A napokban egy férfi öngyilkos lett, a kiérkező mentők búcsúlevelet találtak mellette, amelyben leírta, hogy anyagi helyzete miatt, a mostani kilátástalan életkörülmények között nem látja értelmét, hogy éljen. A neves szuiciditás-szakértő, Rihmer Zoltán pszichiáter szerint az öngyilkosoknak több mint 90 százaléka súlyos pszichotikus szkizofrén vagy depressziós. Ép ésszel ugyanis az emberek nagyon kis hányada képes sajátkezűleg végezni magával, bomlott agy kell ahhoz, hogy valaki erre vetemedjen. 

A skizofrénia nem tekinthető új keletű, és ritka betegségnek sem. A világ lakosságának hozzávetőleg 1 százaléka szenved e kórtól, neveléstől, vallástól, a társadalomban betöltött gazdasági és politikai helyzettől függetlenül. Igaz, egyes országokban gyakoribb a betegség - a Skandináv-félszigeten és Nyugat-Írországban -, míg máshol valamivel ritkábban üti fel a fejét - például Afrika trópusi fekvésű részein -, aminek igazi oka valójában ismeretlen. Magyarországon 100 ezerre tehető azoknak a száma, akik életük során skizofréniában megbetegedtek, míg az Egyesült Államokban hozzávetőleg 2,5 millió ember szenved a betegségben. Annak ellenére, hogy jelentős egészségügyi probléma, máig nem kap elég figyelmet.

Gondolatok és cselekedetek. Megbomlik az összhang © Stiller Ákos

Nemrég kísérletbe fogtak belga és holland orvosok: a vállalkozó kedvűek néhány percre "belebújhatnak" egy skizofrén ember bőrébe, illetve agyába, hogy átélhessék, mit érez egy ilyen beteg. A Science et Avenir tudósítója maga is részt vett egy ilyen bemutatón. A kísérleti kabinban mindössze egy képernyő található. Mihelyst az "alany" belép a kabinba és feláll egy fémemelvényre, annak korlátját fogva, egy géphang a nevén szólítja és kéri: menjen le a boltba kenyeret vásárolni. Teljesen hétköznapi feladatról van szó, de a kabinban lévő ember számára mindez nagyon gyorsan igazi rémálommá válik. Már a lépcsőházban lefelé haladva úgy tűnik, azonnal lezuhan, majd a képernyőn eltorzított képek váltják egymást, miközben az összes hétköznapi hangot (kulcs elfordulása a zárban, becsapódó ajtó) eltúlozva, már-már agresszív módon hallja az ember. Odakint az utca pedig egyre fenyegetőbb hatást kelt, miközben a kabinban halk, irritáló hang ismételgeti: "Még hogy kenyeret venni... úgysem leszel képes rá..." A boltig vezető út során minden bizarr: a járókelők és a sofőrök ellenségesen néznek ránk a képernyőről, s közben az ismeretlen hang azt ismételgeti, hogy "téged felügyelnek, el fognak kapni, nem tudsz elmenekülni..."
    
A képek felgyorsulnak, a montázs egyre idegesítőbbé válik, a hangerő fokozódik, és a korlát, amelybe az ember kapaszkodik, elkezd remegni. A kísérleti alany görcsösen markolja s azon gondolkodik: vajon messze van-e még a kenyérbolt? Közben mindenünnen a saját képmása néz vissza rá: a boltok kirakatában lévő tévékről, az újságárusnál lévő lapok címoldalairól. Tényleg azt érzi, hogy figyelik, követik, s ez igencsak kellemetlen érzés. Amikor pedig végre eljut a kenyérbolthoz, a képek a kenyérszeletelő gép késére fókuszálnak, csak a kést látni, majd a pék közli: "már mindent eladtunk!". Azaz az egész szenvedés hiábavaló volt. Ezzel véget ér a bemutató öt perce - a legtöbb kísérleti alany boldog, hogy végre távozhat.

"A betegség pozitív tünetei, hogy érzéki csalódások jelentkeznek, elsősorban hangokat hall a beteg, olyan tévképzetekben él, amely szerint megfigyelik, követik, befolyásolják" - magyarázza a hvg.hu-nak Kurimay Tamás, a Szent János Kórház osztályvezető főorvosa, a Magyar Pszichiátriai Társaság megválasztott, leendő elnöke. Negatív tünetcsoport is jelentkezhet az érintetteknél, aminek esetén inaktivitást, visszahúzódást, bezárkózást lehet tapasztalni, illetve az érzelmek megváltozását. Amennyiben a kezelés nem segít, elszíntelenednek az érzelmek, csökken a hevességük és intenzitásuk, eltűnik az érdeklődés, valamint a napirend felborulása is tapasztalható.

Fontos sajátsága a betegségnek, hogy a férfiaknál gyakoribb és általában 20 éves kor körül jelentkezik. Így még a keresőképessé válás előtt alakul ki, megszakítja az egyetemi tanulmányokat, kettétöri a kezdődő karriert, az egészséges életpályát. Első jele az alkalmazkodási zavar; a többi tünet, mint a személyiségváltozás, lassan alakul ki, emiatt gyakran észre sem veszik – csak a távoli ismerősöknek tűnik fel a változás. De az sem ritka, hogy a beteg nyugtalan, állandóan pörgésben van, sok felesleges kérdést tesz fel, nagyon érzékeny a környezetére, már az ártalmatlan megjegyzéseket is erősen félreértelmezi, mi több, célzásokat fedez fel bennük. Ezek egyre sűrűsödnek, teljesen váratlanul jelentkeznek, az addigi reakciói teljesen megváltoznak. A beteg zárkózottabb, mintha teljesen különálló, a világtól elválasztó fal mögött élne, ez az, amikor a saját és a való „kettéhasad”. Sikertelen, szorong, bizalmatlan, a mindentől való menekülés vágya hatja át. Mígnem eljut oda, hogy a világ nem érdemli meg őt, nem érdemes részt vennie benne.

 

Számos tévhit él a köztudatban a skizofréniával kapcsolatban. Tipikus hamis infromáció, hogy az elmebetegségben szenvedők pszichopata gyilkosok lennének; ráadásul ez a közvélekedés komoly kárt okozhat a betegeknek, akik javarészt visszahúzódó és csendes természetű emberek. A valóság, hogy az erőszakos cselekedetek előfordulása nem gyakoribb az elmebetegségben szenvedőknél, mint a lakosság körében általában. Nemzetközi statisztikák kimutatták, hogy a bűnelkövetők zöme - körülbelül 96 százaléka -, nem pszichiátriai beteg. (Sokkal inkább igaz, hogy a tettes drog és/vagy alkohol hatása alatt állt.) Az viszont igaz, hogy a kezeletlen pszichiátriai betegek között az agresszív cselekedetek előfordulása valamivel gyakoribb, mint a kezelt páciensek esetében. Tehát nem a skizofréniával élő pácienstől kell tartanunk, hanem attól, hogy az illető nem kap segítséget, hogy megfelelő életminőségben, korszerű ellátásban részesüljön.

© Stiller Ákos

Ha idejekorán felismerik az árulkodó tüneteket, és korai kezelést kap a beteg, jó esély van a gyógyulásra, a folyamatos gondoskodás mellett pedig jelentősen csökkenthető a visszaesés esélye. "Nagyon sok olyan rehabilitált, skizofréniával élő páciensünk van, aki kiváló munkaerő: védett munka vagy védett lakhatási körülmények közepette be tudott illeszkedni, így az adott közösségben nagyon értékes munkát tud végezni" - mondta Kurimay Tamás főorvos. 

Az sem igaz, hogy a skizofrén betegek tudathasadásban szenvednek. Ez egy másik, teljesen eltérő pszichiátriai kórkép, amelyet szaknyelven disszociatív személyiségzavarnak neveznek, amit az ismételt gyermekkori lelki traumák váltanak ki, míg a skizofrénia génhez kötött betegség. Akiknek többszörös személyiségzavaruk van, egyik személyiségük drámai módon átcsap egy másikba. A skizofrénia esetében a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang bomlik fel. (A tudathasadás a betegség német nyelvű tükörfordításának eredménye. A múlt század elején Eugen Bleuer svájci orvos írta le ezt a kórképet először, ő használta a skizofrénia kifejezést: hasadt elme, hibásan tudathasadás. Ám  értekezésében egyértelműen arról beszél, hogy az ego, az én egyben marad, csak eléggé furcsa helyzetbe kerül.)

Egy másik jelentős különbség, hogy a skizofrénia úgynevezett endrogén pszichózis: az orvostudomány mai állása szerint a géneknek egy bizonyos kombinációja válik láthatóvá a betegség formájában, tehát genetikailag kódolt - mondta el a hvg-hu-nak Molnár István, a Korlátozottan Cselekvőképes Személyek Hozzátartozóinak Érdekvédelmi Szövetsége elnöke. Ezt persze nem szabad úgy leegyszerűsíteni, hogy ez öröklődő betegség lenne; a hajlam örökletes, és nem törvényszerűen - mondta. Ez azt jelenti, hogy az összlakosságra vonatkozóan száz ember közül egynél jelenik meg a skizofrénia, de csak mint tendencia. Ha valamelyik szülő - akár az apa, akár az anya - élete során megbetegedett skizofréniában, akkor az egy százalék valószínűség tízre szökik fel. Ha mindkét szülő skizofrén, 40-60 százalékra nő az arány. Persze vannak még kombinációk: testvér, nagyszülő, unokatestvér esetében is adott a lehetőség. Mindenesetre, ha megvan az örökletes tényező, megjelenhet a betegség. Az egyik kutatás végeredménye leegyszerűsítve: aki genetikailag nem kódolt, az a legcudarabb körülmények között élhet, verheti a sors, emiatt sok minden baja lehet, de ettől nem fog skizofrén beteggé válni. 

Hasonló a betegséghez a skizoaffektív zavar, amely szintén súlyos pszichiátriai kórkép. A betegség kihat a mindennapokra, a munkára, a szociális kapcsolatokra. A skizoaffektív zavar a tünetek széles skáláját vonultatja fel, hallucinációktól és delúzióktól kezdve a hangulattal kapcsolatos zavarokon át a motiváció, az örömérzetre való képesség hiányáig; s mindezt gyenge koncentrációs képességgel megfejelve. Minden második-ötödik ember él át élete során ilyen zavart.

 

Négy megbetegedésből egy spontán meggyógyul egy éven belül, ők csupán egy skizofrén epizódot élnek át életük során, de sajnos az első epizód utáni visszaesés 82 százalékos. Ám a többi esetben, ha a skizofrénia kibomlásakor (a tünetek megjelenésekor) a beteg megfelelő gyógyszeres kezelésben részesül és szociálisan gondoskodnak róla, mi több, gondoskodó családban él, tünetmentessé válhat.
 
A skizofrénia gyógyítása soklépcsős folyamat: egyészt gyógyszeres kezelést kap a páciens, ám emellett nagyon fontos a család részvétele a kezelésben. "Ennek megfelelően családkonzultációkat, úgynevezett családedukációs segítségnyújtást tudunk biztosítani a betegek számára, ilyen értelemben a folyamat pszichoterápiás kezeléssel is kiegészül. A harmadik nagy csoportja a kezelésnek a szocioterápiás és rehabilitációs eljárások, amelyek keretében különféle módszerekkel a betegség következtében kiesett képességeket újra lehet tanulni, a visszailleszkedést elő lehet segíteni" - tudjuk meg Kurimay doktortól.

Maga a munka az, ami a legnagyobb terápiás értékkel bír, ezért is hívják munkaterápiás megközelítésnek ezt a módszert. Nagyon fontos, hogy a betegek közösség alapú kezelést kapjanak, azaz a páciensek nagy részét elsősorban nem kórházban kell kezelni, hanem egy befogadó közösségben. Olyan közösségi központokban, közösségi programokkal, amelyek nem kiszakítják a kis mikroközösségéből, hanem éppenséggel segítik a visszailleszkedésben.

Miután mint önálló kórképet diagnosztizálták a skizofréniát, a következő nagy fordulat az 50-es években következett be. Laboratóriumi körülmények között felfedezték a haloperidolt, a butirofenon-származékok csoportjába tartozó neuroleptikumot, amely hatással van a dopamintermelődésre az agyban, így lenyugtatja a beteget. 

A gyógyszerek, különösen a skizofrénia gyógyítására is alkalmas pszichotikumok piacra dobása amúgy nem egyszerű, mivel rendkívüli előírásoknak kell megfelelniük, míg használatba kerülnek. Ám az úgynevezett elsőgenerációs szerekről, gyűjtőnevükön haloperidolokról kiderült, hogy az eseteknek egy nem elhanyagolható százalékánál súlyos mozgásszervi betegséget okoztak. Meggyógyítják a skizofréniát, csakhogy beültetik a beteget a kerekesszékbe. Cseberből vederbe. Ezért óriási kutatómunka indult, a nyolcvanas évek közepén jöttek ki az úgynevezett második generációs antipszichotikumok, amelyek ezt a mellékhatást garantáltan nem produkálták, főhatásuk viszont hatékonyabb, nyugtató hatásuk nagyobb volt.

Ezeket úgy dobták piacra, mint a skizofrénia gyógyszereit. "A tapasztalataink szerint ez valóban csodaszer, mert még a dühöngő őrültet is képes kezes báránnyá varázsolni, annyira le tudja nyugtatni, de láttam nyáladzó, magukba roskadó betegeket is, akik olyanok voltak szinte, mint a zombie-k. Ez nem lehet cél" - szögezi le Molnár István.

Tolna Judit, a SOTE egyetemi adjunktusa elmondta, hogy mindig vannak újabb gyógyszerek, amik az egyes betegek esetében jobb terápiás lehetőséget jelenthetnek, ám univerzális csodaszer, ami mindenkit, gyorsan, tünet nélkül meggyógyít, sajnos még nincs. Egyes esetekben nagyon sok változást hozhat egy-egy új szer, mert egyénileg nagyon is különbözik az, hogy az egyes betegek hogyan reagálnak a gyógyszerekre, milyen mellékhatások jelentkeznek, mennyire sikerül kialakítani együttműködést a gyógyszerszedéssel kapcsolatban. Néha fantasztikusan jó eredményeket lehet elérni, néha nem.  

Az orvostudomány el tudja érni, hogy közel tünetmentessé tegye a beteget, de hogy valamelyest is aktivizálódjon, ahhoz a pszichopedagógia kell, a gyógyító nevelés - mondja az érdekvédelmi szövetség elnöke. Az egyesület fenntartásával működik egy klub, ahol gyógypedagógusok foglalkoznak a betegekkel. A gyógyuláshoz a környezetnek kell sokat tennie, s ők ebben próbálnak segíteni. Merész hasonlattal élve, mint egy újszülöttnél, akinek a felnőtté válásához rengeteg nevelés szükséges. Felnőtt emberekről van szó, ám nekik is újra kell építeniük a személyiségüket, ami nagyon fáradságos.    

hvg