2013.10.25. 10:54
A halált választottam
"Először 1 évvel ezelőtt egy buli után jött rám, hogy teljesen kilátástalan az életem, megbuktam az iskolában is, elvesztettem a régi barátaimat. Sokszor sírtam, de ezt senki nem tudta. Úgy éreztem, ez nekem nem élet, csak szenvedés. Hazaérve bevettem 50 db nyugtatót. A szüleim rám találtak, bevittek a sürgősségire, gyomormosás, infúzió, pszichiátria. Pár hónappal később szakítottam a barátommal, egy zacskót húztam a fejemre és szigetelőszalagot tekertem a nyakamra."
Ez csupán egy vallomás a több ezer, tízezer öngyilkosságot megkísérlő tizenéves közül… A 12-19 évesek között az öngyilkosság a harmadik leggyakoribb halálozási ok. Egy hazai, megyei felmérés szerint már az általános iskolások több mint 50 százaléka fontolgatta komolyan legalább egyszer az öngyilkosságot. Ennél is ijesztőbb az Egészségügyi Világszervezet előrejelzése, mely szerint az évtized végére 50 százalékkal nő meg a lelki beteg gyerekek száma – a jelenlegi adatok szerint öt gyerekből már legalább egynél tapasztalható mentális zavar.
Az iskolai megnövekedett nyomás, stressz, a párkapcsolatok ingatagsága, a csonka családok számának növekedése, a drog- és alkoholfogyasztás elterjedése mind hozzájárul ahhoz, hogy egyre több fiatal próbál önkezével véget vetni életének.
Mit tehet a környezet, a szülők, barátok, pedagógusok, hogy megakadályozzák a tragédiát? Hiszen az öngyilkosság megelőzhető – lenne.
A válasz korántsem egyszerű, nincs biztos recept; a szerető, gondoskodó családban élő gyermekek között is előfordulnak öngyilkossági kísérletek.
Pszichiáterek szerint nagyon nehéz idejében észrevenni az intő jeleket, a problémákat, mert a fiatalkori öngyilkosságok többsége nem megtervezett, hanem hirtelen indulat, a feszültségektől való szabadulás, menekülés következménye. Ráadásul a serdülő korosztályra általában is jellemző kísérőjelekkel jár együtt, mint például a túlérzékenység, ingerlékenység, gyakori és gyors hangulatváltozások, feltűnő visszahúzódás vagy éppen túlzott társasági élet, túl sok alvás vagy alvási nehézségek, étvágytalanság vagy éppen a falánkság stb.
Szülőként nehéz eldönteni, hogy ezek a jelek csupán a kamaszkor tipikus jellemzői, vagy súlyosabb probléma húzódik a háttérben.
Néhány példa, ami gyakori kiváltója az öngyilkosság gondolatának:
- Egy közeli családtag, barát elvesztése, halála
- Otthoni erőszak és veszekedés
- Szexuális zaklatás
- Terhesség
- Homoszexualitás
- Testi betegség
- Elvált szülők
- Nehéz iskolai időszak, problémák az iskolatársakkal
- Depresszió, alkohol- és drogproblémák
- Harag, összeomlás egy szakítás miatt
- Elszigeteltség, támogatás hiánya
- Baráti körben, csoportban elkövetett öngyilkosság
- „Eszközök” könnyű elérhetősége
Az öngyilkossági kísérletet elkövetők között majdnem ötször több a lány, de a befejezett öngyilkosságokban a fiúk vannak többségben. Ők alaposabbak, elsősorban az eszközök kiválasztásában. Legtöbben az akasztást választják, a gyógyszereket, drogokat, de gyakran előfordul magasból való leugrás, vágó-, szúrószerszámmal elkövetett tett is.
Elkeserítő adatok és tények, a megelőzés pedig nagyon nehéz, azonban vannak olyan jelek, amelyek figyelmeztethetnek a lehetséges öngyilkossági kísérletre. A legtöbb fiatal valamilyen formában jelzi szándékát a környezetének, s ha odafigyelünk ezekre, még idejében segítséget nyújthatunk.
- Burkolt vagy nyílt fenyegetőzés az öngyilkossággal, „Mindenkinek jobb lenne, ha meghalnék”- tartalmú kijelentések
- Agresszív, ön- és közveszélyes viselkedés (például autóvezetés jogosítvány nélkül és/vagy ittas száguldozás)
- Nagymértékű és gyakori alkohol- és drogfogyasztás
- Öngyilkosság elkövetésére alkalmas eszközök beszerzése (például gyógyszerek felhalmozása)
- Önsebzés (vágás, égetés)
- Megváltozott viselkedés (alvászavarok, levertség, magányba menekülés, étvágytalanság vagy éppen falásrohamok)
- Kedves tárgyak elajándékozása (mintegy búcsúként)
- Olyan elköszönés a hétköznapokban, mintha örökre szólna a búcsú
Laikus szülőként úgy gondolom, nem szabad elfelejtenünk, hogy mi is voltunk kamaszok, viszonzatlan szerelemmel, szétbomló barátságokkal, iskolai problémákkal, magánnyal, kétségekkel, világfájdalommal. Ha ezekről akarunk és tudunk beszélni gyermekeinkkel, nagyobb eséllyel dolgozzák fel problémáikat, nagyobb eséllyel fordulnak hozzánk, ha kétségbeesett helyzetben találják magukat. Az is fontos, hogy ismerjük gyermekeink mindennapjait, tudjunk azokról a történésekről, amik esetleg kiválthatják az öngyilkos gondolatokat. Figyeljünk a jelekre, és előzzük meg a bajt!
hael - családinet
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek