Vajon mennyiben más ma drogozni, mint tíz éve? Mi jellemezte a régi és mi a dizájnerdrogokat?  És vajon melyikkel volt veszélyesebb az élet? Többek között ezekről a kérdésekről ír új cikkében Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns, felépülő függő, szenvedélybeteg segítő.

Szerzőnk sok évig használt intravénásan kábítószereket, főleg ópiátokat (heroin, codein, morfium, methadon) valamint serkentőket (amfetamin, kokain) és nyugtatókat, altatókat, és sok-sok alkoholt. Tapasztalatairól, valamint az állam és drogozás viszonyáról a Repülök a gyógyszerrel – A kábítószerezés története a szocialista Magyarországon című könyvbenírt bővebben. Körülbelül 15 kórházi elvonós leállási kísérlet és több rehabilitációs intézetben eltöltött 40 hónap után már több mint 14 éve él szer- és alkoholmentesen, felépülésben.

Régen minden jobb volt. Pontosabban más.

Egykori droghasználóként, felépülő függőként, tulajdonképpen örülök, hogy még a „klasszikus érában, klasszikus szereken” (heroin, kodein, amfetamin, kokain, barbiturátok, benzodiazepinek) szocializálódtam. Akkoriban a drogok még kiszámíthatóak voltak, nagy vonalakban tudtam, mit várhatok tőlük. Persze itt is rengeteg buktató van, de ez nem képezi ennek a cikknek témáját. Ha a mostani szereket használtam volna, magamat ismerve ez a cikk már nem íródna meg, nem lennék már életben.

Ezeknek a szereknek megvoltak azok az „előnyei”, hogy miután régóta ismertek a hatásaik - úgy a testre, mint a pszichére -, hosszú évek során kialakult a protokoll a kezelésükre. Sokat lehet tudni a hatásmechanizmusukról, a használatukkal járó pozitív és negatív következményekről.

A teljesség igénye nélkül említek párat:

Vegyük például a heroin elvonást, amiről sokan azt hiszik, hogy halálos. Nem az. A heroin elvonása, ugyan nem egy leányálom, ám kb. egy hét alatt lezajlik, ismertek a tünetei (hidegrázás, hasmenés, orrfolyás, álmatlanság, izzadás, csont- és izomfájdalmak), de tudtommal még senki nem halt bele, bármennyire is sajnáltatják magukat emiatt a heroinfüggők. Ez inkább csak jó ürügy arra, hogy miért ne álljanak le, erre vetítik ki összes félelmüket, pedig az igazán neheze még csak azután jön. Túladagolása esetén ellenanyag is van rá.

Szerintem a heroin „őszinte szer”, azaz ha valaki már avval él, nem szokta magát avval áltatni, hogy csak „játszadozik”, hogy „hiszen mindenki ezt csinálja”, mint ami jellemző azokra, akik olyan rekreációs szereket használnak, mint a fű vagy az extasy, kokain. Ez a tény így ez az arról való leállást, a mélypont beismerését is megkönnyít(het)i.

Említhetjük az alkoholt is, amit általában nem szoktak a kemény drogok közé sorolni, ám szerintem kőkemény drog, csak épp legális, az állam által javasolt, reklámozott, támogatott is. Eközben az alkoholisták száma lassan egymillióra nő, és évente kb. harmincezer ember hal bele alkohol okozta betegségbe. Az alkoholelvonás öt százaléka kb. delirium tremenshez vezet, mely olyan akut krízishelyzet, mely a hirtelen alkoholmegvonás talaján fejlődik ki és potenciálisan halálos kimenetelű is lehet. Ismerjük az összetételét, jól ismerjük a hatásait, jól ismertek a kezelési lehetőségek, sok intézmény foglalkozik az alkoholisták kezelésével.

A marihuána társadalmi elfogadottsága igen magas, a fizikai elvonása igen csekély, arról viszont kevés szó esik, hogy mennyire komoly pszichés függőséget okozhat, ebben az értelemben sunyi szernek tartom. „Ez csak fű…” Ez megnehezíti a vereség beismerését is függők esetében. Ennek ellenére el tudom fogadni, hogy egy nem függő típusú személyiség tud vele ugyanúgy kontrollal, rekreációs módon élni, mint egy szociális alkohol fogyasztó. Pozitívuma, hogy a hatásmechanizmusa ismert, túladagolni nem lehet.

Most rátérek az új típusú szerekre:

Az, ami jelenleg a hazai kábítószerfronton az új típusú szerek megjelenése óta van, felér egy nemzeti katasztrófával.

• A ma használt dizájner szerekről elmondható, hogy sem az összetételére nézve, se a hatásukra vonatkozólag nincsen semmilyen gyakorlati tudásunk. Az igen gyorsan változtatott összetételük miatt a túladagolt kliensnél nem tudhatja senki, mit is használt tulajdonképpen, így a segítségnyújtás hatásfoka is kétséges.
• Nagyon olcsók, így lassan átveszik a kannás bor szerepét. A gettókban és az elszegényedett falvakban lassan elterjedtebb, mint az alkohol. Előfordul, hogy a családok több generációja használ együtt drogokat. (Nagyszülők és szülők alkoholt, gyógyszert vagy ezek kombinációját, míg az unoka dizájnereket.)
• Könnyen hozzáférhetőek. Az interneten rendelhetőek, ezért még a legkisebb falvakban is könnyen beszerezhető.
• A „herbál fű” vagy „bio fű” név nagyon megtévesztő, sokkal adekvátabb lenne a „műfű” megnevezés, ugyanis semmi természetes nincsen bennük. Ezek az elnevezések a fiataloknak azt sugallják, mintha valami nagyon természetes, szinte egészséges szerről lenne szó.
• A dealerek nem büntethetőek a gyorsan változtatott összetételnek köszönhetően. A tegnap használt és tiltólistára került szerek helyett napokon belül új, módosított képletű, nem büntethető összetételű drogok jelennek meg.
• Gyakori a dizájner szerek esetében az akár naponta tíz vagy annál is többszöri injektálás. Ez korábban nálam is csak a heroin mellé használni kezdett kokain esetében fordult elő.
• Gyakorlatilag sem a dealer sem a vevő nem tudja, mit használ a túl sűrűn változó összetétel miatt. Így fokozottan veszélyes ezeknek a szereknek a használata. A drogoknak lassan már nevük sincs, csak annyit lehet róluk tudni, melyik utcából származnak.
• A tűcsere programok megszüntetése miatt a kliensek többször és sokan közösen használják az egyre tompább és fertőzöttebb fecskendőket. Ráadásul a csökkenő segítő-használó kontakt miatt sokkal kevésbé vonhatóak be a kezelő programokba.
• Magas hepatitisz és HIV fertőzöttség veszély az intravénás penetrációban, és ez nem áll meg a gettó ajtajában. Azaz közös társadalmi ügy. A hepatitisz fertőzöttség mára a kétszeresére nőtt.
• Rehabilitálódás tekintetében nehézség, hogy sokkal hamarabb következik be a fizikai leépülés, mint a „lelki” megadás. Így az ezt használó fiatalok, ahogy testileg jobban lesznek, többnyire elhagyják a kezelőhelyeket. Már ahol egyáltalán ennyire fiatal drogfüggőket befogadnak.
• Egyre csökkenő életkor a kipróbálás és az aktív használat tekintetében. Nagyon fiatalon válnak függővé, az ellátórendszer nincsen felkészülve a nagyon fiatal függőkre. Örvendetes fejlemény, hogy van már két tinirehab az országban.
• Ezeket a szereket a drogteszt vagy vizeletteszt többnyire nem mutatja ki.

Forrás: Sákovics Diana - dívány.hu