A poszttraumás stressz szindrómát leginkább a katonák, rendőrök, mentősök vagy tűzoltók betegségeként ismeri az átlagember, pedig, ahogy a pszichiáter Bessel Van der Kolk írja a könyvében, nem kell ahhoz feltétlen Kongóba, vagy Szíriába utaznunk, hogy traumát éljünk át. Megtörténik az hétköznapi helyzetekben, családunk, barátaink körében is. A The Conversation szerzője arról közölt cikket, hogyan segíthet a művészet, a festés, vagy épp a rajzolás az ilyen traumák feldolgozásában.

Ezeket az eseményeket az úgynevezett deklaratív memóriánkban tároljuk el. Azok az emlékek kerülnek ide, amelyeket képesek vagyunk felidézni, és akár beszélni is róla: ilyen például egy-egy gyerekkori emlékkép. Ezeket az emlékeket agyunk kronológiai sorrendben, különböző címkék mentén raktározza el. Így tudjuk könnyedén felidézni emlékeinket és a múlt egyes eseményeit.

Fotó: Universal History Archive / Getty Images Hungary

Mivel azonban a traumatikus események extrém stresszel járnak, azokat agyunk nem képes megfelelően összeszerelni és koherens élményként elraktározni, mint a többi emlékünket, így ezek a nondeklaratív memóriába kerülnek. Ez a memória azon része, amely öntudatlanul működik, és nem tudjuk szavakba önteni. Az, hogy tudunk-e biciklizni, vagy emlékszünk-e egy idegen nyelven megtanult szóra, ugyanúgy ide kerül, mint, hogy bizonyos események miért váltanak ki stresszreakciót belőlünk. A deklaratív memória próbálja kitölteni a nondeklaratív memóriában jelen lévő lyukakat: az adott személy képtelen a traumát szavakba önteni, hiszen az az emlékezetének nem verbalizálható részében raktározódott el, ezért egy szag, kép vagy helyzet hatására újra és újra átéli az eseményeket.

Ilyenkor az alany ismét stresszes állapotba kerül, ami a mentális és fizikai állapotát is befolyásolja. Épp ezért van szükség olyan technikákra, amely hatásosan segít a traumatizált embereknek újra előhívni a rossz emlékeket, hogy képesek legyenek feldolgozni azt, és végül maguk mögött hagyni.

Leggyakrabban gyógyszeres kezelést alkalmaznak ezekben az esetekben, a gyógyszerek viszont csak a tüneteket enyhítik, nem magát a problémát oldják meg. A terápiás módszerek, mint például a pszichoterápia egy létező megoldást jelent, csak úgy, mint a kreatív művészetek.

A traumák ugyanis a nem verbalizálható emlékezetünkbe tárolódtak el, de ha kreatív módon formába öntjük őket, akkor azzal összegezhetjük élményeinket a deklaratív memóriánkban. Vagyis: végre meg tudjuk nevezni, rá tudunk mutatni félelmeinkre, így könnyebben fel tudjuk dolgozni őket. Kutatások szerint a negatív érzelmeink felcímkézése segít csökkenteni azok fenyegetését.

Fiatal menekültek kreatív írásos terápiája segített feldolgozni nekik a kivándorlás előtti és utáni traumáikat. A drámaórák poszttraumatikus stressz szindrómában szenvedő katonák problémáit enyhítették, a fotózás pedig AIDS/HIV-ben szenvedő nőkét. A kreativitás abban is segít, hogy az alany a művén, vagy a művészetén keresztül más perspektívából láthassa helyzetét: a többi nézőhöz hasonlóan kívülről tekintsen rá, így kellő távolság keletkezik az esemény és közte. Ezzel a módszerrel kevésbé valószínű, hogy az emlékek továbbra is kísérteni fogják, főleg ha a kreativitás tárgyán keresztül még meg is tudja vitatni azt másokkal.

Fotó: Past Pix / Getty Images Hungary

A kreatív művészetek nemcsak az egyes emberek traumáinak feldolgozásában segíthet, hanem a transzgenerációs vagy transzkulturális traumákon is, mint az egész nemzetet vagy generációkat érintő elnyomás vagy népirtás. Art Spiegelman elismert és világhírű képregénye, a például apja auschwitzi élményein alapul; a képregényben a zsidók egerekként, a nácik macskákként jelennek meg. A Maus nem csak az alkotónak segíthet feldolgozni saját családi tragédiáját, de minden más érintettnek is.

Az eredeti cikk szerzője egy közel-keleti menekült nőt is megkérdezett, szerinte hasznos volna-e kreatív írásos terápiákat szervezni menekültek számára, hogy csökkentsék a vállukra nehezedő traumák hatását.

Ha magamban tartom, a lányom, és a következő generáció is szenvedni fog vele.

- magyarázta a megkérdezett nő, miért van szükség az ilyen terápiákra. 

Szabó Ádám - fidelio