Olvasónk leveléből kiderül, milyen sokféle funkciót tölthet be akár ugyanannak az embernek az életében is ugyanaz az anyag - esetünkben az amfetamin.

Nem minden fekete és fehér. A viszonyom a fehérrel éppen ilyen sokszínű. Úgy hét éve fogyasztok, periódikus rendszerességgel. Húszas éveim elején az ungerground bulik úgy szippantottak be, mint orrom egy jókora csíkot a before-on. Akkor még minden más volt és minden másképp hatott. Partydrogként barátkoztunk össze, napokig pörögtem tőle, hétköznapra elengedtem, de mindig nagyon vártam a következő alkalmat, amikor gondolataim újra olyan sebességen száguldanak majd, hogy a gátlásaim sem érik utol őket. A barátságból hamar szerelem lett, éheztem az általa elért tudatállapotot. Mellette egyetemre jártam, fel sem merült, hogy amit csinálok az káros, rossz, vagy később esetleges mellékhatásokkal kell majd számolnom. Fiatalon és bohón, üde szervezettel könnyedén hevertem ki a húzós hétvégéket – nem úgy mint ma, mikor már szerdáig nyögök egy hosszú szombatot. Fel sem tűntek a néhai, hajnali izomgörcsök és a túlfeszült test jelzései, mikor már túltoltam a mennyiséget. A kezdeti beszédesség szorongó, paranoid, konok hallgatásba burkolózott, kerültem az emberek pillantását, de ez akkoriban még nem is tudatosult.

A hétköznapi használat talán a szakdolgozatom írásánál és az első munkámnál kezdődött. Azt már néhány elszállt afteron is felfedeztem, hogy ezen a frekvencián kreatív energiák szabadulnak fel bennem, az agyam valósággal hányja a rímeket. Imádtam speed-en verseket írni. A szakdolgozat megírásának ideje alatt napokra bezárkóztam, behúzott függönyök mögé bújtam és csak szipogtam és gépeltem. A határidő előtt bő másfél héttel készültem el, meglehetősen jó eredményt elérve.

Ezekben az időkben hozott össze a sors egy dominával, mondanom sem kell, ez a sötét vágyakkal teli világ a narkotikumok melegágyában burjánzott. Folyamatosan szívtunk, nappal, éjjel, vendégek előtt és után. Élvezetből és energiapótlásból. Löketként, hogy elviseljük a sok hülyét és átlendítsen a szeánszokon. Félreértés ne essék, nem azért kellett a drog, hogy elnyomja a munka iránti undoromat – én java részt élveztem és érdekesnek tartottam, amit csinálok. Az amfetamin egyfajta segédeszköz és önjutalmazás is volt. Jól fizető hobbiként, fétis buliként éltem meg az egész időszakot, ám észre sem vettem, hogy idő közben teljesen bekebelezett és nem szívesen érintkeztem hétköznapi emberekkel, elidegenedtem a világtól. Feszültséget és félelmet váltott ki a tömegközlekedés és egy egyszerű bevásárlás is. Lassan mindenhová taxival közlekedtem.

Az akkori párom szintén fogyasztó volt, az első csíkomat is ő húzta ki nekem, most meg hirtelen folyton azzal nyüstölt, álljak le és keressek munkát, mert így teljesen tönkreteszem magam. Esténként alig bírtam elaludni, a sok fű sem segített igazán, a pánik és a végtelen gondolati spirál teljes pszichózisba ringatott. A szex persze pezsdítő és önfeledt volt, nálam az amfetamin vérbőséget és fokozott intenzitást eredményezett. Eszemben sem volt leállni.

Végül elkezdtem valami társadalmilag elfogadott, nyolcórás, multis munkát keresni. Hamar felvettek, a dominázgatás és a drogfogyasztás a hétvégékre korlátozódott. Próbáltam egyensúlyt találni, nem bizonyult egyszerűnek. Ha egy-két hét kimaradt, utána tudat alatt és ösztönből próbáltam bepótolni a böjt alatt elmulasztott mennyiséget. Ha szombat este goa buli volt tervben, én már pénteken elkezdtem otthon beforeozgatni, és mire elindultunk volna az eseményre, már annyira szélsőségesen kész állapotba kerültem, hogy csak az életbenmaradásért szívtam még többet és többet, miközben már rég nem adott plusz energiát, inkább csak a nullára hozott vissza. A hangulatom idegessé, kedvetlenné, szorongóvá vált, el sem akartam indulni. Furcsa loopokban keringtem. Nem javult a helyzet, mikor munkahelyet váltottam, ahol a nagy backlog miatt lehetőség nyílt szombati, home office-ban végezhető túlórákra is, szép pénzekért.

Felfedeztem, mekkora fókuszt és sebességet biztosít az adminisztrációban, könyvelésben. A produktivitásom szárnyalt, szinte élveztem az amúgy kissé száraz és lélekölő, digitális futószalagon végzett munkát. Minél többet adott ilyenkor, annál kevesebbet hagyott a hétköznapokra. Mikor nem toltam, állandó fáradtság lett úrrá rajtam, ingerlékennyé váltam és a hangulatingadozásaim is erősödtek. Nem beszélve a sűrűsödő pánikrohamokról. Ekkor már kezdtem tudatosítani a pszichére gyakorolt, folyamatos mellékhatásokat, s egyszerre a tiszta hétvégéken rám törő, nyűgös, örökösen elégedetlen hiányérzetet is. Mikor nem spuriztam, semmihez sem fűlött a fogam. Üresnek és kedvetlennek éreztem magam, de tisztán láttam, az eddigi életmódom sem fenntartható a továbbiakban. Realizáltam, ha szívok, már akkor sem vagyok olyan aktív, inkább csak piálok és vegetálok mellette. A lejövő fizikailag is megviselt, az emésztésem néha napokra leállt, puffadtam és égett a gyomrom. Fogyás helyett hízni kezdtem.

Hosszabb szünetre volt szükségem, de végső búcsút továbbra sem kívántam venni rutinos kis szenvedélyemtől. Az életem részévé vált és én ragaszkodtam hozzá.

Folyt. köv.

Sniffany

FIGYELEM! A fenti történet nem azt a célt szolgálja, hogy bárkit hasonló szerek fogyasztására buzdítson. Sorozatunk célja a tájékoztatás: hogy bemutassuk, milyen sokféle célból és módon fogyasztanak az emberek tudatmódosító szereket. Ha érdekel a drogtéma - akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a sarosi.peter(kukac)gmail.com címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.

Forrás: drogriporter.blog.hu

https://drogriporter.blog.hu/2020/04/15/vegtelen_utcakon