Riasztó dolog egy gyógyításra felesküdött, AIDS problémával foglalkozó biológus, immunológus szájából azon tűcsere programok fölöslegességéről hallani, melyeket a WHO, az UNAIDS, valamint az Európai Drogstratégia által is kiemelt fontosságúnak ítélt. Még kétségbeejtőbb azonban mindezt a néhai Nemzeti AIDS Bizottság titkárától és a EU-s HIV/AIDS Think Tank magyar képviselőjétől, dr. Ujhelyi Esztertől hallani, aki a Józsefvárosi újságban közölt interjújában kártékonynak ítéli a tűcsere programokat és indokoltnak tartja, hogy év végére bezárjon az ország legnagyobb tűcsere központja, a Kék Pont Alapítvány Magdolna utcai programja. 

Ujhelyi elképesztő cinikus érveléssel támasztja alá véleményét.

A Kék Pont Alapítvány 2006-ban kezdte meg ártalomcsökkentő tevékenységét és ennek részeként tűcsere programját a VIII. kerületben. Ebben az évben tesztelték Hepatitis C-re a klienseket és 70%-os fertőzöttségi arányt mértek. Ez az érték ma is 70% körül van, úgyhogy nemhogy nem duplázódott meg a Hepatitissel fertőzöttek aránya, de a tűcserével gátját szabták a fertőzés további terjedésének. Világszerte a tűcsere programok és a metadon fenntartó kezelés bizonyult az intravénás kábítószer-használók körében terjedő HIV járvány egyetlen hatékony eszközének, de a HCV esetében már kevésbé tudnak a klasszikus programok sikeresek lenni. Ez részben abból adódik, hogy a hepatitisz vírus sokkal könnyebben fertőz, mint a HIV. A helyes megoldás erre az, hogy még jobb, még komplexebb programokat nyújtunk, nem pedig az, hogy megszüntetjük őket. Az interjú vége felé Ujhelyi azt állítja, hogy a szerhasználók körében leginkább elterjedt HCV alítpus jól reagál a kezelésre. Abból kiindulva, hogy a kezelés is lehet a HCV kezelésének eszköze, hogyan lehetséges, hogy a jelenlegi kezelési protokollból kizárnak minden aktív szerhasználót?

Tegyük hozzá, hogy a tűcsere résztvevői nem úri kedvükben, hanem az üldöztetés miatt kényszerülnek esetenként a tűk megosztására. Egy olyan közegben, ahol a rendőrök lépten-nyomon igazoltatják a „gyanús külsejű” személyeket akár már a tűcseréből kijövet, érthető, ha a legtöbb kliens igyekszik tű nélkül mozogni és elkerülni az atrocitásokat. A HIV járvány kitörésének az ilyen elnyomó közegben fokozott veszélye van, és sajnos nem kell messzire mennünk, hogy konkrét példákkal szolgáljunk. Az ártalomcsökkentő programokat elutasító Ukrajnában az új HIV fertőzések már 2008-ban 65%-ban intravénás fogyasztók között jelentek meg, pedig akkor még hol voltak a dizájner drogok, melyeket az opiátok napi 3-4-szeri használatával ellentétben napi 10-15-ször is szúrnak a használók! A dizájner drogok időszakában leépített tűcsere hatására elrettentő példával szolgál Románia esete, ahol egészen 2010-ig alacsony volt a vírussal élő drogfogyasztók száma, ám ez a helyzet rémisztően gyorsan megváltozott: 2007 és 2010 között összesen 30 HIV fertőzést regisztráltak, míg 2010 és 2012 között 360-at! A HIV pedig nem válogat: a szexmunkásként is dolgozó intravénás droghasználókon keresztül könnyen megjelenhet a társadalom egyéb rétegeiben is. Ezek után felelős szakorvos nem állíthatja, hogy a tűcsere bezárásának nincs járványügyi kockázata pláne, ha a Nemzeti AIDS Bizottság elnökéről beszélünk! Ujhelyi Eszter azonban további meglepő megállapításokat is tartogatott az interjúra.
 

Nehéz másra gondolni, minthogy Ujhelyi tudatosan magyarázza félre a helyzetet. A tűcsere programok kliensei többnyire marginalizált helyzetben élő fogyasztók, akiket a patikák nem mindig szolgálnak ki. Ezen felül sok intravénás használó számára a tűcsere jelenti az egyetlen kapcsolatot az egészségügyi ellátórendszerrel. Egy patika a steril tű mellett nem tud egyébbel szolgálni az intravénás fogyasztó számára, ám a Kék Pont tűcseréje komplex szolgáltatást nyújt, természetesen az éppen rendelkezésre álló források függvényében: Hepatitis C és HIV/AIDS szűrést, életvezetési tanácsadást, orvosi konzultációt, szociális munkás konzultáció. Szociális segítségnyújtás alatt gondolhatunk  például a  drogfogyasztással nem feltétlen szorosan összefüggő lakhatási és munkakeresési ügyek, hivatalos dokumentumok és igényelhető szociális juttatások kérvényeinek  intézésére is. Ha a kliens igényli, továbbirányítják a drogambulanciába vagy rehabilitációs intézményekbe. Külön jogsegélyszolgálatot is működtetnek klienseinknek, valamint egy digitális felzárkóztató programot, amelyben számítógép használatot, internetezést és a közösségi médiajelenlét tudatos használatát népszerűsítik. Ezek ismeretében végképp elképesztő, hogy a cikk végén a Hepatitis fertőzöttséggel kapcsolatban a szerző „magukat tűcserélőnek magasztaló, de valójában tűosztogatóknak” ítéli a Kék Pont munkatársait és felelősségükre tesz utalást a Hepatitis terjedésében. Teszi mindezt annak tudatában, hogy a Kék Pontnak érvényes megállapodása van a Józsefvárosi Önkormányzattal, melyben az alapítvány a rejtett droghasználói színtereken vállalta a drogszemét begyűjtését, míg a közterületek megtisztítására a Közterület-fenntartó, majd a FŐKERT Nonprofit Zrt. tett vállalást. A Kék Pont a lecsökkent forrásai ellenére is végzi a vállalásait, míg a közterületen egyre szaporodik a drogszemét. Akkor kinek is van felelőssége abban, hogy Józsefváros lakói eldobott tűkre panaszkodnak a parkokban és a játszótereken?

Józsefváros portálján ma reggel megjelent egy cikk „A Magyar Prevenciós Alapítvány sem aggódik a józsefvárosi tűcsere program megszüntetése miatt” címmel. Nos, a Magyar Prevenciós Alapítvány mögött az a Szcientológiai Egyház áll, amely tudományos evidenciákon nyugvó, pragmatikus megoldások helyett a szaunázásokkal kombinált extrém vitaminkúrában és a jó szcientológussá nevelésben látja a kiutat a drogfüggőségből. A cikket, hogy-hogy nem, rövidesen eltávolították a portálról (de mi lementettük, lásd itt). Hogy minek köszönhető a szcientológusok példásan gyors reakciója és a Józsefvárosi lap fogékonysága a véleményükre, azt már az olvasó fantáziájára bízzuk.

Kardos Tamás
Drogriporter