Olvasónk, Sniffany tovább folytatja beszámolóját szexről és drogokról - tabuk nélkül.

Még le sem érettségiztem, mikor beleestem a BDSM nevezetű fertőbe, valahogy úgy, mint Alíz a nyúl üregébe. Elsőre fétis csodaországnak tűnt, izgalmas lehetőségekkel, teli olyan emberekkel, akik végre értenek, nem tartanak furcsának, nem kell szégyenkeznem a vágyaim, vagy saját magam miatt. Sőt, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre merészkedtem rádöbbentem; ami nekem durvának tűnik és cink róla beszélni, azon itt minden kezdő cicahercegnő átesett az elején, és ez a világ sokkal több mocskot, perverziót, frusztrációt és persze veszélyt rejteget, mint amit el mertem – vagy éppen el sem akartam – képzelni.  

Kezdjük kicsit az elején, ahol még szó sem volt financiális domina szakmáról, fetish bulikról, és folyamatos narkózásról. Lightosan füvezgettem és piálgattam hétvégente Kittiéknél. Az új kedvenc drogom egy domináns férfi lett, akit az interneten ismertem meg, egy chat oldalon, tizenhét évesen.  

Ekkora nagyjából már körvonalazódtak bennem azok a bizonyos vágyak, arról persze fogalmam sem volt, mit vonhat maga után, ha engedek nekik és élő személlyel valósítom meg őket. Nagyjából 11-12 éves lehettem, mikor először támadtak furcsa gondolataim, amikkel nem tudtam mit kezdeni. Míg más lányok az első csókról, meg cuki, helyes fiúkról ábrándoztak, én álmatlanul bámultam a plafont a sötétben és mindenféle - akkor még - abszurdnak és ijesztőnek tűnő jelenetekről fantáziáltam. Serdülő lánykaként féltem a saját ébredező szexualitásomtól és bizarr vágyaimtól, amik amúgy a legtöbb emberben ilyen vagy olyan variációban szintén megfogalmazódnak, de erről akkor még tapasztalatok híján mit sem tudtam.  

Voltam hatalmas kastélyban raboskodó királylány, baldachinos ágyhoz kötözve, ahol bárki bármit megtehetett velem, amit csak akart, persze mindent a saját igényeimhez igazítva képzeltem el. Pedig még el sem jutott hozzám O története, ami egyébként tipikus, klasszikus BDSM tündérmese, hasonló helyszínekkel és tartalommal. A kiszolgáltatottság és a fájdalom nagyon izgatott, önkielégítés közben mindig ilyen és ehhez hasonló jelenetekbe éltem bele magam, kissé talán túlságosan is. A valóságban persze minden teljesen másként alakult, a kastély helyett random útszéli motelekben kötöttem ki (vagy kötöttek ki...) szeretőként, és a történet fonákját sem feltétlenül én irányítottam, maximum a határokat szabtam meg. Sajnos csak a fizikaiakat, a szellemi kár, amit felelőtlenül okoztak bennem, helyrehozhatatlannak bizonyult, vagy talán így volt elrendelve, de kétségtelenül az indított el az anyagias dominaság felé vezető úton.

Mondhatni a legjobbtól (vagy legrosszabbtól) tanultam el a szakma alapjait, noha szubmisszív kislányként úgy ragaszkodtam a szerephez és az e köré kreált korai kiforratlan identitáshoz, ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy öt év múlva szétspeedezve férfiakat fogok alázni, ütlegelni és seggbebaszni pénzért, pofán röhögöm az illetőt.  Miből lesz a cserebogár.

17 évesen az interneten chatelgettem, tematikus társkeresőkön, a férfiak nyilván repültek rám, mint legyek a szarra, ha fiatal hús van a piacon, az mindig ilyen effektet eredményez. Többnyire idősebb férfiak próbálkoztak nálam, akik nem igazán nyerték el a tetszésem, mint ahogyan az általában a sima társkeresőkön is lenni szokott, így nem volt nehéz fennakadni egy helyesebb, harmincas, magát sikeres üzletembernek beállító, intelligens férfi kivetett hálóján. Hívjuk csak B-nek, egyébként idővel kapcsolatunkba beépült az ilyen DS viszonyokra jellemző, szinte kötelező, elcsépelt, unásig ismételgetett uramozás, ahogyan a domináns férfiak szeretik hívatni magukat a szub nőikkel. Az elején még udvarias volt, érdeklődő, nagyon megnyerő és persze manipulatív. Egy szeretet -és figyelem, meg persze önbizalomhiányos diáklány ezt még megeszi reggelire, mint a Nesquik gabonapelyhet, ez így törvényszerű. Az első randin kávézgattunk, majd lakásra mentünk, ahol a hajamba markolt, hátrahúzta a fejem, a nyakamba csókolt, izgatóan mocskos szavakat suttogott a fülembe, én meg teljesen elvesztem és hagytam, hogy kinyaljon a padlón. A következő alkalommal megint egy másik lakáson voltunk, ott már nyakörvet meg bilincseket is kaptam, enyhe lovaglópálca spankinggel megspékelve, és persze ahhoz is nagyon értett, hogyan juttasson el úgy a csúcsra, ahogyan a korombeli fiúk nem tudtak. Még mindig lightosan játszadoztunk, de nekem még libabőrös, izgalmas és újszerű adrenalin bombaként hatott. Valahogy úgy, mint az első eki varázsa az addig még tiszta szervezetnek.

Kezdetben sokat írogatott, mintha törődne a lelki világommal, meg azzal, hogy mi volt a suliban. Jó ideig arra sem gyanakodtam, miért mindig csak szerdánként találkozunk, hétvégén soha. Egy alkalommal azt mondta, meglepetéssel készült, nem mondja el hová megyünk, majd ő értem jön. Egy wellness szállodába vitt, míg bejelentkezett a recepción hallgatózva elcsíptem, a szobát több napra vette ki. Furcsa előérzetem támadt, nem említette, hogy napokig együtt leszünk. Nem is voltunk, ugyanis még aznap hazavitt kocsival, előtte azért még kiélte magát rajtam és a kezembe nyomott egy lasztit.

Nem tagadom, egészen fiatal koromtól vonzottak az anális témák, de a legnagyobb átmérőjű tárgy saját pici ujjacskámon kívül egy csillámos zseléstoll (természetesen nem a kupakos) vége volt, ami még fájdalommentesen, de annál nagyobb élvezetet okozva csusszant bele a hátsómba. B eddig türelmesen várt, de valahogyan soha sem jött össze, nem lazultam el, nem tágultam ki eléggé, egy ujjnál több fájdalmasan feszített. Fél Mitsubishi vagy Motorola (vagy bánom is én milyen autó) logóját reprezentáló eki csodát tett. Szezám tárulj!

B megkapta a seggem, én meg addigi életem egyik legnagyobb orgazmusát. Miután a bogyó feloldódott a gyomromban, szétáradt a véremben és bizsergetni kezdte a bőröm, könnyedén tágultam ki, némi előzetes ujjazás és alapos síkosítás után úgy fogadtam magamba őt, magam is meglepődtem rajta. Hát még azon az egyszerre különös és bensőséges érzésen. Felfokozva éreztem az ingereket, az MDMA love szintetikus illúziója még tovább szította bennem az amúgy már eleve őrült, gyermeteg és heves szerelem szűnni nem akaró szalmalángját. A hajamat tépte miközben mélyen hatolt belém hátulról, teljes önkívületben. Azt mondta imád, örökké az övé leszek és csak engem akar használni.

A szótlan hazaút és a bogyó lejövő mélyzuhanásának végállomására a szobám esti magányában, egyedül érkeztem meg.

A jó öreg IWIW keresőjében kutakodva a neve után, rövid idő alatt rábukkanva a profiljára, úgy éreztem magam, mint akit teljes erőből gyomron vágtak.

"Kapcsolatban"

Naiv voltam ugyan, de annyira nem, hogy azt feltételezzem, ez rám vonatkozik. Levegőt sem kaptam, a torkomban gombóc, a sírás csak azután jött, miután végigpörgettem a B korabeli, csinos, átlagos, visszafogott nővel készült közös képeket. Nyaralások, karácsonyok, családi összejövetelek. Kétségbeesve hívogattam B-t, persze nem vette fel. Nyilván a barátnőjével mulatta az időt a wellness hotelben, ahol aznap még engem nevezett saját külön bejáratú kis kurvájának és tett magáévá többször azon az ágyon, amelyben most nyilván vanilla szex folyt a nővel, akivel évek óta megosztotta az életét és akit velem, a butus, szub kis diáklánnyal csalt.

Mire napok múltán végre előkerült, remegtem az idegtől, sem aludni, sem enni nem bírtam.

- Soha nem mondtam, hogy te vagy az egyetlen - ennyi volt a magyarázata, mikor értem jött iskola után. Az anyósülésen ültem, sértődötten bámulva ki az ablakon, belül zokogva.

- Erről akkor is beszélned kellett volna az elején - közöltem, mintha ez bármin is változtatott volna. Akkor kellett volna kiszállni és minél messzebbre menekülni, de addigra már olyan függő és szerelmes voltam; előbb haltam volna meg, minthogy lelépjek.

- Nézd, ugyanazt tudom adni, mint eddig - nézett rám pókerarccal.

- Jó. De akkor én is baszhatok mással - feleltem. Persze. Ezzel minden meg lesz oldva. Nem mintha mással vágytam volna szexelni, de valamit mégiscsak mondanom kellett, annyi idős fejjel ez tűnt a legmegfelelőbb kikötésnek.

- Csak védekezz! Nem akarok fertőzést.

- Neked van más rajtunk kívül.

- Nincs - hazudta én meg el akartam hinni és aznap megint egy útszéli motelben játszottuk el az Urat, meg az ő hűséges kis szub ribancát.

Ezután persze Kittinél kötöttem ki, egy grammos cigi, pia, black out. Kitti toleranciája jóval magasabb volt az enyémnél. Én rendszerint elaludtam az ütős spanglik után és kómásan, két órával később tértem magamhoz.  Ez rendszeressé vált, hétvégente szanaszét szívtam magam, anyám nyugtatóit lopkodtam a fehérneműs fiókból és arra piáltam. Enni nem igazán tudtam, sokat fogytam, szomorú, nyúzott arccal jelentem meg hétfőnként az órákon, a tanárok nem értették mi bajom van, a szüleim meg egyszerűen ignorálták. Kivéve a találkozók másnapján, akkor mindig virultam és a fellegekben jártam, mert B végre méltóztatott foglalkozni velem. Ez nagyjából egy évig ment így, addig voltam a szeretője, rózsaszín ködben, minden kibaszott szerdán. Csak a közeli barátaim tudtak róla, titokban tartottuk, főleg a DS részét. Néha azért kilógott a lóláb. A szalagavató előtt keringőruhás táncpróbát tartottunk, a kék foltok úgy virítottak a fehér bőrömön a még annál is fehérebb abroncsos ruha kontrasztjában, hogy azt nem lehetett nem észrevenni és a tánctanár egy lépés hiba kijavítása közben a fülemhez hajolt és kéjesen súgta oda:

- Mi van, verekedtél?

Viszonyunk összesen közel két évig tartott, többször próbáltam elhagyni, kilépni belőle, de mindig annyira hiányzott és annyira kellett az, amit tőle kapok, minden alkalommal visszamenekültem hozzá, pedig ő aztán nem kényszerített, vagy nyúlt utánam. Valószínűleg pontosan tudta, miféle pszichés függőséget alakított ki bennem és mocskosul visszaélt vele. Egyszer szándékosan kiéheztetett, hetekig nem láttam, majd a következő találka előtt azt a feltételt szabta, hogy csak akkor tölthetem vele az éjszakát, ha minden kérésére igent mondok. Az volt az utolsó közös játékunk.

Megint abba a lakásba vitt, ahová az első randinkon, a berendezést alaposabban szemügyre véve belém hasított a felismerés. Az illatgyertyákkal és orchideákkal díszített asztalkán babamagazinok tornyosultak, a könyvespolcon az Afrikai Szeretők egy példánya hevert. Míg némán, megkövülten álldogáltam, hirtelen, mint egy árnyék, megjelent mögöttem és közölte, vetkőzzek le. Gépiesen engedelmeskedtem, nem tudtam mi vár rám, de már nem is igazán érdekelt. Elértük a legalját, vagy mindig is ott voltunk, csak mostanra sikerült realizálni. Egy halvány rózsaszín, az én méretemnél jóval kisebb melltartót adott rám, hozzá illő, csipkés tangával. A nőjének lakására vitt fel, annak fehérneműjét adta rám, amit aztán biztosan mosás nélkül csempészett vissza a fiókjába ez a pszichopata, gátlástalan barom.

Azt hittem ennél lejjebb már tényleg nincsen. Otthon aztán, IWIWen stalkolva B barátnőjét, meglátva a profilképen a várandós, nagyjából hat hónapos pocakját sugárzó arccal fogó, leendő kismamát, kirohantam a mosdóba, térdre rogytam a WC előtt és sugárban okádni kezdtem.

Végre abbahagytam ezt a beteges, toxikus játszadozást B-vel, ám hiába undorodtam tőle, mégis mindenkiben őt kerestem. Akkora űrt és hiányérzetet hagyott maga után, mint egy szar lejövő, ahol nincs gyógycsík, vagy ami van, az is ütött, és miután felszívtad még szarabbul vagy utána, mint előtte voltál. Regisztráltam a nagyjából egyetlen, magyar BDSM közösségi -és társkereső oldalra, szubmisszív nőként, az új domomat, B utódját keresve. Mondanom sem kell, csalódások sorozata ért, ami a férfi felhozatalt illeti. Nem hibáztatom őket, nehéz lehet férfiként egy ilyen oldalon boldogulni, ahol rengeteg az anyagias, a valós vágyait megvalósítani kívánó nő pedig kevés és igen válogatós, a rengeteg csalódás miatt, meg mert egyszerűen megtehetik. Egy nőre tíz férfi jut, levelek tömkelege, különösen az új regisztráltakra. Én még mindig gyermeteg, naív, buborékos elképzelésekkel böngésztem az adatlapokat, remélve, megtalálom a nagy szerelmet és boldog DS kapcsolatban élünk majd amíg meg nem...

Jöttek helyette magukat dominánsnak beállító férfiak, akiket megettem reggelire és alázatos pincsi kutyát csináltam belőlük, hazug, barátnős pasik, akik szinglinek mondták magukat - B után olyan paranoiás lettem, hogy ezeket messziről kiszagoltam - párok, anyagi támogatást kínáló gáláns öregurak, és random faszverők.

Hogy a történések pozitív oldalát is lássátok, elmondhatom; rengeteg tapasztalatot, élményt és barátságot köszönhetek ennek a szubkultúrának és oldalnak. (Meg persze pénzt.)

Itt ismertem meg Alízt, a petite, darkos, kitetovált, biszexuális lányt, aki kézen fogott és levitt életem első fétis partijára. Alíz elképesztő volt, karizmatikus, okos, szexi, a társaság középpontja. Olyan mint egy guide, egy perverz védőangyal, akitől sokat tanultam és a mai napig a barátomnak mondhatok. Egy újabb elcseszett randi és B utáni szerelmi bánatos sebeim nyalogatása közepette blogokat böngésztem az oldalon, míg szemem meg nem akadt Alíz írásán, aki kísértetiesen hasonló szituációt vázolt fel, egy domináns férfi és egy szubmisszív szerelmes lány kihasználásán, érzelmi abúzusán és függőségén alapuló viszonyáról. Megdöbbenéssel vegyes megkönnyebbüléssel töltött el; nem vagyok egyedül, nem én vagyok a hülye, ez mással is megtörtént, és van kiút. Ráírtam, ő meg kedvesen, közvetlenül válaszolt, levelezni kezdtünk, lelket öntött belém. Jónéhány évvel idősebb volt nálam, így olyan dolgokra világított rá, amiket éreztem ugyan, de még nem értettem teljesen és egy héttel később már méretes trombitát szívtunk az utcasarkon, before gyanánt a fétis bulira tartva. A füvet meg a kokót már akkor is szerette, élete első bogyóját később tőlem kapta, a ketamint meg együtt próbáltuk ki először, attól fogva Chemical Sistersnek hívtuk magunkat a Chemical Brothers után szabadon és elkezdtünk goára járni - de erről majd egy kicsit később mesélnék.

Szóval a bulira visszafogottan öltöztem fel, kicsit szorongtam, zavarban voltam a mustráló tekintetek kereszttüzében. Odalent egy meleg srác vezette pórázon a másikat, rám mosolyogtak. Csupa ismeretlen arc, a hetero férfiak érdeklődően nézegettek, némelyik nő kedvesen cseverészett velem, mások meg rideg ignoranciával fogadtak, mint fiatal konkurenciát. Lakkruhás dominák, platform talpú tűsarkú cipőkben tipegve, szőrös travik, és egyéb, különféle szerzetek iszogattak, egyre oldottabban. Betéptem, ráittam, nem mertem ismerkedni, kábultan szemléltem az eseményeket, afféle megfigyelőként voltam jelen. Az egyik domináns pasi a nője pólóját felhúzva büszkén mutogatta annak fedetlen melleit az őket körbeállóknak.

Sniffany-t senki sem ültetheti a sarokba. Alíz megállt előttem és megkért, kísérjem el a mosdóba. A női WC-ben, félbehajtott papírpénzbe szórva egy-egy fat line kokaint szippantottunk fel, kesernyésen csordogált le a garatomon, torkomon, kellemes libabőrt előidézve, az arcom úgy lezsibbadt, hogy parázni is elfelejtettem tőle. Vidáman, lazán, önbizalommal telve sétáltam vissza Alíz oldalán, akit mindenki régi, jó ismerősként köszöntött, aki mellett csak elhaladtunk. Néhány lánnyal és pasival szájrapuszival köszöntek egymásnak. Érdekes, nyílt és belterjes társaságba csöppentem ahol hamarosan otthonosabban mozogtam, mint a hétköznapi közegem unalmas szürkeségében.

Nem telt bele sok idő és már egy középkorú, szőke, mosolygós, egészen sármos férfi kínált itallal. Szóba elegyedtünk. Nem kezdett ki velem, nem nyomult frusztrálóan, annál több esze volt, mint hogy elijessze az amúgy még relatív romlatlan újoncot és a leendő potenciális bevételi forrását. A párja a szemben lévő asztaltársaságnál ült, harmincas, vörös, csinos nő, cinkos mosollyal ajándékozott meg; jelezve: szabad a pálya. Ők többesben szerették, de nem kaptam konkrét ajánlatot - akkor még. Odaültem közéjük, egyszerű, hétköznapi dolgokról beszélgettünk, zenéről, a tanulmányaimról, felszínesen érintgetve a BDSM témát. Lassan tört meg a jég, kellemesen éreztem magam, még egy korombeli, enyhén feminin, számomra meglehetősen vonzó sráccal, is megismerkedtem. Viszonylag korán leléptem, elsőre bőven elégnek éreztem ezt így, ülepednie kellett, de azért a szimpi arcokkal kontaktot cseréltünk.

Annyira sokáig nem váratott magára a történet, másnap már közös chat beszélgetésben találtam magam a szőke, Roland nevű, amúgy domináns beállítottságú férfivel és annak barátnőjével. Magányos voltam, ők pedig húsz éves szemmel teljesen okésnak tűntek, jól esett a figyelem, még ha többes BDSM szeánszba még nem merészkedtem volna velük. Nem is erőltették.

Ezzel párhuzamosan a cuki fiú kezdett fűzögetni, meglepődve figyeltem meg magamon, mennyire bejön nekem ez a fajta kisfiús arc és törékeny külső. Találkoztam vele, hamar kiderült róla, hasonló szubmisszív vágyai vannak, mint nekem és valahogy még ezt is vonzónak találtam benne. Akkor kezdett bennem széttörni a címkék és dobozok alkotta énkép, amikbe ezidáig ennek a szubkultúrának a keretei között próbáltam elhelyezni saját magamat és a szexualitásomat. Imádtam nyakörvben látni magam előtt négykézláb, rajta valahogy irtó szexi volt, meg az is, ahogyan a lábujjaim nyalogatta, finoman, jólesőn, nem úgy lefetyelve, mint egy kiéhezett kutya, hanem gondosan ügyelve rá, nekem is jól essen. Az összes fursztrációm, elfojtott dühöm, agresszivitásom kiélhettem rajta, szexuális vággyá transzformálva azokat. Szerette ha mocskos szavakkal illetem, ha alázom, ha az arcára ülök, miközben kényelmesen szívom a lefekvés előtti spanglimat. Ha a tageknél és kategóriáknál maradnánk, switché avanzsáltam.

Nem sokkal később Roland - akivel egyébként rendszeresen chatelgettem és beszámoltam neki új élményeimről - megkérdezte, nem próbálnám-e ki magam anyagias domina szerepben, mert szerinte a véremben van és rohadt jól keresnék vele.
A helyszín az ő budapesti, diszkrét lakásában biztosított, fair és biztonságos feltételekkel. Gondolkodási időt kértem, mert bár webkamerán át adtam már utasításokat szub férfiaknak és játszadoztam orgazmuskontrollal, de élőben azért mégiscsak más lenne.
Arra gondoltam, mivel tölteném azt az egyetemi nyarat a B-vel való szakítás után, otthon, magányosan a szobámban. Vagy választhatom helyette a felfedezés izgalmát, új embereket, bulikat, szexuális szabadságot, vágyaim gátlástalan kiélését. Inkább ezekért az okokért mondtam igent, mintsem a megvillantott pénzkereseti lehetőség akkor még számomra ismeretlen, kissé talán alá is becsült értéke miatt.

Roland és a barátnője, Sára nem voltak fogyasztók, piálgatni persze szerettek, és egyáltalán nem zavarta őket, ha én szipogtam kicsit egy-egy szeánsz előtt. Nyitott emberek voltak, mind szexuálisan, mind a világ egyéb dolgait tekintve - beleértve a drogfogyasztást is. Számomra üdítően hatott ez, a jól megszokott, sokszor emlegetett "magyar mentalitás" után tapasztalt, elfogadó, itélkezésektől mentes szemléletmód. Attól, hogy nekik nem adja, én fogyasszam nyugodtan, ha ettől érzem jól magam, nem pedig a házipálesztől.
Nem fogok hazudni és filterezni, az elején - bár volt érzékem hozzá - nem voltam profi. A domina szakma sokrétű, technikailag alázatos tanulást (különösen a medical és a kötözések), mentálisan pedig bizonyos fokú érettséget és intelligenciát igényel. Senki sem profi anyagias dominaként bújik ki az anyjából - bár ez a felvetés egy érdekes absztrakt fétis videó lehetőségét vetíti most elém. :)  Sokakat persze nagyon izgat egy fiatal domina lány bőrnadrágos fantáziaképe, amint stiletto tűsarokkal tapos a golyóin, így tapasztalatlanul is nagyon kapós és keresett lettem, mindjárt pályafutásom kezdetén.
Életem első szeánsza előtt hiába toltam fel fél gramm fehéret tizenöt perc alatt, ez csak még tovább hergelte az amúgy alapból jelenlévő lámpalázas idegességem, amit első bejelentkező kliensem érkezése váltott ki belőlem. Egészen más érzés, mint spontán vágyból előhozni egymásból a mélyen lappangó fantáziákat olyan partnerrel, akihez vonzódsz, mint egy leadott igénylista alapján, forgatókönyvszerűen, mégis beleéléssel, magadat és a személyiségedet beletéve kielégíteni egy fizetős csicska igényeit.
Elsőre izgultam, pedig semmi extrát nem kért; egy kis fenekelést, alázást, kézi levezetést nem vállaltam, így megállapodtunk, ha jó fiú lesz megengedem neki, hogy kiverje a lábaim előtt térdelve. Igyekeztem megtalálni magamban a dühös, sértett önérzetű lányt, akinek jópárszor törték össze az önbecsülését és most élvezettel adja majd vissza egy idegen - számára - senkinek, aki idejön és még fizet is érte.
A szövegeim mindig jók voltak, de szerintem már attól spontán merevedést kapott, hogy egy bőr miniszoknyás lány becézgeti obszcén szavakkal testközelben, kvázi mindegy volt mit kérek, vagy mit mondok neki. Az már kevésbé, hogy fél óra elteltével lilulni kezdett a bőre a kötözés nyomán. Roland hiába gyakoroltatta velem előző este Sári csuklóján az alap kötözési technikát, hogyan tegyünk valakit kiszolgáltatottá, szabadulásképtelenné, nem elszorítva a vérkeringését, izgalmamban kissé mégis túl erősre húztam a köteleket vendégem csuklóján, aki panaszkodni kezdett.

- Milyen kis nyávogós puhapöcs vagy te - mordultam rá palástolva zavarom, de azért kioldoztam és gyorsan elé vetettem egy papírtörlőt - Verd bele szépen, de ha akár egy csepp a padlóra megy, felnyalatom veled!

Sniffany
Saját blogja, egyéb írásokkal, képekkel: sniffany.blog.hu
Facebook oldala

FIGYELEM! A fenti történet nem azt a célt szolgálja, hogy bárkit hasonló szerek fogyasztására buzdítson. Sorozatunk célja a tájékoztatás: hogy bemutassuk, milyen sokféle célból és módon fogyasztanak az emberek tudatmódosító szereket. Ha érdekel a drogtéma - akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a rightsreporter(kukac)rightsreporter.net címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.

Sárosi Péter 

Forrás: drogriporter.444.hu

https://drogriporter.444.hu/2020/10/12/sniffany-drogos-esti-mesei-ii-szubmissziv-diaklanybol-drogos-domina# 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.