Szia, a nevem Betti. 25 éves vagyok, és 4 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is.. A blogot három okból írom: 1, Nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom.

Megkaptam blogger “karrierem” egyik legfurcsább levelét, de előbb egy kis helyzetjelentés: (akit nem érdekel, görgessen le a levélre)

Hellósziasztok, elnézést kérek mindenkitől, amiért a nyár második fele ilyen eltünősen, megcsúszósan alakult, nem így terveztem, terveztük.

Az oka viszont nagyon pozitív, utazgattam, munkaügyileg mozgalmas volt a nyár, nyaraltam is kicsit, és elvileg még egy Amerika be fog nézni decemberben 

Igértem blogtalálkozót Augusztusra, de mivel fogalmam sem volt, hogy mikor érek rá biztosan, ezt inkább nem erőltettem, mert könnyen meglehet, hogy le kellett volna mondanom az utolsó pillanatban, ezt pedig nem akartam.

A blogtalálkozó November 18.-án szombaton lesz, Budapesten a 4.kerületben.

A találkozó második felén velünk lesz egy addiktológus is, mivel az első találkozó előtt többen érdeklődtetek, hogy lehetne-e hívni valakit.

Aki nem szeretne szakemberrel találkozni, az természetesen el tud menni félidőben, nincs ezzel semmi probléma, nem kényszer.

Szokás szerint a pontos címet csak a jelentkezők fogják megkapni. Tudom, hogy még messze van, lesz addig annyit ismételve, hogy meg is unjátok 

Józanugrás:

Előzetes terveim szerint aug-ban szerettem volna indítani a programot, de ez személyes elfoglaltságaim miatt nem jött össze, meg egyébként nem is volt jó ötlet, a nyár alatt ti is jóval kevesebben voltatok, hiszen mindenki nyaral, jön-megy.

A pontos kezdési időpontot így újra le kell egyeztetnem a résztvevőkkel és a segítőkkel is, de várhatóan októberben fogunk rajtolni.

A résztvevők: elviekben mind a négy résztvevő fixen megvan, ezért kérlek, hogy ne jelentkezzetek többen! Amennyiben bárki vissza is mondaná, az eddigi jelentkezők közül hívnánk be valakit, tehát új jelentkezőket már semmiképpen nem tudunk fogadni, így is baromi nagy munka volt kiszűrni négy embert 

Most akkor visszaáll végre a régi rend a blogon?

Igen is, meg nem is.

Most már az időm nagy részét Budapesten fogom tölteni, itt persze van időm bőven a bloggal foglalkozni, tehát igen, igyekszünk visszaállni a heti két posztra (ami sosem sikerül egyébként  ).

A Józanugrás elkezdtével viszont megint elég elfoglalt leszek, így elképzelhető, hogy a blogot megint nem egyedül fogom írni ezen időszakban.

A Józanugrók helyzetéről persze mindenképpen beszámolunk.

Miért nem működik a fórum? 

Kifejezetten boldoggá tenne, ha tudnám a választ erre a kérdésre, de őszintén szólva a leghalványabb elképzelésem sincs. Többen jeleztétek, én is észrevettem, hogy nem tudtok bejegyzést közzétenni. Igyekszem helyrehozni, ha nem sikerül, akkor meg keresni fogok egy másik fórum-plugint, ebben kérem türelmeteket. Valószínűleg feltörték az oldalt pár hete, mert nem ez volt az egyetlen dolog, ami el volt állítva, illetve kaptam is e-mailt a gyanús belépésről.

És akkor az említett levél :

“Kedves Blogger!

Levelem talán furcsának, egyenesen megbotránkoztatónak tűnhet elsőre, ezért előre is elnézésed kérem.

Nagyra tartom a blogot, és azt, hogy a saját példádat megmutatva próbálsz segíteni másoknak, de egy dolgot elfelejtesz! Nem mindenki akar leszokni!

Gergely vagyok, alkoholista, és eszem ágában sincs leszokni!!!!

Próbáltam. Egyszer 6 hónapig voltam alkoholmentes (egy munkahely miatt, ahol egyáltalán nem volt lehetőségem alkoholt fogyasztani) és életem legrosszabb 6 hónapja volt!

Én az életnek semmi értelmét nem láttam alkohol nélkül!!!
Semmit nem élveztem úgy, nem tudtam úgy ellazulni, nem voltam olyan boldog!

Az alkohol engem boldoggá és nyugodtá tesz. Ha nem iszom, üres az egész!

Tisztában vagyok vele, hogy jelentősen megrövidítem a saját életem! Azzal is tisztában vagyok, hogy el fog jönni az a nap amikor annyira rá fogok függni a piára, hogy már nem fog boldoggá tenni. De addig is, ha másban nem találom a boldogságot csak ebben, miért nem lehetek addig is boldog? Miért kell leszoknom mindenáron?

Egy dolog bánt csak, az pedig a magány. Mert képtelen vagyok normális párkapcsolatra mert a partnereimet mindig zavarja hogy nekem innom kell.

Nagy butaság ha azt mondom, hogy szeretnék együtt lenni egy alkoholista nővel? Egy olyan alkoholista nővel aki hozzám hasonlóan efogadta hogy alkoholista, és így akar élni?

Na ez az amit soha nem fogok megtalálni! Egy olyan nőt aki hozzám hasonlóan gondolkodik!

Kicsit irigylem azokat az embereket, akik alkohol nélkül is látnak értelmet, örömöt az életben, de nem akarom az ő életüket élni.

Azt hiszem 40 évesen meg van bennem a képesség, hogy meghozzam ezt a döntést, és átlássam, mit szeretnék.

Nem muszáj erre a levélre válaszolnod, hiszen nem kérdeztem semmit. Szeretném ha látnád ezt a nézőpontot is, és ha esetleg van a blogon bárki aki hasonlóan gondolkodik azzal szívesen beszélgetnék akár privátban is.

Megtennéd kedves Betti hogy ezt a levelet közkinccsé teszed?

Szép józan napokat kívánok mindenkinek, de csak annak, akit ez tényleg boldoggá tesz!”

Szóval, kedves Gergely.

Nem kértél választ, de kapsz, mert sok gondolat gyűlt össze bennem, miközben olvastalak.

Az első az, hogy azt hiszem ezzel a levéllel kicsit saját magadat is meg akartad győzni 

“Nem mindenki akar leszokni! “

Ez természetes. Úgy gondolom a leszokási folyamat része, hogy tényleg le akarj szokni. Korábban egyébként azt mondtam, hogy ez nem igaz, mert a lelke mélyén mindenki le akar szokni, ma már ezt nem így gondolom. 

Úgy gondolom, hogy el kell juss addig a pontig, amikor belátod, hogy az alkohol valójában nem ad neked semmit, csak elveszi az életed. Mert azt csinálja, de az elején szerintem egyikünk sem látta így.

Hiszen, ahogy írod is, nyugodt, és boldog vagy, amikor iszol.

Sokáig én is az voltam. (ill azt hittem)

Mert jó kimenekülni a saját életedből, ha nem tudsz megmaradni benne, és nekem nehéz volt megmaradni benne.

Aztán eljöttek azok a napok, amikor elkezdődtek a kidőlések, amikor undorodtam attól, ahol és ahogyan magamhoz tértem, amikor random elsírtam magam, csak mert rohadt magányos vagyok, amikor a világ egyik legundorítóbb emberének éreztem magam.

Szerintem te sem így definiálnád a boldogságot.

Nyugodt sem sokáig leszel, mert ha a hidakat felégeted (márpedig biztos vagyok benne, hogy nincs olyan alkoholista, aki nem teszi, többé-vagy kevésbé) az mindig vissza fog ütni. Mindig. Te sem leszel kivétel.

Nem tudom, mióta vagy alkoholista, én a leveledből arra tippelnék, hogy nem olyan régóta.

“Egyszer 6 hónapig voltam alkoholmentes (egy munkahely miatt, ahol egyáltalán lehetőségem sem volt alkoholt fogyasztani) és életem legrosszabb 6 hónapja volt! “

Nem mondom, hogy nem sülhet ki sikerstory abból, ha a körülményeid késztetnek arra, hogy ne igyál,(az én első alkoholmentes hónapom is egy fogfájással kezdődött) de semmiképpen nem az ideális kezdés. Azért nem az, mert pont abban rejlik a szabadság, hogy ihatnék, de nem akarok. Simán megtehetném, hogy lecammogok a boltba 2 üveg borért, a kutya sem tudná meg, a kutya sem foglalkozna vele, el is képzelhető, hogy még jól esne abban a pillanatban, de nem akarom. Voltam ott, kurva szar volt (már elnézést.). Nem akarom újra.

Ez az igazi szabadság, és úgy gondolom ez az út a leszokáshoz (ami persze néha visszaesésekkel van kikövezve), hogy megvan ez a szabadságod. Ha azért nem iszol, mert nem ihatsz, az nem szabadság. Azt egy kínszenvedésként fogod megélni.

Van egy barátnőm, aki az egyik budapesti büntetésvégrehajtási intézetben dolgozik, és beszélgettünk erről a témáról jómúltkor. A börtön ugye nagyon jó példa erre. A bentlévők egy része függő, és ugye amíg bent “nyaralnak”, nem fogyaszthatnak semmit. Nem a saját döntésük, kénytelenek így tenni. És bizony hiába töltenek bent akár éveket is, amikor kijönnek, sokszor már az ajtóból hallani, ahogy spriccen a sörösdoboz.

Nem a saját döntésük volt, utálták az egészet (tegyük félre, hogy bűnözők, nem ez a lényeg most), és amint alkalmuk adódik, fogyasztani fognak.

“Semmit nem élveztem úgy, nem tudtam úgy ellazulni, nem voltam olyan boldog!”

Elég sokáig ugyanezt éreztem, talán néha még most is, de egyre kevesebbszer. Nem tudlak ebben különösebben megnyugtatni, mert ez ilyen: az eleje szívás, munka, de a másik véglet, hogy reggel remegve, izzadva, a saját vizeletedben és hányásodban ébredsz, és négykézláb mászol ki a vodkásüvegért. Boldogság, és nyugodtság, ugye?

Azt hiszem a legnagyobb hiba, amibe a legtöbb leszokni vágyó beleesik, hogy rögtön jól akarja érezni magát. De ha már ilyen mélyre ástuk magunkat, ki is kéne mászni a gödörből, mielőtt tusolni megyünk …

“Tisztában vagyok vele, hogy jelentősen megrövidítem a saját életem!”

Nem mondom, hogy ne csináld, mert felnőtt ember vagy, és ehhez maximálisan jogod van, tehát váljék egészsdégedre, ha valóban ezt akarod. Csak a leveled alapján azért én ezt nem így látom 

“Miért kell leszoknom mindenáron?”

Véletlenül sem kell leszoknod. Érdemes leszoknod. Marha nagy különbség.

“Nagy butaság ha azt mondom, hogy szeretnék együtt lenni egy alkoholista nővel?”

Igen, nagy butaság.

“Na ez az amit soha nem fogok megtalálni! Egy olyan nőt aki hozzám hasonlóan gondolkodik!”

Távol álljon tőlem, hogy megsértselek, de ezt őszintén remélem! 

Az a világ legtermészetesebb dolga, hogy vágysz valakire, az alkoholizmus magányos sport. Még ha szeretem is hangoztatni, hogy milyen tökéletesen marhajól megvagyok egyedül, én nyilván ugyanazt az önáltatást gyakorlom, mint te a leveleddel.

Az viszont nem megoldás, hogy a könnyebbik utat keresed, és még valaki mást is magaddal rántasz. Hiszen milyen kényelmes lenne, ha lenne veled valaki, aki ugyanúgy iszik, nem cseszeget téged, hogy minek iszol már megint, nem undorodik tőled, amikor piabűzösen melléfekszel?

Tényleg erre vágysz, hogy még valakit magaddal ránts? Mert ahogy mondtam, minden jogod megvan lerövidíteni a saját életed, de másét nincs.

Mert ilyenek vagyunk mi alkoholisták, szeretjük a könnyebb, rövidebb utat, mindegy, hogy mit kell lerombolni magunk körül, hogy azon járhassunk.

Biztos vagyok benne, hogy találnál partnert ehhez a hülyeséghez is, mert így gondolkodunk.

Ha most azt mondanám, hogy keresek 3 józan alkoholistát, akiknek fizetem minden költségét, ha újra inni kezdenek, tele lenne az e-mail fiókom 10 percen belül.

Tele lenne olyan emberekkel, akik szeretnék a könnyebb utat járni, akik kifáradtak abban, hogy tegyenek magukért, akik szeretnének csak hátradőlni, és szarni a világra.

Akiknek nagyon kényelmes lenne, hogy nem kell foglalkozni a gondjainkkal, nem kell dolgokat építeni magunk körül, nem kell felelősséget vállalni a baromságainkért, csak benyomni egy jó filmet, és addig inni, amíg ki nem esik a kezedből a pohár.

Persze, megtehetitek, de mást nem ránthattok ebbe magatokkal. Mindenkinek joga van hülyének lenni, de senkinek nincs joga mást is tönkretenni. Tudom, hogy ez az alkoholizmus egyik legnagyobb megoldatlan problémája, tehát nem kívánom itt megszülni a spanyolviaszt, de mégis. Nem oké.

“Azt hiszem 40 évesen meg van bennem a képesség, hogy meghozzam ezt a döntést, és átlássam, mit szeretnék. “

Biztos vagyok benne, hogy megvan benned ez a képesség, de ha tényleg annyira nem érdekelne a dolog, őszintén nem hiszem, hogy megírtad volna ezt a levelet, és kérted volna, hogy tegyem közkinccsé.

Érdekel téged, hogy mit reagálunk a leveledre, vársz valami kis lökésre, vagy megerősítésre, és szerintem meg is fogod kapni.

Hajrá kommentelők!

Gergely… Nem kell józannak lenned, csak érdemes.

soberjump

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.