Párkapcsolati tanácsadóként leggyakrabban két területtel foglalkozom: függőségek és szerelmi háromszögek. Rám jellemző módon mindkettőt az addiktológia megközelítéséből kezelem. Talán furcsának hangzik, de valójában a két terület nagyon is összefügg.  

Ha valaki valamiben nem tud mértékletes lenni, azaz nem kontroláltan tudatosan használja az adott szert, eszközt, vagy viselkedést az első körben a családban azon belül is a párkapcsolatban jelentkezik problémaként. Gyakran nem a függő jön el először segítséget kérni, hanem a párja, aki úgy érzi, hogy baj van a párkapcsolatával. Ezek nálam is, de leginkább a kapcsolaton belül panaszok formájában jelentkezik.

Érdemes most egy pillanatra megállni és egy cetlire összeírni, hogy az elmúlt egy hétben mire is panaszkodott a társad.

A panasz valójában egy jó barátunk, ami segít nekünk irányt adni ahhoz, hogy megtudjuk, mi hiányzik a párunknak a kapcsolatunkból (de akár a gyereknek is a szülőből). Éppen ezért érdemes meghallgatni társunkat, amikor elkezd panaszkodni. Türelemmel és figyelemmel kérdésekkel kezelni, mert valójában a panaszaival adja tudtunkra, hogy mire lenne szüksége.

Ha a panaszait folyamatos hisztinek, nyávogásnak, házsártosságnak és negatív hozzáállásnak éljük meg, akkor feszültséggel, haraggal, dühvel fordulunk a társunk felé, ami csak még jobban elmélyíti a már meglévő hiányt.

Azonban azoknak is érdemes elővenni egy cetlit, akik mostanában úgy érzik, hogy csak ömlik belőlük a sok panasz. Jegyezzétek fel, hogy konkrétan mi az amire panaszkodtok és írjátok mellé mi lenne az a konkrét lépés ami ezt megszüntetné. Ha ezzel megvagytok, akkor máris egy megoldással egybekötött beszélgetéssel tudtok a társaitok felé kezdeményezni, ami egy teljesen másik dimenzióban helyezi a problémátokat.

Példa: Úgy érzem, hogy az esti gyerek altatás mindig csak az én dolgom és már elegem van belőle. Fáradt vagyok és türelmetlen és ha azt látom, hogy a párom eközben a telefonját nyomogatja még idegesebb leszek. Ezért aztán vagy a gyerekkel vagy az urammal fogok kiabálni, vagy veszekedni. Egy pontban ordítva közlöm, hogy elegem van és elválok.

 

Mire is panaszkodom valójában?

Ha megvizsgálom önmagamban ezt a helyzetet akkor rájövök, hogy a legnagyobb problémám az, hogy estére teljesen elfáradok és nem tudok következetes és határozott lenni a fektetéssel. Ez valójában engem nagyon zavar és nagyon jól jönne, ha ezt a terhet meg tudnám osztani, ha kapnék segítséget a páromtól. De mégsem ezt mondom.

Azért, hogy képesek legyünk ezt kimondani érdemes végiggondolnunk, hogy mire is panaszkodunk, és mi lenne az igazi segítség. Ha éppen nekem nem megy ezt kifejezni, akkor jön a társunk, aki már tudja, hogy a panasz a barátja és nem lesz tőle ideges, frusztrált, nem veszi magára az én indulataimat, hanem nyugodtan megértően hozzám fordulva, megkérdezi, hogy valójában mi a panaszom és hogyan tudna nekem ebben segíteni. Hiszek abban, hogy a két félből valamelyik bele tud állni a helyzetbe, ha ezzel a tudatossággal rendelkeznek.


Szinte a panasszal együtt jelenik meg a sóvárgás is. A sóvárgás valójában egy intenzív vágy, vágyakozás valami felé. Sóvárgást nem csak a függők élnek meg, hanem minden egyes ember. Természetesen a sóvárgás tárgya mindig más. Leggyakoribb sóvárgásaink általában az étellel, itallal, dohányzással, közösségi médiával, internetezéssel, vásárlással stb. kapcsolatosak.

Sóvárgásunk kielégítése azért fontos számunkra, mert szeretettnek, elégedettnek, kényeztetettnek érezzük magunkat tőle, azonban a folyamatos sóvárgás kielégítésével elveszítjük a kontrollt az igazi belső vágyaink felett.

Éppen ezért a sóvárgásunkra érdemes figyelnünk, mert valójában a belső vágyainkhoz tud elvezetni minket. Igazából senki sem egy nagy adag somlóira vágyik, amikor képként megjelenik a sóvárgása, hanem valamilyen kielégítetlen érzelmét szeretné kielégíteni, ami a somlóiban tud tárgyiasulni.
Vagyis, ha képesek vagyunk elviselni a sóvárgásunkat és nem azonnal kielégíteni el tudunk jutni ahhoz az érzésünkhöz, amivel valójában foglalkoznunk kell.

Ha az érzés megvan, akkor el tudjuk dönteni, hogy milyen tevékenységgel tudjuk hosszú távon a legjobban fenntartani azt az érzést. Egy biztos a ha a sóvárgásunkat elégítjük ki, nem mindig az adott érzésre adunk saját magunknak választ illetve nem hosszú távú kielégülést érünk el. Pont ezt bizonyítja, hogy a sóvárgásunk milyen intenzitással jön elő.

Például a dohányzásról azért nehéz leszokni, mert a nikotin iránti sóvárgásunk körülbelül 40-50 percenként jön elő. Amikor leszoktam a dohányzásról és jött a sóvárgás, akkor a következőket mondtam önmagamnak: valójában most miért is szeretnék rágyújtani? Milyen érzést akarok elnyomni magamban azzal, hogy cigihez nyúlok?

Amikor meglett az érzés, akkor azt mondtam magamnak, feszült vagyok és erősen sóvárgok a cigiért, ami régebben ezt a feszültségemet egy kis ideig csökkentette. Most másként teszek, beleállok az érzésembe és hagyom, hogy végigmenjen rajtam, mert el bírom viselni.

Volt amikor azt mondtam jól van jöjjön csak a cigaretta iránti sóvárgásom, mert az azt mutatja, hogy egy ideje már nem gyújtottam rá, tehát tudom ezt én magam irányítani. Most úgy döntök, hogy kezelem a sóvárgásom és nem engedek neki.

Onnan fogom tudni, hogy az adott tevékenység a legjobb formája az adott érzésem kielégítésnek, ha a sóvárgásom ritkábban fog jelentkezni, vagy teljesen eltűnik.

Természetesen ez nem egyszerű és sok kísérletezést igényel, de érdemes megküzdenünk sóvárgásunkkal türelemmel és megértéssel mert, egy belső harmóniát kapunk a végén és magabiztosságot, ami mindennél többet ér!

Ha a panaszainkkal és sóvárgásainkkal barátságot kötünk, szövetségre lépünk velük akkor valójában képesek vagyunk önmagunkat szeretni, ami a legfontosabb dolog, hogy harmóniában élhessünk magunkkal!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.