„Tapasztalataink szerint az alvajáró felnőtteknél gyakoribb az álmosság, krónikus fáradtságérzés, álmatlanság, depressziós és szorongásos tünetek előfordulása, és életminőségük is elmarad azon társaiktól, akik szabályosan végigalusszák az éjszakát – mondja a vizsgálatot vezető dr. Yves Dauvilliersneurofiziológus professzor, a montpellier-i Gui-de-Chauliac Kórház alváslaboratóriumának vezetője. − Bár a felnőttkori alvajárást hagyományosan alapvetően ártalmatlan szokásnak tekintik, valójában potenciálisan veszélyes kórállapotról van szó, melynek lehetséges következményei mellett nem lehet szó nélkül elmenni.”

Az eredmények azt mutatják, hogy az ilyen betegek 58 százalékánál fordult már elő az alvással összefüggésben erőszakos cselekmény, és ezen belül 17 százalék azon esetek aránya, amikor ennek kapcsán a beteget vagy hálótársát legalább egy alkalommal érte már orvosi ellátásra szoruló sérülés. E sérülések között előfordulhatnak horzsolások, orrvérzés, sőt csonttörések is, egy résztvevő pedig többszörös csonttöréseket és súlyos fejsérülést szenvedett, amikor alvajárás közben kiugrott egy harmadik emeleti ablakból.

Az alvajárás az alvási betegségek (paraszomniák) viszonylag gyakori formája, mely a felnőttkorú lakosság akár 4 százalékát is érintheti. A jelenség lényege, hogy a non-REM alvási fázisban komplex mozgásformák jelentkeznek. Az alvajárási epizódok alatt az agy részlegesen ébrenléti állapotban van, így az egyén olyan, kívülről tudatosnak és összerendezettnek tűnő cselekvéseket végez, melyeknek valójában nincs tudatában.

A cikk szerzőinek tudomása szerint eddig ez a legnagyobb prospektív kohorszvizsgálat, melyet a felnőttkori alvajárás témájában végeztek személyes interjúk, standardizált kérdőívek és objektív poliszomnográfiás mérések segítségével. A vizsgálatban 100, 18 és 58 éves kor közötti alvajáró felnőtt vett részt (medián életkoruk 30 év volt). Az esetek 59 százalékában sikerült olyan elősegítő tényezőt kimutatni, melynek jelenlétében fokozódott az alvajárással járó epizódok gyakorisága és súlyossága. Ezek között szerepeltek stresszes életesemények, erős pozitív emóciók, alvásmegvonás és ritkábban drog- vagy alkoholfogyasztás, illetve erős fizikai megterhelés.

„Az alvajárás olyan kórállapot, mely az esetek egy részében felderítetlen marad, noha ébrenléti állapotban is súlyos következményei lehetnek, és olyan hangulatzavarokhoz vezethet, melyek jelentősen rontják az életminőséget – hangsúlyozza dr. Dauvilliers.

Arról, hogy Magyarországon hány alvajáró lehet, felmérés híján nincsenek adatok – mondta el korábban a Medical Tribune kérdésére dr. Halász Péter, a téma egyik hazai szakértője. Több jel arra mutat, hogy – a fáradtságon, alváshiányon vagy szorongáson túl – genetikai tényezők is szerepet játszanak kialakulásában: az alvajárók 65 százalékánál családi halmozódást figyeltek meg. Az érintettek 45 százalékánál az egyik szülő, 60 százalékánál mindkét szülő alvajáró (vagy gyermekként az volt). Az átlag népességhez képest tízszer nagyobb valószínűséggel fordul elő azoknál, akiknek első fokú rokonai között van/volt alvajáró.

Mint azt dr. Halász Péter elmondta, a helyes diagnózishoz gondos orvosi megfigyelés, videofelvétel, illetve az esemény alatti, úgynevezett video-EEG-monitorozás válhat szükségessé.