">
2012.11.28. 09:22
Ellátási formák szenvedélybetegeknek
Alacsonyküszöbű ellátási formákAz alacsonyküszöbű kifejezés arra utal, hogy a szolgáltatást végzők nem támasztanak magas követelményeket az igénybe vevőkkel szemben a szolgáltatás igénybevételének szinte nincs feltétele. Speciális módon, más szolgáltatásoktól eltérően ezek a szerhasználat/szerfüggés/viselkedéses problémák ártalmait csökkentő, és pszichoszociális támogatást, életviteli tanácsadást nyújtó programok, szolgáltatások, melyek térítés nélkül, könnyen elérhetőek, akár a szolgáltatás kihelyezésével, mobilizálásával is sokak által igénybe vehetők.
A szolgáltatások célja a szenvedélybetegek, az addiktológiai problémával küzdők és közvetlen környezetük elérése, fogadása, aktuális problémájuk kezelése, a lehetséges járulékos ártalmak csökkentése, a változás elindítása és segítése.
Az alacsonyküszöbű intézmények általános jellemzői:
- anonimitás
- önkéntesség
- ingyenes, térítésmentes
- életkorhoz, lakóhelyhez nem kötött
- nem absztinencia központú, de bizonyos szolgáltatások és módszerek természetes célja (egyben eszköze) az absztinencia elérése
Alacsonyküszöbű tevékenységi formák:
- pszicho-szociális intervenciók
- információs, valamint felvilágosító szolgáltatások
- telefonos, információs vonal fenntartása
- megkereső munka
- Drop In
- tű- és fecskendőcsere szolgáltatások
A különböző alacsonyküszöbű tevékenységi formák nem csak önállóan, hanem egymás mellett, egymást kiegészítve is végezhetők. Célszerű, ha a szolgáltatást nyújtók mindegyke egyszerre több tevékenység végzésére is alkalmas.
(Forrás: ÁFSZ Foglalkoztatási és Szociális Hivatal: Szakmai ajánlás a szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű szolgáltatások részére. FSZH Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Addiktológiai Szakértői Munkacsoport, 2008)
ÁllapotfelmérésAzt, hogy a kábítószer-használat súlyossága alapján az elterelés során melyik kezelési formában kell részt vennie a kliensnek, egy állapotfelmérés során állapítják meg. Az állapotfelmérést többnyire pszichiáter, klinikai szakpszichológus, addiktológus szakember végzi.
Drogambulancia, egészségügyi, addiktológiai ambuláns ellátás
A drogbetegek egészségügyi ellátásában kiemelkedően fontos az ambuláns járóbeteg rendelés. Olyan ellátás, mely túlnyomórészt a súlyos függőségi problémákkal küzdő betegeket látja el.
Tevékenységi körük és alkalmazott módszerek:
- állapotfelmérés,
- információ szolgáltatás
- addiktológiai konzultáció
- krízisintervenció
- kezelés
- gyógyszeres fenntartó kezelés
- elterelés
- egyéni és csoportos pszichoterápiás módszerek,
- önismeret fejlesztés
- kommunikációs technikák fejlesztése
- konfliktuskezelés stb.
Elterelés
A törvény szerint, ha valaki csak kisebb súlyú, fogyasztói típusú drogos bűncselekményt követ el és részt vesz egy legalább hat hónapos folyamatos "drog-kezelésen", akkor nem fogják megbüntetni (ezt nevezik elterelésnek). A büntetőeljárást azonban ezekben az esetekben is megindítják, de amikor a gyanúsított okirattal igazolja a hat hónapos kezelés befejezését, akkor az ügyét meg kell szüntetni. Az elterelést kábítószer-függők esetében drogfüggőséget gyógyító kezelésen, alkalmi droghasználók esetében kábítószer-használatot kezelő egyéb ellátáson, vagy felvilágosító-megelőző szolgáltatáson való részvétellel kell teljesíteni.
Kezelési formák:- Elterelés: kábítószer-függőséget gyógyító kezelés
- Elterelés: kábítószer-használatot kezelő más ellátás
- Elterelés: megelőző-felvilágosító szolgáltatás
Az elterelést a 42/2008. (XI. 14.) EüM-SZMM együttes rendelet szabályozza.
Elterelés: megelőző-felvilágosító szolgáltatást végző intézmények legfrissebb adatai a www.ndi-szip.hu weboldalon érhető el.
Az Elterelés: kábítószer-függőséget gyógyító kezelés és az Elterelés: kábítószer-használatot kezelő más ellátást végző intézmények elérhetőségeit az Egészségügyi közlönyben teszik közzé.
Legutóbbi közzététel: 2011.02.28. Egészségügyi Közlöny 1098. oldal http://www.kozlonykiado.hu/kozlonyok/Kozlonyok/6/PDF/2011/5.pdf
Fenntartó kezelésA drog fokozatos megvonásánál alkalmazott gyógyszeres kezelés az elvonási tünetek enyhítésére. Főként hosszabb időn keresztül fennálló ópiát-függőség esetében "helyettesítő gyógyszerként" a Metadont adagolják az elvonó kezelés során. A Metadon csökkenti a drog utáni sóvárgást, mely a sorozatos visszaesés legfőbb okai között szerepel. Magyarországon a metadon kezelés egy elfogadott szakmai protokoll szerint történik.
Játékszenvedély-betegek ellátásaA játékszenvedély a viselkedéses addikciók közé tartozik. A kémiai, illetve szerfüggőségek mellett léteznek egyéb jellegű függőségek is, ilyen például a játékszenvedély. A kártya, a lóverseny évszázados múltra tekint vissza, az újabb évtizedek szenvedélybetegsége a nyerő automaták és játékgépek világa. A személyi számítógépek megjelenésével a 80-as évek eleje óta a játékszenvedély is új frontokat nyitott, majd az 1990-es évek vége óta, az Internet térhódításával párhuzamosan megjelent az internet-függőség is, újfent jelezve, hogy bármi ami jó és hasznos, kórosan túlzásba vihető.
A kóros játékszenvedély leginkább férfiakra jellemző.
A kóros játékszenvedély - más addikciókhoz hasonlóan - nagyon nehezen kezelhető betegség. Egyértelműen hatékony terápiája nincs.
Jogsegély
A szenvedélybetegekkel foglalkozó intézmények ingyenes jogi tanácsadást, egyes esetekben jogi képviseletet nyújtanak az alapvető jogaikban sérelmet szenvedett betegek és drogfogyasztók számára.
Kórházi fekvőbeteg ellátás
A drogbetegek kórházi ellátásának kétféle oka lehet. Egyik a drogtúladagolás következtében életveszélyes, vagy ahhoz közeli állapotba került szerhasználó sürgősségi ellátása. A másik esetben a drogbeteg maga kéri felvételét az osztályra, melynek célja a szermentesség elérése. Ez általában egy 2-6 hétig tartó kúra. A szerről való fokozatos leszokást, különböző gyógyszeres kezeléssel (pl. Metadon) és más terápiák (egyéni, csoportos pszichoterápia) alkalmazásával, segítik.
Megkereső tevékenységA megkereső munka olyan segítő tevékenység, amelynek célja az ellátási területen élő, vagy ott életvitelszerűen tartózkodó, vagy az ellátási területen meghatározott céllal megjelenő, "rejtőzködő" - segítő intézménnyel kapcsolatot nem tartó droghasználó egyénekkel, csoportokkal, közösségekkel történő - kapcsolatfelvétel.
A kapcsolatfelvétel célja a nehezebben elérhető csoportok ellátása, annak érdekében, hogy felmérhetőek legyenek a szükségleteik, és meghatározhatóak legyenek az e szükségletekre adható segítői válaszok.
Leggyakoribb módjai:
- szórólapok elhelyezése oktatási intézményekben, a droghasználók által gyakorta látogatott intézményekben
- médiákban elhelyezett információk
- közvetlen eléréssel szórakozó helyeken, közterületeken, szolgáltató központokban
(Forrás: ÁFSZ Foglalkoztatási és Szociális Hivatal: Szakmai ajánlás a szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű szolgáltatások részére. FSZH Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Addiktológiai Szakértői Munkacsoport, 2008)
Önsegítés - önsegítő csoportAz önsegítő csoportok sok esetben sikeres alternatívái a professzionális ellátásnak, meghatározó posztot foglalnak el a humán szolgáltatások körén belül. Azt a szerepet töltik be a modern társadalomban, amit korábban a család, az egyház és más közösségek.
Ezeket a csoportokat hasonló élethelyzetben lévő emberek szervezik szakemberek kezdeményezésére vagy saját elhatározásukból, egymás kölcsönös megsegítésére.
A szenvedélybetegek önsegítő csoportjaiban, gyógyult, vagy gyógyuló félben lévő betegek találkoznak, hogy segítsék egymást az absztinencia megtartásában. Ez egyik magyarországi önsegítő csoport így írja le ezt a közösséget.
"Az . . . olyan férfiak és nők non-profit közössége avagy társasága, akik számára a drog vált a legfőbb problémává. Mi
rendszeresen találkozunk, hogy segítsünk egymásnak tisztán maradni
Nem érdekel minket, hogy mit vagy mennyit használtál
csak az, hogy mit akarsz kezdeni a problémáddal,
és mi hogyan tudunk segíteni."
A szenvedélybetegek szüleinek és hozzátartozóinak csoportjaiban a legtöbben felismerik, hogy problémáikkal nincsenek egyedül, hiszen mások ugyanazt élik meg a függőségben szenvedő szeretteik mellett. Egymás tapasztalatait meghallgatva, a csoporton belül könnyebb megoldásokat keresni az előttük álló problémák megoldásához, mintha ezt egyedül, mindenkitől elszigetelve tennék.
RehabilitációAz igazi nagy probléma - mely a tartósabb józanságot megakadályozza - a lelki megvonási tünet-együttes "túlélése". Ez már nem valósítható meg kórházban, itt csak előkészíthető a drogbeteg. A sikerhez speciális rehabilitációs körülmények szükségesek megfelelő időtartammal, ami a minimális nyolc hónaptól akár több évig is eltarthat.
Tudni kell, hogy csak önkéntes alapon lehet elképzelni a rehabilitációt, melyet valójában egyetlen drogbeteg sem óhajt, ezt az élet kényszeríti ki.
Kezelésre az elvonási tünetek előli menekülésbe való belefáradás, a teljes anyagi, egzisztenciális ellehetetlenülés, a lepusztulás, hozzátartozók ultimátumai, bírósági határozat miatt jelentkeznek. Aki drogbetegekkel foglalkozik, tudja, hogy az elvonás egy nagyon hosszadalmas, többmenetes küzdelem. Az első kísérlet rendszerint sikertelen, gyakran a sokadik is, de talán minden próbálkozás a következő reménytelibb voltát is jelenti.
Nagyon lényeges a pszichoterápiás folyamatban az őszinteségre törekvés. Hazugságokra itt sem lehet építkezni, és talán ez a legnehezebb, mert a bizalom sehol sem olyan törékeny, mint az elvonás - főleg kezdeti - időszakában. A szenvedélybetegségektől csak szenvedések útján lehet szabadulni, ez az áldozat nem kerülhető el. A drogos Én-nek "meg kell halnia", hogy egy másik Én születhessen, megerősödhessen. Ezt az ember egyedül képtelen végig-csinálni, ehhez kell a rehabilitáció folyamata, mely már nem elsősorban orvosi kérdés.
A drog, a személyiség és környezet bonyolult összefüggéseiből ekkor már az utóbbi, a megváltozott óvó-védő környezet szerepe kerül előtérbe. A környezet és közösség segíti a testi tünetektől már szabadult, de lelki mivoltában nagyon sérülékeny egyént. A drogos életforma feladása, megváltoztatása szinte lehetetlen feladatok elé állítja a legelszántabb jelentkezőket is. Ezért kell a rehabilitáció segítségével új környezetben speciálisan felkészült segítőkkel elhagyni a régi életet, feladni a kapcsolatokat és reflexeket, hogy egy új szemlélet alakulhasson ki, valami beléphessen a drog helyébe.
Szenvedélybetegek közösségi ellátásaA közösségi ellátások a pszichiátriai, illetve a szenvedélybetegek részére nyújtott alapszolgáltatások, valamint speciálisan a szenvedélybetegek részére nyújtott ún. alacsonyküszöbű szolgáltatások. Ezen alacsonyküszöbű szolgáltatásokat külön szakmai iránymutatások szabályozzák.
A közösségi alapellátás keretében biztosítani kell: a lakókörnyezetben történő segítségnyújtást az önálló életvitel fenntartásában, a meglevő képességek megtartását, illetve fejlesztését, a háziorvossal és a kezelőorvossal való kapcsolattartás révén a szolgáltatást igénybe vevő állapotának folyamatos figyelemmel kísérését, a pszicho-szociális rehabilitációt, a szociális és a mentális gondozást, a szolgáltatások igénybevételére ösztönzést, valamint megkereső programok szervezését az ellátásra szorulók elérése érdekében.
A közösségi szenvedélybeteg-ellátás célja, hogy az általa gondozott szenvedélybetegek integrált és teljes jogú tagjai maradjanak a társadalomnak, illetve reintegrálódjanak a közösségbe. Ennek érdekében a gondozás a pszicho-szociális rehabilitáció és a tanácsadás minden formáját a szenvedélybeteg otthonában illetve lakókörnyezetében, tartózkodási helyén biztosítja. Segítséget nyújt a szenvedélybetegek számára egészségi és pszichés állapotuk javításában; meglévő képességeik és készségeik megtartásában, illetve fejlesztésében; a mindennapi életükben adódó konfliktusok feloldásában és problémáik megoldásában; a szociális és mentális gondozásukban, és az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutásukban. A közösségi ellátás akkor hatékony, ha átfogó, tehát nem csak szigetszerűen épül ki, és integrált. Ez azt jelenti, hogy megfelelő szabályozással ösztönözni kell a különböző szolgálatok - az egészségügyi és szociális szolgáltatások - szoros együttműködését az ellátottak céljainak megvalósulása érdekében.
Tevékenységi formái
1. Szűrés és korai felismerés
(Ez a tevékenység az egészségügyi szolgáltatóval együttműködve nyújtandó)
- Állapotfelmérés, becslőskálák, kérdőívek, tesztek
- Strukturált interjú
2. Speciális technikák, intervenciók
- megkereső tevékenység (outreach)
- a felépülésre való készség mérése, fokozása (felépülési modell)
- változásra ösztönzés (motivációs interjú)
- addiktológiai konzultáció (counseling)
- rövid intervenció
- esetmenedzselés
3. Problémaelemzés, problémamegoldás
- a személyes célok meghatározásának segítése
- problémamegoldó beszélgetések
4. Készségfejlesztés
- életvitellel kapcsolatos tréningek szervezése vagy közvetítése,
- az önellátásra való képesség javítása és fenntartása;
- kommunikációs készség fejlesztése
- asszertivitást fejlesztő tréningek szervezése vagy közvetítése
- a visszaesés megelőzése, a visszautasítás készségeinek kialakítása, fejlesztése
- stresszkezelés
5. Pszichoedukáció:
(A tevékenység alapfeltétele az egészségügyi szolgáltatóval való együttműködés)
Tájékoztatás a betegségről, annak lehetséges következményeiről, a gyógyító, segítő folyamatról, teendőkről, a felépülés várható hatásairól.
6. Pszicho-szociális rehabilitáció:
- a munkához való hozzájutás segítése,
- a szabadidő szervezett eltöltésének segítése,
- szabadidős, önsegítő csoportok, támogató hálózatok szerveződésének segítése,
- tanácsadás, információnyújtás az egészségügyi, szociális, gyermekvédelmi ellátások és szolgáltatások, valamint a foglalkoztatási, oktatási, lakhatási lehetőségek igénybevételéről.
(Forrás: ÁFSZ Foglalkoztatási és Szociális Hivatal: Szakmai ajánlás a közösségi ellátás szenvedélybetegek részére. FSZH Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Addiktológiai Szakértői Munkacsoport, 2008)
Szenvedélybetegek nappali ellátásaSzociális intézmények, melyek krónikus szenvedélybetegek számára más-más
kialakításúak. Nappali gondozást végeznek, elősegítik a betegek önszerveződését és önsegítő aktivitását, szabadidő-tevékenységét, készségfejlesztését, munka-rehabilitációját, önálló életvitelét. A szenvedélybetegek klubjai nyitottak a közösség más tagjai számára, s így fokozzák az intézmény és kliensei közösségi elfogadottságát és integrált voltát. A nappali klubok vezetésében általában a felhasználók (tehát a betegek) is helyt kapnak. Az ilyen intézmények a törvény szerint hazánkban is kötelezően kialakítandók a 3 ezer lakos feletti körzetekben és településeken. Mégis alig-alig találkozunk országszerte nappali klubokkal, amelynek az önkormányzatok gyakran hiányzó hajlandósága és a közösségi ill. az öntevékenységet integráló vezetői munkára jól felkészült szakemberek hiánya a legfőbb oka.
(Forrás: ÁFSZ Foglalkoztatási és Szociális Hivatal: Szakmai ajánlás a közösségi ellátás szenvedélybetegek részére. FSZH Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Addiktológiai Szakértői Munkacsoport, 2008)
Szülői-, hozzátartozói csoportA szenvedélybetegek hozzátartozói sok esetben súlyosabb pszichés problémákkal küszködtek, mint maguk a betegek. A szülőcsoportok célja az, hogy a drogfogyasztók szülei, hozzátartozói - immár szervezetet alkotva, egymást támogatva segítsék elő személyes fejlődésüket, továbbá hogy a hozzátartozók megértsék a drogfogyasztás sajátosságait, és ezen keresztül megtalálják a drogfogyasztóval való együttélés optimális módját.
Nagyon lényeges elem - és talán ez a csoport legnagyobb előnye minden más segítési formával szemben -, hogy képes csökkenteni, illetve megszüntetni a tagokban azt az érzést, hogy gondjuk, problémájuk elszigeteli őket a többi embertől, és helyzetük egészen kivételes és különösen szégyellnivaló. A csoporton belül lehetőség kínálkozik az összehasonlításra, ennek során rendre kiderül, hogy amit rendkívülinek, egyedülállónak és titkolnivalónak hittek, az mások szerint szinte mindennapi helyzet. Könnyen elképzelhető, milyen megkönnyebbülést jelenthet rájönni, hogy nem vagyunk különleges csodabogarak és vannak még emberek a földön, akik képesek megérteni a helyzetünket. Ez persze nagyban segít abban is, hogy a résztvevők újra megtalálhassák önmagukat és szembenézhessenek a világ ítéletével, miközben személyes identitásuk új definícióit tudják kialakítani, új normákat tudnak megfogalmazni, amelyre önbecsülésüket építhetik. Ez az egyik olyan segítő elv, ami lehetővé teszi, hogy az elesett, segítségre szoruló ember lassan a segítő szerepében találhassa magát fokozatosan megszabadulva az őt megroppantó terhektől.
(Forrás: Mátrix Szenvedélybetegek Hozzátartozóinak Egyesülete)
SzűrővizsgálatokA drogproblémában a szűrővizsgálatok három területre irányulnak.
Az intravénás droghasználat során a közös fecskendő, ill. egyéb eszközök a HIV és a Hepatitis C fertőzés esélyét növelik. Ezért az Országos Tisztifőorvos rendelete alapján, a drogambulanciák és más kezelőhelyek kérésére az intravénás kábítószer-fogyasztók HIV/HCV szűrővizsgálatát az ÁNTSZ regionális laboratóriumai az ÁNTSZ költségén, a beküldő számára térítésmentesen végzik el.
A szűrővizsgálatok másik területe a kábítószer-használat kimutatására irányul. A kábítószer-fogyasztás bizonyításának fontossága mostanában jelentősen megnövekedett (Elterelés). Ebből a szempontból fontos a hatóanyag-tartalom meghatározása, hiszen a büntetési tétel az elkövetési magatartástól és a tiszta hatóanyag mennyiségétől függ.
A kábítószer-fogyasztás bizonyításához kapcsolódó munka egyik kézenfekvő lépése a vizsgálat alá vont személy szervezetéből minta biztosítása és abban a kábítószer, illetve maradványának kimutatása. Természetesen csak olyan minták jöhetnek szóba, amelyek gyűjtése nem vonja maga után a mintahordozó személy egészségkárosodását és mind a mintahordozó, mind a mintavevő szempontjából elfogadható módon elvégezhetők. Ezek alapján a következő humán eredetű minták biztosítása jöhet szóba: vizelet, verejték, nyál, vér, hajszál, szőrszál, köröm.
A harmadik terület a kábítószerek beazonosítása, illetve összetételének vizsgálata, melyet vegyi elemzéssel, vagy műszeres vizsgálattal igyekeznek megállapítani.
Kriminalisztikai kábítószer-vizsgálatok kérdései a lefoglalt anyagra
- Tartalmaz-e kábítószert?
- Milyen mennyiségben?
- Két anyag lehet-e közös eredetű?
- Új hatóanyagok azonosítása
- Adatgyűjtés, feketepiaci trendek monitorozása
Tanácsadás, konzultációA konzultáció olyan kapcsolat, amelyben a segítő arra törekszik, hogy segítse kliensét eldöntendő problémáinak megértésében és megoldásában. A konzultáció során a kliens megtanulhatja, hogy hogyan hozzon döntéseket, hogyan alakítsa viselkedését, hogyan kezelje érzelmeit, indulatait. A segítő a kliensek fejlődési és szituatív problémáinak megoldásában nyújt segítséget. A pszicho-szociális tanácsadás használja a konzultáció eszközeit, de a segítés során a szociális kontextus figyelembevétele kiemelt hangsúlyt kap. A pszicho-szociális segítő intervenció rendszerszemléletű megközelítésben foglalkozik a segítségkérővel. A segítségkérő nem feltétlenül a szenvedélybeteg vagy az addiktológiai problémával küzdő, hanem lehet hozzátartozó (barát, családtag, munkatárs stb.) is. A pszichoszociális tanácsadás célja ismeretek átadása, az önértékelés erősítése, az életvitel, a magatartás, a kapcsolatok, kapcsolatrendszerek megváltoztatása, az erőforrások feltárása.
(Forrás: ÁFSZ Foglalkoztatási és Szociális Hivatal: Szakmai ajánlás a szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű szolgáltatások részére. FSZH Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Addiktológiai Szakértői Munkacsoport, 2008)
Telefonos segélyszolgálatAz információnyújtás elsődleges módszere a kliensirányítás, az igénybe vehető szolgáltatások ajánlása. A krízisben lévők esetében fontos a segítségnyújtás azonnali megkezdése. Alapelv, hogy az általános emberi, lelki segítségnyújtást gyakorlati segítség egészítse ki. A cél mindig az, hogy a krízisbe jutott kliens számára lehetővé tegye az önerőből való segítség formájának és tartalmának a felfedezését. A segítségnyújtónak kompetensnek kell lennie abban, hogy meg tudja állapítani a krízis formáját és intenzitását, továbbá veszélyeztető helyzetben segítenie kell a krízisben levő mielőbbi megfelelő intézményi ellátáshoz jutását.
Lehetőleg olyan helyiségben történjen a hívásfogadás, ahol nyugodt körülmények között, a hívóra figyelve lehet beszélni.
(Forrás: ÁFSZ Foglalkoztatási és Szociális Hivatal: Szakmai ajánlás a szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű szolgáltatások részére. FSZH Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Addiktológiai Szakértői Munkacsoport, 2008)
Toxikológiai ellátás, drogtúladagolt betegek ellátása
Kórházi sürgősségi ellátás, amely biztosítja a drogtúladagolás következtében életveszélyes állapotba került szerhasználók életének megmentését, állapotuk stabilizálását.
Tű- és fecskendőcsere szolgáltatásokTű és fecskendőcsere szolgáltatásoknak nevezzük azokat az ártalomcsökkentő segítő tevékenységeket, amelyek lehetőséget adnak az intravénás, injekciós droghasználók számára, hogy az injekciózás során használt eszközeiket (tű, fecskendő, injektor, szűrő, kupak, kanál stb.) steril eszközökre cseréljék. Így megelőzhetőek a közös eszközhasználattal járó kockázatok, leginkább a Hepatitisz és HIV vírussal való fertőződés, továbbá e szolgáltatásokkal csökkenthetők a társadalom tagjaira leselkedő - a köztereken, nyilvános szemetesekben, játszótereken, parkokban eldobott használt fecskendők és egyéb eszközök által okozott - veszélyek. A szolgáltatónak törekednie kell arra, hogy a kiadott steril tű és a használt tű becserélési aránya minél magasabb legyen.
A szolgáltatás nyújtásának lehetséges formái:
- Tűcsere automata kihelyezése
- Tűcsere-központ
- Tűcsere szolgáltatás biztosítása megkereső tevékenység révén
- Tűcsere szolgáltatás biztosítása "tűcsere busz" révén
(Forrás: ÁFSZ Foglalkoztatási és Szociális Hivatal: Szakmai ajánlás a szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű szolgáltatások részére. FSZH Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Addiktológiai Szakértői Munkacsoport, 2008)
Utógondozás
A droghasználók kezelése magában foglalja az akut orvosi krízisek (pl. túladagolás) ellátását, tanácsadást és konzultációt, az elvonási tünetek kezelését, a pszichoszociális problémák intervencióját, a kezelésben résztvevők hosszú távú támogatását, utógondozását és rehabilitációját. Ez a teljes terápiás lánc, melyből ha hiányzik az utógondozás, kárba veszhet az addigi fáradozás, a visszaesés nagyobb valószínűséggel következhet be. A rehabilitációból egészségesen kikerülő személy újabb nehézségekkel találhatja szembe magát akkor, amikor munkába szeretne állni, szeretne beilleszkedni a társadalomba. A váratlan akadályok miatt ismét előjöhetnek a régi "konfliktusmegoldó technikák", és visszaeshet a korábbi állapotába. A gyógyult szenvedélybeteget a kezelésnek ebben a szakaszában segíteni kell önálló életvitelének kialakításában. Az utógondozás során elérendő cél a visszautasítás készségeinek kialakítása, kommunikációs készségek fejlesztése, stresszkezelési technikák elsajátítása, az önellátásra való képesség javítása és fenntartása. Az utógondozás szinterei lehetnek: az alacsonyküszöbű szolgáltatások, drogambulanciák, addiktológiai rendelések, különböző közösségi ellátások, védett otthonok (félutas házak), védett munkahelyek stb.
Viselkedéses addikciók ellátásaA függőségek egyik csoportját viselkedési addikciók képezik. A viselkedési addikciók közé soroljuk a játékszenvedély-betegséget, a kleptomániát, a piromániát, a kóros hajtépegetés, aszexuális viselkedés bizonyos zavarait (pl. pornográfiához való hozzászokás). Ide sorolhatóak a táplálkozási magatartás különböző zavarai (pl. anorexia nervosa, bulimia), a társfüggőség (kodependencia), a munkamánia, a testedzéstől való függőség, a kényszeres pénzköltés vagy a vásárlási kényszer, a számítógépes játékoktól való függőség, az internetfüggőség, és még sok hasonló viselkedésforma.
Természetesen ezen viselkedésformák többsége egészséges mértékben jelen lehet, sőt, jelen kell, hogy legyen a viselkedésben. Megfigyelhetjük, hogy a leggyakoribb viselkedési függőségek - a táplálkozási magatartás zavarai, a szerencsejáték-szenvedély, a szexualitással kapcsolatos problémák - valamilyen alapvető biológiai szükséglethez (táplálkozás, játék, szexualitás) kötődnek. Függőségről vagy problémák megjelenéséről akkor beszélünk, ha az adott viselkedésforma uralni kezdi a személy viselkedését, s ennek következtében jelentősen károsítja a korábbi életvitelét, illetve a testi és/vagy a lelki egészségét, valamint környezetét.
(Forrás: Demetrovics Zsolt - Balázs Hedvig: Drogosok)
A viselkedési addikciók orvoslása kevésbé intenzív, mégis van rá gyógyszeres megoldás, és a pszichoterápia is használ. De messzebb kell menni csupán a függő viselkedés kezelésénél, mert behatóan foglalkozni kell az azt kiváltó nyugtalanság, rossz közérzet okaival, melyek először a szélsőséges viselkedésformákat, majd az esetleges függőséget eredményezték.
droginfo
Ajánlott bejegyzések:
-
Mit kezdjünk a kellemetlen érzelmekkel?
-
A koronavírus miatt minden addiktológiai rendelést bezártak, pedig a járványnak komoly hatásai vannak a mentális egészségünkre
-
Óriási pszichiátriát tervez létrehozni a kormány, a szakma tiltakozik
-
Köztes Átmenetek: drogprevenciós vándorkiállítás - Drogriporter Café
-
Az elrettentő történetek nem rettentenek el
A bejegyzés trackback címe:
https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr94922811
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek