A drog és művészet szenvedéllyel és szenvedéssel teli találkozását egy különösen aktuális időpontra szerveztük. A Kábítószer-ellenes Világnap (június 26.) alkalmából olyan hazai filmekről, színművekről és könyvekről olvashatsz, amelyek hatására nagyot nézel, az anyagozásról pedig egy életre elmegy a kedved.

 

De akkor mégis miért…?

Ma már egy jó drogos műalkotás másképp „működik”, mint egy évszázaddal ezelőtt. Elénk tárja a lent és fent összes pszichikai és fizikai mélységét és magasságát. Ezért minden öncélúságon túlmutató drogos műben van valami drogellenes is, hiszen az feketén-fehéren bemutatja a droghasználók életét. A néző számára körvonalazódik: ez az élet gyötrelmes, önpusztító és nem tart sokáig. Akkor mégis miért nyúlnak olyan sokan a droghoz? Ezt megtudhatjuk más bőrén szúrt tapasztalásokból is. Az témával kapcsolatos itt következő művek ebbe a kérdéskörbe engednek bepillantást.

Film – korszimbólum és kilátástalanság

Fligeauf Benedek (Bence) Dealer című 2004-es drámája nyomasztó, a rendezőtől már megszokott lassúsággal folydogál emberi sorsok, droghasználók és az ő kilátástalan kapcsolataik medrében. A film szervezőelve maga a díler személye, aki minden érzelem nélkül szállítja az elmúlás óráját egyre közelebb a megrendelőknek. A drog a kor dekadens félelmeinek és vágyainak szimbóluma.

Azt hogy a drog mennyire nem tesz különbség társadalmi csoportok között, hogy az a szellemi és testi nyomor, amelybe a függőség dönt, mennyire érvényes mindenkire, megtudhatjuk a Lackáék heroinoznak című dokumentumfilmből. A történet egy hajléktalan párról szól, Adriennről, Balázsról és barátjukról, Lacikáról – csak erős idegzetűeknek ajánljuk. Pesty László filmje három fiatal heroinista mindennapjait mutatja be. Balázs biblialapból tekeri a cigit. Ha a szereplőknek nincs pénzük heroinra, akkor szipuznak. A szúrásról így mesélnek: „Ez tölti ki a napunk, felkelünk, kéregetünk, belőjük a cuccot és kezdődik minden elölről.” Nekik ez mégis minden erőfeszítést megér: „Ilyenkor még a hányást is élvezed. Még a rosszat is.” Adriennek két, heroinistaként világra jött fia van. Jövőképe nincs, a haláltól nem fél. A lehetetlenre tesz kísérletet a film, ezt a felfoghatatlan nihilt próbálja meg megtölteni a három fiatal életével.

Színház – kamaszok magánya

Németh Ákos A webáruház című darabja tizennégy esztendős iskolások elmagányosodásáról szól. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház ez év márciusától bemutatott darabja feszültséggel és konfliktusokkal teli. A webáruház öt fiatal történetét meséli el. Megismerjük a félénk, verssel udvarló Bálintot, a tolókocsis Melindát gyámolító sportos Lórántot, az önbizalomhiányos, féltékeny Martinát, és húgát, a mozgássérült Melindát. A darab főszereplője a drogdíler Marcella, aki egyre mélyebbre csúszik függőségében és magányában.

Könyv – dokumentált pokoljárás

Kubiszyn Viktor 2011-ben megjelent dokumentumregénye, a Drognapló arról számol be, hogyan vált a mű írója függővé, hogyan használta ki családtagjait és hogyan mászott ki éhezés, lopás és folyamatos visszaesés dacára a több mint 15 éve tartó függőségéből. Kubiszyn Viktor a könyv megírása után országos irodalmi és drogprevenciós körútra indult, hogy meséljen fiataloknak döntéséről, és annak előzményeiről – arról, hogy mi hozta vissza az életbe. „Bár kint már minden összeomlott körülöttem, és a működésem vége vagy az elmegyógyintézet vagy a temető lett volna, a legnehezebb számomra mégis a döntés meghozatala volt, hogy otthagyok mindent. Görcsösen ragaszkodtam a kinti életem morzsáihoz, a mélyponton lévő párkapcsolatomhoz, az anyagos életformámhoz. Nagyon meg kellett lépnem magam, hogy lejöjjek – de miután megvolt a döntés, felszabadultam.” Szimpatikus továbbá a Jószöveg Kiadó gondozásában megjelent regényben, hogy nélkülöz mindenfajta „Hádészt megjárt hajós”-féle gőgöt. Kubiszyn Viktor egyszerűen fogalmazva, lépésről-lépésre mondja el, mi mindenen ment keresztül. Nem kérkedik, nem oktat, csak reflektál. De azt kérlelhetetlen őszinteséggel teszi.

Magyarország második Trainspottingja, Szabó Győző Toxikoma című könyve fél évvel a Drognapló után jelent meg. Az ismert színész regénye szintén egy személyes hangú beszámoló, mégis másképp szólítja meg az olvasót: a sztáron keresztül, akciófilmes lendülettel, pörgős tempóban. Szabó Győző rodoszi pihenése alatt, egy skype-interjúban elmondta, könyvének megírásával elsődleges célja az volt, hogy minél több embert megszólítson.

Milyen volt a könyved fogadtatása, nem kaptál szemrehányást, hogy olyasmit propagálsz, amit nem kellene?

- Nem, ellenkezőleg. Miközben a könyvemet megírtam, rájöttem arra, hogy a könyv magában rejti a drogprevenciót is. Sok visszajelzést kapok, olyan kommenteket például, hogy minden tininek el kellene olvasnia. Voltak olyan javaslatok is, hogy a Toxikománt egyenesen bele kellene venni a kötelező anyagok közé a tanmenetbe.

Miért van az emberekre a könyved ilyen nagy hatással?

- Ez a könyv azért tud erős lenni, mert ügyesen, sokáig titokban tartottam ezt az ügyet, azután pedig egy igaz történetet írtam meg. Az is hozzá tartozik a sikerhez talán, hogy én hiteles embernek vagyok elkönyvelve. Én futárként megjártam ezt az utat és hírnökként elmondom. Ha valaki például visszajönne a halálból és elmondaná, hogy milyen ott, én megköszönném neki.

Neked segített volna egy hasonló mű, mikor a függőséged még kialakulóban volt?

- Nem hiszem. Egyszer csak észreveszed, hogy benne vagy a nagy slamasztikában. Utólag persze mindenki okosabb. Persze akkor semmire nem hallgattam volna. Az irodalomnak lehet szerepe, de a legtöbb embert egyetlen művészeti élmény nem fogja megakadályozni. Ki lehet nyitni az emberek szemét akár egy-két órára is. Meg lehet találni minden emberhez az utat, de ez nagyon nehéz.

Kispróza – Félelem és reszketés a vécécsészében

Utoljára álljon itt egy rövidebb, ám nem kevésbé figyelemreméltó írás a fiatal írónő, Szendi Nóra tollából. A Lápvidéki nyúlós napjaim című történet drogos főhőse saját vécéjébe egy virágfejet hallucinál. Lakását benépesíti képzelt és valós szereplőkkel, így megismerjük a visszataszító, ezoterikus havert, Ábrát, egy banánszerű hórihorgas figurát és a zöld virslit majszoló többi narkóst. Mindeközben manójelmezes papagájok szólnak be, a sajtszerűen süppedős földet pedig moha fedi: „Szóval látod, kiáltottam be ideges kappanhangon. Embeeer, ez mekkora fless, bődült vissza Ábra. Fless, gondoltam, persze, hogy savazná szét a papír a sovány eszed maradékát is, neked minden fless. Mire beértem, már a vécékagylóban szimatolt. Miért, fohászkodtam magamban, miért ezt a begombázott, ezotér barmot hívtam ide valóságellenőrzésre?”

Kicsit olyan mintha a Félelem és reszketés egyik magyar virtussal megírt forgatókönyvét olvasnánk. És amint az ebből az összeállításból is talán kiderül: ez a világ jobban körül vesz minket, mintsem gondolnánk. 

Forrás: kultography.hu - Várnagyi Márta 

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr154614140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása