Ahogy lassan kezdjük legalább részleteiben megérteni, mit is jelent a koronavírus az eddig ismert életre nézvést, kibukkan az is, ami első blikkre talán kevésbé kézenfekvő, azazhogy a tartós bezártság szívás. Merthogy ennek a szívásnak vannak még bugyrai. Ez a mostani vírus nem csak a tüdőben hozhat létre akár halálos szövődményt. Ahogyan az eleve beteg szervezetben életveszélyes lehet a koronavírus, az eleve beteg kapcsolatokban is az. Karantén idején az eldurvuló, esetenként halálos kimenetelű kapcsolati és családon belüli erőszak sajnos nagyon is valós szövődmény. A társasági távolságtartás lassítja a vírus terjedését, de az erőszakra éppen ellenkezőleg hat. Erre pedig fel kell készülnünk. Mérő Vera írása.

 

Mit okozhat a társas érintkezések visszaszorítása az emberi viszonyokban, mi történhet a social distancing közben? És mi történik akkor, ha valaki eleve bántalmazó kapcsolatban él? Összezártság, a mindennapos súrlódások koncentrált megjelenése, elszigeteltség, anyagi problémák, létbizonytalanság. A tudat, hogy amit eddig alig is vett észre a szomszéd – de szóvá legalábbis sosem tette –, az most végképp láthatatlan lesz.

Nem kell mesterkednie a bántalmazónak, hogy leválassza az áldozatát a környezetéről, ezt garantálja a rendkívüli állapot. Ráadásul, ahogy körülöttünk egyre több országban, bármikor jöhet a kijárási tilalom.

Beszűkülő tudat

A beláthatatlan – legalábbis nem meghatározott – ideig tartó összezártság egészséges partnerkapcsolatokat és embereket is kifordíthat magukból, a türelmetlenség, a kiéleződés, a hibák, napi feszültségek és koccanások felnagyítása természetes reakció. Hiszen normális körülmények között az érzéseinket ezerfelé csatornázzuk: a szociális érintkezéseink sokfélesége járul hozzá ahhoz, hogy a helyén kezeljük és szétválasszuk az élet területeit.

A főnököt a kollégákkal szidjuk, konfliktus esetén a szüleinkre a szerelmünknek panaszkodunk, a szerelmünket a barátainknál hordjuk el mindennek, őket meg a többi barátunknak szidjuk. Folyamatosan változik az érintkezés tere, ideje, módja, sokféle szerepnek felelünk meg, ez pedig jó esetben önreflexióra késztet és egyensúlyban tart.

Csakhogy amikor csupán egy – vagy csak nagyon kevés – emberre korlátozódik a társasági élet, a tudat beszűkül. A mindennapi problémákat súlyosabban éljük meg, hiszen olyan közelről nézzük őket, hogy adja magát a fától az erdőt felállás.

Furcsa, korábban talán nem is tapasztalt dinamikák alakulhatnak ki az összezárt emberek között. Könnyen eldurvulhatnak a dolgok. És a napi telefonos kapcsolattartás nem mindig elég arra, hogy a barátok, a család, a munkatársak kiszúrják azt, amit talán szemtől szemben felismernének. (Vagy amit sokszor még úgy sem vesznek észre…)

A zárt ajtók mögé nem lát be senki

Hogy néz ki mindez, ha a már eleve bántalmazó kapcsolatokat vizsgáljuk? Logikusan, bárhol tartott is az erőszakspirál (a szóbeli, a lelki, a fizikai vagy a szexuális erőszaknál), az összezártság, a teljes ráutaltság katalizátorként hat az abuzív folyamatra.

Akár a vírus: hosszabb lappangás, majd elszórt esetek után a pokol szinte egyik pillanatról a másikra, exponenciálisan szabadul el. Az első üvöltözés, az első odavágott tárgy, fej mellett a falba bokszolás, pofon, az első fojtogatós-hajtépős szeánsz, végül pedig a félholtra verés döbbenete lépésről lépésre dermeszti meg az áldozatot.

És mire az egyik döbbenetből felocsúdik, már jön is a következő. Ezzel ugyancsak magára marad, mert ne aggódjanak a szülők és a barátok, meg szegények, mit is tehetnének. Ráadásul, ha a suliban kiszúrták volna is tornaórán a gyerek testén a hurkákat, esetleg a szülőin vagy a fogadóórán a rosszul sminkelt monoklit az anyán, most suli sincs. Semmi nincs.

Az a bántalmazott, aki amúgy szeretne segítséget kérni, de akadályozta a bántalmazó által kialakított teljes kontroll, most még kilátástalanabb helyzetben találhatja magát. Az a pár óra nyugalom sincs, amíg tart a munkaidő, amíg megy a haverokkal lógás, vagy tart az edzés. Nincs mód szólni a szülőknek, a barátoknak, az amúgy is gyakran ellenőrzött telefonálás most állandó monitorozás alatt áll, a nap huszonnégy órájában.

És egyre kevesebb is elég ahhoz, hogy a másik „beguruljon”. Már nem is tudni, mi lesz a következő, totálisan kiszámíthatatlan. Ahogy az is az, hogy legközelebb is abbahagyja-e még épp időben.

A bántalmazás melegágya

A nemek közti egyenlőségért felelős francia államtitkár, Marlène Schiappa hivatalos állásfoglalása szerint az országban elrendelt karantén melegágya lehet a nők elleni erőszaknak, ezért a vészhelyzetekre biztosított menedékek, védett házak ügye kiemelt probléma kell hogy legyen.

És noha a francia bíróságok felfüggesztették a munkát, a kapcsolatierőszak-ügyeket nem jegelik. Bár közben az is igaz, hogy a kapcsolati erőszak áldozatainak fenntartott krízisvonalat épp ebben a helyzetben készülnek csökkentett üzemmódba kapcsolni. Hogy ez micsoda életveszélyes butaság, azt a döntéshozók pont most (miközben ezt a cikket írom) vizsgálják felül, a hatvanöt nőjogi szervezetet tömörítő ernyőszervezet, a Fédération Nationale Solidarité Femmes (FNSF) segítségével. Legalább egyeztetnek a szakmai szervezetekkel – ez is több a semminél.

Amerikában az állami kapcsolatierőszak-forróvonalon máris rengetegen számolnak be arról, hogy a bántalmazó arra használja a vírus okozta fenyegetést, hogy még jobban izolálja őket a külvilágtól. Egy asztmás nő önkéntes karanténban van Kaliforniában, és nem meri elhagyni a lakást, pedig a partnere olyan durván fojtogatta, hogy orvoshoz kéne jutnia, mégis, jobban fél a kórházba menni a vírus miatt, mint attól, hogy a férfi legközelebb befejezi, amit elkezdett.

Sokan a szüleikhez tudnának csak menekülni, de mert féltik őket a koruk miatt, inkább nem teszik. Az átmeneti menedékházak mindenfelé létszámstopot hirdetnek, mert a zsúfoltság most különösen veszélyes lehet.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mi történik, ha a tömeges elbocsátások miatt az anyagi függőség is fokozódik, és ami titkos megtakarítás eddig összegyűlt a menekülésre, az most bevételek híján gyorsan elolvad.

Számszakilag kimutatható

De vajon mekkora növekedést okoz a bezártság az esetszámokban? Azt például biztosan tudjuk, hogy Kínában a bejelentett (!) esetek száma februárban megháromszorozódott az előző év azonos időszakához képest. Ez szakértők szerint egyértelműen a lakhelyelhagyási tilalom következménye.

Veszélyhelyzet van. Sok fontos ügy és probléma kap most alacsonyabb besorolást, a kórházakban a nem életmentő műtéteket elhalasztják, ami leállhat, az le fog állni. De a bántalmazás ügyét életellenes merénylet volna épp most hátrébb sorolni.

A kapcsolati és családon belüli erőszak ügye pont az, amit a járványügyi akcióterv kiemelt problémájaként kell kezelni, akár lehetne ennek külön felelőse is az operatív törzsben. Erre a kockázatra figyelmeztetnek a jogvédő szervezetek szerte Európában, de az Egyesült Államok és még Kína is feleszmélt a kérdésben. Nem csoda, hiszen számos tanulmány igazolja, hogy természeti katasztrófák, járványok, gazdasági válságok és egyéb krízisek idején megugrik a bántalmazások esetszáma.

Ezért is lenne különösen fontos, hogy nemzetközi szinten kövessük a tendenciákat, hogy miképpen hatnak a krízisek a kapcsolati erőszak dinamikáira. Ami mindig a hatalomról és a kontrollról szól, és aminek olyan a karantén – főleg, ha lakhelyelhagyási tilalommal párosul –, mint koronavírusnak a zsúfolt edzőterem.

De mire lenne most szükség?

Az állam, illetve az önkormányzatok részéről arra, hogy megsokszorozzák a krízisvonalak kapacitását, és az önkormányzati tulajdonú, üres ingatlanokból sürgősen átmeneti menedékeket alakítsanak ki.

A rendőrséget figyelmeztetni kell a koronavírus miatt megszaporodó bűnelkövetési formák között a kapcsolati és családon belüli erőszak valószínű elharapódzására, és ennek kapcsán külön krízisprotokollt elrendelni. A krízisközpontok diszpécserei legyenek forródróton a rendőrséggel, és ha azt a jelzést adják le, hogy menni kell, már szóljon is a sziréna!

Azok pedig, akiknek a szomszédból áthallatszó gyanús, netán ijesztő hangok eddig nem voltak elegendők, hogy felemeljék a telefont, és tárcsázzák a 112-es számot, most ne mérlegeljenek! A szomszédok szerepe és felelőssége most sosem látott jelentőséggel bír!

Oké, de mit jelent ez a gyakorlatban?

Ha a szomszédban gyanús, aggasztó dolgok történnek, és nem tudod, mit tegyél, kérj segítséget! Bővebb információért látogass el a Bantalmazas.hu honlapra, krízis esetén pedig érintettként vagy (fül)tanúként hívjátok az éjjel-nappal elérhető +36-80/205-520-as telefonszámot!

Ha (egyelőre) nincs közvetlen vészhelyzet, írj az okit@csbo.hu e-mail-címre.

Ne kockáztassátok a saját biztonságotokat, de kopogtassatok be oda, ahol úgy érzitek, rossz dolgok történnek a zárt ajtó mögött. Kérdezzétek meg, kell-e segítség, mondjuk, a bevásárlásban, találjatok ki valami ürügyet, hogy a feltételezett áldozattal beszélni tudjatok, és figyeljetek az intő jelekre, keressétek a szemkontaktust.

Ha segélykérő tekintetet láttok: 112. Egyetlen fals riasztás sem lehet olyan felesleges, mint az elmulasztott hívás miatt bekövetkező halál. Egyébként sokszor az is megtorpanásra készteti a bántalmazót, ha úgy érzi, kívülről figyelik, hogy nem láthatatlan. Szóval biztos távolságból, maszkban, kesztyűben, szigorúan kinti ruhában, de legyetek jelen!

Figyeljünk egymásra – és ne csak úgy, hogy nem járkálunk el otthonról fölöslegesen, meg hogy tartjuk a legalább két méter távolságot másoktól, sokszor mosunk kezet legalább húsz másodpercig, és lehetőleg a könyökünkbe tüsszentünk. Nem csak az idős emberek különösen kiszolgáltatottak a járványhelyzetben. A bántalmazottak legalább annyira azok.

Mérő Vera 

Forrás: wmn.hu 

https://wmn.hu/ugy/52486-a-zart-ajtok-moge-senki-sem-lat-be--a-karanten-a-bantalmazas-melegagya 

KIMM-top
  -

Hírlevél 2020. Május 05

Portage képzés - 2020. november 9-13.

 
         
   

Sajnáljuk, hogy a májusi képzésünk a koronavírus járvány miatt elmaradt, de szeretettel hívjuk és várjuk legújabb, kreditpontot adó, akkreditált képzésünkre!

 

Portage képzés

a szociális és a humán szférában dolgozó szakemberek számára


Kanadai gyökerű fejlesztő életprogram – terápiás közösségek, lakóotthonok, rehabilitációs otthonok, kollégiumok stb. – kezelési manuálja.

 

Időpont: 2020. november 9-13.

 

A szociális továbbképzés adatai:

 

Engedélyszám: T-07-032/2019
A továbbképzés kreditértéke: 45 pont

A képzés költsége: 60.000 Ft

 

 

Szállás a képzés helyszínén: 2.500 Ft/nap

 

Elhelyezés a képzés helyszínén, 2-4 ágyas szobákban. Igény esetén egyéb szállás Martonvásáron vagy Tordason egyénileg szervezhető, a képzés bejárással is megoldható – a helyszín Budapesttől 35 km-re található.

 

Étkezés: 2.500 Ft/nap

 

Helyszín: 2465 Ráckeresztúr, Dózsa u. 4. A továbbképző központ a drogmisszió részlegeként drog- és alkoholmentes.

 

A kanadai Portage modell drogbetegek – önsegítő elemeket hangsúlyozó, kognitív és viselkedésterápiás manuálokat használó – kezelési modellje. Szemlélete és módszertana a humanisztikus pszichológia személyközpontú megközelítését és a pozitív pszichológia eszköztárát használja.

 

Célja: reintegrálni a drogfüggőket a társadalomba.

 

 

A Portage modell lényege

 

Az élethez szükséges készségeket elvileg megtanuljuk, mire felnövünk – problémáink abból is adódnak, hogy nem sajátítottunk el bizonyos kompetenciákat. A terápia többek között tanulási folyamat – megtanítja azokat a kompetenciákat/készségeket, amelyekkel a kliens képes lesz önhordozó, felelősséget vállaló életformát kialakítani és megtartani.

A módszer a kívánt magatartást az érzések, lelki folyamatok és indítékok tisztázásával, illetve a célravezető, helyzetnek megfelelő viselkedés bemutatásával éri el. Tanítja az énközlések fontosságát, a konfliktusokban a felajánlott megoldások használatát, az érzések pontos kifejezését. Hangsúlyt fektet a másiknak adott támogatás, a pozitív kezdeményezések, a segítés önbizalmat erősítő hatására.

A terápiás koncepció fő gondolata az emberi értékek bemutatása és átadása. Legfőbb érték a szeretet, a tisztelet és az elfogadás, melyet a stáb közvetít a lakóknak. Terápiás eszköz a pozitív, tiszteletet tükröző kommunikáció.

 

Kiknek ajánljuk a képzést?

 

A képzés a szociális szakemberek eszköztárát hivatott bővíteni a kliensmunka területén; a Portage modell bevezetésére alkalmas szemlélettel és módszerekkel ismerteti meg a résztvevőket. Különlegessége: a megszerzett ismeretek és készségek napi alkalmazásában is segíti a szakembereket.

Közérthető gyógyító filozófiája és egyszerűen alkalmazható módszer-, eszköztára lehetővé teszi a nem diplomás dolgozók részére is az elsajátítását. A Magyarországon drogterápiás otthonokban sikerrel használt módszer rugalmassága biztosítja a különböző szakterületeken való adaptálását, bevezetését. Alkalmazható például a pszichiátriaibeteg- és a hajléktalanellátásban, terápiás közösségekben, lakóotthonokban, gyermekek, családok átmeneti otthonában, javítóintézetekben, rehabilitációs otthonokban, kollégiumokban stb.

 

A képzés időtartama: 56 óra (20 óra elmélet, 36 óra gyakorlat) – 5 napos bentlakásos rendszerben, befejezésként 6 órás szupervíziós nappal (személyközpontú esetmegbeszélésekkel).

 

A Portage a WHO által akkreditált és nemzetközi fórumokon oktatásra is ajánlott terápiás modell.

 

A képzésre az alábbi linkre kattintva jelentkezhet:

https://forms.gle/VhdiFQ3aK7w3dPmS7

További információ: 06-30-314-3417, tovabbkepzes@kimm.hu


 

   
   
separator1
   
     
KIMM-bottom

albert_hofmann_lsd.jpg

 

"Egy mindentől függetlenített, laikus gondolatmenet arról, hogy nekem mit adott, mit tanított, mit mutatott ez az érdekes szer" - olvasónk beszámolója az LSD-hez fűződő kapcsolatáról.

 

Nagyjából egy hete piszkálja a gondolataimat a téma. Nem azért, mert jelen szituációban alkalmasnak ítélem meg a set and settinget pszichedelikumok fogyasztására, s azért sem mert április 19-re esik az a bizonyos világnap – bár tény, hogy a szinkronicitások mindig elcsodálkoztattak, ha éppen figyeltem rájuk.

Érdekes emlékfoszlányok derengenek fel előttem a tavalyi tavaszról, nyári időszakról, majd a telipapíros novemberről. Azóta semmi, csak feldolgozási fázis. Mert egy igazán mély, pszichedelikus élményt igenis processzálni kell, érzelmileg, agyilag. Kívülről, belülről, egyedül, akár bizalmasokkal megbeszélve. Ha nem csak haverokkal, izgalmas kalandokat, kapcsolódási pontokat keresve használunk LSD-t, úgy egészen más távlatokba helyezi az eddig érzékelt valóságot és az Én vele való viszonyát.

Rengeteg tudományos írás, kutatás van már erről. Legyen ez egy szubjektív élménybeszámoló, egy kilencvenes években született fiataltól, a sok közül. Egy mindentől függetlenített, laikus gondolatmenet arról, hogy nekem mit adott, mit tanított, mit mutatott ez az érdekes szer, mondjuk az elmúlt öt évben. Különféle dózisokban, emberekkel. Egyben, magamm

Igazán varázslatos, csillagos este volt, psy buli a Vituki strandon. Soha jobb alkalom egy első szabadtéri acid élményre. „Egy negyedtől nem lehet baj” – biztosított a haverom. A jelöletlen szürke papír erőssége, tisztasága természetesen teszteletlen, ismeretlen volt számunkra. Az ő tapasztalataira hagyatkozhattam. Bizalmi és kíváncsisági játék ez, mint mindig, ha nem álltál ott az előállítás folyamatánál és figyelted hozzáértő szemekkel. Szóval bevettem egy negyedet, előre össze volt vágva. Nagyjából egy-két óra múltán – haha, időszámítás – fejtette ki a hatását. Csavarodott a világ, vagy csak az agyam. Tudatom módosult állapotban projektálta ki a belső világot a külsőre, s dekódolta a kintit a bentihez igazítva. Hallucináció, vagy a józan, jól megszokott keretek szintjén érzékelhetetlen, mögöttes tartalom? Egyetemes igazságok, vagy csupán a valóság újraértelmezése eddigi ismereteim, tapasztalataim alapján, módosult tudatállapotban?

Kattints a képre, ha drogfogyasztó vagy és kitöltenéd a névtelen kérdőívünket a hazai drogpiac változásairól - csak 6 perc!


drogpiac_survey.jpg

A vizuális percepció lenyűgözött, akármilyen készen is voltam, örökre belém égett. Ha a Holdra néztem, átlósan a létező összes holdciklus megjelent az égbolton. Növekvő, fogyó, fél, meg teli. Egyszer még a nap is felkelt, majd újra éjszaka lett, a tömeg töretlenül táncolt tovább. Mintha két különböző időben, térben léteztünk volna. A színek vibráltak, a díszlet folyékonyan úszkált mindenféle irányban, kaotikusan, mégis univerzális rendezettséggel, frekventikusan.

Mikor visszakapcsolódtam, ismerősökhöz beszéltem, az ezen a síkon elhangzott mondatokat különös látomások kísérték. A szavak mögött bújó, valódi érzelmek most vizualizálódtak. Egy lány feje felett láttam megkettőződött alakját, aki féltékenységből kést emelt rám, néha meg öklével hadonászott dühében, ha ahhoz a fiúhoz szóltam, aki neki is tetszett.

A metakommunikációnak egyébként más formációi is többször erősödtek fel pszichedelikus szerhasználat közben. Többször fordult elő, hogy élesen és tisztán hallottam a velem egy térben tartózkodó gondolatait, üzenetét a fejemben. Az is sokszor megtörtént, hogy nem tudtam irányítani vagy lezárni a csatornákat, és én szóltam valakihez úgy, hogy józanul biztosan elhallgattam volna az adott információt, kontrolláltam volna az adott érzelmet. Felerősödött empátia, erős kapcsolódás – hát ezért figyelmeztettek az okosak: csak olyannal, akiben megbízol.
 

Párkapcsolatban, szerelemben borzongató mélységekig visz, teljesen más perspektívákból mutatva meg a partnerem lelkületét, elméjét. Mikor a szerelmemmel fogyasztottam az egészen sokkoló volt. Az otthon és a privát szféra biztonságában féllel kísérleteztünk. Dr. Seuss rózsaszín hátterű, cillinderes szériája futott éppen, írhatnék erősséget darkweb alapján, de minek?

Ütős volt és atomjaimra szedett, leporlasztotta az egómat. Az idő, mint homokóra pergett a mozivásznon. A barátomat láttam tizenéves, serdülő kamaszként. Az intenzitástól még a fizikai kontaktus is nehezemre esett. Majd öreg, aszott testű apókaként jelent meg előttem. Sírtam, és mégis azt éreztem – szeretem. Mély beszélgetések, lelkek kitárulkozása vezette le a látványt, mikor a peak elmúlt. Tán egy egész élet hordozott karmáját néztük végig egymáson. Az erkélyen dohányozva osztotta meg velem fiatalkori történeteit, idősebb indiánnak véltem felfedezni, ki békésen és bölcsen mesél fiatalkori önmagáról.

Míg a fél hullámokban, periodikusan visz el, a teli egy ponton átveszi az irányítást. Az elme színes papírsárkány, az acid maga a tornádó, a madzag rég elszakadt.

Egy este magam voltam, otthon, társaságom csak a macskám és örvénylő gondolataim. Iszogattam, zenét hallgattam és rövid tépelődés után egy telit csúsztattam a nyelvem alá, mit sem sejtve az éjszaka további kimeneteléről. Ez úgy este kilenc körül történt, a magamhoz térés, mintha víz alól jönnék fel levegőért kapkodva, hajnali ötkor. Addig elhittem – a trip a valóság.

Persze mit nekem valóság, mit az oktatási rendszerrel, rendelkezésünkre bocsátott ismeretekkel, információkkal és lelkeket mérgező médiával programoztak az agyunkba.

De azért mégiscsak, reggel ötkor visszatértem a mátrix beli, viszonylag racionálisan gondolkodó, hasznos társadalmi elemként bedolgozó, hétköznapi verziómhoz.

Ami addig történt, az maradjon egy őrült utazás a multiverzumban.

A szivárvány minden színe és a laggoló, dimenzionális képregény is kevés lenne leírni azt a látványt; de aki fogyasztott már, az tudja. Mindenkinek másként, mégis kicsit hasonlóan jelennek meg a színek, a fraktálok. Felsőbb énhez való visszatérés, a tudatalatti felszabadulása, a falak leolvadása. Ego Death. Molekuláimra bomlottam és éreztem, hogy részecskéim az örök körforgásban áramlanak. Időtlen evolúciókon száguldottam végig, részecskeként, baktériumként. Láttam magam humanoid prototípusként, szimulációban létezve. Egészen furcsa, science fiction jellegű, realitástól elrugaszkodott világba kerültem, ahol az általam ismert és élt világ kísérlet, a végtelen univerzum olyan „gömbje”, mely hibásan lett megalkotva, miben az evolúció nem megfelelően fejlődik, ezáltal ebben az esetben az összes közül, egyértelmű pusztulásra van ítélve. Farkába harap a kígyó.

Eztán már nem is emberként voltam jelen, inkább afféle kémiai jellegű töltetté váltam, mozgó rácsszerkezetté.

Érdekes, eközben - vagy ezzel párhuzamosan - mégis olyan gondolatok fogalmazódtak meg bennem,mi szerint igenis célt, purpose-t kell találnom és a szerint élnem az életem. Mert igenis képes vagyok befolyásolni az evolúciót és gyógyítani a családi, s ez által az emberi karmát. Sémákat írhatok újra, ezáltal pozitív változási folyamatokat idézve elő.

Magam előtt láttam, hol csúsztak félre a társadalmi, világ szinten öröklődő karmák, a saját családomtól eltanult, gyermekkorban sejt szinten, szülőktől átvett minták példáján keresztül. Loopok, egymásba záródó körök játszódtak le. Mintha egy régi videókazetta szallagját tekergettem volna újra és újra ahhoz a részhez, ahol becsíkozódott a kép. Próbáltam kikódolni a bugos részeket.

Napkeltekor a szobámban találni magam, a macskám átható, mindenttudó tekintetétől sulytva, visszarántott a talajra.

Nehéz szavakkal, értelmesen megfogalmazni egy LSD trippet. Aminek számodra jelentősége van, az másoknak őrültségként hathat. Ami napokkal később is intenzíven él benned és formálja a realitásról és a mindenségről alkotott képed, arra simán a képedbe vágják majd: „Rajta maradtál.”

Na és? Pont ezért hívják tudatmódosítónak.

Bad trip, dark trip, pszicho-horror. Van, aki dark psy-t hallgat hozzá, meg forrestet, van, aki a tükröt bámulja a sötétben, és van, akire csak úgy rátör, pedig nem is akarja. A feldolgozatlan lelki traumák és félelmek, megidézett démonokként szállhatnak belénk egy-egy bad trip-nek tituált elsodródás során.

Jómagam is szemtanúja voltam a tükörben bámult képmásom eltorzult vizualizációinak. Mélységes szomorúság mosta el arcom egyébként szép körvonalait. Másvilági, tán párhuzamos univerzumbeli lények pislogtak vissza dühösen, bosszúsan, reménytelenül szomorúan, vagy éppen sátáni, őrült mosollyal a tükörből. Az összes énem külön testet öltött akkor.

Láttam magam szélsőségesen meghízva, benső félelmem manifesztációjaként.

Paranoia és túl gyakori használat mellékhatásaként, a szobában villanó kék fények sztereotipikus rendőr-parát hoztak rám. Bizonyára itt állnak a ház előtt. Figyelnek. Tudják. Várnak rám.

Összekuporodva ültem az ágy szélén, a sírás határán. Tíz perc telt el, talán egy óra? Amint átfolytam egyik jelenetből a másikba, lábfejem megmozgatva beindítva a vérkeringésem, az ablakhoz merészkedtem. Szemben, a szomszédos ház ablakára giccses, villogó, kék karácsonyfaégőt ragasztottak. Utólag jót nevetek saját butaságomon.

Ez után több hitelt adok a társaságomban keringő történetnek, mi szerint egy lány elsőre kettőt vett be, és egy éjjen át azt hallucinálta, hogy műtőasztalon fekszik.

Valószínűleg fogok még LSD-t fogyasztani, ha az életem olyan szakaszába érek, ahol úgy érzem gyarapodhatok általa. Számomra ez sosem fog party -vagy társasági drogként funkcionálni. Mielőtt beveszem a következőt, biztosan felteszem majd magamnak a kérdést:

Miért és mire szeretném használni?

Sniffany

FIGYELEM! A fenti történet nem azt a célt szolgálja, hogy bárkit hasonló szerek fogyasztására buzdítson. Sorozatunk célja a tájékoztatás: hogy bemutassuk, milyen sokféle célból és módon fogyasztanak az emberek tudatmódosító szereket. Ha érdekel a drogtéma - akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a sarosi.peter(kukac)gmail.com címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.

Forrás: drogriporter.blog.hu

https://drogriporter.blog.hu/2020/04/21/hofmann_hagyateka#more15624180

Gazdasági válság vagy krízis esetén sokan fordulnak az alkoholhoz, hogy oldják magukban az új helyzet okozta feszültséget, stresszt. A jelenlegi gyakorlat szerint pedig az állam nem kínál alternatívát, de másfajta segítséget sem nyújt. Az ivás azonban nem jelenthet egészséges megoldási stratégiát, hiába könnyen elérhető. Így ne csússz bele a krízisalkoholizmusba – Baló Sára írása.

Lovak közé a gyeplőt

Korábban már írtam Magyarország nem létező alkoholstratégiájáról, az alkoholfüggés problémájáról, és a kérdés szélsőséges elhanyagolásáról. A koronavírus-járványnak mint jelenségnek mindössze egy része maga a járvány elleni védekezés. Világos, hogy a megküzdés hátrányos következményeinek kezelése legalább ugyanilyen hangsúlyos.

Ha az ember évekre lebontott adatokat lát az alkoholizmusról, világos lesz számára, miért relevánsabb ez a probléma is, mint valaha: ha beüt egy gazdasági válság, fokozódik az alkoholfüggéssel küszködők száma is. Most ehhez hozzáadódik a vírussal kapcsolatos szorongás (szeretteink, adott esetben saját magunk féltése), a bezártság, sokaknál a magány, sokaknál a magánszféra hiánya. Túl sok feladat vagy impulzushiány, és így tovább. Sokan egy dologtól, sokan az ellentététől szenvednek. És ebben még nincsenek is benne a fokozottan kezelhetetlennek tűnő és bizonytalan helyzetek, például a kórházakból hazaküldött betegek esetében. 

Nem vagyunk jól

Kevesen vannak most rendben, ami teljesen természetes. Ha az ember közösségimédia-felületeket használ, vagy csak körülnéz egy-egy bevásárlás közben, láthatja, hogy extrém módon megnőtt az igény az alkoholtermékekre.

Egy brit kutatás szerint az Egyesült Királyságban a mostani a megszokott alkoholkereslet majdnem háromszorosa (291 százalék), és nem valószínű, hogy a magyar adatok jelentősen eltérnének ettől.

Ez önmagában nem jelent sokat, de még a Központi Statisztikai Hivatal szerint is 379 ezer alkoholista van Magyarországon, így talán kicsit többet. 

Amikor beszélgetésekben felvetettem a témát, hogy megtudjam, hogyan élik meg a barátaim, ismerőseim a helyzetet alkoholszempontból, nagyon érdekes tapasztalatokról hallottam. Van, aki sem a járványhelyzet előtt, sem a karanténban nem iszik többet egy-egy koccintásnyi, alacsony alkoholtartalmú italnál, és ezzel a szülei (akikhez hazament vidékre a járvány idejére) ugyanígy vannak. Más barátom is hazament a szüleihez, az egyikük egészségügyi dolgozó. Ő arról számolt be, hogy a szülein nagy lelki és fizikai terhek vannak, így úgy érzik, szükségük van rá, hogy minden este tömény alkoholtermékekkel „lazítsanak”. Ez a gyerekükre is hatással van, ő is többet iszik, mint általában.

Ezt a jelenséget más is megerősítette. Egy barátnőm azt mondta,

a karantén pozitív hozadéka, hogy mindennap sportol, a negatív, hogy mindennap iszik, így lazul ki, így tud elaludni abban a feszültségben, amit a megváltozott körülmények okoznak.

Más ismerősöm az idősebb korosztályhoz tartozik, tanít köz- és felsőoktatásban is. Rettenetesen feszült a távoktatás nehézségei miatt, ezt próbálja orvosolni azzal, hogy minden nap végén „lehúz egy felest”. Egy fiú azt mondta, járványhelyzeten kívül, ha valamilyen személyes fájdalma van, mindenképpen alkalmat keres rá, hogy egy kocsmában másokkal együtt sokat igyon. Most erre nincs lehetőség, ezért otthon iszik egyedül, ha rossz kedve van.

Ugyanezt mások is megélik. Közöttünk is (egyetemista korosztály) gyakori az otthoni, magányos alkoholfogyasztás mostanában. Van barátnőm, aki csakis akkor iszik, ha valamit megünnepel, ő tegnap kivasalta a haját. Ezt természetesen meg kellett ünnepelni. Egy másik barátnőm azt mondta, otthonról munkát végző családjában kezdetben nagyon megugrott az alkoholfogyasztás, mert nyaralásnak élték meg a dolgot, aztán ahogy elkezdtek hozzászokni a helyzethez, az elfogyasztott alkohol mennyisége is jelentősen csökkent. Egy harminc év körüli barátom sem karanténban, sem azon kívül nem iszik, idős, vidéken élő szülei viszont amióta elkezdődött a járvány, minden este pálinkáznak „fertőtlenítés” céljából. Más ismerősöm azt mondta, a nagypapája, akinek eddig is voltak kisebb alkoholproblémái, amióta karanténban van, általában már reggel részeg.

Ezek a példák jól illusztrálják a krízisalkoholizmus jelenségét. És hogy mit lehetne ezzel tenni? Bár bonyolult és nehéz kérdés, egyéni, közösségi és állami szinten is van lehetőség a cselekvésre. 

Függőség és környezet

A témában talán az egyik legjelentősebb kísérlet a másokkal való kapcsolódás és az ingergazdag környezet függőségre gyakorolt hatását vizsgálta. Az eredeti kísérletben (Jamer R. Weeks vezetésével) egy patkányt helyeztek üres ketrecbe egy heroinos vagy kokainos és egy sima vízzel teli tartály mellé.

Így, egyedül és üres ketrecben a patkányok addig itták a függőséget kiváltó vizet, mígnem túladagolták magukat és meghaltak.

Később ugyanezt a kísérletet alakította át egy Bruce Alexander nevű professzor, aki a patkány mellé más patkányokat és patkányoknak való játékokat, egy „patkányparkot” helyezett. A heroinos és a kokainos, valamit a sima vizet ugyanúgy elhelyezte a ketrecben. Azt tapasztalta, hogy a társaság és a jó érzéseket keltő, izgalmas elfoglaltság hatására a patkányok alig járnak rá a függőséget okozó tartályokra, és a tiszta vizet isszák helyette. Ezek az eredmények számtalan tanulsággal járnak az emberek függőségének vizsgálata kapcsán is. Azt gondolom, érthető, miért hozható összefüggésbe ez a kísérlet a karanténhelyzettel. 

A környezet jelentős ereje a függőségek befolyásolásával kapcsolatban azóta más kutatásokban is bebizonyosodott. Például azzal, hogy a vietnámi háborúban szerfüggővé váló amerikai katonák jelentős része kigyógyult a függőségből pusztán azért, mert újra otthon lehetett. De sajnos idetartoznak azok az eredmények is, amik például a tinédzserkori alkoholizmust vizsgálják: ahol nincs elfoglaltságuk a tinédzsereknek (mert nem szerveznek ilyesmit, vagy mert drága, vagy bármi más okból), ott nagyobb arányban válnak alkoholfüggővé. Ez jogalkotói szempontból is tanulságos lehet.

Nem bűnös, aki alkoholfüggő, de lehet más lehetőségeket is találni a megküzdésre

Mindezek nyomán is hangsúlyozandó, hogy a függőségtől szenvedő ember nem bűnös. De fontos, hogy tegyen azért, hogy le tudja küzdeni a függőségét.

Ahogy az is fontos, hogy ha valaki mostanában azt tapasztalja, hogy a szokottnál többet, gyakrabban, és a helyzettel való megküzdés céljából iszik, próbáljon egészségesebb megküzdési módszereket keresni, így elkerüli a függőséget, és hosszú távon is jelentős erővel és készségekkel gazdagodhat.

Egészséges megküzdésre példa a másokkal való kapcsolatfelvétel. Az ember hajlamos azt hinni, senki nem értheti, amit érez, de segíthet magán és másokon is, ha megpróbálja elmagyarázni valakinek. A mély beszélgetések, amikben az ember sérülékenynek is mutatkozhat, megerősíthetnek emberi kapcsolatokat, és átkeretezhetnek helyzeteket. Ezen kívül a testmozgás, a sütés-főzés, a gondolatok kiírása is ilyen lehet. Váratlan, de hatékony segítség még a rendrakás és a szortírozás, amit sokan – talán a világ rendetlenségének kezeléséhez önkéntelenül is – alkalmaznak mostanában. Mindezzel persze nem azt próbálom jelezni, hogy az ember csak főzzön egy kicsit, ha alkoholproblémája van, hanem azt, hogy ha valaki határhelyzetben van, segítségére lehetnek más megküzdési lehetőségek. 

Van, aki segít!

Alapítványi segítségre is van lehetőség. A Félúton Alapítványnál teljesen ismeretlenül érdeklődtem a tanácsadás működéséről a vírushelyzet alatt. Megkeresésemre egy órán belül kaptam nagyon kedves választ, amiben jelezték, hogy társadalombiztosítás-alapon működik náluk most is tanácsadás (online, Skype-on vagy telefonon), illetve online terápiás csoportok is üléseznek hetente egyszer. E mellett az Anonim Alkoholisták is tartanak online ülést a járvány alatt is, illetve a Nyírő Gyula Kórház Addiktológiai Osztálya is indít online terápiás csoportokat ebben az időszakban is. Ezek persze csak példák. Van lehetőség megtalálni a számunkra legmegfelelőbb segítséget. 

Az államnak is lenne dolga

Állami szempontból nyilván vírushelyzettől függetlenül nagyon fontos lenne kiemelt súlyt fektetni az alkoholfogyasztás mérséklésére. A szakértők szerint ennek elsősorban hatékony eszköze a prevenciós oktatási és reklámkampányok szervezése és finanszírozása, illetve megelőző célú szabályozás az alkoholtermékek reklámozása és forgalmazása tekintetében. Ezek közül itthon egyiken sincs hangsúly. Ehhez jön még hazánkban az otthoni borkészítési és pálinkafőzési szabályok drasztikus megváltoztatásának igénye.

A jelenlegi szabályozás mellett sok háztartásban töméntelen mennyiségű szeszes ital készül, amelyet a szabályozás alapján értékesíteni nem, csak meginni lehet.

Egy vélemény

Megosztanám a személyes véleményemet is. Ezer oka lehet annak, ha valaki az alkoholhoz menekül, és a mostani valóság előli menekülésként nagyon sokan kétségbevonhatatlanul szükségét érzik, hogy eltompítsák az érzéseiket. De hosszú távon természetesen az alkohol nem segít, hanem ront a helyzeten, egészségi, érzelmi, és az emberi kapcsolatok szempontjából is. Vannak borzasztóan nehéz élethelyzetek, az enyhülés mégis a kapcsolódásban van egymással és a saját múltunkkal, jelenünkkel, jövőnkkel, ami elől nem lehet, és nem is kell elmenekülni, mert ahogy Szabó Magda írta: „Az igazság, egy élet vagy életmű háttérzenéje sohasem szomorú.” 

Baló Sára

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT

 

Szerző: Saló Sára

Forrás: wmn.hu

https://wmn.hu/wmn-egszsg/52742-igy-ne-tedd-magad-fuggove-a-vilagjarvany-vegere---tapasztalatok-es-kiutak-a-krizisalkoholizmusbol 

Egészen őszinte leszek: a járvány kitörése óta két dolog bizonyossá vált az életemben: az eddiginél strukturáltabb napirend és a majdnem minden este elfogyasztott egy pohár bor. Azelőtt hetente egy-két esténél többször nem ittam alkoholt, bezzeg most. Barátaim, ismerőseim megnyilvánulásaiból hamar világossá vált számomra, hogy nem elszigetelt eset vagyok: sokaknál emelkedett meg a naponta felhajtott sör, bor vagy egyéb alkohol mennyisége. Nem csoda, egy azelőtt sosem tapasztalt stresszhelyzetre – amire nincsenek ismert forgatókönyveink – kell valamiféle reakciót adnunk. A megoldási stratégiáink egyénileg változnak, de úgy tűnik (legalábbis az én ismeretségi és baráti körömben), hogy többen is próbálják a belső feszültséget némi szesszel tompítani. Kégl Ági riportja. 

Ez a járvány tükröt mutat nekünk, amibe kénytelenek vagyunk belenézni 

Mivel már szinte biztosra vehető, hogy a jelen, önmagából kicsavart állapot még hónapokig tart minket fogva, várhatóan az alkoholfogyasztási tendencia sem változik pozitív irányba. Épp ezért megkérdeztem dr. Nagy Zsolt addiktológust, hogy mit gondol a jelenségről, és miként tarthatjuk a helyzetet kordában. Beszéltem egy borászattal foglalkozó szakemberrel, Csorba Gáborral is, mert kíváncsi voltam, a forgalmukban tapasztalják-e a megváltozott vásárlási szokásokat. 

Nagy Zsolt addiktológiai konzultáns úgy véli, „ez a mostani egy teljesen ismeretlen és meglehetősen ijesztő élethelyzet sok ember számára. Két és fél generáció nem ismeri se a háborút, se a nélkülözést, a korlátozást, vagy épp az áruhiányt. Hirtelen rengeteg új impulzus érte a népesség nagy részét. Ennek a feldolgozásához eszköztelenek vagyunk, az eddigi megoldási stratégiáink nem működnek.” Szerinte a helyzetet tetézi, hogy a sport, a szórakozás vagy a túrázás lehetőségének elvesztésével nagyon beszűkült, bezárt élet keletkezett. Ezzel együtt a feszültségoldás eszköztára is jelentősen mérséklődött – ebben „jön jól” az alkohol, hiszen gyorsan oldja a stresszt, a szorongást és bizonyos értelemben az indulatokat. 

Összezártság, együtt tanulás, egzisztenciális bizonytalanság

Nyilván az összezártság jó esetben különleges, tartalmas időszak is lehet, de sajnos pontosan tudjuk, hogy sok családban, párkapcsolatban távolról sem idillikusan telnek ezek a hetek. 

„Megjelenik az úgynevezett vasárnapi neurózis, vagyis amikor a családtagok – akik normálisan esetleg alig találkoznak – folyamatosan kerülgetik egymást. Ez az összezártság rengeteg ki nem mondott feszültséget, eltemetett konfliktus hozhat felszínre, az együttélés nehézségeit felerősítheti”

– mondja Nagy Zsolt, hozzátéve, hogy a szülő-gyerek kapcsolatok is szokatlan nyomásnak vannak kitéve. 

„Az együtt tanulásnak köszönhetően is újfajta együttlétek alakulhatnak ki, ami akár lehet előrelépés is. De az a gyanúm, hogy sok helyen sajnos inkább kiéleződnek a konfliktusok. És emiatt sokan használják »mentális kilépésnek« az alkoholt.”

A harmadik tényező vagy feszültségforrás az egzisztenciális bizonytalanság, ami kisebb vagy nagyobb mértékben a járvánnyal együtt mindannyiunkra rászakadt. Az addiktológus szerint ez is hozzájárulhat a megnövekedett alkoholfogyasztáshoz.

Vezényszó: tudatosság, struktúra, szabálykövetés

Nagyon szigorúan hangoznak ezek a kifejezések, de sajnos nagy szükség lehet mindezekre. A jelen helyzet erősen emlékeztet az olyan átmeneti időszakokra, mint amilyenek a többnapos ünnepek. Csakhogy ez a periódus most sokkal tovább tart, mint a karácsonyi szünet, és észnél kell lennünk, ha nem akarjuk, hogy a „csak még egy pohárral” kezdetű mondatokból valódi és tartós szenvedélybetegség alakuljon ki. 

„Az első lépés bevetni egy terápiás eszközként is használt megoldást, az úgynevezett ivásnaplót.

Mivel hetekről, hónapokról van szó, érdemes folyamatában megnézni a fogyasztási szokásainkat. Nem mindegy ugyanis, hogy amit érzünk, az szubjektív vagy számokkal alátámasztható tendencia. Ha három hét alatt a duplájára nő a fogyasztás, és ezt naplózzuk, akkor a probléma beazonosíthatóvá válik.”

A második támpont a tudatosság erősítése. „Érdemes napirendet, struktúrát vinni a mindennapjainkba, és belső szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy mikor ihatunk és mikor nem. Alapszabály, hogy öt óra előtt, munka közben, reggel vagy épp egyedül nem iszunk. Ha pedig arra eszmélünk, hogy bármilyen belső érzelmi állapot oldására kezdjük használni az alkoholt, akkor érdemes elgondolkodni annak a lehetőségén, hogy segítséget kérjünk” – int az addiktológus.

Szintén támpontot adhat, ha pontosan tudjuk, hogy meghaladjuk-e az ajánlott mennyiséget. A WHO ajánlása szerint ez férfiaknál heti 21, nőknél 14 egységnyi. Egy egység másfél deci pohár bornak vagy négycentes, negyvenfokos felesnek, vagy egy 0,33-as sörnek felel meg.

Mindehhez heti két szeszmentes napot kell tartanunk. Ha ennél többet vagy gyakrabban fogyasztunk, az kockázati tényezőnek számít, ebben az esetben már elképzelhető, hogy alkoholproblémával küszködünk. 

És hogy mi számít alkoholproblémának?

A szakember szerint az, ha valakinek az életvitelét, egészségét, teljesítményét befolyásolja, hogy iszik vagy nem iszik. Akinek az életvitele beszűkül, életében az alkohol fő strukturális elemmé válik, vagyis ha már azt figyeli, hogy mikor van vége a home office-nak, vagy mikor jön el a wine o’clock, vagyis az alkoholfogyasztás ideje, az figyelmeztető jel lehet a számára. 

„Ez a mostani helyzet egy korszakváltás előszele. Sok evidencia kérdőjeleződik meg. A világba vetettségünk kérdései kerülhetnek elő.

Ez a járvány gyakorlatilag a jóléti, élménytársadalomnak az újragondolását kéri majd tőlünk. Már most érezhető, mennyire nem vagyunk felkészülve lelkileg, eszközileg, ha beüt valami. De saját magunkért ebben a helyzetben is felelősséget vállalhatunk, csak tudatosnak kell maradnunk.” 

A pálinka fertőtlenítő hatásába vetett bizalom

Az előbbi tendenciák természetesen a kereskedőknél is lecsapódnak, a forgalmuk egyértelműen mutatja a megnövekedett érdeklődést. „Pánik szerencsére nem volt, két vásárlási roham viszont igen, amelyek közvetlenül a kormánybejelentéseket követték, és szinte azonnal jelentkeztek – mondja Csorba Gábor, egy borforgalmazó cég kiskereskedelmi területi vezetője. – A kiemelt vásárlási kedvet mindkét esetben a bizonytalanság szülte, hiszen a fogyasztók nem tudták pontosan, milyen lesz a helyzet másnap.” 

A járvány némileg megváltoztatta azt is, hogy milyen jellegű italokat kerestek a vásárlók. „Mivel borokat árulunk, nem szájmaszkot vagy kézfertőtlenítőt, ezért nehéz detektálni a kiemelten népszerű terméket, nálunk nincsenek egyértelmű trendek erre vonatkozóan. Azt látjuk, hogy nagyjából ugyanazokat a termékeket viszik, amiket előtte is. Azokat, amiket ismernek, kedvelnek, megbíznak bennük, legföljebb nagyobb mennyiségben. 

Érdekes módon leheletnyivel jobban mennek a magas alkoholtartalmú italok, mintha a belső fertőtlenítésben is bízna a magyar. A koronavírus elleni tudományos, orvosi magyarázatával még nem találkoztam hiteles forrásból, legfeljebb mémek formájában, de valamilyen szinten mégis működik a »védőitalba« vetett hitünk. Enyhe mértékben tehát, de jobban fogynak a spiritek. Talán ez adhat végre egy kis löketet annak a pálinkakategóriának, ami az adóemelés miatt a stagnálásból lefelé ívelő irányt vett az elmúlt egy évben.”

Az alkohol nem játék és nem megoldás

Megmondom őszintén, hogy ami játékos cikkötletnek indult, még számomra is egy valós probléma kialakulásának a lehetőségét rajzolta fel. Az utolsó dolog, amivel nehezíteni szeretném a komplikált helyzetet, egy mellékhatásként beszerzett szenvedélybetegség. A meditáció, a rendszeres sport, az élvezettel megélt főzés, a gyerekemmel való közös időtöltés kell hogy kitöltse a szabadidőmet és kell hogy segítsen fenntartani a mentális egészségemet. Semmilyen alkohol nem lehet eszköz erre. Ideje visszatérnem a normális, heti egy-két pohár borhoz, hogy aztán, amikor végre újrakezdhetjük a mindennapi (de már közel sem ugyanolyan) életünket, életerősen és egészségesen állhassak minden új nehézség elé. Nincs kétségem, nehézség úgyis lesz elég.

 

 Kégl Ági

Forrás: wmn.hu

https://wmn.hu/wmn-life/52601-csak-megiszom-meg-egy-poharral--igy-ne-valj-alkoholfuggove-a-karanten-ideje-alatt 

screenshot_2020-04-30_at_11_47_39.png

A segítésre a legtöbben mint önzetlen jóindulatú cselekedetre gondolnak. A segítésnek azonban van egy sötét oldala is.

 

A jótékonykodás gyakran arról szól, hogy a hatalmon lévő és kiváltságos csoport tagja ezen keresztül ellenőrzi és uralja le a kiszolgáltatott csoport tagjait. Az ilyen segítség célja a függőségben tartás vagy függőségbe vonás, illetve ellenőrzés alá helyezés. Ha a segítés intézményes, akkor szolgálhatja azt a célt, hogy a hátrányos helyzetű emberekkel szembeni intézményes diszkrimináció fegyelmező eszköze legyen. Hogy fenntartsa és ne lebontsa az egyenlőtlenségeket, a kirekesztést és a hierarchiát.

Ez az oka annak, hogy olyan sok a társadalom margóján élő ember viseltetik jogos gyanakvással azok iránt, akik a Nagy Fehér Megmentő szerepében leereszkednek hozzájuk, hogy segítsenek. Lekezelő, paternalista módon. Miközben nem hajlandóak tudomást venni azokról a rendszerszintű egyenlőtlenségekről, amelyek gyakran már a születésüktől kezdve szakadékként húzódnak a segítő és a segített között.

Az ilyen segítőkre jellemző Máté Gábor szerint, hogy megkérdezik: “mi a baj veled?” - ahelyett, hogy megkérdeznék, “mi történt veled?” Mert ha az élettörténeteket megismeri az ember, akkor gyakran rá kell döbbennie, hogy milyen sok ember milyen kis esélyt kapott az élettől arra, hogy ott legyen, ahol a segítő. És a segítő, ha nyílt szívű és eszes, egy idő után rádöbben arra, hogy a rendszerszintű egyenlőtlenségek lebontása nélkül milyen álságos helyzetben is van ő, minden jóindulatú igyekezete ellenére is. És hogy a rendszerszintű “segítés” milyen gyakran valójában csak a szőnyeg alá söprésről és a tűzoltásról, illetve a “problémásnak” minősített egyének “semlegesítéséről” szól - hogy ne zavarják a hierarchikus társadalom “normális” működését.

Meggyőződésem, hogy ez az egyik oka annak is, hogy Magyarországon ilyen kevés drogproblémákkal küzdő ember jut segítséghez. A legtöbb ember, aki ellátásba kerül, még mindig a büntető-igazságszolgáltatás kényszerítő ereje miatt (elterelés) teszi ezt. Az a segítség, amit a rendszer kínál nekik, nem róluk szól - hanem arról, hogy ellenőrzés és gyámkodás alá vonják őket. Az intézményes segítés gyakran a kozmetikázásról szól, hogy a "deviánsok" ne legyenek szem előtt, hogy ne zavarjanak. Hogy ne szembesítsék nap mint nap a “normális” embereket azzal, hogy milyen sokan szorulnak az érték- és képesség-alapúnak gondolt társadalmi rendszer margójára.

Ha találkoznak az intézményes ellátórendszer valamely képviselőjével, akkor túl gyakran rögtön erkölcsi kioktatást kapnak arról, hogy ne tegyék ezt, ne tegyék azt, hogy ők ezért rosszak, vagy azért rosszak. Kezelhetővé, menedzselhetővé kell válniuk. Feltételeket szabnak a segítségnek - amelyek gyakran teljességgel betarthatatlanok vagy legalábbis életszerűtlenek. Mint amilyen például a teljes absztinencia. És ennek alárendelik a valós szükségleteiket. 

Az, hogy ilyen kriminálisan kevés embert ér el az ellátórendszerünk, nem csak az alulfinanszírozás és a szakemberhiány az oka, hanem az elitista, életszerűtlen szemlélet, a diszkrimináló és kriminalizáló állam is. A megoldás nem egyszerűen az, hogy pénzt kell önteni a jelenlegi rendszerbe. Sokkal több olyan programra van szükségünk, ami oda viszi a segítséget, ahol arra leginkább szükség van, és azt, amire szükség van. Nem paternalista gyámkodás alá vonja az embereket, hanem segít abban, hogy közösséggé szerveződve képesek legyenek a kollektív regenerációra. Ami abból is áll, hogy közösen kell fellépnünk velük a rendszerszintű diszkrimináció ellen, ami ezeket a közösségeket eleve olyan helyzetbe sodorta, amiben vannak.

Sárosi Péter

Forrás: Drogriporter.blog.hu

https://drogriporter.blog.hu/2020/04/30/amikor_a_segites_nem_mukodik#more15650218

  • 2020-ra nemhogy nem lett drogmentes Magyarország, de gyakorlatilag megszűnt az iskola prevenció, tabutémává vált az ártalomcsökkentés, egyre több fogyasztót hurcoltak meg ahelyett, hogy a terjesztőket kapták volna el.
  • A 2013-ban bevezetett szigorú drogstratégia megvalósítása csődöt mondott, az újnak pedig 2021-re kell elkészülnie. 
  • Mi történt az elmúlt 10 évben az elfuserált drogstratégiának köszönhetően? 

Orbán kényszerítette bele a drogellenességet

Kardos Tamás, a TASZ munkatársa szerint 2000 és 2010 között volt egy progresszív drogstratégia, aminek köszönhetően rengeteget javult az ellátás szervezeti szinten, a prevenció és az ártalomcsökkentés területén is. Elindult a tűcsere program sok iskolai felvilágosító programmal együtt, az elkapott fogyasztóknak pedig rehabilitációt ajánlottak fel.  Ez a drogstratégia még az első Orbán-kormány alatt született, de 2010-re elvesztette minden realitását. 

Kitalálták, hogy a meglévő drogstratégia túl liberális, az ártalomcsökkentés helyett a szerhasználók szigorúbb büntetésére van szükség. A szakértők szerint ezek teljesen alaptalan állítások voltak, mert az ártalomcsökkentés sosem állt igazán a középpontban. Végül visszavonták a stratégiát, ezután Kardos szerint jött három év szerencsétlenkedés, amikor szakmaiatlan koncepciók születtek, majd 2013-ra elkészült a jelenlegi drogstratégia, ami lényegében nem sokban különbözött a korábbitól, csak felhígították, és ekkor került bele az a híres mondat, hogy 2020-ra Magyarország drogmentes lesz.

„Vannak olyan pletykák, hogy az utolsó percben Orbán Viktor személyes kérésre átkeresztelték drogstratégiáról drogellenes stratégiára. El tudom képzelni, hogy ezt a híres drogmentes Magyarország mondatot is ő kényszerítette bele”

- mondja Kardos.

Kardos szerint a stratégia készítői tudták, hogy ezt lehetetlen lesz elérni 2020-ra, de a kormány ezt az irányt tűzte ki célul. Azt is megfogalmazták, hogy a szigorúbb büntetéseken túl a felépülés a fontos, és ehhez a prevención át vezet az út. A szakemberek szerint azonban ez egy téves megközelítés, mert ha valaki felépülni szeretne, akkor az valószínűleg már függő, tehát kell neki valami szolgáltatás, amivel be lehet vonzani az ellátásba.

Megszűnt a prevenció az iskolákban, miközben jöttek a dizájner drogok

Ezzel összefüggésben logikus lenne, hogy akkor nagyobb hangsúlyt helyeznek a prevencióra, ez viszont finoman szólva sem sikerült, pedig ez lehetett volna az egyik pozitívuma a 20013-as drogstratégiának. 

Egyrészt pénzt nem igazán fordítottak a prevencióra, ugyanis amikor 2008-ban beütött a gazdasági válság, akkor jelentősen megcsappantak a ráfordítások: 2006-ban még körülbelül 2 milliárd forintot adtak a megelőzésre és az ártalomcsökkentésre, a válság után viszont ez lecsökkent 350 millió forintra.  Ez az összeg később is csak minimálisan emelkedett, jelenleg 500-600 millió forint körül vagyunk, ami messze nem annyi, mint amennyire szükség lenne.

Ezzel párhuzamosan létrehoztak egy olyan kritériumrendszert, aminek minden prevenciós programnak meg kellett felelnie ahhoz, hogy bejuthasson az iskolákba. Ez viszont olyan macerásra sikerült, hogy a korábbi 233 programból jelenleg mindössze 27 tudta megszerezni az Emmi által kibocsátott szakmai tanúsítványt. Tehát a prevenció gyakorlatilag megszűnt létezni az iskolákban.A Kék Pont prevenciós programja is épp így szorult ki az oktatási intézményekből. 

„Olyan volt, mintha a tanúsítvány megszerzéséhez némi túlzással azt kérték volna tőlünk, hogy írjunk egy Phd dolgozatot. Ez gyakorlatilag teljesen felszámolta az iskola prevenciót, ráadásul ez azzal egy időben történt, amikor a dizájner drogok megjelentek az iskolákban anélkül, hogy ott lett volna bármilyen megelőzés" - magyarázza Dávid Ferenc, a Kék Pont Alapítvány munkatársa.

A szervezet iskolán kívül továbbra is végez prevenciót, de Dávid Ferenc szerint ettől nem érdemes várni, hogy kevesebb lesz a droghasználó. Szerinte ez azért is van, mert egy normális drogstratégia nélkül nem lehet megelőzést végezni. Előbb el kellene dönteni, hogy mit is akarunk megelőzni: a kipróbálást, a bűnelkövetést vagy a függőséget? Dávid Ferenc szerint a '90-es években még működött az, hogy prevenció címén elmondták, hogy milyen drogok vannak, de ma már ez édeskevés.

Felvinczi Katalin, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának docense szerint a gondolat, hogy legyen minősítési rendszer, ami alapján iskolákba be lehet jutni, egyáltalán nem volt egy rossz ötlet, mert a prevenciós programoknak szakmai kritériumoknak kell eleget tenniük. A közhiedelemmel ellentétben a prevenció is egy szakma, amihez nem érthet mindenki. Viszont ennek a minősítési rendszernek elsősorban támogatónak és fejlesztőnek kellene lennie, ami ösztönzi a szervezeteket, nem olyannak, ami elbizonytalanítja őket .

Felvinczi Katalin szerint a szervezetek kiszorulása miatt most sokkal nagyobb teret kapnak a rendőrök az iskolában. Ez viszont több szempontból is problémás. Egyrészt a rendőrség elsősorban bűnmegelőzést végez, nem pedig prevenciót. Másrészt, ha egy civil ruhás rendőr megy be a terembe, akkor a diákok nem feltétlenül tudnak arról, hogy az előadó a hatóság részéről érkezett. Ezért a gyerekek megoszthatnak olyan információkat, amikkel szemben a rendőrnek a rendőrségi törvény értelmében intézkednie kell. Tehát, ha egy gyerek megosztja az előadóval, hogy ő bizony már szívott füves cigit, akkor a rendőrnek kötelessége eljárást indítani az üggyel kapcsolatban. Felvinczi szerint, ha ez mégsem történik meg, akkor az meg képmutatás és a rendőrségi törvény megszegése, ez pedig patthelyzetbe hozza a rendőröket.

Kardos Tamás szerint az iskolák most magukra maradtak a prevencióval, mert nem csak nincsenek szervezetek, akik bejuthatnának hozzájuk, de az anyagi hátterük sincs meg arra, hogy meghívjanak előadókat. A programokra szükséges összeget az államnak kellene biztosítani, hiszen ez egy szolgáltatás, amit ő vállalt. Ezért most az iskolák inkább kiadják a földrajz vagy biológia tanárnak, hogy tartson az óra elején egy 10 perces előadást drogprevenció néven. 

Az ártalomcsökkentés szitokszóvá vált

„Az ártalomcsökkentő szervezetek nem, hogy nem kapnak semmilyen támogatást, hanem maga az ártalomcsökkentés szó is egy szitokszóvá vált, a tűcseréről nem is beszélve. Már a szolgáltatók, akik ilyet végeznek, se merik kimondani. Van minden évben egy ülés, ahol összejön a szakma és az Emmi. Ilyenkor mi mindig megemlítjük az ártalomcsökkentést, mire azt a választ kapjuk, hogy a jelenlegi kormánynak finoman szólva nincs prioritásában az ártalomcsökkentés. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy hallani sem akarnak róla”

- mondja Kardos.

A kormány arra szokott hivatkozni, hogy ha valahol működik egy ártalomcsökkentő szervezet, akkor az úgy hat, mintha a drogozás egy elfogadott dolog lenne, és hogy odagyűlnek a kerületből majd a drogosok, ami zavarni fogja a lakosságot. Pedig Kardos szerint ezt a tévhitet egyszerű kommunikációs eszközökkel el lehetne oszlatni.

A TASZ 2014-ben kampányt indított, hogy legyenek ellenőrzött fogyasztói szobák, ahol egy egészségügyi stáb felügyelné a fogyasztást, tiszta tűket biztosítana és szükség esetén riasztanák a mentőket. Józsefvárosban aláírást is gyűjtöttek a lakosoktól, és azt tapasztalták, hogy az emberek nagyon hamar megértették, hogy ez miért jó nekik, és sikerült is összegyűjteniük több ezer aláírást. Csakhogy az akkori VIII. kerületi polgármester, Kocsis Máté nem volt kíváncsi erre. A Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület (KCKT) kidolgozott egy minimálprogramot a prevencióra és az ártalomcsökkentésre, aminek megvalósításában most a városvezetés segítségét kérik, és eddig Karácsony Gergely főpolgármester nyitott volt az ötletre.

Jelenleg olyan kevés ártalomcsökkentő hely működik, hogy egyáltalán nem tudják lefedni a szerhasználókat. Bár 2015 óta egyáltalán nem készültek átfogó statisztikák drogtendenciákról, a szakember szerint nem is annyira van szükség tűcserére, mert a intravénás drogok helyett most több a szívás és a fóliázás, de ezek a helyek a nem intravénás drogok ártalmasságát is tudnák csökkenteni. De nem csak az ártalomcsökkentés miatt fontos, hogy működjenek a városban ilyen szolgáltatások, hanem azért is, mert ezek általában olyan használókat tudnak elérni, akiket más egészségügyi szolgáltató nem. Ezeknek a szervezeteknek köszönhetően a függők el tudnak indulni akár a rehabilitáció útján is. 

Ha átadsz egy füves cigit, már terjesztő vagy

Amit viszont sikerült teljesíteni a drogstratégia elvárásainak megfelelően az az, hogy sokkal több rendőri intézkedés zajlott az elmúlt években. A Nemzeti Drog Fókuszpont éves jelentése szerint 2015-ben 2288 ember ítéltek el droghoz köthető bűncselekmény miatt, 2018-ra ez a szám 5397-re emelkedett. Szabadságvesztést is több emberre szabtak ki, 2015-ben még csak 302 embernek kellett börtönbe mennie, 2018-ban viszont márt 1342-nek. Tehát tényleg szigorodtak a rendőri intézkedések, de vajon tényleg a legnagyobb terjesztőket és a társadalomra ténylegesen veszélyt jelentőket kapták el?  

A drogstratégia azt is meghatározta, hogy elsősorban a terjesztők ellen kell fellépni, erre nézve a rendőrségnek van is egy előre meghatározott aránya, amit a droghoz kötődő bűncselekmények elleni intézkedésben el kell érniük. Eszerint 25 százalékos letartóztatási arányt kellene elérniük a terjesztőkkel szemben, míg a fogyasztókkal szemben 75 százalékost. Kardos szerint a valóságban viszont ez mindig 10 és 90 százalékos arányú. 

A fogyasztókat sokkal könnyebb elkapni az utcán, mint nagy droghálózatokat felderíteni, emiatt rengeteg a rendőri túlkapás is, azokat is meghurcolják, akiket csak rajtakaptak egy füves cigi elszívásán. 

„Amikor a TASZ-t megkeresik és segítséget kérnek, akkor általában nem a túlkapások miatt kérik, de ha az ügyek mélyére néznénk, akkor sok helyen látnánk túlkapásokat. Persze vannak olyan extrém esetek is, hogy valakit kényszerkatétereznek, mert nem akar vizeletet adni, de az, hogy valakit általánosan meghurcolnak, az teljesen tipikus” - mondja Kardos. Az is teljesen tipikus, hogy olyan embereket hurcolnak meg, akik gyógyászati célra használnak kannabiszt. Kásler Miklós, az Emmi minisztere 2019 novemberében azt mondta, hogy „a kannabisz és származékai Magyarországon kábítószernek minősülnek, a magyar jogi szabályozás a témában egyértelmű, a kormány álláspontja tiszta és világos, ezen változtatás nincs folyamatban.” Pedig a kannabisz  rengeteget segíthetne olyan krónikus betegséggel küzdőknek, mint a sclerosis multiplex vagy az epilepszia. A legextrémebb rendőri túlkapások ezekből az esetekből kerülnek ki, például amikor egy 40 éves kerekesszékes, epilepsziás férfira szabtak ki 300 ezer forintnyi bírságot, mert a főbérlője rájött, hogy kannabiszt termeszt otthon a betegségére. A TASZ-nak sikerült rendeznie ezt az ügyet, de rengeteg az ilyen eset. 

A rendőrséget és az ügyészséget nem igazán érdekli, hogy miért történt a szerhasználat. A TASZ szeretné elérni, hogy dekriminalizálják a drogfogyasztást, hogy a szerhasználás csak szabálysértésnek minősüljön, ne pedig bűncselekménynek.

Ráadásul még ha terjesztőket is kapnak el, sem feltétlen azokat, akik ténylegesen terjesztő hálózatot működtetnek, hanem csak az első láncszemig jutnak vagy odáig se. 

„Ha a police.hu-n megnézed a kábítószeres híreket, hogy találtak egy otthontermesztőt, akkor a képeken ott egy szekrény, amiben van három csoffadt növény és akkor bekerül a statisztikába, hogy ez egy fogás” - mondja Kardos.

Ráadásul a mostani törvények értelmében az is terjesztőnek minősül, aki egy közös szívás alkalmával átnyújt egy füves cigit valakinek.Korábbi törvényekben ezek az átadók nem minősültek terjesztőnek, hanem társas alakzatként tartották számon a droghasználatot, amiben az átadó is csak egy fogyasztó volt. Ezt a jogszabályt viszont eltörölték, ezzel pedig remekül lehet javítani a statisztikát a terjesztők javára.

„Kicsit úgy tűnik, mintha a rendőrség fellépése csak arra irányulna, hogy számokat tudjon felmutatni és nem érdekli, hogy az ügyek mélyén mi van. Emiatt a drogmentes képzelgés miatt nagyon gyerekszinten áll hozzá sok mindenki ehhez a témához, nincs semmi felvilágosultság, ami nemhogy a nyugati országokban megvan, de ha bármelyik irányba indulunk Magyarországról, ott már van” - állítja.

Általános a tudatlanság

Kardos szerint nem csak a rendőrök azok, akik ebben a drogmentes képzelgésben élnek és túlkapásokat generálnak. Rengeteg ilyet találhatunk az oktatás vagy az egészségügy területén, aminek pont az a drogellenes, tabusító kommunikáció az oka, amit a kormány képvisel.

Ami sajnos nagyon gyakori, hogy amikor mentőt hívnak egy túladagolthoz, akkor ők hívják a rendőrséget. Pedig a mentősöknek titoktartási kötelezettségük van és csak abban az esetben hívhatnának rendőrt, ha nyolc napon túl gyógyuló sérülést látnak az ellátotton vagy az ő testi épségüket fenyegeti. A rendőr pedig azonnal eljárást indít a szerhasználó ellen. 

A TASZ tavaly készített egy felmérést, amiben megállapították, hogy az esetek tizedében lett volna szükség rendőrre, mégis az esetek háromnegyedében hívtak rendőrt az orvosok.De nem csak az orvosok, az iskolák részéről is előfordulnak túlkapások. 

„Volt egy megkeresésünk egy csongrád megyei anyukától, hogy a fia osztálykiránduláson volt Hollandiában, és ott vett egy kendermag lisztből is készült kekszet, és az igazgató emiatt fegyelmi eljárást indított. Pedig azt azért tudni szokták, hogy a kender és a kannabisz nem ugyanaz. Írtunk egy hosszú levelet, hogy miről van itt szó, hogy nem követett el a diák semmit, de erre teljes elzárkózás volt a válasz. Az önmagában elég volt az igazgatónak, hogy ott volt a zacskón a kenderlevél" - meséli.

Kardos szerint rengeteg olyan ügyük van, ami ilyenfajta tudatlanságból fakad és, amiért a kormány drogellenes stratégiája okolható.

A 2021-es drogstratégiára a TASZ elsősorban azt szeretné elérni, hogy az állam több támogatást adjon a szolgáltatóknak mind a prevenció, mind az ártalomcsökkentés terén. Szeretnék, ha a droghasználatot nem bűncselekményként kezelnék, ha létrehoznának komplex ártalomcsökkentő szolgáltatásokat és a gyógyászatikannabisz-program megjelenhetne a közegészségügyben. 

 

Vannak olyan időszakok, amikor kulcsfontosságú, hogy mindenki gyorsan megbízható információkhoz juthasson. Mi a 444-nél minden nap ezen dolgozunk.

Amennyire tőlünk telik, igyekszünk segíteni eligazodni ebben a gyorsan változó, bizonytalan helyzetben.

De ehhez nekünk is szükségünk van a ti segítségetekre. A lap már eddig is csak a ti támogatásotokkal tudott működni, és a most következő időszakban ez várhatóan még inkább így lesz. Ahogy lelassul a gazdaság és az élet, teljesen érthető módon kevesebb lesz a hirdetés is.

Nekünk viszont most kell a legjobban teljesítenünk, amikor a legnagyobb szükségetek lehet ránk. Hogy a legpontosabb információk birtokában tudjatok döntést hozni a saját életetekről, egészségetekről, biztonságotokról.

Ezért arra kérünk, hogy ha teheted, támogasd a munkánkat. Akár néhány száz forint is számít.

Szerző: Fődi Kitti

Forrás: 444.hu

https://444.hu/2020/04/13/a-kormany-drogmentes-kepzelgese-miatt-katasztrofa-a-drogstrategiank

93641383_10156856440256104_5294619924826685440_o.jpg

A Drogriporter online kérdőíves vizsgálatot végez a drogpiac alakulásáról a járvány idején - az április végéig beérkezett adatok alapján egy kis körképet nyújtunk arról, hogy mi a helyzet.

 

A járvány nyomában változik a drogpiac is. A média beszámolt arról, hogy a drogok ára emelkedik, hozzáférhetősége romlik. Az általunk végzett hazai online felmérés eredményei szerint a drogpiac gyengélkedik ugyan, de távol áll az összeomlástól: a szerek valamivel nehezebben, de beszerezhetőek maradtak. És bár a nemzeti drogellenes stratégia (2013-20) kábítószer-mentes Magyarországot vizionált, egyelőre úgy tűnik, hogy a jelenlegi járvány sem visz minket közelebb ehhez a célhoz.

A Drogriporter szerkesztőjeként kíváncsi voltam arra, hogy vajon a járvány miatti korlátozások bevezetése milyen hatással volt a hazai illegális drogpiacra. Egy rövid online kérdőíves kutatást végeztünk, amit néhány hét alatt több százan kitöltöttek, ebből mintegy 600 érvényes válasz érkezett április végéig. A kérdőívet a Drogriporter Facebook-oldalon és blogon hirdettük meg azok számára, akik a kijárási korlátozások bevezetése óta is vásároltak már illegális szert. Rákérdeztünk arra, hogy miként változott az általuk vásárolt szerek ára, a kapott mennyiség és minőség, illetve a beszerezhetőség. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy vajon történt-e jelentősebb szerváltás a piacon, hogy nőtt-e vagy csökkent-e a dark webes vásárlások szerepe, illetve, hogy maguknak a fogyasztóknak viselkedésében milyen változások álltak be, és mennyire képesek segítséghez jutni.

A válaszadók többsége a 25-34 éves (50%) és a 18-24 éves (30%) korosztályba tartozik, ami nem meglepő, hiszen a lakossági felmérések szerint erre a korosztályra jellemzőbb leginkább az aktuális drogfogyasztás. 73%-uk volt férfi, míg 27%-uk nő. A női válaszadók alacsony aránya szintén magyarázható részben azzal, hogy a nők körében alacsonyabb az illegális szerek kipróbálóinak aránya, de lehetséges magyarázat az is, hogy a nők gyakrabban szerzik be a drogokat a párjukon/fiúismerőseiken keresztül. A válaszadók 50%-a teljes munkaidőben dolgozó alkalmazott, 14%-a egyéni vállalkozó, 16%-a diák. A munkanélküliek aránya 9%-a, 4% pedig fizetetlen szabadságon volt. A többség (53%) a fővárosban vagy annak környékén él, 16%-a a megyeszékhelyen, 19%-a egyéb városban, míg községben/faluban élők aránya csupán 11%.

Ami a vásárolt drogok árát illeti, hipotézisem, miszerint jelentős árnövekedés történt, nem igazolódott be. A marihuánát vásárlóknak csupán 33%-a, a hasisvásárlók 29%-a, az Ecstasy tabletták vásárlóinak 18%-a, a kristályos MDMA vásárlók 30%-a, az LSD vásárlók 21%-a, a kokainvásárlók 31%-a, az amfetamin vásárlók 26%-a számolt be árnövekedésről. A legnagyobb arányban (42%) árnövekedésről az új szintetikus stimulánsokat vásárlók számoltak be. Ez talán nem meglepő annak figyelembe vételével, hogy a wuhan-i gyógyszergyárak hosszú időn keresztül leálltak.Ugyanakkor úgy tűnik, ez a szintetikus kanninoidok (herbál, bió) piacát kevésbé érintette, ott ugyanis mindössze 5% számolt be drágulásról.

 

A “lehúzós gramm” az utcai szlengben azt jelöli, amikor a díler egy grammként ad el valamit, ami a valóságban jóval kevesebb. Azt feltételeztem, hogy az ilyen lehúzások aránya is növekedett a válság következtében, azonban az adatok ezt sem támasztják alá. Egyedül a kokain (35%), a heroin (50%) és egyéb partidrogok (50%) esetében beszélhetünk komolyabb mennyiségi csökkenésről, bár az utóbbi két szerrel kapcsolatos válaszadók alacsony száma óvatosságra kell, hogy intsen bennünket. A válaszadók 30%-át meghaladó minőséggel kapcsolatos romlásról csupán kevés szer vásárlói számoltak be. Ezek közül kiemelkednek az új szintetikus stimulánsok (44%). A marihuána-vásárlók 67%-a, a hasisvásárlók 82%-a szerint a vásárolt termék minősége azonos volt a járvány előtt vásárolt termékével.


A drogok beszerezhetősége terén már ennél drasztikusabb változásokat regisztrálhatunk. A marihuána-fogyasztók 58%-a, a hasisvásárlók 56%-a panaszkodott arra, hogy a kannabiszt nehezebb volt beszerezni, mint a válság előtt. Az amfetamin fogyasztói esetében 41%, a kokainnál 31%, a kristályos MDMA-nál 40%, az Ecstasy tablettáknál 31% számolt be a hozzáférhetőség nehezedéséről. Ez egyértelműen jelzi, hogy a drogpiac nem maradt immunis a változásra, nagyobb erőfeszítést, több utánajárást igényel a szerek beszerzése. Erre utal az is, hogy válaszadók 24%-a számolt be arról, hogy más, új forrásból szerezte be a drogot, mint a járvány előtt. Ez az új forrás azonban jellemzően nem a dark webes piac volt, hiszen az 592 válaszadóból mindössze 10 (1,6%) felelte azt, hogy a dark weben vásárolt, és ők mindannyian vásároltak már korábban is onnan - tehát nem új vásárlókról van szó.


A beszerezhetőségi problémák miatt tartottam attól, hogy azok, akik nem jutnak hozzá egy bizonyos szerhez, valamilyen más szer fogyasztására állnak át. Ezért rákérdeztem arra is, hogy vajon ugyanazt a drogot vásárolták-e meg az emberek, mint amit eredetileg akartak, vagy valamilyen mással pótolták. Az adatok ismét cáfolják a félelmemet: a válaszadók 96%-a azt vásárolta, amit eredetileg szeretett volna, mindössze 4%-nak kellett valami mást vennie helyette. Sajnos azonban közülük több olyan is volt, aki például kannabisz helyett csak szintetikus kannabinoidhoz, vagy MDMA helyett új szintetikus stimulánshoz jutott hozzá, sőt, olyan válaszadó is volt, aki fű helyett vásárolt stimulánst. Megkérdeztem azt is, hogy vajon azt tartalmazta-e a szer, amiért fizetett a vásárló - 93%-ban igen, ami azt látszik igazolni, hogy nem jellemzőek a tömeges átverések, a vásárlók nagy része úgy érzi, azt kapta, amiért fizetett.

 

Érdekelt az is, hogy vajon a járvány alatt a dílerek mennyire tartják be a fizikai távolságtartással kapcsolatos óvatossági szabályokat. A vásárlók 38%-a szerint a dílere ügyelt a távolságtartásra, és 20%-a szerint kesztyűt/maszkot is viselt. A vásárlóknak sajnos alig több, mint 20%-a értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy otthon fertőtlenítették a megvásárolt drog csomagolását. A válaszadóknak mindössze 18%-a érezte úgy, hogy nehezebb volt előkerítenie a pénzt a drogra, mint a válság előtt.

Sokan attól tartottak, hogy a karantén idején az emberek jelentősen többször nyúlnak a drogokhoz. A válaszadóknak csupán 29%-a tartotta jellemzőnek vagy teljesen jellemzőnek magára, hogy “nehezen viseli a bezártságot, ezért többször nyúl otthon valamilyen szerhez.” És úgy tűnik, a jelenlegi fogyasztók közül kevesen tartják a karantént jó alkalomnak arra, hogy felhagyjanak a szerhasználattal: a válaszadóknak mindössze 16%-a tartotta jellemzőnek saját magára, hogy próbálkozik a leállással. Persze azt meg kell itt jegyezni, hogy akik esetleg leálltak, azok nem töltötték ki ezt a kérdőívet. Úgy tűnik, a drogokat hosszabb időre felhalmozók aránya sem kiugróan magas (29%), az emberek többsége továbbra is vásárolni szeretne vagy vásárol a válság alatt. Ennél nagyobb azoknak az aránya, akik jellemzően jobban tartanak a rendőrségtől a kijárási korlátozások alatt (39%), de még így is kisebbségben vannak azokkal szemben, akik szerint ez nem jellemző vagy egyáltalán nem jellemző (44%) magukra nézve. A válaszadók 13%-a felelte azt, hogy jellemző rá, hogy elvesztette a megélhetését a válság következtében, ami jelentős stresszel jár számára.


Kíváncsi voltam arra is, hogy vajon nehezebb-e segítséget kapnia azoknak, aki a szerhasználati problémáik miatt erre igényt tartanának. Sajnos azon válaszadók körében, akik ezt magukra nézve relevánsnak tartották, 41% gondolta úgy, hogy nehezebben jutna segítséghez, és 45% gondolta nehezebbnek elviselni az elvonási tüneteket a járvány idején. A helyettesítő gyógyszeres kezeléshez való hozzáférést 53%, a steril fecskendőkhöz való hozzáférést 63% tartotta nehezebbnek azok közül, akik arra rászorultnak vallották magukat. Az alapvető megélhetéshez szükséges dolgokhoz (étel, víz stb.) való hozzáférést 21% tartotta nehezebbnek.

Ez a kutatás nem reprezentatív mintán készült és nem fedi le az illegális szerhasználók minden rétegét - a Drogriporter oldal olvasói között valószínűleg többségben vannak a jobban szituált, felső- és középosztálybeli drogfogyasztók, aki többnyire kannabiszt és partidrogokat fogyasztanak rekreációs célból. A vizsgálat nem ad képet arról, hogy mi történik eközben a marginalizált drogfogyasztókkal a nagyvárosok utcáin és a vidéki szegregátumokban. Ezenkívül az sem biztos, hogy amennyiben a lezárások és egyéb korátozó intézkedések huzamosabb ideig velünk maradnak, nem lesz majd ennél jóval komolyabb változás a drogpiacon. Ezért ebben az esetben néhány hónap múlva a kutatást megismételjük majd.

Sárosi Péter

Forrás: drogriporter.blog.hu

https://drogriporter.blog.hu/2020/04/30/egyelore_nem_omlott_ossze_a_drogpiac

  • Dr. Máté Gábor magyar származású kanadai orvos, addiktológus, író és pszichoterapeuta, a függőségek és stresszbetegségek ismert kutatója. 
  • Szerinte igazából nem csupán a vírustól félünk: saját traumáinkat is éljük újra a karanténban, mert most nem tudunk hova menekülni előlük. 
  • A társas kapcsolatok leépülésével ráadásul az énképünk is sérül, ami további bizonytalansághoz vezet. 
  • A szülők azzal teszik a legjobbat, ha nem próbálják meg elfojtani szorongásaikat, hanem elfogadják azokat. 

Több mint 1 milliárd ember él jelenleg karanténban, vagy van korlátozva valamilyen módon a mozgásában szerte a világon. Előfordult már olyan a történelem során, hogy egyszerre ennyire ember biztonságérzete rendült meg? 

Az, hogy a világ hirtelen megváltozik, veszélyérzet és bizalmatlanság keletkezik, egyáltalán nem új, és Közép-Európában ehhez különösen hozzá voltunk szokva. 1956-ban kiskamaszként ültünk a a Hungária körúti pincelakásban és hallgattuk a bombákat és a tankokat. Mikor volt odahaza biztonságérzet? A nagy különbség az, hogy akkor mégis együtt voltunk másokkal. Szomszédokkal, családtagokkal. Most mindenki egyedül van a félelmeivel. Mindenkinek magának kell kibírnia. Elvágva a kapcsolatoktól. Ez a legnehezebb része.

Az internet sok tekintetben szétszórttá tett bennünket, és összezavarta az elménket. Ez a válság most mégis megmutatja forradalmi jelentőségét; általa ugyanis osztozunk ezekben az érzésekben. De az embereknek fontos a fizikai közelség. Hogy megöleljék, megérintsék egymást. Ez most hiányzik. Ez roppant természetellenes és szorongást, feszültséget szül. 

Mintha a globalizáció elhitette volna az emberekkel, hogy a nemzetközi intézmények és a modern jóléti államok képesek lesznek megvédeni őket az efféle tömegkatasztrófáktól. Most kiderült, hogy ez illúzió volt, és mindenkit sokkhatásként ért.

Ez a globalizált biztonságérzet mindig is hamis volt, és eddig is csak a tömegkultúra tartotta életben. Mi fenyegeti igazán a jövőt? A vírus vagy a klímaváltozás? Nem is lehet a kettőt összehasonlítani. Európában 800 ezer ember hal meg egy évben légszennyezettség miatt. Általában eszünkbe se jut. Az érzés, ami fojtogat bennünket, egyfajta gyerekes szűklátókörűség eredménye. Mert ami nem érint, vagy nem korlátoz minket a jelenben, itt és most, arról könnyebben megfeledkezünk.

Ez a tagadás természetes működésünk része. Olyan, mintha közösségként is gyerekek módjára viselkednénk. A gyerekeket a jelentéktelen, önfeledt dolgok kötik le: játszanak; a fontos döntéseket pedig ráhagyják a szülőkre. Sokan ezt az állapotot megőrzik felnőtt korukra is. Majd a többiek megoldják. Majd a politikusok megoldják. Ez a típusú tagadás olyan, mint egy gyerekkori traumára adott reakció; ösztönből, eltagadva, megfeledkezve a korlátokról. Bizonyos tekintetben ez társadalmilag is igaz. A nagy problémákról kollektívan sem vagyunk hajlandók tudomást venni.  

Akkor végső soron mégis csak vágyunk arra, hogy féljünk valamitől? Ezért raktároznak az emberek el több havi élelmet, és veszik a fegyvereket?

Inkább azt mondanám, hogy egy ilyen csapás felszínre hozza azokat a félelmeket, azokat a kisgyerekkori traumák által előidézett érzelmeket, amik elől a mindennapokban, vagy a normális kerékvágásban el tudunk menekülni. A kocsmába, a munkába, a szeretőhöz, a sportba. Most nem tudunk szabadulni tőlük. Ez szorongáshoz, dühhöz, agresszióhoz vezet. Ha kellően tudatosak vagyunk, fel tudjuk fedezni magunkban ezeket az érzéseket, és megtanulhatjuk kezelni őket, de erre nem mindenki képes. 

David Kessler szerint még valamit érzünk, és az leginkább egyfajta kollektív gyászhoz hasonlítható. 

Ebben van igazság: az emberek gyászolják az eddig életüket, gyászolják a kapcsolataikat. És persze, vannak akik igazán gyászolnak, elvesztett szeretteiket. De, szerintem, valami mélyebb szinten még valamit gyászolnak: egy darabkát saját magukból.

Amíg el tudok menni dolgozni, amíg ki tudok menni az utcára, étterembe, színházba, vagy valahol összejönni emberekkel; addig van egy képem önmagamról, amit fenn tudok tartani és táplálni tudok saját magam számára - a külső világ támogatásával. Felismernek, rámköszönnek, elismerik a munkám, a képességem; megdicsérik a cipőmet, rámmosolyognak, érdeklődnek. Látom magam mások szemével. Az ilyen gesztusok és kapcsolatok nagy részét adják a személyiségünknek. Ebből is táplálkozik az énképünk. Ettől most egyik pillanatról a másikra megfosztottak bennünket. 

Ha huzamosabb ideig egyedül vagyok, ezek az élmények elmaradnak, akkor ez az önmagunkról alkotott kép megremeg. Talán meg is kérdezem magamtól, vajon ki is vagyok valójában, ha nem kapom meg azokat a pozitív visszajelzéseket a munkahelyemen, a sportpályán vagy a szakkörben, ahova járok? Az ilyen visszacsatolásokból építkező önképüket és önbizalmukat is elveszítették az emberek. És gyászolják, akár tudnak róla, akár észre sem veszik. 

Van egy ismerősöm, aki időnként kiposztolja, hogy mit venne fel aznap, ha kimehetne az utcára. 

Ez teljesen természetes. Hiszen olyan még nem volt, hogy egy ilyen csapáson keresztül ennyire magányosan kellett volna átmennünk. Sok ember átél ilyen állapotokat az élete során, és depressziós lesz. De együtt még sosem voltunk ilyen magányosak. 

Nagyon sok féle bizonytalanságot kezelünk párhuzamosan: nem tudjuk mi változik meg majd a mindennapjainkban, lesz-e munkánk, mi lesz az idős szeretteinkkel, mennyire reccsen meg mindettől a gazdaság és a társadalom, és ki tudunk-e jönni belőle békével.

A világ jelentős részén ez eddig is mindennapos élmény volt. Lesz-e étel az asztalon? Mikor lesz vége a háborúnak? Most azon aggódunk, hogy mi lesz júliusban. Mert eddig azt hittük, hogy tudjuk. Pedig eddig se tudtuk. Csak ezt a bizonytalanságot hajlamosak vagyunk eltagadni.  

A középkorú generáció számára mindez új helyzetnek tűnhet, de valójában a nyugati ember számára sem az. A madridi fiatalok most sokkolva vannak, de a nagyszüleik még emlékeznek a fasizmusra vagy a polgárháborúra. Ez az érzésvilág csak a fiatal nyugati generáció számára ismeretlen. 

Miért tagadjuk el a bizonytalanságot? 

Mert túl fájdalmas. Nietzsche mondta egyszer, hogy azok hazudják ki útjukat a valóságból, akiknek a valóság  legfájdalmasabb volt. Korábban a vallás volt a meghatározó, ma a tömegkultúrának van ebben a tagadásban nagyon sajátos társadalmi-kulturális funkciója. 

A globalizált nyilvánosságban az emberek főleg olyasmivel foglalkoznak, amik nem életbevágóan fontosak. Ezért számít annyira az embereknek, hogy mit játszanak a moziban, ki kit szeret, kit gyűlöl, melyik politikus melyik napon pontosan mit mondott, és ki nyeri a labdarúgó-bajnokságot. Ezek sose voltak fontosak. Most se azok. Nem is lesznek. Az igazi szerepe ennek az irdatlan mennyiségű információnak az, hogy ne törődjünk valóságunkkal. Olyan mint egy nyugtatótabletta.

Az igazság, a valóság, amikor gyerekek voltunk, túl fájdalmas volt számunkra. Azt tanultuk meg, hogy ne foglalkozzunk azzal, ami igazán számít, mert tehetetlenek vagyunk vele szemben. Ezért elfoglaltuk az elménket olyasmivel, ami megakadályozza a szorongást. 

Van még egy ijesztő vetülete a járványnak: most kicsit mindenkire lehetséges hordozóként tekintünk. Az ismeretlenekkel szemben támasztott fizikai bizalmatlanság mennyire lehet tartós? Kihathat a társas kapcsolatainkra hosszútávon?

Az emberekben van egy természetes késztetés arra, hogy bízzanak egymásban - már csecsemőként így jövünk a világra, és létezésünk elviselhetetlen volna enélkül. Szóval én nem hiszem, hogy a bizalmatlanság kollektíven marad velünk a járvány után, leszámítva azokat, akik fájdalmas élményeik miatt ezidáig is bizalmatlanok voltak. 

A rólad forgatott dokumentumfilmben beszélsz arról, hogy a német megszállás idején a zsidó csecsemők megállás nélkül sírtak Budapesten. Nem tudták mi történik, de átragadt rájuk a szüleik szorongása. Háborús állapotok szerencsére nincsenek, de az emberekben nagy a görcs. Mit lehet tenni, hogy ez ne ragadjon át a gyerekekre is? 

Nem úgy vagyunk kitalálva, hogy kiscsaládként éljünk összezárva egy szobába. Sokáig kis törzsekbe verődve éltünk a szabad ég alatt, vándoroltunk, vadásztunk, játszottunk. Gyermekként nem csak két szülő gyermeke, hanem egy törzs tagjai is voltunk. Ezt a kapcsolatot társas szinten is elveszítettük, ebben a különleges helyzetben pedig még inkább. 

A gyerekek kifinomultan érzékelik a szüleik stresszreakcióit. A magzat már az anyaméhben érzékeli az anyja aggodalmait, és a stresszint önmagában képes megváltoztatni a gyerek agyi fejlődését. A szülés aktusa is, ami már az életre való felkészülés része, ha stresszhelyzetben történik, az ki tud hatni a gyerek érzelmi élményeire és fejlődésére. Ez a kölcsönhatás később sem szűnik meg: ha a szülőknek szorongások közepette kell felnevelniük a gyerekeket, az nem marad nyomtalan.  

A mostani egy nehéz helyzet. Azt tudnám tanácsolni a szülőknek, hogy fogadják el az érzéseket, amiket átélnek. Próbálják megérteni, miért érzik azt, amit. Gyakran megtörténik, hogy dühként adjuk ki magunkból a félelmet. Veszekszünk. Az átragad a gyerekre. Igyekezzünk kerülni ezt. Ha szorongunk, szorongjunk, éljük meg. Ne igyekezzünk másként kifejezni magunkból. 

Ha a kisgyerekem szorongást érezne, nem vádolnám, elfogadnám, amit érez. Magunkkal is tegyünk így. A gyerekek ki akarnak szaladni az utcára játszani, és ezt most nem lehet. Ne vegyük személyünk elleni támadásnak, ha ingerültek. A frusztrációt saját magunkban is el kell fogadnunk. Játszunk, énekeljünk, zenéljünk. Legyünk mi is gyerekesek. 

Alkalmas egy ilyen magányos stresszhelyzet arra, hogy kicsit befelé tekintsünk? És vajon életszerű elvárás, hogy ha véget ér a bezártság, az emberek ne térjenek vissza az egykori életritmusukhoz? 

Nem gondolom, hogy ilyesmi elvárható lenne bárkitől is. Azt hiszem viszont, hogy minden kihívás alkalmas arra, hogy tanuljunk belőle, ha akarunk - és azt is, hogy lehetnek mély tanulságai ennek a járványnak. Például hogy mennyire szorosan összeérnek és függenek egymástól életeink, hogy milyen jelentéktelen dolgokat tartunk jelentősnek; és hogy mennyire fontos az együttérzés és a társadalmi együttműködés egy közösség megmaradása érdekében. Erős késztetés lesz bennünk visszatérni a szép időkhöz, de hiszem, hogy sokan megtanulják most más szemmel nézni a világunkat.

Vannak olyan időszakok, amikor kulcsfontosságú, hogy mindenki gyorsan megbízható információkhoz juthasson. Mi a 444-nél minden nap ezen dolgozunk.

Amennyire tőlünk telik, igyekszünk segíteni eligazodni ebben a gyorsan változó, bizonytalan helyzetben.

De ehhez nekünk is szükségünk van a ti segítségetekre. A lap már eddig is csak a ti támogatásotokkal tudott működni, és a most következő időszakban ez várhatóan még inkább így lesz. Ahogy lelassul a gazdaság és az élet, teljesen érthető módon kevesebb lesz a hirdetés is.

Nekünk viszont most kell a legjobban teljesítenünk, amikor a legnagyobb szükségetek lehet ránk. Hogy a legpontosabb információk birtokában tudjatok döntést hozni a saját életetekről, egészségetekről, biztonságotokról.

Szerző: Rényi Pál Dániel

Fottás: 444.hu

https://444.hu/2020/04/12/egyutt-meg-sosem-voltunk-ennyire-maganyosak?utm_source=hirkereso&utm_medium=cpc&utm_campaign=egyutt-meg-sosem-voltunk-ennyire-maganyosak

GettyImages-516605693

Az irodai munkakörökben, amelyek a legtipikusabban tűnnek otthonról is végezhetőnek, általános társadalmi normának tűnik, hogy az emberek nem isznak alkoholt munkaidőben. Ha valaki vodkás üveget tartana az irodai íróasztalának a fiókjában, azt már jó eséllyel intő jelként kezelnénk. 

Most sok, kényszerűségből otthonról dolgozó ember találja szembe magát - akár a szó szoros értelmében is - az otthoni bárszekrényében sorakozó alkoholmennyiséggel, miközben az a fajta külső kontroll, amit a munkahelyen a kollégák és a főnökök jelenléte garantál, kikerül a rendszerből.

Ráadásul a koronavírus olyan, sokak életében korábban nem tapasztalt bizonytalanságot, stresszt és magányból, vagy épp ellenkezőleg, kis helyre összezsúfolt nagy családból fakadó feszültséget hozott, amelyet akár alkohollal próbálhat oldani. Közben a túlzott alkoholfogyasztás gyengítheti az ember immunrendszerét, és hajlamosabbá teheti a tüdőgyulladásra és más akut légzőszervi megbetegedésekre, valószínűleg az épp világjárványként tomboló COVID-19 típusú megbetegedésekre is.

Mennyit lehet inni egy munkanapon vagy egy munkával töltött hét alatt akkor, ha a függőség kialakulásától tartunk? És egyáltalán, ihat-e az ember munka közben, ha otthonról dolgozik?

Ezekre a kérdésekre kerestük a választ egy addiktológus és egy munkajogi szakértő segítségével.

Otthon nehezen tud ellenőrizni a munkáltató

Az otthoni munkavégzéskor ahhoz képest, mint amikor az ember a munkahelyén dolgozik, csak egyetlen dolog változik: a munkavégzés helye, semmi más. Ez azt jelenti, hogy a home office-ra pontosan ugyanazok a munkajogi feltételek vonatkoznak, mintha a munkavállaló bent az irodában, a gyárban, az üzemben folytatná tevékenységét - nyilatkozta az Indexnek Goda Mark, munkajogász.

11222392 851693481592326 6079346496701409803 o
.

A munkahelyen pedig mindenkinek munkaképes állapotban kell lennie, ezért az alkoholfogyasztás - közvetlenül a munkaidő előtt vagy a munkaidőben - jellemzően nem fér bele.

Goda azt is elmondta, hogy az alkoholfogyasztás kérdését a Munka Törvénykönyve konkrétan nem szabályozza, nincs erre vonatkozó rendelkezés a jogszabályban. A munkavégzésre képes állapot és az alkoholizálás viszonyáról tehát az ítélkezési gyakorlat igazíthat el bennünket. Ebből a szempontból az sem mindegy, hogy ki milyen munkakört tölt be:

Nagyon nem mindegy, hogy két irodistáról, mondjuk két bérszámfejtőről beszélünk, akik névnap alkalmával egy fél deci borral koccintanak ebéd után, akár bent az irodában. Ők valószínűleg ettől még munkaképes állapotban maradnak. Sőt, mivel számítógép előtt ülve végzik a munkájukat, még munkavédelmi szempontból sem feltétlenül aggályos valószínűleg, ha egy fél deci bort elfogyasztottak. Ettől függetlenül a munkáltató természetesen jogosult  például belső szabályzatban rendelkezni arról, hogy az alkoholfogyasztás a betöltött munkakörtől függetlenül minden esetben tilos. 

Bár a munkáltató tolerálhatja az alkoholfogyasztást, a szakértő szerint azt is mérlegelni kell, hogy a munkáltató köteles az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani. Bizonyos munkakörök esetén éppen ezért a legkisebb mennyiségű alkohol fogyasztása sem megengedhető.

Teljesen más ennek a kérdésnek a megítélése abban az esetben, ha például egy olyan fizikai munkásról beszélünk, akinek gépekkel kell dolgoznia, mert az ő esetében már akár egy fél deci bor elfogyasztása is megnövelheti egy munkahelyi baleset kockázatát.

Bár az otthoni munkavégzés lehetősége kapcsán hajlamosak vagyunk egyből irodai dolgozókra gondolni, akik esetében a munkavédelmi kockázatok jellemzően alacsonyak. De dolgozhat otthonról például egy varrónő is, akinek mondjuk van megfelelő varrógépe és technikai felszerelése, ebben az esetben pedig máris nagyobb kockázata van munkavédelmi szempontból az otthoni alkoholfogyasztásnak.

A munkáltatónak akkor, ha az ember a munkahelyén dolgozik, van lehetősége tesztelni az alkoholfogyasztást, de ha otthonról dolgozik, ez már nehezen kivitelezhető. Mivel nincsenek kollégák az otthonunkban, kevés az esélye annak, hogy ha alkoholt fogyasztunk a home office-ban, akkor lebukunk. Ennek ellenére, ha a dolog valahogy mégis kibukik (például azért, mert telefonon egy ügyfél számára feltűnik, hogy illuminált állapotban vagyunk), akkor ennek lehetnek munkajogi következményei.

Legextrémebb esetben a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése is felmerülhet.

Persze ehhez annak a munkáltatónak, aki az otthoni iszogatás miatt megválna az alkalmazottjától, a munkaviszony megszüntetését úgy kell megindokolnia, hogy ha esetleg bíróságra kerülne végül az ügy, akkor az iszogatást minden kétséget kizáróan bizonyítani is tudja.

Mennyit ihat egyébként egy nap az ember?

A WHO ajánlása szerint férfiaknál heti 20-22 egységnyi ital, nőknél ennek a fele, vagyis 10-11 ital fogyasztható maradandó egészségkárosodás nélkül. Egy ital itt kb. 20-25 grammnyi alkoholt jelent, tehát nagyjából egy felesnek, egy korsó sörnek vagy egy pohár bornak felel meg.

Ha ezt leosztjuk napi szintre, az még mindig nem kevés, férfiaknál napi 2-3 egységnyi italt is jelenthet.

Szemelyácz János addiktológus, a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke szerint, amikor az ember egész nap otthon van, otthonról dolgozik és folyamatosan van számára elérhető alkohol, akkor könnyebben belecsúsztat olyan mennyiség fogyasztásába, ami már problémát jelent.

A szakértő ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a WHO ajánlása kizárólag a testi tünetekre koncentrálva lett megállapítva. Ez azt jelenti, hogy a fenti mennyiséget akár évtizedekig is ihatja valaki, anélkül, hogy mondjuk májzsugorodása legyen, de ez nem jelenti azt, hogy ez a mennyiség ne lehetne káros lelki értelemben.

Ha ezt a mennyiséget például heti két alkalommal iszom meg, akkor az már egy részeg állapotot jelent. Ha hetente kétszer részeg vagyok, akár családi körben, akár más közegben, az a testi tünetektől függetlenül is komoly problémát jelenthet

 - magyarázza Szemelyácz, aki szerint a koronavírus miatt kialakult helyzetben az otthoni munkavégzés közben megszaporodhatnak a "jó, akkor most iszok valamit" alkalmak, ráadásul az egy-egy ilyen alkalommal elfogyasztott alkohol mennyisége is megnőhet. 

Online "kocsmákban" lazítani meló után

Az otthonról dolgozás egyértelműen kockázatos a zugivók és azok számára, akiket a normál, munkába járós hétköznapokon a külső kontroll tart vissza az ivástól. De most, hogy a koronavírus miatt szinte az egész világ bezárkózni kényszerült,

Ahogy a társas kapcsolatok megélése átköltözött az online térbe, úgy lett egy látható divatja az "online iszogatásnak”. 

Azaz annak, amikor az ember a saját otthonában egymaga iszik ugyan, de különböző videócset-programok segítségével becsatlakoznak hozzá a barátai, akik szintén isznak a saját otthonukban.

Ennek a szimulált kocsmahelyzetnek japánul már saját neve is van:  ez a オン飲み (azaz on-nomi). De terjed a martini és a karantén szavak angol megfelelőiből összevont "quarantini" kifejezés is, amit sokan szintén az online ivás, vagy még inkább az online koktélozás megnevezésére használnak. 

Ezek a virtuális összejövetelek jellemzően munkaidő után történnek. Ez Szemelyácz szerint részben arra hívja fel a figyelmünket, hogy a szabadidő és a kikapcsolódás fogalmához a kultúránkban mennyire szorosan hozzákapcsolódik az alkoholizálás. 

Összességében az látszik, hogy a világjárvány és az általa okozott gazdasági válság rengeteg feszültséggel jár, ráadásul bezárja az embereket a saját otthonaikba. Ennek a helyzetnek a két legrosszabb szélsősége, ha valaki teljesen magányos és izolálódik, vagy ha nagyon kis helyen vannak sokan összezárva egy családban. Ez a két véglet mindenképp olyan veszélyforrás, ami egészségtelen alkoholfogyasztáshoz vezethet. 

Érdemes jól látható helyen gyűjteni az üres üvegeket

Szemelyácz szerint azoknak, akik számára a home office-ra való átallás az alkoholfogyasztás szempontjából kockázatot jelent, most különösen érdemes odafigyelni az elfogyasztott mennyiségre. A szakember azt ajánlja, hogy a karantén idején gyűjtsük otthon egy helyen a kiürült üvegeket, mert akkor meg lehet őket számolni és egyből láthatóvá válik, hogy valójában mennyi alkohol fogy a háztartásunkban:

Ha valaki egy nap alatt "elszopogat" egy üveg bort, az tulajdonképpen hét és fél deci, vagyis nincs négy pohárnyi sem. Az pedig, hogy valaki néhány óránként megiszik egy pohár bort, talán nem is tűnik olyan nagy számnak. De ha arra rádöbben az ember, hogy elmúlt egy hét és megivott hét üveg bort, akkor már  mindenképp felfigyel a problémára.

Ezen kívül az alkoholproblémák a jelenlegi karanténhelyzetben hamar jelentkezhetnek szorongás formájában is: amikor valaki attól tart, hogy a járványügyi intézkedések miatt előbb-utóbb nem tud hozzájutni a számára szükséges alkoholmennyiséghez. Ha ugyanis az ember rendszeresen iszik, könnyen hozzászokhat egyfajta picit bezsibbadt állapothoz, "ezután pedig parázik azon, hogy mi lesz, ha ez nincs és ha szembe kell néznie a szorongásaival" - mondja Szemelyácz.

Nagyon óvok mindenkit attól, hogy mindennapi alkoholfogyasztóvá váljon. Tehát ha valakinek fontos az alkohol, akkor is tartson szüneteket, és ha korábban nem ivott a munkaidejében, csak azért, mert otthon van, nem kell feltétlenül elkezdenie inni. Saját korlátok és saját rendszer bevezetése segíthet abban, hogy az ember ne csússzon bele egy olyan állapotba, amelyben, ha nem iszik, már nem is érzi jól magát

- fogalmazta meg a tanácsait a Magyar Addiktológiai társaság elnöke. „Ha valaki eljut ebbe az állapotba, akkor nagyon gyorsan be kell húznia a kéziféket.”

(Borítókép: Gale Beery / Getty Images Hungary)

Szerző: Csatári Flóra Dóra

Forrás: index.hu

https://index.hu/belfold/2020/03/29/home_office_alkohol_otthon_dogozas_lehet-e_inni_ha_az_ember_otthonrol_dogozik/ 

Furcsán viselkedik egy munkatársa, kiszámíthatatlanul változik a hangulata, hullámzik a teljesítménye, elkalandozik a figyelme, netán feltűnően üres vagy éppen fényes a szeme? Gondolt már arra, hogy az illető esetleg szenvedélybeteg

Furcsán viselkedik egy munkatársa, kiszámíthatatlanul változik a hangulata, hullámzik a teljesítménye, elkalandozik a figyelme, netán feltűnően üres vagy éppen fényes a szeme? Gondolt már arra, hogy az illető esetleg szenvedélybeteg is lehet?

A munkatársak több időt töltenek egymással, mint a családtagjaikkal, nem ritka hát, hogy az együtt dolgozók többet tudnak egymás egészségi és egzisztenciális állapotáról, problémáiról, köztük az esetleg gondosan rejtegetett függőségeikről is, mint a közvetlen hozzátartozók. De mit kezdhetünk azzal a gyanúval vagy felismeréssel, hogy kollégánk valamilyen szenvedélybetegség rabjává vált? Milyen függőségek fordulhatnak elő, és van-e módunk a segítségnyújtásra?

Fenyegető függőségek

Függőségnek, szenvedélybetegségnek vagy kóros szenvedélynek, addikciónak azt nevezzük, ha egy hétköznapi, többé-kevésbé elfogadott viselkedésmód meghatározó lesz, eluralkodik valaki személyiségén, annyira, hogy a viselkedés torzulásához vezet, így az érintett segítség nélkül képtelen felhagyni vele. Ilyen függőséget kiválthatnak kémiai szerek, például a nikotin, a koffein, az alkohol, a pszichoaktív szerek, egyes gyógyszerek és számos drog fogyasztása. Ismeretesek a viselkedési addikciók is, a szex-, a társ-és kapcsolati függőségek, a testedzés-, a játék-, az internet-függőség és a munkamánia is. Ezek között vannak függőségtípusok, amelyeknek nagy a társadalmi elutasítottsága egyértelmű egészségkárosító hatásai miatt (így a dohányzás, az alkohol, a drog), de vannak olyanok is, amelyeket a környezet elfogad, sőt, bizonyos fokig pozitívnak is tart (például a munkaalkoholizmus vagy a testedzés-függőség), pedig súlyosan károsítják az egyén mentális és fizikai, szociális „egészségét”. Ez alkalommal csak a szűkebben vett, a kémiai szerek által kiváltott szenvedélybetegségeket nézzük meg közelebbről, milyen formában találkozhatunk vele a munkahelyen.

Tűrt, tiltott, titkolt szenvedélyek a munkahelyen

A függőségek közül a jogilag leginkább szabályozott a dohányzás, amely közterületeken is, munkahelyeken is jelentősen korlátozva van, utóbbinál nemcsak térben, hanem időben is. Mégis, ez az elfogadottabb függőségek közé tartozik, az érintettek Magyarországon nincsenek kitéve elutasításnak vagy megvetésnek, a legtöbb helyen ugyanúgy egyéni szokásnak, ízlésnek tekintik, mint például a kávézást vagy a koffeintartalmú energiaitalok fogyasztását. Az alkoholfogyasztással szemben viszont egyértelmű tilalom van életben, a munkaadó szondával ellenőrizheti, és a munkahelyi fogyasztását súlyos szankciókkal büntetheti. Nem ilyen egyszerű a helyzet azonban az egyéb drogok, serkentő, tudatmódosító, pszichoaktív szerek fogyasztása esetén. A Munka törvénykönyvében az szerepel, hogy a munkavállaló köteles a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, valamint a munkaideje alatt munkavégzés céljából, munkára képes állapotban a munkáltató rendelkezésére állni. Munka közben be kell tartania a munkavédelemre vonatkozó szabályokat, úgy, hogy se a saját, se mások egészségét, testi épségét ne veszélyeztesse.

Ennek a kötelezettségnek a megszegése szankcionálható, akár azonnali hatályú felmondást is vonhat maga után, de a kötelezettségszegés mértéke, módja nincs részletezve, és nem tér ki a törvény külön az alkohol- és drogfogyasztásra sem.

Ezek lehetnek a szerfüggőség tünetei

Szerhasználat, szerfüggőség gyanúja felmerülhet, ha a munkavállaló esetében a következő jelek és tünetek közül több is tapasztalható:

– az összpontosító képessége romlik

– a teljesítménye hullámzó, a munkájának minősége egyenetlen

– sűrűsödnek a hiányzások, gyakoriak a betegszabadságon töltött időszakok

– az eredményessége csökken

– munkájában szükségtelen kockázatvállalás figyelhető meg

– megváltozik a viselkedése, szélsőséges hangulatingadozások jellemzik

– hibás döntések és tévedések fordulnak elő

Míg az esetleges alkoholfogyasztást a munkaadónak joga van szondáztatással ellenőrizni, a drogok esetében ez nem ennyire egyértelmű. A munkavédelemről szóló törvény nem hatalmazza fel a munkavédelmi ellenőröket sem a drogfogyasztás ellenőrzésére, csupán olyan, minősített esetekben, amikor drogfogyasztással, drogos befolyásoltsággal kapcsolatban tetten érés vagy például közúti veszélyokozás történt. A kábítószeres függőségre, illetve kábítószer-fogyasztásra vonatkozó személyes adatok különleges adatoknak minősülnek.

Mit tehet a munkáltató?

A függőség gyanúja esetén a szankcionálással való fenyegetésnél, illetve azok – esetleg megalapozatlan vádaskodásra alapozott alkalmazásánál, egy értékes, minden más szempontból bevált munkatárs elbocsátásánál – mindenképpen hasznosabb a probléma lehetőség szerinti kezelése. A munkaadónak meg kell találnia a módot arra, hogy beszéljen az érintettel, felajánlja támogatását, segítségét, amennyiben meg szeretne szabadulni a függőségétől. A megbeszélés során az elsődleges szempont a végzett munka, annak biztonsága és hatékonysága legyen, ne a munkavállaló egészségi állapota, hiszen a diagnózis, a tanácsadás és a kezelés orvosi feladat. Jó, ha a munkavállaló ismeri azokat a szervezeteket, amelyekhez szükség esetén a függőséggel küzdő diszkréten, anonim és biztonságos módon fordulhat, és azokról tájékoztatást is tud adni.

Hogyan segíthetnek a munkatársak?

A munkatársak támogatása, segítsége döntő lehet ebben a helyzetben. Ha már az első jeleknél felfigyelnek a bajra, és nem fordulnak el az érintettől, hanem barátian beszélnek vele erről is, megelőzhetik a nagyobb baj kialakulását. Könnyen lehet ugyanis, hogy éppen munkahelyi körülmények, gondok, fel nem dolgozott, állandósuló stressz, a munkahelyi kiégés fenyegetése vezették az illetőt odáig, hogy serkentőhöz vagy tudatmódosítóhoz nyúljon. Egy együtt érző, jó szándékú figyelmeztetés, egy idejében kivett szabadság, egy jó stresszoldó technika elsajátítása megállíthatja a folyamatot.

Fotó:  rawpixel.com / Freepik

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Forrás: hrportal.hu

https://www.hrportal.hu/hrblog/2019/01/14/szenvedelybetegseg-a-munkahelyen/

Magyarországon minden ötödik nőt bántalmazza a partnere. Hetente egy nőt öl meg a férje, a volt férje, az élettársa vagy a barátja. És igen, olyan is van, hogy nők ölik meg a férjüket, élettársukat vagy barátjukat. A bírósági aktákból kiderül, hogy az esetek 80 százalékában súlyos bántalmazás előzte meg a nők gyilkossá válását. Új krízisambulancia nyílt Budapesten az Ökumenikus Segélyszervezet működtetésében. Ennek a bejárásán volt Zimre Zsuzsa.

A krízisambulanciák épp azért születtek, hogy legyen esély segítséget kérni még egy esetleges – és talán végzetes – tragédia előtt. Jelenleg hat városban van ilyen intézmény: Miskolcon, Orosházán, Szolnokon, Mosonmagyaróváron, Devecserben és Kaposváron, illetve Budapesten. Ezeket az Ökumenikus Segélyszervezet, a Baptisták, a Vöröskereszt és a Borostyánvirág Alapítvány üzemelteti – ez utóbbi vezetője, Proszonyák Ida, a SzuperWMN-díj egyik idei jelöltje. 

„Nem vagyok könnyű eset. Apám is megpofozott, amikor feleseltem”

Az ambulanciák igyekeznek értékes segítséget nyújtani azok számára, akik már felismerték, hogy bántalmazó kapcsolatban élnek, és ebből szabadulni szeretnének.

Ehhez a frissen megnyitott budapesti központ pszichológiai-, jogi- és szociális segítséget is biztosít, teljesen ingyen a budapesti és Pest megyei lakosok számára. 

Az krízisambulanciát nem csak nők kereshetik fel, férfiakat is fogadnak, bármilyen párkapcsolati probléma megjelenése esetén igyekeznek segíteni.

Az ambulanciák az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Programja (EFOP) keretében, illetve céges támogatásból (ami jelen esetben az Avon volt) valósulnak meg, és négy éven keresztül modellprojektként viszik a feladatot, azaz a krízismegelőzést és a kezelést. Ha beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, akkor a tervek szerint a szociális törvénybe is bekerülnek ezen intézménytípusok. Ez azért is lenne fontos, mert a nők átlagosan öt–tizenkét intézménynél, szervezetnél és hatóságnál fordulnak meg, kérnek segítséget a párkapcsolati erőszak megakadályozása érdekében, aminek a végén vagy érdemi segítséget kapnak, vagy áldozattá válnak. 

„Csak akkor erőszakos, mikor iszik, de erről nem ő tehet, hanem az alkohol”

Az ambulanciák a megelőzésben és a kezelésben is segítséget tudnak nyújtani, ráadásul az Ökumenikus Segélyszervezet krízisközpontot is üzemeltet, ide négy–nyolc hétre költözhetnek be azok, akiknek gyors és radikális megoldásra van szükségük, és Magyarország egyetlen titkos menedékházával is ők rendelkeznek, amely szintén azonnali segítséget kínál a bántalmazott anyák és nők számára. 

Rácsok Balázs, az Ökumenikus Segélyszervezet szakértője fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy „Amikor bántalmazásról beszélünk, legtöbbünknek a fizikai vagy szexuális erőszak jut eszébe, de épp annyira lehet bántalmazás az érzelmi és a lelki erőszak, vagy akár a másik fél anyagi zsarolása. A baj sok esetben megelőzhető, ha az érintettek időben megtalálják a megfelelő fórumot, ahol bizalommal beszélhetnek problémáikról”. 

Az ambulancián pont ebben igyekeznek segíteni. Itt egyébként a segélyszervezet a többi családokkal foglalkozó szervezettel is tartja a kapcsolatot, például a Családsegítő- és Gyermekjóléti Szolgálatokkal és egyéb civil szervezetekkel, sok esetben irányítják egymáshoz a klienseket.

Ez azért is fontos, mert sokan egyáltalán nincsenek tisztában vele, milyen lehetőségeik vannak, honnan kaphatnak segítséget. 

Az ambulancia júniusban indult, de az októberi kampány óta egyre többen keresik fel a Fáklya Ágnes szakmai vezetése alatt működő irodát. 

„Csak azért ilyen féltékeny, mert szeret”

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a klienssel felveszik az első interjút, hogy mire is volna pontosan szüksége az adott személynek. Fontos tudni, hogy anonim módon is lehet segítséget kérni.

Az irodában dolgozó jogász a beadványok megfogalmazásában tud segíteni, illetve jogi tanácsot ad, de jogi képviseletet nem vállal, tehát egy válópert nem fog végigvinni, de annak előkészítésében tényleges szerepet tud vállalni. 

„A megkeresések során lelki-, fizikai-, illetve szexuális bántalmazásról számolnak be az ügyfelek. A jelzőrendszer részeként, ha kiskorút érint az eset, jelentési kötelezettségünk van, de a tapasztalatok szerint általában feljelentés után kerülnek hozzánk a kliensek”– mondta el a WMN-nek Fáklya Ágnes.  

„Azok, akik nem valamelyik szervezeten keresztül kerülnek ide, – tapasztalatunk szerint – jobb érdekérvényesítők, felismerik a problémájukat. Nagyobbrészt már felépülési szakaszban lévők fordultak hozzánk, de ez csak néhány hónap tapasztalata, ami akár változhat is” – véli a szakmai vezető.  

„Most csak Mackó úr kezét tépte le, de azt mondta, legközelebb az enyémet fogja, mert rossz vagyok”

Az ambulancia tartja a kapcsolatot a rendőrség áldozatsegítő referensével is, illetve a szakmai együttműködési rendszerbe is bekapcsolódnak, előadásokat tartanak például a családon belüli erőszak témakörében. 

A beszélgetés során elhangzott, hogy nem mindenkinek ugyanazt jelenti a bántalmazás és az erőszak. „A jelzőrendszeri tagok (pedagógiai intézmények, bölcsődék, orvos) számára a bántalmazás megítélése nem egyértelmű, nem tekinti mindenki ugyanazt bántalmazásnak. Protokoll ugyan van, de fontos lenne tisztázni a fogalmakat – ez az egyik legfontosabb célunk –, hogy egységes legyen a kép, és így egységesen lehessen fellépni az erőszak ellen is hangsúlyozta Fáklya Ágnes. 

Az ambulanciát munkaidőben lehet hívni, de a személyes találkozások esetén rugalmasak, mert sok esetben nem megoldható a kliensek számára a nyitvatartási időben a látogatás. Aki úgy érzi, segítségre van szüksége, keresse fel valamelyik régiós ambulanciát. 

Az idézeteket az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai gyűjtötték a hozzájuk fordulóktól. 

Zimre Zsuzsa 

Forrás: wmn.hu 

https://wmn.hu/ugy/49794-nem-csak-fizikai-lehet-a-bantalmazas--uj-krizisambulancia-nyilt-a-fovarosban-

maxresdefault_1.jpg

Mindannyian tudjuk, miért rossz a függőség; azt kell kideríteni, mi a „jó” benne. Más szóval, mire vágyik a (szer)használó.

 

Milyen ideiglenes előnyhöz jut az élmény révén, legyen a függőség tárgya alkohol, heroin, kokain, szex, étel, szerencsejáték vagy videojátékok. A válaszok, tapasztalataimból kiindulva, egyértelműek: „A lelki fájdalmaim pillanatnyilag enyhülnek. A stressz csökken. Élénkebb leszek. Kevésbé érzem magam magányosnak. Szorongásom csökken. Békében leszek önmagammal.”

A függőséget úgy határozom meg, mint minden olyan viselkedést – szerhez fűződőt vagy nem – amely magában foglalja a sóvárgást, pillanatnyi örömöt és megkönnyebbülést, hosszú távú negatív következményeket és a negatív hatások ellenére fennálló képtelenséget a leállásra. A fenti válaszok alapján a függők csupán normálisan szeretnének élni, úgy akarják érezni magukat, ahogy a hétköznapi emberi lényeknél ez magától értetődő: fájdalommentesen, stresszmentesen, békében önmagukkal, kapcsolataikat ápolva, életerősen.

Az, hogy ez a küldetés halálra van ítélve, és valószínűleg feláldozzák egészségüket, társadalmi helyzetüket és méltóságukat, csak azt mutatja, hogy mennyire erős a kétségbeesés, ami hajtja őket. Mi ennek a kétségbeesésnek a forrása? Miért kockáztatják káros szokásuk kedvéért a betegséget és a halált? „Nem félek a haláltól.” – mondta egy páciensem. „Az élettől jobban félek.”

A szenvedélybetegségek mindig a boldogtalanságból erednek, akkor is, ha az rejtett. Lelki érzéstelenítők, amelyek elnyomják a fájdalmat. A fő kérdés – mindvégig – nem az, hogy „Miért vagyok függő?”, hanem „Honnan ered a fájdalom?”

A drog hatásának lényegét egy páciensem, egy 27 éves prostituált fejezte ki a legjobban: „Amikor először heroinoztam, olyan volt, mint egy meleg, puha ölelés.” Ebben a mondatban összefoglalta mindazt a pszichológiai és kémiai sóvárgást, amely számos embert érzékennyé tesz a kábítószer-függőségre. Ez a szeretet reménytelen keresése, vágy arra, amit a szeretet nyújtani képes: a valahová tartozás, a biztonság, a belső béke, az öröm érzése.

Önmagában egyik drog sem addiktív. Mindössze az emberek 8-15%-a válik szenvedélybeteggé, aki kipróbálja például az alkoholt vagy a marihuánát. Mi teszi őket sebezhetővé? Sem a genetikai hajlam, sem az egyéni morális kudarcok nem magyarázzák meg a drogfüggőséget. Kémiai és érzelmi sebezhetőségünket élettapasztalatok révén szerezzük, a legújabb agykutatások és fejlődés-pszichológiai kutatások szerint. Az emberi agy fejlődésének legnagyobb része a születés után történik; a fizikai és érzelmi interakciók nagyban meghatározzák agyi fejlődésünket. Minden egyes agy „áramkörei” és kémiai folyamatai az egyéni élettapasztalatokat ugyanannyira tükrözik, mint az örökölt hajlamokat.

Minden drog, amely az agyat eléri, megtalálja az agyi idegsejtek receptorain azt a helyet, ahova rácsatlakozhat. Vannak opiátreceptoraink, mert az agyunk természetes úton előállít opiáthoz hasonló anyagokat, amelyet endorfinoknak nevezünk, olyan anyagokat, amelyek sok funkciót, például a fájdalmat és a hangulatot szabályozzák. Endorfinok szabadulnak fel a csecsemő agyában, amikor a szülők meleg, stressztől mentes, nyugodt kölcsönhatásban vannak vele. Cserébe az endorfinok elősegítik a receptorok és az idegsejtek gyarapodását és más fontos agyi kemikáliák felszabadulását. Minél ritkábbak csecsemő- és kisgyermekkorunkban az endorfintermelést fokozó élményeink, annál inkább lesz szükségünk külső forrásokra. Ezért pedig fogékonyabbak leszünk a szenvedélybetegségekre.

A leglecsúszottabb függőket az életük korai szakaszában elszenvedett extrém mértékű stressz jellemzi. A kanadai szenvedélybetegek fővárosában szinte minden érintett nő átélt szexuális zaklatást gyermekkorában, csakúgy, mint sok férfi. A gyermekkori emlékek gyakori része a sorozatos elhagyás és a súlyos fizikai vagy lelki abúzus. A portlandi pácienseim történetei fájdalommal teltek.

De mi a helyzet azokkal a családokkal, ahol nem történt abúzus, hanem a szülők mindent megtettek azért, hogy gyermekeik szeretetteljes, biztonságos, gondoskodó otthoni környezetben nőjenek fel? A szenvedélybetegség ilyen családokban is előfordul. Itt a stressz a láthatatlan tényező, amelyben a szülők éltek, még ha észre sem vették. A stressz származhat kapcsolati problémákból vagy olyan külső körülményekből, mint a gazdasági nehézségek vagy a bizonytalan politikai háttér. A rejtett stressz leggyakoribb forrása a szülők saját gyermekkora, ahonnan olyan érzelmi batyukat hordoznak magukkal, amelyeknek nincsenek is tudatában. Amit nem dolgoztunk föl, azt továbbadjuk gyermekeinknek.

Kattints a képre, ha drogfogyasztó vagy és kitöltenéd a névtelen kérdőívünket a hazai drogpiac változásairól - csak 6 perc!


drogpiac_survey.jpg

A stresszes, szorongó vagy depressziós szülőknek nagyon nehéz érzelmileg kielégítő, endorfinokat felszabadító kapcsolatot létesíteni gyermekeikkel. Ezek a gyerekek később a heroinnal való első találkozásukat „meleg, puha ölelésként” élhetik meg, ahogy a betegem leírta: amit korábban nem kaptak meg, most beadhatják maguknak.

Az amerikai Kedvezőtlen Gyermekkori Élmények (Adverse Childhood Experiences) c. vizsgálat kétségtelenül bebizonyították, hogy az olyan gyermekkori stresszfaktorok, mint a bántalmazás, a szenvedélybetegség a családban, a gyűlölködéssel teli válások, stb. megteremtik a függőség alapját a későbbiekben. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden szenvedélybeteget bántalmaztak, vagy minden bántalmazott gyermek szenvedélybeteg lesz, de az összefüggések megkerülhetetlenek.

Társadalmunk másik jelentős tényezője, amely a függőséget táplálja, a hagyományos társas hálózatok, mint a klánok, törzsek, falvak, a széles értelemben vett család elvesztése, és az azt helyettesítő hatalmas, de kiforratlan és csábító kortárs kultúra. Kutatások szerint a kortárs csoport – a mai közösségi média technológiájának segítségével – az ifjúság legjellemzőbb kapuja a drogok világába.

A magány, ill. az az érzés, hogy soha nem oszthatta meg senkivel a legmélyebb érzelmeit, általános a drogfüggők között. Nem számít, hogy a szülő mennyire képes szeretni, ha a gyerek nem részesül elfogadásban, hacsak nem engedik meg neki, hogy bármikor kifejezhesse pillanatnyi boldogtalanságát, haragját, gyűlöletét. A feltétlen szeretet, a teljes elfogadás az, amelyet egyik szenvedélybeteg sem tapasztalt gyermekkorában – gyakran nem is azért, mert a szülők nem voltak ennek az érzésnek birtokában, hanem mert nem tudták, hogyan adják át azt gyermeküknek.

Ezen tények alapján a szenvedélybetegeket együttérzéssel és nem büntetéssel kell kezelni, megértéssel és nem elítéléssel, törődéssel és nem elhanyagolással. Segíteni kell nekik, hogy szembe tudjanak nézni életük fájdalmával, nagyon kevesen képesek erre egyedül. Igen, szembe kell nézniük a valósággal kétségkívül. De hogyan tudjuk ebben őket támogatni? Ahogy A. H. Almaas spirituális tanító hirdeti, „Csak ha együttérzünk, akkor lehetünk képesek arra, hogy meglássuk az igazságot.”

 Máté Gábor vancouveri orvos A sóvárgás démona – Ismerd meg a függőségeidet c. bestseller szerzője.

Eredeti cikk angol nyelven: http://online.fliphtml5.com/gozp/vkqd/#p=10

Fordította: Csanádi György

Forrás: drogriporter.blog.hu
https://drogriporter.blog.hu/2020/04/19/dr_mate_gabor_hogyan_ertsuk_meg_a_fuggoseget#more15624182

A koronavírus-járvány a test egészsége mellett a lelket is veszélyezteti. Vannak, akik a bezártság miatt szorongással, félelemmel, pánikkal és depresszióval küzdenek, ami függőséghez vezethet. A témával kapcsolatban Petke Zsolt addiktológus főorvossal beszélgettünk.

 

– Milyen lelki problémát okozhat a folyamatos bezártság?
– Szorongást, félelmet, pá­nikot, depressziót válthat ki, utóbbi fel is erősítheti a függőség kialakulását. Ha ezen a téren a nemi különbségeket nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy a ko­­­­moly szorongás a nőknél depressziót, míg a férfiaknál in­kább szerhasználatot okozhat.

– Kik a legveszélyezettebbek ezen a téren?
– A függőség esetében három hajlamosító tényezőről beszélgetünk: a genetikáról, a családi mintáról és a tágabb környezetről. Eléggé érintettek a bizalmatlan, a nehezen feloldódó, magányos, viszonylag merev személyiségű em­­berek is. Fontos megemlíte­nem, hogy kialakulhatnak a kö­­zösség szempontjából hasznos és káros függőségek is.

Ne szigetelődjünk el teljesen!

Petke Zsolt: Tartsuk a kapcsolatot családtagjainkkal! FOTÓ: MEDIAWORKS
Fotó: Mediaworks

– Mi a különbség a kettő között?
– Ártalmas kategóriába tar­­tozik az alkohol- és drog­­használat, a játékfüggőség, ellenben a személyiséget ke­­vésbé rombolja például a sportfüggőség, a munkamánia. A kevésbé romboló függőséget hordozók azonban legalább annyira egyedül, magukra hagyva érzik magukat, mint a súlyos szerhaszná­lók.

– Honnan lehet felismerni, hogy valaki függővé vált?
– Leépülnek a közeli emberi kapcsolatai. Ha bejön hozzám egy beteg, akkor az első kérdésem mindig az, hogy van-e párkapcsolata, hogyan működnek a közeli kapcsolatai. A legtöbb függőre jellemző, hogy hetek óta nem beszélt senkivel, mert úgy gon­­dolja, az ő problémájára nincs megoldás. A függők ne­­gatív gondolkodási attitűdjén elsősorban csoportos önsegítő közösségek látogatásával lehet változtatni.

– A jelenlegi megterhelő helyzetet milyen módszerrel lehet kezelni?
– A szorongás, a pánik leküzdésének hatékony módja az ön­­fegyelem és a rutin. Még az otthon töltött idő alatt is szabjuk meg előre, hogy mikor mit végzünk el. Figyeljünk arra, hogy ne szigetelődjünk el teljesen. Törekednünk kell arra, hogy az adott keretek között minél több pozitív élményt gyűjtsünk. Ahogy csak tudjuk, folyamatosan tartsuk a kapcsolatot a családtagjainkkal és a ba­­rátainkkal.

Forrás: delmagyar.hu

https://www.delmagyar.hu/kozelet/helyi-kozelet/ne-szigetelodjunk-el-teljesen-6387372/?utm_source=rssfeed

Nem fogad új betegeket a Nyírő Gyula Kórház (OPAI) addiktológiai osztálya a járványveszély miatt. A volt betegeik és a járvány idején segítséget kérő szenvedélybetegek miatt azonban online folytatják tovább a munka egy részét - tájékoztat az osztály Facebook-oldala.

A kórház drogambulanciája rosszullét, elvonási tünetek esetén továbbra is telefonon elérhető. A leszokáshoz, gyógyuláshoz segítséget kérők viszont egy digitális adatlap kitöltésével vehetik fel a kapcsolatot az osztályon dolgozó terápiás szakemberekkel, akikkel online konzultálhatnak.

Egyéb hasznos infók a posztban:

������! ������ ��̋��̈��́��� �́�� �́� �����́�����!

Kedves Kliensünk!

Osztályunkon hiszünk a közösség erejében, azonban a jelenlegi járvány kapcsán ennek a közösségnek a biztonsága az első számunkra. A kialakult helyzetre való tekintettel az Addiktológiai Osztályon átmenetileg nem tudunk új betegeket fogadni, ám ebben az új kihívásokkal járó időszakban sem szeretnénk magukra hagyni volt klienseinket, és a potenciális új páciensek, valamint a hozzátartozóik dolgát is szeretnénk ...

 
Szerző: Neurberger Eszter
.
Forrás: 444.hu
.
https://444.hu/2020/04/07/nem-fogad-eloben-betegeket-a-nyiro-gyula-korhaz-addiktologiaja

A rengeteg bizonytalanság és változás, amelyet a koronavírus hozott az életünkbe teljesen új kihívások elé állít bennünket. Számos megküzdési forma áll rendelkezésünkre, teljesen egyéni, hogy kinek melyik módszer válik be. Honnan tudhatjuk, hogy melyik metódus a nekünk megfelelő, melyik számít egészséges megoldásnak és melyik rejt magában valamilyen veszélyt?

 

Hogyan kerüljük el a függőségeket a karantén idején?

Egyetemista vendégszerzőnk írása arról, hogy miként érinti a válság a generációjából azokat, akik drogokat fogyasztanak - és miként előzhetik meg az ártalmakat.

 

A nagyjából globális szintű kijárási tilalom/korlátozás sokadik napjára szerencsére már elég sok cikk született arról, hogy érinti ez a hirtelen, drasztikus változás a pszichénket, milyen érzések kavaroghatnak bennünk, és ezeket hogy tudjuk kezelni – így az is előtérbe került, hogy ez a trauma milyen hatással lehet a szerhasználati szokásokra.

Viszonylag kevés szó esett azonban kifejezetten a fiatalokról – a generációzás mindig elég absztrakt, de jelen esetben elsősorban a fiatalabb millenialokra és a Gen Z-re gondolok. Bár könnyen ránk lehet fogni, és sokan meg is teszik, hogy mi ezelőtt is online éltük az életünket, talán mégis minket érint legérzékenyebben a nagyjából teljes izoláció. Gimis és egyetemi éveinknek szerves része az intenzív szociális élet, a programok, a relatív függetlenség. Ez legtöbbünknek alapvetően borult most fel, elveszett az iskolai rutin, ami keretet adott; tervek, régóta várt programok kényszerültek lemondásra; bizonytalan mi lesz az érettséginkkel, egyetemi vizsgáinkkal. Emellett sokunk veszítette el a munkáját, anyagi biztonságát és függetlenségét, és a kollégiumokból hazakuldott vagy az albérletet fizetni már nem bíró fiatalok tömege költözött most, legtöbb esetben sok év után, újra haza a családhoz.

Ezek a jelentős változások nagyon megterhelőek lehetnek, és anélkül, hogy azt a látszatot kelteném, hogy minden gimis vagy egyetemista fiatal drogozik vagy esetleg már problémás szerhasználó (mivel ez nem igaz), fontos arról beszélni, hogy érintheti a jelenlegi helyzet a szerhasználati szokásainkat.

Kattints a képre, ha drogfogyasztó vagy és kitöltenéd a névtelen kérdőívünket a hazai drogpiac változásairól - csak 6 perc!


drogpiac_survey.jpg

A szociális és mindennapi életünkben szinte egészen biztosan megjelenik valamilyen szer – barátokkal iszogatás, cigizgetés, bulikban 1-2 tabi. Ehhez igazából elég normális hozzászokni, anélkül, hogy bármilyen addiktológiai zavarról lenne feltétlenül szó, és ha rendszeresen használsz szereket akár társaságban, akár egyedül, a “vesztegzár” /” kényszerleszállás” nem kellemes; az előbb említett változások miatti stressz, szorongás, vagy akár az unalom pedig késztethet a normálisnál kockázatosabb és/vagy fokozottabb szerhasználatra.
Tehát fiatalok, ha szereket használtok, a következő tippeket érdemes megfontolnotok az ártalomcsökkentés érdekében a karantén alatt.

Az érvényben lévő kijárási korlátozásokat igyekezzetek betartani, és nem találkozni személyesen a baráti társaságotokkal. Bár túl lett hangsúlyozva, hogy a fiatalokra mennyire nem veszélyes ez a vírus, még ha mondjuk ugyanazzal a 4-5 az emberrel jöttök össze minden karanténszegéskor, magatokat és a családjaitokat is fokozott kockázatnak teszitek ki. Főleg, ha közületek van, aki még jár dolgozni, hiszen érintkeztek másokkal is a találkozásaitok között. Ha mégis társaságban találkoztok, és a program része valamilyen szer fogyasztása, érdemes kerülni a nyilvános helyeket a fokozott rendőri intézkedések valószínűsége miatt.

Szintén gondoljatok a fokozott rendőri figyelemre amikor drogot mentek venni vagy eladni. Mindig legyetek tisztában az éppen aktuális helyi szabályozásokkal – az egyes önkormányzatoknak joga van az országosnál szigorúbb intézkedéseket bevezetni szükség szerint. Lehetőleg mindig legyen legitim indokotok az utcán tartózkodásra, vagy legalább készüljetek fel egy sztorival, mint a bevásárlás, egyéni sporttevékenység (haha tekerés), vagy idősek segítése. Ne “suliidőben” menjetek ki, gyanúsabbak lehettek. Emellett persze, mint mindig, legyetek tisztában a jogaitokkal arra az esetre, ha elkapnak kis mennyiségű droggal – erről frissíthetitek a memóriátokat a TASZ kisfüzetéből.

Vásárlás/eladás előtt, közben, és után is tartsátok be az általános védekezési ajánlásokat a koronavírus terjedésének lelassítására, mint a kézmosás, fertőtlenítés, maszk és kesztyű viselése, és a két méter távolság megtartása a másik embertől. Lehetőleg ne érintkezzetek fizikailag a díleretekkel/vásárlótokkal, jelöljetek ki egy biztonságos helyet, ahol megtörténhet a csere, vagy használjátok a klasszikus földre letevős majd eltávolodós módszert. Ha elkerülhetetlen a fizikai kontaktus, fertőtlenítsétek a kezeteket a drogos pakk és a papírpénz kezelése után. Fertőtlenítsétek magát a pakkot/zacskót is.

Ha megtehetitek, érdemes lehet előre gondolkodni és egyszerre nagyobb mennyiséget venni. Ezzel egyrészt csökkentitek a díleretekkel való találkozás gyakoriságát, másrészt a járvány alatt előfordulhat, hogy nehezebb lesz, vagy egyáltalán nem lesz lehetőség egy idő után hozzájutni az adott szerhez. Viszont ebben az esetben is érdemes annyit venni, ami nem haladja meg a Btk szerinti kis mennyiséget.

Ha társaságban fogyasztotok, ne adjátok körbe a spanglit, pipát, bongot, szipkát (semmiképpen se használjatok papírpénzt!). Lehetőleg magatoknak készítsétek elő a drogot, tehát ne mással tekertessétek meg mondjuk a cigiteket.

Egyes drogok, főleg a bulidrogok abszolút nem kompatibilisek a bezártsággal, magánnyal, az azokhoz kapcsolódó negatív érzésekkel – kerüljétek az ekit és a pszichedelikus szereket. Egyrészt valószínűleg nem lesz nagy élmény egyedül ekizgetni vagy papírozni, viszont a szorongást jelentősen felerősítheti. Bár elég sok opció jelent meg a karantén alatti bulizásra, mint a HouseParty app meg minden valaha volt DJ live streamje, hiába vagytok közben mondjuk videóhíváson a barátaitokkal, nem lesz ugyanaz a set és setting, nem lesz ugyanolyan, mint fizikálisan egy térben, viszont egy pszichedelikus élmény például felerősítheti az izoláltság érzését és a barátok fizikai hiányát jobban tudatosíthatja.

Bármilyen szer használata egyedül sokkal kockázatosabb tud lenni, mint társaságban. Ez igaz a fűre is, nagyon fel tudja erősíteni a szorongást, főleg, ha éjszaka a kertbe kilopódzva kell szívni, hogy a szülök meg ne tudják. Ilyenkor pont az ellentétét érhetitek el a szívással, mint amit szerettetek volna.

A mértékletességre érdemes talán a szokásosnál is jobban odafigyelni, az egészségügy leterheltsége miatt egy esetleges rosszullét esetén nem feltétlenül fogjátok tudni megkapni a megfelelő ellátást. Ez abból a szempontból is fontos, hogy ha rendszeres, mondjuk napi használók vagytok, vagy esetleg korábban már gondolkodtatok azon, hogy a szerhasználatotok már problémás, a karantén időszaka nem feltétlenül ideális a leállásra. Alkohol, nyugtatók (főleg benzodiazepinek) és ópiátok esetében az elvonási tünetek kifejezetten veszélyesek tudnak lenni, ezt szakember felügyelete nélkül ne csináljátok.

Ha a fűfogyasztásotokat mérsékelitek ebben az időszakban, akár tudatosan, akár kényszerből, arra számítsatok, hogy bár a fű nem okoz fizikai függést, ha rendszeres használók vagytok, a hirtelen abbahagyás vagy csökkentés érzékenyen fog érinteni, komoly mentális elvonással járhat, ami okozhat fizikai tüneteket is, mint alvászavar, fejfájás, vagy akár a nátha, influenza tüneteihez hasonlóakat is. Ha tudatosan akarnátok kihasználni ezt az időszakot arra, hogy abbahagyjatok a füvezést, érdemes igénybe venni drogambulanciák és ellátóközpontok online konzultációs lehetőségeit, amiknek a nagy többsége ingyenesen elérhető.

A szerváltás karantén alatt különösen veszélyes, fűről se forduljatok rá lehetőleg az alkoholra vagy bármi másra, az nem lejövés, hiába elfogadottabb talán a szüleitek előtt az, ha alkoholt fogyasztotok.
Ha az elmúlt hetekben előjöttek vagy gyakoribbak lettek a negatív gondolataitok, félelmeitek, felerősödött a szorongásotok, igyekezzetek ne a fokozott drogozást használni megküzdési stratégiának vagy öngyógyításnak, örömök keresésére. A jó öreg sport, hobbik, egyéb elfoglaltság keresése tanács ebben az esetben is releváns, érdemes vele megpróbálkozni. Ezen kívül beszéljetek barátokkal, szülőkkel, vagy ha ez bármilyen okból nem opció vagy nem elég, keressetek online elérhető segítséget - a járvány idején sok szakember online is elérhető!

Ha a karantén alatt csökkentettétek a szerhasználatotokat, vagy leálltatok/le kellett állnotok vele, a korlátozások lazulása után sem kell mindent egyszerre elszívni/megenni/benyalni, sok nemdrogozás után újbóli használatnál kisebb mennyiség is erősebben fog hatni.

Vigyázzunk magunkra és vigyázzunk egymásra!

Vas Beatrix

FIGYELEM! A fenti történet nem azt a célt szolgálja, hogy bárkit hasonló szerek fogyasztására buzdítson. Sorozatunk célja a tájékoztatás: hogy bemutassuk, milyen sokféle célból és módon fogyasztanak az emberek tudatmódosító szereket. Ha érdekel a drogtéma - akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a sarosi.peter(kukac)gmail.com címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.

Forrás: drogriporter.blog.hu

https://drogriporter.blog.hu/2020/04/17/artalomcsokkento_tippek_nem_csak_droghasznalo_fiataloknak_a_karanten_idejere#more15618970

Az ember ritkán bútorozik össze egy alkoholistával. Az viszont gyakrabban előfordul, hogy eltitkolják a szenvedélyüket vagy később alakul ki a párjuk mellett. Ám ez korántsem jelenti azt, hogy a nő vagy férfi lenne bűnös, mert lássuk be: mindkét nem képviselő között találni sajnálatos példákat az alkoholizmusra. Nagyon nehéz az élet egy szenvedélybeteg mellett. Csak az értheti meg ezt a 7 dolgot is, élt már együtt alkoholistával.

Elszomorodik vagy éppen felháborodik az ember, amikor arról hall, hogy valakinek a párja, férje vagy felesége alkoholista. Automatikusan megsajnáljuk az illetőt. Valóban, minden tiszteletet megérdemel az, aki éveken át elvisel egy alkoholista partnert maga mellett, pláne, ha képes támogatni a gyógyulásáig. Ámde sokan nem akarnak kigyógyulni belőle. Olyankor hiába a szerelem vagy a gyerekek, egyszer elfogy a partner türelme. Az idegrendszere lassan felmond, a remény pedig meghal. Érthető, ha a válás, illetve szakítás mellett dönt, már aki meg meri lépni, mivel sok alkoholista meglehetősen agresszíven, fenyegetőn reagál a válás ötletére. Egyedül az tudhatja, milyen emberpróbáló egy alkoholistával az élet, akinek volt már benne része.

Elfolyik a pénz és adósságba hajszolja a családot

Amint megnyílik a sörcsap a kocsmában vagy otthon az új pálinkásüveg, úgy folyik el a pénz is. Mindegy milyen a drága vagy az olcsó löttyöt iszik, ugyanúgy dönti magába a pénzt. De minek? Hogy utána kihányja, összeverjék vagy ő verjen szét valamit, netán valakit. Vagy hogy hazaállítson részegen én mélységes undort ébresszen a kedvesében. Sajnálatos módon nemcsak legenda az, amikor a feleségnek telefonálnak: legyen szíves kifizetni a férje többszázezres alkoholfogyasztását. De a „Hogyan kélt lába a megtakarított pénznek a kávésdobozból?” meséje is sajnos igaz történeten alapszik. Teljes anyagi csődbe ihatják magukat és családjukat az alkoholisták.

Kiszámíthatatlan a viselkedése és a hazaérkezése

Nem tudni melyik nap esik haza részegen, hétfőn vagy pénteken, de sokszor azt sem tudhatod, mikor. Lehet, hogy szombat este ment el, és bár azt mondta este tízig hazaér, mégis hajnali egykor vagy másnap délután került elő. Még rosszabb, ha azzal hívják fel az embert, hogy menjen érte a detoxikálóba vagy a kocsmához, mivel lábra sem tud állni.

Ugyanakkor nemcsak a szokása, hanem a viselkedése is kiszámíthatatlan.

Amikor iszik, egyszer kedves és kenyérre kenhető, máskor viszont elküldi az embert melegebb éghajlatra. Egyszer azt mondja: takarodj, mert látni sem akar, máskor meg a szerelmedért könyörög.

Rettenetes a szaga

Nemcsak akkor, amikor hazaér vagy otthon van túl a sokadik felesén. Az sem kellemes, ha valaki mindennap úgy jár haza, hogy boros csókot lehel a párja ajkára. Egy idő már folyton szaga lesz. Fekszel mellette az ágyban, érzed, hogy bűzlik. A levegő, amit kifúj az orrán, tömény, rohadó szeszszag a gyomrából. Lehetetlenség meglenni mellette. 

Lelki terrorban tartja az embert

Igen, akadnak emberek, aki részegen egy mézes-mázas cukipofák. Ám ugyanannyian vannak azok, akikből előbújik a démon és ilyenkor szeretik a hozzájuk legközelebb állót terrorizálni. Hol magához öleli és imádja, hol pedig azért ordít vele, mert nem vett elég sört vagy nem mosta ki a nadrágját. Szeretik részegen cukkolni meg szidni az embert, hogy ostoba, haszontalan, tehetségtelen. Abszolút rombolják az ember énképét.

Az élet egy alkoholista mellett színtiszta félelem lehet.

Lehet félni attól, hogy baja esett, ezért nem jött haza időben. De amiatt is lehet rettegni, hogy téged fog bántani. Nem mersz mellette önmagad lenni, megtenni vagy kimondani bizonyos dolgokat, mert jól tudod, hogy súlyos következményekkel járhatnak. Borzalmas, amikor valakinek az eszében az fordul meg: jobb lenne meghalni, mert úgysem engedi el.

samwordley@gmail.com/depositphotos.com

Nem tudni, mikor mond igazat

Hová lett a fizetése fele? Levonták a munkahelyén. Elhagyta. Többet fizetett a boltban, mint kellett volna. Mennyit költött tegnap alkoholra? Nem emlékszik. Meghívta a barátját is. Hol volt egész szombaton? Be kellett mennie dolgozni. Megbeszélése volt. Hová tűntek az ékszereid? Fogalma sincs. Hozzájuk sem nyúlt. Évek óta nem látta őket. Továbbképzést tartottak. Némelyik hazugság olyan nyilvánvaló, hogy már ordít. Más esetben pedig lehet találgatni.

Nem tudhatod, mikor mond igazat. Talán szégyelli magát, fél bevallani az igazat vagy csak nem akarja, hogy kérdezősködj, netán veszekedjetek miatta.

Vegyes érzelmek a személyével kapcsolatban

Nagyon rossz, amikor szeretsz valakit, de ugyanakkor sokszor félsz vagy undorodsz tőle. Meglehet, hogy egyik nap válni szeretnél, ellenben a másik nap, amikor épp jó passzban vagy, újra belészeretsz. Ennél is rosszabb, ha arra gondolsz, a gyerek miatt kell kibírnod és vele maradnod, hogy ő családban nőhessen fel, netán azért, mert nincs hova menned.

Egy alkoholista mellett minden nap más lehet: hétfőn maga a menny, kedden pedig maga a pokol.

Folyamatosan veszekszel önmagaddal, ugyanis szeretnél hinni abban, hogy megváltozik és csoda történik, ám nem vagy vak, sem süket. Jól tudod, mi a helyzet.

Ha nem a lakást veri szét, akkor a párja kapja a pofont

Az alkohol képes teljesen elvenni az ember eszét. Sokakból kihozza az agressziót. Nincs annál rosszabb, amikor attól kell reszketni, hogy mérgében, csak mert nem nyert a kedvenc focicsapata, felbosszantották a munkahelyén vagy kiborult a chips a tálból, képes átrendezni az egész lakást vagy éppen az ember arcát. Próbáld csak megállítani az alkoholistát, mikor dühöng és te leszel a mérgének tárgya. Merj nemet mondani arra, hogy nem közösülsz vele, amikor ő akar. Sajnos ilyen esetekben előbb jön a pofon, az erőszak és csak másnap érkezik a kései bocsánat. Ha befut egyáltalán.

Balogh Orsi

Forrás: bien.hu

https://www.bien.hu/szerelem-es-csalad/kapcsolatok/dolog-amit-csak-erthet-meg-egyutt-alkoholistaval/145775?utm_source=Hirkereso.hu&utm_medium=promoted_article&utm_campaign=Hirkereso&utm_content=145775

 

Már bő egy hónapja tart a karantén Magyarországon, rengetegen dolgoznak otthonról. Mostanra talán lazultak is kicsit az otthoni szabályok és sokan azt is megengedik maguknak, amit rendes munkaidőben nem: ilyen az alkoholfogyasztás. Hogy a jelenlegi helyzet mennyire súlyosbíthatja az alkoholizmust, arról Dr. Zacher Gábor toxikológust kérdeztük.

Forrás: rtl.hu

https://rtl.hu/rtlklub/reggeli/a-karanten-miatt-tobb-lesz-az-alkoholista-zacher-gabor-valaszol?utm_source=hirkereso&utm_medium=link&utm_campaign=reggeli

 

 

Kedves Kollégák,

ha vannak olyan ügyfelek akik korábban látogatták az AA, NA, GA vagy más szenvedélybeteg önsegítő közösségeket, kérlek tájékoztassátok őket a jelenleg ismert AA online meetingekről, ami a csatolmányban található. Csak remélni tudom, hogy van technikai lehetőségük a szállón bekapcsolódni valamelyikbe, mert számukra létfontosságú. Ha ez nem, akkor vannak ott telefonszámok, azokat is hívhatja, úgy egy sorstárssal tud beszélni.

Mint ahogyan írtam korábbi levelemben, az én telefonszámom is kiadható annak a kliensnek, akinek fontos, hogy beszéljen valakivel ez ügyben, vagy bármi addikt problémájával kapcsolatban: 06 30 3048364 (természetesen szükség esetén visszahívom őt)

És persze ti is bárikor fordulhattok hozzám telefonon, levélben, messengeren, vagy online is tudunk beszélni skype név: pappakos65 vagy hangouts amit jobban szeretek (akinek van google fiókja)

Papp Ákos
addiktológiai referens

 

Online meetingek AA  HUN

Kérlek titeket időben vegyétek fel a kapcsolatot a gyűlés szervezőjével, ha technikai nehézségeitek vannak kérjetek segítséget, tájékozódjatok, hogy a gyűlések a lehető leggördülékenyebben tudjanak lezajlani. Akik megosztanák tapasztalataik egy online meeting levezetésével, a közben felmerülő nem várt problémákkal kapcsolatban az aairodaszolgalat@gmail.com email címen tegyék , onnan szétküldjük mindenki okulására.

Gyűléseket időpontját követheted google naptárban:

https://calendar.google.com/calendar/b/1?cid=YWFpcm9kYXN6b2xnYWxhdEBnbWFpbC5jb20

 

NAP

 

IDŐPONT

 

CSOPORT

 

PROGRAM

 

JELENTKEZÉS

 

Egyéb

 

 

 

 

 

 

 

HÉTFŐ

 

18:00

Pómáz

Menedék

 

SKYPE

aamenedekpomaz@gmail.com

email címen

Skype fiók: Menedék Pomáz

 

+36-70-945-7128

 

HÉTFŐ

 

18:00

Budapest

Megtartó

 

SKYPE

jozanszabolcs@gmail.com

email címen

Jelentkezés ,egyeztetés után,majd meghívót küldenek a skype-on

 

KEDD

 

19:00

Sopron

Nagykönyv

 

 

FACEBOOK

AA soproni Nagykönyv csoport  zárt Facebook csoportnál lehet jelentkezni

https://www.facebook.com/groups/578580982744703/

+36-30-304-3052

A csoport kérése,hogy lehetőség szerint soproni és sopron környéki társak/érintettek jelentkezzenek a gyűlésre,mert technikai korlátok miatt nehézségekbe ütközik nagy létszámú gyűléstartása . Köszönjük a megértést!

 

KEDD

 

19:30

(másfél órás gyűlés)

Budapest

Világítótoronya

 

 

ZOOM

aavilagitotorony.gyules@gmail.com

email címen

kérjük, írd meg: keresztneved, honi csoportod, 12lépéses facebook csoportod(ha tagja vagy valamelyiknek)

google naptár a gyűlések időpontjáról:

https://bit.ly/2Qny0aN

 

SZERDA

 

11:00

Budapest

Életben maradtunk

 

ZOOM

aa.eletben.maradtunk@gmail.com

email címen

 kérjük, írd meg: keresztneved, honi csoportod, 12lépéses facebook csoportod(ha tagja vagy valamelyiknek)

google naptár a gyűlések időpontjáról:

https://bit.ly/2Qny0aN

 

 

SZERDA

 

18:00

Budapest

Megtartó

 

SKYPE

jozanszabolcs@gmail.com

email címen

Jelentkezés ,egyeztetés után,majd meghívót küldenek a skype-on

 

SZERDA

 

20:00

 

Jaffaa

 

SKYPE

jaffaa.2012@freemail.hu

email címen (írd meg az emal címet amivel skype-on regisztrálva vagy)

vagy

jaffaa2012 Skype felhasználra keresel rá Skype-on

 

 

CSÜTÖRTÖk

 

10:00

Budapest

Életben maradtunk

 

ZOOM

aa.eletben.maradtunk@gmail.com

email címen

 kérjük, írd meg: keresztneved, honi csoportod, 12lépéses facebook csoportod(ha tagja vagy valamelyiknek)

google naptár a gyűlések időpontjáról:

https://bit.ly/2Qny0aN

 

 

CSÜTÖRTÖk

 

18:00

Pécs

Lokomotív

 

SKYPE

billbaratai2001@gmail.com

emai lcímen

a jelentkezés tartalmazza a

 skype szót

 

 

CSÜTÖRTÖk

 

19:00

Budapest

Kapucíner

 

ZOOM

onlinemeetingkapuciner@gmail.com

email címen

Kérjük, írd meg: keresztneved, honicsoportod/ településed nevét

 

 

PÉNTEK

 

18:00

Budapest

Megtartó

 

SKYPE

jozanszabolcs@gmail.com

email címen

Jelentkezés ,egyeztetés után,majd meghívót küldenek a skype-on

 

PÉNTEK

 

19:50

Budapest

Életben maradtunk

 

ZOOM

aa.eletben.maradtunk@gmail.com

email címen

 kérjük, írd meg: keresztneved, honi csoportod, 12lépéses facebook csoportod(ha tagja vagy valamelyiknek)

google naptár a gyűlések időpontjáról:

https://bit.ly/2Qny0aN

 

 

PÉNTEK

 

20:00

Pómáz

Menedék

 

SKYPE

aamenedekpomaz@gmail.com

email címen

Skype fiók: Menedék Pomáz

 

+36-70-945-7128

 

SZOMBAT

 

19:00

Sopron

Nagykönyv

 

FACEBOOK

AA soproni Nagykönyv csoport  zárt Facebook csoportnál lehet jelentkezni

https://www.facebook.com/groups/578580982744703/

 

+36-30-304-3052

 

VASÁRNAP

 

9:00

Pécs

Napindító

 

SKYPE

napinditopecs2018@gmail.com

email címen

kérjük írd meg: keresztneved, honi csoportod, skype azonosítód

(jelezze mailben, ha valakinek a program használatához technikai segítségre van szüksége. Őt ellátjuk információval.)

 

 

VASÁRNAP

 

18:00

Budapest

Életben maradtunk

 

ZOOM

aa.eletben.maradtunk@gmail.com

email címen; kérjük, írd meg: keresztneved, honi csoportod, 12lépéses facebook csoportod(ha tagja vagy valamelyiknek)

google naptár a gyűlések időpontjáról:

https://bit.ly/2Qny0aN

 

 

 

VASÁRNAP

 

18:00

Budapest

Megtartó

 

SKYPE

jozanszabolcs@gmail.com

email címen

Jelentkezés ,egyeztetés után,majd meghívót küldenek a skype-on

 

VASÁRNAP

 

20:00

 

Jaffaa

 

SKYPE

jaffaa.2012@freemail.hu

email címen (írd meg az emal címet amivel skype-on regisztrálva vagy)

vagy

jaffaa2012 Skype felhasználra keresel rá Skype-on

 

.

 

Kedves Kollégák,

 

szenvedélybeteg ügyfeleink és a velük dolgozó munkatársaink számára alternatív (telefonos/online) konzultációs lehetőségre van mód.
Kérlek olvassátok át a csatolmány nem túl hosszú szövegét, mert abba írtam a részleteket.

Ügyfeleknek bátran ajánljátok és ti is keressetek, ha szükségét érzitek.

Üdvözlettel,

Papp Ákos
addiktológiai referens

 

Segítség szenvedélybeteg ügyfelek számára

 

Nehéz helyzetben vannak most az aktív függők, hiszen a megszokott módon nem biztos, hogy alkoholhoz/droghoz tudnak jutni és ezek fogyasztása, használata is másképpen zajlik majd az elkövetkezendő időszakban.

Egy ilyen bizonytalansággal teli helyzet az aktív függőket sok szempontból megterheli. Növekedhet a sóvárgás, változhat a viselkedés, vagy éppen pont az alkohol, a használt szer hiánya okoz problémát.

Igény esetén sokkal kevesebb lehetőség van beszélni szakemberrel, nem csak azért mert a szálló szociális munkásai leterheltek, de a szakintézmények is másféle (gyakran a személyes kontaktust kerülő) üzemódra váltottak.

Nehéz helyzetben vannak, akik abba szeretnék hagyni a szerhasználatot, hiszen a motivációs szint a bezártság alatt csökkenhet, kevesebb lehetőség van megőrizni a változás iránti szándékot, illetve éppen a bezártság kényszere vezethet vissza a megszokott stresszoldási megoldásokhoz. 

Ugyanakkor ez a krízishelyzet megteremtheti a kliensben a változás igényét is és ilyenkor lényeges, hogy ne maradjon egyedül ezzel a tervével.

Nehéz helyzetben vannak, akik egy éven belül hagyták abba a használatot, hiszen ennyi idő alatt nem épült ki az a mentális-kapcsolati védelmi rendszer, ami segít a krízisek átvészelésében.

A jelenlegi helyzet még a hosszabb ideje felépülőket is megviseli. Az önsegítő közösségek kialakítottak alternatív kapcsolattartási megoldásokat (elektronikus, telefonos) Az addiktológiai intézmények módosították a személyes kapcsolattartás rendjét.

Jelenleg nem tudni mennyi ideig tart ez az állapot, mennyi ideig kell nélkülözniük a függőknek a személyes támogatást, a sorstársi kapcsolatot és az önsegítő csoportokat, de nagyon valószínű, hogy hónapokig is tarthat.

A fentiek alapján a BMSZKI intézményeiben lévő ügyfelek számára az alábbi szolgáltatások igénybevételére van mód:

Telefonos konzultáció szenvedélybeteg ügyfelekkel

Több éven keresztül végeztem telefonos szolgálatot/tanácsadást szenvedélybetegek önsegítő közösségében, illetve un. szponzori segítést (ez az önsegítő csoportoknál használt kifejezés, amikor egy felépülő függő segít egy másikon) ami egy része néha telefonon és elektronikus levelezésben történt. Ezek alapján úgy vélem, áthidaló megoldásként a telefonos és/vagy az online térben történő kapcsolattartás a felépülő sorstárssal kiegészítheti az intézményen belül folyó tevékenységet. Lehetőség teremtődik praktikus információnyújtásra, vagy érzések megosztására, elakadások, dilemmák megbeszélésére.

Ez természetesen nem helyettesíti a terápiát, de segíthet az esetleges krízishelyzet kezelésében, az eddigi tapasztalatom alapján, egy felépülő szakemberrel való kapcsolat (még ha ilyen módon zajlik is) erősíti a biztonságérzetet, a hasonlóság élménye erősíti a bizalmat.

Telefonos konzultáció lehetséges az alábbi esetekben:

  • Nem tudja abbahagyni, talán nincs is szándékában, és bizonytalan a saját függőségének megítélésével, de már felvetődött benne, hogy jó lenne beszélni erről szakemberrel is.
  • Szándékában áll abbahagyni, de idáig sikertelenül próbálkozott.
  • Már valamennyi absztinenciával rendelkezik, de fontos lenne számára, hogy tovább erősödjön.
  • Régebb óta józan, de a mostani helyzetet nehezebben viseli és segítségre van szüksége. A kialakult járványhelyzet megviseli őt.
  • Összeségében, olyan ügyfelek, akikben van motiváció a kapcsolatfelvételre és szeretnének segítséget kérni, vagy problémájukról egyáltalán beszélni. Gyakran mutatnak szorongásos tüneteket, indulatosak, vagy éppen depresszióra utaló jeleket. Valószínű a kialakult karanténhelyzet megviseli őket.

Telefonon keresztül ebben a helyzetben 10-20 percnyi időnek van értelme, de természetesen több alkalommal is, ha előre egyeztetjük, akkor én hívom fel. Nyilván akkor van igazán értelme a beszélgetésnek, ha józan állapotban van és reményeim szerint így történnek a megkeresések, de el tudok képzelni ettől eltérő helyzetet is, ennek a kezelése, a határok kijelölése az én feladatom.

Ügyfél bevonása:

  • információ látható módon kifüggesztve
  • szociális munkás tájékoztatja a lehetőségről, érdemes megemlíteni, hogy olyan szakemberrel tud beszélni, aki maga is felépülő. Ez gyakran serkenti az ügyfél szándékát.

Fontos szempont, hogy a megkeresés döntése az ügyfélnél legyen, ebben a szociális munkás legfeljebb javasoljon, vagy biztassa, de semmiképpen se erőltesse a klienst, vagy ne kösse ehhez feltételként bármilyen további szolgáltatás elérését. A telefonos konzultáció kizárólag a hívó fél függőségre vonatkozó aktuális ügyeinek megbeszélésére alkalmas.

Telefonszámom kiadható az ügyfeleknek is és szükség esetén visszahívom a megkeresőt.

Papp Ákos

06 30 3048364

 

Hétfő: 8:00-12:00

Kedd: 16:00-20:00

Szerda: 16:00-20:00

Csütörtök: 8:00-12:00

Péntek: 16:00-20:00

(ha más időpontban keresnek, akkor visszahívom)

 

Telefonos és/vagy internetes konzultációs lehetőség szociális munkatársak számára

 

A járványhelyzet nem csak a függő ügyfelek számára jelent nehézséget, de mindannyiunknak, így a velük dolgozó szakembereknek is komoly kihívás. Szakmai és mentális szempontból is fokozott terhek jelentkeznek, speciális problémákra kell válaszokat keresni.

Úgy vélem a dolgozók támogatása kiemelt feladat ebben a helyzetben.

Ezért telefonos és/vagy internetes konzultációra van lehetőség:

  • szenvedélybeteg ügyfél miatt szakmai dilemmák esetében
  • a munkavégzéshez szükséges függőségre vonatkozó aktuális információ, tanácskérés tekintetében
  • intézményekkel, önsegítő közöségekkel kapcsolatos hírek megszerzése ügyében, különös tekintettel a megváltozott helyzetre
  • ha a segítőben a szenvedélybeteg ügyfél miatt tehetetlenség, harag, félelem, vagy más negatív érzés keletkezik, ami gátolja munkavégzését
  • az intézményen (szobán) belüli függő viselkedéshez köthető dinamikai változások esetében

Hívjál bátran, mert sokkal jobb megosztani ezeket a terheket és néha vannak egész jó, vagy hasznos megoldások, néha folyamatos küzdelmet jelent a probléma, de az már nagy előrelépés, ha külső segítséget kérsz. Az is előfordulhat, hogy én sem tudom a problémára a választ, akkor megkérdezek mást, utánajárok az ügynek, de mindenképpen jelzek feléd, segítek neked. Napközben várom a hívásokat és szükség szerint vissza is hívlak.

Papp Ákos

06 30 3048364

vagy levélben bármikor megkereshetsz:

papp.akos@bmszki.hu

Akikkel facebook kapcsolatban vagyok, akár messengeren is kereshetnek.

GettyImages-180135142

A kényszerű otthon maradás fontos és szükséges lépés ahhoz, hogy minimalizálni tudjuk a koronavírus terjedését, hiszen minél kevesebben fertőződünk meg egyszerre, annál nagyobb eséllyel lesz képes az egészségügy megfelelő módon ellátni a betegeket. Igen ám, de mi lesz azzal a sok ezer emberrel, főleg nőkkel és gyerekekkel, akik számára az otthon nem a biztonságot jelenti, hanem az állandó erőszak színterét? Kihez fordulhatnak az áldozatok, és hogyan tudnak segíteni nekik a szomszédok, az ismerősök? Erről kérdeztem a Patent Egyesület munkatársait.

 

Kínában a koronavírus megjelenését követő izolációval párhuzamosan az elmúlt hónapokban ugrásszerűen nőtt a családon belüli és a párkapcsolati erőszakkal összefüggő esetek száma” – olvasható a NANE és a Patent Egyesület által írt Facebook-jegyzetben. Az ország nyugati részén található Jianli megye rendőrkapitányságára januárban kétszer annyi bejelentés, a régióban pedig februárban háromszor annyi segélykérő hívás érkezett, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A szakemberek szerint nálunk is hasonló tendencia várható. A vírus miatti elszigetelődés, a hosszú ideig tartó kényszerű összezártság, a járványügyi helyzet keltette frusztráció, a bevételkiesés okozta szorongás mind oda vezethet, hogy tovább fokozódik a családon belüli erőszak. 

Mit tehetünk áldozatként és segítő szomszédként, ismerősként a bántalmazással szemben? A legfontosabb tudnivalókról Nógrádi Noával és dr. Stummer Verával,Patent Egyesület munkatársaival beszélgettem.  

 

A hónapokig tartó összezártság önmagában komoly stresszforrás, amely miatt a legtöbb háztartásban várhatóan növekedni fog a konfliktusok száma. Mi az alapvető különbség egy szimpla veszekedés és az abúzus között? Hogyan lehet felismerni a bántalmazást?

Sokszor olvashatjuk a médiában, hogy a házastársak között „konfliktusos” a viszony, vagy „civakodnak” egymással. Ezekben az esetekben viszont gyakorta családon belüli erőszakról van szó, amikor nem két egyenrangú fél veszekedéséről, civakodásáról beszélünk, hanem egy alá-fölé rendelt viszonyról. A bántalmazás – legyen az szóbeli, lelki, fizikai, szexuális vagy gazdasági – minden esetben a bántalmazónak az arra irányuló törekvése, hogy az áldozata élete felett hatalmat, kontrollt gyakoroljon. Az erőszak ennek a kontrollnak az eszköze. Ha tehát el akarjuk dönteni, hogy veszekedésről vagy bántalmazásról van-e szó egy párkapcsolatban, akkor azt érdemes megvizsgálnunk, hogy a felek egyforma jogokkal, egyenlő hatalmi helyzettel és a döntésekben egyenlő beleszólással rendelkeznek-e. A bezártság maga nem okozza a bántalmazást, csak kiélezi a már egyébként is egyenlőtlen, bántalmazó kapcsolatokat, és több felületet biztosít a hatalomgyakorlásra, a bántalmazó akaratának fizikai betartatására, azaz az erőszakra: az áldozatok ki vannak szolgáltatva a folyamatos monitorozásnak, mindig „kéznél vannak”. 

A járvány idején annyira behúzódunk az otthonainkba – pláne, ha a jövőben kijárási tilalom lép érvénybe –, hogy kevesebb eséllyel futunk össze egymással az utcán, a gangon vagy a lépcsőházban. Így előfordulhat, hogy nem tudjuk személyesen megkérdezni a hogylétükről azokat, akikről azt feltételezzük, hogy bántalmazásnak vannak kitéve. Milyen szempontokat érdemes tekintetbe venni, ha online szeretnénk kommunikálni velük? Hogyan lehet elkerülni, hogy esetleg még nagyobb veszélybe sodorjuk őket? 

Egy áldozattal való online kommunikáció esetén hasonló szempontokat kell figyelembe vennünk, mint akkor, amikor lehetőségünk van vele közvetlenül kommunikálni. Az első és a legfontosabb az áldozat biztonsága, amit azzal tudunk óvni a leginkább, ha „érzékeny” tartalmú üzenetet csak akkor küldünk a részére, ha előtte megbizonyosodtunk róla, hogy azt csak ő fogja látni. Az is lényeges, hogy ne tegyünk olyan lépést, kezdeményezést, amellyel átnyúlunk az áldozat feje felett. Most például fokozottan ellenjavallt a rendőrséget értesíteni, ha családon belüli erőszakot tapasztalunk, hiszen az áldozat tudta és beleegyezése nélkül ez még nagyobb veszélybe sodorhatja őt ebben a teljes mértékben elszigetelt, a külvilágtól legálisan elzárt helyzetben. 

Ezeken az elérhetőségeken kérhetsz segítséget

Ha ismersz olyan nőt, aki érintett, igyekezz fenntartani vele a kapcsolatot a mostani, izolált időszakban is. Kiemelten fontos, hogy abban segítsd, amiben segítséget kér. Ne kezdj el tanácsokat adni, ne kritizálj. Áldozatként vagy az áldozat segítőjeként az alábbi helyeken és módokon kérhetsz támogatást:

  • A NANE Egyesület nők és gyerekek elleni erőszak áldozatainak és segítőiknek fenntartott ingyenes segélyvonala továbbra is elérhető a 06-80-505-101 számon (H–K–CS–P 18-22 és Sze 12-14 között).
  • A Patent Egyesület ingyenes jogsegélyvonala is hívható, szerdánként 16-18 óra, csütörtökönként 10-12 óra között, valamint a vírus miatt fennálló rendkívüli helyzet alatt pénteken 12-14 óra között is a 06-70-220-2505 mobilszámon. Csetügyelet is elérhető szombatonként 16-18, valamint hétfőnként 10-12 óra között a Facebookon, írásos jogi segítségkérések számára. A szakértők e-mailben is kereshetők a jog@patent.org.hu címen.

Arra is felhívjátok a figyelmet, hogy sok olyan diák, aki eleve az otthoni agresszió elől menekült kollégiumba, most szintén hazaköltözni kényszerült. Kihez fordulhatnak, ha már nem bírják egy fedél alatt a családjukkal? Vannak férfiak, illetve transz emberek számára is elérhető szolgáltatások? 

A NANE és a Patent Egyesületek alapvetően a nők és a gyerekek elleni erőszakkal foglalkoznak, de a családon belüli, párkapcsolati és szexuális erőszak áldozatai nemtől és kortól függetlenül kapcsolatba léphetnek velünk a segélyvonalainkon, segélyleveleken, segélycseten keresztül. A hazakényszerült fiatalok ezenfelül a Kék Vonalat is tudják hívni, az LMBTQI-emberek pedig a Háttér Társaság lelki- és jogsegélyszolgálatát.

Mit lehet tenni akkor, ha valakit családon belüli erőszak ér, de nincs hozzáférése telefonhoz, digitális eszközökhöz, mert a bántalmazó – aki most folyton otthon van – az ellenőrzése alatt tartja a készülékek használatát? 

Ez egy borzasztóan beszorított helyzet, és külön kockázatfelmérést igényel minden egyes esetben. A kockázatfelmérésben és a lehetőségek átgondolásában szokott segíteni a NANE, de ha az érintett nem tudja felhívni a segélyvonalat vagy más segítőt, egyedül is végig tudja gondolni a helyzetet: mik a lehetőségek, mik a kockázatok, és mire van szüksége, mit kell előkészítenie a különböző esetekben. Az érintett ismeri a legjobban a saját helyzetét és a bántalmazóját, így jó, ha megbízik a megérzéseiben és ezekből indul ki, amikor a veszélyeket felméri. Ha életveszélyben érzi magát, akkor jó eséllyel életveszélyben is van. 

A járvánnyal összefüggő izoláció fokozott éberséget igényel a gyermekvédelmi jelzőrendszer részéről isA járvánnyal összefüggő izoláció fokozott éberséget igényel a gyermekvédelmi jelzőrendszer részéről isFotó: RinoCdZ / Getty Images Hungary 

 

A magyar bíróságokon március 15-től rendkívüli ítélkezési szünet vette kezdetét annak érdekében, hogy a tárgyalótermekben se terjedjen tovább a vírus. Hogy hatnak az ilyen típusú intézményi fennakadások a bántalmazókra? Jobban felbátorítják őket? 

Jelenleg a bíróságok rendkívüli ítélkezési szünetet hirdettek, ami azt jelenti, hogy a tárgyalások megtartásán kívül minden egyéb eljárási cselekményt le kell folytatni egészen addig, amíg a tárgyalás megtartásának szükségessége meg nem akasztja az eljárás további menetét. A távoltartási eljárásokat le kell folytatni, és a nem peres eljárásokat is, mint például a kapcsolattartás végrehajtása iránti eljárást, azzal, hogy amennyiben szükséges a felek személyes meghallgatása, az mellőzendő. Általános tapasztalat, hogy a hatósági kontroll hatására az erőszak csökken. Ezért lenne fontos tehát a megfelelően szigorú hatósági fellépés a családon belüli erőszakkal érintett ügyekben, a tapasztalatok szerint azonban ez békeidőben sem a megfelelő színvonalon működik. Ebből következik, hogy ha ez a kontroll az eljárások szünetelése, lassulása miatt nincs, vagy csak részleges, annak hatása lesz az áldozatokat érő erőszakra. A jogrendszerünkben, ahol egyébként is inkább jellemző az intézményi árulás, mint a hatékony áldozatvédelem, ez hátrányosan fogja érinteni a bántalmazottakat. 

Milyen intézkedéseket kellene bevezetnie a hatóságoknak, a döntéshozóknak, hogy ebben a zaklatott időszakban extra védelmet tudjanak nyújtani a párkapcsolati és a családon belüli erőszakkal szemben? Van bármilyen jó gyakorlat a világból, amit katasztrófahelyzet idején alkalmaztak, és nekünk is hasznos lehet adaptálni?  

Mindig hasznos lenne, de most különösen fontos, hogy gyorsan és hatékonyan tudjanak tartózkodási alternatívát nyújtani az áldozatoknak. Az egészségügy leterheltségéből és a fokozott elszigeteltségből fakadóan a súlyos bántalmazás áldozatai nagyobb eséllyel halhatnak majd bele a sérüléseikbe, így nemcsak a kimondottan életveszélyes fenyegetést (amikor az elkövető deklarálja, hogy meg fogja ölni az áldozatát), hanem minden erőszakot különösen komolyan kell venni (ennek persze máskor is így kellene lennie). Nagyobb figyelmet és kapacitást kell fordítani a segélyvonalakra, az azokon végzett kockázatfelmérésre is, és tudatosítani kell a rendőrökben, hogy felfokozott helyzet várható, amit komolyan kell venniük. Az államnak érdemes lenne külön válságstábot felállítania, hogy megtervezze, hogyan kezeli majd a családon belüli erőszakot a krízishelyzetben, és ebbe a témával foglalkozó szakmai szervezeteket is be kellene vonnia. Ezt több ország is meglépte az utóbbi hetekben. 

Szerző: Milanovich Domi

Forrás: dívány.hu 

https://divany.hu/eletem/2020/03/24/koronavirus-csaladon-beluli-eroszak/?utm_source=cikklink 

A járvány kapcsán egyre-másra születnek a megszorító intézkedések, amik kihatnak a drogok csempészésére, és ezáltal azok beszerzésére is. Lezárták a határokat, nem járnak a kamionok, repülőgépek, lassan megszűnik a drogcsempészet. Hogy lehet most droghoz jutni? Nehezen. Így a szállítási nehézségek, az előállításhoz szükséges alapanyagok drágulása és a kockázat növekedése a drogok árának emelkedésével jár is fog járni.

 

A drogdílerek élete is megnehezül, nagyobb a lebukás veszélye. A drogok drágulásával komoly gondban lesznek a drogfüggők, mert most sokkal nehezebben fogják tudni összeszedni a többnyire eddig se törvényes úton szerzett pénzt a szerekre. Csak a példa kedvéért: a szexmunkások nem tudnak dolgozni, így a futtatóiknak se lesz bevételük (mindkét rétegben igen sok a drogfogyasztó). A drogfüggő tolvajok, zsebesek, betörők is nehezebben fognak „dolgozni”, hisz mindenki otthon van. Az utcai dílereknek is befellegzett, mivel kihalt az utca, nincsenek jómódú külföldiek, és már lopni se nagyon lehet, mert sok üzlettípus zárva tart. 

Sok függő képes szinte bármire, hogy megszerezze a napi betevőt.

„2001, World Trade Center-merénylet idején nagyon nem volt motyó. Csak este hat óráig lehetett menni az »emberhez« (drogdíler), pénz még sehol és közeledik a »zárási idő«, és mi kétségbeesetten sétálgattunk egy cimborámmal a Nyugati környékén, közben már jött az elvonás, és az előttünk sétáló ember kezéből kitéptem a telóját és futásnak eredtünk.

Volt olyan, hogy apámék kényszerből betettek egy pszichiátriára a Lipótra, és ott napi egy óra sétára lehetett elmenni az udvarra, borzasztó elvonásban voltam, és először az orvosok autóját törtem föl, utána az akkori Moszkva térig, az egyik lefelé tartó utcában kb. 30-40 autót feltörtem sorban, meg is fogtak és gyanúsítottak vele, és el is vittem belőle párat, de amikor a dolgot csináltam, egyáltalán nem érdekeltek a következmények, nem zavartak a tanúk, annyira be voltam rivózva. (Rivotril). Azt gondoltam, nem baj, belefér, meg úgyse fognak meg, nem érdekeltek a következmények, csak az, hogy pénz legyen és abból cucc. Volt olyan, hogy az akkori csajomat beküldtem az OTP-be, hogy lesse ki, ki vesz fel nagyobb összegű készpénzt, és ha nem valami kigyúrt állat, és lesse ki, melyik testrészén tette el a pénzt, azt kinn mutassa meg, én meg utána mentem és kiraboltam. Olyan is volt, hogy a szüleimet »hintáztattam«, hogy az ukrán maffiának tartozom, és ha ha nem adnak százezer forintot, kinyírnak… 

Ezekre a dolgokra nem vagyok büszke, de magától az elvonástól jobban féltem, mint attól, hogy börtönbe kerülök. Nem voltak határaim, ez főleg a húszéves korom körül volt jellemző. A gáz az volt, hogy ezek napi szinten megtörténtek. A bizonytalanság volt a legszörnyűbb. Ezekből és egyéb ezekhez hasonló bűncselekményekből el is ítéltek. Most már több éve józanul, párkapcsolatban élek, becsületesen dolgozom, gyereket nevelek.”

Úgy hallom, a Xanax- és Frontin-ellátás már most akadozik, ami nem kis probléma, hiszen ezeknek a gyógyszereknek az elvonása már komoly következményekkel (GM-roham) járhat. Gyanítom, most a steril tűhöz jutás is megnehezül, így az egyéb fertőzések is jobban terjednek. Tudom, miket tettem azért annak idején , hogy tűhöz jussak. Sajnos gyakran kellett ugyanazt a tűt használnom, általában hipóval mostam ki őket, de a többszöri használattól gyakran annyira kicsorbultak, hogy szinte recsegett, ahogy átszakítottam velük beszúráskor bőröm, és felszántottam a húst... Jó pár alkalommal előfordult, hogy többen is használtunk egy tűt, ennek meg is lett a következménye, nálam Hepatitis C formájában.  A kijózanodás után kigyógyulni belőle se volt egy leányálom (interferonkezelés).

Maradj otthon

Emellett pedig ott van még a bezártság, az elszigeteltség. Egy volt női kliensem így ír erről:

„A bezártság nem az én műfajom. Pár hete vált világossá számomra, hogy a világom, a megélhetésem, az, amiért évekig dolgoztam, egy perc alatt összedőlt. Szórakoztatóipar off... Gyorsan megvigasztaltam magam, hogy ez nem az emberiség legnagyobb tragédiája, és lépnem kell egy másik irányba, nem is gondolkodni tovább a saját veszteségemen. Függőként a személyes kontaktok hiánya okozza a legnagyobb nehézséget ezekben a napokban. Alkalmazkodás. Bármihez. A túlélés alapköve. Ez az a fogalom, ami a használatban, az aktív éveim alatt egészen mást jelentett. Az alkalmazkodás a körülmények és szabályok kijátszását jelentette. A munkám során utaznom kellett. (De jó is volt! Milyen szép felismerni azokat a kiváltságokat, amik akkor természetesnek tűntek!) Aktív használóként két lehetőségem volt az utazásaim során: vagy kibírom cucc nélkül, vagy a leglehetetlenebb módokon elviszem magammal a szeremet.

Emlékszem, egyszer Ukrajnába kellett utaznom, mindennapos használó voltam. A határ előtt félreálltunk, a többiek félve érdeklődtek, van-e nálam bármi, ami miatt megfoghatnak az ellenőrzésnél. Akkoriban a politikai helyzet sem volt túl jó a két ország közt... Röviden: szívattak az átkelésnél. Tudtam, hogy több napja vagyok ébren, valahogy át kell vinnem valamit, hogy képben tudjak maradni, hogy ne essek össze. Egy üdítőben oldottam fel feleslegesen sok anyagot (anyagokat... biztosra mentem), és rábíztam egy viszonylag józan kollégára. Így utólag abba is érdekes belegondolni, mi történhetett volna, ha valaki meghúzza... Nyilván szart sem ért, de valahogy kihúztam vele.  Nap mint nap eszembe jut, mekkora áldás, hogy a most kialakult helyzetben nem kell egész nap anyag után járkálnom. Nem kell pszichózisban irreális félelmekkel megbirkóznom mindennap, egy világjárvány idején.”

A bezártság rengeteget ronthat a helyzeten
A bezártság rengeteget ronthat a helyzetenFotó: FTiare / Getty Images Hungary 
.

Mi van az addiktológiai ellátással járványhelyzetben? 

A rehabokon és az addiktológiákon (drogrehabilitációs intézetekben és addiktológiai osztályokon) a már terápiában lévőket nem küldik el, ám nem fogadnak új klienseket sem. Bármennyire szomorú is, de ez van. A még terápiában lévőkre is hatással van a világjárvány. Átértékelődnek dolgok, megváltozik a hozzáállás, a sorrend. Sokan fogalmazzák meg, hogy a praktikus szinten elvárt fegyelmezettség érzelmileg is nagyobb tudatosságot hozott magával. Nehezebb „megúszni” dolgokat, nehezebb alkalmazni a korábban működtetett elkerülő stratégiákat, nehezebb kilépni egy-egy adott helyzetből, konfliktusból. Volt, aki azt fogalmazta meg, hogy igaz, fájó szívvel, de be kellett látnia, hogy messze nem olyan nélkülözhetetlen, mint ahogy azt korábban hitte. A felnőtt gyerekei nélküle is viszik az életüket, képesek az önállóságra, és nem dőlt össze a világ azzal, hogy ő most nincs mindenhol jelen. 

Akik még bent vannak egy hosszabb időtartamú rehabilitáción, és mostanában közeledik a  terápiájuk vége, nem lesznek könnyű helyzetben, mivel most még nehezebb lesz új életet kezdeni, munkát találni. Nem működik az adaptáció, nem tudnak kijárni, hazajárni, nem tudják „kicsiben” gyakorolni az éles helyzeteket. Sokkal élesebb a váltás a bent és kint között, elveszett az a bója, amit az adaptáció lehetősége kínált.   

Emlékszem, nekem mennyi frusztrációval járt a ramadán időszaka, amikor aktívan heroinoztam.  Ekkor, mivel a legtöbb díler arab volt, extrém módon megnehezült a droghoz jutás, nagyon felment az ára, majd egy idő után már egyáltalán nem lehetett jó minőségű heroinhoz jutni. Nem kívánom senkinek azt az időszakot! Ilyenkor jöhetett helyette minden más, ami pótolni tudta a heroint. Metadon, gyógyszerek, alkohol, minden, csak üssön, ne tudjak, ne érezzek.

Sokkal élesebb a váltás a bent és kint között
Sokkal élesebb a váltás a bent és kint közöttFotó: Shutterstock
.

És mi van a játékfüggőkkel? Ők jobb helyzetben vannak, hiszen ha a kaszinókat be is zárják, az online szerencsejáték virágzik, bár a személyes játék varázsát természetesen ez sem adja vissza. Ha le akarna állni az illető, elérheti az online Névtelen Szerencsejátékosok gyűléseit.  

Azt gondolom, hogy az egyéb viselkedési függőségben szenvedőkre is hatással lesz a járvány. A szexfüggők is kevésbé tudnak például élőben ismerkedni, nem tudnak prostituáltakhoz járni, marad számukra az online cset és pornó. Ez utóbbiak ugyanakkor felvirágozhatnak ezekben a hetekben, hónapokban, ahogy a szexfüggők tevékenysége hirtelen áttevődik az online platformokra, és a kínálati oldal (szexcset, webcames  szexmunkások stb.) is ezeken próbálhat megélni.

Mi van a szegregátumokban élő függőkkel? Náluk gyaníthatóan nem történik változás, eddig se igazán voltak rajta a klasszikus „drogtérképen”. A helyi kocsma ugyanúgy működik, a gyógyszereket gyaníthatóan ugyanúgy megszerzik: a dizájnercuccokat talán még kihozza a még működő posta. Ha majd nem, akkor komoly problémák lesznek.

A hajléktalanok, akik szerhasználat, különösen alkohol terén érintettek, extrém módon veszélyeztetettek, úgy a fertőzésveszély, mint a választott szerhez való hozzájutás terén. Gondoljunk bele, még koldulni is sokkal nehezebb, hiszen alig van járókelő az utcán.

Milyen helyzetbe kerül, aki most akar leállni?

Segíthet-e a vírushelyzet és a szerhez jutási nehézség a leállásban? Lehet, hogy valaki emiatt fog leállni? Elképzelhető, de legyünk őszinték: leggyakrabban a szerváltás, illetve a növekvő egyéb szerhasználat (esetleg alkohol, gyógyszer) a jellemző ilyenkor. 

Csak a példa kedvéért itt az én személyes tapasztalatom fizikai elvonás terén: 

Én annak idején nagyon megszenvedtem minden elvonást. Több esetben eleve kórházban kezdtem hozzá, de volt kétszer, hogy rehabon. Az első rehabomon két nap után mentő vitt a szekszárdi pszichiátriára, mert GM-rohamot kaptam. Másodszor Komlón, egy másik rehabilitációs intézetben csináltam végig a heroin-, kokain- és gyógyszerelvonást. Egyiket se tudtam volna egyedül végigcsinálni.

„Dél van, ebédidő, még vidám vagyok. Jólesik a nyüzsi körülöttem, már régóta kurva magány gyötör. Fejfájással érkezik. Ő. A MEGVONÁS. Megszemélyesítem, bár neve nincs. Nőnemű. Ő, vagyis Te, mert beszélek magamban Hozzá. A kedves ismerős. Mindig megérzem az előszelét, piciny, rezdülésnyi, leheletfinom szédüléssel érkezik. »Itt vagy megint…« – szoktam mondani Neki. Aztán jön a szag, ami sehonnan sem érkezik és sehová sem tart, viszont később egyre erősödik. Áporodott jellegű. Egyre jobban izzadok, kiver a hideg veríték, elkezdek vacogni, ráz a testem, estére fájnak az ízületeim, a csontjaim, ütöm a karjaimat, a combjaimat, annyira fáj. Majd’ megfagyok. Húsz fok van kb., de én két mackónadrágban és több hosszú ujjúban reszketek, taknyom-nyálam egyben. Éjjel körbehányok mindent, idő már nincs, annyira hirtelen jön, a szemetesbe sikerül egy részét, a többit az ágyba. Később aznap éjjel még össze is fosom magam. Szégyen. Lopva viszem ki a szobából a szaros alsót, szégyellem magam, csak meg ne tudja senki… Semmit nem alszom, egész éjjel áll közben – ki tudja, milyen megfontolásból – a farkam… Sokszor kiverem, ez kényszeres azokban a napokban. Sokszor később is. A 12. nap az első, amikor kicsit jobban, könnyebben érzem magam…”

A beszerzés nehézsége kevésbé a leállás, gyakrabban a szerváltás melegágya
A beszerzés nehézsége kevésbé a leállás, gyakrabban a szerváltás melegágyaFotó: Shutterstock
.

Szerváltás

Ha egy függő nem tud hozzájutni a választott szeréhez, általában valami más tudatmódosító szerrel vagy viselkedési formával kompenzálja. Jöjjön példának egy felépülő függő személyes tapasztalata:

„Volt egy időszak az aktív használatomban, amikor bezártságban éltem: a toleranciám minden szerrel leesett, különben sem volt pénzem már szinte semmire. Azt találtam ki, hogy online játékokba menekülök a szerek elől, mivel azokról eleve tudom, hogy butaság, majd könnyeben leszokom. Ennek a szerváltásnak végül az lett az eredménye, hogy 36 órákat ültem a gép előtt, még jobban elszigeteltem magam az emberi kapcsolatoktól, és egy idő után persze beállva játszottam. Mindezt annyira szégyelltem, hogy beszélni se tudtam róla senkivel. Végül teljesen visszacsúsztam a drogokra, és eljött a mélypont…”

Hogyan hat a helyzet a családokra?

Az otthoni ivászat is súlyosbodhat a bezártság következményeképpen, úgy hallom, alakulnak az online kocsmák, amikor a különböző felületeken együtt isznak az emberek otthon. Ennek van már speciális neve is: quarantini, ami a karantén és a Martini szavak összetételéből ered. A még nem függő, csak „iszogató” is gyakrabban fog a pohár fenekére nézni, ami a családra nézve is rombolóan hat, csakúgy, ahogy az elsősorban a nőkre jellemző nyugtatóhasználat felerősödése. Nehezen lehet megoldani, hogy az embereknek énidejük legyen az összezártságban. Kellene a szoros napirend.

Komoly gond lehet elviselni a családnak a munkahely megszűnése (szünetelése) miatt dolgozni járni nem tudó (munkanélkülivé, dologtalanná vált) alkoholista jelenlétét is, aki majd otthon a felesége és a gyerek(ek) előtt issza le magát, és nem a már bezárt kocsmában. A beszűkült élettér és az esetleges létbizonytalanság melegágya a családon belüli növekvő feszültségnek és erőszaknak. A bezártságban a nők sokkal kisebb eséllyel tudnak segítséget kérni, ennek pedig már most is van érezhető növekedése a krízisvonalak információi alapján.

Miért épp az (egyébként legális) alkohol megvonása olyan súlyos?

A heroin elvonásába a fent taglalt nehézségek ellenére se szoktak belehalni. Az alkoholmegvonásba viszont – amit általában nem szoktak a kemény drogok közé sorolni – bele lehet halni! 

Az alkoholelvonás megközelítőleg öt százaléka delirium tremenshez vezet. Ez olyan akut állapot, ami a hirtelen alkoholmegvonás révén halálos kimenetelű is lehet. Egy esetleges alkoholmegvonás során jelentkező GM-roham esetén pedig járvány idején nem biztos, hogy időben odaér a mentő!

Abba bele se merek gondolni, mi lenne a sok alkoholistával, ha hirtelen bezárnák az összes kocsmát, és nem lehetne alkoholhoz jutni. Azt hiszem, ebből nagyobb gond lenne, mint a világjárványból. A kórházak rövid időn belül megtelnének deliráló alkoholistákkal. Lehetséges az is, hogy kis túlzással több lenne az elvonás kapcsán az áldozat, mint a koronavírus áldozatainak száma.

Bele kell törődni, hogy ez egy nagyon nehéz helyzet azoknak, akik most akarnak leállni, hiszen most az egészségügy teljes kapacitása a járványra, a betegek akut ellátására összpontosul. Prognosztizálható, hogy sokan nem fognak hozzájutni a választott szerükhöz, és ebből komoly problémák lehetnek. Cudar idők jöhetnek tehát azokra, akik most tervezik, hogy abbahagyják a szer- vagy alkoholhasználatot, hisz számolniuk kell az elvonási tünetekkel is, ami orvosi ellátás nélkül életet veszélyeztető következményekkel járhat. Vészhelyzetben azzal kell kalkulálniuk, hogy nagy eséllyel vagy egyáltalán nem, vagy csak sok órás késéssel fog tudni kijönni hozzá a mentő a nagy leterheltség miatt.

Hová lehet fordulni segítségért?

A függőséggel foglalkozó szakembereket meg lehet találni online formában is, én is így dolgozom már egy ideje, és úgy tűnik, eddig nem lett kevesebb munkám. A jelenleg működő addiktológiai ellátások teljes listáját pedig itt találod meg:

Addiktológiai szolgáltatások Magyarországon
ADDIKTOLÓGIAI SZOLGÁLTATÁSOK MAGYARORSZÁGON

A Drogriporter rendszeresen frissülő táblázata a járvány idején elérhető addiktológiai központokról.

Tovább » 
Forrás: Dívány.hu 

covid_hrreport.jpg

Az Correlation Európai Ártalomcsökkentő Hálózat és az Eurázsiai Ártalomcsökkentő Egyesület közös állásfoglalása arról, hogy miként kell biztosítani az ártalomcsökkentő szolgáltatások folyamatosságát a járvány idején. (PDF)

 

A drogfogyasztó emberek az új típusú koronavírus járvány idején kockázati csoportnak számítanak. Gyakran a társadalom margóján élnek, alacsony vagy zéró hozzáféréssel a lakhatáshoz, a munkalehetőségekhez, pénzügyi forrásokhoz, a szociális és egészségügyi ellátáshoz. Az országok többségében rendszeres diszkriminációnak vannak kitéve és kriminalizálják őket. Sokan közülük számos egészségügyi problémával küzdenek (mint amilyen például a COPD, HIV, TBC, rák és más, az immunrendszert károsító betegség), amelyek növelhetik a (halálos kimenetelű) új típusú koronavírus fertőzés kockázatát. Az ártalomcsökkentő szolgáltatások gyakran az egyedüli kapcsolódási pontot jelentik ezen emberek számára az egészségügyi ellátórendszerhez. Egészségügyi és szociális ellátást és egyéb olyan alapvető támogatást nyújtanak a számukra, amelyek létfontosságú kapcsolatot teremtenek egyéb életmentő szolgáltatásokhoz.

Ezért arra kérjük a járvány miatt biztonsági intézkedéseket bevezető helyi önkormányzatokat, a nemzeti kormányokat és a nemzetközi szervezeteket, hogy

1. Biztosítsák az ártalomcsökkentő és egyéb alacsonyküszöbű szolgáltatások folyamatosságát a drogfogyasztó emberek számára az új típusú koronavírus járvány idején. Ez magában foglalja az opiát szubsztitúciós terápiát, a heroin asszisztált kezelést, a tűcsere programokat, illetve a naloxon és a felügyelt droghasználói helyiségek folyamatos hozzáférhetőségét. Ezen felül olyan alapvető szolgáltatásokat is elérhetővé kell tenni, mint a nappali ellátás, az éjjeli menedékhelyek, a zuhanyzók, a ruhák, az élelem és egyéb hasonló szolgáltatások. Ez különösen fontos azoknál, akik hajléktalanok és/vagy az utcán élnek.

2. Biztosítsanak megfelelő pénzügyi támogatást az ártalomcsökkentő és egyéb alacsonyküszöbű szolgáltatások működéséhez. Szereljék fel őket megfelelő eszközökkel, hogy megóvhassák a munkatársaikat és a klienseket a fertőzésektől (szappanok, kézfertőtlenítők, eldobható maszkok, steril törlőkendők stb.).

3. Ismerjék el az ártalomcsökkentő és egyéb alacsonyküszöbű szolgáltatások kritikus szerepét az új típusú koronavírus világjárvány idején, és vegyék figyelembe a drogfogyasztó emberek és az egyéb hasonló kockázati csoportok különleges sérülékenységét.

4. Alakítsanak ki speciális útmutatókat és szabályokat az ártalomcsökkentő szolgáltatások részére, különös tekintettel a drogfogyasztó emberek és hozzátartozóik sérülékenységeire. Ezeket az útmutatókat a szakmai szervezetekkel és az érintett közösségekkel szoros együttműködésben kell kidolgozni. Ezenkívül ezen dokumentumoknak meg kell felelniük a WHO nemzetközi útmutatóinak, a tudományos bizonyítékoknak, illetve az egyéb országos járványügyi szabályozásoknak is.

5. Biztosítani kell a szubsztitúciós terápia folyamatosságát. Lehetővé kell tenni, hogy a kliensek legalább egy heti dózist hazavihessenek, illetve biztosítani kell a gyógyszer lakóhelyhez közeli gyógyszertárakban való felvételét a számukra.

6. A tűcsere programoknak nagyobb adag tűt, fecskendőt és egyéb eszközt kell kiadniuk a klienseiknek, hogy minimalizálják a fizikai kontaktusok számát. A klienseknek biztosítani kell az elvihető tárolókat a használt tűk és fecskendők biztonságos megőrzéséhez/szállításához.

7. Az ártalomcsökkentő szolgáltatásoknak az új típusú koronavírus fertőzéseket megelőző eszközöket és információkat kell biztosítaniuk a munkatársaik, az önkénteseik és a klienseik számára. Ide tartozik a szappan, a legalább 60% alkoholt tartalmazó kézfertőtlenítők, a steril törlőkendők, a szemetesek és az eldobható arcmaszkok.

8. A drop-in szolgáltatásoknak, a szenvedélybetegek nappali ellátóinak és a drogfogyasztói szobáknak tanácsokkal és támogatással kell segíteniük klienseiket az új típusú koronavírus-fertőzések elkerülésében. A látogatóknak fertőtleníteniük kell a kezüket, mielőtt belépnek, és nem szabad a helyiségben tartózkodniuk az abszolút szükséges időtartamnál tovább. A konyháknak elvihető ételt kell készíteniük, amelyet odakint is el lehet fogyasztani. Minden szükséges lépést meg kell tenni annak érdekében, hogy a látogatók fizikailag a legkevesebbet érintkezzenek egymással és a személyzettel. A zárt helyiségeket rendszeresen szellőztetni kell. Az ártalomcsökkentő szolgáltatásokban, a szállókon és a drogfogyasztói szobákban meg kell akadályozni a túlzsúfoltság kialakulását. Ezt biztonsági szabályok bevezetésével kell elérni, például minimalizálni kell a kliensek odabent tartózkodását, a látogatók maximális számát, illetve egy alkalomban kell maximalizálni a napi látogatások számát. A stabil lakhatással rendelkező embereket arra kell buzdítani, hogy maradjanak otthon, és kizárólag az ártalomcsökkentő eszközök átvételére jöjjenek el.

9. A drogfogyasztó emberek egészségügyi állapotát rendszeresen ellenőrizni kell. Amennyiben valaki tüneteket mutat, mint amilyen a láz vagy a köhögés, maszkot kell neki adni és elő kell segíteni, hogy minél hamarabb orvosi segítséget kapjon. A szolgáltatóknak együtt kell működniük a helyi egészségügyi hatóságokkal és kórházakkal, hogy a klienseik közvetlen és gyors segítséget kapjanak, illetve gyógyulásuk után biztosítva legyen az utógondozásuk.

10. A hajléktalanok éjjeli menedékhelyeinek rendelkezésre kell állniuk a hajléktalan emberek számára a járvány idején. Lehetővé kell tenni azon kliensek elkülönítését, akik megfertőződtek, de nem igényelnek kórházi ellátást. Az éjjeli menedékhelyeknek meg kell felelniük az új típusú koronavírus járvánnyal kapcsolatos általános biztonsági előírásoknak, el kell kerülniük, hogy az embereket a fertőzés további kockázatának tegyék ki a túlzsúfoltság és az elégtelen egészségügyi ellátás miatt.

11. A csoportos foglalkozásokat, mint amilyenek a gyűlések és a csoportos konzultációk, meg kell szüntetni és el kell halasztani, vagy pedig online formában kell továbbra is biztosítani. Az új kliensek felvételétideiglenesen fel kell függeszteni (kivéve online). A kényszerintézkedéseket (pl. a büntető-igazságszolgáltatás által a büntetőeljárás alternatívájaként előírt kezelést) fel kell függeszteni. A kötelező vizeletteszteket meg kell szüntetni.

12. Az ártalomcsökkentő szolgáltatásoknak biztonságos munkakörülményeket kell teremteniük és biztosítaniuk kell a munkatársaik tájékoztatását és védelmét a fertőzésekkel szemben. A szolgáltatóknak meg kell határozniuk a létfontosságú munkahelyi funkciókat és pozíciókat. Előre meg kell tervezniük, hogyan helyettesítik az ezekben a pozíciókban dolgozókat, ha azok munkaképtelenné válnak.

CORRELATION EURÓPAI ÁRTALOMCSÖKKENTŐ HÁLÓZAT
EURÁZSIAI ÁRTALOMCSÖKKENTŐ EGYESÜLET

Fordította: Sárosi Péter
PDF dizájn: Takács István Gábor 

Forrás: Drogriporter 

https://drogriporter.blog.hu/2020/03/21/az_artalomcsokkentesnek_folytatodnia_kell#more15541108

Magyarországon közel egymillió alkoholista él, de a kormánynak nincs alkoholstratégiája. A drogstratégiai pedig távol áll a valóságtól – mondja az egri szenvedélybetegeket segítő RÉV-központ Jószolgálat-díjjal kitüntetett vezetője, Kohári Szilvia.

.
.

Év végén lehet, hogy új állást kell keresnie? A kormány szerint tizenegy hónap múlva nem lesz egyetlen drogos sem az országban.

.
Mindenki tudja, hogy ez igen messze áll a valóságtól, azok is, akik magát ezt a legújabb drogstratégiát megalkották 2013-ban. Amikor erre az ellentmondásra az utóbbi időben több szakmai konferencián is rákérdeztünk, az volt a válasz, hogy a valós helyzet ma még nem ez, de ez lenne a kívánatos. A statisztikai adatok Magyarországon és világviszonylatban is azt mutatják, hogy a droghasználat folyamatosan növekszik, s egyre újabb és újabb szerek jelennek meg a piacon.
.

Akkor lesz még bőven feladata ezen a pályán, amelyre nem szokványos módon jutott el.

.
Az életem meghatározó mozzanata a családom, nem véletlenül vagyok egy szenvedélybetegeket segítő központ vezetője. Apám nehézgépkezelő volt, de korábban a katonaságnál dolgozott, a köreikben szinte kötelezőnek számított a napi ivás, alkoholista lett. A szenvedélybeteg családokban felnövő gyerekek egyvalamit biztosan megtanulnak: nemigen számíthatnak másra, csak saját magukra. Munka mellett elvégeztem egy gazdasági főiskolát, de igazából sem az, sem az akkori munkám nem érdekelt. Kapóra jött, hogy német mintára a Magyar Karitász elindította 1998. április elsején Egerben a RÉV-et, a szenvedélybetegeket segítő központot, ahová egy korábbi önismereti csoportos képzés révén hívtak dolgozni.
.

A RÉV – ami a Remény, Élet, Változás egyfajta mozaikszava - időközben országos hálózattá szerveződött, s Egerben is kialakul egy intézményesült ellátó rendszer.

.
Lett egy nappali ellátónk, amire már állami normatívát kaptunk, a környékben negyvenkilenc településen látunk el közösségi szolgálatot, s van egy úgynevezett alacsony küszöbű ellátási formánk, ami azt jelenti, hogy olyanokat is be tudunk fogadni, akiknek nem feltétlenül vannak papírjaik, és nem kell megmondaniuk, kicsodák, honnan jöttek.
.
Régebben az alkohol volt a legelterjedtebb függőségi forma. A drog mára felzárkózott mellé?
.
Fej-fej mellett haladnak, de azért az alkoholfüggőséget egyelőre nem tudja semmi „überelni”. Egymillió alkoholistával számolunk, plusz az ezekben a családokban felnövő gyerekekkel, akik veszélyeztettek, s nagyobb eséllyel később őket is megérinti valamilyen függő működés: ahogyan szenvedélybeteg párt választanak, a traumáikat feldogozzák, megtanulnak inni vagy éppenséggel egyáltalán nem inni. Magyarországnak máig nincs alkoholstratégiája, s talán nem kell magyarázni a háttérben rejlő okokat: az alkohol jövedéki termék, komoly bevételt jelent, komoly érdekek húzódnak a mögött, hogy az alkoholfogyasztásban rejlő társadalmi veszélyforrást ne kezeljék a kellő módon.
.

Ugyanakkor a közvéleményben máig nem sikerült tisztázni, hol vannak a határok az úgynevezett kulturált ivás, a nagy ivás és az alkoholfüggőség között.

.
Ez nem kérdés, az alkoholizmus egy pszichiátriai kórkép, jól körbehatárolt kritériumokkal. Lehet, valaki mindennap megiszik egy vagy két pohár bort, mégsem számít alkoholfüggőnek, mert ha úgy alakul, ezzel a szokásával önszántából fel tud hagyni anélkül, hogy jelentkeznének az elvonási tünetek. Az alkoholizmus egy betegség, de ezt máig nem sikerült elfogadtatni itthon, ahol sokan akaratgyengeségnek, az önuralom hiányának fogják fel, ugyanúgy, mint az egyéb függőségeket, beleértve a drogot, a gyógyszert, a játékot, a szex-, vagy társfüggőséget. A lényeg a „függőség” szón van, amiben az egyénnek nincs szabad döntési lehetősége arról, hogy az adott tevékenységet csinálja vagy nem.
.

Min múlik, hogy valaki függővé válik-e vagy sem?

.
Talán úgy lehet a legegyszerűbben, szakzsargonok nélkül elmagyarázni, hogy az ember az élete során egy csomó traumát szenved el, ütődnek rajta lukak, amiknek a fájdalmát és sebeit egyszer csak nem tudja már másképp elviselni, minthogy elkezdi valamivel „betömködni” azokat. Hogy mennyi ilyen sebe van, az nagyon nagyban múlik az ő családján, a közösségein, a személyiségén, az érzékenységén. Ez meghatározza azt is, hogy mennyiben tud majd később a felépülésén dolgozni: Leépülni és visszaépülni is egy személyiségfüggő folyamat.
.

A RÉV a felépülésben segít?

.
Furcsán fog hangozni, de néha a leépülésben is segítünk. Egy „rendes” szenvedélybeteg, ha nem érkezik meg a mélypontjához, nem „csapódik bele a földbe”, akkor valószínűleg nem fog tudni felépülni. Ezért tartjuk fontosnak, hogy ne csak az adott függővel, hanem a hozzátartozókkal is dolgozzunk, s mindent megteszünk azért, hogy egy magát még jól érző szenvedélybeteg, aki nem akar változtatni, annak a családja értse meg, hogyan tudják őt nem támogatni a függőségben. Egy normál szülő – és belátom, hogy ez egyfajta agyrém – biztosan nem küldené el önszántából otthonról a súlyosan drogos vagy gyógyszerfüggő gyerekét, még akkor sem, ha az elmúlt már 18 éves. De egy ilyen gyereket nem feltétlenül kell otthon tartani a családban, ugyanis akkor abban támogatják, hogy ő bátran használhat szereket, mert van hol kialudnia magát, kimossák a ruháját, összetakarítják utána a gányt, enni kap, nota bene, van honnét továbbra is kilopni a pénzt újabb szerekre. Ilyenkor mindent megteszünk azért, hogy a család megértse a függő működés mechanizmusát és azt, hogy ez egy újabb lelki beszéddel nem fog megváltozni. Csakis akkor, ha a gyerek rádöbben, mi mindent veszíthet el.
.

Tíz éve jelentek meg az úgynevezett dizájner-drogok, amelyek főképp a legszegényebbek között népszerűek, mert olcsók.

.
Amikor mi megnyitottunk, 1998-ban, akkor még az úgynevezett „szipus” gyerekekkel küzdöttünk, akik jó része harminc éves kora előtt meghalt, annyira szétroncsolta szervezetüket a beszívott hígító. Ma ugyanezt a szerepet az ismeretlen összetételű, de nagyon „ügyesen” összerakott, elvileg akár postán megrendelhető legális alapanyagokból készült dizájner-drogok vették át, s használóik száma szinte napról-napra lineárisan növekszik, különösképp a szegregátumokban.
.

Ezekről a drogokról azt mondják, szinte zombivá teszik a használójukat.

.
Nem tudjuk, milyen összetevőkből alkotják meg ezeket a „valamiket”, de ha meg is tanuljuk egyiknek-másiknak a nevét, másnap már jönne egy újabb, más összetevőkkel, tisztázatlan eredetű, romboló hatású vegyszerekkel, amik tulajdonképpen ”kiütik” az embert. Minden szegregátumban megvannak az elosztó hálózatok, mindenki tudja, kihez kell bekopogtatni. Mivel az összetevők legálisan beszerezhető vegyszerekből állnak, így még csak nem is büntethető ez a fajta szerhasználat. Hozzáteszem: a kábítószer-fogyasztás kriminalizálása egyébként sem találkozik a szenvedélybetegekkel foglalkozó szakma álláspontjával.
.

A kémiai függőséken túl ott annak az úgynevezett „viselkedéses függőségek”, a munka-, a társ-, vagy épp a játékszenvedély.

.
A társ-vagy játékfüggők esetében nincs konkrét „vegyszer”, mégis ugyanazok az elvonási tünetek jelentkezhetnek náluk – remegés, rosszullét, pánikroham – mint az alkoholistáknál vagy drogfüggőknél. A játékszenvedély talán a legjelentősebb manapság, olyannyira, hogy az internetes játékfüggőség tavaly óta rendes, a betegségek osztályozására szolgáló BNO-kódot is kapott.
.

Van olyan tizenéves gyerek manapság, aki nem internetes játékfüggő?

.
Ha valaki mindennap játszik, de közben tanul, barátai vannak, focizik, aktív részvevője a családnak, azt nem tekinthetjük függőnek. Akkortól válik azzá, amikor ezt már nem tudja szabályozni, és ugyanolyan veszteségei kezdenek lenni, mintha szert használna: remeg és retteg, hogy kiesik a játékból, ezért nem eszik, nem jár be iskolába. A virtuális veszteségeit is valóságosan éli meg: megvesz például virtuális pénzért egy virtuális fegyvert a játékban, de ha elveszíti, azt úgy éli meg, mintha ténylegesen és valóságosan keletkezett volna vesztesége. Ez egy olyan dráma, nehezen feldogozható fájdalom, amit a nem függők igazából meg sem értenek. 
.

Névjegy

Kohári Szilvia, gazdasági mérnök, szociális munkás, 2008 óta a szenvedélybetegeket segítő, a Magyar Karitász által működtetett egri RÉV-központ vezetője. Munkáját tavaly év végén a hivatásszerűen végzett szociális munka kategóriában Jószolgálat-díjjal ismerték el.

.