Ez annak a kezelésnek a lényege, ami a kilencvenes évek elején, az ópiátszármazékok terjedésével együtt jelent meg. Jelenleg országszerte kilencszáz beteget kezelnek így. Miskolcon csaknem tíz éve segítenek ezzel a módszerrel, a helyi drogambulancián jelenleg harminchat heroinfüggő kap gyógyszeres kezelést.
Dombovári Ottó tíz éven át volt heroinfüggő. Már tizenegy éve annak, hogy letette a tűt. Ehhez annak idején a Miskolci Drogambulanciától kapott segítséget. Neki elég ereje volt hozzá, hogy meghozza a döntést, és soha többé ne nyúljon drogokhoz. De vannak olyan kliensek, akik mindenféle próbálkozás ellenére sem tudnak szermentesek maradni.
Fotó: F. Kaderják Csilla
A Drogambulancia Alapítvány vezetője szerint ez nagyjából a kipróbálók tíz százaléka. Ők azok, akiknek speciális segítségre van szükségük a leszokáshoz. Számukra találták ki a heroint helyettesítő gyógyszeres kezelést.
– Az illegális szer helyett adunk egy gyógyszert – mondta Juhászné Ceglédi Tünde, a Drogambulancia Alapítvány addiktológiai konzultánse –,ami tulajdonképpen azt a célt szolgálja, hogy akár ennek birtokában le is tud állni az illető, tehát létezik úgynevezett detoxikáló kezelés, vagy pedig van az úgynevezett fenntartó kezelés.
Hogy a gyógyszert meddig kell szedni, az csak a betegtől függ. Van, aki néhány hónap után a gyógyszert is abbahagyhatja, mások akár életük végéig is szedhetik.
– Persze minden esetben, minden betegnél megpróbáljuk azt egy idő után, hogy a gyógyszert csökkentse, hagyja el, próbálja absztinense lenni – nyilatkozta Csorba József pszichiátriai addiktológus főorvos. – Van, ahol sikerül, és nyilván van, ahol nem. Akkor az a cél, hogy ilyen fenntartó kezelés mellett ő egy minőségi életet tudjon élni.
A helyettesítő kezelés a kilencvenes évek elején a heroinhasználat terjedésével együtt jelent meg. Miskolcon csaknem tíz éve alkalmazzák a módszert, jelenleg harminchat beteget kezelnek így. Országszerte pedig évente nyolc-kilencszáz kliensnek adnak gyógyszereket heroin helyett.
Kampányok egész sorával próbálják elhitetni az alkoholos mámor híveivel, hogy csupa jó dolog jár azzal, ha legalább egy időre leteszik a poharat, és ezt meg is mutatják a nagyvilágnak. Így lett a nyilvános absztinencia szexi, vagy legalább is hősies. De mi értelme egy hónapig józannak maradni?
Van értelme józannak maradni?
Száraz Január, Száraz Július, Száraz Szeptember, Józan Október – Nagy-Britanniában a pubok népét az év legalább harmadában ösztönzik arra, hogy huzamosabb ideig (legalább egy hónapig) tegyék le a sört/bort/whiskey-t/koktélokat. Ebben a hónapban épp a Józan Október van soron, amelyet az akaraterő-próba mozgósító erejében bízva a rákbetegeket segítő Macmillan Cancer Support elnevezésű jótékonysági szervezet indított útjára, egyrészt azért, hogy az önkéntes absztinencia farvizén adományokat gyűjtsön, másrészt, hogy felhívja a figyelmet az alkohol elhagyásának a jótékony hatásaira. A vonatkozó tudományos kutatások szerint ez utóbbi például jelentősen csökkentené az alapítvány feladatait – az orvosok nem véletlenül sulykolják jó ideje a kevesebb alkohol, kevesebb betegség összefüggést.
Tavaly százezren csatlakoztak a felhíváshoz, amelynek feltehetően idén is sok vállalkozó kedvű támogatója lesz, a közösségi médiában egyébként is nehéz megúszni úgy a görgetést, hogy ne bukkanna fel a kampány valamilyen formában: az egy hónapos józanságot sokan úgy dokumentálják, mint az elengedhetetlen vacsorafotókat, maratonszelfiket és babaposztokat. Soha ennyi lájk nem született még csak azért, mert egyesek nem rúgnak be.
Magyarországon a kampányszerű józanság még nem vert így gyökeret, bár a január az újévi fogadalmakkal és a téli ünnepsor nagy zabálásai és ivászatai utáni tisztítókúrákkal talán már közelít a briteknél bejáratott koncepcióhoz. Októberben viszont mintha pont minden az ivásról szólna,a hipermarketek borkatalógusokat vágnak hozzánk, pincetúrák hirdetik magukat tartalmas elfoglaltságként az egyre sötétebb és egyre hűvösebb hétvégékre. Érdemes-e szembemenni az árral? És mit nyerünk egy hónapnyi józansággal?
Egy hónap egyeseknek nagyon hosszú időnek tűnhet, mások talán gond nélkül átvészelik, sőt bulinak élik meg. Ami néhány másnapos reggelen sziklaszilárd fogadalomnak tűnik – Soha többé nem iszom! –, az a kínzó fejfájás és hányinger nélkül már sokkal keményebb feladat. Hogy nagyobb léptékben tekintsünk a problémára, a Telegraph egyik szerzőjének az észrevételét idéznénk, aki a Száraz Október körüli felhajtásnak elgondolkodtató perspektívát adott: „Az életünknek egy geológiai nanoszekundum alatt vége, és a halálos ágyán soha senki nem sóhajtott még fel, hogy bárcsak több időt töltöttem volna fejfájással, emlékezetkieséssel, vagy bírságok kifizetésével, mert egy kebabos mellett vizeltem az utcán.”
A témában egy, a saját tapasztalataiból építkező józanságszakértőt kérdeztünk meg. Kate Bee profinak számít az alkohol elutasításában, ő ugyanis nem hónapokban méri a józanságát, mint a Száraz Október hősei: 2013. áprilisában ivott utoljára. Az alkoholhoz fűződő sajátos kapcsolatával intézményes keretek között nem nagyon tudtak mit kezdeni: az anonim alkoholisták ülése nem volt neki való, az orvosával nem igazán tudta megbeszélni a problémát, és fájdalmasan kevés tanácsot talált, amivel egy „a munkahelyen kifogástalanul teljesítő, mégis keményen alkoholizáló, de fizikailag nem függő” ember kezdeni tudott volna valamit. „Amikor 2013-ban abbahagytam az ivást, úgy éreztem, nagyon kevés helyről kaphatok támogatást. És a rendelkezésre álló segítség sem igazán nekem szólt” – magyarázta Kate Bee, az alkohollal való viszony átértékelésének szentelt weboldal, a The Sober School kitalálója és szerzője.
A szakítását az alkohollal inkább életmódváltásnak fogta fel, és nem leszokásnak. A folyamatról pedig blogot írt, és sokoldalú támogató rendszert dolgozott ki azoknak, akiknek elegük van abból, hogy ha szembejön velük az alkohol, nem tudnak kitérni előle. Ez alatt az idő alatt pedig rengeteg érve gyűlt össze az alkohol ellen. Az egyik legerősebb ez: „Amíg abba nem hagytam, nem is tudatosodott bennem, hogy mennyi időt töltök csak azzal, hogy az alkoholra gondolok. Ma már azt érzem, hogy a nap tényleg 24 órából áll.”
Kate kitartóan magyarázza, hogy a józan élet nem unalmas élet, és meglepve veszi tudomásul, hogy Magyarországra még nem gyűrűzött be az egy hónapos absztinencia divatja, miközben Nagy-Britanniában az év több pontján is be lehet csatlakozni egy-egy ilyen kampányba. Bár a Sober Schoolt azoknak indította, akik egy életre el akarnak válni az alkoholtól, Kate Bee úgy gondolja, nem teljesen értelmetlen a kampányszerű absztinencia sem: „Igen, határozottan megéri akár csak egy hónapra is abbahagyni az ivást. Ennek több oka is van. Egyrészt, az egy hónap belátható idő. Sokkal kevésbé félelemkeltő, mint ha arról döntenénk, hogy egy évig nem iszunk, vagy hogy örökre abbahagyjuk. Másrészt, bár egy hónap arra nem elég, hogy helyrehozzon bármilyen májkárosodást, de kétségtelenül jobban fogsz aludni, fogysz és nagyobb eséllyel mész el edzeni. Vagyis nagyon sok egészségi előnye van”.
Európa a pohár fenekére néz
Az európaiak isznak (és dohányoznak) a legtöbbet a világon az Egészségügyi Világszervezet (WHO) múlt hónapban közzétett jelentése szerint. Évente fejenként átlagosan 11 liter tiszta alkoholt nyelünk le. Egy 2011-es OECD-felmérés szerint az egy főre jutó alkoholfogyasztás tekintetében Magyarország a kilencedik helyen áll Európában 10,8 literrel. Német kutatók kimutatták, hogy az egyéni fogyasztás szintjét tekintve az alkohol a leginkább halálos élvezeti cikk. A WHO becslése szerint az alkohol a májzsugorodásos betegségek harmadának, a májrákos megbetegedések és az öngyilkosságok negyedének, a szájüregi rákok, a mérgezések, az epilepsziás esetek és a balesetek ötödének áll a hátterében.
Ezt az egy hónapot felfoghatjuk az akaraterő diadalának, szórakoztató emberkísérletnek vagy akár tisztítókúrának is, de végül egy sokkal fontosabb információval is gazdagabbak leszünk – állítja Kate Bee. „Ha nagy küzdelmet jelent egy hónapra letenni az italt, az figyelmeztető jel. Megpróbáltam végigcsinálni egy Száraz Januárt 2013-ban, és csak egy hétig bírtam. Ez beindította a vészcsengőt nálam, mert rájöttem, tényleg problémám van.”
Hogy a hasonló heuréka-pillanatokon túl változtat-e bármin egy hónap az alkohollal ápolt viszonyunkon? Kate Bee szerint egyes embereknél nagy eséllyel igen. Az egyik brit szervezet, az Alcohol Concern felmérését idézte, amely arra jutott, hogy azok, akik becsatlakoztak egy-egy Száraz Január kampányba hat hónappal később még mindig kevesebbet ittak, ami mindenképpen pozitív mellékhatásnak számít. Kate Bee-nek azonban vannak fenntartásai: „Néhány hasonló kampánnyal csak az a gondom, hogy a józanságot úgy állítják be, mint valami hőstettet, amit ki kell bírni és végig kell szenvedni. Ezért aggódom, mert csak erősítik a mítoszt, hogy az élet alkohol nélkül nyomorúságos.”
Kate Bee szerint az alkohollal való viszony rendezésének az egyik legfontosabb eleme, hogy a nem ivást egyáltalán nem kellene áldozathozatalnak tekinteni. „Az alkohol csak egy drog; egy toxin, egy méreg. De ezt elfelejtjük, mert az alkohol társadalmilag elfogadott. Úgy növünk fel, hogy elhisszük, az alkohol az a mágikus összetevő, amely jobbá teszi az életet, felvidít, lenyugtat, és elengedhetetlen minden jó bulihoz.” Hogy mennyire nézőpont kérdése az egész, azt szerinte jól jelzi, hogy miközben elítélően tekintünk a dohányzásra vagy a droghasználatra, addig az alkoholt teljesen rendben lévőnek találjuk. Még úgy is, hogy évente nagyon sok ember haláláért felelős.
Viszlát fejfájás, helló energia
Az alkohol elhagyásának számtalan pozitív következménye van. Tisztább lesz a fejünk, több lesz az energiánk, szebb lesz a bőrünk, jobban alszunk, fogyunk, egészségesebbek leszünk, nem leszünk másnaposak, és még több pénzünk is marad. Ezeket nyilván nem könnyű végigfuttatni a fejünkben, amikor pénteken vagy szombaton este végre látjuk a barátainkat, és előkerül egy üveg bor, sör vagy bármi, aminek van némi alkoholtartalma.
Kate Bee ismeri a dilemmát, és minden necces helyzetre van egy jó tanácsa, ami nála működött, és semmi sem zárja ki, hogy más, hasonló paraméterek között az alkohollal együtt élő embernél is működhet. A józanságra leselkedő veszélyek kivédésére szerinte mindenekelőtt arra van szükség, hogy komolyan gondoljuk a szakítást, majd mindig legyen kéznél egy tervünk arra, hogy miképpen zárhatjuk ki az alkoholt a különböző élethelyzeteinkből. A tartós sikerhez viszont arra is szükség van, hogy a rövid távú megoldásokból összeálljon valamiféle hosszú távú vízió. Kate Bee erre azt mondja: játsszuk le a filmet a végéig. Vagyis vegyük sorra, hogy mi vár ránk, ha úgy folytatjuk, ahogy eddig: újabb poharak, amelyekkel nem tudunk leállni, újabb dehidratált, fejfájós reggelek, újabb homályos gondolatok, majd, talán már belátható időn belül, egy-két betegség, amit már nehezen lehet visszafordítani.
Kate Bee szerint az egész vállalkozást szabotálhatja néhány mítosz. Mint például az, hogy az italtól boldogak leszünk (miközben inkább csak nyomorultul érezzük magunkat tőle), hogy segít ellazulni (miközben ehhez csak az elmét kellene lecsendesíteni), hogy segít a stressz leküzdésében (miközben csak blokkolja az agyat, de nem tehermentesíti), vagy, hogy jó íze van (emlékezzen vissza élete első vodkájára!).
A józanságszakértő ugyanakkor átérzi, hogy az emberek miért gondolják magukat nyomorúságosnak alkohol nélkül. „Én is ugyanígy éreztem. Öt évembe telt, hogy sikerrel letegyem az italt. Csak a józanságom óta látom át, hogy valójában mi az alkohol.” Ez alatt az idő alatt arra is rájött, hogy a józan emberek sokkal érdekesebbek, magabiztosabbak és vonzóbbak, mint azok, akik az alkohol mögé bújnak. „Bosszant, hogy a józanságot unalmas, szánalmas állapotnak állítják be, mert tényleg nem az – soha nem éreztem magam olyan jól, mint most – alkohol nélkül.”
Szinte biztos, hogy te is találkoztál már pszichopatával, csak nem tudsz róla. Ugyanúgy néznek ki, mint bárki más, ám van néhány árulkodó jel, ami lebuktathatja őket.
Könnyen lehet, hogy már te is többször találkoztál pszichopatával, csak nem tűnt fel. Első látásra ugyanis ezek az emberek teljesen ártalmatlanok: lehet, hogy épp a munkatársad vagy a párod az. Ugyanúgy néznek ki, mint bárki más, külsejük nem árulja el őket, egyvalami azonban nagyon is jellemző rájuk: nincs lelkiismeretük.
Észrevétlenül férkőznek be az életedbe, aztán, mikor rájössz valódi énjükre, már túl késő: zsarolnak, kihasználnak, átgázolnak rajtad.
Hogyan ismerheted fel, hogy egy pszichopata áll veled szemben? Íme 10 árulkodó jel:
1. Kezdeti idealizálás, túláradó szeretet.
Amikor először találkozol egy pszichopatával, kifejezetten kellemes társaságnak tűnhet. Kommunikációt kezdeményez veled, pozitív visszajelzéseket ad, szinte rajong érted.
2. Érzelmi zsarolás.
A kezdeti pozitív szakasz után hamarosan sajnáltatni kezdi magát. Elmondja, eddig rettentően alakult az élete, sokat bántották, számtalan megaláztatásban volt része, és csak te segíthetsz rajta.
3. Áldozat-szerep.
Tovább folytatja az önsajnálatot. Megpróbálja bebizonyítani, nem azért bántották, mert rossz ember, épp ellenkezőleg, ő csak áldozat, akit kihasználtak.
4. A valóság elutasítása.
Álomvilágban él. Ha kritikát mersz megfogalmazni vele szemben, vagy cáfolod zavaros történeteit, már rögtön te is rossz ember leszel, egy azok közül, akik oktalanul bántják őt.
5. Folytonos vádolás.
Ha már belefáradsz a vele való kommunikációba, és ingerültebben szólsz hozzá, máris megvádol téged azzal, hogy hisztérikus lettél, hogy már nem is figyelsz rá.
6. Mások hibáztatása.
Képtelen beismerni, ha hibázott, mindig más tehet arról, ha valami rosszul alakult. Folyton hárítja a felelősséget, eközben hazudik, mint a vízfolyás, hogy elterelje a figyelmed saját hibáiról.
7. Kisajátítás.
Egy idő után teljesen magának akar téged, az a célja, hogy maximálisan kisajátítson. Nem helyezhetsz elé senki mást, mindig csak rá figyelj, mindig csak vele foglalkozz. Ha nem így teszel, akkor önző, gonosz embernek titulál.
8. Bűntudat keltése.
Folyamatosan azzal nyúz, hogy te csak magaddal törődsz, hiányzik belőled minden segítő szándék. Így akar bűntudatot kelteni benned, hogy rosszul érezd magad, és ő tovább tetszeleghessen az áldozat-szerepben .
9. Az energiák elszívása.
Minden energiádat elszívja, ám ő semmi jót nem ad cserébe. Teljesen rád telepszik, szinte levegőhöz sem hagy jutni. Ne hagyd, hogy idáig fajuljanak a dolgok!
10. A teljes megszállás.
A pszichopata csak akkor nyugszik meg, ha teljesen uralma alá hajtott. Az életed szinte állandó szorongással telik, elveszted régi, boldog önmagad. Ne adj esélyt neki arra, hogy tönkretegye az életed.
Hogyan szabadulhatsz tőle? Lehetőleg szakíts meg vele minden kapcsolatot, semmilyen módon ne kommunikálj vele. Se e-mail, se telefon, se Facebook.
Ha így teszel, meglepően hamar azt érzed majd, újra boldog és felszabadult vagy.
Úgy érzed, erről másoknak is tudniuk kell? Akkor oszd meg a cikket!
A serdülőkorú szenvedélybetegek addiktológiai gondozása jelenleg a felnőtt ellátásra hárul. A most megnyílt szatymazi intézmény 10-18 éves fiatalokat fogad egyelőre tíz férőhelyen, de már további fejlesztésben gondolkodnak. Arany Zoltán intézetvezetővel beszélgettünk.
Drogriporter: Július elsejével megnyílt Magyarország első gyermek-addiktológiai intézménye. Elmondanád az olvasóknak, hogy hol, milyen szolgáltatást nyújtotok, kik és hányan jelentkezhetnek hozzátok?
Arany Zoltán: 10 és 18 év közötti elsődlegesen szerhasználati problémákkal küzdő fiatalokat várunk. Ellátásunk jelenleg nem koedukált, csak fiúkat tudunk fogadni. Már előkészítés alatt áll az épület bővítése. Miután megvalósul a második ütem, az ellátás koedukált lesz.
Az alábbi problémákkal lehet igénybe venni a rehabilitációs részleget:
• drog- és alkoholproblémák
• gyógyszerfüggőség
• viselkedési függőségek (pl. játékszenvedély, internetfüggőség)
Jelenleg 10 férőhellyel rendelkezünk fiúk számára. Folyamatban van az épület bővítésének előkészítése, ezt követően a rehabilitációs részleg koedukált lesz, így a maximális létszám 15 főre emelkedik. Az ellátás jellege egészségügyi és szociális, illetve pedagógust is alkalmazunk. Az ország teljes területéről fogadunk jelentkezőket. A terápia várható ideje 3-8 hónap. Nagyon fontos, hogy a környezet aktív részvétele szükséges. Az ellátás ingyenes, magyarországi biztosítással kell rendelkezni a szülők jogán. Részletes információ a rehabszatymaz.hu honlapon lesz elérhető.
DR: Miért fontos, hogy a gyermekeket külön kezeljék?
AZ: Az elmúlt 20 év gyakorlatát az jellemezte, hogy gyermekellátás hiányában a felnőtt ellátás próbálta ellátni ezeket a fiatalokat. A jogszabály lehetővé teszi például, hogy 16 éves kortól a rehabilitációs intézet kezelhessen fiatalokat. Néhány intézmény be is vállalta kis számban őket. Mindenképpen ki kell emelni a Pécsváradi közösség áldozatos munkáját az elmúlt években. Az intézmények többsége programjában klasszikusan ópiát használókra kidolgozott felnőtt terápiás programot működtetett. A tapasztalatunk nagyon vegyes volt. A közösségi modellnek illetve, hogy egy idősebb szenvedélybeteg hiteles szerepmodellként szolgál, a fiatal számára nagyon sok előnye van. Nagyon fontos viszont, hogy figyelembe véve a szerhasználati illetve az életkori sajátosságaikat/szükségleteiket más típusú terápiára, sokkal inkább a rehabilitáció mellett a habilitációra illetve az oktatást is előtérbe helyező terápiára van szükség.
DR: Ha jól tudom, már hónapokkal ezelőtt meg tudtatok volna nyitni. Miért tartott ilyen sokáig?
AZ: 2011-ben indult el az ellátás fejlesztése a DAOP pályázat segítségével. Magyarországon ez idáig hivatalosan nem létezett gyermek-addiktológiai ellátás. Mivel egy teljesen új, eddig nem létező szakma létrehozása történt, nem csak infrastrukturális fejlesztés, hanem szakmai/módszertani, jogszabályi és financiális fejlesztés is szükséges volt. Zöldmezős beruházás révén nagyon sok adminisztratív problémát kellett megoldani. Dr. Cserháti Péter miniszteri biztos áldozatos munkájának köszönhető, hogy a felmerülő nehézségek ellenére mindössze egy hónapos csúszással indulhattunk.
DR: Sokat beszélünk mostanában arról, hogy a dizájner drogok fogyasztása egyre nagyobb méreteket ölt Magyarországon. Van ennek is szerepe abban, hogy megnyitottátok ezt az intézményt?
AZ: Egyértelműen igennel kell, hogy válaszoljak. Az elmúlt években már megfigyelhető volt, hogy egyre fiatalabb korra tevődik a kábítószerek kipróbálásának az időpontja. Egyre több serdülő jelent meg az ambulanciánkon a felnőtt ellátásban. Ez a folyamat a dizájner drogok megjelenésével robbanásszerűen megnövekedett. Az évek óta felmerülő igény ezáltal sürgősebbé vált. Hónapok óta várólista alakult ki az új intézményi férőhelyekre. Hetente 3-5 újabb igényt kapunk.
DR: Ahol nincsen gyermek-addiktológia, ott mit tehet a szülő, a pedagógus, ha a gyermek szenvedélybetegséggel küzd? Hová tud fordulni?
AZ: Ez nagyon nehéz kérdés. Szegeden sincs még hivatalosan gyermek ambulancia. Integrált ellátás lévén létrehoztunk egy serdülő teamet, amelyet ősztől gyermekpszichiáter is fog erősíteni. Nem gondoljuk, hogy bárkinek is nemet szabadna mondanunk, aki segítséget kér tőlünk, de ez jelenleg csak egy ideiglenes megoldása a helyzetnek. Sok esetben tapasztaljuk, hogy elutaznak hozzánk akár Vácról, Szolnokról is, hogy segítséget kapjanak. Nem régen egy Bács-kiskun megyei településről kerestek meg minket a faluban kialakult helyzet megoldásával kapcsolatban. Sajnos nem igazán hatékony a segítségnyújtás ilyen távolságokból. Fontos, hogy mindenki a saját környeztében találjon felnőtt alacsonyküszöbű, nappali, illetve ambuláns ellátót. Szerencsére rajtunk kívül még néhány szolgáltató ellátja a serdülő fiatalokat is. Gyakran szakmai konzultációkkal, esetkonferenciákkal próbáljuk áthidalni az ellátó rendszer hiányosságait.
DR: Mi a helyzet a lányokkal? Van olyan intézmény, ami lányokat is be tud fogadni?
AZ: Jelenleg nincs ilyen intézmény, de ha befejeződik a Szatymazi fejlesztés, szeretnénk lányok számmára is ellátást biztosítani. Reményeink szerint ez jövő év elejére meg is valósul és ezáltal 3-5 lányt tudunk majd fogadni.
DR: Van bármilyen információtok arról, hogy esetleg más régiókban is terveznek hasonló intézményt nyitni? Mit javasolnál azoknak, akik a politikai döntéseket hozzák?
AZ: Második lépésként az ősz folyamán, Ráckeresztúron fog megnyílni egy 30 fiatal befogadására alkalmas rehabilitációs intézet. Ezáltal a két intézményben összesen 45, kimondottan serdülő addiktológiai ágyal fog rendelkezni az ország. Ez egy óriási előrelépés, de sajnos a szükséges ellátási lánc mindössze egy eleme. Hiányoznak az ambulanciák, az akut ellátást biztosító osztályok, az utógondozás megszervezése…
A SZTE Gyermekklinika Gyermek és Serdülő Pszichiátriai osztályának vezetője Dr. Vetró Ágnes által készített koncepció, a GYIMERKOK (Gyermek és Ifjúsági Mentálhigiénés Regionális Koordinációs Központok) 5 régióban javasol fejlesztéseket. Olyan új struktúra létrehozását javasolja, amely az egyes régiókban egységes ellátási feltételeket biztosít, illetve mindezek munkáját egy hatékony koordinációs központ (GYIMERKOK) hangolja össze. Ennek a rendszernek részeként készítettem el javaslatunkat az Integrált Gyermek és Serdülő Addiktológiai (IGYIA) ellátásra. Információim szerint az egészségügyi tárca támogatja a koncepciót. Abban az esetben, ha ez a koncepció megvalósul, illetve a hozzá szükséges fejlesztések megtörténnek, nagy előrelépést tehetnénk a probléma kezelése érdekében. Megfelelő
országos struktúra, illetve integrált ellátási formák létrehozása nélkül nem lehet kezelni a kialakult helyzetet.
Elindult az első, országos, magzati alkoholszindrómáról szóló előadássorozat hazai védőnők számára.
Az országszerte 18 városba eljutó ismertető és oktató programot Dr. Simich Rita, a LÉTRA (Létbiztonság, Életminőség, Tanulás, Rehabilitáció, Alternatíva) Alapítvány egészségfejlesztési szakreferense állította össze a Dreher Sörgyárak Ésszel iszom! programjának támogatásával. Az előadások célja, hogy a védőnők elsajátítsák azokat az ismereteket és technikákat, amik mindenképp szükségesek az állapotos nők megfelelő informálásához.
Arra, hogy mennyi alkohol fogyasztható a terhesség alatt biztonságosan, nincs pontos adat, ezért állapotos nőknél javasolt az alkohol teljes elhagyása, vagy egy előzetes orvosi konzultáció.
Amikor egy állapotos nő alkoholt iszik, az bekerül a véráramba, a placentán át egyenesen a magzat vérébe. Ez hatással lehet a magzat fejlődésére és számos születési rendellenességet is okozhat. A legveszélyesebb időszak a terhesség korai szakasza, de a későbbi szakaszokban fogyasztott alkohol is károsan befolyásolhatja a magzat növekedését. Az erős és rendszeres alkoholfogyasztás apai részről is okozhat problémát.
„A terhesség alatti alkoholfogyasztással nem csak a saját életünket, de születendő gyermekünk életét is veszélyeztetjük. Szeretnénk felkészíteni a hazai védőnőket, hogy a várandós családoknak minden szükséges információt át tudjanak adni a terhesség alatti alkoholfogyasztás veszélyeiről" - mondta el a téma szakértőjeként Dr. Simich Rita.
A védőnői program Hatvanban indult, az első előadásokon eddig közel 250 védőnő vett részt, a sorozat utolsó állomása Budapesten lesz. A védőnők nem csak a helyi kismamákat érik el, hanem a körzetükhöz tartozó iskolákba is eljutnak, így idejében átadhatják a szükséges ismereteket, hisz a megelőzés a legfontosabb cél.
„Az egészséges, nagykorú emberek számára az alkohol tartalmú italok mértékletes fogyasztása jól összeegyeztethető a kiegyensúlyozott, egészséges életmóddal. Sokan nincsenek tisztában az alkoholfogyasztás alapvető szabályaival, az ahhoz tartozó felelősséggel, a mikorral, a hollal és a hogyannal. Magyarország legnagyobb sörgyártójaként feladatunknak érezzük, hogy a felelős alkoholfogyasztás érdekében a lehető legtöbb információt nyújtsuk a fogyasztóinknak. Erre épült az Ésszel iszom! projektünk, melynek egyik programja a magzati alkoholszindróma megelőzésére keresi a megoldást" - mondta Szederkényi Zita, a Dreher Sörgyárak szenior vállalati kapcsolatok specialistája.
A Létra (Létbiztonság, Életminőség, Tanulás, Rehabilitáció, Alternatíva) Alapítvány célja az egészségmegőrzés, a betegségmegelőzés, szociális területeken a szakemberképzés elősegítése. A védőnői program Hatvanban indult, az első előadásokon eddig közel 250 védőnő vett részt, a sorozat utolsó állomása Budapesten lesz. A védőnők nem csak a helyi kismamákat érik el, hanem a körzetükhöz tartozó iskolákba is eljutnak, így idejében átadhatják a szükséges ismereteket, hisz a megelőzés a legfontosabb cél.
Az UniCredit Alapítvány a NESsT Magyarország közreműködésével pályázatot írt ki magyarországi székhelyű nonprofit szervezetek számára. A„Lépj Velünk – Társadalmi innovációs program” keretében olyan projektek pénzügyi és szakmai támogatására lehet pályázni, amelyek hátrányos helyzetű csoportokatinnovatív módon segítenek hozzá ahhoz, hogy saját erőfeszítéseik és tevékenységük révén javítsanak életminőségükön. A szakmai zsűri értékelését követően a maximum négy legígéretesebb pályázó összesen 60.000 euró összegű vissza nem térítendő pénzügyi támogatást és 6 hónapnyi szakmai és készségfejlesztési támogatást kap. Határidő:2015. október 31.
Nincs az állam és a szakma együttműködésén alapuló drogpolitika Magyarországon, töredékére csökkent a prevenciós programok száma, duplájára nőtt viszont Hepatitis-C fertőzöttség az intravénás szerhasználók körében,egyebek mellett ez áll a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület jelentésében.
A testület vezető addiktológusa szerint óriási kárt okozott a tűcsere programok ellehetetlenítése és a dizájner drogokkal szembeni fellépésre sincs konkrét cselekvési terv.
Dr. Szemelyácz János szerint érthetetlen, miért nem fordít többet ártalomcsökkentésre a kormány.
Eddig csaknem háromezren fertőződtek meg HIV vírussal, a legtöbben a fővárosban.
Nem csökken a HIV fertőzések, illetve AIDS megbetegedések száma idén az első félévben – derül ki az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) statisztikájából. Január és július között nagyjából ugyanannyian fertőződtek meg a vírussal, és pontosan ugyanannyian betegedtek meg mint egy évvel korábban ugyanennyi idő alatt. Mivel HIV/AIDS szempontból a tavalyi évben voltak eddig a legrosszabb adatok, mindez azt is jelenti, hogy valószínűleg az idei év is rossznak számít majd.
A féléves statisztikák alapján 133-an fertőződtek meg idén a HIV vírussal, tavaly ez a szám némileg magasabb volt: 142. Hasonlóan a korábbi évekhez 2015. első félévében is az ismert fertőzöttek zöme (68 fő) homoszexuális volt, de meglepően sok volt az ismeretlen fertőzött (49 fő), akiket az anonim vizsgálatokon szűrtek ki.
A fertőzöttek közül az első fél évében 24-en lettek AIDS-betegek, csakúgy mint 2014. első hat hónapjában. Hat évvel ezelőtt egy teljes év alatt nem volt ennyi beteg: akkor, 2009-ben 23 AIDS-est regisztráltak. A betegek között egyébként 16 homoszexuális, 6 heteroszexuális, egy intravénás kábítószer használó és egy anyai eredetű fertőzött volt.
Az OEK adatai szerint idén hat hónap alatt 9-en haltak meg AIDS-ben, többen mint eddig fél év alatt bármikor. Összehasonlításként 2013-ban egy teljes év alatt 7-en hunytak el a kórban.
Az idei új esetekkel együtt egyébként összesen 2978 HIV-fertőzöttet jelentettek 1985 óta, azóta, amióta regisztrálják az eseteket. Továbbra is Budapesten él a legtöbb HIV-pozitív személy (1363). Második helyen Pest megye, harmadik helyen Fejér megye áll, de sok fertőzöttet tartanak nyilván Hajdú-Bihar, Baranya és Győr-Moson-Sopron megyékben is.
A fertőzöttek közül 1986. óta 82-an betegedtek meg AIDS-ben, a halálos áldozatok száma pedig eddig 367.
Drogfogyasztás volt, van, lesz– a kérdés inkább az, lehet-e megelőzni, hatásait csökkenteni és a szenvedélybetegnek segíteni. Mindezért kiváló szakemberek dolgoznak, de az a meggyőződésük, hogy egyre kevesebb hivatalos segítséget kapnak: 2003-ban még majdnem 2 milliárd forint jutott erre a munkára, ez 10 év alatt ennek az összegnek a 10 százalékára csökkent. A kormánynak van nemzeti drogstratégiája, de szakértők szerint maga sem törődik vele.
A drogterület közel száz szakemberének véleménye alapján kritikus helyzetbe került a hazai drogprevenció, az ellátás és az ártalomcsökkentés, miközben a drogpolitika már a segítő szervezetekhez is ellenségesen viszonyul
Miközben a dizájner drogok lenyomták a tradicionális szereket, közös fellépés helyett soha nem látott szakadék alakult ki a politika és a drogterület szakmai szervezeteinek megközelítése között – röviden így lehetne összefoglalni a júniusi Herbál Para civil fórum tanulságait, mely a négy nagy drogszakmai ernyőszervezet (MADÁSZSZ, ÁSZ, MADRISZ, MAT) szervezésében került megrendezésre, a Kossuth Klub nagytermében, bő 150 fős hallgatóság előtt. A téma gazdagságát jelezte, hogy a különböző szakterületek képviselői egyenként mindössze 10 percben adták elő beszédüket, hogy elegendő idő jusson az elhangzottak közös megvitatásra. A résztvevő szakértők erős kritikával illették a kormány hozzáállását – világosság tették, hogy a C lista három éves regnálása alatt egyáltalán nem tudta visszaszorítani a dizájner drogok terjedését, továbbá nehezményezték, hogy semmi megnyugtatót nem hallhattak a szakmai szervezetek alulfinanszírozottságáról, akiknek az ellenséges légkör miatt már az alapvető szolgáltatásaik is veszélybe kerültek.
A fórum előadásainak összefoglalója az alábbi videónkon tekinthető meg.
A délutáni szekcióban szakértői csoportok alakultak az alábbi négy témakörben:
- Drogpolitika
- Drogprevenció
- Ártalomcsökkentés
- Kezelés és Ellátás
A csoportokban az EU drogmonitorozó központjának (EMCDDA) strukturált kérdőívei alapján történt a beszélgetések kialakítása, melyekben összesen 92 szakértő vett részt. Az elhangzottak kiértékelésének eredményeként született meg a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület (KCKT)Élő Jelentése a Magyarországi Droghelyzetről
A jelentés létrejöttének körülményeiről Paksi Borbála szociológus, kutató elmondta, hogy kevés információnk van a hazai droghelyzetről, így nehéz a helyzethez alakítani a szolgáltatásokat. Az utóbbi években visszaesett a kutatási adatgyűjtés, 2007 óta – 8 éven keresztül – nem készült a lakosság körében célzott drog-epidemiológiai vizsgálat. Utoljára 2008-ban végeztek becslést a droghasználat társadalmi költségéről, valamint 2011-ben megszűnt a kábítószer problémával kapcsolatos vizsgálatok, kutatások támogatási rendszere. Ilyen helyzetben csak közvetett indikátorokon keresztül lehet tájékozódni, holott célzott kutatásokra lenne szükség. Ez az információs deficit késztette arra a szakmát, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel kezébe vegye a helyzet értékelését. Ennek apropóján született meg a 92 szakember bevonásával készített jelentés, ami Paksi elmondása szerint bár nem kiterjeszthető és nem általánosítható, de kvalitatív vizsgálat eredménye, ami egy létező valóságot mutat be.
A Drogpolitikai munkacsoportot Topolánszky Ákos, a Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetségének (MADRISZ) elnöke vezette. Az utóbbi évek fejleményeit elemezve elmondta, hogy az állam ellenségkategóriákban láttatja a drogterápiás tevékenységet végző szakértők világát, ami jól megmutatkozik az olyan politikai aktusokban, mint például a Drogstratégia visszavonása, amit egy új, a szakmai szervezetek által nem támogatott Stratégia elfogadása követett. A megvalósítási szándék hiányát világosan jelzi, hogy öt éve nem készült cselekvési program, ami irányítaná a drogpolitika kivitelezését. Ehelyett viszont 2013-ban szigorodott a Btk., noha Európa nem ebbe az irányba halad és a C-listával egy szakmai szempontból nagyon problémás rendszert sikerült létrehozni. A drogkoordinációnak gyakorlatilag nincs hatása a drogpolitika alakulására és a Nemzeti Drogmegelőzési Irodának funkciója is kiüresedett. A terület egészének finanszírozása rendkívül lecsökkent, más forrásokból költ csak rá az állam, leginkább a kínálatcsökkentés területéről.
A felmérésből Topolánszky azt emelte ki, hogy a válaszadók 80%-a szerint a jelenlegi politikai környezet jelentősen nehezíti a drogpolitikai tevékenységet. Szintén úgy 80% szerint a probléma kezelhetősége szempontjából a hazai drogpolitika jelentősen kedvezőtlenebbé vált. A jelenlegi Drogellenes Stratégia nem fejezi ki a szakemberek többségének drogpolitikai véleményét, többek között azért, mert a fő hangsúly a kínálatcsökkentésre került. A szakemberek a terület forráshiányát is kritikusnak látják, mely a szolgáltatások létét és – hiányukban – az ellátásra szoruló droghasználók egészségét is veszélyezteti.
A drogprevenció aktuális helyzetének felmérését Felvinczi Katalin, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet korábbi igazgatója segítette. A munkacsoport eredményeit az Európai mutatókkal összemérve elkeserítő kép rajzolódott ki. Bár a Nemzeti Drogellenes Stratégia gyújtópontjába a tiszta tudat megőrzése és ezzel együtt a prevenció került, a szakemberek úgy látják, hogy az iskolai prevenciós programok hozzáférhetősége itthon korlátozott, azaz az iskolák többségében nincs prevenció. A konszenzusos szakmai iránymutatás hiánya miatt elbizonytalanodás uralkodik a területen. Az olyan elismert programok, mint a célzott prevenció, forráshiány miatt alig működnek.
Ami a fejlődésnek indult, az a rendőri jelenlét az iskolában, amit prevenciós szempontból nehéz eredményként elkönyvelni. Az olyan adminisztratív előírásokban, mint például a dohányzás tilalma, még tartjuk az európai szintet és a kortárssegítő rendszer működését is kielégítőnek ítélték, de az iskolai drogstratégia meglétében, a tanórákon kívüli foglalkozásokban és a szülők számára kialakított programokban nagyon elmaradtunk az európai átlagtól.
Csák Róbert, a Kék Pont tűcsere programjának korábbi munkatársa és az ártalomcsökkentést végző Alternatíva Alapítvány alapító tagja készítette az ártalomcsökkentő munkacsoport jelentését, mely az intravénás és rekreációs szerhasználók számára nyújtott programokat ölelte fel. A munkacsoportban 17-en vettek részt 14 szervezetből, ami az itthon működő 27 tűcsere tekintetében jelentős lefedettséget jelent. A válaszadók szerint egyik beavatkozási forma – pl. HIV, HCV szűrés, tűcsere, egyéni konzultáció fertőző betegségekről és a szerhasználat kockázatairól – sem érte el a korlátozott elérhetőségű beavatkozás szintjét sem. Rekreációs oldalon a partiszerviz és a fesztiválokon ingyenes biztosított hideg víz elérte a korlátozott elérhetőség szintjét. Hiány van viszont a fesztiválokon és szórakozóhelyeken végzett megkereső munkából és az információs kiadványokról. A rekreációs színtereken dolgozó ártalomcsökkentő szakemberek elmondták, hogy nehezen jutnak be a szórakozóhelyekre.
A szakemberek legnagyobb problémákként az új pszichoaktív szerekkel kapcsolatos információhiányt, az alulfinanszírozottságot, az ellátórendszerben a komplex, integrált programok hiányát, a szerhasználat stigmatizáltságát jelölték meg. Ez a stigma pedig a döntéshozók és a szabályozási környezet támogatásának hiányával a szolgáltatókra is átragad.
Csorba József pszichiáter-addiktológus vezette a 32 fős kezelés-ellátás munkacsoportot, amelynek három alcsoportja a drogambulancia, a speciális csoportok kezelése és az alacsonyküszöbű szolgáltatások helyzete volt. A kérdőívre adott válaszokból kiderült, hogy az ellátási lehetőségeket lényegesen meghaladják a kezelési igények. A dizájner drogok 2010-ben kezdődő térhódításukkal jelentősen megemelték a kezelési igényt. A szegénység növekvése tovább rontotta a folyamatot, például több lett a szexmunkás, akiknek körében magas a szerhasználat. Jelentős a komorbiditás a mentális zavarokkal, például a skizofrén betegek gyakorlatilag mind szerhasználók is.
A fokozódó probléma kezelése helyett megszűntek a pályázati kiírások, jelentős szakemberhiány alakult ki, akik pedig elérhetők lennének, azokat az ellátó helyek forráshiány miatt nem tudják felvenni. Csorba szerint, ha nem történik rövidesen változás, krízishelyzet alakul ki a területen.
Az október 27-re hirdetett első Országos Alkoholmentes Nap a szervezők szándéka szerint pár év alatt országos mozgalommá válhat.
A Heim Pál Alapítvány idén először hirdeti meg az Országos Alkoholmentes Napot 2015. október 27-re, amihez minden magánszemély, szervezet és felelős vállalkozás csatlakozhat az alkoholfogyasztás egynapos mellőzésével és az egészséges szórakozást, mértékletességet hirdető aktivitással. A kezdeményezés egyedülálló, hiszen - a füstmentes és kábítószerellenes nap ellenére - egyelőre nincs olyan hazai vagy nemzetközi nap, ami az alkohol okozta ártalmakra hívná fel a figyelmet. Ezt a hiányt pótolja a Heim Pál Alapítvány Alkoholstop Programja, ami az alkohol okozta ártalmak visszaszorítását tűzte ki célul, és 2015 tavaszi indulása óta országos hálózattá nőtte ki magát.
Az október 27-re hirdetett első Országos Alkoholmentes Nap a szervezők szándéka szerint pár év alatt országos mozgalommá válhat, ahol a mérték újra értéket jelent, és az egészséges kikapcsolódásé a főszerep.
A Heim Pál Alapítvány az első Országos Alkoholmentes Nap alkalmából idén a Programhoz első önkormányzatként csatlakozott Józsefvárossal ünnepel: az Alapítvány és az Önkormányzat 15 órakor a H13 Központban tartott ünnepi rendezvényen adja át a kerületi középiskolásoknak hirdetett Alkoholstop Kreatív Pályázat díjait. A diákpályázat október 19-én zárul, a felhívás a jozsefvaros.hu portálon és ezen a linken.
Minden negyedik-ötödik emberről elmondható, hogy az élete bizonyos szakaszában pszichoszociális segítségre szorul. A mentális zavarok közül a leggyakoribb a szorongás (pl. fóbiák, pánikbetegség), a depresszió, de ide tartozik az álmatlanság, a pszichoszomatikus betegségek, az alkohol- vagy drogfüggőség, a hiperaktivitás és a koncentrációs zavarok is. A Rehab Critical Mass mozgalom – melynek célja a fogyatékossággal élők életminőségének javítása – ősszel „MentálRehab” programsorozattal készül. Ezzel szeretné ráirányítani a figyelmet a lelki egészség megőrzésének fontosságára, és segíteni a pszichiátriai betegségekkel kapcsolatos tabuk és előítéletek felszámolását.
A két Rehab Critical Mass felvonulás után, ami elsősorban a fogyatékossággal élő emberek és családjuk problémáit és jogait helyezte előtérbe, most egy még “láthatatlanabb” problémára irányítanánk a figyelmet, egy újabb eseménysorozattal. Hazánkban már 1994 óta ünneplik a Lelki Egészség Világnapját, amelynek célja a figyelemfelkeltés, a lelki egészség középpontba állítása és a pszichiátriai problémákkal élő emberekhez kapcsolódó előítéletek elleni harc. Azok az emberek, akik lelki betegségben szenvednek, ugyanolyan emberi méltósággal rendelkeznek, mint bárki más: őket is megilleti a jogegyenlőség. A magyarországi helyzetre sajnos jellemző, hogy hiába tartoznak a mentális betegségek egy 2013-as ENSZ egyezmény óta a fogyatékosság fogalomkörébe, nálunk ezt mind a mai napig összekeverik az értelmi akadályozottsággal.
Pedig a magyar társadalom jelentős része érintett a lelki egészséggel összefüggő kérdésekben, hiszen a kétgenerációs családmodellt alapul véve kijelenthető, hogy minden magyar családban előfordul mentális betegség. Egy néhány évvel ezelőtt végzett felmérés szerint az európai lakosság körében közel minden negyedik ember küzd valamilyen mentális zavarral. Ezért a szakemberek szerint a 21. század legnagyobb egészségügyi kihívását a mentális problémák kezelése jelenti majd kontinensünkön.
A fogyatékosság hosszan tartó fizikai, értelmi, érzékszervi vagy pszichoszociális károsodás, az utóbbi esetben azok a készségeink működnek másképp, amelyek a kapcsolatainkat, az emberekhez és magunkhoz való viszonyunkat határozzák meg. Ezek a “károsodások”, számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatják azt, hogy teljes, hatékony és másokkal egyenlő szerepet vállaljunk a társadalomban. A pszichés problémákkal élőknek naponta meg kell küzdeniük az előítéletekkel, amelyek a gyakori élethelyzeti nehézségek és a mentális tünetek mellett további terheket jelentenek számukra. Az előítéletek megnehezítik számukra a kilábalást, sokszor titkolózniuk, bujkálniuk kell. Nagy teher számukra a megszégyenüléstől való félelem, a stigmatizáció.
Nem könnyű ennek a témának hangot adni mai világunkban, többek között azért sem, mert maguk az érintettek sem szívesen állnak, a fentiek miatt, a nyilvánosság elé. Első lépésben épp ezért a még nyitott, érdeklődő fiatalokat céloztuk meg: érzékenyítő és tabudöntögető programokat tartunk középiskolások számára. A diákok és pedagógusaik a foglalkozások során érintettekkel és szakemberekkel egyaránt találkozhatnak, és beszélgethetnek a náluk diagnosztizált betegségekről, tapasztalataikról, a felépülés folyamatának sajátosságairól. Azt szeretnénk megmutatni a fiataloknak, hogy az érzésekről – még ha azok olykor furcsák, nyugtalanítóak vagy ijesztőek is -, jó beszélni, mert az már egy nagyon fontos lépés. De fő szempont az empátia felkeltése a pszichés problémákkal élő emberekkel kapcsolatban.
A jelenlegi, “MentálRehab”névre keresztelt kampányunkat az Ébredések Alapítvánnyal közösen szervezzük, amely nemcsak befogadta a rendezvényt, hanem dr. Harangozó Judit vezetésével kitűnő szakmai munkával is támogatta.
Elsősorban párbeszédet szeretnénk kezdeményezni a lelki egészség legkülönfélébb témaköreiben, hogy segítsük az önkifejezés kultúrájának megteremtését. Az lenne a célunk, hogy mások problémáinak megértése és elfogadása révén ráirányítsuk a figyelmet az önismeret és az önelfogadás fontosságára. Az önkifejezés és az értő meghallgatás segíti a lelki egészséget. Az érintettekhez is szólunk, hiszen miközben a társadalmi előítéletek miatt nehéz kitörniük, ma még nagyon elterjedt a medikalizáció, és sokszor nem is tudják, hogy van segítség. Az ő vészjelzéseiket is szeretnénk felerősíteni, tudatosítva minél többekben, hogy ezek az emberek is fontosak, az érintetteket pedig arra bátorítani, hogy merjenek előlépni a problémáikkal, és nem hagyjuk őket egyedül.
Bár eddig főleg a problémákról szóltunk, de vannak szép történeteink is. A pszichoszociális fogyatékossággal élők közt például számos zseniális alkotó és tudós is van. Idén hunyt el John Nash, a mentális betegségéből felépült, Nobel-, Neumann- és Abel-díjas zseniális matematikus, akiről a Lelki Egészség Világnapján is megemlékezünk. Ő nem csupán a tudomány területén alkotott nagyot, de különleges tudással rendelkezett a szkizofréniából való felépülés folyamatának sajátosságaira vonatkozólag is, és ezt a tudását nem félt a világ elé tárni.
De persze elsősorban azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy közös felelősségünk, milyen helyet biztosítunk a közösségeinkben, a társadalmunkban a mentális betegségekkel élőknek, akár zseniális tudósok, akár nem. Az ő jog- és esélyegyenlőségük épp olyan fontos kell, hogy legyen, mint a többi polgáré; és a prevencióra, a felépülésre, de az érzékenyítésre, az előítéletek elleni küzdelemre fordított energiák is jobban működő, egészségesebb társadalmat építhetnek mindnyájunknak.
A holnapi rendezvény részeként bemutatjuk azokat az egyperces filmeket, amelyeket fiatalok készítettek, arra a kérdésre válaszolva, hol a helye az ő életükben a lelki egészség megőrzésének. A beérkezett legjobb alkotásokra slammerek, kortárs művészek reflektálnak majd. Reményeink szerint izgalmas beszélgetésekre kerül sor, pl. John Nash életének különböző értelmezéseiről, vagy egy új szemléletről, a hanghalló mozgalomról. De az érdeklődök találkozhatnak pszichiáterrel, lesz stresszkezelés, segítő beszélgetések, önismereti tesztek, pszichózis szimulátor, slam poetry workshop és közösségi lecsó is.
Mi hiszünk abban, hogy minden ember a képességeihez mérten válhat hasznos tagjává a társadalomnak. Ehhez ma Magyarországon szükség lenne arra, hogy az inkluzivitás, a befogadó és elfogadó szemlélet alapérték legyen; ehhez pedig elengedhetetlen az esélyegyenlőség erősítése, a témát körülölelő tabuk feloldása. Október 9-e less tehát az első állomása a lelki egészség kampányunknak, amelyet többek között Feldmár András, Vekerdy Tamás, és mint talán már kiderült, több slammer is támogat… tél végére pedig egy nagy, közéleti, igazi tabudöntő eseményt tervezünk.
Eredményesen használják a fővárosi Szent János Kórház Pszichiátriai osztályán a mozgásterápiát, mint kiegészítő gyógymódot a skizofrénia kezelésében. Dr. Kocsis Mónika számol be nekünk a tapasztalatairól.
Reménység Szociális és Rehabilitációs Alapítvány Rehabilitációs Intézménye
mutatkozik be.
Az intézményről:
„Elsődleges célunk, hogy az alkoholbetegek és családtagjaik a lehető legtöbb információ birtokába jussanak az alkoholfüggőségről, és felkínáljunk egy terápiás lehetőséget, mely reményünk szerint segítséget jelenthet a gyógyulás útján való elindulásban, mind az alkoholbetegek, mind családtagjaik számára.
Az "alkoholbeteg" elnevezéssel azt kívánjuk képviselni, hogy az alkoholizmus betegség, nem jellemgyengeség, noha a jellem "gyengesége", érzelmi zavarok, személyiségbeli torzulások meghúzódnak hátterében. Az ezekkel való szembenézésre kínáljuk rehabilitációs programunkat minden alkoholproblémákkal küzdősorstársunk számára.
Bentlakásos rehabilitációs intézményünk 2010-ben kezdte el gyógyulni vágyó alkoholbetegekért működését. A terápia 5-6 hónapig tart bentlakással, teljes ellátással térítési díj ellenében. Elmondhatjuk, hogy akik a csoportterápiát "végigcsinálják" értékes és saját élménnyel is rendelkező szakemberekkel, jól működő közösséggel, azok talpon tudnak maradni. „
Csökken az öngyilkosságok száma hazánkban, de nem az élet lett jobb, hanem a depressziót kezelik hatékonyabban. Szeptember 10., az öngyilkosság megelőzésének világnapja arra hívja fel a figyelmet, hogy nagyobb egymásra figyeléssel sok tragédia elkerülhető.
Öngyilkosság előtt? - Illusztráció
Örömteli statisztika látott napvilágot: 30 éve csökken az öngyilkosságok száma Magyarországon. Igaz, az EU-n belül még mindig kirívóan magas a tavalyi 1927 eset – csupán Litvániában dobják el többen maguktól az életet (a lakosok számához viszonyítva). Nálunk százezer lakos közül 20 lett öngyilkos, Litvániában 33, Lengyelországban és Franciaországban 17, Németországban és Szlovákiában pedig 12. A 2014-es adat azért is biztató, mivel a KSH utoljára 1956-ban regisztrált ilyen alacsony számot: akkor a forradalom öntött sokakba lelket, ám utána az elkeseredés évtizedei következtek. A mélypont 1983 volt: 4911-en ölték meg magukat.
Ám hiba lenne azt hinni: 30 év alatt jelentősen javult a magyarok életkilátása és mentális állapota. „Ez egy komplex probléma. A befejezett öngyilkosságot elkövetők közel kétharmada többnyire kezeletlen depresszióban szenved. 1997 óta több hazai vizsgálat is bemutatta, hogy a depresszió tüneteinek pontosabb felismerése és gyakoribb kezelésük szignifikánsan összefügg az öngyilkossági ráta javulásával” – árnyalja a képet Bérdi Márk, a Péterfy Sándor Utcai Kórház Krízisintervenciós és Pszichiátriai Osztályának pszichológusa. Vagyis az öngyilkosságok csökkenése nagyban köszönhető a hatékonyabb antidepresszáns gyógyszerek elterjedésével. Hisz a veszély azoknál a legnagyobb, akik pszichiátriai betegségben szenvednek: leggyakrabban depresszió (56–87 százalék), alkohol- és drogfüggőség (26–55 százalék), esetleg skizofrénia.
„Azt, hogy mennyi ember veszélyeztetett, nehéz megbecsülni. Az öngyilkosság rizikója változhat az élet során, összefüggésben a mentális egészségi állapottal, szociális és demográfiai faktorokkal. De fontos tudni, hogy a magukkal végzők 5–12 százaléka nem szenved semmilyen pszichiátriai betegségben” – mondja Bérdi Márk.
Az öngyilkossági kísérletek száma is csökkent, ezek és a befejezett öngyilkosságok aránya viszonylag állandó: vagyis körülbelül 10-15-ször annyian próbálnak megszabadulni az életüktől, mint ahány embernek sikerül is. (A kísérletek 4-5-ször gyakoribbak nőknél, míg a befejezett öngyilkosságok elkövetői döntő többségében férfiak.)
A megelőzésben sokaknak fontos szerepe lenne: a jelekre felfigyelhet a közvetlen környezet is, de az öngyilkosok fele-háromnegyede élete utolsó hónapjaiban jelentkezik háziorvosánál vagy pszichiáternél. De a háziorvosok túlterheltek, a pszichiáterek száma pedig kevés. „Ráadásul az öngyilkossági rizikót mérő pszichológiai tesztvizsgálat még nem került be a kötelező szűrővizsgálatok közé, bár a pszichiátriai, klinikai pszichológiai szakma ezt kezdeményezte.
A néhány perc alatt kitölthető pszichológiai mérőskálák hasznos eszközei lehetnének a rizikóbecslésnek, ezen belül a depresszió és a reménytelenség érzés felmérésének” – teszi hozzá a pszichológus.
25-30 ezer öngyilkossági kísérlet történik évente Magyarországon
Halálrangsor. A világon minden 40. másodpercben valaki saját kezével vet véget életének az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint. A férfiak körében összességében háromszor gyakoribb az ilyen esetek száma, mint a nőknél. A világon a legmagasabb az öngyilkosságok aránya a volt brit gyarmat, dél-amerikai Guyanában, ahol a százezer lakosra jutó esetek száma 44. A második a listán Észak-Korea, ahol évente több tízezren vetnek véget az életüknek. A WHO listáján Magyarország a 17.
Tíz emberből, akik öngyilkosságot követnek el, nyolc beszél a szándékáról, az elhunytak 50–57%-a élete utolsó hónapjaiban felkeres valamilyen egészségügyi ellátást.
Holt helyek.Az öngyilkosságot elkövetők sokszor választanak olyan helyet tettük elkövetésekor, ahol már korábban többen véget vetettek életüknek. A világon feltehetően a legtöbb öngyilkosságot a San Franciscó-i Golden Gate hídról követik el, innen 1937 óta több mint 1200 ember ugrott le. Japánban sokan választják a Fudzsi-hegy lábánál fekvő Aokigahara erdőt, amely egy japán író, Macumoto Szeicsó regénye nyomán vált ismertté. Állítólag a sűrű és csendes erdőbe már évszázadokkal ezelőtt is sokan kísérték el idős családtagjaikat meghalni. 2003-ban több mint 100 holttestet találtak az erdőben. Az idei év egyik legsikeresebb magyar filmje a Liza, a rókatündér a Mátyás tér 4-es számú házában játszódik, amely sok okból kilóg a környezetéből, többek között a magasságával is. A ház titkaira az idei Budapest 100 programon derült fény. A Magda udvar felirat a legnépszerűbb feltételezés szerint akkor kerülhetett a homlokzatra, amikor a tulajdonos Magdolna nevű lánya öngyilkos lett. A városi legenda és a házban élők szerint nagyon sokan lettek öngyilkosok az ötemeletes ház tetejéről régen, amikor a környék legmagasabb épülete volt.
Július 1-én kezdte meg működését a Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrum Rehabilitációs Részlege Szatymazon.
Az intézet vezetőjével, Arany Zoltánnal beszélgettünk a fiatalkorúak rehabilitációjának hazai helyzetéről, illetve arról, milyen változásokra lenne szükség, hogy a szülők és a fiatalok is tudatosabban tekintsenek a függőségre és az onnan a hétköznapi életbe visszavezető útra.
„Az elején fontos tisztázni, hogy amikor az emberek azt hallják: függőség, általában mindig a drogra gondolnak, noha a rohamivás, a játékszenvedély vagy a szülők gyógyszereivel való visszaélés pontosan ugyanilyen probléma – mondja Arany Zoltán addiktológiai konzultáns és családterapeuta, a szegedi Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrum vezetője. – Persze ma már megkerülhetetlen a dizájnerdrogok kérdése, ezek a szerek ugyanis robbanásszerűen rajzolták át Magyarország drogtérképét.”
A szakértő szerint a napjainkban egyre szélesebb körben használt és könnyen megvásárolható szerek sokkal gyorsabban viszik végig a használót a drogozás különböző stádiumain, mint az addiktológiai és toxikológiai szakemberek által lassan már-már nosztaligával emlegetett „hagyományos” szerek.
„Egy ópiátfüggőnél néhány év alatt tud kiépülni a motiváció, hogy változtatni akar – magyarázza a szakember. – A dizájner szerek esetében viszont sokkal sűrűbb használatról beszélhetünk, ráadásul, ezeknek az új vegyületeknek a kiszámíthatatlansága miatt sokkal nagyobb a diszkomfortérzet, többet szenvednek a használók, ezért hamarabb bekerülnek az ellátásba, de az alacsony motivációjuk miatt gyorsan ki is lépnek a kezelésből.”
Arany Zoltán, a szegedi drogcentrum vezetője
Már nem egy szubkultúra része a drog
Ma már nem lehet különbséget tenni a droghasználók között, társadalmi hovatartozási szempontból – mondja a szakember.
„Ma már nem egy szubkultúra sajátja a dizájner szerek használata. Piaci magatartást lehet megfigyelni:, ez látszik azokon a weboldalakon is, ahonnan ezeket a szereket olcsón meg lehet rendelni. Úgy néznek ki, mint bármelyik legális webshop, ráadásul a szerek elnevezését is nagyon jól kitalálták. Amikor azt halljuk, hogy „herbál”, meg azt, hogy „biofű”, ezek azt sugallják, hogy kevésbé veszélyes szerekről van szó, holott ezek egytől egyig szintetikus anyagok, ráadásul sokkal durvábbak és kiszámíthatatlanabbak, mint a valóban természetes alapú szerek. Ugyanakkor, olyan elterjedt a használat, hogy ma már nem az a helyzet, hogy egy gimnáziumi osztályban van egy-két gyerek, aki használ ilyen szereket, amikor pedig egy osztály 50-60 százaléka herbálozik, ott már nem lehet szubkultúráról beszélni.”
A kortárshatás mellett a szülői minta is hozzájárulhat a kipróbáláshoz
Arany Zoltán szerint a fiatalok szerfogyasztásában kulcsszerepe van, hogy mit látnak otthon.
Amíg a szülők a munkából hazaérve „jaj de ideges vagyok!”- felkiáltással bedobnak egy-egy nyugtatót, az alváshoz altatót használnak, vagy csak minden este megisznak két sört, a gyerek azt fogja látni, hogy a különböző „segédanyagok” használata elfogadott, bevett dolog, így kevesebb fenntartással fog nézni az elvileg legálisan beszerezhető dizájnerdrogokra is, hiszen azok is csak a hangulat, illetve kedélyállapot javítására szolgáló anyagok.
Persze – teszi hozzá Arany Zoltán – ha valaki rendszeresen úgy szórakozik, hogy már a buli előtt félig, vagy teljesen kiüti magát, akkor fontos felismerni, hogy nem a hangulatát akarja javítani, hanem egyszerűen „ki akar lépni” a világból, valami elől tehát menekül. De ez ennél jóval összetettebb probléma, egy ilyen hosszúságú cikkben nem kifejteni.
„A felnőttek felelőssége ott van, hogy mennyire tudunk kedvet csinálni a megfelelő családi képhez, a megfelelő életmódhoz – folytatja a gondolatot. – A szülői tekintély, a szülői példamutatás akkor fog működni, ha hiteles marad. Persze sok család van, ahol a szülők három műszakban dolgoznak, vagy csak este érnek haza, de vannak alternatívák, amelyek segítik a megfelelő minták kialakulását.”
A rehab nem "mentálhigiénés autómosó"
Beszélnünk kell róla – szemléletváltás kell!
Arany Zoltán szerint alapvető problémák vannak a szülők hozzáállásával is. A szerek, pontosabban a különböző szenvedélybetegségek megkülönböztetése önmagában gondot jelent. Ez annyit tesz, hogy a drogambulanciákra, rehabilitációs programokra – amelyekből jelenleg még fájóan kevés a kifejezetten fiatalkorúakat megcélzó kezelési lehetőség hazánkban – beviszik a szülők a kábítószereket kipróbáló fiatalokat, ám ugyanezt nem teszik meg, ha a gyerek akár rendszeresen is az eszméletlenségig issza magát a haverjaival hétvégenként, vagy napi 16 órát játszik videojátékokkal.
„A média és a politika felelőssége is, hogy mennyire csinálunk mumust a kábítószer kérdéséből, hogy mennyire ábrázoljuk misztikus veszélyként azt, amire egyébként azt kellene mondani, hogy ez egy probléma, amit meg kell oldani – fejtette ki a családterapeutaként is dolgozó szakember. – Ez ugyanannyira a család vagy a közösség problémája, mint az egyéné vagy a gyereké. Ehhez viszont arra is szükség van, hogy a környezet is tisztában legyen vele, hogy mivel van dolguk. Nemegyszer fordult elő, hogy a gyereket behozták a rehabra, mert rajtakapták, hogy kipróbált egy herbálos cigit. Ilyenkor meg kell próbálni elmagyarázni a szülőnek, hogy a gyereknek nem erre a kezelésre van szüksége (de persze ez nem azt jelenti, hogy először függővé kéne válnia). A rehabra problémás szerhasználó, függő fiatalok kerülnek, akiknél meg kell jelennie a gondolatnak, hogy változtatni akarjanak. A fenti esetben pedig a szülők részéről is munkára van szükség. Mi szinte minden esetben az ő aktív bevonásukkal dolgozunk, erre nézve külön szerződést is aláíratunk velük. Olyan is volt már, hogy úgy dolgoztunk együtt a családdal, hogy a gyerekkel nagyon sokáig nem is találkoztunk, csupán útmutatást nyújtottunk a szülőknek, hogyan kommunikáljanak, hogyan érjék el, hogy megkezdődjön valamiféle változás. A terápiánk egyik nem hivatalos mottója úgy hangzik: nem elég nemet mondani, olyan életmódot kell kialakítani, amibe nem fér bele az efféle szerek használata.”
A hazai helyzet
„Megjelent az egyik portálon egy cikk egy kis faluról, ahol tényleg borzasztó a helyzet, és léteznek is olyan régiók, ahol valóban nagy bajok vannak. De ez nincs mindenhol így. A probléma az, hogy hiányosak az információink, gyakorlati tapasztalataink vannak, de országos kutatások, felmérések nem nagyon.”
Súlyos hiányok a gyermekaddiktológia területén
„Az egész ellátást is átszabta a herbál és az egyéb dizájnerdrogok megjelenése – magyarázza a központ vezetője. – Azért jöhetett létre ez a hely is, ahol most ülünk, mert nagy számban elkezdtek bejönni a fiatalok a felnőtteket kezelő drogambulanciákra, rehabilitációs intézetekbe – a jogszabályi háttér 16 éves kortól lehetővé teszi ezt –, ahol a szakemberek a felnőttek ellátására vannak kiképezve. Sajnos, Magyarországon a hivatalos gyermekaddiktológiai ellátás szinte a nullával volt egyenlő. Szerencsére nagyon sok helyen a felnőttellátással foglalkozó szakemberek vállalták a serdülők kezelését, illetve például a debreceni gyermekpszichiátriai ambulancián foglalkoztak a témával.”
Az Arany Zoltán által vezetett szatymazi intézmény július elején nyílt meg, az év második felében nyílik Ráckeresztúron a következő, amellyel együtt összesen két (!) hely lesz Magyarországon, ahol kifejezetten a fiatalkorúaknak szóló terápiával foglalkoznak.
A szatymazi a pozitív példa, több hasonló intézményre van szükség
Nem önmagában kell a jelenséget kezelni
A fiatalok szempontjából rendkívül fontos, hogy mindenki – szülők, tanárok, rokonok, barátok, illetve a társadalom – tisztában legyen prevenció, felvilágosítás és a rehabilitácó közti különbségekkel. A szatymazihoz hasonló segítő, rehabilitációs programokra sokan úgy tekintenek, mintha egyfajta „mentálhigiénés autómosó” lenne a gyerekeknek.
Sokszor előfordul, hogy a szülők a rehabtól várják, hogy véglegesen orvosolja a gyerek problémáit. Pedig önmagában a jelenség kezelése csak tüneti megoldás, a gondokat a gyerek környezetében is fel kell tárni és választ kell keresni rájuk.
„Integrált és irányított rendszerre van szükség – mondta Arany Zoltán. – Ez pedig úgy működik, mint egy összehangolt szimfonikus zenekar. A különböző színtereknek össze kell kapcsolódniuk, integrált gyermekaddiktológiai ellátásokra van szükség. Ehhez kapcsolódik az úgynevezett GYIMERKOK (Gyermek és Ifjúsági Mentálhigiénés Regionális Koordinációs Központok) terve, amelyet a SZTE Gyermekklinika Gyermek és Serdülő Pszichiátriai osztályának vezetője Dr. Vetró Ágnes dolgozott ki. Ez egy 4+1 régióból (négy vidéki, egy fővárosi) álló rendszer, amely tartalmazza az addiktológiai ellátást is. Úgy tűnik ráadásul, nyitott kapukat döngetünk, mert az egészségügyi tárca is támogatja az elképzelést. Viszont, a rehabilitáció csak egy rétegnek szól. Nagyon fontos kérdés, hogy mi van azokkal, akik ugyan szerhasználók, vagy szenvedélybetegek, de még nem jutottak el arra a pontra, hogy segítséget kérjenek. Ott vannak azok is, akik már kijöttek a rehabról, és akkor még nem beszéltünk a megelőzésről sem. A GYIMERKOK lényege egy olyan rendszer kialakítása, amely összekapcsolja az összes érintett résztvevőt – a fiatalokkal foglalkozó szakembereket és intézményeket. A cél, hogy mindenhol azok az „alkatrészek” jöjjenek létre, amelyek azt adott régióban nincsenek meg. De hogy pozitívumot is mondjak: az ősz folyamán, második lépésként Ráckeresztúron is megnyílik majd egy 30 fiatal befogadására alkalmas intézmény.”
A szatymazi Rehabilitációs Centrumban egyébként jelenleg 10 fiúnak van férőhely, ezt további 5 ággyal szeretnék rövidesen bővíteni. Ez az 5 ágy már lányok befogadását is lehetővé tenné, egyelőre azonban az épület nem alkalmas a koedukált kezelésre. Bár ez a helyzet diszkriminációt sugallhat, a szakember több mint két évtizedes tapasztalat birtokában úgy látja, hogy régebben sokkal több fiú vált szerhasználóvá – noha mára a lányok kiegyenlítették a helyzetet –, s a fiúk hamarabb is jönnek segítséget kérni, a rehabok esetében is ez a trend érvényesül.
Az Ifjúsági Drogcentrum egyik szobája
Az elérés a kulcs
A fiatalokat megszólítani nem könnyű feladat, de megoldható. Arany Zoltán szerint nagyon fontos, hogy hol és hogyan kommunikálnak a fiatalokkal. A bölcsődétől az egyetemig be lehet indítani ezt a folyamatot, csak a megfelelő módon kell tálalni, hogy az adott korosztályok képviselői számára ez befogadható legyen.
Az egészségfejlesztés, a megelőzés egy folyamat, amelynek különböző lépcsői vannak, össze kell kapcsolódniuk. Ezek közül a lépcsőfokok közül az egyik, a fiatalok elérése azokon a helyeken, ahol jelen vannak, illetve ahol esetleg maga a szerfogyasztás is történik. A szegedi drogcentrum munkatársai éppen ezért „partiszervízt” is üzemeltetnek, amelynek keretében a fiatalok által frekventált szórakozóhelyeken végeznek szemléletformáló munkát. De Arany Zoltán megemlítette a pécsi Indít Közalapítványt is, akik évek óta szintén nagyon sokat tesznek az ügy érdekében.
Biztonságos szórakozóhelyeket akarnak
„Egyrészt képezzük a szórakozóhelyek dolgozóit, hogy képesek legyenek felismerni a szerhasználat jeleit, tudjanak konfliktust kezelni, miközben a helyi jogalkotóknál is próbálunk eredményeket elérni, kiharcolni, hogy létrejöhessen egy, a biztonságos szórakozóhelyeknek kiadható minősítés – magyarázta Arany Zoltán. – Ez nemcsak a drogokra vonatkozik, valójában egy „biztonságos szórakozás – biztonságos hazajutás” mottóval lehetne összefoglalni ennek a lényegét. Tehát ebbe minden beletartozik, egészen az éjszakai buszjáratok útvonalának megtervezéséig. De ennél is fontosabb, hogy a fiatalokat ott próbáljuk elérni, ahol vannak, és megpróbáljuk velük felvenni a kapcsolatot. Viszünk magunkkal ártalomcsökkentő dolgokat, például ásványvizet, szőlőcukrot vagy éppen óvszert, illetve különböző játékokkal próbáljuk bevonni őket, és szóróanyagot is adunk nekik. Így van rá esély, hogy a szülőhöz is eljut az információ, még ha csak úgy is, hogy a gyerek nadrágzsebében megtalálja az összegyűrt szórólapot. Ez is fontos, mert a szülők is akkor fogják jobban érteni a témát, ha megfelelő impulzusokat kapnak. De az is lényeges, hogy ha valaki aktív szerhasználó, és még nem jutott el odáig, hogy segítséget kérjen, akkor mi csak beszélgetünk vele egyet, mindenféle nyomás nélkül. Ezen a módon előbb-utóbb be tudunk épülni egy-egy közösségbe.”
A szegedi drogcentrum ezt a fajta munkát mindenféle támogatás nélkül, konkrétan nulla forintból kezdte el, a kezdeményezést pedig a helyi vállalkozók közül sokan pozitívan fogadták – a gyógyszertár óvszert ajánlott fel, mások egyenpólókat, így alakult ki szépen lassan a ma is működő rendszer. Ma már egyetemistákat, kortárs segítőket is képeznek, akik profi segítőkkel közösen végzik a munkát Szegeden és különböző fesztiválokon.
Az intézmény stábja
Nem a spanyolviaszt akarják feltalálni
Arany Zoltán szerint a fiatalok kezelésével kapcsolatban a legfontosabb a struktúra és a logikus alkalmazkodás a meglévő helyzethez.
„A zenekar is akkor játszik jól, ha mindenki tudja a dolgát, és jól össze van hangolva. Ma már megy valamilyen szinten a kommunikáció, ha kapunk egy telefont, hogy valamelyik iskolában van egy problémás gyerek, kimegy egy kolléga, és közös stratégiát dolgoznak ki a szülővel és az iskolával. Fontos a gyors reagálás, de a pedagógusoknak, szülőknek is azt szoktam mondani, hogy amikor egy gyerektől azt várjuk, hogy változtasson az életén, gondoljuk végig a saját változtatásainkat is, mert nagyon nem mindegy, hogy milyen példát mutatunk nekik.”
Rendet kell tenni a fejekben
A feljebb már említett „szimfonikus zenekar” példáját egészen a társadalomig is ki lehetne terjeszteni. Az alapproblémát csak tünetnek szabad tekinteni, amely mögött különböző deficitek, problémák állnak, amelyekre választ kell találni.
„A fiataloknál korosztályi sajátosság a rizikókeresés, a lázadó viselkedés, illetve a már említett rendszerek kialakulásának megléte, vagy hiánya – mondta Arany Zoltán. – A felnőtteknél terápiás munkavégzéssel segítjük a visszailleszkedést, de a gyerekeknél ez korábbról indul – hiszen a rehabilitáció, mint neve is mutatja, arról szól, hogyan illeszkedjen valaki vissza a hétköznapi életbe. Itt egy gyerek számára onnan indul a rendszer kialakítása, hogy például saját maguknak kell kitakarítani a szobájukat. Innen a következő lépés a rendszeres tanulás. De mindezek mögött az van, hogy a gyerekek látják, felismerik, hogy itt odafigyelnek rájuk és érdeklődnek irántuk. Mondok egy példát: most ugye nyár dereka van, ezeknek a gyerekeknek pedig most is tanítás van – és imádják csinálni. Pedig mi nem is iskolát működtetünk, ez csupán egy terápiás eszköz, amivel kedvet csinálunk a sulihoz és így próbáljuk visszaintegrálni őket.
Dolgoztam egy sráccal, akit nem lehetett egy óránál hosszabb időre berakni az iskolába, mert képtelen volt figyelni. Egyszer belebotlottam a folyosón a rehabon, óra közben és közölte: „csak vízért jöttem ki, de most a Földről tanulunk, szóval már megyek is vissza”. Nagyon fontos, hogy érezzék, nincsenek beskatulyázva, nincs rajtuk nyomás, ezért felszabadultak lehetnek. Erre nézve az egyik kedvenc gondolatom az, hogy nincs kezelhetetlen gyerek, csak rossz módszer. A kérdés innentől pedig az, hogy tudunk-e a megváltozott gyerekekhez alkalmazkodni.”
Csak semmi pánik!
A szülői gondolkodás formálása is sokat jelent a felismerés és a megfelelő kezelés kiválasztása felé vezető úton. A szülők azonban sokszor azt hiszik, hogy a Rehabilitációs Centrum munkatársai „kikezelik” a gyereket, és megszűnik a probléma. Arany Zoltán azonban arra figyelmeztet, hogy sokszor nagy meglepetés éri a szülőket, amikor a gyereket sokkal tudatosabb, nyíltabb gondolkodásmóddal „kapják vissza”, és a problémás kamasz helyett egy olyan fiatalember tér vissza a családhoz, aki gondolkodik, önálló véleménye van, és képes nemet is mondani – akár a szülőknek is.
„A függőség ellentéte a függetlenség, a szenvedély ellentéte a boldogság – magyarázza a szakember. – Ha azt érzi a gyerek, hogy a helyén van, nem lesz szüksége rá, hogy kilépjen a helyzetből különböző szerek vagy pótcselekvések segítségével. Ha viszont ez nincs meg, akkor egy ilyen probléma esetén a környezet is sérül, vagy már eleve sérült, tehát a környezetet is segíteni kell, hogy az éppen talpra álló fiatal meg is tudjon maradni az úton, ahova a szakemberek segítségével odatalált.
Ha a szülő rajtakapja a gyereket, hogy valamit kipróbál, vagy használ, akkor azt érzi, hogy megbukott szülőként. A bűntudat pedig nem segít, mert ebben a helyzetben sokan bepánikolnak, ilyenkor pedig rossz döntéseket fognak hozni. Mondok egy példát: nem egyszer találkoztam már olyannal, hogy bejöttek a szülők, akik még csak gyanították, hogy lehet, hogy a gyerek drogozik. Mi volt a megoldásuk? Csináljunk azonnal vizelettesztet! Erre feltettem a kérdést, hogy: ha tudják, hogy a gyerek drogozik, akkor minek csináljuk? Illetve, ha megcsináljuk és kiderül, hogy pozitív, mi lesz a következő lépésük? Ezen a ponton sok szülő elcsodálkozik.”
Nincs tipikus eset, nincs egyetlen jó megoldás
„Persze az a tény, hogy eljöttek, és beszélhettünk a dologról, már egy pozitívum, de azért nagy a káosz a fejekben. Mondok egy másik példát: teljesen másképp kell kezelni, ha arról van szó, hogy a gyerek kipróbált egy füves cigit, mint azt, hogyha aktív szerhasználó vagy függő. Mindkettőről beszélni kell, ez fontos, de teljesen máshogy kell megközelíteni. Tehát nekünk az is a feladatunk, hogy megtanítsuk a szülőket arra, hogy visszaszerezzék a kompetenciájukat szülőként. Ez még akkor is előfordul, ha egyébként a gyerek gondoskodó, szerető családi közegben nő fel, de lehet, hogy valami elakadt a kommunikációjukban.
El kell tehát felejteni a sztereotípiákat, nincs olyan, hogy drogos, nincs rossz vagy jó család, hanem csak emberi történetek vannak, amelyek mögött nagyon sok szenvedés rejlik. De mindegyik teljesen más, ezt kell megértenünk és akkor megláthatjuk a drogos mögött az embert, a tragédiát, vagy a serdülőknél az unalmat, a céltalanságot, vagy az eszköztelenséget valaminek a feldolgozására. ”
A szakember a szülőknek azt tanácsolja, hogy találjanak olyan elfoglaltságot, amit a gyerekkel együtt lehet végezni. Legyen szó egy közös biciklizésről vagy egyéb tevékenységről. Van, aki főz a gyerekével, van aki füvet nyír, a lényeg, hogy ilyenkor csak ketten legyenek, a gyerek és valamelyik szülő. Ilyenkor ugyanis teljesen máshogy lehet a fiatalokkal kommunikálni, jobban megnyílnak, és akár olyan dolgokat is elmondanak, amiket máskor nem.
„Az ellátás és a megelőzés szakmailag és emberileg is akkor fog jól működni, ha egy jól felépített rendszerünk van, amelyben reális, elérhető célokat tűzünk ki magunk elé” – mondta Arany Zoltán.
Bárki, aki úgy érzi, hogy a gyerekével problémák vannak, hogy fennáll a gyanúja szerhasználatnak (ez lehet alkohol, vagy gyógyszer is) vagy egyéb szenvedélybetegségnek (internet-, játékfüggőség, stb.), először forduljon helyi szakemberhez, háziorvoshoz, pszichológushoz vagy pszichiátriai gondozóhoz. A drogcentrum.hu weboldalonminden szükséges dokumentumot és címet meg lehet találni a tájékozódáshoz.
A pénznyerő automaták „betiltása” után egyre változatosabb eszközökkel, így például a kaszinók nyitva tartásának korlátozásával próbálja felvenni a harcot a kormány a szerencsejáték-függőség ellen. Ősszel állítólag újabb szigorítás lehet. A függőséget viszont nem lehet jogszabály-változásokkal gyógyítani, ez csak a politikusok illúziója. Még arra sincsenek pontos adatok, hogy az utóbbi években csökkent-e a szerencsejáték-függőség Magyarországon – mondta a lapunknak nyilatkozó szakember.
Egyelőre nem kapott választ a Szerencsejátékosok Országos Érdekvédelmi Egyesülete arra a felvetésre, amellyel a kaszinók nyitva tartásának korlátozását javasolták júniusban Orbán Viktor kormányfőnek – tudtuk meg. Az egyesület a szerencsejáték-függők védelme érdekében korlátozná a Magyarországon működő kaszinók nyitva tartását. Azt indítványozták, hogy a jelenlegi 24 órás nyitva tartás helyett az „ilyen típusú szórakozóhelyek” hétköznap csak este tíz órától hajnali ötig tartsanak nyitva, vasárnap pedig maradjanak zárva – legalábbis ezt írták az Orbán Viktornak küldött levélben.
Az egyesület adatai szerint a kaszinóba járó vendégek száma meghaladja az évi egymilliót, ők átlagban 30-50 ezer forintot játszanak el személyenként. A függők száma pedig mintegy 200 ezerre tehető. (Kaszinói egyébként csak az Andy Vajna és a Szima Gábor érdekeltségébe tartozó cégeknek vannak Magyarországon, nyerőgépek pedig ma már csak a kaszinókban találhatók – a szerk.) Arról ugyanakkor megoszlanak a vélemények, hogy a különféle új jogszabályokkal vagy a tiltással meny-nyire lehet hatékonyan küzdeni a szerencsejáték-függőség ellen.
– A függőséget nem lehet jogszabályokkal gyógyítani; ez a politikusok illúziója. A szerencsejátékra ez éppúgy igaz, mint az alkoholra vagy a drogokra – mondta lapunknak Demetrovics Zsolt, az ELTE klinikai pszichológia és addiktológia tanszékének vezetője. Hozzátette: a jog az egyik eleme lehet a küzdelemnek, például annak szabályozása, hogy a függőséget okozó elemeket milyen körben teszik hozzáférhetővé, de ez önmagában nem számolja fel a problémát.
– Arra nincsenek pontos adatok Magyarországon, hogy az utóbbi években csökkent-e a szerencsejáték-függőség – válaszolta arra a felvetésre, hogy például a kocsmai nyerőgépek betiltása vagy a kaszinók számának csökkentése milyen hatással járhatott. Bizonyos, hogy a struktúra ezektől a beavatkozásoktól átalakult, de a szenvedélybeteg ettől nem gyógyul meg, hanem áttér más szerencsejátékra, vagy más típusú függőségbe megy bele. Az, hogy a kocsmában, az alkohol által is rontott döntési helyzetben az emberek nem férnek hozzá a nyerőgépekhez, kedvező változás, csakhogy a probléma ennél komplexebb, és így a beavatkozásnak is összetettebbnek kell lennie, ha sikert akarunk elérni.
– A szerencsejáték-problémának vannak jogi, pszichológiai vagy épp egzisztenciális vetületei is – magyarázta a szakember. Oda kell figyelni arra, hogy megfelelő ellátóhálózat legyen azok számára, akik nem jutnak hozzá a függőség tárgyához. Jelenleg van egy ilyen részleg a Nyírő Gyula Kórházban, de további szakemberek kellenek, országos ellátóhálózat, felvilágosítás, prevenció, ahogy például a hozzátartozóknak is kellene biztosítani a tájékoztatást. Jelenleg viszont e téren a spórolás látszik, nincsenek megfelelő programok, kutatások, és az ellátóhálózat, a szakemberképzés is fejlesztésre szorul.
A szerencsejáték-függőség mértékéről Demetrovics Zsolt tájékoztatása szerint jelenleg keveset tudunk. Egy 2007-es vizsgálat a függők arányát a 18–64 év közötti korosztályban 1,4 százalékra tette, azokét a „problémás” esetekét pedig, amelyeknél már láthatók a tünetek, további 1,9 százalékra. A probléma tehát százezres nagyságrendben érinti az embereket.
Ezt vélhetően a politikusok is látják, és a maguk eszközeivel próbálnak lépni. A napokban a Magyar Hírlap idézte Tállai András nemzetgazdasági minisztériumi államtitkárt, aki szerint ősztől nagyobb szigor várható, és megvalósulhat „a játékkaszinóba járás differenciált – a szerencsejáték káros hatásainak való kitettség mértékétől és a játékos sérülékenységétől függő – korlátozása”. Ennek megfelelően a személyes azonosításhoz kötött játékfajták, így a kaszinó, a kártyaterem, a távszerencsejáték és az online kaszinójáték esetében „a szervező a játékos azonosítása során a játékosvédelmi nyilvántartás adatait elektronikus úton lekérdezi, és a sérülékenynek minősülő játékos részére belépést nem biztosíthat”. Vagyis játékosvédelmi nyilvántartást hoznak létre, amelyet az adóhatóságnál vezetnek majd, és ez alapján szelektálnak. Az államtitkár megjegyezte, jövő januártól a kaszinók játékadójának már 3 százalékát játékosvédelmi célra használják fel.
Ehhez is vannak ugyanakkor további javaslatok. A Szerencsejátékosok Országos Érdekvédelmi Egyesülete például azzal szeretne tisztább viszonyokat teremteni, hogy a kaszinók pénztárgépeit is bekötné az online kasszarendszerbe, illetve nemcsak a tiszta játékbevételt, hanem a téteket és a nyereményeket is megadóztatná. Jelenleg a piacon körülbelül 1400-1600 pénznyerő automata működik, 64 élőjátékos asztal mellett. A játékosok által bedobott összeg éves szinten 110 milliárd forint körüli az egyesület adatai szerint.
Szabályozás
A parlament júliusban szabályozta az online kaszinójátékot. Távszerencsejátékot, azaz online sportfogadást csak a Szerencsejáték Zrt. szervezhet. A lóversenynél a százszázalékos állami tulajdonban lévő Magyar Lóversenyfogadást Szervező Kft. végezheti a távszerencsejáték-szervezést. Ezektől elkülönülő online kaszinójátékot csak a játékkaszinó-üzemeltetési koncesszió jogosultja szervezhet.
– A függőséghez két dolog kell: a függőség tárgya és az ember – hívta fel a figyelmet Demetrovics Zsolt. – A függőknél jelen van egy genetikai sérülékenység, vagyis vannak olyanok, akiknél nagyobb a kockázata a függés kialakulásának. De a függőség pszichológiai probléma is, és annak is van jelentősége, hogy az egyes játékok mennyire kockázatosak. A gyors lefolyású játékoknál, ahol szinte azonnali a nyeremény, nagyobb a kockázat. Például a lottó, ahol csak napok vagy éppen egy hét múlva derül ki, hogy nyert-e valaki, nem tartozik az addiktív játékok közé – fogalmazott az ELTE professzora. Demetrovics Zsolt beszélt arról is, hogy sok függ a játékszervezőktől, hiszen vannak, akik a legveszélyesebb, legnagyobb kockázatú játékokat nem forgalmazzák, vagy különösen figyelnek arra, hogy a legveszélyeztetettebb, a törvény által is védett 18 év alattiak valóban ne játsszanak.
Magyarországon a szerencsejátékozás stigmatizál, a játékban sok európai országtól vagy az USA-tól eltérően a többség nem a kikapcsolódást, a szórakozást látja, hanem a függőséget. Ez azzal jár, hogy „ciki” bemenni egy ilyen helyre. Ez viszont a játékszervezőket is könnyen arra a stratégiára ösztönzi, hogy a viszonylag kevés betérőből próbáljanak sok pénzt kiszedni. Ha kisebb lenne a stigmatizáltság, változtatni lehetne ezen, hiszen sokkal többen térnének be olyanok, akik nem a havi vagy többhavi jövedelmüket, hanem csak kisebb összeget játszanának el. A függőség egyébként a kikapcsolódástól a súlyos addikcióig elég széles skálán mozoghat, és mindig az a lényeg, hogy az adott személlyel az élet más területén mi történik. A függő számára ugyanis mindez nem játék, számára kényszerről van szó, nem tud ellenállni, működik a „kognitív torzítás”.
– A függő két helyzetben nem tudja abbahagyni a játékot: ha nyer, illetve ha veszít – mondta a professzor. Ha nyer az illető, akkor újabb téteket rak fel, még többet akar nyerni, ha veszít, akkor pedig azért folytatja, mert mindenáron vissza akarja szerezni a pénzét, „hajszolja a veszteséget”. Vannak olyan helyek, ahol önkorlátozási lehetőségekkel próbálnak segíteni a függőknek, tehát vagy csak bizonyos ideig játszhat az illető, vagy az elveszthető összeget maximálják. Demetrovics Zsolt kiemelte: a függő sok esetben nagyon sokáig nem ismeri fel, hogy milyen helyzetbe került. Sokszor csak akkor tűnik fel neki, hogy baj van, ha már a párja vagy a családja elhagyta, teljes az egzisztenciális összeomlás, az uzsorás szorongatja. – A függőségben vannak kedvező szakaszok és visszaesések. De megfelelő körülmények között és akaraterővel meg lehet gyógyulni – magyarázta a szakember.
A burlingtoni University of Vermont kutatói most azzal a némileg meglepő kijelentéssel álltak elő, hogy a szemszín alapján előre jelezhető, kinél kell számítani alkoholdependencia kialakulására.
AzAmerican Journal of Medical Genetics: Neuropsychiatric Geneticscímű lapban megjelent közleményükben azt írják, hogy a világos szemű emberek nagyobb eséllyel válnak alkoholfüggővé, mint a barna szeműek; a legnagyobb veszélynek a kék szeműek vannak kitéve ebből a szempontból. A szerzők – Arvis Sulovari és Dawei Li professzor – kiemelik, hogy vizsgálatuk az első, mely kimutatta ezt az összefüggést.
A National Institute on Alcohol Abuse and Alcoholism adatai szerint az Egyesült Államokban 2013-ban 16,6 millió körül volt az alkoholproblémákkal küzdő felnőttek száma, míg a serdülőkorúak közül 700000-en vannak ilyenek. Évente körülbelül 88000 haláleset következik be alkohollal összefüggő ok miatt, ami az alkoholizmust a harmadik helyre emeli a megelőzhető halálokok sorában.
Sulovari, Li és munkatársaik megjegyzik, hogy az európai populációban korábban végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a világos szemszínű emberek több alkoholt fogyasztanak, mint a sötétebb szeműek, de azt is kiemelik, hogy eddig még nem történtek próbálkozások annak kiderítésére, hogy van-e összefüggés a szemszín és az alkoholfüggőség között.
Ennek tisztázására a szerzők több mint 10000 olyan személyre vonatkozóan elemezték a klinikai és genetikai adatokat, akiknél legalább egy pszichiátriai betegséget kórisméztek (pl. depresszió, szkizofrénia, bipoláris zavar, gyógyszer- vagy alkoholfüggőség). „Ezek komplex rendellenességek – mondja Li. – Nagyon sok a gén, nagyon sok a környezeti triggerhatás.”
A végső elemzésbe 1263, európai felmenőkkel rendelkező amerikait vontak be, és minden résztvevőtől genetikai mintát analizáltak.
Az eredmények azt jelzik, hogy a világos szemszínű emberek – különösen a kék szeműek – esetében nagyobb az alkoholdependencia valószínűsége, mint a barna szeműeknél. Az iménti megállapítás az elemzések háromszori elvégzését, illetve az olyan potenciális befolyásoló tényezők figyelembe vételét követően is helytálló maradt, mint amilyen például az életkor, a nem, az etnikai hovatartozás vagy a földrajzi elhelyezkedés.
A fentieket így kommentálják a szerzők: „Az eredmények felvetik azt az izgalmas lehetőséget, hogy a szemszín a klinikai gyakorlatban hasznos lehet az alkoholdependencia diagnosztikájában.” Ezen túlmenően a kutatócsoport átfedést igazolt a szemszínnel kapcsolatos gének (OCA2/HERC2) és az alkoholfüggőségért felelős gének (GABRB3/GABRG3) között, illetve az alkohol-asszociált GRM5 és a pigmentáció-asszociált TYR között.
A szerzők kiemelik, hogy egyelőre nem tisztázott a szemszín és az alkoholfüggőség közötti összefüggés pontos mechanizmusa, ez irányban további kutatásokat tartanak szükségesnek. Ennek ellenére úgy vélik, hogy eredményeik hozzájárulhatnak az alkoholizmus és más pszichiátriai kórállapotok genetikai hátterének feltárásához
Hivatalosan is az első olyan országként ismerte el az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Kubát, amelyben sikerült megszüntetni, hogy a HIV-vírus és a szifilisz anyáról újszülött gyermekére terjedjen át – írja az MTI.
„Egy vírus átadásának megakadályozása egyike a lehető legnagyobb közegészségügyi sikereknek” – fogalmazott keddi közleményében a WHO főigazgatója. Margaret Chan szerint a Kubában elért eredmények fontos lépést jelentenek a HIV és a szexuális úton terjedő betegségek elleni hosszú harcban, valamint afelé, hogy a következő generáció AIDS-mentes legyen.
Becslések szerint világszerte évente 1,4 millió HIV-fertőzött nő lesz terhes. Kezelés nélkül 15-45 százalék a valószínűsége annak, hogy a terhesség ideje, a szülés vagy a szoptatás ideje alatt átadják a vírust gyereküknek - mutatott rá a WHO, amely szerint az anyánál és a gyermeknél egyaránt alkalmazott kezeléssel ez az arány alig 1 százalék fölöttire csökkenthető.
2009 óta csaknem felére csökkent a HIV-vel született gyermekek száma: míg hat éve évi 400 ezer, addig tavaly már csak 240 ezer volt. A WHO célja, hogy 2015-re 40 ezerre csökkenjen ez a szám. Kubában 1,85 százalékra, vagyis a régióra vonatkozóan célként kitűzött két százalék alá sikerült csökkenteni a HIV anyáról gyerekre való terjedésének rátáját, ezzel érdemelte ki a WHO elismerését.
A szifiliszben szenvedő nők közül évente csaknem egymillióan esnek teherbe, de a betegség vetéléshez, halva születéshez, újszülött-halálozáshoz, valamint ahhoz vezethet, hogy a babák alacsony súllyal és komoly újszülött kori fertőzésekkel jönnek világra.
Két éve már hogy új csapattal és új szellemiségben foglalkozunk a szerhasználókkal, egy kicsit másképpen gondolunk a felépülésre a Nyírő Gyula Kórház – OPAI Addiktológiai osztályán. Úgy gondoljuk, hogy a változás a közösség erejében rejlik. Azaz, ha figyelnek ránk, valami érdekes történik körülöttünk és bennünk, akkor megengedhetjük magunknak, hogy ne igyunk, hogy ne drogozzunk.
Nyitottak vagyunk az új gondolatokra, így fogant meg a Nyírő Nyár ötlete is. A projekt első üteme a zord, 30 méter hosszú téglafal dekorációja, hogy körülvegye, vigyázzon, felkarolja ötleteinket, ihletet adjon kollégáinknak, klienseinknek és látogatóinknak. Ha ezzel végeztünk, következő lépésben a kétemeletes épület újragondolása és közösségi közreműködéssel történő átalakítására kerülne sor. Álmaink közt szerepel egy külső színpad, ahol a klienseink és meghívottaink kifejezést adhatnak érzéseiknek, majd egy földszinti józan kávéház, amely az osztály központi, közösségi tereként működne.
Terveink fényében tesszük meg az első lépést a Nyírő Nyár Nyílt Nap keretében, ahol a rendezvény alatt alakuló graffitik mellett az osztály működésébe is bepillantást nyerhet az érdeklődő.
Szeretettel invitálunk tehát minden érdeklődőt, aki velünk együtt szeretné megtenni ezt az első lépést a közösségépítés irányába. A rendezvény ingyenes, de regisztrációhoz kötött, kérjük az alábbi linken jelezze részvételi szándékát: http://goo.gl/forms/mP6IINBsa5
JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: JÚLIUS 3, péntek
Viszlát vasárnap!
Időpont:2015.07.05, 10:00-18:00
Helyszín: 1135 Bp, Lehel utca 59, D épület Bejárat a kert felől.
Végre egy igazán szép pécsi történet. A Bázis Addiktológiai Szolgálat józanodó szenvedélybetegeinek nyitott egy pizzériát, ahol a függők a visszaesés félelme nélkül süthetnek pizzákat a pécsieknek. A július elején nyitó Pizza Bázis jövedelme jótékony célokra megy majd.
A pécsi Bázis Addiktlológiai Szolgálat hét éve foglalkozik szenvedélybetegek gyógyításával. A nonprofit, alapítványi keretek között működő szervezet többrétű, többféle kezelési formái főként alkoholbetegek számára jelentenek nagy segítséget a józanodásban. Horváth Tibor, a Bázis szakmai vezetője lapunknak elmondta, hogy a józanodó, józanodni akaró alkoholfüggők választhatnak bentlakásos, hosszabb (minimum féléves) rehabilitációs kezelést a Pécshez közeli Nágocson, valamint úgynevezett ambulanter kezelést is, amelynek helye már Pécsett van. Ebben a formában a foglalkozásokra egyénileg járnak be a páciensek (140-en), nem kell fél- vagy akár egy évre elhagyniuk családjukat, felhagyni munkájukkal.
A Bázis csapata a Tiszta Ház előtt
Emellett a két kezelés mellett még egy újabb, kísérleti programba is belevágtak, ami egyedülállónak is nevezhető az országban. Ez a két előbbi forma közé sorolható, és azoknak szól, akiknek a rehabilitációs program hosszú, az ambulanter program pedig nem elég intenzív. A „Tiszta Ház” nevű projektben a Bázis által bérelt két pécsi házban, amolyan albérlet-formában élnek együtt a leszokóban lévők, természetesen az alapítvány szakembereinek felügyelete alatt.
A józanodást szolgáló három panel kiépítése mellett – folytatta Horváth – egy fontos terület azonban még nem került kiaknázásra: a józanodók számára nem voltak elérhetőek olyan „védett munkahelyek”, amelyek nem fenyegetik visszaeséssel a gyógyulást kereső függőket, akikre napi munkavégzésük közben nem tudnak figyelni a Bázis addiktológusai és pszichológusai. Most azonban a Bázis ezt is elérte, szakemberei létrehoztak ugyanis egy pizzériát, ahol alkoholbetegek fognak dolgozni. Ez a Pizza Bázis. A betegek itt megindulhatnak a józanság útján, megkezdhetik a visszailleszkedést a normális társadalmi életbe.
A Pizza Bázis konyhája, és az ajándék robogó
A kizárólag pizzakiszállítással foglalkozó étteremben öt, a Bázisban kezelt józanodó szenvedélybeteg fogja elkészíteni és szállítani a pizzákat, a pizzasütés csínját-bínját pedig két hónapos felkészítés során sajátították el. Horváth elmondta, hogy a recepteket egy fővárosi profi ex-pizzaszakácsnak, Futár Balázsnak köszönhetik, aki egyébként a pizzériabeli munkát is felügyeli majd, lévén több mint 10 éve a Bázis segítője. A minőségre mindemellett azért sem lehet majd panasz, mivel a Pizza Bázisban csak minőségi, helyi termelőktől származó alapanyagokkal fognak dolgozni.
A pizzafutárok dolgát is megkönnyítették, ugyanis a Bázis egyik volt kliense ajándékba adott az alapítványnak egy robogót, és egy kisbuszt is.
Itt sütnek majd a józanodó betegek
A Pizza Bázisnak a volt Piroska presszó kertvárosi épülete ad helyet. A valaha igazi talponálló kocsmaként elhíresült Piroska pizzériává alakításában Horváth szerint nagyon szépen tükröződik a Bázis célja, hiszen nincs is szemléletesebb annál, hogy józanodó alkoholbetegek pucolnak tisztára egy leharcolt borozót.
A július 1-jén elstartoló Pizza Bázis jövedelmét egyébként visszaforgatják, a profit a Bázis és a pizzéria fejlesztésére, valamint közösségi és jótékony célok támogatására fog menni.
Odavágod egy hozzászólásban, hogy „úgy kell neki, minek maradt az első pofon után?” Vagy azt, hogy „én már biztos otthagytam volna ezt a gazembert!” Aha. Akkor most olvasd el, hogy valójában milyen egy bántalmazó kapcsolatban élni. Klára már döntött, a válás folyamatban van. De ezzel még nem ért véget a rettegés. A következő történet szóról- szóra igaz. És hiába sejtjük, tudjuk, mi mehet az ilyen házasságokban a zárt ajtók mögött, akkor is földhöz vág bennünket Klára írása.
„Harmincöt késszúrással végzett a nővel, mert összevitatkoztak. Anya nélkül maradt egy hatéves gyermek…” – talán te is olvastad. Hát, én is.
Fajtól, nemtől, iskolázottságtól, identitástól, kortól függetlenül bárki képes erre, aki bántalmazó típus. Nem véd meg senki tőle. Nem azért, mert nem akar. Hanem, mert nem tud. Nem véd meg a család, a barátok, az ügyvéd, a rendőrség, de még a jog sem. Senki sem. Csak reménykedhetsz, tűrhetsz, léphetsz, de hogy mit hoz a holnap, nem tudhatod. Csak remélheted, hogy egyszer vége lesz, hogy egyszer valami csoda folytán új fejezet nyílik az addig félelmekkel teli életedben.
Hallgatózom. Alszik. A sok pálinkától kidőlt és elaludt. Most kell összepakolnom. Még sajog az arcom a hatalmas pofontól. A vér az orromban már kezd megszáradni. Most már azt is tudom milyen, amikor úgy fejelnek le, hogy csillagokat látok. A hajam még nedves. Leköpött. Pakolnom kell. De csak csendben, mert ha felébred és meglátja, kapom a következőt. Pakolok csendben, lábujjhegyen járva. Kicsit nehéz lehajolni, mert fáj a bordám. Nem értem, miért csinálta ezt, hiszen azt mondta, hogy szeret… Hogy soha senkit így nem szeretett még. Sőt, el is akart venni feleségül. Miért tette?!
A bántalmazott nők nem hibásak. Semmiben sem. Intelligens, okos nők is kerülhetnek ilyen kapcsolatba. Hogy miért? Mert a bántalmazók igen megnyerő személyiségek.
Értelmesek, viccesek, határozottak, olyan típusú férfiak, akik mellett a nők biztonságban érzik magukat, felnéznek rájuk, mert olyan erőt sugároznak, amire nem lehet nem odafigyelni. Kellemes társaság, jó humor, intelligens hozzáállás. A környezetük is szereti őket, és senki nem tudja elképzelni róluk, hogy mi mindenre képesek, ha az ember nem azt teszi, nem úgy él, ahogyan azt megkívánja tőle a bántalmazó.
Kezdetben persze minden rendben volt. Nagy érzelmek, szenvedélyes együttlétek, szerelmes vallomások, filmbe illő ígéretek – amelyeket be is tart, hiszen neki az kell, hogy valakit maga mellé láncoljon. „Egy pofon nem pofon. Még a második sem”– gondolod magadban. Hiszen érzed, hogy szeret, hogy a világot jelented neki. Csak később jössz rá, hogy ez a világ nem a tiéd. Az övé. Csak az övé.
A józan eszeddel tudod, hogy nem maradhatsz. De valami erős vonzalom mégis arra késztet, hogy megbocsáss neki és maradj. A lelked mélyén tudod, hogy nem jó, amiben vagy, de segíteni akarsz rajta.
Mi lenne vele, ha elhagynád? Tudod, hogy akár jó ember is lehetne belőle, és bízol abban, hogy majd te, pont te fogod megváltoztatni őt. Mindig bocsánatot kér. A lábaid előtt hever és sírva könyörög, hogy ne hagyd el. Könnyek között ígéri meg, hogy ez soha többé nem fordul elő. Szorítja a kezed, felnéz rád a földről, ahol még előző este te hevertél sírva, összetörve. És megbocsátasz. Megint. Újra és újra. Hozzá is mész, majd gyereket is szülsz neki…
Mindenki óva intett tőle, de te hittél benne, hogy minden rendben lesz. „Pár év alatt pár pofon még belefér egy kapcsolatba” – nyugtatod magad. S valahol még el is hiszed, hogy némelyiket joggal kaptad, mert az ilyen ember rendkívüli képességekkel rendelkezik: belemagyarázza a másikba, hogy csak azt kapja, amit megérdemel. „Valóban. Nem kellett volna késnem. És a kozmetikusnál is várni kellett, ezért tartott fél órával tovább az arckezelés. És igaza van, miért is akarnék én elmenni otthonról bárhova is a barátnőimmel? Otthon a helyem. Mindig. Minden körülmények között.”
A lelki sebeid lassan gyógyulnak. De ő segít benne, hogy elfelejts minden rosszat, hiszen van, hogy hónapok telnek el két verés között, kívülről mintapár vagytok. Szex azonban nincs. Hónapokig. Megvonja tőled. Nem érdemled meg. Nagy viszont a látszólagos szerelem és az egyetértés. Addig persze, amíg ki nem húzod a gyufát ismét. Amikor ráeszmélsz, hogy a barátaid kezdenek lemorzsolódni mellőled és voltaképp egy luxusbörtönben élsz, ahol arról is be kell számolnod, hogy kitől kaptál üzenetet délután kettőkor. Éjszakára már inkább kikapcsolod a telefonod, nehogy akkor írjon rád egy barátnőd, aki éppen összeveszett a párjával. Abból is balhé lenne. Inkább már nem teszel semmit, nem mondasz semmit, nem találkozol senkivel. Kerülöd azokat a helyzeteket, amelyekkel konfrontálódhatnál vele. És ezzel valójában már a saját életedet kerülöd. Kezded érezni, hogy nem akarsz így élni tovább.
Nem vagy nő, nem vagy ember, nem vagy már senki. Árnyéka vagy egykori önmagadnak. És félsz. Mindenki mondja, hogy lépj már, lépj! Igen, de hogyan?
Egyáltalán túléled-e az általad elindított lavinát, ha lépsz? Tisztában vagy a még meg nem tett lépésed következményeivel, és ennek tudatában mérlegelsz. Egyetlen kérdés: Túléled-e, ha lépsz? Mind lelkileg, mind fizikailag.
A harmincöt késszúrás lebeg a szemed előtt… Valaki ezt kapta, mert lépett. Neki nem sikerült. Neked miért sikerülne? Senki nem véd meg. Félsz. Rettegsz. Pedig csak nyugodtan szeretnél élni. Békében elválni, új életet kezdeni. Nem haragszol rá. Hiszen ő beteg. Csak engedjen el. Nem kérsz nagy dolgot. Csak egy életet. De megéri-e, amikor tudatában vagy annak, hogy mire lesz képes, ha elhagyod? Tudod, hogy a gyereket – akivel alig foglalkozott, amióta megszületett – magának akarja majd, és mindenféle koholt váddal megkérdőjelezi anyai minőségedet. Tudod, hogy minden körülmények között a nyomodban fog járni, és megkeseríti az életedet, hiszen messzire elér a keze, befolyásos ember, te meg csak egy senki vagy. Tudod, hogy minden lépésedet figyelni fogja, és bár kívülről senki nem látja majd, hogy üldöz, te magad tudni fogod. A telefonodat is lehallgatja, és a magánnyomozót is megfizeti, hogy kövessen.
Nem hagy élni. Nem hagyja, hogy boldog légy. Egyszerűen nem hagyhatja, hogy valaki, pont te, te, a senki így elbánjon vele.
Menj, vagy maradj? Vagy visszamenj? Harmincöt késszúrás, üldözés egy nyugodt, új élet reményében? Megéri? Amikor senki nem véd meg? Mert senki nem TUD megvédeni. Kapcsolataid nincsenek. Csak a remény van, hogy egyszer felébredsz. Felébredsz, kinyitod a szemed, és végre elmondhatod újra, sok év után, hogy igazán boldog vagy. Talán eljön ez a pillanat. De úgy, hogy még nem a saját véredben fekszel…
Klára
Az Ökumenikus Segélyszervezet napokban nyilvánosságra hozott filmje a családon belüli erőszakról:
Belgiumban engedélyt adtak egy fizikailag teljesen egészséges, 24 éves nőnek az eutanáziára. A csak Laurának nevezett nő egyszerűen nem akar élni. A belga DeMorgen szerint a nő eltekintve az állandó öngyilkossági gondolataitól, testileg egészséges.
A nő azt mondta a lapnak, hogy már kisgyermek kora óta tudja, hogy meg akar halni, az élet nem jelent számára semmit. Nem várt gyermekként született, apja alkoholista volt. Folyamatosan öngyilkossági gondolatai voltak.
Elég hamar el is költözött otthonról a nagyszüleihez. Ott ugyan biztonság, béke és rendszer költözött az életébe, de a lány nem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy meg akar halni.
Laura 21 éves kora óta egy pszichiátriai intézményben élt. A lány a lapnak azt mondta: a halálvágyát szörnyű gyermekkora okozta, de ettől akkor sem tudott szabadulni, amikor stabil körülmények között élt. Megpróbált normális élni, de nem képes rá.
A belgiumi törvények szerint eutanázia abban az esetben engedélyezhető, ha valaki orvosilag menthetetlen, és tartós, elviselhetetlen testi vagy lelki szenvedéseknek van kitéve.
A lány számára egy bíróság engedélyezte az orvosi felügyelet mellett végrehajtott eutanáziát.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111telefonszámot! Online segítségetitt kaphat. Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
Egy HIV vírussal fertőzött férfi arra kérte a járókelőket, érintsék meg. Tényleg nem számított arra, ami történt.
A HIV-pozitív, finn származású Janne bátor kísérletre szánta el magát. Arra volt kíváncsi, hogy vajon még léteznek-e a HIV- és az AIDS-betegekkel kapcsolatos negatív sztereotípiák és stigmák a többségi társadalom szemében. Fogott egy táblát, ráírta:
"HIV-pozitív vagyok, érints meg",
kiállt egy forgalmas tér közepére, széttárta karjait, a szemeit lehunyta és várt. Jó ideig senki nem ment oda hozzá, sokan rá sem néztek, mások a fejüket rázva álltak tovább. Aztán megtört a jég: az első érintés után egyre többen simogatták vagy ölelték meg és ráztak vele kezet. Gyerekek, felnőttek, fiatalok, idősek, nők és férfiak.
Utolsó kommentek