Miközben a legújabb adatok szerint tovább nőtt a hepatitis C fertőzések száma, Rétvári államtitkár a parlamentben kijelentette, hogy a kormány "szakított" a tűcserével - azzal a programmal, ami a nemzetközi szakirodalom szerint egyedül képes a járvány megállítására. Azzal takarózik, hogy a kormány az ártalomcsökkentés helyett a felépülést támogatja, ez az érv azonban teljesen hamis. Olvass tovább, hogy megtudd, miért!
Rétvári Bence államtitkár a parlamentben egy interpellációra válaszolva kijelentette: "az elmúlt hat évben szakítottunk a tűcserékkel, és inkább a felépülés-központúság felé indítottuk el a drogmegelőzési politikát. A nemzeti drogellenes stratégia fő cselekvési területe: azok, akik még nem próbálták ki a kábítószereket, bennük erősítsük meg, hogy helyes utat követnek! Másrészről nyilvánvalóan, akik már valamilyen módon rabjaivá váltak, azokat megpróbáljuk leszoktatni, felépülés-központúan kisegíteni a függőségből. Éppen ezért szakítottunk a tűcserékkel, és inkább a felépülés-központúság felé indítottuk el a drogmegelőzési politikát." Az állítás szerint, amit oly buzgalommal próbál Rétvári úr bevésni a hallgatóság elméjébe, hogy kétszer is elismétli, a 2010 előtti átkos liberalizmus tűkkel segítette halálba a drogfüggőket, míg a jelenlegi nemzeti kurzus kiveszi a tűt a drogfüggők kezéből és felépüléshez segíti őket.
A maga primitívségében rendkívül logikusnak és vonzónak tűnik ez a tétel: minek segítenénk a drogost a drogfogyasztásban, ha le is tudjuk szoktatni a drogozásról? És mint a bonyolult társadalmi problémákra adott egyszerű válaszok többsége, ez is teljesen rossz.
Először is, a tűcsere programokat nem a szocialista kormányzat legitimiálta először Magyarországon, hanem az első Fidesz kormány, ami egyébként teljes pártközi konszenzusban megalkotta az első nemzeti drogstratégiánkat (2000-2009). A miniszterelnököt akkoriban Orbán Viktornak, az ifjúsági minisztert Deutsch Tamásnak hívták, a kábítószer-ügyekért felelős helyettes államtitkár pedig nem holmi drogliberalizátor, hanem egy konzervatív református lelkész volt. Ez a stratégia kimondta, hogy a tűcsere az injekciós drogfogyasztók körében a fertőzések (pl. HIV, hepatitis C) megelőzésének "egyetlen hatásos és költséghatékony eszköze". Az első Fidesz kormány építette ki, nagyon helyesen, az ún. ártalomcsökkentő programok pályázati támogatásának rendszerét, amelyeket nagyrészt civil szervezetek végeztek, hiszen a civilek hatékonyabban tudják elérni és bevonni a drogfogyasztókat, mint a merev hivatali folyamatokhoz kötött állami intézmények.
Másodszor, a jelenlegi kormányzat nemzetközi szinten többször is kötelezettséget vállalt a tűcsere programok támogatására, így például az Európai Unió drogstratégiájának és akciótervének elfogadásakor, de akkor is, amikor idén áprilisban az ENSZ közgyűlésén megszavazta azt a záródokumentumot, amely előírja a tagállamok számára a steril injektáló felszereléshez való hozzáférést. A nemzetközi fórumokon mást mutatunk kifelé, mint amilyen drogpolitikát idehaza valójában folytatunk.
Harmadszor, a felépülés nem a tűcsere ellentéte. Sőt, többet mondok: tűcsere nélkül nincs valódi felépülés sem. Rétvári úr teljesen az eredeti értelméből kiforgatva használja a felépülés fogalmát, amelynek a hazai drogpolitikai diskurzusba való átültetéséért egyébként irónikus módon éppen a bezárt tűcserét üzemeltető Kék Pont Alapítvány igazgatója, Dr. Rácz Józsefprofesszor tette a legtöbbet.
A felépülés fogalma a 20. század közepén a deinstitucionalizációs (a mentális betegségekkel élők totális intézményekből való kitagolását célzó) mozgalom sikere kapcsán terjedt el, mint a betegség-központú megközelítés alternatívája. Célja, hogy a mentális betegséggel élő személy (vagy esetünkben a drogfüggő) képessé váljon meghaladni a betegként való létezést, legyőzve a belső stigmát, amelyet a társadalomból kirekesztett helyzete teremtett. A felépülés egy folyamat, az egyén és a közösség fejlődésének folyamata, ami nem kizárólag a függőségből való felépülést jelenti, de a társadalom felépülését is a kirekesztő, büntető drogpolitikából (Észak-Amerikában például a feketék a rabszolgaságból épültek fel, az őslakosok a népirtások traumájából).
A felépülés-központú ellátásnak éppúgy részét képezik az ún. alacsony küszöbű programok, így a tűcsere is, mint ahogy a teljes józanságot célzó terápiás programok. Ezek valójában ugyanannak a lépcsőnek a különféle fokait képezik: ahhoz, hogy egy utcai injekciós drogfogyasztó egyáltalán eljusson annak a gondolatáig, hogy felépüljön, a tűcsere programokon keresztül vezet az út, hiszen a drogfogyasztó ott találkozik először az ellátórendszerrel. Nem csak azt írja a felépüléssel kapcsolatos szakirodalom, hogy a tűcsere az első lépcsője egy integrált ellátórendszernek, de egyes szerzők (így Stephen Bamberg) szerint a tűcsere egyenesen a felépülés előre tolt bázisa (recovery outpost)!
Magyarországon az elmúlt években divatossá vált az a szemlélet, amely szerint a felépülés egy az ártalomcsökkentést meghaladó paradigma. Pedig valójában egymást kiegészítő, egymást erősítő elemei egy integrált ellátórendszernek, és egyik nélkül sem adhatunk hatékony választ arra a kihívásra, amit a dizájner drogok és a hepatitis C vírus terjedése jelent.
Forrás: Nemzeti Drog Fókuszpont
A kormány a nemzeti drogstratégia végrehajtását szolgáló szakpolitikai programból teljesen ki akarja hagyni a tűcserét, amit a tervezet még csak nem is nevesít. Ennek a döntésnek valódi tragikumát akkor mérhetjük fel, ha áttekintjük a Nemzeti Drog Fókuszpont frissen megjelent éves jelentésében szereplő járványügyi adatokat. A 2008-as 23%-ról 2015-re közel 50%-ra nőtt a hepatitis C vírus előfordulása az injekciós drogfogyasztók körében, miközben 2011 és 2015 között 650 ezerről kevesebb, mint 190 ezerre csökkent a kiosztott steril fecskendők száma. A Világegészségügyi Szervezet (WHO) évi 200 steril fecskendő kiosztását tartja minimálisan megkövetelendőnek ahhoz, hogy a tűcserék hatékonyan tudják megelőzni a járványokat: nálunk ez a szám most 30 körül van, ezzel a sereghajtók között vagyunk az egész Európai Unióban.
"Segíteni, nem kriminalizálni," mondja Észtország volt belügyminisztere egy budapesti konferencián
A múlt héten a budapesti Európai Ifjúsági Központban a Nemzetközi Ártalomcsökkentő Egyesület (Harm Reduction International) konferenciát tartott, többek között a tűcserék finanszírozásának témájában. Ezen részt vett Jindrich Voboril, a cseh nemzeti drogkoordinátor, aki elmondta, hogy hazája a drogfogyasztók büntetése helyett az ártalomcsökkentésre helyezte át a hangsúlyt, és évente több, mint 6 millió steril fecskendőt osztanak ki! Szintén részt vett az eseményen a volt észt belügyminiszter, Ken-Marti Vaher, aki elmondta, hogyan reagált kormánya a drogfogyasztók körében rohamosan terjedő fertőzésekre. Dekriminalizálták a drogfogyasztást, fejlesztették az ártalomcsökkentő programokat. Ma már jóval 200 fölött van az egy drogfogyasztóra jutó kiosztott steril fecskendők száma Észtországban, és ennek megfelően sikerült visszaszorítaniuk a hepatitis és HIV fertőzéseket. Jellemző, hogy eközben a magyar kormány még a konferenciára sem jött el, hogy kifejtse álláspontját. Nagyon jól tudják, hogy a Rétvári Bence és Kocsis Máté által favorizált demagóg drogpolitika legfeljebb egy kocsmai vitában (vagy egy mai magyar parlamenti vitában, ami nem mindig sokkal magasabb színvonalú) vállalható, szakmailag viszont vállalhatatlan és védhetetlen.
Alkoholmentes hónapot hirdet Száraz november címmel a budapesti székhelyű Kék Pont Alapítvány.
A Kék Pont MTI-hez eljuttatott közleményében azt írták, a Száraz november elnevezésű kezdeményezést "az élethosszon át tartó örömért, a magasabb életminőségért és a generációkon átívelő jó hírnévért" találták ki. Az absztinencia-kampány arra épül, hogy az emberek jobban megértsék önmagukat és az alkoholhoz fűződő viszonyukat - emelték ki, hozzátéve: a Facebookon szervezett közösségi programot angol mintára építették fel.
Novemberben mondj nemet az alkoholra!
Az alapítvány munkatársai azt várják a kampánytól, hogy szélesedik az alkoholról folyó társadalmi párbeszéd, valamint olyan egyéni élmények birtokába jutnak a résztvevők, amelyek segítségével hatékonyabban tudják szabályozni az alkoholfogyasztásukat és megelőzni a problémás ivás kialakulását. Az érdeklődők a Kék Pont Alapítvány Facebook-oldalán és a hozzá kapcsolódó eseményoldalon juthatnak bővebb információkhoz.
Az alkohol rendszeres fogyasztása akkor minősül betegségnek, ha az alkoholizmus testi, lelki és szociális tünetei már kimutathatóak. Az alkoholizmusról mindent megtudhat az alábbi cikkünkből!
A részvételt azoknak ajánlják, akik hetente legalább egyszer isznak. Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy a komoly alkoholproblémával küzdő napi nagyivók ne a kezdeményezéshez csatlakozzanak, hanem írjanak azinfo@kekpont.hu címre segítségért. A szervezők ígérete szerint az akció résztvevői egy "rázós" kezdeti szakasz után egyre jobban érzik majd magukat, valamint többet fognak törődni önmagukkal és másokkal is.
Minden tizedik magyar alkoholista
Magyarországon körülbelül 800.000-1.000.000-ra tehető az alkoholbetegek száma.Az alkoholizmus férfiaknál gyakrabban fordul elő, a férfi/nő arány 4:1, azonban kutatási adatok szerint ez az arány lassú kiegyenlítődési tendenciát mutat. A női és a fiatalkori italozás egyre gyakoribb. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) olyan idült betegségnek tartja, melynek kezdete alattomos, felismerhető tünetei vannak, s ezek az alkoholizmus súlyosságával arányosak. Az alkoholfüggőség testi és lelki tünetekben jelentkezik, és nem csak a betegre, de annak környezetére is kihatással van.
A pszichiátriai ellátás fejlesztése az öngyilkosság visszaszorítása miatt is fontos
Önálló részleget hoznak létre az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetben a betegtársaikra is veszélyes, agresszív, magas kockázatú pszichiátriai betegeknek. Ez az egyik kiemelt projekt abból a négyből, amellyel a hazai pszichiátriai ellátást fejlesztik.
Európában minden országban van legalább egy olyan intézmény, ahol az emelt biztonsági kockázatú (high security) pszichiátriai betegeket kezelik. Magyarországon azonban még nem létezik ilyen, az ön- és közveszélyes betegek nincsenek elkülönítve, így fordulhatnak elő az olyan sajnálatos események, mint amikor valamilyen pszichózis vagy téveszme miatt az egyik beteg a másikra támad. A probléma azonban hamarosan nálunk is megoldódik, egy uniós projektnek köszönhetően ugyanis a Nyírő Gyula-kórházon belül, az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetben (OPAI) felépülhet az első kórházi részleg a nagyon agresszív, nehezen kezelhető betegeknek.
Mint Németh Attila főigazgató a Magyar Időknek elmondta: a tervezett 32 férőhelyes osztály abban különbözik az az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézettől, hogy az utóbbiban kizárólag bíróság által kényszergyógykezelésre, illetve zárt intézeti elhelyezésre ítélt pszichiátriai betegeket fogadnak. Olyanokat, mint például az a „fényevő” apa, aki téveszméje miatt halálra éheztette saját gyermekét.
A magas biztonsági kockázatú betegek elhelyezésére szolgáló részleg építése a tervek szerint januárban kezdődhet, és legkésőbb két év múlva nyílhat meg. Uniós forrásból összesen kétmilliárd forint fordítható erre a célra, és a pszichiátriai és addiktológiai ellátórendszer infraöngyiklstrukturális feltételeinek fejlesztésére ezzel együtt összesen négy projekt indul hamarosan. Egy másik, ötmilliárdos pályázatból a pszichiátriai gondozókat fejlesztik a közép-magyarországi régión kívül országszerte, a harmadik pályázat a még fel nem újított pszichiátriai osztályok korszerűsítésére ad összesen 2,3 milliárd forintos támogatást, míg összességében hatmilliárd forintot fordíthatnak országszerte a gyermek- és ifjúságpszichiátriai, addiktológiai és mentálhigiénés ellátás fejlesztésére.
A programok létjogosultságát mi sem illusztrálja jobban, mint hogy a szakemberek mára egyértelműen bizonyítottnak látják az összefüggést a megfelelő minőségű pszichiátriai ellátás és az öngyilkosságok számának csökkenése között. – Magyarországon sajnos világviszonylatban mindig is magas volt az öngyilkosságok aránya, ami 1984–85-ben érte el a csúcsát. Ezt követően fokozatosan csökkent, egészen 2007-ig, amikor az akkori kormányzati intézkedések – köztük a Lipótmező bezárása – szétverték a magyarországi pszichiátriai ellátást. 2011-ben indult meg újra az öngyilkosságok számának csökkenése, ami igazolja, hogy a befejezett öngyilkosságok hátterében nyolcvan százalékban kezelendő pszichiátriai betegség – elsősorban depresszió, szenvedélybetegség, vagy a kettő kombinációja – áll, tehát amennyiben jó az ellátás, kevesebben vetnek véget önkezükkel az életüknek – fejtette ki Németh Attila.
Az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) és a Magyar Pszichiátriai Társaság a mai Lelki Egészség Világnapján tartott sajtótájékoztatót a Nyírő-OPAI főépületi Tanácstermében.
Bár a magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban kedvezőtlen, azért vannak pozitív változások. Kiemelkedő nemzetközi eredményeket értek el magyar munkacsoportok, és a friss adatok szerint tovább csökkent a magyarországi öngyilkossági halálozás is – mondta el dr. Németh Attilaaz OPAI főigazgatója és dr. Purebl György, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke a magyarországi öngyilkossági mutatók alakulásáról és a hazai pszichiátria helyzetéről.
A Lelki Egészség Világnapjának bevezetését a Mentális Egészség Világszövetsége (World Federation for Mental Health) kezdeményezte 1992-ben, Magyarországon pedig 1994 óta emlékeznek meg róla. Hagyományosan minden év október 10-én hívják fel a figyelmet a mentális egészség fontosságára és az érintetteket ok nélkül sújtó előítéletekre.
A közelgő Lelki Egészség Világnapja alkalmából a pszichiátriai szakma a lelki egészség magyar helyzetére kívánja felhívni a figyelmet. A magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban igen kedvezőtlen. Az Állami Számvevőszék pszichiátriai betegellátás átalakításának ellenőrzéséről szóló 2012. évi jelentése szerint a hazai lakosság mentális állapota rosszabb az európai átlagnál: kedvezőtlenebb a helyzet a férfiak depressziója, a kóros alkoholfogyasztás és a befejezett öngyilkosság tekintetében is.
A kezeletlen és gyakori mentális zavarok jelentős többletköltséget generálnak a honi egészségügy területén. A WHO Global Burden of Disease felmérése alapján hazánkban a depressziós tünet együttes a tartós munkaképesség-csökkenés 3. leggyakoribb oka. Fontos megemlíteni, hogy a depresszió miatti költségek 88%-a közvetett módon, elsősorban a kieső munkanapok, illetve a gyengébb teljesítmény miatti termelékenység-csökkenés költségeként jelentkezik. Más európai országok – annak ellenére, hogy nálunk kedvezőbb helyzetben vannak – már léptek: Németország és Anglia egészségügyi kiadásainak 10%-át mentális egészségfejlesztésre fordítja.
Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy Magyarország nincs reménytelen helyzetben. Magyar munkacsoportok kiemelkedő nemzetközi eredményeket könyvelhetnek el, számos jó gyakorlat található Magyarországon is – ugyanakkor ezek elszigeteltek, és állandó forráshiánnyal küzdenek. Magyarország vezette a Közös Akció a Lelki Segítségért Program Depresszió és Öngyilkosság ellenes munkacsoportját, majd ezt követően uniós partnereket keresett az itt megfogalmazott ajánlások gyakorlati megvalósításához.
Mindezek miatt a szakemberek nagy várakozással tekintenek a már korábban is említett Kopp MáriaNemzeti Lelki Egészség Stratégiára. Az ország versenyképessége szempontjából rendkívül fontos volna a Stratégia, illetve annak Cselekvési Terve mielőbbi gyakorlati megvalósulása.
Szintén bizakodásra adhat okot, hogy a Központi Statisztikai Hivatal nemrégiben közzétett 2105-ös adatai szerint tovább csökkent a magyarországi öngyilkossági halálozás. Ötvenhét fővel kevesebben vetettek véget életüknek önkezűleg az előző évhez viszonyítva, ami önmagában nézve 3%-os csökkenés, ami nem tűnik soknak. Ha azonban folyamatában nézzük az adatokat, akkor figyelemre méltó csökkenést látunk.2013-ban ugyanis 11%-kal, 2014-ben további 8%-kal csökkent az öngyilkossági ráta, és ilyen gyors csökkenésre az elmúlt 50 évben még nem volt példa. A mostani eredmény igazi jelentősége abban áll, hogy ez a kedvező tendencia folytatódott, így 2011 és 2015 között összesen 25%-kal (!) csökkent a suicid ráta.
Összehasonlításként 2006 és 2010 között – köszönhetően az akkor egészségügyi átalakításoknak – stagnált, illetve minimálisan még emelkedett is a befejezett öngyilkosságok száma. A 2007-es átalakítás mind a járó-, mind a fekvőbeteg pszichiátriai ellátórendszert jelentősen meggyengítette, öt év kellett ahhoz, hogy a szakma rendezze sorait, aminek eredményei később megjelenhettek már a számokban is. Újra nőtt a gondozókban és az osztályokon az orvosok és a pszichológusok száma, felújítottak számos vidéki pszichiátriai osztályt. A csökkenés köszönhető annak is, hogy a magyar pszichiátriában és lelki egészség ellátásban vannak nemzetközi szintű jó gyakorlatok, amikre lehetne építeni.
Mindazonáltal bőven van még tennivaló. A korosztályos statisztikákból a 75 éven felüliek halálozási aránya csökkent a legkevésbé, talán itt a legkevésbé hatékony a pszichiátriai gondozás. Itt elsősorban (pszicho)szociális intervencióra van szükség, illetve összességében a krízisintervencióra kellene kiképezni minél több szakembert.
Ha nem érezzük magunkat erősnek és jókedvűnek, az jelezhet rosszabbat is, mint gondolnánk. A depresszió ugyanis a demencia egyik legkorábbi tünete, a memóriaproblémák előtt már jóval korábban lehet ezt érzékelni.
A Neurology szaklapban megjelent, mint 2400 egészséges felnőttel több mint hét éven át végzett kutatás megállapította: kétszer nagyobb az esélye ademenciajelentkezése azoknál, akik a depresszió tüneteit mutatják. Ennél pedig több korai tünet is van, amelyre érdemes figyelnünk, az alábbiakban ezeket gyűjtöttük össze.
Megváltozik az étvágy
Ha gyökeresenmegváltozik az, hogy milyen fajta ételeket kívánunk- és/vagy éppenséggel az édes ételeket kívánjuk csak meg igazán -, az igen korai jelzése lehet a demenciának, állítja egy japán tanulmány. A kutatók azt állítják, hogy agyunk betegséggel kapcsolatos területei uralják az ízlelőbimbókat is, ízérzékelésünk és étvágyunk megváltozása tehát logikus konklúzió. Ezt aláhúzza az is, hogy az ezen kutatásban résztvevő demenciások nem is érezték, hogy lejárt vagy romlott ételt esznek.
Törvénysértések
Magánlaksértés, KRESZ megszegése,lopás? Mindez a demencia korai jele is lehet, amelyet az orvosi irodalom frontotemporális demenciaként (FTD), egész pontosan az agy elülső területeit érintő válfajaként ismer. Egy, a JAMA Neurologyban megjelent tanulmány például az FTD-betegek 14 százaléka követ el jogilag büntethető cselekedeteket. A kutatók szerint ez azért történik, merta betegség hatására agyunk nem képes felismerni a társadalmi konvenciókat és szabályokat, nem is csoda, hogy megszegjük ezeket.
A sétatempó lelassulása szintén a demenciára utalhat
Eltűnik a szarkazmus
Nem látjuk már át, mikor viccel velünk valaki? Ha képtelenek vagyunk észlelni a hazugságokat, a szarkazmust és a hasonlóan "őszintétlen" megnyilvánulásokat, az a demencia egyik jele lehet, állítja a University of California egyik kutatása. Ez azért fordul elő, mert a betegség agyunk azon területeit is megtámadja, amelyek nemcsak észlelik, de értelmezik is a magasabbrendű verbális információkat.
Lassulás
A sétatempó lelassulása szintén az Alzheimerre utaló jel lehet és ezt még hamarabb látni, mint a kognitív tüneteket. A Neurology egyik tanulmánya szerint ez az agyban felhalmozódó béta-amiloid raktárak feltöltődésének következménye: ezek a fehérjék okozzák az agyat károsító plakkokat.
Kényszeres viselkedés
Elkezdünk felhalmozni a dolgokat vagy egyre kényszeresebben viselkedünk, mintha minden egy kötelező, megváltoztathatatlan rituálé lenne? Muszáj vennünk minden nap egy újságot az újságosnál (sőt, egy bizonyos újságosnál) még akkor is, ha sosem olvassuk el? Az új, kényszeres viselkedés szintén jelezheti a demencia előretörését.
Attól is javulhat a statisztika, hogy szűrés híján a tudtukon kívül élnek HIV-fertőzöttként.
Úgy tűnik tendenciának is tekinthető, hogy csökken az újonnan felfedezett HIV-fertőzöttek száma, legalábbis ez olvasható ki az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) legfrissebb, 2016. első félévére vonatkozó statisztikájából. Nem kizárt azonban, hogy egyszerűen arról van szó, hogy kevesebben vizsgáltatják meg magukat.
A féléves statisztikák alapján 121-en fertőződtek meg idén a HIV vírussal, tavaly ez a szám magasabb volt: 133, két éve hat hónap alatt pedig 142 esetet regisztráltak. Hasonlóan a korábbi évekhez 2016. első félévében is az ismert fertőzöttek zöme (56 fő) homoszexuális volt, de meglepően sok volt az ismeretlen fertőzött (51 fő), akiket az anonim vizsgálatokon szűrtek ki.
Idén júniusban Szlávik János, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház (ESZSZK) infektológus főorvosa tájékoztatóján azt mondta, azt tapasztalja: a lehetőségekhez képest nagyon kevesen vizsgáltatják meg magukat, és tudtukon kívül élnek HIV-fertőzötten - számuk 3-4 ezer is lehet. Ezt igazolja, hogy egyre többen kerülnek be a László Kórházba végstádiumú AIDS-esként, úgy, hogy még soha nem jártak szűrővizsgálaton. Rajtuk már nagyon nehéz segíteni, nem véletlen, hogy fél év alatt 9-en haltak meg a kórban, csaknem annyian, mint tavaly egész évben (11).
Az OEK most szeptemberben nyilvánosságra hozott adatai némileg ellentmondanak a főorvos szavainak, ugyanis eszerint idén az első fél évben valóban az eddigi - hat hónap alatt – legtöbbet, 29 új AIDS-beteget regisztrálták, viszont a központ statisztikája szerint nem 9, hanem 6 halálos áldozata volt a kórnak.
Összehasonlításként: tavaly és tavalyelőtt a fertőzöttek közül az első fél évében 24-en lettek AIDS-betegek. Hét évvel ezelőtt egyébként egy teljes év alatt összesen 23 AIDS-est regisztráltak. A betegek közül 2015. első hat hónapjában 9-en haltak meg, többen, mint addig fél év alatt bármikor.
A HIV-fertőzöttek területi megoszlása alapján továbbra is Budapesten él a legtöbb HIV-pozitív személy (1469). Második helyen Pest megye, harmadik helyen Fejér megye áll, de sok fertőzöttet tartanak nyilván Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun és Győr-Moson-Sopron megyékben is. Az idén regisztrált AIDS-betegek között 26 férfi és 3 nő volt.
Megoszlásuk rizikócsoportonként: 25 homoszexuális, 3 heteroszexuális és egy intravénás kábítószer használó. A fertőzöttek közül 1986 óta összesen 868-an betegedtek meg AIDS-ben, a halálos áldozatok száma pedig eddig 375.
Tavaly 100 ezer lakosra 19 jutott, ami 60 százalékos csökkenést jelent a ’80-as évekhez képest.
Jelentősen csökkent az öngyilkosságok száma Magyarországon. A legrosszabb helyzet 1984 környékén volt, amikor 100 ezer lakosra 46 befejezett öngyilkosság jutott. Az elmúlt 30 évben viszont folyamatosan csökken az öngyilkosok száma. Tavaly, azaz 2015-ben 100 ezer lakosra 19 jutott, ami 60 százalékos csökkenést jelent a ’80-as évekhez képest.
A csökkenésnek nagyon sok oka van, de a fő ok, hogy a depressziós betegségek jobban kezelhetőek, mint annak idején. Márpedig a depresszió és az öngyilkosság szorosan összefügg. „Nem azért lesz valaki öngyilkos, mert gondja van, hanem majdnem mindig valamilyen háttérben lévő pszichiátriai betegség, amelynek következménye az öngyilkosság” – mondta prof. Rihmer Zoltán, az MTA doktora a Kossuth Rádió Napközben című műsorában.
Óriási probléma, hogy a betegek kétharmada nem azzal keresi fel a háziorvost, hogy szomorú és rosszkedvű, hanem különféle testi problémákkal, ízületi fájdalmakkal, fejfájással, amelyek már a testi tünetek – erről dr. Szekeres György pszichiáter beszélt a műsorban.
A másik probléma, hogy a depresszió együtt jár különféle függőségekkel és szenvedélybetegségekkel, gyakrabban, mint egyéb más betegségek. De az alkohol és a drog csak rövid időszakra hoznak felüdülést. Nagyon fontos, hogy ahány féle depressziós ember, annyiféle, személyre szabott megközelítést lehet és kell is alkalmazni – magyarázta a pszichiáter.
Súlyos depressziós állapotban már orvosi segítségre van szükség és már kitűnő gyógyszerek állnak rendelkezésre – hangsúlyozta Rihmer Zoltán, aki az időjárás hangulatunkra gyakorolt hatásáról is beszélt. Mint kifejtette: „a mediterrán országokban fele olyan gyakori a depresszió, és negyedannyi az öngyilkosság, mint felénk” – ismertette az MTA doktora a Kossuth Rádió műsorában.
Nem a hasis, nem a heroin, nem a kokain a legelterjedtebb kábítószer a földön, hanem az alkohol, százmilliók szenvednek tőle, s milliók próbálnak leszokni. Az Anonim Alkoholisták közössége mindenkinek lehetőséget nyújt, hogy megvívjon saját maga és többi sorstársa előtt az ital démonával. Jim is megpróbálja ezt az utat, kitárja lelkét, minden gondját-baját a társaság előtt.
A film Jim egy napját mutatja be: józanodási kísérlet, hazugság, önbecsapás, visszaesés, majd visszatérés a közösségbe.
Mindeközben megismerhetjük egy AA csoport tagjainak sokféle és mégis egyforma történeteit.
Az introvertáltak furcsának és titokzatosnak tűnhetnek, pedig minden megnyilvánulásukra van magyarázat. Néhány éve már világnapjuk is van, ami többek között azért is fontos, mert nem mindegy, hogy az extrovertált többség hogyan bánik velük. Segítünk eligazodni a világukban.
Azintrovertáltak világnapjanagyszerű lehetőség arra, hogy az alapjáraton extrovertált világ jobban megértse és értékelje ezt a sokszor félreértett, titokzatosnak vagy arrogánsnak tűnő kisebbséget. Az első ilyen napot nem is olyan rég, 2011-ben jelölték ki először, vagyis van mit behozni. Segítünk néhány kapaszkodóval, mert tényleg megéri jobban megismerni az introvertáltak gazdag és színes világát.
Az introvertált szót gyakran lekicsinylő legyintéssel ejtjük ki, sőt szinte szitokszónak számít. A nyugati társadalmak alapvetően az extrovertáltságot dicsőítik, a közéletet ennek megfelelően az extrovertáltak uralják. A témát a közbeszédbe egy könyv és egy nagy sikerűTED-előadás formájában is bedobó Susan Cain (maga is introvertált) meglehetősen aggasztó gondot lát abban, hogy az extrovertáltság egyfajta elnyomó ideológiává vált, és kiszorítja az emberek introvertált tömegeit egy olyan tulajdonság miatt, amely a személyiségük lényegét képezi.
Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy mit jelent az introvertáltság, ugyanis rengetegen félreértik. Mert az introvertáltak például túl komolynak tűnnek. Vagy éppen túl szégyenlősnek? Esetleg inkább arrogánsak és udvariatlanok? Mégis miért nem szállnak be ebbe a jó kis beszélgetésbe? Mindenre van magyarázat.
MÁSHOL VAN A KOMFORTZÓNÁJUK
Az introvertált-extrovertált felosztás Carl Gustav Jung pszichológus nevéhez fűződik. A most ismert statisztikák szerint az emberek 20 százaléka, de az is lehet, hogy egyharmada introvertált, ennek ellenére ez az egyik leggyakrabban félreértett személyiségjegy. A tudomány egyelőre azt tudja az introvertáltakról, hogy másképp dolgozzák fel az információt és az ingereket, mint a többi ember. Ők a saját világukban szeretnek elmerülni, ellentétben az extrovertáltakkal, akik jobban kötődnek a külvilághoz. Az introvertáltakat lemeríti a társas érintkezés, az extrovertáltakat energizálják a társasági helyzetek. Az introvertáltak komfortzónája kevesebb ingert tűr meg, mint az extrovertáltaké. Van, akié sokkal kevesebbet.
Fotó: Cultura Creative / Simon Potter
Az introvertáltaknak vannak szükségleteik. Mármint olyan szükségleteik, amelyek különböznek az extrovertáltakétól, és elengedhetetlenek ahhoz, hogy rendeltetésszerűen élni tudjanak. Például szükségük van az egyedüllétre, a csendes és értelmes beszélgetésekre. Nincs szükségük nagyközönségre és felületes, parttalan csevegésre, vagy ha mégis belerángatják őket valami hasonlóba, akkor legalább egy napba telik, amíg regenerálódnak. A csacsogás képességének a hiányát sokan az arrogancia jelének tekintik, pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy ők fejben gondolkodnak, míg az extrovertáltak általában szóban – az ő értekezleteik például ezért is húzódnak el, és fogalmuk sincs, hogy közben milyen kínoknak teszik ki az introvertált társaikat.
Az introvertáltak nem szégyenlősek, és nem is mizantrópok, bár néha egyetértenek Jean-Paul Sartre-ral abban, hogy a pokol az a másik ember. De inkább csak arról van szó, hogy fárasztónak tartják a többieket, amit persze az extrovertáltak nehezen értenek meg, mert őket pont felélénkíti mások társasága, és akkor érzik elveszettnek magukat, amikor egyedül vannak. Egy-két órányi társasági élet viszont annyira lemeríti az introvertáltakat, hogy szükségük lesz utána némi feltöltődésre, ami leginkább egyedüllétet jelent.
Fotó: Cultura Creative / Manuel Sulzer
Egy introvertáltat általában péntek este lehet leleplezni: míg az extrovertáltak ilyenkor alig várják, hogy mások társaságában feltöltődjenek az egész heti munka után, ők teljes erővel arra készülnek, hogy végre kicsit egyedül legyenek otthon.
ISMERJÉK MEG EMBERTÁRSAIKAT!
Nem állítjuk, hogy az extrovertáltaknak könnyű dolguk van, ha meg akarják érteni az introvertált embertársaikat. Hogy miért érdemes tisztában lenni azzal, hogy miként kell bánni egy introvertálttal? Mert ha nem így tesznek, nagy valószínűséggel az őrületbe kergetik azokat az introvertált családtagokat, barátokat vagy munkatársakat, akikkel nap mint nap kapcsolatban vannak.
Mégis mihez kezdjünk egy introvertálttal? Hogyan viselkedjünk vele? Mivel teszünk jót? A kérdéseket megfuttattuk az egyik introvertáltakat egybegyűjtő nemzetközi Facebook-csoportban, ahol érezhetően személyes tapasztalatokra épülő válaszok születtek.
Az egyik komment szerint már az sokat jelent, hogy értékelni tudjuk a másik különbözőségét. „Amikor egy introvertált azt mondja, most nincs kedve beszélni, semmi értelme vitatkozni vagy erőszakoskodni vele. Nem játszmázik, azért mondja, mert épp szüksége van a személyes terére, és minél jobban megnehezíti valaki a dolgát, annál többet árt a kapcsolatuknak” – írta egy másik hozzászóló. Egy másik véleményből pedig megint csak arra derült fény, hogy egy introvertáltat nagyon könnyű félreérteni. „Ha mellőzik a szemkontaktust, vagy éppen nem reagálnak egy beszélgetésben, ne feltételezzék azt, hogy udvariatlanok vagy lenézőek. Pont az ellenkezője a helyzet. Ilyenkor megszabadulnak a külső ingerektől, hogy jobban fel tudják dolgozni magukban azt, amit mondanak nekik.”
Fotó: Cultura Creative / Sporrer/Rupp
És jó, ha nem értik félre a visszavonulási kísérleteiket sem. „Sok introvertált szereti a társaságot, de csak kis dózisokban, és ha az este vége felé elcsendesednek, vagy furcsán kezdenek el viselkedni, az annyit jelent, eljött az ideje, hogy egyedül legyenek. Ennek általában semmi köze a társasághoz, semmi személyes, csak ki kell engedniük, miután sok emberrel voltak együtt.”
A helyzet az, hogy nem mindig jó, ha másokkal is úgy bánunk, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Az introvertált-extrovertált kombinációban legalábbis ez a tézis mindenkinek az életét megkeserítheti. Ha kapcsolatba (mármint valódi, értelmes kapcsolatba) akar kerülni egy introvertálttal, ezeket érdemes megfontolnia:
Ne akarjon nyomást gyakorolni rá, úgyis ellenáll. Ha azonnal akar tőle valamit, általában azt kockáztatja, hogy elveszíti azokat a mesteri terveket és kreatív gondolatokat, amelyeket az introvertált kihozott volna magából, ha nem sürgetik vagy provokálják. Egy introvertáltnak időre és térre van szüksége ahhoz, hogy gondolkodjon. Ha kérdezne tőle valamit, ne számítson azonnali reakcióra. Cserébe értelmes, használható, fontos válaszokat fog kapni.
Egy introvertáltnak tudnia kell, hogy tiszteletben tartják a terét. Nem mimóza, és nem kell úgy bánni vele, mint a hímes tojással, egyszerűen csak tisztelni kell. És adott esetben békén hagyni.
Ha azt látja, hogy egy introvertált elmerül a gondolataiban, ne kérdezze meg tőle, hogy mi a gond, vagy hogy minden rendben van-e vele. Ez az elmerülés a saját fejében az ő természetes létezése. Egyszerűen hagyja békén, hiszen jól van. Jobban nem is lehetne.
Ha mondani akar neki valamit, térjen azonnal a lényegre. Kevés dolog van, ami jobban lefáraszt vagy kiborít egy introvertáltat, mint a felszínes csevegés. Ide kapcsolódik az a megállapítás is, hogy ha egy introvertált beszélni akar, akkor fog is. Tehát ne erőltesse, mert csak kényelmetlenül fogja érezni magát, és zavarba jön. (Az introvertált rémálma, amikor egy ismeretlenekből álló csoportban elhangzik a felszólítás, hogy akkor most szépen mutatkozzon be mindenki, és mondjon pár szót magáról.) Ha tényleg olyan témát vet fel, amely érdekli őt, alig tudja majd leállítani!
Ha elkezdett beszélni, ne szakítsa félbe! Az introvertáltak gondolkodnak, mielőtt bármit is kimondanak, így nagy eséllyel már eldöntötték, hogy amiről beszélnek, az fontos. Ha viszont félbeszakítják, azt fogják gondolni, hogy őket nem hallgatják meg, és szinte esélytelen, hogy megismételjék, amit mondtak. Hagyják, hogy befejezzék a mondataikat!
Ne lepje meg a társaságával! Egy introvertálthoz nem lehet csak úgy beesni. Vagyis lehet, csak attól ő nagyon rosszul fogja érezni magát. Nem akkor mutatják a legjobb arcukat, amikor meglepik őket. Ha viszont pár nappal előtte szól, ő fel tud készülni a társaságára, és ez mindkettőjüknek élvezetes lehet.
Ha azt mondja, fáradt, az egy kód arra, hogy nem akar emberek között lenni. A mentális egészsége érdekében pedig néha teljesen le kell kapcsolódnia mindenféle társas érintkezésről, így ne lepődjön meg, ha jó ideig nem válaszol sem a hívására, sem az sms-ére, sem az e-mailjére, sem a chatüzeneteire, de még egy árva lájkot sem nyom a Facebookon. Ha viszont feltöltődött, ismét visszakapja őt.
Ami mások meghallgatását illeti, az introvertáltak igazi szuperhősök ezen a téren, de nekik is vannak korlátaik, úgyhogy ne használja ki őket. Ebben a helyzetben is igaz: ha egy introvertált nem mond semmit egy ideig, az azt jelenti, hogy épp feldolgozza a hallottakat, vagyis egy beszélgetésben nincs olyan, hogy valami elmegy a füle mellett.
Ha egy introvertált azt mondja, szeretne inkább otthon maradni, akkor tényleg otthon akar maradni, szóval csak hagyja. Ne próbálja meg lebeszélni róla, mert nem fogja meggondolni magát. És ne keltsen benne lelkiismeret-furdalást, mert az meg senkinek sem jó.
És ami talán a legfontosabb: ne próbáljon meg extrovertáltat csinálni belőle! Ő úgy jó, ahogy van.
Ezúttal is neves szakértőkkel és izgalmas témákkal várja a résztvevőket a Wolters Kluwer Visegrádon megrendezendő XIII. Magyar Munkajogi Konferenciája október 11–13. között. Számos, a mindennapi és a jogi közérdeklődést egyaránt átölelő téma megvitatására lesz lehetőség, kezdve például a rugalmasság és a munkavállalói jogállásvédelem új megközelítésétől a munkaügyi perek rendkívüli jogorvoslatain át a munkáltatói utasítás és annak korlátaiig bezárólag. Ebből az alkalomból interjúsorozatot indítunk, hogy néhány felkért előadó – saját szemszögéből – előzetesen is bepillantást adjon e témákba. Ezúttal dr. Rátkai Ildikó ügyvédet kértük fel a bemutatkozásra.
Ahogyan az egész munkajogi konferencia, úgy az ön előadása is sok izgalmat ígér, melyet az első napon A XXI. század kihívásai a munkaviszonyban elnevezésű szeminárium keretében tart. A címe: Alkohol és drogfogyasztás ellenőrzése a munkahelyen. A laikus ember, vagy egy átlagos munkavállaló azt gondolhatná, nincs ezzel a kérdéssel különösebb gond, hiszen aki pityókás vagy részeg, azt a főnöke – teljesen érthetően és fel nem róható módon – egyszerűen hazaküldi. No meg azt is, akin netán észreveszi, hogy furcsán csillog a szeme. De nyilván jogászi szemmel mindez sokkal összetettebb kérdés. Hogyan jött a témaválasztása?
Több ügyfelünknél is felvetődött egy komplex rendszert kialakításának az igénye az alkohol- és drogfogyasztás ellenőrzésére, de különösen ez utóbbira. Ezek jellemzően amerikai tulajdonosi hátterű cégek, amit azért fontos hangsúlyozni, mert ők az USA-ban alkalmazott, egységes keretet akartak meghonosítani minden, más országban működő leányvállalatuknál is. Csakhogy Magyarországon, de ez általában az európai országokra is igaz, a munkahelyi drogellenőrzés sokkal nehézkesebb, mint Amerikában. Ott ugyanis kicsit megengedőbb a szabályozás, azaz több jogosítványt ad a munkáltató kezébe. Nálunk viszont csak az alkoholfogyasztás ellenőrzésére van kialakult jogi gyakorlat, míg a drogfogyasztásé nehezebben kivitelezhető a személyiségi és az adatvédelmi jogok miatt. Innen jött az ötlete, hogy ebben a témában osszam meg a tapasztalataimat a hallgatósággal.
Hazai jogi szempontból hogyan választható ketté e két terület?
Nos, a legfontosabb alapelv a munkára képes állapot, mint az egyik fő munkavállalói kötelezettség. Ez egy létező jogi fogalom, ami a gyakorlatban azt jelenti: a munkavállaló olyan szellemi és fizikai állapotban van, hogy képes ellátni a munkáját, illetve rendelkezik mindazokkal a készségekkel, melyeket a munkáltató a munkavégzéshez előír. A munkára képes állapot az adott napon, a tényleges munkavégzés megkezdése előtt vagy a munkavégzés (rendelkezésre állás) közben vizsgálható. Itt jutunk el ahhoz a kérdéshez, vajon munkára képes-e az a munkavállaló, aki alkoholos befolyásoltság alatt áll vagy drogot fogyasztott, illetve akinek a szervezetében kábítószer vagy más pszichoaktív anyag található a munkavégzés megkezdését megelőző fogyasztás miatt? Természetesen nem, hiszen az ilyen ember nemcsak a saját, de más testi épségét és a munkahelyi vagyonbiztonságot is veszélyeztetheti. E vonatkozásban pedig a munkára képes állapottal – vagy annak nem teljesítésével – kapcsolatban a munkáltató profiljának, a munkahelyi környezetnek, a munkakörnek is jelentősége van, hiszen egy pohár sör elfogyasztása más következménnyel járhat egy vállalatai titkárnőnél, mint egy buszsofőrnél. Ez könnyen belátható a nem jogászok számára is. És még egy lényeges dolgot meg kell említeni: a munkavédelmi szabályok alapján a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés körülményeinek a megteremtéséért. A munkavállalók munkavédelmi kötelezettségei nem érintik a munkáltató felelősségét, ami azt jelenti: a munkaadó is felelős azért, hogy a munkahelyen tartózkodó személyek biztonságos körülmények között tudjanak dolgozni, ebbe pedig az is beletartozik, hogy e biztonságot ne veszélyeztesse olyan munkavállaló, aki nincs munkára képes állapotban. Ahogy az elején már említettem, a jogi háttér miatt külön kell választani az alkohol és a kábítószer kérdéskörét, tehát, hogy e tekintetben mit és hogyan ellenőrizhet a munkáltató? Miben tér el az alkoholos állapot és a drog általi befolyásoltság és annak ellenőrzési gyakorlata? Alkalmazhat-e a munkáltató szankciókat, ha igen, ez mire terjedhet ki? Ezeket tehát mind-mind vizsgálnunk kell, ha e témát megpróbáljuk szakszerűen, a jogi normák figyelembevételével boncolgatni. Az előadásomban természetesen kitérek arra is, mi a cégek jelenlegi ellenőrzési gyakorlata.
Akkor előbb nézzük az egyszerűbbet, az alkoholos befolyásoltság kérdését.
Dr. Rátkai Ildikó
Az alkoholfogyasztás ellenőrzésére stabil, bírói gyakorlattal is alátámasztott jogi háttér áll a cégek rendelkezésére Magyarországon, így az 1993-ban született munkavédelmi törvény és a 2012. évi új munka törvénykönyve. Számos jogeset és az alkalmazott széles gyakorlat is elérhető és megismerhető ebben a témakörben. Sőt, a kérdéssel egy korábbi, 2001-es legfelsőbb bírósági állásfoglalás is foglalkozott. Ez egyebek mellett leszögezte: ha a munkavállalónak a munkakezdésre teljesen alkoholmentes állapotban kell megjelennie, akkor erre a pihenőidejében is tekintettel kell lennie. Magyarán: önmagának kell tisztában lennie saját tűrőképességével, azzal, hogy a munkavégzés előtti napon mennyi alkoholt fogyaszthat el úgy, hogy az a másnapi munkakezdésre teljesen kiürüljön a szervezetéből. Ennek ugyanis szigorú jogi következménye van. Ha ugyanis a munkavállaló megszegi a munkavégzés idejére és annak megkezdésére előírt teljes alkoholtilalmat és a pihenőidőben elfogyasztott alkohol miatt munkára képtelen vagy korlátozottan képes állapotban jelenik meg a munkahelyén, azonnali hatállyal elbocsátható. Ezt tehát a Kúria jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság mondta ki, onnantól pedig e vonatkozásban a munkajogi perek kimenetele sem lehet kétséges. A munkaadónak tehát joga van az ellenőrzésre, ebben pedig az alkalmazottnak együttműködést kell tanúsítania. Utóbbit akár időlegesen is el lehet tiltani a munkavégzésétől, de ha megtagadja az alkoholszonda megfújását, azonnali hatállyal fel lehet mondani neki. Az idézett LB-állásfoglalás azt is jelenti, hogy ha egy cégnél zérótolerancia van érvényben, akkor teljesen mindegy az alkoholos befolyásoltság mértéke. Fontos azonban, hogy az ellenőrzés nem lehet zaklatásszerű és nem sértheti a munkavállaló személyiségi jogát. Azaz, aggályos például, hogy kizárólag ugyanazt az egy dolgozót szondáztassák meg akár naponta. Egy mondatban összegezve: az alkoholfogyasztás ellenőrzésére általában alkalmazott szonda eredménye megbízható módon egy pillanatnyi állapotot tükröz valós időben, ezért a jogi megítélése is jóval egyszerűbb, mintha kábítószerről lenne szó.
Miért problémás a drogellenőrzés?
Röviden azért, mert két jogszabály ütközik: a munka törvénykönyve és az adatvédelmi jogszabály, az úgynevezett Infotörvény. Előbbi csak azt írja elő, a munkaadónak milyen körben van joga ellenőrizni a dolgozót annak engedélye nélkül, utóbbi viszont az adatvédelmi rendelkezések meghatározója, így egy cég általában véve nem jogosult vizsgálni a dolgozó egészségügyi állapotát vagy kóros szenvedélyeit. Ezek ugyanis különleges adatnak minősülnek, és mivel az ellenőrzésükhöz a dogozó írásos hozzájárulására van szükség, így a gyakorlatban a droghasználat ellenőrzése jóval nagyobb gondot okoz. Ennek a területnek – szemben az alkoholéval – nincs kialakult „jogrendje”, sem bírói gyakorlata. Mindössze egy 2005-ban kiadott iránymutatást lehet fellelni, melyet Péterfalvi Attila még adatvédelmi ombudsmanként adott ki. Eszerint rendkívül aggályos, hogy egy cég drogtesztet alkalmazzon a dolgozójával szemben. Még ha hozzájárul is az alkalmazott, annak önkéntessége erősen megkérdőjelezhető a hierarchiaviszony, azaz az alá-fölérendeltség miatt. Az ombudsman azt is leszögezte: a teszt indokolatlan beavatkozást jelent az alkalmazott magánszférájába és jogilag alátámaszthatatlan. Végül: ha valaki szervezetében drogot mutatnak ki, az – szemben az alkoholszondával – nem feltétlenül a pillanatnyi állapotot rögzíti. Ebből következően pedig a munkavégzésre képes állapot megítélése sem lehet egyértelmű. Sok olyan szer létezik, amit mondjuk valaki egy szombat esti bulizáson bevesz, de hétfőn, a munkába álláskor is kimutatható nyomokban, miközben másfél napja már semmit nem fogyasztott. Ráadásul ezek a tesztek olyan anyagokat, gyógyszeradalékokat is kimutatnak, melyek nem kábítószerek. Péterfalvi Attila ugyanakkor arra is rámutatott, ha egy munkáltató mégis szeretne valamilyen ellenőrzési rendszert alkalmazni, annak kritériumait pontosan meg kell határoznia és olyan személyi körre kell korlátoznia, akiknél a tudatmódosító szer használata fokozott biztonsági kockázatot jelent. És még egy szempont, mindennek megelőző jellegűnek is kell lennie. Amint említettem, ennek lényegében bírói gyakorlata sincs, kizárólag büntetőügyekben lelhetünk fel ilyet. Nincs tehát igazodási pont, valószínűleg e bizonytalan helyezet is okolható azért, hogy a munkáltatók nem igazán próbálkoznak ilyen típusú ellenőrzésekkel. Az is érdekes a napi tapasztalatom alapján, hogy az amerikai cégek is megértették, itt mások a szabályok, mint az USA-ban, ugyanakkor számukra a munkahelyi biztonság bizonyos szempontból magasabb rendű érték. Éppen ezért Amerikában már az állásinterjú alatt is tesztelhetik a jelentkezőket, ennek egyetlen feltétele, hogy a cég felvállaltan drogmentes munkahelyet üzemeltet. A munkavállaló megtagadhatja ugyan az ellenőrzést, de ez esetben a cég nem köteles őt alkalmazni. És bár néhány államban legális az orvosi célú marihuána fogyasztása, a cégek ezt sem kötelesek az alkalmazáskor elfogadni, figyelembe venni. Ez tehát egy markáns különbség az USA-beli és az európai szabályozás között. Utóbbira is van rálátásom, ugyanis nemzetközi munkajogi szervezetekben is aktívan részt veszek, így sok kollégával vagyok szakmai kapcsolatban. A drogellenőrzéssel kapcsolatban náluk is a mienkhez hasonló a helyezet: „lehet is, meg nem is”. Ugyanolyan bizonytalanság és kettősség jellemzi a helyzetet, mint Magyarországon: a munkabiztonságért a cég felel, de a teszt alkalmazása mégis aggályos. Talán Hollandia megengedőbb egy kicsit: ha a munkaadók a munkavállalói szervezetekkel közösen alkotják meg az eljárásrendet, akkor megengedett a teszt. Véleményem szerint Magyarországon is jó lenne valamilyen koherens szabályozás, de a megoldáshoz jogalkotói szándékra lenne szükség, egy 2005-ös ombudsmani állásfoglalás ugyanis igencsak kevés a helyzet megoldásához.
Mivel tölti szívesen a szabadidejét? Egyáltalán: miért pont a – joghallgatók körében kevésbé „slágerterületnek” számító – munkajogot választotta?
Szeretek utazni, de sokszor reggel nyolctól este nyolcig dolgozom, így kevés időm jut rá és másfajta pihenésre is. Engem már az egyetemen is alapvetően a civiljog érdekelt, majd az akkori Gazdasági Minisztériumba kerültem munkajogi kodifikációs, EU-jogharmonizációs területre. Ez egy izgalmas munka volt, megszerettem ezt a területet és későbbi ügyvédjelölti éveimben is ez érdekelt leginkább. 2004-ben avattak ügyvéddé, jelenleg saját, úgynevezett „boutique” típusú irodámat vezetem, ami azt jelenti, hogy egyetlen dologra – munkajogi ügyekre – fókuszál, de azt magas szinten, több nyelven végzi. A napi munkám 60-70 százalékát angolul végzem.
Rátkai Ildikó
Rátkai Ildikó (Rátkai Ügyvédi Iroda), jogász, közgazdász; a jogi szakvizsga megszerzését (2004.) követően a kifejezetten munkajogi ügyekre specializálódott, magyar, angol és német nyelven dolgozik. Nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkezik az egyedi és kollektív munkajogi kérdésekkel kapcsolatban, munkajogi tanácsadást, munkaügyi peres és hatóságok előtti jogi képviseletet lát el. Számos munkajogi szakkönyv és cikk szerzője, illetve társ-szerzője. Rendszeresen tart előadásokat, nyilvános és cégen belüli tréningeket a munkajog különböző témáiban magyar, angol és német nyelven.
Egy új kutatás szerint a dizájner drogok, különösen a herbálként árult szintifű már népszerűbb a hátrányos helyzetű településeken, mint maga a természetes marihuána. Időzített bombán ülünk.
A 20. század elején a falukutató mozgalom szociológusai, írói és aktivistái hatalmas szerepet játszottak abban, hogy sikerüljön feltérképezni Magyarország korábban ismeretlen fehér foltjait, ahová korábban írástudó értelmiségi nem igen merészkedett. A kilátástalanság és a nyomor bemutatásával tükröt tartottak a közvélemény elé, figyelmeztetve arra, hogy a társadalom jelentős része reménytelenül leszakadt és alapvető reformok nélkül képtelen lesz részesedni a modernizáció előnyeiből. Erre a szembesítésre napjaink Magyarországán is egyre nagyobb szükség van, a szakadék egyre mélyül a nagyvárosok modern pezsgése és a leszakadó kistelepülések nyomora között. A drogfogyasztás például teljesen más - sokkal pusztítóbb - hatással jár egy olyan közösségben, amelynek nincs hozzáférése olyan alapvető egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz, oktatáshoz, amelyek a nagyvárosi középosztály számára magától értetődőnek számítanak. Ezt mutattuk be a Mátraverebélyen készített filmünkkelis.
Nézd meg a Drogriporter interjúját Szécsi Judittal (az ELTE-TáTK Szociális Munka Szak oktatója), aki azt kutatja, milyen hatással vannak a dizájner drogok a mélyszegénységben élő közösségekre!
Sajnos nagyon keveset tudunk arról, ami a drogfogyasztás, különösen az új pszichoaktív anyagok (dizájner drogok) fogyasztása terén jelenleg a hasonló településeken történik. Nagy örömmel fogadtuk ezért Szécsi Juditnak azEsély című folyóiratban publikált kutatását, amely egy hátrányos helyzetű járás szegregált telepüéseinek (a köznyelv ezeket cigánytelepekként tartja számon) drogfogyasztási trendjeit kívánta feltérképezni. Sajnos a kutatás is alátámasztotta azt a szakemberek által régóta hangoztatott félelmet, hogy a dizájner drogok, különösen a szintetikus kannabinoidok ("herbál") és a katinon stimulánsok ("kristály") betörtek a kistelepülésekre is. Az előbbi például a válaszadók 40%-a, az utóbbi a válaszadók több mint 30%-a szerint jelen van a településen. Ez azért is különösen megdöbbentő adat, mert a válaszadók szerint a szintetikus kannabisz fogyasztása a természetes kannabisz növényénél is nagyobb arányban fordul elő!
Ami szintén riasztó adat, hogy a szintifüvet elsősorban a közösség tinédzser és kora tinédzser korú tagjai fogyasztják a legnagyobb arányba, 12-13 éves kortól kezdve. Képzeljünk el egy szegregált településen élő gyermeket, akit szegregáltan oktatnak, otthonról a munkanélküliség és kilátásátalanság, gyakran az alkoholizmus szerepmintáit hozza magával, akinek gyerekként soha nem olvastak könyvből, nem vitték el kirándulni, aki számára gyakran még az angolvécé használata is újdonság. Vajon milyen hatással van rá, ha elkezd egy olyan szert fogyasztani, amitől belassul, rosszabb esetben paranoiddá, beszámíthatatlanná válik? Hagy-e neki bármi esélyt arra, hogy valaha is kilábaljon a nyomorból? A kutatás szerint ráadásul azok a fiatalok, akik a nagyvárosokba, például Budapestre költöznek, gyakran ott is a társadalom margóján lézengő, ellátatlanul hagyott drogfogyasztó közösségekhez csapódnak (lásd Józsefváros), így a nagyvárosba költözés sem jelenti a felemelkedés vagy az ellátórendszerbe kerülés esélyét.
Ne legyenek kétségeink: időzített bombán ülünk, óriási a baj, akárcsak az állam felelőssége abban, hogy idáig fajulhatott a helyzet. Mert az ellátórendszer és a prevenció leépítése, az ártalomcsökkentő programok ellehetetlenítése, a drogprobléma rendőri problémává való átlényegítése nélkül nem itt tartanánk. És persze nem itt tartanánk akkor sem, hogy az állam a szegregátumok felszámolását, a romák integrációját egy pillanatig is komolyan vette volna az elmúlt 25 évben. Ha a helyi szintű politikai vezetés nem úgy reagálna a jobbító kezdeményezésekre, hogy "persze, még az kéne, akkor majd idejön a többi cigány is". Ahhoz, hogy ezen a helyzeten változtatni lehessen, többre van szükség a tűzoltásnál. Egy olyan új mozgalomra lenne szükség, ami a falukutatók és népi írók huszadik századi mozgalmához hasonlóan a zászlójára tűzi a kirekesztettek, a nyomorgók felemelését és a társadalmi igazságosságot. Ez az egész nemzet érdeke.
A magányos emberek válnak netfüggővé, vagy a netfüggők magányossá? Megelőzhető-e, hogy a gyereket beszippantsa a virtuális világ? Segít-e a kihúzott router vagy az új wifikód? És nem vagyunk-e már mi magunk is netfüggők vajon? Elsőként Amerikában lett elismert pszichiátriai kórkép az internetfüggőség.
Szerelmespár száll fel a villamosra, kézen fogva. Gyorsan lehuppan a srác az első szabad ülésre, azonnal az ölébe pattan a lány. Rutinos mozdulattal előkapják a mobiljukat, végigpörgetik az időközben érkezett üzeneteiket. Csetelnek. Másokkal. Olyanokkal, akik nincsenek ott. Ha ott lennének, másokkal csetelnének. Egyébként meg észre sem vennék, ha ismerősük ott lenne, hiszen a fiú és a lány fel sem néz, azt sem látják, kikkel utaznak együtt. A következő megállónál harmincas nő száll fel, telefonál. Egyik kezében a mobilja, a másikban ötévesforma gyereke keze. A nő folyamatosan beszél a telefonba, a gyerek áll mellette, fáradtan néz maga elé. Három megálló múlva leszállnak, a gyerek vonakodva indul el, mert közben felfedezte magának a babakocsiban ülő kétéves kezébe adott mobiltelefonon futó mesét.
Modern idők.
És modern bajok. Az internetfüggőség – túlzás nélkül állítható – világméretű kórrá terebélyesedett, ráadásul mindezt úgy, hogy az elterjedéséhez gyakorlatilag minden segítséget biztosítottak és biztosítanak most is. Hiszen nem csak az ingyenes wifivel fedett területek nagysága nő, sorra jelennek meg az okos- és hasznos applikációk, a csak az interneten elérhető vásárlási kedvezmények, információk, pályázati lehetőségek és így tovább. Ma már az interneten szinte le lehet élni egy életet: be lehet fizetni a csekket, meg lehet rendelni az ételt, követni lehet a barátokat, be lehet állítani otthon a légkondit, a kávéfőzőt, vagy meg lehet nézni a gyerek iskolai ellenőrzőjét is.
Hogy az internetfüggőség világszintű és az egészségre káros mértéket ölthet, azt remekül mutatja például a Pokémon Go, amit vélhetően azzal a jó szándékkal fejlesztettek ki japán programozók, hogy elmozdítsák a számítógép elől az odaragadt, ott alvó, ott táplálkozó, dunsztos üvegbe vizelő, valódi életet már nem is élő tiniket, akiket a valódi világba is csak számítógépes játékkal, online tudtak kicsalogatni.
De hogy mi lesz ebből a játékból is – mert a másik jóra is használható vállalkozás, a baráti kapcsolatok ápolására hivatott Facebook mellékhatása, a Facebook-függőség már ismert –, még nem lehet tudni. Vagyis dehogynem lehet, máris látszik, hogy ezt is nem kevesen túlzásba viszik, például vadászatra menet pici gyerekeket hagynak otthon bezárva (megtörtént), vagy veszélyt jelző táblákra ügyet sem vetve szakadékba zuhannak (megtörtént). Pedig az út jónak tűnt, hogy ott érjék el az internetfüggőket, ahol sokat tartózkodnak, nevezetesen a gép előtt, online eszközökkel. Ezt csinálja a Nyírő Gyula Kórház – OPAI drogambulancia vezető főorvosa, Rigó Péter elmondása szerint az a maroknyi magyar csapat is, amelyik mobilapplikáció formájában juttatja el a fiatalokhoz a droghasználat veszélyeiről szóló Volt egy szer című játékos programot. A drog nem véletlenül kerül képbe az internethasználat kapcsán is, hiszen a személyiségfejlődésük legérzékenyebb szakaszában járó tizenévesek vannak a leginkább veszélyeztetett helyzetben. Ők a kontrollálatlan netezéssel szűretlenül jutnak az erőszakos tartalmakhoz, a pornóhoz és a rossz társasághoz egyaránt.
Fotó: Reuters
– Nehéz megmondani, hogy a netezés mikortól számít kórosnak. Manapság már szinte mindenkinek van valami dolga, amit online lehet elintézni, és az okostelefonok sem megfizethetetlenek már, eljutnak a legkülönbözőbb jövedelmi kategóriájú emberekhez szerte a világban. Mindenki netezik, és nem is keveset, a szakirodalom még abban sem egységes, hogy mennyi az az idő, amit a munkaidőn vagy tanulási időn kívül, a rekreációs időszakban egészségesnek lehet tekinteni – mondja Bodrogi Andrea, a Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centrumának addiktológus főorvosa, aki szerint hatórás időtartamról is lehetett már olvasni, miközben szerinte 1-2 óránál többet a szabadidőnkből nem lehet büntetlenül internetezéssel tölteni. Az internetfüggőségről nem csak azt nehéz eldönteni, hogy fennáll-e már, még nehezebb gyógyítani. A szerfüggőségeket jellemzően teljes megvonással, elvonással lehet kezelni, a volt alkoholista például tud úgy tovább élni, hogy nem tart otthon alkoholt, az exdohányos meg cigarettát, és a drogos is tiszta tud maradni, ha akar, de az internetfüggőséget teljes internetelvonással nem lehet gyógyítani, hiszen az életszerűtlen ma már.
blazepress.com
A függőség mértékéről, illetve meglétéről a viselkedés ad fontos jelzést. Az internetfüggő ugyanúgy viselkedik, mint az alkoholista, aki feszült, ha nem jut hozzá az alkoholhoz, vagy a drogos a droghoz. Ebben a fázisban emelkedik a szervezet belső feszültségszintje, és amikor elkezdi használni a gépet, jön a megnyugvás jól látható fázisa. Ez minden addikcióra érvényes. Miként az is, hogy a függőség fokozatosan a használó teljes élettevékenységét uralja. Ahogy Bodrogi Andrea érzékelteti: a netfüggő, amint felébred, bekapcsolja a számítógépet, mert a virtuális térben létezik, ott éli az életét, ott kommunikál a barátaival. Segítséget a függőségben szenvedők már csak akkor kérnek, amikor az internetezés miatt elmaradnak a hasznos tevékenységek. A pszichiáter több olyan fiatallal került már kapcsolatba, akit felvettek az egyetemre, és az első félévben kiderült, hogy nem tud levizsgázni, mert folyton játszik az interneten.
Pokémon-vadászok Tokióban Toru Hanai / Reuters
Aki csak egy kicsit bekapcsolja a gépet, hogy netezzen egy fél órát, de nem érzékeli az időt, nem tudja abbahagyni, és mire feleszmél, már eltelt jó pár óra, az elveszítette a kontrollt. Miként az alkoholista is, aki csak egy sörre tér be a kocsmába délután, és éjjel négykézláb megy haza. A kontrollvesztés már nagyon komoly jel, de sokszor még ez sem elég ahhoz, hogy szakemberhez forduljon, akinek külső segítségre lenne szüksége. Mint a pszichiáter rámutat: a betegségtudatot a környezet is tompítja, hiszen azt látjuk, hogy mindenki ezt csinálja, mindenki sokat és egyre többet netezik. Vagyis nem az tűnik fel, aki így él, hanem az tűnik furcsának, aki nem.
Az internetfüggőség fogalmát nemrég, a világon először az USA-ban sorolták a pszichiátriai betegségek közé a szerencsejáték-függőség után, kimondva, hogy ugyanolyan addikciót okoz, mint a kényszerbetegségek, és hasonló biokémiai reakciói ismertek – tájékoztat Rigó Péter, megerősítve kollégája szavait. Szerinte az, aki szórakozásképpen 4-6 órát tölt naponta számítógépezéssel, tévénézéssel, mobilozással, már gyakorlatilag függő. Különösen sok idő ez gyerekkorban, amikor meg kellene tapasztalni az életet, felfedezni a világot, és beszélgetni a szülőkkel, barátokkal. A kellően elfoglalt gyerek számára, aki sportol, zenél, lehet jutalom a netezés – mondja a szakember, aki szerint a legjobb módszer nem a nevelés, hanem a megfelelő minta. A gyerek azt fogja csinálni, amit lát, amit a szülei tesznek, vagyis hiába tiltja valaki a gyerekét a géptől, ha ő maga folyton a mobilját babrálja. Nem áltat a főorvos, amikor kijelenti, fokozottan veszélyeztetett az, akinek szenvedélybeteg van vagy volt a családjában. Mert nem a szenvedélybetegség öröklődik, hanem a hajlam. A legtöbbet magunkért és a gyerekeinkért, unokáinkért tartalmas, valódi programokkal, igazi társas kapcsolatokkal lehet tenni. Az elvesztegetett időt ugyanis egyetlen számítógépes játék sem hozza vissza, az embereket semmi sem pótolja.
– Nehéz időket élünk, a hagyományos kultúrából technikai kultúrába megyünk át, a régi társadalmi minták, a hajdani klisék ma már nem jelentenek fogódzót, senki sem tudja, mi lesz holnap, az elveszített biztonságérzetet egy agresszív, depressziós, függőségekkel terhelt társadalom képtelen megadni – fogalmaz Rigó Péter, és nem véletlenül ilyen keményen, hiszen a pszichoterápiákon hallottak nagyon komoly és általános problémákról árulkodnak. Például az apák hiányáról a családokban, akikre nagy szükség lenne, mivel a szociális mintákat tőlük tanulják a fiatalok, az anyáktól az érzelmek jönnek. A torz családmodellekre támaszkodni képtelen fiatalok nem véletlenül nyúlnak pótszerekhez, amelyek legalább az illúzióját megadják annak, amire az embereknek ösztönösen szükségük van, vagyis lenne. Nekik, a következő generációk szüleinek.
Az internet-függőség fő fajtái
- online szerencsejáték-függés (cél a pénznyeremény)
Pszichoterápiával nemcsak a poszttraumás stressz tünetei csökkenthetők, hanem a biológiai változások is visszafordíthatók - derült ki magyar kutatók új tanulmányából, amely a Biological Psychiatry című szaklapban jelent meg.
A Szegedi Tudományegyetem és a Nyírő Gyula Kórház - Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet Kéri Szabolcspszichiáter vezette kutatócsoportja 39 önkéntest vizsgált meg. Mindenkinél poszttraumás stressz zavart (PTSD) állapítottak meg. Összehasonlításul kialakítottak egy kontrollcsoportot is, amelyben 31 önkéntes vett részt, akik átestek ugyan traumán, ám náluk nem állapították meg a betegséget.
Kéri Szabolcs az MTI-nek elmondta: a poszttraumás stressz zavarnak nevezett, meglehetősen összetett betegség akkor lép fel, ha olyanextrém lelki vagy testi megrázkódtatáson esik át az ember, amely életveszéllyel jár. Ennek a lelki zavarnak egyik dimenziója az intenzív szorongás, amely a veszélyérzet elmúltával is megmarad. A másik a traumával kapcsolatos, visszatérő gondolatok, emlékek és képek, amelyeka beteg akarata ellenére is betörnek a tudatába, és gyakran filmszerűen lepörgő élmények, rémálmok formájában jelentkeznek. A harmadik az úgynevezett elkerülő viselkedés. Ha valaki autóbalesetet szenved, nagyon nehezen fog ismét gépjárműbe ülni, azonban ez az elkerülő viselkedés addig fokozódhat, hogy a lakását sem hajlandó elhagyni, a társas kapcsolatait elhanyagolja, bezárkózik, depresszióssá válik - tette hozzá Kéri Szabolcs.
A PTSD-s csoport tagjai közül hárman háborús traumán estek át, sokan természeti csapás (vörösiszap-katasztrófa, árvíz) túlélői, mások közlekedési baleset részesei, egy jelentős számuk bűncselekmény áldozata volt: kirabolták, fizikailag bántalmazták őket vagy szexuális erőszakot szenvedtek el. Őket 12 héten át kezelték kognitív viselkedésterápiával, míg a másik csoportot nem kezelték. Kéri elmondta, a kognitív viselkedésterápia során a pácienseket megtanítják arra, hogyan ismerjék fel a traumával kapcsolatos irracionális automatikus gondolatokat, a hozzájuk kapcsolódó érzelmeket, és hogyan különítsék el a normális tartalmaktól. Ez sokszor hosszú hetek, hónapok munkája.
A betegeknek naplót kell vezetniük, amelyben lejegyzik a traumával kapcsolatos gondolatokat, a szorongást kiváltó képeket, és utána elgondolkodnak azon, mekkora ezek valóságtartalma, megpróbálnak alternatív gondolatokat megfogalmazni, ami csökkenti a feszültséget és a tüneteket.Lassan ráébrednek arra, lehet a történteket másképp is látni és elfogadni.
A pszichiáter hozzátette, hogy a traumán átesett betegeknél alkalmazott terápiában a képzelet erejét is felhasználják. Ilyenkor a páciensek relaxálnak, a megrázkódtatással kapcsolatos képeket idéznek fel, majd szimbolikus módon megsemmisítik ezeket: elképzelheti a beteg, hogy megragadja az emléket, és belehajítja a tengerbe, a kép pedig eltűnik. A kutató úgy vélte, a két módszer - természetesen a terápiát végző szakember empátiás, segítő és támogató hozzáállásával együtt - kitűnően kiegészíti egymást.
A résztvevők agyáról a kutatók mágneses rezonanciás képalkotó eljárással (MRI) felvételt készítettek kezelés előtt és után, hogy bizonyos agyi régiók méretét megmérjék. Vérmintát is vettek a résztvevőktől, hogy többek között az FKBP5 jelű gén kifejeződésének változásait is megfigyelhessék. Ez a gén összefügg a PTSD és a depresszió kialakulásának kockázatával, valamint szerepe van a stresszhormonok szabályozásában is.
A terápia előtt a kontrollcsoporthoz képest a PTSD-pácienseknél alacsonyabb volt a FKBP5 gén aktivitása és kisebb volt a tanulás, az emlékezet és az érzelmek szabályozásában fontos szerepet betöltő agyi területek, a hippokampusz és az orbitofrontális agykéreg (a homloklebeny alsó része) térfogata.
A 12 héttel későbbi vizsgálaton a PTSD-s betegeknél az említett gén fokozottabb kifejeződését állapították meg, és növekedett a hippokampuszuk térfogata is. Fontosabb, hogy ezek a változások közvetlenül összefüggtek a páciensek tüneteinek javulásával. A gén fokozottabb kifejeződése és a hippokampusz megnövekedett térfogata a PTSD tüneteinek javulását jelezte.
Ezek az eredmények arra utalnak, hogya pszichoterápia alapvető biológiai tényezőkön képes változtatni: a gének kifejeződése, az agy szerkezeti módosulásai és a pszichológiai javulás közeli kapcsolatban állhatnak egymással.
Milyen is a mai magyar drogszcéna? Ezt a kérdés sokszor teszik fel az újságírók. Egyesek csak arra kíváncsiak, hogy hányan is fogyasztanak illegális szereket Magyarországon - pedig ennek a számnak önmagában vajmi kevés jelentősége van. A többség ennél többre kíváncsi: milyenek is “a drogosok”, mit fogyasztanak, milyen az életük, milyen károkat okoz nekik a drogfogyasztás? Ahány szakembernek, aktivistának teszik fel ezt a kérdést, annyi választ fognak kapni. És ez nem feltétlenül azért van, mert az egyik tudása, tapasztalata kevesebbet ér a másikénál, hanem mert más merítésből származik.
Ha például a DÁT2 partiszervíz önkénteseit kérdezed meg a drogszcénáról, valószínűleg olyan fiatalokról fognak beszámolni, akik alkalmanként partidrogokat és pszichedelikumokat használnak elektronikus tánczenei rendezvényeken, nagyrészt fehér, középosztálybeli családok gyermekei, többnyire tanulnak és rendezett anyagi háttérrel rendelkeznek.
Ha a 8. kerület utcai megkereső munkásait kérdezed, akkor olyan dizájner drogokat napi szinten injektáló fiatalokról fognak beszámolni, akik mélyszegénységben élő, főleg roma családokból származnak, munkanélküliek és alacsony iskolázottságúak, gyakran kisebb bűncselekményekből vagy prostitúcióból tartják fenn magukat.
Ha a ráckeresztúri gyermekrehabilitációs otthon dolgozóit kérdezed meg, akkor olyan tinédzser fiúkról számolnak be, akikkel már az iskolában súlyos problémák voltak, lógtak az órákról és szintifüvet szívtak leckeírás helyett, így súlyos függőség alakult ki náluk, de már a felépülés útjára léptek.
Ha a toxikológust kérdezed, akkor olyan emberekről kapsz beszámolót, akiket a mentők vittek be drogtúladagolás miatt, és örülhettek, ha megúszták lélegeztetőgépre tétel nélkül.
A metadonprogramban olyan középkorú emberekkel találkozhatsz, akik többségükben már hosszú évekkel, ha nem évtizedekkel ezelőtt fűvel kezdték a drogkarrierjüket, majd átálltak a heroinra, és amikor függők lettek, beiratkoztak helyettesítő gyógyszeres kezelésre.
A Cannabis Kultusz magazin olvasókörében olyan fiatal felnőttekkel találkozhatsz, akiket gyakorlatilag semmi sem különböztet meg a nagy átlagtól azon kívül, hogy rendszeresen vagy alkalmanként kannabiszt szívnak, és a többségük soha nem jutott el vagy fog eljutni a társadalom által “keménydrognak” nevezett szerekig.
A Magyar Orvosi Kannabisz Egyesületben olyanokkal is beszélhet az ember, akiknek soha eszébe nem jutott volna füvet szívni csak azért, hogy betépjenek, és kizárólag fájdalomcsillapítás vagy tünetenyhítés céljából találtak rá a kannabiszra.
Ibizán, sőt, akár Budapesten is, bizonyos bárokban állítólag olyan sikeres üzletemberekkel és politikusokkal is lehet találkozni escortlányok társaságában, akik jó minőségű kokaint szippantanak az orrukba, hogy megszabaduljanak a munkájukkal járó stressztől.
És ezeken a kategóriákon belül is rengetegféle drogfajtát, rengetegféle fogyasztási módot, gyakoriságot találunk, arról nem is beszélve, hogy mennyire ezerféle okból fogyasztanak az emberek szereket és mennyire ezerféle funckiót tölt be az életükben a szerfogyasztás. Statisztikailag persze vannak különbségek az egyes csoportok között: a 8. kerületi injekciós drogfogyasztók jóval kevesebben vannak, mint mondjuk az alkalmi fűszívók. Még akkor is, ha egyébként az alkalmi fűszívók szinte láthatatlanok a média számára, hiszen abból nem lesz hír, hogy K. János lefektette a gyerekeket és elalvás előtt elszívott egy spanglit az erkélyen, abból igen, hogy L. Richárd túltolta a pentedront és levetkőzött a Blaha Lujza téren. Az emberek pedig az utóbbi alapján fognak ítéletet alkotni.
Tény, hogy a társadalmi problémák súlyát tekintve az állam számára a hajléktalan drogfogyasztók kezelése messze nagyobb kihívás, mint az, hogy mit kezdjen a füves informatikusokkal. De ez nem véletlen, és nem is abból fakad, hogy a 8. kerületi injekciós drogfogyasztót rosszabb anyagból gyúrták, vagy gyengébb jellemmel született, mint a 2. kerületi alkalmi fűszívó. Genetikai tényezők ide vagy oda, senki nem születik lepukkant drogfüggőnek! Bár a géneknek és az emberi döntéseknek is van szerepe, a drogfogyasztási mintákban jelentkező különbségek igen nagy részéért bizony a társadalmi különbségek felelősek, a drogfogyasztási problémák java része tünete a társadalom által újratermelt kudarchalmaznak.
Amikor drogpolitikáról beszélünk, akkor az államnak arról az igényéről beszélünk, hogy mindezeket a drogfogyasztási mintákat és drogfogyasztói csoportokat valamiféle egységes keretrendszerben szabályozza. És ha belegondolunk, hogy mennyire összetett és bonyolult jelenségről van szó, akkor még abszurdabnak tűnik a létező drogpolitika sematikus egyszerűsége. A büntetőjog terén a tiltás és zéró-tolerancia, a megelőzés terén az univerzális rendőrségi prevenció, a kezelés terén pedig az absztinenciát célzó programok erőltetése. Ami ezen felül vagyon, például, horribile dictu, ártalomcsökkentés, az már az ördögtől vagyon.
Az államnak az lenne a feladata, hogy kutatások segítségével felmérje a jelenség komplexitását, mérlegelje a kockázatokat, egyensúlyba rendezze a különféle társadalmi érdekeket, emberi jogokat és alkotmányos értékeket, gyakorlatias, együttérző és fenntartható megoldásokat találjon különféle problémákra. Ezt Nyugat-Európában drogpolitikának hívják, Magyarországon “drogliberalizációnak”. Talán ezért nem jutunk egyről a kettőre.
Egy héten át heverészek majd a kádban – kiáltott fel örömében Kim Evans, amikor megtudta: az utcán töltött öt év után saját lakást kap. Az 54 éves férfi Utah állam fővárosában, Salt Lake Cityben lakik egy autópálya melletti erdőben. Hamarosan saját otthonába költözhet az Housing First (Elsőként lakhatást) programnak köszönhetően.
Jelenleg alig kétszáz ember él tartósan hajlék nélkül a 2,9 millió lakosú államban. Utahban tíz év alatt 91 százalékkal csökkent azok száma, akik életvitelszerűen laknak az utcán.
Utahi hajléktalanoknak szánt félkész házak
– Azt mondtam, ti biztos szívtatok valamit. Kizárt dolog, hogy véget lehet vetni a hajléktalanságnak – emlékezett vissza az NPR közszolgálati rádió műsorában a hajléktalan-munkacsoport igazgatója, Lloyd Pendleton, hogyan fogadta az ötletet. 2003-ban aztán elment egy konferenciára, ahol a Housing First atyja, Sam J. Tsemberis görög származású kanadai pszichológus is tartott egy előadást. A hallottak meggyőzték, hogy az adófizetőknek többe kerül a tartósan hajléktalanok ellátása, mint ha lakhatást biztosítanának számukra. Egy, az utcán élő ember évente közel húszezer dollárba kerül az államnak, míg a tartós lakhatás biztosítása kijön évi nyolcezer dollárból. Ez akkor is jelentős megtakarítás, ha figyelembe vesszük, hogy azok, akik hosszabb időszakokat töltenek az utcán, illetve átmeneti szállókon, a hajléktalanok kevesebb mint tíz százalékát teszik ki. A krízisellátások több mint felét azok használják, akik több mint egy éve, vagy az elmúlt három év során legalább négyszer éltek hosszabb-rövidebb ideig az utcán. Többségük mentális problémákkal küzd, alkoholisták, drogfüggők.
Pendleton 2003-ban tesztelte Tsemberis elképzelését: tizenhét hajléktalannak biztosított lakhatást. Úgy gondolta, ha a nehéz eseteknél beválik, mindenkinél be fog. Két év múlva tizennégyen ugyanott éltek – hárman időközben meghaltak –, senki sem került vissza az utcára. 2005-ben eltökélte, tíz éven belül véget vet a tartós hajléktalanságnak, és úgy tűnik, sikerrel járt. Úgy véli, először stabilitásra van szükség, hogy azután azokat a problémákat kezelhessék, amelyek a hajléktalan életmódhoz vezettek.
Szakértők szerint a rendszer azért működik jól, mert az embereknek nem ingyen lakhatást biztosítanak. Mindenkinek ki kell fizetnie vagy a jövedelme (munkajövedelem vagy szociális támogatás) harminc százalékát, legalább 50 dollárt. Utah viszonylag kis állam, tíz éve sem volt kiugróan magas a fedél nélküliek száma. Kaliforniában – ahol több mint 29 ezren laknak az utcán – nehezebb lenne a megvalósítás. Utah az első és egyetlen szövetségi állam, ahol alkalmazzák a módszert. Másutt csak városi szinten működik sikeresen a program.
Sam J. Tsemberis
A hajléktalanságból a lakásba költözés megváltoztatja egy személy identitását. Kitaszítottból a közösség tagjává emeli – nyilatkozta a Mother Jones magazinnak Tsemberis. Korábban csak az absztinenseknek volt esélyük az újrakezdésre, egy drogfüggő vagy egy alkoholista gyakran egy formanyomtatványt sem volt képes kitölteni.
Mindenkit azonban nem lehet egyszerre elhelyezni. Salt Lake Cityben hetente egyszer ülnek össze a hajléktalanokat segítő szervezetek. Együtt nézik át, kik lennének a jogosultak bérlakásra, együtt döntenek, kinek van a legnagyobb szüksége azonnali változásra. – Eleinte azt hiszed, mókás odakint lenni. (…) Úgy érzed, szabad vagy, nem kell a háziúrral vitázni, villanyszámlát fizetni – mondta Joe Ortega, aki hat hónapja kapta meg lakását. Szobájában ezerdarabos puzzle. – Ez az új szenvedélyem. Segített, hogy megszabaduljak a drogtól és az alkoholtól – tette hozzá.
A bipoláris zavar, más néven mániás depresszió az egyén hangulatára, viselkedésére és az érzékelésére ható pszichiátriai betegség. A magyar lakosság körülbelól 1%-át is érintő betegségben a tünetek súlyossága nagyon eltérő a kór különböző fázisaiban.
A kezelés során éppen ezért komoly nehézséget jelent a megfelelő terápia meghatározása, mivel előfordulhat, hogy bár a kiválasztott terápia hatékony a betegség egyes epizódjainak a kezelésében, de ezzel párhuzamosan a másik fázis előidézését is okozhatja (pl. az antidepresszánsok, amelyek használata a mániás fázishoz is vezethet).
Egyszer lent, másszor fent
A tünetek a hangulatingadozással együtt váltakoznak a mániás és a depresszív fázis között, a betegek hol súlyos mélypontokat, hol egészen végletes feldobottságot élnek át. A depressziós és mániás fázisok közötti hangulatváltás módja és ideje nagyon eltérő lehet.
Sok esetben a bipoláris betegség depresszióval kezdődik és akár évekig, évtizedekig csak ezek a tünetek jelentkezhetnek, mire az első mániás fázis megjelenik. Az is előfordul, hogy a fázisok között több év tünetmentes időszak telik el, míg máskor gyakran akár évente 3-4-szer váltakoznak, köztük rövid szünettel, vagy anélkül.
Az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban tapasztalható a betegség legrosszindulatúbb formája, amelyben a mániás és depressziós epizódok havi, heti vagy akár napi gyakorisággal váltakoznak. Ez felborítja a beteg és környezete addigi életét; a hangulatingadozások miatt a beteg kiszámíthatatlanná válik, elveszíti a valóságérzetét, ami igen gyakran meggondolatlan cselekedetekhez vezet.
Terápia nélkül a következmények végzetesek lehetnek
A fel nem ismert és/vagy kezeletlen eseteknek számos súlyos szövődménye és következménye lehet: családi konfliktusok, válás, másodlagos alkohol- és/vagy drogfogyasztás. A legtragikusabb következmény azonban az öngyilkosság, melynek előfordulása hazánkban egyébként is sajnálatosan magas arányú.
Minden tizedik bipoláris betegségben szenvedő beteg öngyilkosság következtében hal meg, de a közhiedelemmel ellentétben főleg a mániás fázisról a depressziós fázisra történő váltáskor és nem a súlyos depressziós időszakban. A betegek 25-50 százaléka élete folyamán legalább egyszer megkísérli az öngyilkosságot.
Mindazonáltal az utóbbi időben hatalmas előrelépés történt a betegség kezelésében. A modern gyógyszerek és a pszichoterápia alkalmazásával a tünetek a legtöbb esetben hatékonyan kontrollálhatók. A kezelés alappillérét az ún. hangulatstabilizáló gyógyszerek jelentik, amiket azonban többnyire más gyógyszerekkel kombinálva, a betegség típusától és az adott betegségfázistól függően alkalmaznak.
A hatékonynak számító kezelés hátránya az állandó kontroll szükségessége és a kedvezőtlen mellékhatások, amelyek következtében a betegek a terápiát is elutasíthatják. A depressziós fázisban az antidepresszáns gyógyszereknek is nagy szerep jut, és gyakran szorongásoldó készítmények alkalmazására is szükség van, ezeknél azonban fennáll a mániás fázis előidézésének veszélye.
Elég, ha az egyik szülő alkoholista, ahhoz, hogy életre szóló sebeket ejtsen a gyermekén, még az sem kell, hogy agresszív legyen, és baltával kergesse a családját, amikor kirúg a hámból. Nem kellemes téma, de beszélni kell róla, mert túl sok gyerek nő fel ilyen diszfunkcionális családban.
Ha egy olyan felnőttel beszélgetünk, aki alkoholista szülő mellett nőtt fel, akkor szinte biztos, hogy úgy nyilatkozik a gyerekkoráról, hogy lebecsüli az alkoholizmus jelentőségét. Lehet, hogy ez a tagadás miatt van vagy csak a vágy munkál benne egy normális gyerekkor után, amiről a szülei miatt lemaradt, és amit már nem pótolhat.
Sharon Martinpszichoterapeuta, akinek a szakterülete a függőség és perfekcionizmus, azt tapasztalta a pácienseinél, hogy az alkoholisták gyermekeiben közös lelki problémák fedezhetők fel felnőttkorukban. Nem hagyhatják a gyerekkorukat egy lépéssel maguk mögött, amikor elhagyják a szülői házat, a sérüléseiket viszik magukkal tovább, egy életen át. A szakember összeszedte röviden, hogy mit érdemes tudni, milyen hatással van a gyerekekre hosszútávon az alkoholista szülő.
Meg Ryan egy alkoholista édesanya és feleség szerepében a Ha a férfi igazán szeret... című filmben
Ilyen az élet egy alkoholista szülő mellett
A gyerekek a szülők példájából tanulnak, így az érzelmek kimutatását, feldolgozását, konfliktusok megoldási módjait vagy épp a párkapcsolati mintákat is a szüleiktől veszik. Felnőttként pedig ezek alapján választanak társat, lesznek szülők, és úgy állnak a munkához, ahogy azt anyától és apától látták. Az alkoholisták gyerekei a mintáik miatt felnőttként gyakran küzdenek szorongással, depresszióval, társfüggőséggel és anyagi kiszolgáltatottsággal.
Persze nem ennyire egyértelmű, és nem húzható rá egy séma mindenkire, mert személyiségtől függően más és más menekülési útvonalakat találnak maguknak a gyerekek egy ilyen helyzetben. Az egyik előre menekül, nagyon sikeres, kötelességtudó emberré válhat, a másik lemásolja az alkoholista szülőt és ő maga is függővé válik, a harmadik pedig társfüggővé válhat, és kiköthet egy bántalmazó párkapcsolatban.
Egy alkoholista kiszámíthatatlan környezetet teremt
A gyerekeknek talán az az egyik legmegterhelőbb, hogy olyan környezetben élnek, ahol nincs rendszer, nem tudják, mit hoz a holnap, pedig kiszámítható és megbízható szülőkre lenne éppen a legnagyobb szükségük. Az alkoholisták családja túlélő üzemmódban működik, általában minden családtag lábujjhegyen jár az alkoholista körül, hogy fenntartsák a békét, és elkerüljék a labilis szülő összeomlását, esetleg agresszióját.
Sosem tudhatják, hogy mikor milyen hangulatban találják a függő szülőt, simán lehet, hogy ami még tegnap jó volt, azért ma veszekedés lesz. A stressz a mindennapjaik része, igazából sehol sem érzik magukat biztonságban, állandó nyomás alatt állnak. Mintha egy kitörni készülő vulkánnal élnének együtt.
A tagadás alap
Gyerekként nem elfogadható számukra, hogy baj lenne a szüleikkel, ezért saját magukat hibáztatják, amikor úgy érzik, hogy nincs rendben a családjuk. Önmagukkal kerülnek konfliktusba, hiszen apa és anya azt mondja, hogy ők teljesen normális család, de közben a gyerekek látják, hogy valami nem stimmel, ezért aztán azt gondolják, biztos velük és az érzéseikkel van a gond. Megkérdőjelezik a saját ítélőképességüket, és bűntudatot éreznek, amiért rosszat gondolnak a szüleikről.
Otthon őrület van
A gyerekek feltétlen szeretetre, elfogadásra vágynak, ehelyett bizonytalanságot, hazugságot, manipulációt kapnak. Emiatt bizalmatlanná, rendkívül érzékennyé válnak a kritikára és konfliktusokra, folyamatosan bizonyítani akarnak, hogy valaki végre elismerje az ő értékeiket is. Sokszor ezt úgy próbálják elérni, hogy mindent megtesznek erejükön felül, hogy boldoggá tegyék az alkoholista szülőt, ami lehetetlen küldetés, így a kudarccal minden nap meg kell küzdeniük.
Mivel gyerekként ilyen kiszámíthatatlan és kezelhetetlen helyzetben nőttek fel, felnőttként mindenkit és mindent az irányításuk alá szeretnének vonni. Párkapcsolatban nehezen fejezik ki az érzéseiket, hiszen beléjük égett, hogy milyen veszélyes az, ha véleményük és érzelmeik vannak.
Sharon Martin szerint ez a 9 jellemző általában megfigyelhető az alkoholisták gyerekeinél felnőtt korukban:
1. Merevség
Nem veszik túl jól a változásokat. Egy hirtelen fordulat, ami felborítja a terveiket, teljesen kétségbe ejti őket, mert úgy érzik, elvesztik az irányítást az életük fölött. Ilyenkor a jövő kiszámíthatatlanságával szembesülnek, amitől mélységesen szoronganak. Azzal tudják helyreállítani a biztonságérzetüket, ha az apróságokra – mint pl. napi rutin –koncentrálnak, ami fölött vissza tudják venni az uralmat.
2. Bizalmi problémák
Az teljesen természetes, ha nem mindenkinek szavazunk bizalmat, hiszen önvédelemből muszáj valamennyire bezárni magunkat az idegenek előtt. De az alkoholisták gyermekei túl korán, baba korukban tapasztalták meg azt, hogy a világ veszélyes hely, ahol nem számíthatnak senkire. Nemcsak másokban, magukban sem bíznak, ez pedig ahhoz vezethet, hogy nehezen építenek ki igazi intim kapcsolatot. Mellettük mindig érezni lehet egy kis távolságtartást.
3. Szégyen és magány
A szégyen onnan fakad, hogy rossznak, értéktelennek tartják magukat. Állandó titkolózásban nőttek fel, a családjukban folyton tabu témákba ütköztek, amikről nemcsak a külvilágnak volt tilos beszélni, de még egymás között sem lehetett megemlíteni. Az ilyen titkok pedig szégyenérzetet keltenek a gyerekekben, mert úgy érzik, az ő személyük az, amit elítélnének mások és ők azok, akiket könnyedén félre lehet hajítani. Ezért nem tudják elfogadni mások szeretetét, hiszen önmagukat sem tanulták meg szeretni.
4. Önkritika
Azt sulykolták beléjük gyerekkorukban, hogy nem szerethetők, rosszak, hibát hibára halmoznak. Olyan, mintha billogot égettek volna a lelkükbe, ezért nagyon szigorúak magukkal szemben, nem tudnak saját maguknak megbocsátani. A szüleik miatt abban a tudatban nőttek fel, hogy alapjában véve selejtesek.
5. Perfekcionizmus
Mindent megtesznek azért, hogy elkerüljék a külső vagy belső kritikát. Azzal próbálják a saját értékességüket bizonyítani, hogy mindent tökéletesen akarnak csinálni, a saját káruk árán is. Az eredményeikkel sosem elégedettek, egyre magasabbra teszik a lécet, nem azért, mert a környezettől nem kapnak elég elismerést, hanem mert önmagukat képtelenek elfogadni, saját maguknak nem tudnak megfelelni.
6. Megfelelési kényszer
Borzalmasan szeretnék, ha mindenki szeretné és elfogadná őket. Emiatt sokkal többször érzik, hogy elutasítják, bántják, hibáztatják vagy ignorálják őket, mint amennyiszer ez a valóságban megtörténik. A megfelelési kényszer a konfliktuskerülés egyik formája is, hiszen azt tapasztalták gyerekkorukban, hogy a konfliktus egy feneketlen kút, amibe külső erők letaszítják őket, és amivel szemben tehetetlenek.
7. Hiperérzékenység
A hiperérzékenység, ami a megfelelési kényszerből fakad, azért veszélyes, mert ezzel képesek a saját érzéseiket teljesen leblokkolni, mert nem tudnak megküzdeni velük. Minden apró negatív visszajelzés hatalmas hullámokat gerjeszt a lelkükben, ezért biztonságosabbnak tűnik számukra, ha inkább nem éreznek semmit. A hiperérzékenységük azonban megmutatkozhat abban is, hogy rendkívül szenvedélyes és gondoskodó emberré válnak.
8. Túlzott felelősségvállalás
Kénytelenek voltak átvenni gyerekkorukban a szüleik felelősségét, amíg ők az alkoholista-társfüggő macska-egér játékát játszották. Lehettek ezek gyakorlati felelősségek, mint hogy be kell fizetni a számlákat vagy érzelmiek, például amikor meg kellett vigasztalniuk a testvéreiket anya és apa veszekedése közben. Felnőttként ugyanezt a felelősséget érzik mások érzelmei, problémái iránt, akkor is, ha nem ők okozták a bajt.
9. Szorongás
A gyerekkori trauma túlzott elővigyázatosságra nevelte őket. Sokszor ott is problémát látnak, ahol nincs, folyton aggódnak, úgy érzik, mintha állandóan kötélen táncolnának. A szorongás csapdába ejti őket, rögtön felüti a fejét, ha változásra lenne szükségük, beleragasztja őket a saját kellemetlen helyzeteikbe.
Ha magadra vagy valamelyik családtagodra ismertél a leírásban, tudd, hogy nem vagy egyedül. Ezeket a stratégiákat fejleszti ki magában a legtöbb gyermek, akinek függő szülei vannak, a túlélés érdekében. Teljesen érthető önvédelmi folyamat, de nem muszáj megragadni benne, szakember segítségével jól felgöngyölíthető és kezelhető probléma, amiért érdemes tenni a jobb élet érdekében.
Kokainfüggőség elleni védőoltás tesztelését kezdik meg állatokon brazil kutatók.
A szakemberek már több mint két éve dolgoznak a vakcinán. "Egy molekulát fejlesztünk, amely a kokain elleni antitestek termelésére ösztönzi az immunrendszert" - magyarázta Angelo de Fatima, a Minas Gerais-i Szövetségi Egyetem munkatársa.
Hozzátette, ezek az ellenanyagok megakadályozzák, hogy a kokain eljusson az agyba és csökkentik a szer okozta eufóriás érzést, aminek hatására a használókat nem fogja többé vonzani a szer.
Hasonló kutatások folynak jelenleg az Egyesült Államokban is, de egy döntő különbséggel. "A mi molekulánk különbözik az amerikaiakétól. A miénkből hiányzik a fehérjerész" - mondta De Fatima, aki azonban ennél többet nem árult el a brazil fejlesztésről, mondván, hogy a molekulát még le kell védetni.
Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UNODC) szerint a brazíliai kokainfogyasztás négyszeres a világátlagnak.
A Detox nem buli! elnevezéssel kampány indult a fiatalok felelős és mértéktartó alkoholfogyasztásáért; a társadalmi összefogással megvalósuló kampány célja, felhívni a fiatalok figyelmét az alkohol veszélyeire, a sok esetben kialakuló későbbi függőségre és a szervezetre káros következményeire.
Budapesten tartott sajtótájékoztatón Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) szóvivője elmondta, egyre nagyobb az alkoholt fogyasztó fiatalok aránya, és sajnos tendencia, hogy sokan egy-egy alkalommal a „lehető leggyorsabban a legtöbb alkoholt inni" kategóriájába tartoznak.
Az OMSZ adatait ismertetve elmondta, évente a mentőknek 29 ezer riasztásuk van részegség miatt, továbbá több mint tizenhatezer esetben a részegségből következő balesetekhez, sérülésekhez hívják őket. Hozzátette: évente 400-500 esetben a kontrollvesztésig eljutó, eszméletlen emberhez riasztják őket.
Másképp isznak
Funk Sándoraddiktológus, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház Pszichiátriai és Addiktológiai Centrum főorvosa a mértékletességre helyezte a hangsúlyt, mondván, a kevés alkohol kedélyjavító, felszabadult érzést okoz, de - figyelmeztetett - ezzel egyidejűleg csökken a koncentráció, nő a reakcióidő, csökken a veszélyérzet is.
A szakember szintén azt emelte ki, hogy megváltoztak az alkoholfogyasztási szokások, a fiatalok körében az a jellemző, hogy rövid idő alatt sokat isznak. Funk Sándor felhívta a figyelmet, hogy Magyarországon még nem tudnak ilyen esetről, de az Egyesült Államokban évente 15 fiatal hal meg azért, mert rövid időn belül lerészegedik, és toxikus állapotba kerül.
Mielőtt valaki függővé válik, alkalmi fogyasztó, különböző időben, különböző mennyiségű alkoholt iszik. A függőség „stabil helyzet" - fogalmazott a szakember -, akár évtizedekig is eltarthat, elvonási tünetekkel jár. Az alkoholbetegek esetében az ivás szociális jellege háttérbe szorul, az élet minden területén bajban vannak az alkohol miatt - fogalmazott.
Funk Sándor felhívta a figyelmet, hogy az alkoholt arra használjuk, amire való, az ünnepre szánt órák „megfényesítésére", és csak mértékletesen igyunk.
Egyedül nem megy
Petke Zsoltpszichiáter, az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet osztályvezető főorvosa arról beszélt, hogy Magyarországon 800 ezer-egymillió alkoholbeteg van. A függőségből kigyógyulni csak csoportban lehet, hiszen a szakmai felügyelet mellett a megértő, elfogadó közösség ereje minden tekintetben fontos. A szakember ebbe a környezetbe sorolta a közvetlen hozzátartozók magatartását is, amelynek inkább megértőnek, elfogadónak kellene lennie, mint elutasítónak, vádaskodónak.
Pálfalvi Márta, a kampányt támogató Heineken Hungária Zrt. kommunikációs igazgatója a sajtótájékoztatón ismertette cége tavaly év végén készített kutatását. Az ötezer megkérdezett 18-35 év közötti fiatal 75 százaléka a legtöbb esetben mértékkel fogyaszt alkoholt, és tízből hat fiatal a kontroll megtartása érdekében kerüli a túlzott alkoholfogyasztást. A válaszadók közül háromból egy mondta azt, hogy került már kínos helyzetbe ittas állapota miatt a közösségi médiában.
A megkérdezettek 97 százaléka szerint a nagymértékű alkoholfogyasztás nem segíti a párválasztásban, és 71 százalék gondolja azt, hogy jobban érzi magát, amikor mértékkel fogyaszt alkoholt.
Az internetes kampány során a www.detoxnembuli.hu internetes oldalon kisfilmeket, ismert emberekkel készült videókat lehet megnézni, de bárki feltöltheti saját kisfilmjét is arról, hogy mit jelent számára a mértéktartó és felelős alkoholfogyasztás.
Heti két óra mozgás részben ellensúlyozhatja az alkoholfogyasztás káros hatásait – legalábbis ezt állítják brit tudósok. Szakértők szerint a kutatási eredmény megerősíti azokat a vélekedéseket, hogy igenis érdemes népszerűsíteni a mozgást, még a káros szokásokkal bíró lakosság körében is.
„Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt” – szól a mondás, de brit tudósok most azt állítják: bizonyos mennyiséget nyugodtan megihatunk, ha eleget mozgunk.
A tekintélyes University College London és a Sydney Egyetem közös kutatása szerint heti két és fél óra séta, kertészkedés vagy golf – ez a sport persze mással is helyettesíthető – kiolthatja azokat a rossz dolgokat, amiket az italozás okoz a szervezetnek.
A tanulmány persze nem az alkoholizmusra kínál gyógyírt, de olyanoknak hasznos lehet, akik hetente valamivel több, mint hét pohár bort vagy korsó sört fogyasztanak el.
A 7-es szám a brit hatóságok ajánlása, és néhány éve annyira komolyan vették, hogy egyes kormányszakértők alkoholistának nevezték azokat, akik ennél többet fogyasztanak.
A mostani kutatás egyfelől megállapította: még ha a britek által javasolt limitet betartva is iszik valaki, esetében 16 százalékkal megnő a korai halál és 47 százalékkal a rák kialakulásának veszélye.
Viszont – folytatják a Brit Sport és Tudomány szaklapban megjelent tanulmány szerzői – heti rendszeres mérsékelt fizikai aktivitás nullára csökkentette a korai halál esélyét és 36 százalékkal mérsékelte a rák fenyegetését.
A tudósok szerint az alkohol és a mozgás hasonló szervekre hat testünkben, de ellentétes módon. Miközben az alkohol arra kényszeríti a májat, hogy leálljon a zsírsavak eltávolításával, a mozgás éppenséggel elégeti a zsírt.
A kutatás eredménye szakértők szerint újabb érv arra, hogy még inkább propagálni kell a lakosság körében a testmozgás fontosságát – jegyezte meg Annie Britton, a University College London Epidemológiai és Közegészségügyi karának munkatársa.
A kutatók több, mint 36 ezer, 40 évnél idősebb brit lakost vizsgáltak 1994 és 1998 között. Közülük ebben az időszakban hatezren haltak meg.
Úgy találták, hogy a testmozgás az olyanok esetében is jótékony hatású volt, akik már veszélyes mennyiségű alkoholt fogyasztottak és azt állítják: heti öt óra testmozgás már teljesen ellensúlyozhatja az italozás rossz hatásait.
Egyes szakértők azonban hozzátették: mindez nem jelenti azt, hogy nyugodtan lehetne inni. „A már beteg emberek amúgy is kevésbé aktívak fizikailag, mint az egészségesek, és lehet, hogy a fizikailag aktívak amúgy is egészségesebben táplálkoznak - jegyezte meg Matt Field professzor a brit Dohány és Alkohol Tanulmányok központjából és Kevin McConway, a szintén brit Open University professzora.
Szeptember 9-én van a Magzati Alkohol-szindróma Világnapja, és ennek alkalmából a Dreher Sörgyárak „Ésszel iszom” programja hívja fel a leendő anyukák és kismamák figyelmét arra, hogy a terhesség során tartózkodjanak az alkoholfogyasztástól. A felelős hozzáállást és annak pocakrajzokkal való népszerűsítését a vállalat baba-mama csomagokkal jutalmazza. Emellett idén ismét 1300 védőnő képzését tűzték ki célul. A vállalat a felelős alkoholfogyasztás más területein is jelentős erőfeszítéseket tesz a kritikus csoportok tájékoztatásáért és szemléletformálásáért, nyári kampánya során 8500 embert vont be a programba és több mint 1 millió fogyasztót ért el az üzenettel.
Anya leszek – nem iszom!
A Magzati Alkohol-szindróma Világnapja alkalmából posztsorozatot és figyelemfelhívó játékot indít szeptember 9-én 14 órától a Dreher Sörgyárak az „Ésszel iszom” program Facebook oldalán. A posztsorozatban Dr Edward P. Riley, nemzetközi magzati alkohol-szindróma szakértő felhívja a figyelmet arra, hogy az alkoholfogyasztás a terhesség minden szakaszában veszélyes lehet! Hiszen a magzati agy fejlődése minden szakaszban zajlik, ugyanakkor a legkockázatosabb időszak az első trimeszter, mert ekkor fejlődik ki a szervek többsége. A szakértő szerint a születés előtt jelenleg nincsen elfogadott módja a magzati alkohol-szindróma megállapításának, ám a világra jött gyermek esetén gyorsan felismerhetők a rendellenesség klasszikus arcvonásai (apró szemnyílások, lapos terület az orr alatt, vékony felsőajkak). Ekkor már gyógyír nincsen, és bár vannak hatékony terápiás kezelések, melyeknél a szülők elkötelezettsége is kiemelt fontosságú, de a legjobb a megelőzés. Ebben a férfiak is szerepet vállalhatnak, Dr Edward P. Riley tanácsa szerint az apa úgy tudja legjobban segíteni, támogatni párját, ha a terhesség ideje alatt ő is felhagy az alkoholfogyasztással.
Az „Ésszel iszom” csapata a leendő anyukákat arra kéri, hogy pocakjukra rajzolt képekkel hívják fel a többi kismama figyelmét arra, hogy felelős szülőként a várandósság során tartózkodnak az alkoholfogyasztástól. Rajzoljanak vagy üzenjenek pocakfestéssel és küldjék el az esszeliszom@dreher.sabmiller.com e-mail címre, mert a legjobb fotók az „Ésszel iszom” Facebook oldalon megosztásra kerülnek, sőt baba-mama csomaggal is jutalmazzák őket. További részletek a program Facebook oldalán: https://www.facebook.com/esszeliszom/
Emellett ősszel – a sikeres tavalyi program után – a védőnőknek szóló képzésüket is ismét útjára indítják, melynek célja a kismamák és magzataik védelme. A képzéseket Dr. Simich Rita, a LÉTRA (Létbiztonság, Életminőség, Tanulás, Rehabilitáció, Alternatíva) Alapítvány egészségfejlesztési szakreferense, a TÉT Platform elnökségi tagja tartja. „Tavaly a programban 1300 védőnő vett részt és kiderült, hogy a terhesség alatti alkoholfogyasztás létező probléma, de tabu téma itthon. Magyarország vezető sörgyártójaként elkötelezettek vagyunk amellett, hogy minél több várandós nő figyelmét felhívjuk arra, hogy tartózkodjon az alkoholfogyasztástól” – mondta Szederkényi Zita, a Dreher Sörgyárak vállalati kapcsolatok vezetője. A program mellettük más kritikus csoportokra is fókuszál, úgymint járművezetőkre, fesztiválozó és nyaraló fiatalokra, illetve a cég kiemelt figyelmet fordít saját kollégáinak képzésére is.
Felelős fesztiválozás
A felelős alkoholfogyasztás a fesztiválozás idején különösen aktuális téma, így a DreherFeszten és a Szigeten is a kellemes és nyugodt hangulatú „Ésszel iszom” sátorban lehetett játszani, beszélgetni erről, és a szakértőket kérdezhették az érdeklődők. Egy kutatás segítségével szeretne fényt deríteni a program a fiatal felnőttek alkoholfogyasztási szokásaira, és arra, hogyan tudnák legszélesebb körben elérni őket az üzeneteikkel. A fesztiválokon több mint 1000 kérdőívet töltöttek ki a résztvevők, a kutatás online folytatódik.
Igyál VAGY vezess!
A program különös hangsúlyt fektet a járművezetők figyelmének felhívására is, és immáron harmadjára működik együtt a Veszprémi Rendőr-főkapitánysággal, ahol intenzív közúti ellenőrzések alkalmával a józan sofőröket egy-egy doboz ízesített D24 alkoholmentes itallal jutalmazta a sörgyártó cég. A két közúti ellenőrzés során 616 alkoholmentes sört osztottak ki, és a közös ellenőrzés során három ittas járművezetővel szemben intézkedett a rendőrség.
Felelősen a balatoni strandokon
A 2016-os „Ésszel iszom” program további célja új együttműködések kialakítása, illetve a korábbiak továbbfejlesztése volt, és a Magyar Vöröskereszt Balatoni Elsősegélynyújtó Szolgálatát (BESZ) támogatva indult útjára. A szolgálat 12 Balaton-parti település 18 strandján folyt, és mivel nyáron a strandokon és a sportesemények alatt egyaránt megnövekszik az alkoholfogyasztók száma, a vállalat egy közös kiadványban adott tájékoztatást a felelősségteljes alkoholfogyasztásról, aminek keretében több mint 3000 főt ért el.
Az „Ésszel iszom” programról
A Dreher Sörgyárak elkötelezett a felelős sörfogyasztás kultúrájának ápolása és fejlesztése mellett. A vállalat Magyarországon elsőként indított útjára olyan programot, ami a felelős alkoholfogyasztásra hívja fel a figyelmet. A program magában foglalja az önszabályozást, a belső tréningeket, illetve a civil szervezetekkel való együttműködést. Amellett, hogy fórumaikon, sörtúráikon, programjaikon folyamatosan tájékoztatják a fogyasztókat a felelős alkoholfogyasztásról, állami és civil szervezetekkel is együttműködnek. A Veszprémi Rendőrséggelközösen hívjuk fel a figyelmet az ittas vezetés veszélyeire, Dr Simich Ritával, (a LÉTRA /Létbiztonság, Életminőség, Tanulás, Rehabilitáció, Alternatíva/ Alapítvány egészségfejlesztési szakreferense, a TÉT Platform elnökségi tagja) és más szakértőkkel együttműködve pedig terhesség alatti alkoholfogyasztás kockázatait mutatják be leendő anyukáknak. A program főbb információs platformjai az alkohol.info.hu weboldal és az „Ésszel iszom” Facebook oldal.
A 2009-ben indított kulturált és felelős alkoholfogyasztást népszerűsítő kezdeményezés 2013-ban elnyerte a Legkiválóbb CSR Megoldás Díjat az év legnagyobb vállalati felelősségvállalás rendezvényén, a CSR Piacon. Az aktuális programok és események a program Facebook oldalán követhetőek.
Az ADDICTUS Műhely 2016. szeptemberi programján intézménylátogatás keretében a Budapest, Ferencvárosi Szociális és Gyermekjóléti Intézmények Igazgatósága
Írisz klub
nevű intézménye mutatkozik be, ahol szenvedélybetegek nappali ellátását biztosítják.
Az ÍRISZ KLUB
A nappali ellátást nyújtó intézmény elsősorban, a saját otthonukban élők részére a szociális, egészségi és mentális állapotuknak megfelelő napi életritmust biztosító szolgáltatást nyújt. Lehetőséget ad a napközbeni tartózkodásra, társas kapcsolatokra, valamint az alapvető higiéniai szükségletek kielégítésére. A pszichiátriai betegség és a szenvedélybetegség is hatásaiban nemcsak az azzal élő egyéni érintett, hanem családtagjai, szűkebb, illetve tágabb környezete is, ezért a nappali ellátás a kliens környezete számára is elérhető ellátási formákat biztosít. A nappali ellátási forma fontos eleme a szolgáltatás preventív hatása, hiszen az egyéni szükségletekre alapozott hosszabb távú szociális és mentális gondozással, az életvitel, életvezetés segítésével, a személyiség fejlesztésével, a közösség erejével megelőzhető, hogy a problémával küzdő egyre inkább izolálódjon, állapota rosszabbodjon.
Milyen szolgáltatásokat biztosítunk?
munkavégzés lehetőségének szervezése,
életvitelre vonatkozó tanácsadás, életvezetés segítése,
konzultáció
szabadidős programok szervezése,
szükség szerint az egészségügyi alapellátás megszervezése, a szakellátásokhoz való hozzájutás segítése,
hivatalos ügyek intézésének segítése,
speciális önszerveződő csoportok támogatása, működésének, szervezésének segítése.
Időpont:2016. szeptember 20. 10 h
Helyszín:1094 Budapest, Berzenczey u. 26. 1-es kapucsengő
Nem azzal védjük meg az ifjúságot, ha eltúlozzuk egy szer hatásait. Az elrettentő ferdítések helyett hiteles tájékoztatásra, illetve az okok és megoldások feltérképezésére van szükség.
A Magyar Hírlapcikkeazt írja, hogy a "halálos" biofű fogyasztása egyre terjed, és a szer fogyasztása "gyakran életveszélyes". A Drogriporter blogon már foglalkoztunka (félrevezető módon) herbál és biofű néven árult szintetikus kannabinoid vegyületeket tartalmazó drogok hatásaival. Arra az eredményre jutottunk, hogy ezeknek a szereknek a pszichofarmakológiai hatásai jelentősen eltérhetnek a természetes kannabinoidok hatásaitól, és ez többlet kockázatot jelenthet. Ezt a kockázatot a szürkepiac gyakori változása, a szerek lecserélődése, az ismeretlen dózis, az előállítás során a minőségkontroll hiánya tovább növelheti. Ezen szerek fogyasztása tehát rövid és hosszú távon is igen jelentős kockázatokat rejt magában, azonban azt állítani, hogy gyakran vezet életveszélyhez, egész egyszerűen nem igaz.
A túladagolás valóban gyakoribb, mint a természetes kannabisz növény esetében (a szürke/feketepiac már ecsetelt sajátosságai miatt is), azonban annak tünetei leginkább olyan pszichotikus tünetekben nyilvánulnak meg, amelyek kezelhetőek és nem életveszélyesek. Rendszeres fogyasztás esetén kialakulhat ezenkívül akár komoly elvonási tünetekkel járó függőség is, ezek az elvonási tünetek azonban szintén nem veszélyeztetik a fogyasztó életét. A szintetikus kannabinoidok fogyasztása extrém ritka esetekben eredményezhet életveszélyes állapotot - ezekben az esetekben többnyire arról van szó, hogy a fogyasztó nem azt kapta, amire befizetett, vagy extrém nagy dózist fogyasztott, ami légzésbénulást is okozhat. Ilyen eset volt például az, amikor a dílerek összecserélték a drogokat, és véletlenül szintetikus kannabinoidot tartalmazó porból készítettek tablettákat.
Ha azonban megnézzük a Nemzeti Drog Fókuszpont tematikus, halálozással kapcsolatos aloldalát, azt látjuk, hogy a legutóbbi vizsgált évben 23 kábítószerrel kapcsolatos halálesetet regisztráltak, ebből 14 esetben volt jelen új pszichoaktív anyag az áldozat vérében, de egyetlen esetben sem szintetikus kannabinoid (amit egyébként a cikk tévesen nevez "szintetikus THC"-nak). És bár a kutatások hiánya miatt pontos adattal nem rendelkezünk arról, hogy hányan fogyasztanak szintifüvet egy évben, ez a szám minden bizonnyal több százezerre tehető, a fogyasztási alkalmak száma pedig ennek a többszörösére. Valóban nevezhetünk-e egy szert "halálosnak" és "gyakran életveszélyesnek", ha a fogyasztók ekkora tömegéből egyetlen ember sem halt meg?
Persze ettől még gondolhatják azt sokan, hogy abból baj nem lehet, ha eltúlozzuk egy szer kockázatait, akkor majd legalább jól megijednek az emberek és nem fogják kipróbálni. De ez sajnos nem így működik. A prevencióval kapcsolatos egyik legmakacsabb tévedés az, hogy az elrettentő információ hatékony. Ezt nem csak én mondom, hanem Gregor Burkhart, az Európai Kábítószer és Kábítószer-függőség Megfigyelő és Adatgyűjtő Központja (EMCDDA) drogprevenciós szakembere.
Vannak olyan szerek, amelyek valóban rendkívül nagy hatást gyakorolna a halálozási statisztikákra - hiszen fogyasztásuk a fő halálokok közé tartozik. Ilyen például a dohányzás és az alkoholfogyasztás. Ezekből persze ritkán lesz címlapsztori, hiszen kevésbé egzotikusak. Az emberek nem kapják fel a fejüket arra, hogy K. József meghalt a detoxikálóban alkoholmérgezésben, vagy M. Ilona éppen tüdőtágulás következtében haldoklik a szanatóriumban.
Na de visszatérve a szintifüvekre, a Drogriporter legutóbbi felmérésébőlaz is kiderült, hogy a fiatalok többsége nem azért fogyasztja őket, mert kimondottan ezt szereti. Szívesebben fogyasztanának természetes kannabiszt, de a szintetikus fű könnyebben hozzáférhető a számukra. Kevés ember fogyaszt tablettás bort, ha Irsai Nyakas Olivér is elérhető a számára. Nem véletlen, hogy például Hollandiában nincsen jelentős probléma a szintetikus kannabinoidokkal. És persze arról is lehetne és kellene írni, hogy milyen hatással vannak ezek a szintetikus szerek akkor, ha rászabadulnak egy mélyszegénységben élő, kirekesztett közösségre, mint amilyenről Mátraverebélyenforgattunk filmet. Magyarország a szegénységben és kirekesztettségben élő gyermekek arányát tekintve (40,9%) a legveszélyeztetettebb országok közé tartozikaz EU-ban. És hogy milyen veszélyes az, hogy az ellátórendszer alulfinanszírozottsága, szakemberhiánya miatt jelenleg sem a megelőzés, sem az ártalomcsökkentés, sem a terápia területén nem tudunk hatékony válaszokat adni ezekre a jelenségekre. De ez már egy másik cikk témája lehetne.
A szorongásos zavarokra a beteg irracionális félelme jellemző, amelyet egy mások számára lényegtelen, vagy jellegtelen inger vált ki. A szorongás a nyugtalanító érzelmi tünetek - mint a nyugtalanság, az ingerlékenység - mellett jellemző testi reakciókat - bőrpír, verejtékezés, szapora légzés, erős szívdobogásérzés - is mutat. Ha a kóros félelem állandósul, a beteg képtelenné válik a normális életvezetésre.
A korábban neurózisnak nevezett betegségcsoport esetében a szakemberek a következő felosztást alkalmazzák:
Pánikzavar agorafóbiával agorafóbia nélkül
Agorafóbia pánikzavar nélkül, Szociális szorongásos zavar, Specifikus fóbiák, Kényszeres zavar Poszttraumás stressz zavar, Akut stressz zavar, Generalizált szorongás, Szorongásos zavarok más betegségekben.
Előfordulás
A szorongásos zavarok az emberiség leggyakoribb betegségei. Élete folyamán a népesség legalább 25%-a fog megélni valamilyen szorongásos betegséget. Világszerte a családorvosi rendelőkben jelentkezők 30-40%-a szenved szorongásos betegségben. A szorongásos kórképek nőknél 2-4-szer gyakoribbak.
A pánikzavar 2-4%-ban, agorafóbiával 5,3%-ban fordul elő; Magyarországon utóbbi a férfiak 5%-nál és a nők 17%-nál jelentkezik. A szociális fóbia előfordulása 11,5%, a specifikus fóbiáké 5-16%, ahol a nők kétszer gyakrabban betegednek meg. A generalizált szorongás a népesség 2,5-6,4%-át, míg a kényszeres zavar 2,5-3%-át érinti.
Okok
A szorongás és a félelem önmagában nem jelent kóros állapotot, sőt, az evolúció során jelentős szerephez jutott a fajok túlélésében. A félelem testi reakcióit, az izmok feszültségét, a szapora légzést és szívverést mind adaptációs tényezőnek tekinthetjük: segítenek a menekülésben vagy a harcban, ha tényleges veszély fenyeget. Az élettani és a kóros szorongás közötti átmenet nem éles, és a diagnózis felállításában az egyik leglényegesebb szempont a "szenvedő" beteg. A szorongásos zavarok eredete még nem tisztázott. Feltehető, hogy öröklött tényezők mindenképp szerepet játszanak kialakulásában.
A szorongásos zavarokat eredetük szerint két nagy csoportba sorolják. Az elsődleges neurotikus fejlődés esetén a szorongásos zavar kezdetei már a gyermekkorban megtalálhatók. Ebben az esetben bizonyítani kell, hogy a gyermek szocializációja valamilyen módon károsodott, illetve igazolni kell a gyermekkorra jellemző szorongásos tünetek meglétét: a magatartászavart, amely megnyilvánulhat teljesítmény-, fejlődés- valamint beilleszkedési zavarokban, illetve a kóros szokásokat, mint a körömrágás vagy a hajtépés.
A másodlagos neurotikus fejlődés akkor lép fel, ha a személy harmonikus fejlődését valamely trauma a betegség kialakulásának irányába fordítja.
Tünetek
Testi tünetek
A szorongás egyes testi tünetei annyira jellemzőek a betegségre, hogy néha elég a páciens alapos megfigyelése a diagnózis felállításához. A bőrön és a nyálkahártyákon látható jelek ezek közé a tünetek közé tartoznak. Jellemző az arc elpirulása, amelyet ha a beteg maga is észlel, fokozódhat a szorongása. Gyakori a nyak és a mellkas bőrének pírja, amely a melegség érzésével járhat. Ezzel szemben a szorongó beteg végtagjai hűvösek, amely már kézfogásnál is szembetűnő lehet. Előfordul az arc, a nyak és a fej bőrének viszketése. A nyálkahártyák nedvtermelésében bekövetkezett változás hatására a nyál mennyisége csökken, a szorongó beteg szája jellemzően száraz, ennek következtében beszéde tompább, színtelenebb. A szájszárazság beszéd közben mellékzörejek képződéséhez vezet: egyrészt egyes mássalhangzókhoz cuppanó hangok társulnak, másrészt a beteg száraz krákogással, torokköszörüléssel próbál magán segíteni.
Az izzadás szintén jellemző a betegekre, mert a szorongás általában növeli a bőr verejtékmirigyeinek aktivitását. Az esetek nagy részében ehhez testszag és kellemetlen szájszag társul.
A szem is árulkodó lehet. A szorongó beteg pupillája általában tágabb, szaporábban pislog, és a szeme gyakran könnyes. Jellegzetes, hogy kevéssé tartják a szemkontaktust, illetve előfordul, hogy "elkapják a tekintetüket".
A szorongásnak a légzésre kifejtett hatása szintén többrétű. Egyrészt jellemző a légvételek számának növekedése, a légzés szaporasága, amely pánikrohamok esetén végtagi görcshöz vagy ájuláshoz is vezethet, másrészt gyakori a mély sóhajtás, amelynek szorongáscsökkentő hatása van.
A szorongás a szívet is érinti, előfordul a pulzusszám növekedése és csökkenése is.
Mozgásos viselkedés
A szorongó beteg gátolt benyomást kelt, megnyilvánulásai uniformizálódnak. Mozdulatai lassúak, kimértek, óvatosak. Beszédére is a sztereotipizálás, az általánosítás jellemző. A viselkedés megnyilvánulásának egy része a szorongás enyhítését szolgálja. Ellentétben az előbb leírt gátolt tünetekkel, ezeket inkább a túlmozgás jellemzi: a beteg járkál, ülő helyzetben a lábát rázza, dobol, gyakran változtatja testtartását. A dohányzás rituáléja szintén ebbe a szorongáscsökkentő csoportba tartozik.
Érzelmi magatartás
A szorongás érzelmi megnyilvánulásait alapvetően két csoportba lehet sorolni. A mínusztünetek a beteg szorongásának súlyosságáról adnak tájékoztatást: az érzelmi paletta színei elhalványulnak, elszürkülnek, mimikája visszafogott, hangja halk. A plusztünetek pedig épp a szorongást hivatottak ellensúlyozni: az érzelmek a gátláson keresztül a "felszínre törnek", és egy mosoly vagy egy nevetés csökkenti a beteg szorongását. Előfordul azonban, hogy a gesztus, a mimika erőltetettnek, inadekvátnak tűnik: a mosoly inkább vigyor jellegét ölti, a nevetés akkor is fennmarad, amikor a beszéd tartalma már nem indokolja azt. A kommunikáció szintén szorongáscsökkentő hatású, ezért egyes esetekben megfigyelhető a túlzott közlési vágy, a fokozott beszédkésztetés. A beszédre jellemző plusztünet, amikor a beteg túláradóan írja le az őt ért eseményeket: a napja csodálatos, az ebédje fenséges, a kezelése mennyei.
Fóbiák: A phobos görög szó eredeti jelentése szerint rettenetet, félelmet, menekülést jelent. Ma inkább iszonynak lenne helyes nevezni.
Az agorafóbia szó eredete szintén görög (agora = piactér). A betegség elnevezése arra utal, hogy a beteg képtelen elviselni a "piactéri" sokadalmat, azaz a tömeget, különösen akkor, ha a tudat alatt felvázolt menekülési útvonalak el vannak zárva. Így a beteg rosszul lehet sorban álláskor, közlekedési eszközökön, különösen forgalmi dugókban. Kerül minden zárt helyet, főként, ha nagy tömeg veszi körül. Ezért nem száll tömegközlekedési eszközre, sokszor a saját autójában is fél. A félelem, az iszony valódi pánikrohamot válthat ki.
Szociális fóbia esetén a beteg mások társaságában szorong, retteg minden nyilvános szerepléstől. A fóbiás gyermekek írásban kiváló, szóban pedig gyenge teljesítményt nyújtanak. A felnőttek félnek a telefonálástól, bemutatkozástól, félnek mások szeme láttára aláírni hivatalos dokumentumot, nem szívesen esznek más társaságában, ők is kerülik a szereplést.
Az izolált vagy specifikus fóbia esetén - a szociális fóbiától eltérően - a beteg meg tudja nevezni iszonyának tárgyát. Ezek lehetnek állatok (pók, egér, hüllő, stb.), természeti jelenségek (villámlás, sötétség, magasság), vér látványával, sérülésekkel kapcsolatos élmények, de felsorolni is lehetetlen, hányféle dolog képes specifikus fóbiát kiváltani.
A pánikbetegség ismételten, minden előzmény nélkül kialakuló súlyos félelem. A beteg egyik percről a másikra tapasztalja a tüneteket; erős szívdobogás, verejtékezés, remegés, légszomj, fulladás, mellkasi fájdalom, hányinger, hasi panaszok, szédülés, ájulás érzése, halálfélelem, zsibbadás, érzészavarok, borzongás vagy hőhullámok jelentkeznek. A roham gyorsan alakul ki, 1-2 perc alatt egészen heves lesz és mintegy 10-30 percig tart. A beteg környezete súlyos rosszullétet lát, ami miatt gyakorta ki kell hívnia az orvost vagy a mentőket. A pánikbetegség agorafóbiával társulhat vagy önállóan jelentkezik.
Kialakult pánikbetegségről hivatalosan akkor beszélhetünk, ha a fenti tünetek közül négy mindenképpen megtalálható a páciensnél. Az általános (generalizált) szorongás szindrómát az élet szinte minden területére kiterjedő aggodalom jellemzi. A betegnek napjai úgy telnek, hogy szinte mindig nyomasztja valami: nyugtalanság, idegesség, gondolkodás- és koncentrációs zavar, ingerlékenység, izomfeszülés, alvászavarok kínozzák. A panaszokat általában valamilyen külső tényező váltja ki; ilyenek lehetnek a fokozott elvárások (előléptetés, szülővé válás), fokozott fenyegetés (pl. agresszív főnök), önbizalomvesztés. A beteg állandóan ellenőrzi környezetét, mindig figyel, koncentrál, nincs-e a környezetében fenyegető tényező, és ennek legkisebb jelét is képes irracionális méretűre nagyítani (pl. a főnök megkritizálta a munkáját, tehát ki fogja rúgni, stb.).
Kevert szorongásos-depressziós szindrómában a depresszió (tartós és kóros lehangoltság, késztetés-hiány, stb.) együttesen fordul elő. Jellemző tünetei: koncentrálási nehézségek, alvászavarok, fáradtság, ingerlékenység, aggódás, a beteg könnyen elsírja magát, túlzott éberség és gyanakvás, a legrosszabb dolgok bekövetkeztének előrelátása, reménytelenség, önértékelési zavarok.
A kényszerbetegség gyakran már gyermekkorban elkezdődik. A kényszer jelentése, hogy a beteg "kénytelen" valamire gondolni, "kénytelen" valamilyen cselekvést feltűnően gyakran ismételgetni. Nemrég még a legreménytelenebb "neurózisok" közé sorolták. A kényszerek lehetnek gondolatok és cselekvések, a beteg számára kínzóak, idegenek, irracionálisak. Szinte bármilyen cselekmény vagy gondolat válhat kényszerré, melynek ismételt elvégzése a beteg számára szertartássá válik, jóllehet ezek hoznak tartós megnyugvást. A kényszergondolatok és -cselekvések súlyos bűntudattal, szorongással járnak. A legjellemzőbb kényszercselekvések közé tartozik az állandó kézmosás, de ide sorolják a kényszeres vásárlást, kleptomániát és a kóros mértékű játékszenvedélyt is. Mások a hajukat, szemöldöküket vagy más szőrzetüket tépik.
Az akut stressz szindrómát és a poszttraumás stressz szindrómát a súlyos stressz által okozott szorongásos kórképek közé soroljuk. A súlyos stressz szorongást, rettegést és a tehetetlenség érzését okozza. A lelki traumát a beteg gyakorta átéli gondolatban, álmaiban. Jellemző a szelektív emlékezetkiesés, a beteg - nyilván önvédelemből - olykor nem képes felidézni a szörnyű emlék fontos mozzanatait. A betegek nem képesek segítséget kérni, személyes kapcsolataik sérülnek, a beteg keresőképtelenné, rokkanttá válhat. Az akut stressz szindróma négy héten belül megjelenik és lezajlik. A poszttraumás stressz szindróma viszont egy életen át követheti a beteget, gyakran kíséri depresszió és előnytelen személyiségváltozás (agresszív, antiszociális viselkedés). A poszttraumás stressz szindrómát különösen a holocaust és a vietnami háború túlélői között figyelték meg nagy számban, de tömegszerencsétlenségek, súlyos balesetek megtörténte után is jelentkezhet.
Kórlefolyás
Megjegyzendő, hogy a szorongás bizonyos szintig mindennapi életünk része, teljesen egészséges reakció számos eseményre. Betegséggé csak akkor fajul, ha meghatározóvá válik az ember életvitelében. Kialakulását és a már kialakult betegség lefolyását nagymértékben befolyásolják az illető megoldási módszerei a felmerülő problémák esetén. A szorongás sok esetben vezet alkohol-, kábítószer-függőséghez, elmagányosodáshoz, az emberi kapcsolatok elvesztéséhez, melyek csak fokozzák a beteg szorongását, élete kilátástalanságának érzését. Mindennek - segítség híján - sajnos elkerülhetetlen következménye lehet a depresszió és végül az öngyilkosság. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a szorongásnak testi szövődményei is lehetnek. A szív és érrendszeri halálozás az ilyen betegek körében kilencszer gyakoribb, mint a lelkileg egészségesek között. A mai korszerű gyógyszeres és pszichoterápiás kezelésnek köszönhetően azonban a szorongás jelentősen megszelídült, az esetek többségében jól gondozható, sőt gyógyítható állapottá vált.
Diagnózis
A szorongás diagnóziának alapja a beteggel történő beszélgetés, az életvitelének és a szokásainak megismerése. A szorongásos zavar a diagnosztikus kritériumok alapján pontosan beazonosítható, és a kezelés is csak ennek ismeretében kezdhető el. Segítséget nyújthat, ezért szükséges lehet a betegek ön-megfigyelése, a családtagoktól kapott kiegészítő információk felhasználása, illetve egyes esetekben - pl. pánikzavarban - laboratóriumi, EKG stb. vizsgálatok.
A kórisme felállítása pszichiáter szakorvos feladata, sajnos ma Magyarországon a rászoruló pszichiátriai betegeknek csak mintegy 6%-a jut hozzá magas színvonalú szakorvosi ellátáshoz.
Kezelés
Az agy biokémiájának mind alaposabb megismerése ma már lehetővé teszi a szorongásos kórképek eredményes gyógyszeres kezelését.
A benzodiazepinek a nyugtatók, szorongásoldók hatalmas csoportját alkotják. Különösen a szorongásos rohamok oldásában és az éjszakai alvás nyugalmának biztosításában hatásosak. Hátrányuk, hogy a hozzászokás veszélye nagyon nagy. Sajnos, a gyakorlatban túl gyakran adják, általában indokolatlanul hosszú ideig, vagy alacsony dózisban: összességében helytelenül. Abbahagyásakor a szorongásos tünetek fokozottan jelentkeznek. További veszélye, hogy fokozza az alkohol hatását; együttes alkalmazásuk esetén a légzőrendszer életveszélyes bénulása léphet fel.
Az agy egyik hírvivő-molekulájának, a szerotoninnak az anyagcseréjét szabályozó gyógyszereket (SSRI = selective serotonin re-uptake inhibitors) eredetileg a depresszió gyógyítására fejlesztették ki. Egyébként veszélytelen gyógyszerek, segítenek az optimális testsúly beállításában is. Hatásuk néhány napos, egy-két hetes szedés után érezhető. Mára már a világ leggyakrabban felírt gyógyszerei közé tartoznak (fluoxetin, paroxetin, sertralin, citalopram, stb.).
Monoamino-oxidáz enzim reverzibilis gátlói (RIMA = reversible inhibitors of mono-amino-oxidase), mint pl. a moklobemid, különösen a szociális fóbiák gyógyításában eredményesek.
Béta-blokkolók: A magasvérnyomás-betegség és bizonyos szívritmuszavarok kezelésére kidolgozott anti-adrenalin készítmények kiválóan alkalmasak a lámpaláz, a szerepléssel összefüggő szorongások oldásában. A hagyományos nyugtatókkal szemben külön előnyük, hogy nem csökkentik a szellemi teljesítőképességet. Ezért is válhattak a lövészsportok tiltott doppingszereivé.
A gyógyszerek mellett szinte mindig szükség van a pszichoterápiára, különböző stresszoldó módszerek elsajátítására, a rosszul rögzült magatartási minták újratanulására. Hiszen a cél nem a folyamatos gyógyszerszedés és a pszichés problémák egy részének végleges elfedése és konzerválása, hanem lehetőleg a gyógyulás. Ezért mindig érdemes rákérdezni ezekre a lehetőségekre, a csoportok vagy egyéni terápiák elérhetőségére, helyére és idejére. A beteg érdeke, hogy kitartással részt vegyen ebben is.
Megelőzés
Bár a szorongásos kórképek esetében is kimutatható a genetikai hajlam, mégis számos tényező szükséges kialakulásokhoz, amelyben jelentékeny a környezeti hatások és a nevelés szerepe.
Fontos, hogy már a gyermekkor félelemtől mentesen, kielégítő szociális körülmények között és irreális szülői elvárások nélkül, szeretetteljes légkörben teljen. A legfontosabb, hogy a szülők olyannak fogadják el gyermeküket olyannak, amilyen. Ne állítsanak elé elérhetetlen célokat, követelményeik összhangban legyenek a gyermek értelmi-érzelmi-fizikális teljesítőképességével. Fontos, hogy a gyermek tanuljon meg félelem nélkül élni, legyen önbecsülése, tudjon büszke lenni arra, amiben tehetséges, és ne okozzon számára sérülést, ha nem tud minden elvárásnak megfelelni. A szorongó ember számára a legfontosabb, hogy minél előbb - még az önpusztító megoldások keresése előtt - forduljon orvoshoz.
Az első, akikhez fordulhatunk, a családorvosok, akik ma már egyre tájékozottabbak a pszichiátria speciális területein is, de ha bárki úgy érzi, nem kapja meg a megfelelő megoldást, és alaposabb beszélgetésre, kivizsgálásra, kezelésre volna szüksége, nyugodtan forduljon pszichiáterhez, akár ismerősei, rokonai érdekében is. Megtörténhet ugyanis, hogy a háziorvos nem ismeri föl biztosan a szorongásos tüneteket.
Orvosoknak képzettnek kellene lenniük a szorongásos kórképek felismerése területén. A különböző testi panaszok mögött nem csak a gyógyszerekkel megoldható szervi okokat kell keresni, meg kell vizsgálni a lelki tényezőket is.
Gyógyulási esélyek
A gyógyulási esélyek ma már igen jók. A nagy áttörésben elsősorban az SSRI gyógyszerek játszották a főszerepet. Az orvostudomány az elmúlt húsz évben a legnagyobb előrelépést éppen a szorongásos kórképek lényegének megértése és gyógyítása terén érte el. Többek között talán ennek tudható be, hogy az amúgy mindig elkeserítő öngyilkossági statisztikák ma már Magyarországon is sokkal kedvezőbb képet mutatnak, mint akár 20 évvel ezelőtt.
Hasznos tudnivalók
A szorongás népbetegség. Szövődményei életveszélyesek, a betegség viszont jól gyógyítható. Azonnal forduljon tehát orvoshoz, ha a következő tünetek valamelyikét észleli:
Tartós álmatlanság, Állandósuló tárgytalan félelmek, Indokolatlan idegesség, Öngyilkossági gondolatok, késztetések, Késztetések logikátlan cselekmények rendszeres véghezvitele, Vissza-visszatérő fenyegető gondolatok, Kórosan lehangolt lelki állapot, indokolatlan bűntudat, önvád, Minden olyan lelki állapot, mely életét megnehezíti és a kilátástalanság érzésével társul.
A szorongás a beteg munkaképességének és - önkorlátozó - magatartása miatt életminőségének súlyos csökkenésével jár. A külső körülményekhez, azok megváltozásához nehezen tud alkalmazkodni.
Szerző: Máriáss Márta / Lektor: Prof. Dr. Újszászy László
">
Ami szintén riasztó adat, hogy a szintifüvet elsősorban a közösség tinédzser és kora tinédzser korú tagjai fogyasztják a legnagyobb arányba, 12-13 éves kortól kezdve. Képzeljünk el egy szegregált településen élő gyermeket, akit szegregáltan oktatnak, otthonról a munkanélküliség és kilátásátalanság, gyakran az alkoholizmus szerepmintáit hozza magával, akinek gyerekként soha nem olvastak könyvből, nem vitték el kirándulni, aki számára gyakran még az angolvécé használata is újdonság. Vajon milyen hatással van rá, ha elkezd egy olyan szert fogyasztani, amitől belassul, rosszabb esetben paranoiddá, beszámíthatatlanná válik? Hagy-e neki bármi esélyt arra, hogy valaha is kilábaljon a nyomorból? A kutatás szerint ráadásul azok a fiatalok, akik a nagyvárosokba, például Budapestre költöznek, gyakran ott is a társadalom margóján lézengő, ellátatlanul hagyott drogfogyasztó közösségekhez csapódnak (lásd Józsefváros), így a nagyvárosba költözés sem jelenti a felemelkedés vagy az ellátórendszerbe kerülés esélyét.
Pálfalvi Márta,
Utolsó kommentek