Az erőfeszítések - az alkoholárak hatósági ellenőrzésére, a fogyasztás csökkentésére, alkalmi szondáztatásokra, ill. az alkoholvásárlás korhatárhoz kötése – azonban mindenütt csekély eredménnyel jártak. Az idült májbetegségek és a májzsugor, azaz a májcirrózis előfordulása a szeszesital-fogyasztás emelkedésével és az eladott italok minőségének romlásával párhuzamosan nő. Számos más emésztőrendszeri gyulladás, fekély, idegrendszeri és rákos megbetegedés tulajdonítható a mértéktelen alkoholfogyasztásnak.

Bár a magyar hagyományosan borivó nemzet, mégis az utóbbi évtizedek hazai fogyasztásában jelentősen megnőtt a tömény italok aránya. További súlyos gondot jelent az alkoholista társadalom összetételében a nők és a fiatalok arányának növekedése.

Az italozás indítékai

Az alkoholtartalmú italok töretlenül növekvő népszerűségüket minden bizonnyal a központi idegrendszerre gyakorolt hatásuknak köszönhetik. Ez a tudati, érzelmi és értelmi állapot áthangolódását, bódulatát jelenti, amely a legtöbb emberben kellemes érzést vált ki. Mindez a hangulat fokozódásában, a belső feszültségek oldódásában, a szorongás csökkenésében, a problémák kezelhetőbbé válásában, elfeledésében, a kapcsolatteremtés fesztelenebbé, olajozottabbá válásában nyilvánul meg.

Az alkohol természetesen nem javítja a képességeket, legfeljebb csak azt az érzést kelti. A “fékek” felengedése mégis segíthet bizonyos gátolt képességek könnyebb kibontakoztatásában. A depresszió, valamint a szorongásos kórképek súlyossága a probléma-ivás mértékével (vagy éppenséggel mértéktelenségével) arányosan fokozódik. Hasonló összefüggés áll fenn az alkoholizmus és az öngyilkosság között.

Az ital tehát egyfelől a szórakozás, illetve a társas események fontos segítője, feltétele lett, másfelől a feszültség-levezetés, a problémamegoldás hibás öngyógyító eszközévé vált.

Az elfogyasztott ital mennyisége alapján a következő csoportok állíthatók fel:

1. Az absztinensek évekig, évtizedekig, esetleg egész életükben nem isznak alkoholt.
2. A társasági ivók rendszeresen nem költenek italra, és csak bizonyos esetekben – összejöveteleken, társasági alkalmakkor isznak.
3. A rendszeresen, de mértékletesen ivók az italt a táplálkozás örömeinek részeként fogják fel, általában jellemző rájuk az igényesebb italok fogyasztása. Sokszor isznak, de lerészegedni nem szoktak.
4. A ritkán, de mértéktelenül ivók képviselői egyes alkalmakkor, pl. házibulikon akár a részegségig is eljutnak.
5. A nagyivók sokszor és sokat isznak, de az alkoholbetegség tünetei még nem látszanak meg rajtuk.
6. Az iszákosok rendszeresen részegek, de az alkoholfüggés tünetei még nem látszanak meg rajtuk.
7. Az alkoholisták esetében az italozás már alkoholfüggéshez, ital hiányában megvonási tünetek fellépéséhez vezet.

Orvosi értelemben az iszákosok és az alkoholisták számítanak alkoholbetegnek. Idetartozik a társadalom jelentős – bár még egy számjegyű – százaléka, a náluk kb. háromszor annyian levő mértéktelenül ivók pedig a veszélyeztetettek csoportját alkotják.

Az alkoholbetegség

A szervezetbe kerülő alkohol a gyomor-bél rendszerből felszívódva a májba kerül. Itt az alkoholból enzimatikus úton acetaldehid képződik, amely azonban erős méreg. Az acetaldehid felszaporodása mérgezéses állapotot idéz elő, ez okozza az italozást követő rossz közérzetet – a másnaposságot.

Az acetaldehidet egy további enzim bontja, amelyet viszont az alkohol serkent. Éppen ezért az újabb ráivás segít túljutni a rossz közérzeten, ugyanakkor egyenes útként vezet az alkoholfüggőség kialakulásához.

Az alkoholbetegség jellemzői:

• rendszeres és mértéktelen alkohol fogyasztás, melyet gyakran lerészegedés követ,
• a részegség során a társadalmi-etikai normák különböző mértékű megsértése,
• szervi károsodások: gyomor-bél hurut, májbetegségek, idegrendszeri problémák, rosszindulatú daganatok,
• a szociális és egzisztenciális helyzet megrendülése,
• családi problémák fokozódása,
• állandó anyagi gondok,
• alkohol hiányában elvonási tünetek jelentkeznek.

Bár az elmúlt évtizedekben a nők aránya jelentősen növekedett az alkoholisták körében, továbbra is a férfiak vannak túlnyomó többségben. Az alkoholista férfi általában 18–24 éves korában válik iszákossá, míg a nők körében ez némileg később kezdődik. Férfiaknál az alkoholbetegség 10–20 év alatt fejlődik ki, ezért a legtöbb “befutott” alkoholista 30–50 év között van.

Hajlamosító tényezőkAz egyedülállók könnyebben válnak az alkohol rabjává, viszont az alkoholbetegek családi kötelékei is gyakrabban bomlanak fel.

Bár a fizikai munkát végzők körében legnagyobb az alkoholbetegek aránya, azért szép számmal akadnak alkoholisták a jobb gazdasági helyzetű és a magasabb társadalmi osztályok képviselői között is. Hazánkban meglepően magas az alkoholisták aránya az értelmiségiek körében. Az alkoholbetegek közül sokan dolgoznak végzettségükhöz, szakképzettségükhöz képest alacsonyabb beosztásban.

A család szerepe is jelentős a betegség kifejlődésében, hiszen az alkoholisták több mint felénél egyik vagy mindkét szülő alkoholbeteg. A családi halmozódás kialakulása a családi mintához hasonulás következménye.

Klebovich András
gyógyszerész

Forrás: patikamagazin.hu