A segítésre a legtöbben mint önzetlen jóindulatú cselekedetre gondolnak. A segítésnek azonban van egy sötét oldala is.

A jótékonykodás gyakran arról szól, hogy a hatalmon lévő és kiváltságos csoport tagja ezen keresztül ellenőrzi és uralja le a kiszolgáltatott csoport tagjait. Az ilyen segítség célja a függőségben tartás vagy függőségbe vonás, illetve ellenőrzés alá helyezés. Ha a segítés intézményes, akkor szolgálhatja azt a célt, hogy a hátrányos helyzetű emberekkel szembeni intézményes diszkrimináció fegyelmező eszköze legyen. Hogy fenntartsa és ne lebontsa az egyenlőtlenségeket, a kirekesztést és a hierarchiát.

Ez az oka annak, hogy olyan sok a társadalom margóján élő ember viseltetik jogos gyanakvással azok iránt, akik a Nagy Fehér Megmentő szerepében leereszkednek hozzájuk, hogy segítsenek. Lekezelő, paternalista módon. Miközben nem hajlandóak tudomást venni azokról a rendszerszintű egyenlőtlenségekről, amelyek gyakran már a születésüktől kezdve szakadékként húzódnak a segítő és a segített között.

Az ilyen segítőkre jellemző Máté Gábor szerint, hogy megkérdezik: “mi a baj veled?” - ahelyett, hogy megkérdeznék, “mi történt veled?” Mert ha az élettörténeteket megismeri az ember, akkor gyakran rá kell döbbennie, hogy milyen sok ember milyen kis esélyt kapott az élettől arra, hogy ott legyen, ahol a segítő. És a segítő, ha nyílt szívű és eszes, egy idő után rádöbben arra, hogy a rendszerszintű egyenlőtlenségek lebontása nélkül milyen álságos helyzetben is van ő, minden jóindulatú igyekezete ellenére is. És hogy a rendszerszintű “segítés” milyen gyakran valójában csak a szőnyeg alá söprésről és a tűzoltásról, illetve a “problémásnak” minősített egyének “semlegesítéséről” szól - hogy ne zavarják a hierarchikus társadalom “normális” működését.

Meggyőződésem, hogy ez az egyik oka annak is, hogy Magyarországon ilyen kevés drogproblémákkal küzdő ember jut segítséghez. A legtöbb ember, aki ellátásba kerül, még mindig a büntető-igazságszolgáltatás kényszerítő ereje miatt (elterelés) teszi ezt. Az a segítség, amit a rendszer kínál nekik, nem róluk szól - hanem arról, hogy ellenőrzés és gyámkodás alá vonják őket. Az intézményes segítés gyakran a kozmetikázásról szól, hogy a "deviánsok" ne legyenek szem előtt, hogy ne zavarjanak. Hogy ne szembesítsék nap mint nap a “normális” embereket azzal, hogy milyen sokan szorulnak az érték- és képesség-alapúnak gondolt társadalmi rendszer margójára.

Ha találkoznak az intézményes ellátórendszer valamely képviselőjével, akkor túl gyakran rögtön erkölcsi kioktatást kapnak arról, hogy ne tegyék ezt, ne tegyék azt, hogy ők ezért rosszak, vagy azért rosszak. Kezelhetővé, menedzselhetővé kell válniuk. Feltételeket szabnak a segítségnek - amelyek gyakran teljességgel betarthatatlanok vagy legalábbis életszerűtlenek. Mint amilyen például a teljes absztinencia. És ennek alárendelik a valós szükségleteiket. 

Az, hogy ilyen kriminálisan kevés embert ér el az ellátórendszerünk, nem csak az alulfinanszírozás és a szakemberhiány az oka, hanem az elitista, életszerűtlen szemlélet, a diszkrimináló és kriminalizáló állam is. A megoldás nem egyszerűen az, hogy pénzt kell önteni a jelenlegi rendszerbe. Sokkal több olyan programra van szükségünk, ami oda viszi a segítséget, ahol arra leginkább szükség van, és azt, amire szükség van. Nem paternalista gyámkodás alá vonja az embereket, hanem segít abban, hogy közösséggé szerveződve képesek legyenek a kollektív regenerációra. Ami abból is áll, hogy közösen kell fellépnünk velük a rendszerszintű diszkrimináció ellen, ami ezeket a közösségeket eleve olyan helyzetbe sodorta, amiben vannak.

Sárosi Péter

Forrás: Drogriporter.blog.hu

https://drogriporter.blog.hu/2020/04/30/amikor_a_segites_nem_mukodik#more15650218

• 2020-ra nemhogy nem lett drogmentes Magyarország, de gyakorlatilag megszűnt az iskola prevenció, tabutémává vált az ártalomcsökkentés, egyre több fogyasztót hurcoltak meg ahelyett, hogy a terjesztőket kapták volna el.
• A 2013-ban bevezetett szigorú drogstratégia megvalósítása csődöt mondott, az újnak pedig 2021-re kell elkészülnie. 
• Mi történt az elmúlt 10 évben az elfuserált drogstratégiának köszönhetően? 

Orbán kényszerítette bele a drogellenességet

Kardos Tamás, a TASZ munkatársa szerint 2000 és 2010 között volt egy progresszív drogstratégia, aminek köszönhetően rengeteget javult az ellátás szervezeti szinten, a prevenció és az ártalomcsökkentés területén is. Elindult a tűcsere program sok iskolai felvilágosító programmal együtt, az elkapott fogyasztóknak pedig rehabilitációt ajánlottak fel.  Ez a drogstratégia még az első Orbán-kormány alatt született, de 2010-re elvesztette minden realitását. 

Kitalálták, hogy a meglévő drogstratégia túl liberális, az ártalomcsökkentés helyett a szerhasználók szigorúbb büntetésére van szükség. A szakértők szerint ezek teljesen alaptalan állítások voltak, mert az ártalomcsökkentés sosem állt igazán a középpontban. Végül visszavonták a stratégiát, ezután Kardos szerint jött három év szerencsétlenkedés, amikor szakmaiatlan koncepciók születtek, majd 2013-ra elkészült a jelenlegi drogstratégia, ami lényegében nem sokban különbözött a korábbitól, csak felhígították, és ekkor került bele az a híres mondat, hogy 2020-ra Magyarország drogmentes lesz.

„Vannak olyan pletykák, hogy az utolsó percben Orbán Viktor személyes kérésre átkeresztelték drogstratégiáról drogellenes stratégiára. El tudom képzelni, hogy ezt a híres drogmentes Magyarország mondatot is ő kényszerítette bele”

- mondja Kardos.

Kardos szerint a stratégia készítői tudták, hogy ezt lehetetlen lesz elérni 2020-ra, de a kormány ezt az irányt tűzte ki célul. Azt is megfogalmazták, hogy a szigorúbb büntetéseken túl a felépülés a fontos, és ehhez a prevención át vezet az út. A szakemberek szerint azonban ez egy téves megközelítés, mert ha valaki felépülni szeretne, akkor az valószínűleg már függő, tehát kell neki valami szolgáltatás, amivel be lehet vonzani az ellátásba.

Megszűnt a prevenció az iskolákban, miközben jöttek a dizájner drogok

Ezzel összefüggésben logikus lenne, hogy akkor nagyobb hangsúlyt helyeznek a prevencióra, ez viszont finoman szólva sem sikerült, pedig ez lehetett volna az egyik pozitívuma a 20013-as drogstratégiának. 

Egyrészt pénzt nem igazán fordítottak a prevencióra, ugyanis amikor 2008-ban beütött a gazdasági válság, akkor jelentősen megcsappantak a ráfordítások: 2006-ban még körülbelül 2 milliárd forintot adtak a megelőzésre és az ártalomcsökkentésre, a válság után viszont ez lecsökkent 350 millió forintra.  Ez az összeg később is csak minimálisan emelkedett, jelenleg 500-600 millió forint körül vagyunk, ami messze nem annyi, mint amennyire szükség lenne.

Ezzel párhuzamosan létrehoztak egy olyan kritériumrendszert, aminek minden prevenciós programnak meg kellett felelnie ahhoz, hogy bejuthasson az iskolákba. Ez viszont olyan macerásra sikerült, hogy a korábbi 233 programból jelenleg mindössze 27 tudta megszerezni az Emmi által kibocsátott szakmai tanúsítványt. Tehát a prevenció gyakorlatilag megszűnt létezni az iskolákban.A Kék Pont prevenciós programja is épp így szorult ki az oktatási intézményekből. 

„Olyan volt, mintha a tanúsítvány megszerzéséhez némi túlzással azt kérték volna tőlünk, hogy írjunk egy Phd dolgozatot. Ez gyakorlatilag teljesen felszámolta az iskola prevenciót, ráadásul ez azzal egy időben történt, amikor a dizájner drogok megjelentek az iskolákban anélkül, hogy ott lett volna bármilyen megelőzés" - magyarázza Dávid Ferenc, a Kék Pont Alapítvány munkatársa.

A szervezet iskolán kívül továbbra is végez prevenciót, de Dávid Ferenc szerint ettől nem érdemes várni, hogy kevesebb lesz a droghasználó. Szerinte ez azért is van, mert egy normális drogstratégia nélkül nem lehet megelőzést végezni. Előbb el kellene dönteni, hogy mit is akarunk megelőzni: a kipróbálást, a bűnelkövetést vagy a függőséget? Dávid Ferenc szerint a '90-es években még működött az, hogy prevenció címén elmondták, hogy milyen drogok vannak, de ma már ez édeskevés.

Felvinczi Katalin, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának docense szerint a gondolat, hogy legyen minősítési rendszer, ami alapján iskolákba be lehet jutni, egyáltalán nem volt egy rossz ötlet, mert a prevenciós programoknak szakmai kritériumoknak kell eleget tenniük. A közhiedelemmel ellentétben a prevenció is egy szakma, amihez nem érthet mindenki. Viszont ennek a minősítési rendszernek elsősorban támogatónak és fejlesztőnek kellene lennie, ami ösztönzi a szervezeteket, nem olyannak, ami elbizonytalanítja őket .

Felvinczi Katalin szerint a szervezetek kiszorulása miatt most sokkal nagyobb teret kapnak a rendőrök az iskolában. Ez viszont több szempontból is problémás. Egyrészt a rendőrség elsősorban bűnmegelőzést végez, nem pedig prevenciót. Másrészt, ha egy civil ruhás rendőr megy be a terembe, akkor a diákok nem feltétlenül tudnak arról, hogy az előadó a hatóság részéről érkezett. Ezért a gyerekek megoszthatnak olyan információkat, amikkel szemben a rendőrnek a rendőrségi törvény értelmében intézkednie kell. Tehát, ha egy gyerek megosztja az előadóval, hogy ő bizony már szívott füves cigit, akkor a rendőrnek kötelessége eljárást indítani az üggyel kapcsolatban. Felvinczi szerint, ha ez mégsem történik meg, akkor az meg képmutatás és a rendőrségi törvény megszegése, ez pedig patthelyzetbe hozza a rendőröket.

Kardos Tamás szerint az iskolák most magukra maradtak a prevencióval, mert nem csak nincsenek szervezetek, akik bejuthatnának hozzájuk, de az anyagi hátterük sincs meg arra, hogy meghívjanak előadókat. A programokra szükséges összeget az államnak kellene biztosítani, hiszen ez egy szolgáltatás, amit ő vállalt. Ezért most az iskolák inkább kiadják a földrajz vagy biológia tanárnak, hogy tartson az óra elején egy 10 perces előadást drogprevenció néven. 

Az ártalomcsökkentés szitokszóvá vált

„Az ártalomcsökkentő szervezetek nem, hogy nem kapnak semmilyen támogatást, hanem maga az ártalomcsökkentés szó is egy szitokszóvá vált, a tűcseréről nem is beszélve. Már a szolgáltatók, akik ilyet végeznek, se merik kimondani. Van minden évben egy ülés, ahol összejön a szakma és az Emmi. Ilyenkor mi mindig megemlítjük az ártalomcsökkentést, mire azt a választ kapjuk, hogy a jelenlegi kormánynak finoman szólva nincs prioritásában az ártalomcsökkentés. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy hallani sem akarnak róla”

- mondja Kardos.

A kormány arra szokott hivatkozni, hogy ha valahol működik egy ártalomcsökkentő szervezet, akkor az úgy hat, mintha a drogozás egy elfogadott dolog lenne, és hogy odagyűlnek a kerületből majd a drogosok, ami zavarni fogja a lakosságot. Pedig Kardos szerint ezt a tévhitet egyszerű kommunikációs eszközökkel el lehetne oszlatni.

A TASZ 2014-ben kampányt indított, hogy legyenek ellenőrzött fogyasztói szobák, ahol egy egészségügyi stáb felügyelné a fogyasztást, tiszta tűket biztosítana és szükség esetén riasztanák a mentőket. Józsefvárosban aláírást is gyűjtöttek a lakosoktól, és azt tapasztalták, hogy az emberek nagyon hamar megértették, hogy ez miért jó nekik, és sikerült is összegyűjteniük több ezer aláírást. Csakhogy az akkori VIII. kerületi polgármester, Kocsis Máté nem volt kíváncsi erre. A Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület (KCKT) kidolgozott egy minimálprogramot a prevencióra és az ártalomcsökkentésre, aminek megvalósításában most a városvezetés segítségét kérik, és eddig Karácsony Gergely főpolgármester nyitott volt az ötletre.

Jelenleg olyan kevés ártalomcsökkentő hely működik, hogy egyáltalán nem tudják lefedni a szerhasználókat. Bár 2015 óta egyáltalán nem készültek átfogó statisztikák drogtendenciákról, a szakember szerint nem is annyira van szükség tűcserére, mert a intravénás drogok helyett most több a szívás és a fóliázás, de ezek a helyek a nem intravénás drogok ártalmasságát is tudnák csökkenteni. De nem csak az ártalomcsökkentés miatt fontos, hogy működjenek a városban ilyen szolgáltatások, hanem azért is, mert ezek általában olyan használókat tudnak elérni, akiket más egészségügyi szolgáltató nem. Ezeknek a szervezeteknek köszönhetően a függők el tudnak indulni akár a rehabilitáció útján is. 

Ha átadsz egy füves cigit, már terjesztő vagy

Amit viszont sikerült teljesíteni a drogstratégia elvárásainak megfelelően az az, hogy sokkal több rendőri intézkedés zajlott az elmúlt években. A Nemzeti Drog Fókuszpont éves jelentése szerint 2015-ben 2288 ember ítéltek el droghoz köthető bűncselekmény miatt, 2018-ra ez a szám 5397-re emelkedett. Szabadságvesztést is több emberre szabtak ki, 2015-ben még csak 302 embernek kellett börtönbe mennie, 2018-ban viszont márt 1342-nek. Tehát tényleg szigorodtak a rendőri intézkedések, de vajon tényleg a legnagyobb terjesztőket és a társadalomra ténylegesen veszélyt jelentőket kapták el?  

A drogstratégia azt is meghatározta, hogy elsősorban a terjesztők ellen kell fellépni, erre nézve a rendőrségnek van is egy előre meghatározott aránya, amit a droghoz kötődő bűncselekmények elleni intézkedésben el kell érniük. Eszerint 25 százalékos letartóztatási arányt kellene elérniük a terjesztőkkel szemben, míg a fogyasztókkal szemben 75 százalékost. Kardos szerint a valóságban viszont ez mindig 10 és 90 százalékos arányú. 

A fogyasztókat sokkal könnyebb elkapni az utcán, mint nagy droghálózatokat felderíteni, emiatt rengeteg a rendőri túlkapás is, azokat is meghurcolják, akiket csak rajtakaptak egy füves cigi elszívásán. 

„Amikor a TASZ-t megkeresik és segítséget kérnek, akkor általában nem a túlkapások miatt kérik, de ha az ügyek mélyére néznénk, akkor sok helyen látnánk túlkapásokat. Persze vannak olyan extrém esetek is, hogy valakit kényszerkatétereznek, mert nem akar vizeletet adni, de az, hogy valakit általánosan meghurcolnak, az teljesen tipikus” - mondja Kardos. Az is teljesen tipikus, hogy olyan embereket hurcolnak meg, akik gyógyászati célra használnak kannabiszt. Kásler Miklós, az Emmi minisztere 2019 novemberében azt mondta, hogy „a kannabisz és származékai Magyarországon kábítószernek minősülnek, a magyar jogi szabályozás a témában egyértelmű, a kormány álláspontja tiszta és világos, ezen változtatás nincs folyamatban.” Pedig a kannabisz  rengeteget segíthetne olyan krónikus betegséggel küzdőknek, mint a sclerosis multiplex vagy az epilepszia. A legextrémebb rendőri túlkapások ezekből az esetekből kerülnek ki, például amikor egy 40 éves kerekesszékes, epilepsziás férfira szabtak ki 300 ezer forintnyi bírságot, mert a főbérlője rájött, hogy kannabiszt termeszt otthon a betegségére. A TASZ-nak sikerült rendeznie ezt az ügyet, de rengeteg az ilyen eset. 

A rendőrséget és az ügyészséget nem igazán érdekli, hogy miért történt a szerhasználat. A TASZ szeretné elérni, hogy dekriminalizálják a drogfogyasztást, hogy a szerhasználás csak szabálysértésnek minősüljön, ne pedig bűncselekménynek.

Ráadásul még ha terjesztőket is kapnak el, sem feltétlen azokat, akik ténylegesen terjesztő hálózatot működtetnek, hanem csak az első láncszemig jutnak vagy odáig se. 

„Ha a police.hu-n megnézed a kábítószeres híreket, hogy találtak egy otthontermesztőt, akkor a képeken ott egy szekrény, amiben van három csoffadt növény és akkor bekerül a statisztikába, hogy ez egy fogás” - mondja Kardos.

Ráadásul a mostani törvények értelmében az is terjesztőnek minősül, aki egy közös szívás alkalmával átnyújt egy füves cigit valakinek.Korábbi törvényekben ezek az átadók nem minősültek terjesztőnek, hanem társas alakzatként tartották számon a droghasználatot, amiben az átadó is csak egy fogyasztó volt. Ezt a jogszabályt viszont eltörölték, ezzel pedig remekül lehet javítani a statisztikát a terjesztők javára.

„Kicsit úgy tűnik, mintha a rendőrség fellépése csak arra irányulna, hogy számokat tudjon felmutatni és nem érdekli, hogy az ügyek mélyén mi van. Emiatt a drogmentes képzelgés miatt nagyon gyerekszinten áll hozzá sok mindenki ehhez a témához, nincs semmi felvilágosultság, ami nemhogy a nyugati országokban megvan, de ha bármelyik irányba indulunk Magyarországról, ott már van” - állítja.

Általános a tudatlanság

Kardos szerint nem csak a rendőrök azok, akik ebben a drogmentes képzelgésben élnek és túlkapásokat generálnak. Rengeteg ilyet találhatunk az oktatás vagy az egészségügy területén, aminek pont az a drogellenes, tabusító kommunikáció az oka, amit a kormány képvisel.

Ami sajnos nagyon gyakori, hogy amikor mentőt hívnak egy túladagolthoz, akkor ők hívják a rendőrséget. Pedig a mentősöknek titoktartási kötelezettségük van és csak abban az esetben hívhatnának rendőrt, ha nyolc napon túl gyógyuló sérülést látnak az ellátotton vagy az ő testi épségüket fenyegeti. A rendőr pedig azonnal eljárást indít a szerhasználó ellen. 

A TASZ tavaly készített egy felmérést, amiben megállapították, hogy az esetek tizedében lett volna szükség rendőrre, mégis az esetek háromnegyedében hívtak rendőrt az orvosok.De nem csak az orvosok, az iskolák részéről is előfordulnak túlkapások. 

„Volt egy megkeresésünk egy csongrád megyei anyukától, hogy a fia osztálykiránduláson volt Hollandiában, és ott vett egy kendermag lisztből is készült kekszet, és az igazgató emiatt fegyelmi eljárást indított. Pedig azt azért tudni szokták, hogy a kender és a kannabisz nem ugyanaz. Írtunk egy hosszú levelet, hogy miről van itt szó, hogy nem követett el a diák semmit, de erre teljes elzárkózás volt a válasz. Az önmagában elég volt az igazgatónak, hogy ott volt a zacskón a kenderlevél" - meséli.

Kardos szerint rengeteg olyan ügyük van, ami ilyenfajta tudatlanságból fakad és, amiért a kormány drogellenes stratégiája okolható.

A 2021-es drogstratégiára a TASZ elsősorban azt szeretné elérni, hogy az állam több támogatást adjon a szolgáltatóknak mind a prevenció, mind az ártalomcsökkentés terén. Szeretnék, ha a droghasználatot nem bűncselekményként kezelnék, ha létrehoznának komplex ártalomcsökkentő szolgáltatásokat és a gyógyászatikannabisz-program megjelenhetne a közegészségügyben. 

Vannak olyan időszakok, amikor kulcsfontosságú, hogy mindenki gyorsan megbízható információkhoz juthasson. Mi a 444-nél minden nap ezen dolgozunk.

Amennyire tőlünk telik, igyekszünk segíteni eligazodni ebben a gyorsan változó, bizonytalan helyzetben.

De ehhez nekünk is szükségünk van a ti segítségetekre. A lap már eddig is csak a ti támogatásotokkal tudott működni, és a most következő időszakban ez várhatóan még inkább így lesz. Ahogy lelassul a gazdaság és az élet, teljesen érthető módon kevesebb lesz a hirdetés is.

Nekünk viszont most kell a legjobban teljesítenünk, amikor a legnagyobb szükségetek lehet ránk. Hogy a legpontosabb információk birtokában tudjatok döntést hozni a saját életetekről, egészségetekről, biztonságotokról.

Ezért arra kérünk, hogy ha teheted, támogasd a munkánkat. Akár néhány száz forint is számít.

Szerző: Fődi Kitti

Forrás: 444.hu

https://444.hu/2020/04/13/a-kormany-drogmentes-kepzelgese-miatt-katasztrofa-a-drogstrategiank

A Drogriporter online kérdőíves vizsgálatot végez a drogpiac alakulásáról a járvány idején - az április végéig beérkezett adatok alapján egy kis körképet nyújtunk arról, hogy mi a helyzet.

A járvány nyomában változik a drogpiac is. A média beszámolt arról, hogy a drogok ára emelkedik, hozzáférhetősége romlik. Az általunk végzett hazai online felmérés eredményei szerint a drogpiac gyengélkedik ugyan, de távol áll az összeomlástól: a szerek valamivel nehezebben, de beszerezhetőek maradtak. És bár a nemzeti drogellenes stratégia (2013-20) kábítószer-mentes Magyarországot vizionált, egyelőre úgy tűnik, hogy a jelenlegi járvány sem visz minket közelebb ehhez a célhoz.

A Drogriporter szerkesztőjeként kíváncsi voltam arra, hogy vajon a járvány miatti korlátozások bevezetése milyen hatással volt a hazai illegális drogpiacra. Egy rövid online kérdőíves kutatást végeztünk, amit néhány hét alatt több százan kitöltöttek, ebből mintegy 600 érvényes válasz érkezett április végéig. A kérdőívet a Drogriporter Facebook-oldalon és blogon hirdettük meg azok számára, akik a kijárási korlátozások bevezetése óta is vásároltak már illegális szert. Rákérdeztünk arra, hogy miként változott az általuk vásárolt szerek ára, a kapott mennyiség és minőség, illetve a beszerezhetőség. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy vajon történt-e jelentősebb szerváltás a piacon, hogy nőtt-e vagy csökkent-e a dark webes vásárlások szerepe, illetve, hogy maguknak a fogyasztóknak viselkedésében milyen változások álltak be, és mennyire képesek segítséghez jutni.

A válaszadók többsége a 25-34 éves (50%) és a 18-24 éves (30%) korosztályba tartozik, ami nem meglepő, hiszen a lakossági felmérések szerint erre a korosztályra jellemzőbb leginkább az aktuális drogfogyasztás. 73%-uk volt férfi, míg 27%-uk nő. A női válaszadók alacsony aránya szintén magyarázható részben azzal, hogy a nők körében alacsonyabb az illegális szerek kipróbálóinak aránya, de lehetséges magyarázat az is, hogy a nők gyakrabban szerzik be a drogokat a párjukon/fiúismerőseiken keresztül. A válaszadók 50%-a teljes munkaidőben dolgozó alkalmazott, 14%-a egyéni vállalkozó, 16%-a diák. A munkanélküliek aránya 9%-a, 4% pedig fizetetlen szabadságon volt. A többség (53%) a fővárosban vagy annak környékén él, 16%-a a megyeszékhelyen, 19%-a egyéb városban, míg községben/faluban élők aránya csupán 11%.

Ami a vásárolt drogok árát illeti, hipotézisem, miszerint jelentős árnövekedés történt, nem igazolódott be. A marihuánát vásárlóknak csupán 33%-a, a hasisvásárlók 29%-a, az Ecstasy tabletták vásárlóinak 18%-a, a kristályos MDMA vásárlók 30%-a, az LSD vásárlók 21%-a, a kokainvásárlók 31%-a, az amfetamin vásárlók 26%-a számolt be árnövekedésről. A legnagyobb arányban (42%) árnövekedésről az új szintetikus stimulánsokat vásárlók számoltak be. Ez talán nem meglepő annak figyelembe vételével, hogy a wuhan-i gyógyszergyárak hosszú időn keresztül leálltak.Ugyanakkor úgy tűnik, ez a szintetikus kanninoidok (herbál, bió) piacát kevésbé érintette, ott ugyanis mindössze 5% számolt be drágulásról.

A “lehúzós gramm” az utcai szlengben azt jelöli, amikor a díler egy grammként ad el valamit, ami a valóságban jóval kevesebb. Azt feltételeztem, hogy az ilyen lehúzások aránya is növekedett a válság következtében, azonban az adatok ezt sem támasztják alá. Egyedül a kokain (35%), a heroin (50%) és egyéb partidrogok (50%) esetében beszélhetünk komolyabb mennyiségi csökkenésről, bár az utóbbi két szerrel kapcsolatos válaszadók alacsony száma óvatosságra kell, hogy intsen bennünket. A válaszadók 30%-át meghaladó minőséggel kapcsolatos romlásról csupán kevés szer vásárlói számoltak be. Ezek közül kiemelkednek az új szintetikus stimulánsok (44%). A marihuána-vásárlók 67%-a, a hasisvásárlók 82%-a szerint a vásárolt termék minősége azonos volt a járvány előtt vásárolt termékével.

A drogok beszerezhetősége terén már ennél drasztikusabb változásokat regisztrálhatunk. A marihuána-fogyasztók 58%-a, a hasisvásárlók 56%-a panaszkodott arra, hogy a kannabiszt nehezebb volt beszerezni, mint a válság előtt. Az amfetamin fogyasztói esetében 41%, a kokainnál 31%, a kristályos MDMA-nál 40%, az Ecstasy tablettáknál 31% számolt be a hozzáférhetőség nehezedéséről. Ez egyértelműen jelzi, hogy a drogpiac nem maradt immunis a változásra, nagyobb erőfeszítést, több utánajárást igényel a szerek beszerzése. Erre utal az is, hogy válaszadók 24%-a számolt be arról, hogy más, új forrásból szerezte be a drogot, mint a járvány előtt. Ez az új forrás azonban jellemzően nem a dark webes piac volt, hiszen az 592 válaszadóból mindössze 10 (1,6%) felelte azt, hogy a dark weben vásárolt, és ők mindannyian vásároltak már korábban is onnan - tehát nem új vásárlókról van szó.

A beszerezhetőségi problémák miatt tartottam attól, hogy azok, akik nem jutnak hozzá egy bizonyos szerhez, valamilyen más szer fogyasztására állnak át. Ezért rákérdeztem arra is, hogy vajon ugyanazt a drogot vásárolták-e meg az emberek, mint amit eredetileg akartak, vagy valamilyen mással pótolták. Az adatok ismét cáfolják a félelmemet: a válaszadók 96%-a azt vásárolta, amit eredetileg szeretett volna, mindössze 4%-nak kellett valami mást vennie helyette. Sajnos azonban közülük több olyan is volt, aki például kannabisz helyett csak szintetikus kannabinoidhoz, vagy MDMA helyett új szintetikus stimulánshoz jutott hozzá, sőt, olyan válaszadó is volt, aki fű helyett vásárolt stimulánst. Megkérdeztem azt is, hogy vajon azt tartalmazta-e a szer, amiért fizetett a vásárló - 93%-ban igen, ami azt látszik igazolni, hogy nem jellemzőek a tömeges átverések, a vásárlók nagy része úgy érzi, azt kapta, amiért fizetett.

Érdekelt az is, hogy vajon a járvány alatt a dílerek mennyire tartják be a fizikai távolságtartással kapcsolatos óvatossági szabályokat. A vásárlók 38%-a szerint a dílere ügyelt a távolságtartásra, és 20%-a szerint kesztyűt/maszkot is viselt. A vásárlóknak sajnos alig több, mint 20%-a értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy otthon fertőtlenítették a megvásárolt drog csomagolását. A válaszadóknak mindössze 18%-a érezte úgy, hogy nehezebb volt előkerítenie a pénzt a drogra, mint a válság előtt.

Sokan attól tartottak, hogy a karantén idején az emberek jelentősen többször nyúlnak a drogokhoz. A válaszadóknak csupán 29%-a tartotta jellemzőnek vagy teljesen jellemzőnek magára, hogy “nehezen viseli a bezártságot, ezért többször nyúl otthon valamilyen szerhez.” És úgy tűnik, a jelenlegi fogyasztók közül kevesen tartják a karantént jó alkalomnak arra, hogy felhagyjanak a szerhasználattal: a válaszadóknak mindössze 16%-a tartotta jellemzőnek saját magára, hogy próbálkozik a leállással. Persze azt meg kell itt jegyezni, hogy akik esetleg leálltak, azok nem töltötték ki ezt a kérdőívet. Úgy tűnik, a drogokat hosszabb időre felhalmozók aránya sem kiugróan magas (29%), az emberek többsége továbbra is vásárolni szeretne vagy vásárol a válság alatt. Ennél nagyobb azoknak az aránya, akik jellemzően jobban tartanak a rendőrségtől a kijárási korlátozások alatt (39%), de még így is kisebbségben vannak azokkal szemben, akik szerint ez nem jellemző vagy egyáltalán nem jellemző (44%) magukra nézve. A válaszadók 13%-a felelte azt, hogy jellemző rá, hogy elvesztette a megélhetését a válság következtében, ami jelentős stresszel jár számára.

Kíváncsi voltam arra is, hogy vajon nehezebb-e segítséget kapnia azoknak, aki a szerhasználati problémáik miatt erre igényt tartanának. Sajnos azon válaszadók körében, akik ezt magukra nézve relevánsnak tartották, 41% gondolta úgy, hogy nehezebben jutna segítséghez, és 45% gondolta nehezebbnek elviselni az elvonási tüneteket a járvány idején. A helyettesítő gyógyszeres kezeléshez való hozzáférést 53%, a steril fecskendőkhöz való hozzáférést 63% tartotta nehezebbnek azok közül, akik arra rászorultnak vallották magukat. Az alapvető megélhetéshez szükséges dolgokhoz (étel, víz stb.) való hozzáférést 21% tartotta nehezebbnek.

Ez a kutatás nem reprezentatív mintán készült és nem fedi le az illegális szerhasználók minden rétegét - a Drogriporter oldal olvasói között valószínűleg többségben vannak a jobban szituált, felső- és középosztálybeli drogfogyasztók, aki többnyire kannabiszt és partidrogokat fogyasztanak rekreációs célból. A vizsgálat nem ad képet arról, hogy mi történik eközben a marginalizált drogfogyasztókkal a nagyvárosok utcáin és a vidéki szegregátumokban. Ezenkívül az sem biztos, hogy amennyiben a lezárások és egyéb korátozó intézkedések huzamosabb ideig velünk maradnak, nem lesz majd ennél jóval komolyabb változás a drogpiacon. Ezért ebben az esetben néhány hónap múlva a kutatást megismételjük majd.

Sárosi Péter

Forrás: drogriporter.blog.hu

https://drogriporter.blog.hu/2020/04/30/egyelore_nem_omlott_ossze_a_drogpiac

• Dr. Máté Gábor magyar származású kanadai orvos, addiktológus, író és pszichoterapeuta, a függőségek és stresszbetegségek ismert kutatója. 
• Szerinte igazából nem csupán a vírustól félünk: saját traumáinkat is éljük újra a karanténban, mert most nem tudunk hova menekülni előlük. 
• A társas kapcsolatok leépülésével ráadásul az énképünk is sérül, ami további bizonytalansághoz vezet. 
• A szülők azzal teszik a legjobbat, ha nem próbálják meg elfojtani szorongásaikat, hanem elfogadják azokat. 

Több mint 1 milliárd ember él jelenleg karanténban, vagy van korlátozva valamilyen módon a mozgásában szerte a világon. Előfordult már olyan a történelem során, hogy egyszerre ennyire ember biztonságérzete rendült meg? 

Az, hogy a világ hirtelen megváltozik, veszélyérzet és bizalmatlanság keletkezik, egyáltalán nem új, és Közép-Európában ehhez különösen hozzá voltunk szokva. 1956-ban kiskamaszként ültünk a a Hungária körúti pincelakásban és hallgattuk a bombákat és a tankokat. Mikor volt odahaza biztonságérzet? A nagy különbség az, hogy akkor mégis együtt voltunk másokkal. Szomszédokkal, családtagokkal. Most mindenki egyedül van a félelmeivel. Mindenkinek magának kell kibírnia. Elvágva a kapcsolatoktól. Ez a legnehezebb része.

Az internet sok tekintetben szétszórttá tett bennünket, és összezavarta az elménket. Ez a válság most mégis megmutatja forradalmi jelentőségét; általa ugyanis osztozunk ezekben az érzésekben. De az embereknek fontos a fizikai közelség. Hogy megöleljék, megérintsék egymást. Ez most hiányzik. Ez roppant természetellenes és szorongást, feszültséget szül. 

Mintha a globalizáció elhitette volna az emberekkel, hogy a nemzetközi intézmények és a modern jóléti államok képesek lesznek megvédeni őket az efféle tömegkatasztrófáktól. Most kiderült, hogy ez illúzió volt, és mindenkit sokkhatásként ért.

Ez a globalizált biztonságérzet mindig is hamis volt, és eddig is csak a tömegkultúra tartotta életben. Mi fenyegeti igazán a jövőt? A vírus vagy a klímaváltozás? Nem is lehet a kettőt összehasonlítani. Európában 800 ezer ember hal meg egy évben légszennyezettség miatt. Általában eszünkbe se jut. Az érzés, ami fojtogat bennünket, egyfajta gyerekes szűklátókörűség eredménye. Mert ami nem érint, vagy nem korlátoz minket a jelenben, itt és most, arról könnyebben megfeledkezünk.

Ez a tagadás természetes működésünk része. Olyan, mintha közösségként is gyerekek módjára viselkednénk. A gyerekeket a jelentéktelen, önfeledt dolgok kötik le: játszanak; a fontos döntéseket pedig ráhagyják a szülőkre. Sokan ezt az állapotot megőrzik felnőtt korukra is. Majd a többiek megoldják. Majd a politikusok megoldják. Ez a típusú tagadás olyan, mint egy gyerekkori traumára adott reakció; ösztönből, eltagadva, megfeledkezve a korlátokról. Bizonyos tekintetben ez társadalmilag is igaz. A nagy problémákról kollektívan sem vagyunk hajlandók tudomást venni.  

Akkor végső soron mégis csak vágyunk arra, hogy féljünk valamitől? Ezért raktároznak az emberek el több havi élelmet, és veszik a fegyvereket?

Inkább azt mondanám, hogy egy ilyen csapás felszínre hozza azokat a félelmeket, azokat a kisgyerekkori traumák által előidézett érzelmeket, amik elől a mindennapokban, vagy a normális kerékvágásban el tudunk menekülni. A kocsmába, a munkába, a szeretőhöz, a sportba. Most nem tudunk szabadulni tőlük. Ez szorongáshoz, dühhöz, agresszióhoz vezet. Ha kellően tudatosak vagyunk, fel tudjuk fedezni magunkban ezeket az érzéseket, és megtanulhatjuk kezelni őket, de erre nem mindenki képes. 

David Kessler szerint még valamit érzünk, és az leginkább egyfajta kollektív gyászhoz hasonlítható. 

Ebben van igazság: az emberek gyászolják az eddig életüket, gyászolják a kapcsolataikat. És persze, vannak akik igazán gyászolnak, elvesztett szeretteiket. De, szerintem, valami mélyebb szinten még valamit gyászolnak: egy darabkát saját magukból.

Amíg el tudok menni dolgozni, amíg ki tudok menni az utcára, étterembe, színházba, vagy valahol összejönni emberekkel; addig van egy képem önmagamról, amit fenn tudok tartani és táplálni tudok saját magam számára - a külső világ támogatásával. Felismernek, rámköszönnek, elismerik a munkám, a képességem; megdicsérik a cipőmet, rámmosolyognak, érdeklődnek. Látom magam mások szemével. Az ilyen gesztusok és kapcsolatok nagy részét adják a személyiségünknek. Ebből is táplálkozik az énképünk. Ettől most egyik pillanatról a másikra megfosztottak bennünket. 

Ha huzamosabb ideig egyedül vagyok, ezek az élmények elmaradnak, akkor ez az önmagunkról alkotott kép megremeg. Talán meg is kérdezem magamtól, vajon ki is vagyok valójában, ha nem kapom meg azokat a pozitív visszajelzéseket a munkahelyemen, a sportpályán vagy a szakkörben, ahova járok? Az ilyen visszacsatolásokból építkező önképüket és önbizalmukat is elveszítették az emberek. És gyászolják, akár tudnak róla, akár észre sem veszik. 

Van egy ismerősöm, aki időnként kiposztolja, hogy mit venne fel aznap, ha kimehetne az utcára. 

Ez teljesen természetes. Hiszen olyan még nem volt, hogy egy ilyen csapáson keresztül ennyire magányosan kellett volna átmennünk. Sok ember átél ilyen állapotokat az élete során, és depressziós lesz. De együtt még sosem voltunk ilyen magányosak. 

Nagyon sok féle bizonytalanságot kezelünk párhuzamosan: nem tudjuk mi változik meg majd a mindennapjainkban, lesz-e munkánk, mi lesz az idős szeretteinkkel, mennyire reccsen meg mindettől a gazdaság és a társadalom, és ki tudunk-e jönni belőle békével.

A világ jelentős részén ez eddig is mindennapos élmény volt. Lesz-e étel az asztalon? Mikor lesz vége a háborúnak? Most azon aggódunk, hogy mi lesz júliusban. Mert eddig azt hittük, hogy tudjuk. Pedig eddig se tudtuk. Csak ezt a bizonytalanságot hajlamosak vagyunk eltagadni.  

A középkorú generáció számára mindez új helyzetnek tűnhet, de valójában a nyugati ember számára sem az. A madridi fiatalok most sokkolva vannak, de a nagyszüleik még emlékeznek a fasizmusra vagy a polgárháborúra. Ez az érzésvilág csak a fiatal nyugati generáció számára ismeretlen. 

Miért tagadjuk el a bizonytalanságot? 

Mert túl fájdalmas. Nietzsche mondta egyszer, hogy azok hazudják ki útjukat a valóságból, akiknek a valóság  legfájdalmasabb volt. Korábban a vallás volt a meghatározó, ma a tömegkultúrának van ebben a tagadásban nagyon sajátos társadalmi-kulturális funkciója. 

A globalizált nyilvánosságban az emberek főleg olyasmivel foglalkoznak, amik nem életbevágóan fontosak. Ezért számít annyira az embereknek, hogy mit játszanak a moziban, ki kit szeret, kit gyűlöl, melyik politikus melyik napon pontosan mit mondott, és ki nyeri a labdarúgó-bajnokságot. Ezek sose voltak fontosak. Most se azok. Nem is lesznek. Az igazi szerepe ennek az irdatlan mennyiségű információnak az, hogy ne törődjünk valóságunkkal. Olyan mint egy nyugtatótabletta.

Az igazság, a valóság, amikor gyerekek voltunk, túl fájdalmas volt számunkra. Azt tanultuk meg, hogy ne foglalkozzunk azzal, ami igazán számít, mert tehetetlenek vagyunk vele szemben. Ezért elfoglaltuk az elménket olyasmivel, ami megakadályozza a szorongást. 

Van még egy ijesztő vetülete a járványnak: most kicsit mindenkire lehetséges hordozóként tekintünk. Az ismeretlenekkel szemben támasztott fizikai bizalmatlanság mennyire lehet tartós? Kihathat a társas kapcsolatainkra hosszútávon?

Az emberekben van egy természetes késztetés arra, hogy bízzanak egymásban - már csecsemőként így jövünk a világra, és létezésünk elviselhetetlen volna enélkül. Szóval én nem hiszem, hogy a bizalmatlanság kollektíven marad velünk a járvány után, leszámítva azokat, akik fájdalmas élményeik miatt ezidáig is bizalmatlanok voltak. 

A rólad forgatott dokumentumfilmben beszélsz arról, hogy a német megszállás idején a zsidó csecsemők megállás nélkül sírtak Budapesten. Nem tudták mi történik, de átragadt rájuk a szüleik szorongása. Háborús állapotok szerencsére nincsenek, de az emberekben nagy a görcs. Mit lehet tenni, hogy ez ne ragadjon át a gyerekekre is? 

Nem úgy vagyunk kitalálva, hogy kiscsaládként éljünk összezárva egy szobába. Sokáig kis törzsekbe verődve éltünk a szabad ég alatt, vándoroltunk, vadásztunk, játszottunk. Gyermekként nem csak két szülő gyermeke, hanem egy törzs tagjai is voltunk. Ezt a kapcsolatot társas szinten is elveszítettük, ebben a különleges helyzetben pedig még inkább. 

A gyerekek kifinomultan érzékelik a szüleik stresszreakcióit. A magzat már az anyaméhben érzékeli az anyja aggodalmait, és a stresszint önmagában képes megváltoztatni a gyerek agyi fejlődését. A szülés aktusa is, ami már az életre való felkészülés része, ha stresszhelyzetben történik, az ki tud hatni a gyerek érzelmi élményeire és fejlődésére. Ez a kölcsönhatás később sem szűnik meg: ha a szülőknek szorongások közepette kell felnevelniük a gyerekeket, az nem marad nyomtalan.  

A mostani egy nehéz helyzet. Azt tudnám tanácsolni a szülőknek, hogy fogadják el az érzéseket, amiket átélnek. Próbálják megérteni, miért érzik azt, amit. Gyakran megtörténik, hogy dühként adjuk ki magunkból a félelmet. Veszekszünk. Az átragad a gyerekre. Igyekezzünk kerülni ezt. Ha szorongunk, szorongjunk, éljük meg. Ne igyekezzünk másként kifejezni magunkból. 

Ha a kisgyerekem szorongást érezne, nem vádolnám, elfogadnám, amit érez. Magunkkal is tegyünk így. A gyerekek ki akarnak szaladni az utcára játszani, és ezt most nem lehet. Ne vegyük személyünk elleni támadásnak, ha ingerültek. A frusztrációt saját magunkban is el kell fogadnunk. Játszunk, énekeljünk, zenéljünk. Legyünk mi is gyerekesek. 

Alkalmas egy ilyen magányos stresszhelyzet arra, hogy kicsit befelé tekintsünk? És vajon életszerű elvárás, hogy ha véget ér a bezártság, az emberek ne térjenek vissza az egykori életritmusukhoz? 

Nem gondolom, hogy ilyesmi elvárható lenne bárkitől is. Azt hiszem viszont, hogy minden kihívás alkalmas arra, hogy tanuljunk belőle, ha akarunk - és azt is, hogy lehetnek mély tanulságai ennek a járványnak. Például hogy mennyire szorosan összeérnek és függenek egymástól életeink, hogy milyen jelentéktelen dolgokat tartunk jelentősnek; és hogy mennyire fontos az együttérzés és a társadalmi együttműködés egy közösség megmaradása érdekében. Erős késztetés lesz bennünk visszatérni a szép időkhöz, de hiszem, hogy sokan megtanulják most más szemmel nézni a világunkat.

Az irodai munkakörökben, amelyek a legtipikusabban tűnnek otthonról is végezhetőnek, általános társadalmi normának tűnik, hogy az emberek nem isznak alkoholt munkaidőben. Ha valaki vodkás üveget tartana az irodai íróasztalának a fiókjában, azt már jó eséllyel intő jelként kezelnénk. 

Most sok, kényszerűségből otthonról dolgozó ember találja szembe magát - akár a szó szoros értelmében is - az otthoni bárszekrényében sorakozó alkoholmennyiséggel, miközben az a fajta külső kontroll, amit a munkahelyen a kollégák és a főnökök jelenléte garantál, kikerül a rendszerből.

Ráadásul a koronavírus olyan, sokak életében korábban nem tapasztalt bizonytalanságot, stresszt és magányból, vagy épp ellenkezőleg, kis helyre összezsúfolt nagy családból fakadó feszültséget hozott, amelyet akár alkohollal próbálhat oldani. Közben a túlzott alkoholfogyasztás gyengítheti az ember immunrendszerét, és hajlamosabbá teheti a tüdőgyulladásra és más akut légzőszervi megbetegedésekre, valószínűleg az épp világjárványként tomboló COVID-19 típusú megbetegedésekre is.

Ezekre a kérdésekre kerestük a választ egy addiktológus és egy munkajogi szakértő segítségével.

Otthon nehezen tud ellenőrizni a munkáltató

Az otthoni munkavégzéskor ahhoz képest, mint amikor az ember a munkahelyén dolgozik, csak egyetlen dolog változik: a munkavégzés helye, semmi más. Ez azt jelenti, hogy a home office-ra pontosan ugyanazok a munkajogi feltételek vonatkoznak, mintha a munkavállaló bent az irodában, a gyárban, az üzemben folytatná tevékenységét - nyilatkozta az Indexnek Goda Mark, munkajogász.

.

Goda azt is elmondta, hogy az alkoholfogyasztás kérdését a Munka Törvénykönyve konkrétan nem szabályozza, nincs erre vonatkozó rendelkezés a jogszabályban. A munkavégzésre képes állapot és az alkoholizálás viszonyáról tehát az ítélkezési gyakorlat igazíthat el bennünket. Ebből a szempontból az sem mindegy, hogy ki milyen munkakört tölt be:

Nagyon nem mindegy, hogy két irodistáról, mondjuk két bérszámfejtőről beszélünk, akik névnap alkalmával egy fél deci borral koccintanak ebéd után, akár bent az irodában. Ők valószínűleg ettől még munkaképes állapotban maradnak. Sőt, mivel számítógép előtt ülve végzik a munkájukat, még munkavédelmi szempontból sem feltétlenül aggályos valószínűleg, ha egy fél deci bort elfogyasztottak. Ettől függetlenül a munkáltató természetesen jogosult  például belső szabályzatban rendelkezni arról, hogy az alkoholfogyasztás a betöltött munkakörtől függetlenül minden esetben tilos. 

Bár a munkáltató tolerálhatja az alkoholfogyasztást, a szakértő szerint azt is mérlegelni kell, hogy a munkáltató köteles az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani. Bizonyos munkakörök esetén éppen ezért a legkisebb mennyiségű alkohol fogyasztása sem megengedhető.

Teljesen más ennek a kérdésnek a megítélése abban az esetben, ha például egy olyan fizikai munkásról beszélünk, akinek gépekkel kell dolgoznia, mert az ő esetében már akár egy fél deci bor elfogyasztása is megnövelheti egy munkahelyi baleset kockázatát.

Bár az otthoni munkavégzés lehetősége kapcsán hajlamosak vagyunk egyből irodai dolgozókra gondolni, akik esetében a munkavédelmi kockázatok jellemzően alacsonyak. De dolgozhat otthonról például egy varrónő is, akinek mondjuk van megfelelő varrógépe és technikai felszerelése, ebben az esetben pedig máris nagyobb kockázata van munkavédelmi szempontból az otthoni alkoholfogyasztásnak.

Fotó: Anadolu Agency / Getty Images Hungary

A munkáltatónak akkor, ha az ember a munkahelyén dolgozik, van lehetősége tesztelni az alkoholfogyasztást, de ha otthonról dolgozik, ez már nehezen kivitelezhető. Mivel nincsenek kollégák az otthonunkban, kevés az esélye annak, hogy ha alkoholt fogyasztunk a home office-ban, akkor lebukunk. Ennek ellenére, ha a dolog valahogy mégis kibukik (például azért, mert telefonon egy ügyfél számára feltűnik, hogy illuminált állapotban vagyunk), akkor ennek lehetnek munkajogi következményei.

Persze ehhez annak a munkáltatónak, aki az otthoni iszogatás miatt megválna az alkalmazottjától, a munkaviszony megszüntetését úgy kell megindokolnia, hogy ha esetleg bíróságra kerülne végül az ügy, akkor az iszogatást minden kétséget kizáróan bizonyítani is tudja.

Mennyit ihat egyébként egy nap az ember?

A WHO ajánlása szerint férfiaknál heti 20-22 egységnyi ital, nőknél ennek a fele, vagyis 10-11 ital fogyasztható maradandó egészségkárosodás nélkül. Egy ital itt kb. 20-25 grammnyi alkoholt jelent, tehát nagyjából egy felesnek, egy korsó sörnek vagy egy pohár bornak felel meg.

Szemelyácz János addiktológus, a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke szerint, amikor az ember egész nap otthon van, otthonról dolgozik és folyamatosan van számára elérhető alkohol, akkor könnyebben belecsúsztat olyan mennyiség fogyasztásába, ami már problémát jelent.

A szakértő ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a WHO ajánlása kizárólag a testi tünetekre koncentrálva lett megállapítva. Ez azt jelenti, hogy a fenti mennyiséget akár évtizedekig is ihatja valaki, anélkül, hogy mondjuk májzsugorodása legyen, de ez nem jelenti azt, hogy ez a mennyiség ne lehetne káros lelki értelemben.

Ha ezt a mennyiséget például heti két alkalommal iszom meg, akkor az már egy részeg állapotot jelent. Ha hetente kétszer részeg vagyok, akár családi körben, akár más közegben, az a testi tünetektől függetlenül is komoly problémát jelenthet

 - magyarázza Szemelyácz, aki szerint a koronavírus miatt kialakult helyzetben az otthoni munkavégzés közben megszaporodhatnak a "jó, akkor most iszok valamit" alkalmak, ráadásul az egy-egy ilyen alkalommal elfogyasztott alkohol mennyisége is megnőhet. 

Online "kocsmákban" lazítani meló után

Az otthonról dolgozás egyértelműen kockázatos a zugivók és azok számára, akiket a normál, munkába járós hétköznapokon a külső kontroll tart vissza az ivástól. De most, hogy a koronavírus miatt szinte az egész világ bezárkózni kényszerült,

Azaz annak, amikor az ember a saját otthonában egymaga iszik ugyan, de különböző videócset-programok segítségével becsatlakoznak hozzá a barátai, akik szintén isznak a saját otthonukban.

Ennek a szimulált kocsmahelyzetnek japánul már saját neve is van:  ez a オン飲み (azaz on-nomi). De terjed a martini és a karantén szavak angol megfelelőiből összevont "quarantini" kifejezés is, amit sokan szintén az online ivás, vagy még inkább az online koktélozás megnevezésére használnak. 

Ezek a virtuális összejövetelek jellemzően munkaidő után történnek. Ez Szemelyácz szerint részben arra hívja fel a figyelmünket, hogy a szabadidő és a kikapcsolódás fogalmához a kultúránkban mennyire szorosan hozzákapcsolódik az alkoholizálás. 

Összességében az látszik, hogy a világjárvány és az általa okozott gazdasági válság rengeteg feszültséggel jár, ráadásul bezárja az embereket a saját otthonaikba. Ennek a helyzetnek a két legrosszabb szélsősége, ha valaki teljesen magányos és izolálódik, vagy ha nagyon kis helyen vannak sokan összezárva egy családban. Ez a két véglet mindenképp olyan veszélyforrás, ami egészségtelen alkoholfogyasztáshoz vezethet. 

Érdemes jól látható helyen gyűjteni az üres üvegeket

Szemelyácz szerint azoknak, akik számára a home office-ra való átallás az alkoholfogyasztás szempontjából kockázatot jelent, most különösen érdemes odafigyelni az elfogyasztott mennyiségre. A szakember azt ajánlja, hogy a karantén idején gyűjtsük otthon egy helyen a kiürült üvegeket, mert akkor meg lehet őket számolni és egyből láthatóvá válik, hogy valójában mennyi alkohol fogy a háztartásunkban:

Ha valaki egy nap alatt "elszopogat" egy üveg bort, az tulajdonképpen hét és fél deci, vagyis nincs négy pohárnyi sem. Az pedig, hogy valaki néhány óránként megiszik egy pohár bort, talán nem is tűnik olyan nagy számnak. De ha arra rádöbben az ember, hogy elmúlt egy hét és megivott hét üveg bort, akkor már  mindenképp felfigyel a problémára.

Ezen kívül az alkoholproblémák a jelenlegi karanténhelyzetben hamar jelentkezhetnek szorongás formájában is: amikor valaki attól tart, hogy a járványügyi intézkedések miatt előbb-utóbb nem tud hozzájutni a számára szükséges alkoholmennyiséghez. Ha ugyanis az ember rendszeresen iszik, könnyen hozzászokhat egyfajta picit bezsibbadt állapothoz, "ezután pedig parázik azon, hogy mi lesz, ha ez nincs és ha szembe kell néznie a szorongásaival" - mondja Szemelyácz.

Nagyon óvok mindenkit attól, hogy mindennapi alkoholfogyasztóvá váljon. Tehát ha valakinek fontos az alkohol, akkor is tartson szüneteket, és ha korábban nem ivott a munkaidejében, csak azért, mert otthon van, nem kell feltétlenül elkezdenie inni. Saját korlátok és saját rendszer bevezetése segíthet abban, hogy az ember ne csússzon bele egy olyan állapotba, amelyben, ha nem iszik, már nem is érzi jól magát

- fogalmazta meg a tanácsait a Magyar Addiktológiai társaság elnöke. „Ha valaki eljut ebbe az állapotba, akkor nagyon gyorsan be kell húznia a kéziféket.”

(Borítókép: Gale Beery / Getty Images Hungary)

Szerző: Csatári Flóra Dóra

Forrás: index.hu

https://index.hu/belfold/2020/03/29/home_office_alkohol_otthon_dogozas_lehet-e_inni_ha_az_ember_otthonrol_dogozik/ 

Furcsán viselkedik egy munkatársa, kiszámíthatatlanul változik a hangulata, hullámzik a teljesítménye, elkalandozik a figyelme, netán feltűnően üres vagy éppen fényes a szeme? Gondolt már arra, hogy az illető esetleg szenvedélybeteg

Furcsán viselkedik egy munkatársa, kiszámíthatatlanul változik a hangulata, hullámzik a teljesítménye, elkalandozik a figyelme, netán feltűnően üres vagy éppen fényes a szeme? Gondolt már arra, hogy az illető esetleg szenvedélybeteg is lehet?

A munkatársak több időt töltenek egymással, mint a családtagjaikkal, nem ritka hát, hogy az együtt dolgozók többet tudnak egymás egészségi és egzisztenciális állapotáról, problémáiról, köztük az esetleg gondosan rejtegetett függőségeikről is, mint a közvetlen hozzátartozók. De mit kezdhetünk azzal a gyanúval vagy felismeréssel, hogy kollégánk valamilyen szenvedélybetegség rabjává vált? Milyen függőségek fordulhatnak elő, és van-e módunk a segítségnyújtásra?

A koronavírus-járvány a test egészsége mellett a lelket is veszélyezteti. Vannak, akik a bezártság miatt szorongással, félelemmel, pánikkal és depresszióval küzdenek, ami függőséghez vezethet. A témával kapcsolatban Petke Zsolt addiktológus főorvossal beszélgettünk.

– Milyen lelki problémát okozhat a folyamatos bezártság?
– Szorongást, félelmet, pá­nikot, depressziót válthat ki, utóbbi fel is erősítheti a függőség kialakulását. Ha ezen a téren a nemi különbségeket nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy a ko­­­­moly szorongás a nőknél depressziót, míg a férfiaknál in­kább szerhasználatot okozhat.

– Kik a legveszélyezettebbek ezen a téren?
– A függőség esetében három hajlamosító tényezőről beszélgetünk: a genetikáról, a családi mintáról és a tágabb környezetről. Eléggé érintettek a bizalmatlan, a nehezen feloldódó, magányos, viszonylag merev személyiségű em­­berek is. Fontos megemlíte­nem, hogy kialakulhatnak a kö­­zösség szempontjából hasznos és káros függőségek is.

Petke Zsolt: Tartsuk a kapcsolatot családtagjainkkal! FOTÓ: MEDIAWORKS
Fotó: Mediaworks

– Mi a különbség a kettő között?
– Ártalmas kategóriába tar­­tozik az alkohol- és drog­­használat, a játékfüggőség, ellenben a személyiséget ke­­vésbé rombolja például a sportfüggőség, a munkamánia. A kevésbé romboló függőséget hordozók azonban legalább annyira egyedül, magukra hagyva érzik magukat, mint a súlyos szerhaszná­lók.

– Honnan lehet felismerni, hogy valaki függővé vált?
– Leépülnek a közeli emberi kapcsolatai. Ha bejön hozzám egy beteg, akkor az első kérdésem mindig az, hogy van-e párkapcsolata, hogyan működnek a közeli kapcsolatai. A legtöbb függőre jellemző, hogy hetek óta nem beszélt senkivel, mert úgy gon­­dolja, az ő problémájára nincs megoldás. A függők ne­­gatív gondolkodási attitűdjén elsősorban csoportos önsegítő közösségek látogatásával lehet változtatni.

– A jelenlegi megterhelő helyzetet milyen módszerrel lehet kezelni?
– A szorongás, a pánik leküzdésének hatékony módja az ön­­fegyelem és a rutin. Még az otthon töltött idő alatt is szabjuk meg előre, hogy mikor mit végzünk el. Figyeljünk arra, hogy ne szigetelődjünk el teljesen. Törekednünk kell arra, hogy az adott keretek között minél több pozitív élményt gyűjtsünk. Ahogy csak tudjuk, folyamatosan tartsuk a kapcsolatot a családtagjainkkal és a ba­­rátainkkal.

Forrás: delmagyar.hu

https://www.delmagyar.hu/kozelet/helyi-kozelet/ne-szigetelodjunk-el-teljesen-6387372/?utm_source=rssfeed

Nem fogad új betegeket a Nyírő Gyula Kórház (OPAI) addiktológiai osztálya a járványveszély miatt. A volt betegeik és a járvány idején segítséget kérő szenvedélybetegek miatt azonban online folytatják tovább a munka egy részét - tájékoztat az osztály Facebook-oldala.

A kórház drogambulanciája rosszullét, elvonási tünetek esetén továbbra is telefonon elérhető. A leszokáshoz, gyógyuláshoz segítséget kérők viszont egy digitális adatlap kitöltésével vehetik fel a kapcsolatot az osztályon dolgozó terápiás szakemberekkel, akikkel online konzultálhatnak.

Egyéb hasznos infók a posztban:

Már bő egy hónapja tart a karantén Magyarországon, rengetegen dolgoznak otthonról. Mostanra talán lazultak is kicsit az otthoni szabályok és sokan azt is megengedik maguknak, amit rendes munkaidőben nem: ilyen az alkoholfogyasztás. Hogy a jelenlegi helyzet mennyire súlyosbíthatja az alkoholizmust, arról Dr. Zacher Gábor toxikológust kérdeztük.

Forrás: rtl.hu

https://rtl.hu/rtlklub/reggeli/a-karanten-miatt-tobb-lesz-az-alkoholista-zacher-gabor-valaszol?utm_source=hirkereso&utm_medium=link&utm_campaign=reggeli

Kedves Kollégák,

ha vannak olyan ügyfelek akik korábban látogatták az AA, NA, GA vagy más szenvedélybeteg önsegítő közösségeket, kérlek tájékoztassátok őket a jelenleg ismert AA online meetingekről, ami a csatolmányban található. Csak remélni tudom, hogy van technikai lehetőségük a szállón bekapcsolódni valamelyikbe, mert számukra létfontosságú. Ha ez nem, akkor vannak ott telefonszámok, azokat is hívhatja, úgy egy sorstárssal tud beszélni.

Mint ahogyan írtam korábbi levelemben, az én telefonszámom is kiadható annak a kliensnek, akinek fontos, hogy beszéljen valakivel ez ügyben, vagy bármi addikt problémájával kapcsolatban: 06 30 3048364 (természetesen szükség esetén visszahívom őt)

És persze ti is bárikor fordulhattok hozzám telefonon, levélben, messengeren, vagy online is tudunk beszélni skype név: pappakos65 vagy hangouts amit jobban szeretek (akinek van google fiókja)

Papp Ákos
addiktológiai referens

Online meetingek AA  HUN

Kérlek titeket időben vegyétek fel a kapcsolatot a gyűlés szervezőjével, ha technikai nehézségeitek vannak kérjetek segítséget, tájékozódjatok, hogy a gyűlések a lehető leggördülékenyebben tudjanak lezajlani. Akik megosztanák tapasztalataik egy online meeting levezetésével, a közben felmerülő nem várt problémákkal kapcsolatban az aairodaszolgalat@gmail.com email címen tegyék , onnan szétküldjük mindenki okulására.

Gyűléseket időpontját követheted google naptárban:

https://calendar.google.com/calendar/b/1?cid=YWFpcm9kYXN6b2xnYWxhdEBnbWFpbC5jb20

.

Kedves Kollégák,

szenvedélybeteg ügyfeleink és a velük dolgozó munkatársaink számára alternatív (telefonos/online) konzultációs lehetőségre van mód.
Kérlek olvassátok át a csatolmány nem túl hosszú szövegét, mert abba írtam a részleteket.

Ügyfeleknek bátran ajánljátok és ti is keressetek, ha szükségét érzitek.

Üdvözlettel,

Papp Ákos
addiktológiai referens

Segítség szenvedélybeteg ügyfelek számára

Nehéz helyzetben vannak most az aktív függők, hiszen a megszokott módon nem biztos, hogy alkoholhoz/droghoz tudnak jutni és ezek fogyasztása, használata is másképpen zajlik majd az elkövetkezendő időszakban.

Egy ilyen bizonytalansággal teli helyzet az aktív függőket sok szempontból megterheli. Növekedhet a sóvárgás, változhat a viselkedés, vagy éppen pont az alkohol, a használt szer hiánya okoz problémát.

Igény esetén sokkal kevesebb lehetőség van beszélni szakemberrel, nem csak azért mert a szálló szociális munkásai leterheltek, de a szakintézmények is másféle (gyakran a személyes kontaktust kerülő) üzemódra váltottak.

Nehéz helyzetben vannak, akik abba szeretnék hagyni a szerhasználatot, hiszen a motivációs szint a bezártság alatt csökkenhet, kevesebb lehetőség van megőrizni a változás iránti szándékot, illetve éppen a bezártság kényszere vezethet vissza a megszokott stresszoldási megoldásokhoz. 

Ugyanakkor ez a krízishelyzet megteremtheti a kliensben a változás igényét is és ilyenkor lényeges, hogy ne maradjon egyedül ezzel a tervével.

Nehéz helyzetben vannak, akik egy éven belül hagyták abba a használatot, hiszen ennyi idő alatt nem épült ki az a mentális-kapcsolati védelmi rendszer, ami segít a krízisek átvészelésében.

A jelenlegi helyzet még a hosszabb ideje felépülőket is megviseli. Az önsegítő közösségek kialakítottak alternatív kapcsolattartási megoldásokat (elektronikus, telefonos) Az addiktológiai intézmények módosították a személyes kapcsolattartás rendjét.

Jelenleg nem tudni mennyi ideig tart ez az állapot, mennyi ideig kell nélkülözniük a függőknek a személyes támogatást, a sorstársi kapcsolatot és az önsegítő csoportokat, de nagyon valószínű, hogy hónapokig is tarthat.

A fentiek alapján a BMSZKI intézményeiben lévő ügyfelek számára az alábbi szolgáltatások igénybevételére van mód:

Telefonos konzultáció szenvedélybeteg ügyfelekkel

Több éven keresztül végeztem telefonos szolgálatot/tanácsadást szenvedélybetegek önsegítő közösségében, illetve un. szponzori segítést (ez az önsegítő csoportoknál használt kifejezés, amikor egy felépülő függő segít egy másikon) ami egy része néha telefonon és elektronikus levelezésben történt. Ezek alapján úgy vélem, áthidaló megoldásként a telefonos és/vagy az online térben történő kapcsolattartás a felépülő sorstárssal kiegészítheti az intézményen belül folyó tevékenységet. Lehetőség teremtődik praktikus információnyújtásra, vagy érzések megosztására, elakadások, dilemmák megbeszélésére.

Ez természetesen nem helyettesíti a terápiát, de segíthet az esetleges krízishelyzet kezelésében, az eddigi tapasztalatom alapján, egy felépülő szakemberrel való kapcsolat (még ha ilyen módon zajlik is) erősíti a biztonságérzetet, a hasonlóság élménye erősíti a bizalmat.

Telefonos konzultáció lehetséges az alábbi esetekben:

• Nem tudja abbahagyni, talán nincs is szándékában, és bizonytalan a saját függőségének megítélésével, de már felvetődött benne, hogy jó lenne beszélni erről szakemberrel is.
• Szándékában áll abbahagyni, de idáig sikertelenül próbálkozott.
• Már valamennyi absztinenciával rendelkezik, de fontos lenne számára, hogy tovább erősödjön.
• Régebb óta józan, de a mostani helyzetet nehezebben viseli és segítségre van szüksége. A kialakult járványhelyzet megviseli őt.
• Összeségében, olyan ügyfelek, akikben van motiváció a kapcsolatfelvételre és szeretnének segítséget kérni, vagy problémájukról egyáltalán beszélni. Gyakran mutatnak szorongásos tüneteket, indulatosak, vagy éppen depresszióra utaló jeleket. Valószínű a kialakult karanténhelyzet megviseli őket.

Telefonon keresztül ebben a helyzetben 10-20 percnyi időnek van értelme, de természetesen több alkalommal is, ha előre egyeztetjük, akkor én hívom fel. Nyilván akkor van igazán értelme a beszélgetésnek, ha józan állapotban van és reményeim szerint így történnek a megkeresések, de el tudok képzelni ettől eltérő helyzetet is, ennek a kezelése, a határok kijelölése az én feladatom.

Ügyfél bevonása:

• információ látható módon kifüggesztve
• szociális munkás tájékoztatja a lehetőségről, érdemes megemlíteni, hogy olyan szakemberrel tud beszélni, aki maga is felépülő. Ez gyakran serkenti az ügyfél szándékát.

Fontos szempont, hogy a megkeresés döntése az ügyfélnél legyen, ebben a szociális munkás legfeljebb javasoljon, vagy biztassa, de semmiképpen se erőltesse a klienst, vagy ne kösse ehhez feltételként bármilyen további szolgáltatás elérését. A telefonos konzultáció kizárólag a hívó fél függőségre vonatkozó aktuális ügyeinek megbeszélésére alkalmas.

Telefonszámom kiadható az ügyfeleknek is és szükség esetén visszahívom a megkeresőt.

Papp Ákos

06 30 3048364

Hétfő: 8:00-12:00

Kedd: 16:00-20:00

Szerda: 16:00-20:00

Csütörtök: 8:00-12:00

Péntek: 16:00-20:00

(ha más időpontban keresnek, akkor visszahívom)

Telefonos és/vagy internetes konzultációs lehetőség szociális munkatársak számára

A járványhelyzet nem csak a függő ügyfelek számára jelent nehézséget, de mindannyiunknak, így a velük dolgozó szakembereknek is komoly kihívás. Szakmai és mentális szempontból is fokozott terhek jelentkeznek, speciális problémákra kell válaszokat keresni.

Úgy vélem a dolgozók támogatása kiemelt feladat ebben a helyzetben.

Ezért telefonos és/vagy internetes konzultációra van lehetőség:

• szenvedélybeteg ügyfél miatt szakmai dilemmák esetében
• a munkavégzéshez szükséges függőségre vonatkozó aktuális információ, tanácskérés tekintetében
• intézményekkel, önsegítő közöségekkel kapcsolatos hírek megszerzése ügyében, különös tekintettel a megváltozott helyzetre
• ha a segítőben a szenvedélybeteg ügyfél miatt tehetetlenség, harag, félelem, vagy más negatív érzés keletkezik, ami gátolja munkavégzését
• az intézményen (szobán) belüli függő viselkedéshez köthető dinamikai változások esetében

Hívjál bátran, mert sokkal jobb megosztani ezeket a terheket és néha vannak egész jó, vagy hasznos megoldások, néha folyamatos küzdelmet jelent a probléma, de az már nagy előrelépés, ha külső segítséget kérsz. Az is előfordulhat, hogy én sem tudom a problémára a választ, akkor megkérdezek mást, utánajárok az ügynek, de mindenképpen jelzek feléd, segítek neked. Napközben várom a hívásokat és szükség szerint vissza is hívlak.

Papp Ákos

06 30 3048364

vagy levélben bármikor megkereshetsz:

papp.akos@bmszki.hu

Akikkel facebook kapcsolatban vagyok, akár messengeren is kereshetnek.

A kényszerű otthon maradás fontos és szükséges lépés ahhoz, hogy minimalizálni tudjuk a koronavírus terjedését, hiszen minél kevesebben fertőződünk meg egyszerre, annál nagyobb eséllyel lesz képes az egészségügy megfelelő módon ellátni a betegeket. Igen ám, de mi lesz azzal a sok ezer emberrel, főleg nőkkel és gyerekekkel, akik számára az otthon nem a biztonságot jelenti, hanem az állandó erőszak színterét? Kihez fordulhatnak az áldozatok, és hogyan tudnak segíteni nekik a szomszédok, az ismerősök? Erről kérdeztem a Patent Egyesület munkatársait.

„Kínában a koronavírus megjelenését követő izolációval párhuzamosan az elmúlt hónapokban ugrásszerűen nőtt a családon belüli és a párkapcsolati erőszakkal összefüggő esetek száma” – olvasható a NANE és a Patent Egyesület által írt Facebook-jegyzetben. Az ország nyugati részén található Jianli megye rendőrkapitányságára januárban kétszer annyi bejelentés, a régióban pedig februárban háromszor annyi segélykérő hívás érkezett, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A szakemberek szerint nálunk is hasonló tendencia várható. A vírus miatti elszigetelődés, a hosszú ideig tartó kényszerű összezártság, a járványügyi helyzet keltette frusztráció, a bevételkiesés okozta szorongás mind oda vezethet, hogy tovább fokozódik a családon belüli erőszak. 

Mit tehetünk áldozatként és segítő szomszédként, ismerősként a bántalmazással szemben? A legfontosabb tudnivalókról Nógrádi Noával és dr. Stummer Verával, a Patent Egyesület munkatársaival beszélgettem.  

A hónapokig tartó összezártság önmagában komoly stresszforrás, amely miatt a legtöbb háztartásban várhatóan növekedni fog a konfliktusok száma. Mi az alapvető különbség egy szimpla veszekedés és az abúzus között? Hogyan lehet felismerni a bántalmazást?

Sokszor olvashatjuk a médiában, hogy a házastársak között „konfliktusos” a viszony, vagy „civakodnak” egymással. Ezekben az esetekben viszont gyakorta családon belüli erőszakról van szó, amikor nem két egyenrangú fél veszekedéséről, civakodásáról beszélünk, hanem egy alá-fölé rendelt viszonyról. A bántalmazás – legyen az szóbeli, lelki, fizikai, szexuális vagy gazdasági – minden esetben a bántalmazónak az arra irányuló törekvése, hogy az áldozata élete felett hatalmat, kontrollt gyakoroljon. Az erőszak ennek a kontrollnak az eszköze. Ha tehát el akarjuk dönteni, hogy veszekedésről vagy bántalmazásról van-e szó egy párkapcsolatban, akkor azt érdemes megvizsgálnunk, hogy a felek egyforma jogokkal, egyenlő hatalmi helyzettel és a döntésekben egyenlő beleszólással rendelkeznek-e. A bezártság maga nem okozza a bántalmazást, csak kiélezi a már egyébként is egyenlőtlen, bántalmazó kapcsolatokat, és több felületet biztosít a hatalomgyakorlásra, a bántalmazó akaratának fizikai betartatására, azaz az erőszakra: az áldozatok ki vannak szolgáltatva a folyamatos monitorozásnak, mindig „kéznél vannak”. 

A járvány idején annyira behúzódunk az otthonainkba – pláne, ha a jövőben kijárási tilalom lép érvénybe –, hogy kevesebb eséllyel futunk össze egymással az utcán, a gangon vagy a lépcsőházban. Így előfordulhat, hogy nem tudjuk személyesen megkérdezni a hogylétükről azokat, akikről azt feltételezzük, hogy bántalmazásnak vannak kitéve. Milyen szempontokat érdemes tekintetbe venni, ha online szeretnénk kommunikálni velük? Hogyan lehet elkerülni, hogy esetleg még nagyobb veszélybe sodorjuk őket? 

Egy áldozattal való online kommunikáció esetén hasonló szempontokat kell figyelembe vennünk, mint akkor, amikor lehetőségünk van vele közvetlenül kommunikálni. Az első és a legfontosabb az áldozat biztonsága, amit azzal tudunk óvni a leginkább, ha „érzékeny” tartalmú üzenetet csak akkor küldünk a részére, ha előtte megbizonyosodtunk róla, hogy azt csak ő fogja látni. Az is lényeges, hogy ne tegyünk olyan lépést, kezdeményezést, amellyel átnyúlunk az áldozat feje felett. Most például fokozottan ellenjavallt a rendőrséget értesíteni, ha családon belüli erőszakot tapasztalunk, hiszen az áldozat tudta és beleegyezése nélkül ez még nagyobb veszélybe sodorhatja őt ebben a teljes mértékben elszigetelt, a külvilágtól legálisan elzárt helyzetben. 

Ezeken az elérhetőségeken kérhetsz segítséget

Ha ismersz olyan nőt, aki érintett, igyekezz fenntartani vele a kapcsolatot a mostani, izolált időszakban is. Kiemelten fontos, hogy abban segítsd, amiben segítséget kér. Ne kezdj el tanácsokat adni, ne kritizálj. Áldozatként vagy az áldozat segítőjeként az alábbi helyeken és módokon kérhetsz támogatást:

• A NANE Egyesület nők és gyerekek elleni erőszak áldozatainak és segítőiknek fenntartott ingyenes segélyvonala továbbra is elérhető a 06-80-505-101 számon (H–K–CS–P 18-22 és Sze 12-14 között).
• A Patent Egyesület ingyenes jogsegélyvonala is hívható, szerdánként 16-18 óra, csütörtökönként 10-12 óra között, valamint a vírus miatt fennálló rendkívüli helyzet alatt pénteken 12-14 óra között is a 06-70-220-2505 mobilszámon. Csetügyelet is elérhető szombatonként 16-18, valamint hétfőnként 10-12 óra között a Facebookon, írásos jogi segítségkérések számára. A szakértők e-mailben is kereshetők a jog@patent.org.hu címen.

Arra is felhívjátok a figyelmet, hogy sok olyan diák, aki eleve az otthoni agresszió elől menekült kollégiumba, most szintén hazaköltözni kényszerült. Kihez fordulhatnak, ha már nem bírják egy fedél alatt a családjukkal? Vannak férfiak, illetve transz emberek számára is elérhető szolgáltatások? 

A NANE és a Patent Egyesületek alapvetően a nők és a gyerekek elleni erőszakkal foglalkoznak, de a családon belüli, párkapcsolati és szexuális erőszak áldozatai nemtől és kortól függetlenül kapcsolatba léphetnek velünk a segélyvonalainkon, segélyleveleken, segélycseten keresztül. A hazakényszerült fiatalok ezenfelül a Kék Vonalat is tudják hívni, az LMBTQI-emberek pedig a Háttér Társaság lelki- és jogsegélyszolgálatát.

Mit lehet tenni akkor, ha valakit családon belüli erőszak ér, de nincs hozzáférése telefonhoz, digitális eszközökhöz, mert a bántalmazó – aki most folyton otthon van – az ellenőrzése alatt tartja a készülékek használatát? 

Ez egy borzasztóan beszorított helyzet, és külön kockázatfelmérést igényel minden egyes esetben. A kockázatfelmérésben és a lehetőségek átgondolásában szokott segíteni a NANE, de ha az érintett nem tudja felhívni a segélyvonalat vagy más segítőt, egyedül is végig tudja gondolni a helyzetet: mik a lehetőségek, mik a kockázatok, és mire van szüksége, mit kell előkészítenie a különböző esetekben. Az érintett ismeri a legjobban a saját helyzetét és a bántalmazóját, így jó, ha megbízik a megérzéseiben és ezekből indul ki, amikor a veszélyeket felméri. Ha életveszélyben érzi magát, akkor jó eséllyel életveszélyben is van. 

A járvánnyal összefüggő izoláció fokozott éberséget igényel a gyermekvédelmi jelzőrendszer részéről isFotó: RinoCdZ / Getty Images Hungary 

A magyar bíróságokon március 15-től rendkívüli ítélkezési szünet vette kezdetét annak érdekében, hogy a tárgyalótermekben se terjedjen tovább a vírus. Hogy hatnak az ilyen típusú intézményi fennakadások a bántalmazókra? Jobban felbátorítják őket? 

Jelenleg a bíróságok rendkívüli ítélkezési szünetet hirdettek, ami azt jelenti, hogy a tárgyalások megtartásán kívül minden egyéb eljárási cselekményt le kell folytatni egészen addig, amíg a tárgyalás megtartásának szükségessége meg nem akasztja az eljárás további menetét. A távoltartási eljárásokat le kell folytatni, és a nem peres eljárásokat is, mint például a kapcsolattartás végrehajtása iránti eljárást, azzal, hogy amennyiben szükséges a felek személyes meghallgatása, az mellőzendő. Általános tapasztalat, hogy a hatósági kontroll hatására az erőszak csökken. Ezért lenne fontos tehát a megfelelően szigorú hatósági fellépés a családon belüli erőszakkal érintett ügyekben, a tapasztalatok szerint azonban ez békeidőben sem a megfelelő színvonalon működik. Ebből következik, hogy ha ez a kontroll az eljárások szünetelése, lassulása miatt nincs, vagy csak részleges, annak hatása lesz az áldozatokat érő erőszakra. A jogrendszerünkben, ahol egyébként is inkább jellemző az intézményi árulás, mint a hatékony áldozatvédelem, ez hátrányosan fogja érinteni a bántalmazottakat. 

Milyen intézkedéseket kellene bevezetnie a hatóságoknak, a döntéshozóknak, hogy ebben a zaklatott időszakban extra védelmet tudjanak nyújtani a párkapcsolati és a családon belüli erőszakkal szemben? Van bármilyen jó gyakorlat a világból, amit katasztrófahelyzet idején alkalmaztak, és nekünk is hasznos lehet adaptálni?  

Mindig hasznos lenne, de most különösen fontos, hogy gyorsan és hatékonyan tudjanak tartózkodási alternatívát nyújtani az áldozatoknak. Az egészségügy leterheltségéből és a fokozott elszigeteltségből fakadóan a súlyos bántalmazás áldozatai nagyobb eséllyel halhatnak majd bele a sérüléseikbe, így nemcsak a kimondottan életveszélyes fenyegetést (amikor az elkövető deklarálja, hogy meg fogja ölni az áldozatát), hanem minden erőszakot különösen komolyan kell venni (ennek persze máskor is így kellene lennie). Nagyobb figyelmet és kapacitást kell fordítani a segélyvonalakra, az azokon végzett kockázatfelmérésre is, és tudatosítani kell a rendőrökben, hogy felfokozott helyzet várható, amit komolyan kell venniük. Az államnak érdemes lenne külön válságstábot felállítania, hogy megtervezze, hogyan kezeli majd a családon belüli erőszakot a krízishelyzetben, és ebbe a témával foglalkozó szakmai szervezeteket is be kellene vonnia. Ezt több ország is meglépte az utóbbi hetekben. 

Szerző: Milanovich Domi

https://divany.hu/eletem/2020/03/24/koronavirus-csaladon-beluli-eroszak/?utm_source=cikklink 

Az Correlation Európai Ártalomcsökkentő Hálózat és az Eurázsiai Ártalomcsökkentő Egyesület közös állásfoglalása arról, hogy miként kell biztosítani az ártalomcsökkentő szolgáltatások folyamatosságát a járvány idején. (PDF)

A drogfogyasztó emberek az új típusú koronavírus járvány idején kockázati csoportnak számítanak. Gyakran a társadalom margóján élnek, alacsony vagy zéró hozzáféréssel a lakhatáshoz, a munkalehetőségekhez, pénzügyi forrásokhoz, a szociális és egészségügyi ellátáshoz. Az országok többségében rendszeres diszkriminációnak vannak kitéve és kriminalizálják őket. Sokan közülük számos egészségügyi problémával küzdenek (mint amilyen például a COPD, HIV, TBC, rák és más, az immunrendszert károsító betegség), amelyek növelhetik a (halálos kimenetelű) új típusú koronavírus fertőzés kockázatát. Az ártalomcsökkentő szolgáltatások gyakran az egyedüli kapcsolódási pontot jelentik ezen emberek számára az egészségügyi ellátórendszerhez. Egészségügyi és szociális ellátást és egyéb olyan alapvető támogatást nyújtanak a számukra, amelyek létfontosságú kapcsolatot teremtenek egyéb életmentő szolgáltatásokhoz.

Ezért arra kérjük a járvány miatt biztonsági intézkedéseket bevezető helyi önkormányzatokat, a nemzeti kormányokat és a nemzetközi szervezeteket, hogy

1. Biztosítsák az ártalomcsökkentő és egyéb alacsonyküszöbű szolgáltatások folyamatosságát a drogfogyasztó emberek számára az új típusú koronavírus járvány idején. Ez magában foglalja az opiát szubsztitúciós terápiát, a heroin asszisztált kezelést, a tűcsere programokat, illetve a naloxon és a felügyelt droghasználói helyiségek folyamatos hozzáférhetőségét. Ezen felül olyan alapvető szolgáltatásokat is elérhetővé kell tenni, mint a nappali ellátás, az éjjeli menedékhelyek, a zuhanyzók, a ruhák, az élelem és egyéb hasonló szolgáltatások. Ez különösen fontos azoknál, akik hajléktalanok és/vagy az utcán élnek.

2. Biztosítsanak megfelelő pénzügyi támogatást az ártalomcsökkentő és egyéb alacsonyküszöbű szolgáltatások működéséhez. Szereljék fel őket megfelelő eszközökkel, hogy megóvhassák a munkatársaikat és a klienseket a fertőzésektől (szappanok, kézfertőtlenítők, eldobható maszkok, steril törlőkendők stb.).

3. Ismerjék el az ártalomcsökkentő és egyéb alacsonyküszöbű szolgáltatások kritikus szerepét az új típusú koronavírus világjárvány idején, és vegyék figyelembe a drogfogyasztó emberek és az egyéb hasonló kockázati csoportok különleges sérülékenységét.

4. Alakítsanak ki speciális útmutatókat és szabályokat az ártalomcsökkentő szolgáltatások részére, különös tekintettel a drogfogyasztó emberek és hozzátartozóik sérülékenységeire. Ezeket az útmutatókat a szakmai szervezetekkel és az érintett közösségekkel szoros együttműködésben kell kidolgozni. Ezenkívül ezen dokumentumoknak meg kell felelniük a WHO nemzetközi útmutatóinak, a tudományos bizonyítékoknak, illetve az egyéb országos járványügyi szabályozásoknak is.

5. Biztosítani kell a szubsztitúciós terápia folyamatosságát. Lehetővé kell tenni, hogy a kliensek legalább egy heti dózist hazavihessenek, illetve biztosítani kell a gyógyszer lakóhelyhez közeli gyógyszertárakban való felvételét a számukra.

6. A tűcsere programoknak nagyobb adag tűt, fecskendőt és egyéb eszközt kell kiadniuk a klienseiknek, hogy minimalizálják a fizikai kontaktusok számát. A klienseknek biztosítani kell az elvihető tárolókat a használt tűk és fecskendők biztonságos megőrzéséhez/szállításához.

7. Az ártalomcsökkentő szolgáltatásoknak az új típusú koronavírus fertőzéseket megelőző eszközöket és információkat kell biztosítaniuk a munkatársaik, az önkénteseik és a klienseik számára. Ide tartozik a szappan, a legalább 60% alkoholt tartalmazó kézfertőtlenítők, a steril törlőkendők, a szemetesek és az eldobható arcmaszkok.

8. A drop-in szolgáltatásoknak, a szenvedélybetegek nappali ellátóinak és a drogfogyasztói szobáknak tanácsokkal és támogatással kell segíteniük klienseiket az új típusú koronavírus-fertőzések elkerülésében. A látogatóknak fertőtleníteniük kell a kezüket, mielőtt belépnek, és nem szabad a helyiségben tartózkodniuk az abszolút szükséges időtartamnál tovább. A konyháknak elvihető ételt kell készíteniük, amelyet odakint is el lehet fogyasztani. Minden szükséges lépést meg kell tenni annak érdekében, hogy a látogatók fizikailag a legkevesebbet érintkezzenek egymással és a személyzettel. A zárt helyiségeket rendszeresen szellőztetni kell. Az ártalomcsökkentő szolgáltatásokban, a szállókon és a drogfogyasztói szobákban meg kell akadályozni a túlzsúfoltság kialakulását. Ezt biztonsági szabályok bevezetésével kell elérni, például minimalizálni kell a kliensek odabent tartózkodását, a látogatók maximális számát, illetve egy alkalomban kell maximalizálni a napi látogatások számát. A stabil lakhatással rendelkező embereket arra kell buzdítani, hogy maradjanak otthon, és kizárólag az ártalomcsökkentő eszközök átvételére jöjjenek el.

9. A drogfogyasztó emberek egészségügyi állapotát rendszeresen ellenőrizni kell. Amennyiben valaki tüneteket mutat, mint amilyen a láz vagy a köhögés, maszkot kell neki adni és elő kell segíteni, hogy minél hamarabb orvosi segítséget kapjon. A szolgáltatóknak együtt kell működniük a helyi egészségügyi hatóságokkal és kórházakkal, hogy a klienseik közvetlen és gyors segítséget kapjanak, illetve gyógyulásuk után biztosítva legyen az utógondozásuk.

10. A hajléktalanok éjjeli menedékhelyeinek rendelkezésre kell állniuk a hajléktalan emberek számára a járvány idején. Lehetővé kell tenni azon kliensek elkülönítését, akik megfertőződtek, de nem igényelnek kórházi ellátást. Az éjjeli menedékhelyeknek meg kell felelniük az új típusú koronavírus járvánnyal kapcsolatos általános biztonsági előírásoknak, el kell kerülniük, hogy az embereket a fertőzés további kockázatának tegyék ki a túlzsúfoltság és az elégtelen egészségügyi ellátás miatt.

11. A csoportos foglalkozásokat, mint amilyenek a gyűlések és a csoportos konzultációk, meg kell szüntetni és el kell halasztani, vagy pedig online formában kell továbbra is biztosítani. Az új kliensek felvételétideiglenesen fel kell függeszteni (kivéve online). A kényszerintézkedéseket (pl. a büntető-igazságszolgáltatás által a büntetőeljárás alternatívájaként előírt kezelést) fel kell függeszteni. A kötelező vizeletteszteket meg kell szüntetni.

12. Az ártalomcsökkentő szolgáltatásoknak biztonságos munkakörülményeket kell teremteniük és biztosítaniuk kell a munkatársaik tájékoztatását és védelmét a fertőzésekkel szemben. A szolgáltatóknak meg kell határozniuk a létfontosságú munkahelyi funkciókat és pozíciókat. Előre meg kell tervezniük, hogyan helyettesítik az ezekben a pozíciókban dolgozókat, ha azok munkaképtelenné válnak.

CORRELATION EURÓPAI ÁRTALOMCSÖKKENTŐ HÁLÓZAT
EURÁZSIAI ÁRTALOMCSÖKKENTŐ EGYESÜLET

Fordította: Sárosi Péter
PDF dizájn: Takács István Gábor 

Forrás: Drogriporter 

https://drogriporter.blog.hu/2020/03/21/az_artalomcsokkentesnek_folytatodnia_kell#more15541108

A marginalizált csoportok különös veszélynek vannak kitéve. Nem szociális izolációra van szükségük, hanem a fizikai kontaktusok számának csökkentésére és társadalmi szolidaritásra. (Frissítés: a cikk megjelenése után megjelent az EMMI útmutatója, ami néhány kérdésre választ adott, de nem mindre.)

.

A járvány idején az emberek többnyire saját magukra és a közelebbi hozzátartozóikra összpontosítanak. Eközben kevesen fordítanak figyelmet azokra, akik a saját lakóközösségükben a legveszélyeztetettebbek: az idősekre, a hajléktalanokra és a különféle krónikus betegséggel küzdőkre. Hogy az idősek és a cukorbetegek miért különösen veszélyeztetettek, azt nagyjából mindenki tudja. Fertőzés esetén a legyengült immunrendszer nagy eséllyel eredményez súlyos légzőszervi komplikációkat. Sokan közülünk ezért felajánljuk a segítségünket a lakóközösségünkben élő idős és beteg embereknek a bevásárlásban.

Arra kevesebben gondolnak, hogy vajon egy olyan időszakban, amikor mindenkinek tanácsos otthon maradni, és az emberek felvásárolják az élelmiszert és gyógyszereket, vajon mi történik azokkal, akiknek nincs otthonunk, ahová visszavonuljanak, és nincs lehetőségük bespájzolni sem. És hogy azok az emberek, akik évek óta az utcán élnek, leromlott egészségi állapotban, gyakran alkohol- és egyéb drogfüggőséggel, vajon milyen nagy kockázatnak vannak kitéve. A túlzsúfolt szállókon, szociális ellátóhelyeken a fertőzés kockázata magas. Miközben gyakran még a kórházakban sem állnak rendelkezésre a megfelelő preventív eszközök (maszkok, fertőtlenítők, kesztyűk stb.), a nem kevesebb kockázatnak kitett szociális ellátásban dolgozók és klienseik védelmére alig gondol valaki.

A drogfüggőség nem válogat: gazdagokat és szegényeket egyaránt sújt. Azonban a vagyonosok sokkal erősebb szociális hálóval és lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy megküzdjenek vele. A középosztályhoz tartozó függőket is érintheti rosszul a járvány, hiszen ha nem jutnak droghoz, akkor hirtelen kell megküzdeniük az elvonási tünetekkel, egy olyan időszakban, amikor alig férhetnek hozzá segítséghez. Fontos, hogy ne hagyjuk őket magukra, biztosítsuk számukra a támogatást. Bár a járvány idején indokolt bizonyos közösségi ellátások szüneteltetése vagy korlátozása, ugyanakkor ma már lehetőség van online támogató csoportok szervezésére, és a gyógyszerek felírása is történhet az Interneten keresztül. Szerencsére már számos ilyen kezdeményezést látunk a drogambulanciák részéről Magyarországon is.

Külön problémát jelent az ún. eltereltek - a büntetőeljárás alternatívájaként 6 hónapos megelőző, gyógyító vagy egyéb kezelésben résztvevők - sorsa. Őket a törvény arra kötelezi, hogy záros határidőn belül teljesítsék a 6 hónapos kezelést, és pártfogó felügyelőhöz is járjanak. A járvány idején az elterelés határidejét indokolt kiterjeszteni, ezenkívül lehetővé tenni, hogy azt online is lehessen folytatni (amit egyébként a szakma már régóta sürget). A pártfogó felügyőhöz járás kötelességét is fel kellene függeszteni a járvány idejére. Reméljük, ezt a lépést a döntéshozók hamarosan meglépik.

A drogfogyasztók kriminalizálása és üldözése még "békeidőben" is káros - járvány idején azonban kimondottan veszélyes. A rendőrségnek ezért önmérsékletet kell tanúsítania, hiszen ma minden egyes büntetőeljárás konkrétan életveszélyt jelent (a börtönök, fogdák különösen kockázatos környezetet jelentenek), és mint végső eszközt csak a valóban a társadalomra veszélyes bűncselekmények üldözésére kell tartogatni.

A gyakran feldolgozatlan traumákkal, pszichiátriai társbetegségekkel küzdő, mélyszegénységben élő drogfogyasztók ma a járvány által leginkább veszélyeztetett csoportok közé tartoznak. Ha őket magukra hagyjuk a bajban, akkor sajnos sokan fognak közülük meghalni. Pedig ők is embertársaink, szülők, gyermekek, fivérek és nővérek, akik közül sokan megfelelő támogatással rendbe tudnák tenni az életüket. Fontos, hogy a járvány idején is biztosítsuk számukra a megfelelő támogatást.

A helyettesítő gyógyszeres kezelésben részesülők esetében fontos, hogy a gyógyszereket előre megkapják akár hosszabb időre is (1 hónap), hogy minél kevesebbet kelljen tömegközlekedéssel utazgatniuk és várótermekben várakozniuk. Erre már vannak is példák.

A fecskendők megosztásával terjedő HIV és hepatitis C fertőzések a koronavírus járvány idején is éppen akkora fenyegetést jelentenek, mint máskor. A tűcsere programoknak nyitva kell maradniuk, a megfelelő megelőző intézkedések szigorú betartása mellett: kézfertőtlenítők, maszkok, kesztyűk, hőmérők használatával, a közösségi helyiségek (drop-in) bezárásával és egyszerre egy kliens beengedésével. A zárt helyiségeket rendszeresen kell tisztítani és szellőztetni. Bizonyos szolgáltatásokat (pl. ételosztás) akár a szabad ég alatt is lehet nyújtani, ezzel csökkentve a fertőzések kockázatát.

Nagy szükség lenne a szociális ellátásban dolgozók védelmére: maszkokra, kesztűkre, fertőtlenítőkre, szappanra és egyéb megelőző eszközökre van szükségük, és ezenkívül arra is, hogy a döntéshozók rendszeresen informálják őket a fejleményekről és bevonják őket.

Egy manapság egyre többet hangoztatott igazság szerint a drogfüggőség ellentéte nem pusztán a józanság, hanem a kötődés. Az egészséges és szenvedélyes kötődés embertársaink közösségéhez. Ennek hiányában az emberek dolgoktól válnak függővé és drogokkal alakítanak ki szenvedélyes viszonyt. A drogfüggők nagyon gyakran elmagányosodott, elszigetelt, a társadalomból kirekesztett emberek, akiknek az életéből hiányoznak a valódi, mély emberi kapcsolatok.

A járvány idején az egyik legeredményesebb eszköz éppen a társadalmi távolságtartás (szociális izoláció), tehát az emberi érintkezések leépítése, minimumra csökkentése. Ez számunkra, egészségben és jólétben élők számára is igen nehéz. A szociális izoláció fokozása azonban a már egyébként is izolált embertársaink számára nagyon veszélyes lehet. Meg kell találnunk azt a módot, hogy a fizikai kontaktusok és a fertőzés kockázatának csökkentésével párhuzamosan továbbra is kapcsolódási pontot nyújtsunk a drogfüggőséggel küzdőknek és egyéb hátrányos helyzetű csoportoknak. És védjük meg azokat, akik velük dolgoznak, mert ha ők lerobbannak, akkor esélyünk sem lesz mederben tartani a járványt. Miközben elzárkózunk az otthonainkban, ne feledkezzünk meg a társadalmi szolidaritásról sem!

Sárosi Péter

Néhány hasznos külföldi dokumentum angolul olvasó szakembereknek a járvány idejére:

Az American Society of Addiction Medicine forrásgyűjteménye a koronajárvány témájában

Treatment and recovery services and Covid-19 (Collective Voice)

Online recovery support group meetings (Unity Recovery & We Connect)

Pod Mapping for Mutual Aid (Bay Area Transformative Justice Collective)

Syringe Services and Harm Reduction Provider Operations During the COVID-19 Outbreak (Harm Reduction Coalition)

Safer Drug Use During the COVID-19 Outbreak (HRC)

Coronavirus and drug harm reduction (Transform)

An Open Letter to Drug Users on Covid (Arild Knutsen) 

Forrás: Drogriporter 

https://drogriporter.blog.hu/2020/03/18/ne_hagyjuk_magukra_a_drogfuggoket_jarvany_idejen#more15532412