Nóra falun született, közel az ukrán határhoz. A gimnáziumot drámatagozatos kollégistaként végezte el, majd próbálkozott a fővárosban itt-ott színészkedéssel, statisztálással: kisebb szerepeket kapott filmekben is, de nem igazán jött össze, hogy csak ebből éljen meg, bár alternatív színházi produkciókba rendszeresen hívták, ők viszont nem tudtak fizetni.
Férjhez ment egy menedzserhez, majd rövidesen meg lett Márti, aki most tizenhat éves, Dávid pedig tizennégy. Szerette Jánost, de a kapcsolatuk végén már annyira ivott, hogy muszáj volt elválniuk.
Nóra egyedül maradt a gyerekekkel, majd megszakadt az iskoláztatásukban, mert Budapesten negyvenhét évesen már nem kapott munkát sehol. Alkalmi takarításokból és segélyből éltek. Inkább visszaköltözött az édesanyjához falura, gondolta, hogy ott majd jobb lesz. A gyerekeket beíratta a helyi iskolába. Bejárónőként munkát vállalt a falubélieknél, amíg össze nem gyűlt annyi pénz, hogy önálló házat bérelhetett, de valamiért a felkérések megszűntek és nem maradt más, csak a közmunka.

vasútállomás (illusztráció)

A vasútállomásra osztották be takarítani. Elvállalta, nincs benne semmi megalázó -, gondolta, pedig a vécében derékig állt a robbanófosás. A nyilvános helyiséget a falu közmunkásai piszkították tele óránként -, de hát hová is mehettek volna a dolgukat végezni! Nóra aztán az állomást szépen, türelmesen kivakarta a szarból.
Dolgozott vele két hölgyecske, akiket szintén közmunkásnak vettek fel, negyven-ötven közöttiek. Olyan mértékben voltak gonoszak, hogy Nóra azt hitte ez valami mese és nem a valóság, amiben van. Végig szívatta a két nő: az egyik a krumpli fejű Ibi, aki az elvonástól már korán reggel nagyon remegett, a másik meg a kockafejű Tündike, fülbevaló, berakott haj, egyszerű, mint a százas szög.

Nóra először volt életében ilyen környezetben, és a szűrrealitása miatt azon gondolkodott, hogy került oda. Közös kis öltözőjük volt, egy szobácska, ahol mindig ugyanaz a lemez forgott: kapálás, derékfájás, csírázás, trágyázás, hogy mi volt tegnap vacsorára -, és még mi is? Ja! Az időjárás.

Gonoszkodtak vele, de neki volt egy ütőkártyája, mégpedig az, hogy rendesen dolgozott. Mondták is a forgalmisták, hogy nem láttak még a vasútállomáson ilyen közmunkást! Virágcsokor az asztalon, kávét főzött nekik, szalvétát tett mellé. Wau, de szép! Köszi! Nincsen cukor? Majd hoz egy szép porcelán tálkát és akkor abban lesz! Szappantartó? Mi az, hogy nincs?  Akkor szerez oda azt is. Elkezdett bejárogatni a forgalmiba és kényelmes otthonná varázsolta.
Odakint Elvira az állomásfőnök – egy fantasztikus csaj -, kijelentette: azt csinál, amit akar. Ültetgette a fákat, virágokat, bokrokat és ezzel szenvedélyesen elvolt tavasztól.

Nem tudni miért próbálta bántani a két nő -, talán az értelmiségi lénye zavarta őket -, de hát olyan látványos volt Nóra sikere, hogy nem volt erről mit beszélni. Aztán megpróbálták bárkinél megfúrni, vagy akadályozni, eldugni a lapátot, apró bosszúságokat, de már nem tudtak belé kötni.  Nóra attól félt, ha szabadságra megy, a két banya, ahogy hívta őket, ráönti a hipót a virágokra. Komolyan féltette a növényeket.

Elvira, az állomásfőnök kitiltotta őket az irodából, hogy ott ne takarítsanak. Hozzá ne érjenek valamihez! Mert a ronggyal bementek a vécébe, utána meg ugyanazzal takarították a mikrót. Volt, hogy keményebben beszólt az egyikük, akkor már visszaszólt ő is: na, befogod a pofád!

A főnöknő nem volt baszogatós fajta, volt dolga elég. Nem akarta még a közmunkásokat is apportírozni, elvannak, azt jól van. Ötvenezerért nem kapnak jobbat. Csak a fontos dolgokért szólt a két nőnek. Azért se csinálták meg! Ők nem bajlódnak azzal. Nóra látta, hogy naponta kiálltak az állomás sarkára, hogy várják a közmunkás férfiakat -, a baktereket, a valamilyen tolatós fasziékat, mindegy, volt ott egy csomó férfi. Tehát a fogatlan szájú, abszolút felszínes kokettálás ment -, és ez egész nap.

Az állomásfőnökék szerint csak Nóra dolgozott, mert mindig volt valami a kezében: vagy vödör, vagy rongy. Látták, hogy húzza a slagot, tolja a talicskát, söpri az avart, hányja a havat. Ó, koszos az ablak, meg kellene már pucolni, szóval ment körbe az irodákban is. Tiszta billentyűzet, tiszta monitor, cserepes virágok. Jó, nem egy kiemelt állomás, de hát azért, na! – nézett szét elégedetten. Az irodában hálásak voltak ezért, szerették Nórát. Gyorsan megszokták a kényelmet és a komfortot.

forgalmi iroda

Álmában sem gondolta volna, hogy vidéken megtetszhet neki bárki is. Mégis ki? Egy puccos traktoros? Amikor leköltözött tudta, hogy neki ott vége: soha nem lesz szerelmes! Elbújt! Vidékivel nem! Saját falujabelivel meg pláne nem!

Nóra egyik nap leszakította véletlenül a szalagfüggönyt az irodában, mert ablakot akart tisztítani. Már ereszkedett a tipli, és pont nála fáradt el. Mikor visszament a helyiségbe látta, hogy egy férfi áll a létra tetején és kalapálja vissza a karnist a helyére.  Úristen! Egy gyönyörűség! A negyvenes évei közepén lehetett, forgalmista munkaruhában: öltönyben, nyakkendőben és szép arcú, mint egy modell.

A bakterek reggel hattól, délután hatig, vagy este hattól, hajnali hatig dolgoztak. Általában négy ember cserélődött. Hogy kerül ide ez az ember? – morfondírozott Nóra. Kiderült, hogy egy közeli kistelepülésen született, ahonnan egy általános iskolai tanár segítségével kollégiumba került, ott végezte el a közlekedési szakközepet és érettségizett le.

Aztán lassan elkezdett figyelni rá: szkennelgetni, letapogatni. Akkor meg azt hitte magáról, hogy hülye. Jaj, Nóra ne csináld, biztos a klimax! – mondogatta magának. Hagyd már ezt a baromságot! Nincs és kész!
A szerelme sokáig plátói maradt, mert megtudta, hogy az állomásra újonnan odahelyezett férfinek élettársa van. Gondolta, akkor majd ábrándozik távolról, de egyszer csak rájött, hogy eszméletlenül kívánja. Vigyázott, hogy takarítás közben még véletlenül se érjen hozzá, mert azonnal elájul. Tudta volna úgy intézni, hogy beriszálgat, de megpróbált becsületes maradni és kitartani: nem az ő párja, nem bántja.

Pedig egyre erősebben fantáziált, és már csak rá tudott gondolni, vagyis rohadtul beleszeretett a bakterba. Trükközött, sakkozott, hogyan találkozhassanak pár óra hosszára, néhány tízpercre: most bemegy, meglocsolja a virágokat -, kiszámított minden egyes mozdulatot, melyik nap merre kavar. Ha nem csinálja meg a területet és felbukkan, akkor éppen arra lesz dolga. Azért kellett taktikáznia, hogy senki meg ne tudja a titkát.

Illusztráció

Aztán hirtelen mégis eljött az állomásról, mert úgy érezte nem bírja tovább, hogy ennyire kívánja a férfit. Másnap nem ment el dolgozni, hanem a plátói szerelem kínjai elöl menekülve felutazott Budapestre, mert úgy gondolta, hogy hamar kilábal belőle, ha felszed egy pasit. Írt is egy idegen a fészbukon, hogy nagyon tetszik neki, felfigyelt rá. Váltottak pár levelet, mígnem Nóra ingerült lett egy idő után és ezt válaszolta: nekem ne írogassál faszikám, itt vagyok egyedül, gyere le velem falura! Nem bírom a távkapcsolatokat! Ne a szád járjon! Találkoztak a belvárosban és a pasi lement vele vidékre. Közben ötven fok a vonaton, kemény hőség.

Nórától valamivel fiatalabb, nagyhangú fasz volt -, fene tudja milyen Zsoltnak hívták. Mesélte, hogy benne van a politikai életben -, vagyis nagyokat mondott a jelenét illetőleg, kicsikét hazudott a múltjáról: zűrős fickó volt. Sokat ültek egymás mellett azokban a napokban és ittak. Emiatt tört ki a botrány. Azt hitte, hogy marad pár napig a pasi és utána elküldi a picsába.

Zsolt egyébként nem volt hülye gyerek, csak az a lúzer fajta, aki teszi-veszi magát, és akinek aztán semmi sem sikerül a végén, mert addigra kiderül, hogy átbaszták, hogy mindenki az ötleteiből akar élni, hogy mekkora zseni,  nagy kapcsolatrendszere van, szóval előadta a nagymenőt és a nagy jóságát.

Beszélgettek, iszogattak, és igazából két hét alatt lepörgették az összes pszichodráma történetet, mert a pasi alkalmas volt rá, hogy táncoljanak, beszélgessenek, filmet nézzenek, filozofáljanak, megölelje, szeretkezzen, igyon vele, és ehhez hasonlók.

A gyerekek rájuk hívták a rendőröket. Nóra kérdi: miért igazoltatják? Hogy itt egy idegen férfi. Ültek a verandán, borozgattak a kánikulában. Nóra pedig replikázott a rendőröknek: szabad országban élünk, független nő vagyok. Itt van egy vendégem Budapestről. Vettem egy doboz óvszert, nem áll jogomban elhasználni? Melyik jogszabály tiltja, hogy keféljek? Annyit kurválkodom, amennyit akarok!

Lecsekkolták a rendőrök, hogy Zsoltnak priusza van. Gazdasági csalás lehetett, vagy ehhez hasonló, valamit magyarázkodott is, de az biztos, hogy nem volt elvetemült bűnöző. Kizárt, hogy pszichopata – mondta Nóra. Nem bántotta, neki sem volt rossz érzése vele kapcsolatban. Alkalmas volt rá, hogy bulizzanak és ennyi.

Illusztráció

A gyerekek azt állították, hogy öngyilkosságra utaló búcsúlevelet írt, ami nem volt igaz, csak valami négysorost jegyzett le részegen, amiben benne volt a Nirvána szó. Ezt vették szuicid szövegnek, ezért küldték rájuk a rendőröket, akik lobogtatták a fia rajzát, aminek a hátulján ott volt a versike. És megint jöttek, rárúgták az ajtót: asszonyom jól van? Mondta igen, miért ne lenne jól? Dávid amerikai unokatestvérei épp itthon voltak és velük jakuzzizott egy közeli apartmanban, pár nap múlva pedig táborba kellett volna mennie. Nóra nem adta jelét, hogy mindennek tudatában van, nem kommunikált senkivel, csak a faszival, akivel ivott.

Amikor hazajöttek a wellnessből, lecseszték Nórát, hogy hülye kurva, hogy a fia táborával kellene foglalkoznia, miért nem csomagol már neki. Tudta, hogy Dávid indulni csak három nap múlva fog – gondolta, hogy addigra majd összekészíti a hátizsákját. De érezte, hogy rezeg a léc, és nem biztos, hogy képes lesz rá. Tehát, akkor már elkezdett hótpicsa részegeskedni Zsolttal.

És a rendőrök ismét rárúgták az ajtót. Újra mondta, hogy igen, jól van: annyira abszurd volt. Mondta Zsoltnak, hogy kussoljon, majd ő lerendezi.
Kell-e segítség? Van-e öngyilkossági szándéka? – kérdezték. Mindenki meg fog egyszer halni – poénkodott Nóra: na, ezt nem kellett volna, bassza meg – gondolta át utólag. És elé tolták a nevetséges rajzot. Megkérdezték Zsoltot is. Azt válaszolta, hogy Nóra jól van, csak magányos, különben nagyon tehetséges, érzéki, szép nő. Szerinte csak ölelésre vágyik, beszélgetni akar, szüksége van valakire, mert boldogtalan. Nem akar öngyilkos lenni. Itt van, vigyáz rá. Nem hittek nekik a rendőrök és erőszakoskodtak, hogy Nóra keresse elő a pszichiátriai papírjait.

Amikor még együtt élt a gyerekei apjával, előfordult néha, hogy kivette a bankból az összes pénzüket és eljátszotta rulett gépen, vagy annyira lefogyott, hogy nem volt képes rálépni a mérlegre és beutalták a pszichiátriára. Nóra azt mondta erről, hogy nem bírta a terheit, mert a szemét János nem igazán vette komolyan az életüket. Úgy érezte, magára van hagyva.

A gyerekei azt csinálták ilyenkor általában, hogy az anyjukat el kell vitetni: mi sem egyszerűbb ennél, nem? – kérdezte Nóra. Berúgtam? Akkor zárassuk be, távolítsuk el a kellemetlenkedőt!
És Márti ismét el akarta vitetni a vidéki házukból is. Nóra emelt hangon, de nyugodtan mondta: na, én nem jövök ki többet onnan! Akkor a mentősöket hívták, hogy majd azok beviszik. Ott álltak a házuk teraszán a nyári kánikulában a rendőrök, a mentősök és jött a háziorvos is. Kijelentette nekik -, nem fogja aláírni, hogy elvigyék.

Ránézett a körzeti orvos, aki már az apját is kezelte: vén motoros, nagypiásnak ismerte. Na, mennyit ittak? Hát, mondja Nóra, elég sokat doktor úr. – Lehet itt probléma? – Mondta, hogy nem. Hát akkor, kérdezte az orvos – mit keresünk mi itt?  – és ránézett a gorillákra. De, írja alá a hölgy, hogy nem lesz öngyilkos. Jól van Nóra, akkor itt írja alá, hogy nem lesz öngyilkos. Hétfőn jelentkezzen nálam, beutalom egy addigtológus pszichiáterhez.

Nem ment el a körzetihez, hanem tovább ivott a csávóval és totál kicsúszott az időérzékéből. Zsolt mondta, hogy mindjárt indul a következő vonathoz, de leragadt. Aztán újabb üveg bor és megint ott aludt. Ez így ment még pár napig. A végén Nóra nem bírt lábra állni, annyi ereje nem maradt. És mire zombiként magához tért és feltápászkodott volna, addigra már nem volt családja. Nem volt élete egyik pillanatról a másikra.

Elmondta arról a két hétről, amit a faszival töltött, hogy csak földet akart érni végre, leérkezni egyszer már valaminek az aljára, és felgyorsította az eseményeket, mert úgy érezte, hogy nem bírja tovább. És ezt a hülye megoldást választotta Zsolttal, akinek igazából semmi köze nem volt az egészhez, csak végignézte.

Köszi szépen, ne tartsuk a kapcsolatot, tűnj el a picsába! Ne írjál a fészbukon sem, majd én rendezem az életem -, mondta neki Nóra, amikor kirúgta.
Ő volt az a tipikus fasz, aki nem viszi egyről a kettőre. Lehet, hogy szórakoztató egy darabig, de pontosan ugyanazokat az alkesz dumákat nyomta, amiket már a Jánosban is gyűlölt. Tudta, hogy mik azok a panelek, amikkel operálnak az alkoholisták, hogy mentsék magukat mások előtt, miért élnek így. A fasz kíváncsi rá!

***

Aztán visszavették közmunkásnak és újra a vasútállomásra osztották be. A bakter ott ugrált körülötte -, híre ment a faluban a pesti fiúnak és a cirkusznak is, amit a gyerekei rendeztek. Nóra miben segíthetek, mi a baj? Végre nyitott felé!  Küldött már elég egyértelmű jelet a pasinak -, ha van valami érzése iránta, akkor most már derüljön ki! Úgy látta, hogy csak arra járkált cigizni amerre ő, és csak vele állt szóba szívesen. Na, gondolta, ez akkor nem fantázia, de mindegy.

Érezte, hogy a férfi ragaszkodik hozzá és fontos neki. Egyszer csak azt mondta, hogy Nóra adjon neki pár percet, valamit kipróbálna rajta, de ehhez nyugalom kell, csukja be a szemét és adja oda a kezét. Elmondta, hogy színeket lát, és ezzel a képességével a másik emberről le tud venni információkat. Ne lepődjön meg, nem ezotéria, vagy misztika, csak próbálják meg.

Nóra tíztől számolt visszafelé, ne látszódjon rajta, hogy megzuhant a szíve: nagy levegőt vett. Jó színésznő volt, ügyesen tudta leplezni az érzelmeit. A pasi mondta, hogy üljön le, megfogta a csuklóját, a másik kezét a térdére tette. Csukott szemmel voltak pár percig -, Nóra gyorsan kiürítette az agyát: nem gondolok semmire, semmire, üres a fejem, üres a fejem, nem gondolok semmire! Kábé így.
A bakter mikor felnézett, azt mondta: uh, Istenem! Nóra meg magában azt, hogy kár, bazdmeg! A pasi Kyokushin karatéra járt, gyúrta magát, gyönyörű izmai voltak: jaj, botrány!

Mondta Nórának: érzem, hogy van köztünk valami, engedj közelebb magadhoz és bízz bennem! Ez nem fog menni, válaszolta Nóra, mert szerelmes vagyok beléd hónapok óta, és mivel kapcsolatban élsz, tabu vagy, ezért fegyelmeztem magam. De ezt nyilván tapasztaltad is. Nem szeretnélek elvenni a párodtól. Nekem elég, ha csak egy kicsit is érzel irántam, mert már a tudat is olyan hihetetlen boldogsággal tölt el, hogy az fantasztikus.
A férfi meglepődött: ezt magyarázza meg Nóra! Mondta, hogy soha sem volt még plátói szerelme, és ez neki nem rossz.

Illusztráció

Ennek ellenére elkezdtek kavarni. A bakter elárulta, hogy pár nap múlva lesz a születésnapja és azt is, hogy szolgálatban lesz aznap éjjel a forgalmiban. Szerette volna meglepni, de tudta, hogy az irodában állandóan mászkál valaki, és pláne mit keres ott éjjel a takarítónő.  Blamás visszamenni oda – gondolta Nóra, de egyértelmű, hogy a pasi meghívta, ő pedig megpróbálja majd elcsábítani. Kivitt hozzá egy kis tortát, egy szál gyertyával. A férfi megköszönte, de akkor már csókolóztak és szerelmeskedtek is egy jót.  Ettől kezdve nem volt megállás. Odavoltak egymásért.

A bakternál tíz évvel volt idősebb a nő, akivel együtt élt. Nóra tudta róla, ha bevállalta, akkor ez komoly viszony. Nem akarta szétzúzni a kapcsolatát, hiszen az élettársa lányának szinte már ő volt az apukája. De hát nem lehetett mit tenni, mert mind a ketten meg voltak őrülve egymásért. És egyre inkább. Lett egy közös titkuk, mert a kollégák előtt el kellett játszani, hogy nincs egymáshoz közük. Ha lehetett, akkor hátul bujkáltak, titokban viccelődtek, integettek, mások előtt meg pókerarccal ültek -, ezek a játékok nagyon tetszettek Nórának.

Utána mégis találkozgattak: felment a lakására titokban, sokat beszélgettek, sétálgattak is. Fontosak lettek egymásnak -, nagyon fölkavarta a csávót.
Aztán ő sem bírta tovább! Megzsarolta a pasit: ha nem teszi magát szabaddá, nem lesz az övé! Nem szeretnék másod hegedűs lenni -, mondta el az okát. Sokan belemennek ebbe a szerepbe, mert áltatják magukat, hogy majd a férfi otthagyja a családját -, aztán csak nem válnak el -, érdekes már megint jön a második, a harmadik gyerek, azt hazudják, hogy nem már szeretik az asszonyt, de hát, nem így van. Sok a hülye nő.

Ha úgy döntesz, hogy a családoddal maradsz, megértem -, mondta a bakternak. Ő meg hogy akkor a vállalkozását át kell alakítania és van már egy felépített élete. Mondta, hogy nagyon szereti az élettársát, de nem szerelemmel, mint őt. Jó mondta Nóra, gondold át, adok időt. Ezt a pasit nem akarta megborítani felelőtlenül, de azt is tudta, hogy szerelem nélkül nem érdemes élni, mert ritkán adódik, és jobban megvadítja az embert, mint a vagyon.

A bakter húzta az időt a válaszadással -, Nóra pedig addig is ajándékokkal látta el: megvette neki az akkor futó bestsellert tizenhárom ezer forintért, a második és harmadik részt is.
Amíg a pasi gondolkodott, ezt tette Nóra is. A csávó fiatalon karatés volt, festeni akart és rengeteget olvasott. Ezt az énjét visszatolta a másodgazdálkodós paraszti életmódba. Szőlője, gyümölcs fái voltak -, pálinkát főzött és imádott alkotgatni közben. De jó lenne, ha vissza tudná hozni azt az énjét! – morfondírozott Nóra, miközben kiborította a bizonytalanság, mert nem tudta hányadán állnak a bakterrel.
Aztán nemet mondott a pasi: az életformával magyarázta, hogy mennyire különböznek. De, hogy Nóra egyébként mennyire elbűvölő, csodálatos nő! Azért döntött a „nem” mellett, mert ott vannak a gyümölcsfái, mert kiskora óta ezt az életet éli, ő nem változik, utálja Budapestet, Nóra szereti, ő nem kalandor, hanem egyszerű ember, Nóra művész és nyüzsögni akar, ő pedig nem. Hogy a két életforma nem összeegyeztethető.
A bakter és a színésznő románca itt véget ért. A férfi azt mondta, hogy az egyetlen dolog, amit nem tudna elviselni, hogy Nóra eltűnjön az életéből.

Nóra pedig a feszültségét nem bírta, hogy a bakter ott lesz-e az állomáson, vagy sem. A közmunkás jelentkezési ív az irodában volt, ott kellett aláírnia reggelente. És akkor tudta meg általában, hogy melyik két forgalmis lesz szolgálatban.  Ezért minden nap kifestette magát, kitalálta, hogy milyen ruhában megy. Hiába érezte, hogy belehal a szerelembe, de az elviselhetetlen napi feszültség miatt gyorstalpalóra vette a szakításuk utáni haldoklást.
A pasi meglepődött, hogy pik-pakk átszervezte az életét. És nézett: ő nem borított semmit, Nóra meg mindent. Elkezdett csomagolni: egy percig sem tud tovább maradni. Budapesten új telefonkártyát vett. Gondolta magában: most, már ha akarna, sem hívhatna fel. Nem talál meg!

Illusztráció

Nóra utólag az eseményekről: ha ezt elmesélném valakinek, akkor senki nem gondolná jópofának, hanem azt, hogy hülye állat vagyok, aki elbaszta az életét. Egy szemét, aki nem a családja érdekeit nézi. Mindenki úristenezett a faluban, pedig csak túl volt lihegve minden a gyerekek részéről. Felhajtás nélkül is intézhették volna, hiszen már nem kicsik, és nem hangoskodtam a faszival, tehát meg lehetett volna oldani normálisabban is, minthogy kihívják rám a létező összes karhatalmat. Miért kellene a gyerekeimnek huszonnégy órában vigyázzban állnom?

Nem voltam olyan anyuka, aki állandóan bántja őket. Dolgozni jártam keményen: széllel szemben a téli hidegben a biciklin egyensúlyozva a csomagokkal. Lefagyott a kezem, az orrom, állandóan tele voltam pakolva -, a bevásárlás, a krumpli, utána be kell fűteni, ki kell menni fát vágni -, hát nem bírtam! Senki sem jött rá, hogy most már inkább a tenyerén kellene hordoznia.  Hogy már nem kéne tolnom ezt a kemény életet. Elfáradtam benne.

***

A gyámhatóság a gyerekeket a nagyanyjukhoz helyezte. Nóra visszautazott Budapestre, egy barátnője befogadta, amíg keresett magának albérletet, majd szünnap nélkül végigdolgozta bejárónőként a nyarat a következő tavaszig.

Aztán fogta magát és lelépett autóstoppal egy mediterrán országba, ahol először köztereken aludt hálózsákban, mígnem egyik éjjel szó szerint átesett rajta egy férfi, aki a romantikus megismerkedésük után nem sokkal elvette feleségül. Nóra most jómódban él egy pálmafákkal és virágokkal teli kert közepén álló patinás kúriában a Fekete–tenger partján, semmi dolga nincs azon kívül, hogy szép és vonzó legyen. Viszont minden alkalommal, amikor csak teheti szélesre tárja teraszuk ajtaját, nagyokat lélegzik, és tágult szemmel bámulja a zöldeskék horizontot.

Illusztráció

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.