2011.06.08. 01:11
A szerencse pszichológiája - a lottó a türelmesebbeknek való
A játék alapvető emberi szükséglet ebből indul ki mindenki, aki a szerencsejátékokkal próbálkozik. A magyar fogadóknak az a több mint 3 százaléka is, akik elvesztették a kontrollt, és talán már orvosi segítségre is szorulnának. A szerencse pszichológiája azonban kiszámíthatóbb, mint maga a játék, ezért az biztos: aki függő, magától nem jön ki belőle.
|
Számos veszélyt rejt magában manapság a szerencsejáték, tekintve, hogy megszámlálhatatlan formája létezik Magyarországon: a sorsjegytől kezdve a tippmixen át a lottóig mind lázban tartja a játékosokat, akik sokszor egy életen át reménykednek az álomnyereményben.
De vajon mitől válik valaki függővé, s hogyan veheti észre magán a szenvedélybetegség jeleit? A Szerencsejáték Zrt. pszichológiai szakértője a napokban tartott előadást a megyeszékhelyen a témáról, s elmondta: minél rövidebb a tét és eredmény között eltelő időtartam, annál mohóbbá válhat az ember - lásd a sorsjegyet. Ha kiderül az eredmény, azonnal folytatnánk. A lottónál viszont egy hetet várni kell, ezért ez a türelmesebbeknek való. Demetrovics Zsolt említette még a tét jellemzőit is: ha nagysága növelhető, akkor vonzóbb. Persze a főnyeremény mértéke is komoly befolyásoló tényező, nem véletlenül játsszák meg oly sokan a lottót, amelynek több mint 758 millió forintos nyereményét épp október 23-án nyerte meg valaki vagy valakik.
|
Persze számos más tényező is közrejátszik abban, hogy mennyire veszi komolyan a játékot a fogadó: minél többször érzi úgy, hogy szinte biztosan nyer, annál többször tesz újra tétet. Sőt, minél inkább úgy érzi, ő kontrollálja a játékot, annál veszélyesebb lehet. De a játék gyakorlati elemei is lényegesek: ha nem kell sokat tenni a játékért, mert elérhető közelségben van (on-line vagy a sarki fűszeresnél), ha olyan könnyű fizetni érte (átutalással vagy mert apróval is könnyen kifizethető), annál inkább hajlandó valaki a játékra.
A játékfüggőség kialakulása fokozatos, szinte észrevehetetlen, ezért is állított össze egy tesztet a Szerencsejáték Zrt., amely alapján, ha az ember őszinte magához, kiderítheti, vajon beletartozik-e ebbe a körbe. Így az, aki az alábbi kérdések közül csak egyre is igennel válaszol, veszélyeztetettnek számít, és érdemes elgondolkodnia:
1. Fektetett már több pénzt a szerencsejátékba, mint amit az anyagi helyzete egyébként megengedett?
2. Volt már sikertelen kísérlete a játék abbahagyására?
3. Nyugtalan vagy izgatott akkor, ha nem játszhat?
4. Kritizálta már környezete a túlzott mértékű játék miatt?
5. Érezte már magát hibásnak a játék vagy annak negatív következményei miatt?
6. Próbálkozott már azzal, hogy a játékban elvesztett pénzt újabb játékkal nyerje vissza?
7. Vett már igénybe kölcsönt, hogy játszani tudjon?
8. Hazudott valaha a szerencsejátékáról, illetve ezzel kapcsolatos veszteségeiről?
9. Követett el valaha illegális cselekményt azért, hogy játszhasson?
10. Volt már arra példa, hogy pénzért könyörgött valakinek, hogy a játékból eredő adósságait rendezhesse?
Ezek közül egyre sem válaszolna igennel Steltzer Ferenc, aki a fogadójátékosok klasszikus táborába tartozik:
- Amióta önálló keresettel rendelkezem, tehát évtizedek óta, azóta játszom. Hetente többféle játékon is kipróbálom a szerencsémet, noha eddig még sosem nyertem komolyabb összeget - árulja el a székesfehérvári férfi, aki mindennek ellenére minden héten újra próbálkozik. Ahogy a játékosok többsége. Ám ő, saját állítása szerint, mindig tudja, hol a határ: - Számomra mindig játék marad, és a legfontosabb mindig az lesz, hogy eltartsam a családomat. A szerencsével csak ezután próbálkozom. És a másik, amit fontosnak tartok, az, hogy soha nem játszom nagy tétekkel, csak amekkorák még beleférnek a költségvetésbe.
|
A szenvedélybetegeknél épp ez utóbbi kitétel hiányzik: mindig többet költenek, mint amennyit kellene, és adósságaik törlesztéséért sok mindenre képesek: nem rég tudósítottunk például annak a 42 éves szabadegyházai férfinak az esetéről, aki nem csak saját apja, de testvére házába is betört, s pénzt lopott, hogy játékadósságait törleszthesse. A maradékot pedig természetesen eljátszotta.
A családtagok, hozzátartozók azonban nem tehetetlenek, ha észreveszik a játékfüggőség jeleit - hangsúlyozta a pszichológus: segíthetnek az orvosok által felírt gyógyszerek, a pszichoterápia, a családterápia, az önsegítés például szenvedélybetegekkel foglalkozó szervezeteknél (Anonim Szerencsejátékosok), és az információnyújtás magának a játékosnak. A gyógyuláshoz azonban több kell, a szerencse sajnos nem elég...
Forrás: fmh.hu - S. Töttő Rita
Szólj hozzá!
Címkék: segítség függőség pszichoterápia gyógyulás pszichológia szakember kezelés addiktológia szerencsejáték önsegítés segítségkérés szenvedélybeteg családterápia információnyújtás névtelen szerencsejátékosok
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek