Az evészavarok csoportját alapvetően kétfelé bonthatjuk: az anorexiát és a bulimiát különböztetjük meg (bár néha előfordul kevert forma is). Annak ellenére, hogy az anorexia csak mostanában vált témává, nem a mai kor jelensége. Évszázadokkal ezelőtt is készültek feljegyzések éhezőkről, gondoljunk csak a XIII. századi Szent Margitra. Az önéheztetés kezdetben vallási jelleggel bírt, a vezeklés formájaként fogták fel. A XV. századtól azonban már nem nézték jó szemmel a szándékos önsanyargatást, egyenesen boszorkánynak titulálták az éhezőt. A hiedelem alapja az egyszerű fizika volt: csak az tud seprűnyélen a levegőbe emelkedni, akinek nagyon kicsi a tömege. Az inkvizíció színe előtt használt boszorkánymérlegen az is előfordult, hogy (a manipulációnak köszönhetően) valakinek egyáltalán nem volt testtömege... A XVI. századtól feltűntek azok a jó üzleti érzékkel megáldott jelentkezők, akik még a koplalásukból is képesek voltak pénzt csinálni. Az éhezőművészek jól kerestek a vásárokon, cirkuszokban, „élő csontvázként” léptek fel – tudósít a történeti érdekességekről a Táplálkozási Akadémia. Azóta szerencsére komoly fordulatot vett az önéheztetés témája. Ma már betegségként tartjuk számon, melyet a gyógyszereknek és a pszichoterápiának köszönhetően kezelni lehet. 

 

A szó eredete: an-orexis a vágyak hiányát jelenti. Ez a hozzáállás az élet minden területére kiterjed, de legmarkánsabban az étel elutasításában jelentkezik. A betegségkezdet 12-18 éves korra tehető, bár ez csak a látható tünetekre igaz. A betegség valódi gyökere kora gyermekkorban keresendő. Főként az egyetemista diákok, a karcsúság követelményének kitett csoportok (modellek, táncosok), a cukorbetegek és a homoszexuális férfiak tartoznak a veszélyeztetettek közé. Sokáig úgy gondolták, hogy a betegség a „White Western Women”, azaz a fehér, nyugati nők körében terjedt el. Mára azonban kiderült, hogy a világ más részein is jelen van, sőt, egyre több férfit is magukkal rántanak a tünetek. 
 

A nők aránya minimum tízszerese a férfi anorexiásokénak, de kutatók szerint 2050-re el fognak tűnni a nemi különbségek. Oly mértékben terjed a karcsúságideál a férfiak körében is, hogy nemsokára utolérik a hölgyeket. Az anorexia alaptünetei: súlyhiány, súlyfóbia (az elhízástól való félelem súlyos soványság esetén is), testképzavar, menstruáció elmaradása, akár teljes megszűnése (gyógyulás után lassan visszatér), legalább 15%-os súlyhiány. A testképzavarral kapcsolatban érdekes jelenség, hogy a beteg csak saját magát látja torz tükrön keresztül. Mindenki mást helyesen ítél meg, reálisan értékel. További tünetek lehetnek: száraz bőr, hajhullás, emésztési gondok, súlyos székrekedés, csontritkulás, hormonzavarok. Fontos szerep és nagy feladat hárul a családra, barátokra, ugyanis az evészavaros beteg nem hajlandó beismerni, hogy problémái vannak, nincs betegségbelátása. A bulimia a táplálkozással kapcsolatos másik véglet felől értelmezhető. Nem éhezéssel jár, hanem minden kontrollt nélkülöző falási rohamokkal. A szóeredete is képszerűen mutatja a betegség lényegét. A boüsz (ökör) és a limosz (étvágy) kifejezésből ered a bulimia. Ez a kórkép ma már háromszor gyakoribb,  mint az anorexia. Legjellemzőbben 17-25 éves kor között kezdődnek a tünetek, de az anorexiához hasonlóan a valódi kezdet kora gyermekkorban lehet. 
 

A falásrohamokon kívül folytonos aggodalom jellemzi a beteget a testsúlya és alakja miatt, valamint testsúlycsökkentő manipulációkat vet be. Itt két csoportot különíthetünk el: a purgáló  típus önhánytatással, hashajtókkal, vízhajtókkal és beöntéssel próbálkozik, a nem purgáló típus pedig koplal és túlzott testedzést végez. Extrém esetben naponta 10-20 önhánytatás is előfordulhat. Ez rettentően megviseli a gyomrot, a nyelőcsövet és a fogakat is, nem ritka a súlyos zománchiány. A kálium- és egyéb ionvesztés következtében életveszélyes szívritmuszavarok, görcsös rosszullétek léphetnek fel. A betegek a leggyakrabban csak az ilyen veszélyes események vagy esetleg a gyengeség okozta csonttörés miatt jelentkeznek orvosnál, és nem az evészavarukra kérnek megoldást. A testük kapacitásának végső határát feszegetik. Egy-egy falásroham alatt több ezer kalóriát visz be egyszerre a személy a szervezetébe. Olyan, mintha több kiló kenyeret ennénk meg egy ültő helyünkben, különböző feltétekkel (pl. felvágottal, sajttal, lekvárral vagy mézzel). Rövid idő alatt lezajlik a habzsolás, és teljesen titokban, néha éjszaka kerül rá sor. 

 

Annak ellenére, hogy a nők foglalkoznak többet külsejükkel, a hiúság a férfiak számára sem ismeretlen fogalom. Bizonyos esetben azonban túlzásba esnek, őket az inverz anorexia, vagy más néven az izomdiszmorfia érheti el. Ebben a testképzavar fordított - az izmos, általában anabolikus szteroidot (teljesítményfokozók, melyek a fizikai erő növelését és a fáradtság leküzdését szolgálják) szedő testépítő férfi túlságosan soványnak látja magát. A női zavarokkal ellentétben itt a karcsúság ideál helyett az atléta ideál „Schwarzenegger-ideál” dominál. A testépítő férfiak legnagyobb félelme tehát nem az elhízás, hanem a soványság.