A szorongásos zavarban szenvedő emberek száma világszerte és hazánkban is évről évre emelkedik. Változó társadalmunkban újabb és újabb stresszkeltő helyzetekkel találkozhatunk, amelyek értékelése és megoldása egyénenként jelentősen eltérhet. Azonban a stressz sikertelen kezelése, az így megszülető szorongás utat jelenthet a pszichés zavarok világába. Hogyan alakulhat ki a generalizált szorongás? Mi jellemzi a „szabadon lebegő” szorongást? Milyen típusú terápiák jelenthetik a megoldást? Cikkünkből kiderül.

Már mindannyian átélhettünk életünket, jóllétünket veszélyeztető helyzeteket. Egy majdnem elszenvedett autóbaleset, főnökünktől kapott negatív visszajelzés vagy akár egy órai röpdolgozat kapcsán is átélhetjük a felgyorsult légzés, izomfeszülés és szapora szívverés érzését. Minden olyan alkalommal, amikor jóllétünket veszélyeztetik félelemnek nevezett alarmállapottal reagálunk. Gyakran érezhetjük feszültnek, idegesnek magunkat egy kellemetlen inger, esemény bekövetkeztére várva, anélkül is, hogy ismernénk a feszültség pontos okát. A meghatározatlan fenyegetés „balsejtelmét” általában szorongásnak hívjuk. Annak ellenére, hogy a félelem és a szorongás a legkellemetlenebb érzések közé tartoznak, rendkívül adaptív funkciókkal bírnak. Részben ezeknek köszönhetően vezetünk óvatosabban, dolgozunk keményebben munkahelyünkön. Az emberek egy része azonban olyan mértékű, szinte folyamatos szorongást és félelmet él át, melynek következtében lehetetlenné válik számukra az egészséges, normális életvezetés.

Megküzdés és szorongásos reakciók

Minden olyan esetben hajlamosak vagyunk fenyegetettség és stressz átélésére, amikor valamilyen változást megkívánó igényekkel vagy lehetőségekkel találkozunk. Az élet követeléseit hordozó stresszorok mindennapos kellemetlenségek, hosszan tartó problémák és traumatikus életesemények egyaránt lehetnek. A stresszorokra adott válaszainkat az események kiértékelésének módja és a hatékony válaszadásra való képességünk fogja determinálni. Ha úgy érezzük, hogy képességeink és erőforrásaink lehetővé teszik a helyzet megoldását, konstruktívabban fogunk reagálni a stresszorokra, és nagyobb eséllyel kerülnek el a negatív érzelmi és viselkedéses reakciók. A stresszre adott válaszok ebből kifolyólag nemcsak a stressz jellegétől függnek, hanem

visszatükrözik múltbéli élményeinket, viselkedéses készségeinket, szociális támogatottságunkat.

A fenyegetőnek értékelt stresszorra adott egyik kulcsfontosságú reakció a félelem, amely egy fizikai, érzelmi és kognitív elemeket tartalmazó válaszegyüttesből áll. Izzadunk, szívünk szaporábban ver, elsápadunk, akár ajkaink remegni kezdenek. Még veszélyesebb helyzetekben rémületet, pánikot vagy akár halálfélelmet is átélhetünk. A félelemtől nem tudunk koncentrálni, és a világról alkotott képünk is megváltozhat.

A generalizált szorongás

Minden esemény vagy tevékenység erőteljes szorongást, aggodalmat válthat ki a generalizált szorongásban szenvedő emberekből. Aggodalmaskodásaiknak tartalmát tekintve leginkább a „szabadon lebegő” szorongással jellemezhetnénk. A zavar tünetei meglehetősen diffúzak, ezért sokszor a környezetük nem veszi őket komolyan, mondhatni „nyafogósnak” véli őket. Az állapotot koncentrációs zavar, ingerlékenység, aggodalmaskodás, szorongás, nyugtalanság, izomfeszülés kísérheti. Ugyanakkor az alvás minőségével kapcsolatos problémák és a fáradékonyság is megjelenhet. Ha ezen tünetek közül az aggodalmaskodáson és szorongáson kívül legalább három tünet egyidejűleg, minimum hat hónapon keresztül fennáll, akkor a generalizált szorongásos zavar diagnózisa felállítható. Az ingerlékenység, folyamatos szorongás erőteljesen befolyásolja a hangulatot, mely idővel átbillenhet a folyamatos lehangoltság, motiválatlanság állapotába, így kialakítva a depressziót.

A generalizált szorongás kialakulásának magyarázatára különböző elméletalkotók már számtalan tényezőt meghatároztak. A humanisztikus és egzisztencialista megközelítés szerint a generalizált szorongás akkor jelenik meg, amikor valami miatt nem vagyunk őszinték önmagunkkal, így letagadjuk vagy eltorzítjuk gondolatainkat, érzelmeinket. Ennek a védekező alapállásnak a következtében alakul ki a szorongás és egyben

megakadályozza képességeink és lehetőségeink kiteljesedését.

A Carl Rogers által kialakított kliensközpontú terápiában a terapeuták igyekeznek feltétel nélküli pozitív elfogadásban és empátiás megértésben részesíteni kliensüket, így teremtve meg egy biztonságos közeget. Ebben a biztonságos térben a kliens képessé válhat felismerni saját szükségleteit, érzelmeit, gondolatait. A terapeuta célkitűzése és a szorongásos tünetek megszűnésének feltétele, hogy a klienseket rávezessék a saját ösztöneikbe vetett bizalomra és arra, hogy nyíltan viszonyuljanak önmagukhoz.

A kognitív pszichológia megközelítése szerint a szorongásos zavarok gyökere a nem megfelelően alkalmazkodó gondolkodásban rejlik. A számos elméletalkotó szerint az emberek egy része olyan alapvető és irracionális feltételezéseket alakított ki magának, amelyek alapvetően meghatározzák az őket ért események kiértékelését, és az esetek többségében ezek nem megfelelő érzelmi reakciókhoz vezetnek. A megközelítés szerint a szorongásos zavarban szenvedő emberekre jellemző, hogy elviselhetetlen és kétségbeejtő érzést élnek át, ha a dolgok nem úgy sikerülnek, ahogy azt szeretnék. Továbbá szerintük legjobb mindig a legrosszabbat feltételezni. A kognitív terápiák során a bajok gyökerét képező maladaptív feltételezések megváltoztatására törekednek, illetve a stresszkeltő helyzetekkel való megküzdés támogatására.

Felhasznált szakirodalom:

Comer, R., J. ((2005). A lélek betegségei. Budapest, Magyarország: Osiris Kiadó.

Németh, A. (2003). Pszichiátria – másképp. Budapest, Magyarország: Medicina Könyvkiadó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.