Az alkoholizmus kezelésére ma már számos lehetőség van. A függőség leküzdésének első és legfontosabb lépése, hogy a páciens felismerje, hogy alkoholfüggő, és akarjon ezen változtatni. Ha megszületett az elhatározás, megkezdődhet a terápia, amelyet gyógyszeres kezeléssel lehet kiegészíteni az alkohol utáni vágy enyhítése céljából.

Az alkoholizmus kezelésében sosem a gyógyszereké a főszerep, csupán kiegészítő, gyógyulást, leszokást segítő funkciójuk lehet. Az érintetteknek gyökeresen változtatniuk kell életmódjukon és viselkedésükön. Tartós eredmény csak akkor érhető el, ha az alkoholizmust kiváltó okok és feltételek megváltoznak. A gyógyszerek szedésével önmagában nem érhető el leszokás, és nem akadályozható meg a visszaesés sem.

Az alkoholfüggő páciensek gyógyszeres kezelésére sokáig csupán diszulfiram hatóanyagú gyógyszer állt rendelkezésre. Azonban, ha valaki használta a gyógyszert és alkoholt ivott rá, különböző zavarok jelentkeztek, mint például arcidegrángás, fejfájás, hányinger, hányás, szívritmuszavar és vérnyomásesés. Mindez olyannyira elviselhetetlen volt, hogy az alkoholfüggők többségének sikerült is leszoknia. Mivel néhányan a kellemetlen hatások ellenére továbbra is rendszeresen ittak alkoholt, és ezzel egészségkárosodásnak tették ki magukat, ma ez a szer aligha kerül szóba a leszokás eszközeként.

A gyógyszereknek amellett, hogy segíteniük kell a leszokást és csökkenteni a visszaesés esélyét a következő követelményeknek kell megfelelniük:

• Nem lehet pszichotróp hatásuk illetve mellékhatásuk sem
• Nem okozhatnak függőséget
• Nem léphetnek interakcióba az alkohollal
• Nem lehetnek mellékhatásaik (különösen nem szabad, hogy károsak legyenek a májra)
• Csak olyan pácienseknél alkalmazható, akik már a leszokás útjára léptek, és kevesebb alkoholt fogyasztanak.

Mennyire hatékonyak a gyógyszerek?

Klinikai vizsgálatok szerint az acamprosat tartalmú gyógyszerek hatékonyabban segítik a leszokást, míg a naltrexon a visszaesés megakadályozásában eredményesebb. A kontrollcsoporttal összevetve az acaprosat-ot szedők körében 16 százalékkal nőtt a leszokási arány, a naltrexon pedig 21 százalékkal csökkentette a visszaesés esélyét. Az alkoholfüggőségről való leszokást segítő gyógyszerekről általánosságban elmondható, hogy nem helyettesítik sem a többi leszoktatást célzó terápiát, sem a motivációt. Csak egy már kezelés alatt álló páciens terápiáját egészíthetik ki, miután a páciens elismeri önmaga és mások előtt, hogy alkoholfüggő.

Szerző: WEBBeteg - B. M. , szakfordító, Lektorálta: Dr. Csuth Ágnes

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.