„Mindig az van, hogy csak még egyszer megpróbálom, most biztosan nyerni fogok’”

A játék betegséggé válhat?

A kóros játékszenvedélyben a beteg a szerencsejátékokról (félkarú rabló, rulett, lóverseny, póker, stb.) nem tud lemondani. Intenzíven foglalkozik vele, tervezgeti a következő kalandját, töpreng a pénzszerzésen. A problémát az jelenti, hogy a játékról képtelen lemondani, semmilyen külső körülmény, családi okok, pénzhiány, adósság nem tántorítja el, hazugságok árán is újra át akarja élni a vágyott élményt.

Ha veszít is, folyamatosan játszania kell, a nyerés reményében, ha viszont sikerült nyerni, azt sem képes abbahagyni, mert még többet akar. Aki már beteg, az a játékért bármit képes feláldozni. Bármilyen összeget, akár egy öröklakást is eljátszanak, az adósságok mértéke sosem számít. Egy páciens pl. az érettségi vizsgája helyett döntött úgy, hogy a pályaudvar éttermének a játékgépén próbál egy kört, majd ott ragadt egy egész napra.

Miért nem mondanak le róla?

Az élmény, amit folytonosan át kell élniük, az az izgalom, a kockáztatás, a nyerés esélye. Ennek során olyan fokozódó örömérzés és kellemes feszültség jelentkezik, ami a vesztésig jelen van, utána általában erős bűntudatot él át mindenki. Ez azt is jelenti, hogy a leszokás nem olyan egyszerű, mert azzal jár, hogy erről a pszichés élményről kell lemondani, aminek a helyén űr támadhat. Mint általában a szenvedélybetegségeknél, itt is nagyon fontos, hogy a beteg képes legyen megfogalmazni, hogy a tünete helyett mit tud elképzelni az életében, mint örömforrást. Fontos megértenünk, hogy ez valóban betegség, tehát a racionális érvek és magyarázatok nem találnak megértésre. A vágy sokkal erősebb, mint a külső nyomás súlya.

Súlyosabb esetekben családok mennek tönkre, válás és anyagi csőd fenyegetheti az életét, mégsem képes leállni.

Miért alakul ki ez a betegség?

Vannak genetikai tényezők, melyek hajlamosíthatnak rá, de ettől még senki nem lesz beteg. Ha belegondolunk, ez eleinte önjutalmazó folyamat, a rákészülés, a kockázat olyan izgalmi állapotot jelent, amiben kellemes érzések vannak jelen. Az állandó rizikóvállalásban jelen van  a vesztés tudattalan vágya, ugyanakkor egyfajta „mindenhatósági” érzés is pl. a saját, kidolgozott szisztémában, amitől majd nyerésre fordul a játék.

A játék során egy beteg jóval több érzelmet élhet át, mint, ami jellemzi őt a kapcsolataiban, nehézségei lehetnek az intimitásban, és a „last game” (az utolsó játék) szindróma rímel a látens öngyilkossági fantáziákra.

A betegség kialakulása azt jelenti, hogy „rátalál” erre a megoldásra, tehát a játék lesz az érzelmek és öröm forrása, és kóros kapcsolata alakul ki vele, amiben képtelen az elszakadásra.

A gyógyulás lehetséges?

Csak akkor, ha a páciens akarja és valóban együttműködik a kezelőivel (compliance). Ez azért nagyon fontos, mert ezt a betegséget is a folyamatos hazudozás jellemzi. A teljes absztinencia elengedhetetlen, és így is nagyon nagy az esély a visszaesésre. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.