Hogyan előzhető meg függőségek esetén a visszaesés? Mit tegyen a függő, mit tegyen a családtag, ha ez mégis megtörténik? Mik a megtartó erők, hogy ne essen vissza ugyanazokba a mintákba, közösségbe? Gyógyultnak lehet valakit tekinteni, vagy ő élete végéig függő marad?

Demetrovics Zsolt pszichológus, addiktológus, az ELTE Pszichológiai Intézetének professzora segített megválaszolni a gyakran feltett kérdéseket a függőségekről.

 Forrás: Hogyan mondjam el neked

https://hogyanmondjamelneked.hu/fuggoseg/2018/12/09/alkoholista-fuggo-visszaesese

 

Sokan úgy gondolják, hogy a játékfüggőségre viszonylag egyszerű a megoldás: a függő megfogadja, hogy soha többé nem megy játéktermekbe. Ez ugyan valamennyit valóban segít az érintetteknek, de a teljes gyógyuláshoz nem elég.

 

Sokan azt hiszik, hogy a függőség felismerése után önállóan is kezelni tudják a problémát, pedig fontos, hogy egyéni terápián és csoportos foglalkozásokon is részt vegyen a beteg - figyelmeztetett Fazekas Zsolt, a Nyírő Gyula Kórház addiktológiai konzultánsa. Mint mondta, a foglalkozások alkalmával olyan belső változás érhető el, amelynek köszönhetően a játékfüggő hosszú távon is ellen tud állni a kísértésnek.

A szakértő egy másik lehetőséget is kiemelt. Ennek lényege, hogy Nemzeti Adó- és Vámhivatal honlapján elérhető nyomtatvány kitöltésével a kérvényező az általa meghatározott időre bekerül egy adatbázisba, ezzel korlátozott lehetőségei lesznek a játékra.

szerencsejáték, szerencsejáték-függőség, függőségek, játéktermek, csoportos terápia,
A játéktilalom valamennyit segít, de a gyógyuláshoz nem elég. Fotó: iStock

Minden hatodik férfit érinthet

Egy korábbi kutatás szerint minden hatodik férfin a szerencsejáték-függőség legalább egy jele észrevehető. A 16 és 24 év közötti férfiak több mint tizede vallotta be, hogy a veszteséget még nagyobb téttel próbálja meg behozni, amikor veszít, és minden huszadik bűntudatot érez a szokása miatt. Mások úgy nyilatkoztak, hogy többet kockáztatnak, mint amekkora veszteséget megengedhetnének maguknak. Egyesek egészségügyi problémáktól is szenvednek a szerencsejáték miatt, és akad olyan is, aki kért már kölcsön vagy adott már el vagyontárgyat, hogy tovább hódolhasson függőségének.

Korábbi cikkünkben már arról is beszámoltunk, hogy az elmúlt 3 évben legalább a háromszorosára nőhetett a hazai szerencsejáték-függők száma. A 15 és 17 év közötti magyar fiatalok a különösen veszélyeztetettek közé tartoznak. Az adatok szerint a hazai felnőtt lakosságának 4 százaléka tekinthető szerencsejáték-függőnek, míg 10 százalék a mérsékelt, 17 százalék pedig az alacsony rizikófaktorú csoportba tartozik. Ez azt jelenti, hogy a felnőttek több mint negyede veszélyeztetett játékos.

A felmérésből az is kiderült, hogy a magyarok nagyobb részének, 41 százaléknak nem okoz problémát a szerencsejáték, 28 százalékuk pedig azt mondta, nem hódol a szerencsejáték okozta örömöknek.

Forrás: Házipatika

https://www.hazipatika.com/psziche/fuggosegek/cikkek/a_jatekfuggoseget_igy_kuzdhetjuk_le/20190913132548#TOS_center

JÓSZOLGÁLAT - Ráckeresztúr

Erdős Eszter eredetileg kallódó fiatalokon akart segíteni: a református lelkész kezdeményezése bibliakörnek indult, drogmisszió lett belőle. Az ország első rehabilitációs intézménye is ennek köszönhetően nyitott meg Ráckeresztúron a kilencvenes évek elején. A nyugati minták alapján kialakított terápiás otthonban azóta több száz szenvedélybeteg kapott esélyt a józan életre. A kliensek maguk működtetik az intézményt, ők főznek, takarítanak, tartják rendben az épületet, ezzel is az újrakezdése készülnek. Néhány éve tovább bővült az ellátottak köre: a tinirehabon a 18 évnél fialabbak kaphatnak segítséget szerhasználati problémáik leküzdéséhez. A Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója 2018-ban hivatásszerűen végzett szociális munka, szervezet kategóriában Jószolgálat-díjat nyert. 

 

A videó itt tekinthető meg:

Forrás: https://abcug.hu/az-ahitat-kozben-dobbentem-ra-hogy-ez-egy-drogmisszio/

 

35 éves jubileumi konferencia

 
         
   

Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és
nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!
(Zsoltárok 100,5)

 

 

MEGHÍVÓ

 

Szeretettel meghívunk minden Barátot, Kollégát, Érdeklődőt
a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió


35 éves jubileumi konferenciájára


Helyszín:
Németajkú Református Egyházközség

(Budapest V. Hold u. 18-20.)


Időpont:
2019. október 16. szerda

 

 

10:00 – 11:30


Áhítat – Balog Zoltán református lelkész
• Köszöntés - Dr. Csányi Péter Egészségügy Szakmai Irányításáért felelős helyettes államtitkár, EMMI
• Bajcsi Norbert bizonyságtétele
• 35 év képekben - Erdős Eszter református lelkész


11:30 – 12:00 Szünet


12:00 – 13:30 Választható műhelyek

  1. Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon Felnőtt-részleg
    Beszélgetés az otthonban folyó terápiás munkáról, emberképről, segítői attitűdről. Gondolatokat cserélünk a tapasztalati szakértők szerepéről, a készségfejlesztés lehetőségéről- és módszereiről, a visszaesés-megelőzésről és a felépülésről, a keresztyén lelkiség szerepéről.

  2. Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon Tini-részleg
    Hogyan érhető el a kamaszlélek? Terápiás módszerek, tanoda program, rekreációs eszközök. A saját élmény és a keresztyén közösség szerepe a fiatalok gyógyulásában.

  3. Válaszút Drogkonzultációs Iroda
    Újváros Drogambulancia

    Mennyire legyen alacsony a küszöb? Szükségletek és/vagy igények. Utógondozás, a tisztaság megtartása: hogyan lehetne hatékonyabb? Mit tehetünk, hogy a terápia ne legyen kidobott idő és pénz? Fiatal dizájnerdrogosok és család: zombik, áldozatok? Intézmények, segítők, családok összefogása a fejlődés érdekében.

  4. Tisztás Közösségi Hely drogprevenciós szolgálat
    Hogyan szólítsuk meg a fiatalokat, hogy szabadidejüket hasznosan és közösségben töltsék el? Drogprevenció a kamaszok nyelvén.

  5. ADNA Cafe (drogprevenciós kávézó)
    Aki az eke szarvára tette a kezét...


13:30 – 14:00 Szünet


14:00 – 15:00


Plenáris beszámolók
• Hálaadó istentisztelet - Beszterczey András Szeretetszolgálat vezető
• A konferencia lezárása


15:00 – 15:30 Szünet


15:30 – 16:30


Dicsőítés - zenélnek a ráckeresztúri drogterápiás otthon kliensei

 

A konferencia regisztrációhoz kötött. Kérjük, részvételi szándékát 2019. október 11-ig jelezze az alábbi űrlap kitöltésével:

 https://forms.gle/Cfn798cnLsS5L2NP7

 

   
   
   
 

Örömmel várjuk jelentkezését, kérdéseit:

 

 

Nem az akaraterő hiánya okozza az elhízást és a megszégyenítés nem segít – állapította meg brit pszichológusok egy új tanulmánya.

 

A Brit Pszichológiai Társaság kutatása alapján Nagy-Britanniában 2005 és 2017 között 18 százalékkal nőtt az elhízottak aránya, ritnégy b felnőttből egy elhízott, majdnem kétharmaduk pedig túlsúlyos vagy elhízott.

Ezt a növekedést azonban nem magyarázza a motiváció hirtelen elvesztése, a válasz ennél sokkal bonyolultabb, nem lehet egyszerűen az egyén akaraterejének a hiányára fogni – idézte be a BBC hírportálja a kutatást.

“Azoknál a legvalószínűbb az egészségtelen testsúly, akiknél nagy az elhízás genetikai kockázata, valamint akik olyan társadalmi, iskolai és munkakörnyezetben élnek, amely elősegíti a túlevést és a mozgásszegény életmódot” – írták a kutatók.

Az elhízás kialakulásában nagy szerepet játszanak a gyerekkori traumák: a túlsúlyuk miatt specialistát felkeresők majdnem fele számolt be nehéz gyerekévekről.

A kutatók felhívták arra is a figyelmet, hogy ha a kampányok és az egészségügyi szakemberek megszégyenítik az embert a testsúlya miatt, az gyakran még több evéshez és hízáshoz vezet.

Angel Chater

 

A BBC James Corden angol komikus színészt is idézte, aki a Twitteren azt írta:

“Ha a csúfolás bárkit rávenne, hogy lefogyjon, nem lennének kövér gyerekek az iskolákban“.

A pszichológusok segíthetnek az egészségügyi szakembereknek az elhízásról való hatékonyabb kommunikáció megtanulásában. Ha az elhízást könnyű lenne gyógyítani, mi nem volnánk itt és nem írtuk volna meg ezt a tanulmányt. Akármekkora az akaraterő, ha az ember nem jut a megfelelő élelemhez, az életkezdés kedvező feltételeihez, akkor nehéz lesz” – mondta Angel Chater, a tanulmány szerzője, a Bedfordshire-i Egyetem egészségpszichológusa.

A tudósok szerint úgy kell megközelíteni a kérdést, ahogy a dohányzásét.

Sarb Bajwa

 

“A kormány évtizedeken át minden szinten folytatta a kampányt az egyes dohányosoknak nyújtott segítségtől a politikai döntésekig. Mára látható, hogy jelentősen csökkent a dohányosok és a dohányzás miatti megbetegedések aránya is” – magyarázta Sarb Bajwa, a Brit Pszichológiai Társaság igazgatója.

A pszichológusok rendelkeznek a tudással és a tapasztalattal, hogy segítsenek az ellátórendszernek az elhízás hasonlóan hatékony gyógyításában – tette hozzá.

A kutatók nem támogatják, hogy az elhízást betegségnek minősítsék, mert ezzel “elterelnék a figyelmet arról, hogy a viselkedésen sikerrel lehet változtatni”.

Forrás: https://azuzlet.hu/az-elhizas-betegseg-pszichologiai-tanulmany/

Jobb híján nyugtatóval tömik a drogfüggő tinédzsereket (MÉG NINCS JÓVÁHAGYVA)

Az ellátórendszernek egyszerűen nincs válasza arra, hogy tizenévesek is drogoznak, sokszor egy-egy elhivatott szakemberen múlik, hogy kapnak-e szakszerű segítséget. Az iskolai prevenció hatástalan, pont azokat nem érik el vele, akik a legnagyobb veszélynek vannak kitéve. Legtöbbször a tanárok és a gyermekotthonok nevelői is tudnak a drogproblémáról, mégsem tesznek semmit. Pedig egy kutatásból az derült ki, hogy a rossz szociális helyzetben lévő fiatalok sokkal gyorsabban jutnak el a napi szintű droghasználatig és válnak függővé, mint a felnőttek. Rehabilitációra csak kevesen jutnak el, ami jól mutatja az ellátórendszer súlyos hiányosságait. 

 

A Magyar Addiktológiai Társaság az Emberi Erőforrások Minisztérium támogatásával 2018-ban átfogó kutatást készített a városi szegregátumokban élő drogfogyasztókról. (A kutatást még nem publikálták.) Ebben azt is felmérték, mi történik azokkal a hátrányos helyzetű fiatakorúakkal, akik a herbálhoz és a kristályhoz hasonló olcsó és könnyen hozzáférhető dizájnerszereket használtak: milyen gyakorisággal fogyasztottak drogot, milyen segítségre számíthattak, hogyan kerültek ellátásba. Az egész lakosságra kiterjedő felméréseket leszámítva jó ideje nem készült hasonló témájú kutatás. 

Összesen kilenc fiatalkorúval készültek interjúk: átlagéletkoruk nem érte el a 17 évet, korábban mindannyian rendszeresen fogyasztottak dizájnerszereket, többen közülük gyermekvédelemben vagy nevelőszülőknél éltek és legalább félévet töltöttek rehabilitációs kezelésben (a szatymazi Rehabilitációs Centrumban és a ráckeresztúri Fiatalkorúak Drogterápiás Otthonában).

A rehabokon a legsúlyosabb eseteket kezelik,  beszámolóik az egész ellátórendszer működését  jellemzik. Beszédes, hogy a tinirehabokon általában nincs teltház, ami nem azt jelenti, hogy az országban nincs több problémás fiatalkorú droghasználó, hanem azt, hogy az ellátórendszer nem csupán hiányos, hanem bizonyos területeken nem is létezik. Ahhoz ugyanis, hogy a fiatalok eljuthassanak rehabra, drogambulanciákra és alacsonyküszöbű szolgáltatásokra (például bulisegély, egyéni vagy csoportos konzultáció, tűcsere) lenne szükség, utóbbiból sok meg is szűnt az elmúlt években.

Felkelt az éjszaka közepén, hogy beszívjon

Az interjúk egyik legfontosabb tanulsága, hogy a felnőttekhez képest a fiatalokorúaknál sokkal hamarabb alakult ki napi szintű droghasználat, majd pedig a fizikai függőség: napközben, az iskolában vagy akár a tanítási órákon is drogoztak. „Utcán, városban, bárhol. Buszokon is akár. Akárhol, amikor a szükség tartotta. Ez egy olyan mocskos egy szer, hogy ez felülír mindent. […] Hát egy órában körülbelül egy három cigit elszívtam. El se tudod képzelni, mi az a mennyiség, az a méreg, amit magamba juttattam.”  Egyik kiskorú elmondása szerint néhány hónap alatt jutott el az első kipróbálástól a rendszeres fogyasztásig. Többeknél súlyos elvonási tünetekkel járt, volt, aki éjszakánként felkelt, csak hogy beszívjon. „Hát, éjszaka fölkeltem, tekertem egyet, beszívtam, és visszaaludtam. És akkor ez mondjuk így fél óráig bennem volt, akkor megint fölkeltem, megint beszívtam, és megint. Már csak annyit vettem észre, hogy iskolába kell mennem. […] “

Jellemzően 14 évesen próbáltak ki először valamilyen szert, a gyermekvédelemben nevelkedők még korábban, dohányzás esetében ez akár a 9 éves kort is jelentheti. Szinte minden olyan elérhető drogot kipróbáltak, amire volt pénzük. “Így a kokain, heroin az ugye kilőve, arra nem is lett volna úgy pénzem, tehát maradt a kristály meg a speed, ilyesmik, mint a bélyeg” – mesélte egyikük. 

Nagyban megnövelte a napi szintű drogozás esélyét, ha olyan társaságba kerültek (például osztály- vagy iskolatársak), ahol rendszeres fogyasztóval találkozhattak vagy a családban volt szerhasználó. „Ott [általános iskola] így hát olyan társaságok voltak, hogy suli után kimentek cigizni, meg volt amikor füves cigi is. […]. én voltam olyan ötödik osztályos, és akkor nyolcadikosok pedig hívtak, pedig én is mentem, mert szerettem, hogy ilyen rossz társaságba keveredtem […]  Utána minden suli után elmentünk.” Egy másik fiatal arról beszélt, hogy a barátja, akivel együtt drogoztak, otthon az apjától látta, mi az a kristály és milyen a hatása. Arra is volt példa, hogy valaki 6-7 évesen kezdett el inni az anyja és a nevelőapja hatására.

Mindez felveti az iskolák és a gyermekvédelmi intézmények felelősségét is. A fiatalok beszámolói szerint a tanárok és a nevelőintézetek dolgozói tudtak a szerhasználatról, mégsem tudtak érdemben reagálni a problémára.  „Volt olyan nevelőm aki így le se szarta, kinyitotta a szobámat, aztán húzzál befele. De volt olyan nevelőm is, aki igazából aggódott értem hogy most mit csinálsz, miért csinálod ezeket, tudok valamiben segíteni, főzött teát, főzött levest vagy valami hasonlót, amikor éhes voltam. Meg volt olyan férfi nevelőm is aki, püff, pofán vágott, aztán húzzál, takarodjál aludni meg mit képzelsz magadról.” 

Különösen a  gyermekvédelemben nevelkedő lányok esetében lehet aggasztó a dolgozók tehetetlensége, mivel kiszolgáltatottabbak mint a fiúk, könnyen prostitúció áldozatává válhatnak. Az interjúalanyok között volt egy lány is, ő mesélte, hogy a Facebookon összeismerkedett egy férfival, aki megszöktette a nevelőintézetből, majd Németországban prostitúcióra kényszerítette. Nála a nagyon intenzívvé váló droghasználat  túlélési stratégia volt. “Jó hát muszáj volt, hogy dolgozzak, nem volt más választásom. Nem volt senkim, szét volt törve a telefonom… na mindegy, akkor is begyógyszereztem, adott nekem gyógyszert, akkor kokainoztam kint […] hát azt se tudtam, hogy hol vagyok, komolyan mondom, mert annyira be voltam drogozva, hogy az nem igaz. Meg annyira anyagoztam, szúrtam magam, kokainoztam, hasis, mindent.” 

Volt egy diavetítés, és csókolom 

A fiatalok történeteiből az látszik, hogy alig találkoztak kifejezetten szerhasználókkal foglalkozó programokkal, nem kaptak szakszerű segítséget. A szülők és a gondozók nem tudják, hová fordulhatnak, ha drogproblémával találkoznak,  kevesen ismerik a drogambulanciákat. A megkérdezettek fele találkozott iskolai prevencióval, ami rossz arány, ha azt nézzük, hogy olyan fiatalokról van szó, akik már 18 éves koruk előtt megjárták a rehabot. Akik viszont részt vettek iskolai prevención, feleslegesnek tartották az ott elhangozattak vagy nem is emlékeztek, hogy mi történt a foglalkozásokon. Ez azért baj, mert azt jelzi, hogy pont azokat a fiatalokat nem tudják elérni ezek a programok, akik ki vannak téve a problémás droghasználat veszélyeinek.

“Egy ilyen diavetítést vetítettek. aztán csókolom […] hogy ha csinálod akkor hogy csináld, ha nem csinálod akkor hogy ne csináld. Vagy hogy hogy ne függjél rá, meg ilyen értelmetlenségek. De akkor én már rég függő voltam, szóval igazából nem is érdekelt, amit mondanak”

– mesélte az egyik gyermekotthonban nevelkedő fiatal. 

Az egészségügy sem tud mit kezdeni ezekkel a fiatalokkal. A  kórházakban a közvetlen életveszély elhárításán túl nem foglalkoztak érdemben a problémáikkal: legtöbbször bent tartották egy éjszakára, infúziót és nyugtatókat kaptak. Általánosságban is igaz, hogy az ellátórendszer nincs felkészülve a dizájnerszer használók speciális igényeire. A klasszikus kábítószerekkel ellentétben a szintetikus drogok hatása kiszámíthatatlan, sokkal súlyosabb pszichés tüneteket idéznek elő és nagyon gyorsan visszafordíthatatlan személyiségbeli és fizikai károsodást okoznak a fogyasztóknál.

Elterelés helyett megverték a rendőrök

Egyedül az elterelés működött hatékonyan: volt, aki így jutott be a rehabra. Ugyanakkor többen  arról számoltak be, hogy a rendőrök megverték őket, de nem indítottak ellenük eljárást, így elterelésbe sem kerültek. „Bevittek, agyonütöttek, és akkor kiengedtek. Mindenkivel ezt csinálták. Az összes drogossal. Bevittek, fölhívták a szüleimet, és mielőtt még odaértek volna, gyorsan elvertek, úgy hogy ne látszódjon rajtam, ilyen vastag telefonkönyvet kaptam a gyomromra, a fejemre. A székről leborultam, visszaraktak, és akkor még egyszer. Mert ugye nem mondtam el, hogy kitől vettem, és honnan van. És akkor jöttek, alám tolták azt a papírt, hogy ők nem vertek agyon. Muszáj volt aláírnom, mert ha nem, még egyszer kaptam volna.”

Változó volt, hogyan kerültek rehabra: volt, akit az anyja vitt be, amikor lebukott füves cigivel, mást a gyermekotthonból való szökés miatt keresett a rendőrség, és emiatt döntött a terápia mellett. Valamilyen külső nyomás (például gyermekvédelemmel kötött alku) mindegyiküknél jelen volt, mindössze ketten mentek be saját elhatározásból. Megnehezíti ezeknek a fiataloknak az ellátásba jutását, hogy mindössze három helyen fogadnak serdülőket: a már említett szatymazi és ráckeresztúri intézményben, illetve Budapesten, az Emberbarát Alapítvány alkohol és drogrehabilitációs intézetében, utóbbi helyen nagy számban fogadnak lányokat is. Serdülőknek szánt drogambulanciából is kevés van (mindössze kettő ilyen működik az országban, Székesfehérváron és Zuglóban), vagyis pont azt a láncszem hiányzik, ahol a fiatalok beléphetnének az ellátórendszerbe: onnan kerülhetnek rehabra vagy ambuláns módon folytatódna az ellátásuk. Ezen javítanának Pécsen: az INDÍT Közalapítvány hamarosan új serdülő addiktológiai centrumot nyit, illetve a Klinikai Központ Gyermekgyógyászati Klinika pszichiátriai osztálya is bővülni fog.

Ebből is látszik, hogy nincs rendszerszintű megoldás a tinédzser droghasználók ellátására, esetleges, hogy megkapják-e a megfelelő segítséget. Sokszor azon múlt, hogy találkoztak egy felnőttel vagy szakemberrel, aki személyes küldetésének érezte, hogy segítsen rajtuk. Jó példa erre az egyik fiatal története: „Hát így az anyagozásom vége felé, amikor már voltam vagy ötven kiló és tényleg úgy néztem ki, tehát így csont és bőr. Úristen, hogy néztem ki. Akkor ezt így megelégelte a családgondozóm, akivel így nagyon közeli kapcsolatban voltam… így kötelezett arra, így a munkaidején kívül egyébként, hogy találkozzak az ő barátjával, merthogy ő is anyagos volt, és ő meg zsibriken gyógyult és hogy így beszélgettem vele végül is és akkor ő mondta, hogy van ez a hely, jöjjek le.” Hiteles szakemberekre lenne szükség, akik képesek bizalmi kapcsolatot kialakítani a fiatalokkal, illetve olyan szolgáltatásokra, ahol szabadon beszélhetnek a problémáikról, mert az interjúkból kiderült, hogy az intézményekkel és a felnőttekkel szembeni bizalmatlanságuk ellenére igénylik ezt – olvasható a kutatásban. 

Mindegy, hogy kokain vagy dizájner

A ráckeresztúri rehab tinédzser részlege 2015 óta működik. Orsolics Zénó felépülő függő, a tinirehab vezetője úgy látja, az indulás óta sokat javult az intézmény ismertsége a családsegítők és a családjóléti  szolgálatok körében. Jellemzően rajtuk keresztül jutnak el hozzájuk a szerhasználati problémával küzdő fiatalok, mielőtt még a gyermekvédelem kiemelné őket a családból: a gyermekotthon vagy a javítóintézet alternatívájaként ajánlják fel nekik a rehabot. Korábban igyekeztek elkerülni azokat a helyzeteket, amikor nyomás hatására döntött a fiatal a rehab mellett, mivel a felnőtteknél gyakran belső motiváció hiányában hatástalan a terápia.  Idővel azonban rájöttek, hogy ennél a korosztálynál fontosabb szempont, hogy minél hamarabb ellátásba kerüljenek, nem szabad megvárni, hogy nagyobb legyen a baj. Orsolics Zénó szerint egy kamasztól nem várható el, hogy motivált legyen a változásra, ezt a szakembereknek kell kimunkálniuk bennük. “Nekünk annyi elég, hogy kimondja, oké, itt maradok.” Ritkán kapnak a rehab előtt szakszerű ellátást, legtöbbször a magatartásbeli problémaként (például összegyűlnek a hiányzások) jelentkezik a drogozás, az iskola és a családok csak sejtik, hogy ez áll a háttérben. 

A Pest megyei Bag és Dány romatelepein működő BAGázs Közhasznú Egyesület több gyereket juttatott el a tinirehabra. Volt olyan eset, amikor a civilszervezet jelzett a gyermekvédelemnek. Both Emőke, a Bagázs igazgatója elmondta, a szülők maguktól nem léptek volna, sokszor relativizálták a problémát, de a pénzhiány és az ismeretlentől való félem is visszatartotta őket, ezért volt szükség közbelépésükre. Azzal, hogy a gyámhivatal védelembe vette a droghasználó fiatalt, nyomás alá kerültek a családok, hogy kezdjenek valamit a helyzettel. A családok tudták, hogy jelzés fog történni,  a BAGázs munkatársai a folyamat alatt végig támogatták őket. Ugyanakkor a rehab önmagában még nem megoldás, ha közben a család nem kap támogatást. Különösen azokra a településekre igaz ez, ahol nagyon magas a kábítószerrel való fertőzöttség. “Velük is foglalkozni kell, és készülni arra, hogy ha kijön a gyerek, akkor legyen más választása, mint a drog.”A BAGázs által bejuttatott gyerekek nagy része nem csinálta végig a terápiát, egyikük a telepre visszakerülve újra elkezdett drogozni. 

Nagyon változó, milyen szociális háttérrel kerülnek a fiatalok a ráckeresztúri rehabra: van, aki vidéki szegregátumból származik, míg más az emelt szintű érettségijére készül. Az indulást követő években főleg gyermekotthonokból kerültek be problémás fiatalok. Előfordult, hogy enyhe értelmi fogyatékossággal is küldtek gyerekeket, nekik nem is tudtak segíteni. Azóta ez változott, egyre több olyan kliensük van, ahol van családi kapcsolat. El kellett telnie 2-3 évnek, mire kitapasztalták, kiket érdemes fogadniuk, mivel a terápiás munka megkövetel bizonyos fokú szocializáltságot. A terápia úgy van kialakítva, hogy ne az iskolázottság vagy a családi háttér számítson, hanem az őszinteség, az elfogadás és a változásra való törekvés, ezzel próbálják áthidalni a köztük lévő társadalmi szakadékot, magyarázta a szakember. “Felismerik, hogy ugyanabban a helyzetben vannak, mindegy, kokaint vagy dizájnert fogyasztottak. Kialakul egyfajta sorstárs érzés.”

Hasonló tapasztalatokról számolt be az gyermek- és ifjúsági addiktológiai intézetet működtető Emberbarát Alapítvány titkára, az intézmény helyettes vezetője, Bereczkiné Loránt Ágnes. Az ország egész területéről fogadnak fiatalokat, többségük rendezetlen családi háttérből jön. Gyakran családból történő kiemelés helyett kerülnek a fővárosban működő intézménybe, szintén jellemző, hogy gyermekotthonokban élő fiatalokat vesznek fel. Próbálnak  iskolákkal, családsegítőkkel kapcsolatot kialakítani, hogy a náluk megjelenő problémás eseteket hozzájuk irányítsák. Sokszor a háziorvos és a védőnő is számon tartja korábbi klienseik lakóhelyét, hogy hova fordulhatnak, ha drogproblémával találkoznak. Bereczkiné Loránt Ágnes arról is beszélt, hogy megfelelő finanszírozás hiányában, illetve szigorú előírások miatt, nehéz új férőhelyeket létrehozni fiatalkorúak ellátására.

A címlapi kép a tinédzserek drogrehabilitációs otthonában készült, Ráckeresztúron, 2016-ban.

Rácz József és Geresdi Zsolt  

.
Magyarországon elsősorban Fejér Balázs munkáiból ismert a dance-kultúrán belüli techno-house kultúra, az acid-partik világa (Fejér, 1995, 2000a,b). Ezt a kultúrát Fejér szerint részben az 1980-as évek nagyvárosi underground mozgalmából, részben a diszkó világából, a techno-acid zenei indíttatásból eredezteti. Fejér terepkutatásait 1993-96 között végezte Budapesten, vizsgálódásai középpontjában mindvégig a partivilág underground hagyománya maradt. Ez a partivilág bensőséges kapcsolatban állt az LSD fogyasztásával. A partiélmény és az LSD használat szoros kapcsolatát mutatják azok az ideológiák/ideológia-töredékek, melyeket Fejér mint meghatározó szempontokat említ: „az acid-ideológiák legfontosabb motívuma a Gaia – (Föld-tudat) az összeilleszkedés, és összetartozás képzete, azaz, hogy a világ apró mozaikok egymásba illeszkedéséből áll össze egységgé, tehát az acid-résztvevői táncukkal egy ilyen nagyobb egység tagjai, s ezt a nagyobb egységet, nagyobb összefüggéseket az eksztázis, a repetíció és a drogok által megemelt tudat képes átlátni: a világnak üzenete van az acid-generáció számára, vagyis az acid-kultuszban a világ titkos értelme is feltárulkozik. Az acid ugyanakkor mitikus narrációkhoz, virtuális (sci-fi) elbeszéléshez is kapcsolódik, melyben a tripes utazó sci-fi hőseposz szereplője lehet” (Fejér, 2000b, 52.o.). Végezetül Fejér még megjegyzi, hogy 1996-ra a partivilág említett két hagyománya (az underground és a diszkó) lényegében egyetlen szubkultúrát eredményeztek.
Tanulmányukban arra keresünk választ, hogy az 1990-es évek elején-közepén, a magyarországi ifjúsági kultúrában – is – bekövetkező változások hogyan folytatódtak a az évtized/évszázad végére, milyen hagyományai maradtak meg a Fejér Balázs által leírt partikultúrának, illetve ez a kultúra milyen irányban változott, mozdult tovább. Van-e kapcsolat a pszichedelikus kultúra és a partik világa között? Vizsgálni kívánjuk, hogy mennyire kapcsolódik össze a partiélmény és a drog, valamint milyen társadalmi közegben helyezhetők el az underground partik.
.
A korábbi évtizedekre jellemző rock-kultúra (jellemzően koncert és diszkó) és a partikultúra közötti különbség Fejér munkáiban jól látszik. Ugyanez a szerző hangsúlyozza ugyanakkor az underground, talán a rock-hoz jobban kapcsolódó mozgalmának, illetve a diszkónak a kapcsolatát is a partikkal. Fejér különbséget tesz az underground vonulathoz tartozó partik és a house-világgal kapcsolatban álló, a tradicionális diszkók átalakulásából kialakuló techno-house kultúra (és az itt megfigyelhető, az LSD-től különbözően amfetamin- és Ecstasy-használattal jellemezhető partik) között. A 90-es évek közepén erre a megkülönböztetésre egy fogalompár alakult ki: az underground és az overground partik.
.
Előbbiekre az underground, „alternatív” hagyományok jellemzők, a sok esetben megfogalmazott vagy kibontható ideológia jelenléte: lásd Fejér írását, illetve McKenna eszmefuttatásait, Saunders, Castenada hatását, azaz a spirituális-trancszendens, New Age-es hatásokat. A közönség itt „értelmiségi” (a szó tág értelmében) és a hallucinogén-szerek (LSD, Ecstasy, később gombák, korong, meszkalin stb.) használata fordul elő. A partik szűkebb körűek (ha zártak), alkalmi helyszíneken kerülnek megrendezésre, de gyakoriak a sokszor alkalmi, később állandósuló, szabadtéri helyszíneken szervezett partik is (rave-hagyományok). Az „overground” partik általában azonos helyen, diszkókban (erre a célra épített vagy kialakított épületek) kerülnek megrendezésre, egy-egy este néhány ezer fő részvételével, ahol a közönség vegyes összetételű. Itt gyakoribb a techno, később a house-zene (azaz gyorsabb, majd inkább a lassúbb, táncolásra szolgáló zene), majd a 90-es évek végén az esetek egy részében a lassú közeledés a hagyományosabb diszkókhoz (lágyabb house, dance, hip-hop, funky, funkhouse). A használt szerek inkább az amfetamin és az Ecstasy (Rácz, Urbán és Lencse, 2000). A két vonulat sokszor összemosódik: a zene és a közönség is, de még a helyszín is sokszor azonos.
.
Az underground-hagyományok azonban ebből a keveredésből más utat találnak maguknak. Tanulmányunkban ezekkel az utakkal, pontosabban ezek közül két irányzattal foglalkozunk: a goa és a drum and bass áramlatokkal. Ezek – részben – a többségi, a „mainstream” áramlattal szemben fogalmazzák meg magukat. Ez is a 90-es évek végének újdonsága: az évtized elejéhez-közepéhez képest a partikultúra egyes elemei, öltözködése, szín- és formavilága, zenéje a „mainstream” ifjúsági kultúra, sok esetben a tömegkultúra részévé váltak. Ez korábban, legalábbis Magyarországon, szinte ismeretlen jelenség volt: a tömegkultúrában „partizenét” (a technó-tól az acid-ig) lényegében nem lehetett hallani, a partivilág (az under- és az overground is) zárt a tömegkultúra felé – ha egyes pl. öltözködési elemei át is kerültek oda. A helyzet a 90-es évek végén megváltozott, a hazai tömegkommunikáció és tömegkultúra képviselői is észrevették a partikultúrában (pontosabban a techno-acid-house zenében és a rendezvényekben) rejtőző üzleti lehetőségeket, és igyekeztek azokat kihasználni. Ebből egyenesen következett, hogy a partikultúra, különösen annak underground-hagyományait folytató irányzatai most már ettől a jól kialakult, a tömegkommunikáció és a tömegkultúra által bekebelezett zenei világtól is igyekeztek magukat elhatárolni, és megőrizni a partikultúra és a partiélmény egyediségét, a tömegtermelés általi reprodukálhatatlanságát.
.
Tanulmányunkban az underground partikultúrában résztvevő fiatalokkal készített interjúkat, a témával foglalkozó, „underground” internetes magyar site-okat, valamint a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia „Party Service-ének” tapasztalatait használtuk fel.
.

Az underground parti az évtizedfordulón: mainstream és underground

.
Az elektronikus zenén belül létezik két, egymással többé-kevésbé szembenálló tábor. Mainstream-nek nevezik a divatos, populáris, közkedvelt irányzatokat, underground-nak a kevésbé populáris, inkább csak bizonyos rétegek által kedvelt és ismert stílusokat és előadókat. Hogy mi vagy ki számít mainstream-nek vagy underground-nak, az időről időre változhat, és a kettő között sokszor nincs is éles határvonal. Általánosságban elmondható, hogy a mainstream könnyebben érthető, fogyasztható, az underground kísérletezőbb, inkább törekszik egyedi megoldásokra. De a kettőt nem annyira a zenei különbségek, hanem a közönségek közötti eltérés választja el egymástól. Egy underground zenei stílus, vagy egy előadó, ha kellő népszerűségre és ismertségre tesz szert, felemelkedhet a mainstream-be. Az underground közönség viszont, bár zenei ízlése idővel természetesen változhat, inkább megmarad az underground szinten.
.
A mainstream a fogyasztói társadalom szerves része, szórakoztatóipari termékek összessége. Közönségét a tipikus fogyasztók alkotják: vevők a legújabb divatra a zenében és az öltözködésben csakúgy, mint az élet más területein. A zenészek, lemezkiadók, diszkó-tulajdonosok és a rendszer más meghatározó figurái a közízlés kiszolgálói.
.
Az underground ezzel szemben deklaráltan kívül helyezi magát a fogyasztói társadalmon. A divat követése helyett az egyéniség vállalására, az önkifejezésre buzdít. Alternatívát kínál minden téren: szokatlan hangzású zene, különleges helyszíneken rendezett partik, alternatív normák. A fogyasztói társadalommal való szembehelyezkedés azt is jelenti, hogy a kultúrát fenntartó, szervező, irányító embereket sem a pénz, haszonszerzés motiválja, hanem inkább lelkesedésből végzik munkájukat.
.
„Nem, én eleve úgy vagyok, hogyha keveredős buli, akkor nem megyek el. Tehát szoktak lenni a Labirintusban is partik. És hogyha nemcsak dob-basszus van meg breakbeat vagy nem tudom, ami szintén tört, hanem már négynegyedes, akkor nem megyek el. Mert nem vagyok kíváncsi azokra az emberekre, akik olyan helyekre járnak. Hát, ez csak ilyen sztereotípia, én azt gondolom, hogy ilyen, nem tudom… Egy csomó partin van egy olyan flyer, hogy grizzlis parti, láttál már ilyet? Kurva jó. Egy ilyen grizzli medve van, és egy ilyen piros, ilyen tiltó körben.” (Interjú8)
.
„De mondjuk, az átlagos, partira járó fiatal, aki most van, és akit én így látok, akikre így ráillik, az a droid. Csak így hívjuk, hogy droid. Ennyi. Ez ilyen köztudaton forog, hogy droid. Droid vagy milán. Ez is így jött, hogy milánozzák őket.” (Interjú7)
.
A valóságban a kép persze nem ennyire fekete-fehér. Ma az undergroundra is jellemző bizonyos fokú kommercializálódás. Bár akadnak valóban lelkes emberek, akiknek az élete az, amit csinálnak, a többség mégis inkább úgy gondolkodik, élnie is kell valamiből. Ezek a jelenségek még inkább megnehezítik a mainstream és underground éles elkülönítését. Egy többszintes elrendeződés jön létre, legfelül az egyértelműen kommersz műfajokkal, középen a sokak által kedvelt, ezáltal erősen üzletiesedett, de a hivatalos tömegkultúra és a média által még elutasított stílusokkal, alul az underground különböző fokozataival, legalul a legradikálisabb rétegzenékkel. Hogy ezen a vertikális rendszeren belül ki hol húzza meg a kommersz – underground határvonalat, az már egyéni ízlés – és a rendszerben elfoglalt hely – kérdése. A mainstream-ből nézve az underground egyéni kódja miatt érthetetlen, divattalansága miatt taszító. Az underground-ból nézve a mainstream nyilvánvaló kódolása miatt értéktelen, divatossága miatt unalmas. A két tábor tehát a hozzáállása alapján jól elkülöníthető. Hogy valaki ide vagy oda tartozik, azt elvárásai, igényei (a zenével szemben csakúgy, mint a világgal szemben) határozzák meg.
.
’Palasz-arc a Pecsa sarkán, vadul mobilozik: „Bazze, idejövök, bazze, megveszem a jegyet,nééégy rongy,bazze, bemegyek,geci, tudod mi van itt bazze,tudodmibazze,pánktalálkozóóó,bazzePÁNKTALÁLKOZÓÓÓértedbazze?!”’
.
.
A goa műfaj az egykori portugál gyarmatról, Goáról kapta a nevét, mely ma India tengerparti tartománya, és nyugati turisták híres parti-paradicsoma. Zenéjét pszichedelikus trance-nek is nevezik. A „trance” szó a transzállapotra utal.
.
„A goa-trance felvonultatja a zenei spektrum szinte minden elképzelhető hangját: a magasak és a mélyek lüktetése átrepít az érzékelés egy másik dimenziójába. A goa-party fejleszti a befogadóképességet, élesíti a másiklátást, levezeti a fölös feszültséget, gyorsítja és mélyíti az asszociációkat. Joker a pakliban.”
.
„Az egyetlen olyan gépzenei stílus, amelyben könnyen felismerhető a kulturális eredet. Rengeteg hangzásban találkozunk a távol- és közel-kelet, valamint a new age misztikumával. A trance befogadása túlmegy a tánc kizárólagos élvezetén, út, amely az ismeretlenbe visz, avagy olyan tájakra érkezel, ahol nyugati ember még elötted nem járt. A csillagok pulzusát tapogatod, naplángfolyamban levitálsz. Persze nem egyedül. Akár egy archaikus indonéz szertartás - egy idegen bolygón - ismeretlen akaratra mozdulnak a végtagok, közös lendületben emelkednek magasba a karok. Nem tánc, hanem áldozat a "Goa-isten" UV-oltárán.”
.
„A goa lényegében egy hihetetlen merészségű szintézis. A legmegdöbbentőbb talán az a gátlástalan mindent-akarás, amivel egymás mellé rendeli a világ zenei "feelingjeit" - egyszerűen minden belefér. És mindennek az ellentéte is. A goa valójában "vissza"-vezet az elemi erejű napfelkeltékbe, tomboló természet-szerelembe, miközben a zenét örökké egy mindenható és halhatatlan gép generálja. Egy goa-partyn bitekre analizált és komputerlogikával újra felépített paradicsomi dzsungel digitális hajnalába lépünk. A goával ősrégi gátlásoktól szabadultunk meg, olyan dolgokat dobálunk össze termékeny örvénybe, amik között azelőtt soha nem láttunk összefüggést. Szakrális és elegáns. Véresen komoly tigrisáldozat egy százezer km/sec-mal száguldó meteorit álom szikláin. Ha egyszer megcsapja lelkedet ez a semmi máshoz nem hasonlítható érzés, mindig vágysz rá: pörögsz és boldog vagy. Amikor legsötétebb pillanataidat próbálod memorizálni, amikor tényleg túl sokan vannak körülötted, amikor hangjegyeket próbál kiszakítani a füstből füled, amikor a 'mikor' értelmetlen kérdőszó; akkor sétálj ki a hajnali táncparkettre, akkor kóstold meg a felkelő Napisten befogadó sugarait. Ne állj le, vetkőzz tovább, már te vagy a csábító, kelj együtt a benned ébredező kis buddhával.És a reggel egy goa-partyn is reggel, sőt, ott reggel igazán.” http://d-eyes.jpte.hu/~tss/therion/erzesek.html
.
„Meg még nagyon fontosak ezek a játékok, golyók és bot, ezeknek a botoknak is a legtöbbje úgy van megcsinálva, hogy UV-szalaggal vannak betekerve. És ugyanúgy a sötétben is látszik maga a bot, tehát tud vele játszani az ember. Vagy pedig van ilyen három golyó egymáson, azt is lehet így pörgetni, meg ilyen különböző formákat lehet vele leírni. És azokat is úgy szokták, hogy azt is ilyen UV-ragasztóval ragasztózzák be. Tehát a madzag általában nem látszik, csak a két golyó a levegőben, és az is nagyon jól néz ki.”Interjú1
.
Ma Magyarországon a goa mindenképpen undergroundnak számít, és fanatikusabb követői egészen közel állnak a “tiszta” underground-definíció beteljesítéséhez. Vagyis a goa a vertikálisan szerveződő underground alsóbb rétegeit képviseli.
.
„A goa behatol az agyba, és belülről rázza, feszíti, fűrészeli szét a normális tudatállapotot. A dnb kívülről esik neki, rázuhan, szétzúzza azt. A módszer más, a hatás ugyanaz lehet. Természetesen nem a gondolkodás, vagy az agyműködés szűnik meg, csak a gondolkodás szokásos keretei. A korlátok leomlanak, a tudat kitágul.” Interjú10
.
A drum and bass (dnb) műfaj neve “dob és basszus”-ként magyarítható. Nagyon gyors, “pörgős” zene, legalább 160 bpm (beat per minute) sebességgel, folyamatosan pattogó dobokkal és basszusokkal, bonyolult ütemekkel. Legnagyobb mesterei angolok. Magyarországon az undergroundnak nevezett műfajok közül talán a legelterjedtebb, és a legdinamikusabban népszerűsödő, ezáltal az egyik legerősebben kommercializálódó stílusirányzat. Vertikális rendszerünkben tehát felsőbb, mainstream-közelibb rétegekben helyezkedik el, mint a goa.
.
„A buli eredetileg a Gellért fürdőbe lett meghirdetve, szép magyarsággal, és amikor éjfélkor megérkeztünk, egy pillanatra azt hittük, tényleg a Gellértbe tévedtünk. Odabent 35 Celsius és 90 fokos páratartalom, csak a pálmák hiányoztak. A ruhatár, a tánctér és a rajta táncolók már tele, még szerencse, hogy az őseim nyomkereső cheyennek voltak: a füstjeleket követve feltaláltunk az emeletre. A szaunába, pontosabban, mert Bal és Safair kabinos urak (azaz DJ-k – RJ és GZS) addigra már cseppfolyósra állították a levegőt az erkélyen, csak hogy a fogyókúrázóknak is kedvezzenek. Nem kellett túl éles észjárás ahhoz, hogy megállapítsuk: itt ma jóval nagyobb buli lesz, mint felettünk az operagálán, valamint ahhoz sem, hogy mindez telt ház előtt fog történni, mert már az volt és az folyt. Na meg rólunk az izzadság a földszintre.
.
A Vigadó étterme egyébként tízpontos választásnak bizonyult. A megkopott eleganciájú, kellemes helyiségben a körfolyosónak köszönhetően a bárpultot több oldalról lehetett támadni, a terem lent és fent hangosítva volt, így akinek nem volt kedve a tomboló tömegben nyomorogni, fentről figyelhette, amint lent hangosan élveznek, és ha bele-beleszédült a hangba, látványba, lerogyhatott egy székre megérdeklődni a mellette ülőtől, hogy jól hall-e. Mert amint jeleztük, a magyar kabinos urak is rendes bulit kerekítettek, talán ekkorát még sosem, de ami utánuk következett, az megint több volt egyszerű szombat esti szórakozásnál. Matrix három (négy?) órás szettje inkább terápia volt, aktív relaxáció, mentál-fitness. Az utcáról bekukucskálók persze vajmi keveset értettek abból a (kívülről) kétségbeesetten eksztatikusnak tűnő, rituális rémtettekre emlékeztető mozgáshalmazból, ami odabent zajlott, de mi jól tudtuk, hogy ez nem más, mint az öröm egy egészen sajátos és furcsa módon való kifejezésre juttatása. A kurva nagy örömé.
.
Matrix hihetetlen érzékkel kevergette a (drum ’n' bass-en belüli) stílusokat és egyensúlyozott azon a vékony vonalon, ahol még nem tör-zúz-csapkod, de már annyira pörget, hogy jobban nem lehet, mert ránk szakad az operabál. Pedig barátai (Ed Rush, Dom+Roland, Fierce, Fresh & Vegas, Bad Company és a többiek) valamint tesója, Optical lemezeit ismerve, megtehette volna, hogy lecsapja a fejünket, mint mészáros az ujját, de szerencsére nem tette. Figyelt a közönségre és nagyon élvezte, hogy mi élvezzük, és ezt úgy hálálta meg, hogy mi még jobban élveztük. A sok közül az egyik orgazmus az Ed Rush/Optical Medicine-jének saját remixe volt, amire még másnap józanul sem találtam szavakat egyik szótárban sem, a másik meg az, amikor egyetlenegyszer megállította és visszatekerte az egyik lemezt, majd valami olyat engedett el, amitõl nyugodtan szerepelhettünk volna a híradóban, mint transzba esett hitgyülekezetesek. És tette mindezt jókedvûen, szerényen és jelenléttel. Nagyon, nagyon magasra állította a mércét, így az év elején.” http://drumandbass.hu/freee/party/matrix.htm
.
A Dávid Ferenc és Hegedűs Gyula által készített interjúk alapján egy olyan kör rajzolható körül, hogy az underground partilátogatók társadalmilag vegyes csoportot képeznek, bár a tanulók (középiskolai és a felsőoktatásban tanulók) felülreprezentáltak. Az életkori megoszlásról az interjúalanyok azt mondják el („panaszolják”), hogy egyre fiatalabbak járnak partikra: azaz 20 év alatti fiatalok, de nem ritkán 14-16 évesek is – méghozzá nagy számban. A drum and bass-zel kapcsolatos kommercializálódás az életkor szerinti fiatalodásban is tükröződik – azaz az „ideológia” eltűnése. (A partilátogatók körénél nemcsak az interjúalanyok társadalmi hovatartozását vettük figyelembe, hanem az általuk ismert fiatalokét is, akikről az interjúalanyok valamilyen információval rendelkeztek.)
.

Az underground parti és a droghasználat

.
A goához elsődlegesen kapcsolódó drogok (LSD és kannabisz) a spirituális hatást erősítik. Az LSD utazás alatt a használó olyan élményeket élhet át, melyek a kozmikus tapasztalás, az én meghaladása, a világmindenséggel való egyesülés szavaival írhatók le. Az ilyen élmények fogékonnyá tehetik a használót egyfajta transzcendenciára, vagy legalábbis világnézet-változásra. És a goa kultúra készen kínálja ezt az - elsősorban a keleti vallásokban, kiváltképp a buddhizmusban gyökerező - kvázi vallásos ideológiát.
.
Annak idején a legális LSD-használat az USA-ban emberek tömegeit fordította el a fogyasztói társadalomtól, és terelte őket egy spirituális útra. Így jött létre a pszichedelikus mozgalom, születtek meg a kommunák. A mai Magyarországon az illegális LSD egy sokkal erősebb és kifinomultabb fogyasztói társadalomban nem képes az amerikaihoz hasonló, társadalmi mozgalmat létrehozni, csak az egyes egyének, kisebb csoportok szintjén, a „föld alatt” (underground) alakítja ki a maga világát, mely a „nagy társadalomból” nem is látható.
.
Nem szeretnénk azt a látszatot kelteni, hogy a goa-partikra járó fiatalok mindannyian LSD-t, vagy más illegális szereket használnak. Csupán arról van szó, hogy a goa, mint zenei műfaj, az LSD-ből és más pszichedelikus szerekből született. A zene készítői és a partilátogatók között vannak, akik használják ezeket a szereket, és az ő hatásuk igen erőteljes a goa kultúrára, és a benne levőkre. A goa zenének ugyanaz a célja, mint a pszichedelikus drogoknak: felszabadítani, megszabadítani. A zene eksztatikus állapotot idéz elő, melyben fellazulnak az énhatárok, halványul a különbség az én és a másik között. Boldogság, szeretet, elfogadás érzése tölti el a szívet. A zenére való ráhangolódással és erőteljes fizikai aktivitással (tánccal) hasonló tudatmódosító hatás érhető el, mint a droggal, annak káros oldalai nélkül.
.
A goa elsődleges drogja, az LSD, tehát egy, a PLUR (Peace: béke, Love: szeretet, Unity: egység, Respect: a másik tisztelete) köré épülő vallásos-spirituális elköteleződés felé terelheti az egyént, és ugyanilyen hatása lehet magának a zenének és táncnak is. A goához kapcsolódó hindu és buddhista ikonográfia segít tudatosítani ezt, és az írott formában is létező, interneten is terjedő, kvázi vallásos pszichedelikus írások kész ideológiai keretet kínálnak. Minden együtt van hát, hogy a goa zene köré olyan szubkultúra szerveződjön, melynek tagjai a mindennapi életben, a partikon kívül is igyekeznek érték- és kapcsolatrendszerüket fenntartani.
.
Egészen más a helyzet a dnb-vel. A dnb zene, más eszközökkel ugyan, de képes előidézni hasonló hatású tudatállapotváltozást, mint a goa. A goa részletgazdag, földöntúli effektekkel telezsúfolt, az agyat megdolgozó és szétfeszítő zene. A dnb monoton, csupasz, mint a neve is mutatja, “dob és basszus”. Ez a fajta zene a sámánszertartások dobolásával rokonítható, és hasonló módon váltja ki a tudatmódosító hatást.
.
A dnb-hez kapcsolódó drogok is elősegítik a tudatmódosulást (pl. kannabisz, Ecstasy, amfetamin), azonban a használók inkább a stimulánsok energetizáló hatását emelik ki.
.
„Fogyasztottál már akkorra mást is az alkoholon és a füvön kívül?
.
Nem, nem. Semmit. Csak ásványvizet, tehát még alkoholt sem fogyasztottam. Fél egy, egy körül vettem be az első tuning-adagot.
.
És az mi volt?
.
Egy fél Ecstasy volt. Utána még, ha jól emlékszem, olyan fél négyig még táncolgattam, cigizgettünk, de tényleg, akkor csak a zenének és a partinak van szentelve minden pár. Beszélgetünk pár mondatot közben. Én fél négy körül bevettem egy másik fél exet, és nem tudom, mikor szívhattuk el még azt a stanglit, ott bent a teremben. Olyan öt óra körül, fél öt körül. És utána így hatig olyan laza beszélgetés, és hat után már így szétszéledtek. Interjú3
.
„De a vécé előtt is, ez kurva nagy volt, ott állunk sorban, és akkor beszól valaki mögöttem, hogy na, haladjatok már, „gyorsulni” kéne. És akkor abszolút egyértelmű volt, hogy ki minek megy a vécére. És onnantól kezdve már meg is volt az új ismeretség úgymond, érted, mert azzal a sráccal rögtön szóba is elegyedtünk, meg egyebek, és onnantól kezdve hajnalig, míg ők is haza nem mentek, meg amíg mi is nyugovóra nem tértünk, addig együtt pörögtünk. Szóval, az ilyen partikban egyébként azt bírom a legjobban, hogy teljesen közvetlenek az arcok. Szóval nincs bunyó, nincs balhé, hiába van tele ilyen dromedár, kigyúrt, izomagyú állatokkal, nem jellemző, hogy valakiért azért jönne a mentő, mert szétverik vagy valami.
.
És szerinted ezt a hangulat teszi? Vagy a kábítószer, vagy a társaság, vagy mi?
.
Szerintem mind a kettő, sőt, mind a háromnak része van benne. De inkább szerintem a partihangulat az, ami miatt az emberek… Az emberek szórakozni mennek oda, nem a balhét keresik.” Interjú 6
.
A béke, szeretet, egység és elfogadás élménye a dnb partin ugyanolyan valóságos, mint a goán. Csakhogy hiányzik a támogató ideológia, a vallásos-spirituális ikonográfia és a legerősebb tudatmódosító (“megvilágosító”) hatású LSD-használat. Így a PLUR-tapasztalás a levegőben lóg. Ahogy a partinak vége, és az emberek hazamennek, a “való világ” fogadja őket, és a módosult tudatállapot emléke mint a partin, és csak a partin megélhető, különleges élmény marad meg. Öröm, boldogság, extázis - kiszakadni a való világból egy éjszakára, hogy aztán minden menjen tovább.
.
Mint mondtuk, a dnb köré nem szerveződik szubkultúra, és nem hoz létre saját, tudatos ideológiát. Ez nem jelenti azt, hogy a partik során megélt PLUR-epizódok minden hatás nélkül múlnak el újra és újra. Lehetséges, hogy ha nem is tudatosan, az észlelt teljesség e pillanatai befolyásolják a partilátogatók életvitelét, világszemléletét.
.

Az underground partiélmény

.
Partiélménynek nevezzük azt a módosult tudatállapotbeli tapasztalást, melyet az egyének a parti során megélnek. Hogy valaki hogy érzi magát egy partin, milyen állapotba kerül, az természetesen egyénenként, alkalmanként és egy alkalmon belül is széles keretek között változhat. Partiélményen mi azt az “ideális” állapotot értjük, aminek megtapasztalása az egyén számára egyenlő magával “a” partival, és aminek az újra és újraélése iránti vágy motiválja az újbóli partilátogatást.
.
A fogalom természetesen csak egy elvont konstrukció, amellyel leírhatóvá próbáljuk tenni a megfoghatatlant, a szubjektívet. Valószínűleg helyesebb, ha partiélményen nem egy konkrét (még ha szubjektív, egyénre jellemző) módosult tudatállapotot értünk, hanem az élmények, állapotok, tapasztalatok egy olyan változó sorozatát, melyek egymástól különbözőek lehetnek, de egybefüggő, koherens és partiról partira ismétlődő egészet alkotnak.
.
Így a sorban állás, az ismerősökkel való találkozás, a zene, a tánc, a pihenés, az ismerkedés, a mellékhelységekhez kapcsolódó szociális élet és még számos más epizód járulhat hozzá az élmény egészéhez – az élményhez, amit egészében szinte lehetetlen megfogalmazni.
.
„És partin? Valamilyen meghatározó élmény?
.
Partin? A partikról is csak az a véleményem, hogy egytől egyik mindegyik jó volt, tehát egyikről sincs negatív véleményem. Konkrétan nem is tudnék… tehát ilyen részletekre emlékszek, ami esetleg ilyen kiemelkedő volt, de az is több partiból összekovácsolva. Tehát úgy, hogy konkrétan egy partira, arra nem tudok visszaemlékezni.
.
Tehát elejétől a végéig egy partit nem tudsz összerakni?
.
Persze. Nem.” Interjú5
.
A partiélmény, definíciójából adódóan, nagyban szubjektív tapasztalás, pontos tartalma egyénről egyénre változik. Hogy egy partit mennyire értékel jónak valaki (mennyire “jön be”), véleményünk szerint kifejezhető azzal, hogy a partiélmény mennyire teljesedett ki számára azon az estén.
.
A partiélmény, mint szubjektív konstruktum, természetesen változik, fejlődik az idő előrehaladtával. A magja az első partilátogatáskor alakul ki. Ekkor a személy egy varázslatos, még soha nem tapasztalt közegbe kerül, ami az újdonság erejével hat rá. Ha ez a tapasztalás negatív, ha nincs semmi, ami megfogja őt, nem alakul ki benne a partiélmény, mint pozitív tapasztalás, és valószínűleg nem lesz partilátogató. De ha az első élmények pozitívak, a rendszeres tapasztalás a varázslatos újdonságból egy jól ismert, szeretett és fontos eseményt formál, ami az illető mindennapjainak részévé válik - ez a partiélmény. Két tényezőt szeretnénk kiemelni, melyek hozzájárulnak az élmény létrejöttéhez.
.
Az első tényező a zene, a tánc és a drogok által kiváltott tudatmódosító hatás. A partin nem mindenki drogozik, és akik drogoznak, azok is különböző szereket használhatnak. Nem mindenki táncol, és akik táncolnak, azok között is van, aki szinte egész este, teljes beleéléssel, akár transzba esve, mások csak időnként, és szolidabb mozdulatokkal. Van, aki a tömegben táncol, a dj-pulthoz közel, ahol szinte egymásra taposnak az emberek, eszeveszett hangerővel üvölt a zene, magas a páratartalom és a hőmérséklet, és alig mozog a levegő. Van, aki távolabb, a terem szélén táncol, ahol kisebb a tömeg, valamivel alacsonyabb a hangerő, elviselhetőbb a hőmérséklet és a páratartalom. A zene mindenkire hat, de itt is van választási lehetőség, általában legalább két terem van, az egyikben hangosabb, erőteljesebb, a másikban nyugalmasabb, lassabb, halkabb zene szól.
.
A zene, a tánc és a drogok tehát egyénenként változó módon és mértékben fejtenek ki tudatmódosító hatást. Van, aki számára az így előidézett extatikus állapot a partiélmény centrális eleme, minden más eköré szerveződik. Kivetkőzni mindennapi énünkből, feloldódni a táncoló tömegben, egyesülni a kozmosszal, megélni az örökkévalóság felszabadító élményét. Megszabadulni a hétköznapok gondjaitól, a stressztől, a monotóniától, kitombolni a feszültségeket, megtapasztalni a boldogságot, a szabadságot, az önmagáért való elemi létezést, stb., ehhez hasonló érzésekről számolnak be a partilátogatók.
.
A második tényezőt ismerősségnek, vagy még inkább otthonosságnak nevezhetjük. A rendszeres partilátogató “otthon van” a partin. Úgy látogat “haza” szombatonként, mint aki egész héten egy másik országban dolgozik. Az ismerős zene, az ismerős történések (az ismerős élmény), az ismerős helyszín, és ami talán a legfontosabb, az ismerős emberek teremtik meg az otthonosság érzetét. Itt azonban ki kell emelnünk egy fontos dolgot, ami a partikultúrát megkülönbözteti a valódi szubkultúráktól. A rengeteg ismerős ember, akivel a személy a partin találkozik, csak és kizárólag itt ismerős, sehol másutt. Ezek az emberek sehol máshol nem találkoznak, mint közösség, csak itt, a partin. Kisebb, egymástól elszigetelt csoportokat alkothatnak, akik a partin kívül is ismerik egymást, de a csoportok között az egyetlen kapcsolat többnyire csak a parti, illetve esetleg az Internet. Ugyanezt fordítva is szemlélhetjük: az „otthonos”, magától értetődőnek tartott, mindennapi világból „lép be” a partilátogató a partira, kilépve a mindennapi élet magátólértetődési rendszeréből, hogy egy másik, csak egy szűkebb közösség számára nyilvánvaló magátólértetődési-rendszerbe kerüljön.
.
A parti-ismerősök tehát meglehetősen egydimenziójú lények. Csak az az énjük, az a viselkedésük látszik, amit a partin jelenítenek meg, és ami valószínűleg jelentősen különbözik a mindennapi életben megjelenített énjüktől. A parti-ismerősök szimpatikus, kedves, boldog emberek, és a belőlük felépülő parti-világ egy szimpatikus, kedves, boldog világ – lásd PLUR! (Természetesen, aki partira jár, nem lesz feltétlenül és automatikusan, minden körülménytől függetlenül kedves és boldog. Előfordulhatnak olyan események – rossz zene, rossz drog, erőszakos cselekmény, baleset, betegség, fáradtság, stb. – melyek elrontják egy ismerős kedvét. Ez azonban a kevésbé jellemző eset, és az ilyenek általában elkönyvelhetők azzal, hogy az illetőnek “nem jött be” a parti. A valóvilágbeli problémákat csak a lehető legritkább esetben viszik be a partivilágba.)
A partiélmény létrehozásában tehát fontos szerepet játszik az a kontextus, amiben létrejön: az ismerős személyekből és sémákból felépülő, pozitív képet sugárzó partivilág. Vannak olyanok, akiknél ez a tényező fontosabb is, mint maga a tudatmódosulás.
.
„…hogyha én elkezdek táncolni, akkor fülig ér a szám, és ez már általában nagyon tetszik az embereknek. És ugyanígy szólok neki, hogy „hát azért jöttél le bulizni, hogy jól érezd magadat, akkor mosolyogj!” Na most, általában először mindig kiröhögnek, de ez már eleve egy jó pont, mert mosolyog. És utána ahányszor én, úgymond… mert én például úgy táncolok, hogy így járkálok mindenfelé, de ahányszor találkozok vele újra, akkor biztos, hogy elkezd mosolyogni, már látszik, hogy jókedve van. Tehát ez már nagyon rányomja a bélyegét az egészre. És itt például az lett a vége, hogy a buli végén már mindenki ott röhög. De ott már elkezdtünk játszani. Kitaláltunk így a különböző számokra történeteket, hogy mire hasonlít. Egy sztorit, egy történetet, hogy mit lehet rá elképzelni. Persze, meg hát legalább téged is megismer mindenki, akihez odamész, akkor hamarabb parti-központba lehet kerülni végül is. Interjú1
.
A két tényező, a tudatmódosító hatás és a partivilág kontextusa, egymásra hatva, együttesen hozza létre a partiélményt. A közös tudatmódosulás kedvez az egységes kontextus kialakításának, ami viszont a tudatmódosulást segíti elő. Bár ezt a kettőt érezzük a legfontosabbnak, léteznek további tényezők, amelyek egy személy partiélményéhez hozzájárulhatnak, akár erősebben is, mint az előző kettő. A parti lehet az öncélú önkifejezés kibontakozásának terepe, vagy színtér az ismerkedésre, az alkalmi párkeresésre. Egy külföldi világsztár fellépése is meghatározó lehet a partiélmény szempontjából, a sztár zenei teljesítményétől akár többé-kevésbé függetlenül is.
.
A partiélmény, ha csak az első két tényező mentén vizsgáljuk, a „mindenséggel való egyesülés” extatikus pillanataitól az „ismerős, barátságos és kedves” közegben való, nyugodt és kellemes elmerülésig terjedhet, a külső világ gondjainak, problémáinak és stresszének kizárásával. Ezekre az állapotokra valamilyen szinten többnyire jellemző a PLUR érzésköre: béke, hiszen a parti a kikapcsolódás és megszabadulás szigete; szeretet, mert a pozitív érzések uralkodnak; egység, az élmény együttessége, közösségi jellege révén; és tisztelet, ami nem csak az elfogadás fokozott képességéből ered, hanem abból is, hogy a partizók általában elfogadható (békés, barátságos, elfogadó) viselkedést mutatnak.
.

Ideológia, hiedelemrendszer

.
A goához nyíltan felvállalt, kimondott ideológia tartozik, mely egyenes ági leszármazottja az amerikai pszichedelikus mozgalom eszméinek. Azt gondoljuk, hogy a PLUR szemlélet, ha nem is feltétlenül ilyen explicit módon, de az egész underground elektronikus zenei kultúrára jellemző. Az elektronikus zene legnagyobb nemzetközi fesztiválja, a berlini Love Parade, ugyan már évek óta milliós mainstream eseménynek számít, de valaha néhányszáz fős underground eseményként kezdte. A fesztivál neve (Szeretet-parádé), és évről évre változó jelszavai mind a PLUR ideológia köré szerveződnek, jelezve az underground gyökereket.
.
Nem csak a goa, hanem a dnb partikon is feltűnően kevés az erőszak. Nem csak a konkrét tettlegesség szinte ismeretlen, de a verbális agresszió és az ellenséges magatartás is igen ritka. A partizók nyíltan, mosolyogva, bizalommal és elfogadással fordulnak egymáshoz. Az ember olyan közegbe csöppen, ahol nyugodtan elengedheti magát, szabadon viselkedhet, levetheti gátlásait, minden félelem nélkül.
.
A dnb partin megvalósul mindaz, amit az amerikai pszichedelikus mozgalom hirdetett, és amit a goa hirdet ma: béke, szeretet, egység és tisztelet. De mennyire tudatosul ez a résztvevőkben? És mennyiben tekinthetjük ezeket az érzéseket, ezt a felfogást, szemléletet általánosnak az életükben? Vajon a partin kívül, ahol életük nagy része zajlik, mennyire érvényesek viselkedésükre, gondolkodásukra ezek a vezérlőelvek?
.
A pszichedelikus mozgalom annak idején amolyan kultúra volt a kultúrában. Tagjai “kiléptek” a nagy társadalomból, hogy létrehozzák saját kis társadalmukat, saját elveik (a PLUR) alapján.
.
A goához, mint írtuk, nagyon erőteljes indiai, hindu és buddhista vizuális világ kapcsolódik. A lemezborítókon, parti-dekorációkon, flyereken és öltözeteken is igen gyakoriak a hindu istenségek képei és a buddhista szimbólumok, mandalák. Mindezek a külsőségek segítenek tudatosítani a goás fiatalban, hogy itt többről van szó, mint a zene önfeledt élvezetéről. Arra hívják fel a figyelmet, hogy a zenében, vagy a zene mögött van valami ősibb, valami mélyebb. Valami vallásos, valami spirituális.
.
A módosult tudatállapotban megvalósuló PLUR élménye az egész partikultúra sajátja, amihez a goában még megfelelő misztikus-spirituális ideológia is kapcsolódik. A pszichedelikus mozgalom alternatív társadalmának alapja tehát ma is jelen van, azonban az mégsem épül ki. Csak egy marginális kisebbség szervezi egész életét e tapasztalatok köré, a partizók többsége számára a partiélmény a mindennapok világától jól elkülönülő, kikapcsolódást (kikapcsolást) jelentő tapasztalás. Azt kell mondanunk, hogy a mai underground partikultúra nem szubkultúra a szó valódi értelmében, hanem valami sajátos, újszerű jelenség.
.

Interpretálási kísérletek

.
A 90-es évek partikultúrája, a fenti különbségek ellenére, természetesen sok tekintetben hasonlít a hippikorszak pszichedelikus kultúrájához. Young (1973, 2001) szerint a hippi egyfajta megoldást nyújtott a korabeli fogyasztói társadalom feszültségeire (a puritán, termelő társadalommal való ütközésben). A hippi hallucinogén szerhasználata és introspektív, gyakran spirituális és expresszív élményvilága, „laza” és feminin-jellegű öltözködése egymással „homológ” viszonyban állt, hasonlóan az inkább a beat-ekhez tartozó, motoros fiatalok fekete, szűk bőrdzseki viselete, macho férfiassága és agresszivitása, valamint stimuláns droghasználata közötti „homológiához” (Willist idézi Hebdige, 1979). A 90-es évek partikultúrája több elemet átvett a hippik hallucinogén kultúrájából (pl. a hallucinogén LSD-t, a pszichedelikus élmény- és vizuális világot, valamint az sem véletlen, hogy „gurui” a hippi időszakban kezdtek el „filozofálni”), mégis jelentősen eltér attól. Nem kíván sem szimbolikusan, sem pedig valóságosan kilépni a társadalomból, nem fordul ellene, nem „lázad”, nem fejezi a társadalmi ellentmondásokat (sem „hipppi-megoldás-szerűen”, sem pedig a korszak munkásosztálybeli fiataljaihoz hasonló módon, lásd pl. Brake, 1980). Nem a nap 24 órájára, a résztvevők teljes életére fejti ki hatását, hanem viszonylag elszigetelt partiélmények szerveződnek, amelyek akár beágyazódnak, akár elkülönülnek a résztvevők mindennapi életétől, de azzal nincsenek kontinuus kapcsolatban (legalábbis ez a feltevésünk). Éppen ezek miatt a különbségek miatt nem tartjuk megfelelőnek a 60-70- kora 80-as évek angol „új hullám” kutatóinak totalizáló, mindent a számukra alapvetőnek vélt társadalmi ellentmondásokkal magyarázó elméleteit, hanem más magyarázatok után kell néznünk. Ehhez kínálkoznak kiindulópontként a rave kultúra „gurui” (ők a 90-es évek végének underground partikultúrájára is kifejtették hatásukat, noha ez a hatás a 90-es évek elején-közepén erőteljesebb volt). Csak néhány gondolat tőlük:
.
A zene újrafelfedezése mint olyan spirituális erő, mely közösségeket tud létrehozni („telepatikus közösség”, McKenna), elsősorban az ütősök, azaz a ritmus segítségével. A parti időlegesen képes olyan térben és időben szeparált világot alkotni, melyben a mindennapi realitás törvényei nem érvényesülnek, hanem helyettük a PLUR ideológia (egyfajta utópia) kap teret, továbbá a zene, a közösség és esetenként a drogok hatására egy sajátos tudatmódosulás következik be. Ezt a térben-időben zárt élményt nevezi Hakim Bey „időleges átmeneti zónának” (Temporaly Autonomous Zone, TAZ). A TAZ egy „gerilla hadművelet, mely felszabadít egy területet (térben, időben, képzeletben), és feloldja önmagát, hogy máshol, máskor megváltoztasson valamit, mielőtt az állam megsemmisítené” (Bey). A TAZ „fesztivál, ünnep”, …”a parti lényege: face-to-face kapcsolatok, emberek egy csoportja, akik szinergizálják erőfeszítéseiket, hogy valóra váltsák kölcsönös vágyaikat, vonatkozzon az jó ételre és vidámságra, vagy zenére… elérni a boldogság átadását – röviden, ’egoisták úniója’… vagy másképp alapvető biológiai drive a ’kölcsönös segítségnyújtásra’”. „A parti mindig nyitott, mert nem ’elrendelt’, lehet, hogy tervezett, de ha csak így történik meg, akkor kudarc. A spontaneitás alapvető”. Bey is alapvető szervező elemnek tartja a zenét, valamint az esztétikai elvet, melynek ugyanakkor a zene egyfajta fallal körülkerített teret szab meg (gondoljunk a zene hangosságára és gyorsaságára!), melyen túl az esztétikai princípium érvényét veszti. Ennek lényegi eleme a spontaneitás és a megjósolhatatlanság, a ritmus testileg is belsővé váló követése, a gyors és azonosan ismétlődő ütemek mellett. Az áramlás és a változás folyamatos követése, a nem a „hol vagy” hanem a „merre haladsz” kérdése (az angol „vibe”, ami főleg a rave leírásának egyik visszatérő kifejezése, talán így érzékeltethető a legjobban, Stien, 1997). A parti helye a káosz és a rend határmezsgyéjén terül el, ahol a rend katasztrófává bomlik; a parti a káosz nyelvezetével írható le (Bey). A TAZ valójában nem definiálható, éppen definiálhatatlansága miatt áll ellen a „rendszernek”. Ha már definiáljuk, megnevezzük, egyben a „rendszer” részévé tesszük.
.
Az idézett leírásokból is látszik, hogy szociológiailag, szociálpszichológiailag vagy pszichológiailag a parti és a partiélmény nehezen ragadható meg. Valószínű, hogy különbözik – és nemcsak a zene és a látvány szintjén – a korábbi rockzenei jelenségektől (koncert, diszkó).
.

Hivatkozások

.
Bey H: "The Temporary Autonomous Zone." http://www.unicorn.com//lib/zone.html#gtc.
.
Brake M (1980): The sociology of youth culture and subcultures. Sex and drugs and rock’n’roll? Routledge & Kegan Paul, London.
.
Fejér B (1995): Acid Történet. Törökfürdő, 1: 22-26.
.
Fejér B (2000a): A parti. Antropológiai sűrű leírás. Replika, 39:61-74.
.
Fejér B (2000b): LSD és popkultúra. In: Demetrovics Zs (szerk.): A szintetikus drogok világa. Diszkódrogok, drogfogyasztók, szubkultúrák. Animula Kiadó, Budapest, 34-69.
.
Hebdige D (1979): Subculture – The meaning of style. Methuen, London.
.
McKenna T: The Shaman Re: Evolution. http://www.hyperreal.com
.
Rácz J, Urbán B és Lencse M (2000): „Biztonságosabb táncolás” – Party Service. In : Demetrovics Zs (szerk.): A szintetikus drogok világa. Diszkódrogok, drogfogyasztók, szubkultúrák. Animula Kiadó, Budapest, 241-263.
.
Young J (1973, 2001): A hippi megoldás. In: Rácz J (szerk.): Szabálykövet(el)ők és bajkeverők. Bevezetés a devianciák szociológiájába. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 94-102.
.
Stiens E (1997): On Peace, Love, Dancing, and Drugs. A sociological analysis of rave culture
.
.
A kutatáshoz felhasználtuk a KAB-KT-00-A-27 támogatást. 
.
.

2018-ban több magyar követett el öngyilkosságot, mint egy évvel korábban, derült ki a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetben tartott csütörtöki konferencián. Hosszú távon azért még mindig javul a helyzet, tíz évvel ezelőtt például 2477 öngyilkosság volt, szemben a mostani 1656-tal. 

 

  • Tavaly többen követtek el öngyilkosságot, mint két éve, de hosszú távon még mindig javul a helyzet.
  • A 20 évnél fiatalabbak és a 60 évnél idősebbek közt viszont nincs változás.
  • Nagyok a területi különbségek, Csongrádban és Bács-Kiskunban sokkal többen lesznek öngyilkosok, mint Komárom-Esztergomban.

 

1990 és 2013 közt az egész Európai Unióban nálunk volt a legnagyobb a csökkenés, persze volt min javítani. A legendásan sok öngyilkosságot elkövető magyarok így is a 3-4. hely környékén vannak az EU-ban, de világszinten már javult a helyzetünk, és kikerültünk az első tízből. 

Többségében továbbra is a férfiak érintettek, tavaly háromszor annyian követtek el öngyilkosságot, mint nők. 

Ha korosztályi bontásban nézzük, kiderül, hogy a 20 és 60 év közöttieknél évek óta folyamatos a csökkenés, a fiatalabbak és az idősebbek közt viszont évről évre nagyjából ugyanannyian követnek el öngyilkosságot. Ami a gyerekeket illeti, ez azért is lehet, mert nagyon gyenge lábakon áll a gyermekpszichiátriai ellátás. Az alapvető jogok biztosa 2011-ben az egész országban 60-70 szakembert talált, tavaly pedig Csongrád megyében tárt fel jogsértő gyakorlatokat a gyermekpszichiátrián. 

Az elmúlt tíz-tizenöt év csökkenő tendenciájával párhuzamosan egyre többen szednek antidepresszánsokat is, elsősorban olyanokat, amiket háziorvosok is felírhatnak. Németh Attila, az intézet főigazgatója szerint ez jó jel, mert azt mutatja, hogy „a háziorvosok mernek gyógyszert felírni, tanulni akarnak, és nyitottak lennének a konzultációra. A pszichiáterek felelőssége, hogy szorosabban együttműködjenek az alapellátással”.

Területileg is bőven vannak különbségek, százezer lakosra vetítve Csongrád és Bács-Kiskun megyében történt a legtöbb öngyilkosság (25), Komárom-Esztergomban pedig a legkevesebb (9,4). Mivel náluk volt a legnagyobb mértékű a csökkenés az előző évhez képest, Németh Attila - az elmúlt évekhez hasonlóan - összesen egymillió forintot ajánlott fel a megyében működő pszichiátriai ellátóhelyeknek a saját pénzéből.

Az élmezőnyben ott van még Jász-Nagykun-Szolnok megye, Tolna és Hajdú-Bihar is. Az ország nyugati részén, például Vas megyében és Győr-Moson-Sopronban viszont sokkal kevesebben lesznek öngyilkosok.

Megmérték azt is, milyen módszerrel követnek el az emberek öngyilkosságot. Továbbra is fulladásos esetből van a legtöbb (62 százalék), ide tartozik az akasztás, a vízbefulladás és a gáz miatti fulladás is. 

Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja a 116-123 ingyenes, éjjel-nappal elérhető lelkielsősegély-számot! 

Szerző: Szurovecz Illés 

Addiktológiai Pszichoterápiás Részleg indul osztályunkon! 

Addiktológiai Pszichoterápiás Részleg indul a Nyírő Gyula osztályon! - OPAI

 

Szeptembertől új részleggel bővül az Addiktológiai Osztály. Az Addiktológiai Pszichoterápiás Részleg olyan kettős diagnózisú kliensek jelentkezését várja, akik szerhasználati problémáik mellett személyiségzavarral, szorongásos kórképpel, hangulati zavarral, szomatizációs zavarral, illetve egyéb, traumatikus eredetű problémával (PTSD) is küzdenek.

2019 őszén a Nyírő Gyula OPAI Addiktológiai Osztályán 12 ágyon Addiktológiai Pszichoterápiás Részleg indult. Az addiktológiai spektrum teljes skálája (alkohol-, gyógyszer-, drog-, viselkedéses függőségek) felé nyitott a kezelés, az ország egész területéről fogadunk jelentkezőket. Olyan kettős diagnózisú klienseket várunk, akik addiktológiai problémájuk mellett személyiségzavarral, szorongásos kórképpel, hangulati zavarral, szomatizációs zavarral, illetve egyéb, traumatikus eredetű problémával (PTSD) is küzdenek.
 
Az alábbi kórképek, állapotok fennállása esetén NEM áll módunkban klienseket fogadni: akut pszichotikus állapot, organikus kórképek (demencia, csökkent kognitív funkciók), autizmus és spektrum zavarai, akut szuicid krízis, akut szerfüggőség, megvonásos állapot. 
 
Az első interjút megelőzően egyhetes szermentességet kérünk, azonban a sikeres pszichoterápiás munka érdekében a bekerülés feltétele a kéthetes absztinencia. 
 
Ellátási terület
 
Az Addiktológiai Pszichoterápiás Részlegen az ország egész területéről fogadunk addiktológiai spektrum zavarral küzdő pácienseket, akik komplex addiktológiai és pszichoterápiás osztályos kezelést igényelnek a hosszútávú abszinencia fenntartásához. Magas küszöbű osztályos ellátást végzünk, így a részlegünkön a kezelés feltétele a két hetes absztinencia és a fizikai megvonás befekvés előtt történő lezajlása.  
 
Kezelésre jelentkezés
 
A programba kerülés feltétele egy első interjún való részvétel, mely előtt egyhetes szermentességet kérünk. Az első interjúra előzetes időpont-egyeztetést követően kerül sor, és a leendő kliens önálló jelentkezése szükséges a megadott elérhetőségek valamelyikén. Az első interjú során a pszichoterápiás kezelésre való alkalmasság és a kliens motivációja kerül felmérése, valamint a terápiás célok és keretek tisztázása történik. 
Jelentkezés a 06 30 595 8249 telefonszámon vagy az addiktpszichoterapia@nyiro-opai.hu email címen.
Kérjük, hogy a felvételi beszélgetésre hozza magával a személyi igazolványát, lakcím- és TAJ- kártyáját, illetve a korábbi pszichiátriai kezelések dokumentációját. Beutaló nem szükséges. 
 
Pszichoterápiás programunk
 
A részlegen elsősorban kognitív-viselkedésterápiás szemléletben zajló csoportos és egyéni pszichoterápia folyik. A terápia igény szerint trauma-fókuszú (EMDR) és rendszerszemléletű (család- és párkonzultációk) terápiákkal egészül ki. Gyógyszeres kezelés szükség esetén történik pszichiáter szakorvos bevonásával. 
A terápia első két hete a pszichoterápiás szocializáció, ezt követően a kezelés hosszát egyénileg határozzuk meg a klienssel közösen. Ez átlagosan 2-3 hónap komplex pszichoterápiás kezelést jelent.
A programunk főbb elemei:
1. Csoportos és egyéni pszichoterápia kognitív-viselkedésterápiás szemléletben 
2. Trauma-fókuszú szemléletben EMDR terápia
3. Család- és párkonzultációs lehetőség
4. Művészetterápia
5. Kommunikációs tréning
6. Relaxációs foglalkozások
7. Közösségi terápia (felelősség, feladat területek)
8. Testi aktivitás
 
Állandó munkatársak
 
Dr. Farkas Judit, Ph.D, c. egyetemi docens részlegvezető, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta jelölt
Dr. Petró Kata osztályos orvos - háziorvos, pszichológus, pszichoterapeuta jelölt
 
Együttműködő szakemberek
 
Dr. Rigó Péter pszichiáter szakorvos
Dr. Tóth András pszichiáter szakorvos
Dr. Kapitány-Föveny Máté, Ph.D  klinikai szakpszichológus
Bosznyai Beáta szociális munkás
Gyurkó Noémi művészetterapeuta
Kiss Anna klinikai szakpszichológus jelölt
Szabó Tünde szociális munkás, családterapeuta jelölt 
 
 
Elérhetőségeink
 
Telefon:  06 30 595 8249
 .

4843742508_ee99387c37_b.jpg

Egy kutató az 50-es években a chicagói jazzkocsmákban tanulmányozta a fűszívókat, és rájött, hogy semmivel sem betegebbek vagy bűnözőbbek, mint a sörivók.

 

Kevés olyan ember élt a világon, aki Howard Becker-nél korszakalkotóbb módon járult hozzá ahhoz, hogy megértsük a fűszívást, mint társadalmi jelenséget. Az ő tudása nem a könyvtárakból és nem is laboratóriumokból származott. Fiatal társadalomkutatóként éveket töltött el a chicago-i éjszakában. Füstös jazz kocsmákban éjszakázott, strip klubokban figyelte meg a vendégeket és a lányokat, hozzácsapódott az utcán a füvező társaságokhoz. Ötven fogyasztót interjúvolt meg. Tapasztalatait a "Marihuána-fogyasztóvá válni" című tanulmányában foglalta össze, ami az Amerikai Szociológiai Folyóiratban jelent 1953-ban.


Az írás nagy szenzációt - és botrányt - váltott ki. Becker ugyanis szakított a kor szociológiai kánonjával, ami kizárólag bűncselekményt és patológiás jelenséget volt hajlandó látni a fűszívásban, mint "devianciában". Nem "abúzusról", szupán fogyasztókról írt, és úgy mutatta be őket, mint "normális", valódi embereket - nem holmi perverz, undorító vagy éppen szégyenteljes társaságot. Rámutatott, hogy nem minden fogyasztó függő - sőt, a legtöbb ember, akivel ő találkozott, inkább a "rekreációs fogyasztó" kategóriába tartozott.

A kannabisz-fogyasztás egy tanult közösségi viselkedés, fejtette ki, amihez nem elég egyszerűen elszívni egy spanglit. Az ember nem egyszerűen betép - hanem megtanulja, hogyan kell betépni, megtanulja, hogyan értelmezze és élvezze ki ezt az élményt. Az első fogyasztás során az ember az élményt gyakran zavarónak, akár egyenesen kellemetlennek éli meg, mutatott rá. Gyakran több fogyasztási alkalomra is szükség van, amíg a fogyasztó valóban megérti és át tudja élni a betépés élményét, és ebben éppen olyan nagy szerepet játszanak a tapasztaltabb fogyasztók által mutatott viselkedésminták, a velük való interakció, mint maga a drog. Ennek során nem egyszerűen a fogyasztás technikáját sajátítja el (cigitekerés, letüdőzés stb.) - de azt is, hogyan ismerje fel, hogyan fogja fel a hatásokat, és végül azt is, hogyan élvezze ki azokat.

1. fázis: a szívás technikája - a fogyasztónak meg kell tanulnia, hogyan készítse elő a szert (pl. spangli tekerése), mekkora dózist használjon, hogyan szívja be és tartsa bent a tüdejében a füstöt (vagy manapság már ugye a vaporizátorból keletkező gőzt), miben más ez, mint a dohányzás. A kezdő játszani próbálja a nagymenőt, szégyelli tapasztalatlanságát - ezért figyeli a tapasztaltabb társait és tanul tőlük.

 


4fd1f62300000578-6142193-image-m-9_1536304932759.jpg2. fázis: a betépés - a fogyasztó észleli a kannabisz hatásait, de önmagában ez nem elég: tudatosítania kell azokat, saját magának is. Gyakori reakció, hogy a kezdő fogyasztó azt állítja, hogy "semmit sem éreztem", vagy "rám nincs hatással", az egészet illúziónak minősítheti. A tapasztalt fogyasztók segítő szándékú kommentjei itt is nagy szerepet játszhatnak, tudatosíthatják, mire kell a fogyasztónak figyelnie.



getty-old-people-smoking-pot-cannabis-640x360.jpg3. fázis: az élvezet - az ember a fű hatására bódultnak érzi magát, a szája kiszárad, a szeme kivörösödik, az idő- és térérzékelése megváltozik, mások a színek, a szagok, az ízek - de vajon ez kellemes élmény? Ezt az értékelést, ítéletet már csak a szociális környezetbe ágyazott egyén vonhatja le. Ahhoz, hogy folytassa a fogyasztást, hogy fogyasztóvá váljon, ahhoz meg kell tennie ezt. Jelentést kell adnia az élményeknek.

Becker később az Outsiders (Kívülállók) című könyvében fejlesztette tovább elképzeléseit, és kialakította a címkézés-elméletet - ez már egy másik cikk témája lehet. Ez az első tanulmány mindenesetre történelmi jelentőségű volt, mivel rámutatott arra a ma még mindig gyakran fel nem ismert igazságra, hogy maga a drogfogyasztás is egy alapvetően társadalmi jelenség, nem létezhet elszigetelten, valamiféle petricsészében. Bár egyes kémiai, neurológiai jellemzőit lehet vizsgálni laboratóriumokban, de ezeknek a kutatásoknak az eredményeiből soha nem lehet általánosítani.

Rávilágítanak arra is, hogy amennyiben a drogfogyasztás tanult társadalmi viselkedés, akkor hasonló módon, a szociális környezet, a közösségi normák megváltoztatásával, (a nem didaktikus, egyirányú értelemben vett, hanem interaktív) tanulással lehet rá hatni. Egy fogyasztó éppúgy megtanulhatja a káros, mértéktelen fogyasztási mintákat, mint az ellenkezőjét. A függőség maga is egy tanulási folyamat az agy számára, akárcsak a felépülés. Mindkettő közösségben történik. Most, amikor egyre több ország dönt úgy, hogy legális termékként szabályozza a kannabiszt, ez a tudás fontos abban, hogy úgy alakítsuk ki a fogyasztás környezetét, hogy az minél kevesebb ártalommal járjon a fogyasztóra és a társadalomra.

Sárosi Péter 

Forrás: drogriporter.blog.hu 

https://drogriporter.blog.hu/2019/09/04/hogyan_tanulja_meg_az_ember_a_betepest 

smoky.jpg 

Bence története szerint a túlzott szülői szigor nem védi meg a gyereket a drogfüggőségtől, de az őszinte emberi kapcsolatok segítenek. Olvassátok el a beszámolóját!

 

Hol is kezdjem bemutatkozásom? Talán elég annyi, hogy Bencének hívnak. 1997-ben láttam meg a napvilágot Szolnokon. Nem mondhatnám, hogy rossz családi körülmények közt kellet felnőnöm. Szüleimről elég annyi, hogy ők mindent megtettek azért, hogy nekem és az öcsémnek mindenünk meglegyen. Bár ez biztos nehéz volt nekik, minden munkát elvállaltak. És valljuk be, egy négytagú családnak egy kis egyszobás ház nagyon kicsi. 14 éves koromig ugyanabban a szobában keltem-feküdtem a szüleimmel és a drága öcsémmel. Ugyanazon az emeletes ágyon osztoztunk. Szóval az igencsak rásütötte a bélyegét a serdülő éveimre. Ekkortájt egy kicsit valahogy alsóbbrendűnek éreztem magam a korombélieknél, gyakran a suliban is bántottak. Nem járhattam el otthonról. Apánk igen keményen fogott minket. Későbbiekben szerintem ez a túlzott szigor is hozzájárult, hogy más utakon járjak. 

A gyerekkoromról röviden ennyi. 2011-ben elvégeztem az általános iskolát. Eljött hát a szakmaválasztás ideje. Nem gondolkoztam, biztos voltam a döntésemben: szakács akartam lenni. Úgy 2012 táján azonban sajnos elkövettem addigi életem legnagyobb hibáját, beleszívtam egy herbálos cigibe (a herbálról bővebben itt - a szerk.). Nagyon megtetszett, hogy két slukktól úgy elszálltam, mint még soha. Ekkor elindultam a lejtőn lefelé. A suliban elkezdődtek a kimaradások. Meg is buktam, szerencsére a pótvizsga sikerült, bár ez nem az én érdemem volt, inkább a tanár jószívűségén múlott. Sokan azt hitték a suliban, hogy beteg vagyok, hiszen rövid időn belül felemésztett az egész, 30 kilót fogytam, hamuszürke arccal jártam, és már nem bírtam leállni.

2014-ben megismerkedtem egy lánnyal. Akkor azt hittem, vele élem majd le az életem. De sajnos belekeveredett ő is, így már ketten csináltunk mindent. Jött a többi drog is, főleg kristály és ecstasy, mellette naponta 20-30 herbálos cigi. Még éjszaka sem aludtam. Ezt már a szüleim is biztos észrevették. Egyszer megtalált nálam egy dekket az apám, azonnal elzavart otthonról. Akkor kellet volna beszélnünk ezekről, de nem léptek semmit. Ekkor kitaláltam, hogy elmegyek a Balatonra dolgozni, és ott majd minden jobb lesz.

2015 első nyári szezonom végig ittam és drogoztam, ami a csövön kifér. Itt már néha intravénásan is használtam dizájner drogokat. A szezon végén haza mentem, ismét vissza ugyanabba a közegbe, amitől menekültem. Rossz melók egymás után, borzasztó fizetések, egy drogos barátnő és kilátástalanság. Folytatódott minden ott, ahol abbamaradt. 

2017 a változás éve volt. Ekkor már 5 éve használtam herbált és szinte minden mást is ami jött. Megpróbáltam letenni év elején, de olyan brutál elvonásom volt, hogy nem bírtam. Februárban viszont elhatároztam magam szinte egyik napról a másikra. Kisebb hitelbe verve magam elköltöztem egy albérletbe Balatonfüredre. Belemerültem a csodás szakmámba és ez segített lejönni a herbálról.

Na jó, nem egészen ilyen egyszerű. Szezon elejéig volt albim, utána sajnos szinte hajléktalan lettem, egy padláson tudtam magam meghúzni egy matracon és attól, hogy herbál nem volt, a pia és a party drogok megmaradtak, de úgy éreztem a nehezén túl vagyok. Ekkor nyáron megismerkedtem mostani párommal, akinek nagyon sokat köszönhetek. Megtanított élni. Kihúzott a szarból, később összeköltöztünk, majd kiválasztottuk jelenlegi városunkat. Otthontól-családtól távol kezdtünk új életet. Jelenleg minden jól alakul. Nem tudom lesz e valaha szermentes életem. A munkám nagyon stresszes, ezért füvet használok, és mostanában a pia is vissza-vissza köszön megint. Kezd kicsúszni a kezemből az irányítás. Lesz ez jobb is? Van kiút!? Remélem.

Pár gondolat a végére.

Remélem lesznek gyermekeim és nekik már mindazt megtudom majd adni, amit én nem kaptam meg, és megadhatom nekik a kellő odafigyelést, hogy ne kerüljenek hasonló helyzetbe. Az iskolákban sajnos nincs kellő felvilágosítás, ezért történhet meg szerintem az is, hogy ilyen sok a fiatal függő.

Bence

FIGYELEM! Ha érdekel a drogtéma - akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a sarosi.peter(kukac)gmail.com címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk. 

Forrás: drogriporter.blog.hu 

https://drogriporter.blog.hu/2019/08/30/herbaloztam_ezert_az_apam_elzavart_otthonrol 

Papp Éva Mária 2019.09.08. 23:57

Meghívó!

Nem érhető el leírás a fényképhez.

Forrás: Kékpont.hu 

A felhőtlen gyermekkort olykor beárnyékolja egy-egy nehezebb időszak, mely akár a krízisig is fokozódhat. A serdülőkor pedig egy kifejezetten sérülékeny időszaknak tekinthető. Milyen nehézségekkel kell szembenézniük a gyermekeknek és a serdülőknek? Min múlik, hogy egy nehézségen túljutnak-e vagy elakadnak benne? És milyen szerepet játszik mindebben a családi háttér? Cikksorozatunk második részében ezekre a kérdésekre keressük a választ. 

 

Cikksorozatunk első része a családi kríziseket járta körül. Tisztázta a széleskörűen használt krízis szó valódi jelentését, valamint kitért a párkapcsolat, a családalapítás, a szülőszerep, valamint a válás kríziseinek bemutatására. Jelen cikkünk pedig az úgynevezett korfüggő krízisek, azon belül is a gyermekkorban és serdülőkorban leggyakrabban előforduló veszélyeztető tényezőkre helyezi a hangsúlyt. 

 

A normatív krízisről

A korfüggő krízisek szempontjából kiemelt jelentőségű a gyermekkor, a serdülőkor, a fiatal felnőttkor, az életközép (midlife), valamint az időskor, mely életszakaszok során speciális nehézségekkel kell szembenéznünk. Erik H. Erikson nevéhez fűződik az élethosszig tartó fejlődés modellje, mely szerint

a különböző életszakaszoknak sajátos feladatai vannak.

Az életszakasz-váltások során jelentkezik a normatív krízis, mely különösen sérülékennyé teszi ezeket az időszakokat. E krízishelyzetek adekvát megoldása révén új készségekkel gazdagodhatunk, identitásunk érettebbé válhat, valamint bővülhet szereprepertoárunk. A sikeres alkalmazkodáshoz hozzájárul a harmonikus személyiség, a jó önismeret, valamint a hatékony konfliktuskezelő technikák. Azonban előfordul, hogy nem elég hatékony megoldást találunk az adott problémára, ekkor elakadás történhet, mely megakadályozza a következő fejlődési szintre lépést. Mindezt biológiai, pszichológiai, valamint társadalmi tényezők egyaránt befolyásolják. 

Gyermekkori pszichés zavar az esetek 15-20 százalékánál fordul elő. 

.

A gyermekkor krízisei

A gyermekkor a fejlődés legintenzívebb és leglátványosabb időszaka, melynek szerves része az állandóan változni kényszerülő tágabb környezet, a család. Gyermekkori pszichés zavar az esetek 15-20 százalékánál fordul elő, mely leggyakrabban valamilyen alkalmazkodási zavar formájában jelentkezik. Fontos szem előtt tartanunk, hogy

a gyermekek pszichés tünetei mögött gyakran családi problémák állnak,

így ilyen esetekben az egész rendszert célszerű közelebbről megvizsgálni, szükség esetén kezelni.

A csecsemőkor, az első életév fő feladata az eriksoni fejlődésmodell alapján a bizalom elérése a bizalmatlansággal szemben. A bizalom kiépülésének ebben a korai időszakban olyan jelei lehetnek, mint például a kiegyensúlyozott táplálkozás és gyarapodás, a jó alvásminőség, valamint a harmonikus fejlődés.

A szülők elsődleges feladata a csecsemő szükségleteinek, igényeinek érzékeny felismerése és adekvát kielégítése,

s mindezt szerető és biztonságot nyújtó kapcsolat révén lehet megvalósítani. A bizalom kialakulásában fontos szerepet tölt be a rendszer és a mindennapi rutin, amely által a csecsemők biztonságban érezhetik magukat.

A kisdedkor a második és a harmadik életévet foglalja magában, mely időszak fő feladata az autonómia elérése a szégyennel és kétellyel szemben. Ez a járás és beszéd intenzív fejlődésének időszaka, mely lehetővé teszi a kisgyermeknek az akarat érvényesítését. Az én-tudat fejlődésével párhuzamosan jelenik meg a szégyenérzet is, ebből adódóan

a megszégyenítés mint nevelési elv nagyon káros hatással van az önértékelésre.

Ez az önérvényesítés és a határok feszegetésének időszaka, mely egybeesik a kétéves kor körül jelentkező dackorszakkal is. A magatehetetlen kisbabából lassan akaratos kisgyermek cseperedik, akinek leválási és önállósulási törekvéseit támogatni kell, ezáltal az anya szerepe is jelentős változásokon megy keresztül.

 

Óvodás és iskolás krízisek

Az óvodáskor fő feladata a kezdeményezés elérése a bűntudattal szemben. Ez az akarat, a versengés, a beilleszkedés, a felelősség és az önértékelés kialakulásának fontos időszaka. A gyermekek új szabályokkal és szokásokkal találkozhatnak az óvodában, mely esetenként eltérhet az otthon tanultaktól. Ekkor kezdenek kialakulni a nemi szerepek, és megjelennek a szexuális érdeklődés első csírái is. Ebben az időszakban figyelmeztető jel lehet többek között a szorongás, a lehangoltság, az evés- vagy alvászavar, a viselkedészavar és az agresszió, a figyelemzavar, valamint a teljesítmény romlása.

Az iskoláskor fő feladata a teljesítmény elérése a kisebbrendűséggel szemben. Ez az intellektuális érdeklődés, a motiváció, a szabálykövetés, az alkalmazkodás és a terhelhetőség időszaka. Egyre nagyobb hangsúly helyeződik a kortárs kapcsolatokra, a másokkal való összehasonlítás, a versengés és a rivalizálás kiemelt szerepet kap. Ebben az időszakban

a teljesítmény önmagában örömforrás, ezért nagyon fontos megfelelően motiválni és értékelni a gyermekeket,

nem pedig leterhelni és kioltani természetes kíváncsiságukat. A szülői minta és az otthonról hozott értékek nagyban befolyásolják a teljesítményhez való hozzáállásunkat. 

A serdülőkor kaotikus időszakában számos vészjel van, amire oda kell figyelni. 

.

A serdülőkor krízisei

A serdülőkor fontos biológiai, pszichológiai és szociológiai változásokat magában foglaló, viharos időszak. A fiatalok nagy változásokon mennek keresztül hormonális és testi szinten is, alakul az identitásuk, az értékrendszerük, a kortárs kapcsolataik és a társadalmi meghatározottságuk egyaránt.

A serdülőkor fő feladata a szerepkonfúzió elkerülése és az identitás kialakítása. Ez az érzelmi függetlenedés, a szülőkről való leválás időszaka, ugyanakkor a nemi és társadalmi identitás kialakulásának is ez a fő színtere.

E megterhelő és gyakran kaotikus időszakban számos vészjel van, amire a családnak és a tágabb környezetnek oda kell figyelnie.

Ilyen például a szélsőséges hangulati, érzelmi és indulati megnyilvánulások, hiszen tartós fennállásuk elakadás jele lehet. Figyelemfelkeltő jel továbbá a kisgyermekes viselkedés, a kortárs kapcsolatok hiánya, az érzelemmentesség, a túlzott kötődés, a félelemkeltő gondolatok, továbbá a képzelet és a valóság elkülönítésének nehézsége.

A leggyakoribb serdülőkori krízisek közé tartozik a szökés és a csavargás, melyet az adott helyzetből való menekülés vágya motivál, gyakori a deviáns csoportokhoz való csatlakozás, valamint a veszélyes helyzetekbe keveredés. Az alkohol- és drogabúzus is komoly probléma serdülőkorban, amiben a kortársak hatása mellett a kíváncsiság és az élménykeresés is szerepet játszik. A serdülőkori depresszió két leggyakoribb veszélye az önkárosító viselkedés, mely leggyakrabban falcolás formájában jelentkezik, valamint az öngyilkossági kísérlet. Ezekben is nagy szerepet játszanak a kortársak, és általában figyelemfelhívó, segélykérő üzenetet hordoznak.

Az identitáskrízist a vágyott és a megvalósult szerepek közötti eltérés váltja ki, melynek kiemelt területe a szexuális identitásban való bizonytalanság. A teljesítménykrízis jele a teljesítmény hirtelen és jelentős mértékű romlása, melyhez hozzájárul a szülői minta és elvárások, a sikerek és kudarcok aránya, valamint a megküzdési stratégiák hatékonysága. Az autoritáskrízis a hatalomhoz és a társadalmi normákhoz való viszony problematikája, jellemző lehet az önérvényesítő, lázadó magatartás, mely gyakran az iskolarendszer és a pedagógusok ellen irányul. A szociális gátlás jellemzője a szerepléstől való félelem formájában nyilvánul meg, mely során a serdülő erőteljes szorongást él át. Mozgatórugói a kortársak véleménye, a népszerűtlenségtől és nevetségessé válástól való félelem, valamint a megfelelési vágy. Súlyos esetben pedig beilleszkedési zavarrá vagy akár szociális fóbiává is fokozódhat.

 

A családi háttér szerepe

A gyermek- és serdülőkori krízisek az esetek döntő többségében családi krízissel együtt jelentkeznek, gyakran az egyik vezet a másikhoz. A családnak ebben az életszakaszban kitüntetett szerep jut, a probléma megelőzésében éppúgy, mint a kezelésében. Amit családi háttérrel biztosíthatunk, az a

rugalmas alkalmazkodás, valamint a szerepek és funkciók igényekhez igazítása.

Fontos, hogy támogassuk a serdülők önállósodását és fokozatos leválását, azonban védelmet nyújtó biztos háttérként legyünk jelen az életükben. Amikor azonban legjobb szándékunk ellenére is kialakul a krízishelyzet, fontos a mihamarabbi krízisintervenció. A speciális korosztály miatt a nagyobb hatékonyság elérése érdekében ezt szülő-konzultáció, igény esetén családterápia egészíti ki. A probléma jellegéből adódóan fontos lehet a tágabb környezet, például az iskola bevonása is a kezelési tervbe.

 

Felhasznált irodalom:

Csürke J., Vörös V., Osváth P. & Árkovits A. (Szerk.) (2014) Mindennapi kríziseink: A lélektani krízis és a krízisintervenció kézikönyve. Budapest: Oriold és Társai Kiadó.

Hajduska M. (2015) Krízislélektan. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

Ranschburg J. (2010) A mélységből kiáltok: Depresszió, öngyilkosság és kábítószer a serdülőkorban. Kaposvár: Saxum.

 

Léna, aki maga is a heroinfüggőségével küzd, leírja nekünk, mi játszódik le egy ember agyában, amikor hosszabb-rövidebb drogmentes időszak után újra elkezdi. Olvasói cikk következik.

 

Mikor pár hónapja megnéztem a Csodálatos fiú című filmet, helyenként soknak találtam rajta a Hollywoodi cukormázat. Pár jelenet azonban mégis megmaradt bennem. A függő droghasználatának családra gyakorolt hatása, a viták, a befejezetlen terápiák, egyes hazugságok, amiket szóról szóra én is kimondtam, és legfőképpen egy bizonyos visszaesést bemutató képsor egy olyan részemet érintette meg és szembesítette önmagával, amelyikkel legkevésbé szeretek találkozni. Mindegyikről megérné beszélni, de vegyük most csak az utolsót.

A jelenetsor valahol ott kezdődik, mikor főhősünk, Nic, 14 hónap tisztaság után egy hosszúhétvégét tölt el az apja családjával és onnan elindul vissza Los Angelesbe, ahol él és dolgozik. Látjuk, ahogy próbál mosolyogni, de amint elfordítja a fejét, száját összeszorítva az égre tekint. Ahogy vezet, a kocsija visszapillantójából a gondterhelt arca tükröződik, és egy sokatmondó és szimbolikus alagút után egy dombtetőről hívja a szponzorát. A beszélgetésből azonban már érezni lehet, hogy a dolog eldőlt. A háttérben megjelenik San Fransisco, a város, ami számára egyet jelentett a droghasználattal.

Egy vágás után már az esti utcán látjuk sörözgetve. Ahogy összefut egy régi ismerőssel, elmondja, hogy ugyan jó ideig tiszta volt, most komolyan szétcsapja magát. Mindezt egy erőltetett mosollyal kísérve, amiben érezni a döntésével járó tehetetlenséget, feladást és fájdalmat. Ez a mosoly nekem mindennél mélyebben beégett a filmből, mert sajnos túl jól ismerem azt, amikor a függő próbál jó arcot vágni, hiszen buli van, erre vágyik, drogozni akar, de közben pontosan tudja, hogy hatalmas hibát követ el, mert már számtalanszor megjárta ezt az utat és sose lett jó vége.

De akkor mégis miért esik vissza valaki? Erre próbálok most, ha nem is magyarázatot adni, de legalábbis bemutatni egy részét. Nem azt, hogy borul fel az agy kémiája a droghasználatától és milyen ebből fakadó hosszú és rövidtávú következmények vannak. Nem is azt, hogy egy rosszul működő család vagy a társadalom hogyan löki vissza a droghasználatba a függőt. Hanem azt, hogy nagyjából mi zajlik egy ilyen helyzetben egy ember fejében.
Először is szeretném elmondani, hogy bár lényegében minden visszaesés hasonló, nem mindegyik ugyanolyan. Részben külső körülmények miatt, részben pedig amiatt, hogy általában az ember tanul a korábbi hibáiból, és egy függő is tanulhat egy-egy visszaesésből. Feltéve, ha veszi a fáradtságot, hogy megnézze, hol rontotta el.

A visszaesés folyamatának 3 szakasza van: 1) érzelmi, 2) mentális és végül 3) fizikai.

Az első, az érzelmi szakasz, ahol még csak fel sem merül a használat. Ez akár hetekig vagy hónapokig is eltarthat. A probléma az, hogy kellő önismeret nélkül az ebben az időszakban felmerülő visszaesési jeleket (elszigetelődés, másokra figyelés, érzések elfojtása, nem kér segítséget stb.) nehéz felismerni, ellenben nagyon könnyű racionalizálni (mással van a baj, ilyen a munkám, nem érek rá most ezzel foglalkozni, egyedül is megoldom, még nincs baj). Ha ezeket a szőnyeg alá söpörjük, rövidebb vagy hosszabb idő után az ember eljut arra a pontra, amikor a sok felgyülemlett probléma olyan lelki szenvedést okoz, amikor a használat jó ötletnek tűnik. Csak azért, hogy egy kicsit kieresszük a gőzt. Ide rakhatnánk egy piros felkiáltó jelet, hogy aki ezt tapasztalja, azonnal változtasson a mindennapi működésén, ha nem akar visszaesni. Mert innen már csak egy lépés a mentális visszaesés, ami az érzelmi visszarendeződéssel ellentétben pillanatok alatt használathoz vezethet.

A mentális visszaesés már sokkal egyértelműbb, mint az érzelmi, azonban nehezebb is visszafordítani. Kezdetben még könnyen kezelhető gondolatok jönnek arról, mi lenne, ha "csak most az egyszer", "hiszen ennyi szar/jó után igazán megérdemelném", "most más lenne, nem fogok belecsúszni", és így tovább. Tegyük fel, hogy továbbra sem kérünk segítséget, mindezt magunkban tartjuk, és egyedül háborúzunk magunkkal a saját fejünkben. A magam részéről ilyenkor előbb-utóbb eljutok oda, amikor vagy kiszelektálja az emlékezetem az összes negatív következményt, vagy egyszerűen már nem érdekel, esetleg mindkettő.

Elkezdek magammal alkudozni, egyre tovább megyek a "mi lenne, ha" fantáziálásokban addig, hogy konkrét terveket kezdek el kitalálni arra, hogy használjak csak egy kicsit, lebukás nélkül, most az egyszer, de persze szigorúan csak elméletben Innen már tényleg csak egy pillanat a tényleges fizikai visszaesés, mert emlékezzünk az előzményekre, általában ezek a gondolatok akkor jönnek elő, mikor már eleve elegünk van az életből és elfáradtunk a küzdelemben, mert bár lehet visszaesni az elbizakodottságtól és a túl sok sikertől is, a gyakoribb inkább az, mikor a függő menekülni szeretne a saját fájdalmától és félelmeitől.

Ha túl sokáig maradok ebben az állapotban, akkor az önmarcangolás elveszi az összes maradék energiámat, és elkezdem elhinni, hogy mindez sajnos elkerülhetetlen. Mert "mit képzelek én magamról, egy darab szar vagyok, aki csak ártott a családjának és a társadalomnak, életképtelen vagyok, megpróbáltam, de nem megy, akkor inkább azt csinálom, amit szeretek, még ha bele is döglök, mert amúgy sem érdemlek többet… sose lesz ennek vége". Mindeközben hatalmába kerít egy olyan szintű sóvárgás, ami talán ahhoz hasonlít, mikor az ember szerelmes és minden porcikája úgy vágyik a másikra, mintha az élete múlna rajta, mintha valami mágnesként vonzaná külön-külön minden egyes sejtemet és úgy érzem, ezt a feszültséget már tényleg nem bírom. Ahogy pedig elszáll a racionalitás utolsó morzsája, általában egy mondat fogalmazódik meg konklúzióként: "Picsába az egésszel!". A dolog eldőlt, és ha már nem maradt más, megpróbálod élvezni.

Az első pár alkalommal még nagyon gyorsan végbement ez a folyamat és a végén volt, hogy tényleg megkönnyebbültem egy ideig. Ahogy azonban teltek az évek, és minden visszaesésnek egyre komolyabb következményei lettek, egyre mélyebbre kerültem, ahonnan minden egyes alkalommal egyre nehezebb lett felállni, ez a könnyedség eltűnt. Mert már nem tudtam magad teljesen becsapni azzal, hogy jó lesz újra drogozni. A filmbeli Nic is pontosan tudta ezt, és ezért nem tudott őszintén mosolyogni.

Szerencsére nem kell idáig eljutni és használni. A lehetőség mindig ott van, hogy visszaforduljunk, csak sokszor nehéz meglépni. A legjobb, ha felhívunk és/vagy személyesen találkozunk valakivel, akiben megbízunk és merünk neki beszélni bennünk kavargó érzésekről. Ha ez nem megoldható, szakadjunk ki valahogy a gondolatkörből, vigyük le a kutyát, menjünk el sportolni, rakjunk be egy vígjátékot, húzzuk az időt valahogy, mert a jó hír az, hogy az ilyen pillanatok is, mint minden más, elmúlnak (tényleg elmúlik!). A rossz hír viszont az, hogy vissza is térnek, más élethelyzetben, más formában tesznek minket újra próbára. Ha pedig elbuktunk, mindig újra lehet kezdeni.

 Léna

FIGYELEM! Ha érdekel a drogtéma - akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a sarosi.peter(kukac)gmail.com címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.  

Forrás: drogriporter.blog.hu

https://drogriporter.blog.hu/2019/08/28/a_visszaeses_lelektana#more15027858

 

A legelterjedtebb drog továbbra is a kannabisz, mondjuk az alkoholt nem tekinti drognak az ENSZ, mert ha annak tekintené, akkor természetesen az lenne a legelterjedtebb. 

 

A világon 271 millió drogfogyasztó volt 2017-ben - áll az ENSZ szerdán Bécsben közzétett kábítószerügyi jelentésében.

Az ENSZ Kábítószer- és Bűnüldözési Hivatalának (UNODC) kétévente közzétett dokumentuma szerint 2009-hez képest 30 százalékkal nőtt drogfogyasztók száma. Összességében a 15 és 64 év közötti lakosság 5,5 százaléka fogyasztott kábítószert a vizsgált időszakban.

A jelentés megállapította azt is, hogy a vártnál több, vagyis mintegy 35 millió ember volt 2017-ban drogfüggő vagy szorult orvosi kezelésre kábítószer fogyasztása miatt. Az UNODC ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy az olyan népes országokban, mint India és Nigéria elvégzett újabb felmérések vezettek ahhoz, hogy a drogfüggők eredetileg 30,5 millióra becsült számát felfelé kellett korrigálni.

Két éve 585 ezer ember halt meg kábítószerfogyasztás, illetve ezzel kapcsolatos betegségek miatt.

Továbbra is a kannabisz a legelterjedtebb drog a világon. Két éve 188 millió ember nyilatkozott úgy, hogy legalább egyszer fogyasztott belőle.

53,4 millió ember vett magához olyan opiátokat, mint a heroin, fentanil vagy az ópium. A jelentés kiemeli, hogy ezek a kábítószerek egyrészt egyre népszerűbbek, másrészt pedig az 585 ezer halott kétharmadáért felelősek. Az opiátok egyharmadát dél-ázsiában fogyasztották, de Észak-Amerikában is egyre elterjedtebbek, ahol a lakosság négy százaléka fogyasztott ópiumszármazékot. Az Egyesült Államokban 2017-ben opiát túladagolás miatt 47 ezren vesztették életüket, sokan közülük a fentanil szintetikus drogtól.

Soha nem látott szintet ért el a kokain termelés. 2017-ben csaknem kétezer tonnát állítottak elő a drogból, majdnem negyedével többet mint az azt megelőző évben. A főleg Dél-Amerikából származó drog különösen az amerikai kontinens északi részén, illetve Óceániában népszerű. A világon összesen 18,1 millió ember fogyasztott kokaint. (MTI) 

Szerző: Sarkadi Zsolt

Forrás: 444.hu 

https://444.hu/2019/06/26/ensz-271-millioan-fogyasztottak-drogot-a-vilagon-2017-ben 

Az ENSZ jelentése szerint világszerte 271 millió emberről lehet szó.

 

Az ENSZ friss jelentése szerint Világszerte kb. 271 millió ember, vagyis a 15 és 64 közöttiek közül minden 20. ember használt valamilyen rekreációs drogot 2017-ben. Ez 2009-hez képest 30 százalékos növekedés.

A kannabisz, a kokain, az amfetamin és a vényköteles stimulánsok fogyasztása újra olyan nagy, mint a gazdasági világválság idején.

Ugyan a vényköteles opioidok alkalmazása a közelmúltban csökkent, a túladagolások száma nőtt: 2017-ben 47 ezer halálos túladagolás történt, közülük sok szintetikus opioidok miatt, mint amilyen a fentanil is.

Továbbra is a fű a legnépszerűbb drog, kb. 188 millióan használták 2017-ben világszerte. A legtöbben Észak-Amerikában (56,6 millió használó), majd Ázsiában (54,2 millióan). A 15 és 64 év közötti izraeli férfiak harmada és a jamaicai férfiak 28,5 százaléka élt a marihuánával a legsűrűbben. Őket követték az amerikaiak (21,4 százalék), a kanadaiak (19,1 százalék) és az új-zélandi férfiak (18,6 százalék).

Az, hogy a kannabiszt több amerikai államban legalizálták, hozzájárult a lefoglalások csökkenéséhez, 2010 óta 77 százalékkal kevesebb lefoglalás történt 2017-ben. Eközben a világon opioidokból 693 tonnát foglaltak le, 5 százalékkal többet, mint az előző évben. (Yahoo News

Szerző: Herczeg Márk

Forrás: 444.hu 

https://444.hu/2019/06/30/tiz-ev-alatt-30-szazalekkal-nott-a-rekreacios-drogokat-hasznalok-szama

szerelmesek.jpg 

Sok a szenvedélybeteg B.-A.-Z. megyében is, és nemcsak a fiatalok közül kerülnek ki a szerfogyasztók. 

 

szipus-belvaros.jpg

A kábítószer-használat szempontjából a város egyik legfertőzöttebb része az Avas, de a városszéli ipartelepek és a belváros sem lóg ki a sorból, az Ady-híd környékén is gyakran látni szipuzó fiatalokat. Az utcai heroinhasználat nálunk még nem elterjed.
Ellátogattunk a miskolci Drogambulanciára, betekintettünk a szakemberek tevékenységébe és megismertünk néhány szerfogyasztót. Az ambulancián járva eszembe ötlött főiskolai pszichológia tanárom, aki gyakran idézte Kosztolányi híres sorait. „Ne ámulj a kokainistán. /Gondolkozz az okain is tán.”

Megszólaltatunk két fiatalt, akik már tinédzserként a kemény drogok rabjaivá váltak. Mini-interjúinkból kiderül, a függőség és az alkalmi drogfogyasztás között húzódó határ hajszálvékony, a kábítószerfogyasztók későn ébrednek rá, hogy már betegek.
R. CS. egy fiatal, jólöltözött srác, barátnőjével érkezett a Drogambulanciára. Őt arról kérdeztem, mióta jár az ambulanciára, és milyen szereket próbált ki.

– Nehéz a drogügyeimről nyilatkozni, de nem bánom, vágjunk bele. Korán kezdtem, már 13 évesen füveztem a haverokkal, aztán jött a morfium is. Ekkor még nem gondoltam, hogy később kemény drogokat is fogok használni. A szakközépiskolás koromban próbáltam ki a heroint, igen hamar rákaptam, majd Budapestre költöztem, ott elég sokszor jártam éjszakai klubokba, diszkókba az új haverokkal. A Képzőművészeti Főiskola festő szakára jártam, 2008-ban diplomáztam. Mindig is szerettem a művészetet, jó kézügyességem volt, imádtam festeni. A főiskola utolsó évében szerencsére sikerült csökkenteni a napi adagot, egyre ritkábban lőttem be magam, tanulnom kellett a vizsgákra és elhatároztam, előbb-utóbb leteszem a heroint. Már 2000-től eljártam a Drogambulanciára, egyre kevesebb kábszerre volt szükségem, sőt ez év tavaszától már nem nyúltam utána, csak Metadont szedek, ez helyettesítő szer. Nemsokára erre sem lesz szükségem, teljesen „tiszta” leszek.
– Barátnőd is kipróbálta már a kemény drogokat?
– Nem, abszolút nem, ő még a füves cigarettát sem kóstolta. Becsülöm ezért és még sok más miatt is. Kedvesem ide jár az egyetemre, a bölcsészkarra, ő is szereti a kultúrát, odavan a művészetekért. Ő volt az, aki segített, lerántott a „bűnös útról”, rávett, hogy hagyjam el az anyagot. Sok lánnyal jártam már, de ilyen lánnyal, mint Ő, sosem találkoztam. Abszolút szerelmes vagyok, ez erősít rendesen.

A „flash”-érzést nem lehet szavakkal kifejezni

Gábortól azt kérdeztem, hány évesen kezdett el kemény drogokat használni.
– Már 17 évesen elkezdtem lőni magam. A középiskolás éveim alatt is kipróbáltam egy-két cuccot, főleg partydrogokat, extasyt, speedet. Később a kokaint is megkóstoltam, de az túl drága, így az utóbbi fél évben inkább heroint használtam. A kokain nem annyira kemény, mint a „hernyó”, könnyebb leállni róla, nincs olyan kemény fizikai függés. Jártam Hollandiában is, ott sokkal olcsóbb minden anyag.
– Segítettek neked az ambulancián?
– Tíz éve járok ide, segítenek. Nem tudom, sikerül-e végleg leszoknom, fogalmam sincs, de azt senki ne gondolja, hogy ez olyan egyszerű.
– Bevallom, teljesen laikus vagyok, nincsenek tapasztalataim a drog hatásairól. Milyen a mámor, mit éltél át?
– Figyelj, csak az tudja a „flash”-érzést, aki kipróbálta a cuccot. Nem igaz az, hogy az extasyra azonnal rá lehet szokni, volt rá példa, hogy kéthavonta 1-1 „tablettát” szedtem, és csak jóval később szoktam rá. Viszont utána hamar nyúltam a heroinhoz. Szeretnék leszokni, de nem egyszerű, senkinek nem ajánlom a keményebb drogokat.

A szakember szemével

Juhászné Ceglédi Tündét, az alapítvány vezetőjét kérdeztük a megyei droghelyzetről, és arról, mennyi beteg látogatja a Drogambulanciát.

– Miskolcon már 13 éve segíti a Drogambulancia a szenvedélybetegeket. Az ambuláns drogbeteg-ellátás beindítását megelőzte a Drogambulancia Alapítvány létrehozása, melynek feladata az ambulancia működtetése, a helyi drogproblémák kezelése, a megelőző és felvilágosító munka összefogása, a régióban jelentkező drogproblémák kezelése.
MONDJ NEMET A DROGOKRA VIDEÓ
Az alacsonyküszöbű szolgáltatást 2000-től vezette be a Drogambulancia Alapítvány, amelynek célja egyrészt a kábítószer-használat okozta egészségügyi és szociális károk mérséklése, tanácsadás, utcai megkereső munka, fertőző betegségek megelőzése. E speciális szolgáltatás keretében biztosítják az alapítvány munkatársai a tűcsere-programot is, amely során az absztinencia irányába még nem motivált drogfogyasztóknak steril eszközöket biztosítanak és a használt injektorok begyűjtését elvégzik. Jelenleg Miskolcon kívül, ahol állandó helyszínű szolgáltatás van, a régió négy városában biztosított mobil alacsonyküszöbű szolgáltatás: Ózdon, Kazincbarcikán, Tiszaújvárosban, Mezőkövesden körülbelül 5-10 kliens vesz részt városonként a mobil tűcsere-programban, összesen kb. 70 fő veszi igénybe a szolgáltatást. Reméljük, programunkkal egyre több szerhasználót tudunk elérni. 


thumbnail_drogambulancia_fecskend.jpg
– Sok olyan fiatal látogatott el hozzánk az elmúlt hónapokban, akiknek kábítószerekkel kapcsolatos problémáik vannak. Jelenleg több mint 2500 fő a klienseink száma, körülbelül 50 százalékuk Miskolc és környékén lakik. A korábbi években főleg a megye nagyvárosaiban (Kazincbarcika, Szerencs, Ózd) volt jellemző az illegális szerhasználat, sajnos mostanában már a kistelepülések is érintettek. Tapasztalatom szerint az egyéni terápia ambuláns drogbeteg-ellátás keretei között hatékonyabb. Ha a szerfogyasztók csoportterápiában vesznek részt, nagyobb a veszélye annak, hogy a foglalkozást követően egymást negatív irányba befolyásolva a szerhez nyúlnak. A kipróbálás stádiumában a fiatalokban sokszor nem tudatosulnak a kábítószer-használat veszélyei, csak később, amikor egyeseknél már problémák lépnek fel, illetve kialakul a függőség – sorolta a szakember.

Juhászné Ceglédi Tünde kiemelte, hogy nemcsak a szerhasználók, hanem a társadalom egészének biztonsága érdekében nyújtják addiktológiai szakembereik különböző szolgáltatásaikat, mint a drogbetegek egészségügyi ellátása, a szenvedélybeteg közösségi ellátása és alacsonyküszöbű szolgáltatása. Valamennyi szolgáltatásnak más és más a közvetlen célja, hosszútávon azonban a szerfogyasztók társadalomba történő reintegrálása a cél. – Bízom benne, hogy egyre több szerfogyasztó fog segítséget kérni annak érdekében, hogy absztinenssé váljon – mondta hírportálunknak az ambulancia vezetője.

Búzafalvi Tamás 

Forrás: minap.hu

http://old.minap.hu/news.php?extend.17906.12

Papp Éva Mária 2019.08.13. 06:50

Nyaki

Képtalálat a következőre: „képek szipus”

Nyakinak hívta mindenki. Az egyetlen szipus volt az óbudai lakótelepen. Sokszor láttam, ahogy dülöngélt a házak között, a sárga löttyös zacskó mindig a kezében volt. Féltem tőle, már nem tudom, miért. Alig múltam tíz. Egyszer kutyasétáltatás közben belebotlottam az árkádok alatt, éppen chipset ettem, és kért belőle. Neki adtam az egészet, és elszaladtam. Évekkel később egy nagy társasággal voltam, odajött hozzánk beszélgetni, többen jól ismerték. Kifejezetten jámbornak tűnt.

Ma már a Ferencvárosban lakom, a József Attila lakótelepen, ahol évekig nem láttam az utcán szipust. Ám amióta a szomszédos kerületben, a hírhedt Hős utcában a hatóság hadat üzent a drogtanyáknak, a „zombik” egy része nálunk vert tábort. Ősszel, amikor még jobb volt az idő, a környéken lakók a Facebookon rendszeresen osztottak meg képet lépcsőn, járdán, fűben, játszótéren fekvő, eszméletlen drogosokról. Az egyik férfi letolt nadrággal feküdt a metróaluljáróban, a fotón éppen egy iskolás csoport megy el mellette.

A helyiek nyomására a rendőrség naponta többször megjelent az Ecseri úti megállónál, de ennek különösebb elrettentő hatása nem volt. Egyszer pont arra mentem, amikor a fiatalokat igazoltatták. Három fiú, hogy megússza a macerát, viháncolva lefutott az aluljáróba, és ha már arra jártak, feltörték a telefonfülkét, hátha találnak benne egy kis aprót – a rendőröktől ötven méterre.

A környékbeliek véleménye megoszlik. Van, aki önbíráskodna, más szerint ezek a fiatalok az igazi áldozatok, de a tökéletes megoldást senki nem tudja. A kábítószereseket hiába gyűjtenék be a rendőrök, szabadulás után jönnének vissza. Vagy zavarják őket tovább egy másik kerületbe? A drogambulancia hasznos lenne, de kevés a szakember. A munkából haza siető anyáktól meg a buszra váró iskolásoktól se lehet elvárni, hogy minden félájult herbáloshoz leguggoljanak, és ők pótolják azt a szeretetet, amit a drogfüggők nyilván nem kaptak meg annak idején. De akkor kinek kellene leguggolnia hozzájuk? Úgy tűnik, egyelőre nincs más, marad a keserűség és a Facebook.

Ma már meg merném kérdezni Nyakitól, hogy mit javasol, de szerintem már meghalt.

 

Szerző: Pór Attila

 Forrás: noklapja.nlcafe.hu

https://noklapja.nlcafe.hu/szerintem/2019/02/28/nyaki/ 

A szüleinket. A társunkat. A főnököt. Önmagunkat. Sok mindenkit elővehetünk azért szóban vagy gondolatban, ha valami nem úgy sikerült, ahogyan elterveztük – legyen szó egy megbeszélésről, de akár a pályaválasztásunkról is. Mi állhat annak a hátterében, hogy ha félresiklik valami, sokan azonnal a felelőst keressük, és nem nyugszunk, amíg meg nem találjuk? És ha megtaláltuk – vajon hogyan tovább? 

 

“A konyhámban vagyok, és egy bögre kávét iszom. Fehér nadrágot viselek egy kardigános együttessel. Hirtelen elejtem a bögrét, ami millió darabra törik a padlón, a kifröccsenő kávé pedig beteríti a ruhámat. És azonnal, abban a milliszekundumban, amint a bögre földet ért, az én számat a következő mondat hagyja el: A fenébe, Steve!”

Ezt a kis anekdotát Brené Brown, az ismert amerikai kutatónő osztotta meg a hibáztatásról szóló videójában. Brown, ahogy maga is bevallja, szintén azok közé tartozik, akik hajlamosak rögtön felelőst keresni, ha valami nem, vagy rosszul sikerül. A hibás pedig ebben a fenti esetben a kutatónő férje, Steve volt.

De ő kezdte!

Steve ugyanis néhány barátjával együtt rendszeresen eljár vízilabdázni. Így tett a kávés incidenst megelőző estén is. A felesége figyelmeztette, hogy érjen haza legkésőbb tízre, mert nem tud elaludni addig, amíg ő nincs otthon. Steve azonban csak fél tizenegyre futott be, ami miatt a nő a szokottnál később tudott lefeküdni, ezért másnap fáradt volt, és még a délelőtti órákban egy második bögre kávé mellett döntött – ami végül a padlón landolt. Brené Brown okfejtése szerint tehát természetesen a férje a hibás a tönkrement ruhákért és a rendetlenségért, hiszen ha nem késett volna előző este, ő soha nem is töltötte volna ki magának azt a második kávét. Logikus, nem igaz?

“Tulajdonképpen ekkor jöttem rá arra, hogy milyen óriási mértékben érint engem is a hibáztatás problémája” – vallja be a kutatónő. A hibáztatás (azaz angolul blaming, amiről biztosan sokaknak eszünkbe jut a mi magyar “blamálni” szavunk…) folyamata gyakran kicsit úgy festhet a külső szemlélő számára, mint azok a régi, óvodáskori csetepaték, amikor az igazságért kiáltva a másikra mutatunk: “De hát ő kezdte!!!”.

Ahogyan Steve és a kávé, valamint a klasszikus “ki nézett csúnyán a másikra” konfliktus esetében: lehet, hogy megtaláljuk, ki a felelős a történtekért, és még az is megeshet, hogy elnyeri érte méltó büntetését. Az igazi kérdés azonban az: megváltozik-e ettől bármi?

Még ha az enyém is, de legalább legyen valakié

A kávé biztosan nem varázsolódik vissza a bögrébe, és a lehorzsolt térdek sem gyógyulnak meg egy csapásra attól, hogy kiderül, ki a hibás. A szakításunk, a munkahelyünk elvesztése sem lesz semmis attól, ha megtaláljuk, ki a felelős azért, ami történt. A hibáztatásnak tehát nem is a végeredménye igazán érdekes, hanem a gyökerei: hogy egyáltalán miért csináljuk.

Az első válasz, ami erre a kérdésre eszünkbe juthat, valószínűleg a felelősség áthárítása lehet; azaz annak a mindenáron való elkerülése, hogy nekünk kelljen elvinni a balhét. Ez az esetek egy részében igaz is lehet, ám a hibáztatás gyökere ennél is mélyebbre nyúlhat: azok ugyanis, akik igazán hajlamosak azonnal felelőst keresni egy balul sikerült dologért, ha nem találnak mást, ugyanolyan készségesen “blamálják” saját magukat, mint bárkit a környezetükben. Tehát túl azon, amikor a saját önértékelésünk védelmében mást jelölünk ki a kudarcaink forrásául, a hibáztatás egy nagyon fontos, ám illuzórikus érzést nyújt számunkra: a kontroll érzetét. 

Úgyis tudtam, hogy becsapsz

“A hibáztatás egyszerűen annak a diszkomfortnak, fájdalomnak és haragnak a kiadása, amit érzünk egy ilyen helyzetben” – mondja Brené Brown. A szakember a kutatási eredményei alapján azt vallja, hogy a hibáztatás egyfajta fordított összefüggésben áll a bizalommal

minél nehezebben bízunk meg a másikban, annál inkább hajlamosak vagyunk a felelőst keresni akkor, ha valami nem az elképzeléseinknek megfelelően alakul. És bár a felszínen úgy tűnhet, ezáltal a kezünkben tartjuk az irányítást, a mélyben ott feszül bennünk a düh, amely mintha azt mondaná: tudtam, hogy nem bízhatok meg benned, és látod, igazam is volt.

Ahogy azt mindezek alapján sejteni lehet, ez a fajta harag, bizalmatlanság és maga a hibáztatás folyamata nincs jó hatással sem ránk, sem pedig a kapcsolatainkra. Randi Gunther klinikai pszichológus, házassági tanácsadó szerint az, ha mindenért, ami balul üt ki, azonnal meg kell találnunk a felelőst, a párkapcsolaton belül egy fájdalmas, és rendkívül nehezen abbahagyható játszmába torkollhat.

Már megint

A párkapcsolatban ugyanis nagyon könnyen állandó szereplői lehetünk ugyanannak az újra és újra lejátszódó történetnek: félresiklik valami, amitől mindketten frusztráltak vagyunk, és elkezdődik a hibáztatás folyamata. A két fél aztán – temperamentumuknak megfelelően – vezeti végig a forgatókönyvet: vagy mindkettő a másikra mutogat, vagy pedig mindig lesz valaki, aki készségesen “elviszi a balhét”, miközben a másik “ugye, megmondtam” bólintással hátradől, és lelkesen hibáztat.

Abban, hogy melyik szerepben érezzük igazán otthonosan magunkat, fontos szerepet játszik a személyiségünk, gyerekkori tapasztalataink és az önértékelésünk. Alacsonyabb önértékeléssel, illetve – ahogy Gunther fogalmaz – “jógyerek” attitűddel ugyanis hajlamosabbak lehetünk arra, hogy készséggel simuljunk bele nem csak a felelős, de a bűnbak szerepébe is (azaz hogy akkor is vállaljuk a felelősséget, amikor nem mi hibáztunk).

Biztosan sokak számára ismerős a helyzet, amikor a pár egyik tagja indulatosan érkezik haza este egy, a kapcsolattól teljesen független munkahelyi konfliktus miatt – a másik pedig ösztönösen, szinte reflexszerűen bocsánatot kér, holott nem ő tehet az egészről.

A hibáztató működésmód pedig, valljuk be, hosszú távon akkor is kényelmes lehet, ha a személyiségünkből eredő hajlamunk nem is volt rá, hiszen minden konfliktus esetén ez lehet a mi “Ingyen kijöhetsz a börtönből” Monopoly-kártyánk, amivel minden vitás helyzetben miénk a nyerő pozíció… Randi Gunther szerint a párkapcsolaton belül ezt az ördögi kört csak akkor lehet megtörni, ha mindkét fél tudatosan figyel arra, mely ponton lépnek be ebbe a mintázatba, közösen megállítják a folyamatot, és ahelyett, hogy a felelőst akarnák mindenáron pellengérre állítani, a megoldáson kezdenek dolgozni. 

Ő a hibás – de már úgyis mindegy

Ez a módszer nem csupán a párkapcsolatokon belül siethet a segítségünkre, ha mi magunk is hajlamosak vagyunk a hibáztatás ördögi körében pörögni. A kudarcokért, balul sikerült eseményekért vagy megtaláljuk a felelőst, vagy nem, a hibáztatás azonban egyvalamit egész biztosan nem hoz meg számunkra: a feloldást. Lehet, hogy kiderül, hogy a szüleink miatt vannak problémáink; lehet, hogy valamiért egyedül mi vagyunk a hibásak. De egy nagyobb képet szemlélve mennyire számít ez tulajdonképpen?

Felelősséget vállalni a tetteinkért, a döntéseinkért, és hibáztatni mást vagy magunkat, ha rosszul sikerül valami, két nagyon különböző dolog. Az első esetben ugyanis benne rejlik annak a lehetősége, hogy a személyiségünk fejlődik a kudarcok, negatív történések által, hiszen aktívan keressük rájuk a megoldást, és gyakoroljuk a kontrollt az élethelyzeteink felett. A másodikban azonban nem. Ott lényegében egy passzív szerepben várjuk, hogy jöjjön valaki, és igazságot tegyen – hiszen a másik volt a hibás.

“A hibáztatás azért is igazán káros a kapcsolatainkban, mert mindaddig, amíg dühöngünk, és felelőst keresünk, elveszítjük a lehetőséget arra, hogy empatikusak legyünk; ahogyan velem is történt a férjem és a kávé esetében” – mondja Brené Brown. A kutatónő szerint amint hibáztatni kezdünk, már nem figyelünk igazán sem magunkra, sem egymásra; nem halljuk meg azokat a történeteket, amelyekben nagy szükségünk lenne az empátiára: másokkal, de önmagunkkal szemben is. 

 

Szerző: Herendi Kata 

Forrás: pszichoforyou.hu 

https://pszichoforyou.hu/miert-hibaztatunk-mindig-valakit/?fbclid=IwAR2MjYIPCfiLwt-hWKidcnuqY4UbPyic8lKy-yHXZ6JzplV8drBJnpzIpdo

Az elmúlt két évben drasztikusan megváltozott a budapesti József Attila-lakótelep bejárata. A békés telepi élethez szokott lakók rettegnek a hol agresszív, hol ájultan heverő dizájnerdrogosoktól.

  • Idén nyáron már Budapesten is egyre gyakrabban találkozni a teljesen bekészült herbálosokkal. 
  • Mivel a VIII. és X. kerületből aránylag hatékonyan szorítják ki őket, ezért sokan a Ferencvárosba járnak cuccozni. Törzshelyük lett a József Attila-lakótelep bejáratánál lévő tér. 
  • A szinte kisvárosi élethez szokott lakók arról számolnak be, hogy két éve szinte a semmiből bukkantak elő az ijesztő, zombiszerű figurák. 
  • A telepen lakók számára megkerülhetetlen közlekedési csomópontban, az Ecseri úti metrómegállóban állandóak a véres, akár késelésig menő balhék, nyíltan megy a drogkereskedelem és a drogozás, szanaszét hevernek a beájult narkósok. 
  • A ferencvárosiak már aláírást is gyűjtöttek, és petíciót adtak be az önkormányzathoz, hogy történjen valami, de válaszra sem méltatták őket.
  • Az alábbi videóinkban részletesen bemutatjuk a herbál nevű dizájnerdrogot és hatásait: Elsőherbálozók a városligeti majálisonElkábszereztem a diákhitelem 

 

Szerző: Botos Tamás, Ács Dániel, Kiss Bence 

Forrás: 444.hu 

https://444.hu/2019/07/31/mintalakotelep-volt-a-nyomordrogozas-egyik-legijesztobb-kozpontja-lett 

Negyvenes évei elején járó, jóképű férfi. Többször a halál küszöbéről támolygott vissza, amíg egyszer azt mondta, elég. Legyen inkább élet. És lett. Orsolics Zénó már másoknak – drog által érintett tinédzsereknek és felnőtteknek – segít, és az idáig vezető útról könyvet is írt. Dobray Sarolta írása. 

– Két dolog jut elsőre eszembe. Az első a pad, ott, az Örs Vezér téren, ’98-ban. A pad mellett, a kukából kandikál ki egy kiflivég, és én azon gondolkodom, hogy amikor nem néz oda senki, kiveszem. Aztán azon, melyik a nemesebb halál: a troli vagy a metró elé vetni magam. A második, amikor lediplomáztam. Hogy apám akkor, először és utoljára mondta nekem azt, hogy büszke rám… – így kezdi. Aztán folytatja, az elejéről.

– Teljesen átlagos családban nőttem fel. Legalábbis kívülről úgy tűnt… Anyu, apu, két testvér, autó, nyaraló, minden. Apám katonai pályára ment, alezredesi rangig vitte. Cserébe otthon is katonás volt, kemény, mint a kő, kocka, mint a jég. A lakótelep, az lett az én otthonom. A lakótelepi srácok. A banda. Akik végre értenek engem, elfogadnak úgy, ahogy vagyok. Mindenki zűrös családból jött. Egyívásúak voltunk… Van egy ilyen mondás, hogy a szemetet összefújja az utcán a szél. Hát, minket összefújt. Anyagilag megvolt mindenem, de anyám is halálra dolgozta magát, apám is, kontroll sehol. Azokban a telepi bandákban álmodtuk az életünket. Minden drogosnak van egy „belépő” szere. Én azt mondom, az enyém a kulcs volt, ami akkoriban a nyakamban lógott. Reggel elindultam a suliba, aztán utána vagy hazaérkeztem, vagy nem. Általában nem. Tizenhárom körül voltam, akkor kezdtünk cigizni, suli előtt, közben, után. Aztán jöttek az iszogatások. Onnan már csak egy karnyújtásnyira volt az első füves cigi. De az első szerelem a hasis volt, egy szilveszteri buliban hozta valaki. Nagyon bejött. Csodálatos szorongáscsillapítónak bizonyult, és én folyton szorongtam. Végre nem kellett arra gondolni, amire nem akartam, arra, ami otthon volt, hogy az a képletes púp a szőnyeg alatt lassan óriássá nőtt. Mindenki tudott valamit, ami baj, ami fáj, de senki nem beszélt róla. Ahogy arról sem, hogy apám iszik, hogy egyre agresszívabb. Hogy nem férünk egymáshoz.

MINT A VADÁLLATOK

– Ezen a ponton még sokan kiszálltak, mert akkor még nem volt annyira nehéz. Én mentem tovább. A hasis és a fű után bejöttek a képbe a partidrogok. Speed, extasy. A legelső megint csodás volt. Imádtam, hogy a bandában vagyok, hogy oda tartozom, hogy egyáltalán tartozom valahova. Buliról bulira jártunk, olyanok voltunk, mint a vadállatok. Négyen beültünk egy szakadt Zsiguliba, mindenki be volt állva, mint az állat, a sofőr is, persze. Padlógázzal nyomtuk az autópályán. Felborultunk, fának mentünk többször. De akkor még mázlink volt, akkor még nem halt meg senki. Igazából utáltam az egészet, de cikinek éreztem nem csinálni, a többiek előtt. Volt egy diszkó Rákoskeresztúron, ott csak bemondtad a titkos kódot, és a pincérek tálcán hozták ki a speedet. Mindent bevettünk, a lakótelepen csak drogtartálynak hívtak minket.

Amikor ez a bulizós korszak kicsit lecsengett, jött a következő vízválasztó. Akkor voltam tizenhét. Csináltunk egy pinceklubot az egyik tízemeletes aljában. Valaki lehozott heroint. Létezik egy buta hierarchia a szenvedélybetegek között: a drogosok lenézik az alkoholistákat, a füvesek lenézik az amfetaminhasználókat és így tovább. De nekünk mindig mindenre volt magyarázatunk, úgy forgattuk, ahogy épp jólesett. Amikor speedeztünk, lenéztük a hernyósokat, de amikor ott volt a heroin, már nem nagyon volt kit lenéznünk, csak az alkoholistákat, mert csak azok nem voltunk még. Pedig az első nem is volt jó. Sőt. Nagyon rossz volt. Hánytam rendesen, és azon gondolkodtam, hogy a fenébe lehet erre a borzalomra rákattanni. De a többiek csinálták. Hát felszívtam második alkalommal is… Évekig kirázott aztán a hideg attól a mondattól, ami akkor bennem világosan megfogalmazódott. „Megérkeztem, hazataláltam, ez az én szerem.” Úgy éreztem, menedéket nyújt az alól, ami elől menekülni akartam. A hiányaimtól. Elkezdtük rendszeresen használni. Egy-két hónap telt el, amikor észrevettem, hogy fájnak a csontjaim, hogy rosszul vagyok, hogy remegek. Pedig csak pár napot hagytam ki. Elvonás. Akkor esett le, hogy rászoktam. Rohantam is, hogy vegyek egy adagot, elfüstöltem, és sutty, mintha minden bajt, fájdalmat elfújtak volna. Ennyi volt az egész. Hónapokig szívtuk a heroint. Suliba szinte egyáltalán nem jártam be, a nyolc általános után egy szakmunkásképzőbe kerültem, annyira rossz volt a bizonyítványom.

És jött a következő útelágazás. Pár haver, akik már komolyabban tolták, kiokosítottak, hogy jobban járunk, ha nem szívjuk, hanem szúrjuk a heroint. Jobban üt be, és kevesebb is kell belőle. Tiszta haszon. Először bénáztunk, beadogattuk valahogy egymásnak. Aztán szépen megtanulta mindenki magának beszúrni. Néhány másodperc alatt már a véráramban száguld az anyag, és paff, ott is van az agyban. Hatalmas flash, úgy, ahogy mindig is mondták.

Ha nektek vagy ismerőseiteknek segítségre lenne szüksége, a fuggosegkezeles.hu oldalon keresztül megtaláljátok Zénót.

A teljes cikket a Nők Lapja 2019/28. számában olvashatjátok el. A magazin július 10-től kapható az újságosoknál.

Szöveg: Dobray Sarolta

Fotó: Bulla Bea 

Forrás: noklapja.nlcafe.hu 

Forrás: https://noklapja.nlcafe.hu/noklapja/2019/07/15/fuggoseg-terapia-3-gyerek-orsolics-zeno-szocialis-munkas-tortenete/?fbclid=IwAR1yJW9zUapKzYH7Mp54QguXbZ_M0SZ5yn1OlUsIXNgbexxKp7jsynK45fQ 

 Számos szakkifejezés létezik, melyeket nap mint nap használunk, része közös szókincsünknek, mégsem teljesen egyértelmű, hogy mit is értünk rajtuk. Ilyen például a krízis fogalma. Mit is nevezünk pszichológiai szempontból krízisnek? Melyek a leggyakoribb krízisek a családok életében? Honnan lehet felismeri, hogy krízisbe kerültünk, és mit tudunk tenni ellene? Jelen cikkünk ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ.

 

A krízis szó jelentése válság, fordulat, fordulópont. Hétköznapi értelemben egy traumatikus, stresszel teli változást értünk rajta. Általában olyan helyzetek idézik elő, melyekhez nem tudunk alkalmazkodni, nem működnek a meglévő problémamegoldó készségeink, és elkerülni sem lehet azokat. Fontos azonban kiemelnünk, hogy

a krízishelyzet egyben egyfajta lehetőségként is szolgálhat,

ugyanis ösztönöz a változásra, az aktuálisan nyomasztó és feszültséggel teli életeseménynek ezáltal hosszú távon pozitív hozadéka is lehet. 

 

Mit nevezünk családi krízisnek?

Családi krízisről akkor beszélünk, amikor az addig megszokott rend külső vagy belső hatásra felborul, és ezzel kényszerű változást idéz elő a család életében.

A családra, mint a rendszerekre általában, jellemző egyfajta állandóságra való törekvés,

így a változás könnyen kibillentheti viszonylagos egyensúlyi helyzetéből. Leggyakrabban az életciklus-váltások idején alakul ki krízis, mint amilyen a friss házasság, a gyermek születése vagy éppen a felnőtt gyermeket önállóságra bocsátó családi élethelyzet. Minden életszakaszban más-más kihívás és megoldandó feladat elé kell állnunk, így könnyen elakadhatunk valamelyik szinten. Amennyiben a család számára megoldhatatlan problémává fokozódik a helyzet, akkor beszélünk családi krízisről. Megkülönböztetett figyelmet kell szentelnünk a származási családról való leválás, az életközép, valamint az időskor időszakára, melyek különösen sérülékeny életciklusok.

A család egészséges működéséhez hozzájárul, hogy nyíltan kommunikáljunk egymással, érzelmeinket minél pontosabban kifejezzük, támaszt nyújtsunk egymás számára, az együttélés szabályai mindenki számára világosak legyenek, rugalmas határokat alkossunk, valamint bizalomteli kapcsolatban legyünk a családtagjainkkal. 

 

Mikor kerül krízisbe egy párkapcsolat?

Érdekes módon egy olyan pozitív életesemény, mint a házasságkötés, maga is krízisnek tekinthető. Sok változást eredményez életünkben, alkalmazkodást igényel, új megküzdési stratégiákat vár el tőlünk, valamint új konfliktusok forrása is lehet. Ilyen tekintetben az esküvőt is mint kritikus eseményt kell számba vennünk, mely vitákat és konfliktusokat generálhat, illetve az értékek és normák ütközését hozhatja felszínre.

A párkapcsolat és házasság esetében a legnagyobb erőforrást az együttes erővel megteremtett biztonságos alap adja, melyre a későbbiekben építkezhetünk.

Krízis akkor következik be, amikor a normál párkapcsolati fejlődés elakad valahol.

Ez gyakran valamilyen külső hatásra következik be, mint amilyen a hosszan tartó betegség, a válás, a veszteségek vagy az egzisztenciális bizonytalanság. A párkapcsolati rendszeren belül krízist eredményező tényező lehet a hatalom vagy a hierarchia egyenlőtlen megoszlása, a határok rugalmatlansága, a gyermekvállalás- és nevelés témáját érintő nézeteltérések, valamint a szexuális problémák, a hűtlenség és az érzelmi kiüresedés. Most pedig térjünk ki két gyakori és sokakat érintő családi krízisre részletesebben! 

A GYERMEK SZÜLETÉSÉVEL A CSALÁDI DINAMIKA ALAPVETŐEN ÁTRENDEZŐDIK. 
.

A családalapítás és a szülőszerep krízise

Az első gyermek születése egy érzékeny időszak a párok életében, hiszen számos változást eredményez, a korábbi családi felállás gyökeresen és végérvényesen megváltozik. Házastársként új szerepeket tanulunk,

a már megismert és begyakorolt férj és feleség szerepe mellé újdonságként adódik a szülőszerep, apává vagy anyává válunk.

Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy ez a szereptanulás a korábbiak mellé társul, de nem helyettesíti azokat, egy anya továbbra is nő, feleség, munkavállaló stb. marad, és ezekre a korábbi szerepeire is fontos hangsúlyt fektetnie. A helyzet nehézsége éppen ebben rejlik, egyre több szereppel kell zsonglőrködnünk, egyre szerteágazóbb feladatokat kell ellátnunk, egyre többfelé kell megfelelnünk. A gyermek születésével a családi dinamika alapvetően átrendeződik, a duóból trió lesz, mely labilisabb felállást eredményez, ugyanis a hármas egység gyakran tagolódik kettes alegységekre.

Fontos figyelmet szentelnünk az új rendszer rugalmas határainak és egyensúlyának kialakítására, a származási családokkal való kapcsolattartás ideális fenntartására, valamint az újszülött körüli teendők felosztására. Ezen sarkalatos tényezőkön túl krízist okozhat a szülés után gyakran jelentkező úgynevezett baby blues, azaz lehangoltság, valamint a gyermekágyi szorongás és depresszió. Fontos megemlítenünk az újdonsült apukákat érintő nehézségeket is, hiszen ők gyakran érzik úgy, hogy peremhelyzetbe kerültek, nehezebben találják meg szerepüket az új családi felállásban, így segítenünk kell őket ebben.

A szülőszerep krízisét eredményezheti a gyermekvállalás nehezítettsége, valamint a meddőség is. Provokáló tényező továbbá a problematikus várandósság, a komplikált szülés, a nem tervezett gyermekvállalás, az egzisztenciális nehézségek, valamint a társas támasz hiánya. Összetett kérdés az örökbefogadás és a mozaikcsaládok esete is, melyekben sajátos nehézségek merülhetnek fel a szülőszerepekkel kapcsolatban. 

FONTOS FELADAT A VÁLÁS SORÁN AZ ÚJ STRUKTÚRÁHOZ VALÓ ALKALMAZKODÁS. 
,

A válási krízis

A másik gyakran előforduló családi krízis a válás, mely általában nagy feszültséggel, magas szorongással és a reménytelenség érzésével jár együtt. Olykor úgy érezhetjük, hogy csak tudunk kikerülni a krízishelyzetből, ha véget vetünk a kapcsolatnak, azonban fontos szem előtt tartanunk, hogy a válás további krízisek forrása lehet, mely leggyakrabban az elhagyott felet, illetve a gyermekeket érinti.

A válás lényegében egyfajta gyászmunka, az addigi felállásban működő család elgyászolását jelenti.

Fontos feladat a válás során az új struktúrához való alkalmazkodás, valamint az új szerepek kialakítása és betöltése. A válás egy hosszadalmas folyamat, mely több szakaszból áll: az első szakasz a fontolgatástól a döntésig tart, mely lélektani szempontból fordulópontnak tekinthető. Ezt követi a különköltözés, a leválás időszaka, mely a fizikai elkülönülést jelenti. Megtörténik a jogi értelemben vett válás, azonban a neheze még hátra van: az alkalmazkodás a váláshoz, azaz az érzelmi leválás időszaka. Ez gyakran elhúzódik, sokan beleragadnak ebbe a fázisba és nehezen lépnek tovább. Holott ennek az időszaknak akkor van vége, amikor érzelmileg teljesen le tudtunk válni a korábbi kapcsolatról és képesek vagyunk új, érzelemteli kapcsolatot teremteni.

Az érzelmi válás során alkalmazkodnunk kell a partner nélküli élethez, újra kell szerveznünk mindennapi teendőinket, adott esetben újra kell építenünk a kapcsolati hálónkat, érzelmileg stabilizálódnunk kell, valamint ez az ideje az identitásunk újrafogalmazásának is. Mint látható, sok fontos feladatunk van ebben az érzelmileg telített időszakban, melyet komplexebbé tesz, amikor közös gyermekek is részei az egyenletnek. Ebben az esetben elvált szülőként tisztáznunk kell a gyermekekkel kapcsolatos kérdéseket, ideális esetben ki kell alakítanunk egyfajta együttműködést a gyermekek érdekében, hiszen

házastársként el lehet válni egymástól, de szülőként nem!

.

És végül, mit tehetünk a családi krízisek kezelése érdekében?

Mint azt a cikk elején tisztáztuk, a krízishelyzetek általában túlnőnek rajtunk, és egyedül nehezen birkózunk meg velük. Ha úgy is érezzük, hogy már túljutottunk egy krízisen, érdemes végiggondolnunk, hogy valóban hatékony megoldást találtunk-e a problémára, gyakran ugyanis hosszú távon nem működő látszatmegoldásokat alkalmazunk a feszültség mihamarabbi enyhítése érdekében. A krízist azonban komolyan kell vennünk, hiszen egy érzelmileg elárasztó, különösen sérülékeny időszak ez, melyhez ajánlott segítő szakember támogatását igénybe venni.

Családi krízis esetében célszerű család- vagy párterapeutát felkeresni, a probléma jellegétől függően. A terápiához szükséges, hogy az érintettek motiváltak legyenek a változásra, és célszerű minél hamarabb beavatkozni a folyamatba. Fontos szempont, hogy ilyen esetekben

sosem a tünet megszüntetése a cél, hanem az egész rendszer (pár vagy család) kezelése, változása.

A krízisintervenció jellemzője, hogy rövid távú folyamat, gyors változást céloz meg, aktív, direktív terapeutai hozzáállás jellemzi, korlátozott célokat tűz ki, a jelen problémáira fókuszál és előtérbe helyezi az érzelmek nyílt kifejezését. Ezen eszközökkel segítik a feszültség oldását és a felmerült problémák kezelését, hogy a lehető legjobb döntések megszületését és a szükséges változások elérését támogassák a terápia folyamán.

 

Felhasznált szakirodalom:

Bakó T. (2012) Verem mélyén: Könyv a krízisről. Budapest: Psycho Art.

Hajduska M. (2015) Krízislélektan. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

Csürke J., Vörös V., Osváth P. & Árkovits A. (Szerk.) (2014) Mindennapi kríziseink: A lélektani krízis és a krízisintervenció kézikönyve. Budapest: Oriold és Társai Kiadó. 

 

tinirehab top 

a "Service in Mission" (SIM) projektbe, a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Drogterápiás Otthonába

 

Két fő önkéntest keresünk 1 évre a "Service in a Mission" (Szolgálat egy misszióban) projektbe, amely az ERASMUS+ program keretén belül az ESC (European Solidarity Corps) alprogramban fog megvalósulni, azaz egy komoly, 20 éve működő EU-s önkéntes programról van szó, meghatározott keretekkel:

 

- az önkéntesek életkora 18-30 év között kell, hogy legyen, mi leginkább 23-30 év közöttieket fogadnánk szívesen, mivel a célcsoportunkkal való munka feltétele egy bizonyos fokú érettség, élettapasztalat. Nézd meg a honlapunkat:

www.tinirehab.hu és www.drogterapia.hu

- az önkéntes-munka ideje max. heti 30 óra, javasolt kezdés 2019 szeptember vagy október elején

- az önkéntesek zsebpénzt fognak kapni (a pontos összeg az Önkéntes Megállapodásban lesz meghatározva, kb. 100 euro/hó forintban kifizetve)

- szállást és meleg ebédet biztosítunk Ráckeresztúron, valamint a projekt elején az ideutazás, illetve a végén a hazautazás max. 275 euro/fő összegig fizetve lesz (a legolcsóbb utazási formát kell választani, pl. másodosztályú vonatjegy, vagy fapados repülőjegy)

- a program gondoskodik az önkéntesek biztosításáról, ehhez azonban szükség van Európai Egészségbiztosítási Kártyára:

http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=559

Hasznos infók a nemzeti Programiroda honlapján:

http://www.eplusifjusag.hu/hu/esc/volunteer

 

JELENTKEZÉS: KISS-LUKASIK TÍMEA -ESC önkéntes koordinátornál- timykiss@gmail.com

Tel.: +36709539286

 

BÁRMILYEN KÉRDÉSSEL AZ ÖNKÉNTESSÉGGEL KAPCSOLATBAN FORDULJ HOZZÁNK BÁTRAN, VÁLASZOLUNK!

 

 

 Örömmel várjuk jelentkezését, kérdéseit:

   
   
separator1
   

 

Papp Akos kiallitas 072lead 

Papp Ákos: Eljöttem hozzád, hogy megszeresselek – Ébredéstörténet című, sajátos és egyedi „önvallomásáról” szóló kiállítása már nem látható az Adna Kávézóban, így őszintén bevallom, nem egy megkésett tudósítást igyekszem „netre” vetni. Gondolataimat inkább egy rácsodálkozásnak nevezném, ami tisztelgés egy őszinte ember nagysága előtt. Ugyanakkor ajánlanám az új kiállítását, de erről majd az írásom végén.

 

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Papp Ákos kiállítását megelőzően, sőt, már az ötlet felvetésének pillanatában, betekinthettem abba a fantasztikus, hol gyötrődő, hol lelkendező, hol kétkedő szavaira, felvetéseire (ön)igazolást kereső alkotómunkába, melynek eredményét végül dr. Nagy Mária Magdolna pszichiáter, pszichoterapeuta, addiktológus szakorvos tolmácsolásában hallhatták a megnyitó résztvevői.

Papp Akos kiallitas 038balról: Kövesdi László, dr. Nagy Mária Magdolna, Papp Ákos, Vajda Péter

    Sokféle kiállításon vettem már részt, s azt tapasztaltam, hogy a megnyitó beszédek is sokfélék voltak. Két vonás azonban mindegyikben tetten érhető: az adott kiállításon túlmutatóan vagy a kiállító művész életútját – egyfajta bővített szakmai curriculum vitae – vette górcső alá és mutatta be a méltató, vagy az adott művészeti ág történeti fejlődésébe igyekezett beilleszteni a falakon lógó vagy a térbe függesztett képeket, grafikákat, szőnyegeket, stb., a posztamenseken álló kisplasztikákat, és más műalkotásokat.

   Abban az élményben viszont először volt részem, hogy a „tárlatvezetés” (az egész megnyitó, benne a zenével, versekkel) lényegében egy ember „lélekelemzése” volt.

 

   Őszintén szólva, ha Kiss Tibi (a Quimby együttes énekese, zenésze, festőművész és költő) megengedhette magának, hogy országos értelmezési vitát keltsen a Most múlik pontosan című sláger néhány sora (Látom, hogy elsuhan/ felettem egy madár/ tátongó szívében szögesdrót,/ csőrében szalmaszál./ Magamat ringatom,/ míg ő landol egy almafán,/ az Isten kertjében/ almabort inhalál.), kell-e csodálkozni azon, hogy Papp Ákos gyökereiben közel azonos élethelyzete (nála az alkohol, Kiss Tibinél a drog) révén abszurdnak tűnő „etüdöket” hoz létre? Ő maga mondta a megnyitón, hogy van olyan verse, amit „részegen írt vagy betépve”. (Másnap innen tudta meg, mi is történt vele…)

 

A kérdés: lesz-e élmény a kiállításból?

 

   A kiállításokon közreműködők (versmondó, zenész, énekes) többnyire magas színvonalon teljesítenek, ám nagyon sokszor fordul elő – a legjobb szándék ellenére is – hogy a produkció nem feltétlenül a kiállító művészt szolgálja, azaz, hogy segítse a kiállított művek megértését, ezen keresztül az alkotó megismerését – de ez vice versa is igaz – majd befogadásukat, de még inkább a művész lelkének a megértését!

 

   Papp Akos kiallitas 068Papp Ákos esetében teljes volt a kép: minden érte történt, minden ritmus, rím őt tolta előre, az ő főszereplését helyezte előtérbe. Akik a megnyitó előtt nézték végig a képetűdöket (fotók, s a hozzájuk írt versek), azoknak utólag segített értelmezni a szimbolikát. De lehet, az elhangzottak nehezítették a befogadást, hiszen egy már kialakult elképzelést kellett átértelmezni. (Persze, az sem kizárt, megerősítést kaptak.)

   A műsor és méltatás után szemlélődők esetében, vélhetően, csökkent az „eltévelyedés” veszélye – eléggé direkt volt Papp Ákos gondolatisága.

 

   Vajda Péter (képünk) különösebb felvezetés nélkül pengette végig gitárja húrjait, ez elegendőnek bizonyult a figyelem felkeltésére. S hogy igazoljam eddigi fejtegetéseimet, idézem a Voga-Turnovszky duó réges-régi dalának Vajda-féle előadását:

 

   „Soha nem lesz már jobb, és nem lesz már szebb, legfeljebb úgy, ha elviseled, Isten az embernek reményt kohol, végnek meg jó lesz az alkohol. Szemét a dal, mocskos pohár, szombaton jólét, de hat hétfő vár, barátok jönnek, s az idő meg megy, s józanul rájössz, hogy nem mindegy…”  

  

   Papp Akos kiallitas 127 Kövesdi László színművész (képünk) pedig Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség című versét mondta el. Azonnal szólok, nem az alkoholról szól. Bevallom, többször is elolvastam a verset, s igyekeztem összefüggéseket találni a dal, majd e sejtelmes, de mégis „happy and” érzést sugalló (bár közel a vég, elmúlás a sorsom, mégis ott van a hétköznapok szépsége, feltéve, ha észreveszed, vedd észre, s ha sikerül, igen, megtalálod a jót, a hasznodra valót) remekmű és Papp Ákos lelke között. Persze, nem ott és akkor, hanem most, ahogy fűzögetem, tűzögetem gondolataimat… A megnyitón csak valami megborzongatott.

 

Az én stációim

 

   Mielőtt néhány gondolatot megemlítenék a megnyitó beszédből, álljon itt Nagy Mária Magdolna doktornő jellemzése Ákosról:

 

   „...otthon van a hajléktalanellátásban, a pszichodrámában, szociális projektekben dolgozik, teológián tanít, nagyon szerény ember, aki megjárta a hajléktalanságot is; így lett szociálpolitikus és segítő szakember...” – mondja, s remélem, ez a néhány szavas bemutatás mindenkinek segít válaszokat találni… Ezek mellé – így utólag egyértelműsítve – őszinte kiegészítésképpen, Papp azt sem titkolta, hogy volt egy komoly, alkoholfüggő életszakasza is.

 

   Papp Akos kiallitas 088Nagy Mária Magdolna (a képen Papp Ákossal) egyik legfontosabb állítása, hogy a személyiség kríziseken keresztül fejlődik, a kiállítás pedig éppen ennek a fejlődésnek a stációit mutatja be.

 

   „Mindegyik képe olyan, mint egy hologram. A kvantumfizika sajátossága alapján Ákos egyetlen képe is kifejezheti a teljes arc poeticáját.” – emelt ki egy lényeges elemet.

 

 

   Több fotóra is hivatkozva emelte ki az egyiket, ahol a pókhálón gyöngyöző vízcseppek, könnycseppek hologramként ezerfelé szórják a fényt, utalva egyben az isteni megszólításra is. Ennél fogva képei, képfűzései értelmezhetők egy-egy isteni stációként is.

 

   Az a fajta sokszínűség – érzékenység, nyitottság, elhivatottság, megértés, együttérzés – amit csak a poklot és mennyet megjárt ember lelke képes egyszerre magába foglalni, és kisugározni, egy rövid szakmai életrajzból derült ki. A néhány sorral fentebb leírt bemutatást kiegészíteném még néhány fontos jellemzővel. Ákos addiktológiában jártas segítő szakember, diplomás szociális munkás. Hivatása mellett versel, prózát ír és fotózik. Versei több irodalmi periodikában, nyomtatott és elektronikus formában is megjelentek már, néhány fotója pályázati díjat nyert.

 

   Nagy Mária Magdolna egyszerűen összegezte a kiállítás célját: „Ákos írásaival, fotóival kendőzetlenül vállalja önmagát; vállalta, hogy képeivel elmeséli szenvedéstörténetét, ezek stációit, majd felépülését a csüggedésből.”

 

A válasz

 

   Végül, hadd válaszoljak a korábban feltett kérdésre, mi szerint lesz-e élmény a kiállításból?! Nálam lett, s remélem ezzel mások is így vannak! Élmény volt beleolvasni a képek tartozékainak is értelmezhető versekbe – részben magyaráznak egy-egy ébredési stációt – és élmény volt gyönyörködni az egyes képekben, majd kérdések sokaságát megfogalmazni.

 

   Papp Akos kiallitas 166Csak a példa kedvéért: egy díszes kilincs az ütött-kopott ajtón… Kik laktak az ajtó mögött, hová nyílott ha kintről be, vagy ellenkezőleg, bentről kifelé ment valaki? Milyen helyet zárt az ajtó? Egy nagy ház – benne sok lakással és ajtókkal – bejáratát vagy egyetlen szobáét? Lehetett ez a szoba akár egy gyógyintézet egy helyisége is? És, ha valaki kitárta, és ki is lépett rajta, vajon hová ment? Végleges távozás-e az ajtó mögüli helyről, várta-e valaki az ajtó előtt, stb., stb.

   De, most adjuk ehhez a többi képet is: lépcsőház, az emeletek kacskaringóját a korlát körkörös szimbolikája teszi rejtelmessé; az óriási fekete háttérből a szűkre szabott tér ígéri a kitárulást – idézve a teljesség szabadságát (ide ki kell menni, hogy magadba szívd az eget!). A vers – mely IDE kattintva olvasható – pedig magyaráz, s teljessé teszi a gondolkodást.

 

   És így tovább: minden egyes képcsoport egy-egy stációt szimbolizál – s az a jó, hogy a nézelődést, elmélkedést bárhol, bármelyik kép-etűd előtt elkezdheted. A te oldaladról mindegy, hogy a tengődést éled meg először vagy éppen az Öbölnek a partjára kerülés történetét és az ott születő valóságot!

 

   Ide kívánkozik a korábban említett folytatás is: Papp Ákos július 24-én, a Puskin Moziban (Restro Puskin) nyíló újabb kiállítása, most egy hosszútávfutó atlétával való beszélgetéssel fűszerezve. Ide kívánkozik az ajánlás, mert örülök, hogy újra részese lehetek az ébredésnek, igaz, kicsit másként, de hát minden ébredés más…

   Másfelől pedig azért van itt a helye a folytatásnak, mert megerősíti a kérdésre adott válaszomat: Igen, Papp Ákos kiállítása élmény!

 

fotó: 10kerkult.hu/OGY 

a cikkhez képgaléria tartozik – ITT 

 

Szerző: Oszvald György

Forrás: 10kerulet.hu 

http://www.10kerkult.hu/muvelodes-muveszet/28-kitekinto/11196-az-arnyek-moegoetti-feny-ereje.html?fbclid=IwAR0N5-SSot15xJSa1MLDXfKcp9o6BcHgZl8mJA7Ukz2aBk2qpIVmSSFYDnE

Leo Amici Alapítvány komlói drogrehabilitációs intézménye a közösségi terápiára épül, főként súlyos alkoholisták és olyan drogfüggők gyógyulnak itt, akik hosszú évek óta keményen drogoznak. Elfertőződött tályogok, nyilvános bevizelés, rablások, lopások, csalások, halálközeli élmények után egy évet töltenek a Mecsek lábánál lévő festői környezetben. A terápiás közösség tagjai mindent együtt csinálnak, a terápia a kemény szeretetre épül, folyamatosan és őszintén konfrontálódnak egymással, magukkal és segítőikkel. Szembenéznek, ami a drogfüggőkre tipikusan nem jellemző. A terápia másik specialitása a művészetterápia, októberben a pécsi Harmadik Színházban egy Hajnóczy-művet adtak elő a szenvedélybetegek. 

A Leo Amici Alapítvány drogrehabilitációs intézményéhez két út vezet. Egy kanyargós műút az autóknak és egy domboldalba épített, meredek falépcső. Ezen keresztül közelítünk a központhoz, ami egykor Komló sporttelepe volt, húsz éve viszont krónikus drogfüggők és súlyos alkoholisták rehabilitációs intézményeként működik. A Mecsek oldalába vájt területet tiszteletet parancsoló erdőség veszi körül, a komlói rehab udvarán állva az egyszeri szemlélő egészen biztosan nem keménydrogosokat, hanem tündéreket, erdei manókat vagy egyéb szofisztikált mesekaraktereket vizionál.