jellemzően serdülőkor és 30 éves kor között alakul ki. A betegek többségénél, 75 százalékánál már kamaszkorban jelentkeznek a jelei.
A betegség gyakorisága férfiaknál és nőknél egyaránt 1 % körüli, a férfiaknál általában fiatalabb életkorban jelentkezik először. Az első tünetek megjelenésének ideje jellemző a skizofrénia egyes formáira.
Hazánkban az előfordulási gyakoriságnak megfelelő mintegy 100 ezer skizofrén beteg él, nagyobbik felük pszichiátriai kezelés alatt, de csak 5-10 százalék szorul állandó kórházi kezelésre.
A skizofréniához gyakran társul alkohol- és drogfüggőség, mértéktelen dohányzás, erős az öngyilkossági hajlam. A betegek 15-20 százalékánál ez a közvetlen halálok.
A skizofrénia okai
A betegség okai nem egészen ismertek, inkább hajlamról vagy fogékonyságról lehet beszélni, amely nem egy, hanem sok tényező együttes megléte esetén alakul ki. A betegséget súlyos lelki megterhelés, feszültség, stressz, baleseti trauma, gyógyszer- vagy droghatás, egyéb környezeti és pszichés hatások hozhatják felszínre, majd erősíthetik.
A legfontosabb hajlamosító tényezők a következők.
A skizofrénia nem egységes kórkép
Genetikai adottságok:A skizofrén betegek rokonainál valamivel nagyobb a megbetegedés kockázata.
A központi idegrendszer bizonyos anatómiai eltérései is gyanúsíthatók azzal, hogy összefüggésben vannak a betegséggel, ezt a betegség idegfejlődési elmélete tárgyalja.
A biokémiai elméletaz agyi anyagcsere-zavarokat tartja felelősnek a skizofrénia kialakulásáért. A dopamin nevű neurotranszmitter mellett más idegi hírvevő molekulákról is feltételezhető, hogy anyagcsere-folyamataik felborulása hozzájárul a betegség kialakulásához. Ezek felderítésének a kezelésben lehet jelentősége.
Az anyagcsere-folyamatok hibái összefüggnek azzal, hogy az agy egyes területein az idegsejtek túlműködnek.
A betegség pszichodinamikai megközelítése szerint az emberi életösztön, a libidó, az "én"-re, az "ego"-ra koncentrál, ezt szállja meg. Ennek következtében nem alakulhatnak ki érzelmi és szeretetkapcsolatok. Freud szerint a téveszmeképződés nem más, mint a világ jelentéssel való felruházásának kísérlete.
A skizofrénia pszichoszociális elmélete feltételezi, hogy a genetikai meghatározottság talaján, a biokémiai illetve az idegfejlődési rendellenességek egyfajta sérülékenységet jelentenek a betegség szempontjából, amelyet a családi, pszichológiai és környezeti faktorok javíthatnak, vagy ronthatnak. Az elmélet szerint a stressz - akár negatív, akár pozitív életeseményhez kapcsolódik - befolyásolhatja a betegség megjelenését.
A hajlamot bizonyos személyiségjegyek is mutathatják. A későbbi skizofrén betegek sokszor betegségük előtt is félénk, visszahúzódó, érzelmileg érzékeny sebezhető emberek voltak, viszonylag kevés és nem túl szoros baráti kapcsolattal.
A skizofrénia tünetei
A betegségcsoport megnyilvánulási formáinak rendszerezésében nagy jelentősége van a tünetek meghatározásának, melyek nagyon különbözőképpen, eltérő kombinációban jelenhetnek meg az egyes betegeknél, illetve a betegség fázisaiban.
A tünetek pozitív és negatív tünetekre való felosztása Crow nevéhez fűződik.
Crow a tüneteket a normális pszichés működéshez képest osztotta be: a pozitív tünetek azok lettek, ahol a működésben többletet talált (pl. hallucináció, érzékcsalódás), a meglévő normális pszichés működések hiányát pedig a negatív tünetek kifejezéssel illette (pl. érzelmi üresség, gondolatok elakadása.
A beteg rohamszerűen jelentkező időszakokban úgy érzi, mintha minden megváltozna körülötte, nem létező dolgoknak tulajdonít jelentőséget, hangokat hall. Ezek nagyrészt ún. pozitív tünetek - téveszmék és irreális érzetek - melyek a normális elmeállapothoz képest hozzáadódnak a környezetből érkező ingerekhez, élményekhez. Mindezekből a beteg úgy rakja össze a külvilág történéseit, hogy azokból egy veszélyes, ijesztő kép áll össze. A tünetek elmúltával a beteg többnyire világosan látja a roham idején észlelt világ és tettei irracionális voltát. A betegség ezen aktív szakaszaiban a beteg veszélyes lehet önmagára és környezetére. Negatív tünetek az érzelmi elsivárosodás, a tetterő, ambíció lankadása, majd megszűnése, a közönyösség, vagyis az egészséges viselkedés hiánya. A negatív tünetes skizofrénre jellemző az ún. Wahn-állapot (Wahn, németül őrület), amikor a beteg úgy viselkedik, mintha valamilyen ködben bolyongana. Kognitív tünetekként azokat tartják számon, amikor az érintett páciensnél tanulási, fegyelmi, koncentrálási, gondolkodásbeli és asszociációs problémák jelentkeznek.
A pozitív és negatív tünetek közé sorolhatók a következő diagnosztikai jelentőségű tünetek, melyeket azok fontossági sorrendjében érdemes áttekinteni:
Gondolkodás zavarai:A beteg gondolkodása eltér a normális sémától és logikától. A külső szemlélő azt veszi észre, hogy a beteg gondolatai nem követik egymást folyamatosan, "elveszti a fonalat", ugrások, kihagyások észlelhetők, beszéde logikátlan, töredékes, mondat- és szókihagyások, összeolvadt szavak, szokatlan szerkezetek jelennek meg. Nagyon jellegzetes tünetek a gondolati élet érzékcsalódásokkal is kapcsolatos zavarai: Gondolat-felhangosodásnak nevezik, amikor a beteg úgy érzi, legbelsőbb gondolatait mások is meghallhatják, máskor saját gondolatait véli meghallani tőle független forrásból, mintha ellopták volna őket (gondolatelvonás). Ide tartozik az is, ha a beteg hangokat hall, amelyek gondolatokat ültetnek el benne, esetleg utasítják valamire.
A téveszmékközé tartozik a külső erők általi irányítottság: A leggyakoribb téveszme, hogy valaki állandóan figyeli, követik, külső erők befolyásolják gondolatait és érzéseit, tetteit, teljes személyiségét vagy csak egy-egy testrészét.
Az érzékcsalódások, hallucinációk: A beteg valóságosnak gondol olyan ingereket, hangokat, képeket, melyeknek nincs valós fizikális oka. A hallucinációk a hallás, látás, tapintás, szaglás, ízérzékelés területéről is származhatnak, a leggyakoribbak mégis a hallani vélt, azaz akusztikus hallucinációk; a beteg hangokat hall, melyek magyaráznak, utasításokat adnak. Saját gondolatait más forrásból véli visszahallani.
Téveszmék:A betegnek teljesen téves képe van az őt körülvevő világról, de meggyőződésében nem lehet megingatni. Itt említendő meg, hogy a skizofrén egyéneknek gyakran nincs betegségtudata, mert logikus magyarázatot vélnek felfedezni viselkedésükre, téveszméikre. Ezek azonban igen bizarr jellegűek, a realitástól nagyon távol állnak.
Közönyösség, az érzelmi élet zavarai vagy affektív zavarok: A beteg érzelmi élete feltűnő és erős változásokon megy keresztül. Felfokozott, kirobbanó lelkiállapot éppúgy jellemző lehet, mint a korábban nem tapasztalt közönyösség, érdektelenség, lehangolt, depresszív hangulat. A betegség progressziójával, az akut rohamok lecsengésével a beteg rezignált, elszegényedett érzelemvilágú állapotba kerülhet, amit szociális kapcsolatai is megsínylenek. Önmaga új arca, a hallucinációk és kényszerképzetek gyakran félelembe kergetik a beteget. Elhúzódása a külvilágból abból is adódik, hogy a beteg tart az őt befolyásoló erőktől, a gondolatelvonástól, bizalmatlan lesz stb.
Az asszociációk, figyelem és koncentráció zavarai:A beteg figyelme gyakran elkalandozik, kihagy, felborul a lényeges és lényegtelen dolgoknak szentelt figyelem normális aránya. A gondolkodás szétesését (inkoherenciáját) a már említett beszédben észlelhető zavarok is jól mutatják.
Pszichomotoros zavarok:A beteg mozgásai abnormálissá válnak. Előfordulhat, hogy a beteg öntudatánál van, mégis teljesen mozdulatlan, nem reagál (katatón állapot), máskor épp ellenkezőleg, kifejezetten nyugtalan, túl sokat mozog. Előfordulhat, hogy a beteg maga sem tudja, miért ismételget erőteljes, teljesen automatikusnak tűnő mozgásokat. A mozdulatok, az arcmimika suta, darabos.
A beteg aktivitásának hiánya a célok, tervek, motiváció hiányát, a kezdeményező készség lecsökkenését jelenti.
Az érzelmi élet zavarai, a családi és baráti kapcsolatok elhanyagolása végül a szociális kapcsolatok erőteljes gyengüléséhez, elszigetelődéshez vezetnek. A beteg emiatt sokszor bizarr külsejével, elhanyagolt öltözékével is feltűnik.
Külön meg szokták említeni az éntudat zavarait is. A beteg idegenként tekint önmagára, gondolatait, érzéseit nem tekinti sajátjának, mintha cselekvését is egy tőle független személy irányítaná. Ezzel párhuzamosan azt érzi, hogy saját gondolatait külső személy bitorolja, ötleteit ellopják tőle.
A skizofrénia diagnózisa
A diagnózis felállítása a tünetek sokfélesége és a betegség különböző lefolyása alapján nem egyszerű feladat.
A biztos véleményhez legalább fél éven át meg kell figyelni a beteget. Egyértelműen skizofréniáról van szó, ha a gondolkodás zavarai, a külső erők általi irányítottság, érzékcsalódások, hallucinációk, téveszmék közül (A-D tünet) közül valamelyik határozottan vagy legalább kettő részben megmutatkozik, illetve a további tünetekből is legalább kettő jellemző, valamint, hogy a tünetek legalább egy hónapon keresztül fennállnak. A diagnózis felállításának alapja ezért a beteg megfigyelése és a tünetek időtartamának és súlyosságának értékelése.
Miután skizofréniaszerű tüneteket egyéb belgyógyászati, ideggyógyászati betegségek, nem skizofrén érzelemzavarok, gyógyszerhatások, kábítószer, alkoholos állapotok is okozhatnak, a gyanús beteget teljes körű kivizsgálásban részesítik, amelyhez többek között fizikális, neurológiai (szemmozgás-, mozgászavarok, beszéd vizsgálata), vérkép-, EEG-, EKG-, CT-vizsgálat tartozik.
E vizsgálatok annál is inkább lényegesek, mert az idült skizofrén betegeknél egyéb belső szervi megbetegedések is gyakoribbak, amelyeket ugyancsak kezelni kell.
A neuropszichológiai vizsgálatokkal, tesztekkel jellegzetes figyelemzavarokat, egyéb gondolkodást érintő rendellenességeket lehet kimutatni.
A diagnózis felállítása után a legfontosabb a beteg és a hozzátartozók pontos és részletes tájékoztatása. Az orvosnak felvilágosítást kell adnia a betegség természetéről, a kezelés irányelveiről és a betegség lefolyásáról. Nem kevéssé fontos, hogy a család merjen kérdezni, hiszen a skizofréniát illetően rengeteg tévhit terjeng a laikusok között, és ezek eloszlatása kikerülhetetlen.
A skizofrénia kórlefolyása
A jellemző tünetek megjelenése előtt tetten érhető az egy hét-több hónap időtartamú megelőző, bevezető tüneteket tartalmazó, ún. prodromális stádium, amikor is a beteg szokatlanul rossz hangulatú, nyugtalan, feszült, tanulási vagy munkateljesítménye, teherbíró-képessége romlik. A megelőző fázis lényegében a betegség kialakulásakor, utólag nyer értelmet, de van, hogy teljesen elmarad.
A kór megjelenése lehet fokozatos vagy erős tünetekkel zajló. Korai tünetek a nyugtalanság, visszahúzódás, alvászavar. Természetesen ilyesmi bárkinél jelentkezhet időnként, mindazonáltal, ha e jelek semmilyen konkrét okra nem vezethetők vissza, s főként, ha volt skizofréniás egyén a családban vagy olyan emberről van szó, akinek korábban már volt skizofréniás tünete, mindenképp érdemes orvoshoz fordulni.
Típusos esetben a betegségben a tünetek fellángolása, az állapot rosszabbodása következik be. Az epizódokat az akut skizofréniás tünetekkel lehet leginkább jellemezni.
Az akut periódusokat főként pozitív tünetek (érzékcsalódások, téveszmék, a bizarr érzelmi kilengések, asszociációs zavarok, az énkép zavarai) jellemzik, mintegy 1-3 hónapig tartanak. Általában ekkor keresik fel a betegek vagy hozzátartozók az orvost. Az akut fázist követő lehangoltság, általános passzivitás (posztpszichotikus depresszió) nem kevésbé könnyű időszak a beteg számára.
Megjegyzendő, hogy a tünetek bizarr volta és a nyilvánvaló gondolkodási zavarok ellenére az érintett intellektusa elsődlegesen nem károsodik, jóllehet tanulása a betegség aktív szakaszaiban csorbát szenved. A pszichotikus tünetek enyhülésével a beteg jobban lesz, de személyisége már nem lesz teljesen az epizód előtti. A betegség előrehaladtával az epizódok egyre enyhébben jelentkeznek, és fokozatosan a köztes időszakok, valamint a negatív tünetek lesznek meghatározók. Fontos azonban megjegyezni, hogy a betegnek és a családnak is nagy szerepe van abban, hogy javítsa a beteg életminőségét, helyzetét és állapotát.
A betegek nagyjából egyharmadánál az akut fázis következmények nélkül elmúlik, másik harmaduknál a betegség periodikusan fejlődik ki, aktív szakaszai után lassan romló vagy stabil, csaknem egészséges időszakok következnek. Harmadik harmaduknál a negatív tünetek vannak túlsúlyban, amelyek tartósan rontják az állapotot. Természetesen a betegség ettől eltérő lezajlása is lehetséges.
A tünetek és a betegség lefolyása alapján a következő legfontosabb formákat különítik el:
A paranoid skizofréniátfőként a téveszmék és a hanghallucinációk jellemzik, kevésbé jellemzőek a szétesett beszéd és az érzelemzavarok, valamint a negatív vagy hiánytünetek. Általában később, 25-35 éves kor között kezdődik. Általában jól kezelhető.
Ahebefréniás vagy szétesett skizofréniát a felbomlott beszéd és viselkedés, az affektív zavarok, azaz a sivár érzelmi élet, illetve a nem odaillő érzelmek alapján különítik el, jellemzők a gondolkodási zavarok. Hébéről az ifjúság és szépség istennőjéről kapta az elnevezést, mivel viszonylag korán, 16-25 éves kor körül jelentkezik.
A katatón skizofréniában a testi, pszichomotoros tünetek a meghatározók, a mozdulatlanság vagy éppen a szélsőséges mozgások, szokatlan testhelyzetek hívják fel magukra a figyelmet.
A differenciálatlan skizofréniában gyakran az összes előbbi csoport tünetei megtalálhatóak, így a téveszmék és hallucinációk éppúgy, mint gondolkodási zavarok, különös, helyzetnek nem megfelelő viselkedés és a negatív tünetek.
A skizofrénia szimplexformában a szintek csaknem észrevétlenül alakulnak ki és idült skizofréniába torkollanak.
Amilyen sokféle formája lehet a skizofréniának, olyan különböző lehet a betegség prognózisa is. Súlyosságát a negatív tünetek alapján szokták felosztani. Általában elmondható, hogy a hirtelen, viharosan, rövid akut fázissal kezdődő betegség, a döntően pozitív tünetek és a biztos családi és szociális háttér, valamint a betegség jelentkezése előtti pozitív, nyitott személyiség valószínűsíti a betegség kedvező lefolyását, ezek ellentétei rosszabb eséllyel gyógyulnak. A skizofréniához gyakran társul alkoholizmus, mértéktelen dohányzás, erős az öngyilkossági hajlam. A betegek 15-20 százalékánál ez a közvetlen halálok.
A skizofrénia kezelése
A betegség kezelése ma már nagyon hatékonyan történik, mégis lényegében tüneti jellegű. Miután a skizofréniának biológiai, pszichés és szociális tényezői is vannak, a terápia is összetett; a gyógyszeres kezelés mellett pszicho- és szociálterápia is részét képezni. Ez utóbbiak jelentősen növelik a komplex terápia hatékonyságát azáltal, hogy a beteg sokkal együttműködőbb, ami a kezelés beállításához és következetes véghezviteléhez elengedhetetlen. Lényeges a pszichoedukáció, a beteg maradéktalan felvilágosítása és oktatása betegségét illetően.
A skizofrénia elsődleges kezelése gyógyszeres, antipszichotikumokkal - skizofrénia ellen használt gyógyszerekkel - történik, melyek enyhítik az akut fázis pozitív tüneteit, nyugtatnak, segítik az éjszakai alvást, megelőzik újabb shubok kialakulását. A lehető legkisebb dózisról indulva fokozatosan emelik az adagolást.
Elsődleges az újfajta, ún. atípusos antipszichotikumok használata, amelyek kedvezően befolyásolják a negatív tünetek alakulását is, és kevesebb mellékhatással rendelkeznek. Természetes, hogy az akut fázis lezajlása után az érintettek nem érzik magukat betegnek, mégis pont ezért fontos hangsúlyozni, hogy a megelőző és a fenntartó gyógyszeres kezelés rendkívül fontos, nélküle ugyanis az újabb akut fázis nagy (80%-os) eséllyel bekövetkezik egy éven belül. Szükséges a rendszeres kontroll, és az esetleges gyógyszerváltás, amennyiben a mellékhatások miatt a beteg gyógyszerszedési együttműködése csökken.
Mivel az antipszichotikumok nem azonnal, hanem néhány hét elteltével fejtik ki a hatásukat, gyors hatású szorongásoldókkal, benzodiazepinekkel kombinálják, majd ez utóbbiakat fokozatosan megvonják, mielőtt függőséget alakítanának ki.
A gyógyszeres kezelés során alkalmaznak még antiepileptikumokat - az epilepsziás rohamok megelőzésére alkalmazott gyógyszereket - (carbamazepin, valproátok) az akut fázisok kezelésére és megelőzésre, antidepresszánsokat a negatív tünetek visszaszorítására:
Az antipszichotikumok tünetkezelési hatékonyságát mutatja, hogy bevezetésük óta skizofrén betegek szükséges kórházi tartózkodásának ideje kevesebb, mint a tizedére csökkent, és lényegében csak az akut fázisra korlátozódik. Ez után fenntartó gyógyszeres kezelést alkalmaznak, ami a visszaesés valószínűségét a harmadára képes csökkenteni.
A pszichoterápiás foglalkozások, beszélgetések célja, hogy az érintett megismerje betegségét, és ennek megfelelően tudja szervezni életét, kezelni az ezzel járó nehézségeket. A terápiának nem célja, hogy a pácienst meggyőzze az akut fázisban átélt élmények valótlanságáról, de segít azokat személyes problémaként feldolgozni, a kezdeti tünetek felismerésével az akut fázisokat megelőzni, az aktív tünetek veszélyesre fordulását megfelelő módszerrel kivédeni.
A szociálterápia lényege a kapcsolatteremtés és a szociális háttér problémáinak felderítése és azokra a megoldás megkeresése.
Az elekrokonvulzív (korábbi elnevezéssel elektrosokk) terápia a 70-es évektől, az egyre hatékonyabb gyógyszeres terápiákkal háttérbe szorult. A kezelés a beteg altatásával és izmainak ellazításával kezdődik, majd az orvos - a beteg lélegeztetése mellett - két, a halántékra helyezett elektróda segítségével 1-3 másodpercig tartó áramimpulzust ad. Ezt egy epilepsziás nagyroham követi, amely során - az izmok ellazítása miatt - csak minimális izomrángás figyelhető meg.
Csak ritkán és indokolt esetben, súlyos depresszió, kataton formák vagy más kezelések sikertelensége esetén alkalmazzák. Általában heti 2-3 kezelésre kerül sor, egy sorozatban legfeljebb 8-10 alkalommal.
Nagy jelentősége van viszont a mindennapi életbe való beilleszkedést segítő összetett terápiáknak. Feladatuk, hogy fokozatos terheléssel, a napirend megtervezésével, a munkába állás előkészítésével, a mindennapi testmozgás, lazítógyakorlatok, valamint művészeti terápiák segítségével a beteg beilleszkedése a társadalomba a lehető legjobban történjék.
A skizofrénia gyógyulási esélyei
Amilyen sokféle formája lehet a skizofréniának, olyan különböző lehet a betegség prognózisa is. Súlyosságát a negatív tünetek alapján szokták felosztani. Általában elmondható, hogy a hirtelen, viharosan, rövid akut fázissal kezdődő betegség, a döntően pozitív tünetek és a biztos családi és szociális háttér, valamint a betegség jelentkezése előtti pozitív, nyitott személyiség valószínűsíti a betegség kedvező lefolyását, ezek ellentétei rosszabb eséllyel gyógyulnak. Nagyon fontos a védőfaktorok szerepe: a teherbíró családi háttér, a stabil munkahely, a támogató párkapcsolat megléte.
A skizofrén betegek 20%-a életében egyszer esik át pszichotikus állapoton, és rövid kezelést követően a betegség nem jelentkezik. A betegek 60%-ra jellemző, hogy a betegség fellángolása többször ismétlődik, különböző formában. Szintén a betegek 20%-nál figyelhető meg, hogy a betegség kezdetét követően állapota folyamatos gyógyszerelés mellett is rossz.
Hasznos tudnivalók
A betegséggel kapcsolatban célszerű kitérni a vele kapcsolatos leggyakoribb tévhitekre. A leggyakoribb félreértés a betegség nevének félreértelmezéséből adódik. A skizofrénia nem tudathasadás abban az értelemben, mintha több személyiség akarna megnyilvánulni egy testben. Azonkívül a betegség nem jár értelmi fogyatékossággal, és ma már korántsem gyógyíthatatlan, pontosabban jól kezelhető. Igaz azonban, hogy kezelés híján a beteg ember ön- és közveszélyessé válhat.
A kutatások vizsgálták a betegek szociális és családi környezetét is. Feltételezhető ugyan, hogy ez sem közömbös a betegség szempontjából, de nincs rá bizonyíték, hogy a családi kapcsolatok és a nevelési stílus közvetlen összefüggésben lennének a skizofréniával. Fontos viszont, hogy a jó családi viszonyok és a megértés sokat javíthat a betegség lefolyásán.
A családtagoknak legalább annyira szembe kell nézniük a betegséggel, mint magának a betegnek. Ezért rendkívül fontos a beteg és hozzátartozóinak megfelelő tájékoztatása a betegség várható kimeneteléről és a terápiás és egyéb lehetőségekről, és bevonásuk a gyógyítási folyamatba.
A hozzátartozók akkor tudnak legtöbbet segíteni, ha a beteget nem akarják megváltoztatni, elfogadó, szeretetteljes légkörben élnek vele, őszinte dicsérettel, bátorítóan, tapintatos érdeklődéssel fordulnak az érintett felé, igyekeznek megszervezni, majd megtalálni a közös programok felszabadult örömét. Támogatják a beteget a terápiában.
A családtagok a szociális és családterápiás foglalkozásokon helyes hozzáállást sajátíthatnak el az akut fázis fura tüneteihez, így a beteg számára fontos visszajelzést adhatnak a tünetek megfelelő értékeléséhez, a betegség helyes "menedzseléséhez". A család szerepe létfontosságú a mindennapi teendők elvégzésének (ruházkodás, tisztálkodás, mindennapi étel biztosítása, stb.) könnyítésében.
A kábítószerről való leszokást jelentősen segíti, ha cigarettát is leteszi a páciens – derül ki egy friss kutatásból, számol be a Vital.hu a Medipress nyomán.
A legtöbb drogfogyasztó a dohányosok táborát is erősíti ugyanakkor az elvonókúra tárgyát maga a dohányzás nem képezi. A nikotinfüggőség ugyanakkor megnehezíti az egyéb drogokról való leszokást is. Egy kutatás – amelyet a Medipress nyomán a Vital.hu idéz – azonban rámutat arra, hogy a dohányosok kétszer nagyobb eséllyel szoknak vissza a drogokra három éven belül, mint nemdohányzó társaik. A felmérésben a New York-i Columbia University munkatársai 35 ezer felnőtt adatait vizsgálták, akik függőséggel küzdöttek. Mint kiderült, a dohányosok körében 11 százalékos volt a visszaesés, a dohányzást abbahagyóknál 8 százalékos, a soha nem dohányzóknál pedig 6,5 százalékos. „Úgy tűnik, a dohányzásról való leszokás segíti a józanságot, ezért nem csak a drogfüggő páciensek egészsége szempontjából fontos” – mondja a kutatást vezető Renee Goodwin.
Jó esély van rá, hogy rövidesen a „digitális terápia” is bekerül a krónikus szerfüggő betegeknek rendelhető gyógymódok közé – akár biztosítási fedezettel. Az egyesült államokbeli Pear Therapeutics cég által fejlesztett reSETTM applikáció FDA általi értékelése folyamatban van – a hírek szerint kedvező megítéléssel, közli a PharmaOnline.
A szerfüggőség – és ezen belül elsődlegesen az ópiátaddikció – kiemelt népegészségügyi probléma az Egyesült Államokban, nem véletlen tehát, hogy napjaink digitalizálott világában az ellene való küzdelem is új utakra terelődik. A Pear Therapeutics cég által fejlesztett digitális megoldásúj megközelítést hozhat a függőbetegek ellátásában, amelynek eredményessége az eddigi vizsgálati eredmények tükrében felülmúlja a hagyományos leszoktatási programok hatásosságát.
A „digitális terapeutikumok” piaca óriási potenciált rejt– vélik a szakértők, mintegy 6 milliárd dolláros forgalmat jósolva e területnek az elkövetkezendő 5 évre.Az Egyesült Államok Gyógyszerügyi Hivatala (US FDA) akár már idén engedélyezheti az elsőolyan applikációt, amely a gyógyszeres terápia kiegészítőjeként segítheti az absztinencia fenntartását és a leszoktató kezelés melletti elköteleződést. A Pear Therapeutics szerfüggőség kezelését támogató szoftverének (reSETTM), illetve ennek specifikusan az ópiátfüggőkre szabott változatának (reSET-OTM) engedélyezési kérelmét az FDA befogadta, értékelésük folyamatban van.
Az átfogó viselkedésterápiás programot közvetítő mobilapplikáció ötleteabban az alapfeltevésben gyökerezik, hogy a környezet eseményei döntően meghatározzák a szerfüggő betegek magatartását– így az egyént érő hatások az alkohol- vagy gyógyszer-/kábítószer-fogyasztásra ösztökélő vagy attól visszatartó erőként hatnak. A célcsoport-specifikus szoftver egy 62 interaktív modulból álló terápiás edukációs rendszer (TES, Therapeutic Education System) révén segíti a szerfüggőség leküzdéséhez szükséges képességek elsajátítását, továbbá különféle megerősítő (jutalmazási) technikákkal támogatja az absztinenciát és a terápiahűséget.
A vizsgálati eredmények biztatóak
A reSETTMszoftver és mobil applikáció engedélyezési kérelmének benyújtását megalapozó véletlen besorolásos klinikai vizsgálatban (amelynek eredményeit aThe American Journal of Psychiatryhasábjain tették közzé 2014-ben) 10 USA-beli addiktológiai központ 507 betege vett részt. A szerfüggőség – a résztvevők zöménél (n=398) a pszichostimulánsok, a marihuána, a kokain és az alkoholdependencia – leküzdését a hagyományos függőségkezelési programokkal támogatták, a betegek egy részénél (n=252) csak a terapeutával való személyes (egyéni és csoportos) találkozásokkal, másik részüknél (n=255) pedig – a személyes találkozók ritkítása mellett – a reSETTMmobilapplikáció használatával kiegészítve. Ez utóbbi keretében az érintettek hetenkénti ütemezéssel mentek végig a szoftver internetes moduljain, ami nagyjából heti 2 óra terápiás konzultációnak felelt meg. Elsődleges végpontként két tényezőt vizsgáltak: (1) az absztinencia időtartamát – heti kétszeri vizeletvizsgálat, illetve az alkoholbetegek esetében kilégzési teszt, valamint a betegek saját elmondása alapján, továbbá (2) a leszoktató kezelés abbahagyásáig eltelő időt.
A hagyományosan kezelt csoporttal összehasonlítvaa mobilapplikációval kiegészített terápia eredményesebbnek bizonyult:nemcsak a lemorzsolódás gyakorisága volt kisebb (relatív hazárd: 0,72), hanem az absztinens betegek részaránya is: a vizsgálat 9–12. hete között az intervenciós csoportban 58 százaléknak, a kontrollcsoportban 30 százaléknak bizonyult, ami statisztikailag szignifikáns különbséget jelez (esélyhányados: 1,62). A TES kedvező hatása még kifejezettebben megmutatkozott azok körében, akik kilégzési vagy vizelettesztje a kezdeti állapotfelmérés alkalmával pozitív volt (n=191) – esetükben a reSETTMapplikációt használók 27 százaléka bizonyult absztinensnek a 9–12. heti állapotfelméréseken, míg a hagyományos ellátásban részesülők körében ugyanez az arány mindössze 3 százaléknak adódott, ami úgyszintén szignifikáns különbséget jelez (esélyhányados: 2,18).
Ugyanezt tükrözték a terápiahűség mutatói is:a digitális intervenció ágára sorolt betegek 67 százaléka tartott ki a kezelés mellett a vizsgálat 12. hetének végéig, míg a kontrollcsoportban ugyanez az arány 59 százalék volt.Az intervenciós ágon végzett alcsoportelemzés rámutott, hogy a leszoktató program melletti elköteleződés és ennek megfelelően a tartós absztinencia jó jelzője a hetenként elvégzett reSETTMmodulok száma. E vizsgálati eredmények alapján tehát a reSETTMszoftver és mobil applikáció hasznos és fontos eszköze lehet az alkohol- és egyéb szerfüggőségről való leszokás támogatásának.
Hasonló eredményekre jutottak az ópiátfüggőségről való leszoktatást támogató reSET-OTMszoftver klinikai alkalmazásának vizsgálatában is:a metadonprogramban részt vevő kábítószerfüggők (n=160) így kezelt csoportjában a betegek szignifikánsan nagyobb hányada maradt hosszabb távon absztinens(48 versus 37 százalék a vizsgálat 12 hónapja alatt).
Az OECD 2016-os felmérése szerint a magyar Európa legkövérebb nemzete: a lakosság 30 százaléka túlsúlyos.
Az adatok szerint már gyermekkorban sem állunk túl jól ezen a téren, hiszen életkortól függőengyermekeink 20-25 százaléka túlsúlyos vagy elhízott. A magyarok nem állnak egyedül a problémával. Világviszonylatban manapság 110 millióra becsülik a túlsúlyos gyermekek (2-19 évesek) számát, ráadásul ma már kétszer annyian vannak, mint 1980-ban voltak. Az orvosok, dietetikusok figyelme ezért irányult az elhízás okainak kutatása felé - írja az Uniomedia.com értesüléseire hivatkozva a Medicalonline.
Az elhízott anyukák anyatejének összetétele is előnytelenül alakul
A hagyományos álláspont szerint az elhízást elsősorban a bevitt és a felhasznált energia közötti egyensúly megbomlása okozza. A legújabb kutatások azonban arra mutattak rá, hogy a jelenség jóval komplexebb megközelítést igényel. Nemcsak a felnőttkori életmód és a diéta, de már a szülők életmódja, a kismama táplálkozása is döntő szerepet játszik a későbbi túlsúly kialakulásában.
A magzati kor, a csecsemőkor, a kisiskolás (5-7 év) és a kamaszkor azok az életszakaszok, amelyek eldöntik a felnőttkori túlsúlyra való hajlamot. Ezekben az életkorokban zajlik le az úgynevezett metabolikus imprinting, vagyis ekkor véssük be azokat a mintákat, amelyek meghatározzák felnőttkori anyagcserefolyamatainkat. A gyermek fogantatásától számított első 1000 nap, vagyis az első két életév - a kutatások szerint - alapvetően határozza meg a hajlamot a fiatal- és felnőttkori elhízásra.
A fogantatáskori túlsúly, illetve a terhesség alatti túlzott súlygyarapodás 5-6-szorosára növeli a gyermek elhízásának esélyét. A túlsúllyal születő csecsemők nagyobb eséllyel lesznek felnőttként is kövérek. A felmérések azt is megmutatták, hogy a túlsúly kockázata annál kisebb, minél tovább táplálták a gyermeket kizárólag anyatejjel. A legújabb kutatások szerint az elhízott anyukák anyatejének összetétele is előnytelenül alakul. Anyatej hiányában ugyanakkor az alacsony fehérjetartalmú tápszer csökkentheti a későbbi elhízás kockázatát.
"Az anyatej a legmegfelelőbb táplálék a csecsemők számára" - hangsúlyozta dr. Molnár Dénes, a PTE Gyermekgyógyászati Klinika professzora. "Az anyatej fehérjetartalma ugyanis a legmegfelelőbb formában és mennyiségben alkalmazkodik a csecsemő változó szükségletéhez. Ha a szoptatás valamilyen ok miatt nem megoldható, a szülőknek javasolt olyan tápszert választaniuk, amely az anyatejhez hasonló minőségben és a legalacsonyabb mennyiségben tartalmazza a fehérjét, hatékonyan hozzájárulva ezzel a gyermekkori elhízás megelőzéséhez."
A legfrissebb kutatások érdekessége az is, hogy összefüggést találtak a gyermekkori alvászavarokés az elhízás, az inzulinrezisztencia, sőt a mozgásszegény életmód és a helytelen táplálkozási szokások kialakulása között, noha ennek konkrét okát még nem találták meg. Gyermekkorban (6 éves kor körül) tovább folytatódik a bevésődés: akik ekkor elhíznak - vagy továbbra is túlsúlyosak maradnak -, felnőttkorban nagyobb valószínűséggel rendelkeznek majd magas testömegindexszel, túlzott mennyiségű zsírszövettel és széles derékkal.
A kamaszkor a táplálkozás szempontjából rendkívül érzékeny életszakasz, hiszen ekkor gyorsul fel a növekedés és ezzel az energiabevitel. Hogy a pubertáskor milyen életkorban jön el, fontos tényező, a felmérések szerint ugyanis a korai serdülés szintén hozzájárulhat a felnőttkori túlsúly kialakulásához.
Az újabb kutatások fényében az orvosoknak és a dietetikusoknak a jövőben az eddigieknél átfogóbb helyzetképre, a csecsemő- és gyermekkori táplálkozás és életmód ismeretére is szükségük lesz, hogy a járványként terjedő elhízás megfékezésére hathatós megoldást tudjanak ajánlani - nemcsak a túlsúllyal küszködőknek, hanem már a babát váró szülőknek is.
Tudják, amikor felkértek erre a műsorra akkor egyetlen célom volt, mégpedig, hogy a riportjainknak legyen üzenete. Önök felé. Ezért az üzenetért, most Székesfehérvárig autóztam, olyan fiatalok közé, akiket a családjuk is kitagadott, akiket újraélesztettek, mert heronisták, függők voltak és mindenkit megloptak. És bevallom, őszintén leesett az állam, azokon a sikertörténeteken, amiket ott hallottam, hiszen ők leszoktak a drogról, felépültek és most gyerekeknek és családoknak segítenek, kirántják őket a kábítószer fogságából.
Ha pánikbeteg vagy, akkor csak hisztizel, ha skizofrén, akkor pedig gonosz vagy. A mentálisan beteg embereknek ma is sokszor kell megbélyegzéssel szembenézniük: faképnél hagyják őket a lányok, nehéz állást találniuk. Néha még az orvosok is hülyének nézik őket, rendelésre járni pedig kész tortúra. Az Abcúg cikke.
Beülni egy pszichiátriai rendelésre úgy, hogy közben szemben van a szemészet, és ha valaki odanéz, akkor azt mondja, ott ülnek a bolondok, az nehéz dolog.
Tamás a húszas évei elején súlyos pánikbeteg volt, környezete azonban egyáltalán nem értette meg, a betegségét hisztinek tartották, és még az orvosai is bolondnak nézték. A mentális betegségekkel élőknek gyakran kell szembenézniük azzal, hogy bipolaritásuk vagy skizofréniájuk miatt kinézik őket a munkahelyükről, nehéz párt találniuk, de még az orvosaik is lenézhetik őket. Mit élhet meg megbélyegzésként egy mentálisan beteg ember?
Nem mer bemenni a beteg a rendelőbe
“A mentális betegséggel élők felépülésének egyik akadálya az, hogy az életükben parkolópályára kerülnek” – mondta az Abcúgnak Harangozó Judit, a közösségi pszichiátriával foglalkozó Ébredések Alapítvány vezetője. Az alapítvány mentális problémákkal élő emberek segítésével foglalkozik, ők indítottak például önsegítő csoportot a hanghalló emberek számára (erről bővebbenitt olvashat), idén augusztusban pedig a Sziget Fesztivál civil szervezeteknek fenntartott részén meséltek a fesztiválozóknak a mentális betegségekről.
Fotó: Magócsi Márton / abcug.hu
Az ügyfeleik közé a leggyakrabban skizofréniával, személyiségzavarral, illetve bipoláris zavarral élő emberek tartoznak. Olyanok, akik általában már megjárták a magyar egészségügy rendszert is. Harangozó szerint az akut kórházi ellátás alapvetően arra szolgál, hogy stabilizálja ezeknek az embereknek az állapotát, a tényleges rehabilitációt már inkább a gondozó szolgálatok végzik, illetve a hozzájuk hasonló alapítványok. Az állami szolgálatok ellátásának színvonala azonban a szakember szerint nagyon egyenlőtlen, van, ahol jó ellátást kap egy beteg, de van olyan is, ahol egy műszakban hatvan beteg ellátását végzi egy orvos. A szociális szolgáltatásoknál Harangozó szerint jobb az arány, de a hatékonyság ott is eltérő, van, ahol a felépülést tudják segíteni, mások a “parkolópályát” konzerválják.
Az alapítványtól általában a középsúlyos-súlyos betegséggel küzdők kérnek segítséget. Számukra az alapítvány munkatársai egyéni felépülési utakat próbálnak találni úgy, hogy tekintettel vannak a szükségleteikre is. Például arra, hogy sokan már azt is stigmaként élik meg, hogy pszichiáterhez kell járniuk.
“Állami pszichiátria – képzelje el – egy kisvárosban, ahol mindenki látja, ki megy be oda. Ez egy nagy stigma” – magyarázta Harangozó Judit. Az ember kétszer is meggondolja, hogy elmegy-e egy rendelésre, sőt, a szakember szerint sokakban az is felvetődik, hogy ezzel bekerülnek-e az orvosi nyilvántartásba, mert attól félnek, hogy azt a háziorvosuk vagy netalán a főnökük is láthatja.” Előfordult, hogy Harangozó például egy parkban, vagy kávézóban találkozott egy-egy érintettel.
A pszichiátrián ő volt a hülye
“Próbálkoztam több helyen, bementem különböző intézményekbe, de rengeteg helyen éreztették az alá-fölérendeltségi viszonyt, ez megalázó volt” – mesélte Tamás. A most 27 éves fiúnak 18 éves korában kezdődött a pánikbetegsége, és 22 éves korában tetőzött. Agorafóbiája volt, ami azt jelentette, hogy nem mert kimozdulni otthonról, állandó fájdalmat érzett, félt attól, hogy infarktusa, agyvérzése lesz, pedig fizikailag semmi baja nem volt.
Fotó: Magócsi Márton / abcug.hu
“A pszichiátria nem arról szól, hogy mi elakadtunk az életben, és ők segítenek, hanem hogy te vagy a hülye, üljél le a sarokba, és majd valamit csinálunk” – mesélte Tamás. Az állapota miatt alig tudott kimozdulni a szobájából, mégis állandóan rendelésre kellett járnia. “Majd odatettek egy teljes mértékben kiégett klinikai szakpszichológus elé, aki 5 perc beszélgetés után megállapította, hogy antipszichotikumot fog adni nekem” – mondta. Szerinte azonban a gyógyszertől csak rosszabbul lett.
Ezzel szemben az alapítványnál kipróbáltak többféle gyógyszert is, figyelve a hatásokat. “Itt ügyfelek vannak, nincs váróterem, nincsenek folyosók és üvöltöző emberek, lehetne akár egy ügyvédi iroda is” – mondta Tamás. Azóta felépült a pánikbetegségéből, ma már van munkája, és besegít az alapítványnak is: a tapasztalatairól beszél más betegeknek.
Ha skizofrén, akkor biztos gonosz
Tamás szerint az egészséges emberek nehezen tudják elképzelni, mit élhet át egy pánikbeteg. “Én ezt megértem, amikor jobban lettem, és találkoztam egy aktuális beteggel, és ő a szoba másik sarkába nem tudott elmenni, én is azt mondtam, hogy na ne már” – magyarázta. Ekkor emlékeztetnie kellett magát arra, hogy ő is volt hasonló helyzetben.
“A pánikbetegségnél az emberek nem hajlandóak elfogadni azt, hogy létezik. Azt mondják, nincs semmi baj, ilyen betegség nincs, ez hiszti. Ez is egy stigma” – mondta Tamás. Szerinte azonban a skizofrének még rosszabb helyzetben vannak. Hiába gyakran elesettek és félnek, a társadalom egy része azt gondolja róluk, hogy “gonoszak és gyilkolásznak”. “Mindezzel pedig csak még nagyobbat löknek rajtunk lefelé” – mondta.
Úgy mutatkozott be, hogy szia, skizofrén vagyok
Egy mentálisan beteg embernek a munkahelyszerzés, sőt, még a párkapcsolatok kialakítása sem egyszerű. “Hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve mindenütt a világon” – mondta Harangozó Judit. Emiatt a skizofrénia diagnózissal élő betegek kétharmada egy nemzetközi kutatás szerint eltitkolja a betegségét mások elől.
“Azért titkolják el, mert ha az ember elmegy egy munkahelyre, és azt mondja, hogy tehetséges grafikus vagyok de skizofréniával küzdök, ami nem okoz nekem túl nagy problémát, mert tudom kezelni... na, akkor valószínűleg őt nem fogják felvenni” – magyarázta Harangozó Judit.
A párkapcsolatok kialakításánál hasonló a helyzet, neki például volt olyan páciense, aki úgy mutatkozott be, hogy “szia, Péter vagyok, skizofrén”. Ez Harangozó szerint nem jó indítás, a nők többsége azonnal faképnél is hagyta, viszont szerinte ez még mindig jobb volt, mint amikor úgy léptek le néhány hét után, hogy a fiú már beléjük szeretett. Páciense végül összejött egy francia lánnyal, de előtte egy gondozó segítségével gyakorolta az ismerkedést.
Fotó: Magócsi Márton / abcug.hu
Harangozó szerint a diszkrimináció sokszor jobban hozzájárul az elakadáshoz, mint maga a betegség. “Az nem úgy működik, hogy az agyunkban egy csavar elállítódik, hanem úgy, hogy az agyunk állandóan reagál a külvilágra” – magyarázta. Ha valaki például nem tud mit mondani arra a kérdésre, hogy hol dolgozik, mert nem dolgozik sehol sem, attól még betegebb lehet. A stigma és diszkrimináció az önképet is sokszor tönkreteszi, az érintett ember “leírja magát”, és ez a felépülés esélyét közvetlenül és a tünetek romlásán keresztül is rontja.
Pedig a szakember szerint egy bipoláris zavar például sokszor csak annyit jelent, hogy van, amikor az ember kirobbanó kedvű, máskor meg lehangolt. Ennek ellenére egy cégnek megérheti, hogy ilyen embert alkalmazzon, Harangozó szerint ugyanis sok esetben az átlagnál kreatívabb, innovatívabb emberekről van szó. Egy munkahelynek pedig alapvető feladata az, hogy próbáljon minél stresszmentesebb légkört teremteni az alkalmazottainak. Ha gond van, akkor pedig besegíthet a gondozó.
Harangozó Juditnak volt egy páciense, aki bipoláris zavarral élt, és egy cégnél magasabb munkakörben dolgozott. Egyszer azonban a betegsége miatt kórházba került. “Mindenki tudta, mindenki róla beszélt a háta mögött, de nem mertek neki semmit sem mondani, miután visszament” – mondta. Ezt a légkört idővel már ő sem bírta, ki is borult miatta. Aztán pedig ő maga kezdeményezett egy értekezletet, ahol beszámolt a betegségéről.
“Az volt a célja, hogy ne legyenek olyan megalázó helyzetek, hogy a háta mögött beszélnek róla. A pszichés problémák tabutémák” – mondta Harangozó Judit. A következő értekezletre pedig már őket is meghívták, hogy beszéljenek a bipoláris zavarról, a páciensük pedig megkérte a kollégáit, hogy amennyiben észreveszik rajta a romló állapot tüneteit, szóljanak neki, beszéljenek vele róla. “Azóta nem volt visszaesése és az utolsó alkalmazottak között volt, akiktől a cég megvált, mielőtt megszűnt” – mondta Harangozó Judit.
“Ez is úgy kell kezelni, mint egy emberi problémát. Ilyen másoknál is előfordulhat, válás, gyerekbetegség, devizahitel, ezek mind befolyásolják a munkavállaló teljesítményét. Azok a vállalatok, ahol lelki egészségprogramokat működtetnek, azok sikeresebbek, és munkavállalóiknak is jobban megy a munka” – magyarázta a pszichiáter.
Magyarország élen jár a dizájnerdrog-fogyasztásban, mondta Csákó Ibolya alezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi főosztályának kiemelt főreferense az M1 aktuális csatornán.
Június 26-a a kábítószer-fogyasztás elleni küzdelem világnapja, amelynek alkalmából a főreferens elmondta: Magyarországon a "legfogyasztottabb" kábítószer a kannabisz, de 2010-ben megindult az új pszichoaktív anyagok, az úgynevezett dizájnerdrogok térhódítása. Ezek olcsón előállítható, könnyen beszerezhető szintetikus anyagok, ennek volt köszönhető a gyors térhódításuk. Kiemelte a dizájnerdrogokkal szembeni küzdelemben a 2012-ben bevezetett úgynevezett C-listát, amely rögzíti az új pszichoaktív anyagokat.
2014-től csökkent a "dizájnerdrog-őrület", és ezzel párhuzamosan megindult a klasszikus, amfetamin-tartalmú kábítószerek újbóli térhódítása. Megjegyezte: ugyan a dizájnerdrogoknak Magyarországon már szűkül a piacuk, de még mindig jóval olcsóbbak, mint az alkohol és a klasszikus kábítószerek, főleg a fiatalok és a szegényebbek a veszélyeztetettek. Csákó Ibolya szólt arról is, hogy nyáron rendszerint emelkedik a fogyasztók és lefoglalások száma. A rendészeti szervek csak a piacra kerülő kábítószer egy százalékát tudják lefoglalni.
Ezerből nyolc gyermek magzati alkohol szindrómával jön világra, azaz fejlődését már az anyaméhben károsította az alkohol. Az így született gyermekek a szindróma súlyosságának függvényében komoly fejlődési rendellenességekkel rendelkezhetnek.
A magzati alkohol szindróma akkor alakul ki, ha a magzatot születése előtt alkoholhatás éri. Mivel az alkohol teratogén anyag, fogyasztása károsítja a babát, akinél emiatt súlyos fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki. A legújabb nemzetközi kutatás eredményei alapján a szindróma legsúlyosabb változata több magzatot veszélyeztet, mint korábban hitték.
A magzati alkohol szindróma kezelése nagyon komplex. A külső, látható jeleken már nem lehet változtatni, az arcon kialakult, jellemző vonások mindenképp megmaradnak, de a motoros funkciókat, az idegrendszeri problémákból adódó mozgászavarokat gyógytornával lehet javítani. Kialakulásáról, főbb tüneteiről és a kezelés lehetőségeiről bővebben az alábbi cikkünkben olvashat!
Három típusát különböztetjük meg a magzati alkohol szindrómának. A neurobehaviorális típus a legenyhébb, ilyenkor látható fejlődési rendellenesség nem érezhető, a magzaton nincs külső, látható eltérés. A részleges fetális alkohol szindrómánál a jellegzetes arcelváltozások - keskeny felsőajak, az orr és a felsőajak közötti bemélyedés hiánya és a rövid szemrések - egy része beazonosítható, míg a fetális alkohol szindrómánál a babán már mindhárom elváltozás jelen van. A legsúlyosabb fetális típus előfordulását korábban 1-2 ezrelékesre becsülték csupán, egy torontói kutatócsoport szerint azonban előfordulása jóval magasabb.
Az alkohol már kis mennyiségben is károsítja a magzatot
Óriási az eltérés bizonyos országok között
A Toronto Mentális Egészségügyi Kutatóintézet munkatársai 24 tanulmányban összesen 1416 fiatalt vizsgáltak meg, akiket érintett a rendellenesség. Mint kiderült, világszerte átlagosan 1000-ből nyolc gyermeknél mutatható ki a fetális alkohol szindróma, előfordulása ugyanakkor népcsoportonként jelentősen eltérő. A 187 vizsgált ország közül Dél-Afrikában a legmagasabb az előfordulása, itt ezer születésre 111,1 eset jut. Összességében jóval nagyobb arányban jelentkezik az alacsonyabb jövedelmű közösségeken belül, és ezen belül is gyakoribb az előfordulása például az állami gondozott vagy pszichiátriai intézményekben kezelt gyerekeknél.
A kismama már a korai szakaszban is károsíthatja a magzatát alkohollal, amikor még arról sem tud, hogy terhes. Alapvetően nem lehet megállapítani, hogy a magzati alkohol szindróma kialakulásához milyen mennyiségű anyai alkoholfogyasztás szükséges. A rizikó azoknál magasabb, akik napi szinten isznak, de okozhat tüneteket a ritkább alkoholfogyasztás is.
Mindannyian éltünk már azzal a megoldással, hogy ha homokba dugtuk a fejünket, nem kellett foglalkoznunk életünk problémáival. Kapcsolati nehézségek esetében hangzik el gyakran a mondat: „Amiről nem tud, az nem fáj.” Az érzelmek, gondolatok terén azonban hiába próbáljuk a bennünk lévő tartalmakat a nemlétig tagadni, rejtegetni magunk elől, azok így is, úgy is kifejtik hatásukat.
Számos kliens mesél olyan történeteket, amelyekből kiderül, az adott helyzetben nem figyeltek oda a gondolataikra. „Nem szoktam gondolkozni” vagy „túl fájdalmas volna ezzel foglalkozni”, mondják. Sokszor az „az amit nem látok, az nem létezik” elv alapján viszonyulnak nehézségeikhez. A traumatikus helyzetekben, mint a támadások, rablások vagy balesetek, a tudatunk valóban azzal véd bennünket, hogy lekapcsolja a gondolkodásért felelős agyterületeket. Így az életünket fenyegető veszélyhelyzetekben testünk gyorsan, hatékonyan tud reagálni.
Hasonlóan ahhoz, ahogyan agyunk blokkolja a fájdalom receptorokat súlyos sérülések esetén, ugyanezt megteszi az intenzív, negatív érzelmeinkkel is, hogy megvédjen bennünket életünk egy-egy emocionálisan kritikus időszakában. Amikor tudatosan elvágjuk magunktól az érzelmeinket az olyan, egészséges élettel együtt járó krízisekben, mint egy hozzátartozó halála, veszekedés a partnerünkkel, vagy munkahelyünk elvesztése, azt testünk és lelkünk egyaránt megszenvedi.
A legtöbbünket arra kondicionáltak gyermekkorunkban, hogy hagyjuk figyelmen kívül érzelmeinket, mivel a környezetünk a legtöbb érzelemmel kapcsolatban tiltásokat fogalmaz meg, bizonyos érzéseket nem mutathatunk ki. „Ne sírj, ez katonadolog!” – hallják sokszor a fiúgyerekek például. Érzelmeink ignorálása egy tanult reakció, amit a társadalom nagy része tévesen úgy ítél meg, hogy
EZ AZ EGÉSZSÉGES, VAGY EZ AZ, AMI VALAKIT ERŐSSÉ TESZ.
Az alábbi jelekre érdemes odafigyelni, melyek arra utalnak, szétkapcsolódtunk érzelmeinktől:
Túlzottan el kell terelnünk figyelmünket, hogy önuralmunkat megőrizzük,
Állandóan elfoglaltak vagyunk, teszünk-veszünk, rohanunk, miközben negatív gondolatainkkal igyekszünk nem törődni,
Inkább nem beszélünk egy-egy megterhelő eseményről, csak hogy ne kelljen a nem kívánatos érzelmeinkkel szembesülni,
Elkerüljük az olyan helyeket, embereket és tárgyakat, amik egy nehéz érzelmekkel terhelt szituációra emlékeztetnek,
Az érzelmi vagy lelki fájdalmat alkohollal, vagy más tudatmódosító szerrel tompítjuk.
Függetlenül attól, hogy milyen mítoszaink vannak a témával kapcsolatban, az érzelmek nem múlnak el csak azért, mert szőnyeg alá söpörjük őket. Épp ellenkezőleg,
ELNYOMÁSUK FELERŐSÍTI A NEM KÍVÁNATOS STRESSZHATÁSOKAT,
illetve az adott érzelmek intenzitását. Ha folyamatosan menekülünk az érzések elől, az komoly hatást gyakorolhat mind testi-lelki működésünkre, mind kapcsolatainkra. Az érzelmek elfojtása az alábbi kondíciók rizikóját növeli: diabétesz, szívroham, memóriaproblémák, depresszió, izomfeszülés, szorongás, immunrendszer gyengesége, fertőzésekre való fogékonyság stb.
Sok türelmet és bátorságot igényel az addig figyelmen kívül hagyott érzelmek kibogozása.
Nagy bátorságot igényel, hogy az addig elnyomva tartott érzelmeinkre rá merjünk tekinteni, és szabadjára tudjuk őket engedni. Sokszor az sem egyszerű, hogy a megélt érzéseket egyáltalán szavakká formáljuk. Mindazonáltal egészséges lelki működésünk fenntartásához szükséges, hogy feldolgozzuk és megmutassuk az érzéseket, ezáltal enyhítve a belső fájdalmat, melyet okoznak.
Az érzelmekkel való munkához az alábbi módszert April Wright módosította Deepak Chopra tanításai nyomán:
Válasszunk ki egy élethelyzetet, és írjuk le, mi történt. A megfogalmazott narratívánk térjen ki arra is, mit éreztünk az események közben. Használjunk olyan kifejezéseket, mint: harag, nyugtalanság, szorongás, hibáztatás, féltékenység, gyász, szégyen, bűntudat, szomorúság stb.
Amikor a kiválasztott eseményt idézzük fel, igyekezzünk megélni a leírt érzelmeket, próbáljunk figyelni arra, hol és hogyan érezzük őket a testünkben. Elképzelhető, hogy valamilyen fizikai érzés formájában jelenik meg, mint izomfeszültség, diszkomfortérzet, fájdalom (leggyakrabban gyomor és fejfájás).
Következő lépésként írjuk le a környezetünk reakcióit a történtekre, illetve azt, hogyan reagáltunk ezután.
Írjunk egy másik narratívát, de ezúttal a másik résztvevő (pl. aki megbántott minket) perspektívájából. Próbáljuk minél jobban beleképzelni magunkat a helyébe. Írjuk le, mit érezhettek, mit gondolhattak, miért tehették azt, amit, és hogyan érezhették magukat az eset után.
Legvégül írjuk le az eseményeket úgy, mintha riportot készítenénk. A külső megfigyelő szerepéből, nézőpontjából vizsgáljuk meg, hogyan mesélnénk el ezt a történetet az olvasóink számára. Igyekezzünk minél részletesebben, minél objektívebben megírni az eseményeket.
Osszuk meg valakivel ezeket a történeteket, aki fontos nekünk: lehet családtag, jó barát, vagy akár terapeuta. A lényeg, hogy empátiával viszonyuljon irántunk.
Találjunk ki egy rituálét, melynek segítségével megszabadulunk ezektől a történetektől. Elégethetjük, széttéphetjük, lehúzhatjuk a WC-n. Miközben megszabadulunk az írásoktól, vizualizáljuk a fájdalmat, szomorúságot, ahogyan távozik belőlünk.
A meditálás, vizualizáció és számos légzéstechnika is segítségünkre lehet abban, hogy megdolgozzuk fájdalmas érzéseinket. Ha szükséges, ne szégyelljük ehhez pszichológus segítségét kérni, aki szaktudásával segítséget nyújthat problémáink feldolgozásában.
A szerző Hátszegi Eszter pszichológus, pár- és családterapeuta jelölt, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja.
Utolsó kommentek