A depresszió kezelése gyógyszerrel és pszichoterápiával történik. A terápia célja a tünetmentesség elérése, mely jelenti a depresszió hangulati és testi tüneteinek, panaszainak megszüntetését is. A beteg állapotának folyamatos javulása fontos jele annak, hogy jó úton halad a tünetmentesség felé. De ha a javulás megáll, és bizonyos tünetek megmaradnak, az rontja a depressziós beteg hosszú távú kilátásait.

Milyen problémákat okozhatnak ezek a visszamaradó tünetek?

• nagyobb eséllyel esik vissza a depresszióba a beteg;
• több depressziós epizódot élhet át élete folyamán;
• rövidül a depressziós epizódok között eltelt idő;
• romlik a beteg életminősége és munkavégző képessége;
• fokozódik az öngyilkosság veszélye;
• nehezebben kezelhető depressziós epizódok jelentkeznek.

Milyen esetben alakulhatnak ki a maradványtünetek depressziós betegeknél?

• nem kezelt esetben;
• nem megfelelően kezelt esetben;
• súlyos depressziónál;
• többszörösen visszatérő depressziónál;
• amennyiben a depresszió más pszichiátriai betegségekkel együtt lép fel.

A depresszió kezelése akkor lehet eredményes, ha a betegséget felismerték, és a terápia valamennyi tünet egyidejű gyógyítását célozza meg. Ennek feltétele az orvos és beteg együttműködése, a beteg valamennyi tünetének feltárása és változásának követése a terápia folyamán. A kezelést a beteg kórelőzményének és jelen állapotának megfelelően választja meg az orvos.

Fontos a beteg tájékoztatása is. A terápia akkor sikeres, ha a depresszió tünetei megszűnnek, és a gyógyult beteg visszanyeri a depresszió előtti aktivitását.