Miközben a dizájner drogok lenyomták a tradicionális szereket, közös fellépés helyett soha nem látott szakadék alakult ki a politika és a drogterület szakmai szervezeteinek megközelítése között – röviden így lehetne összefoglalni a júniusi Herbál Para civil fórum tanulságait, mely a négy nagy drogszakmai ernyőszervezet (MADÁSZSZ, ÁSZ, MADRISZ, MAT) szervezésében került megrendezésre, a Kossuth Klub nagytermében, bő 150 fős hallgatóság előtt. A téma gazdagságát jelezte, hogy a különböző szakterületek képviselői egyenként mindössze 10 percben adták elő beszédüket, hogy elegendő idő jusson az elhangzottak közös megvitatásra. A résztvevő szakértők erős kritikával illették a kormány hozzáállását – világosság tették, hogy a C lista három éves regnálása alatt egyáltalán nem tudta visszaszorítani a dizájner drogok terjedését, továbbá nehezményezték, hogy semmi megnyugtatót nem hallhattak a szakmai szervezetek alulfinanszírozottságáról, akiknek az ellenséges légkör miatt már az alapvető szolgáltatásaik is veszélybe kerültek.
 

A fórum előadásainak összefoglalója az alábbi videónkon tekinthető meg.

 

 

A délutáni szekcióban szakértői csoportok alakultak az alábbi négy témakörben:

A csoportokban az EU drogmonitorozó központjának (EMCDDA) strukturált kérdőívei alapján történt a beszélgetések kialakítása, melyekben összesen 92 szakértő vett részt. Az elhangzottak kiértékelésének eredményeként született meg a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület (KCKT) Élő Jelentése a Magyarországi Droghelyzetről  

A jelentés létrejöttének körülményeiről Paksi Borbála szociológus, kutató elmondta, hogy kevés információnk van a hazai droghelyzetről, így nehéz a helyzethez alakítani a szolgáltatásokat. Az utóbbi években visszaesett a kutatási adatgyűjtés, 2007 óta – 8 éven keresztül – nem készült a lakosság körében célzott drog-epidemiológiai vizsgálat. Utoljára 2008-ban végeztek becslést a droghasználat társadalmi költségéről, valamint 2011-ben megszűnt a kábítószer problémával kapcsolatos vizsgálatok, kutatások támogatási rendszere. Ilyen helyzetben csak közvetett indikátorokon keresztül lehet tájékozódni, holott célzott kutatásokra lenne szükség. Ez az információs deficit késztette arra a szakmát, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel kezébe vegye a helyzet értékelését. Ennek apropóján született meg a 92 szakember bevonásával készített jelentés, ami Paksi elmondása szerint bár nem kiterjeszthető és nem általánosítható, de kvalitatív vizsgálat eredménye, ami egy létező valóságot mutat be.

 

A Drogpolitikai munkacsoportot Topolánszky Ákos, a Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetségének (MADRISZ) elnöke vezette. Az utóbbi évek fejleményeit elemezve elmondta, hogy az állam ellenségkategóriákban láttatja a drogterápiás tevékenységet végző szakértők világát, ami jól megmutatkozik az olyan politikai aktusokban, mint például a Drogstratégia visszavonása, amit egy új, a szakmai szervezetek által nem támogatott Stratégia elfogadása követett. A megvalósítási szándék hiányát világosan jelzi, hogy öt éve nem készült cselekvési program, ami irányítaná a drogpolitika kivitelezését. Ehelyett viszont 2013-ban szigorodott a Btk., noha Európa nem ebbe az irányba halad és a C-listával egy szakmai szempontból nagyon problémás rendszert sikerült létrehozni. A drogkoordinációnak gyakorlatilag nincs hatása a drogpolitika alakulására és a Nemzeti Drogmegelőzési Irodának funkciója is kiüresedett. A terület egészének finanszírozása rendkívül lecsökkent, más forrásokból költ csak rá az állam, leginkább a kínálatcsökkentés területéről.

 

 

A felmérésből Topolánszky azt emelte ki, hogy a válaszadók 80%-a szerint a jelenlegi politikai környezet jelentősen nehezíti a drogpolitikai tevékenységet. Szintén úgy 80% szerint a probléma kezelhetősége szempontjából a hazai drogpolitika jelentősen kedvezőtlenebbé vált. A jelenlegi Drogellenes Stratégia nem fejezi ki a szakemberek többségének drogpolitikai véleményét, többek között azért, mert a fő hangsúly a kínálatcsökkentésre került. A szakemberek a terület forráshiányát is kritikusnak látják, mely a szolgáltatások létét és – hiányukban – az ellátásra szoruló droghasználók egészségét is veszélyezteti.

 

A drogprevenció aktuális helyzetének felmérését Felvinczi Katalin, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet korábbi igazgatója segítette. A munkacsoport eredményeit az Európai mutatókkal összemérve elkeserítő kép rajzolódott ki. Bár a Nemzeti Drogellenes Stratégia gyújtópontjába a tiszta tudat megőrzése és ezzel együtt a prevenció került, a szakemberek úgy látják, hogy az iskolai prevenciós programok hozzáférhetősége itthon korlátozott, azaz az iskolák többségében nincs prevenció. A konszenzusos szakmai iránymutatás hiánya miatt elbizonytalanodás uralkodik a területen. Az olyan elismert programok, mint a célzott prevenció, forráshiány miatt alig működnek.

 

 

Ami a fejlődésnek indult, az a rendőri jelenlét az iskolában, amit prevenciós szempontból nehéz eredményként elkönyvelni. Az olyan adminisztratív előírásokban, mint például a dohányzás tilalma, még tartjuk az európai szintet és a kortárssegítő rendszer működését is kielégítőnek ítélték, de az iskolai drogstratégia meglétében, a tanórákon kívüli foglalkozásokban és a szülők számára kialakított programokban nagyon elmaradtunk az európai átlagtól.

 

Csák Róbert, a Kék Pont tűcsere programjának korábbi munkatársa és az ártalomcsökkentést végző Alternatíva Alapítvány alapító tagja készítette az ártalomcsökkentő munkacsoport jelentését, mely az intravénás és rekreációs szerhasználók számára nyújtott programokat ölelte fel. A munkacsoportban 17-en vettek részt 14 szervezetből, ami az itthon működő 27 tűcsere tekintetében jelentős lefedettséget jelent. A válaszadók szerint egyik beavatkozási forma – pl. HIV, HCV szűrés, tűcsere, egyéni konzultáció fertőző betegségekről és a szerhasználat kockázatairól – sem érte el a korlátozott elérhetőségű beavatkozás szintjét sem. Rekreációs oldalon a partiszerviz és a fesztiválokon ingyenes biztosított hideg víz elérte a korlátozott elérhetőség szintjét. Hiány van viszont a fesztiválokon és szórakozóhelyeken végzett megkereső munkából és az információs kiadványokról. A rekreációs színtereken dolgozó ártalomcsökkentő szakemberek elmondták, hogy nehezen jutnak be a szórakozóhelyekre.

 

 

A szakemberek legnagyobb problémákként az új pszichoaktív szerekkel kapcsolatos információhiányt, az alulfinanszírozottságot, az ellátórendszerben a komplex, integrált programok hiányát, a szerhasználat stigmatizáltságát jelölték meg. Ez a stigma pedig a döntéshozók és a szabályozási környezet támogatásának hiányával a szolgáltatókra is átragad.

 

Csorba József pszichiáter-addiktológus vezette a 32 fős kezelés-ellátás munkacsoportot, amelynek három alcsoportja a drogambulancia, a speciális csoportok kezelése és az alacsonyküszöbű szolgáltatások helyzete volt. A kérdőívre adott válaszokból kiderült, hogy az ellátási lehetőségeket lényegesen meghaladják a kezelési igények. A dizájner drogok 2010-ben kezdődő térhódításukkal jelentősen megemelték a kezelési igényt. A szegénység növekvése tovább rontotta a folyamatot, például több lett a szexmunkás, akiknek körében magas a szerhasználat. Jelentős a komorbiditás a mentális zavarokkal, például a skizofrén betegek gyakorlatilag mind szerhasználók is.

 

 

A fokozódó probléma kezelése helyett megszűntek a pályázati kiírások, jelentős szakemberhiány alakult ki, akik pedig elérhetők lennének, azokat az ellátó helyek forráshiány miatt nem tudják felvenni. Csorba szerint, ha nem történik rövidesen változás, krízishelyzet alakul ki a területen.