A női alkoholisták száma egyre jobban növekszik, a kamaszlányok pedig versenyt isznak a fiúkkal. De mi lehet ennek az oka, és mennyire különbözik egymástól a két nem alkoholizmusa?

  

magyarnarancs.hu: Mennyi női alkoholista van a becslések szerint ma Magyarországon?

Mészáros Piroska: A statisztikai adatok szerint a női és a férfi alkoholbetegek aránya Magyarországon kb. 1:4, így számuk 200-250 ezerre becsülhető. A kezelésbe kerülő alkoholbeteg nők aránya évről évre növekedést mutat, emögött azonban nem a stigmatizáció csökkenése áll – hiszen a szenvedélybetegek megbélyegzésében változatlanul jók vagyunk –, sokkal inkább az, hogy egyre többen, egyre többet és egyre pusztítóbb módon isznak.

magyarnarancs.hu: Mi lehet ennek az oka?

MP: Azt gondolom, hogy az alkoholprobléma terjedése a nők körében a társadalmi szerepvállalásukból eredő feszültségekkel függhet össze. A mai Magyarországon a házasságok több mint fele válással végződik, így magas azoknak a nőknek a száma, akik egyedül viszik a háztartást, dolgoznak és nevelik a gyerekeiket. Sokan pedig családban élnek ugyan, de magányosan, ahol a férfi vagy fizikailag nincs jelen a rengeteg túlóra miatt, vagy épp a szenvedélybetegsége miatt nem képes „jelen lenni”. Mindenképpen sérül az apai minták – döntéshozatal, saját határok meghúzása, felelősségvállalás – átadhatósága. Ez azért probléma, mert egy nő számára szinte lehetetlen a családfő és a családfenntartó szerepének is megfelelni a saját női/anyai szerepvállalás mellett, úgy, hogy közben őrizni kell a látszatot, miszerint „nálunk mindig minden rendben van”. Úgy gondolom, hogy ennek az egész életvitelnek a feszültsége viszi a nőket az alkoholfüggőség felé. Az alkohol kiváló oldószer, ami kezdetben remekül oldja a feszültséget is, ellazít, szinte könnyebbé válnak a terhek. Jutalom a nap végén. A baj valójában itt kezdődik, amikor valakinek eszébe jut, hogy a mindennapi feszültségét az alkohollal enyhítse. Ezt már problémás használatnak nevezzük, hiszen az alkoholnak fontos funkciója lett, innen pedig nagyon kevés kell ahhoz, hogy rendszeressé és egyre nagyobb mértékűvé váljon az alkoholfogyasztás, majd kialakuljon a függőség. A legjobb az lenne, ha már a problémahasználatnál kapna az illető segítséget.

Fotó: L.Kovács

magyarnarancs.hu: A problémahasználat mennyire tudatosul az emberekben? Mennyire gyakori, hogy valaki már ekkor érzi, hogy baj van?

MP: Általában nem érzi, mert ekkor az alkohol vagy bármilyen szer még nagyon sokat ad. A megoldandó problémák ott vannak ugyan, de bódult tudatállapotban nem látszanak jól. És a saját érzésekkel sem kell együtt lenni, esténként ki lehet iratkozni a valóságból. Sajnos valamiért rátanultunk arra is, hogy a problémákat egyedül kell megoldani, nem tudunk egymástól segítséget kérni. Itt újból bejön a traumatizáltságból adódó szégyen, az illető úgy áll hozzá, hogy rajta úgy sem segít senki.

magyarnarancs.hu: Ha már a mindennapos stresszoldásról beszélünk, nem elég erre nyugtatókat és egyéb gyógyszereket szedni?

MP: A gyógyszerekkel az okok helyett a tünetet lehet kezelni, csakúgy, mint az alkohollal. Az orvos felírja, vagy a szomszéd ad abból a szorongásoldóból, nyugtatóból, ami garantáltan hat, hiszen neki bevált. Ez hajmeresztő, de sokszor halljuk. Egy idő után rátanulnak arra, hogy ezeket a gyógyszereket jól lehet kombinálni az alkohollal, jobban üt, tovább tudnak távol lenni a saját életüktől. Olyan forgatókönyv is van, hogy valaki az alkohol miatt nyúl a tablettákhoz, mert az alkohol egy idő után sajnos felerősíti azokat a gondokat, tüneteket, amik ellen az illető küzdött, és akkor megpróbál még ezzel is „segíteni” magán.

magyarnarancs.hu: A segítségkérés szempontjából mi jellemző a nőkre: maguktól kérnek segítséget, vagy rokonok, barátok hozzák el őket?

MP: Nekem az a tapasztalatom, hogy főként hozzák őket. Általában rokon, és sokszor nem a férj. Rendszerszemléletben dolgozom, fontos, hogy a hozzátartozók is elmondják, ők hogyan élik meg a problémát, ami miatt eljöttek. Volt olyan, amikor a legfontosabb hozzátartozókat sikerült elhívnunk, de a férj annak ellenére sem akart jönni, hogy külön megkértük, sőt levelet is írtunk neki, hogy tapasztalataival, meglátásaival segítse a szakmai munkát és felesége felépülését. Később kiderült, hogy ő is ivott, de azt nem érezte problémának, viszont a feleségét elítélte annak rendszeres részegsége miatt. Vélhetően attól félt, hogy a kezelés során majd őt fogja hibáztatni mindenki a felesége állapotáért, és szóba kerül az ő alkoholizmusa is. A feleség viszont – egzisztenciális okokra hivatkozva – nem akart eltávolodni a romboló kapcsolattól. Ebben az esetben sajnos nem sikerült a pozitív változást elősegítenünk. Olyan eset is előfordul, hogy a gyermek kér segítséget valamelyik szülője alkoholizmusa miatt. Évekkel ezelőtt például középiskolákban tartottam drogprevenciós foglalkozásokat, több esetben megtörtént, hogy a kamaszok a szüleik alkoholizmusa miatt kértek segítséget.

magyarnarancs.hu: Mondhatjuk, hogy míg a férfiaknál jellemzően a szociális ivásból növi ki magát az alkoholizmus, addig a nőknél egy eleve magányos aktusból indul el a probléma, mert egyedül, otthon kezdenek el inni egy-egy nehéz nap után?

MP: Ilyen markáns különbséget nem mernék tenni, de az biztos, hogy a zugivás a nőkre jellemző inkább. De vannak úgynevezett nedves szakmák, mint például a vendéglátás vagy a kereskedelem, ahol egy-egy sikeresen megkötött üzlet után leülnek a partnerek iszogatni, vagy a pultos iszik a vendéggel együtt, és innen is könnyű átcsúszni a problémahasználatba, ami tovább vezethet az alkoholizmus felé. A nők titokban ivása a társadalom ambivalens hozzáállásával is magyarázható. Egyfelől reklámozzák az alkoholfogyasztást, másfelől pedig, ha valakinek ebből problémája adódik, azt elítélik és kiközösítik. Ez a stigmatizált helyzet a nőkre még inkább érvényes, ezért nem csoda, hogy otthon is – sőt sokszor saját maguk előtt is – igyekeznek titkolni az ivás tényét, és ismét megjelenik a szégyen.

magyarnarancs.hu: A nőknél általában hány éves kor körül jelentkezik a komoly szerfüggőség?

MP: A nőknél jellemzően kevesebb idő telik el a függőség kialakulásáig, mint a férfiaknál, átlagosan 8-10 év alatt végbemegy a folyamat. A női szervezet ugyanis rosszabbul bontja az alkoholt, és érzékenyebben reagál annak káros hatásaira. Van olyan kliensem, aki már tizenhárom éves kora óta ivott rendszeresen, nála a húszas évei közepére kialakult a függőség.

magyarnarancs.hu: A kamaszlányok italozási szokásairól mit lehet elmondani? Mennyire igyekeznek tartani a tempót a fiúkkal?

MP: Napjainkban rendkívül súlyos jelenség a fiatalok körében az úgynevezett rohamszerű nagyivás (binge drinking), ami abból áll, hogy a bulik alkalmával minél gyorsabban – általában tömény itallal – kiütik magukat. Az egyetlen célja ennek a fajta szerhasználatnak, hogy minél előbb elveszítsék a kapcsolatot a valósággal. Ezek a fiatalok úgy mennek el inni csoportosan, hogy annyira részegek legyenek, hogy ne tudjanak magukról, és másnap ne emlékezzenek semmire. Ez a közösség nélküli társas magány. Egyébként ezzel a fajta használattal az is probléma, hogy épp azt a kamaszkorban még fejlődésben lévő agyi területet rongálja, amitől később a döntések meghozatala és a felelősség vállalása függne. Visszatérve a lányokra, egy nemrégiben készült felmérés szerint a tizenhat éves lányok közel annyit isznak, mint fiú társaik, és ez a rohamivás rájuk is jellemző. A fiatalok alkoholfogyasztására egész iparág épül, és a hozzáférés látszólagos korlátozása ellenére is hozzájutnak a jellemzően az ő igényeiket kiszolgáló, édesített tömény italokhoz. A minap láttam például előre bekevert, retro szódásszifonba töltött szénszavas vodkát egy szupermarketben. Ezt pár éve még Fény néven állították elő a kreatívabb kocsmákban.

magyarnarancs.hu: Más országokhoz képest a magyar fiatalok hogyan állnak az iváshoz?

MP: Érdemes átböngészni a 2011-es nemzetközi ESPAD vizsgálat eredményeit – ezt négyévente készítik a 16 éves középiskolások körében –, igen megdöbbentő eredmények születtek. Magyarországon messze az átlag fölötti az alkohol, illetve az alkohol-gyógyszer fogyasztása, valamint a dohányzás, a lányok lerészegedése és nagyivása is növekedést mutat a korábbi évekhez képest. A magyar fiatalok 60 százaléka mondta, hogy volt már részeg életében (az európai átlag 47 százalék), az előző hónapban pedig 23 százalékuk részegedett le (az európai átlag 17 százalék). A nagyivás (legalább öt ital elfogyasztása egymás után a korábbi hónapban legalább egyszer) tekintetében ugrásszerű a növekedés, míg az európai átlag 39, a magyar fiataloknál ez az arány 45 százalék! A lányok lerészegedésének előfordulása is növekedést mutat, és a nagyivás is sokkal nagyobb mértékben terjed a lányoknál, mint a fiúknál. A gyógyszerek és az alkohol együttes fogyasztása pedig az európai átlag kétszerese. Úgy gondolom, hogy a romló eredmények mögött a család és az iskola értékkészletének erodálódásán túl az alkoholstratégia, illetve az objektív tájékoztatás teljes hiánya és a legális drogok reklámozása állhat. Számomra különösen érdekes, hogy míg a nemzeti dohányboltok portáljait eddig „jótékony homály” fedte, addig az alkoholos italok kereskedelmének szabályozásához kötötten ezt a homályt felváltotta az alkoholos italokat ábrázoló poszterkavalkád.

magyarnarancs.hu: Fontos, hogy a női kliensek nőtől kapjanak segítséget?

MP: Nem érzek olyan különbséget a férfiak és a nők alkoholizmusa között, ami ezt indokolná. A társadalmi beágyazottság miatt léteznek persze azok a nőkre jellemző sajátosságok, amiket már említettem, de a férfiakkal kapcsolatban ugyanígy el lehetne mondani jó párat. A felépülés lépéseit nemtől függetlenül mindenki meg tudja tenni, aki szeretne beletalálni a saját életébe, és elég bátor ahhoz, hogy segítséget kérjen. A magánrendelésen most épp a férfi klienseim vannak többen. 

magyarnarancs

A rendszeresen bűntényeket elkövető ember bármilyen pszichoterápiás beavatkozásra csak igen korlátozottan, kismértékben alkalmas. A kriminális személyiségzavar az egész pszichikumot komplexen és mélyen érintő károsodás, amely – ha már kialakult – visszafordíthatatlan, irreverzibilis patológiás állapotnak tekinthető.  

 Ezért van olyan hihetetlenül nagy jelentősége a fiatalok sodródásában a felismerésnek, a kriminalitás irányába ható folyamat leállításának, mindenféle prevenciós törekvésnek és munkának. A személyiségtorzulás kialakulása viszonylag hosszabb idő alatt következik be, ezért fiatalkorban még nem beszélhetünk kifejezett kriminális személyiségzavarról.

Családi háttér

A krónikus bűnelkövetők gyermekkori családjában gyakran találhatunk alkoholista, kábítószer-élvező, gyógyszerfüggő, az öngyilkossággal többször kísérletező és bűncselekményeket elkövető személyeket. Igen gyakoriak a nagyfokú beilleszkedési zavarral küszködő, szélsőségesen extravagáns emberek is. Ritka a teljes család, és a szülők válása után a nevelőszülővel rendszerint súlyos konfliktusai vannak a gyermekeknek, amelyeket nem képesek megoldani.

A szülők, illetve a gyermeket nevelő felnőttek között gyakoriak a nyíltan agresszív konfliktusok, jellemzőek a hangos veszekedések, az otromba trágárkodás, a brutális bánásmód. A családtagok kíméletlenek, durvák egymáshoz, a problémák kezelésének egyetlen eszköze az erőszak. A szülők szemben állnak a társadalmi normákkal és értékekkel, illetve semmibe veszik azokat.

Jellegzetes az a gond is, hogy a család nem tud mit kezdeni a gyermek fizikai és intellektuális akcelerációjával. A probléma lényege abban áll, hogy a fiatalok testileg és értelmileg lényegesen gyorsabban fejlődnek, mint néhány évtizeddel korábban, s ezen belül is a gyerek gyorsabb ütemben érik az említett két faktorban, mint érzelmileg és szociálisan.

A biológiai és a mentális érettség messze meghaladhatja a gyermek emocionális fejlettségi szintjét, s még ettől is lemaradva kullog a szocializáció. Ez a nagyfokú diszkrepancia önmagában is feszültségteremtő faktor – amelyet ma minden szülő érez és tapasztal. Az általunk tárgyalt családokban azonban amúgy is problematikus az érzelmi kultúra és a szociális beilleszkedés. Ezért ők a gyermeknél spontán fellépő ilyen jellegű frusztrációkat és belső konfliktusokat nemhogy enyhíteni nem képesek, de még el is mélyítik azokat.

Környezeti ártalmak

A legalapvetőbb és legsúlyosabb következményekkel járó miliőártalom a családi együttes élmények hiánya. Ez azt jelenti, hogy a család nem alakít ki olyan időtálló közös értékeket és normákat, amelyeket egyetlen tagja sem változtathat meg kénye-kedve szerint önkényesen. Nem alakul ki a családi “mi tudat” és a kohézió, mert az emberek nem vállalnak egymással sorsközösséget, nincsenek együttesen, egymást figyelve és elfogadva átélt közös élményeik és tapasztalataik.

A család tagjai nem együtt, hanem inkább egymás mellett élnek, nem alakítanak ki közös életvitelt és életritmust. Emiatt nem fejlődik ki a problémahelyzetek konstruktív kezelési technikája, a közös érzelmi atmoszféra. A konfliktusszituációkban csak “csapkodnak” egymás felé anélkül, hogy a másik szempontjait és motivációit is figyelembe véve törekednének az okok valódi megértésére.

A szülők a gyerekekkel csak időnként, periodikusan vannak együtt, és időközönként vannak jóban. Általában a szülő aktuális érzelmi-indulati állapotától függ, hogy éppen hajlandó-e odafigyelni és elfogadni gyermekét, vagy lesöpri magáról és elutasítja. Ez a helyzet permanens érzelmi bizonytalansághoz és éhséghez, kielégítetlenséghez vezet.

Ezeknél a családoknál tehát nem feltétlenül az együtt eltöltött idő mennyisége kevés, hanem az együttlétek minősége rendkívül gyenge. Ez kedvezőtlenül hat a gyermek énerejének, toleranciájának, türelmének, akaraterejének, szocializációs szintjének, kommunikációs készségének, finom érzelmeinek, problémaérzékenységének, differenciált látásmódjának kialakulására. Végül is a primitív személyiségszerkezet és az éngyengeség létrejöttének táptalajáról van szó.

A környezeti ártalmak másik helyszíne az iskola. Az otthoni problémák miatt a gyerek nem tud intellektuális adottságainak megfelelően teljesíteni, ami önértékelési redukcióhoz, sőt válsághoz vezethet. A sorozatos iskolai kudarcélmények alapvetően megrendítik az önbecsülést, és véglegesen lerombolják a felnőttek iránti bizalmat. Lényegében ebben az esetben is az történik, hogy ahelyett, hogy az iskola – amennyire teheti – a bajban lévő gyerek segítségére sietne, a családból hozott konfliktusokat felerősíti, elmélyíti és a problémák eszkalációját hozza létre.

Ha a gyerek két alapvető életterében – otthon és az iskolában – rosszul érzi magát, akkor lelkileg sérül és elindul, hogy pótkapcsolatokat, pótközösséget keressen magának.

Kriminális veszélyeztetettség

A deviáns veszélyeztetettségnek látható jelei vannak. A magatartás terén jellemzővé válik a hazudozás, dacosság, figyelmetlenség, provokatív viselkedés, egyénileg nyílt agresszív megnyilvánulások a felnőttekkel szemben vagy csoportban elkövetett erőszakos cselekmények.

A közösségben áldozati vagy bűnbak szerepbe kerülnek, peremhelyzetre szorulnak, elmagányosodnak, klikkekhez csatlakoznak, viselkedési normáikat váltogatják és egyre több destruktív elemmel telítik meg. Jellemzővé válik a trágár, tartalmilag szegényes, sztereotip fordulatokkal teletűzdelt beszéd. A fiatal gyakran unatkozik, semmi sem érdekli, önmagával nem tud mit kezdeni. Ápolatlan, gondozatlan vagy épp ellenkezőleg, “divatőrült”.

Koravén attitűdöket vesz fel, aluljárókban, bevásárlóközpontokban cselleng, lófrál vagy az utcákon céltalanul csatangol. Minden idejét moziban vagy játékautomatáknál tölti. Szélsőséges együttesekért rajong.

Anyagias, rámenős, pénzéhes. Hangsúlyozottan “vad”. Minden kompromisszumot elutasít, fatalista, cinikus, közönyös. Hangsúlyozza függetlenségét, egyéni szabadságát, és hogy senkinek semmi köze az ő életéhez. Érzelmileg valójában szorong. Depresszív, impulzív, infantilis, csábulékony, sodorható. “Heccből” agresszív, brutális, vandál.

Veszélyeztetettség szempontjából legsúlyosabb szimptómák az állatokkal, kisebb, gyengébb gyerekekkel való kegyetlenkedés, az alkalomszerű alkoholizálás és drogfogyasztás, ismétlődő csavargás éjszakai kimaradásokkal. Kisebb, rendszeres lopások üzletekből, társaktól. 14 éves kor előtt megkezdett szexuális élet, a partnerkapcsolatok váltogatása. Tartós kapcsolatok galeritagokkal, deviáns csoportokkal.

A kriminális személyiség

A már kialakult kriminális személyiségzavarnak több általános jellemzője is van. Az egyén rosszul tűri az állandó jellegű érzelmi feszültségeket, még akkor is, ha ezek kismértékűek. Például azért nem tud megmaradni hosszabban munkaviszonyban, mert nem bírja a rendszeres, időre való bejárást, a napi feladatok állandó tűrését, a munkával kapcsolatos kisebb, de folyamatosan jelentkező problémák megoldását.

Nagyon gyengén tolerálja a fellépő vágyak kielégítésének késleltetését. Ha valamit megkíván, ahhoz azon nyomban, szinte minden áron hozzá akar jutni, mert nem viseli el a várakozási feszültséget. A rövid ideig tartó és nagy intenzitású, felpörgetett, felcsigázott helyzeteket kedveli és keresi. Ez a tulajdonság a személyiség infantilis és archaikus reakciómódjára utal, ahol hirtelen nagy erőbevetéseket hosszabb semmittevések, teljes szabadságban töltött ellazulások, dőzsölések, mulatozások követnek. Csak ennek kielégítése után képes ismét az erők összeszedésére és kiadására. A kriminális életmód éppen ilyen, hiszen a deliktumok periódusokban zajlanak, amelyet a kriminális aktivitás szüneteltetése időről időre megszakít.

A bűncselekményben – szintén infantilis – oppozíció és támadókedv nyilvánul meg. A kriminális ember nem hajlandó elismerni és akceptálni a korlátokat és a korlátozást. Képtelen keretek közé szorítani magát, minden ilyesmi támadásra ingerli.

A krónikus bűnelkövetők viselkedése nemegyszer hiszteroid, hajlamosak a szerepjátszásra, s azt kifejezetten élvezik. Személyiségstruktúrájuk és személyiséghatáraik rendkívül lazák és képlékenyek. Ebből következik, hogy a börtönben az úgynevezett “jó magaviselet” döntő többségében csak asszimiláció, de nem adaptáció.

A kriminális személyiségzavarban szenvedők számára a büntetés kilátásba helyezése semmilyen visszatartó erővel nem bír, mert az időnkénti lebukás és börtönbe kerülés életüknek szerves, bekalkulált részévé válik.

Feuer Mária
pszichopedagógus 

A Nemzeti Drog Fókuszpont fennállása 10. évének alkalmából felkértünk hazai szakembereket, mondják el véleményüket, személyes tapasztalataikat a drogmonitorozás helyzetéről, annak alakulásáról és az irodánk munkájáról. 

 Az addiktológia egyes kutatási területei nagyon eltérő fejlődést mutattak az elmúlt néhány évtized során hazánkban. Egyes területek, mint az etnográfiai kutatások, majd részben ezek nyomán a kvalitatív kutatások markánsan jelen voltak és vannak az hazai drogkutatások területén. Születtek fontos kezdeményezések a prevenciós kutatások terén, de ugyanakkor, a klinikai kutatások, a komorbiditással foglalkozó tanulmányok száma például csekély. Klasszikus terület azonban az epidemiológia, ahol a hazai drogkutatás kezdeteitől jelen van az adatgyűjtési törekvés. A 70-es és 80-as évek korai felméréseit, már a 90-es évek közepén követte a nemzetközi (európai) ESPAD kutatásba való becsatlakozás, amelynek ily módon az első pillanattól tagja Magyarország. Még korábban, már a 80-as évek közepén részévé váltunk a szélesebb fókuszú, de szerhasználati vonatkozásokat is érintő, nemzetközi HBSC felmérésnek. Ezen nagy nemzetközi projektek nyomán aztán a 90-es évek legvégén, s a 2000-es évek legelején egyre több lokális epidemiológiai kutatás készült; tegyük hozzá, igen változatos módszertani felkészültséggel. Ebben az időszakban úgy tűnhetett, hogy megfelelő forrás birtokában epidemiológiai adatfelvételt bárki tud készíteni, s égető szükségként jelent meg a minőségi kontroll igénye.

Ily módon, a Nemzeti Drog Fókuszpont, tíz évvel ezelőtti megalakulásakor nem kellett, hogy nulláról induljon, hiszen a direkt indikátorok területén komoly hagyományokkal rendelkeztünk, inkább, ahogy említettem, a minőség kontrollja volt itt a feladat. Az eddig nem érintett közvetett indikátorok esetében azonban már egészen más jellegű munkát jelentett az addigi adatgyűjtési szokások módosítása, finomítása, rendszerbe szervezése, a különböző adatforrások harmonizálása.

A most tíz éves Nemzeti Drog Fókuszpont legfőbb érdeme azonban talán nem is az, hogy ezt a munkát, az adatgyűjtés harmonizációját elvégezte, hanem, hogy olyan központtá tudott válni, amely kitűnő kapcsolatot ápol az ország legkülönbözőbb adatszolgáltató helyeivel és addiktológus kutatóival, amelyet koordinációs szerepe mellett szakmai minőségében is messzemenőleg elismernek a területen dolgozó szakemberek, s amely, ahogy az elnevezése is diktálja valóban központja, adatgyűjtő és adatközlő centruma hazánknak. Mindemellett pedig hangsúlyozottan meg kell említeni a Fókuszpont publikációs tevékenységét, hiszen az általa megjelentetett kézikönyvek, útmutatók, minőségi standardokat bemutató kötetek nagyon nagy szerepet játszanak a szakma módszertani fejlődésében, a nemzetközi protokollok adaptációjában, s általában a szakmai minőség fejlődésében, erősődésében.

Ezen a tíz éves évfordulón további, hasonlóan tevékeny és hasznos évtizedeket, s rendíthetetlen tudományos elkötelezettséget kívánok a Nemzeti Drog Fókuszpontnak, s valamennyi munkatársának!

Demetrovics Zsolt
egyetemi tanár – ELTE Pszichológiai Intézet 

"...a központtól pár utcányira egy másik valóságba kerülsz. A budapestieknek fogalmuk sincs arról, hogy mi zajlik itt, hogy élnek emberek a kőrúttól pár száz méterre..." 

A megszűnő nyolcadik kerületi tűcsere programról, a program után várható űrről és veszteségről, a megmaradó két fővárosi Kék Pont ambulancia feladatairól és a személyes motivációkról, kihívásokról kérdezte a Szimpatika c. lap Barna Erikát, kommunikációs igazgatónkat.  Az interjú itt olvasható. 

kékpont 

Az INDIT Bulisegély szolgálat 36 fős, orvosokból, pszichológusokból, mentőápolókból és szociális munkásokból álló stábbal biztosítja a fesztiválozók önfeledt szórakozását Ozorán. A képzett szakemberek a fesztivál központi részén elhelyezkedő Haven sátorban 24 órás szolgálatot látnak el július 29. és augusztus 4. között. Az INDIT ártalomcsökkentő tevékenységének célja, hogy a látogatók biztonságos szórakozását biztosítsa. 

Az arra rászorulók számára nyújtott szakmai segítség mellett szőlőcukorral, ásványi anyagokkal: magnéziummal és kalciummal, ártalomcsökkentő csomaggal kínálják a betérőket. Ezen kívül a szolgálat munkatársai a nagyszínpad mellett vízosztással, folyamatos járőrszolgálattal biztosítják a gondtalan fesztiválozást.

A 2000 óta működő INDIT Bulisegély szolgálat elsősorban a dél-Dunántúlon, Pécsett, Kaposvárott, és ezen kívül Baján évente több ezer szórakozni vágyónak segít. Filozófiája, hogy a szervezet szolgáltatásai, valamint az objektív tájékoztatás révén a szerhasználat a lehető legkisebb egészségügyi kockázattal járjon. A szervezet szakemberei a helyi szórakozóhelyeken heti rendszerességgel vannak jelen, emellett több éve a Fishing On Orfű, a Rockmaraton, és idén 2. alkalommal az Ozora Fesztiválon teljesítenek szolgálatot. 

indit

A tavaly népszerű, úgynevezett dizájner drogok helyett ma a komoly veszélyekkel járó biofű vagy Spice népszerű a szerfogyasztók között.  

A fesztiválszezonban egyre több fiatal próbálja ki a gyakran illegális tudatmódosító szereket. Bár a dohány és az alkohol szerepét sem szabad lebecsülni, az utóbbi időben rohamosan terjedő szintetikus drogok veszélye a legnagyobb. Különösen aggasztó az az új trend, amivel az addiktológiai rendeléseken találkoznak a szakemberek. Tempósan nő azoknak a száma, akik a marihuánáéhoz hasonló hatóanyagot tartalmazó, de annál jóval veszélyesebb, rendkívül olcsó szerekhez, a kannabinoidokhoz nyúlnak – írja a feol.hu.

Rappant György, a Fejér Megyei Szent György Kórház addiktológusa szerint a mesterséges marihuánaként is ismert, az interneten biofű vagy Spice néven rendelhető készítménynek a szintetikus marihuánának semmi köze az igazihoz. Ráadásul viszonylag könnyen hozzáférhető, ami nagy veszélyt jelent a fiatalok egészségére.

Az orvos saját praxisában az utóbbi időben egyre több olyan fiatallal találkozik, aki gondokkal küzd. E szerek egyik fő veszélye – szemben a marihuánával – a kiszámíthatatlanság nem lehet tudni, milyen hatása lesz először, miből és mennyi van benne. A szer praktikusan úgy néz ki, hogy a szintetikus anyagba beáztatnak valamilyen növényi törmeléket, s ezt teszik vízipipába vagy sodorják cigarettába. Amíg a kannabisznál vagy „fűnél" a használó napi egy-két alkalommal „gyújt rá", itt tíznél többször is – ami annak „köszönhető", hogy rövidebb ideig tart a hatása. E szernél komoly függőség alakulhat ki – szemben a hagyományos marihuánával, ahol csak rendkívül ritkán történik ez meg – sorolja a szakember.

A rövid ideig tartó hatás miatt a környezet eleinte csak elvétve szerez tudomást arról, ha valaki a biofüvet használja, hatásai között a nyugtató, szedáló hatást lehet említeni, ezeket az időszakokat azonban egyre többször váltják fel ideges, „kattogó" periódusok – ahogy a szerhasználók szlengjében nevezik.

E tünetek persze sok kamasznál életkori sajátosságként is előfordulnak – hívja fel a figyelmet a szakértő, aki egyúttal óva is int attól minden szülőt, hogy gyermeke hangulatingadozása mögött azonnal szerhasználatot „diagnosztizáljon. 

Weborvos

Az egyre jobban terjedő új anyagok még a korábbiaknál is károsabbak.  

 Visszaszorulóban van a heroin az Európai Unió tagországaiban, de egyre több szintetikus, pszichoaktív szer jelenik meg a drogpiacon, ami új kihívást jelent a közegészségügynek - derül ki az EU kábítószerügyi központjának (EMCDDA) kedden Lisszabonban ismertetett 2014. évi jelentéséből, amely azt is megállapította, hogy Magyarország kevésbé fertőzött droggal.

A jelentés a legfrissebb feldolgozott, vagyis 2012-es adatokon alapszik és a 28 uniós tagállamon kívül Norvégia és Törökország droghelyzetét is vizsgálja.

Az adatok azt mutatják, hogy Magyarország a drog által kevésbé fertőzött országok közé tartozik. Míg az Egyesült Királyságban ezer főre 8,3 heroinfogyasztó jut, Magyarországon csupán 0,5. Az Európai Unióban a felnőtt népesség 4,2 százaléka használ kokaint; az Egyesült Királyságban ez 9 százalék, míg Magyarországon csupán 0,9 százalék. Miközben Magyarországon csupán a felnőttek 8,5 százaléka használ kannabiszt, az unió 28 tagállamában 21,7 százalék. Ugyanakkor az ecstasy tekintetében a középmezőnyben található Magyarország a népesség 2,4 százalékával, mert az uniós átlag 3,1 százalék - tartalmazza a jelentés.

A jelentés Magyarország esetében azonban aggasztó fejleményként értékeli, hogy a tűcsereprogramokról készült országos felmérés szerint 2012-ben a kliensek 36 százaléka szintetikus kábítószert, úgynevezett kationokat fogyasztott intravénásan.

Cecilia Malmström, az Európai Bizottság belügyi biztosa a lisszaboni sajtótájékoztatóra küldött videóüzenetében úgy értékelte a kialakult helyzetet, hogy az egyre inkább terjedő új anyagok talán még a korábbiaknál is károsabbak a fogyasztók egészségére. Nem csupán a közegészségügy számára jelentenek kihívást, de rohamos terjedésük miatt egyre nehezebb a megelőző rendszerek működtetése is.

Az uniós drogjelző rendszer keretében például csak az idén már négy olyan új anyagot vizsgáltak meg, amelyek összefüggésbe hozhatóak a tagállamokban történt akut mérgezésekkel és halálesetekkel - tette hozzá.

Az európai bűnüldöző szervek egyre gyakrabban szembesülnek azzal, hogy a ránézésre ártalmatlan port tartalmazó kicsi, könnyen szállítható csomagokból akár több ezer adag drog is készülhet - mondta Cecilia Malmström.

Wolfgang Götz, az EMCDDA igazgatója elmondta: amíg egyes tagállamokban csökkenő tendenciát mutat a túladagolásos halálesetek és a kábítószerrel összefüggő HIV-fertőzések alakulása, más országokban aggasztó fejlemények tapasztalhatóak. Európában 1,3 millióra becsülik azoknak a számát, akik többnyire heroint fogyasztanak, ám a jelentések a heroin visszaszorulásáról és a szintetikus szerek terjedéséről szólnak.

Götz hangsúlyozta, hogy az európai fiatalok körében a kábítószerhasználat a halálozás egyik fő oka, egyrészt közvetlen formában, túladagolás miatt, másrészt közvetve, a kábítószerekkel összefüggő megbetegedések, balesetek, erőszakos cselekmények és öngyilkosságok formájában.

Európában 2012-ben, mintegy 6100 heroinfogyasztáshoz kötődő túladagolásos halálesetről érkezett jelentés, ami ezerrel kevesebb, mint 2009-ben. Különösen aggasztó a helyzet Észtországban. Miközben Európában 17 ilyen haláleset jut egymillió lakosra, Észtországban 191.

Ugyan komoly előrelépéseket sikerült elérni az intravénás szerhasználók körében előforduló HIV-fertőzés kezelésében, ám a görögországi és romániai kábítószerhasználók körében tapasztalt HIV-járvány miatt megrekedt a fertőzések számának csökkenése.

Az intravénás kábítószerhasználatnak tulajdonítható, újonnan bejelentett HIV-diagnózisok átlagos aránya 2012-ben 3,1 eset volt egymillió lakosra, ám Észtországban például 53 - ismertette az igazgató.

Hangsúlyozta, hogy Európában még mindig a kokain a legáltalánosabban használt tiltott stimuláns. Becslések szerint 14,1 millió európai felnőtt használta már életében a kábítószert és a legfrissebb adatok a kokainhasználat csökkenésére utalnak.

Európában az amfetaminszármazékok használata továbbra is alacsony szintű, leginkább Csehországra és Szlovákiára korlátozódott, de terjedni kezdett Németországban és Dél-Európában is. Ugyanakkor nagyon erős ecstasy jelent meg a piacon, ezért az Europol és az EMCDDA közös figyelmeztetést adott ki.

Götz hangsúlyozta, hogy az EU jelzőrendszere egyre leterheltebb az új pszichoaktív anyagok megjelentése miatt; az ügynökség által megfigyelt új anyagok száma 350 fölé emelkedett.
A gondot az okozza, hogy az új pszichoaktív anyagokat gyakran legális ("legal high") szerekként árusítják a piacon, s azzal a szándékkal állítják elő, hogy utánozzák az ellenőrzött kábítószerek hatásait. Ezért Európa-szerte különféle innovatív jogi válaszlépéseket eredményezett az új anyagok gyors megjelenése.

Az internet továbbra is meghatározó szerepet játszik az új pszichoaktív anyagok piacán alakításában. Az EMCDDA 2013-ban mintegy 650 olyan weboldalt talált, ahol ilyen anyagokat árusítottak az európai felhasználóknak, és ezeket sokszor anonim kommunikációt lehetővé tévő, titkos online hálózatokon keresztül értékesítik. Ebben a helyzetben - folytatta - az EMCDDA tudományos bizottsága kockázatértékelést készített 4 új anyagról. Ezek az LSD, a morfin, a kokain és a ketamin hatását utánozzák. A négy anyagról jelentéseket küldtek az Európai Bizottságnak és az EU tanácsának, és ezek alapján dönthetnek az unió egészére kiterjedő intézkedésekről.

A kábítószerügyi központ értékelése szerint a kannabisz az a kábítószer, amely a legjobban megosztja a közvéleményt, és élénk vita tárgya a hozzáférhetőségének a szabályozása. Az adatok azt mutatják, hogy körülbelül 73 millió európai lakos próbálta már ki a kannabiszt, aminek Európában inkább csökken a használata - tette hozzá Wolfgang Götz.

Weborvos 

Rácz professzor kommentárjával...!

"Az APA (Amerikai Pszichiátriai Társaság) ajánlását követően a szelfi fotózás bekerült a mentális zavarok nagy arzenáljába…" 

A Társaság e döntését idei, chicagoi ülésén hozta. A zavart el is nevezték selfitis-nek, és besorolták az ún. OCD-k (obsessive-compulsive disorder, tehát kényszeres zavarok) közé. 

Azt állítják, ha valaki önmagáról készít fotókat, és azokat kiposztolja a szociális médiában, annak valószínűleg önértékelési zavarai vannak és az intim szférájában lévő űrt szeretné ily módon kitölteni. 

A pszichiáterek szerint a zavar három szinten nyilvánulhat meg: 

• Borderline (határeseti) selfitis : naponta legalább 3 alkalommal készít magáról fotókat, de nem helyezi ki közösségi oldalakra 

• Akut selfitis: naponta legalább 3-szor készít magáról fotókat, és mindegyiket kiteszi a közösségi oldalakra

• Krónikus selfitis: kontrollálhatatlan vágy fotók készítésére önmagáról, akár egész nap, és a képeket naponta legalább 6 alkalommal ki is helyezi 

Az amerikaiak szerint jelenleg e zavarnak nincsen elfogadott, ismert terápiája, jó kezelési lehetőség az ún. CBT, másnéven kognitív viselkedésterápia. (Az USA-ban ezt az Obamacare biztosítási rendszer támogatja is). 

**** 

És az igazság: 

A szelfizés mentális zavar – az Amerikai Pszichiátriai Társaság szerint, vagy mégsem? The Adobo Chronicles oldalon jelent meg a hír, hogy az Amerikai Pszichiátriai Társaság éves közgyűlésén mentális zavarnak minősítette a szelfizést, méghozzá a kényszeres-rögeszmés betegségek közé sorolta. Határeseti, akut és krónikus „szelfitiszt” különböztettek meg.
A Social News Daily oldal kiderítette, hogy ez nem más, mint átverés (hoax). Az APA nem ülésezik évente, de amúgy is, a The Adobo Chronicles oldal közli is magáról, hogy amit leírnak, az tény, kivéve, amikor „hazudnak”. Azaz, egy Hírcsárda-jellegű oldallal van dolgunk. Megnyugodhatunk, a szelfizés nem betegség, legfeljebb nárcisztikus tünet, zárja a hírt a Social News Daily-re hivatkozva a Tech2 híroldal (http://tech.firstpost.com/)

Prof. dr. Rácz József egyetemi tanár 

eredeti "hoax" forrás: http://globaltrendnews.com/american-psychiatric-association-makes-official-selfie-mental-disorder/ 

A Józsefvárosban több generáció lövi együtt magát ismeretlen drogokkal embertelen körülmények között. A problémaérzékeny Kocsis Máté polgármester most kitiltotta a drogosokkal foglalkozó Kékpont alapítványt. A TASZ filmje.

Petíció a drogszemétmentes VIII. kerületetért! 

Budapest, 2014. június 26., csütörtök (MTI) – A kábítószerhasználat megelőzhető, a függés pedig kezelhető, ez a reménység az üzenete a Kábítószer-ellenes Világnapnak – mondta az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára, amikor csütörtökön Budapesten miniszteri díjakat adott át a területen hosszabb ideje tevékenykedő szakembereknek.  

Czibere Károly fontosnak mondta, hogy az elismeréseken keresztül a társadalom figyelmét ráirányítsák a kábítószer-elleni küzdelem fontosságára, arra, hogy józanul végig kell gondolni azt a felelősséget, amit a társadalomra hárít az ügy.

Mint mondta, a jelenleginél sokkal hangsúlyosabban kell érvényre juttatni a testi-lelki épség, az egészség ügyét, azt hogy az e melletti elkötelezettség olyan alapérték, ami az egész társadalom közös ügye.

Az új államtitkár utalt arra, hogy a tavalyi világnap óta fontos mérföldkő volt a nemzeti drogellenes stratégia októberi elfogadása, ami 2013-2020 közötti időszakra állapít meg célkitűzéseket. Arra is emlékeztetett, hogy az elmúlt években jelentősen átalakult a drogok piaca és nagyon gyorsan terjednek a különböző pszichoaktív anyagok, amelyeknek még az orvostudomány sem ismeri a hatását.

Az államtitkár szerint a kábítószer-használat megelőzésében kiemelt szerepük lehet a családoknak és a kisebb közösségeknek, ezért szerinte ezeket kell erősíteni. Jelezte: a baráti közösségekre éppen akkor van szükségük a fiataloknak, amikor a legnehezebb életszakaszukban vannak.

Véleménye szerint bátorítani és erősíteni is szükséges a szülőket abban, hogy ha a gyerekük a droghoz nyúl, merjenek szembenézni a problémával és már a családon belül tegyék fel az első kérdéseket, tehát vállalják a felelőséget szeretteikért.

“Van szabadulás, van szabadság ebből a megkötözöttségből” – hangoztatta “biblikus megfogalmazással” a református szeretetszolgálatból érkezett államtitkár. Czibere Károly úgy látja, a társadalompolitika feladata az, hogy belesűrítse mindazt a tudást és felhalmozott szakmai tapasztalatot, ami a fiatalokat abban a döntésben tudja segíteni, hogy ne nyúljanak a pohárhoz vagy a tűhöz.

Az államtitkár Balog Zoltán miniszter megbízásából Elige Vitam-díjat (Válaszd az életet) adott át több évtizeden át végzett elkötelezett szakmai, tudományos munkásságáért Eőry Ajándok, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület orvosa, valamint Kelemen Gábor, a Pécsi Tudományegyetem, Bölcsésztudományi Kar Társadalmi Kapcsolatok Intézete egyetemi tanára, addiktológus, pszichoterapeuta részére (utóbbi távollétében a díjat a felesége vette át).

Eőry Ajándok a hazai és nemzetközi szinten elismert tudományos munkássága, a hagyományos kínai orvoslás módszereinek a szenvedélybetegek kezelése terén való alkalmazása, valamint a hajléktalan szenvedélybetegek segítése terén kifejtett példaértékű munkája elismeréseként vehette át a szakmai díjat, míg Kelemen Gábor professzor a szenvedélybetegekkel való tudományos, családi rendszerszemléletű, hazai és nemzetközi szinten elismert, kiemelkedő szakmai munkája elismeréseként.

Miniszteri elismerő oklevelet kapott Andó Bálint, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Pszichiátriai Klinikájának egyetemi tanársegédje, klinikai szakpszichológus, Bognár Éva, a Drog Stop Budapest Egyesület társelnöke, addiktológiai konzultáns, Elekes Zsuzsanna szociológus professzor, színházterapeuta, az alkohol- és drogbetegek önkéntes, szakképzett segítője, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Kar Szociológia és Társadalompolitikai Intézetének egyetemi docense, Nagy Zsolt, a Ferencvárosi Szociális és Gyermekjóléti Intézmények igazgatósága, Írisz Klub Szenvedélybetegek Nappali Intézménye koordinátora, valamint Rendi Mária, a Magadért Drogmentességet Védő Alapítvány, “a Hely” kuratóriumi elnöke.

Miniszteri elismerő oklevelet kapott: két szervezet is: az Életrevaló Karitatív Egyesület, valamint a Baptista Szeretetszolgálat Miskolci Női Lakóotthona.

Az ENSZ közgyűlése 1988-ban nyilvánította június 26-át Kábítószer-ellenes Világnappá, Magyarországon 1997 óta tartják meg a figyelemfelkeltő napot, és 2001 óta adnak át elismeréseket. A világnap célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a kábítószerrel való visszaélés, és az illegális kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemre.

MTI 

A depresszió kezelésére számos lehetőség van... már ha idejében felismerik. Ehhez azonban szükség van az alapellátásban dolgozók, elsősorban a háziorvos éles szemére és hozzáértésére.

A svéd modell

Egy 1992-ben kezdett kísérlet ékesen bizonyította, milyen fontos a depresszió felismerése és kezelése. A Svédországhoz tartozó, ötvennyolcezer lakosú Gotland-szigeten dolgozó családorvosoknak tanfolyamot szerveztek. Mintegy húszórás továbbképzés keretében vezető pszichiáterek tanították meg kollégáikat a depresszió fajtáinak felismerésére és korszerű, hatékony kezelésének módszereire. Az eredmény látványos és meggyőző volt. A Gotland-szigeten az öngyilkosságok száma a harmadára esett vissza, míg a svédországi adatokban nem jelentkezett ez a kedvező változás. A hozzáértő gyógyszeres kezelés következtében - nőtt az antidepresszívumok forgalmazása, miközben a nyugtatók és altatók rendelése csökkent - kevesebb napot kellett kórházban vagy betegállományban tölteniük a helyesen felismert és kezelésbe vett depressziós betegeknek. A vizsgálat költség-haszon elemzése pedig azt bizonyította, hogy a továbbképzésre és a gyógyszerek támogatására fordított befektetés a társadalmi károk elkerülésével bőségesen megtérült.

Konzultáció Alapítvány

Hazai példával is tudunk szolgálni. A Konzultáció Alapítvány azért jött létre, hogy a családorvosoknak nyújtott pszichiátriai konzultációval segítsék a hangulatzavarban, depresszióban, szorongásos betegségben szenvedők bajának felismerését és korszerű ellátását. Dr. Ormay István pszichiáter, az alapítvány elnöke a betegek kezelésének fontosságát hangsúlyozza, ugyanis a kezeletlen mentális betegségek - az egyén és környezete elkerülhető emberi szenvedésén túl - az egész társadalomra nézve óriási anyagi és erkölcsi terhet jelentenek. Mivel a betegek többsége valamilyen testi vagy lelki panasszal elsősorban a háziorvosához fordul, ezért hasznos, ha pszichiáter konzulens segít kollégájának kiszűrni azokat, akiknek tünetei mögött mentális probléma húzódik meg, és tanácsot ad a kezelésükre. Rendszeres jelenléte egyrészt a hatékonyabb betegellátást, másrészt a háziorvosok továbbképzését is szolgálja, akik szakorvosi támogatással könnyebben mozognak a pszichiátria területén, pontosabban felismerik a bajt, és tudják, hova irányítsák a beteget, ha gyógyítása meghaladja az alapellátás kompetenciáját (kereteit?). Az alapítvány szakorvosai természetesen térítés nélkül - az Egészségügyi Minisztérium támogatásával és az ÁNTSZ engedélyek birtokában - állnak a családorvosok és a rajtuk keresztül a betegek rendelkezésére, egyelőre Budapesten és Pest megyében. De az oktatási és konzultációs lehetőségeket az internet felhasználásával szélesebb körben is igyekeznek hozzáférhetővé tenni.

Kolimár Éva

"Ha ezt olvasod, azt jelenti, hogy sikerült a tervem: egy éve nem ittam alkoholt" – egy amerikai blogger pontosan egy éve döntött úgy, hogy leteszi az italt, és bulikirálynőből józan, öntudatos nővé változik. Évfordulós bejegyzésében számos pozitívumot sorol fel: felerősödtek érzékei, rendbe hozta magánéletét, és ami a legfontosabb, végre megértette, ki is ő valójában.  

"Elegem lett abból, hogy elegem van magamból. Meguntam, hogy én vagyok a bulikirálynő, hogy sz*rnak érzem magam, hogy csalódást okozok a barátaimnak és a szeretteimnek" – kezdi bejegyzését Kelly Fitzgerald, a Huffington Post bloggere, aki pontosan egy éve döntött úgy, hogy búcsút int az alkoholnak. A rengeteg pozitív hatás mellett a negatívumok eltörpülnek, így Fizgerald írásában összefoglalta, miért éri meg nemet mondani az alkoholra.

Előtte és utána: látványos változás egy év alatt Fotó: pinterest.com

"Olyannyira felerősödtek az érzékeim, hogy néha már azt hittem, terhes vagyok"

Fitzgerald beszámolója szerint a józan élet egyik legfőbb mellékhatása, hogy minden apróságot százszoros intenzitással észlel. Nem csak a szaglása, a hallása vagy az ízlelőképessége vált sokkal érzékenyebbé, hanem érzelmileg is nagyobb végleteket él meg. Alkoholmentes éve alatt gyakrabban sírt, és könnyebben kapta fel valamin a vizet, ugyanakkor a boldog pillanatokat is jóval mélyebben élte meg.

"Amikor rossz dolgok történtek velem, azonnal az alkoholba menekültem. A józan évem alatt azonban megváltozott a gondolkodásmódom, és ma már elhiszem, hogy a felmerülő problémák kezelhetők, sőt megoldhatók" – folytatja a blogger, aki hozzáteszi, sok probléma oka maga az alkohol volt. Azzal, hogy leállt, sok mindenben megváltozott a nézőpontja, más szemmel tekint a világra és önmagára.

Fotó: Hernádi Levente Haralamposz

Az alkoholgőzös esték sem jelentettek már igazi szórakozást számára. Bár Fitzgerald próbálkozott a mértéktartó fogyasztással, egész egyszerűen nem tudott megállni egy vagy két italnál. Mint ahogy mindenki, ő is a társasági normát követte: ha iszol jobban érzed magad, könnyebben szocializálódsz. A mélyponton azonban már egyáltalán nem a korábbi szórakozást jelentették a bulik. Ami korábban jó móka volt, az egyre inkább csak egy rossz szokássá vált.

"Én és az alkohol: nem egy jó párosítás"

"Rájöttem, hogy az az ember, aki addig alkohol okozta emlékezetkiesések homályában élt, az egyszerűen nem én vagyok." Fitzgerald számára kész önismereti tréninggé vált a józan időszak. Saját fejében és társas kapcsolataiban is sikerült rendet tennie.

A kezdet természetesen nem volt egyszerű számára, hiszen szinte az alapoktól újra kellett tanulni a társas viselkedést. Ehhez persze arra is szükség volt, hogy saját magát is elfogadja olyannak, amilyen. "Követtem el hibákat az életem alatt, és sohasem leszek tökéletes. De az, hogy józanul tekintettem a tetteimre, segített abban, hogy rájöjjek, ki is vagyok valójában."

Fotó: Fülöp Máté

A leszokás következményeként természetesen az addig jófejnek tartott ivócimborák is eltűntek. Fitzgeraldnak rá kellett ébednie, hogy alig van közös dolog benne és alkalmi bulipartnereiben. Józan éve alatt baráti társasága teljesen átalakult, a mélységek nélküli, hamis alapokra épült ismeretségek eltűntek, a valódi barátok viszont maradtak. "Vannak olyan emberek, akik feltétel nélkül elfogadnak, akiknek a szemük sem rebben, ha meghallják, hogy többet nem iszol alkoholt. És vannak azok, akik akkor is meg akarnak hívni egy koktélra, ha már rég tudják, hogy leszoktál az ilyesmiről." Nem elég tehát megszabadulni a mérgező szokástól: a mérgező "barátoktól" is búcsút kell venni – vallja Fitzgerald.

Végre elhitte, hogy megérdemel egy normális kapcsolatot

A döntés pozitív hatásai a fiatal blogger szerelmi életében is éreztették hatásukat. "Az alkohol állt minden balul elsült férfiügyem hátterében. Amíg ittam, úgy gondolkodtam, mivel totál káosz az életem, megérdemlem, hogy a párkapcsolataim is hasonlóan elcseszettek legyenek." Ma már persze egészen másképp gondolkodik a dologról: "Elkezdtem hinni annak a férfinak, aki ráébresztett arra, hogy megérdemlem a szeretetét."

Fitzgerald bejegyzése végén még reményének ad hangot, hogy írásával más, hasonló gondokkal küzdő fiatalnak ad majd erőt és bátorságot a nehéz döntéshez. Korábban ugyanis ő maga sem gondolta volna, hogy ő lesz az az ember, aki valaha képes lesz nemet mondani az alkoholra. Míg régen el sem tudta volna képzelni, hogy valaha úgy is jól érezheti magát, hogy egy kortyot sem iszik, most épp ő az élő bizonyíték arra, hogy igenis létezik boldogság alkohol nélkül. A józanság persze nem csak egy évig tartott, Fitzgerald már szinte rá sem ismerne korábbi énjére, alkohol nélkül érzi csak jól magát a bőrében, Reméli, hogy mások is követni fogják cselekedetét, szerinte ugyanis az első nem csak az első lépés a valódi józanság felé vezető úton: "a java még csak ezután következik". 

hvg

Sokféle terápia együtt

A hatékony kezelés a biológiai, pszichológiai és környezeti háttértényezőket egyaránt célba veszi. Gyógyszeres és pszichoterápiás kezelésből, a családtagok bevonásából, tájékoztatásából, és a stresszkezelés elsajátításából, készségfejlesztésből áll.

Pszichoterápia, megelőzés, stresszkezelés

A depresszió kezelése és a visszaesés megelőzése akkor a leghatékonyabb, ha a gyógyszeres kezelést pszichoterápia is kiegészíti, sőt enyhébb tünetek esetében önmagában is elégséges lehet. Bár a támogató beszélgetés, a problémák, életvezetési nehézségek megosztása önmagában is enyhülést hoz, de a pszichoterápia ennél több: meghatározott módszerrel és keretek (időtartam, kezelések hossza és gyakorisága) között végzett strukturált üléssorozatból áll.

A depresszió és a szorongás kezelésében a leghatékonyabb az ún. kognitív-viselkedésterápia, mely azokat a tanult gondolkodási sémákat és viselkedésformákat hivatott korrigálni, amelyek sokszor észrevétlen aknamunkát fejtenek ki a depressziós személy életfelfogásában, a mindennapi helyzetek értékelésében, és az ezekkel való megküzdési stratégiáiban. A terápia része a korábbi aktivitás, funkciók, tevékenységek fokozatos visszaállítása, a kapcsolatok helyreállítása, hatékonyabb kommunikáció, probléma- és konfliktuskezelés. A stresszkezelés elsajátítása nemcsak a tünetek enyhítésében és a visszaesések esélyének csökkentésében fontos, de a depressziós, szorongásos és egyéb lelki zavarok megelőzésében is, hiszen a tartós és levezetetlen stressz szerepet játszik a testi és lelki betegségek kialakulásában.

A depresszió megismerése a családtagok számára is fontos, hiszen a környezet nem megfelelő hozzáállása sokat ronthat, támogató viselkedése azonban a sokat javíthat a depressziós személyek állapotán.

Dr. Kovács Mónika

Budapest — Régi boncasztalok, furcsa falrajzok, mumifikált macskatetem. Ezek akár egy horrorfilm díszletei is lehetnének, ám nagyon is valóságosak. Ilyen képet fest most a hét éve üresen álló Lipótmező. A több mint 140 éves építménybe a We Love Budapest csapata jutott be.  

– A rideg szobák és lépcsőházak labirintusában bolyongva élből beugrottak az Ópium című horrorfilm jelenetei, amikor két kikötözés között a hideg vizes medencében üvölt a tébolyult szőke nő. Az érzést tovább fokozta, amikor a falakon a kezeltek színes, gyermekrajzszerű firkáira bukkantunk – írták beszámolójukban.

A Lipót épülete idén 146 éves, 139 évig tébolyda volt

A látogatáskor megtalálták a gyermekeknek fenntartott részleg maradványait, a rózsaablakos kápolnát, de rábukkantak az egykori diagnózisokra, illetve a rendelések időpontjaira és az orvosok kifüggesztett neveire is.
– A padláson falfirkákra leltünk – ezeket állítólag az ideszökött betegek vésték, karcolták vagy rajzolták az eldugott sarkokba. A dátumozott alkotások közül a legrégebbit alig 22 évvel az épület megnyitása után festették a falra – idézték fel. Hasonlóképpen hajmeresztő hangulat uralkodott a pincében, ahol még mindig ott voltak a sok-sok évvel ezelőtti kórrajzok.

Az intézetben meghalt betegeket ezen az asztalon boncolták

A „Lipót" elődje, a Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda 1868-ban nyitotta meg kapuit. A telek eredetileg Göbl Lipót tulajdona volt, róla kapta a Lipótmező nevet. 

Tenyérnyi darabokban válik le a festék a folyosó faláról Fotók: Bódis Krisztián/We Love Budapest

A pszichiátriai központ egészen 2007-ig működött, amikor a betegeket gyakorlatilag szélnek eresztették, az épületet pedig teljesen kipakolták.

K. P. 

A jelek nagyon különbözőek lehetnek

Ahhoz, hogy a beteg minél hamarabb megkaphassa a számára optimális kezelést, tisztában kell lennünk a szkizofrénia fő tüneteivel. Azt azonban tudnunk kell, hogy a tünetek nagyon különbözően, eltérő kombinációban jelenhetnek meg.

Gondolkodási zavarok alatt azt értjük, hogy a beteg gondolkodása eltér a normális sémától és logikától. Legtöbbször azt hallhatjuk a betegtől, hogy megfigyelik vagy üldözik; gondolatait idegen, különös erők befolyásolják. A külső szemlélő azt veszi észre, hogy a beteg gondolatai nem követik egymást folyamatosan, "elveszti a fonalat", ugrások, kihagyások észlelhetők, beszéde logikátlan, töredékes, mondat- és szókihagyások, összeolvadt szavak, szokatlan szerkezetek jelennek meg. A legjellemzőbb pedig ezen gondolatok bizarr, a valóságtól elrugaszkodott mivolta. Gondolat-felhangosodásnak nevezik, amikor a beteg úgy érzi, legbelsőbb gondolatait mások is meghallhatják, máskor saját gondolatait véli meghallani tőle független forrásból, mintha ellopták volna őket (gondolatelvonás).

Az érzelmekben, a hangulati életben is komoly változások következhetnek be: a beteg érzelmi élete feltűnő és erős változásokon megy keresztül, ráadásul az érzelmek igen gyorsan és a legszélesebb skálán változhatnak. Az ingadozások nem mutatnak összefüggést az adott helyzettel és gyakran még a beszéd pillanatnyi tartalmának sem felelnek meg. Felfokozott, kirobbanó lelkiállapot éppúgy jellemző lehet, mint a korábban nem tapasztalt közönyösség, érdektelenség, lehangolt, depresszív hangulat. A betegség progressziójával, az akut rohamok lecsengésével a beteg elszegényedett érzelemvilágú állapotba kerülhet, amit szociális kapcsolatai is megsínylenek. Önmaga új arca, a hallucinációk és kényszerképzetek gyakran félelembe kergetik a beteget. Elhúzódása a külvilágból abból is adódik, hogy a beteg tart az őt befolyásoló erőktől, a gondolatelvonástól, bizalmatlan lesz.

Személyiségünk, belső élményeink és megnyilvánulásaink együttese tartós mintázatot alkot, megjósolható, adott helyzetben hogyan fogunk viselkedni. Normális esetben ez dinamikusan változhat: megpróbáljuk a legmegfelelőbbnek tartott viselkedést mutatni. A személyiségzavarban szenvedőek viszont erre nem képesek, viselkedésük rendkívül tartós és rugalmatlan.  

A személyiségzavarok gyakran okozhatnak pszichés sérüléseket, szociális, vagy munkahelyi konfliktusokat. Sokszor a serdülő- vagy fiatal felnőttkorban válnak észlelhetővé. Jelentősen különböznek egymástól, abban mégis hasonlóak, hogy kellemetlenségük egy életen át tarthat. Érdekes paradoxon, hogy bár a személyiségzavarok igen nehezen kezelhető problémák, az illetőknek szinte fogalmuk sincs róla, hiszen gondolkodásuk merevsége miatt ezt képtelenek átlátni.

A személyiségzavaros emberek a mindennapi életben is veszélyeztetettek, életvitelük egyenetlenebb:

• több a válás,
• nagyobb eséllyel válnak munkanélkülivé, hajléktalanná,
• gyakoribb a gyermekekkel szembeni visszaélés,
• nagyobb a baleset elszenvedői hajlam,
• sűrűbben kerülnek kórházba,
• kriminális cselekményeket követnek el,
• önsértő cselekményt követnek el,
• alkohol- és drogfüggőek 

A klinikai gyakorlatban a személyiségzavarok gyakorisága jelentős, a járóbetegek 30-50%-ának, a kórházban fekvők betegek 15%-ának van valamilyen személyiségzavara. Jellemző, hogy megosztják a kezelő személyzetet, és a gyógyszeres kezelésre gyengén reagálnak.

Specifikus személyiségzavarok

A csoport: furcsák és különcök

Az emberi érintkezés számukra sokszor félelmetes, titkolózók, bizalmatlanok, befagyasztott érzelmi élet, gyenge kapcsolatkészség jellemzi őket, nagyrészt képtelenek a másik emberre figyelni, reagálni. Hűvösek, tartózkodóak, örömtelenek. Akkor problémamentesek, ha a közösség elfogadja furcsaságukat, ha nem, a kényes egyensúly megbomolhat, és súlyos pszichiátriai betegség is kialakulhat.

Paranoid személyiségzavar

Gyanakvó, bizalmatlan és merev a paranoid ember. Állandóan attól tart, hogy becsapják, kihasználják, emiatt nincs közeli barátja, titkolózik. Nincs humorérzéke, képtelen az élvezetekre, sőt hajlamos perlekedésre, a féltékenységre, emiatt elveszíti kapcsolatait és izolálódik.

Feltűnően gyakoribb a kisebbségi csoportokban – például az emigránsok között –, de a süketek, a halláskárosultak körében is nagyobb a paranoid személyiségzavar előfordulása.

Kialakulása a projekciós védekezéssel kapcsolatos. Kezelése pont a bizalmatlanság miatt nehézkes. A szociális készség javítható, a gyanakvás csökkenthető.

Skizoid személyiségzavar

A beteg érzelmileg hideg, tartózkodóan elkülönülő, zárkózott, humortalan, magába forduló. Nincs közeli, intim barátja, általában magányos marad élete során, nem köt házasságot, nem is törődik a másik ember véleményével. Hobbija, érdeklődése is magányos időtöltést jelent, a szociális közegtől, a kapcsolatok intimitásától tartva visszavonul. Krónikus örömtelenség jellemzi őket.

Kialakuláshoz a klinikusok tapasztalata szerint az vezet, hogy ezeket az embereket hidegen mellőzték a szüleik a korai gyermekkorban, ennek mintájára ők is a későbbiekben az emberi kapcsolataikat értéktelennek tartják.

Ritkán keresik fel a pszichiátert, kognitív- és viselkedésterápiával lehet fokozatosan a szociális készségüket javítani, bevonhatóságukat fokozni.

A skizotip személyiség 

Nála szinte lehetetlen emberi kapcsolatokat kialakítani. Más emberek jelenléte idegesíti őket, ragaszkodnak magányukhoz, szinte nincsenek is barátaik. Többségük végtelenül magányosnak érzi magát. Könnyen felismerhető, mert viselkedésük igen excentrikus, gyakoriak az egymással nem összefüggő gondolatok társítása, a testi illúziók, külső erők jelenlétének feltételezése. Beszédük nehezen követhető, laza asszociációk halmaza. 

Nőknél jellemzőek a pozitív tünetek (mágikus gondolkodás, vonatkoztatás). Férfiakra inkább az üresség, beszűkült érzelmek, társtalanság jellemző. Nem ritka az öngyilkossági kísérlet, vagy mentális probléma miatti kórházi kezelés. Kialakulása kapcsolatba hozható a családi kommunikáció szegénységével, és a szülők pszichés zavaraival. Depressziós egyéneknél gyakrabban fordul elő. A terápia célja a szociális elkülönülés, izoláció megszüntetése lehet, a magányosság enyhítése, kognitív terápiákkal, a nem odaillő gondolatok figyelmen kívül hagyásával. 

Dr. Székely Gábor 

Egyszerűen a boldogságért

A kóros hangulati állapot, a depresszió a legelterjedtebb lelki betegség, mondhatni népbetegség, hiszen minden harmadik-negyedik ember számíthat arra, hogy életében egyszer maga is átél egy hangulatzavarral járó epizódot.

Kerüld a fogyókúrát és a kialvatlanságot

A depressziósoknál a mentális (azaz lelki, gondolkodásbeli) működés különösen szoros kapcsolatban van a testi kondícióval. A depressziósok érzékenyebbek a testi problémákra, mint az átlag. Fokozottan kell hát ügyelniük, hogy minden körülmények között eleget aludjanak, a megszokott időben feküdjenek és keljenek. A kialvatlanság önmagában elég lehet ahhoz, hogy komolyan visszavesse a már elért állapotjavulást. A kávéivást ajánlatos a minimumra csökkenteni, ahogy az alkoholfogyasztást is, mert ezek erősen befolyásolják az agyműködést, és a hangulati ingadozást még nagyobbá teszik. A depressziósok lehetőleg ne tartsanak szigorú, azaz éhezéses fogyókúrát, ez ugyanis szintén fokozza a hangulatingadozást.

Az utóbbi időben széles körben megismételt vizsgálatok igazolják, hogy a rendszeres, mérsékelten intenzív testmozgás csaknem a gyógyszerekkel egyenértékű hatású mindenfajta hangulati betegségre, és segít a kiújulás megelőzésében. A rendszeres testmozgás során ugyanis agyunk nagyobb mennyiségben bocsát ki hangulatjavító hatású vegyületeket.
Az Egyesült Államokban több klinikán végeztek kísérleteket súlyos depressziósokkal, akiknek négy héten keresztül a hét öt napján 30 perces erőteljes sétát írtak elő. A gyógyszerszedő kontrollcsoporttal összehasonlítva a gyaloglók nagyobb részét hamarabb el lehetett bocsátani a kórházból, mert meglepően gyorsan kilábaltak a kóros lehangoltságból. 

Gyógyító háziállatok

A depresszió különösen fájdalmas tünete, hogy a világtól elidegenedettnek, tökéletesen magára hagyottnak érezheti magát a beteg. Mivel nehéz e lelkiállapotot másoknak megmagyarázni, gyakran a környezet értetlensége is mélyíti az elszigeteltséget. A tapasztalatok szerint azonban még a magukba forduló depressziósok is valamelyest megnyílnak, ha hasonló helyzetben levőkkel kerülnek kapcsolatba. Magyarországon - egy-két kivételtől eltekintve - még nem jött létre a mentális betegségben szenvedők önsegítő hálózata. Az interneten található néhány magyar nyelvű weboldal, ahol lehet beszélgetni betegtársakkal, szakszerű információk olvashatók a depresszióról (pl. www.bura.hu).

Kísérletek igazolják, hogy a depressziós vagy arra hajlamos embernek jót tesz egy háziállat társasága. Velük ugyanis szavak nélkül tud kommunikálni, és különösen a kutya és a macska testi közelsége ragaszkodása amolyan mellékhatások nélküli hangulatjavító pirulaként működik. Hasonlóképpen jó hatású a zene, mert a depressziósoknál általában lelassult és aggodalmaskodó gondolkodást kikerülve, közvetlenül hat az agyra: észrevétlenül stimulálja működését. Ilyen célra a hangos és erős érzelmet, derűt kifejező zene a jó, természetesen ízlése szerint.

A depresszió a beteg nézőpontjából az egész életet elviselhetetlen sivataggá teszi. Az érintett átmenetileg elfelejti, hogy valaha bármit is élvezni tudott. Ezért nagy siker az is, ha csak rövid időre is, de parányi oázist tud maga körül teremteni. Önnön figyelmünk elterelésének sikere megerősíti a reményt, hogy egyszer az egész sivatag ismét oázissá válhat. Természetesen az előbbiekben felsorolt tippek, tanácsok semmiképpen sem helyettesítik a komoly depresszió esetén szükséges orvosi segítséget. Annak eldöntéséhez, hogy az észlelt tünetek mennyire súlyosak, olvasóink figyelmébe ajánljuk a Depresszió tesztet.

Pusztai Éva

"Hat évig ültem a sarokban, és csorgott a nyál a számból a betegségem, és a gyógyszerek miatt, amiket kaptam. Nem volt semmi reményem, hogy még tehetek valamit az életem hátralevő részében." A Hugarafl megrázó filmjében egy izlandi férfi történetét ismerhetjük meg, a pszichiátriai diagnózistól való megszabadulásról és a felépülésről.

A film főszereplője Hullgramir, 33 éves férfi, aki gyerekkorától egészen a jelenig meséli végig élete történetét. A film lassan és ráérősen mutatja meg Hallgrimur életútjának legfontosabb állomásait, miközben ő az egyes helyszíneken lezajlott eseményekről, élményekről mesél, a kamera visszalátogat ezekre a helyekre. Az egyetlen beszélő Hallgrimur, a film kizárólag az ő szempontját mutatja meg.

A munka részben egy megannyi problémával küzdő ember élettörténetét és élettapasztalatait összegzi, ugyanakkor lesújtó kritikát fogalmaz meg a hagyományosan medikális orientációjú pszichiátriai ellátásokról. Mégsem vádolnám egyoldalúsággal a filmet. A pszichiátriai ellátások legfontosabb célja az egyéni életminőség javítása és a betegként diagnosztizáltak társadalmi beilleszkedésének támogatása. Annak megítélése, hogy az ennek érdekében végzett munka sikeres volt-e vagy nem, az a pszichiátriai ellátórendszer ügyfelének, felhasználójának vagy túlélőjének a kiváltsága. 

(Eiríkur Guðmundsson és Jón Egill Bergþórsson: Hallgrimur - a man like me. 2010. További információ: hugarafl.is és hugarafl.blog.is; Fordító: Keresztúry Ágnes; a felirat elkészítéséhez nyújtott segítségért köszönettel tartozunk Sparing Dánielnek.)

Verdes Tamás  - TASZ

 Drog Stop Budapest Egyesület 

Állj meg és nézz körül! 

NYÍLTAN TABUK NÉLKÜL BIZTONSÁGBAN

Várjuk csoportjainkba a drogproblémákkal küzdő személyek hozzátartozóit, családtagjait, barátait és mindenkit, aki élethelyzetében aktualitását érzi.

A csoporton résztvevők:
• Ismeretekhez juthatnak függőséggel és szerhasználattal kapcsolatban 
• Lehetőséget és időt kapnak hozzátartozóik megértéséhez 
• Segítséget kapnak konfliktusok és nehézségek megoldásában
• Megoszthatják egymással félelmeiket és örömeiket 
• Tapasztalatot cserélhetnek 

TÉMÁK: Szenvedélybetegség megjelenése a családban, életszakaszok, életkori sajátosságok, praktikus információk megosztása, önismeret, döntési helyzetek, családi kapcsolatok, helyes kommunikáció, 

A csoport helyszíne: 
Káposztásmegyer, 1048 Budapest, Külső-Szilágyi út 14. 
Drog-Stop Budapest Egyesület, Bázis klub 

Időpont: 
Minden hétfőn: 17-18:30

A csoportokat az Egyesület munkatársai vezetik

Érdeklődni:
Bognár Éva: +3620 2237253
drogstop.chello@gmail.com

A részvétel díjtalan, a Drog Stop Budapest Egyesület a KAB-ME-13-A-14007 számú pályázat keretében biztosítja.
Családi krízisüléseket ingyenes tudunk biztosítani Ön és Családja számára. 

Alkoholstratégia készül, állítólag. Mi mindenesetre egyetlen, a területen dolgozó szakemberre sem akadtunk, aki tudott volna róla ennél többet. Pedig a kérdés hosszú évek óta égető: Magyarországon nemcsak mennyiségben, de az „ivási kultúrában” is különösen súlyos a helyzet; akár két-három millióra is tehető azok száma, akiknek gondjai vannak az alkohollal.  

„Nincs ma olyan ember, akinek a családjában ne találnánk problémás alkoholfogyasztót” – ez a súlyos megállapítás egy olyan szakember szájából hangzott el, aki napi szinten dolgozik, foglalkozik alkoholbetegekkel. Gelsei Bernadett alapítványi szakemberként és magánpraxisában terapeutaként, vagy ahogy ő fogalmaz: döntésmentorként látja a magyarországi viszonyokat. De mellette súlyos, persze messze nem új keletű gondokról beszélt nekünk Petke Zsolt addiktológus és Demetrovics Zsolt pszichológus, addiktológus, tanszékvezető egyetemi tanár, a szenvedélybetegek hazai kutatója is, amikor a hazai alkoholfogyasztási helyzetről kérdeztük őket.

 

Stratégia készül – „titokban”

 

A hírek szerint már társadalmi egyeztetés előtt áll a Nemzeti Alkoholstratégia, az alkoholfogyasztást visszaszorítását célzó, „a nemzetközi tudományos eredményekkel szinkronban lévő” program, melyet az Országos Addiktológiai Centrum dolgozott ki. Több vizsgálat is rámutatott ugyanis arra, amit egyébként nap mint nap érzékelhetünk magunk körül, hogy Magyarországon az alkohol okoz jelentős függőséget, nem a drogok. A terület három meghatározó személyét kérdeztük. Közülük, de még az ő szakmai köreikben sem hallott senki arról, hogy valóban készül ilyen stratégia, illetve hogy ha igen, akkor mit tartalmaz. Pedig a kérdés nagyon is égető: Magyarország évtizedek óta rendkívül súlyos „alkoholproblémákkal” küzd.

 

Fél évszázad függőségben

 

„Évtizedek óta folyamatosan jönnek a jelzések, csak épp visszhangja nem volt soha. Igaz, kutatási adatoknak is híján vagyunk, mivel nemcsak a kezelés és a megelőzés, hanem a problémafeltárás terén is rendkívül alulfinanszírozott a terület. Ugyanakkor a statisztikákban szereplő alkoholfogyasztásból, illetve az alkohol okozta halálozásokból is kitűnik: nagyon nagy a baj” – mondja Demetrovics Zsolt, aki szerint ráadásul a számok, vagyis az évi 11-13 literre kóstált egy főre jutó tiszta szeszben mért mennyiség megítélésével is óvatosan kell bánni: ebben ugyanis sem a feketekereskedelemből származó, sem az otthoni „kisüzemekben” előállított alkoholmennyiség nem szerepel. Míg hazánk a 12–15. helyen áll alkoholfogyasztásban a nemzetközi mezőnyben, addig az alkohol okozta májbetegségek miatti halálozásban a másodikak vagyunk. Ma a becslések szerint az évi egy főre jutó 11 liternyi tiszta alkohol mellé 4 liternyi illegális is tevődik. A korábbi kutatások arra jutottak, hogy ezért a helyzetért az ivási kultúra és a kormányok egyaránt felelősek. Abban pedig valamennyi szakember egyetért, hogy az otthoni pálinkafőzés, az évi 50 literre adott ingyenes engedély sem segítette az ügyet.

 

Gyakran és sokat

 

Megdöbbentő tények Európában az alkoholizmus az egyik leggyakoribb haláloknak számít, bár nem mindig lehet pontosan meghatározni az alkoholfogyasztásból fakadó egészségügyi szövődményeket. A legfrissebb WHO-kutatások elsősorban három jellemző halálokot – a rákot, a májzsugort és a balesetekből fakadó sérüléseket – vizsgálták. Az adataik alapján egyértelmű, hogy a legmagasabb halálozási arány – 75 a 100 ezerhez – Magyarországon, Romániában és a balti államokban figyelhető meg. Az alkoholizmusból fakadó rákbetegségek aránya Magyarországon a legmagasabb: ezek 100 ezer emberből 16–20-szal végeznek. Májkárosodás terén holtversenyben vagyunk Litvániával és Romániával (26–46 haláleset), csak balesetek terén jobb valamivel a helyzet: ezek ugyanannyi embert ölnek meg, mint a rák. Évente 6-7 ezren halnak meg májzsugorodás miatt, a hasnyálmirigy-gyulladás átlagosan 1500 emberrel végez. Emellett százezrek vegetálnakrossz egészségügyi állapotban az ital miatt.

 

„A jelenségek értelmét, jelentését kereső etnográfusok különbséget tesznek az északi »száraz« és a mediterrán »engedékeny« alkoholfogyasztási stílus között. A száraz kultúrában élők – elsősorban a skandinávok sorolhatók ide – ritkábban isznak, de akkor sokat, a mediterránok kiegyensúlyozottan, folyamatosan fogyasztanak. Magyarországon mindkét hagyomány él, s mindkettőnek a rossz oldala. A magyarok mediterrán módon gyakran isznak, s az északi mintát követve egyszerre nagy mennyiséget. Ráadásul ami még rosszabb, az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt a tömények fogyasztása” – mondja Demetrovics Zsolt. 

És hogy miért iszunk? A férfiak háromnegyede, a nőknek pedig a fele véli úgy, hogy nyitottabban viselkedik az alkoholfogyasztás eredményeképpen. Magyarországon 8-10 százalék az úgynevezett problémás ivók aránya, az ő körükben az a jellemző, hogy bármilyen eredetű alkohol szóba jöhet, csak bódítson. Ők leginkább az olcsó, „alsó polcos”, bizonytalan eredetű és összetevőjű italokat fogyasztják, de ők azok is, akik kora reggel sorban állnak a kisboltban a különböző lehetetlen színű, ki tudja, miből álló „kétdekásokért”. A szociológus szerint a mindinkább látható és támogatott bor- és pálinkakultúra, az ivás korlátlan népszerűsítése is rontja a helyzetet. „A bornak bizonyos határokon belül lehet pozitív élettani hatása is, persze itt ritkán hangzik el, hogy hol húzódnak a határok, de a pálinka még kis mennyiségben sem lehet egészséges. Az ilyen pozitív kapcsolódások, az alkohol támogatása nem segítenek” – véli a kutató.

 

A jéghegy csúcsát látjuk csak

 

Dr. Petke Zsolt osztályvezető főorvos addiktológusként a gyakorlatban találkozik naponta a problémával. „Tény, hogy extrém magas az alkoholfogyasztás nálunk, tán csak a balti országokban rosszabb a helyzet. Ugyan látható egyfajta kulturáltabb ivászat felé történő elmozdulás, vagyis a sör- és borfogyasztási kultúra javult, de a „kemény mag” maradt, vagyis a rossz minőségű, tömény szeszt fogyasztóké. Ők az extrém kockázatú csoport, akiknél az alkohol gyorsan és látványosan pusztít, idegrendszert, májat. A lecsúszásnak különböző fázisai vannak. A 45 éves főorvos vagy topmenedzser még el-elműködik, de idővel a helyzete nem tartható. Mégis: az ellátórendszerben csak a jéghegy csúcsát észleljük, hiszen a rászorulóknak jó, ha a nyolc százaléka kér segítséget” – mondja az addiktológus, aki szerint az utóbbi időben terjed – különösen a 13-15 évesek körében – a „kockázatos ivás” is, vagyis az, hogy rövid idő alatt eszméletvesztésig vedelik magukat. Petke Zsolt viszont a tipikus kockázati kört inkább a „középkorú, elvált, munkanélküli, aluliskolázott” jellemzőkkel írja le. De másként rajzolja már a vonalakat Gelsei Bernadett, a Félúton Alapítvány Orczy Klub szakmai vezetője. Ő magánrendelést is vezet, ahol bizony olyan pácienseket lát, akik biztosan nem mennének máshová.

 

A kismama és a topmenedzser is ugyanazzal küzd

 

Hány alkoholista hazája vagyunk? Az alkoholbetegek száma Magyarországon mintegy 600 ezer, de ennek akár duplája, másfélszerese is lehet a valós szám. Az alkoholisták (vagyis akik már függők, elveszítették a kontrollt) között több a férfi, vizsgálatok szerint a felnőtt férfilakosság mintegy 7-10 százaléka tekinthető betegnek. A rendszeres alkoholfogyasztás 15–18 éves korban indul, egyre inkább a fiatal kor felé tolódik el. Leggyakoribb a 30–49 éves korosztályban, majd az 50. életév felett csökken. A lakosság körülbelül 20–25 százaléka egyáltalán nem fogyaszt alkoholt, nagy része normál vagy szociális ivó, aki csak keveset étkezéshez vagy társaságban iszik. Sokan viszont ha keveset is, de rendszeresen isznak, ami már veszélyeztetett állapotot jelez.

 

„Én látom a topmenedzsert vagy a segítséget kérő családtagját, akinek az élete része már az ivás. Az esti munkavacsorákkal egybekötött lerészegedések, ahol a tolerancia sokkal magasabb, és jönnek az irodában töltött éjszakák a másnapos reggelekkel. Csütörtöktől vasárnap estig a folyamatos éjszakai pörgés, napközben egy-egy feles, ebédkor egy pohárka bor, este meg »szétcsapják« magukat. Őket jó ideig még az asszisztens, a titkárnő elmenedzseli, de egy ponton túl kell a beavatkozás: gyors és rövid távú segítség kell. De jönnek szép számmal a kismamák is hozzánk, akik már reggel gyógyszerrel kezdik, este pedig »álomba isszák« magukat.”

 

Létező minták?

A történelemben számos kísérlet történt teljes alkoholtilalomra – esetenként vallási okokból. A tiltó alkoholpolitika számos káros mellékhatást okozott, mindamellett, hogy kétségtelenül eredményeket is képes volt felmutatni. Például a Szovjetunióban sok tízezer mérgezés történt metilalkohol miatt, de emellett drámai javulás következett be az alkohol okozta ártalmak területén, beleértve az öngyilkossági gyakoriságot is. 1950 óta az alkoholfogyasztás a legtöbb országban jelentősen nőtt. Több északi országban azonban Amerikához és Európához viszonyítva lassúbb növekedés volt tapasztalható, ebben az alkalmazott alkoholkontroll-politikának döntő szerepet játszott. 
Dánia kivételével az északi országok közös filozófiára építenek. Minden országban létezik az alkohol állami monopóliuma, engedélyekhez kötött a kereskedelem, az adótartalom mindenhol magas. Az 1980-as években a nagyobb ivászatokkal (binge drinking) szemben fellépő reakció eredményeképpen alkoholellenes, antialkoholista szervezetek alakulása indult meg, amelyek a központi és helyi kormányzatokra nyomást gyakorolva próbálták elérni szigorító eszközök bevezetését.

Egy jó alkoholstratégia – Mire lenne szükség a szakemberek szerint? Legutóbb Buda Béla készített alkoholstratégiát, még 2006-ban. Interjúalanyaink más és más elemeket tartanának fontosnak, de az általuk említett tényezők kirajzolhatnak egy átfogó programot: A hozzáférés szűkítése, árusítási rendszer átalakítása Az alkoholreklámozás korlátozása és szigorítása Ár- és adópolitika, amelyben az ártalmasság alakítja az árakat és az adózási szabályokat Illegális előállítás visszaszorítása A mértékegységek átalakítása, vagyis például ne a „korsó sör” (fél liter) legyen az etalon Megelőzés, oktatás, felvilágosítás Egészségügyi és szociális ellátórendszer kialakítása, az intézmények munkájának összehangolása Terápiás lehetőségek kiszélesítése, elérhetővé tenni ezeket akár interneten, közösségi portálokon is  Civil szervezetek megerősítése, rajtuk keresztül az alkoholfogyasztási veszélyek hangsúlyozása, stigmák leépítése Családokat, hozzátartozókat célzó, őket is bevonó programok

Beteg, család és orvos együtt a betegség ellen

Dr. Amador "Nem vagyok beteg, nincs szükségem segítségre" című könyve segíthet a betegségüket, így annak kezelését is elutasító mentális betegekkel foglalkozó családtagoknak és terapeutáknak.