A vásznon animációs film kockái peregnek. Egy szerfüggő fiú fejében vagyunk, az ő életén és gondolatain keresztül ismerjük meg, miért lett a drogok rabja: hogyan hatott rá édesanyja alkohol- és gyógyszerfüggősége magzati korában, a szülei válása, apja szoborszerű ridegsége, az iskolai kiközösítés.

A rövid film egy speciális budapesti szabadulószoba kelléke, ahol a főszereplő fiú fejébe vannak bezárva a résztvevők, onnan kell kijutniuk. Ezzel nyitotta az estét a szoba ötletgazdája, Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus, aki évtizede foglalkozik szenvedélybetegekkel.

Nem csak a húszéveseké

Bevezető előadásában mindenekelőtt összefoglalta, miféle addikciók alakulhatnak ki az emberekben az anyaméhtől egészen az időskorig. Ennek során azt hangsúlyozta a CEU előadótermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt, hogy a tapasztalatok szerint majdnem minden függőség egy emberi kapcsolatot helyettesít, valamiféle hiányzó kötődést, amit az is bizonyít, hogy a szerelmesek és a szenvedélybetegek agyában nagyon hasonló folyamatok figyelhetők meg.

De kiemelte, hogy bár a legnagyobb veszély a serdülőkorban, az identitás kialakulása során leselkedik a fiatalokra, már a csecsemőkorban is sérülhet a kötődés olyan módon, ami későbbi addikcióhoz vezethet, illetve ebből a szempontból a felnőtt korban is lehetnek hajlamosító tényezők. Ilyenek lehetnek az unalom, a túlzott impulzivitás vagy az egyre gyakoribb figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD), ami a függőségek harmadának állhat a hátterében.

A szakember szerint komoly gond, hogy manapság sok szempontból a társadalmi kontextus is megágyaz a szenvedélybetegségek kialakulásának. Például a számítógépes játékok formájában is tetten érhető infantilizáció, vagy a közhelyként említhető elmagányosodás jelensége révén. De a fogyasztói lét, vagy az állandóan szorongató lemaradásélmény (FoMO) sem kedvez annak, hogy az emberek megfontoltabban éljenek, rendszeres önreflexiót tartsanak, helyükön értékeljék a világ dolgait.

A hajlam kijátszása

A beszélgetés során aztán Kapitány-Fövény Máté kitért arra is, hogy bár a függőségeknek nincsenek konkrét génjei (nem létezik például szerencsejáték-gén), de a hajlam igenis öröklődhet (a kutatások szerint 30-50 százalékban). A korai felismerés (egyáltalán az, hogy a családban szenvedélybetegség van), valamint a hajlam tudatosítása már önmagában nagyon komoly lépés az ismétlődés kivédése érdekében.

A gyerekeket pedig az észszerűen szabályozott és szerető közeg védheti meg, illetve, ha a szülő megtanítja a várakozásra (késleltetett vágykielégítésre), és arra, hogy milyen fontos mindenki számára a közösség. Ez utóbbi jelentőségét a szakember különösen is kiemelte a kamaszokkal kapcsolatban, mivel „számukra ezt látom a legfontosabb kiútnak a veszélyforrások közül. Ha a szülővel nem is tudja megosztani, de mindenképpen legyen valaki, akinek elmondhatja a problémáját.”

A gödör alján

A beszélgetésbe bekapcsolódott Rendi Mari, a Magadért Drogmentességet Védő Alapítvány segítője, akinek családi példája kapcsán elhangzott: milyen kár, hogy sok szülő, merő jóindulatból, nem meri hagyni hibázni a gyerekét, pedig ez nagyon fontos lenne a személyiségfejlődéshez. Ha pedig már kialakul egy függőségi probléma, akkor jó, ha a szülők nemcsak a gyereket hurcolják szakemberhez, hanem a család közösen is szembenéz a gonddal, és együtt kérnek segítséget.

Az igazi döntést azonban végső soron az érintettnek kell meghoznia, amihez sokszor csak a „gödör” legalján lesz lelkiereje. Így történt ez az est harmadik vendégével, Kapitány Krisztiánnal is, aki jelenleg a kábítószerfüggő tinédzserek rehabilitálásával foglalkozó Életrekellők centrum munkatársa. Számára a fordulópont több mint tíz éven át tartó intenzív pszichostimuláns-használat után a 30. születésnapja táján jött el, amikor egy egész napot töltött anafilaxiás sokkban, görcsbe rándulva, fulladozva.

Ez a mélypont vezette el a pszichiátriára, ahol aztán közel fél évre volt szüksége, mire maga is elhitte, hogy képes lesz drog nélkül élni. De a szervezetének kitisztulása és az önbecsülésének lassú visszatérése mellett az is kellett a kilábaláshoz, hogy édesanyja teljesen felújítsa a lakását, nehogy az ismert közeg visszarántsa. „Ismertem olyan szenvedélybeteget, aki hónapokig tiszta volt a pszichiátrián, de amikor visszakerült ugyanoda, ahol korábban lőtte magát, ahogy meglátta a falat, amit mindig nézett drogozás közben, máris újra elbukott” – mesélte a környezet jelentőségéről Kapitány-Fövény Máté.

Szalonfüggőségek?

A beszélgetés során felmerült, hogy a kémiai klasszikus szerfüggőségek (alkohol, drog, gyógyszer) mellett egyre jelentősebb az úgynevezett viselkedési függők száma. Ez utóbbi csoportba a szerencsejátéktól, a pornón át olyan, társadalmilag elfogadottabb (vagy nem is észlelt) formák is beletartoznak, mint a munka-, a testedzés- vagy az okoseszköz-függőség.

Utóbbit a szakemberek különösen jelentősnek tartották, már csak azért is, mert – bár a következményei nem lehetnek olyan szélsőségesek, mint mondjuk egy keménydrog esetében, de – személyiségromboló hatása szintén nagyon erős, és mivel az életünket egyre jobban behálózzák, sokkal nehezebb az absztinencia.

Felépülés után

Az előadás címében feltett kérdésre – Függőség vagy rossz szokás? – Kapitány-Fövény Máté négy szempontot sorolt fel. Az addikciót az különbözteti meg egy rossz szokástól, hogy az érintett képtelen kontrollálni (például hetekre abbahagyni), már károsan érinti a társas kapcsolatait, az érdeklődést teljesen egyetlen dologra szűkíti le, és komoly motivációs hatássá válik (magyarán a hétköznapi gondokkal, stresszel, szorongással való megküzdés eszközévé válik). Éppen ezért a szakemberek kevésbé aggódnak, ha egy kamasz a közegének való megfelelésből iszik, mert abból még nem lesz feltétlenül függőség.

És hogy mi jön a felépülés után? Többnyire „több körben” zajlik a rehabilitáció, vagyis újabb és újabb visszaesések, kudarcok során át. A tünetmentességhez pedig az kell, hogy valamilyen „helyettesítő szenvedély” vegye át a korábbi addikció(k) helyét – hangzott el. Ezek az új örömforrások (ami lehet a sport, a munka vagy valamilyen hobbi), amikért lehet és érdemes dolgozni, új perspektívákat és teljes életet adhatnak.

Kapitány-Fövény Máté legújabb, Ezerarcú függőség című könyvéről itt talál infókat.

Hasonló cikkeket a HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat. Keresse az újságosoknál vagy rendelje meg!

Nézze meg előfizetési ajánlatainkat, amelyekben HVG Könyvet kap a HVG Extra Pszichológia magazin mellé.

Forrás: hvg.hu

https://hvg.hu/pszichologiamagazin/20200130_Majdnem_minden_fuggoseg_emberi_kapcsolatot_potol#utm_source=hirkereso&utm_medium=listing&utm_campaign=hirkereso_2020_1_30