Az alkoholproblémákról talán már nyíltabban tudunk beszélni, de igazi áttörésről még nem beszélhetünk. Továbbra is jellemző, hogy sokan csak végső esetben kérnek segítséget problémájuk megoldásához. Gyakori, hogy az elkeseredett hozzátartozók teszik meg az első lépést, és keresnek fel szakembert, maguk sem tudva sokszor arról, hogy ezáltal megtették az első lépést, hogy kitörjenek abból az ördögi körből, amiben senyvednek évek, vagy akár évtizedek óta – mondta el érdeklődésünkre Szabóné Kiss Tünde, a Talentum Európai Fejlődésért Közhasznú Alapítvány intézményvezetője, hozzátéve, sokan nem is tudnak arról, hogy ingyenesen, kórházi kereteken kívül is kaphatnak segítséget. Pedig Magyarországon a szociális alapszolgáltatások lehetőséget biztosítanak arra, hogy közösségi, alacsonyküszöbű vagy nappali ellátás keretében segítséghez jusson a szenvedélybeteg, illetve a hozzátartozó. 

Börtönből az iskolapadba

– Szegény családba születtem. Édesapám több mint 30 éve alkoholista, édesanyám pedig 27 éve paranoid skizofréniában szenved, így félig az utcán, félig pedig állami gondozásban nőttünk fel a testvéremmel. Hamar találkoztam a cigarettával és az alkohollal is, és nem voltam még 15 éves sem amikor kipróbáltam a könnyű drogokat, majd következett a herbál, amit több mint öt évig szívtam. Ez addig fajult, hogy börtönbe kerültem, és 8 hónapig előzetes letartóztatásban voltam. Itt találkoztam az alapítvány munkatársaival, akik segítségével szabadulásomat követően elkezdtem a tudatos felépülésem. Jelenleg esti gimnáziumba járok, le fogok érettségizni, mellette 12 órában dolgozom, és elkezdtem sportolni is.

Azoknak, akik jelenleg valamilyen függőség rabjai, csak azt tudom mondani, hogy lehet másképp, van más út!”

– osztotta meg velünk történetét K. Pál, az alapítvány egyik ellátottja.

Végzetes is lehet

Ám nem mindenkinek fordul jobbra az élete. – Volt egy kliens a rendszerünkben, aki néhány hete halt meg váratlanul. Habár a szervezet küzd a végtelenségig, de egyszer nemet mond.

El kell döntenünk, hogy mi mondunk nemet a függőségre, vagy a szervezetünk száll ki a piszkos játszmából, és mond nemet a függőségben élt életünkre”

– mondta Szabóné Kiss Tünde, aki arról is beszélt, hogy az alkoholfüggőség kialakulásának kockázati tényezőit lehet ugyan fejtegetni, de ez egyénenként más, csakúgy, mint a gyógyuláshoz vezető út.

Elmenekülni a gondok elől

– Lehet a függőségre genetikai hajlamunk, de a szocializációs közeg sokkal dominánsabban meghatározza, hogy milyen megküzdési stratégiákat determinálunk az első hét évünkben. Ebben az időszakban az agyunk sokkal inkább a befogadás, a minták megtanulása fázisában működik, kevésbé van jelen a tudatosság. Amit látunk, azt elraktározzuk a tudattalanba, majd felnőttkorban ezeket a mintákat fogjuk mi magunk is alkalmazni – fejtette ki.

Az alkohol egyfajta menekülés lehet a hétköznapi monotonitásból, stresszhelyzeteiből, rengetegen azért nyúlnak a pohár után, mert addig sem kell saját problémáikkal, démoniakkal szembenézniük. Fontos azonban leszögezni, hogy az alkohol nem nyújt megoldást.

– Megfigyelések szerint, ha 1-2 évig rendszeresen 20 mg abszolút alkoholt bejuttatunk napi szinten a szervezetünkbe, garantáltan kialakul az anyagcserezavar, az alkoholizmus. Nők esetén ennek a fele is elegendő, hiszen az ő szervezetük érzékenyebben reagál az alkoholra – mondta Szabóné Kiss Tünde.

Úgy véli, a prevenciót a lehető legfiatalabb korban (óvodában) el kell kezdeni. – Azzal a meglátásommal nem vagyok egyedül, hogy amíg a prevenció alatt a néhány órás előadásokat értjük, nem járunk jó úton. Fontos, hogy fókuszban ne a riogatás, hanem az őszinte és nyílt kommunikáció legyen. Legyen egy olyan tér, ahol a fiatalok őszintén megnyílhatnak anélkül, hogy minősítenék őket, valamint alapfeltétel, hogy egy elfogadható, hiteles személy tartsa a foglalkozásokat.

Forrás:  Vass Kata – haon.hu