A negyedik Alaptörvény módosítás többek között rendelkezett a hajléktalanok utcai lakhatásával kapcsolatban. Utánajártunk milyen okok állnak a hajléktalanság hátterében és mi lenne a problémára a megoldás?

 Mit ér az ember, ha hajléktalan?!

A most alaptörvénybe foglalt módosítást lehetővé teszi, hogy büntessék azokat az embereket, akiknek már nem maradt más lehetőségük, minthogy az utcán éljenek. Ugyanezt a törvényt 2012. novemberében az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte, mivel az sérti az emberi méltósághoz való jogot, a jogbiztonságot és a diszkrimináció, embertelen bánásmód tilalmába ütközik. Most mégis az alkotmányt helyettesítő Alaptörvény része lett.

Miért kerülnek emberek az utcára?

A hajléktalanok kérdése olyan probléma, ami mindenkit érint. Nem csupán azért, mert nap mint nap találkozunk velük. Azért is, mert tulajdonképp bárki – egy rosszkor történt baleset, bedőlt hitelek, családi problémák, stb. miatt- egyik napról a másikra hajléktalanná válhat. „A hajléktalanná válás egy folyamat vége. – mondta el megkeresésünkre Vörös Ildikó a Kaposvári Addiktológiai Konzultációs Központ szakmai vezetője - Az odáig vezető út nagyon sokféle lehet, természetesen vannak gyakoribb okok, de sosem vezethető vissza egyetlen kiváltó tényezőre. Komplex, szerteágazó problémák állnak a háttérben, ezért a megoldás is csak komplex módon lehetséges – szociális, egészségügyi, munkaügyi szolgáltatások.”

Tömegek az utcán?

Ahhoz, hogy lássuk a probléma fontosságát érdemes megnéznünk hány embert is érint ez a probléma? Kaposváron a Magyar Vöröskereszt Somogy Megyei Szervezete 2008 óta tartja fenn a hajléktalanszállót. Ez az öt év alatt – tudtuk meg Gulyás Jánostól a Nyitott Kapu Kaposvári Hajléktalanszálló vezetőjétől – 970-en fordultak meg a szálláson. Közülük 2012-ben 269-en voltak az intézmény lakói hosszabb-rövidebb ideig.

Segítség, de mikor?

Logikus lenne azt mondani, hogy aki kikerült az utcára vagy megvan rá az esélye, hogy hamarosan így jár segítségért fordul. Ez azonban nem mindig van így. Tapasztalatok azt mutatják – árulta el Gulyás János a Nyitott Kapu Kaposvári Hajléktalanszálló vezetője – hogy a magyarországi hajléktalanok többségének életében huszonnyolc hónap telik el, amíg kopogtat a menedékhely ajtaján. Addig megpróbálja barátoknál, rokonoknál kihúzni valahogy. Ám ezek a próbálkozások általában ahhoz vezetnek, hogy amire segítségért fordulnak, már minden társadalmi kapcsolatuk megromlik, minden kapcsolatukat elveszítik. Többek között ez az elmagányosodás is hozzájárul ahhoz, hogy a hajléktalanok többsége valamilyen szenvedélybetegséggel is küzd.

„A mi munkánk során elsősorban az alacsonyküszöbű, megkereső szolgáltatásunk által kerülnek ellátásra hajléktalan szenvedélybetegek, illetve a nappali ellátó kliensei között is szép számmal vannak szenvedélybetegek, akik közterületen élnek. A megkeresés során elsősorban a városban, utcákon, tereken, parkokban, rejtőzködő szerhasználók felkutatása, informálása és ellátásba vonása a célunk, lehetőleg a minél koraibb kezelésbe vétel. – árulta el Vörös Ildikó - A szerhasználók delegálása sok esetben a szenvedélybetegek nappali ellátójába történik, ahol ártalomcsökkentés és terápiás munka is folyik, a nappali klub pihenési, józanodási, szabadidő eltöltési lehetőségei mellett. A segítségnyújtást tapasztalataink szerint elfogadják, meg kell találni az egyén állapotához és céljaihoz leginkább megfelelő ellátási formát.”

Azonban nem csak a szenvedélybetegség okoz problémát. Gulyás Jánostól megtudtuk, hogy sok hajléktalan sebekkel, betegen kerül be a szálláshelyre. Van, aki fekélyekkel, daganatokkal, TBC-vel megfertőződve jut az ellátás közelébe. Az ő kezelésüket is a szálló munkásainak kell megoldaniuk.

Külön problémát jelent, amikor egy család kerül az utcára. Erre a helyzetre ugyanis ma Magyarországon nincsenek megoldások. Kaposváron is él olyan család, akiket szétszakított a fedél nélküli állapot. A gyerekek állami gondozásba kerültek és a szülőket sem tudták a szállón egy külön szobába elhelyezni, hanem csak a férfi-női részlegre szétválasztva.

Van megoldás?

A probléma összetettsége miatt azt kell mondanunk, hogy ahány ember annyiféle út. Azt biztosan tudhatjuk, hogy a törvényi szankcionálás nem vezet előre és nem old meg semmit.

Támop pályázatból nemrég Kaposváron kiképeztek parkgondozónak hajléktalanokat, akiknek a tanfolyam és személyiség fejlesztés hat hónapjára lakhatást is biztosított a pályázat. Azonban körülük mindössze kettőnek tudott áprilistól munkát ajánlani a város. Munka nélkül pedig képtelen voltak az albérletet fizetni. A Magyarországon tapasztalt átlag szerint száz utcára került emberből mindössze hárman lesznek képesek visszatérni a normális élethez, amihez nagyban hozzájárul a munkahiány.

A megoldás egyik lépcsőjét Gulyás János szerint az jelentené, ha amerikai mintára létrehoznának úgynevezett védett házakat. Például New Yorknak nyolcszáz ilyen lakása van, Magyarországon egy sincs.

A hosszútávon is mindenki érdekét szolgáló megoldás az lenne, ha a prevención lenne a hangsúly, azaz a hajléktalanná válás folyamatába tudnánk beavatkozni, megelőzve a társadalomból való kirekesztődést. – mondta Vörös Ildikó. – Fontos lenne az okok, a háttérben álló rizikófaktorok, problémák megismerése.

A probléma megoldásában a Kaposvári Hírhatár is megpróbál szerepet vállalni ezért vállaljuk, hogy a következő hetekben folytatjuk a probléma feltérképezését.

KSzR

fotó 168óra.hu 

Kaposvári Hírportál