A statisztikai adatok szerint hazánkban több mint egymillió ember szenved alkoholbetegségtől. Az alkoholos befolyásoltság a halálos balesetek leggyakoribb kiváltója, az öngyilkosságok mintegy harmadát szintén alkoholos állapotban követik el, s a válóokok között is igen előkelő helyen szerepel. A rendszeres fogyasztók zöme az aktív korú férfiak közül kerül ki, de sajnos egyre több nő is az ivást választja a problémák megoldása helyett. Az alkoholbetegek többsége nem rendelkezik tartós partnerkapcsolattal, de azt nem tudni, a magány tette őket alkoholistává, vagy az italozás következtében maradtak magukra. Gyógyításukra hazánkban 15 éve használják az Amerikából származó, hetven százalékos hatékonyságúnak mondott ún. Minnesota-modellt.

 
A Minnesota-modellről a közelmúltban a debreceni Anonim Alkoholisták által szervezett nyitott gyűlésén tájékozódhattunk. A rendezvényen a csoport tagjai számoltak be tapasztalataikról és a módszerről, ami segített nekik, hogy újra alkohol nélküli boldog életet élhessenek.
 
 – Szervusztok! József vagyok és alkoholista. Mindig befelé forduló, morfondírozó alkat voltam, s az alkohol valamilyen szinten mindig része volt az életemnek – vág a történetbe őszintén a középkorú férfi.
 
– Jól el tudtam mögé bújni, de ha a problémák sokasodtak, akkor vagy tovább mozdultam, vagy a körülöttem lévő személyeket cseréltem le. A szokásaimat azonban mindig vittem magammal. Az alkoholhoz nyúltam akkor is, ha öröm ért, és akkor is, ha bánat. Az ital ugyanis pótolta, ami belőlem hiányzott, így társasági emberré válhattam. A végén azonban már otthon, egyedül is ittam. Akkor már nem volt mellettem senki csak az alkohol és a másnaposság. Mindig kis fogadalmakat tettem: ha lesz munkám, nem iszom többet. Amikor már volt munkám, akkor azt tűztem ki célul, ha találok egy társat, akkor leteszem a poharat.
 Budapestre költöztem, lett egy élettársam és egy 2,5 éves nevelt lányom, akik előtt persze titkoltam, hogy iszom. Amikor kiderült, szakított velem az asszony, ezután csak ittam, ittam, és vártam a halált. Volt egy „kiszállási kísérletem” is, de nem sikerült. A barátaim látva az állapotomat elvonszoltak a pszichiátriára. Öt hétig feküdtem kórházban, miután hazaengedtek, másfél hónapig nem fogyasztottam alkoholt, de ugyanolyan másnapos érzéseim támadtak – a legkisebb fizikai megterhelésre ziháltam, öngyilkos gondolataim voltak, hirtelen leizzadtam – mintha ittam volna.
Még a kórházban akadt a kezembe a Józan élet című könyv, amiben az Anonim Alkoholisták telefonszámát is megtaláltam. Felhívtam őket azzal, hogy „alkoholproblémám van, kérem segítsenek!” Elmentem egy meetingre, ahol leginkább az lepett meg, hogy jóarcú emberek derűvel beszélnek ugyanazokról az érzésekről, amelyeket én is megéltem. Amikor szembesültem az Anonim Alkoholisták alapelveivel, és a 12 lépéssel, ami úgy kezdődik:
 „Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben…”, rájöttem, hogy nem vagyok egyedül, és hogy őszintének kell lennem magamhoz. A gyűléseken nem várták el tőlem, hogy ígéretet tegyek a jövőre, csak azt, hogy a mával törődjek, és saját magam miatt ne igyak. Ekkor felismertem: a legnagyobb vereségem, hogy elvesztettem az alkohollal szembeni csatát, de a legnagyobb nyereségem, hogy beismertem, problémám van.
Már az első gyűlés után megkönnyebbültem, s türelmet is tanultam, hogy 15-20 évnyi ivászatot nem lehet hónapok alatt elfelejteni. A gyűléseken való részvétel ráébresztett arra, a reggeli másnaposság milyen sok ideig nem engedte, hogy lássam, süt a nap. Az A.A. csoportban tanultam egy fontos kifejezést, ez az ‘elengedés’. Azt hittem, csak tárgyakat lehet elengedni, de rájöttem érzéseket is…
 
 
Másfél év után költözött vissza József Debrecenbe, miután megtalálta a maga útját. Társra lelt, és 4,5 évvel ezelőtt megalakította a debreceni Anonim Alkoholista csoportot. Hat éve és kilenc napja nem fogyasztott alkoholt. Az Anonim Alkoholisták kezdeményezés 1935-ben az USA-ból indult el. Az A.A. olyan emberek közössége, akik megosztják egymással tapasztalataikat, erejüket, és segítenek másoknak is az alkoholizmusból a gyógyulás útjára lépni. A közösséghez akkor tartozhat valaki, ha eldöntette, szakítani kíván az itallal. Az A.A. tagság nem jár kötelezettségekkel, nem kell érte fizetni, s a résztvevők megőrizhetik névtelenségüket. Hazánk közel ötven városában működik már A.A. közösség. A módszer része az alkoholizmus kezelésre használt Minnesota-modellnek, amelyet az alkoholbetegek gyógyítására hazánkban egyedül a Szigetvári Kórház alkohológiai osztályán alkalmaznak 15 éve.
 
 – A Minnesota-modellt, mint a szerfüggők, szenvedélybetegek rehabilitációs programját, az 1940-es években kezdték el használni Amerikában, Minnesota államban, innen ered a neve. Azért nem nevezzük gyógyító programnak, mert magát a függőséget gyógyíthatatlannak tartjuk. A függőségben élők számára nem lehetséges visszatérni például a szociális ivásra, – ami azt jelenti, hogy csak társaságban, különleges alkalmakkor fogyaszt el például egy pohárka pezsgőt az illető – hanem csak az élete végéig tartó józanság lehet a cél – kezdi a beszélgetést Szikszay Petronella pszichiáter, a Szigetvári Kórház addiktológus főorvosa.
 
A Minnesota-modell fő ismérve, hogy az alkoholizmusra betegségként tekint. Mivel pedig az alkoholizmus függőség, ezért gyógyíthatatlan, ám tünetmentessé tehető. Azért kezdtünk a modellel dolgozni, mert vonzó volt a magas, 70 százalékos hatékonysági arány. Vagyis száz emberből 70 lesz élete végéig józan ezzel a módszerrel – mondja a szakember.
 
A terápia két részből áll: egyrészt a betegek részt vesznek egy korábban hat, most már 4,5 hónapos kórházi kezelésen, – hazánkban csak a Szigetvári Kórház alkohológiai osztályán alkalmazzák a hagyományos elvonókúra helyett ezt a módszert – ahol gyógyszer nélkül pszichoterápiás módszerekkel kezelik őket. A pszichoterápiás módszer jelenthet egyéni-, pár-, család- és csoportterápiát, vagy a tanulást. Mivel a modell lényege a betegségelvűség, fontos, hogy a páciens is megértse, elfogadja, megtanulja, mi ez a betegség. A kórházi kezelés letelte után a betegek az önsegítő Anonim Alkoholisták csoportba járnak. Az A.A. mellett, a hozzátartozók részére is létezik terápiás csoport, az Al-Anon. Azokban a családokban ugyanis, ahol alkoholprobléma van, mindenki érintett. Az emberek egy része azt állítja, ez kizárólag a beteg problémája, és ha nem inna, akkor nem lenne baj, de mi azt gondoljuk, az egész családban vannak működésbeli zavarok. A hozzátartozók tehát ahhoz kapnak segítséget, hogy hogyan viszonyuljanak az italozó családtaghoz másképp, a régi, rossz módszerek helyett – ismerteti a doktornő.
 
 A modellt több tényező is megkülönbözteti más kezelési módoktól. Az egyik a már említett betegségkoncepció. Sok orvos számára még mindig nem egyértelmű, hogy ez egy idült, krónikus, elsődleges betegség, ami életünk végéig tart. Az elsődlegesség azt jelenti, hogy ez a beavatkozás központi része, ezzel kell kezdeni a változást, nem pedig a családi, munkahelyi problémával. Az alkoholbetegek gyakran úgy védekeznek, hogy ha nem lennének ezek az egyéb problémák, akkor nem innának. De ez nem így van, ezért az alkoholizmus az elsődleges probléma. A betegség emellett progresszív, előrehaladó is, tehát ha nem állítjuk le, akkor nagyon gyorsan romlik az egyén állapota. A terápia másik fontos ismérve, hogy gyógyszermentes. Ha valaki leteszi a poharat, a megvonási tünetek átlagosan egy-két hétig még fennállnak, ez idő alatt a szükséges gyógyszereket megkapják a páciensek, majd fokozatosan gyógyszermentessé válnak – teszi hozzá Szikszay Petronella.
 
A Szigetvári Kórház az egész országból fogad betegeket telefonos bejelentkezés alapján. Ám mivel a modell részét képezi az A.A. gyűlés is, ahol azonnal kap segítséget a beteg, így először azt javasolják az érdeklődőknek, látogassanak el egy helyi csoportba. Egyetlen ilyen alkalom után eldönthető, hogy szimpatikus-e a modell. A Szigetvári Kórház ötven ágyas osztályán az elmúlt 15 évben körülbelül 1500 beteget kezeltek. Mind a tapasztalatok, mind a visszajelzések nagyon pozitívak. Bár ez a szám az egymillió alkoholbeteghez, és ahhoz a több millió érintetthez képest, aki egy háztartásban él egy italozó édesapával vagy édesanyával, igazán elenyésző.
 
(Debrecenben a Varga utca 1/b-ben tartják az A.A. gyűléseket minden szerdán és vasárnap. Érdeklődni a 0630-573-3182-es vagy az 52/434-127-es számon lehet.)
 
Forrás: deol.hu - Dávid Orsolya

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr731385445

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Chewbaca · http://pallas70.hu/tanfolyam/merlegkepes-konyvelo-tanfolyam.php 2009.10.31. 14:44:25

ez a szívderítő poszt. örülök neki, hogy vannak ilyen pozitív eredmények és kezdeményezések a kényszerbetegségek kezelésében. azt viszont nem annyira értem, hogy a minnesota módszert miért nem alkalmazzák más helyeken is? mondjuk annyira nem derült ki egyértelműen, hogy mi ebben annyira egyedi. az viszont egy remek ötlet, hogy családtagokat is bevonnak, mert a környzeti tényezőket nagy részben ők teszik ki, főleg egy szenvedélybetegnél ahol a barátok már nincsenek nagyon ott, maximum a család tart ki.
süti beállítások módosítása