Egy héten át heverészek majd a kádban – kiáltott fel örömében Kim Evans, amikor megtudta: az utcán töltött öt év után saját lakást kap. Az 54 éves férfi Utah állam fővárosában, Salt Lake Cityben lakik egy autópálya melletti erdőben. Hamarosan saját otthonába költözhet az Housing First (Elsőként lakhatást) programnak köszönhetően. 

Jelenleg alig kétszáz ember él tartósan hajlék nélkül a 2,9 millió lakosú államban. Utahban tíz év alatt 91 százalékkal csökkent azok száma, akik életvitelszerűen laknak az utcán.

Utahi hajléktalanoknak szánt félkész házak

– Azt mondtam, ti biztos szívtatok valamit. Kizárt dolog, hogy véget lehet vetni a hajléktalanságnak – emlékezett vissza az NPR közszolgálati rádió műsorában a hajléktalan-munkacsoport igazgatója, Lloyd Pendleton, hogyan fogadta az ötletet. 2003-ban aztán elment egy konferenciára, ahol a Housing First atyja, Sam J. Tsemberis görög származású kanadai pszichológus is tartott egy előadást. A hallottak meggyőzték, hogy az adófizetőknek többe kerül a tartósan hajléktalanok ellátása, mint ha lakhatást biztosítanának számukra. Egy, az utcán élő ember évente közel húszezer dollárba kerül az államnak, míg a tartós lakhatás biztosítása kijön évi nyolcezer dollárból. Ez akkor is jelentős megtakarítás, ha figyelembe vesszük, hogy azok, akik hosszabb időszakokat töltenek az utcán, illetve átmeneti szállókon, a hajléktalanok kevesebb mint tíz százalékát teszik ki. A krízisellátások több mint felét azok használják, akik több mint egy éve, vagy az elmúlt három év során legalább négyszer éltek hosszabb-rövidebb ideig az utcán. Többségük mentális problémákkal küzd, alkoholisták, drogfüggők.

Pendleton 2003-ban tesztelte Tsemberis elképzelését: tizenhét hajléktalannak biztosított lakhatást. Úgy gondolta, ha a nehéz eseteknél beválik, mindenkinél be fog. Két év múlva tizennégyen ugyanott éltek – hárman időközben meghaltak –, senki sem került vissza az utcára. 2005-ben eltökélte, tíz éven belül véget vet a tartós hajléktalanságnak, és úgy tűnik, sikerrel járt. Úgy véli, először stabilitásra van szükség, hogy azután azokat a problémákat kezelhessék, amelyek a hajléktalan életmódhoz vezettek.

Szakértők szerint a rendszer azért működik jól, mert az embereknek nem ingyen lakhatást biztosítanak. Mindenkinek ki kell fizetnie vagy a jövedelme (munkajövedelem vagy szociális támogatás) harminc százalékát, legalább 50 dollárt. Utah viszonylag kis állam, tíz éve sem volt kiugróan magas a fedél nélküliek száma. Kaliforniában – ahol több mint 29 ezren laknak az utcán – nehezebb lenne a megvalósítás. Utah az első és egyetlen szövetségi állam, ahol alkalmazzák a módszert. Másutt csak városi szinten működik sikeresen a program.

Sam J. Tsemberis

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.