A szexuális addikció filmes ábrázolása az utóbbi évek egyik visszatérő témája a mozinak. Truffaut még jóval a betegség tudományos meghatározása és besorolása előtt (1977-ben) - önkifejezési motivációval - rendkívül szórakoztató és szakmailag is hiteles filmet készített egy szexuális addiktról (A férfi, aki szerette a nőket). Bertrand Morane kész autóját is tönkretenni, sőt meghalni is azért, hogy újabb és újabb hódításokkal jusson el annak a tudattalan kielégülésnek az illúziójához, amelynek alapmotívumai kacér és szabados szexuális életű anyjáig nyúlnak vissza. Bertrand nemcsak szerette a nőket, a nők is szerették őt, hiszen temetésén rengeteg nő rótta le kegyeletét földi maradványai előtt. A férfi titka a kedves figyelmesség és vakmerő elszántság keveréke volt, amely elbűvölte a nőket. Az alábbi jelenetben úgy hódít meg egy áruházban látott nőt, aki bébiszitternek ajánlkozik egy hirdetőtáblán, hogy megrendel tőle egy esti gyermekvigyázást. És amikor a nő megkérdezi, hol a gyermek, Bertrand elgondolkodva csak annyit válaszol: a gyermek én vagyok

Dr. Gerevich József pszichiáter - intimitás